Jeremiás gyászénekei – Siralmai - kommentárok
* 1. A bevezetés csak a Hetvenes görög fordításban, a régi latin fordításban, a Vulgátában és az arab fordításban olvasható.
* 1-11. Jeruzsálem szomorú sorsa Nábukodonozor ostroma után.
* 1. Miként (héberül: «ékhá») a bibliai gyászénekeknek rendes bevezető szava (2,1; 4,1; Kir. II. 1,19; Iz. 1,21; 14,4. 12; Jer. 48,17.); itt egyszersmind kifejezi a próféta fájdalmas csodálkozását is a szent város pusztulása fölött. A földön ülés a gyász jele. Jeruzsálem özvegyhez lett hasonlóvá, mert az Úr elhagyta. A nemzetek úrnője, a tartományok fejedelemnője költői szóképek és célzások Jeruzsálem hajdani dicsőségére Dávid és Salamon király alatt.
* 2. V. ö. Iz. 47,1; Náh. 3,7. Éjjente: még éjjel is, a nyugalomra szánt időben. Mindazok, kik Jeruzsálemet szerették, és Jeruzsálem barátai a hajdan vele szövetséges nemzetek, melyek a szerencsétlenség idejében elhagyták.
* 3. A vers második és harmadik tagja meghatóan ábrázolja a fogságot és az idegenben való kényszerű tartózkodás nyomorúságait.
* 4. Az ünnep az ünnepi zarándoklatok ideje: húsvét, pünkösd és a sátoros ünnep. A szent szerző a papokat és a szűzeket (= fiatal leányokat) említi, kiknek fájdalmát tiszteletreméltó állásuk, illetve nemük és koruk csak még meghatóbbá teszi.
* 5. A vers második tagja a mélységes bűntudatot fejezi ki. Az Úr ellene szólóit (héb. «az Úr sanyargatta őt»): a város pusztulásának végső oka az Isten igazságos haragja volt. Gyermekei: Jeruzsálem lakossága. A szorongató a babiloni ellenség.
* 7. Ellenség kezére került, a héber szöveg így is fordítható: «ellenség keze által esett eb. Mulattak pusztulásán (héb.), a Vulgáta szerint: «kigúnyolták szombatjait». Egyes újabb magyarázók a vers utolsó részét így értelmezik: «Ellenségei látják ezt, – És nevetnek hűtlenségén». Ez a verssor így átmenet a következő gondolathoz.
* 8. Ezért lett bujdosóvá, a héber szöveget egyes magyarázók így fordítják: «Ezért lett gúny tárgyává». Elfordítja arcát (szószerint: «hátrafordult»), t. i. szégyenében.
* 9. Az előbbi gondolat folytatása. Szenny borítja ruhája szegélyét» (héb.) a Vulgáta szerint: «Lábán van a szennye». Szörnyű mélyre került: ez a kifejezés vagy a város elestére céloz az ostrom alkalmával, vagy általában a dicsőség tetőpontjáról való lezuhanásra.
* 10. A vers második és harmadik tagja Móz. V. 23,3. tilalmára céloz.
* 12-19. A megalázott Jeruzsálem mindenki előtt feltárja fájdalmát, de senkinél sem talál vigasztalást.
* 12. V. ö. Jer. 30,15. Mert leszüretelt engem, újabb magyarázók a héber kifejezést így fordítják: «Mert csapást mért reám». A leszüretelés az ószövetség költői nyelvében a teljes kifosztás jelképe. (V. ö. Iz. 17,6; Abd. 5. stb.) Amint megmondotta az Úr, a héber szerint: «Mert fájdalommal sújtott az Úr».
* 13. A magasból lebocsátott tűz talán Szodoma és Gomorra vesztére (Móz. I. 19,24. 25.), de egyszersmind Jeruzsálem felgyújtására is céloz. Egész nap: folytonosan. A háló találó jelképe a fogságnak.
* 14. Az első verstag megszemélyesíti a zsidó nép bűneit; ezek mintegy virrasztanak felette, mert állandóan kihívják az Isten büntetését. A héber szöveget egyes újabb értelmezők így magyarázzák: «Reám nehezedik gonoszságaim igája» stb. A Hetvenes görög fordítás szerint: «Virraszt (t. i. az Isten) az én gonoszságaim fölött». A szent szerző a bűnt a nép nyakára súlyosan nehezedő igának mondja, melyet maga az Isten állított össze a nép gonoszságaiból. A kéz, melyből a szerencsétlen városnak felkelnie nem lehet: a babiloni király keze.
* 15. Elvitte, a héber szerint: «megvetette». Ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem: az Úr az ellenséges nemzeteket Jeruzsálem elpusztítására mint ünnepre hívta össze. V. ö. Iz. 13,3; Jer. 46,10; Ez. 39,17; Szof. 1,7; Jel. 19,17. A sajtóból taposott bor az Úr haragjának jelképe.
* 17. Sión kitárja kezét, t. i. könyörgésre; megdöbbentő ellentét Iz. 65,2-vel. Az Úr maga hívta Sión ellenségeit a büntető ítéletre.
* 19. Jeruzsálem barátai a hajdan szövetséges népek (2. v.), főleg Egyiptom. A papok és a vének a nép legtekintélyesebbjei. Hogy felüdüljenek: a Hetvenes görög fordítás szerint: «De nem találtak».
* 20-22. Fájdalmas könyörgés az Úrhoz.
* 20. Mert keserűséggel vagyok tele, a héber szerint: «mert lázongván lázongtam». – Künn a kard gyilkol, a héber szöveg szerint «Künn a kard öldösi Gyermekeimet». Az utolsó verstag a Vulgátában szószerint így hangzik: «És otthon hasonló halál van».
* 21. Jeruzsálem nyomorúságát és fájdalmát növeli ellenségeinek részvétlensége, gúnyja és káröröme. Hozd el a napot, mely engem megvigasztal, (a héberben szószerint: «Elhoztad ama napot, melyet hirdettél»), t. i. az ellenséget sújtó büntető ítélet napját.
* 22. Szüreteld le őket: v. ö. 12. v. A szent szerző azért kéri az Úrtól Jeruzsálem ellenségeinek megbüntetését, mert a választott nép ügyét egyszersmind az Isten ügyének is tekinti.
* 2. 1-10. A Jeruzsálemet sújtó rettenetes isteni büntetés részletes leírása.
* 1. Miként L. 1,1; 4,1. A felhő a szerencsétlenség jelképe. Sión leánya a zsidó nép. Az Úr lábának zsámolya a Jeruzsálemi templom (Zsolt. 98,5.). Az Úr haragja egyaránt sújtotta a népet, a szent várost és a templomot.
* 2. Lakóhelyét (héb.), Vulg. «szépségét». Júda az egész zsidó nép.
* 3. A szarv a hátalom jelképe. Visszavonta jobbját, t. i. oltalmát. És égett Jákobban, mint a tűz lángja (héb.), a Vulgáta szerint: «És Jákobban mintegy tűzlángot gyújtott». A Jákobban (a zsidó nép között) köröskörül pusztító tűzláng a népre és a városra mindenfelől reázúduló veszedelmeket jelenti.
* 4. Az Isten nemcsak hogy nem kelt választott népének védelmére, hanem maga is ellenségévé lett. A kifeszített íj az isteni büntetések jelképe. Sión leányának sátra Jeruzsálem. A harmadik verstagnak második fele hiányzik.
* 5. A pusztulásnak további részletezése. A vers utolsó részében a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És megsokasította Jeruzsálem leányában – A megalázott férfit és a megalázott nőt».
* 6-7. A próféta a szentély feldúlását és az istentisztelet megszűnését siratja.
* 6. Az Úr sátora és hajléka a jeruzsálemi templom, melynek feldúlásával – legalább egy időre – véget ért a nyilvános istentisztelet. A király és pap az egész theokratikus rendnek képviselői és megszemélyesítői; ezeknek elvetésével az Isten mintegy elvetette a zsidó néppel kötött egész szövetségét.
* 7. Átokkal sújtotta, a héber szerint talán: «megutálta». Tornyainak falát: a héber szerint: «palotáinak falát»; a paloták a templom és melléképületei. Kiáltoztak az Úr házában, t. i. az oda betörő ellenséges hadak.
* 8. V. ö. Jer. 14,2. Kikészítette mérőzsinórját: az Úr a legnagyobb tervszerűséggel hajtotta végre Jeruzsálem elpusztítását. Gyászba borult a sánc: gyászos látványt nyújtott.
* 9. A szent város védtelenül nyitva áll ellenségei előtt. A törvény a mózesi szertartási törvény, mely a babiloni fogság idején a gyakorlatban megszűnt. Látomást, t. i. vigasztaló látomást.
* 10. A földön ülés (v. ö. 1,1.), a hamuval való meghintés, a szőrruhába öltözés, a fejnek lehajlása a földig a mélységes gyász jelei.
* 11-19. A próféta mélységes fájdalma a rettenetes nyomorúság láttára.
* 11. Májam kiömlött a földre: a máj a régiek népies felfogása szerint az erő székhelye volt; a szent szerző tehát azt mondja, hogy egész életereje fogytán van.
* 12. A próféta az ostrom utolsó időszakában uralkodó rettentő éhínségről beszél, melynek az ártatlan kisdedek is áldozatul estek.
* 13. Mihez hasonlítsalak, a héber szerint: «Mit hasonlítsak hozzád?» A próféta Sión vigasztalására más városnak szerencsétlen sorsára szeretne hivatkozni, de nem ismer Jeruzsáleméhez hasonló nyomorúságot a történelemben. A mérhetetlen tenger találó képe Jeruzsálem mérhetetlen keserűségének.
* 14. A te prófétáid: ezek a próféták az álpróféták voltak, kikkel épen Jeremiásnak oly sok küzdelme volt. Keserű hangsúly van ezeken a szavakon: «A te prófétáid». A vers utolsó része azt mondja, hogy az álpróféták hamis jövendölései voltak az okai a nép száműzetésének.
* 15-16. V. ö. Zsolt. 21,8; Mát. 27,39; Márk 15,29. A zsidók ellenségeinek engesztelhetetlen gyűlölete és káröröme. – A 16. versben a kötőszók hiánya találóan festi az ellenségnek szenvedélyes kárörömét.
* 17. Jeruzsálem elpusztításával az Úr megvalósította a fogságot megelőző próféták fenyegető jövendöléseit. Régóta: a babiloni fogságot megelőző korban. A szóró a hatalom jelképe (3. v.).
* 18-19. Mivel a város romlása végső okban az Úrnak megérdemelt büntetése volt, a bűnbánó könyörgés az Úr bocsánatát és büntetésének elfordítását hozhatja meg.
* 18. Kőfalai miatt: a héber szerint Sión leányának «kőfala».
* 19. Jajgass (héb.), Vulg. «mondj dicséretet». Éjjel, t. i. még éjjel is. Az őrváltások kezdetén: a zsidók az éjtszakát három egyenlő tartamú részre osztották, melyeket «őrváltások»-nak neveztek. (V. ö. Luk. 12,38.) Kisdedeid életéért: a próféta az ártatlan kisdedek szenvedésével akarja irgalomra és bocsánatra indítani az Úr szívét. Az utolsó verstag; valószínűleg egy leírónak kiegészítése.
* 20-22. Sion könyörgő imádsága az Úrhoz.
* 20. Kit szüreteltél le ennyire: nem pogány nemzetet, hanem választott népedet. (V. ö. 1,12. 22.) A továbbiakban a próféta az ostrom egyes borzalmas jeleneteit eleveníti fel az Úr előtt. A dédelgetett gyermekeket (héb.), Vulg. «Az arasznyi gyermekeket».
* 22. Mint valami ünnepnapra ... kik rémítgetnek engem: Jeruzsálem feldúlása ellenségeinek örömünnepe volt (1,15.).
* 3. 1-18. A nagy nemzeti szerencsétlenségnek költői részletezése.
* 1. Nyomorúságomat, Vulg. «szegénységemet». Az Urat a szent szerző csak a 18. versben említi meg, bár az 1-17. versben állandóan róla beszél. Az Úr haragjának vesszeje: a Jeruzsálemet sújtó csapások.
* 2. A sötétség a szerencsétlenség jelképe (2,1.), a világosság a jólété.
* 3. Szinte úgy látszik, hogy az Úr csak Jeruzsálem megbüntetésére gondol.
* 4. Az ostrom alatt szenvedett éhínség gyászos következményei.
* 5. Epével, héb. «méreggel».
* 6. V. ö. Zsolt. 142,3. – Az örök halottak az örökre meghaltak. Az ószövetség régibb könyvei még néni szólnak a holtak feltámadásáról.
* 7. V. ö. Zsolt. 87,9. Jeremiás a szent városnak (és lakóinak) sorsát a börtönbe zárt fogolyéhoz hasonlítja.
* 9. V. ö. Jób 19,8. Eltérítette (Vulg. «felforgatta») ösvényeimet = kerülő utakra kényszerített. (Így a 11. versben is.) A szent szerző azt a gondolatot fejezi ki, hogy az Isten őt járatlan utakra kényszerítette, ahol
* 10. mindenféle veszedelem várakozik reá.
* 13. A vese a keletiek népies felfogása szerint a legmélyebb érzelmek székhelye. A tegez leányai (héb. «fiai») a nyilak.
* 14. Egész népemnek, egyes héber kéziratok szerint helyesebben: «minden népnek».
* 15. Az üröm a lelki keserűség szimbóluma.
* 16. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Szám szerint összetörte fogaimat, – Hamuval etetett engem».
* 18a-ban a fordítás a héber szöveget követi; Vulg. «... Oda van a célom».
* 19-39. A kétségbeesés széléről a szent szerző a mélységes bizalomhoz tér vissza.
* 19. Szenvedésemről (héb.), Vulg. «áthágásomról».
* 20. Arra gondol (héb.), Vulg. «arra gondolok», t. i. hogy mennyire meg van alázva a lelkem!
* 21. Jeremiás jól tudja, hogy Jeruzsálem bukása csak bűneinek méltó büntetése volt; a megtérés tehát reményt nyújt az Istennek mindent megbocsátó, mindent helyreállító végtelen irgalmára, melyet a szent szerző a következő versekben oly meghatóan ír le.
* A 22. verset egyes újabb magyarázók a szír szöveg és a Targum szerint így értelmezik: «Bizony az Úr irgalma nem szűnt meg, – Bizony nem fogyatkozott meg irgalmassága.»
* 23. Az: az Úr irgalma. Hűséged: a vigasztaló jövendölések teljesítésében.
* 24. V. ö. Zsolt. 15,5.
* 25. V. ö. Zsolt. 118,68. 71.
* 26. Hallgatva: türelemmel.
* 27. Az iga az Úr törvénye.
* 28-30. Az előbbi gondolatokból levont következtetés: a zsidó nép viselje türelemmel és megadással az Isten büntetését.
* 28. Azt: az igát.
* 29. Tegye száját a porba: boruljon arcra; a próféta a legteljesebb megadásnak jelét említi.
* 32. Ha elvet is: a héber szerint: «ha sújt is».
* 34-36. Az Úr nem engedheti meg, hogy a jogtalanság végleg érvényesüljön az igazságosság fölött.
* A 34. vers Vulgáta szerint így hangzik: «Hogy lába alá tiporja – Az ország összes foglyait.»
* 37. Senki sem tehet semmit az Úr akarata ellenére.
* 38. Az ószövetség szójárása néha azt is az Isten művének mondja, amit az Úr csak megenged, illetve nem akadályoz meg. (V. ö. Móz. II. 7,3. stb.)
* 39. Az ember ne panaszkodjék a bűneivel megérdemelt büntetés miatt!
* 40-66. Alázatos bűnvallomás és könyörgés. – 40-42. Az eddig mondottakból levont gyakorlati következtetés: buzdítás a komoly megtérésre.
* 41. A kéz felemelése az imádsággal járó mozdulat.
* 42. Te azért nem bocsátottal meg (héb.); Vulg. «Azért vagy te kérlelhetetlen».
* 43-47. A próféta újra az Úr szeme elé állítja a népnek rettentő nyomorúságát.
* 44. L. 8. v.
* 47. V. ö. Iz. 24,17; Jer. 48,43. Pusztulás, Vulg. «jövendölés».
* 49. Sír (héb.), Vulg. «szenved».
* 51. A Vulgáta a vers első részében így hangzik: «Szemem kirabolta lelkemet». A sok sírás nem enyhítette, sőt csak növelte a fájdalmat. Újabb magyarázók a vers első felét így értelmezik: «Fájdalmam felemésztett engem». – Városom minden leánya miatt: v. ö. 1,4. 18; 2,10. 21.
* 52-54. Jeruzsálem ismételten az Úr elé tárja az őt ért rettenetes csapásokat.
* 52. V. ö. 1,6. Ok nélkül: a pusztító ellenség túllépte a büntetés igazságos mértékét. V. ö. Iz. 10,6. 7.
* 53. A veremben életemre törtek (a Hetvenes görög fordítás alapján), a Vulgáta szerint: «Verembe esett az életem». A verem hasonlatát a próféta a vadászéletből vette. A héber kifejezés jelentése bizonytalan.
* 54. A vizek a balsorsnak jelképei.
* Az 55-62. vers igéi (56. és 59b kivételével) múlt idővel is fordíthatók.
* 55. A verem mélye a legmélyebb nyomorúság.
* 59-66. A szent szerző azért kéri az Úrtól a felfuvalkodott ellenség megbüntetését, mert szemében ez a választott népnek és így az Isten ügyének is diadala lesz.
* 60. Egész bosszúállásukat (héb.), Vulg. «egész dühüket».
* 63. Akár leülnek, akár felkelnek: állandóan. V. ö. Zsolt. 138,2.
* 65a. szószerint így hangzik: «Adj nekik pajzsot szívükre.» Átkod legyen rajtuk (héb.), Vulg. «Nyomorgatasodat».
* 4. 1-12. összehasonlítás a dicső múlt és a gyászos jelen között.
* 1. Miként: v. ö. 1,1; 2,1. Az arany, a pompás színarany (Vulg. «a legjobb szín») és a szentéig kövei (héb. «szent kövek» = drágakövek) a választott népnek hajdani dicsőségét jelentik.
* 2. Sion főembereinek és a nép előkelőinek gyászos sorsa. Kik színarannyal értek fel (héb.), Vulg. «kik színaranyba öltöztek». – Az agyagedény (ellentétben a színarannyal) az értéktelenség jelképe.
* 3. Sakálok (héb.), Vulg. «szörnyetegek». Igen fájdalmas összehasonlítás a kölykeiket tápláló vadállatok és Sión között, mely az éhínségben nem tudta gyermekeit élelmezni. V. ö. 2,12. stb.
* 4. Az ostrom idejében fellépett borzasztó éhínségnek megkapó rajza. Kenyeret = eledelt.
* 5. Szomorú ellentét az elmúlt jólét és a jelen nyomorúság között.
* 6. Az ország romlásának végső oka a bűn volt. A próféta Jeruzsálem gonoszságát nagyobbnak mondja Szodoma bűnénél, mert Jeruzsálemet számos próféta, intette a megtérésre. Kéz: emberi kéz. L. Móz. I. 19,24. 25.
* 7. Fejedelmei, a Vulgáta átveszi a héber «názír» szót, melynek jelentése: «koronázott.» V. ö. Móz. I. 49,26; V. 33,16. – Itt a nép előkelőiről és papjairól Vulgátában a 7. v. második része így hangzik: «Pirosabbak a régi elefántcsontnál, – Szebbek a zafírnál».
* 10. Visszaemlékezés az éhínségnek egyes szörnyű jeleneteire az ostrom idejében.
* 11. A tűz az isteni büntető ítéletet jelenti. A próféta a nagy nyomorúságban (1-10. v.) az Isten méltó haragjának teljesedését látja.
* 12. Az Úr az ószövetségi történelem folyamán nem egyszer csodálatos módon megoltalmazta Jeruzsálemet (pl. Szennácherib ostroma idejében, – L. Kir. IV. 19,35-36. és párh. h.), úgy hogy a szent város bevehetetlennek látszott.
* 13-17. Az álpróféták és a papok bűnei; a nép hiú reménysége Egyiptomban.
* 13. Az álpróféták és a papok bűneinek részletesebb leírása. Az igazak vérét ontották: t. i. igazságtalan vádakkal és ítéletekkel. V. ö. Jer. 26,20-23.
* 14. A vers második felében a fordítás a héber szöveget követi; a Vulgáta homályos («És mivel nem tudtak, – Tartották bojtjaikat».). – A mondat alanya a gonosz álpróféták és papok. Mini a vakok, t. i. erkölcsi értelemben: elvakultan. Vérrel: az igazak vérével. Úgy hogy hozzá sem érhettek ruhájukhoz, – t. i. a nélkül, hogy be ne szennyezték volna magukat.
* 15. Jeruzsálem lakói azzal fenyegették meg a vérbűnökkel terhelt papokat és álprófétákat, kiket borzalommal kerültek, hogy kiűzik őket a városból. A vers második része arról beszél, hogy gonoszságuknak híre már a pogányok közé is eljutott, és azok sem akarták őket maguk között megtűrni. – A héber szöveg Szerint maguk a bűnösök kiáltják magukról, hogy fertőzöttek.
* 16. Az Úr maga hajtotta végre ítéletét a bűnös papok és a vének (Hetvenes görög íordítás szerint: a próféták) fölött; az ellenség nem volt irántuk semmiféle kímélettel sem. 16c szószerint így hangzik: «A papok színe előtt nem pirultak.»
* 17. Őrtornyainkról epedve tekintettünk (héb.), Vulg. «Amikor figyelmesen tekintettünk». Egy nép, mely nem segíthetett: Egyiptom. Jeremiás próféta a zsidó nép beszédeit idézi, mert ő maga határozott ellensége volt az Egyiptommal kötött szövetségnek.
* 18-20. Szedekiásnak és környezetének szerencsétlen menekülési kísérlete és elfogatása. (V. ö. Kir. IV. 25,4-7; Jer. 39,4-7; 52,7-11.).
* A 18. v. első része a héberben így hangzik: «Lépteinkre leselkedtek, – Hogy ne járjunk utcáinkon».
* 20. Az Úr felkentje (Vulg. szószerint: «a felkent úr») Szedekiás király. Árnyékodban: a te oltalmad alatt. A 20. vers a héberben így hangzik: «Orrunk lélekzete, az Úr felkentje – Foglyul esett az ő vermeikben; – Ő, akiről azt mondottuk: Az ő árnyékában – Élünk majd a nemzetek között».
* 21-22. Sión megszabadul, Edomra büntetés vár.
* 21. Fenyegetés Edom ellen, mely az ostromló babiloni hadsereggel együtt részt vett Jeruzsálem feldúlásában. V. ö. Jer. 49,7 skk.; Ez. 35,2 skk., Abd. Degesz jövendölését, főleg 10-14. v.; Zsolt. 136,7. A kehely az Úr haragjának kelyhe; gyakori prófétai szókép.
* 5. A felirat csak a Vulgátában, a szír Pesittában és az arab fordításban olvasható.
* 1. Az imádság bevezetése.
* 2-6. Minden elveszett!
* 2. Örökrészünk: a Szentföld. Az idegenek a Szentföldet elfoglaló pogány nemzetek.
* 4. A babiloniak valószínűleg adót követeltek a vízvermek és az erdők használatáért.
* 5. A héber szerint: «Nyakunkon szenvedtük az üldöztetést» stb. A zsidó nép szomorú sorsa rabság és kényszermunka.
* 6. Fájdalmas visszaemlékezés arra, hogy a zsidók az Isten tilalma ellenére állandóan idegen népek szövetségét keresték, hogy jó dolguk legyen.
* 7-10. Mélységes megaláztatás és életveszély a sorsunk!
* 7. V. ö. Jer. 31,29; Ez. 18,2. Az atyák legnagyobb vétke a bálványimádás volt. A fiúk a vétkezésben elérték, sőt túlhaladták atyáik gonoszságainak mértékét.
* 8. A szolgák a babiloni elüljárók, kik között lehettek szabadonbocsátott rabszolgák is. Keserű fájdalom: rajtunk, az Isten választott népén szolgák uralkodnak!
* 9. A pusztában levő kard az elpusztított országban csatangoló rablók vagy a babiloni portyázó csapatok, vagy mások szerint a betörő edomiták, kik a nép életét és termését veszélyeztették.
* 10b szószerint: «Az éhség viharától.»
* 11-13. A babiloniak szívtelen kényuralmának leírása.
* 12. Fejedelmek éltek Júdában még a népnek fogságba hurcolása után is, pl. Godoliás (Jer. 40,7.).
* 13. A héber szerint: «Az ifjak malmot hordanak» stb. A gyermekeknek fát kell hordaniok, míg össze nem roskadnak. A szent szerző az ellenség részéről megkövetelt kényszermunkákra gondol.
* 14-18. A nyilvános élet és az örömnek minden megnyilvánulása megszűnt az elpusztított Júdában.
* 14. A régi keletiek gyűléseiket és általában minden nyilvános ténykedésüket a kapukban tartották.
* 16. Fejünk koronája: a zsidó nép hajdani dicsősége.
* 18. A rókák megemlítése költői szókép, mert Bár. 1,10-ből kitűnik, hogy a Jeruzsálemi zsidók – legalább még egy ideig – a templom romjai között is mutattak be áldozatokat.
* 19-22. Befejező könyörgés.
* 19. V. ö. Zsolt. 101,13. 26-29. Sión hegyének, az ószövetségi vallás középpontjának és jelképének megemlítése (18. v.) Jeremiás lelkét a szövetség örök Istenéhez emeli fel. Az Isten királyi széke az égi trón. Az Urnák örökkévalósága záloga annak is, hogy megszabadító ígéreteit is híven be fogja váltani.
* 21. V. ö. Jer. 31,17. A zsidó nép megtérése biztosítékot nyújt arra, hogy sorsa ismét jóra fog fordulni.
* A 22. v. kérdés (mint a 20. v.), mely csak még élénkebb világításba helyezi a prófétának feltétlen bizalmát az Úrban. – A zsidók a 22. vers után megismétlik a 21-et (mint Izaiás, Malakiás és a Prédikátor könyvének utolsó verse után is megismétlik a megelőző verset), hogy egyetlen szent könyv se végződjék a zsidókra nézve kedvezőtlen mondással.