Szofoniás jövendölése - kommentárok
* 1, 1-13.
1. 1. Bevezetés.
* 2-9. Az egész világra, de főleg Júdára és Jeruzsálemre váró isteni ítélet.
* 2. Elpusztítok, elpusztítom (héb.), a Vulgáta szerint: «összegyüjtök», «összegyüjtöm». — A 2. és — a 3. vers általános fenyegetéseit, melyek találóan jellemzik a veszedelem nagyságát, a — 4. vers Júdára és Jeruzsálemre korlátozza. Báál a kánaáni népek főistene volt. A próféta szavai nem azt mutatják, hogy működése idején Báál tiszteletének talán csak csekély maradványai voltak; Szofoniás azt mondja, hogy az Úr Báál tiszteletét teljesen ki fogja irtani, úgy, hogy annak semmi nyoma sem marad.
* 5. A háztetőkről mint a bálványozás színhelyéről beszél Kir. IV. 23,12; Jer. 19,13. Az ég serege a csillagok. A gonoszok az Úr imádását összekötötték Melkom hamis isten tiszteletével. Melkom (v. ö. Kir. IV. 23,13.) azonos Mólokkal, kinek gyermekáldozatokat mutattak be.
* 7. Hallgassatok el, t. i. az Úr iránt való tiszteletből. Az Úr napja a rettenetes ítélet napja, melyet az Úr az ellenség által fog végrehajtani. A próféta az ítéletet egy ünnepélyes áldozat szóképével írja le: a meghívottak a zsidók ellenségei. Az elkészített áldozat maga Júda és Jeruzsálem népe, melyet az Úr a megölésre szánt.
* 8. A királyfiak a királyi család, mint a Hetvenes görög fordítás világosan kifejezi; Jósiás király nyolcéves korában lépett a trónra, s a nagy vallási reform idején is csak huszonhatéves volt. Az idegen ruhába öltözés az idegen erkölcsök felvevését jelentette.
* 9. A küszöb a Vulgáta szerint talán a templom küszöbét jelenti; a héber kifejezés általános értelmű. A próféta talán valami babonás szertartásról beszél, amit valószínűvé tesz az, hogy a héber szöveg a küszöb átugrását említi. Az Istenük szó hiányzik a héber szövegben.
* 10-13. Az Úr rettenetes ítélete Jeruzsálem egész városát rémülettel tölti majd el.
* 10. A Halkapu, melyről Krón. II. 33,14; Neh. 3,3; 12,38-ban is szó van, Jeruzsálem északi oldalán volt. Az Újváros Jeruzsálemnek az a része volt, mely a Dávid király korabeli faltól északra épült, és amelyet Ezekiás király észak felől fallal vétetett körül. A nagy robaj a rombadülő házaktól ered; a dombok Jeruzsálem különböző magaslatai, elsősorban a Sión.
* 11. A Mozsár egyes magyarázók szerint egész Jeruzsálemnek képletes elnevezése, mert a városra és lakóira a mindent összetörő isteni ítélet vár. Más vélemény szerint a Mozsár Jeruzsálemnek valamelyik völgye, talán a Tiropoion völgye volt. Kik ezüstbe burkolództak, a héber szerint: «kik meg vannak rakva ezüsttel», t. i. a kereskedők.
* 12. Lámpással átkutatom Jeruzsálemet: nem lesz rejtekhely, ahová a bűnösök az Isten haragja elől menekülhetnének. Kik olyanok, mint a seprőjére ülepedett bor: a bor, ha időről-időre át nem töltik és le nem fejtik, megsűrűsödik és megromlik. V. ö. Jer. 48,11. Szofoniás azokat korholja, kik gondtalanul, nyugodtan élnek, kik tagadják, hogy a történelem eseményeit az isteni gondviselés intézi, és épen ezért semmit sem tesznek, hogy az Úr haragját elfordítsák magukról.
* 13. Ezeket az Úr ítéletének napján rettentő csalódás fogja érni. A vers második része Ám. 5,11-ből vett idézet.
* 1, 14-2, 15.
1. 14-18. Az Úr nagy napja.
* 14. Valószínűleg ezzel a verssel kezdődik Szofoniás második beszéde, mely a második fejezet végéig tart. – Az Úr ítéletének rettenetes napja már közel van, és nemcsak Júdát, hanem az egész akkori Keletnek minden országát sújtani fogja. A jövendölés a szkíták betörésével és 625-től 598-ig Élő-Ázsia fölött tartó uralmával teljesedett be.
* 15. Az összes szóképek az isteni ítélet borzalmas voltát rajzolják. Az Egyház Szofoniás próféta több kifejezését átvette a «Dies irae» («Napja Isten haragjának») komor fenségű himnusába és a «Libera me Domine» («Ments meg, Uram, engem ...») imádságába az utolsó ítélet költői festésére.
* 16. Az Úr ítéletét a próféta pusztító háború alakjában várja.
* 17-18. V. ö. Ez. 7,19.
* 2. 1-3. Felhívás bűnbánatra és megtérésre.
* 1. A vers első részében a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szószerint így hangzik: «Jöjjetek össze, gyűljetek össze». Szofoniás bűnbánatra hívja fel a népet (v. ö. Jóel, 1,13 sk.), mielőtt
* 2. az ítélet napja Júdára törne. A parancs az Úr intézkedése, mely megszüli, azaz elhozza az ítéletet. Por helyett a héberben «polyvá»-ról van szó. A tovaszálló por (vagy polyva) hasonlata az ítélet napját förgeteg gyanánt szemlélteti, mely dúlva és pusztítva vonul végig az egész világon és a bűnöst magával ragadja.
* 3. Igazság és alázatosság (héb.) helyett a Vulgátában «igaz» és «alázatos» olvasható. A jámborokat a próféta felszólítja, maradjanak állhatatosak, hogy az ítélet nagy napján az Úr megmentse őket.
* 4-15. Az egyes nemzeteket sújtó isteni ítélet részletesebb leírása. — 4-7. Filisztea megbüntetése,
* 4. Szofoniás a filiszteusok négy nevezetesebb városát említi, de Getről hallgat; v. ö. Ám. 1,6-8; Zak. 9,5. A vers a héber gyászdal külső alakját mutatja.
* 5. A tengerpart = Filisztea. Krétaiak nemzetsége (héb.), a Vulgáta szerint: «Romlásra szánt nemzetség». A filiszteusok őshazája Kréta szigete volt, honnan körülbelül a Kr. e. XIII. században költöztek a palesztinai partvidékre, mely tőlük nyerte bibliai nevét. A filiszteusok országát Szofoniás megvetéssel mondja Kánaánnak.
* 7. Filisztea földét a fogságból visszatérő zsidó nép veszi majd birtokába. Júda házának maradéka: a babiloni fogságból visszatérő zsidó nép.
* 8-11. Moáb és Ámmon megbüntetése.
* 8. Moáb és Ámmon, a két testvérnép, Izrael történelmének eJső időszaka óta ellenséges viszonyban élt a választott néppel. V. ö. Móz. IV. 21,23; 22. 25.
* 9. Moábra és Ámmonra teljes pusztulás vár: mindkét ország terméketlen területté lesz. Tövises sivataggá, sóhalmazzá, a héber szerint: «Kutyatej birodalmává, sóveremmé». Figyelemre méltó, hogy a Holttengertől délkeletre Moáb hajdani területének egy részén nagy sórétegek vannak. Népem maradéka: L. a 7. verset. A megvetett és meggyalázott zsidó nép birtokolni fogja hajdani ellenségeinek országát.
* 10. V. ö. 8. v.
* 11. A pogány népek elhagyják majd bályányaikat, és az igaz Istent félik és imádják.
* 12. Etiópia megbüntetése.
* 13-15. Assur megbüntetése.
* 13. Ninivét (héb.), Vulg. «a szép (város)t».
* 14. A pusztasággá lett Ninive helyén majd nyájak és mindennemű vadállatok tanyáznak. V. ö. Iz. 14,23; 34,11. Sündisznó helyett egyes újabb magyarázók «bölömbiká»-t fordítanak. Holló tanyázik szemöldökfáin, a héber szerint: «pusztulás lesz a küszöbön». Mert megsemmisítem erejét, a héber szerint: «mert cédrus-(burkolat)át levették». A paloták belső falait cédrusburkolat födte, melyet a fosztogató ellenség a falakról levesz.
* 15. Ninive főbűne Szofoniás szerint az elbizakodottság volt. A süvöltés és a kéz rázása a megvetést fejezi ki.
* 3. 1-8. Fenyegető jövendölés Jeruzsálem ellen népének, főembereinek, bírálnak, álprófétáinak és papjainak bűnei miatt.
* Az 1. vers a Vulgáta szerint így hangzik: «Jaj, a lázongó és megváltott városnak, a galambnak!» A próféta fenyegetése Jeruzsálem ellen szól.
* 2. A szó és a fegyelem az Úr szavát és tanítását jelenti, melyet prófétái által adott Jeruzsálemnek.
* A 3. vers utolsó tagja a nép bíráinak kapzsiságát jellemzi.
* 4. A nép prófétái az álpróféták.
* 5. Jeruzsálem gonoszságával a próféta szembeállítja az Úr végtelen igazságát. Benne = a bűnös városban. Reggelenkint: mindig jókor és állandóan. Az Úr úgy hozza napfényre ítéletét, hogy (prófétái által) állgaidóan figyelmezteti a népet törvényére.
* 6. Az Úr igazságossága (melyről az előbbi vers beszélt) az ellenséges nemzetek (2. fejezet) megbüntetésében is megnyilvánult. A nemzetek sarkkövei= a népek főemberei.
* 7. Az Úr fájdalmasan állapítja meg, hogy minden igyekezete, mellyel a zsidó népet jó útra akarta téríteni, hiábavaló volt. A vers 3. és 4. tagja a Hetvenes görög fordítás szerint így szól: «Szeme elől nem vész el mindaz, – Amivel őt megbüntettem».
* 8. Az Úr hosszú türelme (7. v.) végre is rettentő haragra változik. Az a jövendő nap, amelyen az Úr majd felkel: a büntető ítélet napja. A nemzeteket és az országokat az Úr nem azért gyűjti egybe, hogy általuk megbüntesse Júdát, hanem hogy Júdával együtt ezek is az isteni büntetésnek áldozataivá legyenek.
* 9-13. A büntető ítélet után a pogány nemzetek is az Úrhoz térnek, Izraelre pedig dicsőséges jövő virrad.
* 9. Az ítélet után következik a helyreállítás boldog kora: a pogány népek megtérése az Úrhoz. Tisztává teszem a népek ajakát (héb.), Vulg. «Választott ajkat adok vissza a népeknek».
* 10. A messiási kor prófétai leírásának egyik jellemző vonása a szétszórt választott nép összegyűjtése.
* 11. Júda népének bűnbánata jóváteszi majd minden vétkét; a kemény büntetés megóvja a népet minden újabb kevélységtől, úgyhogy
* 12. a megmaradt szegény és alázatos (Vulg. «szűkölködő») nép már nem a saját erejében, hanem egyedül az Úr nevében fog bízni.
* 13. Izrael maradékai: L. 2,7. A nép jámborsága záloga lesz békés biztonságának.
* 14-20. A próféta diadaléneke. – Bár a próféta korában Júda népének helyzete igen aggasztó volt, a próféta szeme az eljövendő boldog messiási korba tekint.
* 14. Sión leánya = Jeruzsálem egész lakossága.
* 15. Ítéletedet: az ellened hozott ítéletet. Izrael királya maga az Isten. Az Úr közötted vagyon: az Isten maga fogja megoltalmazni a szent várost.
* 17. Az Úr maga is végtelen örömét találja majd a választott népben. Ujjongva (héb.), Vulg. szószerint: «a dicséretben».
* 18. A fecsegők azokat jelentik, akik az Úr ellen beszélnek. Elpusztítom, L. 1,2. magyarázatát. A Vulgáta fordítása meglehetősen szabad, de az eredeti szöveg is homályos.
* 19. V. ö. 10. v. Az Úr kiirtja majd választott népének ellenségeit. Abban az időben = a boldog messiási kor előtt. A sánta általában a tehetetlen gyöngét jelenti. Gyalázatuknak egész földén = mindenütt a világon, amerre csak a választott népet ért gyalázat, a pogányoktól elszenvedett elnyomatásuk ismeretessé lett.
* 20. Izrael nyomorúsága a legnagyobb dicsőségre változik. Az Izraelről szóló dicsőséges jövendölés elsősorban akkor teljesedett be, amikor a fogságba hurcolt zsidó nép Babilóniából (és Asszíriából) hazájába visszatért, távolabbi értelemben pedig az újszövetség Egyházában ment teljesedésbe.