JEREMIÁS SIRALMAI.
Jeremiás, ezen könyvecske öt részében, melyek mindannyi éneket képeznek, megsiratja Jerusalemnek és népének szomorú sorsát, a városnak Nabukodonozor által történt bevétele és elpusztíttatása után. A két első részben különösen a meghódított város, a templom-égés és a megölt lakosok leirásával foglalkozik; a harmadikban siránkozik saját üldöztetése és szenvedése fölött, és az egész nép szenvedésén; a negyedik a város és templom pusztúlását és Szedeciás király fogságra vitelét tárgyazza; az ötödik végre a zsidók insége fölötti siralomhoz, fölépülésért és megszabadúlásért esdő könyörgésképen csatlakozik. E nagy hatású könyvecske, tekintve közvetlen, betűszerinti értelmét, vagy pedig a magasabb, titokteljes vonatkozásokat, melyek a betű fátyola alatt rejlenek, igen gazdag tanításban, épületességben és vigasztalásban. A próféta a bűnös Jerusalem elestében és a népére jött inségben kitűnteti Isten büntető igazságát; de hirdeti egyszersmind az ő irgalmasságát és az előbbi állapot helyreállását, ha a nép megtér és megjobbúl. A kathol. anyaszentegyház, elfogadván ezen betűszerinti értelmet, e mellett kezdettől hitte és tanította, hogy a próféta még más igazságokat s a jövendőben elrejtett eseményeket is foglalt össze egyszersmind siralmaiban. Ezen titokteljes igazságok és események azok, melyeket az egyház eléad hiveinek, midőn a nagy hét három utolsó napi szent zsolozsmájában e siraloménekeket zengedezi. Azt akarja, hogy hívei ama nagy büntetésekben, melyeket Isten Nabukodonozor által Jerusalemre mért, a még sokkal keményebb fenyítést megismerjék, melyet Isten a Messiás iszonyú megöletése után Izraelre hozott. Meg akarja siratni szerencsétlenségét ez elvakúlt népnek, mely egykor Isten kijelentéseire volt méltatva. Meg akarja siratni Jerusalem elestében ama roszakat, melyek a külső és belső ellenségektől rája hárúltak, t. i. a pogányok üldözését, a tévtanítók pusztításait, a vélemények kicsapongásait, s a szomorú előhaladást a hit iránti közönyösségben és az erkölcsi romlottságban. Azt akarja, hogy Jerusalem pusztúlásában és büntetésében lássuk és fontolóra vegyük ama pusztúlást és büntetést, mely minden lélekre elkövetkezik, ha a bűn halálával hal meg. A feldúlt város és hazátlan nép sorsában meg akarja siratni hazátlan sorsát az egész emberiségnek, mely Ádám vétke által a bűn számkivetésébe, romlásába esett. Sőt a megbüntetett népben magát Jézus Krisztust akarja eléállítani, a mennyiben ő képviselője lett az egész emberiségnek, melynek bűneiért a büntetést magára vállalta és szenvedte; a mint hogy rája különösen a harmadik rész vonatkozik. Az elmélkedő keresztény mindezekre figyelemmel van e szent siralom-énekek olvasásánál, valamint a sz. atyák és kath. értelmezők is azok betűszerinti értelmén kivűl, majd az egyik, majd a másik fensőbb vonatkozást tartották szem előtt. – A mi ez énekek külső elrendezését illeti, az első, második és negyedik rész egyenkint huszonkét versből áll, melyek mindenike a héber betűrend más betűjével kezdődik sor szerint. A harmadik rész hatvanhat versből áll, melyből minden háromhárom ugyanazon betűvel kezdődik a betűsor szerint. Az ötödik rész is huszonkét versből áll, de nem a betűsor szerint. – Miért választotta Jeremiás ezen betűsoros formát, mely különben más szent íróknál is eléfordúl (Péld. 31. Zsolt. 118.), nem tudatik; talán azt akarta ezáltal honfiainak jelenteni, hogy az inségök fölötti siralom és a szabadúlásért való könyörgés oly sajátjok legyen, s gondolkodásuknak és érzelmöknek annyira alaphangjává váljék, mint a mily könnyen tudják a betűsort, mely gondolataik kifejezésének fő alkatrészét teszi. Ezt a keresztény is értse magára, midőn nagyhéten e siralmakat a zsidó kezdő betűkkel énekeltetni hallja. – Hogy e siralom-énekek szerzője Jeremiás, még senki sem vonta kétségbe. Ha erre a zsidók és keresztények egybehangzó bizonyítványait nem bírnók is a legrégibb időkből, már ez énekek szelleme, kifejezése és nyelve világosan e prófétára mutatna. Úgy látszik, az első négy éneket a Kir. IV. 25,4. és a 25,8. közben eső időben szerzette, vagy azonnal Jerusalem pusztúlása után (Kir. IV. 25,8. s követk.), az utolsó részt pedig ez utóbbi időszakhoz írta.
Siralm 1
Siralm 2,1
Ez előszó nincs meg a héberben, kaldeusban és szírusban, hanem csak a görög, arab és a mi latin vulgata fordításunkban, csak ez utóbbiban lévén meg e szavak is: „és keseredett szivvel fohászkodván és jajgatván“. Ez egész előszó, úgy látszik, a görög fordító bevezetése, a miért Sz. Bonaventura, lirai Miklós és már kathol. értelmezők nem tartják Jeremiástól származottnak.
E betűvel kezdődik a héber szöveg első szava. Lásd a bevez.
Siralm 1,1
„magában“ itt annyit tesz, mint pusztán, gyermekeitől megfosztottan. Lásd Izai. 27,10.
Siralm 1,1
azelőtt, már önmagában is, de méginkább az oda vándorlott zarándokok által.
Siralm 1,1
mert hitestársától t. i. az Istentől egy időre megfosztatott. Lásd Izai. 54,4.5. Mások szerint: mert királyától és népétől megfosztatott. Vesd össze: Izai. 47,8.
Siralm 1,1
azaz: sok népé. Vesd össze: Kir. II. 8,1–14. Kir. III. 9,20.21.
Mások szerint: szolgaságra jutott. Valamint Jeremiás siratta Jerusalemet, úgy és még jobban sirathatjuk mi azon lelket, mely egykor oly sok erénynyel ékeskedve, az indulatok és kivánságok fölött uralkodott, most pedig a sátán, a világ és test által legyőzetve, az angyalok vigasztalásától megfosztatva, a vétkes gyönyör tüzétől égve, annyi úrnak lett rabszolgája, a mennyi vétke van.
Siralm 1,2
szeretőiből, kedveseiből, t. i. azon népekből, kiknek barátságát Júda nagy áron és áldozatokkal vásárlotta meg. Lásd 19. v. Vesd össze: Jerem. 2,16.36.37. 22,20. Ezekiel 29,6.7.16.
elhagyják őt a szükség idején. A héber szerint: hűtlenek lettek hozzá.
Siralm 1,3
Sokan a megmenekűlt zsidók között a kaldeusok elől, hogy kemény zsarnok-uralmokat elkerűljék, a szomszéd népekhez futottak. A kaldeus sereg elvonúlása után némelyek ismét visszatértek Godoliáshoz. L. Jer. 40,7.11.
Siralm 1,3
Jerusalem üldözői.
Sokan, kik a szomszéd népekhez futottak és ott maradni akartak, nem lelhettek biztos nyugalmat, hanem az őket üldöző kaldeusoktól utóléretve elfogattak, midőn ijedelmökből még föl sem üdűltek. Mások a hébert így: megfogják a hegyszorosokban. Mások szerint: a határokon. Mások másképen.
Siralm 1,4
Különben a Jerusalembe vivő utak mindig tele voltak zarándokokkal, kik az ünnepekre zarándokoltak; most puszták azok és szintén gyászolnak.
Siralm 1,4
Mások a hébert így: puszták és üresek a ki- s bejáróktól. Vesd össze: Izai. 3,26. Jerem. 14,2. A törvénykezés és egyéb gyülekezetek megszűntek ott (Tamás).
Siralm 1,4
Mások szerint: ékszer nélkül vannak. Mások szerint: elnémúlnak. Mások másképen.
Mások a hébert így: és maga is tele van keserűséggel. (A lakosok minden osztálya kesereg.)
Siralm 1,5
uraivá, zsarnokaivá. Vesd össze: Móz. V. 28,33. 43,44.
Siralm 1,5
Mások szerint: szerencsések, nyugalmat élveznek.
elitélte őt. A héber szerint: megfenyítette őt.
Siralm 1,6
Jerusalem elvesztette minden ékességét gyermekeiben.
fejedelmei, kik Szedeciás királylyal Jerusalemből elfutottak, olyanokká lettek, mint a kiéhezett, elerőtlenedett kosok (jobban a héber szerint: szarvasok); utólérettek (Jerem. 39,5.) és a kaldeusok előtt fogságba kelle menniök.
Siralm 1,7
azaz: összehasonlítja nyomorúsága napjait előbbi boldog állapotával. A héber szerint: Megemlékezik inségében és szomorúságában, mennyi jóval bírt a régi időktől fogva.
a héberek religióját átalán, különösen pedig a szombatot, mely vallástétel napja volt az egy Istenről, ki véleményök szerint, rajtok nem segíthetett. Vesd össze: Móz. III. 26,34.35. Jerem. 17,27. 7,34. Mások a hébert így: Gúnyt űznek bukásából.
Siralm 1,8
nem tartotta meg állását az ellenség ellen, ki kellett költöznie. Mások a hébert így: azért lett tisztátalan. Mások szerint: azért lett gyalázatúl. Mások másképen.
Siralm 1,8
gyalázatos állapotját. V. ö. Izai. 47,3. Ezek. 16,37.
szégyenletében arczát elfordítja.
Siralm 1,9
látható lábain tisztátalansága, vérfolyása, azaz, gonoszsága és annak büntetése az egész világ előtt. A héber szerint: Az ő (ruha-) szegélyein.
Ezek a város szavai.
Siralm 1,10
minden drágaságára.
Siralm 1,10
szomorkodik, mert látja stb.
míg körűlmetéletlen szivűek. Lásd Ezekiel 44,7–9. Az emberi nem ellensége, úgymond nagy sz. Gergely, kezét azon szellemi javakra nyujtja ki, melyekkel a lélek bír. Nincs arra gondja, hogy tőle a földieket elrabolja, hanem, hogy életét megölje.
Siralm 1,11
A próféta az ostrom utolsó napjairól szól, midőn az éhség oly nagy volt a városban. Jerem. 52,6.
mily megvetett! Ezek Jerusalem szavai. Igy adja oda a bűnös kenyérért – rövid gyönyörűségért, hiú dicsőségért gyakran mindenét a mivel bír, még életét is, és lelkét eladja a sátánnak.
Siralm 1,12
A héber szerint: Tiveletek mindnyájotokkal, kik az uton jártok, nem történt ilyesmi. Mások másképen.
Siralm 1,12
mint a szőllőt, teljesen kiraboltatni engedett.
A héber szerint …fájdalmam, mert az Úr megfenyített és megszomorított engem az ő elbúsúlt haragja napján. Jerusalem és Izrael népe viszontagságaiban és fenyítékében képe lévén az összes emberiségnek, ez pedig Jézus Krisztus emberiségében helyettesíttetvén, méltán adhatók a fönebbi szavak Jézus Krisztus szájába is, ki az egész emberiség bűnéért szenvedvén a büntetést, ily módon panaszkodhatott.
Siralm 1,13
megszégyenített engem, mint a 8. v.
A tűz és hálló, képei az Isten haragjának, s az Izrael népére jött csapásoknak. Vesd össze: Móz. V. 32,22. Jerem. 4,4. 18,22. A héber szerint …csontaimba, mely dúl azokban, hállót vetett lábaimnak, és hátra taszított, vigasztalhatlanná és beteggé tett engem egész nap.
Siralm 1,14
gonoszságaimat igává.
Siralm 1,14
Gonoszságaim terhelnek engem, az azokért rám mért büntetés. Amazokat Isten büntető keze igává fonta össze, és rám tette.
saját erőmből. A héber szerint e vers: Egybeköttetett gonoszságim igája az ő kezével, összefonattak és nyakamra tétettek, földhöz verte erőmet; oly kézbe stb.
Siralm 1,15
Mások szerint: levetett. Mások másképen.
Siralm 1,15
Ama nap, melyen a város bevételekor a hősök Izrael ifjú nemzedékével együtt a kaldeusok által lemészároltattak, itt ünnepnapnak neveztetik, vonatkozólag az ünnepek alkalmával szokásos áldozat-állatok leöletésére. L. Jerem.sir. 2,22. Izai. 34,6.
azaz: vérfürdőt készített az Úr Júdában. Vesd össze: Izai. 63,2.3. Joel 3,13. Jel. 14,19.20. Júda népe, mint szűz leány van személyesítve itt is, mint több helyen.
Az inségben azt hiszszük, hogy Isten eltávozott tőlünk; de az ő világossága csakhamar ismét körűlvesz minket, ha el nem veszítjük iránta reményünket és bizodalmunkat.
azaz: oly utálatos.
A héber szerint: én voltam engedetlen szája iránt.
Siralm 1,19
A szomszéd népeket, kik barátságot igértek, segítségűl híttam: de ők nem tartották meg fogadásaikat, és elhagytak engem. Lásd Jerem. 30,14. Abdiás 7.
Lásd 32-ik jegyz. Oh mennyire megcsalja a világ, a test és mindaz, mit a bűnös ez életben szeret, ha azt hiszi, hogy halálakor azokban vigasztalást lel.
Siralm 1,20
szenvedésekkel és keserű bánatérzéssel. A héber szerint …bennem, mert ellenszegűlő voltam, (tele vagyok bánkódással engedetlenségem miatt).
A városon kivűl a mezőségen a zsidók a kaldeusok által ölettek meg, a városban éhséggel és mirígyhalállal vesztek el.
Siralm 1,21
örvendenek, hogy te, kinek oltalmára mindig büszke voltam, engem elhagytál és nekik martalékúl vetettél.
az isteni boszúállás napját, a büntető itéletet (a jámborok javára). A héber szerint: elhozod a napot, melyet rendeltél. A próféta a kaldeusok bukására gondol, a mi Círus által történt meg. Lásd Jerem. 50,51.
Siralm 1,22
hogy azt megitéld és büntesd.
Siralm 1,22
Lásd a 35-ik jegyz. A héber szerint: Cselekedjél velök, a mint velem cselekedtél. A próféta nem boszúvágyból kéri ezt, hanem az isteni igazság iránti buzgalomból.
A héber szerint: bágyadt. Valamint rajtunk kinyilvánúlt igazságod, úgy dicsőítessék meg a te fölséged a mi elleneinken is. Az ó szövetségben sokszor van szó az isteni boszúállásról; mert az Isten haragja Krisztus halála által még nem volt megengesztelve.
Siralm 2,1
A homály, nagy szerencsétlenség jelképe. Mikeás 3,6.
Siralm 2,1
Izrael dicsőségét, mint a héberben is van. A méltóság és fény legfensőbb fokáról legmélyebb gyalázatba taszította a különben oly dicső Izraelt.
hogy annak tekintetéből kimélte volna meg a várost és templomot. Az irásban néha a frigyszekrény neveztetik az Isten lábai zsámolyának. Lásd Krón. I. 28,2. Zsolt. 98,5. 131,7.
Siralm 2,2
Júda-ország erősségeit. Lásd Jer.sir. 1,15.
megszentségtelenítette az által, hogy a pogány, tisztátalan ellenség azokat, kikhez, mint szenteltekhez nyúlni szabad nem volt, hatalmába kerítette. V. ö. Izai. 43,28.
Siralm 2,3
Izrael minden erejét. Lásd Jerem. 48,25.
Siralm 2,3
visszavonta segítő karját, és Izraelt átadta ellenségeinek. Némelyek szerint „az ő“ Izraelre vonatkozik. Visszavonta (meggyengitette) Izrael jobbját (erejét) az ellenség előtt, (hogy buknia kellett).
A tűz, képe az égető fájdalomnak és szorongatásnak.
a szép ifjúságot. Mások szerint: minden szemgyönyört.
Siralm 2,5
Mások szerint: megrontotta. Mások másképen.
A héber szerint: és Júda leányára inséget és nyomort halmozott.
Siralm 2,6
az ő templomát. A héber szerint: szétbontotta sövényét, mint egy kertét. Lásd Izai. 5,5.
A héber szerint …szombatot, és haragja boszankodásában nem hajtott sem királyra, sem papra. Lásd Jerem. 52,10.11.24.27.
Siralm 2,7
Mások szerint: megutálta.
Siralm 2,7
a pompás templomépület falait.
t. i. a katonák lármája.
Siralm 2,8
azaz: Sion kőfalait.
Siralm 2,8
Az Isten mintegy zsinórral kimérte, meddig terjedjen a pusztítás, és az ellenség kezét nem hagyta pihenni a pusztítástól, míg a határvonal köze mind el nem pusztíttatott. Vesd össze: Kir. IV. 21,13. Izai. 34,11.
Siralm 2,8
mivel szintén lerontatott. Az előbástya egyszerű fal volt a sáncz szélén, mely az előbástya és a tulajdonképeni kőfal között környezte a várost.
A héber szerint: Az előbástya könyez, és a kőfal is kesereg.
Siralm 2,9
az omladék alá. Mások a hébert így: A földre vettettek kapui. – Az egyház kapui a tanítók, papok és püspökök; kik akkor hevernek a földbe sülyedve, ha földies, világias érzülettel bírnak.
Siralm 2,9
nincs nyilvános áldozat és oktatás a törvényben.
legalább hosszú időre a nép büntetéseűl. Vesd össze: Kir. I. 28,6.15. Maga Jeremiás is tíz napi könyörgés után nyert Istentől feleletet az Egyiptomba szándéklott utazás iránt. Lásd Jerem. 42,7.
Siralm 2,11
az én népem pusztúlása miatt. Lásd a 17-ik jegyz. Én elvesztem minden érzékenységemet és eszméletemet. A máj tétetik itt a fájdalom és érzés székhelyéűl. Lásd Jób 16,14.
A próféta az ostrom idejébe helyezi magát, vagy ez ének szerzése esik ezen időre. Lásd 1,11. s a jegyz.
Siralm 2,13
A héber szerint: hogyan szólítsalak?
Siralm 2,13
A szenvedőnek némi vigasztalás, ha nem csak maga szenved, hanem másokat is lát, hogy hasonlóképen szenvednek.
Mások a hébert így: a te sebed.
A hamis próféták (Izai. 30,10. s követk.) a helyett, hogy bűneidet tartván szemed elé, bűnbánatra indítottak volna, mindenféle hamis látomásokat mondtak jövendő jólétedről, ezáltal téged vakmerővé tettek, s így okai voltak fogságba hurczoltatásodnak. Lásd Jerem. 6,13.14. 8,11. 14,13. 23,14–17. 27,15. A héber szerint: hiábavalóságot és hazudságot mondtak.
Siralm 2,15
Ezek a csúfolódás és káröröm kifejezései. Jób 27,23. Zsolt. 21,8.
Ez a vers Phe betűvel kezdődik, s a következő előtt áll, mely Ainnal kezdődik, a héber betűsor közönséges rende ellen. Némely értelmezők ennek okát abban találják, hogy a héberek az ő betűrendjökben majd az Ain, majd a Phe betűt tették egymás elé. Sz. Jeromos szerint, Jeremiás e helyen a betűk jelentésére volt tekintettel, Ain (szem), Phe (száj). Először tehát Ain Phe, utóbb Phe Ain vétetett, mivel a próféta szeme (Ain) előbb látta a jövendő eseményeket, melyeket utóbb szája (Phe) megmondott; azután a száj (Phe) folytatta a tanítást, mígnem a szem (Ain) a jövendölt események bekövetkezését látta. A következő két részben ugyanazon rend vagyon.
Siralm 2,16
Mások szerint: csattogtatják fogaikat.
A héber szerint …elnyeltük őt. Igy örvendez a sátán és párthivei, ha sikerűl nekik egy lelket, mely előbb Istenhez ragaszkodott, megvesztegetni, s a kárhozat örvényébe dönteni.
hatalmát.
Siralm 2,18
tulajdonképen az Úr előtt, bátorítva önmagokat.
A héber szerint …kiált. Oh Sion leányának kőfala! folyjanak stb.
Siralm 2,19
minden őrizetkor töredelmesen bánkódva. A régi zsidók az éjet három őrváltásra vagy őrizetre osztották. Lásd Bir. 7,19.
Siralm 2,19
tárd ki kérelmed panaszait.
Indítson meg legalább gyermekeidnek éhenhalása, hogy Istentől kegyelmet kérj.
Siralm 2,20
kit rablottál meg ennyire. Lásd 1,12. A héber szerint: kivel bántál így.
A próféta ismét az ostrom és bevétetés idejébe helyezi magát. Lásd Siralm. 1,11. jegyz. A héber szerint: karjaikon hordott kisdedeiket. Mások másképen.
vagy feküdtek.
Siralm 2,22
Te az én ellenségeimet mintegy áldozati vendégségre híttad, hol az én megölt gyermekeim emésztetnek föl.
A héber szerint: Mint ünnepnapra híttad el az én rémületeimet köröskörűl, és nem volt… ki meghagyatott volna; a kiket karjaimon tartottam és neveltem.
Siralm 3,1
kitüntetve minden próféták között. Jeremiás, ki majdnem egész életén át üldöztetett, a következő siralmas énekben majd saját, majd a nép nevében beszél. A kathol. egyház a szenvedő Messiás előképeűl tekinti őt, s így az ő saját és a nép szenvedéseit Jézus szenvedéseire alkalmazza.
Siralm 3,1
azaz: ki látta inségét, s azt magán tapasztalta.
az Isten haragjának.
Sötétség és világosság, képei a szerencsétlenségnek és szerencsének. Lásd Izai. 5,30.
Siralm 3,3
mindig más csapásokkal.
Mások szerint: mindennap.
A folytonos szenvedés által ifjú szépségem az öregség redőivé változott át. Krisztus, az emberek legszebbje, a szenvedések által ismerhetlenné lett. L. Izai. 53,2.
Siralm 3,5
sánczokkal körűlvett, megszállott engem. Isten, mint harczos állíttatik elé, ki a lelket szenvedések által ostromolja (és megadásra készti).
kínokkal.
mint a mindenkorra megholtakat. A héber szerint: mint a régi megholtakat.
a legerősebb, legvégsőbb, és legfájdalmasabb aggodalomba ejtett engem.
Siralm 3,9
A menekvés, szabadúlás minden útját elzárta.
elforgatta, tévutakra vezetett, úgy hogy nem tudtam, merre menjek.
azaz: egészen véletlen megrohanásokat és szenvedéseket mért rám.
Siralm 3,11
A héber szerint: Az én ösvényeimet összezavarta, és néptelenné tett engem (megfosztott polgáraimtól).
A Vulgatában e kifejezés nőnemben tétetik, értetvén a nép vagy a város. A héber szerint: finemben van. De mindig Jeremiás szól itt akár saját, akár a nép nevében. Sz. Jeromos itt a népet és várost értette.
Lásd Jób 16,13.
Mások a hébert így: Nevetséggé lettem minden nép előtt, mindennap azok gúnydalává.
keserűség és üröm nagy szenvedések jelképei. Lásd Jerem. 9,15. A próféta szintén a nép nevében szól. (Jerom.).
Hamut hintettél a kenyérre gyászolás jeleűl. Ezt ma is megteszik a buzgóbb zsidók a templom pusztúlásának évnapján. A héber szerint: Kövecsekkel törte össze fogaimat, és hamuban hengergetett engem.
Távol van lelkem a nyugalomtól és boldogságtól. Mások a hébert így: Eltaszítottad a békeségtől lelkemet.
Nincs vége szenvedéseimnek, elhagyott a reménység, hogy azoktól megszabadúljak. Mások a hébert így: Oda van bizodalmam és reményem az Úrban!
Siralm 3,19
inségemről, mely bűnömből származott. A héber szerint: inségemről és siralmamról. Lásd e rész 1. 6. 15. v.
A próféta ismét bizodalomra buzdúl, és az Úrhoz fordúl, hogy ama roszak ellen, melyeket igazságosan a bűnösökre mér, irgalmasan segélyt küldjön (Jerom.).
A héber szerint: Te bizonynyal megemlékezel erről, s lelkem gondolja ezt (mondja ezt nekem). Mások másk.
A 19. versre vonatkozik, t. i. hogy kérésemet teljesíted, és rólam megemlékezel.
e könyörűletet. Mások a hébert így: Megújúl az minden reggel.
ha már ifjúságától szoktatja lelkét a szenvedéshez, nélkülözéshez és engedelmességhez. A héber szerint: ha igáját viseli ifjúságában.
az Úr igáját. A hébert mások igy …hallgat, midőn azt (Isten) ráteszi.
A földre borúl (Zsolt. 71,9.); megalázza magát Isten keze alatt zúgolódás nélkül, mondván: Talán van még stb.
nem űzi el azokat, kik meg akarnak jobbúlni (Jerom.).
A héber szerint: megszomorított.
Vesd össze: Ezekiel 18,32. 33,11.
a fogságba hurczoltakat.
ilyesmit nem akar az Úr, tehát segítve lesz rajtunk. Mások a 34–36. v. a héber szerint így: hogy lábai alá tiportassanak az ország foglyai, hogy az ember joga elferdíttessék a Fölségesnek szine előtt, hogy az ember törvénye elfordíttassék (mint a kaldeusok teszik), azt az Úr nem cselekszi. Mások másképen.
s a mi velünk történik, nem mind az Isten megengedéséből történik-e, a jó úgy, mint a rosz? Azért ne zúgolódjunk, hanem térjünk meg és reméljünk.
az ember a büntetés miatt, melyet bűnei által érdemlett? A szentirási nyelvben gyakran vétetik a bűn büntetés helyett. A héber szerint …életében, mindenki az ő bűnei ellen.
Az emeli fel szivét és kezeit, ki imádságának jócselekedetek által ad erőt. A ki imádkozik, de jót nem cselekszik, szivét kezei nélkül emeli fel; a ki jót cselekszik, de nem imádkozik, kezeit sziv nélkül emeli föl (nagy sz. Gergely).
A héber szerint: azért nem bocsátottál meg.
A héber szerint: felhőbe burkolóztál.
A héber szerint: szemetté és undorrá tettél engem a népek között.
A héber szerint: minden ellenségeink. A kép a vadállatokról vétetett, melyek föltátják szájokat, hogy prédájokat elnyeljék.
A jövendölés, melynek igérete által vigasztalásunkra kellett volna lennie, fenyegetése által félelmünkre lett, s mivel azt megvetni merészlettük, ez által alkalma lett elestünknek és vesztünknek.
Népem romlása miatt; a nép mint szűz leány van személyesítve.
A héber szerint: Az én szemeim nem pihennek, és áradoznak szünet nélkül.
Siralm 3,51
minden erőmet.
A folytonos sirás Jerusalem leányainak romlása fölött (1,4.18. 2,10.11.) elvette minden erőmet. A leányzók alatt a Jerusalemhez tartozó kisebb városok is értethetnek. Mások a hébert így: Fájnak szemeim az én városom minden leányaiért. – Egy buja pillantás gyakran elveszi a lélek életét (Jerom.).
Mások a hébert így: Vadásznak rám mint madárra, ellenségeim ok nélkül.
Verembe ejtettek, hogy el ne szabadúlhassak. Elevenen halálos verembe ejtettek engem. Jerem. 38,6. Életünk verembe ejtetik, ha azt gonoszság szennyezi be; kő tétetik arra, ha a vétkezés megszokássá válik; mert a megszokás nagy súly gyanánt nehezedik a bűnösre, és gátolja őt, hogy elestéből fölkeljen (nagy sz. Gerg.).
Vesd össze: Zsolt. 68,2.3.
Fogságomban segítségül híttam az Istent, és meghallgatta könyörgésemet; tehát, következteti a próféta, Isten a jelen inségből is megszabadít.
midőn mondám, mint következik.
Te látod, mennyi méltatlanságot és fájdalmat szenvedek; állj boszút ellenségeimen. Lásd Zsolt. 9,5. A próféta kéri az Istent, hogy őt (a népet) a jelen inségből is úgy szabadítsa meg, mint az elmúlt szorongatásokból.
A héber szerint: boszújokat.
Siralm 3,63
minden cselekvésökben. Lásd Zsolt. 138,2.
én vagyok tárgya gúnyolódásuknak.
Megbünteted őket azért, mit nekem (nekünk) cselekedtek.
Mint a paizs borítja a férfiút, úgy borítod be őket sanyarúsággal. A héber szerint: Megvered őket őrűltséggel, és átkot eresztesz rájok.
Siralm 4,1
t. i. a zsidók. Lásd 2. v.
Siralm 4,1
épen az aranyon. A héber szerint: elvesztette szinét a legfinomabb arany; értsd Júda fejedelmeit.
valószínűleg a papok. A sz. énekes a főpapnak drága kövekkel kirakott mellelőjére czéloz. Lásd Móz. II. 28,8–11. Mások betű szerint a templomi készletben volt aranyat és drágaságokat értik.
Siralm 4,2
A héber szerint: drágalátos.
Siralm 4,2
A héber szerint: a tiszta aranynyal egyértékű ruhákba öltözöttek.
mily csekélyekké, alávalókká lettek!
Siralm 4,3
tengeri szörnyek, czethalak. Mások a héber szerint: rókák, sakálok.
A legkegyetlenebb állatok is megszoptatják éhező kölykeiket, de a jerusalemi anyák kénytelenek elepedni hagyni éhező kisdedeiket; mert magok is erőtelenek lévén, nem szoptathatják őket, hanem veszni hagyják, mint a struczmadár tojásait a pusztában. Vesd össze: Jób 39,14–16. Siralm. 2,11.12.
Igy a lelki szükségben is, ha nincsenek tanítók, kik az éhezőknek megszegnék a tanítás kenyerét (Jerom.).
Siralm 4,5
éhség miatt az ostrom alatt.
Siralm 4,5
Mások szerint: karmazsinban. Pompás ruhákban.
azaz: megelégszenek a legundorítóbb táplálékkal is, vagy, az ellenség elől a legmocskosabb rejteklyukakba is elbujnak. Vesd össze: Jób 24,8.
Siralm 4,6
büntetése.
Siralm 4,6
büntetésénél. Ily értelemben vétetik a bűn a 32. v. is. Azonban a bűn saját értelmében is vehető; mert a bűn és büntetés nagyobb volt Jerusalemnél, minst Sodománál. Ez vétkezett a természeti törvény ellen, amaz a természeti és isteni törvény ellen; ez egy szempillantás alatt megbüntettetett, amaz hosszas ostrom és fogság által fenyíttetett.
t. i. Sodoma nem emberi kézzel forgattatott fel, hanem az Úr kénköves és tüzes esőt bocsátott rája az égből.
Siralm 4,7
Ezek alatt valószinűleg a fejedelmek, fejedelmi fiak, előkelők értendők, a Nezer (korona) szó jelentéséből következtetve. Mások szerint: Istennek szenteltek. Lásd Móz. IV. 6.
Siralm 4,7
Mások szerint: klárisoknál, vagy gyöngyöknél.
E képletek jelenteni akarják: hogy azok szép emberek voltak, fehérek és pirosak. Mások szerint ezen tulajdonok az Istennek szenteltek, a nazareusok szellemi előnyeire vonatkoznak. – Némely jámbor lélek kezdetben fehérebb volt a hónál tisztasága által, tisztább a tejnél becsületessége által, pirosabb a régi elefántcsontnál szeretete által, szebb a zafirnál külső látszata által (a zafir az ég szinével bir); de utóbb fekete, ocsmány lett a bűn által.
A héber szerint: a feketeségnél. Most ezen előkelők az éhségben (9. v.) és szükségben egészen megfeketedtek, s olyanokká lettek, mint a csontvázak.
A héber szerint …megölt, mert ezek elvesztek, megöletve a földtermény hiánya miatt.
az én népem pusztúlásakor (mások szerint: siralmakor). Vesd össze: Siralm. 2,20. Baruk 2,4. Móz. V. 28,57.
Siont egészen elpusztította. A babiloni fogsággal az ó szövetség sajátlag megszűnt; mert a zsidóság, onnan visszatérve, legnagyobb részt bevezető átmenet volt a kegyelem szövetségéhez.
mely annyira meg volt erősítve mesterség és természet által.
Siralm 4,13
hamis prófétát. Lásd Jerem. 23.
különösen Manasszes király idejében. Lásd Kir. IV. 24.
A sz. énekes folytatva irja le ezen vérszopók gonoszságát. A papok és próféták, s kik magokat látóknak nevezték, holott vakok voltak, a város utczáin futostak, szerencsét és áldást jósolván. Ez által azt eszközlötték, hogy az igaz próféták, kik büntetést hirdettek, és a religio igaz hivei, üldöztettek és megölettek. Ők tehát ártatlan vérrel voltak megfertőztetve. De mind a mellett meg akarták tartani a külső tisztaságot, melyet a törvény parancsolt (Móz. III. 22,4. 21,1.), s melyet nem lehetett mellőzniök; és azért az utczákon, hol ez áldozatok elestek, fölfogták ruhájok széleit, hogy netalán még a földön levő vércseppek érintése által tisztátalanokká legyenek. – A héber szerint e vers: Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel megfertőztetve annyira, hogy ruhájokat illetni nem lehetett (a nélkül, hogy az ember tisztátalanná ne legyen).
Ezen vérrel fertőztetett, istentelen papoknak és prófétáknak kiáltotta a nemzet jobb része, az igaz próféták: hogy távozzanak; de ők nem távoztak. Ebből vita és szakadás támadt, és mondák a pogányok között: Isten elhagyta a zsidókat, nem lakik többé közöttük. A héber szerint …ne illessetek. Ekkor elfutottak és szerte bujdostak, s azt mondották a pogányok között: Nem lakhatnak itt sokáig. Értelme ez: A megátalkodott gonoszok gyorsan elfutnak (a fogságba); de ott sincs nyugtok; mert mint veszedelmes embereknek, magok a pogányok is eltiltják a hosszabb tartózkodást országukban.
Az Úr haragos tekintete szétszórta őket a népek közé; soha többé nem nyernek kegyelmet.
Az ostrom alatt, midőn még állott országunk, epedve néztünk segélyért az egyiptomiak felé; ők eljöttek ugyan, de nem szabadíthattak meg minket (Jer. 37,6–8.).
Bukás, szerencsétlenség képe. – A héber szerint: Tőrt vetettek lépteinknek annyira, hogy nem járhattunk utainkon.
Midőn a város egy része bevétetett, a hadi nép királyával a Jerusalem és Jerikó közötti hegyes pusztaságra akart futni, hogy megmenekedjék; de a kaldeusok hamar utólérték őket. Lásd Kir. IV. 25,5.6. Vesd össze: Jerem. 4,13. 48,40. 49,22.
A mi urunk és királyunk, Szedeciás, ki életünk és mindenünk volt, megfogatott a mi bűneinkért, holott mi reménylettük, hogy az ő oltalma alatt a nemzetek szomszédságában boldogúl fogunk élni. – Szedeciás ebben Jézus Krisztus előképe volt, kit Isten a Szentlélek minden adományával fölkent, ki lelkünknek élete, ki a mi bűneinkért megfogatott, kinek oltalmában a kereszténység ellenei mellett is vigasztalódva élhetünk. A héber szerint: A mi szánk lelke, az Úr fölkentje megfogatott az ő vermökben, kinek stb.
Siralm 4,21
Édom népe!
Siralm 4,21
azon tartományban, hol Husz (Uz) is vagyon, Arábiában. Lásd Jób 1. r. 1-ső jegyz.
Hiába örűltök, edomiták, a mi vesztünkön; rátok is kerűl majd a sor, hogy az Úr haragjának kelyhéből igyatok. Az ellenség majd titeket is megrabol és elpusztít. – Az edomiták a zsidók legdühösebb ellenségei voltak. Lásd Zsolt. 136,7. Abdiás 10–14. v. A részletes jövendöléseket Édomról lásd Jerem. 25,15. 49,9–22.
gonoszságod büntetése.
Ezen fölirat hiányzik a héberben, görögben és kaldeusban. A próféta e siralmas imádságot csakhamar Jerusalem elpusztúlása után szerzette, s leírja abban a zsidóknak ez időbeli szerencsétlen állapotját.
a kaldeusokra és szomszéd népekre.
Az elhagyott emberek árváknak, özvegyeknek neveztetnek. Vesd össze: Zsolt. 93,6. Izai. 1,17.
A vizet tulajdon vermeinkből, a fát tulajdon erdeinkből, az országunkat megszállva tartó ellenségtől pénzen kell vennünk.
Hajtanak, mint a barmot, és nem kimélnek, mikor fáradtak vagyunk is. A héber szerint: Nyakunkon az üldözés (az arra tett járom által), elfáradunk, de nem hagynak pihenni.
Az egyiptomiaknak és asszíriusoknak eladjuk magunkat rabszolgákúl, csakhogy életünket fentarthassuk. Lásd Jerem. 42,19.
Nabukodonozor szolgái, katonái. Lásd Kir. IV. 24,10.11.
Az országban visszamaradt kevés zsidókról van szó. Ha az elpusztított földekről valami gyümölcsöt akarunk szedni föntartásunkra, ezt csak életveszélylyel tehetjük; mert az ország tele van ellenséggel és rablókkal.
mit az ostrom alatt szenvedtünk, részben most is szenvedjük. – A nagy éhség az arcz szinét sötét-sárgává, feketéssé változtatja.
meggyalázzák a kaldeusok Jerusalem bevételekor és Júda megszállásakor, és azután.
Az elitélt foglyok fejét levágták, és testöket karóra akasztották.
Siralm 5,13
az által, hogy (mint a héberben van) rájok malomköveket (kézi malmokat) raktak, midőn őket a fogságba hurczolták; vagy pedig őrlettek velök, mint ezt a rabszolgáknak tenni kellett. Lásd Bir. 16,21. Izai. 47,2.
a fa-eszközök alatt, melyekkel őket megterhelték.
Siralm 5,14
Nem tartanak többé törvényt, tanácsot.
A kapuknál öszszegyűlt az ifjúság is játszani és énekelni. A héber szerint: az ifjak hangszereiktől.
Mások szerint: tánczkarunk.
minden ékességünk, mely minket más népek előtt kitűnővé tett. Mások szerint: Leesett fejünkről a koszorú, (melylyel ünnepi és örvendetes események alkalmával a zsidók magokat fölékesítették).
Siralm 5,17
A héber szerint: beteg lett szivünk.
a sirás miatt.
Hanem azért ne veszítsük el minden reményünket, s elleneink nem fognak mindig diadalmaskodni rajtunk.
Siralm 5,21
Lásd Jerem. 4,1. Mások szerint: Téríts meg minket, Uram! és visszatérünk (hazánkba).
helyezz vissza minket előbbi boldog állapotunkba.
Ezen vers után a zsidók ismétlik a 21-ik verset, mint ezt Izaiásnál és Malakiásnál is teszik, hogy egy szentirási könyv se végeztessék oly mondattal, mely nemzetöknek szerencsétlenséget hirdet.