* 1,1-5. Noémi és moábi származású menye, Rúth özvegységre jut.
* 1. Hogy melyik bíró napjaiban, mikor és meddig tartott az éhség (az izraeliták országában, vagy legalább is a Betlehem körül elterülő vidéken), nem tudjuk és meg sem állapíthatjuk. Betlehem Júda törzsének területén, Jeruzsálemtől délre kb. 10 km-re feküdt. Júda Betlehemének azért nevezték, hogy megkülönböztessék a Zábulon törzsének területén fekvő ugyanilyen nevű várostól. (Vö. Józs. 19,15.) Moáb földe (a héber szöveg szerint e könyvben mindenütt: mezeje) a Holt-tengertől keletre esett.
* 2. Betlehemet másként Efrátának is hívták.
* 4. Bár az izraeliták általában nem nézték jó szemmel, ha valaki nem-izraelita, pl. moábi asszonyt vett feleségül (vö. Móz. IV. 12,1; Bír. 14,1. skk.), sőt ezt később határozottan tiltották is (vö. Ezdr. 10,3; Neh. 13,23; L. még Kir. III. 11,1. sk.), ezidőben az ilyen házasságokat megengedetteknek tartották, annál is inkább, mert a moábiták nem tartoztak azok közé a népek közé, amelyekkel Mózes törvénye (II. 23,28, 32; 34,11, 16; V 7, 3.) a házasságokat megtiltotta.
* 1,6-7. A moábi Ruth Izrael Istenéhez és népéhez szegődik.
* 6-7. Noémit egy darabig mindkét menye elkísérte.
* 11-13. A mózesi törvény értelmében (vö. Móz. V. 25,5.) a fiúgyermek nélkül elhalt izraelita férfiú özvegyének (elsősorban) elhunyt férje fivéréhez kellett feleségül mennie, hogy az ebből a házasságból született elsőszülött fiú révén (ki az elhunyt örökébe lépett) a meghalt férfi családja fennmaradjon Izraelben. Erre céloz Noémi. – A 13. vers végének értelme bizonytalan. A héber szöveg szószerint így szól: … mert felette keserves nekem, (keservesebb) nálatoknál, mert reám fordult az Úr keze. A latin fordítás (melyet követünk), e szavaknak összefüggő, szép értelmet ad: Ne jöjjetek velem, nyomorúság vár csak rátok mellettem.
* 18-22. Rúth Noémival Betlehembe megy.
* 18. A héber szöveg egyszerűbb: Mikor Noémi látta, hogy Rúth erősen kitart, nem szóla többé neki.
* 19. A vers vége a héber szövegben így szól: ... bementek, megmozdula miattuk az egész város és mondák (az emberek): Ez Noémi? A kifejezés bizonyos szánakozó csodálkozást tartalmaz.
* 22. Az árpaaratás keleten kora tavasszal, húsvét táján kezdődik.
* 2,1-3. Rúth nyomorúságában tallózik Boóz szántóföldjén.
* 2. A héber szöveg egyszerűbb, de ugyanezt az értelmet fejezi ki. – A mózesi törvény értelmében (vö. Móz. III. 19,9; 23,22; V. 24,19.) a tarlón elhullott kalászokat a szegények felszedhették; mindazonáltal ezt nem minden gazda nézte jó szemmel. (Vö. 22. v.)
* 3. Rúth tehát nem számításból, hanem történetesen került Boóz mezejére.
* 4-17. Boóz jóindulata Rúth iránt.
* 4. Itt fordul elő először ez a köszöntés: Az Úr (= Jáhve, vö. Móz. II. 3,14, 15. jegyz.) legyen veletek. Ez latinul így hangzik: Dominus vobiscum.
* 7. A vers vége a héber szövegben így szól: ... a mezőn, és épen csakhogy egy kissé megpihent a házban (= az aratók pihenőhelyén).
* 9. A héber szöveg így szól: Szemed legyen a mezőn, melyet (aratóim) aratnak és menj utánuk (= a szolgálók után) stb. – Keleten drága kincs a víz: nagy dolgot enged meg tehát Boóz Ruhnak.
* 13. A héber szöveg jövőidejű: ... Találjak kegyelmet szemed előtt (= légy továbbra is jóindulattal hozzám) stb.
* 14. A héber szöveg így szól: Az evés idején aztán azt monda neki Boóz: Jer ide stb. Az ecetesvíz a régi Keleten hűsítőül szolgált. A vers második része a héber szövegben így szól:... az aratók szélére s ő (= Boóz?) nyujta neki pörkölt gabonát (olyasféle, mint a mi pattogatott kukoricánk. vö. Móz. III. 2,14.) és (Rúth) evék és jóllakék, sőt hagyott is.
* 15. A héber szövegben e szavak: a szokott módon kalászt hiányzanak. A vers második fele a héber szövegben így szól: Még ha kévék között szedeget is (ahol több az elhullott kalász), akkor se vessétek szemére.
* 17. Egy éfa = kb. 36,4 liter volt. E szavak: azaz három véka, a héber szövegben hiányzanak.
* 18-40. Rúth elbeszéli Noéminak Boóz kegyességét.
* 20. A latin fordítás értelme szerint tehát Boóz Elimelek (és fiai) iránt életükben is jóindulattal volt s ezt most, mikor azok már holtak, özvegyükkel gyakorolja. A héber szöveg így szól:.. ki nem vonta meg irgalmasságát sem az élőktől, sem a holtaktól; újabb értelmezők szerint a héber szöveg az Istenre (nem Boózra) vonatkozik s az Istent magasztalja Elimelek családja iránta tanúsított irgalmasságáért. A vers vége a héber szövegben így szól: ... ember, a mi góeljeink közül való. – Góelnek (= megváltónak) nevezték azt a közeli rokont, aki eladósodott rokonainak földét kiváltotta, rokonának özvegyét feleségül vette. (V. ö. 4,3 jegyz.)
* 22-23. A héber szöveg nem mondja, hogy Rúth aratott, csak azt, hogy Boóz szolgálói után járogatott és szedegetett az aratás befejezéséig.
* 3,1-5. Noémi azt tanácsolja Rúthnak, szólítsa fel Boózt házasságkötésre.
* 1. A héber szöveg így szól: És (Rúth) az anyósával lakott (vagyis minden este visszatért hozzá) és monda néki Noémi, az anyósa stb.
* 2. Az árpái (s a gabonát általában) szórólapáttal vagy villával a szélnek szórták, hogy a szél a pelyvát kifújja belőle.
* 4. L. 7-9. jegyzetét.
* 6-9. Rúth házasságkötésre szólítja fel Boózt.
* 7. A héber szöveg nem az asztagról, hanem a garmadáról (a rakásba halmozott gabonáról) beszél, hiszen már túl voltak a cséplésen. (Vö. 2. v.)
* 8. Megrettene: a héber szöveg szerint inkább: odafordula.
* 9. Rokonom vagy: a héber szöveg szerint: mert góel vagy. (L. 2,20. jegyz.) Rúth e cselekvésével tehát arra kérte Boózt, teljesítse azt a kötelességet, amit góel-volta reá ró, vagyis váltsa vissza Elimelek eladott birtokát. Közvetve e kérelem magában foglalta a házasságkötésre való felszólítást is és pedig a régi Kelet felfogásához mérten igen finom formában. Rúth eljárása semmiképen sem lehet követendő példa, mivel azonban csupán jelképes cselekvés volt, bűnösnek nem mondható.
* 10-13. Boóz megígéri, hogy elveszi Rúthol, ha az erre elsősorban köteles rokon nem akarja elvenni.
* 10. Rúth előbbi irgalmassága az volt, amit Noémivel eddig tett (vö. 1,8; 2,11.); ez utóbbi irgalmassága abból állott, hogy elhunyt férjének e házasság által utódot akart támasztani.
* 11. Erényes – mindenképen derék.
* 12. A héber szöveg így szól: ... hogy góel vagyok, de van nálamnál közelebbi góel is. (Vö. 2,20. jegyz.)
* 13. Nyugodjál: töltsd az éjjelt nyugodtan, be kell várni a reggelt. A vers a héber szövegben így folytatódik: ... reggel, ha ő megvált téged, jó, váltson meg; ha pedig nem akar megváltani, én váltalak meg. Az Úr életére mondom helyett a héber és a latin szöveg szószerint így szól: Él az Úr! E kifejezés annyit jelent, mint hogy: amily igaz, hogy az Úr él, olyan igaz az, amit mondok. Mivel a magyarban ezt kifejezni igen nehéz, azért fordításunkban mindig a fenti formát alkalmazzuk.
* 14-18. Rúth elbeszéli anyósának, hogy mit végzett.
* 15. Hogy milyen ruhát kell a paláston értenünk, bizonytalan; a megfelelő (ritka) héber szó takarót, leplet jelent. A héber szöveg itt és a 17-versben nem teszi ki a szám után a mértékegységet; a hiányt a latin fordítás a véka szóval pótolja s így kb. 72 literre teszi az ajándékba kapott árpát.
* 4,1-8. Az elsősorban köteles rokon nem akarja elvenni Rúthot.
* 1. Az ítélkezés s a nyilvános élet ügyei a régi Keleten a város kapujában mentek végbe. A rokon: a góel. (Vö. 2,20. jegyz.)
* 3. A héber szöveg így szól: Azt a szántódarabot, mely Elimelek testvérünké (= rokonunké) volt, eladta Noémi stb. A következő verseket csakis akkor érthetjük meg, ha a héber szöveg alapján a földet eladottnak tekintjük. Ha ugyanis a föld Noémi birtokában lett volna, a szóban forgó rokonnak semmit sem kellett volna érte fizetnie, hanem csak Rúthot feleségül vennie; ez esetben a föld haszonélvezete őt illette volna mindaddig, míg Rúthtól származó elsőszülött fia a földet át nem vette volna. Mivel azonban Noémi a földet eladta, azt először a vevőtől vissza kellett váltani. (A mózesi törvény értelmében az eladás tulajdonképen csak a föld hozadékára vonatkozott – arra is csak legfeljebb 50 esztendőre – s az így eladott – ma úgy mondanók: bérbeadott – földet vissza lehetett váltani. Vö. Móz. III. 25,23-28.)
* 4. A héber szöveg így szól: Én pedig gondoltam, figyelmeztetem füledet, mondván: Szerezd meg az itt ülők és népem vénei előtt; ha megváltod, váltsd meg, ha pedig nem váltod meg, közöld velem, hogy tudjam, mert rajtad kívül nincs, aki megváltsa, és én következem utánad. Erre az mondá: Én megváltom.
* 5. A héber szöveg így szól: ... De ha megszerződ (= a visszaváltás által) a szántót Noémi kezéből, akkor a moábi Rúthtól, a megholtnak a feleségétől szerzed meg stb.
* 6. A héber szöveg így szól: ... Nem válthatom meg magamnak hogy el ne veszítsem (= tönkre ne tegyem) örökségemet; váltsd meg te az én megváltási részemet, mert nem válthatom meg. – Ha ugyanis a szóbanforgó rokon visszaváltja Noémiék eladott földjét, azért fizetnie kell (annak, aki Noémiéktől megvette, illetve bérbevette); mivel azonban Rúthot feleségül kell vennie s így a föld a Rúthtól származó elsőszülött fiúé lesz, e fiú pedig Rúth meghalt férje fiának (nem a vérszerinti atya fiának) fog számítódni, az a költség, amelyet a visszaváltó rokon a föld visszaváltására fordított, számára elvész.
* 9-12. Boóz feleségül veszi Rúthot.
* 10. Testvérei – rokonai.
* 11. Ráchel és Lia (és két szolgálóleányuk) építették fel Izrael házát = szülték Izrael (Jákob) gyermekeit. (Vö. Móz. I. 29,14. skk.) A héber szöveg így folytatódik: és szerezzen erőt (= gazdagságot és családot) Efrátában (= Betlehemben) és emlegessék nevét (= szerezzen dicsőséget) Betlehemben ; e mondat alanya Boóz (vagy talán az Isten).
* 12. Vö. Móz. I. 38,29.
* 13-17. Boóznak fia születik, ki Dávid ősatyja lesz.
* 14. A héber szöveg így szól: Áldott az Úr, ki ma nem engedte meg, hogy góel (= Boóz) nélkül maradj; emlegessék az ő (= az Úr?) nevét Izraelben. (A héber szöveg így is érthető: A fiú nevét emlegetni fogják Izraelben = a fiú híres ember leszen.) Az ölbe helyezésről L. Móz. I. 16,2. jegyz.
* 18-22. Függelék: Dávid nemzetség jegyzéke. Vö. Krón. I. 2,5; Máté 1,3-5. – E kifejezés: nemzé, a héber nyelvhasználat szerint csupán a vérszerinti (vagy törvényszabta) leszármazást jelenti, anélkül, hogy a leszármazás fokára – minden esetben – felvilágosítással szolgálna.