Zakariás jövendölések - kommentárok
* ELSŐ RÉSZ.
I. szakasz. Nyolc jelképes látomás, (1-6. fejezet.)
1. 1-6. A próféta arra buzdítja honfitársait, hogy ne kövessék atyáik bűneit, hanem térjenek meg az Úrhoz.
* 1. Zakariás próféta I. Dárius perzsa király (521-485.) második esztendejében, két hónappal Aggeus után kapta az Úrtól prófétai küldetését (520 október-november táján). Ezdr. I. 5,1. őt röviden Áddó (héb. Iddó) fiának, azaz leszármazottjának mondja; jövendöléseinek bevezetéséből látható, hogy Áddónak unokája volt. Neh. 12,4. szerint a papi családfők egyikét szintén Áddónak hívták, és Neh. 12,16. szerint Joakim főpapnak, Jézus utódjának idejében Áddó papi családjának feje is Zakariás volt. Lehetséges, hogy mindkét helyen Zakariás prófétáról és családjáról van szó.
* A 2-6. vers egy hosszabb beszéd kivonatának vagy töredékének látszik. A próféta az ősök bűneit, bűnhödését és megtérését idézi honfitársainak emlékezetébe.
* 3. A prófétának megtérésre hívó szava nem annyira az ő idejére vonatkozó felszólítás, amikor a zsidók már buzgón dolgoztak az Úr templomának felépítésén, mint inkább azt az erkölcsi igazságot fejezi ki, hogy az Úr csak akkor fordulhat kegyesen népéhez, ha népe teljes szívvel ragaszkodik hozzá.
* 4. A próféta a zsidók őseinek lelki vakságáról beszél, melynek büntetése az asszír és a babiloni fogság volt.
* Az 5. vers azt mondja, hogy a nép ősei, sőt maga a zsidó állam is az asszír és a babiloni fogság következtében, teljesen megsemmisültek.
* 6. A próféták ugyan meghaltak, de az Úr megvalósította általuk mondott szavait és fenyegetéseit, melyek folytán a nép a babiloni fogságban végre is az Úrhoz tért.
* 7-17. Első látomás: a négy lovas.
* 7. Dárius második esztendejének Sábát hava a mi időszámításunk szerint az 519. év január közepétől február közepéig terjedő időnek f elei meg. Ügy látszik, hogy Zakariás egy időben kapta összes éjtszakai látomásait, melyek 1,8-6,8-ban olvashatók, és amelyekhez még a 6,9-15-ben leírt jelképes cselekedet is járul. A 7. vers az 1,8-6,15-ben olvasható összes látomások bevezetése.
* 8. A próféta költői képpel a múltba helyezkedik vissza, abba az időbe, mely a babiloni birodalom bukását közvetlenül megelőzte (539.). Más magyarázat szerint a 12. versben említett hetven esztendő 588-tól 519-ig, Dárius második esztendejéig terjed. A látomás több hasonló vonást tartalmaz Zakariás utolsó látomásával (6,1-8.). - A vörös lovon ülő férfiú a 11. vers szerint az Úr angyala, kinek a többi lovon ülő férfiak (10. 11. v.) – szintén angyalok – jelentést tesznek a földön uralkodó állapotokról. A völgy mirtusfái között, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «a hegyek közötb. (V. ö. 6,1.) A tarka szónak megfelelő héber kifejezés szintén vörös árnyalatot jelent. A Hetvenes görög fordítás a vörös, a tarka és a fehér lovak mellett még fekete lovakról is beszél. (V. ö. 6,2.)
* 9. Akit a próféta Uram-nak szólít, nem más, mint az az angyal, aki Zakariásnak a látomásokat megmagyarázza.
* 11. Az Úr angyaláról L. Móz. I. 16,7 skk.; 21,17 sk.; 22,11. 15 skk.; II. 23,20 skk.; 33,2. Bír. 6,11 skk. – Zakariásnál az Úr angyala az Istennek alárendelt teremtmény (12. v.), magasabb rangú angyal. Az egész föld békességben lakik: még nem jöttek el azok a nagy politikai rázkódatások, melyek a zsidó néppel ellenséges országnak, a babiloni birodalomnak végromlását okozták. Az 539. évet közvetlenül megelőző időben Előázsia nagy része tényleg nyugodt volt a perzsa Círus király jogara alatt.
* 12. Az Úr angyala arra kéri az Istent: emlékezzék meg, hogy a zsidó nép büntetésének ideje, a Jeremiás próféta által megjövendölt hetven esztendő (Jer. 25,11. 12; 29,10.) már letelt, vessen tehát véget annak a békének, mely a választott nép szabadulását késlelteti.
* 13. Az Isten a feleletet nem az Úr angyalához, hanem ahhoz az angyalhoz intézi, aki_ a látomást Zakariásnak megmagyarázza.
* 14. V. ö. 8,2. Az Úr féltékeny szeretete, mellyel Jeruzsálemet és a Siont, az ószövetségi üdvösségi rend középpontját szereti, biztosítéka annak, hogy nem hagyja választott népét ellenségeinek hatalmában.
* 15. A hatalmas (héb. «gondtalan») nemzetek a zsidók ellenségei. A 15. vers értelme: Az Úr ugyan méltó haragjában meg akarta büntetni a zsidó népet, de nem akarta velük túlságosan éreztetni sújtó kezét; az ellenséges nemzetek azonban, melyeket a büntetés eszközeiként felhasznált, nem tartottak mértékét a büntető ítélet végrehajtásában, miért is most őket fogja utolérni az isteni ítélet.
* 16. Az Úr háza a jeruzsálemi templom. A vers utolsó része azt fejezi ki, hogy Jeruzsálem ismét felépül.
* 17. A babiloni fogságban elnyomott zsidóságra az Istennek bőséges áldása vár. A próféta a messiási korra céloz.
* 18-21. Második látomás: a négy szarv, melyet a négy kovács lever. (Az Izraelt sanyargató nemzetek bűnhödése.)
* 18-19. A négy szarv az Izraellel ellenséges lábon álló országok jelképei, mint azt a 19. és a 21. versben a magyarázó angyal világosan megmondja. A négyes szám mint a világtájak száma Izrael és Júda népének teljes szetszóratását jelenti (az asszír és) a babiloni fogságban.
* 20. A négy kovács az Izrael ellenségeit megsemmisítő hatalom jelképe; a négyes szám a négy szarvnak felel meg.
* 21. A próféta kérdésére maga az Úr felel. A szarvak letörése az ellenséges hatalmak teljes megsemmisítését jelenti.
* 2. 1-5. Harmadik látomás: a Jeruzsálem felmérésére induló angyal.
* 1. A próféta látomása Ez. 40,3 skk-re emlékeztet. Az itt említett férfiút, kinek szerepe csupán az, hogy Jeruzsálem felmérésére induljon, a 4. vers ifjúnak mondja.
* 3. Az angyal, ki a látomásokat magyarázó angyalnak megjelenik, valószínűleg azonos az Úr angyalával (1,11.).
* 4. Jeruzsálem lakossága oly nagyszámú lesz, hogy lehetetlenség volna a várost fallal körülvenni. Nehemiás könyvéből látszik, hogy Jeruzsálem nagy része még az V. század közepén sem volt felépítve (7,4.), és addig úgyszólván csak a főemberek laktak az ország fővárosában (Neh. 11,1.).
* 5. Az Úr maga minden falnál jobban meg fogja védelmezni Jeruzsálemet, s a saját jelenlétével fogja megdicsőíteni.
* 6-9. Az Úr ismét megdicsőíti a Siont és választott népét. – E versekben a próféta a magyarázó angyal szavait írja le.
* 6. V. ö. Iz. 48,20. A próféta költői leírása Izrael népét még Babilóniában szemlélteti, melyet Észak földének nevez, mert a Babilóniába vezető utak Palesztinától észak felé indultak. Más magyarázat szerint a próféta a Babilóniában visszamaradt zsidókhoz beszél. A vers második fele közbevetett mondat. Az ég négy széle a négy világtájékot jelenti. A próféta felszólítja a Babilóniába hurcolt zsidókat, hogy onnan meneküljenek, mert Babilóniára végenyészet vár.
* 7. Sión az egész zsidó népet, Babilon leánya pedig Babilonia egész lakosságát jelenti.
* 8. Izrael dicsősége (= az Izraelt ért szorongatás megszűnése) után az Úr elküldte angyalát (= engem) a választott népet kifosztó nemzetek megbüntetésére. A vers utolsó része szép szóképben feltünteti az Úr határtalan szeretetét választott népe iránt.
* 9. Az Úr Izrael ellenségeit a választott népnek szolgáltatja ki. Engem: mint a 8. versben.
* 10-13. Az Úr ismét lakóhelyévé teszi a jeruzsálemi templomot.
* 11. A pogány nemzetek is megtérnek majd a messiási korban. Azon a napon = a messiási időben. A jövendölés akkor teljesedett be, amikor a pogány nemzetek az Egyházba léptek. A 11. vers utolsó része ismét az angyal szava.
* 12. V. ö. 1,17. A prófétáknál gyakori gondolat, hogy a zsidóság az Isten birtoka és örökrésze.
* 13. Hallgasson el minden, ami test, az Úr előtt: t. i. remegő tisztelettel. (V. ö. Hab. 2,20; Szof. 1,7.) Az Úr immár el is indult szent lakóhelyéről (az égből), hogy megvalósítsa előbb említett szándékait : felmagasztalja Júdát és megalázza ellenségeit.
* 3. Negyedik látomás: Jézus főpap az Úr ítélőszéke előtt. – 1-5. Jézus főpap a vádlottak gyászruhájában áll az Úr ítélőszéke előtt, ahol a sátán vádat emel ellene. Az Úr visszautasítja a sátán vádját, Jézust a teljes kiengesztelődés jeléül főpapi díszruhába öltözteti, és állandó segítségéről biztosítja, ha törvényét híven megtartja. A látomás a Messiás eljövetelének ígéretével végződik. – Zakariás látomása az 519. év állapotaira vonatkozik. Jézus főpap az egész papi rendet és a választott népet képviseli, kinek személyében a sátán az egész papi rendet és a választott népet vádolja, mely a babiloni fogságot megelőző időben oly sokszor volt méltatlan szent hivatásához. Jézus főpap felmentése és felmagasztalása azt jelenti, hogy az Úr immár megbocsátotta a papok és a nép vétkeit, és őket visszafogadta kegyeibe.
* 1. Az első az Úr kifejezés a héber szövegben nem olvasható. Jézus főpap Zorobábellel együtt a babiloni fogságból 538-ban visszatért zsidók vezére volt (Agg. 1,1; Ezdr. 2,2; 3,2. stb.). A sátán szó «ellenkező»-t jelent. (V. ö. Krón. I. 21,1; Jób 1,6 skk.; 2,1 skk.)
* 2. A vers szerkezete nehézkes, de ez Zakariásnál nem ritkaság. (Pl. 1,7. 8; 2,8. stb.) Lehetséges azonban, hogy a bevezető mondatban «az Úr» helyett eredetileg «az Úr angyala» kifejezés állott. A próféta megismétli az Úr korholó szavát a sátán ellen, ezzel is nyomatékosan jelezve a sátán vádjainak visszautasítását. Jeruzsálem kiválasztása azt jelenti, hogy az Úr a szent várost ismét visszafogadta kegyeibe. – A tűz a babiloni fogság büntetése; az üszők Jézus főpap, mint képviselője a papi rend és a nép maradékának, mely a fogságban megtisztult, és amelyet az Úr irgalma a végromlástól megmentett. A vers értelme: eleget bűnhődött már a választott nép, a maradékát megmenti az Úr! Zakariás hasonlata Ám. 4,11-ből való.
* 3. A szennyes ruha a vádlottnak gyászöltözete. Az itt említett angyal az Úr angyala (3,1.).
* 4-5. Jézus főpapnak, s az ő személyében az egész papi rendnek és a választott népnek felmagasztalása. A beszélő személy az Úr angyala; az előtte álló szolgák szintén angyalok. A szennyes ruha elvétele azt jelenti, hogy az Úr elvette és megbocsátotta a papság és a nép vétkeit; az új ruhába öltöztetés pedig annak a jelképe, hogy az Úr ismét kegyelmébe fogadta az elvetett papi rendet és a népet.
* 6-10. Az Úr megígéri a Messiás eljövetelét.
* 6. A bizonyság itt ünnepélyes ígéretet jelent.
* 7. Az Úr angyala Jézusnak megígéri a főpapi hatalom teljességét, ha híven megtartja az Úr törvényeit. Az Úr utain járni – az ő törvénye szerint élni. – Az Úr háza a jeruzsálemi templom. Azok, akik most itt (= az Úr angyala előtt) állanak = a 4. versben említett angyalok. A Vulgátában a vers vége így hangzik: «És járókelőket adok neked azok közül, akik most itt állanak».
* 8. Jézus főpap és társai, akik elölte ülnek, vagyis a többi papok, annyiban jelképes férfiak, hogy megszemélyesítik az Úr kegyeibe visszafogadott papságot, és ezzel azt jelképezik, hogy az Úr helyreállítja a templomot és az egész istentiszteleti rendet. Az Úr szolgája, a Sarjadék: elsősorban Zorobábel, a zsidó állam helyreállításának politikai vezére (Agg. 2,24.); de Zorobábel személye és működése előképe a Messiásnak, ki az ő családjából származott, és az Isten szellemi országát, az Egyházat alapította meg. Iz. 42,1; 49,3. 5. 6; 52,13; 53,11. szintén az Úr «szolgájá»-nak mondja a Messiást, emberi természete szerint.
* 9. A Jézus főpap elé tett kő jelentése bizonytalan. Egyes magyarázók szerint ez a jeruzsálemi templom alapköve; de mivel Zakariás látomásainak idejében a templom alapköve már le volt téve, valószínűbb, hogy az épülő templom oromkövéről van szó. A hét szem talán az Úr féltő gondviselésének jelképe. Én faragom ki faragványát: az Úr maga fogja a követ kifaragni annak jeléül, hogy az újraépülő templom az Isten különös szeretetének a műve. Az újabb magyarázók szerint az Úr valamilyen írást vés a kőre. E föld: Zsidóország. Az egyetlen egy nap talán azt a napot jelenti, melyen a jeruzsálemi templom egészen elkészül, mely nap a teljes kiengesztelődés ünnepe lesz. – A 10. versben röviden leírt békés nyugalom ideje, mely a zsidó népre vár, előképe a messiási kor boldogságának. A látomás befejezése valószínűleg 4,6-10a-ban olvasható.
* 4. 1-5. Ötödik látomás: az arany gyertyatartó és a két olajfa. Az 1-5. (10b-14.) versben leírt látomás az 519. év állapotainak felel meg.
* 1. A Zakariással beszélő angyal a 2,3. stb. szereplő magyarázó angyal. A próféta nem merült valóságos álomba, hanem valószínűleg el volt mélyedve gondolataiba az előbbi látomások fölött.
* 2-3. Az új látomás leírása. Úgy látszik, hogy Zakariás látomásában a mécstartón körben volt elhelyezve a hét mécses, és ezeket az olajtartóval hét csövecske kötötte össze.
* 4-5. Az angyal válaszát a próféta kérdésére a 10. vers második részében és a 11-14. versben olvassuk; 6b-10a valószínűleg a 3. fejezet látomásának befejezése.
* 6-10a. Zorobábel fel fogja építeni az Úr templomát.
* 6b. A beszélő személy az Úr angyala. Zorobábel a reá váró nagy feladatot, a zsidó állam helyreállítását nem emberi erővel, hanem az Isten segítségével fogja végrehajtani.
* 7. V. ö. Ezdr. I. 6,14. 15. A nagy hegy általában a Zorobabel elé tornyosuló akadályokat jelenti, melyek az Úr segítségével nyomtalanul eltűnnek. Az oromkőről már 3,9-ben is szó volt. A vers vége a héberben így hangzik: «Ő majd felteszi az oromkövet, miközben így kiáltanak: Hódolat, hódolat neki!»
* 9. Az Úr valószínűleg egy angyal által küldte újabb üzenetét Zakariásnak; a 9. vers vége ennek az angyalnak a szava.
* 10. A kis (kezdet) napjai: a templomépítés kezdete. (Vulg. 10a szószerint: «Mert ki illette gúnnyal a kis napokat?») Agg. 2,4. azt mutatja, hogy akik még ismerték az 586-ban lerombolt fényes salamoni templomot, nagy szomorúsággal teltek el, amikor látták, mily szegényes az új templom. Az ónnal borított oromkő (a szöveg kétes) valószínűleg a 3,9-ben említett kő. Az ón viseli a feliratot.
* 10b-14. Az ötödik látomás magyarázata. – A 10. vers második része az 5. vers folytatásának látszik. A hét (mécses, – v. ö. 2. v.) talán az Úrnak az egész világra kiterjedő gondviselését jelenti.
* 11-12. A próféta türelmetlen érdeklődésében megismétli kérdését. A Vulgátában a vers vége így hangzik: «amelyekben aranycsövek vannak».
* 14. A két olajfa Zorobábel és Jézus főpap, a politikai és az egyházi hatalom képviselői; a próféta felkent-eknek (szószerint: az olaj fiainak) mondja őket, mert állásuknál fogva ők az Úr fölkentjei.
* 5. 1-4. Hatodik látomás: a repülő könyvtekercs, mint a zsidó nép bűneinek jelképe, melyek Izraelt az Úr átkára tették méltóvá.
* 2. A könyvtekercs óriási méretei talán a nép hajdani bűneinek nagyságát jelképezik.
* 3. Az egész föld a szövegösszefüggés szerint Júda földe, mert a 4. v. szerint «a hamisan esküdöző» az Úr nevére esküszik. A vers második része a héber szerint így hangzik: «Mert annak megfelelően minden tolvaj megbűnhödik, és annak megfelelően mindaz, aki (hamisan) esküszik, megbűnhödik».
* 4. Én elküldöm azt: t. i. az átkot. A héber szerint: «Elküldtem azt». Az Úr ítéletét a Jeruzsálembe betörő babiloni hadsereg hajtotta végre 586-ban.
* 5-11. Hetedik látomás: a korsóban ülő asszony. – A próféta az itt leírt látomásban a 4. versben említett isteni ítélet végrehajtását szemléli. A korsóban ülő asszony a nép gonoszságának jelképe, melyet más két nő Sennaár földére, Babiloniába visz.
* 6. Ez az ő gonoszságuk: a fordítás a Hetvenes görög és a szír szöveget követi. A héber és a latin szöveg szószerint így hangzik: «Ez az ő szemük».
* 7. A kerek ólomfedél (Vulg. «talentum ólom») a korsó száját takarta be és azt a magyarázó angyal emelte föl.
* 9. A próféta arról beszél, hogy az Úr száműzi a bűnt népéből és azt «a helyére» juttatja. A szél a gyorsaság jelképe. Ölyvszárnyak helyett a héberben gólyaszárnyakról van szó. Mind az ölyv, mind a gólya a zsidó tisztasági törvények szerint tisztátalan állat volt (Móz. III. 11,14. 19; V. 14,13. 18.). A nagy ölyv- vagy gólyaszárnyak egyébként a gyors repülésnek is találó jelképei.
* 11. Sennaár földe = Babilónia.
* 6. 1-8. Nyolcadik látomás: a négy kocsi. Két érchegy közül négy kocsi jő elő, melyekbe vörös, fekete, fehér és tarkaszínű lovak vannak fogva. Ezek a kocsik megvalósítják az Úr határozatait az egész földön. A fekete lovú fogat, mely Észak földe felé tart, Babilónia ellen viszi az Úr büntető ítéletét, a zsidóknak pedig megviszi az Úr parancsát, hogy jöjjenek és építkezzenek a templomon. Ez a látomás több hasonlóságot mutat, az első látomással (1,8-17.).
* 1. Az érchegyek valószínűleg ugyanazok a hegyek, amelyekről 1,8. beszélt (a Hetvenes görög fordítás szerint).
* 2. V. ö. 1,8.
* 3. Az és erős kifejezés is a lovak egyik csoportjára vonatkozik. Lehetséges, hogy a héber kifejezés szintén valamilyen színt jelent.
* 5. V. ö. Jer. 49,36. Jönnek, hogy az egész föld Uralkodójának szolgáljanak, a héber szerint: «eljöttek, miután az egész föld Uralkodójánál jelentkeztek (t. i. szolgálatra). A szelekről, mint az Isten szolgáiról v. ö. Zsolt. 103,4.
* 6. Utánuk, a héber szöveget egyesek így fordítják: «nyugat felé».
* 7. Az igen erősek: L. 3. v. A 7. vers azt fejezi ki, hogy a lovak (és a lovasok) már alig várják az elindulás pillanatát. És mondotta, t. i. az Úr ; ugyanő a beszélő személy a 8. versben is.
* 8. Észak földe Babilónia, mert az odavezető utak Palesztinától északnak indultak. Az észak felé menő fekete lovak az Úr büntető ítéletét vitték Babilóniára, a zsidókban pedig buzgóságot keltettek a jeruzsálemi templom felépítésére.
* 9-15. Jelképes cselekedet: Jézus főpap megkoronázása. A még Babilóniában élő zsidók ajándék-aranyából és ezüstjéből Zakariás koronát készít, melyet Jézus főpap fejére helyez; majd kijelenti, hogy «a Sarjadék» (Zorobábel) fel fogja építeni a templomot, és a főpappal együtt dicsőségesen fog uralkodni. A koronát örök emlékül el kell helyezni az Úr templomában. – A magyarázók vitatkoznak, vajjon ez a jelenet valósággal megtörtént-e, vagy szintén jelképes látomás-e; az utóbbi vélemény valószínűbbnek látszik a 3. fejezetben leírt eseménnyel való hasonlósága miatt, valamint azért is, mert sehol nem olvassuk, hogy Zakariás az Úr parancsát tényleg végrehajtotta.
* 10. Holdáj (a Hetvenes fordítás szerint valószínűleg: Hárím), Tóbiás és Idája valószínűleg Ezdrás és Nehemiás könyveiből ismeretes papi nemzetségek fejei voltak (Ezdr. I. 2,39. 60; II. 7,42. 62.). Az itt említett férfiak a jelképes látomásban mint a még Babilóniában élő zsidók küldöttei szerepelnek. Jóslást, Szofoniás fiát a Szentírás másutt nem említi; valószínűleg kortársai előtt ismeretes aranyműves volt.
* 11. Készíts koronát, a Hetvenes görög fordítás (14. v.) szerint; a héber szöveg és a Vulgáta szerint: «koronákat», – talán Jézus főpap és Zorobábel számára.
* 12. A Sarjadék 3,8. tanúsága szerint Zorobábel. Sarjadás lesz alatta: minden új sarjadásnak indul Zorobábel kormányzása alatt, és Zorobábel családjából származik majd a Messiás is. (V. ö. Mát. 1,13-16; Luk. 3,23-27.)
* 13. Dicsőségre tesz szert: Zorobábelt illeti meg a főhatalom a zsidó nép fölött, mint Dávid király utódját. Az és mint pap ül majd trónusán szavak Jézus főpapra vonatkoznak. A vers vége azt fejezi ki, hogy a politikai és a vallási főhatalom között a legszebb egyetértés uralkodik majd.
* 14. A koronák: L. 11. v. Helem azonos a 10. versben említett Holdájjal, helyesebben Hárímmal. Hemnek, Szofoniás fiának emlékezetére lesznek: a héber szerint: «Szofoniás fia nagylelkűségének emlékezetére lesznek». V. ö. 10. v.
* 15. Akik a messze távolban vannak: azok a zsidók, akik Babiloniában maradtak. A 15. vers vége a héber szerint így hangzik: «És leszen, ha hallgatva hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára». Lehet, hogy itt a szövegből valami hiányzik.
* II. szakasz. Erkölcsi intelmek; a messiási boldog idő megjövendölése, (7-8. fejezet.)
A 7. és 8. fejezet egymással szorosan összefügg. Itt már nem látomásokról van szó, hanem a próféta egy eléje terjesztett liturgikus kérdéshez fűzi tanítását. A beszéd ideje I. Dárius perzsa irály negyedik esztendejének kilencedik hónapja (a Kr. e. 518. esztendő) november-decembere volt (7,1.).
* 7. 1-3. A zsidók követeket küldenek Zakariáshoz azzal a kérdéssel: kell-e ezután is böjtölni az ötödik hónapban?
* 2. A Rogommelek név talán «Rab hamelek» (a király főtisztje) címnek hibás írásából származott. A küldöttség feje Szárászár volt; ezért említi a szöveg az ő társait. Az Úr házához: egyes újabb magyarázók a héber kifejezést Betel helységnévre vonatkoztatják: «Betelbe».
* 3. Bár a templom 518-ban még nem állott készen, Zakariás jogosan beszélhetett az Úr házának papjairól, vagyis a már épülő templomhoz tartozó papságról. – Az ötödik hónap Ab hava, melynek 9. napján Nábuzárdán babiloni fővezér hadai a jeruzsálemi templomot 586-ban felgyújtották (Kir. IV. 25,8-9; Jer. 52,12-13.). Mini már számos esztendeje tettem: a babiloni fogság tartama alatt.
* 4-7. A próféta válasza.
* 5. Az ország egész népe a zsidó nép világi tagjait jelenti, ellentétben a papokkal. A hetedik hónap böjtjét Godoliás helytartó megöletésének (Kir. IV. 25,25; Jer. 41,2.) emlékére tartották a zsidók a babiloni fogság kezdete óta. A próféta kérdése azt fejezi ki, hogy a zsidókat ért csapások oka nem az Isten volt, hanem egyedül a nép gonoszságai; a zsidók tehát egyedül saját magukért böjtöltek,
* 6. épúgy, amint az étel és az ital is egyedül az azt élvezőnek használ.
* 7. Az Úr régi prófétái világosan megjövendölték a Jeruzsálemre váró büntetéseket, ha a zsidók nem térnek az Úrhoz; a nép tehát egyedül saját magára vessen a büntetések bekövetkezéséért. A 7. vers vége arra vall, hogy Zakariás beszédének idejében Jeruzsálemnek és környékének még csak gyérszámú lakossága volt.
* 8-13. A próféta válaszának folytatása.
* 8. Zakariás a régi próféták szavait idézi (v. ö. 11. skk. v.), hogy a zsidók szeme elé állítsa azt az igazságot: a babiloni fogság megérdemelt büntetés volt, melyet maga az Úr szabott ki hűtlen nemzetére.
* 11-12. A fogság előtt élt zsidó nép megátalkodottsága a bűnben.
* 12. A hasonlat alapja a gyémánt keménysége.
* A 13. vers is a múltra vonatkozik; v. ö. Jer. 11,11; Ez. 8,18.
* 14. Minden országba, a héber szerint: «az összes nemzetek közé». A babiloni fogságnak rövid, megkapó rajza.
* 8. 1-19. Jeruzsálem újra népes és boldog lesz.
1-2. A régi próféták beszédeinek rövid összefoglalása: az Úr büntető ítélete egykor véget ér.
* 2. V. ö. 1,14; Ez. 36,5 skk, Nagy haragra gerjedtem miatta: t. i. Sión ellenségei ellen.
* 3. V. ö. Iz. 1,26; Jer. 31,23; Ez. 43,7. 9.
* 4. A béke boldog korszakában az emberek magas kort érnek el, és
* 5. a gyermekek nyugton játszadozhatnak Jeruzsálem utcáin és terein.
* 6. V. ö. Jer. 32,17. 27. A megmaradt nép a babiloni fogságból visszatért zsidóság.
* 7-8. A régi próféták (v. ö. Jer. 11,4; Óz. 2,24. stb.) ígéreteinek megismétlése arra vonatkozólag, hogy az Úr megszabadítja majd népét a babiloni fogságból és visszavezeti hazájába.
* 9. Amint az Úr híven teljesítette hajdani fenyegetéseit, úgy híven lógja teljesíteni e beszédeket, vagyis régebben és jelenleg adott biztató ígéreteit is, sőt ezek teljesedését már Zakariás kortársai is láthatják. Az itt említett próféták maga Zakariás és kortársai, mint a héber szöveg világosabban kifejezi: «a próféták szájából, kik azon a napon (élnek), amelyen a seregek Ura házának alapkövét letették» stb. Az azon a napon kifejezés tágabb értelemben veendő, és a templom alapkövének letétele óta eltelt egész időt jelenti.
* 10-13. Zakariás élénk színekkel rajzolja a nagy különbséget a szomorú múlt és a zsidó népre váró boldog jelen és jövő között.
* 10. E napok előtt – a babiloni fogság tartama alatt; abban az időben sem élet-, sem vagyonbiztonság nem volt, senki sem remélhette nyugton munkájának bérét és gyümölcsét. A támadástól, a héber szerint: «az ellenségtől».
* 11. Most = a próféta korában, ellentétben a babiloni fogság idejével.
* 12. A jelen és a jövő (messiási) korszak az általános béke és jólét ideje lesz, melyet Zakariás a próféták gyakori szokása szerint a bő termés képeivel ír le. Lehetséges, hogy Zakariás szeme előtt egyszersmind az Agg. 1,6-11-ben leírt szárazság és terméketlenség ideje is lebegett.
* 13. Átok voltatok: sokat emlegetett példa az Isten átkára. A nemzetek között, t. i. Babilóniában, a fogság alatt. Áldássá lesztek = az Úr áldásának példája lesztek. – Legyen erős a kezetek = legyetek bátrak.
* 15. Ezekben a napokban, mint a 9. és a 11. versben.
* 16-17. Az Úr kegyének biztosítéka: az erkölcsi törvény pontos megtartása. V. ö. 7,9. 10.
* 16. Az ítélkezés a zsidóknál nyilvános helyen, a város kapujában történt.
* 19. Mivel az Úr a zsidó népet visszafogadta kegyeibe, böjtjei és gyászünnepei örömünnepekké lehetnek. A negyedik hónap böjtje Jeruzsálem elfoglalásának emlékét őrizte meg (Jer. 39,2; 52,6.). Az ötödik és a hetedik hónap böjtjét illetőleg L. 7,3. 5. magyarázatát. A tizedik hónap böjtje azért lett szokásossá, mert 588-ban ebben a hónapban zárta körül Jeruzsálemet Nábukodonozor babiloni király serege (Kir. II. 25,1; Jer. 39,1; 52,4.).
* 20-23. A pogány nemzetek az Úrhoz térnek. – A próféta beszédének befejezése: néhány szó Jeruzsálem és a zsidó nép dicsőséges jövőjéről a messiási korban, amikor a pogány nemzetek is az Úrhoz fognak térni. V. ö. Iz. 2,2. 3; Mik. 4,1. 2. stb.
* 20. A népek a megtért pogányok.
* 21. Elmennek majd egymáshoz a lakosok: az egyik város lakói a másikéhoz mennek, hogy együtt zarándokoljanak fel Jeruzsálembe.
* 23. A próféta a pogányok nagy vágyakozását írja le, kik szintén részesülni akarnak a zsidó népre váró boldogságban.
* MÁSODIK RÉSZ.
A messiási ország rajza. (9-11. fejezet.) 9-10.
* 9. 1-7. A messiási ország kiterjedése; Izrael népe elfoglalja az ellenséges szomszédos birodalmak területét.
* 1. Hadrak talán az asszír emlékekből ismeretes Hatarika országa, vagy Hazrak város neve, melyet egy Kr. e. VIII. századbeli arámi felirat említ. A vers második részében az eredeti szöveg talán így szólt: «Mert az Úréi Arám ( = Szíria) városai (vagy: mert az Úré a föld színe) – És Izraelnek minden törzse». A Vulgáta szószerint így hangzik : «Mert az Úré az ember szeme, – És Izrael minden törzsének (szeme)». Hadrak és Damaszkus az Úr országának, Zsidóországnak része lesz (a messiási korban).
* 2. A szöveg értelme az, hogy Ernát (Hamat) a messiási korban szintén Zsidóországhoz fog tartozni, Tírus és Szídon nevezetes föníciai városokkal együtt. A vers vége gúny.
* 3-4. Tírus hajdani nagyságának rövid, de találó rajza. Mint Ezekiel 27. fejezete is mutatja, Tírus az ókornak egyik legnevezetesebb és leggazdagabb kereskedő városa, de egyúttal legerősebb tengeri hatalma is volt.
* 4. Öt: Tírust. Erődítéséi, a héber szöveg így is fordítható: «gazdagságát».
* 5-6. Fönícia után Filiszteának is meg kell hódolnia az Úr előtt.
* 5. Érdekes, hogy (mint Ám. 1,6-8; Szof. 2,4.) Zakariás sem említi a filiszteus városok között Getet.
* 6. A (fattyú héb., Vulg. «elválasztó»), ki Azótusban fog letelepedni, talán a szamaritánusok népe, melyről a
* 7. vers is szól. A vér a vágásnál az állatban maradt vér, ami undokság a mózesi törvény szerint. A jebuzeus a gondolatpárhuzam szerint Jeruzsálem lakóit jelenti. (V. ö. Kir. II. 5,6-8.)
* 8-10. A Messiás a béke fejedelme lesz.
* 8. Az Úr maga fogja megvédelmezni templomát. Mert immár megláttam szememmel: t. i. a zsidó nép eddigi nyomorúságát.
* 9. Sión leánya és Jeruzsálem leánya a zsidó főváros egész lakosságát jelenti. A próféta Siont örvendezésre szólítja fel, mert eljő az ő királya, a Messiás, – nem harci ménen, mint hatalmas földi hódító, hanem mint a béke fejedelme, szelíd szamáron ülve. Zakariás jövendölése szószerint beteljesedett, amikor a Messiás virágvasárnapján ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe (Mát. 21,1 skk., főleg 4-5 v.; Márk 11,1 skk.; Luk. 19,29 skk; Ján. 12,12 skk., főleg 14-16. v.).
* 10. Efráimot egész Izrael, Jeruzsálemet egész Júda helyett említi a próféta. A két tenger a Földközi-tenger és a Holttenger. A Folyam (héb.) az Eufrátes; a Vulgáta többes számot használ. Zakariás Palesztinának eszményi határait említi. V. ö. Zsolt. 71, 8. A béke fejedelme meg fogja semmisíteni a harci eszközöket, és uralkodása a világ általános békéjének ideje lesz. V. ö. Iz. 2,4.; Óz. 1,7; 2,18; Mik. 4,3. 5,10. stb. A vers első felében az alany az Úr, második felében pedig a Messiás.
* 11-17. A választott népre váró boldog jövő.
* A 11. vers a héberben így hangzik: «A tennen szövetséged vére miatt – Szabadon bocsátom foglyaidat» stb. A próféta azt a gondolatot fejezi ki, hogy a messiási ország megalapítása feltételezi a választott nép ellenségeinek legyőzését egy nagy háborúban. – Más magyarázat szerint a szövetség vére a körülmetélésre vonatkozik. – A víztelen verem a börtön; itt a babiloni fogság jelképe. A beszélő személy az Úr.
* 12. A vár a Sión vára. Reménység foglyai = foglyok, kik immár reménykedhetnek. Kétszerannyit adok vissza neked: t. i. mint amennyit a múltban elvesztettél.
* 13-15. Az Úr harca ellenségei ellen.
* 13. Júda és Efráim (= Izrael) az Úrnak harci eszközei: íja és nyila, mellyel ellenségei ellen küzd. A választott nép ellenségei közül ez a vers név-szerint csak Görögországot említi; v. ö. Jóel 3,6.
* 14. Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük, t. i. harcoló népe fölött a viharfelhőben. Az Úr harsonája a mennydörgés.
* 15. Őket, t. i. küzdő választott népét. Az oltár szarvai: a jeruzsálemi templom áldozati oltárának négy szarva volt, melyekre az áldozati állatok vérét kenték. A vers második fele a győzelmes zsidóság diadalmámorát írja le.
* 16. Tündökölnek, Vulg. szószerinti «felmagasztaltatnak». A templom felépülése biztos zálogát nyújtja az Úr állandó segítségének és a Messiás végleges győzelmének a választott nép összes ellenségei fölött.
* 17. Az ő jósága és az ő szépsége kifejezések egyaránt vonatkozhatnak az Úrra vagy a zsidó népre. Az ifjakat és a szűzeket a próféta az egész lakosság helyett említi, amint a gabonát és a bort is a föld összes terményei helyett nevezi meg. Az Egyház liturgiája a «választottak gabonája» és a «szűzeket nevelő bor» kifejezéseket misztikus értelemben a legméltóságosabb Oltáriszentségre, minden kegyelem forrására alkalmazza.
* 10. 1-2. Csak az Úrtól jő minden segítség!
* 1. Záporfelhőket (héb.), Vulg. «havat.» A vers értelme: egyedül az Úr tudja megadni a termékenységhez szükséges esőt, nem a bálványképek!
* 2. Ők: a pogány nemzetek, melyek az igaz Isten ismerete nélkül tévelyegnek.
* 3-12. A választott népre váró boldog kor, ellenségeinek megsemmisítése s a fogságban levők visszatérése.
* 3. A pásztorok és a vezérbakok a zsidó nép hajdani bűnös vezetői. Az Úr látogatása az ő büntető ítéletét (a fogságot) jelenti, melynek elmúltával bekövetkezik Júda megdicsőítése. A vers utolsó tagja a zsidó nép jövendő harci dicsőségére céloz.
* 4. A szegletkő, a sátorcövek, a harci íj a választott nép eljövendő nagy vezérét jelenti.
* 5. Az Úr népének ellenállhatatlan lesz az ereje az ellenségeivel vívott harcban. A lovon ülők a zsidó nép hatalmas ellenségei.
* 6-7. A győzelem Júdát és Izraelt (= József házát) régi dicsőségébe visszajuttatja. A zsidó nép elvettetése a babiloni fogság volt.
* 8-9. A zsidók visszatérése a babiloni fogságból.
* 8. A füttyszó az isteni hívást jelenti.
* 10. Egyiptom és Asszíria általában a szolgaság földét jelenti. A hely kifejezés a héberben hiányzik.
* 11. A mondat alanya: a fogságból visszatérő nép. A visszatérés alkalmával a próféta költői leírása szerint megújulnak a zsidó honfoglalás csodái a Vörös-tengernél és a Jordánnál. Assur és Egyiptom itt is általában a szolgaság földét jelenti.
* 11. 1-3. Az Úr haragja reázúdul a bűnös népre. A beszéd történelmi körülményeit nem ismerjük.
* 1. A különböző nemes fák a zsidó nép legelőkelőbbjeit jelentik.
* 2. A várerdő talán áthatolhatatlan erdőt jelent.
* 3. A pásztorok büszkesége a dús legelő. A Jordán dicsősége a Jordán partján levő sűrű erdőségeket jelenti (v. ö. Jer. 49,19; 50,44.), melyek az oroszlánoknak biztos lakóhelyet nyújtottak. Itt a Jordán dicsősége szintén a nép előkelőinek jelképe.
* 4-17. Az Úr ítélete a választott nép gonosz pásztorai fölött.
* 4. Az allegorikus leírásban a próféta maga kap az Úrtól megbizatást, hogy a zsidó népnek pásztora legyen. A próféta a zsidó népet leölésre szánt juhoknak mondja, mert vezetőik gondatlansága miatt Izrael feltartóztatás nélkül rohant vesztébe.
* 5. A nép vezérei csak a maguk hasznát keresték, a reájuk bízottak javával mitsem törődtek.
* 6. Az Úr a zsidó népet megérdemelt sorsára hagyja.
* 7. A próféta átveszi a nyáj legeltetését. A szegény juhokat, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a nyáj kereskedőiért», t. i. azok kedvéért, akik a zsidó népet a saját céljaikra kihasználták. A vers második felében jelképes cselekedetről van szó, melyet a 10. és 14. vers tovább folytat. Az első bot az Úr szövetségét jelképezi Izrael népével (10. v.), a második Júda és Izrael összetartozását (14. v.). V. ö. Ez. 37,16 skk. Ékesség, a héberben: «Kegyesség».
* 8. A három pásztor a zsidó népnek három (előttünk ismeretlen) gonosz vezetője. Keserűség fogta el lelkemet miattuk, a héber szerint: «lelkem haragra gerjedt ellenük». Az ő kedvük is megváltozott irántam: ők is meguntak engem.
* 9. A próféta-pásztor, látva munkájának meddő voltát, sorsára bízza a nyájat.
* 10. Ékesség, L. 7. v. Az Úrnak minden néppel kötött szövetsége arra vonatkozik, hogy a pogányok az ő választott népét ne sanyargassák. A próféta az első bot összetör és ével azt jelzi, hogy az Úr a nemzetek haragjának engedi át a zsidóságot.
* 11. A szegény juhok, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a nyáj kereskedői». V. ö. 7. v.
* 12. A próféta-pásztor a nép előkelőihez intézi szavait. Ezek bosszantóan csekély bért fizetnek neki fáradságáért.
* 13. A fazekas elé, az arámi Targum és a szír fordítás szerint: «a kincstárba», – t. i. a templom kincstárába. A fazekas (héb., Vulg. «szobrász») megemlítésére Zakariásnak Jer. 18,2-6. adott alkalmat, ahol a fazekas, ki az ágyaggal tetszése szerint bánik, előképe az Úrnak, aki tetszése szerint intézi a nemzetek sorsát. Mát. 27,9-10. szerint Zakariás eljárása előképes jellegű volt: a harminc ezüstpénz a Messiás elárultatásának vérdíját előképezte. A dicső bér: keserű gúny. – Engem: az Úr azonosítja magát az általa küldött próféta-pásztorral.
* 14. A második bot összetörése az Izrael és Júda között már régen beállott szakadást az Isten részéről is véglegessé teszi.
* 15. Az oktalan pásztor (a nép gonosz elüljárója) nem törődött alattvalói jólétével, hanem a zsidó népet a maga javára használta ki.
* 17. Semmirekellő (héb.), Vulg. «bálvány». Egyes magyarázók 13,7-9-et a 11. fejezet végéhez csatolják.
* HARMADIK RÉSZ.
A messiási ország lelki javai, és végleges diadala ellenségei felett. (12-14. fejezet.)
12-13.
* 12. 1-4. A pogány nemzetek támadása Jeruzsálem ellen.
* 1-2. A pogány nemzetek közös nagy támadása a szent város ellen. Ez a leírás a 14. fejezet 1-5. versének leírásával együtt a Messiás Egyházát folyton érő támadásokban megy teljesedésbe, melyek azonban rajta nem vehetnek erőt. – Fenyegető jövendölése, szó szerint: «terhe». – A próféta az Istennek világteremtő működését a keleti népies felfogás szerint írja le. Kábító serleggé (héb.), a Vulgáta szerint: «kábultság küszöbévé». A kábultság az isteni harag hatásának szokásos prófétai képe.
* 2-4. A Jeruzsálem ellen támadó ellenség teljes megsemmisülése.
* 3. Emelőkővé teszem Jeruzsálemet: a próféta valószínűleg olyan kőre gondol, amelynek felemelésével az ifjak erejüket edzették. – Minden Jeruzsálem ellen intézett támadás kudarccal fog végződni.
* 4. Az Úr meg fog hiúsítani minden támadást Júda ellen, melyre kegyelemmel tekint le. A leírás alapjául bizonyára azok az áská-lódások szolgáltak, melyekkel a Jeruzsálem és Júda szomszédságában lakó idegen népek a főváros és a templom felépülését minden áron meg akarták akadályozni (Ezdr. I. 4-6. fej.).
* 5-9. A szent város ellenségeinek megsemmisülése.
* 5. Júda vezérei a népet Jeruzsálem példáján felbuzdulva ellenállásra buzdítják.
* 6. Az Úr ellenállhatatlan erőt fog adni Júda vezéreinek. Jeruzsálem a helyén marad, vagyis lakosait nem hurcolják el.
* 7. Úgy, mint kezdetben, a héber szerint: «először». Jeruzsálem lakóinak dicsősége, a héber szerint: «Jeruzsálem lakóinak kevélysége».
* 8. Az Úr különös oltalmába veszi Jeruzsálem lakosságát és hatalmassá teszi. Ama napon – a nagy győzelem napján. Mint az Isten háza (szószerint: «mint az Istené») t. i. szentté. (Héb. «mint az Isten».)
* 10-14. Az Úr lelke kiárad Dávid házára; nagy nemzeti gyász a múlt bűneiért.
* 10. Az irgalom és az imádság lelkének kiöntése a népnek teljes megtérésével jár. Reám tekintenek, akit átdöftek: t. i. az Istenre, kit bűneikkel, főleg a hajdani hatványozással oly sokszor és oly súlyosan megbántottak. Ján. 19,37. szerint ezek a szavak (előképes értelemben) Jézus Krisztus kereszthalála alkalmával teljesedtek be, amikor ellenségei közül sokan megtértek. Az egyes hasonlatok a nemzeti gyász és a bűnbánat nagyságát írják le.
* 11. Ádádremmon Szent Jeromos szerint a mágeddói (megiddói) síkságon fekvő város neve, melyet az ő idejében Maximianopolisnak hívtak. Kir. IV. 23,29–30. előadja, hogy II. Nekáó egyiptomi fáraó 608-ban a mágeddói síkságon megverte Jósiást, Júda egyik legderekabb királyát, ki a csatában életét is elvesztette. Krón. II. 35,25. szerint Jósiás halálát Júda országa nagy nemzeti gyásszal siratta meg. Úgy látszik, hogy Zakariás erre a nemzeti gyászra céloz.
* 12-14. A nagy nemzeti gyász (10. v.) bővebb leírása. A próféta négy nevezetesebb családot név szerint is felemlít, mint egész Júda képviselőit. Dávid és Lévi családja = a királyi és a papi nemzetség; Semei és Nátán családjáról semmit sem tudunk.
* 13. 1-6. A messiási kor leírásának folytatása: a tisztulást hozó forrás, a bálványozásnak és az álprófétaságnak teljes megszűnése.
* 1. A forrás a Messiás Egyházában a lelkek számára fakadó kegyelmek jelképe, melyek minden bűnre tisztulást és bocsánatot hoznak. V. ö. Ez. 47,1-12.
* 2. Az Úr a messiási korán a bálványozásnak minden nemét véglegesen eltörli. Hamis próféták helyett a héber szöveg csak «próféták»-ról beszél.
* 3. Mindenki, aki a jövőben prófétálni fog, gyanús lesz: saját szülei fogják őt halállal büntetni. V. ö. Móz. V. 13,5; 18,20.
* 4. Az eddigi álpróféták szégyelni fogják múltjukat. A szőrruha a próféták megkülönböztető ruházata volt (Kir. IV. 1,8.).
* 5. Ádám az én példaképem (Vulg.): mint Ádám, úgy én is földműves ember vagyok. A héber szerint: «ember vásárolt meg engem», t. i. szolgasorsban vagyok.
* 6. A kezeid között, t. i. a melleden. Az álpróféták igen gyakran megsebezték testüket, bár ezt a mózesi törvény tiltotta (v. ö. Kir. III. 18,28.). A messiási korban az egykori álpróféták az ilyen sebhelyekről azt fogják mondani, hogy a szülők (vagy: a szeretők) házában kapták őket.
* 7-9. A pásztor megverése és a juhok elszélesztése; a nép harmadrészének megtisztulása. – A 7-9. vers valószínűleg a 11. fejezet végéhez tartozik.
* 7. Az én pásztorom: népem főembere. A bojtár-gyerekek Júda népét jelentik.
* 8. A megmaradó harmadik rész a fogságban megpróbált és hazájába visszatért zsidóság, melyet
* 9. a sok csapás a bálványozásnak minden bűnétől megtisztított. Ő = a jámbor zsidó nép a fogság után. A vers utolsó része Óz. 2,24-ből vett idézet.
* 14. 1-5. A pogány nemzetek végső nagy támadása Jeruzsálem ellen; az Úr megmenti a szent város lakosságának maradékát, és megsemmisíti ellenségeit. (Bevezetés a messiási kor rajzához; L. 12,1-2.)
* 1-2. A pogány nemzetek legyőzik és kifosztják Jeruzsálemet. A próféta leírása az 586. évi ostrom gyászos jeleneteire emlékeztet.
* 3. Az Úr harcba száll a szent városé/t. A küzdelem napja = a hajdankor harcainak ideje, amikor az Úr megsegítette népét. (Mózes, Józsue, a bírák harcai stb.)
* 4-5. Az egész részlet apokaliptikus jellegű: a természet erői meg fogják könnyíteni a zsidóknak a menekülést.
* 5. Az itt említett földrengésre Ám. 1,1. is céloz.
* 6-11. A messiási korban megváltozik az egész természet rendje.
* 6. A vers szövege homályos; értelme valószínűleg az, hogy a messiási kor eljövetele az egész természetet megrendíti, de azután (7 skk.) boldogság árad az egész világra.
* 7. De lesz egy nap: t. i. a messiási kor, amelyben állandóan nappal lesz.
* 8. V. ö. Ez. 47,1-12. A Jeruzsálemben fakadó élővizek (forrásvizek) nyáron sem száradnak majd ki és télen sem fagynak be. A keleti tenger a Holttenger, a nyugati (Vulg. szószerint: «legszélső») tenger a Földközi-tenger.
* 9. Az egész föld elsősorban Júda országát jelenti, mely nem lesz többé alávetve idegen uralkodóknak.
* 10. A vers első részében a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta így hangzik: «És az egész ország megváltozik a pusztaságig, Remmon dombjától Jeruzsálem déli részéig». Geba Benjámin törzsének területén feküdt, Remmon pedig Simeon törzsének déli határán. Jeruzsálem magaslat leszen: a Sión hegye, az Úr szent hegye kiemelkedik a síkságból. V. ö. Iz. 2,2-3; Mik. 4,1-2. A szent város hajdani egész területe ismét lakottá lesz. Benjámin kapuja, a Régi kapu, a Szegletkapu és Hánáneel tornya Jeruzsálem északi részén voltak. A királyi sajtók helye ismeretlen.
* 12-15. A pogány nemzeteket sújtó büntetés.
* 12. Jeruzsálem ellenségeit az Istennek rettentő büntetése éri el.
* 13. Közöttük = Jeruzsálem ellenségei között, kik egymásnál keresnek segítséget.
* 14. Júda is harcba száll Jeruzsálemmel, a héber szöveg eredeti értelme talán az volt, hogy «Júda is ünnepel majd Jeruzsálemmel együtt». Prédára kerülnek (héb.), Vulg. «összegyüjtetnek». A harc után a választott nép bőséges zsákmányra tesz szert.
* 15. Az ellenséges nemzetek állatait elpusztítja a dögvész.
* 16-19. Akik a pogány nemzetek közül életben maradnak, azok az Úrhoz térnek.
* 16. A sátoros ünnepet különös örömmel és vidámsággal ülték meg a zsidók.
* 18. A szöveg valószínűleg romlást szenvedett, mert Egyiptomban a terméketlenséget nem az eső hiánya, hanem a Nílus áradásának elmaradása okozza.
* 20-21. Hogy az összes, Jeruzsálembe zarándokló nemzetek bemutathassák áldozataikat, a templomnak minden edénye szent edény lesz.
* 21. Ezért nem lesz többé szükség kalmárokra az Úr házában, akiktől az áldozatokhoz szükséges edényeket meg kellene vásárolni.