Pál levél a zsidókhoz - kommentárok
* 1. A szent szerző egymással szembe állítja az ó- és az újszövetségi kinyilatkoztatást; amaz tökéletlen, mert kihirdetői az angyalok. Istennek szolgái, emez tökéletes, meri kihirdetője Jézus Krisztus, az Isten Fia.
* 1. Sok rendben, a görög szerint: „sok részben”. Az ószövetség prófétái külön-külön nem ismerték a Messiásra vonatkozó teljes kinyilatkoztatást, hanem ennek csak egy vagy több mozzanatát. Sokféle módon: látomás, szózat, isteni vagy angyali jelenés stb. által. Az atyák a zsidó nép ősatyái az ószövetség egész folyamán keresztül. Prófétáknak nevezi a szerző mindazokat, akik bármi módon Isten kinyilatkoztatásának eszközei voltak az ószövetségben.
* 2. Ezekben a napokban: a messiási korban. (Kor. I. 10,11.) A két mellékmondat Zsolt. 2,8. 9-re céloz. V. ö. Jan. 1,3. Jézus Krisztus mint Isten egyenlő hatalmú az Atyával, de mint ember is az egész teremtett világ Ura.
* 3. V. ö. Bölcs. 7,26; Fil. 2,6. Hatalmának igéjével: hatalmas szavával; hebraizmus. A Fiúisten egylényegű az Atyával, és megváltói művének bevégzése után szent embersége szerint is elfoglalta az őt megillető örök dicsőséget. V. ö, Zsolt. 109,1. Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem minden, pillanatban fenn is tartja.
* 4. A Fiúistennek az angyalokénál különb neveit a következő versek sorolják fel, ószövetségi idézetek, többnyire zsoltáridézetek alakjában.
* 5. Mondotta: t. i. az Isten. V. ö. Zsolt. 2,7; Kir. II. 7,14. Az utóbbi hely előképes értelmű, mert elsősorban Salamonra, Dávid király fiára vonatkozik, ki előképe volt Krisztusnak.
* 6. Ismét bevezeti: t. i. Isten a végítélet alkalmával. L. Zsolt. 96,7.
* 7. Zsolt. 103,4. (Szabadon idézve.) A szél a gyorsaságnak, a tűzláng az ellenállhatatlan erőnek jelképe. Isten szabadon rendelkezik angyalaival. A zsoltárvers héber szövege így hangzik: „Ki követeivé teszi a szeleket, szolgáivá a tűznek lángját” (= a villámokat).
* 8-9. Zsolt. 44,7. 8. Társaid: a föld királyai vagy a próféták. Ez a zsoltárhely világosan tanítja a Messiásnak istenségét.
* 10-12. Zsolt. 101,26-28. Isten mindenható teremtő hatalma és változhatatlansága, ellentétben minden teremtett dolog mulandóságával.
* 13. Zsolt. 109,1. (V. ö. Máté 22,44; Márk 12,35; Luk. 20,42.)
* 14. Az angyalok Istennek szolgái, kiknek mint őrangyaloknak egyik feladata, hogy a mennyországra hivatott embereket oltalmazzák.
* 2. Az 1. fejezetben tárgyalt igazságnak gyakorlati következményei.
* 1-4. Ha már az ószövetségi törvény megszegőire is súlyos büntetés várt, mennyivel szigorúbb büntetésre méltó az, aki az Úr Jézus állal hozott, az apostolok által hirdetett és oly sok csodával igazolt üdvösséget veti meg!
* 1. El ne sodortassunk, mint a célját tévesztett hajó a tengeren. A Vulgata kifejezése a kiömlő és szertefolyó vízre vonatkozik. Az angyalok állal hirdetett ige az ószövetségi törvény. (Móz. IV. 15,25; Csel. 7,53; Gal. 3,19.) Az ószövetségi törvény a súlyosabb bűnöket halállal büntette, a kevésbbé súlyosakat pedig bűn- és vétekáldozatokkal engesztelte ki.
* 3. A nagy üdvösség az evangélium és általában az Úr Jézus megváltói műve. Azok, akik hallották volt: az Úr Jézus apostolai. Számunkra: a szerző az anakoinosis stilisztikai alakzatával él. Megjegyzendő, hogy Szt. Pál sohasem hirdette az evangéliumot a Zsidókhoz írt levél első olvasóinak, a Jeruzsálem) (palesztinai) zsidó-keresztényeknek.
* 4. A Szentlélek közlései az őskeresztény egyházban gyakori különleges, ú. n. ingyen adott kegyelmek. (Kor. I. 12,4. skk.)
* 5-9. Az újszövetség feje és királya Jézus Krisztus; neki van alávetve minden teremtmény, mert kereszthalála által minden benne hívő embernek megszerezte az üdvösséget.
* 5. Isten szó a görög szövegben hiányzik. Az ószövetség intézői (Isten rendelése szerint) részben az angyalok voltak (Dán. 10,13. 20. 21; 12,1; Tób. 12,15.); az újszövetség (= a jövendő világ) kormányzója Krisztus. Amelyről beszélünk: 1.3. v.
* 6-8. A szent szerző a Zsolt. 8,5-8-ban olvasható gondolatot az Úr Jézusra alkalmazza.
* 7. A kevéssé szót, mely az idézett zsoltárversben az ember nagy méltóságára vonatkozik, levelünk szerzője az Úr Jézus földi életének tartamára vonatkoztatja. Az utolsó verstag egyes görög kéziratokban nem olvasható.
* 8. A földön még dűl a harc a jó és a gonosz között, de
* 9. Jézus szent emberségének megdicsőülése a kereszthalál után biztos záloga a jó végleges diadalának. A vers utolsó gondolata ugyanazon vers első gondolatához („aki kevéssé kisebb lett az angyaloknál”) kapcsolódik. Mindenkiért: minden emberért.
* 10-18. Mivel Krisztus nem az angyalokat, hanem az embereket akarta megváltani, emberi természetet kellett fölvennie.
* 10. A vers logikai alanya Isten; ő az egész teremtett világnak végső célja és alkotója. Illő volt: az első emberpár kevélységgel és engedetlenséggel vetkezett, Krisztus pedig alázatos engedelmességből vállalt szenvedésével váltotta meg a világot.
* 11. Egytől: az emberiségnek közös ősétől, Ádámtól.
* 12. Zsolt. 21,23. Testvéreim előtt: Krisztus halála minket Istennek fogadott gyermekeivé tett. V. ö. Róm. 8,29.
* 13. V. ö. Zsolt. 17,4. és számtalan helyen; Iz. 8,18. (Alkalmazott értelemben.)
* 14. Istennek Fia fölvette a teljes emberi természetet, hogy halálával megváltsa az emberiséget. Az ördögnek annyiban volt uralma a halál fölött, hogy a halál a bűnnek gyümölcse és büntetése.
* 15. A még meg nem váltott emberiség főleg azért volt a halál félelmének rabja, mert nem ismerte azt a boldogító igazságot, hogy a halál az örök boldogságnak útját nyitja meg.
* 16. Ábrahám ivadékát a szent szerző itt az egész emberiség helyett említi. Isten Fia nem az angyalokat, hanem az embereket akarta megváltani; ezért emberi természetet kellett fölvennie, melyben
* 17-18. meg akarta ismerni az emberi természetnek minden gyöngeségét, – a bűnt kivéve. V. ö. Máté 4,1. skk.; Luk. 4,1. skk.; 22,28. Hogy kiengesztelje a nép bűneit: a főpapnak egyik kötelessége volt az engesztelésnapi áldozat bemutatása.
* 3,1-6. Az Úr Jézus dicsősége végtelenül nagyobb Mózesénél, aki az ószövetségi törvénynek Csupán hűséges közvetítője volt.
* 1. Ezért is: mert Jézus oly végtelenül irgalmas és Isten előtt végtelenül kedves főpapunk. (2,17. 18.) A mennyei hivatás az isteni meghívás a kereszténységre, és ezzel az örök boldogságra.
* 2. Ahhoz: a mennyei Atyához. Jézus egész földi életében csak mennyei Atyjának akaratát teljesítette. V. ö. Ján. 4,34; 17,4. stb. Annak (= az Istennek) egész házában: az ószövetségi üdvösségi rendben.
* 3. Jézusnak, Isten Fiának annyival nagyobb a dicsősége Mózesénél, amennyivel magasabban áll az ószövetségi üdvösségi rend Alkotója magánál az általa létesített ószövetségi üdvösségi rendnél.
* 4. Mindeneket: tehát az ószövetségi üdvösségi rendet is.
* 5-6. Mózes a szolga, Krisztus a Fiú; Mózes mint szolga a házban van és ahhoz tartozik, Krisztus pedig a saját háza (az újszövetségi üdvösségi rend) fölött áll. Mely ház mi vagyunk, egyes görög kéziratok szerint: «kinek háza mi vagyunk». A szerző az egyházat Isten házának nevezi.
* 7-9. Komoly figyelmeztetés a hitben való állhatatosságra. A szent szerző (a 7-11. versben) Zsolt. 94,8-11-ből indul ki, mely versek viszont a zsidó népnek a pusztai vándorlás alatt tanúsított sok hálátlanságára, főleg a Móz. IV. 14-ben elbeszélt eseményre céloznak.
* A 7. versben olvasható annakokáért szónak folytatása a – 12. versben van.
* 13. Ma a földi élet tartama.
* 14. A Krisztus által megkezdett alap a keresztény hit. Mások versünk utolsó részét így fordítják: «ha ugyan a benne való bizalom kezdetét mindvégig szilárdan megtartjuk».
* 17. L. Mózes IV. 14. A szent szerző erősen hangsúlyozza, hogy a zsidók hitetlensége Istennel szemben volt az oka annak, hogy legnagyobb részük nem mehetett be az ígéret földére.
* 4. Az előbbi fejezetben megkezdett intelem folytatása.
* 1. A szent szerző gondolatmenete a következő. Isten megígérte az Egyiptomból kivonult zsidó népnek az ő (Isten) nyugalmába (a Szentföld birtokába) való bemenetelt, de hitetlenségük miatt sokan nem juthattak be oda. Ámde ez az ígéret előképes értelmű volt (Zsolt. 94,11.); a Szentföld nyugodt birtoklása előképe az örök mennyei nyugalomnak, ahová mindnyájan hivatalosak vagyunk. Aki Jézus Krisztus hitétől elszakad, az későn jöttnek fog találtatni az ítélet alkalmával és nem juthat be az örök mennyei nyugalomba. V. ö. Máté 25,1-13.
* 2. Az: az isteni nyugalomba való bemenetel ígérete. Azokra nézve, amiket hallottak, a görög szöveg szerint: „azokban, a kik azt hallották”
* 3. A mennyországba való belépésnek alapfeltétele a Jézus Krisztusban való élő hit; nem elég az isteni ígéreteknek puszta hallása. A vers vége és a
* 4. v. Móz: I. 2,2. 3-ra céloz.
* 5. Zsolt. 94,11.
* 6-10. A szent szerző a választott nép pusztai vándorlását és a 94. zsoltárnak fentemlített versét előképesen magyarázza. Mivel az Egyiptomból kivonult zsidók nem mehettek be Isten nyugalmába (1. 2. v.), Istennek Zsolt. 94,8-ban olvasható intelme nekünk, keresztényeknek szól, hogy törekedjünk az élő hit által bejutni Istennek tökéletes nyugalmába, a mennyországba.
* 6. Hátra van: Isten ígérete még állandóin érvényben van.
* 8. Célzás a Szentföld elfoglalására Jósue idejében.
* 9. A szombati nyugalom itt a mennyei boldogság.
* 10. Az ő műveitől: a jelen élet küzdelmeitől és nyomorúságaitól.
* 11-13. Komoly erkölcsi intelem.
* 11. A vers vége a görögben így szól: «hogy valaki a hitetlenségnek ugyanolyan példájaként el ne essék» (= tönkre ne menjen).
* 12. Isten szava eleven, vagyis örök érvényű, és ellenállhatatlan erejű.
* 13. Isten mindentudása. Aki előtt felelni fogunk: az ítélet alkalmával.
* A 14. versben a szent szerző tüzetesen kezd beszélni Jézus-Krisztus örök főpapi méltóságáról, melyre 2,17. és 3,1-ben már röviden célzott. Áthatolt az egeken: mennybemenetele alkalmával.
* 15. L. 2,17. 18.
* 5,1-4. A főpap (és minden pap) közvetítő Isten és az emberek között; Istennek áldozatot mutat be, mely a legtökéletesebb hódolatnak kifejezése, az embereknek pedig kiosztja az Istentől adott kegyelmeket. A papnak tehát egyrészt az emberek közül valónak kell lennie, hogy nyomorúságaikat átérezze, másrészt azok fölött is kell állnia. A papi hivatást és méltóságot ezért csak Isten adhatja meg.
* 3. Célzás az engesztelési nap áldozatára (Móz. III. 16, főleg 6. 11. 14. v.), valamint Móz. III. 4,3-12; 9,7-re, ahol a papok és Áron bűneinek kiengeszteléséről van szó.
* 4. Mint Áron: L. Móz. II. 28,1; 29,4. skk; III. 8-9; IV. 3,10; 17. 18. fej.
* 5. Lásd Zsolt. 2,7. Ma az Úr Jézus megdicsőülésével kezdődött a feltámadásban.
* 6. Zsolt. 109,4. Erre a zsoltárhelyre építi fel levelünk szerzője a 7. fejezetnek egész gondolatmenetét.
* 7. Testének napjaiban: egész földi életében, különösen kínszenvedésében. Nagy kiáltással és könnyhullatással: a Getszemáni kertben. (Máté 26,36-46; Márk. 14,32-42; Luk. 22,40-46.) Meghallgattatott: azáltal, hogy az Atya angyalt küldött a szenvedő Üdvözítő megerősítésére. (Mások szerint: meghallgattatott dicsőséges feltámadásában.)
* 8. Engedelmességet tanult: gyakorolta az engedelmességet.
* 9. A befejezés Jézus feltámadása. Kik neki engedelmeskednek: a benne hívő és törvényeit megtartó keresztények.
* 11-14. Feddés a Miben való ellanyhulásért.
* 12. Ezidőszerint: arra való tekintettel, hogy már régen fölvettétek a kereszténységet. Isten beszédeinek első elemei a keresztény hitnek alapigazságai; ezeket jelenti a tej, míg a szilárd eledel a magasabb vallási ismeretek jelképe. V. ö. Kor. I. 3,2.
* 14. V. ö. Kor. I. 2,6. A keresztény vallás szellemét csak az értheti meg, aki azt életében is iparkodik megvalósítani.
* 6. Az előbbi fejezel gondolatainak folytatása.
* 1. A szent szerző nem akarja olvasói előtt újra kifejteni a keresztény hitnek alaptanításait. A holt cselekedetek a bűnök.
* 2. A keresztségek: a többes számú kifejezés talán a zsidó tisztulási szertartások élőképes értelmére céloz, mely beteljesedett a keresztség szentségében. A kézföltétel a bérmálás szentsége.
* 3. Ezt: a mélyebb igazságok tanítását.
* 4-8. A hithagyásnak rettentő veszedelme.
* 4. A megvilágosíttatás a keresztség felvételét jelenti, a mennyei ajándék megízlelése az Oltáriszentség vételét, a Szentlélekben való részesedés a bérmálás szentségét.
* 5. Istennek jó igéje az evangéliumi tanítás; a jövendő világ erői a messiási ország (= az egyház) kegyelmi élete.
* 6. Elestek: visszatértek a zsidóságba. A 4-6. versből a montanizmus és a novatianizmus eretneksége (a III. században) azt következtette, hogy egyes bűnökre, nevezetesen a hittagadásra, nincs többé bűnbocsánat. A szent szerző azonban a hithagyásból való megtérést azért mondja lehetetlennek, azaz igen nehéznek, sőt erkölcsileg lehetetlennek, mert a nyert kegyelmekkel való visszaélés a lelket könnyen a megátalkodottság állapotába juttatja. (V. ö. 10,26.)
* Ezt a gondolatot magyarázza meg a 7. és 8. vers hasonlata is. Az esőt beivó és bő gyümölcsöt termő föld jelképe annak a léleknek, mely Isten kegyelmével hűségesen közreműködik és Isten áldására méltó; a esik tövist és bojtorjánt termő föld pedig elrettentő jelképe annak a léleknek, mely hiába veszi Isten kegyelmeit, azokkal nem él vagy épen visszaél, és így magát az örök kárhozatra teszi méltóvá.
* 9. A szent szerző most bizalmat akar kelteni olvasóiban. Jobbakat remélünk: bízunk abban, Hogy nem lesztek hitehagyottak.
* 10. Szent Pál meghatottan gondol vissza olvasóinak hajdani erényeire, főleg az irgalmasság cselekedeteire, melyeknek örök jutalmát Isten biztosan meg fogja adni. Az ő nevében: Istenért. A szentek a keresztények.
* 11. Míg a remény majd teljesedésbe megyén: az örök boldogságban. A szerző olvasóinak a végső állhatatosság nagy kegyelmét kívánja.
* 12. Az ígéretek az Ábrahámnak adott ígéretek az eljövendő Üdvözítőről és a Szentföld birtokáról, mely előképe a mennyei boldogságnak. (Lásd 18. v. és 3,7-4,11.)
* 13-14. Móz. I. 22,16. skk. A szent szerző azért említi Isten esküjét, hogy ezzel is rámutasson Istennek föltétlen igazmondására és ígéreteiben való hűségére.
* 15. Ábrahám megnyerte az ígéretet, melynek végső eredménye a megváltás volt.
* 16-17. Az emberek maguknál nagyobbra szoktak esküdni, és ezzel döntik el peres ügyeiket végérvényesen; Isten azonban csak önmagára esküdhetett.
* 18. A két változatlan dolog: Isten ígérete és esküje. Az elénk tárt remény az örök boldogság.
* 19. A remény erénye a léleknek biztos horgonya a földi élet viharai között. A kárpit belsejét említve, a szent szerző képes beszédben visszatér levelének főtárgyára, melyről már 4,14-ben kezdett tüzetesért szólni: az Úr Jézus örök főpapságára. A kárpit a zsidók frigysátorában (és templomában) a szentélyt a szentek szentjétől elválasztó függöny (Móz. II. 26,33.); a szentek szentje pedig a mennyországnak előképe.
* 20. Miérettünk: hogy közbenjárónk lehessen.
* 7. A 7. fejezetben a szent szerző a Zsidókhoz irt levél főtárgyát fejti ki, melyet 2,17; 3,1; 5,6. és 6,19. 20-ban már röviden jelzett. Szt. Pál gondolatmenete a következő. Melkizedek, a Móz. I. 14,18-24-ben hirtelenül, családfa és nemzetségtábla említése nélkül fellépő jeruzsálemi pap-király, mint az igazságosság és a béke királya, előképe az Úr Jézusnak. Melkizedek felette állt Ábrahámnak, mert ez, bár Isten őt a választott népnek és az ószövetségi papságnak ősatyjává rendelte, tizedet adott Melkizedeknek és áldását elfogadta, így azonban Ábrahám személyében az ószövetségi papi rend is tizedet adott és meghódolt Melkizedeknek, elismerve, hogy annak papi méltósága magasabb rendű. Szt. Pál okoskodása Móz. I. említett helyén és Zsolt. 109,4-en épül föl és egészen zsidó olvasóinak felfogásához alkalmazkodik.
* 1. Lásd Móz. I. 14,18-24. Melkizedek az igaz Istent imádó kánaáni pap-király volt.
* 2. Melkizedek neve héberül „az igazságosság királyát” jelenti. Salem talán a későbbi Jeruzsálem; a szó gyökének jelentése: «békesség».
* 3. A Szentírás nem említi Melkizedek családfáját és életkorát, sem életének más mozzanatát, hanem őt egyedül mint a fölséges Isten papját mutatja be, és ennyiben hasonlóvá teszi Isten Fiához, mert Krisztusnak isteni természete szerint nincs anyja, emberi természete szerint pedig nincs atyja, és mint Isten örökkévaló.
* 4. A tized-adás a magasabb papi méltóságnak és hatalomnak elismerését jelentette.
* 5. A törvény a mózesi törvény. (Móz. IV. 18,20-32.) Úgy a tizedet szedők, mint a tizedet adók a választott nép tagjai voltak.
* 6. Melkizedek papi méltósága tehát magasabb Ábrahám utódaiénál.
* 8. A Szentírás nem szól Melkizedek haláláról (bár természetes, hogy ő is meghalt). V. ö. egyszersmind Zsolt. 109,4.
* 9. Ha Melkizedek mint pap magasabb rendű Ábrahámnál, magasabb rendű egyszersmind Lévinél, Ábrahám utódjánál is. Ki tizedet vett, a görög szerint: „ki tizedet vesz”.
* 11. A tökéletesség: a belső megigazulás. A törvény itt az egész ószövetségi üdvösségi rendet jelenti.
* 12. Az üdvösségi rend a papsággal a legszorosabb összefüggésben van.
* 13. Akiről: Jézus Krisztusról. Ezek: Zsolt. 109,4.
* 14. Az ószövetségi papi rend kizárólag Lévi törzséhez volt kötve; ez a 16. versben említett testi parancsolat (= test szerint való születés) törvénye.
* 15. A más pap az Úr Jézus (ellentétben az ószövetségi papsággal), kinek papsága örökké tart. (17. v.) Támad: Isten rendeléséből.
* 16. Az örök életnek ereje a Zsolt. 109,4-ben olvasható isteni eskü.
* 18. Az ószövetségi törvénynek csak ideiglenes, előkészítő jellege volt,
* 19. mert nem tudott belső megigazulást adni. (V. ö. 10,1; Gal. 3,24.) Semmit: senkit. A jobb remény az újszövetségi üdvösségi rend. A 20. versnek folytatása a 22-ben olvasható. Mások: a Lévi törzséből származó ószövetségi papok.
* 21. Ez: az Úr Jézus. (V. ö. Zsolt. 109,4.)
* 22. Kezese: közvetítője.
* 24. Krisztusnak a papságban nincsenek utódai, csak tisztének folytatói.
* 25-28. Mivel Jézus Krisztus végtelenül szent és tökéletes, és végtelenül kedves a mennyei Atya előtt, örökre közbenjáró is lehet az emberiségért.
* 25. Örökre, a görög szerint: «tökéletesen».
* 26. V. ö. Móz. III. 21,6. 17; 32,9. Fölségesebb az egeknél: lásd 4,14,
* 27. Miként a papok, a görög szerint: „miként a főpapok”. A szent szerző az ószövetség (fő-)papjaira gondol. – A szentmise nem Krisztusnak új, a kereszt áldozatától független föláldozása, hanem ugyanannak titokzatos módon való megjelenítése.
* 28. A törvény a mózesi törvény; az eskü Zsolt. 109,4. szava.
* 8,1-5. Jézus Krisztus nem földi szentélynek, hanem a mennyei szentélynek főpapja.
* Az 1. v. Zsolt. 109,1-re céloz. A Fölség az Isten. Az 1. v. értelme: Az Úr Jézus főpapságában a fődolog az, hogy olyan főpapunk van, aki most is állandóan közbenjár értünk a mennyei Atya trónja előtt.
* 2. A szentély szolgája ószövetségi kifejezés; jelentése: pap. A szentély és az igaz sátor a mennyország.
* 3. Ha Krisztus főpap, szüksége van áldozatra és áldozati helyre. Krisztusnak áldozati ajándéka az ő saját teste.
* 4. Lásd 7,13. 14. Krisztus nem Lévi, hanem Júda törzséből származott, tehát az ószövetségi törvény szerint nem is lehetne pap.
* 5. Az egész ószövetségi üdvösségi rend és isteni tisztelet csupán árnyéka és képmása volt az újszövetségnek. A vers vége Móz. II. 25,40; 26,30-ból vett idézet.
* 6-13. A tökéletlen ószövetségi üdvösségi rendet Isten tervei szerint föl kellett váltania egy új, tökéletes üdvösségi rendnek.
* 6. Szép ellentét a 4. verssel. A kiválóbb szolgálat Jézusnak örök főpapsága. A kiválóbb ígéretek az örök boldogság megígérése, ellentétben az Ábrahámnak a Szentföld bírására adott isteni ígérettel.
* 7. Az ószövetségi üdvösségi rend főleg azért nem volt kifogástalan, mert nem adhatott belső megigazulást, csak a bűntudatot tartotta ébren.
* 8-12. Jeremiás 31,31-34-ből való idézet, mely azt bizonyítja, hogy az ószövetségi üdvösségi rend – magának az ószövetség prófétájának tanusága szerint – nem volt örök érvényű, hanem helyet kellett adnia egy tökéletesebb szövetségnek, a kegyelem törvényének.
* 10. Az ószövetség törvényét Isten két kőtáblára írta; az újszövetség a kegyelem törvénye lesz, melynek egyik jellemző vonása a bensőség, az embernek egész szívét-lelkét átalakító ereje. (V. ö. Ezek. 11,19; 36,26. 27; Róm. 5,5; Kor. II. 3,3-9.)
* 11. V. ö. Ján. I. 2,20. 27.
* A 13. v. Szt. Pál egész apostoli tanításának egyik leglényegesebb tételét fejezi ki.
* 9,1-14. Az ószövetségi szentély és annak előképes értelme.
* 1. Az előbbinek: az előbbi szövetségnek. Világi szentélye: a földön levő szentélye. 2-5. Lásd Mózes II. 25-26. 30. 37. fejezeteit. A sátor a szövetség sátra, melynek első része a szentély; az asztal és a kenyerek kitétele a kitett kenyerek asztala. A jóillatú áldozat oltárát (a tömjén-oltárt) a szent szerző nem említi, mert nem akarja az ószövetségi szentélynek kimerítő leírását nyújtani (4. v.).
* 3. Az a sátor: a sátornak az a része.
* 4. Az arany tömjénező egyes magyarázók szerint a jóillatú áldozat oltára, mely ugyan a szentélyben állt, de az azon bemutatott áldozat a szentek szentjében, a kerubok fölött trónoló Urat dicsőítette meg; valószínűbb azonban, hogy az arany füstölőt jelenti, mellyel az engesztelés napján a főpap a szentek szentjébe lépett. (Móz. III. 16,12.) A szövetség szekrénye a frigyszekrény. Móz. II. 16,32-34; IV. 17,10. szerint a mannát tartalmazó edényt és Áron kivirágzott vesszejét a szent sátorban őrizték. Salamon korában a frigyszekrényben csak Mózes kőtáblái voltak (Kir. III. 8,9.), a babiloni fogság után Zorobábel alatt épült templomból pedig a frigyszekrény is hiányzott, és helyét kőkocka foglalta el.
* 5. A dicsőség kerubjai a frigyszekrény fölött térdelő arany kerubok. A fedél a frigyszekrény teteje.
* 6. A görög szövegben az igék a jelenidőben állnak, mutatva, hogy a szent szerző korában a zsidó templom még fennállt.
* 7. A szentek szentjébe csak a főpap léphetett be, és (rendes körülmények közt) ő is csak az engesztelés napján. Ennek szertartásait Móz. III. 16. írja le. A vér az áldozati állatok vére. Tévedéseiért: nem tudatosan és nem szándékosan elkövetett törvényszegéseiért.
* 8. Még nem áll nyitva a szentéig útja: a mennyország az emberiség elől el volt zárva, míg az Úr Jézus a megváltás művét be nem fejezte. Ezt jelképezte a megközelíthetetlen szentek szentje: az ószövetségben még a főpap is csak évenkint egy napon léphetett az Úr elé a szentek szentjébe, már pedig a tökéletes szövetségnek az a célja, hogy minden embert Istenhez és a mennyországba vezessen. Az első sátor az ószövetség földi szentélye.
* 9-10. A jelen idők itt az ószövetség ideje, ellentétben a messiási korral. (V. ö. Kor. I. 10,11.) Az ószövetség szertartásai csak külső, ú. n. levitikus tisztaságot eszközölhettek. V. ö. 8,7. A tökéletesítés ideje az újszövetségi törvény kora.
* 11-14. Jézus Krisztusnak örök érvényű áldozata a kereszthalál által mindnyájunknak igazi, belső megigazulást szerzett.
* 11. A jövendő javak a messiási kornak (az újszövetségnek) kegyelemkincsei. A nagyobb és tökéletesebb sátor a mennyország; ugyanezt jelenti a
* 12. versben említett szentély is. Az örök váltság a tökéletes, belső megigazulás a bűntől.
* 13-14. Az Úr Jézus keresztáldozata végtelenül tökéletesebb volt az ószövetség összes áldozatainál.
* 13. Az üszőnek elhintett hamva a vörös tehén áldozata. Lásd Móz. IV. 19. A test megtisztulása a külső, szertartásos tisztaság.
* 14. Az Úr Jézus halála tökéletesen kiengesztelt minden bűnt (= holt cselekedetet), és megnyitotta a mennyországot.
* 15-28. Krisztus áldozata örök érvényű szövetségi áldozat.
* 15. Ezért: lásd 8,13. A régiek minden szövetségkötést áldozattal pecsételtek meg.
* 16. A görög «diathéké» szó egyaránt jelenthet szövetséget és végrendeletet. A végrendelet csak akkor lesz érvényes, ha a végrendelkező meghalt; az újszövetség Krisztus végrendelete, ennek érvényessége tehát feltételezi Krisztus halálát.
* 18-20. Történelmi visszapillantás a Móz. II. 24-ben elbeszélt eseményre.
* 20. Lásd Móz. II. 40; III. 8.
* 22. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat: ezek a szavak kifejezik a zsidó áldozati szertartásnak egész alapgondolatát. (Móz. III. 17,11.)
* 23. Az égi dolgok képmásai az ószövetségi istentiszteletnek eszközei; maguk az égi dolgok pedig az újszövetség intézményei. A nemesebb áldozatok az Úr Jézus keresztáldozata; a többes számmal a szent szerző kifejezésre juttatja az ószövetségi áldozatokkal való ellentétes párhuzamot.
* 24. Most: mennybemenetele óta állandóan.
* 25. Szt. Pál Krisztusnak egyszer történt kereszthalálát szembeállítja az ószövetség engesztelési napjának évről-évre ismétlődő áldozataival. Idegen vérrel: áldozati állatok vérével.
* 26. Az idők teljessége a messiási korszak. Megjelent: itt a földön.
* 28. A sokaknak: az egész emberiségnek; de Krisztus áldozata csak azoknak használ, akik az élő hit és szeretet által közremunkálkodnak az isteni kegyelmekkel. Másodszor: az utolsó ítélet alkalmával. Bűn nélkül: bűnért való áldozat nélkül és anélkül, hogy magára vállalná a világ bűneit. Az őt (Krisztust) várók a jámborok.
* 10. A 9. fejezet gondolatmenetének folytatása.
* 1. A vers Tőmondatának alanya az ószövetségi törvény, mely nem adhatott belső megigazulást, csak állandóan ébren tartotta a bűntudatot. (3. v.) Az ószövetségi szertartások mint az árnyék előre jelezték az eljövendő Messiást és a megváltás művét. Valóságos formája a dolgoknak: az újszövetségi kegyelmi rendnek egész lényege.
* 2-3. Ha az ószövetségi áldozatok valódi, belső megigazulást adhattak volna, elég lett volna azokat egyszer bemutatni.
* 4. Puszta külső áldozat nem szerezhet belső megigazulást.
* 5-7. Szt. Pál Zsolt. 39,7-9. verseit a Hetvenes fordítás szövege szerint a születésekor a világba jövő Üdvözítőre alkalmazza. Testet alkottál nekem, s héber szerint: „átfúrtad fülemet”, azaz örökös szolgáddá tettél. A könyvtekercs a mózesi törvény, mely számos messiási jövendölést tartalmaz.
* 8-9. Istennek nem tetszettek az áhítat nélkül bemutatott, pusztán külső áldozatok; ezért is az ószövetségi áldozatok helyébe szent Fiának tökéletes engedelmességgel véghezvitt áldozatát állította.. Az első (9. v.) az ószövetségi áldozatok törvénye, a következő az újszövetségé.
* 10. Ezzel az akarattal: ezzel az isteni határozattal.
* 11. Lásd 4. v.
* 12. Ez: az Úr Jézus.
* 13. Lásd Zsolt. 109,1. Várván immár: lásd Kor. I. 15,25-28. Az utolsó ítélet után megszűnik Krisztusnak megváltói uralma, és beáll Istennek tökéletes országa.
* 14. Az Úr Jézusnak egyetlen, végtelenül tökéletes értékű keresztáldozata egyszersmindenkorra túláradó elégtételt adott a megbántott isteni igazságosságnak. Kik meg akarnak szentelődni: az örök életre hivatottak.
* 15-17. Újabb hivatkozás Jer. 31,33. 34-re, annak igazolásául, hogy az újszövetség áldozata tökéletes bűnbocsánatot szerzett.
* 18. Ha a bűn már tökéletesen meg van bocsátva, nincs többé szükség engesztelő áldozatra.
Ezzel a verssel végződik levelünknek hittani (dogmatikus) része; ezután erkölcsi intelmek következnek, melyek főleg a hitben való állhatatosságra vonatkoznak.
* 19. A szentély a mennyország.
* 20. Az új és élő út az égbe vezető út. A kárpit jelképes megemlítése célzás az ószövetségi szentek szentjét a szentélytől elzáró függönyre. Lásd 9,2-5. v. magyarázatát.
* 21. Nagy papunk: felséges, dicsőséges papunk. Isten háza az egyház.
* 22. Járuljunk Isten elé élő hittel és teljesen tiszta lélekkel. Meghintve szívünket, t. i. Krisztus vérével. Célzás Móz. II. 29,21; III. 8,30-ra.)
* 23. Reménységünk hitvallása a Keresztény hit, mely nekünk az örök boldogság reményét adja.
* 24. Figyeljünk egymásra: figyelmeztessük egymást testvéri szeretettel.
* 25. Gyülekezeteink: a keresztények összejövetelei az istentiszteletre. A nap az isteni ítélet napja, a közelgő halál ideje.
* 26-27. Ismételt figyelmeztetés a hithagyásnak rettentő veszedelmére. A szántszándékos vételi, főleg a hithagyás, magában hordja a bűnben való megátalkodás veszedelmét, és a megtérést (erkölcsi értelemben) lehetetlenné teszi. Lásd 6,4-6.
* 27. A hithagyásnak büntetése az örök kárhozat. A tűz hever a pokol tüze.
* 28-29 Következtetés a kisebb dologból a nagyobbra. A mózesi törvény megvetőjére megkövezés várt (Móz, V. 17,2-7.); a hithagyás azonban Jézus Krisztus megtagadása, és így a legsúlyosabb bűn Isten Fia ellen. Tisztátalannak tartja a szövetség vérét, mert hithagyásának tényével Jézust igazságosan, elítélt gonosztevőnek mondja. A kegyelem Lelke a Szentlélek. V. ö. Máté 12,31. 32.
* 30. Lásd Móz. V. 32,35. (Róm. 12,19.) és 32,36. Isten meg fogja büntetni a hithagyót.
* 32-39. Buzdítás az állhatatosságra.
* 32. A hajdani napok a jeruzsálemi keresztényeket régebben ért üldözések ideje. (Szt. István, az idősebb és az ifjabb Jakab apostol vértanusága, Csel. 6,8 - 8,3.; 12,1. skk.) Megvilágosítástok után: keresztségtek után.
* 33. Látványul: gúny és nyilvános gyalázat tárgyául. Társai: résztvevő vigasztalói.
* 34. A jobb és maradandó javak az égi javak.
* 35. A nagy jutalom a mennyország.
* 37. Még egy kevéssé: az emberi élet egy szempillantás az örökkévalósághoz kénest. Lásd Jel. 1,3. és számtalan helyen. Az, aki eljövendő: az Úr Jézus, a világ Bírája.
* 38. Szabad idézése Hab. 2,4-nek a Hetvenes fordítás szövege szerint. (V. ö. Ján. 3,36; Róm. 1,17; Gal. 3,11.) Élni fog: örök életet. A visszahúzódás (a 39. versben is) az elpártolás a keresztény hittől.
* 11,1-3. A hit meghatározása és szerepe a teremtés megértéséhen.
* 1. A hitben már benne foglaltatik az, amit remélünk, nevezetesen az örök boldogság.
* 2. Szép átmenet áll fejezet főtárgyára, az ószövetség szentjeire Ábeltől a Makkabeusokig (= az ősök), kik az eljövendő Messiásban való hit erényének és általában a hit erényének nagyszerű hősei voltak.
* 3. Rövid visszapillantás a teremtés tényére, melyet szintén csak a hit által értünk meg teljesen: hogy Isten a világot végtelen hatalmával a semmiből alkotta.
* 4-40. A hit hősei az ószövetségben.
* 4. Móz. I. 4. fejezete, főleg 4., 5. és 10. v. Mely áltál és ezáltal: mely hite által.
* 5. Móz. I. 5,24. és 22.
* 6. A hitnek kettős alaptétele: Isten létezése és az ő igazságossága. Az őt keresőknek kifejezés mutatja, hogy a hitnek reménységgel és szeretettel kell egyesülnie.
* 7. Móz. I. 6,8-9,17. A még nem látható dolgok: a csak később bekövetkező vízözön. Mely által: a bárka (építése) által. A világ az Istentől elfordult bűnös világ.
* 8-19. Szt. Pál különös dicsérettel emlékezik meg az ószövetségnek legnagyobb hőséről a hitben, Ábrahámról.
* 8. Móz. I. 12,1-4.
* 9. Móz. I. 12-25. Tartózkodott: vándorolt.
* 10. A (szilárd) alapokkal bíró város a mennyország.
* 11. Móz. I. 18,14. A medao szó a görög szövegben hiányzik. Idején túl: öreg korában.
* 12. Elhalttól: öregtől, aki a természet törvénye szerint már nem lehetett volna atyává. V. ö. Móz. I. 22,17.
* 13. Mindezek: a pátriárkák és Sára. Az ígéretek: Kánaán birtoklása és az eljövendő Messiás ígérete. A vers vége Móz. I. 47,9-re céloz.
* 14. A haza az égi hon.
* 16. Móz. II. 3,6. (V. ö. Máté 22,32; Márk 12,26; Luk. 20,37.)
* 17-19. Móz. I. 22. Feláldozta: kész volt feláldozni. Előképül: Krisztus feltámadásának előképéül és zálogául.
* 20. Móz. I. 27.
* 21. Móz. I. 48. Botjának fejére: talán Józsefnek kormánypálcája felé (mások szerint: botjára támaszkodva); Móz. I. 47,31. héber szövege szerint helyesebben: „ágya fejére”.
* 22. Móz. I. 49. és 47,29. 30. Ezzel a rendelkezésével József is bizonyságát adta annak, hogy hisz a Kánaánra vonatkozó isteni -ígéreteknek.
* 23-29. A hitnek egyes hősi tényei Mózes életében.
* 23. Móz. M. 2,1-3.
* 24-26. Móz, II. 2,11. A zsidó népet ért sanyargatások az apostol szava szerint Krisztus szenvedéseinek előképei Voltak. (V. ö. 13,13.) Az ideig-óráig tarló bűn Istennek elhagyása lett volna a választott néptől való elpártolás által. A jutalom: a messiást javak, melyeknek előképe Kánaán birtoklása volt.
* 27-28. Móz. II. 12. Mintegy látva a Láthatatlant: az égő csipkebokorban. (Móz. II. 3.)
* 29. Móz. II. 14.
* 30. Jós. 6.
* 31. Jós. 2. és 6,17. 23. 25.
* 32. Gedeonról, Bárákról, Sámsonról és Jeftéről a Bírák könyve beszél, Dávidról, Sámuelről és számos prófétáról a Királyok és a Krónikák könyvei.
* 33. Oroszlánok száját tömték be: Dániel (Dán. 6,17. skk.; 14,30. skk.), Sámson (Bír. 14,6.) és Dávid (Kir. I. 17,34. skk.).
* 34. Tűz erejét oltották el: Dániel három társa az égő kemencében. (Dán. 3,24. skk.) A továbbiakban Dávidról, Ezekiásról (Kir. IV. 18-20; Krón. II. 32; Iz. 36-38.),
* 35. Illésről (Kir. III. 17,17-24.) és Elizeusról (Kir. IV. 4,20-37.) van szó. A vers második felében a szent szerző Eleázárról és a hét Makkabeus testvérről (Makk. II. 6,7.) beszél, kik hitükért vértanuságot szenvedtek.
* 36-38. Jeremiás (kit honfitársai Egyiptomban megköveztek), Izaiás (kit a zsidó hagyomány szerint Manasszes király szétfűrészeltetett). és az ószövetségnek számos más igaza és prófétája. A juh- és a kecskebőr a szegényeknek és főleg a prófétáknak ruházata volt. Sivatagokban bolyongván: Illés (Kir. III. 19.).
* 39. Nem nyerték el az ígéretet: nem látták a messiási ígéretek teljesedését.
* 40. Valami jobbat: a Messiásnak már megtörtént eljövetelét. Az ószövetség igazai is csak Krisztus megváltó halála és mennybemenetele után juthattak a mennyországba.
* 12,1-3. Az ószövetség szentjeinek, főleg pedig az Úr Jézusnak példája a keresztényeket is serkentse türelemre és állhatatosságra a szenvedésben.
* 1. Felhője: nagy száma; L. az előbbi fejezetet. A szent szerző a versenyfutókról veszi példáját, kik minden tehertől és akadálytól szabadulni igyekeznek. (Szent Pálnak kedvenc hasonlata; v. ö. Kor. I. 9,24; Fil. 3,14; Tim. I. 6,12; II. 4,7.) A keresztények élete is versenyfutás a mennyei végcél felé; teher mindaz, ami őket éhben gátolhatná, elsősorban a bűn, melyet Szt. Pál itt a testünket szorosan körülvevő ruhához hasonlít (= a minket környező bűm).
* 2. Szerzőjére, a görög szöveg szerint: «vezérére». Tekintsünk az Úr Jézusra, és az ő példájából merítsünk bizalmat. Az előtte levő öröm helyett: a mennyei boldogság helyett, melyben megmaradhatott volna. Krisztus szenvedése által szent embersége számára is kiérdemelte a mennyei dicsőséget.
* 3. Ne lankadjatok el: az 1. versben említett versenyfutásban az ég felé.
* 4-6. Minden szenvedés nevelő eszköz az Isten kezében. (V. ö. Péld. 3,11. 12. a Hetvenes görög szöveg szerint; Jel. 3,19.)
* 7-8. A földi élet szenvedései megtisztítják a lelket a bűntől. A bűnbeesés után a kereszt útja lett a legbiztosabb út a mennyország felé.
* 9. A lelkek Atyja (ellentétben testi atyáinkkal) az Isten. Hogy éljünk, t. i. örök életet.
* 11. Az igazságosság a valódi, belső megszentelődés; ennek megnyugtató gyümölcse az igazi lelki béke.
* 12. V. ö. Iz. 35,3.
* 13. Senki se tévelyegjen: senki se térjen el az igaz hittől. Gyógyuljon meg, t. i. csüggetegségéből, aki ebben szenved. A 13. vers első része a görög szöveg szerint tökéletes hexameter.
* 14-29. Egyéb erkölcsi intelmek, inkább egymás mellé helyezve, mint szoros logikai kapcsolatban.
A 14. v. utolsó gondolata Máté 5,8-ra emlékeztet.
* 15. Isten kegyelme a szövegösszefüggés szerint elsősorban a keresztény hit. A keserűség gyökere a harag és a gyűlölködés.
* 16. Intelem a tisztaság erényének gyakorlására. Az idézett példa Móz. I. 25,29-34-ben olvasható.
* 17. L. Móz. I. 27,30-40. A megbánásnak t. i. Izsák részéről.
* 18-24. A keresztényt sokkal nagyobb tökéletességre kötelezi az újszövetségi törvény, mint a zsidót kötelezték az ószövetség parancsai.
* 18-21, L. Mózes II. 19,16-20,21. Az érinthető hegy a Sinai-hegy, az ószövetségi üdvösségi rend előképe;
* 22. Sión hegye pedig az egyháznak típusa. A mennyei Jeruzsálem is az egyház (Jel. 21,10.).
* 23. Az elsőszülöttek egyháza az összes hívek, kik mintegy Istennek a mennyei seregbe besorozott katonái. A tökéletes igazak a már üdvözültek.
* 24. A meghintés vére Jézus szentséges vére, mely nem bosszúért kiált Istenhez, mint Ábel vére (Móz. I. 4,10.), hanem irgalomért és bocsánatért.
* 25. A beszélő az Isten. Nem meneküllek meg, L. Móz. IV. 14,20-38. A földön szóló az Isten, aki a Sínai hegyen beszélt; ugyancsak Isten az, aki most Krisztus által a mennyből szól hozzánk.
* 26. Megrendítette a földet; a Sinai-hegyi törvényhozás alkalmával. A vers második része és a 27. v. Agg. 2,7. és 22. versét idézi szabadon.
* 28. A rendíthetetlen ország a keresztény egyház, mely megváltoztatta az ószövetségi üdvösségi rendet. Maradjunk tehát állhatatosak a hitben.
* 29. A mi Istenünk emésztő tűz (v. ö. Móz. V. 4,24.), és megbünteti a hithagyást.
* 13,1-7. Erkölcsi intelmek.
* 1. V. ö. Ján. 15, 12.
* 2. V. ö. Róm. 12,13; Tim. I. 3,2; Pét. I. 4,9. A Szt. Pál által idézett példa Ábrahám és Lót esete. (Móz. I. 18,1. skk.; 19,1. skk.)
* 5. V. ö. Mát. 6,34. Ő: az Isten. Az idézet Jós. 1,5-ből való.
* 6. Zsolt. 117,6.
* 7. Elüláróitok: itt az apostolokról van szó; ezek közül úgy az idősebb, mint az ifjabb Jakab (valamint még előttük Szt. István szerpap) levelünk megiratása korában már elnyerték a vértanuság koronáját.
* 8-17. A keresztény oltár; Jézus kereszthalála; újabb erkölcsi intelmek.
* 9. A sokféle és idegen tanítás a zsidók tévedései; az ételek a zsidók áldozati lakomái, ellentétben.
* 10. az Oltáriszentséggel. (Ezt jelenti a 9. versben említett kegyelem is.) A 10. vers nagyszerű bizonyítéka az Oltáriszentség áldozati jellegének és a szentmisének. Akik a sátornak szolgálnak: a zsidók.
* 11-12. Az engesztelésnapi szertartásnak (Móz. III. 16,27.) előképes magyarázata.
* 13. A szent szerzőnek szónoki buzdítása: hagyjuk ott végleg a zsidóságot, és tartsunk ki híven Jézussal a gyalázatban és üldöztetésben.
* 14. Az ószövetségi üdvösségi rendnek középpontja a földi Jeruzsálem volt; a kereszténynek nincs maradandó városa a földön, hanem egész lelkével az égi otthonban (= a jövendő városban) kell élnie.
* 15. Általa: Krisztus által. Ajkunknak gyümölcse az Istent dicsérő imádság.
* 17. Elüljáróitok: a jeruzsálemi egyház püspöke és papjai.
* 18-25. A levél befejezése, egészen Szt. Pál modorában.
* 18. V. ö. Kor. II. 1,12.
* A 19. vers valószínűvé teszi, hogy Szt. Pál ezt a levelet első római fogságának vége felé írta. (L. 24. v.)
* 20. A juhok a keresztény hívek. (V. ö. Ján. 21,15-17.)
* 23. Úgy látszik, hogy Timóteus vitte el levelünket Jeruzsálembe, kinek visszatérését várta Szt. Pál, hogy azután együtt menjenek Palesztinába.
* 24. A szentek a keresztény hívek.
* 25. A kegyelem az isteni adományok teljessége.