Tóbiás könyvének kommentárjai

* 1,1-10. Az idősebb Tóbiás származása és jámbor élete fogságba jutása előtt.

* 1. A Tóbiás szó jelentése: az Úr (= Jáhve) jósága, vagy: az én jóságom az Úr. – Neftáli törzséből, Tóbiás tehát Izrael országának legészakibb végéből való volt; közelebbi hazáját a Galileai-tengertől északnyugatra kell keresnünk. – Városából helyett az arám v. héber szöveg nyomán ezt kellene fordítanunk: lakóiból; Tóbiás szülővárosát a Vulgáta nem nevezi meg; a görög szöveg egy Tisbe nevű helységet említ; ez a név azonban az arám: lakói szó helytelen értelmezése révén került bele a szövegbe. – A Náásszon név nyilván valamelyik másoló vagy a fordító elírása következtében jutott bele a Vulgáta szövegébe. Lehet, hogy a Hászor szóból lett. Hászor már a honfoglalás idejében jól ismert, neves helység volt Neftáli törzse területén (v. ö. Józs. 11,1. skk. 19,36.39.) s mint ilyen földrajzi meghatározásra kiválóan alkalmasnak mutatkozott. – Az úton túl... mely nyugat felé vezet, ehelyütt arról a fontos kereskedelmi (karaván)-útról van szó, mely Assziriából (Háránból?) a Galileai-tenger északi partvidéke mentén nyugat felé a Földközi-tenger mellé, innen pedig Egyiptomba vezetett. – A szefet szóval rokonhangzású héber szó, partot jelent; a szent szöveg e névvel nyilván a Galileai-tenger (északi) partvidékét akarja jelölni, mely, ha kelet felől nyugati irányban haladunk, tényleg balfelől marad.

* 2. Szalmanaszár (V.), az okiratokban Sulmanuasaredu (Kr. e. 727-722), ki 725 körül hadjáratot vezetett Izrael országa ellen, ostrom alá fogta Szamariát, az ország fővárosát is, a város elestét azonban nem érte meg. A Szentírás egyébként kifejezetten csak Tiglatpileszárról (Kir. IV. 15,29.), Szárgonról (Kir. IV. 17,3. skk; 18,9. skk.), Aszárháddonról (Ezdr. I. 4,2.) és Assurbánipálról (v. ö. Ezdr. I. 4,10.) említi, hogy fogságba hurcoltak izraelitákat. Emellett azonban nagyon könnyen megtörténhetett, hogy Tóbiás családja akkor kerülhetett fogságba, amikor Szalmanaszár csapatai még Szamaria ostroma előtt sorban elfoglalták a vidéki városokat (v. ö. Kir. IV. 17,5.), feldúlták őket, lakosaikat pedig – amint az ilyenkor történni szokott – rabszíjra fűzték. – A fogságban sem tért le az igazság útjáról, azaz idegen földön, más (pogány) szokásokkal bíró népek között is hűségesen kitartott az egy igaz Isten és a mózesi törvény mellett.

* 3. Tóbiás, ha nem is vihette magával egész vagyonát, mint kereskedő ember, aki – úgylátszik – az udvarnak is szállítója volt (v. ö. 16. v.), csakhamar jóléthez jutott; vagyonából aztán bőségesen juttatott szegény honfitársainak, ha mindjárt nem egyszer csak kölcsön alakjában (v. ö. 17. v.) is.

* 4. Amikor még mindenkinél fiatalabb volt, a görög szöveg így hangzik: amíg fiatal volt. – Akkor sem cselekedett semmiféle gyerekes dolgot, a görög szöveg ehelyütt arról szól, hogy míg Tóbiás honfitársai Dánban és Betelben (v. ö. 5. v. jegyz.) tiltott módon az arany bikaborjú előtt áldoztak, avagy – egy másik szövegváltozat szerint – a Báál halványnak hódoltak, tehát dacoskodtak az Istennel szemben, mint ahogyan a gyermekek szoktak szüleikkel szemben, addig Tóbiás sohasem cselekedett gyerekes dolgot, vagyis készségesen engedelmeskedett az Istennek és hűségesen szolgált neki.

* 5. Izrael népének akaratoskodása, ágaskodása, makrancoskodása főleg abban nyilvánult meg, hogy ott hagyta az igaz Istent, megvetette rendelkezéseit, idegen istenek után járt. (V. ö. Ezdr. II. 9,16. skk.; Zak. 7,11.) Tóbiás azonban sohasem pártolt el az igaz Istentől. Nem kereste fel az aranyborjúk szentélyeit, melyeket I. Jeroboám (Kr. e. 929-909) az ország szétszakadása után emelt Betelben és Dánban (v. ö. Kir. III. 12, 26. skk.), hanem

* 6. v. – Mózes törvénye értelmében évente legalább is a három főünnepen: a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén (v. ö. Móz. V. 16,16.) hűségesen elzarándokolt Jeruzsálembe és ott a templomban: 1. imádta az Urat, Izrael Istenét, vagyis az igaz Istent; – 2. felajánlotta zsengéjét és tizedét. – Az Urat imádni, a. m. mély meghajtással, esetleg földreborulással hódolni előtte. – A gabona, kerti vetemények és gyümölcs zsengéjét (elejét, legjavát) hálaadásul áldozati ajándékul el kellett vinni minden évben a jeruzsálemi templomba. Hogy a szállítási nehézségek elkerülhetők legyenek, az ajándékot pénzen is meg lehetett váltani; az elsőszülött gyermeket és a hibás állatot pedig meg kellett váltani. (V. ö. Móz. II. 22,29; 23,19; 34,26; IV. 15,19. skk. 18,3. skk.) – A tizednek két fajtájáról beszél a mózesi törvény: 1. minden izraelita köteles volt évente terményeinek és állatszaporulatának egy tizedrészét a levitáknak beszolgáltatni (Móz. IV. 18,21. skk.), ez a tized a leviták és a papok eltartására szolgált; 2. minden harmadik évben az egyes városokban külön gyűjtöttek tizedet az ottani szegény leviták, idegenek, özvegyek és árvák ellátására (v. ö. Móz. V. 14,28. sk.). Tóbiás nemcsak Jeruzsálemben fizette meg bőségesen minden zsengéjét és tizedét, hanem

* 7. v. – otthon szülővárosában, a szegények tizedét is. – Jövevények (prozeliták) azok, akik pogány vallásukat otthagyták és zsidó hitre tértek (v. ö. Móz. II. 12,19. 48. 49; Mát. 23,15; Csel. 2,10; 6,5; 13,43.), ellentétben az idegenekkel, akik nem csatlakoztak teljesen a zsidó valláshoz, hanem csak arra kötelezték magukat, hogy bizo nyos tiltott dolgoktól távol tartják magukat. Ilyen tiltott dolgok voltak: az Isten gyalázása, bálványimádás, vérnek az élvezése,, gyilkosság, vérfertőzés stb.

* 9. A maga nevét adta, fiát is Tóbiásnak nevezte el.

* 11-17. Tóbiás a fogságban Szalmanaszár alatt.

* 11. Ninive (Ninua) a Tigris folyó mentén, Kr. e. 707 óta az asszír birodalom fővárosa volt.

* 12. Tóbiás, mint Dániel (v. ö. Dán. 1,8. skk.) és Judit (v. ö. Judit 12,2. 19.) idegen földön is szigorúan tartózkodik a pogányok eledeleitől.

* 13. Hűségéért az Isten már e földön azzal jutalmazta Tóbiást, hogy kedvessé tette őt a királynál. A görög fordítás még hozzáteszi, hogy Tóbiás mint kereskedő ember a királyi udvar szállítója lett.

* 15. Eljárt mindazokhoz, kereskedelmi útjain az asszír birodalom területén Tóbiás itt is, ott is zsidó honfitársakra akadt.

* 16. Ráges jelentős város volt Médiában, a fővárostól, Ekbatánától északra. Médiát, amely a Tigristől keletre esett, II. Szárgon (Kr. e. 721-705) hódította meg az asszír birodalom számára. Szamaria bukása után (Kr. e. 721.) az izraeliták jó részét itt telepítették le. (V. ö. Kir. IV. 17,6; 18,11.) – Tíz (ezüst) talentum kb. 105.000 pengőnek felel meg. A jelentős összeget bizonyára a teljesített szállításokért utalta ki a királyi kincstár Tóbiás számára.

* 17. Rágesben, úgylátszik, nagyszámú zsidó fogoly telepedett le. – Gábelust (héberül: Gebáel?) szintén Neftáli törzse területéről szakadt ide Médiába; a pénzt nemcsak mindennapi megélhetésére, hanem nyilván üzleti célokra is vette kölcsön Tóbiástól.

* 18-25. Tóbiás sorsa Szennácherib alatt.

* 18. Szennácheríb (héberül: Szánheríb, az ékiratokban: Szin-ahé-eríb) nem Szalmanaszár, hanem II. Szárgon (v. ö. Kir. IV. 17,6.) fia és utóda volt az asszír királyok trónján. (Kr. e. 705-681.) (V. ö. Kir. IV. 18,13. skk.) Szalmanaszár fiának azért mondhatja őt a szent szerző, mert a fiú szó a héberben nemcsak fiút, de unokát, déd- és ükunokát, sőt utódot is jelenthet. – Szennácheríb gyűlölte a zsidókat, legfőképen azért, mert mindjárt uralkodása elején a többi leigázott fejedelem és az adófizető kiskirályok példájára Jeruzsálemben, Ezekiás udvarában is asszírellenes politikát folytattak. Szennácheríb büntető hadjáratát illetőleg, melyet a királyok meg-rendszabályozására vezetett, v. ö. Kir. IV. 18; Iz. 36. 37.

* 19. Szennácheríb részint bosszúból, részint pedig, hogy trónját megszilárdítsa, mindjárt trónralépésétől kezdve keményebben fogta a leigázott országokból Asszíriába hurcolt foglyokat, tehát a zsidókat is; amikor aztán 701-ben (v. ö. Kir. IV. 18; Iz. 36. 37.) Jeruzsálem eredménytelen ostroma után szégyenszemre vissza kellett vonulnia Palesztinából, otthon, az országába hurcolt- idegen népeken töltötte ki bosszúját, úgy hogy a fogságban sínylődő izraelitáknak is nagyon gyászosra fordult a soruk. Szennácheríb rendelkezései, úgy látszik, kizárták őket a kereseti lehetőségekből; amikor aztán ezért elégedetlenkedtek és lázongtak, itt-ott vérfürdőt is rendezett közöttük. Tóbiásnak ekkor bőven volt alkalma, hogy szerető jó szívének kincseit szórja sínylődő honfitársaira.

* 20. A halottakat eltemetni Keleten, ahol temetetlenül az útfélen heverni átokszámba ment, a legnagyobb jótétemények közé tartozott. Tóbiás érdeme annál nagyobb, mert — 22. v. – élete és vagyona kockáztatásával gyakorolta az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.

* 23. Tóbiásnak és családjának sikerült a biztos halál elől elrejtőznie; nagylelkűsége és szívének nemessége révén ugyanis sok jóbarátot szerzett magának, akik őt a fenyegető veszedelem elmultáig biztonságba helyezték.

* 24. Tóbiás jó hosszú ideig (kb. 20 évig) gyakorolhatott jót honfitársaival; Szennácheríb palesztinai hadjárata ugyanis 701-ben történt, halála pedig csak 681-ben következett be. (V. ö. Kir. IV. 19,35. skk. jegyz.) A negyvenöt napot Tóbiás menekülésétől a király meggyilkolásáig kell számítanunk. — A királyt saját fiai: Ádrámelek és Szárászár ölték meg. (V, ö. Kir. IV. 19,37.)

* 25. Szennácheríbet az erőskezű és vitéz Ászárháddon (az ékírásos emlékeken: Assur-ahé-iddinu) követte az asszír trónon, ki Kr. e. 680-669 uralkodott. Ászárháddon széles látókörű és nagylelkű uralkodó volt; kifelé újra helyreállította a birodalom, tekintélyét, befelé pedig alattvalói javát kereste. Alatta az izraeliták helyzete is némikép megjavult; Tóbiás visszatérhetett házába, sőt visszakapta elkobzott vagyonát is.

* 2,1-9. Tóbiás eltemeti meggyilkolt honfitársait.

* 1. Az Úrnak ünnepe, a görög fordítás szerint a Hetek ünnepe, melyet a Kovásztalanok ünnepe után 7 hét elmúltával, az aratás befejeztével, hálaadásul ültek a zsidók. (V. ö. Móz. II. 34,22; III. 23,15. skk; V. 16,9. skk.) Tóbiás egészen a törvény szellemében jár el, mikor e szent napot víg lakomázással akarja megünnepelni és

* 2. – asztalához jámbor életű és (vallásilag) tiszta zsidókat hív meg.

* 3. Tóbiás nagy lelkét és jámborságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szomorú hír hallatára tüstént felugrik asztala mellől és mit sem törődve az ünnepi lakomával, éhes gyomorral siet el, hogy eleget tegyen a felebaráti szeretet sürgető parancsának – A halottak eltemetését illetőleg v. ö. 1,20. jegyz.:

* 4. Az a körülmény, hogy Tóbiásnak a holttestet titokban kellett elvinnie és házában (egy félreeső pajtában) eldugnia, arra mutat, hogy Szennáhceríb embertelen rendeletei részben még Ászárháddon uralkodása idejében is érvényben maradtak.

* 5. Szomorúság és félelem közepette költötte el kenyerét, Tóbiás a halott ember eltakarítása után nem tért vissza az ünnepi asztalhoz, mert a holttestnek az érintése 7 napig vallásilag tisztátalanná tette őt. (V. ö. Móz. IV. 19,11.); sőt a törvény értelmében mindazok, akik ilyen vallásilag tisztátalan emberhez hozzáértek, aznap estéig szintén tisztátalanok voltak. Tóbiás éppen ezért nem is érintkezett családjával; tisztátalansága idejének lejárta előtt be sem tért házába, hanem elkülönülten, önmagában költötte el szomorúan ételét és töltötte éjtszakáit.

* 6. Ámosz fenyegető szavai (Ám. 8,10.) az akkor (Kr. e. a VIII. sz.-ban) még fennálló északi ország lakói ellen irányultak és Szamaria feldúlása után – amint az Tóbiás történetéből kitűnik – teljesedésbe is mentek.

* 8. Éppen a rokonok szava igazolja, hogy Tóbiásnak igazán nagy lelkierővel és bátorsággal kellett bírnia, hogy szíve nemes indulatának eleget tehessen.

* 10-18. Tóbiás vakságában is nagy türelmet tanúsít.

* 10. Egyik alkalommal temetésről hazajövet, Tóbiás, mert vallásilag tisztátalan volt (v. ö. 5. v. jegyz.), nem tért be házába, hanem – mint ilyenkor szokta – a pitvarban töltötte éjszakáját.

* 11. A szent szöveg egyáltalában nem mondja azt, hogy a ganéj egyedül és önmagában okozta Tóbiás megvakulását; az Isten valami úton-módon azért küldötte a jámbor emberre e szörnyű csapást, hogy próbára tegye türelmét, és ezáltal nekünk az állhatatosságnak és béketűrésnek felemelő példáját állítsa örök időkre szemünk elé. (V. ö. 12. v.) A szent szövegből azt sem lehet kivenni, hogy Tóbiás először csak egy szemére, avagy mindjárt mindkettőre vakult-e meg. – A szembetegség miben állott, biztosan megállapítani nem tudjuk. A görög szöveg fehérségről (= fehér foltokról, hályogról) beszél. Tény az, hogy 11,14. szerint Tóbiás valamilyen hártya eltávolítása után kapta vissza szemevilágát. – Tóbiás nagy hitére és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmára mutat: 1. hogy — 13. v. – barátainak meg ismerőseinek gúnyja (v. ö. 15. sk. v.) és feleségének házsártoskodása (v. ö. 22. v.) ellenére sem fakadt ki az Úr kemény intézkedése ellen, bár – mint Jób – meg volt győződve szívének ártatlanságáról. Ez annál nagyobb érdeme Tóbiásnak, mert az ószövetségi ember a krisztusi kinyilatkoztatást nélkülözve, a földi csapást általában csak a bűn büntetésének tekintette (v. ö. Ján. 9,2.); 2. az a körülmény, hogy jámborságát, gyengéd lelkiismeretét, mely főleg az idegen jószág jogtalan birtoklása ellen tiltakozott (v. ö. 21. v.), megőrizte még szegénységében és elhagyatottságában is.

* 15. Jób barátait csak a Hetvenes görög fordítás nevezi királyoknak. (V. ö. 2,11. 42.)

* 16. Hol van a reménységed, kiben, miben bizakodói most már, – kérdik Tóbiás rokonai – hiszen az Isten nem tekintett le kegyesen alamizsnálkodásodra meg irgalmassági cselekedeteidre és ezzel világosan kimutatta, – úgy vélik ők – hogy bűnösnek tart téged is.

* 17. Tóbiás meggyőződése mást mond: 1. lelkében élnek a nagy ígéretek, melyeket a pátriárkák kaptak az Úrtól, a maguk és utódaik (v. ö. Móz. I. 12,3; 18,18; 22,18; 26,4; 28,14.), vagyis a szent ivadék (v. ö. Ezdr. I. 9,2. jegyz.) számára; 2. a jövőbe mélyed a tekintete és a kinyilatkoztatás világában szemléli azt a vigasztaló tényt, hogy a halál után egy jobb világ következik, melyre azonban csak az igazak tarthatnak számot, akik soha semmi körülmények között – tehát a szenvedésben sem – szegik meg az Istenhez való hűségüket, hanem megnyugosznak az Isten legszentebb akaratában.

* 19-23. Tóbiás becsületessége. Tóbiás vaksága következtében annyira elszegényedett, hogy felesége kénytelen volt szövő-munkára járni és úgy keresni meg a család számára a mindennapi kenyeret. Az elszegényedés oka főleg az volt, hogy Tóbiás vaksága miatt, mely néhány esztendeig tartott, üzleteket nem köthetett, kereskedelmi utakra nem járhatott; ami vagyona pedig volt, azt jószívűségében sínylődő honfitársai között osztotta szét, és – a görög szöveg tanúskodása szerint – orvosokra költötte.

* 21. Tóbiás, mivel nem látott, csak a hangja után tudta meg, hogy kecskegödölyét hozott az asszony. – Gazdájának, a Vulgáta többesszámú alakja (gazdáinak) egy héber vagy arám másoló tévedése folytán került a szövegbe. – Nem szabad nekünk lopott jószágot ennünk, a kecskegödölyét úgylátszik, a rendes munkabéren felül – talán dicséretes szorgalmáért – kapta az asszony; ezért nem tudta Tóbiás, hogy miképen került a házhoz.

* 22. Férjének erőslelkűségét és az Istenbe vetett nagy bizodalmát Anna nem értette; fájt neki, hogy férje jószívűsége ahelyett, hogy áldást hozott volna a házra, nyomorúságba döntötte a családot, azért kishitűségében, mint Jób felesége (v. ö. Jób 2,9.), keserű szemrehányást tett urának.

* 3,1-6. Tóbiás imádsága.

* 1. Az emberek gáncsoskodása elől Tóbiás az Úrhoz menekül és

* 2. – felesége igaztalan szemrehányásával szemben szép imádságában kiemeli az Isten igazságosságát és irgalmasságát. (V. ö. Dán. 3,27; Zsolt. 144,17.)

* 3. Tóbiás könyörög, hogy szülei vétkeire se gondoljon az Úr, mert az ószövetségi ember felfogása szerint a szülők vétkeiért a gyermekek is lakóinak. (V. ö. Móz. II. 20,5. jegyz; V. 5,9.)

* 4. Szamaria és később Jeruzsálem feldúlása (Kr. e. 721 és 586) után mélységes bűntudat és bűnbánat kél a jámbor izraeliták lelkében. Beismerik végre, – mint Tóbiás példája is mutatja, – hogy saját és apáik bűne miatt szakadt reájuk a szolgaság minden nyomorúsága. Kifosztották városaikat, sokakra fogság, másokra halál várt, és ami talán a legfájdalmasabban érintette a hívő izraelita szívét, gúny és közbeszéd tárgya lettek a pogány nemzetek előtt. Ez a gúny és szégyen ugyanis nemcsak magát a kiválasztott népet, Izraelt érte, hanem egyúttal az egy igaz Istent is, akit a pogányok azért néztek le és nevettek ki, mert felfogásuk szerint nem tudta megvédeni népét, tehát gyengekezű, erőtlen Isten.

* 6. Tóbiás nem életúntságból kívánja a halált, hanem egyszerűen átengedi magát az isteni akarat bölcs intézkedésének; kész a világból is elköltözni, ha az Úr úgy kívánja.

* 7-11. Sára nagy szomorúsága.

* 7. Ráges a Vulgáta szövegébe elírás következtében került bele Ekbatána helyett. Ez utóbbi városban lakott ugyanis Raguél, Tóbiás rokona (v. ö. 9,3.). Ekbatána (ma: Hámádán) egykor Média (v. ö. 1,15. jegyz.) fővárosa volt; később a perzsa uralom alatt is fontos szerepet játszott. (V. ö. Ezdr. I. 6,2.)

* 8. Raguel leányát, Sárát, az a nagy szerencsétlenség érte, hogy mind a hét férje hirtelen halált halt a nászéjtszakán; az ószövetségi ember a csapást a gonosz lélek működésének tulajdonította. Egyébként mind az ó-, mind az újszövetségi Szentírás világosan tanítja, hogy a gonosz léleknek lehet befolyása az ember életére. (V. ö. Jób 1,12. skk.; Ján. I. 3,8; Pét. II. 2,19.) – Ásmodeus, némelyek szerint perzsa, mások szerint sémi (arám?) szó és pusztító-t jelent.

* 9. A szolgáló leány igen nagy átkot szór Sárára; a gyermektelenséget ugyanis az ószövetségben súlyos csapásnak tekintették.

* 10. Házának felső kamrájába, a keleti házak lapos tetején a nap izzó sugarai ellen faházikó-féle fülkét szoktak felállítani. Ide vonult el Sára, és három napos böjttel meg imádsággal (v. ö. Judit 9,1.) kérlelte az Urat, hogy szabadítsa meg gyalázatától és mutassa ki ártatlanságát a többszörös férj gyilkosság vádjával szemben.

* 12-13. Sára imája.

* 12. Sára, mikor könyörgő imáját befejezte, azaz három napos böjtjének és imádságának a végéhez közeledett, még egy zsoltárszerű áldó és könyörgő imát mondott, melyben – mint Tóbiás – főleg az Isten megbocsájtó irgalmasságára és saját jószándékára utalva, kegyelemért esedezik.

* 13. Áldott a te neved, a név a sémi nyelvhasználatban magát a személyt, az Istennél a végtelen isteni lényeget jelenti.

* 16. A vágyakozáson a szemérmetlen bűnös vágyakozást kell értenünk.

* 17. Sára arra hivatkozik, hogy könnyelmű és léha életet sohasem folytatott; a férjhezmenetelbe is csak

* 18. v. – isteni félelemből, a gyermekek utáni vágyból egyezett bele; tehát ártatlanságának teljes tudatában van és ép ezért bizton remélheti a szabadulást is.

* 20. Az Isten útjai és tervei a véges emberi ész számára kikutathatatlanok.

* 21. A baj és megpróbáltatás csak azoknak válik javára, akik az Istent imádják, vagyis: az Isten szent akaratában megnyugodva türelmesen és amellett ártatlan (bűntelen) lelkülettel (v. ö. 16. skk. vv.) hordják keresztjüket. (V. ö. Jak. 1,12.)

* 24-25. Rafael küldetése.

* 25. Rafael az egyik főangyalnak a neve; jelentése: Isten gyógyít.

* 4. Tóbiás gyönyörűséges intelmeiről Szent Ágoston ezt jegyzi meg: „Micsoda világosság az, melyet Tóbiás látott, amikor vak szemével fiát az élet útjára oktatta és a szeretet lábán előtte járt anélkül, hogy valamikor is félrelépett volna! A fiú kezét nyújtotta atyjának, hogy járni tudjon a földön, az apa pedig a fiának, hogy lakni tudjon az égben”. – Az intelmek, melyek az isteni, a szülői és a felebaráti szeretetről csaknem az evangélium világosságában beszélnek, az ifjú Tóbiást a gyermeki erények világából a meglett férfiú nemes kötelességeinek körébe vezetik be.

* 1-6. Az ifjú Tóbiás kötelessége szüleivel szemben. A köteles tisztelet mellett (v. ö. Móz. II. 20,12; V. 5,16.) az apa elsősorban a szülők tisztes eltemetését köti fia lelkére. E kötelességet már a pátriárkák idejétől fogva a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal gyakorolták Izrael fiai. (V. ö. Móz. I. 25,10; 49,31; 50,24; II. 13,19; Józs. 24,31.) Eme jámbor szokásnak ilyen lelkiismeretes teljesítése minden szónál behatóbban hirdeti Izrael népének az örökkévalóságban való rendíthetetlen hitét. Az eltemetetlenség átkát illetőleg, v. ö. 1,20 jegyz.

* 6. A szülők tisztelete mellett az istenszeretet az, melyet az apa fiánál sürget; és pedig a szeretetnek az a nemesebb fia, mely tettekben, az Isten törvényeinek pontos megtartásábau a bűn szorgos kerülésében nyilvánul meg. Az ószövetségi erkölcsi oktatás e legfőbb törvényéről az ószövetségi szent iratok több helyen kifejezetten szólanak. (V. ö. pl. Zsolt, 1,2; Préd. 12,13; Bölcs. 6,12; Sir. 15,1; 33,2. sk.)

* 7-14. Bölcs oktatás a tettekben élő szeretetről embertársainkkal szemben.

* 7. Alamizsna, görög eredetű szó és általában irgalmas cselekedetet jelent. Az alamizsnálkodás gyümölcseit illetőleg Tóbiás ezt tanítja: 1. az alamizsnálkodás által az ember kedves lesz az Isten előtt (7. v.); 2. a szükség napjaira igazi kincset gyűjt magának (10. v.); 3. megszabadul a bűntől és pedig oly módon, hogy az Isten irgalmas lesz iránta és megóvja a törvényszegéstől (11a, v.); 4. megszabadul a haláltól (11b. v.), vagyis nem száll le idő előtt az alvilágba (= a seólba); végül 5. mindig növekvő bizodalommal lesz az Isten ígéreteivel szemben (12. v.). (V. ö. Dán. 4,24.) Az alamizsna nagy értékéről v. ö. még Sir. 4,1; 17,18; 29,15.

* 11. A sötétség hónába, az alvilágot, a seolt az ószövetségi ember a sötétség hónának képzelte el.

* 13. A görög szöveg szerint Tóbiás főleg azt köti fia lelkére, hogy saját törzséből vegyen magának feleséget. E jámbor szokást illetőleg v. ö. 1,9. jegyz.

* 14. A gőg minden romlás kezdete, v. ö. Sir. 10,15.

* 15-23. Intelmek, melyekkel az apa fiát az emberi társas életet szabályozó igazságosságra és szeretetre buzdítja.

* 15. A munkás bérét illetőleg a törvény is szigorú intézkedéseket tartalmazott, v. ö. Móz. III. 19,13; V. 24,15.

* 16. Ezt a törvényt az Üdvözítő tevőleges értelemben, tehát tökéletesebb fokban így tanítja: Mindazt, amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is cselekedjetek nekik. (Mát. 7,12.)

* 17. Hasonló módon oktat az Üdvözítő is minket, v. ö. Luk. 14,13.

* 18. Vannak, akik ezt a tanácsot a görög szöveg nyomán így értelmezik: feleslegedet inkább ontsd az igaz ember sírjára, de a bűnösökkel (istentelenekkel) ne oszd meg. (V. ö. Sir. 12,4. skk.) Mások a halotti torra gondolnak, melyet egy-egy kedves rokonuk temetése alkalmával szoktak rendezni a hozzátartozók. Ismét mások úgy vélik, hogy az egyik másoló a temetés szót felcserélte a héberben rokonhangzású között szóval és így a hely eredeti értelme ez lett volna: az igazak között szolgáld fel kenyeredet és borodat stb.

* 19. V. ö. Péld. 19,20; Sir. 32,24.

* 20. Mint az ószövetségi bölcseség-irodalomban általában, Tóbiás tanácsaiban is a központi és sarkalatos gondolat: minden bölcseség forrása az Isten; ha tehát azt akarjuk, hogy éltünk útja célhoz vezessen, annak az Istenből kell kiindulnia és hozzá kell visszatérnie.

* 21-23. Végül Tóbiás gondoskodik családja anyagi helyzetéről és felszólítja fiát, szerezze vissza azt a pénzt, melyet rokonának, Gábelusnak adott kölcsön.

* 21. Tíz talentum, v. ö. 1,16. jegyz. – Rágesról L. 1,15. jegyz.

* 5,1-21. A fiatal Tóbiás kísérőt talál és útnak indul

* 2. Bár az atya már említette fiának az adóslevelet, melyet fel kell majd mutatnia (v. ö. 4,21.), mindazonáltal még mindig lehettek az ifjú Tóbiásnak aggodalmai afelől, hogy Gábelus esetleg megtagadja majd a pénz kifizetését, hiszen egyáltalában nem ismerték és sohasem látták egymást. Atyja azonban

* 3. v. – megnyugtatja, csak mutassa fel az írást és Gábelus bizton fog fizetni.

* 4. A másik nehézségen úgy segíti át az apa a fiát, hogy biztatja, keressen magának valami megbízható vezetőt, aki ismeri az utat, mely Rágesbe visz. – Bér ellenében, az ókori Keleten voltak, akik kialkudott bérért hivatásszerűen foglalkoztak karavánok és egyes utasok vezetésével.

* 5. Tóbiás erre kiment, t. i. a térre, ahol a vezetők tartózkodni szoktak, és ott útrakészen talált egy viruló ifjút; a Vulgáta szószerint ragyogó ifjúról beszél. A fordító úgylátszik valami fényre, ragyogásra gondol, mely az ifjún elömlött. A többi fordítás e helyett megemlíti, hogy az ifjú útitárs angyal volt emberi alakban. (V. ö. 6. v.) – Felövezve, útrakészen. A keleti ember útjának, vagy munkájának megkezdése előtt felhúzta hosszú ingszerű ruháját és azt övével átkötötte, hogy a járáskelésben akadályul ne szolgáljon.

* 7. Izrael fiai közül, nem ugyan testi leszármazás, hanem hit szerint. Az angyal azt akarja mondani: én is Izrael Istenét, vagyis az egy igaz Istent imádom. Ezzel a kijelentéssel bizalmat akar kelteni önmagával szemben a jámbor Tóbiás lelkében.

* 8. Mint az Isten küldötte, ki látatlanul is jó tanácscsal, bölcs útmutatással szolgált a hivő izraelitáknak, Rafael többször is járt már Rágesben Gábelusnál is. Ráges a médek neves városa volt a fővárostól, Ekbatánától (v. ö. 1,15. jegyz.) északra. – Az ekbatánai hegységben van, Ekbatána maga – amint ezt ehelyütt néhány fordítás kifejezetten említi – völgyben feküdt; környéke azonban, melyet a főváros után Ekbatanis-nak neveztek, hegyes volt; e hegyes vidéken épült Ráges.

* 11. E kifejezés: Örömöd legyen mindenkoron, tulajdonképen köszönési forma, melyet az angyal szántszándékkal használ, hogy már most megvigasztalja és megnyugtassa az istenfélő Tóbiás szomorú, lelkét. A köszönésnek hasonló, talán gyakoribb formája Keleten: Béke veled!

* 16. Az apa, aki nagyon szívén viseli fia sorsát, gondos körültekintéssel akar megbizonyosodni az útitárs megbízható voltáról, ezért érdeklődik családja és származása felől. Kérdése annál megokoltabb, mert vak létére az ifjú megnyerő külseje benne bizalmat nem kelthetett.

* 17. Az angyal azt akarja mondani Tóbiásnak: Vajon inkább a család érdekel téged, mint maga az ember, akire reá akarod bízni fiadat?

* 18. Az angyal igazat mond, mert Azariás annyit jelent, mint: „Az Úr segítsége”, Ananiás pedig: „Az Úr kegyessége”. Az egész név tehát a magyarban így hangzik: Én az Úr nagy Kegyességének fia, az Úr Segítsége vagyok. Rafael angyal valóban ez volt. Az Isten kegyességének küldötteként segített nemcsak a két Tóbiáson, hanem az ifjú Tóbiás leendő feleségén, Sárán is.

* 22-28. Az anya aggodalmaskodása fia eltávozta után.

* 6,1-9. Az ifjú Tóbiás esete a hallal.

* 2. Nagy hal, hogy milyen halra gondoljunk, nem tudjuk. – El akarta nyelni, az ólatin szöveg és a görög fordítás egyik változata szerint: lába után kapott.

* 6. Míg elérkeznek Rágesbe, igaz, hogy – amint később megtudjuk – csak az angyal ment el Rágesbe (v. ö. 9,1. skk.), ehelyütt azonban a szent szerző Tóbiás gondolatkörébe helyezkedik, kinek ekkor még szándéka volt eljutni e városba.

* 8-9. Az angyal ehelyütt egyszerűen utasítást ad Tóbiásnak, hogy adott esetben miképen cselekedjék. Hogy az eredményt csakugyan a szív egy darabjának elégetése, avagy a vak szemnek epével való bekenése hozza-e létre, azt nem mondja. Tény az, hogy maga Tóbiás a gonosz lélek hatalmának megtörését és az apa szemének meggyógyulását később az angyal működésének, tehát természetfeletti erőnek tulajdonítja. (V. ö. 12,3.)

* 9. A Vulgáta hályog helyett fehérségről, vagy fehérfoltról beszél.

* 10-22. Az angyal kioktatja Tóbiást, miképen lépjen házasságra.

* 12. Sára örökös leány volt; rokon férfiúhoz kellett tehát feleségül mennie, hogy a családi vagyon a törzs tulajdonában maradjon. (V. ö. 3,17; Móz. IV. 36,8.)

* 13. E szavakkal: kérd meg, az angyal egyszerűen csak arra akarja rábírni Tóbiást, hogy Sárát vegye el feleségül, de nem kívánja eldönteni, hogy a leánykérést miképen üssék nyélbe. Az ószövetségi zsidóságnál a leányt többnyire az apa (v. ö. Móz. I. 34,4. skk.), vagy az anya (v. ö. Móz. I. 21,21; Bir. 14,2. skk.), avagy egy általuk megbízott harmadik személy (v. ö. Móz. I. 24,2. skk.) kérte meg a házasodni kívánó ifjú számára. A mi esetünkben – a görög szöveg tanúskodása szerint – az angyal vállalja a leánykérés szerepét.

* 14. Tóbiás úgylátszik útközben, valamelyik helységben értesült a szerencsétlenségről, mely rokonát érte. – A gonosz lélek ölte meg őket, v. ö. 3,8. jegyz.

* 17. Aranyszavak, melyek arra oktatnak, hogy a házasság nem öncél, hanem az Isten akaratából folyó életszövetség, melyet az isteni törvény szellemében kell megkötni. – Úgy adják át magukat a gyönyörnek, aki testének rabja, az nem (lelki) ember, hanem olyan, mint az oktalan állat. (V. ö. Zsolt. 31,9.)

* 18. A gonosz lelket az imádság és az engedelmesség ellenállhatatlan nagy ereje űzi el.

* 20. Tóbiásnak a második éjtszakát is imában kellett töltenie, hogy a tágabb értelemben vett pátriárkák, vagyis az Isten által kiválasztott jámbor férfiak hosszú láncolata benne és ivadékaiban is folytatódjék, és így ő is, meg utódai is az isteni ígéretek birtokosai legyenek. (V. ö. Róm. 4,13.)

* 22. Ábrahám ivadékának azért kell az isteni akarat szerint berendeznie házaséletét, hogy az ígéreteknek, melyeket az Isten Ábrahámnak és a többi pátriárkáknak adott, részese lehessen.

* 7,1-9a. Tóbiás fogadtatása Ráguelnél.

* 2. Nővérem fiához, a Vulgáta szerint: unokaöcsémhez; a héber nyelvszokásokban a rokoni kötelék kifejezésére szolgáló szavak annyira határozatlanok és oly tág értelmezést engednek meg, hogy belőlük a rokonsági fokozatot közelebbről megállapítanunk nem lehet. – Anna (héberül: Hanna) gyakori női név a Szentírásban; jelentése: (Isten) kegyessége.

* 3. Testvéreink, honfitársaink. (V. ö. 1. v. jegyz.) – Nefáliról L. 1,1. jegyz. – Ninivéről L. 1.11. jegyz.

* 5. Mondott róla, t. i. az angyal Tóbiás atyjáról.

* 8. Könnyekre fakadtak, a Vulgáta alapján arra lehet gondolnunk, hogy a találkozás örömében könnyeztek a jó rokonok. A görög fordítás szerint az ifjú Tóbiás megemlítette, hogy apja elvesztette szemevilágát, és e szomorú hírre fakadt sírásra Raguél felesége meg leánya.

* 9a. Keleten kedves vendég érkeztekor értékesebb állat kerül az asztalra; ilyennek számít már a kos, borjú (Móz. I. 18,7; Luk. 15,23.); más esetben csak egy-egy bárányka (Kir. II. 12,4.), gödölye (Luk. 15,29.) járta.

* 9b-20. Tóbiás feleségül veszi Sárát.

* 10. Én addig itt ma nem eszem, ugyanígy beszélt Eliezer is, mikor Ábrahám fia, Izsák számára megkérte Rebekka kezét. (Móz. I. 24,33.) – A Vulgáta szövege ugyan nem említi, de az általános keleti szokás és a görög fordítás szövege alapján joggal feltehetjük, hogy az angyal már megelőzőleg megkérte Tóbiás számára Sára kezét; akkor azonban – úgylátszik – semmilyen, avagy legfeljebb kitérő választ kapott.

* 11. Tóbiás erélyes beszédére Raguél megremegett; észrevette ugyanis, hogy érdemleges válasz elől most már kitérnie nem lehet, hacsak a törvényszegés vádját nem akarja magára vonni (v. ö. 6,12. jegyz.); másrészt azonban becsületességében nagyon aggódott amiatt, hogy a tervezett házasság szerencsétlen kimenetelű lehet. Amikor azonban az útitárs — 12. v. – a törvény szavára hivatkozva, sürgette, hogy adja meg beleegyezését, — 13. v. – az Istennek ajánlotta az ügyet és — 14. v. – odaígérte Tóbiásnak a leányt.

* 15. A Kr. e. időben a zsidóságnál a gyermekek házasságát rendszerint az apa áldotta meg. – A kéznek egymásba helyezése, mely a mi házasságkötésünknél is szokásban van, azt a bensőséges viszonyt jelenti, mely a férj és feleség között fennáll.

* 16. Arról, hogy a házassági szerződést az izraeliták a Krisztus előtti időben írásban is megkötötték, a Szentírás máshol nem tesz említést. Úgylátszik a fogsági élet bizonytalansága és hányatott volta teremtette meg ezt a szokást náluk. – Házasságlevelet, házassági szerződést, melyet mindkét fél gyűrűjével pecsételt le. E pecsétgyűrűt, mely már ősi időtől fogva használatban volt (v. ö. Móz. I. 38,18; II. 28,11.36; Jer. 22,24.), az ókori keleten útközben is magukkal hordták és pedig úgy, hogy zsinórra fűzték és nyakba vagy a jobb karra akasztották.

* 19. Mikor oda bevezette (t. i. az anya), Sára könnyezett, mert attól tartott, hogy Tóbiás is úgy jár majd, mint előző hét férje.

* 8,1-10. Tóbiás és Sára imádsága a nászéjtszakán.

* 1. Az izraelitáknál rendes körülmények között játszótársnői kíséretében vezették a menyasszonyt a vőlegényhez (v. ö. Móz. I. 24,65; 29,23. 25); jelen esetben azonban a sajátos viszonyok miatt e szokástól el kellett tekinteniök.

* 2. V. ö. 6,8.19.

* 3. A szent szerző tehát kifejezetten mondja ehelyütt, hogy a gonosz lelket nem az elégetett máj és szív füstje, hanem (az Isten parancsára és erejéből) maga az angyal űzi el. (V. ö. 6,19. jegyz.) – Felső-Egyiptom pusztájában, ősrégi felfogás szerint a gonosz lélek hazája a sivatag (v. ö. Máté 12,43.); jelen esetben Felső-Egyiptom, Tébe környéke (Thebais). A gonosz lelkek megkötözéséről beszél Pét. II. 2,4; Júd. 6; Jel. 9,14; 20,2 is.

* 5. Szentek gyermekei, vagyis nem pogányoknak, hanem olyan embereknek ivadékai, akik, mivel az egy igaz Istent imádják és törvényét megtartják, közel állanak a végtelenül szent Istenhez (v. ö. Iz. 6,3.) és ezért maguk is szenteknek nevezhetők. (V. ö. Ezdr. I. 9,2. jegyz.) Az őskeresztény egyházban az első hívek is e névvel illették önmagukat. (V. ö. pl. Róm. 1,7.)

* 7-9. Tóbiás imádsága, melyben a Szentírás tanítása alapján (Móz. I. 1,27. sk; 2,7.20. skk.) arra utal, hogy maga a mindenható Isten, ki — 7. v. – az egész világot létrehívta,

* 8. – alkotta a házasság intézményét is, amennyiben az első embert férfiúnak és nőnek teremtette. Nem hívhatja ki tehát az Isten haragját, mert hiszen teljesen az Ő akarata szerint cselekszik, mikor — 9. v. – a legtisztább szándékból, az utódok utáni vágyból lép házasságra.

* 9. Nővéremet, helyesebben: unokanővéremet; hogy hányadik fokon, nem tudjuk. – Hogy áldassék bennük neved, az igazhívő izraeliták utódainak szakadatlan láncolata az egy igaz Istent fogja imádni és az ő nevét dicsőíti mindenkoron.

* 11-19. Raguél feleségével együtt hálálkodik az Istennek, hogy életben hagyta a fiatal párt.

* 14. Raguél nem azért akarja virradat előtt eltemetni Tóbiás holttestét, mert a hatóságtól fél, hanem ki akar térni a gyanúsítás elől, mellyel ismerősei és barátai illetnék házát, ha ismét megesnék leányán az a szégyen, hogy meghal a férje a nászéjtszakán.

* 18. Az ellenséget, a gonosz lelket.

* 19. Mutassák be neked dicsérő áldozatodat, a zsidók a fogságban templom híján nem mutattak be áldozatot; helyébe lépett az egy igaz Isten dicsőítése, mint, az istentisztelet leggyakoribb formája. E vallási gyakorlattal a zsidóság azt a gondviselésszerű nagy feladatot teljesítette, hogy az egy igaz Isten gondolatával megismertette a pogányságot is, és így előkészítette a talajt a Messiás befogadására.

* 20-24. Még virradat előtt, v. ö. 14.v. jegyz.

* 21. Az utasoknak, akik t. i. Rágesbe szándékoznak menni a pénzért.

* 22. Raguél nagy örömében szokatlanul fényes (a görög szöveg szerint két hétig tartó) nászünnepséget rendezett. Az ilyen ünnepség rendes körülmények között csak nyolc napig tartott. (V. ö. 11,21. jegyz. Móz. I. 29,27; Bir. 14,12. 17.)

* 23. Tóbiás úgylátszik már előre megkérte útitársát, hogy egyedül menjen el Rágesbe a pénzért. A két hét a hazaindulásig tartott.

* 24. Raguél, mivel nem gondolt komolyan arra, hogy Tóbiás életben marad, az első szerződésben (v. ö. 7,16.) úgylátszik kisebb hozományt ígért; veje megmenekülésének örömére azonban új szerződést készít és benne vagyona felét, halála után pedig a hátramaradó részt is Tóbiásra hagyja.

* 9,1-7. Rafael útja Rágesbe.

* 1. Akkoron, még mielőtt a második házassági szerződést aláírták volna. (V. ö. 8,23. jegyz.)

* 2. A keleti ember nekünk szokatlan módon, nem egyszer szinte fellengzős szavakban udvariaskodik. (V. ö. Rúth 2,13; Kir. I. 15,41.).

* 7. Az út Rágesbe és vissza Rafael és kísérete számára kb. 8 napot vett igénybe. Gábelus tehát még mindig jókor érkezhetett a nászünnepségre. (V. ö. 8,22. jegyz.)

* 8-12. Gábelus a nászünnepségen.

* 11. Az izraelitáknak a családban és a gyermekekben való nagy öröme minden áldásukban megnyilatkozik.

* 12. Isteni félelemmel, és nem pogány dévajkodással ülték a lakomát.

* 10,1-7. Tóbiásnak meg feleségének bánkódása fiuk késlekedése miatt. A szent szöveg elevenen szemlélteti a szülők nagy aggodalmát. Míg az apa — 2. v. – a késlekedés okán töpreng (v. ö. 6. v.), addig az anya — 4. v. – csak azon siránkozik, miért is engedték idegenbe a fiút, ki minden örömük és reménységük, életük vigasza és öregségük gyámola volt.

* 1. Miért késik fiam? Az út Ninivé-től Rágesig és vissza rendes körülmények között kb. három, Ekbatánáig és vissza pedig kb. két hetet vett igénybe. Tóbiás azonban ez alatt az idő alatt nem érhetett haza. Késedelmeskedésének főleg két oka volt: 1. a szokatlanul fényes és nagyarányú nászünnepség, mely két hétig tartott (v. ö. 8,23.); 2. felesége hozománya: a nyáj, melynek terelése és ellátása annyira meglassította a karaván haladását, hogy azt az utat, melyet Tóbiásnak és kíséretének kb. egy hét alatt kellett volna megtennie, 11 nap alatt tette meg. (V. ö. 11,1.)

* 4. Tóbiás és felesége maradékuk reménységének, nevezik az ifjú Tóbiást, mert benne és általa marad fenn családjuk.

* 8-13. Tóbiás feleségével hazafelé indul.

* 10. Aprómarhában az aprómarhán ellentétben a szarvasmarhával a szent szöveg a kecskét, juhot, bárányt érti. Raguél jómódú ember lehetett, hogy ekkora hozományt adhatott leányával.

* 11. Lássa meg fiaitokat, az Ószövetségben a szülők áldása a gyermekáldásban élt és öregbedett.

* 11,1-4. Az ifjú Tóbiás útja hazafelé.

* 1. A tizennegyedik napon, v. ö. 10,1. jegyz. – Háránba, nem arról a hasonló nevű városról van szó, mely már a pátriárkák idejében fontos szerepet játszott (v. ö. Móz. I. 11,31; 12,5; 29,4.); ez a jelentős kereskedelmi gócpont ugyanis Ninivétől nyugatra volt, tehát Ekbatána felől jövet az ember nem ejthette útjába? Az egyes fordítások e helyütt különböző városneveket említenek; joggal feltehetjük tehát, hogy ez a Hárán név elírás folytán került a szent szövegbe. Mindazonáltal végeredményben az sem volna lehetetlen, hogy a Vulgáta őrizte meg sértetlenül az eredeti és helyes nevet; ez esetben azonban az itt említett Hárán helységet Ninivétől keletre kellene keresnünk.

* 2. Tóbiás meg útitársa gyorsjárású tevén sietnek előre, hogy mielőbb megnyugtassák az aggódó szülőket.

* 3. Lassú lépésben, v. ö. 10,1. jegyz.

* 4. Mivel útjuk sietős volt, nem volt szabad magukat túlságosan megterhelniük, azért csak a legszükségesebbet vették magukhoz; így a halepét is.

* 5-6. Az anya szorongó aggodalommal várja fiát.

* 7-8. Az angyal intelme arra oktat, hogy minden ügyünkben első gondolatunk az Isten legyen.

* 8. V. ö. 6,19. jegyz. 8,3. jegyz.

* 9-17. Tóbiás megérkezése; atyja szemének meggyógyítása.

* 9. A kutya, mely elkísérte fiatal gazdáját az útra, mikor már ismeretes területre értek, előreszaladt és hírül adta a szomorkodó szülőknek fiuk közeledtét.

* 12. Imádták az Istent, Tóbiás és családja az isteni félelemnek és jámborságnak igazán szép példáját adja. Dolguk szerencsés kimenetele mindennél előbb a hálát és dicséretet váltja ki lelkűkből az Isten iránt. (V. ö. 7. v. jegyz.)

* 13. Bár a régiek úgy gondolták, hogy a halepének bizonyos gyógyító ereje van, Tóbiás mégis az Isten különös közreműködése, vagyis csoda útján kapta vissza szemevilágát. (V. ö. 8. v. jegyz.; 6,10. jegyz.; 8,3. jegyz.)

* 14. A hályogról L. 6,9. jegyz.

* 16. V. ö. 12. v. jegyz.

* 18-21. Sára megérkezése; a nászünnepség.

* 19. Ő, t. i. az ifjú Tóbiás, aki lassanként reájön arra, hogy nem mindennapi ember az útitársa.

* 20. Áchior meg Nábát, az örömünnepen és az azt követő lakomán többen is résztvettek a rokonság köréből; a szent szöveg csak a két legtekintélyesebb és legismertebb nevű rokont említi meg.

* 21. Hét napig lakomáztak, otthon tehát, Tóbiás szüleinél ismét nászünnepséget ültek; ezúttal azonban az általánosan dívó szokás szerint csak egy hétig tartott a lakoma. (V. ö. 8,22. jegyz.)

* 12,1-5. Atya és fiú hálája a hűséges útitárs iránt.

* 6-14. Az angyal még egyszer felhasználja az alkalmas pillanatot, hogy üdvös tanácsokkal lássa el Tóbiást és családját.

* 6. Első kötelességünk a kapott jótéteményért nyíltan és nyilvánosan hálát adni az Istennek.

* 7. A király szándékait és terveit titokban kell tartaniok a tanácsosoknak. Sokszor ugyanis nem volna üdvös és kellemes, ha azok idő előtt kerülnének nyilvánosságra. Az Isten kegyelmi tényeit azonban hirdetni kell szóval és cselekedettel minden halandó előtt; nem tudni ugyanis, hogy annak hatása alatt hány és hány ember indul meg és igyekszik magának biztosítani az Isten irgalmas jóságát.

* 8-9. Az alamizsna érdemszerző nagy erejéről L. még Dán. 4,24; Péld. 19,17; Sir. 3,33; 29,11; Máté 25,40; Luk. 12,33; 16,9.

* 10. A jócselekedet ellentéte a bűn; ehelyütt főleg az önzésről, keményszívűségről van szó. Az olyan ember, aki ezeknek a bűnöknek él, önmagának ellensége, mert eljátssza az Isten kegyelmét és az Örökkévaló haragját vonja magára. (V. ö. Sir. 14,9; 19,8.)

* 12. Az angyal azáltal, hogy felsorolja Tóbiás sok érdemét a felebaráti szeretet gyakorlása terén, kezdi leleplezni saját természetfeletti mivoltát és küldetését.

* 13. Ez az igazság az isteni kinyilatkoztatás remekszép tana, mely a szenvedés értelmét bogozza. A szenvedésnek nincs mindig büntető jellege – amint azt a közhit ősidőktől fogva minden népnél tartotta, – hanem igen gyakran hathatós eszköz arra, hogy az igaz embert visszatartsa a rossztól és bőséges alkalmat nyújtson neki az érdemszerzésre. (V. ö. Csel. 14,21; Zsid. 12,6.)

* 14. Egy a hét közül, a hét arkangyal vagy főangyal közül, akik az Isten különös közelségét élvezik és a többi angyali seregek fölött állanak. (V. ö. Jel. 4,5; 8,2.)

* 15-22. Az angyal felfödi kilétét és eltűnik szemük elől.

* 16. Megfélemledtek, természetfeletti lényre [épúgy mint az Istenre (v. ö. Móz. II. 3,6.)] tekinteni az ószövetségi ember hite szerint halált jelentett. (V. ö. Bir. 6,22; 13,22.)

* 17. Az angyal a szokásos üdvözlés szavaival nyugtatja meg Tóbiást és családját.

* 18. A jótéteményekért nem az angyalt, az Isten követét illeti az imádás és hálaadás, hanem magát a jóságos Istent.

* 19. Az angyal szellemi lény és mint ilyen egyszerű és oszthatatlan. Teste nincsen, tehát anyagi életre szüksége nincs. Neki más, láthatatlan étele van: az isteni mindenhatóság, mely őt létében fenntartja.

* 13. Tóbiás dicsőítő éneke két szakaszra bontható: 1. Az elsőben Tóbiás arra buzdít, hogy az Isten gondviselő jóságával szemben hálával kell lennie egyénnek, nemzetnek egyaránt. A megpróbáltatás sötét órája ugyanis a lelki megtisztulás ideje mind az egyes embernél, mind pedig egész nemzeteknél, és csak arra jó, hogy az Isten a baj eloszlásával annál fényesebben ragyogtassa megbocsájtó nagy irgalmát, (1-10.) — 2. A második szakaszban Tóbiás prófétai lélekkel tekint a jövőbe és a természetfeletti megvilágosítás fényénél meglátja, hogy Jeruzsálem, az Isten városa, súlyos tévelygései miatt átmenetileg szintén érezni fogja a büntető Isten sújtó kezét; idővel azonban újra felépül és ragyogóbban díszlik, mint annak előtte. Népek és nemzetek özönlenek feléje, öröm és béke honol majd benne, és mint ilyen a mennyei Jeruzsálem képe lesz. (11-23.)

* 1-10. Felhívás az Isten dicsőítésére.

* 1-2. Az Isten a világ, az élet és halál ura, azért dicsőítés illeti. (V. ö. Móz. V. 32,39; Kir. I. 2,6; Bölcs. 16,13. 15; Jób 10,7.)

* 3-4. Izrael fogságának főcélja, hogy a választott nép az egy igaz Isten hitét elvigye a pogányok közé is és így ott a Messiás befogadására előkészítse és alkalmassá tegye a talajt.

* 5. A nép súlyos bűnhődésének és számkivetésének oka a bűn; az Isten megbocsájtó irgalma azonban – feltéve ha bűnbánatot tartunk (v. ö. 8. v.) – megbocsájtja a bűnt, elengedi a büntetést és ismét egybe gyűjti a szétszórt népet. (V. ö. Móz. V. 30,1. skk.) Ezért — 6. v. – szóval és tettel kell dicsőíteni — 7. v. – még a rabság földjén is az Urat és — 10. v. – hálával kell lenni iránta. — 9. Én is, meg lelkem is, az eredeti sémi (héber?) szöveget így kellene fordítanunk: Én magam is.

* 10. A választottak, annyi mint: Izrael népe, melyet az Isten különösképen kiválasztott és szövetséggel kötött le magának, hogy a messiási gondolat hordozója és hírnöke legyen.

* 11-23. Jeruzsálem bűnhődése és felmagasztalása.

* 11. Fenyített meg téged az Úr, a görög szöveg ehelyütt helyesebben így hangzik: megfenyít majd az Úr! Tóbiás idejében még állt a szent város; a büntetés csak később (Kr. e. 586-ban) következett be. (Kir. IV. 25,1. skk.)

* 12. Sátorát, lakóhelyét, a templomot, melyet Kr. e. 586-ban szintén feldúltak Nábukodonozor hadai. – Visszaszólítsa hozzád a foglyokat mind, v. ö. 5. v. jegyz.

* 13-15. Mivel Jeruzsálemben szólítják majd a nagy nevet (v. ö. 15. v.), azaz hirdetik az egy igaz Isten dicsőségét, a föld összes végeiről ide özönlenek a nemzetek mind. Ez a jövendölés, melynek beteljesedése természetesen csak a messiási korban várható (Jeruzsálem = Krisztus Egyháza), igen gyakori az ószövetségi íróknál, főleg a prófétáknál. (V. ö. Zsolt. 85,9; 95,7. sk. Iz. 60,3. skk.; Mik. 4,2; Zak. 8,22.)

* 14. Földedet szentnek hirdetik ők, Jeruzsálem városa, mint az Isten lakóhelye, ismét szent leszen; szent lesz tehát Krisztus Egyháza is, mert bőséges kegyelmi kiáradásaival különös módon él majd benne az Isten.

* 16. Mivel Jeruzsálem (mely ehelyütt Krisztus Egyházának előképe) szent, átok (vagyis az Isten büntetése) sújtja mindazokat, kik gyalázni és bántalmazni merik, és áldottak lesznek, kik felépítik, azaz a szent város (az Egyház) javán fáradoznak.

* 17. Te meg örvendezni fogsz fiaidon, Jeruzsálem, mely ehelyütt Krisztus Egyházát jelképezi, örvendezni fog gyermekein, mert azok az Isten megszentelő kegyelmének birtokában közreműködnek Krisztus országának terjesztésén.

* 18. Békédnek, e szó: béke e helyütt első értelemben az Isten áldását, a földi Jeruzsálem békés boldogulását, jelképes értelemben pedig a mes-siási országnak, Krisztus Egyházának kegyelmi berendezését jelenti.

* 20-23. Jeruzsálem felmagasztalása.

* 20. Tóbiás itt a földön már nem érte meg Jeruzsálem megdicsőülését; e jövendölést tehát a sémi nyelvszokásnak megfelelően helyesebben így fogalmazhatnék: boldog vagyok, mert késői ivadékaim Jeruzsálem ragyogását látni fogják.

* 21. Jeruzsálem Krisztus Egyháza; a drágakövek ennek az Egyháznak kegyelmi gazdagságát és szentségeit jelentik. (V. ö. Iz. 54,11. sk.; Jel. 21,10. skk.)

* 22. A kegyelem birtokában az ember hálás szívvel dicsőíti az Urat és kitörő örömmel zeng allelúját; allelúja, a. m. dicsőítsétek az Urat.

* 14,1-13. Tóbiás utolsó intelmei és halála.

* 1. Még negyvenkét esztendeig élt, a számok az egyes szövegemlékekben (fordításokban) a sok másolás következtében bizonyos eltérést mutatnak. (V. ö. Móz. I. 5,5. jegyz.)

* 6. Ninive bekövetkező pusztulását Tóbiás vagy isteni felvilágosításból, avagy a próféták jövendöléséből tudta előre. (V. ö. Náh. 3,7; Szof. 2,13. skk.) – Az izraeliták visszatérését illetőleg v. ö. Iz. 43,5; 49,12; 60,4; Jer. 16,15.

* 8-9. E jövendölés a messiási korra vonatkozik, amikor népek és királyok tódulnak majd Krisztus Egyházába.

* 11. Az igazságot gyakorolni szentírási nyelven annyit tesz, mint az egy igaz Istent imádni és neki szolgálni.

* 13. Ninive pusztulása Kr. e. 612-ben következett be.

* 14-17. Az ifjú Tóbiás Ninivéből felesége szüleihez költözik.

* 15. Látta fiainak fiait ötödizig, a hosszú kort és a nagy gyermekáldást az ószövetségi ember az Isten különös kegyelmének tekintette.

* 17. Tóbiás példás jámborságáért az Isten megáldotta egész rokonságát és minden ivadékát.