MÓZES ELSŐ KÖNYVE. GENESIS.

Jegyzet

Jegyzet 2

1 Móz. 1

A világ és ember teremtése.

1 Móz. 1,1

Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet. [Zsolt. 32,6. 135,5. Sirák 18,1. Ap.cs. 14,14. 17,24.]

1 Móz. 1,2

A föld pedig puszta és üres vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek fölött.

1 Móz. 1,3

És mondá Isten: Legyen világosság. És lőn világosság. [Zsid. 11,3.]

1 Móz. 1,4

És látá Isten a világosságot, hogy jó, és elválasztá a világosságot a sötétségtől,

1 Móz. 1,5

és nevezé a világosságot napnak, és a sötétséget éjnek; és lőn este és reggel, egy nap.

1 Móz. 1,6

Mondá még az Isten: Legyen erősség a vizek között, és válaszsza el a vizeket a vizektől.

1 Móz. 1,7

És erősséget alkota Isten, és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valának, azoktól, melyek az erősség fölött valának. És úgy lőn. [Zsolt. 135,5. Jer. 51,15.]

1 Móz. 1,8

És nevezé Isten az erősséget égnek; és lőn este és reggel, második nap.

1 Móz. 1,9

Mondá pedig Isten: Gyűljenek egybe a vizek, melyek az ég alatt vannak, egy helyre, és tűnjék ki a száraz. És úgy lőn.

1 Móz. 1,10

És nevezé Isten a szárazat földnek, és a vizek gyüleményét nevezé tengernek. És látá Isten, hogy jó. [Jób. 38,4. Zsolt 32,7. 88,12.]

1 Móz. 1,11

És mondá: Teremjen a föld zöldellő és maghozó füvet és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hozzon neme szerint, melynek magva önmagában legyen a földön. És úgy lőn.

1 Móz. 1,12

És terme a föld zöldellő és maghozó füvet neme szerint, és gyümölcsöző fát, mindeniknek magva lévén faja szerint. És látá Isten, hogy jó.

1 Móz. 1,13

És lőn este és reggel, harmadik nap.

1 Móz. 1,14

Mondá pedig Isten: Legyenek világítók az ég erősségén, és válaszszák el a napot és éjszakát, és legyenek jelűl az időkre és napokra és esztendőkre; [Zsolt. 135,7.]

1 Móz. 1,15

hogy világítsanak az ég erősségén, és világosítsák meg a földet. És úgy lőn.

1 Móz. 1,16

És alkota Isten két nagy világítót, – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék éjjel, – és csillagokat.

1 Móz. 1,17

És helyezé azokat az ég erősségébe, hogy világítsanak a földre,

1 Móz. 1,18

és uralkodjanak nappal és éjjel, és válaszszák el a világosságot és sötétséget. És látá Isten, hogy jó.

1 Móz. 1,19

És lőn este és reggel, negyedik nap.

1 Móz. 1,20

Mondá még az Isten: Hozzanak elé a vizek csúszómászó élő lényeket és szárnyasokat a föld felett, az ég erőssége alatt.

1 Móz. 1,21

És teremte Isten nagy czethalakat és minden élő és mozgó lényt, melyeket a vizek eléhoztanak fajaik szerint, és minden szárnyas állatot neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

1 Móz. 1,22

És megáldá azokat, mondván: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; és a madarak sokasodjanak a földön.

1 Móz. 1,23

És lőn este és reggel, ötödik nap.

1 Móz. 1,24

Mondá még az Isten: Hozzon elé a föld élő lényeket nemeik szerint, barmokat és csúszómászó állatokat és földi vadakat fajaik szerint. És úgy lőn.

1 Móz. 1,25

És alkota Isten földi vadakat fajaik szerint, és barmokat és a földnek minden csúszómászó állatát neme szerint. És látá Isten, hogy jó,

1 Móz. 1,26

és mondá: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon és vadakon és az egész földön és minden csúszómászó állaton, mely mozog a földön. [Móz. I. 5,1. 9,6. Kor. I. 11,7. Kol. 3,10.]

1 Móz. 1,27

És teremté Isten az embert az ő képére; Isten képére teremté őt, férfiuvá és asszonynyá teremté őket. [Sirák 17,1. Máté 19,4.]

1 Móz. 1,28

És megáldá őket Isten, és mondá: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain és az égi madarakon és minden állatokon, melyek mozognak a földön. [Móz. I. 8,17. 9,1.]

1 Móz. 1,29

És mondá Isten: Ime nektek adtam minden maghozó füvet a földön, és minden fákat, melyeknek nemök szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek eledelűl nektek [Móz. I. 9,3.]

1 Móz. 1,30

és a föld minden állatainak és az ég minden madarainak és mindennek, a mi mozog a földön, és miben élő lélek van, hogy legyen eledelökre. És úgy lőn.

1 Móz. 1,31

És láta Isten mindent, a mit alkotott vala, és igen jók valának. És lőn este és reggel, hatodik nap. [Sirák 39,21. Márk 7,37.]

1 Móz. 2

A nyugalomnap. A paradicsom. Éva. A házasság szerzése.

1 Móz. 2,1

Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége.

1 Móz. 2,2

És befejezé Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala; és megnyugovék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala.

1 Móz. 2,3

És megáldá a hetedik napot, és megszentelé azt: mert azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtett Isten, hogy elvégezze. [Móz. II. 20,11. 31,17. Móz. V. 5,14. Zsid. 4,4.]

1 Móz. 2,4

Ez az ég és föld eredete, mikor azok teremtettek, az napon, melyen alkotta az Úr Isten az eget és földet,

1 Móz. 2,5

és a mezőnek minden vesszejét, mielőtt kijött a földből, és a tartománynak minden füvét, mielőtt kicsirázott, mert még nem bocsátott vala az Úr Isten esőt a földre, és nem volt ember, ki mívelje a földet:

1 Móz. 2,6

hanem forrás jő vala fel a földből, megöntözvén a föld egész színét.

1 Móz. 2,7

Alkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagából, és orczájára lehellé az élet lehelletét, s így lőn az ember élő lénynyé. [Kor. I. 15,45.]

1 Móz. 2,8

Plántálta vala pedig az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomát kezdettől, melybe helyezé az embert, a kit alkotott vala.

1 Móz. 2,9

És nevele az Úr Isten a földből mindenféle, tekintetre szép, és ételre kellemes fát; az élet fáját is a paradicsom közepén, a jó és gonosz tudásának fáját.

1 Móz. 2,10

És folyóvíz megyen vala ki a gyönyörűség helyéről a paradicsom megöntözésére, mely onnan négy főágra oszol.

1 Móz. 2,11

Az egyiknek neve Fizon; ez az, mely körűlfolyja Hevilátnak minden földét, a hol arany terem, [Sir. 24,35.]

1 Móz. 2,12

és azon földnek aranya legjobb; ott találtatik bdellium és ónix-kő.

1 Móz. 2,13

És a második folyóvíz neve Gehon; ez az, mely megkerűli Szerecsenországnak egész földét.

1 Móz. 2,14

A harmadik folyóvíznek pedig neve Tigris; ez foly az assziriusok felé. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrates.

1 Móz. 2,15

Vivé tehát az Úr Isten az embert, és helyezé őt a gyönyörűség paradicsomába, hogy mívelje és őrízze azt.

1 Móz. 2,16

És parancsolá neki, mondván: A paradicsomnak minden fájáról egyél;

1 Móz. 2,17

de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert a mely nap arról eszel, halállal halsz meg.

1 Móz. 2,18

Mondá még az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedűl lennie; teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt.

1 Móz. 2,19

Földből megalkotván tehát az Úr Isten a föld minden élő állatait és minden égi madarakat, vivé azokat Ádámhoz, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert minden élő lénynek az a neve, minek Ádám nevezte.

1 Móz. 2,20

És nevökön neveze Ádám minden állatot és minden madarat és minden földi vadat. De Ádámnak nem találtaték hozzá hasonló segítő.

1 Móz. 2,21

Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot Ádámra; és mikor elaludt vala, vőn egyet az ő oldalcsontaiból, és húst tőn helyébe.

1 Móz. 2,22

És az Úr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotá, és vivé őt Ádámhoz.

1 Móz. 2,23

És mondá Ádám: Ez mostan csont az én csontaimból, és hús az én húsomból; ez férfiúinak hívatik, mert férfiúból vétetett. [Kor. I. 11,9.]

1 Móz. 2,24

Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben. [Máté 19,5. Márk 10,7. Efez. 5,31. Kor. I. 6,16.]

1 Móz. 2,25

Mind a kettő pedig mezítelen vala, Ádám tudniillik és felesége, és nem szégyenlik vala.

1 Móz. 3

A bűn és annak büntetése.

1 Móz. 3,1

De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala. Mely mondá az asszonynak: Miért parancsolta nektek Isten, hogy ne egyetek a paradicsom minden fájáról?

1 Móz. 3,2

Felelé neki az asszony: A fák gyümölcséből, melyek a paradicsomban vannak, eszünk;

1 Móz. 3,3

azon fának gyümölcséből pedig, mely a paradicsom közepén vagyon, megparancsolta nekünk Isten, hogy ne együnk, se ne illessük azt, netalán meghaljunk.

1 Móz. 3,4

Mondá pedig a kígyó az asszonynak: Semmiképen nem haltok meg halállal. [Kor. II. 11,3.]

1 Móz. 3,5

Mert tudja az Isten, hogy a mely napon esztek arról, megnyílnak szemeitek, és lesztek, mint az istenek, jót és gonoszt tudók.

1 Móz. 3,6

Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó, és szemre szép, és tekintetre gyönyörű; és vőn annak gyümölcséből, és megevé, és ada férjének, ki szintén megevé. [Sirák 25,33. Tim. I. 2,14.]

1 Móz. 3,7

És mind a kettőnek megnyílának szemei; és mikor észrevevék, hogy mezítelenek, fügefa-leveleket aggatának egybe, és magoknak körűlkötőket csinálának.

1 Móz. 3,8

És mikor hallák az Úr Isten szavát, ki a paradicsomban jár vala a szellőn délután, elrejté magát Ádám és felesége az Úr Isten színe elől a paradicsom fái között.

1 Móz. 3,9

És szólítá az Úr Isten Ádámot, és mondá neki: Hol vagy?

1 Móz. 3,10

Ki mondá: A te szódat hallám a paradicsomban, és megijedék, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtém magamat.

1 Móz. 3,11

Kinek mondá: És ki jelentette neked, hogy mezítelen vagy, hanem hogy ettél a fáról, melyről parancsoltam vala neked, hogy ne egyél?

1 Móz. 3,12

És mondá Ádám: Az asszony, kit társúl adtál nekem, adott nekem a fáról, és ettem.

1 Móz. 3,13

És mondá az Úr Isten az asszonynak: Miért cselekedted ezt? Ki felelé: A kígyó csalt meg engem, és ettem.

1 Móz. 3,14

És mondá az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott vagy a földnek minden állatai és vadai között; melleden fogsz járni, és földet enni életed minden napjain.

1 Móz. 3,15

Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet, és te sarka után leselkedel. [Jel. 12,1.]

1 Móz. 3,16

Az asszonynak is mondá: Megsokasítom gyötrelmeidet és foganásaidat; fájdalommal szülsz gyermekeket, és a férjnek hatalma alatt leszesz, és ő uralkodni fog rajtad. [Kor. I. 14,34.]

1 Móz. 3,17

Ádámnak pedig mondá: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, melyről megparancsoltam vala neked, hogy ne egyél: átkozott a föld a te munkádban; fáradsággal eszel abból életed minden napjain.

1 Móz. 3,18

Töviseket és bojtorványokat terem neked, és a föld veteményeit eszed.

1 Móz. 3,19

Orczád verítékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél; mert por vagy, és porrá leszesz. [Móz. I. 18,27. Zsolt. 102,14. Sirák 12,7.]

1 Móz. 3,20

És hívá Ádám az ő felesége nevét Hévának, azért, hogy anyja minden élőknek.

1 Móz. 3,21

Készíte pedig az Úr Isten Ádámnak és feleségének bőrköntösöket, és felöltözteté őket,

1 Móz. 3,22

és mondá: Ime Ádám olyan lett, mint egyik közőlünk, jót és gonoszt tudó; most tehát netalán kinyujtsa kezét, és az élet fájáról is vegyen, és egyék, és örökké éljen.…

1 Móz. 3,23

És kiküldé őt az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomából, hogy mívelje a földet, melyből vétetett vala.

1 Móz. 3,24

És kiűzé Ádámot; és helyeze a gyönyörűség paradicsoma elé kerubokat tüzes kétélű karddal, az élet fája útjának őrzésére.

1 Móz. 4

Kain és Ábel. Kainnak testvér-gyilkossága és maradékai. Szet. Énosz.

1 Móz. 4,1

Ádám pedig megismeré feleségét Hévát, ki fogana, és szülé Kaint, mondván: Embert nyertem Isten által.

1 Móz. 4,2

És ismét szülé annak öcscsét, Ábelt. Ábel pedig juhpásztor vala, és Kain földmíves.

1 Móz. 4,3

Lőn pedig sok nap múlva, hogy Kain a föld gyümölcseiből ajándékot vive az Úrnak.

1 Móz. 4,4

Ábel is vive az ő nyájának első fajzásaiból és azok kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékaira; [Zsid. 11,4.]

1 Móz. 4,5

Kainra pedig és az ő ajándékaira nem tekinte. És Kain fölötte megharaguvék, és beesék az ő orczája.

1 Móz. 4,6

És mondá az Úr neki: Miért haragudtál meg, és orczád miért esett be?

1 Móz. 4,7

Nemde, ha jól cselekszel, jutalmát veszed? ha pedig gonoszúl, mindjárt ajtódban lesz a bűn? de alattad lesz annak kívánsága, és te uralkodjál rajta.

1 Móz. 4,8

És mondá Kain öcscsének, Ábelnek: Menjünk ki. És mikor a szántóföldön valának, megtámadá Kain öcscsét, Ábelt, és megölé őt. [Bölcs. 10,3. Máté 23,35. Ján. I. 3,12. Júdás 11.]

1 Móz. 4,9

És mondá az Úr Kainnak: Hol van öcséd, Ábel? Ki felelé: Nem tudom. Vajjon őrzője vagyok-e én öcsémnek?

1 Móz. 4,10

És mondá neki: Mit cselekedtél? öcséd vérének szava felkiált hozzám a földről.

1 Móz. 4,11

Most azért átkozott leszesz a földön, mely megnyitotta száját, és bevette öcséd vérét a te kezedből.

1 Móz. 4,12

Mikor azt míveled, nem adja meg neked gyümölcseit, bujdosó és szökevény leszesz a földön.

1 Móz. 4,13

És mondá Kain az Úrnak: Nagyobb az én gonoszságom, hogysem bocsánatot érdemeljek.

1 Móz. 4,14

Ime kivetsz ma engem a föld színéről, és színed elől elrejtezem, s bujdosó és szökevény leszek a földön, azért a ki rám találand, megöl engemet.

1 Móz. 4,15

És mondá neki az Úr: Korántsem lesz úgy; sőt a ki megölendi Kaint, hétszerte büntettetik meg. És jelet tőn az Úr Kainra, hogy senki őt meg ne ölje, a ki rátalál.

1 Móz. 4,16

És elmenvén Kain az Úr színe elől, mint bujdosó lakék a földön, Éden napkeleti részében.

1 Móz. 4,17

Kain pedig megismeré feleségét, ki fogana, és szülé Hénokot; és várost építe, s azt fia nevéről Hénoknak nevezé.

1 Móz. 4,18

Továbbá, Hénok nemzé Iradot, és Irad nemzé Mavielt, és Maviel nemzé Matuzaelt, és Matuzael nemzé Lámeket.

1 Móz. 4,19

Ki két feleséget vőn, egyiknek neve Áda, és másiknak neve Szella.

1 Móz. 4,20

És Áda szülé Jábelt, ki atyjok volt a sátorokban lakóknak és pásztoroknak.

1 Móz. 4,21

S az ő testvérének neve Jubal, ez atyjok volt a czitarán és hárfán játszóknak.

1 Móz. 4,22

Szella is szülé Tubalkaint, ki pőrölylyel verő kovács volt minden réz- és vasmívekben. Tubalkainnak pedig húga, Noéma.

1 Móz. 4,23

És mondá Lámek az ő feleségeinek, Ádának és Szellának: Halljátok szómat, Lámek feleségei, figyelmezzetek beszédemre: mivel férfiat öltem sebesíttetésemmel, fiatal embert kékíttetésemmel.

1 Móz. 4,24

Hétszeres boszúállás adatik Kainért, Lámekért pedig hetvenhétszeres. [Máté 18,22.]

1 Móz. 4,25

Ádám is megismeré még feleségét, és fiat szüle, és hívá annak nevét Szetnek, mondván: Más magzatot adott nekem Isten Ábelért, kit megölt vala Kain.

1 Móz. 4,26

De Szetnek is fia születék, kit Énosznak neveze; ez kezdé segítségűl híni az Úr nevét.

1 Móz. 5

Nemzedék-sor Ádámtól Noéig.

1 Móz. 5,1

Ez Ádám nemzetségének könyve. Az nap, melyen teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára alkotá őt. [Bölcs 2,23. Sirák 17,1. Móz. I. 1,27. 9,6.]

1 Móz. 5,2

Férfivá és asszonynyá teremté őket; és megáldá őket, és hívá nevöket Ádámnak, az nap, melyen teremtetének.

1 Móz. 5,3

Éle pedig Ádám százharmincz esztendeig; és fiat nemze maga képére és hasonlatosságára, és hívá annak nevét Szetnek.

1 Móz. 5,4

És Ádám napjai, miután nemzette volt Szetet, még nyolczszáz esztendők valának; és nemze fiakat és leányokat. [Krón. I. 1,1.]

1 Móz. 5,5

És lőn az egész idő, melyben Ádám élt, kilenczszáz harmincz esztendő, és meghala.

1 Móz. 5,6

Szet százöt esztendős vala, és nemzé Énoszt.

1 Móz. 5,7

És éle Szet, miután nemzette volt Énoszt, nyolczszáz hét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,8

És lőnek Szet minden napjai kilenczszáz tizenkét esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,9

Énosz kilenczven esztendős vala, és nemzé Kainánt.

1 Móz. 5,10

Kinek születése után, éle nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,11

És lőnek Énosz minden napjai kilenczszáz öt esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,12

Kainán is hetven esztendős vala, és nemzé Maláleelt.

1 Móz. 5,13

És éle Kainán, miután nemzette volt Maláleelt, nyolczszáz negyven esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,14

És lőnek Kainán minden napjai kilenczszáz tíz esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,15

Maláleel hatvanöt esztendős vala, és nemzé Járedet.

1 Móz. 5,16

És éle Maláleel, miután nemzette volt Járedet, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,17

És lőnek Maláleel minden napjai nyolczszáz kilenczvenöt esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,18

Járed száz hatvankét esztendős vala, és nemzé Hénokot.

1 Móz. 5,19

És éle Járed, miután nemzette volt Hénokot, nyolczszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,20

És lőnek Járed minden napjai kilenczszáz hatvankét esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,21

Továbbá Hénok hatvanöt esztendős vala, és nemzé Matuzalát.

1 Móz. 5,22

És Hénok az Istennel jára, és éle, miután nemzette volt Matuzalát, háromszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,23

És lőnek Hénok minden napjai háromszáz hatvanöt esztendők.

1 Móz. 5,24

És az Istennel jára, és többé nem láttaték, mert az Isten őt elvevé. [Zsid. 11,5.]

1 Móz. 5,25

Matuzala száz nyolczvanhét esztendős vala, és nemzé Lámeket.

1 Móz. 5,26

És éle Matuzala, miután nemzette volt Lámeket, hétszáz nyolczvankét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,27

És lőnek Matuzala minden napjai kilenczszáz hatvankilencz esztendők, és meghala.

1 Móz. 5,28

Lámek száz nyolczvankét esztendős vala, és fiat nemze.

1 Móz. 5,29

És hívá annak nevét Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket kezeink munkáiban és fáradságaiban a földön, melyet az Úr megátkozott.

1 Móz. 5,30

És éle Lámek, miután nemzette volt Noét, ötszáz kilenczvenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 5,31

És lőnek Lámek minden napjai hétszáz hetvenhét esztendők, és meghala. Noé pedig, mikor ötszáz esztendős vala, nemzé Szemet, Kámot és Jáfetet.

1 Móz. 6

Az emberek szaporodása és megromlása. Vízözön által eltöröltetésök megjelentetik. A bárkaépítés.

1 Móz. 6,1

És mikor az emberek sokasodni kezdettek a földön, és leányokat nemzettek,

1 Móz. 6,2

látván az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, feleségeket vőnek magoknak mindazok közől, kiket választottanak vala.

1 Móz. 6,3

És mondá az Isten: Nem marad meg az én lelkem az emberben mindörökké, mivel ő test; és lesznek az ő napjai százhúsz esztendők.

1 Móz. 6,4

Óriások valának pedig a földön ama napokban. Mert miután az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, s azok szültek vala, ezek lőnek ama hatalmas és kezdettől nevezetes férfiak. [Baruk 3,26. Bölcs. 14,6. Sirák 16,8.]

1 Móz. 6,5

Látván pedig Isten, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön, és a szívnek minden gondolata gonoszra figyel minden időben, [Móz. I. 8,21. Máté 15,19.]

1 Móz. 6,6

megbáná, hogy embert teremtett a földön, és benső szívbeli fájdalommal illettetvén.…

1 Móz. 6,7

Eltörlöm, úgymond, az embert, kit teremtettem, a föld színéről, az embertől az állatokig, a férgektől az égi madarakig; mert bánom, hogy alkottam őket.

1 Móz. 6,8

De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

1 Móz. 6,9

Ez Noé nemzetsége: Noé igaz és tökéletes férfiú vala nemzetsége között, Istennel jára. [Sirák 44,17.]

1 Móz. 6,10

És nemze három fiat: Szemet, Kámot és Jáfetet.

1 Móz. 6,11

Megromlott vala pedig a föld Isten előtt, és megtelék gonoszsággal.

1 Móz. 6,12

És mikor látta Isten, hogy a föld megromlott (mert minden test megvesztegette vala útját a földön),

1 Móz. 6,13

mondá Noénak: Elérkezett vége minden testnek előttem; betelt a föld gonoszsággal színök előtt, és én elvesztem őket a földdel együtt. [Péter I. 3,20. II. 2,5.]

1 Móz. 6,14

Készíts magadnak bárkát simított fákból, rekesztékeket csinálj a bárkában, és kend be enyvvel belűl és kívűl.

1 Móz. 6,15

És ekképen készítsd el azt: Háromszáz könyöknyi legyen a bárkának hossza, ötven könyöknyi szélessége, és harmincz könyöknyi annak magassága.

1 Móz. 6,16

Ablakot csinálj a bárkán, és ennek legfelsőbb részét egy könyöknyin végezzed; a bárka ajtaját pedig oldalúl helyezd; alsó, közép és harmad emeletet csinálj abban.

1 Móz. 6,17

Mert íme én vízözönt hozok a földre, hogy megöljek minden testet, melyben életnek lélekzete van az ég alatt. Minden, mi a földön vagyon, megemésztetik.

1 Móz. 6,18

De veled szövetséget kötök; és bemégy a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid feleségei veled.

1 Móz. 6,19

És minden testbeli valamennyi állatból kettőt-kettőt végy be a bárkába, hogy éljenek veled, hímet és nőstényt;

1 Móz. 6,20

a madarak közől fajaik szerint, és a barmok közől fajaik szerint, és a földnek minden csúszómászó állataiból fajaik szerint; mindenikből ketten menjenek be veled, hogy élhessenek.

1 Móz. 6,21

Végy azért minden eledelből, melyek megehetők, és hordd be magadhoz, hogy mind neked, mind azoknak legyenek táplálékúl.

1 Móz. 6,22

Megcselekvé tehát Noé mind, a miket Isten neki parancsolt vala.

1 Móz. 7

A vízözön.

1 Móz. 7,1

És mondá neki az Úr: Menj be te és egész háznéped a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem e nemzedékben. [Zsid. 11,7. Pét. II. 2,5.]

1 Móz. 7,2

Minden tiszta állatokból vígy be hetet-hetet, hímet és nőstényt; a tisztátalan állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt.

1 Móz. 7,3

Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy fajuk megtartassék az egész föld színén.

1 Móz. 7,4

Mert íme még hét nap, s azután esőt árasztok a földre negyven nap és negyven éjjel, s eltörlök a föld színéről minden állatot, melyeket teremtettem.

1 Móz. 7,5

Mind megcselekvé azért Noé, miket az Úr neki parancsolt vala.

1 Móz. 7,6

És hatszáz esztendős vala, mikor a vízözön elárada a földön.

1 Móz. 7,7

És beméne Noé és vele fiai, az ő felesége és fiainak feleségei a bárkába a vízözön miatt. [Máté 24,37. Luk. 17,26. Pét. I. 3,20.]

1 Móz. 7,8

A tiszta és tisztátalan állatok közől is, és a madarak közől, és mindabból, mi mozog a földön,

1 Móz. 7,9

ketten-ketten menének Noéhoz a bárkába, hím és nőstény, mint az Úr Noénak megparancsolta vala.

1 Móz. 7,10

És midőn elmúlt a hét nap, a vízözön elárada a földön.

1 Móz. 7,11

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónak tizenhetedik napján megszakadának a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyílának.

1 Móz. 7,12

És lőn eső a földre negyven nap és negyven éjjel.

1 Móz. 7,13

A nap kezdetén beméne Noé és fiai, Szem és Kám és Jáfet; az ő felesége és fiainak három felesége velök a bárkába;

1 Móz. 7,14

ők és minden állat neme szerint, és minden barmok fajaik szerint, és minden, mi mozog a földön, faja szerint, és minden repűlő állat faja szerint, és minden madarak, és minden szárnyas állatok

1 Móz. 7,15

bemenének Noéhoz a bárkába, ketten-ketten minden testből, melyben életnek lélekzete vala.

1 Móz. 7,16

És a melyek bementenek, hím és nőstény ment be minden testből, a mint parancsolta vala neki az Isten, és kivűlről bezárá őt az Úr.

1 Móz. 7,17

És lőn vízözön negyven napig a földön; és megsokasodának a vizek, és a bárkát magasan emelék fel a földtől.

1 Móz. 7,18

Mert rohanva megáradának, és mindeneket betöltének a föld szinén; a bárka pedig a vizek fölött lebeg vala.

1 Móz. 7,19

És a vizek igen elhatalmazának a földön, s az egész ég alatt minden magas hegyeket elborítának.

1 Móz. 7,20

Tizenöt könyöknyivel vala a víz magasabb, mint a hegyek, melyeket elborított vala.

1 Móz. 7,21

És megemészteték minden test, mely a földön mozog vala, madarak, barmok, vadak, minden csúszómászó állatok, melyek a földön mászkálnak, minden emberek, [Bölcs 10,4. Sirák 39,28. Pét. I. 3,20.]

1 Móz. 7,22

és mindenek, mikben életnek lélekzete vala a földön, meghalának.

1 Móz. 7,23

És eltörle minden állatot, mely a földön vala, embertől baromig; mind a csúszómászó állatok, mind az égi madarak eltöröltetének a földről; egyedűl Noé marada meg, és a kik vele a bárkában valának.

1 Móz. 7,24

És a vizek százötven napig boríták a földet.

1 Móz. 8

A vízözön leapad. Noé kijő a bárkából, és áldozatot mutat be az Istennek.

1 Móz. 8,1

Megemlékezvén pedig az Isten Noéról és minden állatokról és minden barmokról, melyek vele a bárkában valának, szelet támaszta a földön, és a vizek megapadának.

1 Móz. 8,2

És bezáródának a mélység forrásai s az ég szakadásai, és az égből hulló eső feltartóztattaték.

1 Móz. 8,3

És a vizek visszatérének a földről, ide s tova elfolyván; és százötven nap múlva apadni kezdének.

1 Móz. 8,4

És hetedik hónapban, a hónak huszonhetedik napján megállapodék a bárka Örményország hegyein.

1 Móz. 8,5

A vizek pedig elfolyának és apadának a tizedik hónapig; mert tizedik hónapban, a hónak első napján kitűnének a hegyek ormai.

1 Móz. 8,6

És midőn negyven nap elmúlt, megnyitván Noé a bárka ablakát, melyet készített vala, kibocsáta egy hollót;

1 Móz. 8,7

mely kirepűlvén, nem tére vissza, míg a viz fel nem szárada a földön.

1 Móz. 8,8

Kibocsáta utána egy galambot is, hogy meglássa, ha megszűntek-e már a vizek a föld színén.

1 Móz. 8,9

Mely nem találván, a hol lába megnyugodjék, visszatére hozzá a bárkába, mert vizek valának még az egész földön; és kinyujtá kezét, és megfogván azt, bevevé a bárkába.

1 Móz. 8,10

Várván pedig még más hét napot, ismét galambot bocsáta ki a bárkából.

1 Móz. 8,11

Mely visszajöve hozzá estére, zöld levelű olajfa-ágat hozván szájában. Ekkor megérté Noé, hogy a vizek megszűntek a földön.

1 Móz. 8,12

Mindazáltal vára még más hét napot, és galambot bocsáta ki, mely többé nem tére vissza hozzája.

1 Móz. 8,13

E szerint hatszáz egyedik esztendejében, az első hónak első napján elapadának a vizek a földön; és megnyitván Noé a bárka födelét, kitekinte, és látá, hogy a föld színe megszikkadott.

1 Móz. 8,14

Második hónapban, a hónak huszonhetedik napjáig a föld egészen megszárada.

1 Móz. 8,15

Szóla pedig az Isten Nóénak, mondván:

1 Móz. 8,16

Menj ki a bárkából te és feleséged, fiaid és fiaid feleségei veled.

1 Móz. 8,17

Minden állatokat, melyek nálad vannak minden testből, mind a szárnyasokból, mind a barmokból és mind a csúszómászókból, melyek mászkálnak a földön, vidd ki magaddal, és járjatok a földön; növekedjetek és sokasodjatok azon. [Móz. I. 1,28. 9,1.]

1 Móz. 8,18

Kiszálla tehát Noé és fiai, az ő felesége és fiainak feleségei vele;

1 Móz. 8,19

úgyszinte minden állatok, barmok és csúszómászók, melyek mászkálnak a földön, fajaik szerint kimenének a bárkából.

1 Móz. 8,20

Noé pedig oltárt építe az Úrnak; és vévén minden tiszta barmokból és madarakból, égő áldozatokat tőn az oltáron.

1 Móz. 8,21

És az Úr megérzé a gyönyörűség illatát, és mondá: Soha többé nem átkozom meg a földet az emberek miatt; mert az emberi sziv érzései és gondolatai hajlandók ugyan a gonoszra ifjúságától; azonban többé nem verek meg minden élő teremtményt, a mint cselekedtem. [Móz. I. 6,5. Máté 15,19.]

1 Móz. 8,22

A föld minden napjaiban a vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, éj és nap meg nem szűnnek.

1 Móz. 9

Isten szövetséget köt az új emberi nemzedékkel. Kám és Kanaán atyjoktól megátkoztatnak. Szem és Jáfet megáldatnak.

1 Móz. 9,1

És megáldá Isten Noét és fiait, és mondá nekik: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. [Móz. I. 1,22. 8,17.]

1 Móz. 9,2

És tőletek félelem és rettegés legyen a föld minden állatain és minden égi madarakon, mindazokkal együtt, mik a földön mozognak; a tenger minden halai kezetekbe adattak.

1 Móz. 9,3

És minden, a mi mozog és él, legyen nektek eledelűl; mint a zöld veteményeket, úgy adom nektek mindezeket. [Móz. I. 1,29.]

1 Móz. 9,4

Kivévén azt, hogy a húst vérével ne egyétek; [Ap.cs. 15,29.]

1 Móz. 9,5

mert lelketek vérét követelni fogom minden oktalan állatok kezéből és az ember kezéből; a férfiúnak és atyjafiának kezéből követelem az ember lelkét. [Móz. II. 21,28.]

1 Móz. 9,6

A ki embervért ont, ontassék annak vére; mert az ember Isten képére alkottatott. [Máté 26,52. Jel. 13,10.]

1 Móz. 9,7

Ti pedig növekedjetek és sokasodjatok, és járjatok a földön, és töltsétek be azt. [Móz. I. 1,28. 8,17.]

1 Móz. 9,8

Ezeket is mondá az Isten Noénak és vele fiainak:

1 Móz. 9,9

Ime én szövetséget kötök veletek és utánatok ivadéktokkal,

1 Móz. 9,10

és minden élő lénynyel, mely veletek vagyon, mind a madarakból, mind a marhákból, és a föld minden barmaiból, melyek kijöttek a bárkából, – a földnek minden állataira nézve.

1 Móz. 9,11

Szövetséget kötök veletek, és soha többé nem öletik meg minden test vízözönnel; nem is lesz többé vízözön, mely a földet elveszítse. [Izai. 54,9.]

1 Móz. 9,12

És mondá az Isten: Ez jele a szövetségnek, melyet teszek közöttem és közöttetek és minden élő lény között, mely veletek vagyon, örök nemzedékekre.

1 Móz. 9,13

Szivárványomat a felhőkbe helyezem, és ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

1 Móz. 9,14

És mikor beborítom felhőkkel az eget, feltűnik szivárványom a felhőkben; [Sirák 43,12.]

1 Móz. 9,15

és megemlékezem szövetségemről tiveletek és minden élő lélekkel, mely a testet élteti, és nem lesz többé vízözön minden test eltörlésére.

1 Móz. 9,16

És szivárvány lesz a felhőkben, és meglátom azt, és megemlékezem az örök szövetségről, mely köttetett az Isten között és a földön levő valamennyi testnek minden élő lelke között.

1 Móz. 9,17

És mondá az Isten Noénak: Ez lesz jele a szövetségnek, melyet megállapítottam közöttem és minden test között a földön.

1 Móz. 9,18

Noé fiai pedig, kik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet valának; Kám pedig atyja Kanaánnak.

1 Móz. 9,19

Ezek Noé három fiai, és ezektől terjedett el az összes emberi nem az egész földön.

1 Móz. 9,20

És Noé földmívelő ember lévén, kezdé a földet munkálni, és szőlőt ültete.

1 Móz. 9,21

És bort iván, megrészegedék, és megmezítelenűlve feküvék sátorában.

1 Móz. 9,22

A mit meglátván Kanaán atyja, Kám, hogy tudniillik atyja szemérme mezítelen, megjelenté azt kivűl két testvérének.

1 Móz. 9,23

De Szem és Jáfet palástot vetének vállaikra, és háttal fordúlva menvén, befödék atyjok szemérmét, és orczájok el vala fordítva, és nem láták atyjok férfiúságát.

1 Móz. 9,24

Fölébredvén pedig Noé a borosságból, midőn megtudta, mit cselekedett volt vele kisebbik fia,

1 Móz. 9,25

mondá: Átkozott Kanaán, az ő atyjafiai szolgáinak szolgája lesz.

1 Móz. 9,26

És mondá: Áldott Szem Ura Istene, az ő szolgája legyen Kanaán.

1 Móz. 9,27

Terjeszsze ki az Isten Jáfetet, s ez lakjék Szem sátoraiban, és Kanaán az ő szolgája legyen.

1 Móz. 9,28

Éle pedig Noé a vízözön után háromszáz ötven esztendeig.

1 Móz. 9,29

És betölte összes napjaiban kilenczszáz ötven esztendőt, és meghala.

1 Móz. 10

Noé utódainak nemzetség-táblája.

1 Móz. 10,1

Ezek Noé fiainak, Szem-, Kám- és Jáfetnek nemzetségei, kiknek a vízözön után fiak születének. [Krón. I. 1.]

1 Móz. 10,2

Jáfet fiai: Gomer és Magog, Madai és Jáván, Tubál és Mószok és Tirás.

1 Móz. 10,3

Gomer fiai pedig: Ascenes és Rifát és Togorma.

1 Móz. 10,4

Jáván fiai pedig: Eliza és Tarzis, Cetim és Dodanim.

1 Móz. 10,5

Ezek oszlának föl a nemzetek szigeteire tartományaikban, kiki az ő nyelve és családai szerint nemzetségeikben.

1 Móz. 10,6

Kám fiai pedig: Kusz és Meszraim, Fut és Kanaán.

1 Móz. 10,7

Kusz fiai: Szába és Hevila, Szabata és Regma és Szabatáka. Regma fiai: Szába és Dadán.

1 Móz. 10,8

Kusz pedig nemzé Nemrodot, ő kezde hatalmas lenni a földön.

1 Móz. 10,9

És erős vadász vala az Úr előtt. Azért lőn közmondássá: Mint Nemrod, erős vadász az Úr előtt.

1 Móz. 10,10

Az ő országának kezdete pedig Babylon vala és Arak és Akad és Kalanne, Szennár földén.

1 Móz. 10,11

Azon földről jöve ki Asszur és épité Ninivét és a város utczáit és Kálét.

1 Móz. 10,12

Rezent is Ninive és Kále között; ez nagy város.

1 Móz. 10,13

Meszraim pedig nemzé Ludimot és Anamimot és Laabimot, Neftuimot,

1 Móz. 10,14

és Fetruszimot és Kaszluimot; kiktől származának a filiszteusok és kaftorimok.

1 Móz. 10,15

Kanaán pedig nemzé Szidont, első szülöttjét, Heteust,

1 Móz. 10,16

és Jebuzeust és Amorreust, Gergezeust,

1 Móz. 10,17

Heveust és Araceust, Szineust,

1 Móz. 10,18

és Aradiust, Szamareust és Amateust; és ezek után terjedének el a kananeusok népei.

1 Móz. 10,19

És Kanaán határai lőnek Szidonból jövén, Gerarába, Gázáig, mig beérkezel Sodomába és Gomorrába, Adamába és Szeboimba, Leszáig.

1 Móz. 10,20

Ezek Kám fiai, az ő rokonságaik és nyelveik, nemzetségeik és földeik és népeik szerint.

1 Móz. 10,21

Szemtől is, Héber minden fiainak atyjától, Jáfet bátyjától születének.

1 Móz. 10,22

Szem fiai: Élám és Asszur, Arfaxád és Lud és Áram. [Krón. I. 1,17.]

1 Móz. 10,23

Áram fiai: Usz és Hul, Geter és Mesz.

1 Móz. 10,24

Arfaxád pedig nemzé Szálét, kitől származék Héber.

1 Móz. 10,25

És Hébernek két fia születék; egyiknek neve Fáleg, azért, hogy az ő napjaiban osztatott fel a föld; és testvérének neve Jektán.

1 Móz. 10,26

Ez a Jektán nemzé Elmodádot és Szálefet és Aszarmótot, Janét,

1 Móz. 10,27

és Aduramot és Uzalt és Deklát,

1 Móz. 10,28

és Ebalt és Abimaelt, Szabát,

1 Móz. 10,29

és Ofirt és Hevilát és Jóbábot; ezek mind Jektán fiai.

1 Móz. 10,30

És lőn azok lakása Messzától menvén Széfarig, a napkeleti hegyig.

1 Móz. 10,31

Ezek Szem fiai rokonságaik és nyelveik, tartományaik és nemzetségeik szerint.

1 Móz. 10,32

Ezek Noé családai, népeik és nemzetségeik szerint. Ezekből oszlának el a nemzetek a földön a vízözön után.

1 Móz. 11

A bábeli torony. A nyelvzavar. Szem utódai.

1 Móz. 11,1

A földön pedig csak egy nyelv és egyféle beszéd vala. [Bölcs. 10,5.]

1 Móz. 11,2

És midőn napkeletről elmentek, Szennár földén térséget találának, és ott lakának.

1 Móz. 11,3

És mondá egyik a másiknak: Jertek, csináljunk téglákat, és égessük ki azokat tűzzel. És a téglák kövek gyanánt valának, a gyantár mész gyanánt.

1 Móz. 11,4

És mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje; és tegyük híressé nevünket, mielőtt eloszoljunk minden tartományokra.

1 Móz. 11,5

Leszálla pedig az Úr, hogy lássa a várost és tornyot, melyet építenek vala Ádám fiai,

1 Móz. 11,6

és mondá: Ime egy a nép, és egy nyelvök van mindnyájoknak; és elkezdték azt csinálni, meg sem szűnnek gondolataiktól, miglen azokat cselekedettel nem teljesítik.

1 Móz. 11,7

Jertek tehát, szálljunk alá, és ott zavarjuk össze nyelvöket, hogy egyik a másik szavát ne értse.

1 Móz. 11,8

És ekképen széleszté el őket az Úr azon helyről minden tartományokra, és megszűnének építeni a várost.

1 Móz. 11,9

És azért hivaték annak neve Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, és onnan szélesztette el őket az Úr minden tartományokra.

1 Móz. 11,10

Ezek Szem nemzetségei: Szem száz esztendős vala, mikor nemzé Arfaxádot, két esztendővel a vízözön után. [Krón. I. 1,17.]

1 Móz. 11,11

És éle Szem, miután nemzette volt Arfaxádot, ötszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,12

Arfaxád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Szálét.

1 Móz. 11,13

És éle Arfaxád, miután nemzette volt Szálét, háromszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,14

És Szále harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.

1 Móz. 11,15

És éle Szále, miután nemzette volt Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,16

Héber pedig harmincznégy esztendős vala, és nemzé Fáleget.

1 Móz. 11,17

És éle Héber, miután nemzette volt Fáleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,18

És Fáleg harmincz esztendős vala, és nemzé Reut.

1 Móz. 11,19

És éle Fáleg, miután nemzette volt Reut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. [Krón. I. 1,19.]

1 Móz. 11,20

Reu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sárugot.

1 Móz. 11,21

És éle Reu, miután nemzette volt Sárugot, kétszáz hét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,22

Sárug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákort.

1 Móz. 11,23

És éle Sárug, miután nemzette volt Nákort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,24

Nákor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Tárét.

1 Móz. 11,25

És éle Nákor, miután nemzette volt Tárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

1 Móz. 11,26

És Táre hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot és Nákort és Áránt. [Krón. I. 1,26. Józ. 24,2.]

1 Móz. 11,27

Ezek pedig Táre nemzetségei: Táre nemzé Ábrámot, Nákort és Áránt. Árán pedig nemzé Lótot.

1 Móz. 11,28

És meghala Árán, az ő atyja, Táre előtt, szülőföldjén a kaldeusok Úrában.

1 Móz. 11,29

Ábrám pedig és Nákor feleségeket vőnek; Ábrám feleségének neve Sárai, és Nákor feleségének neve Melka, Áránnak, Melka és Jeszka atyjának leánya.

1 Móz. 11,30

Sárai pedig magtalan vala, és nem valának gyermekei.

1 Móz. 11,31

Táre tahát vevé fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Árán fiát, és menyét, Sárait, fiának feleségét, és kivivé őket a kaldeusok Úrából, hogy Kanaán földére menjenek, és Háránig jutának, és ott lakának. [Józ. 24,2. Ezdr. II. 9,7. Judit 5,6. Ap.cs. 7,2.]

1 Móz. 11,32

És lőnek Táre napjai kétszáz öt esztendők, és meghala Háránban.

1 Móz. 12

Ábrám hivatása, a neki tett igéret, Egyiptomba történt költözése.

1 Móz. 12,1

Mondá pedig az Úr Ábrámnak: Menj ki földedről és rokonságod közől és atyád házából, és jőj ama földre, melyet mutatok neked. [Ap.cs. 7,3.]

1 Móz. 12,2

És nagy nemzetté teszlek téged, és megáldalak, és felmagasztalom nevedet, és áldott leszesz.

1 Móz. 12,3

Megáldom a téged áldókat, és megátkozom a téged átkozókat, és tebenned megáldatnak a föld minden nemzetségei. [Móz. I. 18,18. 22,18. 26,4. Gal. 3,8.]

1 Móz. 12,4

Kiköltözék tehát Ábrám, a mint parancsolta vala neki az Úr, és Lót vele méne; hetvenöt esztendős vala Ábrám, mikor Háránból kiköltözött. [Zsid. 11,8.]

1 Móz. 12,5

És elvivé feleségét, Sárait, és testvére fiát, Lótot, és minden vagyonukat, melylyel bírnak vala, és a lelkeket, melyeket Háránban szerzettek volt; és kiköltözének, hogy Kanaán földére menjenek. És midőn oda jutottak,

1 Móz. 12,6

átméne Ábrám a tartományon Szikem-helyig, a híres völgyig; akkor pedig e földön kananeusok valának.

1 Móz. 12,7

Megjelene pedig az Úr Ábrámnak, és mondá neki: A te ivadékodnak adom e földet. Ki oltárt építe ott az Úrnak, ki megjelent vala neki. [Móz. I. 13,14. 15,18. 26,3. Móz. V. 34,4.]

1 Móz. 12,8

És onnan átmenvén a hegyre, mely Bétel átellenében vala napkelet felől, felvoná ott sátorát, napnyugatra lévén Bétel, és napkeletre Hái; oltárt is építe ott az Úrnak, és segítségűl hívá az ő nevét.

1 Móz. 12,9

És menten-méne Ábrám, és mindinkább délfelé tarta.

1 Móz. 12,10

Azonban éhség lőn a földön, és Ábrám leméne Egyiptomba, hogy ott zarándokúl legyen; mert az éhség elhatalmazott vala a földön.

1 Móz. 12,11

És mikor közel vala, hogy bémenjen Egyiptomba, mondá feleségének, Sárainak: Tudom, hogy szép asszony vagy,

1 Móz. 12,12

és hogy az egyiptomiak, mikor meglátnak téged, azt fogják mondani: Ez ennek felesége; és engem megölnek, és téged megtartanak.

1 Móz. 12,13

Mondjad azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jó dolgom legyen miattad, és lelkem éljen kedvedért.

1 Móz. 12,14

Midőn tehát Ábrám bement Egyiptomba, az egyiptomiak láták az asszonyt, hogy igen szép.

1 Móz. 12,15

És a fejedelmek hírűl adák Fáraónak, és dicsérék őt előtte, és az asszony fölvéteték Fáraó házába.

1 Móz. 12,16

Ábrámmal pedig jól bánának miatta. És valának neki juhai és ökrei és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.

1 Móz. 12,17

De az Úr igen súlyos csapásokkal ostorozá meg Fáraót és házát Ábrám felesége, Sárai miatt.

1 Móz. 12,18

És Fáraó hívá Ábrámot, és mondá neki: Mi dolog ez, a mit nekem cselekedtél? miért nem jelentetted meg, hogy ő feleséged?

1 Móz. 12,19

Mi okra nézve mondottad húgodnak, hogy feleségűl vevém őt? Most tehát ime itt a feleséged, vidd őt, és menj el.

1 Móz. 12,20

És parancsot ada Fáraó Ábrám iránt embereinek, és elkisérék őt és feleségét és mindent, a mije vala.

1 Móz. 13

Ábrám elválása Lóttól. Ábrámnak tett igéret Kanaán birása felől.

1 Móz. 13,1

Fölméne tehát Ábrám Egyiptomból, ő és felesége, és mindene, a mije vala, és Lót vele a déli tartományba.

1 Móz. 13,2

Igen gazdag vala pedig, aranyat és ezüstöt bírván.

1 Móz. 13,3

És azon úton tére vissza, melyen jött vala délfelől Bételbe, azon helyig, hol azelőtt sátorát felvonta vala Bétel és Hái között,

1 Móz. 13,4

az oltár helyéig, melyet azelőtt épített vala, és segítségűl hívá ott az Úr nevét. [Móz. I. 12,7.]

1 Móz. 13,5

De Lótnak is, ki Ábrámmal vala, nyájai és csordái és sátorai valának.

1 Móz. 13,6

És nem bírá meg őket ama föld, hogy együtt lakjanak; mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. [Móz. I. 36,7.]

1 Móz. 13,7

Innét versengés is lőn Ábrám és Lót csordapásztorai között. Az időben pedig a kananeusok és ferezeusok laknak vala azon a földön.

1 Móz. 13,8

Mondá azért Ábrám Lótnak: Kérlek, ne legyen versengés közöttem és közötted, pásztoraim és pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk.

1 Móz. 13,9

Ime az egész föld előtted vagyon, kérlek távozzál el tőlem; ha balra mégy, én jobbra tartok; ha te a jobbot választod, én balra megyek.

1 Móz. 13,10

Lót tehát fölemelvén szemeit, látá, hogy Jordán körűl az egész tartomány, – mely vízzel mindenütt bír vala, mielőtt felforgatta az Úr Sodomát és Gomorrát, – olyan, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom a Szégorba jövőknek.

1 Móz. 13,11

És Lót a Jordán körűli tartományt választá magának, és eltére napkelet felé, s az atyafiak egymástól elválának.

1 Móz. 13,12

Ábrám Kanaán földén telepedék meg; Lót pedig a Jordán melletti városokban tartózkodék, és Sodomában lakék.

1 Móz. 13,13

A sodomai emberek pedig fölötte gonoszak valának és nagy bűnösök az Úr előtt.

1 Móz. 13,14

És mondá az Úr Ábrámnak, miután Lót elvált vala tőle: Emeld föl szemeidet, és azon helyről, melyen most vagy, tekints éjszakra és délre, napkeletre és napnyugatra. [Móz. I. 12,7. 15,18. 26,4. Móz. V. 34,4.]

1 Móz. 13,15

Az egész földet, melyet látsz, neked adom és ivadékodnak mindörökre.

1 Móz. 13,16

És a te ivadékodat annyivá teszem, mint a föld porát; ha valamely ember számba veheti a föld porát, ivadékodat is megszámlálhatja.

1 Móz. 13,17

Kelj föl, és járd el a földet hosszában és széltében, mert neked adom azt.

1 Móz. 13,18

Ábrám tehát fölszedvén sátorát, elméne, és lakék Mambre völgye mellett, mely Hebronban vagyon; és ott oltárt építe az Úrnak.

1 Móz. 14

Ábrám megszabadítja Lótot, megvervén ennek ellenségeit. – Melkizedek áldása.

1 Móz. 14,1

Lőn pedig azon időben, hogy Amrafel, a szennári király, és Ariok, a pontusi király, és Kodorlahomor, az elamítai király, és Tadal, a nemzetek királya,

1 Móz. 14,2

hadat indítának Bára, a sodomai király ellen, és Bersza, a gomorrai király ellen, és Szennaab, az adamai király ellen, és Szemeber, a szeboimi király ellen, és Bála királya ellen, mely Szegor.

1 Móz. 14,3

Mindezek összegyűlének az erdős völgyben, mely most a sós tenger. [Móz. I. 19,24.]

1 Móz. 14,4

Mert tizenkét esztendeig szolgáltak vala Kodorlahomornak, és a tizenharmadik esztendőben elpártolának tőle.

1 Móz. 14,5

A tizennegyedik esztendőben tehát eljöve Kodorlahomor és a királyok, kik vele valának, és megverék Rafaimot Asztarot-karnaimban, és Zúzímot velek, és Emimet Száve-kariataimban,

1 Móz. 14,6

és a korreusokat a szeiri hegyekben Fárán mezőségeig, mely a pusztában vagyon.

1 Móz. 14,7

És visszafordulának, és jövének Miszfat kútjához, ez Kádesz; és elpusztíták az amalecíták egész tartományát, és az amorreusokat, kik Aszaszontamárban laknak vala.

1 Móz. 14,8

És kimenének a sodomai király s a gomorrai király, az adamai király s a szeboimi király, valamint Bála királya, mely Szegor; és a sereget ellenök rendelék az erdős völgyben,

1 Móz. 14,9

tudniillik: az elamítai király, Kodorlahomor, s a nemzetek királya, Tadal, s a szennári király, Amrafel, és a pontusi király, Ariok ellen; négy király öt ellen.

1 Móz. 14,10

Az erdős völgynek pedig sok gyantás kutai valának; a sodomai és gomorrai királyok tehát megfutamodván, oda hullának, és a kik megmaradtak vala, a hegyre szaladának.

1 Móz. 14,11

Elvivék pedig Sodoma és Gomorra minden vagyonát és minden eleségét, és elmenének.

1 Móz. 14,12

Nem különben vagyonával együtt Lótot is, Ábrám testvérének fiát, ki Sodomában lakik vala.

1 Móz. 14,13

És ime egy, a ki megmenekedett vala, hirűl vivé ezt a héber Ábrámnak, ki az amorreus Mambrénak, Eszkol és Áner testvérének völgyében lakik vala; mert ezek szövetséget kötöttek volt Ábrámmal.

1 Móz. 14,14

Mit midőn meghallott Ábrám, tudniillik, hogy atyjafia, Lót fogságba esett, számba vőn házánál született, háromszáz tizennyolcz serény szolgát, és utánok méne egész Dánig,

1 Móz. 14,15

és elosztván társait, rájok rohana éjjel; és megveré őket, és kergeté Hóbáig, mely Damaskustól balra fekszik.

1 Móz. 14,16

És visszahozá az egész vagyont és atyjafiát, Lótot, vagyonával együtt, az asszonyokat is és a népet.

1 Móz. 14,17

És miután visszatért Kodorlahomor és a vele volt királyok megveréséből, kiméne eléje Sodoma királya Száve völgyében, mely a király völgye.

1 Móz. 14,18

Melkizedek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozván elé, mert a fölséges Isten papja vala,

1 Móz. 14,19

megáldá őt, és mondá: Áldott legyen Ábrám a fölséges Istentől, ki az eget és földet teremtette.

1 Móz. 14,20

És áldott a fölséges Isten, kinek oltalma által az ellenségek kezeidben vannak. És tizedet ada neki mindenekből.

1 Móz. 14,21

Mondá pedig a sodomai király Ábrámnak: Add nekem az embereket, a többit vedd magadnak.

1 Móz. 14,22

Ki felelé neki: Kezemet emelem a fölséges Úr Istenhez, ki a mennyet és földet bírja:

1 Móz. 14,23

hogy egy szál fonaltól a sarukötőig semmit el nem veszek tieidből; nehogy azt mondjad: én gazdagítottam meg Ábrámot;

1 Móz. 14,24

kivévén azokat, miket a legények megettek, és azon férfiak részét, kik velem jöttek: Áner, Eszkol és Mambre; ezek vegyék el részeiket.

1 Móz. 15

Az Ábrámnak tett isteni igéretek.

1 Móz. 15,1

Ezek tehát így történvén, lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomás által, mondván: Ne félj, Ábrám! én vagyok oltalmad és a te igen nagy jutalmad.

1 Móz. 15,2

És mondá Ábrám: Uram Isten! mit adsz nekem? én elköltözöm magzatok nélkűl; és házam gondviselőjének fia ez a damaskusi Eliezer.

1 Móz. 15,3

És tevé hozzá Ábrám: Nekem pedig nem adtál magzatot, és ime házamban született szolgám lesz örökösöm.

1 Móz. 15,4

És legottan lőn az Úr beszéde hozzája, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd; hanem a ki ágyékodból származik, az lesz örökösöd.

1 Móz. 15,5

És kivivé őt, és mondá neki: Tekints föl az égre, és ha lehet, számláld meg a csillagokat. És mondá neki: Igy leszen a te ivadékod. [Rom. 4,18.]

1 Móz. 15,6

Hűn Ábrám az Istennek, és igazságúl tulajdoníttaték neki.

1 Móz. 15,7

És mondá neki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak a kaldeusok Úrából, hogy neked adjam e földet, és bírjad azt.

1 Móz. 15,8

Ő pedig mondá: Uram Isten! honnan tudhatom meg, hogy bírni fogom azt?

1 Móz. 15,9

És felelvén az Úr: Végy nekem, úgymond, három esztendős üszőt, és három esztendős kecskét, és három esztendős kost, gerliczét is és galambot.

1 Móz. 15,10

Ki mindezeket vévén, középen ketté vágá, és a két-két részt egymás ellenébe tevé; de a madarakat nem osztá el.

1 Móz. 15,11

És madarak szállának a feltagolt testekre, és Ábrám elűzé azokat.

1 Móz. 15,12

És midőn a nap elnyugodott, mély álom jöve Ábrámra, s nagy rettegés és sötétség lepé meg őt.

1 Móz. 15,13

És mondaték neki: Tudd meg előre, hogy zarándok lesz ivadékod oly földön, mely nem övé, és szolgálat alá hajtják őket, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. [Ap.cs. 7,6.]

1 Móz. 15,14

Mindazáltal a nemzetet, melynek szolgálni fognak, én megitélem; és azután kijőnek nagy gazdagsággal.

1 Móz. 15,15

Te pedig elmégy atyáidhoz békeségben eltemettetvén jó vénségben.

1 Móz. 15,16

A negyedik nemzedékben pedig visszatérnek ide, mert az amorreusok gonoszságai még be nem teltek a jelen időig.

1 Móz. 15,17

Mikor tehát a nap elnyugodott, sűrű sötétség lőn, és füstölgő kemencze jelenék meg és tüzes láng, átmenvén amaz osztások között.

1 Móz. 15,18

Az napon szövetséget tőn az Úr Ábrámmal, mondván: A te ivadékodnak adom e földet, Egyiptom folyóvizétől egész az Eufratesig, a nagy folyóig; [Móz. I. 12,7. 13,15. 26,4. Móz. V. 34,4. Krón. II. 9,26. Kir. III. 4,21.]

1 Móz. 15,19

a cineusokat és cenezeusokat, cedmoneusokat,

1 Móz. 15,20

és heteusokat és ferezeusokat, a rafaimokat is,

1 Móz. 15,21

és az amorreusokat és kananeusokat, gergezeusokat és jebuzeusokat.

1 Móz. 16

Ágár szüli Izmaelt.

1 Móz. 16,1

De Sárai, Ábrám felesége nem szült vala magzatokat; hanem Ágár nevű egyiptomi szolgálója lévén,

1 Móz. 16,2

mondá férjének: Ime megrekesztett engem az Úr, hogy ne szűljek; menj be szolgálómhoz, ha talán tőle nyerhetnék magzatokat. És miután kérésének engedett,

1 Móz. 16,3

vevé Ágárt, egyiptomi szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Kanaán földén kezdettek volt lakni, és feleségűl adá őt férjének.

1 Móz. 16,4

Ki beméne hozzája. Amaz pedig látván, hogy fogant, megveté asszonyát.

1 Móz. 16,5

És mondá Sárai Ábrámnak: Igaztalanúl cselekszel ellenem; én adtam kebeledbe szolgálómat, ki látván, hogy teherbe esett, megvet engem; az Úr tegyen itéletet közöttem és közötted.

1 Móz. 16,6

Kinek felelvén Ábrám: Ime, úgymond, szolgálód kezedben vagyon, úgy bánjál vele, a mint tetszik. Ez tehát sanyargattatván Sáraitól, elfuta.

1 Móz. 16,7

És midőn az Úr angyala a pusztában találta őt a vízforrásnál, mely Szúr útján a kietlenben vagyon,

1 Móz. 16,8

mondá neki: Ágár, Sárai szolgálója! honnan jösz, és hová mégy? Ki felelé: Sárai asszonyom színe elől futok.

1 Móz. 16,9

És mondá neki az Úr angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magadat az ő keze alatt.

1 Móz. 16,10

És ismét mondá: Megsokasítván megsokasítom ivadékodat, hogy a sokaság miatt meg nem számláltatik.

1 Móz. 16,11

És azután: Ime, úgymond, fogantál, és fiat szülsz; annak nevét Izmaelnek híjad, mivelhogy az Úr meghallgatta nyomorúságodat.

1 Móz. 16,12

Ez szilaj ember leszen, az ő keze mindenek ellen, és mindenek kezei őellene, és valamennyi atyjafiainak ellenében vonja fel sátorait.

1 Móz. 16,13

Nevezé pedig az Úr nevét, ki vele szól vala: Te Isten! ki láttál engem. Mert ezt mondá: Bizonyára itt láttam hátát az engem látónak.

1 Móz. 16,14

Annakokáért nevezé azon kutat, az élő kútjának, ki engem látott. Ez Kádesz és Barad között vagyon.

1 Móz. 16,15

És Ágár fiat szüle Ábrámnak, ki annak nevét Izmaelnek hívá.

1 Móz. 16,16

Nyolczvanhat esztendős vala Ábrám, mikor Ágár neki Izmaelt szülé.

1 Móz. 17

Az Úr szövetséget köt Ábrámmal. Izsák megigértetik. A körűlmetélés.

1 Móz. 17,1

Miután pedig kilenczvenkilenczedik esztendejébe lépett, megjelene neki az Úr, és mondá: Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem, és légy tökéletes.

1 Móz. 17,2

Én szövetségemet állítom fel közöttem és közötted, és fölötte megsokasítlak tégedet.

1 Móz. 17,3

És Ábrám arczra borúla.

1 Móz. 17,4

És mondá neki az Isten: Én vagyok, és az én szövetségem teveled, és sok nemzetek atyja leszesz. [Sirák 44,20. Rom. 4,17.]

1 Móz. 17,5

És többé nem is lesz a te neved Ábrám, hanem Ábrahámnak neveztetel: mert sok nemzetek atyjává rendeltelek téged.

1 Móz. 17,6

És fölötte megszaporítalak, és népekké teszlek téged, és királyok származnak tőled.

1 Móz. 17,7

És megállapítom szövetségemet közöttem és közötted és ivadékod között utánad az ő nemzedékeiben, az örök szövetséget: hogy a te Istened legyek és ivadékodé utánad.

1 Móz. 17,8

S neked és ivadékodnak adom zarándokságod földét, egész Kanaán földét örökkévaló birtokúl, és az ő Istenök leszek.

1 Móz. 17,9

Mondá ismét az Isten Ábrahámnak: Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és ivadékod utánad nemzedékeiben. [Ap.cs. 7,8.]

1 Móz. 17,10

Ez az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok közöttem és közöttetek, ivadékoddal együtt utánad: hogy közőletek minden férfi körűlmetéltessék.

1 Móz. 17,11

Férfiúságtok előbőrét metéljétek körűl, hogy az jeleűl legyen a közöttem és közöttetek való szövetségnek. [Rom. 4,11. Móz. III. 12,2. Luk. 2,21.]

1 Móz. 17,12

A nyolczadnapos gyermek metéltessék körűl köztetek, minden férfi, nemzetségetekben; metéltessék körűl, akár házatokban született, akár pénzen vett szolga, és a ki nem a ti ágatokból leszen is.

1 Móz. 17,13

És az én kötésem testeteken lesz örök szövetségűl.

1 Móz. 17,14

A férfi, kinek férfiúsága előbőre körűlmetélve nem leszen, az a lélek ki fog töröltetni népe közől; mert kötésemet felbontotta.

1 Móz. 17,15

Mondá még az Isten Ábrahámnak: Sárai feleségedet ne nevezzed Sárainak, hanem Sárának.

1 Móz. 17,16

És megáldom őt, és tőle adok neked fiat, kit megáldok, és ő nemzetekké leszen, és népek királyai származnak tőle.

1 Móz. 17,17

Ekkor Ábrahám orczájára borúla, és nevete, mondván szivében: Vajjon százesztendősnek születik-e fia? s a kilenczven esztendős Sára fog-e szülni? [Rom. 4,19. s követk.]

1 Móz. 17,18

És mondá az Istennek: Bárcsak Izmael éljen előtted!

1 Móz. 17,19

És mondá az Isten Ábrahámnak: Sára feleséged fiat szül neked, és az ő nevét Izsáknak híjad, és kötésemet megállapítom vele örök szövetségűl, és ivadékával utána. [Móz. I. 18,10. 21,2.]

1 Móz. 17,20

Izmael felől is meghallgattalak; ime megáldom őt, és fölnevelem, és igen megsokasítom őt, tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy nemzetté teszem őt.

1 Móz. 17,21

Kötésemet pedig megállapítom Izsákkal, kit Sára szülni fog neked ilyenkor esztendőre.

1 Móz. 17,22

És mikor elvégződött a vele szólónak beszéde, fölméne az Isten Ábrahámtól.

1 Móz. 17,23

Vevé pedig Ábrahám fiát, Izmaelt, és házánál született valamennyi szolgáit, és mind a kiket pénzen vett vala, minden férfiakat házának valamennyi legényei közől, és mindjárt azon nap körűlmetélé férfiúságuk előbőrét, a mint Isten parancsolta vala neki.

1 Móz. 17,24

Ábrahám kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé férfiúsága előbőrét.

1 Móz. 17,25

És fia, Izmael, tizenharmadik esztendejét töltötte vala be körűlmetéltetésekor.

1 Móz. 17,26

Ugyanazon nap metélteték körűl Ábrahám és fia, Izmael.

1 Móz. 17,27

És az ő házának valamennyi férfiai, mind a házánál született szolgák, mind a pénzen vettek és idegenek együtt körűlmetéltetének.

1 Móz. 18

Három angyal jelen meg Ábrahámnak. Izsák megigértetik. Sodoma büntetése megjelentetik.

1 Móz. 18,1

Megjelene pedig neki az Úr Mambre völgyében, mikor sátora ajtajában ül vala a nap hőségében.

1 Móz. 18,2

És mikor fölemelte szemeit, három férfi jelene meg neki, közel állván hozzája; kiket mikor meglátott, eléjök futamék sátora ajtajából, és magát egész a földig meghajtá. [Zsid. 13,2.]

1 Móz. 18,3

És mondá: Uram! ha kegyelmet találtam szemeid előtt, ne mellőzd el szolgádat;

1 Móz. 18,4

hanem egy kevés vizet hozok, és mossátok meg lábaitokat, és pihenjetek meg a fa alatt.

1 Móz. 18,5

És egy falat kenyeret teszek föl, hogy megerősítsétek szíveteket; azután tovább mehettek; mert azért tértetek be szolgátokhoz. Kik mondának: Cselekedjél, a mint szóltál.

1 Móz. 18,6

Ábrahám a sátorba siete Sárához, és mondá neki: Siess, gyúrj három mérték lisztlángot, és készíts hamuban sült pogácsákat.

1 Móz. 18,7

Maga pedig elfuta a csordához és onnan a legjobb gyenge borjút elhozá, s adá szolgájának, ki siete azt elkészíteni.

1 Móz. 18,8

Vajat is hoza és tejet a borjúval, melyet elkészíte, és eléjök tevé; maga pedig megálla mellettök a fa alatt.

1 Móz. 18,9

És mikor ettek, mondák neki: Hol vagyon Sára, feleséged? Ő felelé: Ime a sátorban vagyon.

1 Móz. 18,10

Kinek mondá: Visszatérvén, hozzád jövök ilyen tájban, éltetek idején, és Sára feleségednek fia leszen. A mit hallván Sára a sátor ajtaja mögött, elmosolyodék. [Móz. I. 17,19. 21,1. Rom. 9,9.]

1 Móz. 18,11

Mindketten pedig vének valának és korosak, és megszűnt vala Sárában az asszonyok szokott folyása.

1 Móz. 18,12

Ki alattomban mosolyga, mondván: Miután megaggottam, és uram vén, a gyönyörűséget űzzem-e? [Pét. I. 3,6.]

1 Móz. 18,13

Mondá pedig az Úr Ábrahámnak: Miért nevete Sára, mondván: Vajjon igazán szűlök-e vén koromban?

1 Móz. 18,14

Vajjon nehéz-e valami az Istennek? a mint megmondottam, visszatérek hozzád ilyen tájban, éltetek idején, és Sárának fia leszen.

1 Móz. 18,15

Tagadá Sára, mondván: Nem nevettem; félelmében megrettenvén. Az Úr pedig: Nem úgy van, mondá, mert nevettél.

1 Móz. 18,16

Mikor pedig fölkeltek onnét a férfiak, Sodomára fordíták szemeiket, és Ábrahám velök méne, kisérvén őket.

1 Móz. 18,17

És mondá az Úr: Eltitkolhatom-e Ábrahámtól, a miket cselekedendő vagyok:

1 Móz. 18,18

holott ő nagy és igen hatalmas nemzetté leszen, és megáldatnak őbenne a föld minden népei? [Móz. I. 12,3. 22,8.]

1 Móz. 18,19

Mert tudom, hogy megparancsolja fiainak és házának maga után, hogy őrizzék meg az Úr útját, és hogy a törvény és igazság szerint cselekedjenek, hogy teljesítse az Úr Ábrahámért mind, a miket neki mondott vala.

1 Móz. 18,20

Mondá tehát az Úr: Sodoma és Gomorra kiáltása megsokasodott, és az ő bűnök felette súlyos lett.

1 Móz. 18,21

Lemegyek és meglátom, ha a hozzám jött kiáltást cselekedettel beteljesítették-e, vagy nem? hogy tudjam.

1 Móz. 18,22

És elfordulának onnét, és elmenének Sodomába; Ábrahám pedig még is az Úr előtt áll vala.

1 Móz. 18,23

És hozzája közelegvén, mondá: Vajjon az igazat elveszted-e az istentelennel?

1 Móz. 18,24

Ha ötven igaz leend a városban, együtt vesznek-e el? és nem engedsz-e meg ötven igazért azon helynek, ha benne leendenek?

1 Móz. 18,25

Távol legyen tőled, hogy ezt cselekedjed, és az igazat megöld az istentelennel, és olyan legyen az igaz, mint az istentelen; ez nem illő hozzád, ki az egész földet itéled; ezen itéletet semmikép sem cselekszed meg.

1 Móz. 18,26

És mondá neki az Úr: Ha ötven igazat találandok Sodoma városában, érettök az egész helynek megengedek.

1 Móz. 18,27

És felelvén Ábrahám mondá: Mivel egyszer elkezdettem, szólok az én Uramhoz, noha por és hamu vagyok.

1 Móz. 18,28

Hogyha ötven igaznál öttel kevesebb leend, a negyvenötért eltörlöd-e az egész várost? És mondá: Nem törlöm el, ha ott negyvenötöt találok.

1 Móz. 18,29

És ismét szóla hozzá: Ha pedig negyvenen találtatnak ott, mit cselekszel? Mondá: Nem büntetem meg a negyvenért.

1 Móz. 18,30

Kérlek, Uram! úgymond, ne haragudjál, ha szólok: Hogyha ott harminczan találtatnak? Felelé: Nem cselekszem, ha ott harminczat találok.

1 Móz. 18,31

Mivel egyszer, úgymond, elkezdettem, szólok az én Uramhoz: Hogyha húszan találtatnak ott? Mondá: Nem ölöm meg a húszért.

1 Móz. 18,32

Kérlek, úgymond, ne haragudjál, Uram! ha még egyszer szólok: Hogyha tízen találtatnak ott? És mondá: Nem törlöm el a tízért.

1 Móz. 18,33

És elméne az Úr, miután megszűnt szólani Ábrahámmal, és ez helyére visszatére.

1 Móz. 19

Sodoma végveszedelme. Lót megszabadúlása és vétke.

1 Móz. 19,1

És a két angyal estve Sodomába jöve, a hol Lót a város kapujában ül vala. Ki midőn őket meglátta, fölkele, s eléjök méne, és magát egész a földig meghajtá,

1 Móz. 19,2

és mondá: Kérlek, Uraim! térjetek szolgátok házába, és maradjatok ott; mossátok meg lábaitokat, és reggel menjetek el útatokra. Kik mondák: Semmiképen nem; hanem az utczán maradunk.

1 Móz. 19,3

De igen kényszeríté őket, hogy térjenek be hozzája; és bemenvén házába, lakomát szerze, és kovásztalan pogácsákat süte, és evének.

1 Móz. 19,4

Minekelőtte pedig feküdni mentek, a város férfiai körűlvevék a házat, gyermektől mind a vénig az egész nép egyetemben.

1 Móz. 19,5

És szólíták Lótot, és mondák neki: Hol vannak a férfiak, kik ez éjjel hozzád bejöttek? hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket.

1 Móz. 19,6

Kimenvén hozzájok Lót, s az ajtót maga után bezárván, mondá:

1 Móz. 19,7

Ne cselekedjétek, kérlek, atyámfiai! ne cselekedjétek e gonoszt.

1 Móz. 19,8

Két leányom van, kik még férfiat nem ismertek, kihozom őket hozzátok, és éljetek vissza velek, a mint nektek tetszeni fog; csak e férfiaknak ne cselekedjetek semmi gonoszt, mivel az én hajlékom árnya alá jöttek.

1 Móz. 19,9

Azok pedig mondák: Takarodjál innen. És ismét: Bejöttél, úgymondák, mint jövevény; azért-e, hogy itélj? Teveled azért majd még roszabbúl bánunk, mint azokkal. És nagy erőszakkal rohanának Lótra, és már annyira valának, hogy az ajtót betörjék. [Pét II. 2,8.]

1 Móz. 19,10

És íme kinyujták kezeiket ama férfiak, bevivék Lótot magokhoz, és az ajtót bezárák.

1 Móz. 19,11

És azokat, kik kivűl valának, vaksággal verék meg a legkisebbtől a legnagyobbig, úgy, hogy az ajtót meg nem találhaták. [Bölcs. 19,16.]

1 Móz. 19,12

Lóthoz pedig így szólának: Van-e itt még valaki tieid közől? vőd, vagy fiaid, vagy leányaid? mind, a kik tieid, vidd ki e városból;

1 Móz. 19,13

mert eltöröljük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása megnövekedett az Úr előtt, ki minket küldött, hogy elveszítsük őket.

1 Móz. 19,14

Kimenvén tehát Lót, szóla vejeinek, kik leányait elveendők valának, és mondá: Keljetek föl, és menjetek ki e helyből; mert eltörli az Úr e várost. De nekik úgy tetszék, mintha tréfából szólana.

1 Móz. 19,15

És mikor reggel lett, kényszeríték őt az angyalok, mondván: Kelj föl, vedd feleségedet és két leányodat, nehogy te is elveszsz a város gonoszságában.

1 Móz. 19,16

Midőn késedelmeskedett, megragadák az ő kezét, s felesége és két leánya kezét, mivelhogy az Úr megkegyelmezett neki,

1 Móz. 19,17

és kivivék őt, és helyezék a városon kivűl; és ott szólának neki, mondván: Mentsd meg lelkedet; hátra ne tekints, és a körűlfekvő tartományban sehol meg ne állj, hanem a hegyre menekedjél, hogy el ne veszsz te is egyetemben. [Bölcs. 10,6.]

1 Móz. 19,18

És mondá Lót nekik: Kérlek, Uram!

1 Móz. 19,19

minthogy szolgád kegyelmet talált előtted, és oly nagy a te irgalmasságod, melyet velem tettél, hogy lelkemet megmentsed, – és nem menekedhetem a hegyre, netalán elérjen a veszedelem, és meghaljak:

1 Móz. 19,20

ez a kis város közel vagyon, melybe szaladhatok, és abban megmenekszem; kicsiny az nemde, és élni fog az én lelkem?

1 Móz. 19,21

És mondá neki: Ime ebben is meghallgattam könyörgésedet, hogy fel ne dúljam a várost, melyért szólottál.

1 Móz. 19,22

Siess, és menekedjél meg ott; mert semmit sem tehetek, míg oda be nem érsz. Ez okból nevezteték az a város Szégornak. [Bölcs. 10,6.]

1 Móz. 19,23

A nap feljött a földre, mikor Lót bement Szégorba.

1 Móz. 19,24

Az Úr tehát kénköves és tüzes esőt bocsáta Sodomára és Gomorrára az Úrtól az égből. [Móz. V. 29,23. Izai. 13,19. Jer. 50,40. Ezek. 16,49. Ozeás 11,8. Ámosz 4,11. Luk. 17,29. Judás 7.]

1 Móz. 19,25

És fölforgatá ezen városokat és körös-körűl az egész tartományt, a városok minden lakóit és mindent, mi a földön zöldellett vala.

1 Móz. 19,26

És felesége hátra tekintvén, sóbálvánnyá változék.

1 Móz. 19,27

Ábrahám pedig fölkelvén reggel, oda méne, hol azelőtt állott vala az Úrral, [Móz. I. 18,22.]

1 Móz. 19,28

Sodomára tekinte és Gomorrára, s azon tartomány egész földére, és látá a földről emelkedő tüzes pernyét, mint a kemencze füstjét.

1 Móz. 19,29

Mikor tehát Isten fölforgatta azon tartomány városait, megemlékezvén Ábrámról, kiszabadítá Lótot ama városok veszedelméből, melyekben lakott vala.

1 Móz. 19,30

És Lót fölméne Szégorból, és a hegyen lakék, az ő két leánya is vele, (mert fél vala Szégorban lakni), és egy barlangban lakék két leányával.

1 Móz. 19,31

És mondá a nagyobbik a kisebbiknek: Atyánk vén, és a földön egy férfi sem maradt, ki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint.

1 Móz. 19,32

Jer, részegítsük meg őt borral, és háljunk vele, hogy fentarthassuk atyánk ivadékát.

1 Móz. 19,33

Adának azért atyjoknak bort innia azon éjjel, és beméne a nagyobbik, és atyjával hála; ő pedig nem érzé, sem mikor melléje feküdt leánya, sem mikor fölkelt.

1 Móz. 19,34

Másodnapon ismét mondá a nagyobbik a kisebbiknek: Ime tegnap atyámmal háltam, adjunk neki bort innia ez éjjel is, és hálj vele, hogy fentartsuk atyánk ivadékát.

1 Móz. 19,35

Adának azon éjjel is atyjoknak bort innia, és bemenvén kisebbik leánya, vele hála; és akkor sem érzé, mikor ez melléje feküdt, vagy mikor fölkelt.

1 Móz. 19,36

Teherbe esék tehát atyjától Lótnak mind a két leánya.

1 Móz. 19,37

És a nagyobbik fiat szüle, és Moábnak nevezé; ez a moabiták atyja a jelen napig.

1 Móz. 19,38

A kisebbik is fiat szüle, és Ammonnak azaz népem fiának nevezé; ez az ammoniták atyja mind maiglan.

1 Móz. 20

Sára elvétetik Ábrahámtól, de ismét visszaadatik.

1 Móz. 20,1

Elmenvén onnan Ábrahám a déli földre, Kádesz és Szur között lakék; és zarándokúl vala Gerarában.

1 Móz. 20,2

És feleségéről, Sáráról azt mondá: Ez húgom. Oda külde tehát Abimelek, a gerarai király, és elviteté őt.

1 Móz. 20,3

Az Isten pedig Abimelekhez jöve álmában éjjel, és mondá neki: Ime meghalsz az asszony miatt, kit elvettél, mert férje vagyon.

1 Móz. 20,4

Abimelek pedig nem illette vala őt, és mondá: Uram! a tudatlan és igaz népet is megölöd-e?

1 Móz. 20,5

Nem maga mondotta-e nekem: Ez húgom? és ez is nem mondotta-e: ő bátyám? én szivem együgyűségében és kezeim tisztaságában cselekedtem azt.

1 Móz. 20,6

És mondá neki az Isten: Én is tudom, hogy ártatlan szivvel cselekedted; és azért őriztelek meg, hogy ne vétkezzél ellenem, és nem engedtem, hogy illesd őt.

1 Móz. 20,7

Most tehát add vissza feleségét férjének, mert ő próféta, és imádkozik éretted, és élni fogsz; ha pedig nem akarod visszaadni, tudjad, hogy halállal halsz meg te és minden, a mi tied.

1 Móz. 20,8

És azonnal fölkelvén éjjel Abimelek, eléhívá minden szolgáit, és elbeszélé mindez igéket fülök hallatára, és a férfiak mindnyájan igen megijedének.

1 Móz. 20,9

Elhivá pedig Abimelek Ábrahámot is, és mondá neki: Mit cselekedtél nekünk? mit vétettünk ellened, hogy rám és országomra oly nagy bűnt hoztál? a mit nem kellett volna cselekedned, azt cselekedted nekünk.

1 Móz. 20,10

És megint feddődvén, mondá: Mire nézve cselekedted ezt?

1 Móz. 20,11

Felelé Ábrahám: Azt gondoltam magamban, mondván: Talán nincsen istenifélelem e helyen, és megölnek engem feleségemért.

1 Móz. 20,12

De egyébiránt ő valóban húgom is, atyám leánya, de nem anyám leánya, és feleségűl vettem őt.

1 Móz. 20,13

Miután pedig kihozott engem az Isten atyám házából, mondám neki: Tedd velem e kegyességet; minden helyen, a hová megyünk, mondd, hogy bátyád vagyok.

1 Móz. 20,14

Vőn tehát Abimelek juhokat és teheneket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és visszaadá neki feleségét, Sárát,

1 Móz. 20,15

és mondá: A föld előttetek vagyon, a hol neked tetszik, ott lakjál.

1 Móz. 20,16

Sárának pedig mondá: Ime bátyádnak ezer ezüstpénzt adtam, és ez legyen szemfedő fátyolra mindazok előtt, kik veled vannak, és akárhová menendesz; és emlékezzél meg, hogy rajtaértek.

1 Móz. 20,17

Ábrahám imádságára pedig meggyógyítá Isten Abimeleket és feleségét és szolgálóit, és szülének.

1 Móz. 20,18

Mert az Úr bezárt vala Abimelek háznépében minden anyaméhet, Ábrahám felesége, Sára miatt.

1 Móz. 21

Izsák születése. Izmael elüzetése. Ábrahám szövetsége Abimelekkel.

1 Móz. 21,1

Meglátogatá pedig az Úr Sárát, a mint megigérte vala; és beteljesíté, a miket szólott vala. [Móz. I. 17,19. 18,10.]

1 Móz. 21,2

És fogana, és fiat szüle vénségében azon időre, melyet az Isten előre megmondott vala neki. [Gal. 4,23. Zsid. 11,11.]

1 Móz. 21,3

És hívá Ábrahám az ő fia nevét, kit Sára szült vala neki, Izsáknak,

1 Móz. 21,4

és körűlmetélé őt nyolczad-napon, a mint Isten megparancsolta neki, [Móz. I. 17,10.]

1 Móz. 21,5

mikor száz esztendős volt, mert atyjának ezen korában született Izsák.

1 Móz. 21,6

És mondá Sára: Nevetést szerzett nekem az Isten, s a ki hallja, együtt nevet velem.

1 Móz. 21,7

És megint mondá: Ki hitte volna, hogy Ábrahám még azt hallja: Sára fiat szoptat, kit szült neki, már megvénültnek.

1 Móz. 21,8

Növekedék tehát a gyermek, és elválasztaték a tejtől; és Ábrahám nagy lakomát szerze az ő elválasztatása napján.

1 Móz. 21,9

És mikor látta Sára az egyiptomi Ágár fiát ingerkedni Izsákkal, az ő fiával, mondá Ábrahámnak: [Gal. 4,29.]

1 Móz. 21,10

Űzd el a szolgálót és fiát, mert nem lesz örökös a szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

1 Móz. 21,11

Nehezen vevé ezt Ábrahám az ő fiáért.

1 Móz. 21,12

Kinek mondá az Isten: Ne essék neked oly nehezen gyermeked és szolgálód dolga; mind, a mit neked Sára mondand, hallgasd meg az ő szavát; mert Izsáktól fog neveztetni ivadékod. [Rom. 9,7. Zsid. 11,18.]

1 Móz. 21,13

De a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, mert a te magzatod.

1 Móz. 21,14

Fölkele tehát reggel Ábrahám, és kenyeret s egy tömlő vizet vévén, annak vállára tevé, és oda adá a gyermeket, és elbocsátá őt. Ki miután elment, Berszabé pusztájában bujdosik vala.

1 Móz. 21,15

És midőn a víz kifogyott a tömlőből, az ott levő fák egyike alá tevé a gyermeket.

1 Móz. 21,16

És elméne, és egy kézíj lövésnyi távolságra a gyermek irányában leüle; mert, úgymond, nem nézhetem a meghaló gyermeket; és átellenében ülvén, fölemelé szavát, és síra.

1 Móz. 21,17

Meghallgatá pedig Isten a gyermek szavát, és az Isten angyala szólítá mennyből Ágárt, mondván: Mit mívelsz? Ágár! ne félj, mert meghallgatta Isten a gyermek szavát azon helyről, a hol vagyon.

1 Móz. 21,18

Kelj föl, vedd a gyermeket, és fogd kezét, mert nagy nemzetté teszem őt.

1 Móz. 21,19

És megnyitá Isten annak szemeit; ki látván egy vízkutat, elméne, és megtölté a tömlőt, és inni ada a gyermeknek.

1 Móz. 21,20

És vele vala Isten, és fölnevekedék, és a pusztában lakék, és nyilas ifjúvá lőn.

1 Móz. 21,21

És Fárán pusztájában lakék, és anyja feleséget vőn neki Egyiptom földéről.

1 Móz. 21,22

Azon időben mondá Abimelek és serege hadnagya, Fikol, Ábrahámnak: Az Isten veled vagyon mindenekben, a miket cselekszel.

1 Móz. 21,23

Esküdjél meg tehát az Istenre, hogy nem ártasz nekem, sem maradékomnak, sem nemzetségemnek; hanem azon kegyesség szerint, melyet cselekedtem veled, cselekszel te is velem és a földdel, melyben jövevényűl laktál. [Móz. I. 20,13.]

1 Móz. 21,24

És mondá Ábrahám: Megesküszöm.

1 Móz. 21,25

És megdorgálá Abimeleket a vízkútért, melyet szolgái erővel elvettek vala.

1 Móz. 21,26

És felelé Abimelek: Nem tudtam, ki cselekedte azt; de te sem jelentetted meg nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma.

1 Móz. 21,27

Vőn tehát Ábrahám juhokat és ökröket, és adá Abimeleknek, és mindketten szövetséget kötének.

1 Móz. 21,28

És Ábrahám a nyájból hét bárányt külön állíta.

1 Móz. 21,29

Mondá neki Abimelek: Mire való e hét bárány, melyeket külön állítattál?

1 Móz. 21,30

Ő pedig: A hét bárányt, úgymond, vedd el kezemből, hogy bizonyságúl legyenek nekem, hogy én ástam e kutat.

1 Móz. 21,31

Annakokáért nevezteték az a hely Berszabénak, mert ott mind a kettő megesküdött.

1 Móz. 21,32

És szövetséget szerzének az esküvés kútjáért.

1 Móz. 21,33

Fölkele pedig Abimelek és seregének hadnagya, Fikol, és visszatérének a filiszteusok földére. Ábrahám pedig ligetet plántála Berszabéban, és segítségűl hívá ott az örök Úr Isten nevét.

1 Móz. 21,34

És lakosa lőn a filiszteusok földének sok ideig.

1 Móz. 22

Ábrahám hite és engedelmessége. Új igéretek. Nákor családjáról.

1 Móz. 22,1

Miután ezek megtörténtek, megkisérté Isten Ábrahámot, és mondá neki: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig felelé: Itt vagyok. [Judit 8,22. Zsid. 11,17.]

1 Móz. 22,2

Mondá neki (az Isten): Vedd egyetlen egy fiadat, kit szeretsz, Izsákot, és menj a látomás földére, és ott áldozd fel őt égő áldozatúl az egyik hegyen, melyet mutatok neked.

1 Móz. 22,3

Annakokáért Ábrahám éjjel fölkelvén, megnyergelé szamarát; két szolgát vivén magával és fiát, Izsákot. És miután az égő áldozatra fát vágott, elméne azon helyre, melyet az Isten parancsolt vala neki.

1 Móz. 22,4

Harmadnapon pedig fölemelvén szemeit, messziről meglátá ama helyet.

1 Móz. 22,5

És mondá szolgáinak: Várjatok itt a szamárral; azalatt én és a gyermek oda sietünk, s imádkozásunk után hozzátok visszatérünk.

1 Móz. 22,6

S vevé az égő áldozatra való fát, és tevé fiára, Izsákra, maga pedig a tüzet és kardot vivé kezeiben. És midőn így ketten együtt mennek vala,

1 Móz. 22,7

mondá Izsák az ő atyjának: Atyám! Ez pedig felelé: Mit akarsz? fiam! Ime, ugymond amaz, a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való állat?

1 Móz. 22,8

Mondá pedig Ábrahám: Az Isten szerez magának, fiam, égő áldozatra való állatot. S így mennek vala együtt.

1 Móz. 22,9

És eljutának azon helyre, melyet az Isten mutatott vala neki; a hol is oltárt építe, arra fölraká a fát, és miután megkötözte fiát, Izsákot, az oltárra tevé őt a rakás-fára.

1 Móz. 22,10

És kinyujtá kezét, és megragadá a kardot, hogy feláldozza fiát. [Jak. 2,21.]

1 Móz. 22,11

És íme az Úr angyala mennyből kiálta, mondván: Ábrahám, Ábrahám! Ki felelé: Itt vagyok.

1 Móz. 22,12

És mondá neki: Ki ne nyujtsd kezedet a gyermekre, és semmit ne cselekedjél neki; most ismertem meg, hogy féled az Istent, és egyetlen egy fiadnak sem kedveztél érettem.

1 Móz. 22,13

Ábrahám fölemelé szemeit, és háta mögött láta egy kost a tövisbokorban szarvainál fennakadva; melyet vévén, égő áldozatot tőn fiáért.

1 Móz. 22,14

És nevezé azon hely nevét: Az Úr lát. Innen mondatik mainapiglan: Az Úr lát hegyén.

1 Móz. 22,15

Szólítá pedig az Úr angyala Ábrahámot másodszor mennyből, mondván:

1 Móz. 22,16

Enmagamra esküdtem, úgymond az Úr, mivelhogy ezt cselekedted, és nem kedveztél egyetlen egy fiadnak érettem, [Zsolt. 104,9. Sirák 44,21. Luk. 1,73. Zsid. 6,13.]

1 Móz. 22,17

megáldalak téged, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon; a te ivadékod bírni fogja ellenségeinek kapuit, [Móz. I. 15,5.]

1 Móz. 22,18

és megáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei, mivelhogy szavamnak engedelmeskedtél. [Móz. I. 12,3. 18,18. 26,4. Sirák 44,25. Ap.cs. 3,25.]

1 Móz. 22,19

Ábrahám visszatére szolgáihoz és elmenének együtt Berszabéba, és ott lakék.

1 Móz. 22,20

Ezek így levén, hírűl vivék Ábrahámnak, hogy az ő testvérének, Nákornak, Melka is fiakat szült,

1 Móz. 22,21

Huszt elsőszülöttét és Buzt annak öcscsét, és Kámuelt, a szírusok atyját,

1 Móz. 22,22

és Kaszedet és Azaut, Feldászt is, és Jedlafot,

1 Móz. 22,23

és Bátuelt, kitől született Rebekka. Ezt a nyolczat szülé Melka Nákornak, Ábrahám testvérének.

1 Móz. 22,24

Roma nevű ágyasa pedig szülé Tábét és Gahamot, Tahászt és Mákát.

1 Móz. 23

Sára halála és eltemettetése.

1 Móz. 23,1

Sára pedig száz huszonhét esztendeig éle.

1 Móz. 23,2

És meghala Arbé városában, mely most Hebron, Kanaán földén; és eljöve Ábrahám, hogy keseregjen, és sirassa őt.

1 Móz. 23,3

És mikor fölkelt a halotti szertartástól, szóla Het fiainak, mondván:

1 Móz. 23,4

Jövevény vagyok és idegen tinálatok; adjatok nekem temető-birtokot köztetek, hogy eltemessem halottamat.

1 Móz. 23,5

Felelének Het fiai, mondván:

1 Móz. 23,6

Hallgass meg minket, uram! Isten fejedelme vagy közöttünk; temetőnk választott helyére temesd halottadat; és senki téged el nem tilthat, hogy sírjába ne temesd halottadat.

1 Móz. 23,7

Fölkele Ábrahám, és meghajtá magát a föld népének, tudniillik, Het fiainak;

1 Móz. 23,8

és mondá nekik: Ha tetszik nektek, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és szóljatok érettem Efronnál, Szeor fiánál:

1 Móz. 23,9

hogy adja nekem a kettős barlangot, mely az ő szántóföldének végén vagyon; méltó áraért adja nekem azt előttetek temető-birtokúl.

1 Móz. 23,10

Efron pedig Het fiai között lakik vala. És felelé Efron Ábrahámnak mindenek hallatára, kik bemennek vala azon város kapuján, mondván:

1 Móz. 23,11

Ne úgy legyen, uram! hanem inkább halljad, a mit szólok: A szántóföldet neked adom és a benne levő barlangot, népem fiai előtt; temesd el halottadat.

1 Móz. 23,12

Ábrahám meghajola a föld népe előtt,

1 Móz. 23,13

és szóla a körűlálló nép előtt Efronnak: Kérlek, hallgass meg engem. Pénzt adok a szántóföldért; vedd el azt, és úgy temetem abba halottamat.

1 Móz. 23,14

És felelé Efron:

1 Móz. 23,15

Uram! hallgass meg engem: A föld, melyet kérsz, négyszáz ezüst siklust ér; ez az ára közöttem és közötted; de mi ez? temesd el halottadat.

1 Móz. 23,16

Ezt hallván Ábrahám, kiméré a pénzt, melyet Efron kért vala Het fiai hallatára, négy száz ezüst siklust igaz értékű folyó pénzben.

1 Móz. 23,17

És megerősítteték Efron iménti szántófölde, melyben a kettős barlang vala, Mambre átellenében, mind a föld, mind a barlang, és annak egész határában levő minden fája köröskörűl,

1 Móz. 23,18

hogy Ábrahámé legyen örökségűl, Het fiai és mindazok láttára, kik bemennek vala azon város kapuján.

1 Móz. 23,19

És úgy temeté el Ábrahám feleségét, Sárát, a szántóföld kettős barlangjában, mely Mambréra néz vala. Ez Hebron, Kanaán földén. [Móz. I. 35,27.]

1 Móz. 23,20

És megerősítteték a szántóföld s a benne lévő barlang Het fiaitól Ábrahámnak temető-birtokúl.

1 Móz. 24

Izsák egybekelése Rebekkával.

1 Móz. 24,1

Ábrahám pedig öreg és élemedett vala, és az Úr megáldotta volt őt mindenekben.

1 Móz. 24,2

És mondá háza idősb szolgájának, ki felügyel vala mindenre, a mije vala; Tedd tomporom alá kezedet, [Móz. I. 47,29.]

1 Móz. 24,3

hogy megeskesselek az Úrra, a menny és föld Istenére, hogy ne végy fiamnak feleséget a kananeusok leányai közől, kik között lakom;

1 Móz. 24,4

hanem az én honomba rokonságomhoz menj, és onnan végy feleséget fiamnak, Izsáknak.

1 Móz. 24,5

Felelé a szolga: Ha el nem akar jőni velem az asszony e földre, vissza kell-e vinnem fiadat azon helyre, melyből te kiköltöztél?

1 Móz. 24,6

És mondá Ábrahám: Távol legyen, hogy valaha fiamat oda visszavigyed.

1 Móz. 24,7

A mennynek Ura Istene, ki engem kihozott atyám házából és születésem földéről, a ki szólott hozzám, és megesküdött nekem, mondván: a te ivadékodnak adom e földet; – ő elküldi angyalát előtted, és onnan végy fiamnak feleséget. [Móz. I. 12,7. 13,15. 15,18. 26,3.]

1 Móz. 24,8

Ha pedig az asszony téged nem akar követni, nem fogsz köteleztetni az esküvés által; csakhogy fiamat oda vissza ne vigyed.

1 Móz. 24,9

A szolga tehát urának, Ábrahámnak, tompora alá tevé kezét, és megesküvék neki ezen dologra.

1 Móz. 24,10

És vőn tíz tevét ura csordájából, és elméne, minden javaiból vivén magával, és elindulván, méne Mezopotámiába, Nákor városába.

1 Móz. 24,11

És midőn a tevéket lenyugtatta a városon kivűl, a vízkút mellett, este, azon idő tájban, mikor az asszonyok ki szoktak menni, vizet meríteni, mondá:

1 Móz. 24,12

Uram! az én uramnak, Ábrahámnak Istene! kérlek jőj ma elém, és tégy irgalmasságot az én urammal, Ábrahámmal.

1 Móz. 24,13

Ime én a vízforrás mellett állok, és e város lakóinak leányai kijőnek vizet meríteni.

1 Móz. 24,14

Azért a leányzó, kinek én mondandom: hajtsd meg vedredet, hogy igyam, – és ezt feleli: Igyál, sőt még tevéidet is megitatom: – ő az, kit Izsáknak a te szolgádnak rendeltél, és erről ismerem meg, hogy irgalmasságot tettél az én urammal.

1 Móz. 24,15

Még el sem végezte volt magában a szókat, és íme Rebekka jő vala ki, leánya Bátuelnek, ki Nákornak, Ábrahám testvérének Melka feleségétől fia vala, – veder lévén vállán,

1 Móz. 24,16

igen ékes leányzó és szépséges szűz, és férfiútól még meg nem ismert; leméne pedig a forráshoz, és megtölté vedrét, és visszaméne.

1 Móz. 24,17

És eléje jőve a szolga és mondá: Adj egy kevés vizet innom vedredből.

1 Móz. 24,18

Ki felelé: Igyál, uram! és hamar leereszté karjára a vedret, és inni ada neki.

1 Móz. 24,19

És miután ivott, hozzá tevé: Sőt tevéidnek is merítek vizet, míglen mind isznak.

1 Móz. 24,20

És a vedret kiöntvén a válúba, visszafuta a kúthoz, hogy vizet merítsen; és merítvén, valamennyi tevének ada.

1 Móz. 24,21

Amaz pedig hallgatva szemléli vala őt, tudni akarván: vajjon az Úr szerencséssé tette-e útját vagy sem?

1 Móz. 24,22

Minekutána pedig ittak a tevék, elévőn a férfiú két siklust nyomó arany fülfüggőket, és tíz siklusnyi nehéz, ugyanannyi karpereczeket,

1 Móz. 24,23

és mondá neki: Ki leánya vagy? mondd meg nekem; van-e atyád házában maradásra való hely?

1 Móz. 24,24

Ki felelé: Bátuel leánya vagyok, Melka fiáé, kit szült vala Nákornak.

1 Móz. 24,25

És hozzá tevé, mondván: Polyva és széna igen sok van nálunk, és tágas hely maradásra.

1 Móz. 24,26

Meghajtá magát az ember, és imádá az Urat,

1 Móz. 24,27

mondván: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, ki el nem vonta irgalmasságát és igazmondását uramtól, és egyenes úton vezérlett engem az én uram atyjafiának házába.

1 Móz. 24,28

Elfuta tehát a leányzó, és hírűl vivé anyja házába mindazt, a miket hallott vala.

1 Móz. 24,29

Vala pedig Rebekkának Lábán nevű fitestvére, ki gyorsan kiméne az emberhez, hol a forrás vala.

1 Móz. 24,30

És midőn látta a fülfüggőket és karpereczeket húgának kezeiben, és hallotta minden szavait, a mint beszélé: Ezeket mondotta nekem az ember, – a férfiúhoz jöve, ki a tevék mellett áll vala, közel a vizforráshoz,

1 Móz. 24,31

és mondá neki: Jer be, Úrnak áldottja, miért állasz itt künn? szállást készítettem, és helyet a tevéknek.

1 Móz. 24,32

És bevezeté őt a szállásra, és a terhet leszedé a tevékről, és polyvát és szénát ada, és vizet az ő lábainak megmosására és a férfiakénak, kik vele jöttek vala.

1 Móz. 24,33

És kenyér téteték eléje. De ő mondá: Nem eszem, míg beszédemet el nem mondom. Felelé neki: Mondd el.

1 Móz. 24,34

Ő pedig: Ábrahám szolgája vagyok, úgymond,

1 Móz. 24,35

és az Úr igen megáldotta az én uramat, és felmagasztaltatott, és adott neki juhokat és ökröket, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.

1 Móz. 24,36

És uram felesége, Sára, fiat szült uramnak vénségében; és annak adá mind, a mije volt.

1 Móz. 24,37

És megesketett engem uram, mondván: Ne végy fiamnak feleséget a kananeusok leányai közől, kiknek földén lakom;

1 Móz. 24,38

hanem atyám házához menj, és rokonságomból végy fiamnak feleséget.

1 Móz. 24,39

Én pedig feleltem uramnak: Hátha el nem akar velem jőni az asszony?

1 Móz. 24,40

Az Úr, ugymond ő, kinek színe előtt járok, angyalát küldi veled, és vezérelni fog utadon, és feleséget veszesz fiamnak az én rokonságomból s atyám házából.

1 Móz. 24,41

Föl lészsz mentve átkomtól, ha rokonaimhoz menendesz, és nem adják neked.

1 Móz. 24,42

Ma tehát a vízforráshoz jövék, és mondám: Uram! Istene uramnak, Ábrahámnak! ha vezérletted útamat, melyen most járok,

1 Móz. 24,43

ime, a vízforrás mellett állok; és ha a leányzó, ki vizet jő ki meríteni, hallandja tőlem: Adj egy kevés vizet innom vedredből;

1 Móz. 24,44

és azt mondandja nekem: Te is igyál, tevéidnek is merítek: ez azon asszony, kit az Úr az én uram fiának rendelt.

1 Móz. 24,45

És midőn ezeket hallgatva magamban forgattam, megjelene Rebekka, jövén a vederrel, melyet vállán visz vala; és leméne a forráshoz, és vizet meríte. És mondám neki: Adj egy keveset innom.

1 Móz. 24,46

Ő sietvén, leereszté válláról a vedret, és mondá nekem: Te is igyál, s tevéidnek is italt adok. Ittam, és a tevéket is megitatta.

1 Móz. 24,47

És kérdém őt, s mondám: ki leánya vagy? ő felelé: Bátuelé, Nákor fiáé, kit Melka szült vala neki. Felfüggesztém tehát a fülfüggőket orczája ékesítésére, és kezeire tevém a karpereczeket.

1 Móz. 24,48

És leborúlván, imádám az Urat, áldván az én uramnak, Ábrahámnak Urát Istenét, ki egyenes úton vezetett engem, hogy uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl.

1 Móz. 24,49

Azért, ha kegyességet és igazságot akartok tenni urammal, adjátok tudtomra; ha pedig máskép tetszik, azt is mondjátok meg nekem, hogy jobbra vagy balra menjek.

1 Móz. 24,50

És felelének Lábán és Bátuel: E dolog az Úrtól jött; mi semmi egyebet nem szólhatunk veled, csak a mi neki tetszik.

1 Móz. 24,51

Ime Rebekka előtted vagyon, vidd el őt, és menj el, és legyen felesége a te urad fiának, a mint szólott az Úr.

1 Móz. 24,52

Mikor ezt hallotta Ábrahám szolgája, leborúlván a földre, imádá az Urat.

1 Móz. 24,53

És elővévén az ezüst és arany-edényeket és ruhákat, Rebekkának adá azokat ajándékúl, az ő testvéreinek és anyjának is ada ajándékokat.

1 Móz. 24,54

Lakomához kezdvén, s együtt evén és iván, ott maradának. Reggel pedig fölkelvén, mondá a szolga: Bocsássatok el engem, hogy menjek uramhoz.

1 Móz. 24,55

És felelének atyafiai és anyja: Maradjon a leányzó legalább csak tíz napig nálunk; azután elmehet.

1 Móz. 24,56

Ne tartóztassatok, úgymond, engem, mert az Úr vezérlette utamat, bocsássatok el, hogy menjek uramhoz.

1 Móz. 24,57

És mondának: Híjuk elé a leányzót, és kérdjük meg akaratját?

1 Móz. 24,58

És midőn a hívásra eléjött, tudakozák: El akarsz-e menni ez emberrel? Ő mondá: Elmegyek.

1 Móz. 24,59

Elbocsáták tehát őt és dajkáját, és Ábrahám szolgáját és úti társait,

1 Móz. 24,60

jó szerencsét kivánván húguknak, és mondván: A mi húgunk vagy, növekedjél ezernyi ezerré, és bírja ivadékod ellenségeinek kapuit.

1 Móz. 24,61

S így Rebekka és az ő leányai felülvén a tevékre, követék a férfiút, ki urához sietve tére vissza.

1 Móz. 24,62

Az időben pedig Izsák azon úton járkál vala, mely az úgynevezett élőnek és látónak kútjához vezet; mert a délfelé fekvő földön lakik vala.

1 Móz. 24,63

És kiment volt a mezőre elmélkedni a nap enyészete felé; és midőn fölemelte szemeit, távolról látá jőni a tevéket.

1 Móz. 24,64

Rebekka is látván Izsákot, leszálla a tevéről,

1 Móz. 24,65

és mondá a szolgának: Kicsoda azon ember, ki a mezőn elénk jő? És mondá neki: Az az én uram. Ő pedig hamar vévén a palástot, befödé magát.

1 Móz. 24,66

A szolga pedig mindent, a mit végbe vitt vala, elbeszéle Izsáknak.

1 Móz. 24,67

Ki bevivé őt Sárának, az ő anyjának sátorába, és feleségűl vevé őt, és annyira szereté őt, hogy fájdalma, mely anyjának halála miatt történt vala, megenyhűle. [Móz. I. 23. r.]

1 Móz. 25

Ábrahám második házassága és halála. Izmael utódai. Esau eladja elsőszülöttségi jogát Jákobnak.

1 Móz. 25,1

Ábrahám pedig más feleséget vőn, kinek neve Cetúra vala; [Krón. I. 1,32.]

1 Móz. 25,2

ki szülé neki Zamránt és Jekszánt, Mádánt és Mádiánt, Jeszbokot és Szuét.

1 Móz. 25,3

És Jekszán nemzé Szábát és Dádánt. Dádán fiai voltak: Aszurim és Latuszim és Loomim.

1 Móz. 25,4

Mádiántól pedig származék Éfa és Ofer, Hénok és Abida és Eldaa: ezek mind Cetúra fiai.

1 Móz. 25,5

És Ábrahám mindent, a mivel bír vala, Izsáknak ada.

1 Móz. 25,6

Ágyasai fiainak pedig ajándékokat ada; és elküldé őket fiától, Izsáktól, még életében, a napkeleti tartományra.

1 Móz. 25,7

Ábrahám életének napjai pedig száz hetvenöt esztendők valának.

1 Móz. 25,8

És elfogyatkozván, meghala jó vénségben, élemedett korban, teljes napokkal; és az ő népéhez gyüjteték.

1 Móz. 25,9

És eltemeték őt fiai, Izsák és Izmael, a kettős barlangban, mely a heteus Szeor fiának, Efron földén vagyon, Mambre átellenében,

1 Móz. 25,10

melyet Het fiaitól vett vala; ott temetteték el ő és felesége, Sára.

1 Móz. 25,11

És halála után megáldá Isten Izsákot, az ő fiát, ki az élőnek és látónak nevezett kút környékén lakik vala.

1 Móz. 25,12

Ezek Ábrahám fiának, Izmaelnek nemzetségei, kit szűlt neki az egyiptomi Ágár, Sára szolgálója;

1 Móz. 25,13

s ezek az ő fiainak nevei, név- és nemzetségeik szerint. Izmael elsőszülötte Nabajot, azután Cédar és Adbeel és Mabszam, [Krón. I. 1,29.]

1 Móz. 25,14

Maszma is és Dúma és Massza,

1 Móz. 25,15

Hádár és Téma, Jetur és Náfisz és Cedma.

1 Móz. 25,16

Ezek Izmael fiai, s ezek azok nevei, szállásaik és helységeik szerint, tizenkét fejedelmei nemzetségeiknek. [Móz. I. 17,20.]

1 Móz. 25,17

És lőn Izmael élete száz harminczkét esztendő, és elfogyatkozván, meghala, s az ő népéhez téteték.

1 Móz. 25,18

Lakott pedig Hevilától Szúrig, Egyiptom átellenében, a mint Asszíriába mennek, minden atyjafiainál előbb halt meg.

1 Móz. 25,19

Izsáknak pedig, Ábrahám fiának nemzetségei ezek: Ábrahám nemzé Izsákot,

1 Móz. 25,20

ki negyven esztendős korában vevé feleségűl Rebekkát, a mezopotámiai szírus Bátuel leányát, Lábán húgát.

1 Móz. 25,21

És könyörge Izsák az Úrnak feleségeért, mivelhogy magtalan vala; ki meghallgatá őt, és Rebekkának foganást engede.

1 Móz. 25,22

De egybeütközének méhében a kisdedek; azért mondá: Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? És elméne, hogy megkérdezze az Urat.

1 Móz. 25,23

Ki felelvén, mondá neki: Két nemzet vagyon méhedben, és két nép válik el öledből, és egyik nép a másikat meggyőzi, és a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek. [Rom. 9,10.]

1 Móz. 25,24

Immár a szülés ideje eljött vala, és ime iker-gyermekek találtatának méhében.

1 Móz. 25,25

A ki először kijöve, vörhenyős vala, és mint a bőr egészen szőrös; és neve Esaunak hivaték. A másik azonnal kijövén, testvére sarkát fogá kezével; és azért nevezé őt Jákobnak. [Ozeás 12,3. Máté 1,2.]

1 Móz. 25,26

Hatvan esztendős vala Izsák, mikor neki a kisdedek születének.

1 Móz. 25,27

Kik fölnevekedvén, Esau ügyes vadász lőn és szántóvető ember. Jákob pedig csendes férfiú és sátorokban lakó vala.

1 Móz. 25,28

Izsák szereti vala Esaut, azért, hogy vadászatából evék; és Rebekka Jákobot szereti vala.

1 Móz. 25,29

Főze pedig Jákob lágy étket; kihez mikor Esau a mezőről elfáradva jött,

1 Móz. 25,30

mondá: Adj nekem a vörhenyős főzelékből, mert igen elfáradtam. Ez okért hivaték az ő neve Edomnak.

1 Móz. 25,31

Mondá neki Jákob: Add el nekem elsőszülöttségedet.

1 Móz. 25,32

Ő felelé: Ime meghalok, mit használ nekem elsőszülöttségem?

1 Móz. 25,33

Mondá Jákob: Esküdjél meg tehát nekem. Megesküvék neki Esau, és eladá elsőszülöttségét.

1 Móz. 25,34

És így elvévén a kenyeret és lencseétket, evék és ivék, és elméne; csekélységnek tartván, hogy elsőszülöttségét eladta.

1 Móz. 26

Izsák vándorlása. Esau házassága.

1 Móz. 26,1

Éhség támadván pedig a földön ama terméketlenség után, mely Ábrahám napjaiban történt vala, elméne Izsák a filiszteusok királyához, Abimelekhez, Gerarába.

1 Móz. 26,2

És megjelene az Úr neki, és mondá: Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj ama földön, melyet mondok neked.

1 Móz. 26,3

És lakjál azon zarándokúl, és veled leszek, és megáldalak; mert neked és ivadékodnak adom mind e tartományokat, beteljesítvén az esküvést, melyet atyádnak, Ábrahámnak fogadtam. [Móz. I. 12,7. 15,18.]

1 Móz. 26,4

És megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és utódaidnak adom mind e tartományokat, és a te ivadékodban megáldatnak a föld minden népei, [Móz. I. 12,3. 18,18. 22,17. 28,14. Gal. 3,16.]

1 Móz. 26,5

azért, hogy Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megőrizte parancsolataimat s meghagyásaimat, és a szertartásokat és törvényeket megtartotta.

1 Móz. 26,6

Izsák tehát Gerarában marada.

1 Móz. 26,7

Ki midőn felesége felől kérdeztetett azon hely embereitől, felelé: Ez húgom. Mert fél vala megvallani, hogy az ő házastársa, attól tartván, netalán megöljék őt annak szépsége miatt.

1 Móz. 26,8

És miután sok napok teltek el, hogy ott tartózkodik vala, a filiszteusok királya, Abimelek kitekintvén az ablakon, látá őt enyelegni feleségével, Rebekkával.

1 Móz. 26,9

És hivatván őt, mondá: Nyilván való, hogy ez feleséged; miért hazudtad, hogy húgod? Felelé: Féltem, nehogy meghaljak miatta.

1 Móz. 26,10

És mondá Abimelek: Miért csaltál meg bennünket? Közösűlhetett volna valaki a nép közől feleségeddel, és nagy bűnt hoztál volna ránk. És parancsolá az egész népnek, mondván:

1 Móz. 26,11

A ki ez ember feleségét illeti, halállal hal meg.

1 Móz. 26,12

Izsák pedig vete ama földön, és százannyit nyere azon esztendőben; mert az Úr megáldá őt.

1 Móz. 26,13

És az ember meggazdagúla, mindinkább gyarapodván és növekedvén, míglen fölötte tehetőssé lőn.

1 Móz. 26,14

És bír vala igen számos juhokkal és marhákkal és sok cseléddel. Ezért irigykedvén rá a filiszteusok,

1 Móz. 26,15

mind a kutakat, melyeket az ő atyja, Ábrahám szolgái ástak vala az időben, behányák, földdel betöltvén,

1 Móz. 26,16

elannyira, hogy maga Abimelek mondá Izsáknak: Távozzál el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél nálunknál.

1 Móz. 26,17

És onnan elindúla, hogy Gerara patakjához menjen, és ott lakjék.

1 Móz. 26,18

Ismét más kutakat ása fel, melyeket az ő atyja, Ábrahám szolgái ástak, és melyeket annak holta után a filiszteusok egykor behánytak vala; és azon nevekkel nevezé el azokat, melyeken azelőtt atyja hitta vala.

1 Móz. 26,19

És ásának a völgyben, és élő vízforrást találának.

1 Móz. 26,20

De ott is versengének a gerarai pásztorok Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Annakokáért az ott történt dolgok miatt nevezé a kutat versengésnek.

1 Móz. 26,21

Ásának pedig még más kutat is, és azért is háborgának, és nevezé azt ellenkezésnek.

1 Móz. 26,22

Elmenvén onnét, más kutat ása, melyért nem vetekedének, azért nevezé azt térségnek, mondván: Most terjesztett ki minket az Úr, és szaporodni engedett a földön.

1 Móz. 26,23

Fölméne pedig azon helyről Berszabéba,

1 Móz. 26,24

hol az Úr neki megjelene, azon éjjel mondván: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene, ne félj, mert veled vagyok; megáldalak téged, és megsokasítom ivadékodat az én szolgámért, Ábrahámért.

1 Móz. 26,25

Oltárt építe azért ott; és segítségűl híván az Úr nevét, kiterjeszté sátorát, és megparancsolá szolgáinak, hogy kutat ássanak.

1 Móz. 26,26

Mely helyre mikor kijöttek Gerarából Abimelek és barátja, Okozát, és Fikol, a vitézek hadnagya,

1 Móz. 26,27

szóla nekik Izsák: Minek jöttetek hozzám, oly emberhez, kit gyülöltök, és kiűztetek tőletek?

1 Móz. 26,28

Kik felelének: Láttuk veled lenni az Urat, és azért mondottuk: Legyen esküvés közöttünk, és szerezzünk szövetséget;

1 Móz. 26,29

hogy semmi gonoszt ne mívelj nekünk, valamint mi sem illettünk semmit tieid közől, sem nem cselekedtünk, a mi téged megsértene; hanem békeségben elbocsátottunk, öregbűlve az Úr áldásával.

1 Móz. 26,30

Lakomát szerze tehát nekik, és az étel s ital után,

1 Móz. 26,31

fölkelvén reggel, megesküvének egymásnak; és elbocsátá őket Izsák békeségben lakhelyökre.

1 Móz. 26,32

S íme épen azon nap jövének Izsák szolgái, hírt hozván neki a kút felől, melyet ástak vala, és mondván: Találtunk vizet.

1 Móz. 26,33

Onnan nevezé azt bőségnek, és a város Berszabénak nevezteték mind e mai napig.

1 Móz. 26,34

Esau pedig negyven esztendős lévén, feleségűl vevé Juditot, a heteus Béri leányát, és Bászemátot, Elon leányát, ugyanazon helyről;

1 Móz. 26,35

kik mindketten megbántották vala Izsák és Rebekka szivét. [Móz. I. 27,46.]

1 Móz. 27

Jákob megáldatik Esau helyett, és amaz elfut.

1 Móz. 27,1

Megöregedék pedig Izsák, és meghomályosodának szemei, és nem láthat vala; és szólítá öregebbik fiát, Esaut, és mondá neki: Fiam! Ki felelé: Jelen vagyok.

1 Móz. 27,2

Kinek az atya: Látod, úgymond, hogy megvénűltem, és nem tudom halálom napját.

1 Móz. 27,3

Vedd fegyvereidet, a tegzet és kézíjat, és menj ki; és ha vadászással valamit nyersz,

1 Móz. 27,4

készíts abból nekem étket, a mint tudod, hogy szeretem, és hozd elé, hogy egyem; és áldjon meg téged az én lelkem, mielőtt meghaljak.

1 Móz. 27,5

A mit midőn hallott Rebekka, és amaz a mezőre ment, hogy atyjának meghagyását teljesítse,

1 Móz. 27,6

mondá fiának, Jákobnak: Hallám hogy atyád Esau bátyáddal szóla, és mondá neki:

1 Móz. 27,7

Hozz nekem a te vadászatodból, és csinálj étket, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghaljak.

1 Móz. 27,8

Most azért, fiam, engedj tanácsomnak.

1 Móz. 27,9

és elmenvén a nyájhoz, a legjobb két gödölyét hozd el nekem, hogy azokból atyádnak étket készítsek, a mineműt örömest eszik.

1 Móz. 27,10

A mit mikor beviszesz, és megeszi, áldjon meg téged, mielőtt meghaljon.

1 Móz. 27,11

Kinek ő felelé: Tudod, hogy Esau bátyám szőrös, és én sima vagyok;

1 Móz. 27,12

ha megtapogat engem atyám, és észreveszi, félek, netalán azt vélje, hogy őt ki akartam játszani, és átkot vonjak magamra áldás helyett.

1 Móz. 27,13

Kinek anyja: Rajtam legyen, úgymond, ez az átok, fiam! csak fogadd szavamat, és elmenvén, hozz a mit mondottam.

1 Móz. 27,14

Elméne ő, és elhozá, és anyjának adá. Ki étket készíte, a mint tudja vala, hogy atyja szereti.

1 Móz. 27,15

És Esaunak igen jó ruháiba, melyek otthon nála valának, felöltözteté őt,

1 Móz. 27,16

és a gödölyék bőröcskéit kezei körűl tevé, és mezítelen nyakát befödé.

1 Móz. 27,17

És oda adá az étket és kenyeret, melyet sütött vala.

1 Móz. 27,18

Miket bevivén, mondá: Atyám! Ő pedig felelé: Hallom. Ki vagy te? fiam!

1 Móz. 27,19

És mondá Jákob: Én vagyok a te elsőszülötted, Esau; úgy cselekedtem, a mint parancsoltad nekem; kelj fel, ülj le, s egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

1 Móz. 27,20

És Izsák mondá ismét fiának: Miképen találhattál ily hamar? fiam! Ki felelé: Isten akaratja volt, hogy hamar elém jőjön, a mit akartam.

1 Móz. 27,21

És mondá Izsák: Járúlj ide, fiam! hadd tapogassalak meg, és próbáljam meg: ha te vagy e fiam, Esau, vagy nem?

1 Móz. 27,22

Ki atyjához járúla, és megtapogatván őt Izsák, mondá: A szó ugyan Jákob szava, de a kezek Esau kezei.

1 Móz. 27,23

És nem ismeré meg őt, mert a szőrös kezek az öregebbikéhez valának hasonlatosak. Megáldván tehát őt,

1 Móz. 27,24

mondá: Te vagy-e fiam, Esau? Felelé: Én vagyok.

1 Móz. 27,25

Ő pedig: Hozd elé, ugymond, nekem a te vadászatodból való étket, fiam, hogy áldjon meg téged az én lelkem. Mit oda vivén, miután megette, bort is nyujta neki; melyet megiván,

1 Móz. 27,26

mondá neki: Járúlj hozzám, és adj csókot nekem, fiam!

1 Móz. 27,27

Oda járúla, és megcsókolá őt. És mihelyest megérzé ruháinak jóillatát, megáldván őt, mondá: Ime az én fiam illata, mint a teljes mező illata, melyet az Úr megáldott.

1 Móz. 27,28

Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből gabona- és bor-bőséget.

1 Móz. 27,29

És népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy ura atyádfiainak, és borúljanak eléd anyád fiai. A ki téged megátkoz, átkozott legyen; és a ki téged megáld, teljék meg áldásokkal.

1 Móz. 27,30

Alig végezte el beszédét Izsák, és ment ki Jákob, eléjöve Esau,

1 Móz. 27,31

és a vadászatból főzött étket bevivé atyjának, mondván: Kelj föl, atyám! és egyél fiad vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.

1 Móz. 27,32

És mondá neki Izsák: Hát ki vagy te? Felelé: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Esau.

1 Móz. 27,33

Elijede Izsák, fölötte álmélkodván, és mintsem hihető volna, nagyobb csodálkozással mondá: Kicsoda tehát amaz, ki előbb a fogott vadat hozta nekem, és ettem mindenekből, mielőtt te jöttél? Én megáldottam őt, és áldott leszen.

1 Móz. 27,34

Esau hallván atyja beszédét, nagy kiáltással elordítá magát, és elkeseredve mondá: Áldj meg engem is, atyám!

1 Móz. 27,35

Ki mondá: Eljött öcséd álnokúl, és elvette áldásodat.

1 Móz. 27,36

Ő pedig hozzá tevé: Igazán hivatott Jákobnak az ő neve: mert íme másodízben csalt meg engem; elsőszülöttségemet vette el azelőtt, és most másodszor alattomban elragadta áldásomat. És ismét mondá atyjának: Nem tartottál-e föl nekem is áldást? [Móz. I. 25,34.]

1 Móz. 27,37

Felelé Izsák: Uraddá tettem őt, és minden atyjafiait szolgálata alá vetettem; gabonával és borral elláttam őt; ezután hát, fiam, mit cselekedjem veled?

1 Móz. 27,38

Mondá neki Esau: Csak egy áldásod vagyon-e? Atyám! kérlek, áldj meg engemet is. És mivel nagy jajgatással, síra, [Zsid. 12,17.]

1 Móz. 27,39

megindulván rajta Izsák, mondá neki: A föld kövérségében és az ég harmatában onnan felűl [Zsid. 11,20.]

1 Móz. 27,40

leszen áldásod. Fegyver után élsz, és öcsédnek szolgálsz; és eljön az idő, midőn lerázod és leoldod nyakadról az ő igáját.

1 Móz. 27,41

Azért Esau mindenkor gyűlöli vala Jákobot azon áldás miatt, melylyel őt atyja megáldotta volt; és mondá szivében: Eljőnek a gyásznapok atyám után; és megölöm öcsémet, Jákobot. [Abdiás 1,10.]

1 Móz. 27,42

Hirűl vivék ezt Rebekkának; ki elküldvén, és hivatván fiát, Jákobot, mondá neki: Ime bátyád, Esau, fenyeget, hogy téged megöl.

1 Móz. 27,43

Most azért, fiam, halljad az én szómat, és fölkelvén, fuss Lábánhoz, bátyámhoz Háránba,

1 Móz. 27,44

és lakjál nála egy ideig, mig bátyád dühössége lecsöndesedik,

1 Móz. 27,45

és boszankodása megszűnik, és elfeledkezik azokról, miket ellene cselekedtél; azután elküldök érted, és onnan ide hozatlak. Miért fosztatnám meg egy nap mind a két fiamtól?

1 Móz. 27,46

És Rebekka mondá Izsáknak: Megúntam életemet Het leányai miatt; ha Jákob ezen föld nemzetéből vesz feleséget, nem kivánok élni.

1 Móz. 28

Jákob útja Mezopotámiába, és álma az égig érő lajtorjáról; az ő fogadalma.

1 Móz. 28,1

Eléhivá azért Izsák Jákobot, és megáldá őt, és parancsolá neki, mondván: Ne végy feleséget Kanaán nemzetségéből;

1 Móz. 28,2

hanem eredj, menj el szíriai Mezopotámiába anyád atyjának, Bátuelnek házához, és onnan végy magadnak feleséget Lábánnak, anyád bátyjának, leányai közől.

1 Móz. 28,3

A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, és neveljen és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy,

1 Móz. 28,4

és adja meg neked és ivadékodnak utánad Ábrahám áldását, hogy bírjad zarándokságod földét, melyet nagyatyádnak megigért.

1 Móz. 28,5

És mikor elbocsátotta őt Izsák, elindúlván, méne szíriai Mezopotámiába Lábánhoz, a szíriai Bátuel fiához, anyjának, Rebekkának bátyjához. [Oze. 12,12.]

1 Móz. 28,6

Látván pedig Esau, hogy atyja megáldotta Jákobot, és elküldötte szíriai Mezopotámiába, hogy onnét hozzon feleséget, és hogy az áldás után parancsolt neki, mondván: Ne végy feleséget Kanaán leányai közől;

1 Móz. 28,7

és hogy Jákob engedelmeskedvén szüleinek, elment Szíriába;

1 Móz. 28,8

észrevévén azt is, hogy atyja nem látja örömest Kanaán leányait: [Móz. I. 26,35.]

1 Móz. 28,9

elméne Izmaelhez, és azokon kivűl, kiket már bír vala, feleségűl vevé Maheletet, Ábrahám fiának, Izmaelnek leányát, Nabajot húgát.

1 Móz. 28,10

Kiindulván tehát Jákob Berszabéból, méne Háránba.

1 Móz. 28,11

És midőn egy bizonyos helyre jött, a hol megnyugodni akart napszállat után, vőn a kövekből, melyek ott hevernek vala, s azt feje alá tévén, azon helyen aluvék.

1 Móz. 28,12

És láta álmában egy lajtorját, mely a földön áll vala, s melynek teteje az eget éri vala, és látá az Isten angyalait fel s alá járni azon,

1 Móz. 28,13

és a lajtorjára támaszkodott Urat, ki mondá neki: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Ura Istene, és Izsák Istene; a földet, melyen aluszol, neked adom és ivadékodnak. [Móz. I. 35,1. 48,3.]

1 Móz. 28,14

És ivadékod annyi lesz, mint a föld pora; kiterjedsz napnyugatra és napkeletre, éjszakra és délre; és megáldatnak tebenned és ivadékodban a föld minden népei. [Móz. I. 26,4. Móz. V. 12,20.]

1 Móz. 28,15

És őrződ leszek, akárhová mégy, és visszahozlak e földre; és el nem hagylak, míg be nem teljesítem mind, a miket mondottam.

1 Móz. 28,16

És mikor fölébredett Jákob az álomból, mondá: Valóban az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

1 Móz. 28,17

És megréműlvén: Mely rettenetes, úgymond, ez a hely! nem egyéb ez, mint az Isten háza, és a menny kapuja.

1 Móz. 28,18

Fölkelvén tehát Jákob reggel, vevé a követ, melyet feje alá tett vala, és fölállítá emlékjelűl, olajat öntvén rája. [Móz. I. 31,13.46.]

1 Móz. 28,19

És nevezé azon város nevét Bételnek, mely az előtt Lúzának hivatott vala.

1 Móz. 28,20

Fogadást is tőn, mondván: Ha velem leend az Isten, és megőrizend engem az úton, melyen járok, és kenyeret adand nekem ételűl, és ruhát öltözetűl,

1 Móz. 28,21

és szerencsésen visszatérendek atyám házához: az Úr lesz nekem Istenem,

1 Móz. 28,22

és ez a kő, melyet emlékjelűl állítottam, Isten házának fog neveztetni, és mindannak, a mit nekem adandasz, tizedét neked ajánlom föl.

1 Móz. 29

Jákob házassága Liával és Rákellel.

1 Móz. 29,1

Elmenvén tehát Jákob, a napkeleti földre juta.

1 Móz. 29,2

És láta egy kutat a mezőn, és mellette három heverő juhnyájat; mert abból itatják vala a barmokat, s annak száját nagy kővel zárják vala be.

1 Móz. 29,3

És szokás vala, hogy mikor a juhok mind egybegyűjtettek, elhengeríték a követ, és megitatván a nyájakat, ismét a kút szájára tevék.

1 Móz. 29,4

És mondá a pásztoroknak: Atyámfiai! honnan valók vagytok? Kik felelének: Háránból.

1 Móz. 29,5

És kérdvén őket, mondá: Ismeritek-e Lábánt, Nákor fiát? Felelének: Ismerjük.

1 Móz. 29,6

Egészségben van-e? úgymond. Egészségben van, felelék; és ime leánya, Rákel, amott jő nyájával.

1 Móz. 29,7

És mondá Jákob: Még jól fön jár a nap, és még nincs ideje, hogy a nyájak behajtassanak az aklokba; itassátok meg előbb a juhokat, és úgy hajtsátok vissza legelőre.

1 Móz. 29,8

Kik felelének: Nem cselekedhetjük, míg a barmok mind össze nem gyűlnek, s a követ el nem mozdítjuk a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat.

1 Móz. 29,9

Még beszélgetnek vala, és ime jőve Rákel, atyja juhaival, mert a nyájat ő legelteti vala.

1 Móz. 29,10

Kit mikor meglátott Jákob, tudván, hogy anyja bátyjának leánya, és hogy a juhnyáj Lábáné, az ő anyja bátyjáé, elhengeríté a követ, melylyel a kút el vala zárva.

1 Móz. 29,11

És megitatván a nyájat, megcsókolá őt, és fennszóval síra,

1 Móz. 29,12

és kijelenté neki, hogy az ő atyjának öcscse, és Rebekkának fia. Amaz pedig sietvén, hirűl vivé ezt atyjának.

1 Móz. 29,13

Ki mikor hallotta, hogy húgának fia, Jákob, jött oda, eléje futa, és megölelvén őt, és megcsókolván, bevivé házába. Hallván pedig az út okait,

1 Móz. 29,14

felelé: Én tetemem vagy és én testem. És miután egy hónap eltelt,

1 Móz. 29,15

mondá neki: Vajjon, mivel atyámfia vagy, ingyen szolgálsz-e nekem? mondd meg, mi legyen jutalmad?

1 Móz. 29,16

Vala pedig két leánya, a nagyobbiknak neve Lia, a kisebbik pedig Rákelnek neveztetik vala.

1 Móz. 29,17

De Lia könyező szemű vala; Rákel pedig arczra szép, és tekintetre gyönyörű.

1 Móz. 29,18

Ezt megszeretvén Jákob, mondá: Hét esztendeig szolgálok neked kisebbik leányodért Rákelért.

1 Móz. 29,19

Felelé Lábán: Jobb, hogy őt neked adjam, mint más férfiúnak; maradj nálam.

1 Móz. 29,20

Jákob tehát hét esztendeig szolgála Rákelért, és azok kevés napoknak látszanak vala neki a szeretet nagyvolta miatt.

1 Móz. 29,21

És mondá Lábánnak: Add nekem feleségemet, mert immár az idő kitelt, hogy bemenjek hozzája.

1 Móz. 29,22

Ki barátainak sokaságát lakomára híván, menyekzőt szerze.

1 Móz. 29,23

És este, leányai közől, Liát vivé be hozzája,

1 Móz. 29,24

adván leányának Zelfa nevű szolgálót. Mikor hozzá Jákob szokás szerint bement, megviradván, látá, hogy Lia.

1 Móz. 29,25

És mondá ipának: Mi ez, a mit cselekedni akartál? nemde Rákelért szolgáltam neked? miért csaltál meg engem?

1 Móz. 29,26

Felelé Lábán: Nem szokás nálunk, hogy elébb a kisebbiket adjuk férjhez.

1 Móz. 29,27

Töltsd be ezen menyekzői napok hetét, és amazt is neked adom a fáradozásért, melylyel nekem még más hét esztendeig fogsz szolgálni.

1 Móz. 29,28

Megnyugovék akaratján, és a hetet eltöltvén, Rákelt feleségűl vevé,

1 Móz. 29,29

Kihez atyja Bálát adá szolgálóúl.

1 Móz. 29,30

És végre hozzájutván az ohajtott menyekzőhöz, az elsőnél többre becsülé az utóbbinak szerelmét, szolgálván nála még más hét esztendeig.

1 Móz. 29,31

Látván pedig az Úr, hogy megveti Liát, megnyitá az ő méhét; nővére magtalan maradván.

1 Móz. 29,32

És foganván, fiat szüle, és hivá annak nevét Rúbennek mondván: Tekintett az Úr megaláztatásomra; most férjem szeretni fog engem.

1 Móz. 29,33

És ismét fogana, és fiat szüle, s mondá: Mivel az Úr hallotta, hogy megvettettem, azért adta nekem ezt is; és hivá annak nevét Simeonnak.

1 Móz. 29,34

És harmadszor fogana, és szüle más fiat, és mondá: Most már hozzám ragaszkodik férjem, mivelhogy három fiat szültem neki; és azért hívá annak nevét Lévinek.

1 Móz. 29,35

Negyedszer fogana, és fiat szüle, és mondá: Most hálát adok az Úrnak! és azért nevezé azt Júdának; és szülni megszűne.

1 Móz. 30

Jákob többi gyermekei és gazdagsága.

1 Móz. 30,1

Látván pedig Rákel, hogy ő magtalan, irigykedék nénjére, és mondá férjének: Adj nekem magzatokat, különben meghalok.

1 Móz. 30,2

Kire megharagudván Jákob, felelé: Vajjon Isten gyanánt vagyok-e én, ki téged megfosztott méhed gyümölcsétől?

1 Móz. 30,3

Ő pedig: Itt van, úgymond, szolgálóm Bála, menj be hozzája, hogy szüljön térdeimen, és legyenek tőle fiaim.

1 Móz. 30,4

És neki adá Bálát házasságra;

1 Móz. 30,5

ki, miután a férfi hozzája bement, fogana, és fiat szüle.

1 Móz. 30,6

És mondá Rákel: Itéletet tett nekem az Úr, és meghallgatta szómat, fiat adván nekem, és azért hivá annak nevét Dánnak.

1 Móz. 30,7

És Bála ismét foganván, másikat szüle;

1 Móz. 30,8

s ezért mondá Rákel: Nénémmel az Isten viaskodásba hozott engem, és győztem; és nevezé azt Neftalinak.

1 Móz. 30,9

Észrevévén Lia, hogy szűlni megszűnt, szolgálóját, Zelfát adá férjének.

1 Móz. 30,10

Ki foganván és fiat szülvén,

1 Móz. 30,11

mondá: Szerencsésen! és azért hivá annak nevét Gádnak.

1 Móz. 30,12

Zelfa másikat is szüle.

1 Móz. 30,13

És mondá Lia: Ez boldogságomra van! mert boldognak mondanak engem az asszonyok. Azért nevezé őt Ásernek.

1 Móz. 30,14

Kimenvén pedig Rúben buzaaratás idején a mezőre, talála nadragulyát, s azt anyjának, Liának elhozá. És mondá Rákel: Adj nekem fiad nadragulyáiból.

1 Móz. 30,15

Amaz felelé: Nem elég-e neked, hogy férjemet tőlem elvetted, hanem még fiam nadragulyáit is el akarod-e venni? Mondá Rákel: Háljon veled ez éjjel, fiad nadragulyáiért.

1 Móz. 30,16

És Jákob este felé visszatérvén a mezőről, kiméne eléje Lia, és mondá: Énhozzám jőj be, mert bérben vettelek meg téged fiam nadragulyáiért. És vele hála azon éjjel.

1 Móz. 30,17

És Isten meghallgatá könyörgését, és fogana, és szülé ötödik fiát,

1 Móz. 30,18

és mondá: Jutalmat adott nekem az Isten, mivelhogy szolgálómat férjemnek adtam, és nevezé annak nevét Isszakarnak.

1 Móz. 30,19

Újra foganván Lia, szülé hatodik fiát,

1 Móz. 30,20

és mondá: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal; ezúttal is velem lesz férjem, mivelhogy hat fiat szültem neki; és azért nevezé annak nevét Zabulonnak.

1 Móz. 30,21

Ki után Dína nevű leányzót szüle.

1 Móz. 30,22

Megemlékezvén az Úr Rákelről is, meghallgatá őt, és megnyitá méhét.

1 Móz. 30,23

Ki fogana, és fiat szűle, mondván: Elvette Isten gyalázatomat.

1 Móz. 30,24

És hivá annak nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez nekem az Úr más fiat is.

1 Móz. 30,25

József születése után pedig mondá Jákob az ő ipának: Bocsáss el engem, hogy hazámba s földemre visszatérjek.

1 Móz. 30,26

Add nekem feleségeimet és magzataimat, kikért szolgáltam neked, hadd menjek el; te tudod a szolgálatot, melylyel szolgáltam neked.

1 Móz. 30,27

Mondá neki Lábán: Találjak kedvet színed előtt; tapasztalásból tanultam meg, hogy Isten éretted megáldott engem.

1 Móz. 30,28

Határozd meg jutalmadat, melyet neked adjak.

1 Móz. 30,29

Ő pedig felelé: Te tudod, mi módon szolgáltam neked, és mennyi lett jószágod kezeimben.

1 Móz. 30,30

Kevesed volt, mielőtt hozzád jöttem, és most gazdaggá lettél, és az Úr megáldott téged bejövetelem óta. Méltó tehát, hogy egyszer házamról is gondoskodjam.

1 Móz. 30,31

És mondá Lábán: Mit adjak neked? Ő pedig mondá: Semmit sem akarok; hanem ha megcselekszed, a mit kérek, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat.

1 Móz. 30,32

Kerítsd össze minden nyájadat, és válaszsz el minden tarka és pettegetett gyapjas juhot; és a mely fekete és szeplős és tarka leend, mind a juhok mind a kecskék között, az én bérem legyen.

1 Móz. 30,33

És ez maholnap igazságomat bizonyítsa, ha eljön az idő, melyet te rendelsz; és a mely csak nem lesz tarka és szeplős és fekete mind juhok s mind a kecskék között, lopásról vádoljon engem.

1 Móz. 30,34

És mondá Lábán: Helybenhagyom, a mit kérsz.

1 Móz. 30,35

És azon nap elválasztá a tarka és szeplős kecskéket és juhokat, bakokat és kosokat; az egész egyszínű nyájat pedig, vagyis a fehér és fekete gyapjast fiai kezébe adá.

1 Móz. 30,36

És háromnapi járó távolságot vete önmaga és veje között, ki az ő többi nyájait legelteti vala.

1 Móz. 30,37

Jákob tehát zöld nyárfa- és mandola- és juharfa-vesszőket vévén, egy részben lehéjazá azokat; és levonatván a héj, azokon, melyek lehéjazva valának, kitűnék a fehérség, azok pedig, melyek egészek valának, zöldek maradának, és e módon tarkaszinűek lőnek.

1 Móz. 30,38

És azokat a válúkba tevé, a hová víz töltetik vala, hogy mikor a nyájak eljőnek az italra, szemeik előtt legyenek a vesszők, s ezekre nézvén, foganjanak.

1 Móz. 30,39

És úgy lőn, hogy a fajzás hevében a vesszőket szemlélék a juhok, és szeplőseket és tarkákat és különböző színnel pettegetetteket ellének.

1 Móz. 30,40

És elválasztá Jákob a nyájat, és a vesszőket a válukba tevé a kosok szeme elé; a fejérek és feketék mind Lábánéi valának; a többi pedig Jákobé, elválasztva lévén a nyájak egymástól.

1 Móz. 30,41

Annakokáért mikor első időben bocsáttatnak vala össze a juhok, Jákob a vesszőket az itató-válúkba teszi vala a kosok és juhok szemei elé, hogy azokra nézvén, foganjanak.

1 Móz. 30,42

De mikor a késő egybeeresztés vala és utolsó foganás, nem teszi vala oda azokat. E szerint a késő ellések Lábánnak, a kora időbeliek pedig Jákobnak jutának.

1 Móz. 30,43

És az ember fölötte meggazdagodék, és valának neki sok nyájai, szolgálói és szolgái, tevéi és szamarai.

1 Móz. 31

Jákob titkon elfut családjával és jószágával együtt. Szövetséget köt Lábánnal.

1 Móz. 31,1

Miután pedig hallotta Lábán fiai beszédét, kik mondák: Elvett Jákob mindent, mi atyánké volt, és a ő jószágából meggazdagúlván, nevezetessé lett;

1 Móz. 31,2

azt is észrevevé Lábán orczájából, hogy nem olyan hozzája, mint tegnap s tegnapelőtt;

1 Móz. 31,3

de leginkább, mivel az Úr mondá neki: Térj vissza atyáid földére nemzetségedhez, és veled leszek:

1 Móz. 31,4

elkülde, és kihivatá Rákelt és Liát a mezőre, hol a nyájakat legelteti vala,

1 Móz. 31,5

és mondá nekik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint tegnap s tegnapelőtt. De az én atyám Istene velem volt,

1 Móz. 31,6

és magatok tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam atyátoknak;

1 Móz. 31,7

de atyátok megcsalt engem, tízszer változtatta meg béremet, és még sem engedte neki Isten, hogy nekem árthasson.

1 Móz. 31,8

Mikor azt mondotta: A tarkák lesznek béred, a juhok mind tarka bárányokat ellettek. Mikor pedig viszontag azt mondotta: Mind a fehéreket vegyed béredűl, minden nyáj fehéreket ellett.

1 Móz. 31,9

És Isten elvette atyátok jószágát, és nekem adta;

1 Móz. 31,10

mert mikor a juhok foganásának ideje eljött, fölemeltem szemeimet, és láttam álmomban, hogy a tarka és szeplős és különféle színű hímek hágják a nőstényeket.

1 Móz. 31,11

És az Isten angyala mondá nekem álmomban: Jákob! És én felelém: Jelen vagyok!

1 Móz. 31,12

Ő mondá: Emeld föl szemeidet, és lássad, hogy a hímek, melyek a nőstényeket hágják, mind tarkák, szeplősek és pettegetettek; mert láttam mindent, a mit neked Lábán cselekedett.

1 Móz. 31,13

Én vagyok Bétel Istene, a hol fölkented a követ, és fogadást tettél nekem. Most azért kelj fel, költözzél ki e földről, visszatérvén születésed helyére.

1 Móz. 31,14

És felelének Rákel és Lia: Vajjon maradt-e nekünk valami rész atyánk háza jószágában és örökségében?

1 Móz. 31,15

Nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket, és eladott, és megemésztette értékünket?

1 Móz. 31,16

De az Isten elvette atyánk gazdagságát, és azt nekünk és fiainknak adta; annakokáért cselekedd mindazt, mit Isten parancsolt neked.

1 Móz. 31,17

Fölkele tehát Jákob, s magzatait és feleségeit tevékre rakván, elköltözék.

1 Móz. 31,18

És elvivé minden vagyonát és nyájait, és mind a mit Mezopotámiában szerzett vala, atyjához, Izsákhoz menvén Kanaán földére.

1 Móz. 31,19

Az időben Lábán oda volt juhokat nyírni, és Rákel ellopá atyja bálványképeit.

1 Móz. 31,20

És Jákob nem akará ipának megjelenteni, hogy elszökik.

1 Móz. 31,21

És miután elment mind ő mind egyéb hozzátartozói, és átkelvén a folyóvízen, Gálaád hegye felé tart vala,

1 Móz. 31,22

hirűl viteték Lábánnak harmadnapra, hogy Jákob elszökött.

1 Móz. 31,23

Ki magához vévén atyjafiait, hét napig nyomozá őt, és eléré Gálaád hegyén.

1 Móz. 31,24

És látá álmában az Istent, ki ezt mondá neki: Vigyázz, hogy valamit keményebben ne szólj Jákob ellen.

1 Móz. 31,25

És immár Jákob felvonta vala sátorát a hegyen; és mikor amaz elérte őt, atyjafiaival, ugyanazon Gálaád hegyén voná fel sátorát.

1 Móz. 31,26

És mondá Jákobnak: Miért cselekedted azt, hogy orozva vitted el leányaimat, mint fegyverrel nyert rabjaidat.

1 Móz. 31,27

Miért akartál elszökni hírem nélkül, meg sem jelentvén nekem, hogy örömmel és énekekkel, dobszóval és czitarákkal kisértelek volna el?

1 Móz. 31,28

Nem engedted megcsókolnom fiaimat és leányaimat; esztelenűl cselekedtél; és most ugyan

1 Móz. 31,29

kezem ezt roszszal bírná neked visszafizetni, de atyáitok Istene tegnap azt mondá nekem: Vigyázz, hogy valamit keményebben ne szólj Jákob ellen. [Móz. I. 48,16.]

1 Móz. 31,30

De hogyha már a tieidhez akartál menni, s annyira kivánkoztál vissza atyád házához, miért loptad el az én isteneimet?

1 Móz. 31,31

Felelé Jákob: Azért jöttem el híred nélkűl, mert féltem, nehogy erővel elvedd leányaidat.

1 Móz. 31,32

A mennyiben pedig lopásról vádolsz engem: a kinél megtalálod isteneidet, az ölessék meg atyánkfiai előtt. Vizsgálj meg mindent, s a mit tieidből nálam találsz, vidd el. Ezeket mondá, nem tudván, hogy Rákel lopta el a bálványokat.

1 Móz. 31,33

Bemenvén tehát Lábán Jákob és Lia és mind a két szolgáló sátorába, nem találá meg. És midőn Rákel sátorába ment,

1 Móz. 31,34

ez sietve elrejté a bálványokat egy teve-terítő alá, és erre ráüle; és az egész sátort felkeresőnek és semmit nem találónak

1 Móz. 31,35

mondá: Ne haragudjál, uram, hogy előtted föl nem kelhetek, mert az asszonyok szokása szerint történt most velem. Ekkép hiúsúla meg a keresőnek szorgalmatossága.

1 Móz. 31,36

És fölháborodván Jákob, feddéssel mondá: Micsoda vétkemért és mi bűnömért rohantál így utánam,

1 Móz. 31,37

és felhánytad minden házi eszközeimet? Mit találtál itt házad minden vagyonából? tedd ide atyámfiai és atyádfiai elé, s ők itéljenek közöttem és közötted.

1 Móz. 31,38

Ezért voltam-e nálad húsz esztendeig? juhaid és kecskéid meddők nem voltak, nyájadnak kosait meg nem ettem;

1 Móz. 31,39

mit a vad elragadott, nem mutattam meg neked, én minden kárt megtérítettem, a mi lopás által elveszett, rajtam kerested;

1 Móz. 31,40

éjjel és nappal hőség és hideg emésztett, szemeimtől az álom távozott;

1 Móz. 31,41

és így húsz esztendeig szolgáltam házadnál, tizennégyig leányaidért, hatig nyájaidért; béremet is tízszer megváltoztattad.

1 Móz. 31,42

Ha atyám, Ábrahám Istene, és Izsák félelme nincs velem: most talán meztelen eresztettél volna el engem; de az Isten nyomorúságomat és kezeim munkáját tekintette, és megfeddett tegnap tégedet.

1 Móz. 31,43

Felelé neki Lábán: Leányaim és fiaim, nyájaid és a miket itt látsz, mind enyéim; mit tehetnék fiaimnak és unokáimnak?

1 Móz. 31,44

Jer tehát, és kössünk szövetséget, hogy bizonyságúl legyen közöttem és közötted.

1 Móz. 31,45

Vőn azért Jákob egy követ, és emlékűl állítá azt;

1 Móz. 31,46

és mondá atyjafiainak: Hozzatok köveket. Kik összehordván, dombot rakának, és azon evének.

1 Móz. 31,47

Lábán tanú-dombnak nevezé azt, és Jákob tanúbizonyság halmának, mind a kettő a maga nyelvének tulajdonsága szerint.

1 Móz. 31,48

És mondá Lábán: Ez a domb bizonyság lesz ma közöttem és közötted, és azért nevezteték annak neve Gálaádnak azaz tanú dombnak.

1 Móz. 31,49

Lássa és itéljen az Úr közöttünk, mikor elválunk egymástól,

1 Móz. 31,50

ha leányaimat nyomorgatod, és kivülök más feleségeket veszesz, senki sincs tanúja beszédünknek az Istenen kivűl, ki jelen lévén, látja ezt.

1 Móz. 31,51

És mondá ismét Jákobnak: Ime ez a domb és kő, melyet felállítottam, közöttem és közötted

1 Móz. 31,52

tanú leszen; mondom, ez a domb és kő bizonyságúl legyenek: ha vagy én átmenendek ezen hozzád, vagy te átjövendesz hozzám gonosz szándékkal.

1 Móz. 31,53

Ábrahám Istene és Nákor Istene tegyen közöttünk itéletet, és az ő atyjok Istene. Megesküvék tehát Jákob az ő atyja, Izsák félelmére,

1 Móz. 31,54

és áldozatokat mutatván be a hegyen, hivá atyjafiait, hogy kenyeret egyenek. Kik miután ettek, ott maradának.

1 Móz. 31,55

Lábán pedig éjjel fölkelvén, megcsókolá fiait és leányait, és megáldá őket, és visszatére lakhelyére.

1 Móz. 32

Jákob félelme Esautól, és küzdelme egy férfiúval, ki őt megáldja.

1 Móz. 32,1

Jákob is tovább méne kezdett útján, és az Isten angyalai jövének eléje. [Móz. I. 48,16.]

1 Móz. 32,2

Kiket mikor meglátott, mondá: Isten tábora ez, és hivá azon hely nevét Mahanaimnak azaz táboroknak.

1 Móz. 32,3

Külde pedig követeket is maga előtt bátyjához, Esauhoz, Szeir földére, Edom tartományába,

1 Móz. 32,4

és parancsolá azoknak, mondván: Igy szóljatok az én uramnak, Esaunak: Ezeket mondja öcséd, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, és nála voltam a jelen napig.

1 Móz. 32,5

Vannak ökreim és szamaraim és juhaim, szolgáim és szolgálóim; és most követséget küldök uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.

1 Móz. 32,6

És visszatérének a követek Jákobhoz, mondván: Elmentünk bátyádhoz, Esauhoz, és ő íme eléd siet négyszáz emberrel.

1 Móz. 32,7

Igen megfélemlék Jákob, és aggódván, elosztá népét, mely vele vala, a nyájakat is és juhokat, az ökröket és tevéket két seregre,

1 Móz. 32,8

mondván: Ha Esau egyik seregre jövend, s azt megveri, a másik sereg, mely hátra van, megszabadúl.

1 Móz. 32,9

És mondá Jákob: Atyám, Ábrahám Istene! és atyám, Izsák Istene! Uram! ki azt mondottad nekem: Térj vissza földedre és születésed helyére, és jót teszek veled;

1 Móz. 32,10

csekélyebb vagyok minden irgalmadnál és hívségednél, melyeket szolgádon teljesítettél. Botommal mentem át e Jordánon, és most két sereggel jövök vissza.

1 Móz. 32,11

Ments meg engemet bátyám, Esau kezéből, mert igen félek tőle, nehogy eljövén, az anyát a fiakkal együtt elveszítse.

1 Móz. 32,12

Te mondád, hogy jót teszesz velem, és kiterjeszted ivadékomat, mint a tenger fövenyét, mely a sokaság miatt meg nem számláltathatik.

1 Móz. 32,13

És miután ott hált azon éjjel, abból, mije vala, ajándékokat választa bátyjának, Esaunak,

1 Móz. 32,14

kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,

1 Móz. 32,15

harmincz szoptató tevét csikóikkal, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstényszamarat és ezek tíz vemhét.

1 Móz. 32,16

És elkülde szolgái által minden nyájat külön, és mondá szolgáinak: Menjetek előttem, és legyen köz egyik és másik nyáj között.

1 Móz. 32,17

És parancsolá az elsőnek, mondván: Ha elétalálod bátyámat, Esaut, és kérdez téged: Kié vagy, s hova mégy, vagy kié, a miket hajtasz?

1 Móz. 32,18

feleljed: A te szolgádé, Jákobé, ajándékokat küld az én uramnak, Esaunak, maga is utánunk jő.

1 Móz. 32,19

Hasonló parancsot ada a másodiknak és harmadiknak és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ez igékkel szóljatok Esaunak, midőn vele találkoztok;

1 Móz. 32,20

és adjátok hozzá: Szolgád, Jákob maga is követi utunkat, mert azt mondotta: Megengesztelem őt az előre menő ajándékokkal, és azután látom meg őt, talán megengesztelődik irántam.

1 Móz. 32,21

Az ajándékok tehát előre menének, ő pedig a táborban marada azon éjjel.

1 Móz. 32,22

És miután korán fölkelt, vevé két feleségét és a két szolgálót tizenegy fiával együtt, és átméne Jábok révén,

1 Móz. 32,23

és átvivén mindeneket, mik hozzá tartoznak vala,

1 Móz. 32,24

egyedűl marada; és íme egy férfiú küszködék vele egész reggelig.

1 Móz. 32,25

Ki midőn látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté az ő csípőjének inát, s ez mindjárt megszárada.

1 Móz. 32,26

És mondá neki: Bocsáss el engem, mert immár feljön a hajnal. Felelé: Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem.

1 Móz. 32,27

Mondá azért: Mi a neved? Felelé: Jákob.

1 Móz. 32,28

Amaz pedig: Ezentúl, úgymond, neved nem Jákobnak neveztetik, hanem Izraelnek; mert ha Isten ellen erős voltál, mennyivel inkább győzedelmes leszesz az emberek ellen.

1 Móz. 32,29

Kérdé őt Jákob: Mondd meg nekem, mi néven neveztetel? Felelé amaz: Miért kérdezed nevemet? És megáldá őt ugyanazon helyen.

1 Móz. 32,30

És hivá Jákob azon hely nevét Fánuelnek, mondván: Láttam az Istent színről színre, és megszabadúlt az én lelkem.

1 Móz. 32,31

És azonnal feljöve előtte a nap, mihelyt túl méne Fánuelen; ő pedig sántít vala lábára.

1 Móz. 32,32

Azért nem eszik az inat Izrael fiai, mely megszáradott Jákob csípőjében, a jelen napig, mivelhogy csípőjének ina megillettetett, és ez elhalt vala.

1 Móz. 33

Jákob és Esau kibékűlnek.

1 Móz. 33,1

Fölemelvén pedig Jákob szemeit, látá jőni Esaut és vele négyszáz embert; és elosztá Lia és Rákel és mind a két szolgáló fiait;

1 Móz. 33,2

és helyezé a két szolgálót s azok magzatait elűl; Liát pedig és fiait második helyen; Rákelt pedig és Józsefet legutól.

1 Móz. 33,3

És maga előre menvén, hétszer hajtá meg magát földig, míg bátyja közeledett.

1 Móz. 33,4

Ekkor Esau öcscse elé futván, megölelé őt, és nyakába borúlván és megcsókolván, síra.

1 Móz. 33,5

És fölemelvén szemeit, látá az asszonyokat és azok gyermekeit, és mondá: Kicsodák ezek? hozzád tartoznak-e? Felelé: Ezek a gyermekek, kiket Isten nekem, a te szolgádnak ajándékozott.

1 Móz. 33,6

És elközelgetvén a szolgálók és azok fiai, meghajlának.

1 Móz. 33,7

Elérkezék Lia is gyermekeivel, és miután ők is hasonlóképen meghajlottak, utóljára József és Rákel hajták meg magokat.

1 Móz. 33,8

És mondá Esau: Micsoda nyájak azok, melyeket elétaláltam? Felelé: Hogy kedvet találjak uram előtt.

1 Móz. 33,9

Amaz pedig mondá: Nekem elég van, öcsém, a mi tied, legyen magadé.

1 Móz. 33,10

És mondá Jákob: Nem úgy, kérlek; hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, vedd el e kis ajándékot kezeimből, mert úgy tekintem orczádat, mintha az Isten színét láttam volna. Légy kegyelmes nekem,

1 Móz. 33,11

és fogadd el az áldást, melyet neked hoztam, s melyet nekem a mindentadó Isten ajándékozott. Öcscsének kényszerítésére nagynehezen elfogadván,

1 Móz. 33,12

mondá: Menjünk együtt, én úti társad leszek.

1 Móz. 33,13

És mondá Jákob: Tudod, uram, hogy gyenge gyermekeim és ellő juhaim és teheneim vannak velem; ha a járásban fölötte kifárasztom őket, a nyájak egy nap mind elhullanak.

1 Móz. 33,14

Menjen az én uram az ő szolgája előtt, és én lassan követem nyomdokait, a mint látom, hogy gyermekeim bírják, míglen uramhoz jutok Szeirbe.

1 Móz. 33,15

Felelé Esau: Kérlek tehát, hogy a velem levő népből legalább útitársaid maradjanak. Nem szükség, úgymond, csak azon egy kell nekem, hogy kedvet találjak, uram, színed előtt.

1 Móz. 33,16

Visszatére tehát Esau még az nap Szeirbe, azon úton, melyen jött vala.

1 Móz. 33,17

És Jákob Szókotba méne; a hol házat építe, és sátorokat állíta, nevezvén azon hely nevét Szókotnak azaz sátoroknak.

1 Móz. 33,18

És átméne Sálembe, a szikemiták városába, mely Kanaán földén vagyon, miután visszatért szíriai Mezopotámiából; és azon város mellett lakék.

1 Móz. 33,19

És megvevé azon földrészt, melyen sátorokat vont vala, Hémornak, Szikem atyjának fiától, száz bárányon.

1 Móz. 33,20

És oltárt emelvén ott, azon segitségűl hivá Izrael erős Istenét.

1 Móz. 34

Dína elragadtatása, a szikemiták büntetése.

1 Móz. 34,1

Kiméne pedig Dína, Lia leánya, hogy lássa azon tartomány asszonyait.

1 Móz. 34,2

Kit midőn Szikem, a heveus Hémor fia, azon föld fejedelme meglátott, megszereté őt és elragadá, és vele hála, erőszakkal megszeplősítvén a szüzet.

1 Móz. 34,3

És hozzá ragaszkodék lelke, és a szomorkodót édesgető beszédekkel engesztelé.

1 Móz. 34,4

És atyjához, Hémorhoz menvén, mondá: Vedd feleségűl nekem e leányzót!

1 Móz. 34,5

Mit mikor Jákob meghallott fiai távollétében, kik a barmok legeltetésében valának foglalatosak, hallgata, míg megjövének.

1 Móz. 34,6

Kimenvén pedig Hémor, Szikem atyja, hogy szóljon Jákobbal,

1 Móz. 34,7

ime ennek fiai jövének a mezőről, és hallván, a mi történt, igen megharaguvának azért, hogy undok tettet követett el Izraelen, és megszeplősítvén Jákob leányát, tilalmas dolgot cselekedett.

1 Móz. 34,8

Szóla azért Hémor nekik: Szikem fiamnak lelke a ti leányotokhoz ragaszkodik, adjátok őt neki feleségűl;

1 Móz. 34,9

és kössünk egymás között házasságokat, leányaitokat adjátok nekünk, és leányainkat vegyétek ti el,

1 Móz. 34,10

és lakjatok velünk; a föld hatalmatokban vagyon, míveljétek, kereskedjetek, és bírjátok azt.

1 Móz. 34,11

De Szikem is mondá amaz atyjának és bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és a mit határoztok, megadom.

1 Móz. 34,12

Emeljétek föl a jegyadományt, és kivánjatok ajándékokat, és örömest megadom, a mit kérendetek, csak adjátok nekem e leányzót feleségűl.

1 Móz. 34,13

Jákob fiai Szikemnek és atyjának álnokúl felelének, agyarkodván az ő húguk megszeplősíttetése miatt:

1 Móz. 34,14

Nem cselekedhetjük, a mit kértek, sem nem adhatjuk húgunkat körűlmetéletlen embernek, mert ez nálunk tilalmas és kárhozatos.

1 Móz. 34,15

De úgy szövetkezhetünk veletek, ha mihozzánk hasonlók akartok lenni, és körűlmetéltetik köztetek minden férfi;

1 Móz. 34,16

akkor leányainkat nektek adjuk, és viszont elvesszük leányaitokat, és veletek lakunk, és egy néppé leszünk;

1 Móz. 34,17

ha pedig nem akartok körűlmetéltetni, elveszszük leányunkat, és elmegyünk.

1 Móz. 34,18

Tetszék ez ajánlás Hémornak és fiának, Szikemnek.

1 Móz. 34,19

Nem is vonakodék az ifjú mindjárt beteljesíteni, a mi kivántatik vala. Mert igen szereti vala a leányzót, s ő vala főtekintetű atyjának egész házában.

1 Móz. 34,20

És bemenvén a város kapuján, szólának a néphez:

1 Móz. 34,21

Ezen férfiak békeségesek, és velünk akarnak lakni; kereskedjenek e földön, és míveljék azt, mely tágas és széles lévén, munkásokban szűkölködik; az ő leányaikat vegyük feleségűl, és mieinket adjuk nekik.

1 Móz. 34,22

Egy van, a miért ily nagy jó elhalad; ha körűlmetéljük férfiainkat, követvén e nemzet szertartását:

1 Móz. 34,23

akkor az ő marháik és barmaik és mind a mivel bírnak, miénk lesznek. Engedjünk hát nekik ebben, és együtt lakván, egy néppé leszünk.

1 Móz. 34,24

És mindnyájan ráállának, körűlmetélvén minden férfiakat.

1 Móz. 34,25

És ime harmadnapon, mikor legsúlyosabb a sebek fájdalma, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína bátyjai, kardokat ragadván, bátran bemenének a városba, és megölvén minden férfit, [Móz. I. 49,6.]

1 Móz. 34,26

Hémort és Szikemet is megölék, elvivén húgukat, Dinát, Szikem házából.

1 Móz. 34,27

Kik hogy kijöttek, berohanának a megöltekre Jákobnak többi fiai, és feldúlák a várost a szeplősítés megboszúlására,

1 Móz. 34,28

juhaikat és barmaikat és szamaraikat és mindenöket elpusztítván, mik a házakban és mezőkön valának,

1 Móz. 34,29

gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék.

1 Móz. 34,30

Mindezeket merészen megcselekvén, mondá Jákob Simeonnak és Lévinek: Megszomorítottatok, és gyülöletessé tettetek engem e föld lakói, a kananeusok és ferezeusok előtt. Mi kevesen vagyunk; ők egybegyülvén megvernek engem, és eltöröltetem én és háznépem.

1 Móz. 34,31

Kik felelének: Vajjon mint egy parázna személylyel kellett-e visszaélniök a mi húgunkkal?

1 Móz. 35

Jákob Bételbe költözik. Rákel és Izsák halála.

1 Móz. 35,1

Azonközben szóla Isten Jákobnak: Kelj föl, és ment Bételbe, és lakjál ott, és építs oltárt az Istennek, ki megjelent neked, mikor Esau bátyád elől futottál. [Móz. I. 28,13.]

1 Móz. 35,2

Jákob pedig egybehíván egész háznépét, mondá: Hányjátok el a nálatok levő idegen isteneket; tisztúljatok meg, és változtassátok el ruháitokat.

1 Móz. 35,3

Keljetek föl, és menjünk Bételbe, hogy ott oltárt építsünk az Istennek, ki meghallgatott engem szorongattatásom napján, és társam volt utazásomban.

1 Móz. 35,4

Neki adák tehát mind a nálok levő idegen isteneket és a függőket, melyek füleikben valának; ő pedig elásá azokat a terpentinfa alá, mely Szikem-város mellett vagyon.

1 Móz. 35,5

És mikor elindúltak, az Isten rettenete fogá el a körűlfekvő városokat, és nem merék űzőbe venni az elköltözőket.

1 Móz. 35,6

Elérkezék tehát Jákob Lúzába, mely Kanaán földén vagyon, melynek mellékneve Bétel, – ő és vele az egész nép.

1 Móz. 35,7

És ott oltárt építe, és nevezé azon hely nevét Isten házának, mert Isten ott jelent meg neki, mikor bátyja elől futott vala.

1 Móz. 35,8

Azon időben hala meg Débora, Rebekka dajkája, és eltemetteték Bétel tövében egy cserfa alatt, és hivaték azon hely neve sírás cserfájának.

1 Móz. 35,9

Az Isten pedig újra megjelene Jákobnak, miután visszatért szíriai Mezopotámiából, és megáldá őt,

1 Móz. 35,10

mondván: Nem hivatol többé Jákobnak, hanem Izrael lesz neved. És nevezé őt Izraelnek,

1 Móz. 35,11

és mondá neki: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és szaporodjál; nemzetek és népek sokasága fog származni tőled, királyok erednek ágyékodból.

1 Móz. 35,12

És a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom és ivadékodnak utánad.

1 Móz. 35,13

És eltávozék tőle.

1 Móz. 35,14

Ő pedig kő-emléket emele azon helyen, hol az Isten szólott vala neki, italáldozatot öntvén arra, és olajjal fölkenvén azt.

1 Móz. 35,15

És hivá azon hely nevét Bételnek.

1 Móz. 35,16

Elköltözvén pedig onnét, tavaszi időben azon földre méne, mely Efrata felé viszen; a hol szülni akarván Rákel,

1 Móz. 35,17

a szülés nehéz volta miatt veszedelemben forog vala. És mondá neki a bába: Ne félj, mert ezen fiad is megleszen.

1 Móz. 35,18

De a fájdalom miatt lelkét mármár kiadván, és halála elközelgetvén, fia nevét hivá Benoninak azaz fájdalmam fiának; atyja pedig nevezé Benjaminnak azaz jobbkéz fiának.

1 Móz. 35,19

Meghala tehát Rákel, és eltemetteték azon úton, mely Efratába viszen, s ez Betlehem.

1 Móz. 35,20

És Jákob jeloszlopot emele az ő sírja fölött; mely Rákel sirjának emléke mind e mai napig.

1 Móz. 35,21

S elköltözvén onnét, a nyáj tornyán túl voná fel sátorát.

1 Móz. 35,22

És mikor azon tartományban lakik vala, elméne Rúben, és atyjának ágyasával, Bálával hála; a mi előtte nem marada titokban. Jákob fiai pedig tizenketten valának.

1 Móz. 35,23

Lia fiai: az elsőszülött Rúben és Simeon, Lévi és Júdás, Isszakar és Zabulon.

1 Móz. 35,24

Rákel fiai: József és Benjamin.

1 Móz. 35,25

Bálának, Rákel szolgálójának fiai: Dán és Neftali.

1 Móz. 35,26

Zelfának, Lia szolgálójának fiai: Gád és Áser; ezek Jákob fiai, kik neki szíriai Mezopotámiában születtek.

1 Móz. 35,27

És eljuta atyjához, Izsákhoz, Mambréba, Arbé városába, mely Hebron, hol Ábrahám és Izsák zarándokúl laktak.

1 Móz. 35,28

És Izsáknak teljes napjai száz nyolczvan esztendők valának.

1 Móz. 35,29

És elerőtlenedvén a kor miatt, meghala, és népéhez téteték, öreg levén s napokkal teljes; fiai, Esau és Jákob, eltemeték őt.

1 Móz. 36

Esau utódai.

1 Móz. 36,1

Ezek pedig Esau nemzetségei, a ki Edom.

1 Móz. 36,2

Esau Kanaán leányai közől vőn feleségeket: Ádát, a heteus Elon leányát és Ólibamát, Ánának, a heveus Szebeon leányának leányát.

1 Móz. 36,3

és Bászematot, Izmael leányát, Nabajot húgát.

1 Móz. 36,4

Szülé pedig Áda Elifázt, Bászemat szülé Ráhuelt, [Krón. I. 1,35.]

1 Móz. 36,5

Ólibama szülé Jehust és Ihelont és Kórét. Ezek Esau fiai, kik neki Kanaán földén születtek.

1 Móz. 36,6

Vevé pedig Esau feleségeit és fiait és leányait, és házában minden lelket, és vagyonát és marháját, és mindenét a mit szerezhetett Kanaánban, és elméne más tartományba, és elvála öcscsétől, Jákobtól.

1 Móz. 36,7

Mert igen gazdagok valának, és együtt nem lakhatának; nem is férhetének el zarándokságuk földén a nyájak sokasága miatt. [Móz. I. 13,6.]

1 Móz. 36,8

És Szeir hegyén lakék Esau, a ki Edom. [Józ. 24,4.]

1 Móz. 36,9

Ezek pedig Esaunak, az edomiták atyjának nemzetségei Szeir hegyén,

1 Móz. 36,10

és ezek az ő fiainak nevei: Elifáz, Ádának, Esau feleségének fia, és Ráhuel Bászematnak, az ő feleségének fia. [Krón. I. 1,34.]

1 Móz. 36,11

És Elifáznak fiai voltak: Téman, Omar, Szefó és Gátam és Cenez.

1 Móz. 36,12

Tamna pedig Elifáznak, Esau fiának ágyasa vala; ki szülé neki Ameleket. Ezek Ádának, Esau feleségének fiai.

1 Móz. 36,13

Ráhuel fiai pedig: Náhat és Zára, Szamma és Méza; ezek Bászematnak, Esau feleségének fiai.

1 Móz. 36,14

Ólibamának, Esau feleségének, ki Ánának, Szebeon leányának leánya volt, fiai, kiket szült neki, ezek: Jehus és Ihelon és Kóre.

1 Móz. 36,15

Ezek a fejedelmek Esau fiai közől. Elifáznak, Esau elsőszülöttének fiai: Teman fejedelem, Omár fejedelem, Szefo fejedelem, Cenez fejedelem,

1 Móz. 36,16

Kóre fejedelem, Gátam fejedelem, Amalek fejedelem. Ezek Elifáz fiai Edom földén, és ezek Áda fiai.

1 Móz. 36,17

Ráhuelnek, Esau fiának fiai ezek: Náhat fejedelem, Zára fejedelem, Szamma fejedelem, Méza fejedelem. Ezek Ráhuel fejedelmei Edom földén; ezek Bászematnak, Esau feleségének fiai.

1 Móz. 36,18

Ólibamának, Esau feleségének fiai pedig ezek: Jehus fejedelem, Ihelon fejedelem, Kóre fejedelem. Ezek Ólibamától, Ána leányától, Esau feleségétől való fejedelmek.

1 Móz. 36,19

Ezek Esau fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ő az Edom.

1 Móz. 36,20

Ezek a horreus Szeir fiai, azon földnek lakosai: Lotan és Szóbal, Szebeon és Ána, [Krón. I. 1,38.]

1 Móz. 36,21

Díszon és Eszer és Díszan. Ezek a horreusok fejedelmei, Szeir fiai Edom földén.

1 Móz. 36,22

Lotánnak pedig fiai lőnek, Hóri és Heman, Lotán húga pedig Tamna vala.

1 Móz. 36,23

És ezek Szobál fiai: Alvan és Manahat, Ebal és Széfo és Onam.

1 Móz. 36,24

És ezek Szabeon fiai: Ája és Ána. Ez azon Ána, ki meleg vizeket talált a pusztában, mikor atyjának, Szebeonnak szamarait legeltette.

1 Móz. 36,25

És ennek fia, Díszon, és leánya Ólibama.

1 Móz. 36,26

És ezek Díszon fiai: Hamdan és Eszeban Jetram és Káran.

1 Móz. 36,27

És ezek Eszer fiai: Bálaan és Záván, és Ákán.

1 Móz. 36,28

Díszan fiai pedig Husz és Áram voltak.

1 Móz. 36,29

Ezek a horreusok fejedelmei: Lotán fejedelem, Szobál fejedelem, Szebeon fejedelem, Ána fejedelem,

1 Móz. 36,30

Díszon fejedelem, Eszer fejedelem, Díszan fejedelem; ezek a horreusok fejedelmei, kik Szeir földén országlottak.

1 Móz. 36,31

A királyok pedig, kik Edom földén országlottak, mielőtt Izrael fiainak királyuk lett volna, ezek voltak:

1 Móz. 36,32

Bela, Beor fia, és az ő városa neve: Denaba.

1 Móz. 36,33

Meghalván pedig Bela, országla helyette Jóbáb, a boszrai Zára fia.

1 Móz. 36,34

És miután meghalt Jóbáb, országla helyette Huszam, a temanusok földéről.

1 Móz. 36,35

Ez is meghalván, országla helyette Abad, Badad fia, ki megveré Mádiánt Moáb tartományában; és az ő városa neve Avit.

1 Móz. 36,36

És miután meghalt Adad, országla helyette a maszrekai Szemla.

1 Móz. 36,37

Ez is meghalván, országla helyette Saul, Rohobot folyóvizétől.

1 Móz. 36,38

És miután ez is meghalt, követé őt az országlásban Balanán, Akobor fia.

1 Móz. 36,39

Ez is meghalván, országla helyette Ádár, és az ő városa neve Fau vala; és felesége neveztetik vala Métabelnek, ki Matrednek, Mezaab leányának leánya.

1 Móz. 36,40

Ezek tehát Esau fejedelmeinek nevei, nemzetségeik, lakhelyeik és nevezeteik szerint: Tamna fejedelem, Alva fejedelem, Jetet fejedelem,

1 Móz. 36,41

Ólibama fejedelem, Ela fejedelem, Finon fejedelem,

1 Móz. 36,42

Cenez fejedelem, Teman fejedelem, Mabsár fejedelem,

1 Móz. 36,43

Magdiel fejedelem, Hiram fejedelem; ezek Edom fejedelmei, kik birodalmok földén laknak vala, Esau pedig az edomiták törzsatyja.

1 Móz. 37

Józsefet irigységből eladják testvérei.

1 Móz. 37,1

Jákob pedig Kanaán földén lakék, hol atyja zarándokoskodott.

1 Móz. 37,2

És ez az ő nemzetségének története. József mikor tizenhat esztendős volt, legelteti vala a nyájat bátyjaival, még mint gyermek; vala pedig atyja feleségeinek, Bálának és Zelfának fiaival; és atyjánál bevádolá testvéreit valami nagy gonoszság miatt.

1 Móz. 37,3

Izrael pedig minden fiai fölött szereti vala Józsefet, mivel őt vénségében nemzette volt, és tarka köntöst készíte neki.

1 Móz. 37,4

Látván pedig bátyjai, hogy atyjoktól minden fiainál inkább szerettetik, gyülölik vala őt, és semmit sem szólhattak neki békeségesen.

1 Móz. 37,5

Történék az is, hogy álom-látását elbeszélé bátyjainak, a mi még nagyobb gyülölségnek lőn eredete.

1 Móz. 37,6

És mondá nekik: Halljátok álmomat, melyet láttam.

1 Móz. 37,7

Úgy látszott vala nekem, mintha kévéket kötöttünk volna a szántóföldön, s az én kévém fölemelkedvén megállott, és a ti körűlálló kévéitek földig meghajoltak az én kévém előtt.

1 Móz. 37,8

Felelének testvérei: Vajjon még királyunk lészsz-e, avagy uralmad alá vettetünk-e? Ezen álmok és beszédek tárgya irígységnek és gyülölségnek lőn gyujtószere.

1 Móz. 37,9

Más álmot is láta, melyet elbeszéle, testvéreinek, mondván: Láttam álmomban mintha a nap és hold és tizenegy csillag előttem magát földig meghajtotta volna.

1 Móz. 37,10

Midőn ezt atyjának és testvéreinek elbeszélte, atyja megfeddé őt, és mondá: Mit jelentsen ez álom, melyet láttál? talán hogy én, és anyád és testvéreid földig hajolunk-e meg előtted?

1 Móz. 37,11

Azért irigykedének rá testvérei, atyja pedig e dolog felől hallgatva elmélkedik vala.

1 Móz. 37,12

És mikor testvérei atyjok nyájainak legeltetésében valának Szikemben,

1 Móz. 37,13

mondá neki Izrael; Testvéreid a juhokat Szikemben legeltetik, jöszte, elküldelek hozzájok. Ki felelvén:

1 Móz. 37,14

Jelen vagyok; mondá neki: Menj el, és nézd meg, ha minden jól van-e testvéreid és a barmok körűl? és hozd hírűl nekem, mint van a dolog. Elküldetvén Hebron völgyéből, méne Szikembe.

1 Móz. 37,15

És látá őt egy férfiú a mezőn tévelyegni, és kérdezé: mit keres?

1 Móz. 37,16

Ő pedig felelé: Testvéreimet keresem, mondd meg, hol legeltetik a nyájakat?

1 Móz. 37,17

És mondá neki a férfiú: Elmentek ezen helyről, hallám pedig, hogy mondák: Menjünk Dótainba. Elméne tehát József az ő testvérei után, és megtalálá őket Dótainban.

1 Móz. 37,18

Kik midőn őt messziről meglátták, mielőtt hozzájok jutott, arról gondolkodtak, hogy őt megöljék;

1 Móz. 37,19

És szólának egymás között: Itt jön az álomlátó;

1 Móz. 37,20

jertek, öljük meg őt, és vessük egy régi vízverembe, és mondjuk, hogy a gonosz vad ette meg őt; és akkor majd kitűnik, mit használnak neki álmai.

1 Móz. 37,21

Hallván pedig ezt Rúben, igyekszik vala kiszabadítani őt kezeikből, és mondá: [Móz. I. 42,22.]

1 Móz. 37,22

Ne vegyétek el életét, se vérét ne ontsátok, hanem vessétek őt ama vízverembe, mely a pusztában vagyon, és kezeiteket tartsátok tisztán; ezt pedig mondja vala, ki akarván őt szabadítani kezeikből, és atyjának visszaadni.

1 Móz. 37,23

Mihelyt tehát elérkezék bátyjaihoz, megfoszták őt bokáig érő tarka köntösétől,

1 Móz. 37,24

s egy régi vízverembe ereszték le, melyben víz nem vala.

1 Móz. 37,25

És leülvén kenyerezni, izmaelita vándorokat látának jőni Gálaádból, kik tevéiken fűszereket, fenyű-viaszt, és mirrha-zsengét visznek vala Egyiptomba.

1 Móz. 37,26

Mondá azért Júdás az ő testvéreinek: Mit használ nekünk, ha megöljük öcsénket, és vérét eltitkoljuk?

1 Móz. 37,27

Jobb, ha inkább eladatik az izmaelitáknak, hogy kezeink meg ne fertőztessenek, mert atyánkfia és testvérünk. S megnyugvának beszédén a testvérek.

1 Móz. 37,28

És midőn a madianita kereskedők ott átmennek vala, kivonák őt a vízveremből, és eladák az izmaelitáknak húsz ezüst sikluson, kik őt Egyiptomba vivék. [Bölcs. 10,13.]

1 Móz. 37,29

És visszatérvén Rúben a veremhez, nem találá a gyermeket;

1 Móz. 37,30

megszaggatá ruháit, és testvéreihez menvén, mondá: A gyermek nincs már ott, s én hova menjek?

1 Móz. 37,31

Ők pedig vevék köntösét, és egy megölt gödölye vérébe márták,

1 Móz. 37,32

küldvén hírmondókat, kik azt atyjához vigyék, és mondják: Ezt találtuk; nézzed, vajjon fiad köntöse-e, vagy nem?

1 Móz. 37,33

S mikor azt atyja megismerte, mondá: Ez fiam köntöse, a gonosz állat szaggatta őt szét, a fenevad ette meg Józsefet.

1 Móz. 37,34

És megszaggatván ruháit, szőrzsákba öltözék, siratván fiát sok ideig.

1 Móz. 37,35

Egybegyűlvén pedig minden magzatai, hogy enyhítsék atyjok bánatát, ő nem akará a vigasztalást elfogadni, hanem mondá: Keseregvén, lemegyek fiamhoz a halottak országába. És meg nem szűne a sírástól.

1 Móz. 37,36

A madianiták azonban eladták Józsefet Egyiptomban Fáraó udvari tisztének, Putifárnak, a vitézek hadnagyának.

1 Móz. 38

Júdás gyermekei, és az ő vétke Támárral.

1 Móz. 38,1

Azon időtájban lemenvén Júdás testvéreitől, betére egy Hirám nevű odollámi férfiúhoz.

1 Móz. 38,2

És meglátá ott egy Szue nevű, kananeus ember leányát, és feleségűl vévén, beméne hozzája.

1 Móz. 38,3

Ki fogana, és fiat szüle, és nevét Hernek hivá.

1 Móz. 38,4

És ismét magzatot foganván, született fiát Onánnak hivá. [Móz. IV. 26,19.]

1 Móz. 38,5

Harmadikat is szüle, kit Szélának neveze, ennek születése után szülni megszűne.

1 Móz. 38,6

Júdás pedig elsőszülöttének, Hernek Támár nevű feleséget ada.

1 Móz. 38,7

Azonban Her, Júdás elsőszülötte gonosz vala az Úr színe előtt, és tőle megöleték. [Móz. IV. 26,19. Krón. I. 2,3.]

1 Móz. 38,8

Mondá azért Júdás az ő fiának, Onánnak: Menj be bátyád feleségéhez, és vedd őt házastársúl, hogy ivadékot támaszsz bátyádnak.

1 Móz. 38,9

Amaz tudván, hogy a fiak nem neki születnek, bemenvén bátyja feleségéhez, a magot földre ontja vala, hogy magzatok bátyja nevére ne szülessenek.

1 Móz. 38,10

És azért megveré őt az Úr, mivelhogy utálatos dolgot cselekedett.

1 Móz. 38,11

Annakokáért mondá Júdás az ő menyének, Támárnak: Maradj özvegyen atyád házában, míg fölnevekedik fiam, Széla; mert fél vala, nehogy ez is meghaljon, mint bátyjai. Ki elméne, és atyja házánál lakék.

1 Móz. 38,12

Sok napok multával pedig meghala Szue leánya, Júdás felesége, ki a gyászolás után megvigasztalódván, fölméne Tamnaszba juhainak nyírőihez, ő és Hirasz, az odollámi juhpásztor.

1 Móz. 38,13

És hírűl vivék Támárnak, hogy ipa fölmegy Tamnaszba a juhok nyírésére.

1 Móz. 38,14

Ki levetvén özvegyi ruháit, arczfátyolt vőn, és elváltoztatván öltözetét, leüle a kettős úton, mely Tamnaszba viszen; azért hogy már megnőtt Széla, és nem nyeré őt férjeűl.

1 Móz. 38,15

Kit meglátván Júdás, parázna személynek tartja: mert befödözte vala orczáját, hogy meg ne ismertessék.

1 Móz. 38,16

És bemenvén hozzája, mondá: Engedd, hogy közösűljek veled; mert nem tudja vala, hogy az ő menye. Ki felelvén: Mit adsz nekem, hogy közösűlhess velem?

1 Móz. 38,17

mondá: Egy gödölyét küldök neked a nyájból. Amaz viszontag mondá: Megengedem, a mit kivánsz, ha zálogot adsz nekem, míg megküldöd a mit igérsz.

1 Móz. 38,18

Mondá Júdás: Mit akarsz, hogy zálogúl adjak neked? Felelé: Gyürűdet és a karpereczet és a botot, melyet kezedben tartasz. S egy közösűléssel teherbe esék az aszszony.

1 Móz. 38,19

És fölkelvén, elméne; és levetvén öltözetét, melyet magára vett vala, felöltözék özvegyi ruháiba.

1 Móz. 38,20

Júdás pedig elküldé a gödölyét odollámi pásztora által, hogy visszavegye a zálogot, melyet az asszonynak adott vala; ki midőn őt nem találta,

1 Móz. 38,21

megkérdé azon hely embereit: Hol van amaz asszony, ki a kettős uton ült vala? Kik mindnyájan felelének: Nem volt parázna személy ezen a helyen.

1 Móz. 38,22

Visszatére Júdáshoz, és mondá neki: Nem találtam meg őt; sőt azon hely emberei is azt mondották nekem, hogy soha ott parázna személy nem ült.

1 Móz. 38,23

Mondá Júdás: Tartsa magának, csakugyan hazudságról nem vádolhat minket; én elküldöttem a gödölyét, melyet igértem vala: és te nem találtad fel őt.

1 Móz. 38,24

Ime azonban három hónap múlva hírűl vivék Júdásnak, mondván: Menyed, Támár fajtalankodott, és viselőssége már meglátszik. És mondá Júdás: Hozzátok elé őt, hogy megégettessék.

1 Móz. 38,25

Ki mikor a büntetésre vitetik vala, ipához külde, mondván: Azon férfiútól fogantam, a kiéi ezek; ismerd meg kié a gyürű és a karperecz és a bot?

1 Móz. 38,26

Ki megismervén az ajándékokat, mondá: Igazabb ő nálamnál, mert nem adtam őt fiamnak, Szélának. Mindazáltal többé meg nem ismeré őt.

1 Móz. 38,27

Elközelgetvén pedig a szülés, ikrek találtatának méhében; és midőn a kisdedeket szülné, egyik kinyujtá kezét, melyre a bába piros fonalat köte, mondván: [Máté 1,3.]

1 Móz. 38,28

Ez jő ki előbb.

1 Móz. 38,29

Amaz pedig visszavonván kezét, a másik jöve ki, és mondá az asszony: Miért szakadt meg éretted a burok? és azért hivá az ő nevét Fáresznek.

1 Móz. 38,30

Azután jöve ki testvére, kinek kezén a piros fonal vala, kit Zárának neveze. [Krón. I. 2,4.]

1 Móz. 39

József ártatalansága és fogsága.

1 Móz. 39,1

József tehát Egyiptomba viteték, és az egyiptomi Putifár, Fáraó főtisztje, a vitézek hadnagya, vevé meg őt az izmaelitáktól, kiktől oda vitetett vala.

1 Móz. 39,2

És vele lévén az Úr, ő mindenekben szerencsésen cselekvő férfiú vala; és urának házában lakék,

1 Móz. 39,3

Ki igen jól tudja vala, hogy az Úr van vele, és hogy minden a mit tesz, általa sikerűl kezeiben.

1 Móz. 39,4

És kedvet talála József ura előtt, és az ő szolgája lőn, és mindenek fölé rendeltetvén, kormányozá a rábízott házat és mindent, a mi neki adatott vala.

1 Móz. 39,5

És az Úr megáldá az egyiptomi ember házát Józsefért, és megsokasítá minden vagyonát, mind otthon, mind a mezőkön;

1 Móz. 39,6

és neki egyébre nem vala gondja, csak épen a kenyérre, melyet eszik vala. József pedig alakra szép és tekintetre ékes vala.

1 Móz. 39,7

Egy idő mulva tehát asszonya Józsefre veté szemeit, és mondá neki: Hálj velem.

1 Móz. 39,8

Ki semmikép sem állván a gonosz cselekedetre, mondá neki: Ime uram mindent kezembe adván, nem is tudja, mije van házában,

1 Móz. 39,9

és semmi sincs olyan, mi hatalmamban ne volna, vagy a mit nekem át nem adott, kivéve téged, ki felesége vagy; hogy cselekedhetném tehát e gonoszságot, és hogy vétkezhetném az én Istenem ellen?

1 Móz. 39,10

Efféle szókkal az asszony naponkint untatja vala az ifjút, de ez megveté a fajtalankodást.

1 Móz. 39,11

Történék pedig egy napon, hogy József a házba méne, valami dolgot végezni, senki sem lévén ottan.

1 Móz. 39,12

És amaz megragadván ruhájának szélét, mondá: Hálj velem. Ki annak kezében hagyván palástját, elfuta és kiméne.

1 Móz. 39,13

És mikor az asszony látta kezében a ruhát, és hogy megvettetett:

1 Móz. 39,14

beszólítá háza népét és mondá nekik: Ime behozta e zsidó férfiút, hogy minket meggyalázzon; bejött hozzám, hogy velem közösűljön, és midőn felkiáltottam,

1 Móz. 39,15

és hallotta szómat, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott.

1 Móz. 39,16

Azért a vádnak bebizonyítására, a letartott palástot megmutatá hazatért férjének,

1 Móz. 39,17

és mondá: Bejött hozzám a zsidó szolga, kit ide hoztál, hogy meggyalázzon engem;

1 Móz. 39,18

és midőn engem kiáltani hallott, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott.

1 Móz. 39,19

Ezeket hallván ura, és felesége szavának képtelen hitelt adván, igen megharaguvék,

1 Móz. 39,20

és Józsefet azon tömlöczbe vetteté, hol a király foglyai őriztetnek vala, és ott lőn bezárva. [Zsolt. 104,18.]

1 Móz. 39,21

Az Úr pedig Józseffel vala, és könyörűlvén rajta, kedvessé tevé őt a főtömlöcztartó előtt.

1 Móz. 39,22

Ki az ő kezébe adá mind a foglyokat, kik őrizet alatt tartatnak vala, és a mi csak történt, ő általa lőn meg.

1 Móz. 39,23

És semmire gondot nem visele, mindent ő rá bízván. Mert vele az Úr vala, és minden cselekedeteinek sikert ada.

1 Móz. 40

József a foglyok álmait fejtegeti.

1 Móz. 40,1

Ezek így lévén, történék, hogy két főtiszt, az egyiptomi király pohárnoka és sütője, vétkezének urok ellen.

1 Móz. 40,2

És megharagudván rájok Fáraó, (mert egyik a pohárnokok, másik a sütők főtisztje vala),

1 Móz. 40,3

a vitézek hadnagyának tömlöczébe vetteté őket, melyben József is fogva vala.

1 Móz. 40,4

A tömlöcztartó pedig Józsefre bízá őket, ki szolgál vala is nekik. Elfolyt pedig egy idő, míg azok őrizet alatt tartatnak vala.

1 Móz. 40,5

És álmot látának egy éjjel mind a ketten, rájok illő jelentőséggel,

1 Móz. 40,6

kikhez midőn József reggel bement, és látta, hogy szomorúak,

1 Móz. 40,7

tudakozá tőlök, mondván: Miért szomorúbb ma orczátok a szokottnál?

1 Móz. 40,8

Kik felelének: Álmot láttunk, és nincs a ki megmagyarázza nekünk. És mondá nekik József: Nem Istené-e a magyarázás? mondjátok el nekem, mit láttatok?

1 Móz. 40,9

Elsőbb a főpohárnok beszélé el álmát: Láték előttem egy szőlőtőt,

1 Móz. 40,10

melyen három vessző vala, lassankint bimbókká fakadni, s virágzás után a szőlőgerezdeket megérni,

1 Móz. 40,11

és Fáraó pohara vala kezemben; vevém tehát a gerezdeket, és a pohárba facsarám, melyet tartok vala, és a poharat Fáraónak adám.

1 Móz. 40,12

Felelé József: Ez az álom magyarázata: A három szőlővessző még három nap,

1 Móz. 40,13

melyek után megemlékezik Fáraó szolgálatodról, és előbbi hivatalodba visszahelyez téged; és neki adod a poharat tiszted szerint, mint azelőtt szoktál vala cselekedni.

1 Móz. 40,14

Csak azután emlékezzél meg rólam, midőn jól leszen dolgot, és tégy irgalmat velem, megemlítvén Fáraónak, hogy vigyen ki engem e tömlöczből;

1 Móz. 40,15

mert orozva hoztak el engem a zsidók földéről, és itt ártatlanúl vettettem e verembe.

1 Móz. 40,16

Látván a sütők mestere, hogy az álmot okosan fejtette meg, mondá: Én is álmot láttam, hogy három kosár liszt vala fejemen,

1 Móz. 40,17

és az egyik kosárban, mely felűl vala, mindenféle, mesterségesen készűlt süteményeket vivék, és abból a madarak evének.

1 Móz. 40,18

Felelé József: Ez az álom magyarázata: A három kosár még három nap,

1 Móz. 40,19

melyek után Fáraó fejedet véteti, és keresztfára akasztat téged, és a madarak testedet megszaggatják.

1 Móz. 40,20

Harmadnap múlva Fáraó születésének napja vala; ki nagy lakomát szerezvén szolgáinak, a lakoma között megemlékezék a pohárnokok mesteréről és a sütők főnökéről.

1 Móz. 40,21

És az egyiket helyére visszaállítá, hogy poharat nyujtson neki;

1 Móz. 40,22

a másikat pedig akasztófára függeszteté; hogy a jövendölőnek igazmondása bebizonyodjék.

1 Móz. 40,23

Mindazáltal a pohárnokok főtisztje szerencsés állapotjában elfeledkezék magyarázójáról.

1 Móz. 41

József megfejti Fáraó álmát, és nagy méltóságra emeltetik.

1 Móz. 41,1

Két esztendő múlva Fáraó álmot láta. Úgy tetszik vala neki, mintha folyóvíz mellett állana,

1 Móz. 41,2

melyből hét szép és igen kövér tehén jöve föl és legel vala a mocsáros helyeken.

1 Móz. 41,3

Más hét undok és elsoványodott is emelkedék ki a folyóvízből, és szintén a vízparton legel vala a zöldellő helyeken.

1 Móz. 41,4

És ezek elnyelék amazokat, melyek csodaszép színben és állapotban valának. Mire fölserkene Fáraó.

1 Móz. 41,5

Ismét elaluvék, és más álmot láta. Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és szép;

1 Móz. 41,6

és más ugyanannyi vékony és a hőségtől kiszáradt kalászok növének,

1 Móz. 41,7

megemésztvén az előbbieknek minden szépségét. Fölserkenvén Fáraó a nyugalomból,

1 Móz. 41,8

miután megviradt, félelemmel megrettenvén, elkülde Egyiptom minden jóslóihoz és minden bölcseihez; és eléhivatván őket, elbeszélé nekik az álmot, és nem vala, ki megmagyarázza.

1 Móz. 41,9

Akkor végre megemlékezvén a pohárnokok mestere, mondá: Megvallom bűnömet.

1 Móz. 41,10

A király megharagudván szolgáira, megparancsolá: hogy engem és a sütők mesterét a vitézek hadnagyának tömlöczébe vessenek;

1 Móz. 41,11

a hol mindketten álmot látánk, mely a jövendőt jelenté.

1 Móz. 41,12

Vala ott egy zsidó ifjú, a vitézek hadnagyának szolgája, kinek elbeszélvén az álmokat,

1 Móz. 41,13

mindazt hallottuk tőle, mit azután a dolog esete beigazolt. Mert nekem visszaadaték hivatalom, és amaz felakasztaték a keresztre.

1 Móz. 41,14

A király parancsára Józsefet azonnal kihozván a tömlöczből, megnyírék, és más ruhát adván rá, eléje vivék.

1 Móz. 41,15

Kinek amaz mondá: Álmokat láttam, és nincs, ki megmagyarázza; a mihez, mint hallom, te igen bölcsen értesz.

1 Móz. 41,16

Felelé József: Az Isten nálam nélkül fog szerencsét mondani Fáraónak. [Máté 10,20.]

1 Móz. 41,17

Elbeszélé tehát Fáraó, a mit látott vala. Úgy tetszik vala nekem, mintha folyóvíz partján állanék,

1 Móz. 41,18

és hét igen szép és kövér húsú tehén jöve föl a folyóvízből, melyek a mocsáros legelő zöldjén szedegetnek vala;

1 Móz. 41,19

és ezek után más hét jöve föl, oly rút és sovány, hogy soha olyakat Egyiptom földén nem láttam;

1 Móz. 41,20

melyek elnyelvén és megemésztvén az elsőket,

1 Móz. 41,21

semmi jelenségét nem adák a jóllakásnak, hanem hasonló soványságban és rút lankadtságban maradának. Fölserkenék; és újra mély álomtól elnyomatván,

1 Móz. 41,22

álmot láték: Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és fölötte szép.

1 Móz. 41,23

Más hét vékony és a hőségtől kiszáradt is nő vala egy száron;

1 Móz. 41,24

ezek az előbbiek szépségét elnyelék. Elbeszélém ez álmot a jósoknak, és senki sincs, ki megfejtse.

1 Móz. 41,25

Felelé József: A királynak álma mind egy. A mit Isten cselekedni fog, megjelentette Fáraónak.

1 Móz. 41,26

A hét szép tehén és hét teljes kalász a bőségnek hét esztendeje, és az álomnak ugyanegy jelentését foglalják magokban.

1 Móz. 41,27

A hét vékony és sovány tehén is, melyek amazok után jöttek fel, és a meleg széltől megégetett hét vékony kalász, a jövendő éhségnek hét esztendeje.

1 Móz. 41,28

Melyek ily renddel teljesednek be.

1 Móz. 41,29

Ime nagy bőségnek hét esztendeje fog jőni Egyiptom egész földére;

1 Móz. 41,30

melyet más hét oly igen terméketlen esztendő követ, hogy az előbbi bőség egészen el lesz feledve, mert az éhség megemészti az egész tartományt,

1 Móz. 41,31

és a bőség nagyvoltát megsemmisíti a nagy szükség.

1 Móz. 41,32

Hogy pedig másodszor is láttad az ugyanegy dologra vonatkozó álmot, bizonyos jele annak, hogy meglesz, a mit Isten mondott, és hamar beteljesedik.

1 Móz. 41,33

Most azért válaszszon a király bölcs és ügyes férfiút, és tegye őt Egyiptom földének gondviselőjévé,

1 Móz. 41,34

Ki tiszttartókat rendeljen minden tartományokban, és a termés ötödrészét a bőség hét esztendejében,

1 Móz. 41,35

melyek következnek, gyűjtse csűrökbe, és minden gabona Fáraó hatalma alá takartassék, és tartassék meg a városokban,

1 Móz. 41,36

előkészűletűl a hét esztendőnek, jövendő éhségére, mely elnyomja Egyiptomot, hogy a föld meg ne emésztessék a szükség miatt.

1 Móz. 41,37

Tetszék a tanács Fáraónak és minden tisztviselőinek;

1 Móz. 41,38

és szóla nekik: Vajjon találhatunk-e ily férfiút, ki az Isten lelkével teljes legyen?

1 Móz. 41,39

Mondá azért Józsefnek: Mivelhogy Isten neked mutatta meg mind a miket szólottál, találhatok-e náladnál bölcsebbet, vagy csak hozzád hasonlót?

1 Móz. 41,40

Te leszesz házam felügyelője, és szád parancsának az egész nép engedelmeskedni fog, csak királyi székemmel előzlek meg. [Zsolt. 104,21. Makk. I. 2,53. Ap.cs. 7,10.]

1 Móz. 41,41

És Fáraó mondá ismét Józsefnek: Ime egész Egyiptom földére rendeltelek.

1 Móz. 41,42

És levéve kezéről a gyürűt, az ő kezébe adá azt, és felöltözteté őt bíborköntösbe, és nyakába aranylánczot tőn,

1 Móz. 41,43

és második szekerébe ülteté őt, kiáltván a hírnök: hogy mindnyájan térdet hajtsanak előtte, és tudják meg, hogy ő fejedelme egész Egyiptom földének.

1 Móz. 41,44

És mondá a király Józsefnek: Én vagyok Fáraó; parancsod nélkül nem mozdítja meg senki kezét vagy lábát egész Egyiptom földén.

1 Móz. 41,45

És elváltoztatá az ő nevét, és nevezé őt egyiptomi nyelven: világ szabadítójának. És adá neki feleségűl Aszenetet, Putifárnak, a heliopoli papnak leányát. Bejárá tehát József Egyiptom földét.

1 Móz. 41,46

(Harmincz esztendős vala pedig, mikor Fáraó király elé állott); és körűljárá Egyiptom minden tartományát.

1 Móz. 41,47

És eljöve a hét esztendő bősége; és kévékbe kötvén a gabonát, összegyűjték Egyiptom csűreibe,

1 Móz. 41,48

és minden termés fölöslege megtakaríttaték minden városban.

1 Móz. 41,49

És oly nagy vala a búza bősége, hogy a tenger fövenyéhez hasonlíta, és a sokaság meghaladá a mértéket.

1 Móz. 41,50

Józsefnek pedig, mielőtt az éhség eljött, két fia születék, kiket neki Aszenet, a heliopoli papnak, Putifárnak leánya szüle. [Móz. I. 46,20. 48,5.]

1 Móz. 41,51

És hivá az elsőszülött nevét Manasszesnek, mondván: Elfeledtette velem Isten minden nyomorúságomat és atyám házát.

1 Móz. 41,52

És a másiknak nevét Efraimnak nevezé, mondván: Megszaporított engem Isten szegénységem földén.

1 Móz. 41,53

Miután pedig eltelt a bőség hét esztendeje, mely Egyiptomban vala,

1 Móz. 41,54

elkezde jőni a szükség hét esztendeje, a mint József előre megmondotta vala; az egész földön elhatalmazék az éhség, de Egyiptom minden tartományában vala kenyér.

1 Móz. 41,55

Miután pedig erre is éhség jött, a nép Fáraóhoz kiálta, kenyeret kérvén. Kiknek ez felelé: Menjetek Józsefhez, és a mit ő mondand nektek, azt cselekedjétek.

1 Móz. 41,56

Az éhség pedig naponkint növekedik vala az egész földön; és megnyita József minden csűröket, és árul vala az Egyiptomiaknak, mert az éhség rájok is nehezedett vala.

1 Móz. 41,57

És minden tartományok Egyiptomba jövének élelmet venni, hogy a fogyatkozás nyomorúságát enyhítsék.

1 Móz. 42

Jákob fiainak első útja Egyiptomba.

1 Móz. 42,1

Hallván pedig Jákob, hogy eleséget árúlnak Egyiptomban, mondá fiainak: Miért késtek?

1 Móz. 42,2

Hallottam, hogy búzát árulnak Egyiptomban; menjetek le, és vegyetek a mennyire szükségünk van, hogy élhessünk, és a fogyatkozás miatt meg ne emésztessünk.

1 Móz. 42,3

Lemenvén tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban,

1 Móz. 42,4

Benjamint otthon tartá Jákob, azt mondván az ő bátyjainak: Nehogy az úton valami baja történjék.

1 Móz. 42,5

Igy menének Egyiptom földére másokkal, szintén vásárlani menőkkel, mert éhség vala Kanaán földén.

1 Móz. 42,6

És József vala a fejedelem Egyiptom földén, s az ő engedelmével adják vala el a gabonát a népeknek. És mikor leborúltak előtte bátyjai,

1 Móz. 42,7

és megismerte őket, mint idegenekhez keményebben szóla, kérdvén őket: Honnan jöttetek? Kik felelének: Kanaán földéről, hogy élelmünkre szükségeseket vehessünk.

1 Móz. 42,8

És noha ő bátyjait megismeré, nem ismerteték meg tőlök.

1 Móz. 42,9

És megemlékezvén az álmokról, melyeket egykor látott vala, mondá nekik: Ti kémek vagytok; azért jöttetek, hogy e föld erőtlen részét meglássátok.

1 Móz. 42,10

Kik mondák: Nem úgy van, uram! hanem szolgáid azért jöttek, hogy élelmet vegyenek.

1 Móz. 42,11

Mindnyájan egy ember fiai vagyunk, békeségesen jöttünk, és szolgáid semmi gonoszra nem törekszenek.

1 Móz. 42,12

Kiknek ő felelé: Másképen vagyon; e föld erőtlen részeit jöttetek megnézni.

1 Móz. 42,13

Amazok pedig mondák: Tizenketten vagyunk testvérek, a te szolgáid, egy ember fiai Kanaán földén; a legkisebbik atyánkkal van, a másik nincs többé.

1 Móz. 42,14

Ez az, úgymond, a mit mondottam: hogy kémek vagytok;

1 Móz. 42,15

most majd megpróbállak: Úgy éljen Fáraó! el nem mentek innen, míg ide nem jő legkisebbik öcsétek.

1 Móz. 42,16

Küldjetek el egyet közőletek, s ez hozza el őt; ti pedig fogságban lesztek, hogy kitűnjék, vajjon igaz-e, a mit mondottatok, vagy hamis? különben, úgy éljen Fáraó! kémek vagytok.

1 Móz. 42,17

Annakokáért őrizet alatt tartá őket harmadnapig.

1 Móz. 42,18

Harmadnapon pedig a tömlöczből kihozatván, mondá nekik: Cselekedjétek, a mit mondottam, hogy éljetek; mert az Istent félem.

1 Móz. 42,19

Ha békeségesek vagytok, maradjon egyik testvértek lekötve a tömlöczben; ti pedig menjetek el, és vigyétek haza a gabonát, melyet vettetek;

1 Móz. 42,20

és legkisebbik öcséteket hozzátok hozzám, hogy megpróbálhassam beszédeteket, és meg ne haljatok. És úgy cselekvének, a mint mondotta vala. [Móz. I. 43,3.5.]

1 Móz. 42,21

És szólának egymáshoz: Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk a mi öcsénk ellen, látván lelke szorongatását, midőn könyörgött nekünk, és nem hallgattuk meg; azért jött ránk ezen inség.

1 Móz. 42,22

Közőlük egyik, Rúben mondá: Nem mondottam-e nektek: ne vétkezzetek a gyermek ellen! de nem hallgattatok rám? ime az ő vére most számon vétetik. [Móz. I. 37,22.]

1 Móz. 42,23

Nem tudják vala pedig, hogy József érti őket mivelhogy tolmács által szól vala hozzájok.

1 Móz. 42,24

És elfordúla egy kevéssé, és síra; és visszatérvén szóla velök;

1 Móz. 42,25

és letartván Simeont, és megköttetvén előttök, parancsolá a szolgáknak, hogy zsákjaikat búzával töltsék meg, s kinekkinek pénzét tegyék be zsákjába, adván azonfelűl élelmet az útra; és úgy cselekvének.

1 Móz. 42,26

Azok pedig elvivén a gabonát szamaraikon, elmenének.

1 Móz. 42,27

És megnyitván egyik a zsákot, hogy abrakot adjon barmának a szálláson, látván a pénzt a zsák szájában,

1 Móz. 42,28

mondá testvéreinek: Visszaadatott nekem a pénz, ime a zsákban vagyon. És álmélkodva és megzavarodva mondák egymásnak: Micsoda ez, mit az Isten nekünk cselekedett?

1 Móz. 42,29

És megérkezvén atyjokhoz, Jákobhoz, Kanaán főldére, elbeszélék neki mind a mi velek történt vala, mondván:

1 Móz. 42,30

Keményen szólt velünk azon föld ura, és minket a tartomány kémeinek tartott.

1 Móz. 42,31

Kinek azt felelők: Békeségesek vagyunk, és semmi álnokságot nem forralunk.

1 Móz. 42,32

Tizenketten vagyunk testvérek egy atyától; az egyik nincs többé, a legkisebbik atyánkkal van Kanaán földén.

1 Móz. 42,33

Ő mondá nekünk: Igy próbálom meg, hogy békeségesek vagytok-e? egyik testvérteket hagyjátok nálam, s a házi szükségtekre való élelmet vigyétek, és menjetek el,

1 Móz. 42,34

és legkisebbik öcséteket hozzátok hozzám, hadd tudjam, hogy nem vagytok kémek, és ezt, ki fogságban tartatik, visszanyerhessétek, és azután szabadságtok legyen venni, a mit akartok.

1 Móz. 42,35

Ezeket mondván, midőn a gabonát kitöltötték, mindenik megtalálá a zsákok szájába kötött pénzt; és megijedvén mindnyájan,

1 Móz. 42,36

mondá atyjok, Jákob: Minden gyermekeimtől megfosztotok; József nincs többé, Simeon fogságban tartatik, és Benjamint is elviszitek; mind rám száll e szerencsétlenség!

1 Móz. 42,37

Felelé neki Rúben: Mind a két fiamat öld meg, ha neked őt vissza nem hozom; add őt az én kezembe, és én őt visszaadom neked.

1 Móz. 42,38

Ő pedig mondá: Nem megyen le fiam veletek; bátyja meghalt, és ő egyedül maradt; ha valami baja történik a földön, melyre mentek, ősz hajamat fájdalommal viszitek a föld alá.

1 Móz. 43

Jákob fiainak második útja Egyiptomba Benjaminnal együtt.

1 Móz. 43,1

Azonban az éhség igen gyötri vala az egész földet.

1 Móz. 43,2

És elköltvén az élelmet, melyet Egyiptomból hoztak vala, mondá Jákob az ő fiainak: Menjetek vissza, és vegyetek számunkra egy kevés eleséget.

1 Móz. 43,3

Felelé Júdás: Erős esküvés bizonyításával hagyá meg nekünk az a férfiú, mondván: Nem látjátok meg orczámat, ha legkisebbik öcséteket el nem hozzátok magatokkal;

1 Móz. 43,4

ha tehát el akarod őt velünk ereszteni, elmegyünk együtt, és veszünk neked, a mi szükséges;

1 Móz. 43,5

ha pedig nem akarod, nem megyünk el; mert, a mint gyakorta mondottuk, az a férfiú tudatta velünk, mondván: Nem látjátok meg orczámat legkisebbik öcsétek nélkül. [Móz. I. 42,20.]

1 Móz. 43,6

Mondá nekik Izrael: Az én fájdalmamra cselekedtétek azt, megjelentvén neki, hogy még egy öcsétek vagyon.

1 Móz. 43,7

Azok pedig felelének: Azon ember rendre kérdezősködött nemzetségünkről: vajjon atyánk él-e? van-e még öcsénk? és ennek következtében feleltünk neki a szerint, a mint kérdezett; tudhattuk-e mi, hogy azt fogja mondani: Hozzátok el magatokkal öcséteket.

1 Móz. 43,8

Júdás is mondá atyjának: Ereszd el velem a gyermeket, hadd menjünk el, hogy élhessünk, s ne haljunk meg mi és kisdedeink.

1 Móz. 43,9

Magamra veszem én a gyermeket, kezeimből vedd számon őt; ha vissza nem hozom, és vissza nem adom őt neked, bűnös leszek ellened minden időben.

1 Móz. 43,10

Ha ezen halogatás nem történik, már másod úttal tértünk volna vissza.

1 Móz. 43,11

Annakokáért mondá nekik atyjok, Izrael: Ha úgy kell lenni, cselekedjetek, a mit akartok; vegyetek e föld legjobb gyümölcseiből edényeitekbe, és vigyetek ajándékokat azon férfiúnak, egy kevés fenyü-viaszt és mézet, illatos fa-mézgát, mirrha-zsengét, terpentint és mandolát.

1 Móz. 43,12

Pénzt is kétannyit vigyetek magatokkal, és a mit zsákjaitokban találtatok, vigyétek vissza, netalán hibából esett légyen;

1 Móz. 43,13

és öcséteket is vigyétek el, és menjetek azon férfiúhoz.

1 Móz. 43,14

Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörűletessé hozzátok, hogy veletek bocsássa vissza testvérteket, kit fogva tart, és ezt a Benjamint is; én pedig úgy leszek, mint megfosztott, magzatok nélkül.

1 Móz. 43,15

Vivének tehát a férfiak ajándékokat és kétannyi pénzt, és Benjaminnal együtt lemenének Egyiptomba, és József előtt megjelenének.

1 Móz. 43,16

Kiket midőn meglátott Benjaminnal együtt, parancsola háza sáfárának, mondván: Vezesd a házba e férfiakat, és ölj ennivaló állatott, és készíts lakomát, mert velem fognak ebédelni.

1 Móz. 43,17

Amaz megcselekvé, a mit neki parancsolt vala, és a házba vezeté a férfiakat.

1 Móz. 43,18

És ott megrettenve, mondák egymásnak: Ama pénzért hozattunk ide be, melyet visszavittünk azelőtt zsákjainkban, hogy most ürügyöt találjon ellenünk, és erőszakkal szolgaságra vessen minket is, szamarainkat is.

1 Móz. 43,19

Azért még az ajtóban a ház sáfárához járúlván,

1 Móz. 43,20

mondák: Kérünk, uram, hallgass ki minket. Ezelőtt is voltunk már itt élelmet venni,

1 Móz. 43,21

melyet megvévén, midőn a szállásra jutottunk, megnyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk; melyet most azon mértékkel visszahoztunk.

1 Móz. 43,22

De még más ezüstpénzt is hoztunk, veendők a mire szükségünk vagyon; nincs is tudtunkkal, ki tette azt zsákjainkba.

1 Móz. 43,23

Amaz pedig felelé: Békeség nektek, ne féljetek; Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba; mert a pénzt, melyet nekem adtatok, teljes mértékűnek találtam. És kivezeté hozzájok Simeont.

1 Móz. 43,24

És a házba vivén őket, vizet hoza, és megmosák lábaikat, és abrakot ada szamaraiknak.

1 Móz. 43,25

Ők pedig előkészíték az ajándékokat, míg József délre eljő, mert hallották vala, hogy ott fognak kenyeret enni.

1 Móz. 43,26

Beméne tehát József az ő házába, és amazok kezeikben tartván, eléje vivék az ajándékokat, egész földig hajolván meg előtte.

1 Móz. 43,27

Ő pedig viszont kegyesen köszöntvén őket, kérdezé, mondván: Egészségben van-e öreg atyátok, a kiről szólottatok vala nekem? él-e még?

1 Móz. 43,28

Ők felelének: Egészségben van szolgád, a mi atyánk; még él. És meghajolván, leborúlának előtte.

1 Móz. 43,29

József pedig fölemelvén szemeit, látá Benjamint, vele egy anyától való testvérét, és mondá: Ez-e a ti legifjabb öcsétek, a kiről szólottatok vala nekem? És ismét mondá: Az Isten legyen kegyelmes neked, fiam!

1 Móz. 43,30

És elsiete onnan, mert öcscsén szíve megindúlt, és kigördűlnek vala könyei, és bemenvén egy szobába síra.

1 Móz. 43,31

Azután mosdott arczczal ismét kijövén, megtartóztatá magát, és mondá: Hozzátok föl az étkeket.

1 Móz. 43,32

Felhozák azokat külön Józsefnek, külön testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, kik ott esznek vala külön, mert az egyiptomiaknak nem szabad a zsidókkal enni, s ők az oly lakomát tisztátalannak tartják.

1 Móz. 43,33

Leülének előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint, a legifjabb is kora szerint. És igen csodálkoznak vala.

1 Móz. 43,34

Kiki elvevé a részt, melyet tőle nyert; de nagyobb rész juta Benjaminnak, úgy hogy öt más részt is meghaladott. És ivának és megrészegedének együtt ővele.

1 Móz. 44

Benjamin lopásról vádoltatik.

1 Móz. 44,1

Parancsola pedig József háza sáfárának, mondván: Töltsd meg zsákjaikat gabonával, a mennyi azokba férhet, és mindenik pénzét tedd a zsákba fölűl.

1 Móz. 44,2

Ezüst poharamat pedig és a búza árát, melyet ő adott, tedd a legifjabbik zsákjának szájába. És úgy lőn.

1 Móz. 44,3

És megviradván, elbocsáttatának szamaraikkal együtt.

1 Móz. 44,4

És immár a városból kimentek, s egy kevéssé elhaladtak vala; akkoron eléhíván József háza sáfárát: Kelj föl, úgymond, és menj azon férfiak után, és megfogván őket, mondjad: Miért fizettetek roszszal a jóért.

1 Móz. 44,5

A pohár, melyet elloptatok, az, melyből uram iszik, és melyből jövendölni szokott; igen nagy gonoszságot cselekedtetek.

1 Móz. 44,6

Ő úgy tőn, a mint parancsolva volt; és megfogván őket, a szerint szóla nekik.

1 Móz. 44,7

Kik felelének: Miért szól így a mi urunk, mintha szolgáid ily nagy vétket cselekedtek volna?

1 Móz. 44,8

A pénzt, melyet a zsákokban fölűl találtunk, visszahoztuk neked Kanaán földéről: következésképen, hogy loptunk volna urad házából aranyat vagy ezüstöt?

1 Móz. 44,9

A kinél találtatik, szolgáid közől, a mit keressz, az haljon meg, és mi szolgái leszünk urunknak.

1 Móz. 44,10

Amaz mondá nekik: Legyen itéletetek szerint: a kinél találtatik, az legyen szolgám, ti pedig bűntelenek lesztek.

1 Móz. 44,11

Tehát sietve lerakván a földre a zsákokat, megnyiták mindnyájan.

1 Móz. 44,12

S miután megvizsgálta az öregebbiktől kezdve a legkisebbig, Benjamin zsákjában találá meg a poharat.

1 Móz. 44,13

Ők pedig megszaggatván ruháikat, és megterhelvén ismét szamaraikat, visszatérének a városba.

1 Móz. 44,14

És Júdás első méne be testvéreivel Józsefhez, (ki még azon helyről el nem ment vala), és előtte mindnyájan földre esének.

1 Móz. 44,15

Ő pedig mondá nekik: Miért kivántatok így cselekedni? nem tudjátok-e, hogy nincs hozzám hasonló a jövendölés tudományában?

1 Móz. 44,16

Kinek mondá Júdás: Mit feleljünk uramnak? vagy mit szóljunk? vagy mivel mentsük igazán magunkat? az Isten gonoszságot talált szolgáidban; ime mindnyájan szolgái vagyunk uramnak, mind mi mind a kinél a pohár megtaláltatott.

1 Móz. 44,17

Felelé József: Távol legyen tőlem, hogy így cselekedjem; a ki ellopta a poharat, az legyen szolgám: ti pedig szabadon menjetek el atyátokhoz.

1 Móz. 44,18

Közelebb járúlván pedig Júdás, bizodalommal mondá: Kérlek, uram, hadd szóljon a te szolgád egy igét füleidbe; és ne haragudjál meg szolgádra: mert te vagy Fáraó után,

1 Móz. 44,19

Uram! Kérdezéd előbb a te szolgáidat: Van-e atyátok, vagy testvéretek? [Móz. I. 42,11.13.]

1 Móz. 44,20

És mi azt felelők neked, uramnak: Öreg atyánk van és legifjabb öcsénk, ki az ő vénségében született, kinek egy anyától lett testvére meghalt; s így ő egyetlene anyjának, atyja pedig igen szereti őt.

1 Móz. 44,21

És mondád szolgáidnak: Hozzátok őt hozzám, hogy szemeimet rája vessem.

1 Móz. 44,22

Mi pedig kijelentők uramnak: A gyermek nem hagyhatja el atyját, mert ez, ha elbocsátja őt, meghal.

1 Móz. 44,23

És mondád szolgáidnak: Ha el nem jövend veletek legifjabb öcsétek, nem látjátok többé orczámat. [Móz. I. 43,3.5.]

1 Móz. 44,24

Mikor tehát fölmentünk szolgádhoz, atyánkhoz, elbeszélők neki mind, a miket szólott az én uram.

1 Móz. 44,25

És mondá atyánk: Menjetek ismét oda, és vegyetek egy kevés búzát;

1 Móz. 44,26

azt mondottuk neki: Nem mehetünk el; ha legkisebbik öcsénk velünk lejövend, együtt elmegyünk; mert ha ő velünk nem lesz, nem merünk ama férfiú színe elé menni.

1 Móz. 44,27

Ezekre ő felelé: Tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem. [Móz. I. 35,24.]

1 Móz. 44,28

Kiment az egyik, és azt mondtátok: A fenevad ette meg őt, és mindeddig meg nem jelent. [Móz. I. 37,23.33.]

1 Móz. 44,29

Ha ezt is elviszitek, és valami baja történik az úton, ősz hajamat keserűséggel viszitek a föld alá.

1 Móz. 44,30

Azért, ha bemegyek a te szolgádhoz atyánkhoz, és a gyermek nem lesz velünk (holott amannak lelke ennek lelkén függ),

1 Móz. 44,31

és meglátja, hogy ő nincs velünk, meghal, és szolgáid az ő ősz haját fájdalommal viszik a föld alá.

1 Móz. 44,32

Én legyek inkább szolgád, ki ezt hűségem alá vettem, és kezes lettem, mondván: Ha vissza nem hozom őt, bűnös leszek atyám ellen minden időben. [Móz. I. 43,9.]

1 Móz. 44,33

Hadd maradjak tehát én, szolgád, a gyermek helyett, uramnak szolgálatában, és a gyermek menjen föl bátyjaival.

1 Móz. 44,34

Mert nem térhetek vissza atyámhoz a gyermek nélkűl, hogy ne legyek tanúja a keserűségnek, mely alatt atyám össze fog roskadni.

1 Móz. 45

József magát testvéreinek kinyilatkoztatja; s ezek visszautaznak.

1 Móz. 45,1

József nem tartóztathatá tovább magát, sokan állván körülötte; azért parancsolá, hogy menjenek ki mindnyájan, és semmi idegen ne legyen jelen az egymás megismerésében.

1 Móz. 45,2

És fölemelvén szavát, síra, úgy hogy meghallák az egyiptomiak és Fáraó egész háza.

1 Móz. 45,3

És mondá testvéreinek: Én vagyok József; él-e még atyám? S testvérei nem felelhetnek vala, nagy ijedéssel megrettenvén.

1 Móz. 45,4

Kiknek ő kegyesen mondá: Járúljatok hozzám. És mikor közelebb járúltak: Én vagyok, úgymond, József, a ti testvéretek, kit eladtatok Egyiptomba. [Ap.cs. 7,13.]

1 Móz. 45,5

Ne féljetek, és ne essék nehezetekre, hogy eladtatok engem e tartományba; mert megmentéstekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba. [Móz. I. 50,20.]

1 Móz. 45,6

Mivel két esztendeje, hogy az éhség elkezdődött a földön; és még öt esztendő van hátra, mialatt sem szántani sem aratni nem lehet.

1 Móz. 45,7

És előre küldött engem az Isten, hogy megtartassatok a földön, és tápláléktok legyen, hogy élhessetek.

1 Móz. 45,8

Nem a ti tanácsotokból, hanem az Isten akaratjából küldettem ide, ki engem mintegy atyjává tőn Fáraónak, és egész házának urává, és fejedelemmé Egyiptom minden földén.

1 Móz. 45,9

Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt izeni fiad, József: Az Isten engem urává tett egész Egyiptom földének, jőj le hozzám, ne késsél.

1 Móz. 45,10

És Gesszen földén fogsz lakni; és mellettem leszesz te és fiaid és fiaidnak fiai, juhaid és csordáid és mind, a mivel bírsz.

1 Móz. 45,11

És ott táplállak téged, (mert még az éhségnek öt esztendeje van hátra), hogy el ne veszsz te és háznéped és minden, a mivel bírsz.

1 Móz. 45,12

Ime a ti szemeitek és Benjamin öcsém szemei látják, hogy az én szám beszél hozzátok.

1 Móz. 45,13

Vigyétek hírűl atyámnak minden dicsőségemet, és mind, a miket láttatok Egyiptomban; siessetek, és hozzátok el őt hozzám.

1 Móz. 45,14

És midőn megölelvén, nyakába borúlt öcscsének, Benjaminnak, síra; amaz is hasonlóképen sirván az ő nyakán.

1 Móz. 45,15

És megcsókolá József minden testvéreit, és síra mindeniken; s ezután merének vele szólani.

1 Móz. 45,16

Ezt meghallák s ünnepélyesen hirdeték a király udvarában: Eljöttek József atyjafiai; és örűle Fáraó és az ő egész háznépe.

1 Móz. 45,17

És mondá Józsefnek, hogy parancsolja testvéreinek, mondván: Megterhelvén a barmokat, menjetek Kanaán földére,

1 Móz. 45,18

és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságtokat, és jőjetek hozzám, és én nektek adom Egyiptom minden javait, hogy a föld zsírját egyétek.

1 Móz. 45,19

Parancsold meg azt is, hogy vigyenek szekereket Egyiptom földéről az ő kisdedeik és feleségeik elhozására; és mondjad: Hozzátok el atyátokat, és siessetek mennél hamarább eljőni.

1 Móz. 45,20

És semmit el ne hagyjatok házi eszközeitekből; mert Egyiptom minden gazdagsága tietek leszen.

1 Móz. 45,21

És úgy cselekvének Izrael fiai, a mint nekik meg vala parancsolva. Kiknek József szekereket ada Fáraó parancsa szerint, és élelmet az útra.

1 Móz. 45,22

és mindeniknek két-két öltöző ruhát parancsola hozatni; Benjaminnak pedig háromszáz ezüst pénzt ada, és öt legszebb ruhát;

1 Móz. 45,23

ugyanannyi pénzt és ruhát küldvén atyjának; és még tíz szamarat ada, hogy vigyenek azokon Egyiptom minden gazdagságaiból; és ugyanannyi nőstényszamarakat, melyek búzát és kenyeret vigyenek az útra.

1 Móz. 45,24

Elbocsátá tehát testvéreit, és az elindúlóknak mondá: Össze ne haragudjatok az úton.

1 Móz. 45,25

Kik Egyiptomból kimenvén, Kanaán földére jutának atyjokhoz, Jákobhoz.

1 Móz. 45,26

És hirűl vivék neki mondván: Fiad, József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földén. Hallván ezt Jákob, mintha mély álomból serkent volna fel, mindazáltal nem hisz vala nekik.

1 Móz. 45,27

De mikor azok az egész dolog rendét elbeszélték, és midőn látta a szekereket és mind a miket küldött vala: megélede az ő lelke,

1 Móz. 45,28

és mondá: Elég nekem, hogy fiam, József még él; elmegyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghaljak.

1 Móz. 46

Jákob utazása Egyiptomba.

1 Móz. 46,1

És elindúlván Izrael mindenestűl a mije vala, eljuta az esküvés kútjához. És ott áldozatra valókat ölvén atyja, Izsák Istenének,

1 Móz. 46,2

hallá ezt az éjjeli látomás által, hogy őt szólítja, és mondja neki: Jákob, Jákob! kinek felelé: Ime itt vagyok.

1 Móz. 46,3

Mondá neki az Isten: Én vagyok atyádnak erősséges Istene; ne félj, menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged;

1 Móz. 46,4

én lemegyek oda veled, és onnét midőn visszatérsz, elhozlak téged. És kezeivel József fogja be szemeidet.

1 Móz. 46,5

Fölkele tehát Jákob az esküvés kútjától; és elvivék őt fiai kisdedeikkel és feleségeikkel a szekereken, melyeket Fáraó küldött vala elhozatalára az öregnek [Ap.cs. 7,15.]

1 Móz. 46,6

és mindennek, a mivel bírt vala Kanaán földén; és Egyiptomba jöve minden ivadékával, [Józ. 24,4. Zsolt. 104,23. Izai, 52,4.]

1 Móz. 46,7

az ő fiai és unokái, leányai és egész nemzetsége egyetemben.

1 Móz. 46,8

Ezek pedig nevei Izrael fiainak, kik bementek Egyiptomba: ő magzataival. Az elsőszülött, Rúben. [Móz. II. 1,2. 6,14. Móz. IV. 26,5. Krón. I. 5,1.3.]

1 Móz. 46,9

Rúben fiai: Hénok és Fallu, Heszron és Karmi.

1 Móz. 46,10

Simeon fiai: Jámuel és Jamin, Ahod és Jakin, Szohar és Saul, a kanaáni asszony fia. [Móz. II. 6,15. Krón. I. 4,24.]

1 Móz. 46,11

Lévi fiai: Gerzon és Kaat és Merari. [Krón. I. 6,1.]

1 Móz. 46,12

Júda fiai: Her és Onan, Szela és Fáresz és Zára. De Her és Onan Kanaán földén meghalának. És Fáresznek fiai születének, Heszron és Hamul. [Krón. I. 2,3.4.21.]

1 Móz. 46,13

Isszakar fiai: Tóla és Fúa, Jób és Szemron. [Krón. I. 7,1.]

1 Móz. 46,14

Zabulon fiai: Száred és Elon és Jahelel.

1 Móz. 46,15

Ezek Lia fiai, kiket szíriai Mezopotámiában szült vala Dínával, az ő leányával együtt. Minden fiai és leányai, harminczhárom lélek.

1 Móz. 46,16

Gád fiai: Széfion és Haggi, Szuni és Eszebon, Heri és Arodi és Areli.

1 Móz. 46,17

Áser fiai: Jamne és Jezua, Jesszui és Béria és huguk, Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel. [Krón. I. 7,30.]

1 Móz. 46,18

Ezek Zelfa fiai, kit Lábán adott leányának Liának. És e tizenhat lelket nemzette volt Jákobnak.

1 Móz. 46,19

Rákelnek, Jákob feleségének fiai: József és Benjamin.

1 Móz. 46,20

És Józsefnek Aszenettől, Putifárnak a heliopoli papnak leányától születének Egyiptom földén: Manasszes és Efraim. [Móz. I. 41,50.]

1 Móz. 46,21

Benjamin fiai: Bela és Bekor, Aszbel és Gera, Náman és Eki, Rósz és Mófim, Ófim és Áred. [Krón. I. 7,6.]

1 Móz. 46,22

Ezek Rákel fiai, kiket szült vala Jákobnak; mindössze tizennégy lélek.

1 Móz. 46,23

Dán fiai: Huszin.

1 Móz. 46,24

Neftali fiai: Jasziel és Guni, Jeszer és Szallem.

1 Móz. 46,25

Ezek fiai Bálának, kit Lábán leányának Rákelnek adott vala. És ezeket szülte Jákobnak; mindössze hét lélek.

1 Móz. 46,26

Mindazon lelkek, kik Jákobbal bementek Egyiptomba, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kivűl, hatvanhatan voltak.

1 Móz. 46,27

József fiai pedig, kik neki Egyiptom földén születtek, két lélek. S igy Jákob házának minden lelkei, kik bementek Egyiptomba, hetvenen voltak. [Móz. V. 10,22.]

1 Móz. 46,28

Elküldé pedig Júdást maga előtt Józsefhez, megjelenteni neki, hogy jőjön eléje Gesszenbe.

1 Móz. 46,29

A hová midőn eljutott, befogatván szekerébe József, fölméne atyja elé azon helyre; és meglátván őt nyakába borúla, és az ölelés között síra.

1 Móz. 46,30

És atyja mondá Józsefnek: Immár örömest halok meg, mert láttam orczádat, és utánam életben hagylak hátra tégedet.

1 Móz. 46,31

Ő pedig szóla testvéreinek és atyja egész házának: Fölmegyek és hirűl viszem Fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén voltak, hozzám jöttek;

1 Móz. 46,32

ők pásztoremberek, és nyájtenyésztéssel foglalkoznak; barmaikat és csordáikat, és mindenöket, a mit csak lehetett, magokkal hozták.

1 Móz. 46,33

És mikor hívand titeket és mondandja: Mi a ti foglalkozástok?

1 Móz. 46,34

Feleljétek: Mi, szolgáid pásztoremberek vagyunk, gyermekségünktől mindekkorig, valamint atyáink is. Ezeket pedig mondjátok, hogy Gesszen földén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak.

1 Móz. 47

Jákob Gesszen földén. Drágaság Egyiptomban. Jákob halála közeledik.

1 Móz. 47,1

Bemenvén tehát József, megjelenté Fáraónak, mondván: Atyám és testvéreim, azok juhai és csordái és mindenök, a mivel bírnak, eljöttek Kanaán földéről; és ime megszállottak Gesszen földén.

1 Móz. 47,2

Testvérei közől is öt, szembe nem tűnő férfiút állíta a király elé.

1 Móz. 47,3

Kiket ő kérde: Mi a ti foglalkozástok? Felelének: Juhpásztorok vagyunk. Szolgáid, mi, mint atyáink is.

1 Móz. 47,4

Földedre jöttünk zarándokolni, mert nincs füve a te szolgáid nyájainak, elhatalmazván az éhség Kanaán földén; és kérünk, engedd meg, hogy mi, szolgáid, Gesszen földén lehessünk.

1 Móz. 47,5

Mondá tehát a király Józsefnek: Atyád és testvéreid hozzád jöttek.

1 Móz. 47,6

Egyiptom földe előtted vagyon; legjobb helyen telepítsd meg őket, és add nekik Gesszen földét. És ha tudsz köztök ügyes férfiakat, rendeld azokat barmaim gondviselőivé.

1 Móz. 47,7

Ezekután József bevezeté atyját a királyhoz és eléje állítá; ki megáldván őt,

1 Móz. 47,8

és kérdeztetvén tőle: mennyi a te életed esztendeinek napja?

1 Móz. 47,9

felelé: Az én zarándokságom napjai száz harmincz esztendő, kevesek és mostohák, és nem érték el atyáim napjait, melyekben ők zarándokoskodtak.

1 Móz. 47,10

És megáldván a királyt, kiméne.

1 Móz. 47,11

József pedig atyjának és testvéreinek birtokot ada Egyiptomban, a föld legjobb helyén, Ramesszesben, a mint Fáraó parancsolta vala.

1 Móz. 47,12

És táplálá őket és atyja egész házát, kinekkinek élelmet adván.

1 Móz. 47,13

Mert az egész föld kerekségén elfogyván a kenyér, éhség nyomta vala el a földet, főképen Egyiptomot és Kanaánt,

1 Móz. 47,14

melyekből az eladott gabonáért minden pénzt begyüjte és bevive a király kincstárába.

1 Móz. 47,15

És mikor a vevők pénze elfogyott, egész Egyiptom Józsefhez jöve, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, miután pénzünk elfogyott?

1 Móz. 47,16

Kiknek ő felelé: Hozzátok ide barmaitokat, és élelmet adok nektek azokért, ha pénzetek nincsen.

1 Móz. 47,17

Mikor azokat elhozták, eleséget ada nekik a lovakért és juhokért, az ökrökért és szamarakért, és eltáplálá őket azon esztendőben a baromcsere által.

1 Móz. 47,18

Eljövének más esztendőben is, és mondák neki: Nem titkolhatjuk el a mi urunktól, hogy pénzünk elfogyván, egyszersmind marhánk is elfogyott; az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kivűl semmink sincsen;

1 Móz. 47,19

miért haljunk meg tehát szemed láttára? tieid leszünk mind mi mind földeink; végy meg minket a királyi szolgálatra, és adj magot, nehogy a munkás elveszvén, a föld elpusztúljon.

1 Móz. 47,20

József tehát megvevé Egyiptom egész földét, kiki mind eladván birtokát a nagy éhség miatt. És Fáraónak tulajdonává tevé azt,

1 Móz. 47,21

és annak minden népét Egyiptom egyik határától legvégső széleig,

1 Móz. 47,22

kivévén a papok földét, mely nekik a királytól adatott vala; kiknek meghatározott élelmet is adának a köz-csűrökből, és azoknál fogva ők nem kényszerűlének eladni birtokaikat.

1 Móz. 47,23

Mondá ekkor József a népnek: A mint látjátok, mind magatok mind földetek Fáraó birtokában vagyon; ime itt a mag, vessétek be a földeket,

1 Móz. 47,24

hogy gabonátok lehessen. Ötödrészét adjátok a királynak; a többi négy részt nektek engedem vetésre, és háznépetek s magzataitok élelmére.

1 Móz. 47,25

Kik felelének: Megmaradásunk kezedben vagyon; csak tekintsen ránk a mi urunk, és örömest szolgálunk a királynak.

1 Móz. 47,26

Az időtől a jelen napig egész Egyiptom földén ötödrészt fizetnek a királynak, s ez mintegy törvénynyé lőn, a papi földet kivéve, mely szabad volt e kötelességtől.

1 Móz. 47,27

Izrael tehát Egyiptomban lakék, azaz Gesszen földén, és bírá azt; és növekedék és igen megsokasodék.

1 Móz. 47,28

És éle abban tizenhét esztendeig; és lőn életének minden napja száznegyvenhét esztendő.

1 Móz. 47,29

És midőn látta elközelgetni halála napját, hivá az ő fiát Józsefet, és mondá neki: Ha kedvet találtam színed előtt, tedd tomporom alá kezedet, és tégy velem irgalmat és hűséget, hogy ne temess el engem Egyiptomban;

1 Móz. 47,30

hanem aludjam atyáimmal, és vígy el engem e földről, és temess eldődeim sírjába. Felelé neki József: Megcselekszem, a mit parancsoltál. [Móz. I. 23,17.]

1 Móz. 47,31

És amaz: Esküdjél meg tehát, úgymond, nekem. Ki miután megesküdött, Izrael imádá az Istent, leborúlván ágya fejére.

1 Móz. 48

Jákob fiainak fogadja Efraimot és Manasszest, s őket megáldja.

1 Móz. 48,1

Ezen történetek után megjelenték Józsefnek, hogy atyja beteg. Ki magához vévén két fiát, Manasszest és Efraimot, útra kele.

1 Móz. 48,2

És megmondák az öregnek: Ime fiad, József hozzád jő. Ki összeszedvén erejét, felüle az ágyon.

1 Móz. 48,3

És a hozzá bementnek mondá: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, mely Kanaán földén vagyon, és megáldott engem, [Móz. I. 28,13.]

1 Móz. 48,4

és mondotta: Én téged megsokasítlak, és megszaporítlak, és népek seregévé teszlek téged, és neked adom e földet és ivadékodnak utánad örök birtokúl.

1 Móz. 48,5

A te két fiad tehát, ki neked Egyiptom földén született, mielőtt hozzád jöttem, enyém lesz: Efraim és Manasszes, mint Rúben és Simeon enyéimnek tartatnak. [Móz. I. 41,50.]

1 Móz. 48,6

A többiek pedig, kiket ezek után fogsz nemzeni, tieid lesznek, és testvéreik nevét fogják viselni birtokaikban;

1 Móz. 48,7

mivelhogy nekem, mikor Mezopotamiából jövök vala, meghala Rákel Kanaán földén azon útban tavaszszal; és közelgeték Efratához, és eltemetém őt Efrata útja mellett, mely más néven Betlehemnek neveztetik. [Móz. I. 35,19.]

1 Móz. 48,8

Látván pedig az ő fiait, mondá neki: Kicsodák ezek?

1 Móz. 48,9

Felelé: Az én fiaim, kiket Isten e helyen ajándékozott nekem. Vezesd hozzám őket, úgymond, hadd áldjam meg.

1 Móz. 48,10

Mert Izrael szemei meghomályosodtak vala a nagy öregség miatt, és tisztán nem láthat vala; és mikor eléje állíttattak, megcsókolván és megölelvén őket,

1 Móz. 48,11

mondá fiának: Nem fosztattam meg látásodtól, s azon felűl megmutatta nekem Isten ivadékodat is.

1 Móz. 48,12

És miután őket elvette József atyja öléből, földig leborúla.

1 Móz. 48,13

És Efraimot magának jobbjára, vagyis Izraelnek baljára állítá; Manasszest pedig magának baljára, atyjának pedig jobbjára, és mind a kettőt hozzá vivé.

1 Móz. 48,14

Ki jobb kezét kinyujtván, Efraimnak, a kisebbik testvérnek fejére tevé; balkezét pedig Manasszes fejére, ki nagyobb korú vala; keresztbe tévén kezeit.

1 Móz. 48,15

És megáldá Jákob Józsefnek fiait, és mondá: Az Isten, kinek színe előtt jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák; az Isten, ki ifjúságomtól táplál engem a jelen napig; [Zsid. 11,21.]

1 Móz. 48,16

az angyal, ki engem minden gonosztól megszabadított, áldja meg e gyermekeket; az én nevem és atyáim, Ábrahám és Izsák nevei szerint hivassanak, és növekedjenek sokaságra a földön. [Móz. I. 31,29. 32,2. Máté 18,10.]

1 Móz. 48,17

Látván pedig József, hogy atyja jobb kezét tette Efraim fejére, nehezen vevé; és megfogván atyja kezét, igyekezék levenni Efraim fejéről, és átvinni Manasszes fejére,

1 Móz. 48,18

és mondá atyjának: Nem úgy illik, atyám! mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.

1 Móz. 48,19

Ki ezt nem akarván, mondá: Tudom, fiam, tudom, ez is nagy néppé lesz ugyan, és megsokasodik, de öcscse nagyobb lesz nálánál, és az ő ivadéka nemzetekké fog növekedni.

1 Móz. 48,20

És ugyanakkor megáldá őket, mondván: Tebenned áldatik meg Izrael, és mondatni fog: Cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszessel. És Efraimot Manasszes elé helyezé.

1 Móz. 48,21

És mondá fiának, Józsefnek: Ime én meghalok, és az Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földére.

1 Móz. 48,22

Egy részt adok neked atyádfiaidén kivűl, melyet az amorreusok kezéből vettem el kardommal és kézíjammal.

1 Móz. 49

Jákob jövendölése és halála.

1 Móz. 49,1

Eléhivá pedig Jákob az ő fiait, és mondá nekik: Gyűljetek egybe, hogy megjelentsem nektek, a mik rátok következni fognak a jövendő napokban.

1 Móz. 49,2

Gyűljetek egybe, és halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt.

1 Móz. 49,3

Rúben, elsőszülöttem! te én erősségem, és fájdalmam kezdete, első az ajándékokban, nagyobb a hatalomra nézve,

1 Móz. 49,4

szétfolysz mint a víz, nem fogsz növekedni; mert atyád fekvőhelyére léptél, és megfertőztetted az ő ágyát.

1 Móz. 49,5

Simeon és Lévi, testvérek, gonoszság harczos eszközei.

1 Móz. 49,6

Tanácskozásukba ne menjen az én lelkem, és gyülekezetökben ne legyen az én dicsőségem; mert dühösségökben megölték a férfiat, és önkényökben a falat aláásták.

1 Móz. 49,7

Átkozott az ő dühösségök, mert vakmerő; és boszankodásuk, mert kemény; elosztom őket Jákobban, és elszélesztem őket Izraelben.

1 Móz. 49,8

Júda! téged dicsérni fognak atyádfiai; a te kezed ellenségeid nyakán lesz, és meghajolnak előtted atyádnak fiai.

1 Móz. 49,9

Júda, ifjú oroszlán; ragadományra kelsz, fiam! s nyugodni lefekszel, mint az oroszlán, és mint a nőstényoroszlán, ki költi fel őt? [Krón. I. 5,2.]

1 Móz. 49,10

El nem vétetik a fejedelmi pálcza Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mignem eljő, a ki elküldetik, s ő leszen az, kire a nemzetek várakoznak.

1 Móz. 49,11

Oh fiam! ő a szőlőhöz köti vemhét, és a szőlőtőhöz nőstényszamarát. Ruháját borban mossa meg, és palástját a szőlő vérében.

1 Móz. 49,12

Szemei szebbek a bornál, és fogai fehérebbek a tejnél.

1 Móz. 49,13

Zabulon a tenger partján lakik, és a hajók kikötőhelyén, elérvén Szidonig.

1 Móz. 49,14

Isszakar erős szamár, mely a határok között fekszik.

1 Móz. 49,15

Látván, hogy jó a nyugalom, és földe legjobb, meghajtja vállát a teherhordásra, és adófizető lészen.

1 Móz. 49,16

Dán itélni fogja népét, mint más nemzetség Izraelben.

1 Móz. 49,17

Dán kígyó leszen az úton, szarvas kígyó az ösvényen, megmarván a ló körmeit, hogy a rajtaülő hátraessék.

1 Móz. 49,18

A te szabadításodat várom, Uram!

1 Móz. 49,19

Gád felövezve harczol előtte, és háta mögött is védelme lesz.

1 Móz. 49,20

Áser kövér kenyérrel él, és csemegéket ád a királyoknak.

1 Móz. 49,21

Neftali, kiszabadúlt szarvas, és kellemes szózatokhoz értő.

1 Móz. 49,22

Növekedő fiú József, növekedő fiú és ékes tekintetű; a leányok futostak a kőfalon.

1 Móz. 49,23

De megkeserítették őt, és pörlöttek és irígykedtek rá a nyilasok.

1 Móz. 49,24

Azonban az Erősre volt helyezve az ő kézíve, és karjainak s kezeinek kötelei megoldattak Jákob Hatalmasának kezei által, így támadt a pásztor, Izraelnek alapköve.

1 Móz. 49,25

Atyád Istene leszen segítőd, és a mindenható megáld téged onnan felűlről az ég áldásaival, alant a mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.

1 Móz. 49,26

Atyád áldásai felűlhaladják az ő atyáinak áldásait, míglen eljő az örök halmok óhajtása; szálljanak azok József fejére, a nazareus feje-tetejére atyjafiai között.

1 Móz. 49,27

Benjamin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, és este ragadományokat oszt.

1 Móz. 49,28

Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten; ezeket mondá nekik atyjok, és megáldá mindenikét különös áldásokkal.

1 Móz. 49,29

És parancsola nekik, mondván: Én már népemhez gyüjtetem, temessetek engem atyámhoz, a kettős barlangba, mely a heteus Efron földén vagyon,

1 Móz. 49,30

Mambre átellenében Kanaán földén, melyet Ábrahám megvett földestűl a heteus Efrontól temető-birtokúl. [Móz. I. 23,17.]

1 Móz. 49,31

Ott temeték el őt és feleségét, Sárát; ott temetteték el Izsák feleségével, Rebekkával; ott fekszik Lia is eltemetve.

1 Móz. 49,32

És elvégezvén a parancsokat, melyeket fiainak adott, fölvevé lábait az ágyra, és meghala, és az ő népéhez téteték.

1 Móz. 50

Jákob eltemettetése. József halála.

1 Móz. 50,1

Ezt látván József, atyjának orczájára borúla, sirván és csókolgatván őt.

1 Móz. 50,2

És megparancsolá szolgáinak, az orvosoknak, hogy atyját balzsamozzák be.

1 Móz. 50,3

Kik a meghagyást teljesitvén, elmúlék a negyven nap, mert ez vala a szokás a bebalzsamozott holttestekkel; és siratá őt Egyiptom hetven napig.

1 Móz. 50,4

És eltelvén a siratás ideje, szóla József Fáraó udvari népének: Ha kedvet találtam színetek előtt, szóljatok Fáraónak:

1 Móz. 50,5

Mivelhogy atyám megesketett engem, mondván: Ime meghalok, az én síromba temess el engem, melyet magamnak Kanaán földén szereztem. Fölmegyek tehát, és eltemetem atyámat, és visszatérek. [Móz. I. 47,29.]

1 Móz. 50,6

És mondá neki Fáraó: Menj föl, és temesd el atyádat, a mint megesküdtettél.

1 Móz. 50,7

Ki fölmenvén, elmenének vele Fáraó házának minden vénei és Egyiptom földének minden idősbjei,

1 Móz. 50,8

József háznépe az ő atyjafiaival, a gyermekeken, nyájakon és csordákon kivűl, melyeket Gesszen földén hagyának.

1 Móz. 50,9

Valának az ő útitársaságában szekerek és lovasok is; és ez nem kis sereg lőn.

1 Móz. 50,10

És eljutának Atad szérűjéhez, mely a Jordánon túl vagyon; hol a temetés pompáját fölötte nagy sírással megtartván, hét napot töltének. [Sirák 22,13.]

1 Móz. 50,11

Mit mikor Kanaán földének lakói láttak, mondák: Nagy siralmok ez az egyiptomiaknak. És azért hivaték azon hely neve Egyiptom siralmának.

1 Móz. 50,12

Úgy cselekvének tehát Jákob fiai, a mint megparancsolta vala nekik;

1 Móz. 50,13

és elvivén őt Kanaán földére, eltemeték a kettős barlangban, melyet Ábrahám vett vala földestűl temető-birtokúl a heteus Efrontól, Mambre átellenében. [Ap.cs. 7,16. Móz. I. 23,17.]

1 Móz. 50,14

És visszatére József Egyiptomba az ő atyjafiaival és az egész útitársasággal, miután atyját eltemette.

1 Móz. 50,15

Kinek halála után félvén az ő testvérei, és egymás között szólván: Netalán megemlékezzék a bántalomról, melyet szenvedett, s visszafizesse nekünk mind a gonoszt, melyet cselekedtünk.…

1 Móz. 50,16

izenének neki, mondván: Atyád megparancsolta nekünk, mielőtt meghalt,

1 Móz. 50,17

hogy ezt mondanók neked az ő szavaival: Kérlek feledkezzél el atyádfiai vétkéről s azon bűnről és gonoszságról, melyet rajtad elkövettek; mi is kérünk, bocsásd meg a te atyád Istene szolgáinak e hamisságot. Ezeket hallván József, síra.

1 Móz. 50,18

És hozzá menének atyjafiai, és arczczal a földre borúlva, mondák: Szolgáid vagyunk.

1 Móz. 50,19

Kiknek ő felelé: Ne féljetek, vajjon ellenállhatunk-e az Isten akaratának?

1 Móz. 50,20

Ti gonoszt gondoltatok ellenem; de Isten azt jóra fordította, hogy felmagasztaljon engem, a mint most látjátok, és sok népet megmentsen. [Móz. I. 45,5.]

1 Móz. 50,21

Ne féljetek; eltáplállak titeket és kisdedeiteket. És megvigasztalá őket, nyájasan és szeliden szólván velök. [Móz. I. 47,12.]

1 Móz. 50,22

És Egyiptomban lakék atyjának egész házával; és éle száztíz esztendeig. És látá Efraim fiait harmad ízig. Makírnak is, Manasszes fiának fiai születének József térdein.

1 Móz. 50,23

Melyek megtörténvén, szóla atyjafiainak: Halálom után Isten meglátogat benneteket, és fölvezet titeket e földről, azon földre, melyet esküvel igért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

1 Móz. 50,24

És miután megeskette őket és mondotta: Meglátogat Isten titeket; vigyétek el ezen helyről tetemeimet magatokkal: [Józ. 24,32.]

1 Móz. 50,25

meghala, száztíz esztendeje telvén el életének. És bebalzsamoztatván, koporsóba téteték Egyiptomban.