TÓBIÁS KÖNYVE.
Ezen könyv a két Tóbiásnak kellemes és tanúlságos történetét tartalmazza. Szalmanaszár, asszíriai király által fogságra vitetve (Kir. IV. 17,6.) Ninive városába, valamint hazájában, úgy itt is hivek maradtak Mózes törvényéhez, s rendületlen hitök és önfeláldozó jámborságuk által hitsorsosaiknak fönséges példát adtak. Az istenfélő atya, az öreg Tóbiás, azon sokféle viszontagságok között, melyek őt érték, fényes példánya volt a béketürésnek és megnyugvásnak Isten akaratján. Minthogy méltó volt Istentől az üdvösség útjára nézve kitűnő ismeretekkel megáldatni: nemcsak hasznos útmutatást adott az istenes életre, hanem Ninive városának elpusztulását, a zsidónépnek visszabocsáttatását, a pogányok megtérését és Jerusalemnek ujabbi fölvirágzását is megjövendölte. Az ifjú Tóbiás, az előbbinek fia, példája volt az engedelmességnek s minden gyermeki erénynek. A kathol. irásértelmezők általános és alapos véleménye szerint, ezen könyvet a két Tóbiás irta egész az ifju Tóbiás halálának előadásaig (14,4–17.), melyet hihetőleg rokonainak valamelyike iktatott be. Mily nyelven íratott ezen könyv, nem tudatik. Sz. Jeromos azt kaldei, most már nem létező szövegből fordította latinra, mely után a mi forditásunk készűlt; de voltak azon kivűl több forditásai is. Ezek közt különösen nevezetes az úgynevezett LXX értelmezők görög forditása, melylyel a sz. atyák sz. Jeromos előtt éltek. Ezen könyvet kezdettől szentnek és Istentől ihlettnek tartja a szent hagyomány; mint ilyet használták ezt a legrégibb sz. atyák, s a florenczi egyetemes zsinat, IV. Eugen pápa alatt, s a trienti a szent iratok közé sorozza azt.
Tób 1,1
Mely a görög forditásban Tiszbének neveztetik. Tóbiás tehát azon tíz nemzetség tartományában lakott, mely Júdától elszakadt és aranyborjukat imádott; ő mind e mellett hű tisztelője volt Istennek, s a gonoszok között is állandóan megmaradt a hűségben és jámborságban.
Tób 1,1
éjszakra Naasszontól.
Tób 1,1
nyugatra az úttól.
Tóbiás városától balfelől, azaz éjszakra lévén. A keletiek napkelet felé fordúlva határozzák meg a helyek fekvését.
Tób 1,2
Lásd Kir. IV. 17,3. 18,9. a Teglatfalnaszár által végbevitt első fogságból Tóbiás valószinűleg futás által menekült meg.
a hitet és szeretetet a pogányok között. Az Isten törvénye igazság. S az igazság utján jár mindaz, ki a törvényt megtartja, s ettől magát elidegeníttetni nem engedi. Lásd Zsolt. 118,30.
Kik az igazság útján járnak, sziveiket nem kötik a mulandó javakhoz, fölöslegöket a szegényeknek adják s magok is szegényűl élnek.
A görög fordítás szerint Tóbiás árva volt, s igy még ifjú korában vette át javainak kezelését, s ebben magát férfiasan viselé.
Tób 1,7
Lásd Móz. V. 14,28.29.
a pogányságból áttérteknek, kik a zsidók között éltek. Ezek nem birtak fekvő vagyonnal, s ezért, mivel más keresetök nehezen akadt, jótéteményből éltek.
mely már előbb elhurczoltatott. Lásd Kir. IV. 15,29.
melyek a zsidóknak törvény által meg voltak tiltva, mint p. o. a sertéshús stb. Lásd Móz. III. 11. r.
A görög fordítás szerint: udvari árúszerzővé lett.
körülbelül 15 ezer tallér.
Tób 1,17
adóslevélre, de kamat nélkűl. A görög fordítás szerint: letéteményűl adta át a pénzt.
nehézsége szerint, mivel a régi időkben az ezüstöt és aranyat nem annyira vert pénzben, mint súly szerint számították.
Nagy meggyaláztatás volt, ha az elitéltek holttestei temetetlenül hagyattak; s a keleti ember nagy szerencsétlenségnek tartja, ha tudja, hogy holtteste a vadállatok martaléka lesz (Jerem. 8,2. 22,19.); azért az ily testek eltemetése a szeretet különös szolgálatáúl tekintetik.
seregére.
Tóbiás nem gondolván a királyi kegy elvesztésével, eltemeté gonosztevők gyanánt megölt polgártársait, és sz. Ambrus véleménye szerint, bűnnek tartotta volna, elmulasztani a halál félelme miatt a kegyeletes kötelességet, sőt magát a halált is díjúl és jutalmúl tekinti vala a halottak iránt kitüntetett irgalmasságaért.
Tób 2,1
A görög szerint: pünköstünnep.
mit nem tilt a törvény, csakhogy a szerénység és jámborság szem elől ne tévesztessék.
Tób 2,2
A görög szerint: szegény istenfélőket.
Igy teljesité Tóbiás, a mit Mózes törvénye rendelt (Móz. V. 16,11.14.); mi keresztények is részesitsük asztalunkból a szegényeket, vagy legalább adakozzunk táplálásukra. Lásd Luk. 14,12.13.
fekhelyéről, nyugágyáról; mert a keletiek feküsznek inkább nyugágyaikon, mint ülnek az asztalnál.
titkon, a nélkül, hogy észrevétessék.
A próféta e helyen Izrael országának pusztúlásáról szól. Ámosz, Júda királyának, Oziásnak, és Izrael királyának, Jeroboamnak országlása alatt, körűlbelűl 80 évvel előbb jövendölte meg az eseményt, melyről itt szó vagyon. Tóbiás tehát szorgalmas olvasója volt az irásnak, melyben előfordúló alkalommal vigasztalást és lelki erőt tudott találni.
roszalván tettét.
Ha Tóbiás az emberektől félt volna, akkor az ő parancsaiknak engedelmeskedik; de mivel szivében a vallásos jámborság uralkodott, semmi tilalom vissza nem tarthatta őt azon szolgálattól, melylyel szereteténél fogva felebarátainak tartozott. Igen sok függ attól, mily szellem vezérel bennünket.
Sokkal fáradtabb volt, mintsem előbb megtisztulhatott volna, hogy házába léphessen; minthogy tehát tisztátlanúl övéihez be nem mehetett, a házon kivűl maradt.
Nem szükség vizsgálnunk, mint történhetett ez; meggyőződésünkre elég, hogy a szentírás bizonyítja; azonban a pogány természetvizsgáló Plinius állítja, hogy a fecskeganéj szárító és égető erővel bír, s ez okból gyakran a fiók fecskék is megvakulnak. Hihetőleg még ébren volt Tóbiás, midőn ez vele történt. Igy fejezi ki ezt világosan a görög szöveg is.
Világtalan lett, úgymond sz. Ambrus, és nem panaszkodott, hogy mondotta volna: Ez-e a jutalom annyi fáradozásomért? Inkább azért esett nehezére állapotja, hogy nem folytathatta többé a szeretetnek azon cselekedeteit, melyeket akkor végzett, midőn még szeme világával birt.
Hálát adott Istennek, hogy jámbor érzelmeiben megtartotta; mert istenes élete rája nézve a vigasztalásnak és boldogságnak gazdag kútforrása volt.
három barátja, kik arabs pásztor-fejedelmek voltak. Jób 2,11.
Hol a földi jutalom, melyet cselekedeteidért vártál?
Tób 2,18
a patriarkák fiai vagyunk, kik egy boldogabb életet reménylettek. Zsid. 11,9.10.
Az elkövetett vétkek nem fosztanak meg az örök élet reményétől, ha azokat töredelmesen és tökéletesen megbánva, megjobbúlunk, mint ezt Dávid és több szent bűnbánó példája mutatja.
Tóbiás bőkezűsége által (22. v.) elszegényedett, s ezen felűl mint világtalan, tehetetlen volt arra, hogy magának valamit szerezzen, ezért tartásáról feleségének kellett gondoskodni.
A görög szerint: mondá az asszony, hogy a gödölyét a béren fölül ajándékozták neki. Ezt nem hitte Tóbiás, és azért parancsolá azt visszaadatni. Ugy látszik, oka volt neje iránti bizalmatlanságra, különben gyanuja vétkes lett volna.
Te azt hitted, hogy alamizsnád áldást hoz neked: de ime látszik, hogy reményed meghiúsult.
Tób 3,2
rendelésed.
Tób 3,2
igaz, hű gonddal vagy javunkra.
igazságosak végzéseid.
Ezért gyakrabban imádkoztak az igazak (Jób 7,15. Kir. III. 4. Kor. II. 1,8.), de csak annyiban, a mennyiben kérésök Isten akaratjával megegyezett. Tóbiás ugyan kivánkozott meghalni, hogy az örök élet nyugalmát elnyerhesse; de azért ebben egészen Isten akaratjára hagyta magát.
vagy Ekbatanában (vesd össze Tób. 7,1. és 9,3.), mely szinte Rágesnek neveztetett, s igy különböző a fönebbi Rágestől (Tób. 1,16. 5,8.), a hol Gabelus lakott vala.
Azaz: rontó, pusztító. Hogy Isten a rosz lelkeknek némelykor hatalmat ad az emberek ártalmára: azt a szentirás, különösen pedig az ó szövetségi tanítja (Jób 1–2. r.); ámbár ennek okát nem mindenkor tudhatjuk. Miért engedte meg Isten, hogy Sárának hét férjét mindjárt a menyekző első éjszakáján megölte a gonosz lélek: kivehetni a 6,17.-ből. A sátán hatalmat nyert azon fajtalan férjek ellen, kik csak állati ösztönük kielégitése végett közeledtek a szeplőtelen jámborságú Sárához; s itt a gonosz lélek hajtá végre Isten rajtok azon büntetést, mellyel a fajtalanokat gyakran szokta sujtani (Móz. I. 38,6–11.) Az istenfélő Sára fölött a gonosz léleknek semmi hatalma sem volt, s ő egy hozzája méltóbb férj számára lőn megtartva.
nem a szolgáló becstelenitő beszédétől, mert azt békével tűrte; hanem azon gyalázattól, hogy férjeinek gyilkosáúl tartassék, s a magtalanságtól.
a pajzánok, tánczolók stb.
ember az Isten végzeteit át nem vizsgálhatja.
Tób 3,25
Ráfael annyit jelent, mint Isten orvossága, Istentől jött gyógyerő.
fölsegitse mind a kettőt. Isten az angyalokat az emberek üdvének eszközlésére használja, és valamint az emberi társaságban különféle hivatalok vannak, úgy Isten az angyalokat is különféle szolgálatokra rendelé (Zsolt. 90,11.). Mi az ember, igy kiált föl sz. Bernárd, hogy felőle az Isten ennyire megemlékezik! Midőn te, oh Isten! nem csak angyalaidnak parancsolád, hogy rája gondot viseljenek, hanem elküldöd neki egyszülött Fiadat és Szentlelkedet is, sőt megigéred, hogy neki megengeded orczádat is láthatni.
halálod napjára, mikor magad is az Isten irgalmára szorúlsz. Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. Máté 5,7.
Tób 4,11
A jó szándékkal adott alamizsna neveli bennünk az Isten malasztját, igaz megtérésre és bűnbánatra indít; s ennyiben megszabadít a bűntől és örök haláltól.
értelmi és szivbeli vakságra, mely a megátalkodott istentelennél már itt kezdődik, s ott a pokolban örökké tart. Máté 25,30. Pét. II. 2,17. Jud. 13.
az angyalok is, az első emberek is ez által vétkeztek. Lásd Sirák 10,14.
Ha egy igaz felebarátod meghal, tarts vendégséget sirjánál, és tápláld a szegényeket; de a pogányoknak babonás és bálványozó lakomáiban ne végy részt.
Minden szándékod az ő akarata szerint legyen, azért általa sikerüljön.
micsoda bizonyitványt.
A keletiek felkötik övvel hosszú ruhájokat, midőn útra akarnak indulni. Ráfael, mint egy hirvivő vagy útmutató, állt készen, bizonyos bérért utra kelni.
Ráfael tehát egyike volt azon szolgálattevő lelkeknek, kiket Isten az izraeliták üdvére küldött. Vesd össze: Zsid. 1,14.
Ugy látszik, a megerősített Ekbatana várostól nyerte nevét a hegyes vidék is, melyen Ráges feküdt.
Tóbiás érzé szerencsétlenségét, de azért nem csüggedt el, hanem nyugodt vala (Tób. 2,13.14.). Hogy szenvedéseink súlyát ne érezzük, Isten nem kívánja; csak azt parancsolja, hogy akaratján nyugodjunk meg.
melyik családból vagy?
Jobban érdekel származása a vezetőnek, ki fiadat kisérendi, mint személyes ügyessége? mégis az angyal, mint a következés mutatja, Tóbiás kérdését nem találta szerénytelennek. Ő fia kisérőjének becsületességéről bizonyos akart lenni.
Azariás, Isten segítsége; Ananiás, Isten irgalmassága; a felelet értelme tehát ez: én az irgalmas Istentől küldött segítő vagyok. Sz. Ágoston megjegyzi: Ha az, ki Tóbiásnak egy ifju alakjában megjelent, igy szólt volna: Én vagyok Ráfael! mindenkit bámulásra ragadott volna, s igy nem teheti vala meg a szolgálatot, mellyel Isten őt megbízta. Mivel tehát Tóbiás irgalmas szeretete által megérdemlé, hogy fia angyalt nyerjen utitársul, és ő maga meggyógyúljon: az angyalnak el kellett magát előtte rejtenie.
Hogy egy előkelő zsidó családnak gyermeke fölvállalá az utmutatást, ez Tóbiás előtt nem lehetett valószinűtlen; mivel a fogságban a legelső s leggazdagabb családok is sokszor jutottak szegénységre.
Ezen körülmény előadása nem felesleges e szent történetben, valamint átalán a szentirásban semmi fölösleges vagy hasztalan nincs; mert, mint alább kitűnik, az eb volt, mely előre futott, hogy az ifju Tóbiás visszatérését szüleinek örömére megjelentse.
Tób 6,2
az utazó keletiek, mielőtt a szállásra enni mennek, megmossák lábaikat az izzadságtól, mely a meleg tartományokban igen alkalmatlan.
milyenek a Tigris folyóban találtatnak. Minőségéről különbözők az irásértelmezők véleményei.
a fejoldalán levő porczogó nyilást, mely a halaknak tüdő helyett lélekzésre szolgál.
Tóbiás történetét a hallal nem szabad puszta véletlen eseménynek tekintenünk, hanem abban az isteni gondviselés rendelését s az együtt munkáló isteni mindenhatóság kezét kell megismernünk, melynél fogva a halat eszközűl akarta használni czéljai kivitelére.
Az angyal itt csak az eredményről beszél, melyet Tóbiás azon szer használata által nyerendő vala. Azon szernek tehát természeténél fogva s mindazokra nézve, kik azt használandják, nem volt oly kitünő ereje, hanem csak Tóbiásra nézve szolgált az külső jeléűl a titkon működő isteni erőnek, melyet Isten az ő jámborságának megjutalmazására akart használni. Hogy az angyal, valamint a könyv szerzője is csak külső jelnek tekinték azt, bizonyitja, a mi alább 8,2.3. előadatik, t. i. hogy azon időben, midőn az emlitett szer használtatott, Ráfael (az Istennek gyógyereje) a rosz lelket megkötötte. Hasonlóképen használa Jézus is a született vaknak meggyógyitására porral vegyített nyálat (Ján. 9,6.); a nélkül, hogy ez a szer külső jelnél egyéb lett volna. – Később azon szert, mely csak Tóbiásnak adatott jelűl, elég babonásan átalános eszközűl használák a gonosz lelkek elűzésére. – A Mindenható használhatja teremtményeit, a mint neki tetszik; s ha akarja, a legcsekélyebbnek is ad hatalmat a legmagasabb lelkek kevélységének megalázására.
Hogy bizonyos hal epéjével a szemhályog gyógyitható, ezt a régi orvosok is hitték.
Mert nincs egyéb rokon, mint te; mint a görög szöveg hozzáadja. Mózes törvénye szerint az apa után örökösödő leány köteles volt nemzetségebeli rokonával házasságra lépni (Móz. IV. 27,8. 36,8.). Sárának tehát joga volt Tóbiást házastársúl kivánni, és Tóbiás nem vonhatta el magát ettől, mivel e kötelességi házasságra a törvény kötelezte. Lásd Móz. V. 25,5. s követk. Rut 4,4.
Tób 6,14
a hetes szám a szentirásban többes számúl általán használtatik. Péld. 24,16. 26,25. Izai. 4,1. Jerem. 15,9.
Tóbiás ezt még otthon hallhatta, mint Ráguelnek rokona.
A kötelességi házasságtól nem szabadúlhatott az illető, hacsak nem volt kész a meggyaláztatásra. Lásd Móz. V. 25,5. s követk.
A gonosz lélek, sz. Ágoston mondása szerint, többet nem tehet, mint a mennyit Isten enged tennie. Azok fölött, kik Istenhez teljes szivből ragaszkodnak, nincs hatalma. Azokat pedig, kik házasságuknál, mint Sára előbbi férjei, sziveikből az Istent kizárják, mint értetlen barmok, csak testi kéjt vadásznak, s a házasságban csak annak kielégítését tartják szem előtt, – az Isten elhagyja, mint ők elhagyják az Istent, s a gonosz lélek veszi őket hatalmába.
Ezt a keresztény anyaszentegyház ugyan nem parancsolja, hanem a megáldásnál emlékeztetvén hiveit Tóbiás és Sára példás tisztaságára, szivökbe akarja önteni a kivánságot, hogy a házassági tisztaságot mindenkor megtartsák, az Isten jelenlétét szüntelen szivökben hordozzák, és Istent kérjék, hogy rájok és gyermekeikre a keresztény házasság áldását kiáraszsza.
Tób 6,19
az első éjjel.
A görög szerint: szivét és máját.
Megtartózkodásod által méltó leszesz a patriarkáknak tett igéretben részesíttetni.
hogy Ábrahám nemzetségének terjesztése által részt vehess az Isten áldásában.
Ekbatanában. Tób. 3,7.
néne a szentírásban néha nagynéne helyett is használtatik, azért nem lehet tudni bizonyosan, mily fokon volt Tóbiás rokona Ráguelnek.
tulajdonképen telepedjenek, mert keleten párnára dőlve vannak az asztalnál.
Lásd Tób. 6,22. Móz. I. 1,28.
Az angyal Istennek ereje által a pusztába űzte az ördögöt, hogy ne legyen alkalma az embereknek árthatni. E kifejezés „megkötözé“ itt annyit tesz, mint meg nem engedé, hogy az embereket kisérthesse és elcsábithassa (sz. Ágoston). Vesd össze: Pét. I. 5,8. Máté 8,29. 31-ik jegyz. – Felső Egyiptom pusztája sz. Jeromos szerint, egészen elhagyatott, kigyókkal s egyéb mérges állatokkal bővelkedő tartomány volt, s ezért méltán szolgálhatott tartózkodási helyűl annak, ki minden gonosz mérgét magában hordozza. Későbbi időben nagyszámú szent férfiak választván e pusztát lakásul, azt paradicsommá változtatták; mert sz. Antal, Makarius, Pakomius, Pafnutzius stb. ott éltek, küzdöttek a gonosz lélekkel, és szent életök által elűzék őt. Ha egykor Krisztus uralkodik minden szivekben, akkor minden puszta Isten kertévé fog változni, s a sátánnak többé a földön nem lesz helye.
és mivel szent kötelességünk szentűl élni.
Lásd Tób. 7. r. 2-ik jegyz.
mind Sára, mind Tóbiás egyetlen gyermeke volt szülőinek.
Nem tudnám méltóképen viszonozni nekem tett szolgálatodat.
az Isten neve iránti tiszteletből.
az asztalnál épen evés kezdetén.
Ezen áldás beteljesedett. Lásd Tób. 14,15.
vidámsággal ugyan, de a mértékletesség és szerénység határai között.
Szóla önmagához Tóbiás.
Bánkódni, szomorkodni, emberi dolog, Krisztus is szomorkodott, de megnyugodva Isten akaratján.
Ez rövid foglalatja egy háziasszony minden kötelességeinek.
Nem a mezopotámi Kárán (Hárán) (Móz. I. 11,31. 27,43.), hanem egy ismeretlen hely Médiában. Tóbiásnak tizenegy napi utazásából nem következik, hogy Kárán 11 nap járásnyira volt Ekbatanától, mert főkép barmokkal utazó karavánok igen lassan haladnak.
A jámbor szokást, hogy az utas bevégzett útja után Istennek hálát adjon, sz. Benedek szerzet-szabályai közé fölvevé, meghagyván, hogy az érkező vendégek azonnal imádságra vezettessenek.
Tób 11,8
kinyitott szemeit.
visszanyeri látását.
Az isteni gondviselés (Máté 10,29.) az állatokra is kiterjeszti figyelmét, s azokat szeretetteljes czéljai kivitelére eszközökűl használja; mert látjuk, hogy az itt előforduló eb előhirnöke volt azon örömnek, mely a várakozó és szenvedő atyát nem sokára megvigasztalta.
az ifjú Tóbiás.
az apai háznál is megülék a menyekzői lakomát, mely a zsidóknál hét napig tartott. Lásd Móz. I. 29,27. Bir. 14,12.17.
A király titkait nem jó fölfedezni, mert szándékának kivitele mások által könnyen meggátoltathatnék. Ellenben az Isten cselekedeteit senki sem akadályozhatja, ezeknek kihirdetése tehát dicséretre méltó, mivel azokból Isten bölcseségét és szeretetét teljesebben megismerhetjük.
Az imádság, böjtölés és alamizsnálkodás minden jócselekedeteknek foglalatja. A böjtölés és alamizsnálkodás két szárny, melyeken, a sz. atyák tanitása szerint, az imádság égbe emelkedik.
Lásd Tób. 4,11.
Sz. Bonaventura szerint: az angyalok nem azért mutatják be imánkat Istennek, mintha az előtte ismeretlen volna, hanem azért, hogy tiszta szent ohajtásaikat imánkkal egybekapcsolván, ezt foganatosabbá tegyék.
Lásd Apost.cs. 14,21. Zsid. 12,6.
egy a sok angyal közől, kik az Istent szinről szinre látják. A szentírás gyakran emberileg szól.
A sz. atyák megjegyzése szerint, a mennyei jelenések először megrettentenek és azután vigasztalnak és örvendeztetnek. A sötétség angyalának jelenésénél épen ellenkező történik.
Jelenlétem nem árthat nektek, mert az Istentől volt rendelve.
Az angyalok, úgymond sz. Ágoston, nem éheznek és nem szomjaznak, mint mi, mert ők istenileg tápláltatnak az igazság kenyerével, s át vannak hatva az örök bölcseség fényétől, azért boldogok. S ezen boldog állapotból kegyesen tekintenek le ránk, földi vándorokra, részvéttel vannak hozzánk, s Isten parancsára segitenek minket eljutni a közös hazába, hogy velök mi is bőségesen megelégittessünk Istenben, ki az igazság és halhatatlanság kútfeje.
A fogság a zsidókra nézve ugyan büntetés, de a pogányokra nézve jótétemény volt; ugyanis az egy igaz Isten vallása, azon csodák, melyeket Isten a pogányok között több jámbor izraelita, úgymint Tóbiás, Dániel és Eszter kedveért cselekedett, végre azon csodálatra méltó erények, melyek által magokat az izraeliták közől többen kitűntették: mindezek nevelhették a pogányok közt az igaz vallás iránti tiszteletet, és lassankint előkészithették őket a várt Üdvözítő eljövetelére.
jámborság és erényesség által.
Fölséges igaz voltát kitünteté a bűnös népen, melyet megbüntetett.
Lelkemből fogok örvendezni őbenne.
Midőn Tóbiás ezeket mondotta, Jerusalem még nem volt megbüntetve; ez csak későbben történt Nabukodonozor által, ki a várost elpusztitotta, Tóbiás halála után több, mint 70 évvel. Azonban a próféták jövendő dolgokról gyakran szólnak múlt időben, ez által jelenteni akarván, hogy a mit jövendölnek, oly bizonyosan be fog következni, mintha már megtörtént volna.
Minden nép hozzád fordúl, s benned az Úr előtt leborúl.
Ezen igék már a földi Jerusalemre nézve teljesedtek, mert miután az ismét fölépittetett, több pogány király és fejedelem jelentette ki iránta hódolását ajándékok és áldozatok által, s némelyek meg is keresték, hogy templomában az egy igaz Istent imádhassák. Ezen igék azonban különösen teljesedtek a lelki Jerusalemre, a keresztény anyaszentegyházra nézve, mely Jerusalem városában vette kezdetét. Ezen egyházba sietnek a népek, sötétségből világosságba, és tisztelik azt, mint Jézus Krisztus jegyesét, és szentnek tartják a földet is, melyen keletkezett.
a minden nevek fölött való név, a Jehovah (azaz: a leendő vagy eljövendő t. i. a megváltó Isten) neve, Jézus neve, mi Megváltót jelent, s igy Jézussal egy és ugyanaz. E nevet az ó szövetségben nem lehetett és nem volt szabad kimondani, mert Krisztus az ó szövetségben még nem jelent meg, hanem csak jövendölésben és várakozásban élt; csak midőn megjelent, akkor jelentetett ki neve is, t. i. Jézus. Vesd össze: Filipp. 2,9. – A zsidók mai napig sem mondják ki a Jehovah nevét, mert azt tartják, hogy Jehovah (a megváltó Isten) még nem jelent meg.
Vesd össze: Máté 18,17. Luk. 10,16.
A lelki Jerusalem, az anyaszentegyház, mely a világ végezetén a mennyei Jerusalemben föloszlik, végtelen becsű épűlet. Kövei a választottak, kik a hitnek alapján, Jézuson, a keresztény erények, különösen pedig a szeretet aranyából és drága köveiből nem szűnnek meg építeni életök minden napjaiban. Lásd Jel. 21,8. Vizsgálja meg tehát mindenki jámborsága épűletét, vajjon a Krisztusban való élő hit teszi-e annak alapját? s ez alapon az alázatosság, tisztaság, különösen pedig a szeretet épűletét emeli-e? Mert semmi egyéb, csak csupa drága kövek vétetnek föl amaz épűletbe, hol az isteni építész mindenkit maga helyére tud tenni.
azaz: Isten dicsérete. Az üdvözűltek foglalkozása az Istennek az ő boldog ismeretéből és szeretetéből származó szünetlen dicsérete. Vajjon legkedvesebb foglalkozásunk-e a földön: Istent ismerni tanúlni, őt szeretni és dicsérni? Azon legyünk, hogy méltóknak találtassunk az Istent dicsérők társaságába fölvétetni.
nem marad teljesedés nélkül. Náhum (3,7.), és Szofoniás (2,13–15.) próféták megjövendölték Ninive elpusztúlását; ezek jövendöléseire hivatkozik Tóbiás. Ninive elpusztítása a világ ter. u. 3378. Kr. e. 626. évb. meg is történt a médusi Asztiages és a babiloni Nabopalaszszár által, körűlbelűl negyven évvel az öreg Tóbiás halála után.
Tóbiás prófétai lélekkel látja előre Jerusalem égését. Vesd össze: Tób. 13. r. 5-ik jegyz.
a Messiást; Tóbiás itt a pogányoknak a kereszténységre leendő megtéréséről jövendöl.
t. i. Ninive.
A keletieknél szokás korán házasodni, némelyek 15 éves korukban már atyák; így tehát Tóbiás könnyen láthatta unokáit ötöd ízig.