MÓZES HARMADIK KÖNYVE. LEVITICUS.
3 Móz. 1
Rendeletek az égőáldozatokra nézve.
Hivá pedig az Úr Mózest, és szóla neki a bizonyság hajlékából, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: A mely ember közőletek áldozatot viszen az Úrnak, barmokból azaz tulkokból és juhokból áldozandó.
ha égőáldozatot akar bemutatni a csordából, hiba nélküli hímet vigyen a bizonyság hajlékának ajtaja elé, hogy magának az Urat megengesztelje. [Móz. II. 29,10.]
És tegye kezét az áldozat fejére, s igy kedves leszen az és hasznos az ő megengesztelésére.
És a borjút ölje meg az Úr előtt, és Áron fiai, a papok mutassák be annak vérét, kiöntvén az oltár körűl, mely a hajlék ajtaja előtt vagyon.
És levonván az áldozat bőrét, tagjait vágják darabokra,
és tegyenek alája tüzet az oltáron, elrendezvén előbb a farakást;
és felűl arra tévén az elvagdalt tagokat, tudniillik a fejet és mindazt, mi a májhoz van ragadva,
a vízzel megmosott belekkel és lábakkal együtt; és a pap áldozza föl azokat az oltáron égőáldozatúl és kedves illatúl az Úrnak.
Ha pedig a nyájból juhokkal vagy kecskékkel akar valaki égőáldozatot tenni, hiba nélküli hímmel áldozzék;
és ölje meg az oltárnak éjszakra néző oldalánál az Úr előtt; vérét pedig Áron fiai öntsék az oltárra köröskörűl;
és darabolják el tagonkint, fejét és mindazt, mi a májhoz ragadott, és rakják a fára, mely alá tűz tétessék;
a beleket és lábakat pedig mossák meg vízzel. És a pap mindezt föláldozván, gyújtsa meg az oltáron égőáldozatúl és gyönyörűséges illatúl az Úrnak.
Ha pedig madarakból leend az Úr égő áldozata, gerliczékből, vagy galambfiakból:
a pap vigye azt az oltárhoz, és fejét nyakához tekervén, a megszakasztott seben ereszsze ki vérét az oltár szélére.
Begyét és tollait pedig az oltár mellé vesse a napkeleti részen azon helyre, hová a hamut szokták tölteni;
és szárnyait törje meg, de se el ne messe, se késsel el ne vagdalja; és égesse meg az oltáron, tüzet tévén a fa alá. Égő- és gyönyörűséges illatú áldozat ez az Úrnak.
Rendeletek az eledeláldozatra nézve.
Midőn valamely lélek eledeláldozatot mutat be az Úrnak, lisztláng legyen az ő ajándéka. És öntsön arra olajat, és tegyen rá tömjént,
és vigye Áron fiaihoz, a papokhoz, kiknek egyike vegyen tele marok lisztlángot és olajat és a tömjént mind, és tegye emlékezetűl az oltárra, gyönyörűséges illatúl az Úrnak.
A mi pedig megmard az áldozatból, legyen Ároné és fiaié, mint szentséges az Úr áldozataiból. [Sirák 7,34.]
Mikor pedig kemenczében sült áldozatot mutatsz be, legyenek lisztlángból kovásztalan és olajjal megöntött lepények, és olajjal megkent kovásztalan pogácsák.
Ha áldozatod serpenyőből való, olajjal megöntött kovásztalan lisztlángból legyen;
oszd el azt darabokra, és önts rá olajat.
Ha pedig róstélyról való az áldozat, szinte olajjal megöntött lisztlángból legyen;
melyet az Úr elé vivén, add a pap kezébe,
ki midőn bemutatja azt, vegyen emlékezetűl az áldozatból, és gyujtsa meg az oltáron, gyönyörűséges illatúl az Úrnak;
a mi pedig megmarad, legyen Ároné és fiaié, mint szentséges az Úr áldozataiból.
Minden ajándék, mely az Úrnak bemutattatik, kovász nélküli legyen, és semmi kovász és méz ne égettessék az Úrnak áldozatúl.
Azoknak csak zsengéit hozzátok ajándékúl; de az oltárra ne tétessenek gyönyörűséges illatúl.
Minden áldozati ajándékodat sózd meg, és ne vedd el Istened szövetségének savát áldozatodból. Sót vígy minden áldozatodhoz. [Márk 9,48.]
Ha pedig gabonád zsengéjét a még zöldellő kalászokból viszed az Úrnak ajándékúl: tűznél pörköld meg, és törd meg liszt módjára, és úgy mutasd be az Úrnak zsengéidet,
olajat öntvén arra, és tömjént tévén rá, mert az Úr áldozata;
melyből az ajándék emlékezetére a pap egésse meg a megtört liszt és olaj részét az egész tömjénnel együtt.
Rendeletek a hálaáldozatokra nézve.
Hogyha békeáldozat leend ajándéka, és szarvasmarhából akarja azt bemutatni, akár hímet akár nőstényt, de hiba nélkülit vigyen az Úr elé.
És tegye kezét áldozata fejére, mely ölessék meg a bizonyság hajlékának bejárásánál, és Áron fiai, a papok, öntsék vérét az oltár körűl.
És a békeáldozatból mutassák be az Úrnak ajándékúl a hájat, mely az éltető részeket befödi, és minden belül lévő kövérséget: [Móz. II. 29,13.]
a két vesét hájával, mely befödi a véknyat, és a máj hálóját a vesékkel;
és gyujtsák meg mindezt az oltáron égőáldozatúl, a fa alá tüzet tévén, az Úrnak gyönyörűséges illatú áldozatúl.
Ha pedig juhokból lesz az ő ajándéka békeáldozatúl, akár hímet mutasson be akár nőstényt, hiba nélküli legyen.
Ha bárányt mutat be az Úr előtt,
tegye kezét áldozata fejére, mely a bizonyság hajlékának tornáczában ölessék meg; és Áron fiai annak vérét öntsék az oltár körűl.
És a békeáldozatból mutassák be az Úrnak ajándékúl kövérét és farkát egészen,
a vesékkel, és a hájat, mely befödi a hasat és éltető részeket egészen, és mind a két vesét kövérével, mely véknyánál vagyon, és a máj hálóját a vesékkel.
És a pap égesse meg azokat az oltáron eledelűl a tűznek, és áldozatúl az Úrnak.
Ha kecske lesz az ő ajándéka, és azt mutatja be az Úrnak:
tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt a bizonyság hajlékának bejárásánál; és Áron fiai annak vérét öntsék az oltár körűl.
És vegyék el abból az Úr tüzének eledeléül a hájat, mely befödi a hasat, és mely az éltető részeket egészen betakarja:
a két vesét hálóstul, mely azokon véknyánál vagyon, és a máj háját a vesékkel.
És a pap égesse meg azokat az oltáron a tűznek eledelűl és gyönyörüséges illatúl. Minden kövérség az Úré legyen,
örökkévaló törvénynyel nemzedékeitekben és minden lakhelyeteken; se vért, se kövérséget teljességgel ne egyetek.
Rendeletek az engesztelő-áldozatokról.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak: A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és az Úr valamely parancsa ellen valamit tesz, a mit megtiltott cselekedni:
ha fölkent pap az, ki vétkezik, a népet is vétekbe ejtvén, bűneért egy, hiba nélküli borjút mutasson be az Úrnak;
és vigye azt a bizonyság hajlékának ajtajához az Úr elé, és tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt az Úrnak;
és merítsen a borjú véréből, bevivén azt a bizonyság hajlékába,
és bemártván ujját a vérbe, hintsen azzal hétszer az Úr előtt a szentély függönyének ellenébe.
És azon vérből kenjen az Úr előtt kedves illatú füstölés oltárának szarvaira, mely a bizonyság hajlékában vagyon. A megmaradt vért pedig öntse mind az égőáldozat oltárának talapjára a hajlék bejárásánál.
És a bűnért vegye el a borjú kövérét, mind azt, mi az éltető részeket befödi, mind a mi belűl vagyon;
a két vesét a hálóval, mely azokon vagyon véknyánál, és a máj kövérségét a vesékkel;
a mint elvétetik a békeáldozat borjából; és azokat égesse meg az égőáldozat oltárán.
Bőrét pedig és minden húsát, fejével és lábaival, beleivel és ganéjával,
és egyéb testével együtt, vigye ki a táboron kivüli tiszta helyre, hová a hamut szokták tölteni; és gyujtsa meg azokat a rakásfán, és a kitöltött hamu helyén égettessenek meg.
Hogyha Izrael egész közönsége észrevétlenűl és tudatlanságból cselekszik olyat, mi az Úr parancsa ellen vagyon,
és azután megérti bűnét: bűneért egy borjút mutasson be, és vigye azt a hajlék ajtajához.
És a nép vénei tegyék annak fejére kezeiket az Úr előtt. És a borjút megölvén az Úr színe előtt,
a fölkent pap vigyen annak véréből a bizonyság hajlékába,
és bemártván ujját, hintsen hétszer a függöny ellenébe;
és kenjen azon vérből az oltár szarvaira, mely az Úr előtt vagyon a bizonyság hajlékában; a maradék-vért pedig öntse az égő áldozatok oltárának talapjához, mely a bizonyság hajlékának ajtajánál vagyon.
És annak minden kövérét vegye és égesse meg az oltáron;
úgy cselekedvén ezen borjúval is, mint az előbbivel cselekedett vala; és könyörögvén érettök a pap, megkegyelmez nekik az Úr.
Magát pedig a borjút vigye a táboron kivűl, és égesse meg, mint az előbbi borjút; mert ez a sokaság bűneért való.
Ha a fejedelem vétkezendik, és tudatlanságból cselekszik valamit azok közől, mik az Úr törvénye által tiltatnak,
és azután megérti vétkét: mutasson be az Úrnak áldozatúl egy, hiba nélküli kecskebakot.
És tegye kezét annak fejére; és mikor azt megöli azon helyen, hol az égőáldozatra valót szokták megölni az Úr előtt, minthogy bűnért való:
a pap mártsa be ujját a bűnért való áldozat vérébe, illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, és a többit annak talapjára öntvén;
a kövérséget pedig égesse meg fölötte, mint a békeáldozatoknál szokott lenni; és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.
Hogyha a föld népe közől valamely lélek tudatlanságból bűnbe esik, valamit cselekedvén azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és vétkezik,
és bűnét elismeri: egy, hiba nélküli kecskét mutasson be;
és tegye kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg azt az égőáldozat helyén;
és a vérből vegyen a pap ujjával, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára.
Elvévén pedig minden kövérséget, a mint el szokott vétetni a békeáldozatokból, az oltáron égesse meg az Úrnak gyönyörűséges illatúl; és könyörögjön érette, és megbocsáttatik neki.
Ha pedig apró barmok közől viszen áldozatot a bűnért, tudniillik egy, hiba nélküli juhot,
tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt azon helyen, hol az égőáldozatokra való állatokat szokták megölni;
és a pap vegyen ujjával annak véréből, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára;
elvévén minden kövérséget is, a mint el szokták venni a kosnak kövérségét, mely békeáldozatra megöletik, az oltáron égesse meg az Úrnak jóillatúl; és könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.
Különféle vétekáldozatokról.
Ha valamely lélek vétkezik, és az esküvő szavát hallja, és bizonyság leend, hogy vagy maga látta, vagy bizonynyal tudja: ha meg nem jelenti, vétkét viselje.
A mely lélek valami tisztátalant illetend, vagy a mit a vad megölt, vagy magától meghalt, vagy akármely egyéb csúszómászó állatot, és elfelejti tisztátalanságát: bűnös lett és vétkezett.
És ha illetendi az embernek valamely tisztátalanságát, mely szerint az ember megfertőződni szokott, és elfelejti, de azután megérti, vétkessé lett.
A mely lélek esküszik, és mondja ajakival, hogy valami gonoszt vagy jót fog cselekedni, és azt esküvéssel és szóval megerősíti, és elfelejti, de azután megérti vétkét:
tartson a vétekért bűnbánatot,
és mutasson be a nyájból egy jerkebárányt vagy kecskét, és a pap imádkozzék érette és a vétekért.
Ha pedig nem vihet barmot, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, egyiket a bűnért, másikat égőáldozatúl; [Móz. III. 12,8. Luk. 2,24.]
és adja azokat a papnak; ki az elsőt a bűnért áldozván, tekerje hátra fejét szárnyaihoz úgy, hogy a nyakán függjön, de egészen le ne szakadjon.
És hintse meg annak vérével az oltár oldalát. A mi pedig megmarad, csurgassa annak alapjához, mert a bűnért vagyon.
A másikat pedig égesse meg égőáldozatúl, szokás szerint, és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.
Hogyha két gerliczét vagy két galambfiat sem vihet, vigyen áldozatúl bűneért egy tizedrész éfi lisztlángot. Ne tegyen abba olajat, tömjént se tegyen rá, mert a bűnért vagyon.
És adja azt a papnak, ki tele marokkal vévén abból, égesse meg az oltáron annak emlékezetére, ki bemutatta;
könyörögvén érette, és megengesztelvén őt; a többi rész pedig övé legyen ajándékúl.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
A mely lélek áthágván a szertartásokat, tudatlanságból azokban vétkezik, mik az Úrnak szenteltettek: vigyen áldozatúl bűneért a nyájból egy, hiba nélküli kost, melyet két sikluson vehetni a szentély mértéke szerint;
és a mi kárt tett, térítse meg, és ötödrészt tegyen hozzá, a papnak adván, ki könyörögjön érette, föláldozván a kost, és megbocsáttatik neki.
A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és valamit cselekszik azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és bűnös lévén, megérti vétkességét:
vigyen a nyájból egy, hiba nélküli kost a bűn mértéke és becsűje szerint a paphoz; ki imádkozzék érette, mivelhogy tudatlanságból cselekedte; és megbocsáttatik neki,
mert tudatlanságból vétkezett az Úr ellen.
Folytatás. A mindennapi égőáldozat. Az örök tűz. Az eledeláldozat és a papok áldozata.
Szóla az Úr Mózesnek, mondván:
A mely lélek vétkezik, és megvetvén az Urat, eltagadja felebarátjának nála letett vagyonát, mely az ő hűségére bízatott, vagy erővel zsarol ki valamit, vagy patvarkodik,
vagy ha az elveszett jószágot megtalálja, és eltagadván, azonfelül hamisan megesküszik; és akármi egyebet cselekszik, miben az emberek vétkezni szoktak:
ha rábizonyodik a vétek, adjon vissza
egészen mindent, a mit csalárdsággal akart nyerni, és azonfelűl ötödrészt urának, kinek kárt tett vala. [Móz. IV. 5,7.]
Bűneért pedig mutasson be egy, hiba nélküli kost a nyájból, és adja azt a papnak a bűn becsűje és mértéke szerint; [Móz. III. 5,18.]
ki könyörögjön érette az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mind, a mit cselekedvén, vétkezett.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Parancsold meg Áronnak és fiainak: Ez az égőáldozat törvénye: Égjen az oltáron egész éjjel reggelig; a tűz ugyanazon oltárról legyen.
A pap öltözzék a köntösbe és a gyolcs lábravalóba; és vegye a hamut, melyet az emésztő tűz kiégetett, és az oltár mellé tévén,
vesse le előbbi ruháit, és másokba öltözvén, vigye azt a táboron kivül, és igen tiszta helyen mind egy szikráig emésztesse meg.
Az oltáron pedig mindenkor égjen a tűz, melyet tápláljon a pap, minden nap fát rakván reggel alája s arra tévén az égőáldozatot, fölötte gyujtsa meg a békeáldozatok kövérségét.
Ez a tűz szüntelen való, mely soha el ne aludjék az oltáron.
Ez törvénye az eledel- és italáldozatoknak, melyekkel Áron fiai áldozni fognak az Úr előtt és az oltár előtt.
Vegyen a pap egy marok lisztlángot, mely olajjal meghintetett, és mind a tömjént, mely a lisztlángra tétetett; és az oltáron égesse meg azt az Úr gyönyörűséges illatának emlékezetére. [Móz. III. 2,2.]
A lisztláng többi részét pedig egye meg Áron fiaival, kovász nélkül, a hajlék tornáczának szent helyén egye meg.
Azért nem kovászosíttatik pedig meg, mert annak része az Úrnak égettetik. Szentséges leszen az, mint a bűnért és vétekért (való áldozat.)
Áron nemzetségének csak férfiai egyenek abból. Örök törvény legyen ez nemzedékeitekben az Úr áldozatai felől. Minden, a ki azokat illeti, megszenteltetik.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Ez Áron és fiai áldozata, melyet áldozniok kell az Úrnak fölkenetésök napján. Egy éfi lisztláng tizedrészét mutassák be örök áldozatúl, felét reggel és felét estve;
mely olajjal vegyíttetvén serpenyőben készíttessék. Áldozza pedig azt melegen az Úrnak gyönyörűséges illatúl
a pap, ki törvény szerint atyja helyébe következik; és egészen égettessék el az oltáron;
mert a papok minden áldozatának tűzzel kell megemésztetnie, és abból senki se egyék.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak és fiainak: Ez a bűnért való áldozat törvénye: A mely helyen bemutattatik az égőáldozat, ott ölessék meg az Úr előtt; szentséges lévén az.
A pap, ki bemutatja, egye meg azt a szent helyen a hajlék tornáczában.
Minden, a mi annak húsát illetendi, megszenteltetik; s a mely ruha annak vérével meghintetik, mosassék meg a szent helyen.
A cserépedény pedig, melyben főzetett, töressék össze; hogyha rézedény leend, vakartassék meg, és mosassék meg vízzel.
Minden papi nemzetségből való férfiú egyék annak húsából, mert szentséges az.
De a bűnért megölt áldozatból, melynek vére bevitetik a bizonyság hajlékába, a szentélyben leendő megengesztelésre, ne egyenek, hanem azt tűzzel égessék meg. [Móz. III. 4,5. Zsid. 13,11.]
Még némely rendeletek a bűn- és hálaáldozatokról. A kövér és vér étele tiltatik.
Ez a vétekért való áldozat törvénye, mely szentséges;
azért a hol megöletik az égőáldozat, ölessék meg a bűnért való áldozat is, annak vére az oltár körűl öntessék.
Áldozzák abból a farkat és kövéret, mely az éltető részeket befödi;
a két vesét és a kövérséget, mely véknyánál vagyon, és a máj hálóját a vesékkel.
És a pap égesse meg azokat az oltáron; ez az Úr égőáldozata a bűnért.
Minden férfiú a papi nemből egyék a szent helyen azon húsból; mert szentséges az.
Valamint a bűnért való áldozat, úgy mutattatik be a vétekért is; mind a két áldozatnak törvénye egy; a papé legyen, ki azt bemutatja.
A mely pap bemutatja az égőáldozatra való állatot, azé legyen bőre.
És minden lisztlángból való eledeláldozat, melyet kemenczében sütnek, és a mi róstélyon vagy serpenyőben készíttetik, azon papé legyen, ki azt bemutatja;
akár olajjal vegyített, akár száraz legyen, Áron minden fiának egyenlő mértékkel osztassék.
Ez törvénye a békeáldozatnak, mely az Úrnak bemutattatik.
Ha hálaadás végett van az áldozat, kovásztalan, olajos kenyeret mutassanak be, és olajjal megkent, kovásztalan pogácsákat, és elkészitett lisztlángot, és olajjal vegyített lepényeket;
kovászos kenyereket is a hálaadás áldozatához, mely megöletik békeáldozatúl;
azok közől egy, zsenge gyanánt mutattassék be az Úrnak, és legyen a papé, ki az áldozat-állat vérét kiontja;
melynek húsát azon nap egyék meg, és semmi se maradjon abból reggelre.
Ha fogadásból vagy szabad akaratból viszen valaki áldozatot, hasonlóképen azon nap egyék meg; de ha valami holnapra marad is, szabad megenni;
a mi pedig harmadnapra marad, tűz emészsze meg.
Ha valaki a békeáldozat húsából harmadnapon eszik, áldozata érvénytelen, és nem használ a bemutatónak; sőt inkább a mely lélek magát efféle eledellel megfertőzteti, a törvényszegés bűnébe esik. [Móz. III. 19,8.]
A húst, mely valami tisztátalant érint, meg ne egyék, hanem égessék meg tűzzel; a ki tiszta, ehetik abból.
A mely lélek, tisztátalan lévén, eszik a békeáldozat húsából, mely az Úrnak áldoztatott, elvesz az ő népe közől.
És a ki illeti az embernek, vagy baromnak, vagy akárminek tisztátalanságát, mely megfertőztethet, és eszik afféle húsból, elvesz az ő népe közől.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak: A juh és tulok és kecske háját meg ne egyétek.
Az elhullott marhának és a vadtól megfogott állatnak kövérsége legyen nektek különféle használatra.
Ha ki megeszi a hájat, melyet az Úrnak kell bemutatni megégetésre, elvesz az ő népe közől.
Hasonlóképen semmi állat vérét étekbe ne vegyétek, se madarakból, se barmokból.
Minden lélek, mely vért eszik, elvesz az ő népe közől.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, mondván: A ki az Úrnak békeáldozatot mutat be, mutasson be együtt más áldozatot is, azaz annak italáldozatát.
Tartsa kezében az áldozat kövérét és szegyét, és midőn mind a kettőt az Úrnak bemutatván, megszenteli, adja a papnak;
ki az oltáron égesse meg a hájat, szegye pedig legyen Ároné és fiaié.
A jobb lapoczka is a békeáldozatokból legyen a papé első ajándékúl.
A ki a vért és hájat bemutatja Áron fiai közől, azé legyen a jobb lapoczka is.
Mert a fölemelés szegyét, és az elválasztás lapoczkáját elvettem Izrael fiaitól az ő békeáldozataikból, és Áron papnak és fiainak adtam örök törvénynyel, Izrael minden népétől.
Ez Áronnak és fiainak fölkenetése az Úr szertartásaiban, a mely napon bemutatta őket Mózes, hogy mint papok szolgáljanak;
és a miket parancsolt az Úr nekik adatni Izrael fiaitól örök szertartással nemzedékeikben.
Ez az égő- és a bűnért és vétekért való áldozatnak, a fölszentelésnek és békeáldozatoknak törvénye,
melyet az Úr rendelt vala Mózesnek a Sinai hegyen, mikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be az Úrnak áldozataikat a Sinai pusztában.
A papok fölszenteltetése.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Vedd Áront fiaival, öltözeteiket és a kenet olaját, a bűnért való borjút, két kost, egy kosarat kovásztalan kenyerekkel; [Móz. II. 29,35. 40,13.]
és gyűjtsd egybe az egész közönséget a hajlék ajtajához.
Úgy cselekvék Mózes, mint az Úr parancsolta vala; és midőn az egész nép egybegyűlt a hajlék ajtaja előtt,
mondá: Ez az, mit az Úr parancsolt, hogy meglegyen.
És mindjárt eléállítá Áront és fiait. És miután megmosta őket,
a főpapot felöltözteté a gyolcs belső ruhába, átövezvén őt az övvel, és felöltöztetvén őt a kék köntösbe, és ennek föléje tevé a vállravalót,
melyet az övvel megszorítván a mellelőhöz foglala, melyen a tudomány és az igazság vala.
És fejét befödé a süveggel; erre pedig fölűl a homlok elé tevé a szenteléssel megszentelt aranylapot, a mint neki az Úr parancsolta vala.
Vevé a kenet olaját is, és fölkené a hajlékot minden szereivel együtt.
És miután az oltárt fölszentelvén, meghintette hétszer, fölkené azt és minden edényeit; a mosdókádat is talapostul fölszentelé olajjal;
melyet Áronnak fejére öntvén, fölkené őt és fölszentelé. [Sirák 45,18.]
Eléállítván az ő fiait is, felöltözteté gyolcs ruhákba, és átövezé övekkel, és föltevé a süvegeket, a mint az Úr parancsolta vala.
Bemutatá a borjút is a bűnért; és miután Áron és fiai annak fejére tették kezeiket,
megölé azt; és vévén a vérből és ujját bemártván, illeté az oltár szarvait köröskörűl; melyet megtisztítván és megszentelvén, a többi vért annak alapjához önté.
Kövérét pedig, mely az éltető részeken vala, és a máj hálóját és a két vesét, ezek hájával együtt megégeté az oltáron;
a borjút bőrével és húsával és ganéjával a táboron kivűl égetvén meg, a mint az Úr parancsolta vala.
Bemutatá a kost is égőáldozatúl; melynek miután fejére tették kezeiket Áron és fiai,
megölé azt, és vérét az oltár körűl önté.
És magát a kost darabokra vagdalván, annak fejét és tagjait és kövérét megégeté tűzzel,
megmosván előbb a beleket és lábakat, s egyszerre az egész kost megégeté az oltáron, mivelhogy égőáldozat volt az, gyönyörűséges illatúl az Úrnak, a mint parancsolta vala neki.
Bemutatá a másik kost is a papok fölszentelésére; és Áron és fiai kezeiket annak fejére tevék;
melyet miután megölt Mózes, vévén annak véréből, illeté Áron jobbfüle szélét, és jobbkeze hüvelykét, hasonlóképen lábáét is.
Eléállítá Áron fiait is; és midőn a föláldozott kos vérével illette mindenik jobbfüle szélét, és jobbkeze és lába hüvelykét, a többit az oltárra önté köröskörűl;
a hájat pedig és farkat, és mind a kövérséget, mely befödi a beleket, és a máj hálóját és két vesét ezek kövérével és a jobb lapoczkával elkülönzé.
Vévén pedig a kovásztalan kenyerek kosarából, mely az Úr előtt vala, egy kovász nélküli kenyeret és olajos lepényt és pogácsát, a kövérségre és jobblapoczkára tevé;
ezeket mindenestül Áronnak és fiainak adván; kik midőn azokat fölemelték az Úr előtt,
ismét elvévén kezeikből, megégeté az égőáldozat oltárán, mivelhogy ez a fölszentelés áldozata volt az Úrnak gyönyörűséges áldozatillatúl.
És a fölszentelés kosából maga részére vevé a szegyet, fölemelvén azt az Úr előtt, mint neki az Úr parancsolta vala.
És vévén a kenetet és vért, mely az oltáron vala, Áronra és öltözeteire, fiaira és ezek ruháira hinté.
És mikor fölszentelte őket öltözeteikben, parancsolá nekik, mondván: Főzzétek meg a húst a hajlék ajtaja előtt, és ott egyétek meg azt. A fölszentelés kenyereit is egyétek meg, melyek a kosárba tétettek, mint nekem az Úr parancsolta vala, mondván: Áron és fiai egyék meg azokat; [Móz. II. 29,32. Móz. III. 24,9.]
a mi pedig megmarad a húsból és kenyerekből, tűz emészsze meg.
A hajlék ajtaján pedig ki ne menjetek hét napig, azon napig melyen bételik fölszenteléstek ideje; mert hét napig végeztetik a szentelés;
a mint most történt, hogy az áldozat szertartása végbemenjen…
Éjjel és nappal a hajlékban maradjatok, vigyázván az Úr szolgálatára, hogy meg ne haljatok; mert így parancsoltatott meg nekem.
És Áron és fiai megcselekvének mindent, mit az Úr Mózes által szólott vala.
Áron első áldozata és áldása.
Nyolczadnapon pedig szólítá Mózes Áront és az ő fiait és Izrael véneit, és mondá Áronnak:
Végy a csordából egy borjút a bűnért, és egy kost égőáldozatra, mindkettőt hiba nélkülit, és azokat mutasd be az Úr előtt, [Móz. II. 29,1.]
és szólj Izrael fiainak: Vegyetek egy bakot a bűnért, és egy esztendős, hiba nélküli borjút és bárányt égőáldozatra,
egy tulkot és kost békeáldozatra; és az Úr előtt öljétek meg azokat, mindenik áldozatnál olajjal vegyített lisztlángot mutatván be; mert ma az Úr megjelen nektek.
Elhozák tehát mind, a mit Mózes parancsolt vala, a hajlék ajtajához; hol az egész sokaság jelenlétében
mondá Mózes: Ez azon beszéd, melyet parancsolt az Úr; cselekedjétek meg, és az ő dicsősége megjelenik nektek.
És mondá Áronnak: Járúlj az oltárhoz, és áldozzál bűnödért; mutass be egészen égő áldozatot, és könyörögj magadért és a népért. És mikor megölended a nép áldozatát, imádkozzál érette, mint az Úr parancsolta vala.
És Áron mindjárt az oltárhoz járúlván, megölé a borjút a maga bűneért;
melynek vérét hozzája vivék fiai, és abba mártván ujját, illeté az oltár szarvait, s a maradékot annak talapjára önté.
És a kövéret és veséket és a máj hálóját, mint melyek a bűnért valók, megégeté az oltáron, mint az Úr parancsolta vala Mózesnek;
a húst pedig és bőrt a táboron kivül tűzzel égeté meg.
Megölé az égőáldozatra való állatot is; és fiai hozzá vivék annak vérét, melyet az oltár körűl önte.
A darabokra vagdalt áldozatot is, fejével és minden tagjával hozzája vivék; és mindezt megégeté az oltáron tűzzel,
megmosván előbb vízzel a beleket és lábakat.
És a nép bűneért áldozván, megölé a bakot, és megtisztítván az oltárt,
égőáldozatot tőn,
hozzá adván az áldozathoz az eledeláldozatokat, melyek együtt mutattatnak be, és azokat megégeté az oltáron a reggeli égőáldozat szertartásai nélkül.
Megölé a tulkot is és a kost, a nép békeáldozatait; és fiai hozzája vivék a vért, melyet köröskörűl az oltárra önte.
A tulok kövérét pedig és a kos farkát és a veséket ezek kövérével, és a máj hártyáját
a szegyekre tevék; és miután a kövérség mind megégett az oltáron,
azok szegyeit és jobblapoczkáit elkülönzé Áron, fölemelvén az Úr előtt, mint Mózes parancsolta vala.
És kezeit kiterjesztvén a népre, megáldá azt. És így elvégezvén a bűnért való, az égő- és a békeáldozatokat, leszálla…
Bemenvén pedig Mózes és Áron a bizonyság hajlékába, és azután kijövén, megáldák a népet. És megjelenék az Úr dicsősége az egész sokaságnak;
és ime tűz jövén ki az Úrtól, megemészté az égő áldozatot és a kövérségeket, melyek az oltáron valának. Ezt látván a népsereg, dicséré az Urat, arczára borúlván.
Nadab és Abiu megbüntettetnek. A papoknak tiltatik a borivás midőn papi szolgálatban vannak. Áron gyászolása.
És Áron fiai, Nadab és Abiu, vévén tömjénzőiket, tüzet tőnek azokba, és azon felűl jóillatú szert, az Úr elé idegen tüzet vivén, mi nekik nem vala parancsolva. [Móz. IV. 3,4. 26,61. Krón. I. 24,2.]
És tűz jövén ki az Úrtól, megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.
És mondá Mózes Áronnak: Ez az, mit az Úr szólott: Megszenteltetem azokban, kik hozzám közelgetnek, és az egész nép színe előtt megdicsőíttetem. Mit hallván Áron, hallgata.
Mózes pedig szólítván Mízaelt és Elizafant, Ózielnek, Áron atyja bátyjának fiait, mondá nekik: Menjetek és vigyétek el atyátokfiait a szentélyből, és vigyétek a táboron kivűl.
És azonnal menvén, kivivék őket, a mint feküsznek vala, gyolcs ruhákba öltözve, és kiveték, mint nekik parancsolva volt.
És Mózes szóla Áronnak és fiainak, Eleazarnak és Itamarnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, és ruháitokat meg ne szaggassátok, nehogy meghaljatok, és az egész gyülekezetre harag gerjedjen. Atyátokfiai és Izrael egész háza sirathatják az égést, melyet az Úr támasztott vala;
de ti ne menjetek ki a hajlék ajtaján, egyébkint elvesztek; mert a szent kenet olaja vagyon rajtatok. Kik mindent Mózes parancsa szerint cselekvének.
És mondá az Úr Áronnak:
Bort vagy más részegítőt ne igyál se te, se fiaid, mikor bementek a bizonyság hajlékába, hogy meg ne haljatok; mert örök parancs ez nemzedékeitekben;
hogy különbséget tudjatok tenni a szent és szenteletlen, a megfertőzött és tiszta között;
és tanítsátok Izrael fiait minden törvényeimre, melyeket az Úr mondott nekik Mózes által.
És Mózes szóla Áronnak és fiainak, Eleazarnak és Itamarnak, kik megmaradtak vala: Vegyétek az eledeláldozatot, mely megmaradott az Úr áldozatából, és egyétek meg azt kovász nélkül az oltár mellett, mert szentséges az;
egyétek pedig a szent helyen, mi neked és fiaidnak adatott az Úr áldozataiból, a mint parancsoltatott nekem.
A bemutatott szegyet is és az elkülönzött lapoczkát egyétek meg igen tiszta helyen, te és fiaid és leányaid veled; mert neked és magzataidnak tartattak fenn azok Izrael fiainak üdvösséges áldozataiból;
mivelhogy a lapoczkát és szegyet és a kövérséget, melyek megégettetnek az oltáron, fölemelték az Úr előtt, és téged illetnek és fiaidat örök törvénynyel, mint az Úr parancsolta vala.
E közben, mikor Mózes a bakot kereste, mely a bűnért bemutattatott vala, megégve találá azt; és megharaguván Áron fiaira, Eleazarra és Itamarra, kik megmaradtak vala, mondá:
Miért nem ettétek meg a szenthelyen a bűnért való áldozatot, mely szentséges és nektek adatott, hogy viseljétek a sokaság gonoszságát, és könyörögjetek érette az Úr színe előtt;
főképen minthogy annak véréből nem vitetett a szentélybe, és meg kellett volna ennetek a szent helyen, a mint nekem parancsoltatott?
Felelé Áron: Ma mutattatott be a bűnért való és az égőáldozat az Úr előtt; rajtam pedig, látod, mi történt. Mikép ehettem volna meg azt, vagy tetszhettem-e szolgálatomban keseredett szivvel?
Ezt hallván Mózes, mentségét jóváhagyá.
A tiszta és tisztátalan állatokról.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Mondjátok meg Izrael fiainak: Ezek azon állatok, melyeket ennetek kell a föld minden állatai közől. [Móz. V. 14,3.]
Mindazt, melynek hasadt körme vagyon és kérődzik a barmok közől, egyétek.
A mi pedig kérődzik ugyan és körme van, de nem hasadt, mint a tevének és egyébnek, azt ne egyétek, és a tisztátalanok közé számláljátok.
A tengeri nyúl, mely kérődzik, de hasadt körme nincs, tisztátalan.
A nyúl is; mert az is kérődzik, de hasadt körme nincs;
és a disznó, mely noha hasadt körmű, de nem kérődzik. [Makkab. II. 6,18.]
Ezek húsát ne egyétek, se hulláikat ne illessétek, mert tisztátalanok nektek.
Ezek azok, miket a vízben élő állatok közől megenni szabad. Mindazt, minek szárnya és pikkelye vagyon, akár a tengerben, akár folyóvizekben és tavakban, egyétek.
A minek pedig szárnya és pikkelye nincsen azokból, mik a vizekben mozognak és élnek, utálatos legyen nektek
és iszonyatos; azok húsát ne egyétek, és hulláiktól távozzatok.
Mindaz, minek a vízben szárnya és pikkelye nincs, tisztátalan legyen.
Ezek azok, miket a madarak közől nem kell ennetek, és el kell távoztatnotok: a sast, griffet és tengeri sast,
és kányát és keselyűt neme szerint;
és minden holló-neműt és hozzá hasonlót;
a struczot és foglyot, a libóczot és ölyvet, neme szerint;
a huhogót és búvárt és egyiptomi gólyát,
a hattyút és gődényt és piros keselyűt,
a gémet és fajdot neme szerint, büdösbankát és denevért.
A szárnyasállatok közől mindaz, mi négy lábon jár, utálatos legyen nektek.
A mi pedig négy lábon jár, de hátúl hosszabb szárai vannak, melyekkel a földön szökdécsel,
egyétek; ilyen a cserebogár, neme szerint, és a szarvasbogár, a kigyóval vívó bogár és a sáska, mindenik saját neme szerint.
A minek pedig a repülő állatok közől csak négy lába van, utálatos legyen nektek;
és a ki azok hulláit illetendi, megfertőztetik, és tisztátalan legyen estig;
és ha szükség leszen, hogy valaki ezek közől valamely hullát vigyen, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen napnyugatig.
Minden állat, melynek körme vagyon, de nem hasadt, és nem kérődzik, tisztátalan legyen, és a ki azt illetendi, megfertőztetik.
Minden, mi a négylábú állatok közől tenyerein jár, tisztátalan legyen; a ki azok hulláit illeti, tisztátalan legyen estig.
És ki efféle hullát hordoz, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig; mert mindez tisztátalan nektek.
Ezek is a fertőzöttekhez számláltatnak azok közől, melyek a földön mozognak: a menyét és egér és krokodil, mindenik saját neme szerint;
a cziczkány és kameleon, a tarka gyík, a zöld gyík és vakandok.
Ezek mind tisztátalanok. A ki ezek hulláit illetendi, tisztátalan legyen estig;
és mindaz, mire valami ezen hullákból esik, megfertőztetik, akár fa-edény és ruházat, akár bőr és szőrzsák legyen; akármi edény, melyben valami készűl, vízbe mártassék, és tisztátalan legyen estig, azután tiszta leszen.
A cserépedény pedig, melybe ezek közől valami esik, megfertőztetik, és azért töressék össze.
Minden eledel, melyet esztek, ha ilyen víz töltetik rá, tisztátalan legyen; és minden ital, melyet akármi ily edényből isznak, tisztátalan legyen.
És mindaz, mire ezen hullák közől valami esik, tisztátalan legyen; akár kemencze, akár tűzhely, rontassék el, és tisztátalan legyen.
De a források és kutak és minden vízgyülemény tiszta marad. Azonban a ki azok hulláit illetendi, megfertőztetik.
Ha veteményre esik, azt nem fertőzteti meg.
De ha valaki a vetni való magot vízzel megönti, és azután valami hulla esik rá, mindjárt megfertőztetik.
Ha elhull valamely állat, melyet szabad ennetek, a ki annak testét illeti, tisztátalan legyen estig;
És a ki valamit eszik vagy hordoz abból, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig.
Minden, mi a földön csúsz, utálatos legyen, és eledelűl ne vétessék.
A mi hasán csúsz, és négy vagy több lábon jár a földön, csúszómászó lévén, meg ne egyétek, mert utálatos.
Meg ne fertőztessétek lelketeket , és azokból semmit se illessetek, hogy tisztátalanok ne legyetek:
mert én vagyok a ti Uratok Istenetek; szentek legyetek, mert én szent vagyok. Meg ne fertőztessétek lelketeket semmi csúszómászóval, mely a földön mozog;
mert én vagyok az Úr, ki Egyiptom földéről kihoztalak titeket, hogy nektek Istenetek legyek. Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
Ez a törvény a barmokról és madarakról és minden élő lényről, mely a vízben mozog és a földön csúsz;
hogy különbözést ismerjetek a tiszta és tisztátalan között, és tudjátok, mit kelljen megennetek, és mit megvetnetek.
A gyermekágyasok tisztátalanságáról.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Az asszony, ha magzatot foganván, fiat szül, tisztátalan legyen hét napig, a havi-betegség elválasztásának napjai szerint. [Luk. 2,22.]
És nyolczadnapon a kisded metéltessék körűl. [Luk. 2,21. Ján. 7,22.]
Ő pedig harminczhárom napig maradjon tisztúlása vérében. Semmi szenteltet ne illessen, be se menjen a szentelt helyre, míg el nem telnek tisztúlása napjai.
Ha pedig leányt szülend, tisztátalan legyen két hétig, havi vérfolyásának rende szerint, és hatvanhat napig maradjon tisztúlása vérében.
És mikor eltelnek tisztúlása napjai, a fiúért vagy leányért vigyen egy esztendős bárányt égőáldozatra, és egy galambfiat vagy gerliczét a bűnért, a bizonyság hajlékának ajtajához, és adja a papnak.
Ki bemutatja azokat az Úr előtt, és imádkozik érette, és így tisztúl meg az ő vére folyásától. Ez törvénye a fiat vagy leányt szülő asszonynak.
Ha pedig az ő keze nem találand és nem vihet bárányt, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat; egyiket égőáldozatra, másikat a bűnért. És imádkozzék érette a pap, és úgy megtisztúl. [Móz. III. 5,7.11. Luk. 2,24.]
A poklosság az embereken és ruhákon.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
A mely embernek teste bőrén színváltozás, vagy fakadék, vagy valami fénylő, azaz poklosság csapása támadand, vigyék őt Áron főpaphoz, vagy fiai valamelyikéhez.
Ki mikor meglátja bőrén a poklosságot, hogy a szőr fehér színre változott, és a poklosság színe mélyebb a többi test bőrénél, poklosság csapása az, és itélete szerint különöztessék el.
Ha pedig fénylő fehérség van a bőrön, és nem mélyebb a többi húsnál, és szőre előbbi színű, a pap rekeszsze el őt heted napig;
és nézze meg heted napon; és ha a poklosság tovább nem terjed, és a bőrön nem haladja meg az előbbi határokat, ismét rekeszsze el őt más hét napig.
És heted napon szemlélje meg; ha homályosabb leend a poklosság, és nem terjed tovább a bőrön: nyilvánítsa őt tisztának, mert csak fakadék; és az ember mossa meg ruháit, és tiszta leszen.
De ha a poklosság, miután a pap megnézte és tisztának nyilvánította, ismét tovább terjed, vitessék hozzája,
és tisztátalannak itéltessék.
Ha poklosság csapása van az emberen, vitessék a paphoz;
és nézze meg őt. És ha a bőr fehérszínű lesz, és a szőr színe megváltozik, és az eleven hús is kitetszik:
igen régi és a bőrbe rögzött poklosságnak itéltessék. Azért a pap tisztátalannak itélje őt, és el ne rekeszsze, mert nyilvánvaló az ő tisztátalansága.
Ha pedig a terjedő poklosság kiüt a bőrön, és befödi az egész bőrt tetőtől talpig, mind a mi csak szembe ötlik,
szemlélje meg őt a pap, és tiszta poklosságban levőnek itélje, mivelhogy egészen fehérré változott, és azért az ember tiszta leszen.
De ha az eleven hús kitetszik rajta,
akkor a pap itélete szerint tisztátalan legyen, és a tisztátalanok közé számláltassék; mert az eleven hús, ha poklosság van rajta, tisztátalan.
Hogyha ismét fehérré változik, és az egész embert elfödi,
szemlélje meg őt a pap, és tisztának itélje.
Ha pedig a test bőrén, melyen a fekély volt és meggyógyúlt,
a fekély helyén fehér sebhely látszik, vagy vörhenyős folt, az ember vitessék a paphoz,
ki midőn látja, hogy a poklosság helye mélyebb a többi húsnál, és hogy a szőr fehérré változott, tisztátalannak itélje őt, mert poklosság csapása támadt a fekélyen.
De ha a szőr előbbi szinű, és a sebhely homályos, és a mellette lévő húsnál nem mélyebb, rekeszsze el őt heted napig;
és ha tovább terjed, poklosnak itélje őt.
Ha pedig helyén marad, fekély sebhelye az, és az ember tiszta leszen.
De ha a test bőrének, melyen tűzégetés volt és begyógyult, fehér vagy vörhenyős sebhelye lesz,
a pap szemlélje meg azt, és ha fehérré változott, és annak helye mélyebb a többi bőrnél, tisztátalannak itélje őt, mert poklosság csapása támadt a sebhelyen.
Hogyha a szőr színe nem változott, és a csapás nem mélyebb a többi húsnál, és a poklosság színe homályos leend, rekeszsze el őt heted napig;
és heted napon nézze meg, ha a bőrön terjed a poklosság, tisztátalannak itélje őt.
Ha pedig helyén marad a fehérség, és nem eléggé világos, égésnek csapása az, és azért tisztának itéltessék, mert égésnek sebhelye.
A mely férfiúnak vagy asszonynak fején vagy szakállában poklosság támad, nézze meg őket a pap,
és ha azon hely mélyebb a többi húsnál, és a haj sárga és a szokottnál vékonyabb, tisztátalanoknak itélje őket, mert fej és szakáll poklossága az.
Ha pedig látja, hogy a var helye egyenlő a mellette való hússal, és a haj fekete, rekeszsze őt el hét napig;
és heted napon szemlélje meg. Ha nem terjed a var, és a haj színe nem változik, és a csapás helye a többi hússal egyenlő:
borotváltassék meg az ember a var helyén kivűl, és rekesztessék el más hét napig.
Ha heted napon látszik, hogy a csapás helyén marad, és nem mélyebb a többi húsnál, tisztának itélje őt, és megmosván ruháit, tiszta legyen.
De ha megtisztúlás után a var ismét terjed a bőrön,
ne vizsgálja többé, vajjon a haj sárgára változott-e? mert nyilván tisztátalan.
Ha pedig a var megállapodott, és a haj is fekete, tudja meg, hogy azon ember meggyógyúlt, és bízvást tisztának nyilvánítsa őt.
A mely férfiú, vagy asszony bőrén fehérség támad,
szemlélje meg őket a pap. Ha tapasztalja, hogy a homályos fehérség fénylik a bőrön, tudja meg, hogy nem poklosság, hanem fehér szinű var, és az ember tiszta.
A mely férfiú fejéről haja elhull, kopasz az és tiszta;
és ha homloka felé hull el haja, az előlkopasz és tiszta.
Ha pedig a kopaszságon, vagy az elől való kopaszúláson fehér vagy vörhenyős szín támad,
és azt meglátja a pap, kétség nélkül poklosságnak itélje azt, mely a kopaszságon eredett.
A ki tehát poklossággal van megfertőztetve, és elkülönöztetett a pap itélete szerint,
kifejtett ruházata legyen, mezítelen feje, száját ruhájával födözze be, fertőzöttnek és tisztátalannak kiáltsa magát.
Mindaddig, míg poklos és tisztátalan, egyedűl lakjék a táboron kivűl.
A mely gyapjú- vagy lenruhán poklosság van,
a mellék fonalon és bélfonalon, vagy pedig a bőrön, vagy akármi bőrkészítményen,
ha azon fehér vagy vörhenyős folt leszen, poklosságnak itéltessék, és mutattassék meg a papnak;
ki azt megnézvén, rekeszsze el hét napig;
és heted napon ismét megnézvén, ha észreveszi, hogy tovább terjedt, állandó poklosság az; tisztátalannak itélje a ruházatot, és mindazt, min találtatik,
és azért tűzzel égettessék meg.
Ha látja, hogy tovább nem terjedt,
parancsolja megmosatni azt, min a poklosság vagyon, és rekeszsze el más hét napig.
És ha látja, hogy előbbi színét vissza nem nyerte, noha a poklosság nem terjedett, tisztátalannak itélje, és tűzzel égesse meg, mivel poklosság fogta el a ruhát külső szinében, vagy egészen.
Ha pedig homályosabb lesz a poklosság helye, miután megmosatott a ruházat, szakaszsza el azt, és az éptől válaszsza el.
Hogyha utóbb feltűnik azon helyeken, melyek azelőtt mocsok nélkűl voltak, terjedő és helyenkinti poklosság az, tűzzel kell megégetni.
Ha eltűnik (a folt), mossa meg vízzel, a mi ép, másodszor, és tiszta lesz.
Ez a gyapjú- és lenruha, a mellékfonal és bélfonal és minden bőrkészítmény poklosságának törvénye, mi módon kell azt tisztának vagy tisztátalannak itélni.
A poklosságtól való megtisztúlásnak szertartása.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Ez a poklosnak törvénye, midőn meg kell tisztúlnia: Vitessék a paphoz, [Máté 8,4.]
ki a táborból kimenvén, mikor a poklosságot megtisztúlva találja,
parancsolja a megtisztúlandónak, hogy két eleven verebet mutasson be magáért, melyeket szabad megenni, és czedrusfát és karmazsin-selymet és izsópot; [Márk 1,44. Luk. 5,14.]
és parancsolja, hogy az egyik veréb ölessék meg cserépedényben élővíz fölött;
a másikat pedig elevenen, a czedrusfával és karmazsin-selyemmel és izsóppal, mártsa a megölt veréb vérébe
melylyel hintse meg a megtisztúlandót hétszer, hogy törvényszerint tisztuljon meg; és bocsássa el az eleven verebet, hogy a mezőre repüljön.
Azután az ember megmosván ruháit, borotválja le testének minden szőrét, és mosdjék meg vízben, és így megtisztúlván, menjen a táborba, de úgy, hogy sátorán kivűl maradjon még hét napig,
és hetednapon borotválja le fejének haját és szakállát, szemöldökét és egész teste szőrét. És ismét megmosván ruháit és testét,
nyolczadnapon vegyen hibanélküli két bárányt, és esztendős, hibanélküli juhot, és három tizedrész lisztlángot áldozatra, mely olajjal legyen vegyítve és külön egy hatodrész olajat.
És midőn az embert-tisztító pap őt és mindezeket az Úr elé állítja a bizonyság hajlékának ajtajánál,
vegye a bárányt, és mutassa be azt a vétekért, és a hatodrész olajat. És miután az Úr előtt mindezeket bemutatta,
ölje meg a bárányt, hol a bűnért való és az égőáldozat szokott megöletni, tudniillik a szent helyen. Mert valamint a bűnért, úgy a vétekért való áldozat is a papé; szentséges az.
És a pap vévén az áldozat véréből, mely a vétekért megöletett, kenjen a megtisztulandó embernek jobb füle szélére, és jobb keze s lába hüvelykére;
és a hatodrész olajból töltsön bal kezébe,
és mártsa bele jobb ujját, és hintse el az Úr előtt hétszer.
A mi pedig megmarad az olajból bal kezében, kenje a megtisztulandó embernek jobb füle szélére, és jobb keze és lába hüvelykeire, és a vérre, mely kiontatott a vétekért,
és fejére.
És könyörögjön érette az Úr előtt, és tegyen áldozatot a bűnért. Azután ölje meg az égőáldozatot;
és tegye azt az oltárra italáldozataival együtt; s így megtisztúl az ember törvény szerint.
Hogyha szegény, és nem találhatja keze a mondottakat, vegyen egy bárányt a vétekért áldozatra, hogy könyörögjön érette a pap, és tizedrész olajjal vegyített lisztlángot eledeláldozatra és egy hatodrész olajat;
és két gerliczét, vagy két galambfiat, melyeknek egyike legyen a bűnért, másika égőáldozatra. [Móz. III. 5,7.11. 12,8. Luk. 2,24.]
És vigye fel azokat megtisztúlása nyolczadik napján a papnak, a bizonyság hajléka ajtajához az Úr elé.
És a pap vévén a vétekért való bárányt és a hatodrész olajat, emelje föl együtt;
és megölvén a bárányt, annak véréből kenjen a megtisztulandónak jobb füle szélére, és jobb keze s lába hüvelykeire;
az olajból pedig töltsön a maga balkezébe,
melybe jobb keze ujját mártván, hintse el hétszer az Úr előtt;
és illesse a megtisztulandónak jobb füle szélét és jobb keze s lába hüvelykeit a vér helyén, mely kiontatott a vétekért.
Az olaj többi részét pedig, mely bal kezében vagyon, öntse a megtisztúltnak fejére, hogy megengesztelje érette az Urat;
és a gerliczét vagy galambfiat is mutassa be,
egyiket a vétekért, és a másikat égőáldozatúl italáldozataival együtt.
Ez a poklosnak áldozata, ki mindent nem szerezhet elé megtisztúlására.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Midőn bementek Kanaán földére, melyet nektek örökségűl adok, ha a poklosság csapása a házakban leszen,
menjen el az, kié a ház, hirűl vivén a papnak, és mondja: Mintha poklosság csapását látnám házamban.
Amaz pedig parancsolja meg, hogy vigyenek ki mindent a házból, mielőtt abba megyen, és lássa, ha poklos-e? hogy meg ne fertőztessenek mind, a mik a házban vannak. És menjen be azután, hogy megnézze a ház poklosságát.
És ha lát annak falain halavány vagy vörhenyős, rút homorodásokat, és ezek mélyebbek a többi külszinnél:
menjen ki a ház ajtaján, és azonnal zárja be azt hét napig.
És visszatérvén heted napon, nézze meg azt. Ha terjedni látja a poklosságot,
parancsolja meg, hogy szedjék ki azon köveket, melyeken a poklosság vagyon, és hányják azokat a városon kivűl tisztátalan helyre;
magát pedig a házat belül vakarják le köröskörűl, és a levakart port hintsék a városon kivűl tisztátalan helyre,
és más köveket rakjanak a kivetettek helyébe, és más sárral tapaszszák meg a házat
Ha pedig, miután a kövek kiszedettek, és a por levakartatott, és más földdel megtapasztatott,
bemenvén a pap, lája, hogy visszatért a poklosság, és a falak foltokkal hintvék: állandó poklosság az, és a ház tisztátalan;
melyet mindjárt rontsanak le, és annak köveit és fáit és minden porát vessék a városon kivűl tisztátalan helyre.
3 Móz. 14,46
A ki a házba megyen, midőn zárva vagyon, tisztátalan legyen estig;
és a ki abban hál, és eszik valamit, mossa meg ruháit.
Ha pedig a pap bemenvén, látja, hogy a poklosság nem terjedett a házban, miután újolag megtapasztották, tisztának itélje azt, mert ismét ép lőn,
és annak megtisztúlása végett vegyen két verebet és czedrusfát és karmazsin-selymet és izsópot;
és megölvén egyik verebet cserépedényben élővíz fölött,
vegye a czedrusfát és izsópot, és karmazsin-selymet, és az eleven verebet, és mártsa mindezt a megölt veréb vérébe és az élővízbe, és hintse meg a házat hétszer,
és tisztítsa meg azt mind a veréb vérével, mind az élővízzel, és az eleven verébbel és czedrusfával és izsóppal és a karmazsin-selyemmel;
és midőn elereszti a verebet, hogy szabadon repűljön a mezőre, imádkozzék a házért, s igy ez megtisztúl törvényszerint.
Ez a törvény minden poklosságról és csapásról;
a ruhák és házak poklosságáról,
a sebhelyről és fakadékokról, a fénylő varról és a színek különféle nemű változásairól;
hogy tudhassák, mely időben tiszta valami vagy tisztátalan.
A mag- és egyéb folyásnak tisztátalanságáról.
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Szóljatok Izrael fiainak, és mondjátok nekik: A mely férfiú magfolyást szenved, tisztátalan legyen.
És az által ismertetik meg, hogy e nyavalyában szenved, ha az undok nedvesség szüntelen foly, és testén megaluszik.
Minden ágy, melyen hál, és a hova csak ül, tisztátalan legyen.
Ha valamely ember az ő ágyát illeti, mossa meg ruháit, és maga is vizzel megmosdván, tisztátalan legyen estig.
Ha oda ül, hol amaz ült, szintén mossa meg ruháit, és vízben megfürödvén, tisztátalan legyen estig.
A ki annak testét illeti, mossa meg ruháit, és maga is megmosdván vízzel, tisztátalan legyen estig.
Ha efféle ember arra pök, ki tiszta, mossa meg ruháit, és maga is megmosdván vízzel, tisztátalan legyen estig.
A nyereg, melyen ül, tisztátalan legyen,
és a mi csak van az alatt, ki magfolyást szenved, tisztátalan legyen estig. A ki ezek közől valamit hordoz, mossa meg ruháit, s maga is megmosdván vízzel, tisztátalan legyen estig.
A kit az ilyen megérint, mielőtt kezeit megmosta volna, mossa meg ruháit, és vízzel megmosdván, tisztátalan legyen estig.
A cserépedény, melyet megillet, töressék el, a faedény pedig mosassék meg vízzel.
Mikor meggyógyúl, a ki efféle nyavalyát szenved, számláljon hét napot megtisztúlása után, és megmosván ruháit és egész testét élővízben, tiszta leszen.
Nyolczadnapon pedig vegyen két gerliczét, vagy két galambfiat, és jőjön az Úr szine elé, a bizonyság hajlékának ajtajához, és adja azokat a papnak;
ki egyiket áldozza föl a bűnért, másikat égőáldozatúl; és könyörögjön érette az Úr előtt, hogy megtisztúljon magva folyásából.
A mely férfiútól a közösűlés magva elmegy, mossa meg vízzel egész testét, és tisztátalan legyen estig.
A ruhát és bőrt, mely rajta van, mossa meg vízzel, és tisztátalan legyen estig.
Az asszony is, kivel közösűl, mossa meg magát vizzel, és tisztátalan legyen estig.
A mely asszony a hó járásával vérfolyást szenved, különöztessék el hét napig.
A ki illeti őt, tisztátalan legyen estig;
és a min hál vagy ül elkülönzése napjaiban, megfertőztetik.
A ki annak ágyát illeti, mossa meg ruháit, és maga is vízzel megmosdván, tisztátalan legyen estig.
A ki valamely eszközt illet, melyen az ült, mossa meg ruháit, és maga is vízzel megmosdván, tisztátalan legyen estig.
Ha férfi közösűl vele havi vérfolyás idején, tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy, melyen hál, megfertőztetik.
A mely asszony sok napig szenved vérfolyást a havi tisztúlás idején kivűl, vagy kinél a havi tisztúlás után nem szűnik meg a vérfolyás, valamíg e nyavalyát szenvedi, tisztátalan legyen, mintha a havi folyás idejében volna.
Minden ágy, melyen hál, és eszköz, melyen ül, tisztátalan legyen.
A ki azokat illeti, mossa meg ruháit, s maga is vízzel megmosdván, tisztátalan legyen estig.
Ha megáll a vér, és megszűnik folyni, számláljon hét napot tisztúlása után,
és nyolczadnapon mutasson be magáért a papnak két gerliczét vagy két galambfiat a bizonyság hajlékának ajtajánál;
ki egyiket áldozza föl a bűnért, másikat égőáldozatúl, és könyörögjön az Úr előtt érette és tisztátalansága folyásáért.
Tanítsátok tehát Izrael fiait, hogy óják magokat a tisztátalanságtól, és meg ne haljanak undokságaikban, mikor megfertőztetik hajlékomat, mely közöttük vagyon.
Ez törvénye annak, ki magfolyást szenved, és ki megfertőztetik közösűléssel,
és ki havi időben elkülönöztetik, vagy kitől szüntelen vér foly, és a mely férfiú azzal hál.
Az évenkinti engesztelő-áldozatról.
És szóla az Úr Mózesnek, Áron két fia halála után, midőn az idegen tüzet bevivén, megölettek;
és parancsolá neki, mondván: Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen minden időben a szentélybe, mely a függönyön belűl vagyon a kegyelem-tábla előtt, mely befödi a szekrényt, hogy meg ne haljon, (mert felhőben jelenek meg a felelő-helyen);
hanem előbb ezeket cselekedje: Áldozzék egy borjút a bűnért és egy kost égőáldozatúl.
Gyolcs ruhába öltözzék, gyolcs lábravalóval födje be szemérmét, övezze magát körűl gyolcs övvel, gyolcs süveget tegyen fejére; mert ezek szent öltözetek, mindezekbe öltözzék fel, miután magát megmosta.
És vegyen Izrael fiainak egész sokaságától két bakot a bűnért, és egy kost égőáldozatra.
És midőn a borjút bemutatja, és imádkozik magáért és házáért,
a két bakot állítsa az Úr elé a bizonyság hajlékának ajtajához,
és vessen sorsot mind a kettőre, egyet az Úrért, és mást az elbocsátandó bakért;
a melyre az Úr sorsa esik, áldozza föl azt a bűnért;
a melyre pedig az elbocsátandó baké esik, állítsa azt elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön fölötte, és bocsássa a pusztába.
Ezeket rendszerint véghezvivén, vegye a borjút, és könyörögvén magáért és házáért, ölje meg azt;
és vegye a tömjénzőt, melyet töltsön meg az oltár szenével, és vévén a kezével készített jóillatú füstölő-szerből, a függönyön belűl menjen a szentélybe,
hogy a tűzre tévén a fűszereket, azok füstje és párája befödje a felelő-helyet, mely a bizonyság fölött vagyon, és meg ne haljon.
Vegyen a borjú véréből is, és hintsen ujjával hétszer a kegyelem-tábla ellenébe napkelet felé.
És midőn megöli a bakot a nép bűneért, vigye vérét a függönyön belűl, a mint megparancsoltatott a borjú véréről, hogy hintse a felelő-hely ellenébe,
és tisztítsa meg a szentélyt Izrael fiainak tisztátalanságaitól és törvényszegéseitől és minden bűnétől. E szertartás szerint cselekedjék a bizonyság hajlékával, mely közöttük állítatott fel, az ő lakóhelyök undokságainak közepette.
Egy ember se legyen a hajlékban, mikor a főpap a szentélybe megyen, hogy könyörögjön magáért és házáért és Izrael egész közönségeért, míg ki nem jő. [Luk. 1,10.]
Mikor pedig kijő az oltárhoz, mely az Úr előtt vagyon, imádkozzék magáért, és vévén a borjú és bak vérét, öntse annak szarvaira köröskörűl,
és hintvén ujjával hétszer, tisztítsa és szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
Miután megtisztítja a szentélyt és hajlékot és az oltárt, akkor mutassa be az eleven bakot;
és mind a két kezét annak fejére tévén, vallja meg Izrael fiainak minden gonoszságát és minden vétkét és bűnét; melyeket annak fejére átkozván, küldje ki erre rendelt embertől a pusztába.
És midőn elviszi a bak minden gonoszságaikat a kietlen földre, és elbocsáttatik a pusztában,
térjen vissza Áron a bizonyság hajlékába, és letévén a ruhákat, melyekbe az előtt felöltözött vala, mikor a szentélybe ment, és ott hagyván,
mossa meg testét a szent helyen, és öltözzék saját ruháiba. És miután kimenvén, bemutatja a maga és a nép égőáldozatát, könyörögjön mind magáért, mind a népéért;
és a bűnökért bemutatott kövérséget égesse meg az oltáron.
Az pedig, ki elereszti az elbocsátott bakot, mossa meg ruháit és testét vízzel, és úgy menjen a táborba.
A borjút és bakot pedig, melyek a bűnért áldoztattak, és melyek vére a szentélybe vitetett, hogy az engesztelés végbemenjen, vigyék a táboron kivül, és égessék meg tűzzel azoknak mind bőrét, mind húsát és ganéját; [Zsid. 13,11.]
és a ki azokat megégeti, mossa meg ruháit és testét vízzel, és úgy menjen a táborba.
És ez legyen nektek örök törvényetek. A hetedik hónapban, a hónak tizedik napján sanyargassátok lelkeiteket, és semmi dolgot ne tegyetek, akár benszülött, akár jövevény legyen, a ki köztetek tartózkodik. [Móz. III. 23,27.28.]
Ez nap legyen engeszteléstek, és minden bűnötökből megtisztúlástok; tiszták legyetek az Úr előtt;
mert nyugalom szombata ez; és sanyargassátok lelkeiteket örök szertartás szerint.
Az a pap engeszteljen pedig, ki fölkenetett, és kinek kezei fölszenteltettek, hogy papságban szolgáljon atyja helyett, és öltözzék gyolcs ruhába és szent öltözetekbe,
és engesztelje meg a szentélyt és a bizonyság hajlékát és az oltárt, a papokat is és az egész népet.
És ez nektek örök törvényetek legyen, hogy imádkozzatok Izrael fiaiért, és minden ő bűneikért esztendőben egyszer. Úgy cselekvék tehát, mint az Úr Mózesnek parancsolta vala.
Tiltatnak a szent helyen kivüli áldozatok, a vérnek és az elhullt állatnak megevése.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak és fiainak és Izrael minden fiának, és mondd: Ez azon beszéd, melyet parancsolt az Úr, mondván:
Minden ember Izrael házából, ha tulkot ölend, vagy juhot, vagy kecskét a táborban vagy táboron kivűl,
és nem hozza azt, mint ajándékot az Úrnak a hajlék ajtajához, vérben legyen bűnös; mintha vért ontott volna, úgy veszszen el népe közől.
Annakokáért a paphoz kell vinniök Izrael fiainak áldozataikat, melyeket a mezőn ölnek meg, hogy az Úrnak szenteltessenek a bizonyság hajlékának ajtajánál, és áldozzák azokat békeáldozatúl az Úrnak;
és a pap öntse a vért az Úr oltárára a bizonyság hajlékának ajtajánál, és a kövérséget égesse meg gyönyörűséges illatúl az Úrnak;
és állataikat ne áldozzák többé az ördögöknek, kikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik és utódaiknak.
És mondd nekik: Az Izrael házabeli ember és a jövevény, ki közöttetek tartózkodik, ha égő- vagy másféle áldozatot mutat be,
és a bizonyság hajlékának ajtajához nem hozza azt, hogy az Úrnak bemutattassék, veszszen el népe közől.
Minden ember Izrael házából, és a jövevény, ki közöttük lakik, ha vért eszik, annak lelke ellen szegezem orczámat, és elvesztem azt népe közől,
mert a test lelke a vérben vagyon, és én azt nektek adtam, hogy az oltáron azzal tisztítsátok meg lelkeiteket, és a vér a lélek engesztelésére legyen.
Azért mondottam Izrael fiainak: Egy lélek se egyék vért közőletek, se a jövevényekből, kik köztetek tartózkodnak.
Ha valamely ember Izrael fiai és a köztetek tartózkodó jövevények közől vadászással vagy madarászással vadat vagy madarat fog, melyet szabad megenni, öntse ki annak vérét, és födje be földdel,
mert minden test lelke a vérben vagyon; azért mondottam Izrael fiainak: Semmi test vérét meg ne egyétek, mert a test lelke a vérben vagyon, és a ki azt megeszi, veszszen el. [Móz. I. 9,4. Móz. III. 7,26.]
A mely ember elhullottat, vagy vadtól megszaggatottat eszik, akár a benszülöttek akár a jövevények közől, mossa meg ruháit és magát vízzel, és tisztátalan legyen estig, és ilyen rendtartással megtisztúl.
Hogyha nem mossa meg ruháit és testét, viselje gonoszságát.
A közel rokonok közötti házasság és egyéb bűnök tilalma.
Szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Egyiptom földének szokása szerint, melyben laktatok vala, ne cselekedjetek; és Kanaán tartományának szokása szerint, melyre én beviszlek titeket, ne cselekedjetek, se törvényeik szerint ne járjatok.
Cselekedjetek itéleteim szerint, és tartsátok meg parancsaimat, és azok szerint járjatok. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Tartsátok meg törvényeimet és itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, élni fog azokban. Én vagyok az Úr. [Ezekiel 20,11. Rom. 10,5. Gal. 3,12.]
Senki ne járúljon vérszerinti rokonához, hogy felfödözze annak szemérmét. Én vagyok az Úr.
Atyád szemérmét és anyád szemérmét fel ne födözd; anyád az, fel ne födözd szemérmét.
Atyád feleségének szemérmét fel ne födözd; mert atyád szemérme az.
Atyádtól vagy anyádtól való húgodnak, ki otthon vagy kivűl született, szemérmét fel ne födözd.
Fiad leányának vagy leányodtól való unokádnak szemérmét fel ne födözd, mert a te szemérmed az.
Atyád felesége leányának, kit atyádnak szűlt, és neked húgod, szemérmét fel ne födözd.
Atyád húgának szemérmét fel ne födözd, mert atyád testvére.
Anyád nővérének szemérmét fel ne födözd, azért mivel anyád testvére.
Atyád bátyjának szemérmét fel ne födözd, se ne járúlj feleségéhez, ki neked ángyod.
Menyed szemérmét fel ne födözd, mert fiad felesége, és fel ne födözd gyalázatát.
Testvéred feleségének szemérmét fel ne födözd, mert testvéred szemérme az.
Feleségednek és az ő leányának szemérmét fel ne födözd. Az ő fiának leányát és leányának leányát el ne vedd, hogy gyalázatát felfödözd; mert azok az ő teste, és az ilyen közösűlés, vértörés.
Feleséged nővérét ne vedd melléje ágyasúl; se fel ne födözd az ő szemérmét, míg amaz él.
Az asszonyhoz, midőn havi folyásban szenved, ne járúlj, se fel ne födözd rútságát.
Felebarátod feleségével ne közösűlj, és a mag vegyítésével meg ne fertőztessél.
Magzatodból ne adj Molok bálványnak áldozatúl, se meg ne fertőztesd Istened nevét. Én vagyok az Úr. [Móz. III. 20,2.]
Férfiúval ne közösűlj asszonyi közösűléssel, mert ez utálatosság.
Semmi barommal ne közösűlj, se azzal meg ne fertőztessél. Az asszony ne feküdjék barom alá, se ne közösűljön azzal, mert ez iszonyú bűn.
Meg ne fertőztessetek mindezekkel, mikkel megfertőztettek mindazon nemzetek, kiket én kiűzök színetek elől;
és mikkel megfertőztetett a föld, melynek bűneit én meglátogatom, hogy kihányja lakóit.
Tartsátok meg törvényeimet és itéleteimet, és semmit ne cselekedjetek ez utálatosságok közől, se a benszülött, se a jövevény, ki köztetek tartózkodik.
Mert mindezen utálatosságokat a föld lakói cselekedték, kik előttetek voltak, és megfertőztették azt.
Őrizkedjetek tehát, hogy szintén titeket is ki ne hányjon, ha hasonlókat cselekszetek, mint kihányta azon nemzetet, mely előttetek volt.
Mindazon lélek, ki ez utálatosságokból valamit cselekszik, veszszen el népe közől.
Tartsátok meg parancsaimat. Ne cselekedjétek, a miket azok cselekedtek, kik előttetek voltak, és meg ne fertőztessetek azok által. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Különféle erkölcsi és szertartási törvények.
Szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiai egész gyülekezetének, és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én szent vagyok, a ti Uratok Istenetek. [Móz. III. 11,44. Péter I. 1,16.]
Félje kiki atyját és anyját. Tartsátok meg szombataimat. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Ne térjetek a bálványokhoz, se öntött isteneket ne csináljatok magatoknak. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Ha békeáldozatot áldoztok az Úrnak, hogy megengeszteltessék,
azon nap, melyen megáldoztatik, és másod nap egyétek meg azt; a mi pedig megmarad harmadnapra, tűzzel égessétek meg.
A ki két nap után eszik abból, szentségtelen lesz, és istentelenségben vétkes.
És viselje gonoszságát, mert az Úr szentét megfertőztette, és azon lélek veszszen el népe közől.
Mikor megaratod földed terményét, ne arasd le egész a föld szinéig; se az elmaradott gabonafejeket föl ne szedd, [Móz. III. 23,22.]
se szölődben az elhullott gerezdeket és szemeket föl ne szedd, hanem a szegényeknek és jövevényeknek hagyjad felszedni. Én vagyok a ti Uratok Istenetek. [Móz. III. 23,22.]
Ne lopjatok. Ne hazudjatok, se senki meg ne csalja felebarátját.
Ne esküdjél hamisan az én nevemre, se meg ne szentségtelenítsd a te Istened nevét. Én vagyok az Úr. [Móz. II. 20,7.]
Ne cselekedjél igaztalanságot felebarátodon, se erőszakkal el ne nyomd őt. Béresed munkadíja reggelig nálad ne maradjon. [Sirák 10,6. Móz. V. 24,14. Tób. 4,15.]
Ne átkozd a siketet, se ne tégy gáncsot a vak elé; hanem féljed a te Uradat Istenedet, mert én vagyok az Úr.
Ne cselekedd, a mi igazságtalan, se hamisan ne itélj. Ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmasra ne tekints. Igazán itélj felebarátodnak. [Móz. V. 1,17. 16,19. Péld. 24,23. Jakab 2,2.]
Ne légy rágalmazó, se árulkodó a nép között. Ne állj föl felebarátod vére ellen. Én vagyok az Úr.
Ne gyűlöld felebarátod szívedben, hanem nyiltan fedd meg őt, hogy ne legyen bűnöd miatta. [János I. 2,11. 3,14. Sirák 19,13. Máté 18,15. Luk. 17,3.]
Ne keress boszúállást, se meg ne emlékezzél polgártársaid igaztalanságáról. Szeressed barátodat, mint tenmagadat. Én vagyok az Úr. [Máté 5,43. Luk. 6,27. Rom. 13,9.]
Törvényeimet tartsátok meg. Barmodat ne engedd közösűlni másnemű állatokkal. Szántóföldedet ne vesd be különféle maggal. Kétféléből szőtt ruhába ne öltözzél.
Ha a férfi oly asszonynyal közösűl, ki, ha szinte férjnek eljegyzett leány volna is, de mindazáltal váltsággal meg nem váltatott, sem szabadsággal meg nem ajándékoztatott: veressenek meg mindketten, de ne haljanak meg; mert (a leány) nem volt szabados.
Vétkeért pedig vigyen az Úrnak egy kost a bizonyság hajlékának ajtajához;
és a pap imádkozzék érette és az ő bűneért az Úr előtt, és megkegyelmez neki, és bűne megbocsáttatik.
Mikor bementek a földre, és abban gyümölcstermő fákat ültettek, vessétek el azok első terményét; a mely gyümölcsöt hoznak, tisztátalan legyen nektek, és abból ne egyetek.
Negyedik esztendőben pedig azoknak minden gyümölcse szenteltessék az Úr dicséretére.
Ötödik esztendőben pedig egyétek meg gyümölcsét, begyüjtvén, melyet teremnek. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Semmit ne egyetek vérrel. Ne jövendőlgessetek. Se ne figyeljetek az álomra.
Se ne nyírjétek kerekdeden hajatokat; 24 se a szakállt ne borotváljátok.
És a halottért meg ne metéljétek testeteket; se valami jeleket vagy bélyegeket ne csináljatok magatokon. Én vagyok az Úr.
Leányodat ne add paráznaságra, nehogy megfertőztessék a föld, és beteljék vétekkel.
Szombataimat tartsátok meg, és szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr.
Ne térjetek a varázslókhoz, se a jövendőmondóktól valamit ne tudakozzatok, nehogy megfertőztessetek általok. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Kelj fel az ősz fő előtt, és tiszteld az öreg személyét; és féljed a te Uradat Istenedet. Én vagyok az Úr.
Ha jövevény lakik földeteken, és köztetek tartózkodik, ne tegyetek neki szemrehányást;
hanem olyan legyen köztetek, mint a benszülött és szeressétek őt, mint magatokat; mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földén. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Ne cselekedjetek valami igazságtalant az itéletben, rőfben, fontban, mértékben.
Igaz mérleg és igaz font, igaz véka és igaz messzely legyen köztetek. Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki Egyiptom földéről kihoztalak titeket.
Tartsátok meg minden parancsomat, és minden itéletemet, és cselekedjétek meg azokat. Én vagyok az Úr.
Büntető törvények különféle vétkek ellen.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Ezeket mondd Izrael fiainak: A mely ember Izrael fiai és a jövevények közől, kik Izraelben laknak, ad magzatából Molok bálványnak, halállal haljon meg, a föld népe kövezze meg őt.
Én is ellene fordítom orczámat, és kiírtom őt népe közől, azért, hogy magzatából adott Moloknak, és megfertőztette szentélyemet, és meggyalázta szent nevemet.
Hogyha a föld népe elmulasztván, és mintegy föl sem vévén parancsomat, elbocsátja azon embert, ki magzatából adott volt Moloknak, és azt megölni nem akarja:
én fordítom orczámat azon ember ellen és rokonsága ellen, és kiírtom népe közől mind őt, mind a kik egyetértettek vele, hogy paráználkodjék Molokkal.
A mely lélek a varázslókhoz és a jövendőmondókhoz megy, és azokkal paráználkodik, ellene fordítom orczámat, és kiírtom őt népe közől.
Szenteltessetek meg, és legyetek szentek. Mert én vagyok a ti Uratok Istenetek. [Péter I. 1,16.]
Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjétek meg azokat. Én vagyok az Úr, ki megszentellek titeket.
A ki megátkozza atyját vagy anyját, halállal haljon meg; atyját és anyját átkozta, vére legyen rajta. [Móz. II. 21,17. Péld. 20,20. Máté 15,4. Márk 7,10.]
Ha valaki paráználkodik más feleségével, és házasságtörést követ el felebarátja feleségével, halállal haljanak meg a házasságtörő férfi és asszony. [Móz. V. 22,22. Ján. 8,5.]
A ki mostoha-anyjával hál, s felfödi atyja szemérmét, halállal haljanak meg mindketten; vérök legyen rajtok.
Ha valaki menyével hál, mindkettő haljon meg, mert nagy vétket cselekedtek; vérök legyen rajtok.
A ki férfiúval hál asszonyi közösűléssel, mindkettő nagy bűnt cselekedett, halállal haljanak meg; vérök legyen rajtok.
A ki feleségűl veszi a leányt, és ezenfelűl ennek anyját, nagy bűnt cselekedett; elevenen égettessék meg azokkal, és ne maradjon ily nagy vétek közöttetek.
A ki marhával és barommal közösűl, halállal haljon meg; a barmot is öljétek meg.
A mely asszony akármi barom alá fekszik, azzal együtt ölessék meg; vérök legyen rajtok. [Móz. III. 18,23.]
A ki elveszi leánytestvérét, atyja vagy anyja leányát, és látja szemérmét, és amaz is nézi fitestvére szemérmét, iszonyú dolgot cselekedtek; ölessenek meg népök előtt, azért, hogy szemérmöket egymásnak felfödözték, és hordozzák gonoszságukat. [Móz. III. 18,6.]
A ki havifolyásos asszonynyal közösűl, és felfödi annak szemérmét, és amaz megmutatja vére folyását: ölessenek ki mindketten népök közől.
Atyád és anyád nővérének szemérmét fel ne födözd; a ki azt cselekszi, a maga teste gyalázatát födözte fel, hordozzák mindketten gonoszságukat.
A ki közösűl atyja vagy anyja testvérének feleségével, és felfödi rokonságának szemérmét, hordozzák mindketten vétköket, magzatok nélkül haljanak meg.
A ki testvére feleségét veszi el, tilalmas dolgot cselekszik, testvére szemérmét födözte fel; magzatok nélkül legyenek.
Tartsátok meg törvényeimet és itéleteimet, és cselekedjétek meg azokat, hogy titeket is ki ne hányjon a föld, melyre menendők vagytok, s a hol lakni fogtok.
Ne járjatok azon nemzetek törvényein, melyeket én kiűzök előttetek. Mert mindezeket cselekedték vala, és megutáltam őket.
Nektek pedig mondom: Bírjátok azok földét, melyet nektek adok örökségűl, a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki titeket kiválasztottalak egyéb népek közől.
Válaszszátok el azért ti is a tiszta barmot a tisztátalantól, és a tiszta madarat a tisztátalantól, hogy meg ne fertőztessétek lelketeket a barommal és madarakkal és mindazokkal, mik a földön mozognak, és miket fertőzötteknek mutattam nektek.
Szentek legyetek nekem, mert én, az Úr, szent vagyok, és elkülönöztelek titeket a többi népektől, hogy enyéim legyetek. [Péter I. 1,16.]
A mely férfiúban vagy asszonyban varázsló vagy jövendölő lélek leend, halállal haljanak meg. Kövezzék meg őket, vérök legyen rajtok. [Móz. V. 18,11. Kir. I. 28,7.]
A papokról szóló törvények.
És mondá az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd nekik: Meg ne fertőztessék a pap polgártársainak holtteste által,
hacsak nem vérszerint való atyjafiai és rokonai, vagyis, atyja és anyja, fia és leánya és öcscse,
és szűz leánytestvére, ki még férjhez nem ment;
de még népe fejedelme által se fertőztessék meg.
Ne borotválják meg fejöket, se szakállukat, se testökön metéléseket ne tegyenek.
Szentek legyenek Istenöknek, és meg ne fertőztessék az ő nevét; mert az Úr jó illatát és Istenök kenyereit áldozzák, és azért szentek legyenek.
Parázna személyt és becstelen asszonyt ne vegyenek feleségűl, se azt, ki férjétől megvettetett; mert fölszenteltettek Istenöknek, [Móz. III. 19,29.]
és a kitett kenyereket mutatják be. Legyenek tehát szentek, mert én is szent vagyok, az Úr, ki megszentelem őket.
Ha a pap leánya paráznaságban találtatik, és megfertőzteti atyja nevét, tűzzel égettessék meg.
A papi fejedelem, azaz testvérei között a legfőbb pap, kinek fejére öntetett a kenet olaja, és kinek kezei a papságra fölszenteltettek, és felöltöztetett a szent ruhákba, fejét fel ne födözze, ruháit meg ne szaggassa,
és semmi halotthoz teljességgel be ne menjen. Még atyja és anyja által se fertőztessék meg.
A szent helyről se menjen ki, hogy meg ne fertőztesse az Úr szentélyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr.
Szűzet vegyen feleségűl. [Ezekiel 44,22.]
Özvegyet pedig és megvetett, megszeplősített és parázna személyt ne vegyen, hanem leányzót népe közől,
hogy neme ágát ne vegyítse nemzetsége köznépéhez; mert én vagyok az Úr, ki megszentelem őt.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak: Ivadékod nemzetségéből azon ember, kinek hibája van, ne mutasson be kenyereket az ő Istenének;
se ne járúljon szolgálatához: ha vak, ha sánta, ha kicsiny, vagy nagy, vagy horgas orrú,
ha törött lábú vagy kezű,
ha görbe hátú, ha fájós szemű, ha szemén hályog, ha testén állandó var, vagy sömör van, vagy a ki megszakadt.
A kiben csak hiba van Áron pap ivadékából, ne menjen az Úrnak áldozni, se Istenének kenyereket bemutatni;
mindazáltal egyék a kenyerekből, melyeket bemutatnak a szentélyben,
de úgy, hogy a függönyön belűl ne menjen, se ne járúljon az oltárhoz, mert hibája vagyon, és nem kell megfertőztetni szentélyemet. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket.
Megmondá tehát Mózes Áronnak és fiainak és egész Izraelnek mindazokat, mik neki meg valának parancsolva.
A papok és áldozatok tisztaságáról.
Szóla még az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak és fiainak: hogy tartóztassák meg magokat azoktól, miket Izrael fiai nekem szentelnek, és meg ne fertőztessék a nekem szenteltek nevét, miket ők bemutatnak. Én vagyok az Úr.
Mondd meg nekik és utódaiknak: A mely ember nemzetségtekből, tisztátalan lévén, azokhoz járúl, a mik megszenteltettek, s miket Izrael fiai az Úrnak bemutattak: elvesz az Úr előtt. Én vagyok az Úr.
Az Áron ivadékából való ember, ha poklos vagy magfolyást szenved, ne egyék azokból, miket nekem szenteltek, míg meg nem gyógyúl. A ki halott miatt megfertőzöttet illet, és a kitől, mint közösűléskor, magva elfoly,
és a ki csúszómászót illet, és akármi tisztátalant, melynek illetése megfertőztet,
tisztátalan legyen estig, és ne egyék azokból, miket megszenteltek; de ha testét megmossa vizzel,
és a nap elnyugszik, akkor megtisztúlván, egyék a szenteltekből, mert az ő eledele.
Elhullott és vadtól megfogott állatot ne egyenek, se azokkal meg ne fertőztessenek. Én vagyok az Úr. [Móz. III. 17,15. Móz. II. 22,31. Móz. V. 14,21. Ezekiel 44,31.]
Tartsák meg parancsaimat, hogy bűn alá ne essenek, és meg ne haljanak a szentélyben, midőn azt megfertőztetik. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket.
Semmi idegen ne egyék a szenteltekből, a pap zsellére és bérese ne egyék azokból;
de kit a pap veszen, és a ki házánál született szolga, ezek egyenek azokból.
Ha a pap leánya valakihez a népből megy férjhez, a szenteltekből és az első zsengékből ne egyék.
Ha pedig özvegy vagy megvetett lesz, és magzatok nélkül tér vissza atyja házához, mint leánykorában szokott vala, tápláltassék atyja eledeleivel. Egy idegennek se legyen hatalma abból enni.
A ki tudatlanságból eszik a szenteltekből, tegyen ötödrészt ahhoz, mit megevett, és adja a papnak a szentélybe.
És meg ne fertőztessék Izrael fiainak szentelteit, miket az Úrnak bemutatnak,
nehogy vétkök gonoszságát hordozzák, midőn a szenteltekből esznek. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak és fiainak és Izrael minden fiának, és mondd nekik: Az Izrael házából és a nálatok lakó jövevények közől való ember, ki bemutatja áldozatát, vagy fogadását teljesítvén, vagy szabad akaratából áldozván, mindaz, mit az Úrnak égő áldozatúl visz,
hogy általatok bemutattassék, hiba nélküli him legyen a tulkok- és juhok- és kecskékből.
Ha hibája van, ne áldozzátok föl, kedves sem lenne.
A mely ember békeáldozatot mutat be az Úrnak, akár fogadását teljesítvén, akár szabad akaratából áldozván, mind a tulkok, mind a juhok közől hiba nélkülit mutasson be, hogy kedves legyen; semmi hiba ne legyen abban.
Ha vak, ha béna, ha sebhelyes, ha fekélyes, vagy rühes, vagy sömörös leend, ne mutassátok be az Úrnak azokat, se ne égessetek azokból az Úr oltárán.
A füle- és farka-vágott tulkot és juhot önkéntvaló áldozatúl bemutathatod; de fogadást azzal nem teljesíthetsz.
Semminemű állatot, melynek megfakasztott vagy összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréje vagyon, az Úrnak be ne mutassatok, és földeteken ilyet ne cselekedjetek.
Az idegen kezéből ne mutassatok be kenyereket Isteneteknek, vagy egyebet, a mit adni akarna; mert mindene romlott és hibás; el ne vegyétek azt.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
A marha, juh és kecske miután ellettek, hét napig legyenek anyjok tőgyén; nyolczadnap pedig és azután az Úrnak bemutathatók.
Se tehén, se juh föl ne áldoztassék egy napon fajzatával. [Móz. II. 33,19.]
Midőn hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, hogy engesztelhető lehessen,
azon nap egyétek meg azt, ne maradjon semmi reggelig másnapra. Én vagyok az Úr. [Móz. III. 7,15.]
Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjétek meg azokat. Én vagyok az Úr.
Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok az Úr, ki megszentellek titeket,
és kihoztalak Egyiptom földéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az Úr.
Az évenkinti ünnepekről.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Ezek az Úr ünnepei, melyeket szenteknek híjatok.
Hat nap munkálkodjatok; a hetedik nap, mivel az szombat nyugodalma, szentnek hivassék; semmi dolgot azon ne tegyetek. Az Úr szombata az minden lakhelyeteken.
Ezek pedig az Úr szent ünnepei, melyeket meg kell ülnötök idejökben.
Az első hónapban a hónak tizennegyedik napján este az Úr Fázéja; [Móz. IV. 28,16.]
és tizenötödik napján e hónak kovásztalanok ünnepe vagyon az Úrnak. Hét nap egyetek kovásztalant.
Az első nap igen nagy és szent ünnepetek legyen, semmi szolgai munkát azon ne tegyetek;
hanem áldozatot áldozzatok tűzzel az Úrnak hét napig. A hetedik nap pedig nagyobb és szentebb legyen; és azon semmi szolgai munkát ne tegyetek.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a földre, melyet én nektek adok, és megaratjátok a veteményt, vigyétek a kalászkévéket, aratástok zsengéjét a paphoz,
ki a kévét fölemeli az Úr előtt a szombat második napján és megszenteli azt, hogy érettetek kedves legyen.
És azon nap, melyen a kéve megszenteltetik, öljetek egy, hibanélküli esztendős bárányt az Úrnak égőáldozatúl,
eledeláldozat is mutattassék be azzal, két tizedrész olajjal vegyített lisztláng az úr áldozatára és gyönyörűséges illatra; és italáldozat is borból, egy hin negyed része.
Kenyeret és lepényt és pépet ne egyetek a veteményből az napig, melyen bemutattok abból Isteneteknek. Örök parancs ez nemzedékeitekben és minden lakhelyeteken.
Számláljatok pedig a szombat másodnapjától, melyen a zsenge kévéit bemutattátok, hét egész hetet, [Móz. V. 16,9.]
a hetedik hét eltelésének második napjáig, azaz ötven napot; és akkor mutassatok be az Úrnak új áldozatot
minden lakhelyetekből, két zsengekenyeret, két tizedrész kovászos lisztlángból, melyeket süssetek meg az Úrnak első zsengéűl.
És áldozzatok a kenyerekkel hibanélküli esztendős hét bárányt, és egy borjút a csordából, és két kost, és legyenek ezek égőáldozatúl italáldozataikkal együtt az Úrnak gyönyörűséges illatra.
Áldozzatok bakot is a bűnért, és esztendős két bárányt békeáldozatúl.
És midőn a pap azokat az első zsengének kenyereivel fölemeli az Úr előtt, az ő számára legyenek.
És híjátok ezen napot igen nagy és szentséges ünnepnek; semmi szolgai munkát azon ne tegyetek. Örök törvény legyen ez minden lakhelyeteken és nemzedékeitekben.
Midőn pedig földetek terményét aratjátok, ne vágjátok azt le egész földig, a megmaradott gabonafejeket se szedjétek föl, hanem hagyjátok a szegényeknek és jövevényeknek. Én vagyok a ti Uratok Istenetek. [Móz. III. 19,9.]
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak: A hetedik hónapban, a hónak első napján emlékünnepetek legyen, harsona-zengéssel, és szentnek hivassék. [Móz. IV. 29,1.]
Semmi szolgai munkát azon ne tegyetek, és mutassatok be az Úrnak égőáldozatot.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
E hetedik hó tizedik napján az engesztelésnek igen nagy ünnepe legyen, és szentnek hivassék; és sanyargassátok azon lelkeiteket, és mutassatok be az Úrnak égőáldozatot.
Semmi szolgai munkát ne tegyetek e nap idején; mert engesztelés napja az, hogy megkegyelmezzen nektek a ti Uratok Istenetek.
A mely lélek magát e napon nem sanyargatja, elvesz népe közől;
és a ki valami munkát tesz, eltörlöm azt népe közől.
Tehát semmi munkát azon ne tegyetek; örök törvénytek legyen ez minden nemzedékeitekben és lakhelyeteken.
Nyugalom szombata ez; és sanyargassátok lelkeiteket a hó kilenczedik napján; estétől estig üljétek ünnepeiteket.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak: Ezen hetedik hó tizenötödik napjától kezdve a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
Az első nap igen nagy és szentséges ünnepnek hivassék; semmi szolgai munkát azon ne tegyetek.
És hét napig mutassatok be az Úrnak égőáldozatokat; a nyolczadik nap is igen nagy és szentséges legyen, és mutassatok be az Úrnak égőáldozatot, mert az a sokaságé és gyülekezeté; semmi szolgai munkát azon ne tegyetek.
Ezek az Úr ünnepei, melyeket igen nagy- és szentségesnek híjatok, és mutassatok be azokon áldozatokat az Úrnak, égő- és eledeláldozatokat, mindenik nap szertartása szerint,
az Úr szombatain kivűl, ajándékaitokon és azokon kivűl, melyeket fogadásból mutattok be, vagy szabad akaratból adtok az Úrnak.
Azért a hetedik hó tizenötödik napjától, mikor földetek minden gyümölcsét begyüjtitek, ünnepet üljetek az Úrnak hét napig. Az első és nyolczadik napon szombat legyen, azaz nyugodalom.
És első napon vegyetek magatokhoz a legszebb fák gyümölcseiből, pálmafa-ágakat is és sürűlevelű faágakat és patakmelletti fűzfákat, és örvendezzetek a ti Uratok Istenetek előtt.
És ünnepét üljétek hét napig esztendőnkint. Örök törvény legyen ez nemzedékeitekben. A hetedik hónapban üljétek az ünnepet,
és lakjatok levélszinekben hét napig. Minden, a ki Izrael nemzetségéből való, sátorok alatt lakjék;
hogy megtanúlják utódaitok: hogy sátorokban hagytam lakni Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földéről. Én vagyok a ti Uratok Istenetek.
És Mózes az Úr ünnepei felül szóla Izrael fiainak.
A szent lámpák és szent kenyerek iránti rendelet. A káromlásról és sérelmek viszonzásáról.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Parancsold meg Izrael fiainak, hogy neked igen tiszta és világos faolajat hozzanak a lámpák mindenkori föntartására,
a bizonyság függönyén kivűl a szövetség hajlékában. És Áron helyezze el azokat estétől reggelig az Úr elé, örök rend- és szertartással nemzedékeitekben.
Az igen tiszta gyertyatartóra tétessenek mindenkor az Úr elé.
Végy lisztlángot is, és süss abból tizenkét kenyeret, melyek mindenikében két tizedrész legyen;
s melyeket hatonként tégy egymás ellenébe az igen tiszta asztalra az Úr elé;
és tégy azokra tiszta tömjént, annak emlékezetére, hogy a kenyér az Úr áldozata.
Minden szombaton váltassanak föl az Úr előtt, Izrael fiaitól örök szövetségűl vétetvén;
és legyenek Áronéi és fiaiéi, hogy egyék meg azokat a szent helyen; mert szentséges az az Úr áldozataiból örök törvénynyel.
És íme kimenvén egy izraeli asszony fia, kit egy egyiptomi férfiútól szült vala, Izrael fiai között, összevesze a táborban egy izraeli férfiúval.
És mikor káromlotta a nevet, és szidalmazta azt, Mózeshez viteték. (Anyja pedig Szalumitnak neveztetik vala, ki Dabri leánya Dán nemzetségéből.)
És a tömlöczbe veték őt, mig megtudják, mit fog parancsolni az Úr.
Ki szóla Mózesnek,
mondván: Vidd ki a káromlót a táborból, és mindnyájan, a kik hallották, tegyék annak fejére kezeiket, és kövezze meg őt az egész nép.
És szólj Izrael fiainak: A mely ember Istenét szidalmazza, viselje bűnét.
És a ki káromolja az Úr nevét, halállal haljon meg; kövezze meg őt az egész sokaság, akár polgár legyen, akár jövevény. A ki káromolja az Úr nevét, halállal haljon meg.
A ki megveri és megöli az embert, halállal haljon meg.
A ki barmot öl, adjon mást helyette, azaz párát páráért.
A ki megsebez valakit polgártársai közől, a mint cselekedett, úgy cselekedjenek neki:
törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; a milyen sebet máson ejtett, olyat kényszeríttessék szenvedni. [Móz. II. 21,24. Móz. V. 19,21. Máté 5,38.]
A ki barmot öl, mást adjon helyette. A ki embert öl, büntettessék meg.
Egyenlő itélet legyen közöttetek, akár jövevény, akár polgár vétkezzék; mert én vagyok a ti Uratok Istenetek.
És szóla Mózes Izrael fiaihoz, és kivivék azt, ki káromkodott vala, a táborból, és megkövezék. És úgy cselekvének Izrael fiai, mint az Úr Mózesnek parancsolta vala.
A hetedik és ötvenedik esztendőről.
És szóla az Úr Mózesnek Sinai hegyén, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a földre, melyet én nektek adok, ünnepeld meg az Úr szombatát. [Móz. II. 23,10.]
Hat esztendeig vesd be földedet, és hat esztendeig messd meg szőlődet, és szedd annak termését,
a hetedik esztendőben pedig a földnek, az Úr nyugalmának szombata legyen; a földet be ne vesd, és a szőlőt meg ne messd.
A mit a föld magától terem, le ne arasd; és zsengéidnek szőlőjét le ne szedd, mint szüretkor; mert az a föld nyugalmának esztendeje;
de még is legyen élelmetekre, magadnak és szolgádnak, szolgálódnak és béresednek és a jövevényeknek, kik nálad tartózkodnak;
marháid és barmaid eledelére legyen mind, a mi terem.
Számlálj azonfölül magadnak hét év-hetet, azaz hétszer hét esztendőt, melyek mindössze negyvenkilencz esztendőt tesznek.
És a hetedik hónapban, a hó tizedik napján szólaltasd a harsonát a kegyelem idején egész országtokban.
És szenteld meg az ötvenedik esztendőt, és nevezd földed minden lakója szabadúlásának; mert az örvendetes év az. Ekkor minden ember jusson birtokához, és kiki térjen vissza előbbi családjához;
mert ez az örvendetes év, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és ne arassátok le a mi magától terem a földön, és a szőlő zsengéit meg ne szedjétek
az örvendetes esztendő megszentelése miatt, hanem azt egyétek, a mit találtok.
Az örvendetes esztendőben mindenki jusson birtokához.
Mikor eladsz valamit polgártársadnak, vagy valamit veszesz tőle, ne szomorítsd meg atyádfiát, hanem az örvendetes esztendők száma szerint vedd meg tőle,
és a termésnek ily számlálása szerint adja el neked.
A mennyivel több esztendő marad az örvendetes év után, annyival növekedjék ára is; és a mennyivel kevesebb időt számlálsz, annyival olcsóbb leszen a vétel is. Mert a termés idejét adja el neked.
Ne nyomorgassátok a nemzetségtekből valókat, hanem kiki félje Istenét, mert én vagyok a ti Uratok Istenetek.
Cselekedjétek meg parancsaimat, és itéleteimet tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, hogy a földön minden félelem nélkül lakhassatok,
és a föld teremje nektek gyümölcseit, melyekből eleget egyetek, semmi megtámadtatástól nem félvén.
Hogyha mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és gabonánkat be nem gyűjtjük?
Áldásomat adom nektek a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre teremjen gyümölcsöt;
és a nyolczadik esztendőben vessetek, és az ó gabonát egyétek a kilenczedik esztendeig; miglen új terem az ót egyétek.
A földet se adjátok el örökösen, mert enyém az, ti pedig csak jövevények és bérlők vagytok nálam.
Azért minden birtokföldeteket a visszaváltás föltétele alatt adjátok el.
Ha atyádfia elszegényedvén, eladja birtokocskáját, és rokona akarja azt, megválthatja, a mit amaz eladott.
Ha pedig rokona nincsen, és ő maga találhat költséget a kiváltásra,
számítsák föl a termést az eladás idejétől kezdve; és a mi megmarad, adja a megvevőnek, és igy vegye vissza birtokát.
De ha keze nem tehet szert, hogy árát megadja, legyen a vevőé, a mit vett, az örvendetes esztendeig. Mert abban minden eladás visszatér urához és előbbi birtokosához.
A ki eladja házát a város kerítésén belűl, szabadságában áll kiváltani esztendő eltelése alatt.
Ha ki nem váltja, és az esztendő elforgott, bírja azt a megvevő és maradékai örökké, és ki nem váltathatik, még az örvendetes évben sem.
Ha pedig a ház faluban vagyon, melynek nincs kerítése, a földek törvénye szerint adassék el. Ha előbb ki nem váltatik, az örvendetes évben urára jusson vissza.
A leviták házai, melyek városokban vannak, mindenkor kiváltathatnak.
Ha ki nem váltatnak, az örvendetes évben uraikra jussanak vissza, mert a házak a leviták városaiban birtok gyanánt vannak Izrael fiai között.
A város körül levő mezejöket pedig ne adják el, mert örökös birtok az.
Ha atyádfia elszegényedik és tehetetlen, és befogadod őt, mint jövevényt és zarándokot, és veled él,
ne végy uzsorát tőle, se többet, mint adtál. Féljed Istenedet, hogy élhessen nálad atyádfia.
Pénzedet ne add uzsorára neki, és a gabonát fölösen rajta meg ne vedd.
Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki titeket Egyiptom földéről kihoztalak, hogy nektek adjam Kanaán földét, és a ti Istenetek legyek.
Ha szegénységtől kényszeríttetvén atyádfia, magát eladja neked, ne terheld őt rabszolgai munkával,
hanem mint béresed és zselléred legyen; az örvendetes esztendeig dolgozzék nálad,
és azután szabadon menjen gyermekeivel, és térjen vissza rokonságához, és atyái birtokába,
mert szolgáim ők, és én hoztam ki őket Egyiptom földéről. Ne adassanak el rabszolgai módra;
ne nyomorgasd őket erőhatalommal, hanem féljed Istenedet.
Szolgátok és szolgálótok a körületek való nemzetekből legyen,
és a jövevényekből, kik nálatok tartózkodnak, vagy a kik ezektől születnek földeteken, azok legyenek szolgáitok,
és örökség törvényével hagyjátok maradéktokra, és örökké birjátok; de rokonaitokat, Izrael fiait, el ne nyomjátok erőhatalommal.
Ha meggazdagodik nálatok a jövevény és idegen, és atyádfia elszegényűlvén, eladja magát neki, vagy akárkinek az ő nemzetségéből,
az eladás után megváltható. A ki atyafiai közől akarja, váltsa meg őt,
atyja testvére és atyja testvérének fia, rokona és sógora. Ha pedig magától is telik, váltsa meg magát;
csakhogy vegye számba az esztendőket azon időtől, midőn magát eladta volt, az örvendetes évig; és a pénz, melyen eladatott, az esztendők száma szerint, mint napszámbér, számíttassék föl.
Ha több esztendő van hátra az örvendetes évig, a szerint adja meg a váltságot is;
ha kevés, vessen számot vele az esztendők száma szerint, és a vevőnek fizesse meg, a mi még hátra van az esztendőkből,
melyekben azelőtt szolgált, azok bérét oda számítván; ne nyomorgassa őt erőszakkal színed előtt.
Hogyha ekképen ki nem váltathatik, az örvendetes esztendőben menjen szabadon gyermekeivel;
mert ők szolgáim, Izrael fiai, kiket kihoztam Egyiptom földéről.
Áldás vagy átok azokra, kik az Isten parancsát megtartják vagy megvetik.
Én vagyok a ti Uratok Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt és faragott képet, se jeloszlopokat ne emeljetek, se emlékkövet ne állítsatok földeteken, hogy azt imádjátok. Mert én vagyok a ti Uratok Istenetek. [Móz. II. 20,4. Móz. V. 5,8. Zsolt. 96,7.]
Tartsátok meg szombataimat, és féljetek az én szentélyemnél. Én vagyok az Úr.
Ha rendeléseim szerint jártok, és parancsaimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek, esőt adok nektek idejében; [Móz. V. 28,1.]
és a föld megadja termését, és a fák megtelnek gyümölcsökkel.
A cséplés eltart szüretig, és a szüret eléri a vetést; és megelégedésig eszitek majd kenyereteket, és félelem nélkül laktok földeteken.
Békeséget adok határaitokban; aludni fogtok, és nem lesz, ki fölrettentsen. Kiírtom az ártalmas vadakat; és fegyver nem megy át határaitokon.
Űzőbe veszitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek.
Öten közőletek száz idegent űznek el; és százan közőletek, tizezeret; elesnek előttetek fegyver által ellenségeitek.
Rátok tekintek, és megszaporítlak; megsokasodtok, és megerősítem kötésemet veletek.
Réginél régiebbet fogtok enni, és az új megérkeztével a régit kihányjátok.
Hajlékomat közétek helyezem, és nem vet el titeket az én lelkem.
Közöttetek járok, és Istenetek leszek, és ti népem lesztek. [Kor. II. 6,16.]
Én vagyok Uratok Istenetek, ki titeket kihoztalak az egyiptomiak földéről, hogy ne szolgáljatok azoknak, és nyakatokon a lánczokat eltörtem, hogy egyenesen járjatok.
De ha rám nem hallgattok, és nem cselekszitek meg minden parancsomat, [Móz. V. 28,15. Jerem.sir. 2,17. Malak. 2,2.]
ha megvetitek törvényeimet, és megutáljátok itéleteimet, nem cselekedvén azokat, miket rendeltem, és semmivé teszitek kötésemet;
én is ezeket cselekszem nektek: Hamar meglátogatlak titeket szükséggel és hőséggel, mely megrontsa szemeiteket, és elemészszen titeket. Hiába vettek magot, az ellenség fogja megemészteni. [Birák 6,4.]
Ellenetek fordítom orczámat, és lehulltok ellenségeitek előtt, és azok alá fogtok vettetni, kik titeket gyűlölnek. Szaladtok, midőn senki nem kerget is.
Ha pedig, így sem engedelmeskedtek nekem, hétszerte megtöbbítem büntetésteket a ti bűneitekért,
és megtöröm átalkodástok kevélységét. És olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas, és a földet, mint az ércz.
Munkátok hiába fog esni, a föld nem hoz termést, sem a fák gyümölcsöt nem adnak.
Ha ellenem szegűltök, és nem akartok engem hallgatni, hétszerte megtöbbítem csapástokat bűneitekért;
és rátok bocsátom a mezei vadakat, melyek megemészszenek titeket és barmaitokat, és mindent úgy elfogyaszszanak, hogy puszták legyenek útaitok.
Hogyha még így sem akarjátok elfogadni a fegyelmet, hanem ellenem szegűltök,
én is ellenetek szegűlök és megbüntetlek titeket hétszerte bűneitekért;
és rátok hozom az én szövetségem boszúló fegyverét. És mikor a városokba futtok, mirígyhalált bocsátok közétek, és az ellenség kezébe adattok,
miután eltöröm kenyeretek botját úgy, hogy tíz asszony süssön kenyeret egy kemenczében, és mértékre adják azokat; és esztek, de jól nem laktok.
Ha pedig ezek által sem hallgattok engem, hanem ellenem szegűltök,
én is ellenetek szegűlök ellenséges haraggal, és megbüntetlek titeket hét csapással bűneitekért,
úgy, hogy fiaitok és leányaitok húsát egyétek.
Lerontom emelvényeiteket, és faragott képeiteket összetöröm. Bálványaitok romjai közé hulltok, és lelkem megutál titeket,
elannyira, hogy városaitokat kietlenné teszem, szentélyeiteket pusztává, és nem fogadom el többé a gyönyörűséges illatot.
És elpusztítom földeteket, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak azon, mikor annak lakosai lesznek.
Titeket pedig elszélesztelek a pogányok közé, és kardot vonok utánatok, és pusztává lesz földetek, és városaitok romokká.
Akkor a föld kedvére tart majd nyugalmat pusztaságának minden napjain át; mikor ti
az ellenség földén lesztek, szombatot fog tartani, és megnyugszik pusztaságának szombatain, mivel nem nyugodott meg szombataitokon, midőn azon laktatok.
És a kik közőletek megmaradnak, félénkséget adok sziveikbe az ellenségek tartományaiban, megrettenti őket a lehulló levél csördülése is, és úgy futnak majd attól, mint a fegyvertől; elesnek, midőn senki nem kergeti is,
és egyenkint összeroskadnak atyjokfiai fölött, mintha harczból szaladnának, senki sem mer közőletek az ellenségnek ellenállani;
elvesztek a pogányok között, és az ellenség földe megemészt titeket.
A kik pedig még azok közől megmaradnak, elepednek gonoszságaik miatt ellenségök földén, és nyomorgattatni fognak atyáik bűneiért és önmagokéiért,
mígnem megvallják a magok és atyáik gonoszságát, melyekkel vétkeztek, és ellenem szegűltek.
Azért én is ellenök szegűlök, és beviszem őket az ellenség földére, míg megszégyenűl körűlmetéletlen szivök. Akkor könyörögni fognak istentelenségökért;
s én megemlékezem szövetségemről, melyet Jákobbal és Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem vala. Megemlékezem a földről is,
mely tőlök elhagyatva lévén, kedvére nyugodott, miattok szenvedvén pusztúlást. Ők pedig könyörögni fognak bűneikért, mivelhogy elvetették itéleteimet, és törvényeimet megutálták.
Mindazáltal mikor az ellenség földén lesznek is, őket egészen el nem vetem, sem meg nem útálom úgy, hogy megemésztessenek, és felbontsam velök tett kötésemet. Mert én vagyok Urok Istenök;
és megemlékezem régi szövetségemről, midőn kihoztam volt őket Egyiptom földéről a pogányok színe előtt, hogy Istenök legyek. Én vagyok az Úr. Ezek az itéletek és parancsok és törvények, melyeket adott az Úr önmaga és Izrael fiai között a Sinai hegyen Mózes által.
A fogadástételekről és tizedről.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: A mely ember fogadást teszen, és Istennek igéri magát, becsű szerint adja meg váltságát.
Ha férfi, húsz esztendőstől hatvan esztendősig, adjon ötven ezüst siklust a szentély mértéke szerint.
Ha asszony, harminczat.
Öt esztendőstől pedig húszig, a férfi adjon húsz siklust; az asszonynemű tizet.
Az egy hónapostól öt esztendősig, a figyermekért adassék öt siklus, a leányért három.
A hatvan esztendős és azon túli, ha férfi, adjon tizenöt siklust; ha asszony, tízet.
Ha szegény, és a becsűt meg nem adhatja, álljon a pap elé; és a mennyire ez becsüli, és látja, hogy adhat, annyit adjon.
Ha pedig valaki az Úrnak áldozható állatot fogad, szent legyen az,
nem lehet fölcserélni, azaz, sem a jobbat hitványért, sem a hitványabbat jóért. Ha fölcseréli, mind a mit fölcserélt, mind a min cserélte, az Úrnak szenteltessék.
Ha fogadással tisztátalan állatot igér, melyet az Úrnak nem lehet áldozni, vigyék a pap elé,
ki megitélvén, ha jó-e vagy hitvány, határozza meg árát,
melyet ha meg akar adni az, ki oda vitte, adjon a becs-ár fölött még ötödrészt.
Ha valaki saját házát igéri, és az Úrnak szenteli, nézze meg azt a pap, ha jó-e vagy rosz? és azon áron, melyet ő meghatározott, adassék el.
Ha pedig a fogadásttevő meg akarja azt váltani, adjon ötödrészt a becs-ár fölött, és legyen a ház övé.
Hogyha földbirtokát fogadta és szentelte az Úrnak, a vetés mértéke szerint becsültessék meg ára. Ha harmincz köböl árpával vettetik be a föld, ötven siklus ezűstön adassék el.
Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén igéri a földet, a mennyit érhet, annyira becsültessék.
Ha pedig valami idő után, a pap számlálja föl a pénzt az örvendetes évig hátralevő esztendők száma szerint, és vonja le becs-árából.
Hogyha a földet meg akarja váltani, a ki igérte, adjon ötödrészt a becsű-pénzhez, és bírja azt.
Ha pedig nem akarja megváltani, hanem más valakinek eladatik, az, ki igérte, azután nem válthatja meg;
mert mikor az örvendetes esztendő ideje eljövend, az Úrnak szentelt leszen; és mint szentelt föld, papi birtokká válik.
Ha a földet vették, és nem az eldődök örökségéből szenteltetett az Úrnak,
a pap számlálja föl az esztendök száma szerint az örvendetes évig árát, és a ki azt fogadta, adja az Úrnak.
De az örvendetes esztendőben szálljon előbbi urára, ki azt eladta, és örökségének részeűl birta vala.
Minden becslés a szentély siklusával történjék; a siklusban húsz fillér vagyon. [Móz. II. 30,13. Móz. IV. 3,47. Ezekiel 45,12.]
Az első fajzásokat, melyek az Urat illetik, senki sem szentelheti és fogadhatja föl; akár marha, akár juh legyen, az Úré az.
Hogyha tisztátalan az állat, váltsa meg a ki oda vitte, becslésed szerint, és árának ötödrészét adja hozzá. Ha nem akarja megváltani, adassék el másnak, a mennyire te becsülöd.
Minden, a mi az Úrnak szenteltetik, akár ember legyen, akár barom, akár föld, ne adassék el, és ne váltathassék meg. A mi egyszer fölszenteltetett, szentséges legyen az Úrnak.
És semmi szentelt, mi az embertől föláldoztatik, ne váltassék meg, hanem halállal haljon meg.
A föld minden tizede akár veteményekből, akár fák gyümölcseiből, az Úré, és neki szenteltetnek.
Ha pedig valaki meg akarja váltani tizedeit, azoknak ötödrészét adja fölül
marha- juh- és kecskékből s mindabból melyek a pásztor botja alatt átmennek, minden tizedik az Úrnak szenteltessék.
Ne válogassák se a jót se a hitványat, se máson el ne cseréljék. A ki elcseréli, mind a mit cserél, mind a min cseréltetett, az Úrnak szenteltessék, és ne váltassék meg.
Ezek a parancsok, melyeket parancsolt az Úr Mózes által Izrael fiainak a Sinai hegyen.