SZENT JÁNOS APOSTOL I. LEVELE.
1 Ján 1
Az élet örök Igéjét, melyet magam láttam és tapintottam (mert az élet, mely az Atyánál volt, megjelent a földön), – hirdetem én nektek, hogy arról teljes oktatást nyerve, ti is teljes egyesülésbe jussatok Istennel, az Atyával és az ő Fiával, és a ti örömetek teljes legyen. Az én tanításom főtartalma pedig ez: hogy az Isten szent, s nekünk is azzá kell lennünk. Ha gonoszt cselekszünk, nincs vele egyesülésünk; de ha jót teszünk, egymás között és vele egyesülve vagyunk, és részt veszünk Jézus Krisztus váltsághalálában, ki minket minden bűntől megtisztít, mert bűnösök vagyunk; bűneink elismerése bocsánatot eszközöl, a ki azokat tagadja, hazug az, és magát az Istent teszi hazuggá.
A mi kezdettől volt, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit néztünk, és kezeink tapintottak, az életnek Igéjéről… –
(mert az élet megjelent, és mi láttuk és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál vala, és megjelent nekünk,)
a mit láttunk és hallottunk, az hirdetjük nektek, hogy nektek is társaságtok legyen velünk, és a mi társaságunk legyen az Atyával, és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.
És ezeket írjuk nektek, hogy örűljetek, és a ti örömetek teljes legyen.
És ez az izenet, melyet hallottunk tőle, és nektek hirdetünk: Hogy az Isten világosság, és őbenne nincs semmi sötétség.
Ha azt mondjuk, hogy társaságunk van vele, – és sötétségben járunk, hazudunk, és igazságot nem cselekszünk.
Ha pedig világosságban járunk, a mint ő is világosságban vagyon, úgy társaságunk van egymással, és a Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. [Zsid. 9,14.]
Ha azt mondjuk, hogy nincs vétkünk, magunkat csaljuk meg, és igazság bennünk nincsen. [Péld. 20,9.]
Ha pedig megvalljuk bűneinket, hív ő és igaz, hogy megbocsássa nekünk vétkeinket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tartjuk őt, és az ő igéje nincs mibennünk.
A bűnről és bűnbocsánatról nem azért írok nektek, hogy könnyelműekké tegyelek, hanem hogy a bűnt kerűljétek, és Isten parancsait tartsátok meg, habár minekünk, ha vétkezünk, van engesztelőnk Jézusban. A ki Isten parancsait megtartja, az bír Isten igaz ismeretével és szeretetével. Ez már régi tanítás, melyet mindjárt kezdetben megtéréstekkor hallottatok; de új parancsot is írok nektek, a felebaráti szeretet parancsát, melyet Jézus újnak nevezett, s mely rátok nézve új is, mert a világosság új tanításához, az evangéliomhoz tartozik; mert a ki keresztény akar lenni, szeretnie kell felebarátját. E szeretet mellett, azon nagy kegyelmekért, melyeket nyertek, s a nagy előmenetért, melyet tettetek, még azt is szivetekre kell kötnöm, hogy a világot és annak gyönyöreit ne szeressétek; mert a világ végre elmúlik, és csak az Istent szerető marad meg mindörökre. A világ vége nincs is igen messze; mert az utolsó időt éljük, mint ezt a kereszténység elleneiről, a tévtanítókról látjuk. Nem szükség, hogy ezekről óvakodásra intselek; mert a tanítás által, melyet nyertetek, a hazudságot meg tudjátok különböztetni az igazságtól. Az ő hazudságuk abban áll, hogy Jézusban tagadják az Isten Fiát s így tagadják az Atyát is. Maradjatok a kezdetben nyert tanítás mellett, és megnyeritek az örök életet, maradjatok a tanításban és kegyelemben, melyekkel fölkenettetek, hogy vigasztalódva nézzetek eléje az ő eljövetelének, legyetek igazak őbenne, az igazban, hogy mint Isten fiai, vele is örökösök lehessetek.
Fiacskáim! ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus;
és ő engesztelő a mi bűneinkért; nem csak a mieinkért pedig, hanem az egész világéiért is.
És abból tudjuk meg, hogy őt ismerjük, ha az ő parancsait megtartjuk.
A ki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, hazug az, és abban nincs igazság.
A ki pedig megtartja az ő igéjét, bizonyára abban az isteni szeretet tökéletes, és abból tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
A ki azt mondja, hogy őbenne lakik, neki is úgy kell járnia, mint ő járt.
Szerelmesim! nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, mely nálatok volt kezdettől; a régi parancsolat azon íge, melyet hallottatok.
Hanem új parancsot is írok nektek, mely való mind őrája, mind tirátok nézve; mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság már világoskodik.
A ki azt mondja, hogy a világosságban vagyon, de atyjafiát gyűlöli, az mindeddig sötétségben vagyon.
A ki szereti atyjafiát, az világosságban marad, és abban nincs botránkozás.
A ki pedig gyűlöli atyjafiát, sötétségben vagyon, és sötétségben jár, és nem tudja, hova megyen, mert a sötétség megvakította szemeit.
Ezt írom nektek, fiacskáim! mert megbocsáttatnak bűneitek az ő nevéért.
Irom nektek, atyák! mert megismertétek azt, ki kezdettől vagyon. Irom nektek, gyermekek! mert a gonoszt legyőztétek.
Irom nektek, kisdedek! mert megismertétek az Atyát. Irom nektek, ifjak! mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek.
Ne szeressétek e világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki e világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete.
Mert mind a mi e világon vagyon, a test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevélysége, mi nem az Atyától hanem e világtól vagyon.
És e világ elmúlik és az ő kivánsága; a ki pedig Isten akaratját cselekszi, mindörökké megmarad.
Fiacskáim! itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, az antikrisztus eljő; sőt most sokan antikrisztusok lettek; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
Közőlünk mentek ki, de nem voltak közőlünk valók, mert ha közőlünk valók lettek volna, bizonyosan megmaradtak volna velünk; de rajtok tűnik ki, hogy nem mindnyájan közőlünk valók.
De ti föl vagytok kenve ama Szenttől, és tudtok mindeneket.
Nem is úgy írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem mint a kik tudják azt, és hogy semmi hazudság nincs az igazságból.
Kicsoda hazug, ha nem az, ki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.
A ki tagadja a Fiút, az Atya sincs annál; a ki vallja a Fiút, az Atya is van annál.
A mit kezdettől hallottatok, maradjon az bennetek; ha bennetek marad, a mit kezdettől hallottatok, ti is a Fiúban és az Atyában maradtok.
És ez az igéret, melyet ő tett nekünk, az örök élet.
Ezeket írtam nektek azokról, kik eltévelyítnek titeket.
De a kenet, melyet tőle vettetek, maradjon meg bennetek, és nem szükség, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az ő kenete tanít titeket mindenről, az igaz, és nem hazudság, és a mint ő tanított titeket, maradjatok abban.
Ugy van, fiacskáim! maradjatok őbenne, hogy mikor majd megjelenend, bizodalommal legyünk, és meg ne szégyeníttessünk általa az ő eljövetelekor.
Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindaz, ki igazságot cselekszik, őtőle született.
Oly nagy az Isten szeretete, hogy ő minket fiaivá tesz. Ezt nem ismeri el a világ, mert nem ismeri az Istent, és csak a külső szerint itél, de a ti dicsőségtek még nem nyilvánúlt ki. Hogy e dicsőséghez a reményt el ne veszítsük, meg kell a bűntől tisztúlnunk; mert a bűn igaztalanná tesz, és nem fér össze a bűnnélküli bűn-elvevővel, az őbenne való maradással és az ő ismeretével, mivel csak az igaz lesz hasonló hozzája, a bűnös pedig az ördöghöz hasonlít. A vétkezés az újjászületés állapotával sem fér meg, hanem a ki valóban Isten fia, gyakorolja az igazságot és felebaráti szeretetet, a mint parancsolva van, míg az igaztalanok, mint Kain, gonoszt cselekesznek és felebarátaikat gyűlölik. A gonoszok gyűlölete halálból jő, és halálra visz. Ellenben a ki szeret, feláldozza életét is, vagy legalább segít, a mint telik tőle, szenvedő felebarátján. Ily tevékeny szeretetet gyakoroljunk, hogy bizonyságunk legyen arról, hogy Isten fiai vagyunk, és lelkiisméretünket megnyugtathassuk; mert ha már minket lelkiisméretünk elkárhoztat, mikép fogunk megállani Isten előtt? Ha lelkiisméretünk fölment, Isten meghallgatja imádságunkat, mivel megtartjuk Isten parancsát, mely hitet és szeretetet kiván, és Jézusban maradunk.
Lássátok, minő szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiainak neveztessünk, és azok legyünk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt.
Szerelmesim! most Isten fiai vagyunk, de még nincs kijelentve, milyenek leszünk. Tudjuk azonban, hogy mikor ő meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzája; mert látni fogjuk őt, a mint vagyon.
És mindaz, kinek ily reménysége vagyon őbenne, megszenteli magát, a mint ő is szent.
Mindaz, ki bűnt cselekszik, igaztalanságot is cselekszik, mert a bűn igaztalanság.
És tudjátok, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvegye, és bűn őbenne nincsen.
Mindaz, ki őbenne marad, nem vétkezik, és mindaz, ki vétkezik, nem látta őt, és nem ismerte őt.
Fiacskáim! senki ne tévelyítsen el titeket. A ki igazságot cselekszik, igaz az, a mint ő is igaz.
A ki bűnt cselekszik, az ördögtől vagyon, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy elrontsa az ördög cselekedeteit.
A ki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert az ő magva van benne, és nem vétkezhetik, mivel Istentől született.
Erről ismertetnek meg az Isten fiai és az ördög fiai. A ki nem igaz, nincs az Istentől, és a ki nem szereti atyjafiát;
mert ez az izenet, melyet hallottatok kezdettől, hogy egymást szeressétek, [Ján. 13,34. 15,12.]
nem úgy, mint Kain, ki a gonosztól vala, és megölé testvérét. És miért ölé meg őt? Mert az ő cselekedetei gonoszak valának, az ő testvéreéi pedig igazak.
Ne csodáljátok, atyámfiai, ha e világ gyűlöl titeket.
Mit tudjuk, hogy a halálból átvitettünk az életre, mert szeretjük felebarátinkat. A ki nem szeret, halálban marad.
Minden, a ki gyűlöli felebarátját, gyilkos az; és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs magában megmaradó örök élete.
Abból ismertük meg az Isten szeretetét, hogy ő életét adta miérettünk; nekünk is életünket kell adnunk atyánkfiaiért.
A ki e világ javaival bír, és látja szűkölködni felebarátját, és bezárja szivét előtte: mikép marad meg abban az Isten szeretete?
Fiacskáim! ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.
Abból ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugtatjuk sziveinket.
Mert ha minket szivünk vádol, nagyobb az Isten szivünknél, és tud mindeneket.
Szerelmesim! ha szivünk nem vádol minket, bizodalmunk vagyon az Istenhez,
és a mit kérünk, megnyerjük tőle, mert az ő parancsait megtartjuk, és a mik őelőtte kedvesek, azokat cselekeszszük.
És ez az ő parancsolata: hogy higyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében; és szeressük egymást, a mint megparancsolta nekünk.
És a ki megtartja az ő parancsait, őbenne lakik, és ő abban; és hogy bennünk lakik, a Lélek által tudjuk meg, melyet nekünk adott. [Ján. I. 4,13. Ján. 14,23. Rom. 8,9. Kor. I. 12,3.]
Szerelmesim! ne higyetek minden tatítónak. Csak azok az igaz tanítók, a kik megvallják, hogy az Isten Fia Jézus Krisztusban, mint valóságos ember, megjelent; a kik ezt tagadják, az antikrisztus szerint beszélnek, ki már most a világon vagyon. Mivel ti Isten fiai vagytok, e világfiak nem győzhetnek meg titeket; mert a ki Istentől született, Istent ismeri és hallgat az apostoli tanításra. Isten ezen ismeretével mindig együtt jár a szeretet; mert a ki nem szeret, Istent nem ismeri, mivel az Isten szeretet, mint ezt az ő Fia elküldése által megmutatta, kit, a nélkül, hogy őt előre szerettük volna, a mi bűneinkért áldozatúl adott. Mivel Isten minket annyira szeretett, őt, a láthatatlant, az ő képmásaiban kell szeretnünk, hogy vele egyesűlve maradjunk, s az iránta való szeretetben tökéletesek legyünk. Velünk való egyesűlésének jele az ő lelke, ki egyrészt azon vallomásban nyilatkozik, hogy Jézus az Isten Fia, másrészt a szeretetben, mely belénk a büntetés félelme nélkül bizodalmat önt, hogy egykor Isten itélete előtt megállhatunk. Isten iránti szeretetünk tehát szükségképen következik azon szeretetből, melylyel Isten minket megelőzött; de az elválaszthatlan a felebaráti szeretettől, mint ezt a szeretet törvénye világosan kimondja.
Szerelmesim! ne higyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött e világra.
Erről ismertetik meg az Isten lelke: A mely lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben megjelent, Istentől vagyon.
És a mely lélek megosztja Jézust, nincsen Istentől, és ez az antikrisztus, kiről hallottátok, hogy eljött, és már most e világon vagyon.
Ti az Istentől vagytok, fiacskáim! és amazt legyőztétek; mert nagyobb az, ki bennetek, mint az, ki e világon vagyon.
Ők e világból valók, azért e világról szólnak, és e világ hallgatja őket.
Mi az Istentől vagyunk. A ki ismeri az Istent, hallgat minket; a ki nincs az Istentől, nem hallgat minket; erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.
Szerelmesim! szeressük egymást, mert a szeretet Istentől vagyon. És a ki szeret, Istentől született, és ismeri az Istent.
A ki nem szeret, nem ismeri az Istent; mert az Isten szeret.
Abból tűnt ki Isten szeretete mihozzánk, hogy az ő egyszülött Fiát küldötte Isten e világra, hogy általa éljünk. [Ján. 3,16.]
Ebben áll a szeretet; nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mivel ő előbb szeretett minket, és elküldötte Fiát engesztelésűl a mi bűneinkért. [Ján. I. 2,2.]
Szerelmesim! ha így szeretett minket az Isten, nekünk is kell egymást szeretnünk.
Az Istent soha senki sem látta. De ha szeretjük egymást, az Isten mibennünk lakik, és az ő szeretete mibennünk tökéletes.
Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy az ő Lelkéből adott nekünk.
És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldötte Fiát e világ Üdvözítőjét.
A ki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten lakik abban, és ő az Istenben.
És mi megismertük és hittük az Istennek hozzánk való szeretetét. Szeretet az Isten, és a ki szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne.
Azáltal tökéletes az Isten szeretete mibennünk, ha a mint ő van, mi is úgy vagyunk e világon, hogy az itélet napján bizodalmunk legyen.
Félelem nincs a szeretetben, hanem a tökéletes szeretet kizárja a félelmet; mert a félelemmel gyötrelem jár; a ki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.
Mi tehát szeressük az Istent, mert az Isten előbb szeretett minket.
Ha ki azt mondja: „Szeretem az Istent,“ és felebarátját gyülöli, hazug az. Mert a ki nem szereti felebarátját, a kit lát, Istent, a kit nem lát, hogyan szeretheti?
Az a parancsolatunk van pedig Istentől: hogy a ki szereti az Istent, szeresse felebarátját is. [Ján. 13,34. 15,12. Efez. 5,2.]
E kapcsolat az újjászületésből következik; mert az újjászületett ember szeretvén Atyját, szereti testvéreit is. Atyánkat, az Istent pedig akkor szeretjük, ha az ő parancsait megtartjuk, melyek nem nehezek, mert az élő hit Jézusban, az Isten Fiában, legyőzi mindazon akadályokat, melyeket a világ a szent élet útjára vet. Ez a hit azon alapszik, hogy Jézus Krisztus a földön valósággal megjelent, ki nemcsak a keresztségben rendeltetett tanítóvá, hanem magát véres halála által is engesztelőnek mutatta, és a Szentlélek által igazoltatott. Igy tehát az igazság nemcsak mennyben bizonyíttatik a három isteni személy által, hanem a földön is a Lélek, a víz és vér által, és mind e tanú egybehangzó, a mint hogy lényegesen egy. Ezek isteni bizonyságok. A hivő elfogadja azokat, és elismeri, hogy nekünk Isten az ő Fiában életet adott, mi bizalmat önt belénk, hogy mindabban, a mi Isten akaratja szerint van, meghallgattatunk p. o. a bűnöst életre segíthetjük, habár itt különbség van a kisebb és halálos bűnök között. A mi a bűnt illeti, tudjátok, hogy az az újjászületéssel nem fér össze, és hogy Jézus Krisztus nekünk az igazi ismeretet megadta, hogy minden szentségtelentől óvakodjunk.
Minden, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született; és minden, a ki szereti a nemzőt, szereti azt is, ki attól született.
Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten fiait, ha az Istent szeretjük, és az ő parancsait teljesítjük.
Mert ez az isteni szeretet, hogy az ő parancsait megtartsuk, és az ő parancsai nem nehezek;
mert minden, a mi Istentől született, meggyőzi e világot; és ez a győzelem, mely meggyőzi e világot, a mi hitünk.
Ki az, ki meggyőzi e világot, mint a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Ő az a Jézus Krisztus, ki víz és vér által jött, nem csak víz, hanem víz és vér által. És a Lélek az, ki bizonyságot teszen, hogy Krisztus az igazság.
Mert hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és e három egy.
És hárman vannak, kik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér; és e három egy;
Ha az emberek bizonyítását elfogadjuk, az Isten bizonyságtétele nagyobb; ez tudniillik az Isten nagyobb bizonyságtétele, hogy bizonyságot tett az ő Fiáról.
A ki hiszen az Isten Fiában, az Isten bizonysága van annál önmagában. A ki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz a bizonyságtételnek, melylyel az Isten bizonyságot tett Fiáról.
És ez a bizonyságtétel, hogy nekünk az Isten örök életet adott; és ez élet az ő Fiában vagyon.
A kinél a Fiú van, élete van; a kinél nincs a Fiú, nincs élete.
Ezeket írom nektek, hogy tudjátok, hogy örök éltetek vagyon, kik hisztek az Isten Fia nevében.
És ez őbenne bizodalmunk, hogy a miben kérjük őt akaratja szerint, meghallgat minket.
És mivel tudjuk, hogy meghallgat minket mindenben, a mit kérünk, azt is tudjuk, hogy megnyerjük azokat, miket tőle kérünk.
A ki tudja, hogy felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön, és az élet megadatik a nem halálosan vétkezőnek. Van halálos bűn: nem mondom, hogy ezért valaki könyörögjön.
Minden igaztalanság bűn; és van halálos bűn.
Tudjuk, hogy minden, a ki Istentől született, nem vétkezik, hanem az Istentől való születés megőrzi őt, és a gonosz nem érinti őt.
Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és az egész világ gonoszban fetreng.
És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és egyesűljünk az ő igaz Fiával. Ez az igaz Isten és örök élet.
Fiacskáim! őrizkedjetek a bálványoktól. Amen.