MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE. DEUTERONOMIUM.
5 Móz. 1
Az Egyiptomból kijövet történetének ismétlése, üdvös intésekkel.
Ezek az igék, melyeket Mózes egész Izraelnek mondott, a Jordánon innét a pusztának mezőségén, a vörös tenger ellenében, Fárán és Tofel, Lábán és Haszerót között, hol igen sok arany van.
tizenegy nap járásnyira Hórebtől, a Szeir hegy útján Kádeszbarnéig.
A negyvenedik esztendőben, tizenegyedik hónapban, a hó első napján beszélé Mózes Izrael fiainak mind, a miket parancsolt vala neki az Úr, hogy megmondja nekik,
miután megverte Széhont, az amorreusok királyát, ki Heszebonban lakott; és Ógot, a bászáni királyt, ki Asztarotban és Edraiban [Móz. IV. 21,24.]
a Jordánon innét, Moáb földén lakott vala. És kezdé Mózes a törvényt magyarázni, mondván:
A mi Urunk Istenünk szólott nekünk Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni;
térjetek vissza, és jöjetek az amorreusok hegyére és a többi helyekre, melyek ahhoz közel vannak, a mezőségekre és a hegyes-völgyes helyekre délfelé, és a tenger partja mellett, a kananeusok földére, és a Libanonra, a nagy folyóig, Eufratesig.
Ime, úgymond, nektek adtam azt; menjetek be, és birjátok azt, miről megesküdött az Úr atyáitoknak Ábrahám, Izsák- és Jákobnak, hogy nekik adja azt, és utánok ivadékuknak.
És azért mondottam nektek azon időben:
Nem győzlek egymagam titeket, mert Uratok Istenetek megsokasított benneteket, és igen sokan vagytok már, mint az ég csillagai. [Móz. II. 18,18.]
(Atyáitok Ura Istene adjon e számhoz még sok ezret, és áldjon meg titeket, a mint mondotta vala.)
Nem viselhetem egyedűl magam dolgaitokat és terheiteket és pöreiteket.
Adjatok magatok közől bölcs és értelmes férfiakat, kiknek viselete megpróbáltatott nemzetségeitekben, hogy azokat fejedelmeitekké tegyem.
Akkor felelétek nekem: Jó dolog, a mit cselekedni akarsz.
És vevék nemzetségeitekből bölcs és nemes férfiakat, és rendelém őket fejedelmekké, ezredesekké és századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké, kik mindenre megtanítsanak benneteket.
És megparancsolám nekik, mondván: Hallgassátok meg őket, és a mi igaz, azt itéljétek, akár polgár legyen az, akár idegen.
Semmi különbség ne legyen a személyekben, úgy hallgassátok meg a kicsinyt, mint a nagyot; és senki személyére ne tekintsetek, mert Isten itélete az. Hogyha valami nehéznek tetszik nektek, hozzátok elém, s én meghallgatlak. [Ján. 7,24. Móz. III. 19,15. Móz. V. 16,19. Péld. 24,23. Sirákf. 42,1. Jakab 2,1.]
És megparancsolám mind, a miket cselekednetek kell.
Elindulván pedig Hórebről, átmenénk ama rettenetes és igen nagy pusztán, melyet láttatok, az amorreusok hegyének útján, a mint parancsolta vala nekünk a mi Urunk Istenünk. És mikor Kádeszbarnéba jutottunk,
mondám nektek: Eljutottatok az amorreusok hegyére, melyet a mi Urunk Istenünk adni fog nekünk.
Lásd a földet, melyet a te Urad Istened ád neked; menj föl és bírjad azt, a mint Urunk Istenünk szólott atyáidnak; ne félj, és semmit se rettegj.
És mindnyájan hozzám jövétek, és mondátok: Küldjünk férfiakat, kik megszemléljék a földet, és tudósítsanak, mely úton kelljen fölmennünk, és mely városokba indulnunk. [Móz. IV. 13,3. 32,8.]
És mivel nekem e beszéd tetszett, küldék közőletek tizenkét férfiút, mindeniket az ő nemzetségéből.
Kik elindulván, fölmenének a hegységre, és a szőlőgerezd völgyéig érkezének; és megnézvén a földet,
vőnek annak gyümölcseiből, s hogy megmutassák termékenységét, hozzánk elhozák, és mondák: Jó az a föld, melyet Urunk Istenünk adni fog nekünk.
De nem akarátok fölmenni, hanem hitetlenek lévén a mi Urunk Istenünk beszédére,
zúgolódtatok sátraitokban, és mondátok: Gyülöl minket az Úr, és azért hozott ki Egyiptom földéről, hogy az amorreusok kezébe adjon és eltöröljön minket.
Hova menjünk? a követek elrettenték szivünket, mondván: Fölötte nagy ott a sokaság, és nálunknál szálasabb; a városok nagyok, és egész az égig megerősítvék, Enacim fiait láttuk ottan.
És mondám nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlök.
Az Úr Isten, ki vezéretek, maga fog harczolni érettetek, mint Egyiptomban cselekedett mindenek láttára.
És a pusztában (mint magad láttad), Urad Istened hordozott téged, mint az ember szokta hordozni kis fiát, minden úton, melyen jártatok, míg e helyre jutottatok.
És még sem hittetek a ti Uratok- Isteneteknek,
ki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, melyen sátorokat kelle vonnotok, éjjel nektek tűz által mutatván utat, és nappal a felhőoszlop által. [Móz. II. 13,21. Móz. IV. 14,14.]
És midőn az Úr hallotta beszédeitek szavát, fölindulván, megesküvék, és mondá:
Senki sem fogja látni e gonosz nemzedék emberei közől ama jó földet, melyet esküvéssel igértem atyáitoknak, [Móz. IV. 14,23. Zsolt. 94,11.]
kivéve Jefóne fiát, Kálebet; ő meglátja azt, és neki adom a földet, melyet tapodott, és az ő fiainak, mert követte az Urat.
Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, miután az Úr rám is megharagudván, miattatok, azt mondotta: Te sem mégy be oda,
hanem szolgád, Józue, Nun fia, ő megyen be helyetted; őt oktasd és erősítsd, mert ő osztja el sors szerint a földet Izraelnek.
Kisdedeitek, kikről mondottátok, hogy fogságra vitetnek, és a fiúk, kik most a jó és gonosz különbségét még nem tudják, ezek mennek be, és nekik adom a földet, és birni fogják azt.
Ti pedig térjetek vissza, és menjetek a pusztába a vörös tenger útján.
És felelétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen; fölmegyünk és hadakozunk, a mint parancsolta Urunk Istenünk. És mikor fölfegyverkezve mentetek a hegyre, [Móz. IV. 14,40.]
mondá nekem az Úr: Mondd meg nekik: Ne menjetek föl és ne harczoljatok, mert nem vagyok veletek; hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.
Megmondottam, és nem hallgattátok: hanem ellenkezvén az Úr parancsával, és kevélységből fölfuvalkodván, a hegyre fölmentetek.
Akkor kijövén az amorreusok, kik a hegyeken laktak, és elétek menvén, üzőbe vettek titeket, mint a méhek szoktak kergetni; és Szeirtől Hormáig vágtak.
És mikor visszatérvén, sírtatok az Úr előtt, nem hallgata meg titeket, sem szavatokra nem akara figyelni.
Igy Kádeszbarnéban maradtatok sok ideig.
Folytatás. Győzelem Széhon fölött.
És elindulván onnét, jutánk ama pusztába, mely a vörös tengerre viszen, a mint nekem az Úr mondotta vala, és Szeir hegye körűl járánk sok ideig.
És mondá az Úr nekem:
Eléggé kerűltétek e hegyet, menjetek éjszak felé;
és parancsold meg a népnek, mondván: Át fogtok menni atyátokfiai, Esau fiai határain, kik Szeirben laknak, és félni fognak tőletek.
Vigyázzatok azért szorgalmasan, hogy ne induljatok ellenök; mert egy talpalattnyit sem adok nektek az ő földükből, mivel Esaunak adtam birtokúl Szeir hegyét.
Eleséget pénzen vegyetek tőlök, és úgy egyetek; vett vizet merítsetek, és úgy igyatok.
A te Urad Istened megáldott téged kezeid minden munkájában; tudja utaidat, a mint átjöttél e nagy pusztán, negyven esztendeig lakván veled a te Urad Istened, és semmi hijával sem voltál.
És midőn átmentünk atyánkfiai, Esau fiai között, kik Szeriban laknak vala, a mezős uton Elatból és Asziongáberből, jutánk azon utra, mely Moáb pusztájára viszen.
És mondá az Úr nekem: Ne hadakozzál a moabiták ellen, se harczra ne menj ellenök; mert semmit sem adok neked az ő földükből, mivel Lót fiainak adtam Art örökségül. [Móz. IV. 21,13.]
Emimek voltak annak első lakói, nagy és izmos nép, és oly szálas, mint az Enacim-törzsökbeliek,
úgy hogy óriásoknak tartattak, és hasonlítottak Enacim fiaihoz. De a moabiták Emimnek nevezik őket.
Szeirben pedig azelőtt a horreusok laktak, de Esau fiai kiűzték és elpusztították őket, és ott megtelepedtek, a mint Izrael is cselekedett öröksége földén, melyet neki adott az Úr.
Most fölkelvén, hogy átmenjünk Záred patakán, ahhoz eljutánk.
Az idő pedig, mely alatt Kádeszbarnéból a Záred patakán történt átmenetig jártunk, harmincz nyolcz esztendő volt; míg a hadakozó emberek egész nemzedéke elfogyott a táborból, mint az Úr megesküdött vala,
kinek keze ellenök volt, hogy kivesszenek a táborból.
Miután pedig mind elhullottak a hadakozók,
szóla nekem az Úr, mondván:
Te ma átmégy Moáb határain az Ar nevű városon;
és elközelgetvén Ammon fiainak szomszédságába, óvakodjál hadakozni ellenök és harczra indulni; mert nem adok neked Ammon fiainak földéből, mível Lót fiainak adtam azt örökségűl.
Óriások földének tartatott az, és abban régenten óriások laktak, kiket az ammoniták Zomzommimnak neveznek,
nagy és számos és szálas termetű nép az, mint az enacimok, kiket eltörlött az Úr színök elől, és ezeket tette lakosokká amazok helyett,
a mint cselekedett vala Esau fiainak, kik Szeirben laknak, eltörölvén a horreusokat, és azok földét nekik adván, melyet ez ideig bírnak.
A heveusokat is, kik Haszerimban laknak vala Gázáig, kiűzék a kappadóciak, kik Kappadóciából jövén, eltörlék őket, és helyökbe telepedének.
Keljetek föl, és menjetek át az Arnon patakán; ime kezedbe adtam Heszebon királyát, az amorreus Széhont, és az ő földét kezdjed elfoglalni, és indíts hadat ellene.
Ma kezdek tőled félelmet és rettegést bocsátani a népekre, kik az egész ég alatt laknak; hogy hallván nevedet, féljenek, és mint a szülők, reszkessenek és fájdalmat szenvedjenek.
Küldék azért követeket Kademót pusztájából a heszeboni királyhoz, Széhonhoz békeséges szókkal, mondván: [Móz. IV. 21,21.]
Átmegyünk földeden, az országuton járunk, nem térünk sem jobbra, sem balra.
Eleséget pénzen adj nekünk, hogy együnk; vizet pénzen adj, és úgy iszunk. Csak átmenetelt engedj nekünk.
a mint cselekedtek Esau fiai, kik Szeirben laknak, és a moabiták, kik Arban laknak, míg a Jordánhoz jutunk, és átmegyünk a földre, melyet Urunk Istenünk ad nekünk.
De Széhon, a heszeboni király, nem akart átmenetelt engedni nekünk; mert az ő lelkét megkeményitette Urad Istened, és megáltalkodottá tette vala szívét, hogy kezedbe adassék, a mint most látod.
És mondá az Úr nekem: Ime elkezdtem neked adni Széhont és az ő földét, kezdd elfoglalni azt. [Ámosz 2,9.]
És kijöve Széhon elénk minden népével a harczra Jászába.
És nekünk adá őt a mi Urunk Istenünk, és megverők őt fiaival és minden népével együtt.
És az időben minden városaikat bevevők, megölvén azok lakóit, férfiakat és asszonyokat és kisdedeket; semmit sem hagytunk azokban,
kivéve a barmokat, melyek a zsákmányolók részére jutottak, és azon városokból nyert ragadmányokat, melyeket elfoglaltunk
Aroertól, mely az Arnon patakának partján vagyon, a várostól, mely a völgyben vagyon, Gálaádig. Nem volt oly falu és város, mely kezünktől megmenekedett; mind nekünk adta a mi Urunk Istenünk,
kivéve Ammon fiainak földét, melyre nem mentünk, és mindazt, mi Jébok patakánál fekszik, és a hegységen levő városokat, és mindazon helyeket, melyektől eltiltott minket Urunk Istenünk.
Folytatás. Győzelem Óg fölött.
Megfordulván azért, fölmenénk a bászáni uton; és Óg, a bászáni király kijöve elénk népével együtt harczolni Edraiba. [Móz. IV. 21,33. Móz. V. 29,7.]
És mondá az Úr nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adatott minden népével és földével együtt; és cselekedjél vele, a mint cselekedtél az amorreusok királyával, Széhonnal, ki Heszebonban lakott. [Móz. IV. 21,24.34.]
Azért kezünkbe adá a mi Urunk Istenünk Ógot, a bászáni királyt is és minden népét, és fogytig levágók őket, [Móz. IV. 21,35.]
elpusztítván minden városait azon időben, egy város sem volt, melyet elhagytunk volna; hatvan várost, Argób egész tartományát Óg országának Bászánban.
Mindezen városok erősítve valának igen magas kőfalakkal és kapukkal és zárakkal, a számtalan mezővárosokon kivűl, melyeknek nem vala kerítésök.
És eltörlők őket, a mint cselekedtünk vala Heszebon királyával, Széhonnal, elpusztítván minden várost, és a férfiakat és asszonyokat és kisdedeket;
a barmokat pedig és a városok ragadományait zsákmányúl vivők.
És az időben elvevők a földet a két amorreus király kezéből, kik Jordánon innét valának, Arnon patakától Hermon hegyéig,
melyet a szidoniusok Szárionnak neveznek, és az amorreusok Szánirnak, [Móz. V. 4,48.]
minden várost, melyek a sík mezőségen vannak, és Gálaádnak s Bászánnak egész földét Szelkáig és Edráig, melyek városai Óg országának Bászánban.
Mert egyedűl Óg, a bászáni király vala még hátra az óriások törzsökéből. Az ő vas-ágyát Ammon fiainak Rabbatjában mutatják, hossza kilencz könyöknyi, szélességes négy, férfikéz könyökének mértékével.
És az időben birtuk a földet Aroertől, mely az Arnon-patak partján van, Gálaád hegyének feléig; és annak városait Rúbennek és Gádnak adtam. [Móz. IV. 32,29.]
Gálaádnak többi részét pedig és egész Bászánt, Óg országából Manasszes fél-nemzetségének adtam. Argób egész tartományát; és az egész Bászán óriások földének neveztetik.
Manasszes fia, Jair bírta Argób egész tartományát Gesszuri és Makati határaig. És nevezé Bászánt az ő nevéről Jair-Havótnak azaz Jair faluinak mind a jelen napig.
És Makirnak adtam Gálaádot.
És Rúben és Gád nemzetségeinek adtam Gálaád földéből Arnon patakáig, a patak belsejét és a határt Jébok patakáig, mely Ammon fiainak határa;
és a pusztaság térföldét és a Jordánt és Ceneret határait a pusztának tengeréig, mely igen sós, a Fászga-hegy aljáig napkelet ellenében.
És meghagyám nektek az időben, mondván: A ti Uratok Istenetek nektek adja e földet örökségűl; fölkészűlve menjetek mindnyájan, erős férfiak, atyátokfiai, Izrael fiai előtt,
feleségeitek és kisdedeitek és barmaitok nélkül; mert tudom, hogy sok barmotok vagyon; maradjanak azok a városokban, melyeket nektek adtam,
míg nyugodalmat ád az Úr atyátokfiainak, mint nektek adott; és bírják ők is a földet, melyet a Jordánon túl ad nekik; akkor térjen vissza kiki örökségébe, melyet nektek adtam.
Józuénak is parancsolék az időben, mondván: A te szemeid látták, miket cselekedett a ti Uratok Istenetek e két királylyal; úgy fog cselekedni minden országgal, a hová mégy. [Móz. IV. 27,18.]
Ne félj tőlök; mert a ti Uratok Istenetek hadakozik érettetek.
És könyörgék az Úrnak azon időben, mondván:
Uram Isten! elkezdetted mutatni szolgádnak nagyvoltodat és igen erős kezedet; mert nincs más Isten, akár az égben, akár a földön, ki tetteidet cselekedhesse, és erősségedhez hasonlítathassék.
Átmegyek azért, és meglátom ez igen jó földet a Jordánon túl, és e jeles hegyet és a Libanont.
De megharaguvék rám az Úr miattatok, és nem hallgata meg engem, hanem mondá nekem: Elég már neked; ne is szólj nekem többé e dologról.
Menj föl a Fászga tetejére, és szemeidet fordítsd napnyugatra és éjszakra, délre és napkeletre, és nézz körűl; mert nem mégy át e Jordánon. [Móz. V. 31,2. 34,4.]
Parancsolj Józuénak, erősítsd és bátorítsd fel őt; mert ő megyen majd e nép előtt, és nekik ő osztja el a földet, melyet látni fogsz.
És a völgyben maradánk, Fogor temploma ellenében.
Mózes inti a népet a törvények megtartására. A három menedék-város a Jordánon innét.
És most, Izrael! halljad a parancsokat és itéleteket, melyekre tanítalak tégedet, hogy azokat cselekedvén, élj, és bemenvén, bírjad a földet, melyet atyáitok ura Istene ád nektek.
Ne adjatok az igéhez, melyet nektek szólok, el se vegyetek abból; tartsátok meg a ti Uratok Istenetek parancsait, melyeket én parancsolok nektek.
Szemeitek látták mind, a miket az Úr Beelfegor ellen cselekedett, mi módon vesztette el minden ő tisztelőit közőletek. [Móz. IV. 25,4.]
Ti pedig, kik a ti Uratok- Istenetekhez ragaszkodtok, éltek mindnyájan e jelen napig.
Tudjátok, hogy tanítottalak titeket a parancsokra és igazságokra, a mint meghagyta nekem az én Uram Istenem; úgy cselekedjétek azokat a földön, melyet bírni fogtok,
és tartsátok meg, és cselekedettel teljesítsétek. Mert ez a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, hogy hallván mind e parancsokat, mondják: Ime a bölcs és értelmes nép, a nagy nemzet!
Nincs is más ily nagy nemzet, melyhez oly közel járulnának az istenek, mint a mi Istenünk jelen van minden könyörgésünknél.
Mert hol vagyon nemzet, oly nevezetes, hogy oly szertartásai legyenek, és igaz itéletei, és teljes törvénye, mint melyet én ma szemeitek elé adok?
Őrizd tehát magadat és lelkedet szorgalmasan. El ne feledkezzél azon dolgokról, melyeket szemeid láttak, és ki ne szakadjanak szivedből életed teljes napjain át. Tanitsd azokra fiaidat és unokáidat,
az naptól, melyen a te Urad Istened előtt állottál Hóreben, mikor az Úr nekem szólott, mondván: Gyüjtsd hozzám a népet, hogy hallják beszédeimet, és tanuljanak félni engem minden időben, míg a földön élnek, és tanítsák fiaikat.
És a hegy aljához járúltatok, mely égett vala mind az égig; és melyen sötétség és felhő és homály vala.
És szóla az Úr nektek a tűz közepéből. Az ő igéinek szavát hallottátok, de semmi alakot sem láttatok.
És kihirdeté nektek szövetségét, melyet megtartani parancsolt, és a tíz igét, melyeket két kőtáblára írt. [Móz. II. 20,21.22.23.]
És nekem parancsolá azon időben, hogy tanítsalak titeket a szertartásokra és itéletekre, melyeket cselekednetek kell a földön, melyet bírni fogtok.
Őrizzétek tehát szorgalmasan lelketeket. Nem láttatok semmi hasonlatosságot az napon, melyen az Úr nektek szólott Hóreben a tűz közepéből,
netalán megcsalatkozván, magatoknak faragott hasonlatosságot csináljatok, férfiú vagy asszony képét,
hasonlatosságát mindennemű barmoknak, melyek a földön vannak, vagy az ég alatt repeső madaraknak,
és a csúszómászóknak, melyek a földön mozognak, vagy a halaknak, melyek a föld alatt a vizekben laknak;
nehogy fölemelvén szemeidet az égre, lássad a napot és holdat és az égnek minden csillagait, és tévedéssel megcsalatván, imádjad és tiszteljed azokat, miket Urad Istened minden nemzetek szolgálatára teremtett, melyek az ég alatt vannak.
Titeket pedig fölvett az Úr, és kihozott Egyiptom vaskemenczéjéből, hogy legyen örökös népe, mint mai napon vagytok.
És megharagudott rám az Úr a ti beszédeitek miatt, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon, és nem megyek be az igen jó földre, melyet adni fog nektek. [Móz. V. 1,37.]
Ime meghalok e földön, nem kelek át a Jordánon, ti átmentek, és bírni fogjátok a jeles földet.
Vigyázz, hogy valaha el ne feledkezzél a te Urad Istened szövetségéről, melyet veled szerzett; és ne csináld magadnak faragott hasonlatosságát azoknak, miket az Úr tiltott csinálni;
mert a te Urad Istened emésztő tűz, boszúálló Isten. [Zsid. 12,29.]
Ha fiakat és unokákat nemzetek, és laktok a földön, és megcsalatkozván, csináltok magatoknak valami hasonlatosságot, gonoszat cselekedvén a ti Uratok Istenetek előtt, és őt haragra ingerelvén:
bizonyságúl hívom ma az eget és földet, hogy hamar elvesztek a földről, melyet, a Jordánon átkelvén, bírni fogtok. Nem laktok azon sok ideig, hanem eltöröl az Úr titeket,
és szétszór minden nemzetek közé, és kevesen maradtok meg a népek között melyekhez az Úr viszen titeket;
és ott szolgálni fogtok az isteneknek, kiket emberi kéz csinált, a fának és kőnek, melyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, nem szagolnak.
És mikor ott keresni fogod a te Uradat Istenedet, megtalálod őt, ha teljes szivedből keresed és lelkednek teljes keserűségéből.
S miután mindazok elérnek téged, melyek eleve megmondattak: az utolsó időben a te Uradhoz Istenedhez térsz, és szavát meghallgatod.
Mert irgalmas az Isten, a te Urad Istened; nem hagy el téged, sem egészen el nem töröl, el sem feledkezik a szövetségről, melyről atyáitoknak megesküdött.
Kérdezkedjél a régi napokról, melyek előtted voltak, az naptól, melyen teremtette Isten az embert a földön, az égnek egyik szélétől a másikig: vajjon történt-e valaha ilyen dolog, vagy hallatszott-e valaha:
hogy a nép hallja a tűz közepéből szóló Isten szavát, a mint te hallottad, és életben maradtál?
mikor cselekedte azt Isten, hogy elmenjen, és népet válaszszon magának a nemzetek közől, kisértések, jelek és csodák által, harcz és erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látomások által, mindazok szerint, a miket cselekedett vala érettetek a ti Uratok Istenetek Egyiptomban szemeid láttára?
hogy tudjad, mert az Úr az Isten, és nincs más őkivűle.
Az égből hallatta veled szavát, hogy tanitson téged, és a földön megmutatta neked az ő igen nagy tüzét, és hallottad igéit a tűz közepéből;
mivel szerette atyáidat, és azok ivadékát választotta ki utánok. És kihozott téged Egyiptomból, előtted járván a maga nagy erejében; [Móz. II. 13,21.]
hogy eltörölje a náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket beköltözésedkor, és bevigyen téged, és neked adja azok földét örökségűl, a mint látod a jelen napon.
Tudd meg tehát ma, és vedd szivedre, hogy az Úr az Isten fönn az égben és alant a földön, és nincsen más.
Tartsd meg az ő parancsait és rendeléseit, melyeket én parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak utánad, és maradj sok ideig a földön, melyet a te Urad Istened ád neked.
Akkor elválaszta Mózes három várost a Jordánon innét, a napkeleti részen, [Móz. IV. 35,6.14.]
hogy azokba fusson, a ki nemakarva öli meg felebarátját, és annak nem volt ellensége egy vagy két nap előtt, és e városok valamelyikében megmenekedhessék:
Bózort a pusztában, mely a mezős földön vagyon, Rúben nemzetségében; és Rámotot Gálaádban, mely Gád nemzetségében vagyon; és Golant Bászánban, mely Manasszes nemzetségében vagyon. [Józ. 20,8.]
Ez azon törvény, melyet Mózes Izrael fiainak eléadott,
és ezek a bizonyságok és szertartások és itéletek, melyeket elmondott Izrael fiainak, mikor kijöttek Egyiptomból,
a Jordánon innét, a völgyben, Fogor templomának ellenében, Széhon, az amorreus király földén, ki Heszebonban lakott, kit megvere Mózes. Izrael fiai is, kijövén Egyiptomból
elfoglalák az ő földét, és Óg, a bászáni király földét, az amorreusok két királyaét, kik a Jordánon innét valának napkeletre,
Aroertól, mely az Arnon patakának partján vagyon, a Sion hegyéig, mely Hermonnak is neveztetik,
az egész térföldet a Jordánon innét, napkelet felé, a pusztának tengeréig és a Fászga-hegy aljáig.
Ismétlése és bővebb fejtegetése az Isten tíz parancsának.
És hívá Mózes egész Izraelt, és mondá neki: Halljad Izrael a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma füleitekbe szólok; tanuljátok meg azokat, és teljesitsétek be cselekedettel.
A mi Urunk Istenünk szövetséget szerzett velünk Hóreben.
Nem atyáinkkal tett kötést, hanem velünk, kik jelen vagyunk és élünk.
Szinről szinre szólott nekünk a hegyen a tűz közepéből.
Én az időben közbenjáró és közvetítő voltam az Úr között és közöttetek, hogy megjelentsem nektek az ő igéit; mert féltetek a tűztől, és nem mentetek föl a hegyre; és mondá ő:
Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából. [Móz. II. 20,2. Móz. III. 26,1. Zsolt. 80,11.]
Idegen isteneid ne legyenek szinem előtt. [Móz. II. 20,3. Zsolt. 80,10.]
Faragott képet ne csinálj magadnak, se valami hasonlatosságot azokról, mik fenn az égben, és mik alant a földön vannak, és mik a vizekben laknak a föld alatt. [Móz. II. 20,4. Móz. III. 26,1. Zsolt. 96,7.]
Ne imádd azokat, és ne tiszteld; mert én vagyok a te Urad Istened, boszúálló Isten, megbüntetvén az atyák gonoszságát a fiakban harmad és negyed ízig azoknál, kik engem gyűlölnek; [Móz. II. 34,14.]
és irgalmasságot tévén sok ezeriglen az engem szeretőkkel, és parancsaim megtartóival.
Ne vedd hiába a te Urad Istened nevét; mert nem lesz büntetlen, a ki hiú dologra veszi az ő nevét. [Móz. II. 20,7. Móz. III. 19,12. Máté 5,33.]
Tart meg a szombatnapot, hogy azt megszenteljed, a mint megparancsolta neked Urad Istened.
Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgodat.
A hetedik nap szombat, azaz Urad Istened nyugodalma. Ne tégy azon semmi dolgot, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad, se akármi barmod, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon; hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, valamint magad is. [Móz. I. 2,2. Móz. II. 20,10. Zsid. 4,4.]
Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál Egyiptomban, és kihozott onnan téged a te Urad Istened erős kézzel és kinyujtott karral. Annakokáért parancsolta neked, hogy megtartsd a szombatnapot.
Atyádat és anyádat tiszteljed, a mint parancsolta neked a te Urad Istened, hogy hosszú ideig élj, és jól legyen dolgod a földön, melyet a te Urad Istened ád teneked. [Móz. II. 20,12. Sirákf. 3,9. Máté 15,4. Márk 7,10. Efez. 6,2.]
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne orozz.
Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen.
Ne kivánjad felebarátod feleségét; se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, a mi övé. [Máté 5,28. Rom. 7,7.]
Ezen igéket mondá az Úr a ti egész sokaságtoknak a hegyen, a tűz és felhő és homály közepéből, nagy szóval, semmi többet azokhoz nem adván; és két kőtáblára irá azokat, melyeket nekem adott.
Ti pedig, miután hallottátok a szózatot a sötétség közepéből, és a hegyet égni láttátok, hozzám jövétek a nemzetségek minden fejedelmei és vénei, és mondátok:
Ime Urunk Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyvoltát. Hallottuk szavát a tűz közepéből, és tapasztaltuk ma, hogyha szól Isten az emberrel, élhet az ember.
Miért haljunk tehát meg, és emészszen el minket ez igen nagy tűz? Mivel ha tovább halljuk a mi Urunk Istenünk szavát, meghalunk.
Mert micsoda minden test, hogy hallja az élő Isten szavát, ki a tűz közepéből szól, mint mi hallottuk, és élhessen?
Te járúlj inkább oda, és halljad mind, a miket Urunk Istenünk szól neked; és mondd el nekünk, és mi hallván, megcselekeszszük azokat.
Mit hallván az Úr, mondá nekem: Hallottam e nép igéinek szavát, miket neked mondottak; mindent jól szólottak.
Vajha oly értelmök lenne, hogy félnének, és megtartanák minden parancsaimat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!
Eredj, és mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba.
Te pedig maradj itt velem, és elmondom neked minden parancsaimat és szertartásaimat és itéleteimet, melyekre tanítsd őket, hogy cselekedjék azokat a földön, melyet nekik örökségül adok.
Tartsátok meg tehát és cselekedjétek, a miket nektek parancsolt az Úr Isten, ne térjetek se jobbra, se balra;
hanem azon uton járjatok, melyet parancsolt a ti Uratok Istenetek, hogy éljetek, és jól legyen dolgotok, és napjaitok meghosszabbúljanak örökségtek földén.
Intések az Isten iránti szeretetre.
Ezek a parancsok és szertartások és itéletek, melyeket parancsolt a ti Uratok Istenetek, hogy azokra tanítsalak titeket, és megcselekedjétek azokat a földön, melyet birni mentek:
hogy féljed a te Uradat Istenedet, és tartsd meg minden parancsait és rendeléseit, melyeket én parancsolok neked és fiaidnak és unokáidnak teljes életedben, hogy meghosszabbúljanak napjaid.
Halljad, Izrael! és vedd eszedbe, hogy megcselekedjed, a miket az Úr neked parancsolt, és jól legyen dolgod, és mindinkább sokasodjál, a mint atyáid Ura Istene neked igérte, a tejjel és mézzel folyó földön.
Halljad, Izrael! a mi Urunk Istenünk egyetlen Úr.
Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes erődből. [Móz. V. 11,13. Máté 22,37. Márk 12,30. Luk. 10,27.]
És legyenek ez igék, melyeket én ma neked parancsolok, a te szivedben;
és beszéld el azokat fiaidnak, és elmélkedjél azokról, házadban ülvén és úton járván, aluván és fölkelvén.
És kösd azokat jelűl kezedre, és legyenek és függjenek azok szemeid között.
és írd azokat házad küszöbére és ajtaira.
És midőn beviszen téged a te Urad Istened a földre, melyért megesküdött atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak; és neked nagy és jeles városokat ád, melyeket nem épitettél,
minden gazdagsággal tele házakat, melyeket nem raktál; kútakat, melyeket nem ástál; szőlő- és olajfa-hegyeket, melyeket nem ültettél;
és eszel és megelégszel:
vigyázz szorgalmasan, hogy el ne feledkezzél az Úrról, ki téged kihozott Egyiptom földéről, a szolgaság házából. Féljed a te Uradat Istenedet, és egyedűl neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. [Móz. V. 10,20. Máté 4,10. Luk. 4,8.]
Ne menjetek idegen istenei után mindazon nemzeteknek, kik köröttetek laknak;
mert boszúálló Isten a te Urad Istened, közepetted: hogy valaha föl ne gerjedjen a te Urad Istened haragja ellened, és el ne vegyen téged a föld szinéről.
Ne kisértsd a te Uradat Istenedet, a mint megkisértetted a kisértet helyén. [Máté 4,7. Luk. 4,12.]
Tartsd meg a te Urad Istened parancsait és bizonyságait és szertartásait, melyeket neked parancsolt;
és cselekedjed, a mi kedves és jó az Úr színe előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemenvén bírjad az igen jó földet, melyről megesküdött az Úr atyáidnak,
hogy eltörölje előtted minden ellenségedet, a mint mondotta.
És ha fiad megkérdez holnap, mondván: Mirevalók e bizonyságok és szertartások és itéletek, melyeket parancsolt nekünk a mi Urunk Istenünk?
Mondd neki: Fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, és kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel,
és nagy és igen ártalmas jeleket és csodákat cselekedett Egyiptomban Fáraó és az ő egész háza ellen mielőttünk;
és kihozott minket onnan, hogy bevivén, nekünk adja a földet, melyről megesküdött atyáinknak.
És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesitsük mind e törvényeket, és féljük Urunkat Istenünket, hogy jól legyen dolgunk életünk minden napjaiban, mint ma vagyon.
És kegyelmes lesz nekünk, ha megtartjuk és megcselekeszszük minden parancsait Urunk Istenünk előtt, a mint ő megparancsolta nekünk.
Tiltatik a társalgás a pogányokkal, s ezek bálványainak lerontása meghagyatik.
Mikor beviszen téged a te Urad Istened a földre, melyet bírni mégy, és eltöröl sok nemzetet előtted, a heteusokat és gergezeusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a hét, sokkal nagyobb számú nemzetet, mint te vagy, és náladnál erősbeket, [Móz. II. 23,23. 33,2.]
és kezedbe adja azokat a te Urad Istened: veszítsd el őket mind fogytig. Ne köss velök szövetséget, se ne könyörűlj rajtok, [Móz. II. 23,32.]
se ne lépj velök házasságra. Leányaidat ne add az ő fiaiknak, se az ő leányaikat ne vedd el fiaidnak, [Móz. II. 34,16.]
mert eltévelyítik fiaidat, hogy ne kövessenek engem, hanem inkább szolgáljanak idegen isteneknek. És fölgerjed az Úr haragja, és hamar eltöröl téged.
Sőt inkább ezeket cselekedjétek velök: Oltáraikat forgassátok fel, és bálványszobraikat törjétek össze, és berkeiket vágjátok ki, és faragott képeiket égessétek el. [Móz. II. 23,24. Móz. V. 12,3. 16,21.]
Mert szent népe vagy te Uradnak Istenednek. Téged választott Urad Istened, hogy kiválólag népe légy minden népek közől, melyek a földön laknak. [Móz. V. 14,2. 26,18.]
Nem azért, egyesűlt veletek, és választott titeket az Úr, mintha számra minden nemzetet meghaladnátok, mert minden népnél kevesebb számmal vagytok:
hanem mivel szeretett az Úr titeket, és megtartotta az esküt, melylyel megesküdött vala atyáitoknak, és kihozott titeket erős kézzel, és megszabadított a szolgaság házából, Fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből.
És tudjad, hogy a te Urad Istened az erős és hív Isten, ki megőrzi a szövetséget és irgalmat az őt szeretőknek és azoknak, kik megtartják parancsait, ezer iziglen;
és megfizet mindjárt az őt gyülölőknek, úgy hogy el is veszti őket, és tovább nem halasztja, legottan megadván nekik, a mit érdemlenek.
Tartsd meg tehát a parancsokat és szertartásokat és itéleteket, melyeket én parancsolok neked ma, hogy megcselekedjed.
Ha hallván ez itéleteket, megtartod azokat és megcselekszed: megtartja a te Urad Istened is a szövetséget és irgalmat, melyről megesküdött atyáidnak;
és szeretni fog téged és megsokasít, és megáldja méhed gyümölcsét és földed terményét; gabonádat és szőlő-szüretedet, olajodat és barmaidat és juhaidnak nyájait azon földön, melyért megesküdött atyáidnak, hogy azt neked adja.
Áldott leszesz minden népek közt. Nem lesz közötted magtalan egyik nemből sem, akár embereid, akár nyájaid között. [Móz. II. 23,26.]
Elvesz rólad az Úr minden betegséget; és Egyiptom gonosz nyavalyáit, melyeket ismersz, nem hozza rád, hanem minden ellenségeidre;
megemésztesz minden népet, melyeket a te Urad Istened ád neked. Ne szánja meg azokat szemed, se ne szolgálj azok isteneinek, nehogy romlásodra legyenek.
Ha mondandod szivedben: Számosabbak e nemzetek, mint én, hogyan törölhetem el őket?
ne félj; hanem jussanak eszedbe, miket cselekedett a te Urad Istened Fáraóval és minden egyiptomiakkal,
a nagy csapások, melyeket szemeid láttak, és a jelek és csodák, az erős kéz és a kinyujtott kar, melylyel kihozott téged a te Urad Istened. Igy fog cselekedni mindazon népekkel, melyektől félsz.
Azonfölűl darázsokat is bocsát rájok a te Urad Istened, míg mind eltörli őket és elveszti, kik elszaladnak előled, és elrejtezhetnek. [Józ. 24,12.]
Ne félj tőlök, mert a te Urad Istened közepetted vagyon, a nagy és rettenes Isten;
ő fogyasztja el e nemzeteket színed előtt, lassan-lassan és részenkint. Nem törölheted el őket egyszerre, netalán megsokasodjanak ellened a földi vadak.
És eléd adja őket a te Urad Istened, és megöli őket, míglen teljesen eltöröltetnek.
És kezeidbe adja azok királyait, és el fogod veszteni azok nevét az ég alól; senki sem állhat ellened, mígnem eltiprod őket.
Faragott képeiket tűzzel égesd meg; ne kívánd meg az ezüstöt és aranyat, melyekből azok csinálvák, se ne végy azokból magadnak valamit, hogy ne véts; mert utálatosság az Uradnál Istenednél.
És semmit se vígy házadba a bálványból, hogy átokká ne légy, mint az is az. Mint undokságot, vesd meg, és mint szennyet és förtelmet, utáld meg, mert átkozott az.
Intés engedelmességre és háladatosságra.
Minden parancsot, melyet én parancsolok ma neked, igyekezzél megcselekedni, hogy élhessetek és szaporodjatok, és bemenvén, bírjátok a földet, melyért megesküdött az Úr atyáitoknak.
És emlékezzél meg az egész útról, melyen téged a te Urad Istened negyven esztendeig vezetett a pusztán át, hogy sanyargasson és megkisértsen téged, és kinyilvánuljon, mik forogtak szivedben, vajjon megtartottad-e az ő parancsait, vagy nem?
Fogyatkozással nyomorgatott téged, és mannát adott neked eledelűl, melyet te nem ismertél, sem atyáid; hogy megmutassa neked, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik. [Máté 4,4. Luk. 4,4.]
Ruházatod, melylyel befödöztetel vala, ósága miatt el nem kopott, és lábad föl nem tört, íme már negyvenedik esztendeje;
hogy meggondold szivedben, hogy mint az ember tanitja fiát, úgy tanitott téged a te Urad Istened,
hogy megtartsd a te Urad Istened parancsait, és járj az ő utain, és féljed őt.
Mert a te Urad Istened beviszen téged a jó földre, a patakok és vizek és kutak földére, melynek mezein és hegyein fakadnak a folyók mélységei;
a gabona, árpa és szőlő földére, melyen fügék és gránátalmák és olajfák teremnek, az olaj és méz földére;
hol minden fogyatkozás nélkül eszed kenyeredet, és mindennek bőségével fogsz élni; melynek kövei vas, és hegyeiből réz-termés ásatik;
hogy midőn eszel és megelégszel, áldjad a te Uradat Istenedet a legjobb földért, melyet neked adott.
Vigyázz magadra és óvakodjál, hogy valamikor el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, és el ne hanyagold parancsait, itéleteit és szertartásait, melyeket én parancsolok neked;
hogy midőn eszel és megelégszel, szép házakat épitesz és azokban lakol,
és marhacsordáid és juhnyájaid lesznek, ezüst- és arany- és mindennek bősége:
föl ne fuvalkodjék szived, és el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, ki téged kihozott Egyiptom földéről, a szolgaság házából;
és vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, melyben leheletével égető kigyó vala és skorpió és szomj-ébresztő kigyó, és teljességgel semmi víz; – ki a legkeményebb sziklából vízforrást adott. [Móz. IV. 20,9. 21,6. Móz. II. 17,6.]
és mannával éltetett téged a pusztában, melyet atyáid nem ismertek. És miután megsanyargatott és megpróbált, végre könyörűlt rajtad, [Móz. II. 16,14.]
hogy ne mondjad szivedben: Az én erőm és kezem erőssége cselekedte mindezeket velem;
hanem jusson eszedbe a te Urad Istened, hogy ő adott neked erőt, hogy beteljesitse szövetségét, melyről megesküdött atyáidnak, mint ezt a mai nap jelenti.
Ha pedig elfeledkezvén a te Uradról Istenedről, idegen isteneket követsz, és tiszteled azokat és imádod: ime most megmondom neked, hogy bizonyosan el fogsz veszni.
Mint a nemzetek, kiket eltörlött az Úr bemenetedkor, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek a ti Uratok Istenetek szavának.
Intés alázatosságra.
Halljad, Izrael! Te ma átkelsz a Jordánon, elfoglalandó náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket, igen nagy és kőből égig rakott városokat,
a nagy és szálas népet, Enacim fiait, kiket magad láttál, és kikről hallottál, kik ellen senki sem állhat.
Tudd meg azért ma, hogy a te Urad Istened, mint égető és emésztő tűz, megyen át előtted, ki letiporja őket, és eltörölje, és elveszítse orczád előtt hirtelen, a mint szólott vala neked.
De ne mondd szivedben, mikor a te Urad Istened eltörli őket szined előtt: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy birjam e földet, holott e nemzetek istentelenségeik miatt töröltettek el.
Mert nem érdemeidért és szived igazvoltaért mégy be, hogy földeiket birjad; hanem mivel ők istentelenűl cselekedtek, azért töröltettek el bemenetedkor; és hogy az Úr teljesítse igéjét, melyet esküvel igért atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak.
Tudd meg tehát, hogy nem igazvoltodért adta neked a te Urad Istened e jeles földet örökségűl, mert igen keménynyakú nép vagy.
Emlékezzél meg, és ne felejtsd el, mikép indítottad haragra a te Uradat Istenedet a pusztában. Az naptól, midőn kijöttél Egyiptomból egész e helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen.
Mert Hóreben is ingerletted őt, és megharaguván, el akart téged törleni, [Móz. II. 32,10. 17,6. 19,3.]
midőn fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, ama szövetség tábláit, melyet veletek kötött az Úr; és a hegyen negyven nap és éjjel maradtam, kenyeret nem evén, és vizet nem iván. [Móz. II. 24,18.]
És az Úr adott nekem Isten ujjával irott két kőtáblát, s ez magában foglalá mindazon igéket, melyeket nektek mondott a hegyen a tűz közepéből, midőn a nép sokasága egybegyűlt. [Móz. II. 31,18. 32,15.]
És mikor elmúlt a negyven nap és ugyanannyi éj, az Úr nekem adá a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
és mondá nekem: Kelj föl, és menj le gyorsan innét, mert a te néped, melyet kihoztál volt Egyiptomból, hamar elhagyta az utat, melyet neki mutattál, és öntött bálványt csinált magának. [Móz. II. 32,7.]
És ismét mondá az Úr nekem: Látom, hogy e nép keménynyakú:
hagyj békét nekem, hadd tiporjam el őt, és töröljem el nevét az ég alól, és annál nagyobb és erősebb nép fölé rendellek téged.
És midőn az égő hegyről lejöttem, és a szövetség két tábláját két kezemmel tartottam,
és láttam, hogy vétkeztetek a ti Uratok Istenetek ellen, és öntött borjút csináltatok magatoknak, és hamar elhagytátok az ő utját, melyet nektek mutatott vala:
elvétem a táblákat kezeimből, és összetörém azokat szemeitek előtt.
És mint előbb, leborúlék az Úr előtt, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evén, és vizet nem iván mind a ti bűneitek miatt, melyeket cselekedtetek az Úr ellen, és haragra ingereltétek;
mert féltem az ő boszankodásától és haragjától, melylyel fölindúlván ellenetek, el akart titeket törleni. És meghallgatott engem az Úr ezúttal is.
Áron ellen is igen megharaguván, el akarta őt tiporni, és érette is hasonlóképen könyörögtem.
Bűnötöket pedig, melyet cselekedtetek vala, vagyis a borjút megragadván, tűzzel égetém meg, és darabokra tördelvén, és egészen porrá tévén, a patakba vetém, mely a hegyről foly. [Móz. II. 32,20.]
Az égéskor is és a kisértéskor és a kivánság sírjainál ingerlettétek az Urat;
és mikor elküldött titeket Kádeszbarnéból, mondván: Menjetek föl, és bírjátok a földet, melyet nektek adtam; és megvetettétek a ti Uratok Istenetek parancsát, és nem hittetek neki, sem szavát nem akartátok hallani;
hanem mindenkor pártütők voltatok az naptól, melyen ismerni kezdettelek titeket.
És leborúltam az Úr előtt negyven nap és éjjel, mialatt alázatosan könyörögtem neki, hogy ne töröljön el titeket, a mint fenyegetődzött vala;
és könyörögve mondottam: Uram Isten! ne veszítsd el népedet és örökségedet, melyet nagyvoltoddal megszabadítottál, kiket erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
Emlékezzél meg a te szolgáidról, Ábrahám-, Izsák- és Jákobról; ne nézd e nép keménységét és istentelenségét és bűnét;
netalán ama föld lakói, a honnan kihoztál minket, azt mondják: Nem vihette be őket az Úr ama földre, melyet nekik igért, és gyülölte őket; azért vitte ki, hogy megölje őket a pusztában.
Ők pedig a te néped és örökséged, kiket kihoztál nagy erőddel és kinyujtott karoddal.
Folytatás.
Az időben mondá az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, mint az előbbiek voltak, és jőj fel hozzám a hegyre, és csinálj egy faszekrényt is, [Móz. II. 34,1.]
és a táblákra irom az igéket, melyek azokon voltak, miket eltörtél; és tedd azokat a szekrénybe.
Csináltam tehát szekrényt szétimfából. És két kőtáblát faragván az előbbiek szerint, fölmenék a hegyre, azokat kezeimben tartván.
És íra a táblákra a szerint, mint előbb írt vala, tíz ígét, melyeket monda nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, mikor a nép egybegyűlt; és nekem adá azokat.
És visszatérvén a hegyről, lejövék, és a táblákat a szekrénybe tevém, melyet csináltam vala, s azok mindeddig ott vannak, mint nekem az Úr megparancsolta.
Izrael fiai pedig elinditák a tábort Jákán fiainak Berotájából Moszérába, a hol Áron meghalt és eltemettetett, kiért a papi tisztet fia, Eleazar viselte. [Móz. IV. 20,28.29.]
Onnét Gadgádba jövének; mely helyről elmenvén, táborba szállának Jetebátában, a kutak és patakok földén.
Az időben választá ki Lévi nemzetségét, hogy hordozza az Úr szövetségének szekrényét, és előtte álljon a szolgálatban, és áldást adjon nevében a jelennapig.
Ennek okáért nem jut Lévinek osztályrész, sem örökség atyafiai között; mert maga az Úr az ő öröksége, a mint megigérte neki a te Urad Istened.
Én pedig a hegyen állottam, mint azelőtt, negyven nap és éjjel, és meghallgatott az Úr engem ezúttal is, és téged nem akart elveszteni.
És mondá nekem: Eredj, és járj a nép előtt, hogy menjen be, és bírja a földet, melyért megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.
És most, Izrael, a te Urad Istened mit kiván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat Istenedet, és járj az ő utain, és szeressed őt, és szolgálj a te Urad- Istenednek teljes szivedből és teljes lelkedből;
és tartsd meg parancsait és szertartásait, melyeket én ma neked parancsolok, hogy jól legyen dolgod?
Ime Urad- Istenedé az ég és az égnek ege, a föld és minden, a mi azon vagyon;
és mégis atyáidhoz ragaszkodott az Úr, és szerette őket, és azok ivadékát választotta ki utánok, azaz titeket minden nemzetek közől, mint ez ma bebizonyúl.
Tehát metéljétek körűl sziveteket, és nyakatokat meg ne keményítsétek többé;
mert a ti Uratok Istenetek az istenek Istene és az uralkodók Ura, nagy és hatalmas és rettenetes Isten, ki sem személyre nem néz, sem ajándékokat nem veszen el. [Krón. II. 19,7. Jób. 34,19. Bölcs. 6,8. Sirákf. 35,15. Ap.cs. 10,34. Rom. 2,11. Gal. 2,6.]
Itéletet tesz az árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, ételt és ruházatot ad neki.
Szeressétek tehát ti is a jövevényeket, mert magatok is jövevények voltatok Egyiptom földén.
Féljed a te Uradat Istenedet, és egyedűl neki szolgálj; ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. [Móz. V. 6,13. Máté 4,10. Luk. 4,8.]
Ő a te dicsőséged és a te Istened, ki veled e nagy és rettenetes dolgokat cselekedte, melyeket szemeid láttanak.
Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, és ime most megsokasított téged a te Urad Istened, mint az ég csillagait. [Móz. I. 46,27. Móz. II. 1,5.]
Isten jótéteményei. Áldása és átka.
Szeressed tehát a te Uradat Istenedet, és tartsd meg parancsait és szertartásait, itéleteit és rendeléseit minden időben.
Ismerjétek meg ma, a miről nem tudnak fiaitok, kik nem látták Uratok Istenetek fenyítékét, nagy dolgait, erős kezét és kinyujtott karját,
a jeleket és dolgokat, melyeket Egyiptomnak közepette Fáraó királyon tett és az ő egész földén,
és az egyiptomiak minden hadán és lovain és szekerein: mimódon borították el azokat a vörös tenger vizei, mikor titeket kergettek, és eltörlötte őket az Úr e jelen napig;
és nektek miket cselekedett a pusztában, míg e helyre jöttetek;
és Dátánnak s Abironnak, Eliáb fiainak, ki Rúben fia volt; kiket a föld, száját kinyitván, elnyelt házaikkal, sátoraikkal és minden vagyonukkal, mely nekik Izraelben vala. [Móz. IV. 16,1.32.]
A ti szemeitek látták az Úr minden nagy tetteit, melyeket cselekedett vala,
hogy megtartsátok minden parancsait, melyeket én ma parancsolok nektek, és bemehessetek a földre, és bírhassátok azt, melyre bementek,
és sok ideig éljetek azon, melyet esküvel igért az Úr atyáitoknak és az ő ivadékaiknak, a tejjel és mézzel folyó földön.
Mert azon föld, melyet elfoglalni mégy, nem olyan, mint Egyiptom földe, melyből kijöttél, hol az elvetett magra öntözésűl víz vezettetik, mint a kertekbe;
hanem hegyes és mezős, az égből várván esőket.
A te Urad Istened mindenkor megtekinti azt, és rajta vannak szemei az esztendő kezdetétől annak végeig.
Ha tehát engedelmeskedtek parancsaimnak, melyeket én ma parancsolok nektek, hogy szeressétek Uratokat Isteneteket, és szolgáljatok neki teljes szivetekből és teljes lelketekből: [Móz. V. 10,12.]
korai és kései esőt ad földetekre, hogy begyüjtsétek a gabonát és bort és olajat;
és a szénát a mezőkről a barmok táplálására, és hogy magatok is egyetek és megelégedjetek.
Vigyázzatok, netalán megcsalattassék szivetek, és eltávozzatok az Úrtól, és idegen isteneknek szolgáljatok, és őket imádjátok;
és az Úr megharaguván, bezárja az eget, hogy eső ne essék, se a föld ne adja meg termését, és csakhamar elveszszetek a jeles földről, melyet az Úr ad nektek.
Vegyétek ez igéimet szivetekre és lelketekre, és kössétek azokat jelűl kezeitekre, és szemeitek közé függeszszétek. [Móz. V. 6,6.]
Tanitsátok meg fiaitokat, hogy azokról elmélkedjenek, mikor házadban ülsz és úton jársz, és lefekszel és fölkelsz.
Ird azokat házad ajtómellékeire és ajtóira,
hogy a te és fiaid napjaitok megsokasodjanak a földön, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy nekik adja, míg az ég a föld felett lesz.
Mert ha megtartjátok a parancsokat, melyeket én nektek parancsolok, és megcselekszitek azokat, hogy a ti Uratokat Isteneteket szeressétek, és minden ő útain járjatok, hozzá ragaszkodván;
elveszti az Úr mind e nemzeteket szinetek előtt, és bírni fogjátok azokat, kik nálatoknál nagyobbak és erősebbek.
Minden hely, melyet lábatok tapod, tiétek lesz. A pusztától és Libanontól, a nagy folyótól, Eufratestől, a napnyugati tengerig lesznek határaitok. [Józ. 1,3.]
Senki sem áll ellenetek; tőletek rettegést és félelmet ad majd a ti Uratok Istenetek mindazon földre, melyet tapodtok, a mint nektek mondotta vala.
Ime elétek adom ma az áldást és az átkot:
az áldást, ha engedelmeskedtek a ti Uratok Istenetek parancsainak, melyeket én ma parancsolok nektek;
az átkot, ha nem engedelmeskedtek a ti Uratok Istenetek parancsainak, hanem eltávoztok az útról, melyet én most nektek mutatok, és idegen istenek után jártok, kiket nem ismertek.
Mikor pedig a te Urad Istened beviszen téged ama földre, hová lakni mégy: mondd az áldást Garízim hegyén, és az átkot Hébal hegyén,
melyek a Jordánon túl vannak, az út mögött, mely napnyugotra hajol a kananeusok földén, kik a mezőségen laknak, Galgala ellenében, mely a messze benyúló völgy mellett vagyon.
Mert ti átkeltek a Jordánon, hogy bírjátok a földet, melyet a ti Uratok Istenetek ád nektek, hogy tiétek legyen, és bírjátok azt.
Vigyázzatok tehát, hogy teljesítsétek a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma elétek adok.
A bálványimádás megszüntetése, és más, vallásbeli rendeletek.
Ezek a parancsok és itéletek, melyeket cselekednetek kell a földön, melyet atyáid Ura Istene ád neked, hogy birjad azt minden időben, míg a földön jársz.
Forgassátok fel mindazon helyeket, melyeken a pogányok, kiknek birtokába jöttök, tisztelték isteneiket, a magas hegyeken és halmokon és minden leveles fa alatt.
Hányjátok el oltáraikat, és törjétek össze szobraikat, égessétek meg tűzzel berkeiket, és zúzzátok össze bálványaikat; irtsátok ki azon helyekről neveiket. [Móz. V. 7,25. Makkab. II. 12,40.]
Ne cselekedjetek úgy a ti Uratok- Isteneteknek;
hanem azon helyre menjetek, melyet a ti Uratok Istenetek választ valamennyi nemzetségeitek közől, hogy az ő nevét oda helyezze, és abban lakjék;
és azon helyen mutassátok be égő- és hálaáldozataitokat, tizedeiteket és kezeitek első ajándékait, fogadásaitokat és adományaitokat, a tehenek és juhok első fajzásait.
És ott egyetek a ti Uratok Istenetek színe előtt; és örvendezzetek mindazokban, a mikre teszitek kezeiteket ti és házaitok, melyekben megáld titeket a ti Uratok Istenetek.
Ne cselekedjétek ott, a miket mi itt ma cselekszünk, kiki azt, mi neki jónak tetszik;
mert még ez ideig nem jutottatok a nyugodalomhoz és örökséghez, melyet a ti Uratok Istenetek majd ád nektek.
De át fogtok kelni a Jordánon, és ama földön lakni, melyet a ti Uratok Istenetek ád nektek, hogy nyugton legyetek minden ellenségeitektől köröskörűl; és minden félelem nélkül lakjatok
azon helyen, melyet a ti Uratok Istenetek választ, hogy abban legyen az ő neve. Oda vigyétek mind, a miket parancsolok, égő- és hálaáldozataitokat és tizedeiteket és kezeitek első ajándékait, és a mi legválasztottabb az ajándékokban, melyeket fogadtok az Úrnak.
Ott vígan lakozzatok a ti Uratok Istenetek előtt ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, és a levita, ki várostokban lakik; mert neki nincs külön része és birtoka köztetek.
Vigyázz, hogy ne mutasd be égőáldozataidat minden helyen, melyet látsz,
hanem azon, melyet az Úr választ; nemzetségeid egyikében mutasd be áldozataidat, és teljesítsd mindazt, mit parancsolok neked.
Ha pedig enni akarsz, és kedved jő a húsételhez, ölj és edd meg a te Urad Istened áldása szerint, melyet adott neked városaidban; akár tisztátalan legyen az, vagyis hibás és béna, akár tiszta, vagyis ép és hibanélküli, melyet szabad áldozni, mint a vadkecskét és szarvast megeheted;
de a vér étele nélkül, melyet önts a földre, mint a vizet.
Gabonád és borod és olajod tizedét, csordáid és barmaid első fajzásait, és mindazt, mit fogadtál és önként akarsz bemutatni, és kezeid első ajándékait nem eheted meg városaidban;
hanem a te Urad Istened előtt azon helyen, melyet Urad Istened választ, egyed azokat te és fiad és leányod, szolgád és szolgálód, és a levita, ki városaidban lakik; és vígan lakozzál a te Urad Istened előtt mindenekben, a mikre kinyujtod kezedet.
Vigyázz, hogy a levitát el ne hagyd mindazon időben, míg a földön lakol.
Mikor a te Urad Istened kiterjeszti határaidat, a mint neked szólott, és húst akarsz enni, melyet lelked kíván, [Móz. I. 28,14. Móz. II. 34,24. Móz. V. 19,8.]
a hely pedig távol leszen, melyet a te Urad Istened választ, hogy ott legyen az ő neve: öld meg a csordákból és barmokból, a mid vagyon, mint neked parancsoltam, és egyél városaidban tetszésed szerint.
A mint megeszik a vadkecskét és szarvast, úgy egyed azokat; mind a tiszta, mind a tisztátalan egyaránt egyenek.
Csak attól óvd magadat, hogy vért ne egyél; mert azok vére lelkök helyett vagyon, és azért nem kell a lelket a hússal megenned,
hanem a földre öntsd, mint a vizet;
hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak utánad, midőn megcselekszed, a mi tetszik az Úr színe előtt.
A miket pedig fölszentelsz, és fogadsz az Úrnak, vedd azokat, és menj ama helyre, melyet az Úr választ;
és mutasd be áldozataidat, a húst és vért a te Urad Istened oltárán; az áldozatok vérét öntsd az oltárra, a húst pedig magad edd meg.
Tartsd meg és figyelj mindazokra, miket parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak utánad örökké, mikor azt cselekszed, a mi jó és kedves a te Urad Istened színe előtt.
Midőn elveszíti a te Urad Istened orczád előtt a nemzeteket, melyeket bírni mégy, és birandod azokat, és azok földén lakol: [Móz. V. 19,1.]
vigyázz, hogy ne kövesd őket, miután bemenetedkor elvesznek; és ne tudakozódjál szertartásaik felől, mondván: A mint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy tisztelem én is.
Ne cselekedjél így a te Uraddal Isteneddel. Mert mindazon utálatosságot, melyeket az Úr gyűlöl, cselekedték isteneiknek, föláldozván nekik fiaikat és leányaikat, és megégetvén tűzzel.
A mit neked parancsolok, csak azt cselekedjed az Úrnak, semmit hozzá ne tégy, el se végy abból.
A hamis prófétákról, s a bálványozásra csábításról.
Ha próféta támad közepetted, vagy a ki mondja, hogy álmot látott, és jelet vagy csodát jövendöl,
és megtörténik, a mit szólott, és mondja neked: Menjünk el, és kövessünk idegen isteneket, kiket nem ismersz, és szolgáljunk azoknak:
ne hallgasd azon próféta vagy álomlátó beszédét; mert kisért benneteket a ti Uratok Istenetek, hogy kinyilvánúljon, vajjon szeretitek-e őt teljes szivetekből és teljes lelketekből, vagy sem?
A ti Uratokat Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és parancsait tartsátok meg, és szavát hallgassátok; neki szolgáljatok, és hozzá ragaszkodjatok.
Az a próféta vagy álomköltő pedig ölessék meg; mert azért szólott, hogy elforditson a ti Uratoktól Istenetektől, ki benneteket Egyiptom földéről kihozott, és kiszabadított a szolgaság házából; – hogy eltévelyítsen téged az útról, melyet parancsolt neked a te Urad Istened; és írtsd ki a gonoszt közőled.
Ha el akarja veled hitetni atyádfia, anyádnak fia, vagy fiad, vagy leányod, vagy feleséged, ki öledben van, avagy barátod, kit úgy szeretsz, mint lelkedet, titkon mondván: Menjünk, és szolgáljunk idegen isteneknek, kiket te nem ismersz, sem atyáid,
mindazon nemzetek isteneinek, melyek körülötted vannak, közel vagy távol, a föld kezdetétől végeig:
ne állj rá, se ne hallgasd meg, se szemed meg ne szánja őt, hogy neki megkegyelmezz, és eltitkoljad őt;
hanem öld meg azonnal. A te kezed legyen első rajta, és azután az egész nép vesse rá kezét.
Megkövezve ölessék meg, mert el akart téged vonni a te Uradtól Istenedtől, ki téged Egyiptom földéről, a szolgaság házából kihozott;
hogy egész Izrael hallván, féljen, és soha többé hasonlót ne cselekedjék.
Ha valamelyikben városaid közől, melyeket Urad Istened lakásúl ad, azt hallod mondatni:
Belial fiai mentek ki közőled, és elcsábították városuk lakóit, és mondották: Menjünk, és szolgáljunk idegen isteneknek, kiket nem ismertek:
vizsgálódjál gondosan és szorgalmasan, s a dolog mibenlétét megértvén, ha bizonyosnak találod, a mit mondanak, és ez utálatosságot cselekedettel is elvégezték,
azon város lakóit tüstént vágd le fegyver élével, és töröld el azt és mindent, a mi abban vagyon, egész a baromig;
és a mi csak házieszköz van, hordd össze utczái közepére, és a várossal együtt égesd meg úgy, hogy mindent megemészsz a te Urad- Istenednek; és legyen örök halommá, és föl ne építsék többé,
és azon átokból semmi ne ragadjon kezedhez, hogy szünjék meg az Úr busúlásának haragja, és könyörűljön rajtad, és sokasítson meg téged, a mint megesküdött atyáidnak,
ha a te Urad Istened szavára hallgatsz, megtartván minden parancsait, melyeket én parancsolok neked, hogy cselekedjed, a mi kedves a te Urad Istened színe előtt.
A gyászolásról. A tiszta és tisztátalan állatokról. A tizedről.
Legyetek fiai a ti Uratok- Isteneteknek; meg ne metéljétek, meg se kopaszítsátok magatokat a halott miatt;
mert szent népe vagy a te Uradnak Istenednek, és téged választott, hogy kiválólag népe légy minden nemzetek közől, melyek a földön vannak. [Móz. V. 7,6. 26,18.]
Meg ne egyétek, a mi tisztátalan. [Móz. III. 11,4.]
Ezek az állatok, melyeket ennetek kell: az ökröt és juhot és kecskét,
szarvast és vadkecskét, bivalyt, vadbakot, zergét, gazellát, jávorszarvast.
Mindazon állatot, melyeknek körme kétfelé hasadt és kérődzik, megegyétek.
Azokból pedig, melyek kérődznek és körmök nem hasadt, nem kell ennetek, ugymint: a tevét, nyulat, tengerinyulat; ezek mivelhogy kérődznek, de körmük nem hasadt, tisztátalanok legyenek nektek.
A disznó is, ámbár hasadt körmű, de mivel nem kérődzik, tisztátalan legyen; azok húsát ne egyétek, és hulláikat ne illessétek.
Ezeket egyétek mindazok közől, mik a vízben laknak: A melyeknek szárnyaik és pikkelyeik vannak, egyétek;
melyek szárny és pikkely nélkül vannak, ne egyétek, mert tisztátalanok.
Minden tiszta madarat egyetek;
a tisztátalanokat ne egyétek; tudniillik: a sast, griffet és a tengeri sast,
a héját, keselyűt és kányát neme szerint,
és semmi holló-neműt,
a struczot és baglyot, a libóczot és az ölyvet neme szerint;
a gémet és hattyút és az egyiptomi gólyát,
a buvárt, piros-keselyűt és éjjeli varjat,
a gődényt és partigémet, mindeniket neme szerint; a büdös-bankát és a denevért.
És minden, a mi csúszmász és szárnya vagyon, tisztátalan legyen, és ne egyétek.
Mindent, a mi tiszta egyetek.
Semmi elhullottat ne egyetek. Add az idegennek, ki kapudon belül vagyon, hogy megegye, vagy add el neki; mert te szent népe vagy Urad- Istenednek. Ne főzd a gödölyét anyja tejében.
Tizedrészét különözd el minden terményednek, mely a földben terem esztendőnkint,
és egyed urad Istened színe előtt, azon helyen, melyet választani fog, hogy ott hivassék segítségűl az ő neve, – gabonád és borod és olajod tizedét, csordáidból és juhaidból az első fajzásokat, hogy tanuld félni a te Uradat Istenedet minden időben.
Ha pedig messzebb lesz az út és a hely, melyet a te Urad Istened választ, és téged megáld, és nem viheted oda mindezeket:
add el mind és tedd pénzzé, és vidd el kezedben, és menj ama helyre, melyet a te Urad Istened választ;
és azon pénzen végy, a mi csak neked tetszik, akár a csordából, akár a juhokból, bort is és egyéb részegithetőt, és mindazt, mit lelked kiván; és egyél a te Urad Istened előtt, és vendégeskedjél te és háznéped,
és a levita, ki kapudon belűl vagyon; vigyázz, hogy el ne hagyd őt, mert nincs egyéb része birtokodban.
Harmadik esztendőben különözz el más tizedet mindazokból, mik neked teremnek az időben, és rakd le ajtóidon belül.
És eljő a levita, kinek veled nincs osztályrésze, sem öröksége, és a jövevény és az árva és özvegy, kik kapuidon belül vannak, egyenek és lakjanak jól, hogy megáldjon téged Urad Istened kezeidnek minden munkájában, melyet teszesz.
Az engedmény-évről. A rabszolgák szabadon bocsáttatásáról, az első-szülöttekről.
A hetedik esztendőben adj engedményt,
mely ily renddel tartassék: Az, kinek valamivel adós jóakarója vagy felebarátja és atyafia, meg nem veheti rajta, mert ez az Úr engedményének esztendeje.
Az idegentől és jövevénytől követelheted, polgártásadtól és rokonodtól nem követelheted;
hogy szükölködő és koldus teljességgel ne legyen köztetek, mert megáld téged a te Urad Istened a földön, melyet ád neked birtokúl,
de csak úgy, ha hallgatsz a te Urad Istened szavára, és megtartod mind, a miket rendelt, és a miket én ma parancsolok neked, megáld téged, a mint igérte.
Sok népnek adsz kölcsön, és te senkitől sem veszesz kölcsönt. Sok nemzeten fogsz uralkodni, és rajtad senki sem uralkodik.
Ha valaki szegénységre jut atyádfiai közől, kik városod kapuin belűl laknak, azon földön melyet Urad Istened ád neked: meg ne keményítsd szívedet, meg se vond kezedet,
hanem nyisd meg azt a szegénynek, és adj kölcsön, a miben szűkölködni látod. [Máté 5,42. Luk. 6,34.]
Vigyázz, nehogy azon istentelen gondolat támadjon benned, és mondjad szivedben: Elközelget a hetedik esztendő, az engedmény éve; és elfordítsd szemeidet szegény atyádfiától, nem akarván neki kölcsön adni, a mit kiván; nehogy ellened az Úrhoz kiáltson, és az bűnödre legyen;
hanem adj neki, és semmit ne cselekedjél csalárdúl az ő szükségeinek megkönnyítésében; hogy megáldjon téged Urad Istened minden időben és mindenekben, a mikre kezedet nyujtod.
A szegények el nem fogynak lakóföldedről; azért parancsolom neked, hogy nyisd föl kezedet szükölködő atyádfiának és a szegénynek, ki veled lakik a földön. [Máté 26,11.]
Mikor neked eladatik atyádfia, a zsidó férfiú vagy asszony, és hat esztendeig szolgál neked, a hetedik esztendőben bocsásd őt szabadon; [Móz. II. 21,2. Jer. 34,14.]
és mikor őt szabadsággal megajándékozod, ne bocsásd el üresen,
hanem adj neki útravalót nyájaidból és szerűdből és sajtódból, mikkel a te Urad Istened megáld tégedet.
Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál Egyiptom földén, és megszabadított téged a te Urad Istened, és azért parancsolom ezt most neked.
Ha pedig mondja: Nem akarok elmenni, mivelhogy szeret téged, és házadat, és jól érzi magát nálad:
végy egy árrat, és fúrd át fülét házad ajtajában, és szolgáljon neked örökké. A szolgálóval is hasonlóképen cselekedjél.
Ne forditsd el rólok szemeidet, mikor szabadon bocsátod őket; mert béres dija szerint hat esztendeig szolgált neked; hogy megáldjon téged a te Urad Istened minden dolgaidban, melyeket cselekszel.
Az első fajzatok közől, melyeket a csordában ellenek, és juhaid közől, a hímeket mind a te Urad- Istenednek szenteld. Ne dolgozzál tehened első fajzatán, és ne nyird meg a juhok első fajzatait.
A te Urad Istened színe előtt edd meg azokat esztendőnkint azon helyen, melyet az Úr választ, te és háznéped.
Ha pedig hibája van, vagy sánta, vagy vak, vagy valamely részében rút, vagy béna, ne áldoztassék a te Urad- Istenednek, [Móz. III. 22,20.21. Sirákf. 35,14.]
hanam városod kapuin belül edd meg azt; mind a tiszta, mind a tisztátalan egyaránt egyék azokat, mint a vadkecskét és a szarvast.
Csak azt tartsd meg, hogy azok vérét ne egyed, hanem a földre öntsd, mint a vizet.
A főünnepek. Bírák választása. Intés a bálványozás kerülésére.
Gondod legyen az új gabona hónapjára, és a tavasz első idejére, hogy Fázét szerezz a te Urad- Istenednek, mert azon hónapban hozott ki téged Urad Istened Egyiptomból éjjel.
És áldozz Fázét a te Urad- Istenednek juhokból és tulkokból azon helyen, melyet Urad Istened választani fog, hogy ott lakjék az ő neve.
Ne egyél akkor kovászos kenyeret; hét nap egyed kovász nélkűl a sanyarúság kenyerét, mert félelemmel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezzél Egyiptomból kijövésed napjáról, életed minden napjaiban.
Egész határodban ne látszassék kovász hét napig, és ne maradjon reggelig annak húsából, mit első nap este áldoztatok.
Nem áldozhatsz Fázét városaid akármelyikében, melyeket Urad Istened ád neked;
hanem azon helyen, melyet Urad Istened választ, hogy ott lakjék az ő neve, áldozzad a Fázét este napnyugatkor, mikor kijöttél vala Egyiptomból;
és süsd meg, és egyed azon helyen, melyet Urad Istened választ, és reggel fölkelvén, menj sátoraidba.
Hat nap egyél kovásztalant, és a hetedik napon, mivelhogy az Urad Istened gyülekezete, semmi munkát ne tégy.
Hét hetet számlálj magadnak az naptól, melyen sarlódat vetésedbe bocsátod,
és üld meg a hetek ünnepét a te Urad- Istenednek, kezed önkéntes ajándéka által, melyet mutass be a szerint, a mint Isten megáldott;
és vigan lakozzál Urad Istened előtt te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, a levita is, ki kapudon belül vagyon, és a jövevény, az árva és özvegy, kik veletek laknak, – ama helyen, melyet a te Urad Istened választ, hogy ott lakjék az ő neve;
és emlékezzél meg, hogy szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg, és cselekedjed, a mi parancsoltatott.
A sátorok ünnepét is üld meg hét napig, mikor begyüjtöd a szérűből és sajtóból terményeidet,
és vigan lakozzál ünnepeden te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, a levita is és a jövevény, az árva és özvegy, kik kapudon belűl vannak.
Hét napig üljed a te Urad- Istenednek az ünnepeket ama helyen, melyet az Úr választ; és megáld téged Urad Istened minden termésedben és kezeid minden munkájában, és vígan leszesz.
Három ízben jelenjen meg esztendőnkint minden férfiad a te Urad Istened színe előtt, ama helyen, melyet választ: a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén. Ne jelenjen meg üresen az Úr előtt, [Móz. II. 23,15. 34,20. Sirákf. 35,6.]
hanem kiki vigyen neki, értékéhez képest, a mint Ura Istene megáldotta, ajándékot.
Bírákat és tisztviselőket rendelj minden kapuidban, melyeket Urad Istened ád neked valamennyi nemzetségeid szerint, hogy itéljék a népet igaz itélettel,
és részrehajlók ne legyenek. Személyválogató ne légy, se ne végy el ajándékokat; mert az ajándékok megvakítják a bölcsek szemeit, és elfordítják az igazak ügyeit. [Móz. II. 23,8. Móz. III. 19,15. Móz. V. 1,17. Sirákf. 20,31.]
Igazán kövessed, a mi igaz, hogy élj, és bírjad a földet, melyet a te Urad Istened ád neked.
Ne ültess berket, se semmi fát a te Urad Istened oltára mellett.
És ne csinálj, se ne állíts magadnak képszobrot, mert azokat gyűlöli a te Urad Istened.
Az áldozatokról. A bálványozás tilalma. A főtörvényszék. A választandó király iránt.
Ne áldozz a te Urad- Istenednek juhot és tulkot, melyben hiba van, vagy valami fogyatkozás; mert utálatosság az Uradnál Istenednél.
Mikor kapuid valamelyikében, melyeket Urad Istened ád neked, találtatik férfiú vagy asszony, kik gonoszat cselekszenek a te Urad Istened színe előtt, és általhágják szövetségét,
elmenvén, és idegen isteneknek szolgálván, és imádván azokat, a napot és holdat és az égnek egész seregét, a mit megtiltottam;
és az megjelentetik neked, és te meghallván azt, szorgalmasan vizsgálódol, és valónak találod, és az utálatosság megtörtént Izraelben:
vidd a férfiút és asszonyt, kik a szertelen nagy gonoszságot cselekedték, városod kapuihoz, és köveztessenek meg.
Két vagy három tanú mondására haljon meg, a ki halálra itéltetik. Senki se ölessék meg, hacsak egy mond ellene bizonyságot. [Móz. V. 19,15. Máté 18,16. Kor. II. 13,1.]
A tanúk keze legyen első rajta, hogy őt megölje, és a többi nép keze azután vettessék rá, hogy így a gonoszt elvedd közőled. [Móz. V. 13,9.]
Ha látod, hogy nehéz és kétséges az itélet vér és vér, ügy és ügy, poklosság és poklosság között; és észreveszed, hogy kapuidban a bírák különbözőt mondanak: kelj föl, és menj azon helyre, melyet Urad Istened választ,
és menj a Lévi-nemből való papokhoz és a biróhoz, ki azon időben leszen, és kérdezd meg őket; és ők megjelentik neked az itélet igazságát. [Krón. II. 19,8.]
És cselekedd meg, a mit ők mondanak, kik gondviselők ama helyen, melyet az Úr választ, és a mire téged tanitanak,
az ő törvénye szerint; és kövesd itéletöket, és ne hajolj se jobbra, se balra.
A ki pedig kevélységből nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, ki az időben szolgálja a te Urad- Istenedet, és a biró végzésének: haljon meg azon ember, és vedd el a gonoszt Izraelből;
és az egész nép hallván ezt, féljen, hogy senki azután kevélységből föl ne fuvalkodjék.
Midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened ád neked, és birod azt, és abban lakol, és mondod: Királyt választok magamnak, a mint köröskörűl minden nemzetnek vagyon;
azt tedd királylyá, a kit Urad Istened választ atyádfiai közől. Nem tehetsz más nemzetbeli embert királylyá, ki nem atyádfia.
És mikor meg lesz választva, ne tartson magának sok lovat, se vissza ne vigye a népet Egyiptomba, a lovagok számában fölfuvalkodván; főkép miután az Úr megparancsolta nektek, hogy többé azon úton vissza ne térjetek.
Ne legyen sok felesége, kik az ő szivét magokhoz édesgessék; se ezüstnek és aranynak szerfölött nagy összege.
Midőn pedig országa székében ül, írja könyvbe magának e törvény mását, a Lévi-nemzetségből való papoktól vevén a példány-irást,
és nála legyen, és olvassa azt életének minden napjain, hogy tanúlja félni Urát Istenét, és megtartani az ő igéit és szertartásait, melyek a törvényben parancsolva vannak;
se szíve föl ne emelkedjék kevélyen atyjafiai fölé, se ne hajoljon jobbra vagy balra; hogy sok ideig országoljon ő és fiai Izrael fölött.
A papok és leviták joga. A bálványozás tilalma. Intés, hogy Krisztusra, a legnagyobb prófétára hallgassanak.
Ne legyen a papoknak és levitáknak és mind e nemzetségből valóknak részök és örökségök a többi Izraellel, mert az Úr áldozatait és ajándékait eszik; [Móz. IV. 18,20.23. Kor. I. 9,13.]
és semmi egyebet ne vegyenek atyjokfiai örökségéből; mert az Úr maga az ő örökségök, a mint szólott nekik.
Ez legyen a papok igazsága a néptől és azoktól, kik áldozatot visznek: akár tulkot, akár juhot öljenek, a papnak adják lapoczkáját és gyomrát,
a gabona, bor és olaj zsengéjét, és a gyapjú egy részét a juhok nyiréséből; [Móz. IV. 18,21.]
mert őt választotta Urad Istened minden nemzetségedből, hogy készen álljon és szolgáljon az Úr nevének ő és fiai mindörökké.
Ha kijövend a levita városaid valamelyikéből egész Izraelben, a hol lakik, és el akar menni, kivánkozván ama helyre, melyet az Úr választ:
szolgáljon Ura Istene nevében, mint a többi levita-atyjafiai, kik azon időben az Úr előtt állanak.
Az eledelekből ugyanoly részt vegyen, mint a többi, azon kivűl, mi városában az atyai örökségből őt illeti.
Midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened ád neked, vigyázz, hogy ne akarjad követni azon nemzetek utálatosságait.
Se ne találtassék közötted, ki fiát vagy leányát átviszi a tüzön, hogy megtisztítsa; vagy a ki jövendőmondoktól tudakozódjék, és álmokra és előjelekre vigyázzon; se ne legyen varázsló, [Móz. III. 20,27.]
se bűbájos, se ki az ördöngösöktől tanácsot kérdjen, se jósló, vagy ki a halottaktól kérdezzen igazságot; [Kir. I. 28,7.]
mert mindezeket utálja az Úr, és efféle vétkekért eltörli őket bemenetedkor.
Légy tökéletes és hibanélküli a te Uraddal Isteneddel.
E nemzetek, melyeknek földét bírni fogod, a varázslókat és jóslókat hallgatják: téged pedig a te Urad Istened másképen tanitott.
Prófétát támaszt neked a te Urad Istened nemzetségedből és atyádfiai közől, mint engem; azt hallgassad, [Ján. 1,45.]
a mint kérted Uradtól Istenedtől Hóreben, mikor az egész nép összegyűlt, és mondottad: Nem hallom többé az én Uram Istenem szavát, és ez igen nagy tüzet többé nem látom, hogy meg ne haljak.
És mondá az Úr nekem: Jól szólottak mindenekben.
Hozzád hasonló prófétát támasztok nekik atyjokfiai közől; és igéimet annak szájába adom, és megmondja nekiek mind, a miket őneki parancsolok. [Ján. 1,45. Ap.cs. 3,22.]
A ki pedig az ő szavát, melyet nevemben szól, hallgatni nem akarja, én leszek boszúállója.
Azon próféta pedig, ki kevélységtől megrontatván, olyanokat akar szólani nevemben, a miket én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy idegen istenek nevében szól, ölessék meg.
És ha eltitkolt gondolattal feleled: Mi módon érthetem meg az igét, melyet az Úr nem szólott?
ez legyen jeled: A mit az Úr nevében jövendöl ama próféta, és meg nem történik: azt az Úr nem mondotta, hanem szivének fölfuvalkodásából költötte a próféta; és azért ne félj tőle.
A menedék-városokról. A határkövekről. A tanúkról.
Mikor elveszti a te Urad Istened a nemzeteket, melyeknek földét neked adja, és te bírod azt, és városaiban és házaiban lakol,
válaszsz magadnak három várost azon föld közepén, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl, [Móz. IV. 35,11. Józ. 20,2.8.]
elkészítvén szorgalmasan az utat; és három egyenlő részre oszszd földed minden tartományát, hogy közel legyen, a hova futhasson, ki gyilkosság miatt bujdosik.
Ez legyen a bujdosó gyilkos törvénye, kinek életét meg kell tartani: A ki megöli felebarátját akaratlanúl, és bebizonyodik, hogy tegnap és tegnapelőtt semmi gyülölsége nem volt ellene,
hanem elment vele egyenes szivvel az erdőre fát vágni, és a favágásban a fejsze kiszalad kezéből, és a nyeléből kiesett vas barátját éri, és megöli: ez a felűlmondott városok egyikébe fusson, és éljen;
netalán annak atyjafia, kinek vére ontatott, a bánattól ösztönöztetvén, kergesse őt és megfogja, ha messzebb lesz az út, és megölje azt, ki nem méltó a halálra, mert be nem bizonyúlt, hogy azelőtt valami gyülölsége volt volna az ellen, ki megöletett.
Azért parancsolom neked, hogy egymástól egyenlő közű három várost rendelj.
Mikor pedig határaidat kiterjeszti a te Urad Istened, a mint megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész földet, melyet nekik igért, [Móz. I. 28,14. Móz. II. 34,24. Móz. V. 12,20.]
(de úgy, ha megtartod parancsait, és megcselekszed, a miket ma parancsolok neked, hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és járj az ő utain minden időben); adj ahhoz más három várost is, és a felűlmondott három város számát kettőztesd meg;
hogy ne ontassék ártatlan vér a földön, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl, hogy ne légy bűnös a vérben.
Ha pedig valaki gyűlölvén atyjafiát, ólálkodik élete után, és rátámadván, megveri őt, és meghal, és beszalad a felülmondott városok egyikébe: [Móz. IV. 35,20.]
küldjenek el a város vénei, és vonják ki őt a menedékhelyről, és adják annak atyjafia kezébe, kinek vére ontatott, és haljon meg.
Ne könyörűlj rajta, és vedd el az ártatlan vért Izraelből, hogy jól legyen dolgod.
Föl ne vedd, és másuvá ne vidd felebarátod határköveit, melyeket az eldődök tettek birtokodban, melyet a te Urad Istened ád neked a földön, melyet örökségül nyersz.
Ne álljon egyes tanú valaki ellen, akár minémű bűn és vétek legyen is; hanem két vagy három tanú szája vallásán álljon meg minden szó. [Móz. V. 17,6. Máté 18,16. Kor. II. 13,1.]
Ha hamis tanú álland föl valaki ellen, vétekről vádolván őt,
álljon mind a kettő, kinek ügye van, az Úr elé a papok és birák színe előtt, kik azon napokban lesznek;
és mikor a legszorgalmasab vizsgálat után, föltalálják a hamis tanút, hogy hazudságot mondott atyjafia ellen: [Dán. 13,62.]
azt cselekedjék neki, mit ő atyafiával szándékozott cselekedni, és vedd el a gonoszt közőled;
hogy hallván a többiek, félelmök legyen, és semmiképen olyat ne merészeljenek cselekedni.
Ne könyörűlj rajta, hanem lélekért lelket, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat követelj. [Móz. II. 21,23. Móz. III. 24,20. Máté 5,38.]
Hadi törvények.
Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és látod a lovagokat és szekereket, és az ellenséges had nagyobb sokaságát, mint neked van: ne félj tőlök, mert a te Urad Istened veled vagyon, ki téged kihozott Egyiptom földéről.
Elközelgetvén pedig a harcz, a pap álljon a sereg elé, és így szóljon a néphez:
Halljad, Izrael! ti ma ellenségtekkel megütköztök, meg ne ijedjen szivetek, ne féljetek, álljatok helyt, s ne rettegjetek tőlök;
mert a ti Uratok Istenetek közöttetek vagyon, és harczol érettetek az ellenség ellen, hogy kimentsen titeket a veszedelemből.
A hadnagyok is osztályonként kiáltsák ki a hadsereg hallatára: Kicsoda az ember, ki új házat épített, és még nem avatta föl? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más avassa föl azt. [Makkab. I. 3,56.]
Kicsoda az ember, ki szőlőt ültetett, és még azt nem tette közönségessé, hogy abból mindennek szabad legyen enni? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember álljon tisztébe.
Kicsoda az ember, ki feleséget jegyzett el magának, és azt el nem vette? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember vegye el azt.
Ezeket elmondván, adják hozzá még ezt is, szólván a népnek: Kicsoda a félénk és rettegő szivű ember? menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne rettentse atyafiai szivét, a mint ő félelemmel megrettent. [Birák 7,3.]
És mikor elhallgatnak a sereg hadnagyai, és a szólásnak véget vetnek, kiki harczra készítse az ő csoportjait.
Mikor valamely várost mégy bevenni, először békeséggel kináld meg azt.
Ha elfogadja, és neked megnyitja a kapukat: az egész nép, mely benne van, tartassék meg, és szolgáljon neked adófizetéssel.
Ha pedig szövetségre nem akar lépni, és hadat kezd ellened, víjad azt.
És midőn a te Urad Istened kezedbe adja: ölj meg abban minden férfineműt fegyver élével,
kivéve az asszonyokat és gyermekeket, barmokat és egyebeket, mik a városban vannak. Minden zsákmányt oszsz el a hadseregnek, és egyél ellenségeid ragadományaiból, miket a te Urad Istened ád neked.
Ekképen cselekedjél minden várossal, melyek tőled igen távol vannak, és nem azon városok közől valók, melyeket birtokúl nyersz.
Azon városokban pedig, melyek neked adatnak, teljességgel senkit se hagyj élni;
hanem öld meg fegyver élével, tudniillik a heteusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a mint parancsolta vala neked a te Urad Istened;
nehogy tanítsanak titeket mindazon utálatosságokat cselekedni, melyeket ők cselekedtek isteneiknek; és vétkezzetek a ti Uratok Istenetek ellen.
Mikor valamely várost sok ideig ostromolsz, és erősségeket körűlveszesz, hogy azt bevegyed: le ne vágd a fákat melyekről ehetni, se fejszékkel köröskörűl nem kell pusztítanod a tartományt; mert fa az, és nem ember, és az ellened hadakozók számát nem nagyobbíthatja.
A mely fák pedig nem gyümölcsözők, hanem vadak, és egyéb használatra alkalmasak, vágd le, és csinálj azokból hadi eszközöket, míg beveszed a várost, mely ellened hadakozik.
Mit kell tenni, mikor valaki megölve találtatik, és gyilkosa nem tudatik. És egyéb különféle törvények.
Mikor megölt ember teste találtatik ama földön, melyet a te Urad Istened ád neked, és nem tudatik, ki a gyilkos:
menjenek ki a vének és bíráid, és mérjék meg a holt test helyétől a körűllevő városok közét;
és a melyiket közelebbnek látják a többinél, azon város vénei vegyenek egy üszőt a csordából, mely igát nem vont, sem földet ekevassal nem szántott;
és vigyék azt egy zordon és köves völgybe, mely soha meg nem szántatott és be nem vettetett, és ott vágják el az üsző nyakát;
és menjenek oda a papok és Lévi fiai, kiket a te Urad Istened választ, hogy szolgáljanak neki, és áldást mondjanak nevében, és azok szavára itéltessék el minden dolog, és a mi tiszta vagy tisztátalan.
És menjenek azon város vénei a megölthöz, és mossák meg kezeiket az üsző fölött, mely a völgyben megöletett,
és mondják: A mi kezeink e vért ki nem ontották, sem szemeink nem látták;
légy kegyelmes a te népedhez Izraelhez, melyet megszabadítottál, Uram! és ne tulajdonítsd az ártatlan vért népednek Izraelnek. És elvétetik rólok a vér büntetése;
te pedig ment leszesz az ártatlan vértől, mely kiontatott, midőn megcselekszed, a mit az Úr parancsolt vala.
Midőn harczra mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket a te Urad Istened, és fogságra viszed,
és látsz a rabok közt szép asszonyt, és megszereted őt, és feleségűl akarod venni:
vidd házadba őt, és nyírje le haját és messe le körmeit,
és vesse el a ruhát, melyben megfogatott. És a te házadban maradván, sirassa atyját és anyját egy hónapig; és azután menj be hozzája és hálj vele, és legyen feleséged.
Ha pedig azután nem tetszik neked, bocsásd el őt szabadon; sem pénzen el nem adhatod, sem hatalommal el nem nyomhatod; mert megaláztad őt.
Ha valamely embernek két felesége leszen, az egyik kedves, és a másik gyülöletes, és magzatokat szülnek tőle, és az elsőszülött a gyülöletes fia leszen,
és az örökséget el akarja fiai között osztani: nem teheti a kedvesnek fiát elsőszülötté és följebbvalóvá a gyülöletes fiánál:
hanem a gyülöletesnek fiát ismerje elsőszülöttűl, és neki mindenből kettős részt adjon, mert ő magzatainak zsengéje, és őt illeti az elsőszülöttség [Krón. I. 5,1.]
Ha valamely embernek vakmerő és engedetlen fia van, ki atyja vagy anyja parancsát nem hallgatja, és megdorgáltatván sem akar engedelmeskedni;
ragadják meg őt, és vigyék azon város véneihez, és az itélet kapujához,
és mondják azoknak: Ez a mi fiúnk engedetlen és vakmerő, intéseinket megveti, tobzódásnak adja magát és paráznaságnak és lakmározásnak;
kövezze meg őt a város népe, és haljon meg, hogy elvegyétek a gonoszt közőletek, és egész Izrael hallván ezt, megfélemeljék.
Mikor valamely ember halálravalót vét, és halálra itéltetvén, akasztófára függesztetik,
teste ne maradjon a fán, hanem az nap temettessék el; mert Istentől elátkoztatott az, ki a fán függ; és semmiképen se fertőztesd meg földedet, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl.
Folytatás különféle törvényekről.
Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelygeni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának; [Móz. II. 23,4.]
és ha atyádfia nincs közel hozzád, sem nem ismered őt, vidd azokat házadhoz, és legyenek nálad, míglen megkeresi azokat atyádfia, és visszaveszi.
Hasonlóképen cselekedjél a szamárral, és ruhával, és atyádfia minden elvesztett holmijével, ha megtalálod azt; el ne hagyd, mint idegent.
Ha látod atyádfia szamarát vagy ökrét, hogy elesett az uton, meg ne vesd, hanem emeld föl vele együtt.
Ne öltözzék az asszony férfiruhába, a férfi se éljen asszonyi ruhával, mert utálatos az Istennél, ki ezeket cselekszi.
Ha uton járván, fán vagy földön madárfészket találsz, és anyát fiain vagy tojáson ülve, ne fogd meg azt fiaival,
hanem ereszd el, megtartván fiait, hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj.
Midőn új házat építesz, a födélnek csinálj védfalat köröskörűl; hogy vér ne ontassék házadban, és vétkes ne légy, ha valaki megcsuszamodván, onnan leesik.
Ne vesd be szőlődet különféle maggal; nehogy a mag termése, melyet vetettél, és a mik szőlődben termenek, együtt szenteltessenek föl.
Ne szánts együtt ökrön és szamáron.
Ne öltözzél gyapjúból és lenből szőtt ruhába.
Zsinórokat csinálj palástod széleire, melylyel befödetel, mind a négy szegletén. [Móz. IV. 15,38.]
Ha valamely férfiú feleséget vesz, és azután meggyülöli őt,
és okokat keres, melyekért őt elbocsássa, igen gonosz hírt költvén rája, és mondja: Ezt feleségűl vettem, és bemenvén hozzája, nem találtam szűznek;
fogják őt atyja és anyja, és az ő szüzesége jeleit vigyék magokkal a város véneihez, kik a kapuban vannak;
és mondja az atya: Leányomat ennek adtam feleségűl; s mivelhogy őt gyülöli,
igen gonosz hírbe keveré, mondván: Nem találtam szűznek leányodat; pedig ime ezek jelei leányom szüzeségének. Terítsék ki a ruhát a város vénei előtt,
és ragadják meg azon város vénei a férfiút, és verjék meg őt,
maraszszák el azonfölűl még száz ezüst siklusban, melyeket adjon a leány atyjának, mivelhogy igen gonosz hírt költött Izrael szűzéről; és legyen felesége, és el nem bocsáthatja őt életének teljes napjaiban.
Hogyha igaz, a mit szemére vet, és szüzeség nem találtatott a leányban,
atyja házának ajtaján vessék ki őt, és kövezzék meg a város férfiai, és haljon meg, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, atyja házánál paráználkodván; és vedd el a gonoszt közőled.
Ha valamely férfiú másnak feleségével hál: mind a kettő haljon meg, tudniillik a házasságtörő férfi és az asszony; és vedd el a gonoszt Izraelből. [Móz. III. 20,10.]
Ha valamely férfiú szűz leányt jegyez el magának, és ezt valaki a városban találja, és közösűl vele,
vidd ki mind a kettőt azon város kapujához, és köveztessenek meg: a leány, mivel nem kiáltott, holott a városban volt; a férfiú, mivel megalázta felebarátjának feleségét. És vedd el a gonoszt közőled.
Ha pedig a férfiú mezőn találja az eljegyzett leányt, és megragadván közösűl vele: amaz haljon meg egyedűl;
a leány semmit se szenvedjen, halálra nem is méltó; mert valamint a tolvaj megtámadja atyafiát és megöli őt, azonképen szenvedett a leány is.
Egyedűl volt a mezőn, kiáltott, és senki sem volt jelen, ki megszabadította volna őt.
Ha valamely férfiú szűz leánynyal találkozik, kinek nincs mátkája, és megragadván őt, közösűl vele, és a dolog törvényre kerűl:
a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, és az legyen felesége, mert megalázta őt; el nem bocsáthatja életének teljes napjaiban. [Móz. II. 22,16.]
Senki se vegye el atyja feleségét, se föl ne födözze annak leplét.
Folytatás.
A herélt, az elfakasztott vagy kivágott heréjű és az elmetszett szeméremtestű ne menjen az Úr gyülekezetébe.
A fattyú, azaz ki paráznaszemélytől született, ne menjen az Úr gyülekezetébe tizedízig.
Az ammonita és moabita tized íz után se menjenek az Úr gyülekezetébe mindörökké; [Nehem. 13,1.]
mert nem akartak elétek jőni kenyérrel és vízzel az uton, mikor Egyiptomból kijöttetek; és mivel ellened megfogadták Beor fiát, Balaámot sziriai Mezopotamiából, hogy megátkozzon téged; [Móz. IV. 22,5. Józ. 24,9.]
és nem akarta a te Urad Istened meghallgatni Balaámot, és az ő átkát áldásodra fordította, mivelhogy szeretett téged.
Ne köss velök békeséget, se javokat ne keresd életed teljes napjaiban mindörökké. [Móz. V. 2,19.]
Ne utáld meg az idumeust, mert atyádfia; se az egyiptomit, mert jövevény voltál az ő földén.
A kik tőlök születnek harmad-ízen, menjenek az Úr gyülekezetébe.
Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, őrizkedjél minden gonosz dologtól.
Ha oly ember lesz közöttetek, ki éjjel álmában megfertőződött, menjen ki a táborból,
és vissza ne jőjön, mielőtt este vizzel meg nem mosdik; és napnyugat után jőjön vissza a táborba.
Helyed legyen a táboron kivűl, a hová kimenj a természet szükségeire.
ásócskát hordozván öveden; és mikor leülsz, áss köröskörűl, és a kiásott földdel född be,
a mitől megkönnyebbedtél, (mert a te Urad Istened jár a tábor között, hogy megszabadítson téged, és kezedbe adja ellenségeidet,) és szent legyen táborod, és semmi undokság ne látszassék abban, hogy el ne hagyjon tégedet.
Ne add ura kezébe a szolgát, ki hozzád szalad.
Lakjék veled azon helyen, mely neki tetszik, és maradjon városaid egyikében; és meg ne szomorítsd őt.
Ne legyen paráznaszemély Izrael leányai között, se parázna férfiú Izrael fiai között.
A paráznaszemély jutalmát és az eb árát ne mutasd be a te Urad Istened házában, akármi legyen, a mit fogadtál; mert mind a kettő utálatosság a te Urad Istened előtt.
Ne adj kölcsön atyádfiának uzsorára pénzt, se gabonát, se akármi egyéb jószágot,
hanem az idegennek; atyádfiának pedig uzsora nélkül add azt kölcsön, a miben szűkölködik: hogy megáldjon téged a te Urad Istened minden dolgaidban ama földön, melyet bírni mégy.
Mikor fogadást teszesz a te Urad- Istenednek, ne késsél megadni, mert követeli azt Urad Istened; és ha késel, bűnűl fog neked tulajdoníttatni.
Ha nem akarsz fogadást tenni, bűn nélkűl leszesz;
de a mi egyszer kijött ajakidon, tartsd meg, és teljesítsd a mint fogadtad Urad- Istenednek, és a mint tulajdon akaratodból is száddal is szólottál.
Ha felebarátod szőlőjébe mégy, egyél szőlőt, a mennyi neked tetszik; de ki ne vígy magaddal.
Ha barátod gabonájába mégy, szaggas kalászokat, és kezeddel dörzsöld ki; de sarlóval ne arasd.
Folytatás.
Ha valamely ember feleséget veszen, és az vele lesz, és nem talál kedvet szemei előtt valami rútság miatt; írjon válás-levelet, és adja kezébe, és bocsássa el házától.
Ki midőn elmenvén, más férjhez megy,
és ez is meggyűlöli őt, és válás-levelet ád neki, és elbocsátja házától, vagy pedig meghal:
előbbi férje nem veheti őt vissza feleségűl, mert megfertőztetett, és utálatossá lett az Úr előtt; bűnbe ne ejtsd földedet, melyet a te Urad Istened ád neked birtokúl.
A mely ember csak imént vett feleséget, ne menjen hadba, se valami közteher rá ne vettessék, hanem szabadon vétek nélkül legyen házában, hogy egy esztendeig vigadjon feleségével. [Móz. V. 20,7.]
Ne vedd el zálogúl az alsó és felső malomkövet, mert életét adta neked zálogba.
Ha oly ember akad kézbe, ki ármánykodik atyafiára Izrael fiai közől, és azt eladván, árát fölveszi, ölessék meg, és vedd el a gonoszt közőled. [Móz. II. 21,16.]
Óvd magad szorgalmasan, hogy a poklosság csapása rád ne jőjön; hanem cselekedd meg mind, a mire téged a Lévi-nemzetségből való papok tanítanak a szerint, a mint parancsoltam nekik, és teljesítsd be gondosan.
Emlékezzetek meg, miket cselekedett a ti Uratok Istenetek Máriának az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból. [Móz. IV. 12,10.]
Midőn visszakérsz valamit felbarátodtól, a mivel neked tartozik, be ne menj a házba, hogy zálogot végy tőle,
hanem kivűl állj meg, és ő hozza ki neked, a mije lesz; [Móz. II. 22,26.]
ha pedig szegény, ne maradjon éjjel nálad a zálog,
hanem mindjárt add vissza neki napszállat előtt: hogy ruházatában hálván, áldjon tégedet, s ez igazságodúl legyen a te Urad Istened előtt.
Ne tagadd meg a szűkölködő bérét, se szegény atyádfiáét, se a jövevényét, ki veled lakik a földön, és kapuidon belűl vagyon, [Móz. III. 19,13. Tób. 4,15.]
hanem azon nap add meg neki munkadíját napnyugat előtt, mert szegény, és azzal tartja fenn életét; nehogy az Úrhoz kiáltson ellened, és neked bűnűl tulajdoníttassék.
Meg ne ölessenek az atyák a fiakért, se a fiak az atyákért; hanem kiki maga bűneért haljon meg.
El ne fordítsd a jövevény és árva törvényét, s el ne vedd zálogúl az özvegy ruházatát.
Emlékezzél meg, hogy szolga voltál Egyiptomban, és onnét kiszabadított téged a te Urad Istened. Azért parancsolom neked, hogy e dolgot cselekedjed.
Mikor gabonát aratsz szántóföldeden, és elfelejtvén, kévét hagysz el, vissza ne térj, hogy azt fölvegyed; hanem a jövevénynek és árvának és özvegynek engedd elvinni, hogy megáldjon téged a te Urad Istened kezeid minden munkájában.
Ha az olajfák gyümölcsét megszeded, a mi a fákon marad, vissza ne térj, hogy leszedjed, hanem hagyd a jövevénynek, árvának és özvegynek.
Ha megszeded szőlődet, ne szedd le az elmaradott gerezdeket, hanem a jövevény az árva és özvegy szükségeire legyenek azok.
Emlékezzél meg, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, és azért parancsolom neked, hogy e dolgot cselekedjed.
Folytatás. Különféle törvények.
Ha vetekedés lesz valakik között, és a birákhoz folyamodnak, a kit igaznak látnak, annak adják az igazság győzedelmét; és a kit istentelennek, itéljék el az istentelenségért.
Ha pedig azt, ki vétkezett, méltónak látják verésre, húzassák le, és magok előtt veressék meg. A vétek mértéke szerint legyen az ütések száma is,
de úgy, hogy a negyven számot meg ne haladják, nehogy atyádfia rútúl megszaggatva menjen el szemeid elől. [Kor. II. 11,24.]
Ne kösd be száját a szérűben gabonádat nyomtató ökörnek. [Kor. I. 9,9. Tim. I. 5,18.]
Mikor az atyafiak együtt laknak, és egyik közőlük magzatok nélkül hal el, a megholtnak felesége ne menjen máshoz; hanem annak atyjafia vegye el őt és támaszsza föl ivadékát atyjafiának; [Máté 22,24. Márk 12,19. Luk. 20,28.]
és ettől való elsőszülött fiát amannak nevére nevezze, hogy el ne töröltessék az ő neve Izraelből.
Ha pedig nem akarja elvenni atyjafiának feleségét, ki öt törvény szerint illeti, az asszony menjen a város kapujához, és szóljon a véneknek, és mondja: Férjemnek atyjafia nem akarja az ő atyjafiának nevét föltámasztani Izraelben, sem engemet feleségűl venni. [Rut 4,5.]
És mindjárt hivassák őt, és kérdezzék meg. Ha azt feleli: Nem akarom őt feleségűl venni,
járúljon hozzá az asszony a vének előtt, és vonja le annak saruját lábáról, és pökjön szemei közé, és mondja: Igy jár azon ember, ki nem építi föl atyjafia házát.
És hívassék annak neve Izraelben: sarutlan háznépűnek.
Ha két férfiúnak egymás között versengése lesz, és egyik a másik ellen tusára kel, és egyiknek felesége a maga férjét kiszabadítani akarván az erősebb kezéből, kinyujtja kezét, és megragadja annak szemérmét:
vágd el kezét, és semmi könyörűleted se legyen rajta.
Ne legyen zsákodban különféle mérték, nagyobb és kisebb;
se ne legyen házadban nagyobb és kisebb mérő.
Teljes és igaz mértéked legyen; mérőd is egyarányú és igaz legyen, hogy sok ideig élj a földön, melyet a te Urad Istened ád neked.
Mert a te Urad Istened utálja azt, ki ezeket cselekszi, és gyülöl minden hamisságot.
Emlékezzél meg, mit cselekedett neked Amalek az úton, mikor kijöttél vala Egyiptomból: [Móz. II. 17,8.]
mimódon jött eléd, és sereged utócsapatját, mely ellankadván, elmaradt, megölte, midőn te az éhség és fáradság miatt elepedtél, és ő nem félte az Istent.
Midőn a te Urad Istened nyugalmat ád neked, és meghódít köröskörűl minden nemzetet a földön melyet neked igért: töröld el annak nevét az ég alól. Vigyázz, hogy ezt el ne felejtsd.
A zsengékről és tizedről.
És midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened bírnod ád, és elfoglalod azt, és benne lakol,
vedd minden termésed zsengéjét, és tedd azt kosárba, és menj azon helyre, melyet a te Urad Istened választ, hogy ott hivassék segítségűl az ő neve;
és menj a paphoz, ki azon napokban leszen, és mondd neki: Vallást teszek ma a te Urad Istened előtt, hogy bejutottam a földre, melyért megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja azt.
És a pap elvévén kezedből a kosarat, tegye Urad Istened oltára elé;
és mondd a te Urad Istened előtt: A szírus kergette volt atyámat, ki lement Egyiptomba, és ott igen kevesed magával tartózkodott; és igen nagy s erős és végtelen sokaságu nemzetté növekedett vala.
És sanyargattak minket az egyiptomiak, és üldöztek, igen nehéz terheket rakva ránk;
és kiáltottunk atyáink Urához Istenéhez, ki meghallgatott minket, és megtekintette lealáztatásunkat és fáradságunkat és szorongatásunkat;
és kihozott minket Egyiptomból erős kézzel és kinyujtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal;
és behozott e helyre, és nekünk adta a tejjel és mézzel folyó földet.
És azért mutatom be most azon föld terméseinek zsengéit, melyet az Úr adott nekem. És hagyd azokat a te Urad Istened színe előtt, és imádjad Uradat Istenedet.
És vendégeskedjél mindazon jókkal, melyeket Urad Istened ád neked és házadnak, te és a levita és jövevény, ki veled vagyon.
Mikor teljesen lerovod minden termésed tizedét, a tizedek harmadik esztendejében adj a levitáknak és a jövevénynek, az árvának, és özvegynek, hogy egyenek kapuidban és jól lakjanak; [Móz. V. 14,28.29.]
és mondd a te Urad Istened szine előtt: Házamból elhoztam a mi megszenteltetett, s a levitáknak és jövevénynek, az árvának és özvegynek adtam azt, a mint parancsoltad nekem; nem hágtam át rendeléseidet, el sem feledkeztem parancsodról.
Nem ettem azokból gyászolásomban, el sem választottam azokból valamely tisztátalanságban, és semmit el nem költöttem azokból temetésre. Engedelmeskedtem az én Uram Istenem szavának, és megcselekedtem mindent, a mint parancsoltad nekem.
Tekints le a te szent helyedről, és a mennyek magas lakhelyéből, és áldd meg népedet, Izraelt és a földet, melyet nekünk adtál, a mint megesküdtél atyáinknak, – a tejjel és mézzel folyó földet. [Izai. 63,15. Baruk 2,16.]
Ma parancsolta meg neked a te Urad Istened, hogy cselekedd meg e parancsokat, és itéleteket, és tartsd meg és vidd véghez teljes szivedből és teljes lelkedből.
Az Urat választottad ma, hogy Istened legyen, és hogy az ő utain járj, és tartsd meg szertartásait, rendeléseit és itéleteit, és engedelmeskedjél parancsának.
Az Úr is ma választott téged, hogy neki saját népe légy, a mint szólott neked, és megtartsd minden parancsait;
és téged följebb emeljen minden nemzeteknél, melyeket az ő dicséretére és nevére és dicsőségére teremtett vala; hogy szent népe légy a te Urad- Istenednek, a mint mondotta vala.
A törvény emlékkövei. Az áldás és átok elrendelése.
Parancsola pedig Mózes és Izrael vénei a népnek, mondván: Tartsatok meg minden parancsot, melyet ma nektek parancsolok.
És midőn a Jordánon átkeltek azon földre, melyet a te Urad Istened ád neked, nagy köveket állíts föl, és mészszel simítsd meg azokat,
hogy rájok irhasd e törvény minden igéit, átkelvén a Jordánon; hogy bemehess ama földre, melyet Urad Istened ád neked, a tejjel és mézzel folyó földre, a mint megesküdött atyáidnak.
Mikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok föl a köveket, melyek iránt ma parancsolok nektek, a Hébal hegyén, és simítsd meg azokat mészszel;
és építs ott oltárt a te Urad- Istenednek oly kövekből, melyeket még vas nem illetett,
formátlan és faragatlan kövekből, és égőáldozatot mutass be azon Urad- Istenednek,
és áldozz békeáldozatokat, és egyél ott, és vendégeskedjél a te Urad Istened előtt.
És írd ama kövekre e törvény minden igéit tisztán és világosan.
És mondák Mózes és a Lévi-nemzetségbeli papok egész Izraelnek: Figyelmezz és halljad, Izrael! Ma lettél a te Urad Istened népévé;
hallgasd meg szavát, és teljesítsd a rendeléseket és igazságokat, melyeket én parancsolok nektek.
És parancsola Mózes azon nap a népnek, mondván:
Midőn átkeltek a Jordánon, ezek álljanak a nép áldására Garízim hegyén: Simeon, Lévi, Júdás, Isszakar, József és Benjamin;
és átellenben ezek álljanak az átkozásra Hébal hegyén: Rúben, Gád és Áser, Zabulon, Dán és Neftali.
És szóljanak a leviták, és mondják Izrael minden férfiaihoz fenn szóval: [Dániel 9,11.]
Átkozott azon ember, ki faragott és öntött bálványt csinál, az Úr utálatosságát, a kézművesek készítményét, és azt rejtekben főlállítja. És feleljen az egész nép, és mondja: Amen!
Átkozott, ki atyját és anyját nem tiszteli. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki elváltoztatja felebarátjának határjeleit. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki a vakot eltévelyíti az úton. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki a jövevény, az árva és özvegy törvényét elforditja. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki atyja feleségével hál, és ki az ő ágya leplét felfödi. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki valamely barommal hál. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki húgával, atyja vagy anyja leányával hál. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki napával hál. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki titkon megöli felebarátját. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki ajándékot vesz el, hogy az ártatlant, vérét ontván, megölje. És mondja az egész nép: Amen!
Átkozott, ki e törvény szavai mellett nem marad, és cselekedettel azokat nem teljesíti. És mondja az egész nép: Amen!
Áldás az engedelmesekre, átok az engedetlenekre.
Ha pedig a te Urad Istened szavát hallgatod, megcselekedvén és megtartván minden parancsait, melyeket én ma parancsolok neked: följebb emel téged Urad Istened minden nemzeteknél, melyek a földön laknak.
És rád jőnek mindez áldások, és megkörnyékeznek téged, de csak úgy, ha az ő parancsait hallgatod.
Áldott leszesz a városban, és áldott a mezőben.
Áldott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, barmaid fajzása és teheneid csordái és juhaid aklai,
áldottak csűreid, és áldottak éléstáraid.
Áldott leszesz te, bemenvén és kijövén.
Az Úr ellenségeidet, kik ellened támadnak, leveri színed előtt; egy úton jőnek ellened, és hét úton futnak el színed elől.
Kiárasztja az Úr áldását pinczéidre és kezeid minden munkáira; és megáld téged ama földön, melyet nyerni fogsz.
Az Úr téged magának szent népévé emel, a mint neked megesküdött, ha megtartod a te Urad Istened parancsait, és az ő utain jársz.
És meglátja a föld minden népe, hogy az Úr neve segítségűl hivatott fölötted, és félni fognak tőled.
Bőséget ád az Úr neked minden javakban, méhed gyümölcsében és barmaid fajzásában és földed gyümölcsében, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Fölnyitja az Úr legjobb kincsét, az eget, hogy esőt adjon földedre maga idején, és megáldja kezeid minden munkáit. És kölcsönözni fogsz sok nemzetnek, és te kölcsönt senkitől sem veszesz.
Fővé tesz téged az Úr, és nem farkká, és mindenkor fölűl leszesz, és nem alúl, de csak úgy, ha a te Urad Istened parancsait hallgatod, melyeket én ma parancsolok neked, és megtartod és megcselekszed,
és nem hajolsz azoktól sem jobbra, sem balra, s nem követed az idegen isteneket, és nem tiszteled azokat.
Ha pedig nem akarod hallgatni a te Urad Istened szavát, hogy megtartsad és megcselekedjed minden parancsait és szertartásait, melyeket ma parancsolok neked: rád jőnek mindez átkok és megkörnyékeznek téged. [Móz. III. 26,14. Jerem.Siralm. 2,17. Baruk 1,20. Malak. 2,2.]
Átkozott leszesz a városban, átkozott a mezőben.
Átkozott leszen csűröd, és átkozottak éléstáraid.
Átkozott méhed gyümölcse és földed gyümölcse, ökreid csordái és juhaid nyájai.
Átkozott leszesz bemenvén, és átkozott kijövén.
Éhséget és szűkölködést bocsát az Úr rád, és fenyítéket minden dolgaidra, melyeket te cselekszel, míg eltipor téged és elveszít hamarsággal nagy gonoszságú találmányaidért, melyekben elhagytál engemet.
Rád adja az Úr a mirígyhalált, míg elemészt téged a földről, melyet bírni mégy.
Megver az Úr téged inséggel, forrólázzal és hideggel, gyuladozással és hőséggel, megromlott léggel és ragyával, és üldözni fog, míg elveszesz.
Az ég, mely fölötted van, rézzé lesz, és a föld, melyet tapodsz, vassá.
Földed esőjét az Úr porrá teszi, és az égből hamu fog hullani rád, mig eltiportatol.
Az Úr el fog téged hullasztani ellenségeid előtt; egy uton mégy ki ellenök, és hét uton futsz el, és széthányatol a föld minden országaira;
és holttested eledelűl lesz minden égi madaraknak és a föld vadainak, és nem lesz, a ki elűzze.
Megver téged az Úr Egyiptom fekélyével tested azon részén, melyen a ganéj kivettetik, és rühhel és viszketeggel, úgy hogy meg nem gyógyíthatnak.
Megver téged az Úr tébolyodással és vaksággal és elmeháborodással;
és tapogatni fogsz délben, mint a vak szokott tapogatni a sötétben, és nem lesz szerencséd utaidon. És minden időben gyalázatot fogsz szenvedni, és erőszakkal elnyomatni, és nem lesz, ki megszabadítson téged.
Feleséget fogsz venni, és más hál majd vele; házat építesz, és nem fogsz abban lakni; szőlőt fogsz ültetni, és azt nem szeded meg.
Ökröd előtted fog megöletni, és nem eszel abból. Szamarad szemed előtt ragadtatik el, és vissza nem adatik neked. Juhaid ellenségeidnek fognak adatni, és nem lesz, ki fölsegéljen téged.
Fiaid és leányaid más népnek fognak adatni, szemeid ezt látják, és elfogyatkoznak azok egész napi látásában, és nem lesz erő kezedben.
Földed gyümölcsét és minden munkádat oly nép emészti meg, melyet nem ismersz, és mindenkor gyalázatot fogsz szenvedni, és elnyomatást minden napokban,
és álmélkodni fogsz, azokon megréműlve, a miket szemeid majd látnak.
Megver téged az Úr gonosz fekélylyel térdeidben és lábikráidban, és meg nem gyógyúlhatsz tetőtől talpiglan.
Elviszen az Úr téged és királyodat, kit magadnak választasz, oly nép közé, melyet te nem ismersz, sem atyáid; és ott idegen isteneknek szolgálsz, a fának és kőnek.
És elveszvén, közmondássá és csúfsággá leszesz mindazon népeknél, melyek közé az Úr visz tégedet.
Sok magot vetsz a földbe, és keveset fogsz begyüjteni, mert a sáskák mindent megesznek. [Mikeás 6,15. Agg. 1,6.]
Szőlőt fogsz ültetni és kapálni, és bort nem iszol, és semmit abból be nem szedsz, mert elpusztítják a férgek.
Olajfáid lesznek minden határodban, és olajjal meg nem kenetel, mert azok elszáradnak, és elvesznek.
Fiakat nemzesz és leányokat, és nem gyönyörködől azokban, mert fogságba vitetnek.
Minden fáidat és földed gabonáit megemészti a ragya.
A jövevény, ki veled lakik a földön, föléd emelkedik, és följebbvaló lesz; te pedig leszállasz, és alábbvaló leszesz.
Ő ad neked kölcsön, és nem te adsz kölcsön neki. Ő fejjé lesz, és te farkká leszesz.
És rád jőnek mindezen átkok, és kergetvén, megfognak téged, míg elveszesz: mert nem hallgattad a te Urad Istened szavát, és nem tartottad meg parancsait és szertartásait, melyeket parancsolt neked.
És jelek és csodák lesznek rajtad és ivadékodon mindörökké.
És mivel nem szolgáltál a te Urad- Istenednek örömmel és a sziv vigaságával minden dolog bőségeért,
ellenségednek, kit az Úr rád bocsát, szolgálni fogsz éhségben és szomjúságban, mezítelenségben és minden fogyatkozásban; és vas-igát tesz nyakadba, míg eltipor tégedet.
Nemzetet hoz rád az Úr messzünnen, és a föld végső határairól, mely, mint a sebesen repűlő sas, megrohan, s melynek nyelvét nem értheted;
oly igen szemtelen népet, mely az öreget nem tiszteli, s nem könyörűl a kisdeden;
és megemészti barmaid hasznát és földed gyümölcseit, míg elveszesz; és nem hagy neked buzát, bort és olajat, ökörcsordákat és juhnyájakat, mígnem elpusztít tégedet,
és eltipor minden városodban, és lerontatnak erős és magas kőfalaid, melyekben bizodalmad volt egész földeden. Körűlvétetel kapuidon belül egész földeden, melyet a te Urad Istened ád neked,
és megeszed méhed gyümölcsét, és fiaid és leányaid húsát, kiket Urad Istened ád neked, az inségben és pusztulásban, melylyel szorongatni fog téged ellenséged.
Közötted az elkényesztetett, és gyönyörűségbe merűlt ember irígykedni fog atyjafiára és feleségére, ki ölében fekszik:
és nem ad nekik fiai húsából, melyet megeszik, mivelhogy semmi egyebe nincs a megszállásban és fogyatkozásban, melylyel elpusztítanak téged ellenségeid minden kapuidon belűl.
A gyöngéd és elkényesztetett asszony, ki a földön sem járhatott, lábnyomán sem állhatott a puhaság és nagy gyöngédség miatt, irígykedni fog férjére, ki ölében fekszik, fiai és leányai húsaért,
és a burok ocsmányságaért, mely ágyékai közől jő ki, és magzatiért, kik azon órában születtek; mert ezeket titkon megeszik mindennek elfogyása miatt a megszállásban és pusztúlásban, melylyel szorongatni fog téged ellenséged kapuidon belűl.
Ha meg nem tartod, és meg nem cselekszed e törvény minden igéit, melyek e könyvben irva vannak, és nem féled az ő dicsőséges és rettenetes nevét, azaz a te Uradat Istenedet:
megsokasítja az Úr csapásaidat, és ivadékod csapásait, a nagy és megmaradó ostorokat, az igen gonosz és szüntelen tartó betegségeket.
És rád fordítja Egyiptomnak minden nyomorúságát, melyektől féltél, és azok hozzád ragadnak;
azonfölűl minden betegségeket és csapásokat, melyek nincsenek megírva e törvénykönyvben, rád hoz az Úr, mígnem eltipor téged;
és kevesen maradtok meg, kik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai; mivel nem hallgattad a te Urad Istened szavát.
És mint azelőtt örvendezett az Úr rajtatok, jól tévén veletek, és megsokasítván titeket: úgy fog örvendezni, midőn eltöről titeket és kiírt, hogy elveszszetek a földről, melyet bírni mégy.
Elszór téged az Úr minden népek közé, a föld egyik végétől másik végeig, és ott idegen isteneknek fogsz szolgálni, kiket te nem ismersz, sem atyáid, a fáknak és köveknek.
S azon nemzetek között sem nyugszol meg, nem is lesz nyugodalma lábad nyomának; mert ott rettegő szivet ád neked az Úr és elapadó szemeket, és szomorúságtól megemésztett lelket;
és életed olyan lesz, mintha függene előtted. Éjjel és nappal félni fogsz, és nem bízol életedhez.
Reggel mondani fogod: Ki adja meg nekem az estét? és este: ki adja meg nekem a reggelt? szived félelme miatt, mely rémít, és azok miatt, miket szemeiddel látsz.
Visszavisz téged az Úr hajókon Egyiptomba az uton, melyről mondotta neked, hogy azt többé nem látod. Ott ellenségeidnek fogsz árultatni szolgáúl és szolgálóúl, és nem lesz, a ki megvegyen.
A szövetség megújitása.
Ezek a szövetség igéi, melyet parancsolt az Úr Mózesnek, hogy kössön Izrael fiaival Moáb földén, ama szövetségen kivűl, melyet Hóreben kötött volt velök.
És szólitá Mózes egész Izraelt, és mondá nekik: Ti láttátok mind, a miket cselekedett az Úr előttetek Egyiptom földén Fáraóval és minden szolgáival és egész földével, [Móz. II. 19,4.]
a nagy kisértéseket, melyeket szemeid láttak, azon jeleket és nagy csodákat;
de nem adott nektek az Úr értelmes szivet és látó szemeket és füleket, melyek hallhatnának a jelen napig.
Negyven esztendeig vezetett titeket a pusztán át; meg nem koptak ruháitok, sem lábaitok sarui a régiség miatt el nem szakadtak. [Móz. V. 8,2.]
Kenyeret nem ettetek, bort és részegíthetőt nem ittatok, hogy tudjátok, mikép én vagyok a ti Uratok Istenetek.
És eljutottak e helyre; és kijöve Széhon, a heszeboni király, és Óg, a bászáni király, elénk sietvén a viadalra, és megverők őket; [Móz. V. 3,1.]
és elvevők földüket, és örökségűl adók Rúbennek és Gádnak és Manasszes fél-nemzetségének. [Móz. IV. 32,29. Móz. V. 3,15. Józ. 13,8. 22,4.]
Tartsátok meg tehát e szövetség igéit, és teljesitsétek be azokat, hogy bölcsek legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
Ti mindnyájan Uratok Istenetek előtt állotok, a ti fejedelmeitek és nemzetségeitek, véneitek és tanitóitok, Izrael egész népe,
magzataitok és feleségeitek és a jövevény, ki veled tartózkodik a táborban, a favágók és mindazok, kik vizet hordanak,
hogy a te Uraddal Isteneddel szövetségre lépj, hitszövetségre, melyet ma Urad Istened köt veled: [Móz. I. 15,18.]
hogy magának népévé emeljen téged, és ő legyen a te Istened, a mint szólott neked, és megesküdött atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak.
És nem csak veletek kötöm én e szövetséget, és erősítem meg ez esküvéseket,
hanem minden jelen és távollevőkkel.
Mert ti tudjátok, mimódon laktunk Egyiptom földén, és mimódon jöttünk át a nemzetek között, melyeknél az átjövetelkor
láttátok az utálatosságokat és undokságokat, vagyis azok bálványait, a fát és követ, az ezüstöt és aranyat, melyeket tisztelnek vala;
netalán oly férfiú vagy asszony, család vagy nemzetség legyen köztetek, kinek szive most elfordult a mi Urunktól Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon ama nemzetek isteneinek; és köztetek epe- és keserűségtermő gyökér legyen;
és midőn ez eskü igéit hallja, önmagát áldja szivében, mondván: békeségem leszen, ha szivem gonoszságában járok is, – úgy hogy a részeg megemészsze a szomjúhozót.
És az Úr meg nem bocsát neki, hanem akkor még inkább fölgyulad haragja és boszuállása az oly ember ellen, és rászállanak mindazon átkok, melyek e könyvben megirvák, és az Úr eltörli annak nevét az ég alól,
és veszedelemre ragadja azt Izrael minden nemzetségéből, azon átkok szerint, melyek e törvény és szövetség könyvében foglaltatnak.
És mondani fogja a következő nemzedék, és a fiak, kik ezután születnek, és az idegenek, kik messzünnen jőnek, látván azon föld csapásait és betegségeit, melyekkel azt megnyomorította az Úr,
kénkövel és só hőségével megégetvén, úgy hogy az többé be nem vettetik, és semmi zöldelőt nem terem, Sodoma és Gomorra, Adama és Széboim felforgattatásának példájára, melyeket fölforgatott az Úr haragjában és búsulásában; [Móz. I. 19,14.]
és mondani fogja minden nemzet: Miért cselekedett így az Úr e földdel? micsoda végtelen haragja ez az ő búsulásának? [Kir. III. 9,8. Jerem. 22,8.]
És felelni fogják: Mert elhagyták az Úr szövetségét, melyet atyáikkal szerzett vala, mikor őket Egyiptom földéről kihozta,
és idegen isteneknek szolgáltak, és imádták azokat, kiket nem ismertenek, és kiknek nem adattak vala:
azért gerjedett föl az Úr haragja e föld ellen, hogy ráhozta mind az átkokat, melyek e könyvben megírvák;
és kivetette őket földükről haragjában és búsulásában, és fölötte nagy boszuságában, és idegen földre vetette, mint ez mai napiglan is bebizonyúl.
Ezek a titkok a mi Urunknál Istenünknél, melyek kijelentettek nekünk és fiainknak mindörökké, hogy megcselekedjük e törvény minden igéit.
Kibékülés Istennel igaz bűnbánat által.
Midőn azért rád jőnek mind e beszédek, az áldás vagy átok, melyet eléd adtam; és te szived bánatától fölindítatván, mindazon népek között, melyek közé elszórt téged Urad Istened,
megtérsz hozzája, és engedelmeskedel parancsainak, a mint én ma parancsolom neked, fiaiddal együtt, teljes szivedből és teljes lelkedből:
visszahozza a te Urad Istened foglyaidat, és könyörűl rajtad, és ismét egybegyüjt téged mindazon népek közől, melyek közt azelőtt elszélesztett.
Ha az ég határaira szélesztetnél is, visszahoz téged onnét a te Urad Istened,
és fölvesz, és bevisz azon földre, melyet atyáid bírtak; és bírni fogod azt, és megáldván téged, nagyobb számuvá teszen, mint atyáid voltak. [Makkab. II. 1,29.]
A te Urad Istened körűlmetéli szivedet, és ivadékod szivét: hogy a te Uradat Istenedet szeressed teljes szivedből és teljes lelkedből, hogy élhess.
Mindezen átkokat pedig ellenségeidre forditja és azokra, kik téged gyülölnek és üldöznek.
Te pedig megtérsz, és a te Urad Istened szavát hallgatod, és megcselekszed mindazon parancsokat, melyeket én ma parancsolok neked;
és bővelkedéssel áld meg a te Urad Istened kezeid minden munkájában, méhed magzatában és barmaid hasznában, földed bő termésében és mindenek bőségében. Mert hozzád tér az Úr, hogy örűljön rajtad minden jókban, a mint örűlt atyáidban:
de csak úgy, ha a te Urad Istened szavát hallgatod, és megtartod parancsait és szertartásait, melyek e törvényben megirvák; és megtérsz a te Uradhoz Istenedhez teljes szivedből és teljes lelkedből.
E parancs, melyet én ma parancsolok neked, nincs fölötted, sem távol tőled,
sem az égbe nem helyeztetett, hogy mondhatnád: Ki mehet föl közőlünk az égbe, azt lehozandó nekünk, hogy halljuk és cselekedettel teljesítsük?
sem a tengeren túl nem tétetett, hogy azt ürügyöld, és mondd: Ki kelhet át közőlünk a tengeren, s azt elhozza nekünk, hogy hallhassuk és megcselekedhessük, a mi parancsoltatott.
hanem igen közel van hozzád ez ige, szájadban és szivedben van, hogy azt megcselekedjed.
Ime lásd, ma eléd tettem az életet és a jót, s más részről a halált és a roszat:
hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és az ő utain járj, és teljesítsd parancsait és szertartásait és itéleteit; és élj, és sokasítson téged és áldjon meg ama földön, melyet bírni mégy.
Ha pedig szived elfordul, és nem akarod hallani, és tévedéssel megcsalatván, idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz,
ma jövendölöm meg neked: hogy el fogsz veszni, és kevés ideig lakol a földön, melyet, a Jordánon átkelvén, bírni mégy.
Bizonyságúl hívom ma az eget és földet, hogy elétek adtam az életet és halált, az áldást és átkot. Válaszd tehát az életet, hogy te is élj, ivadékod is,
és szeressed a te Uradat Istenedet, és engedelmeskedjél az ő szavának, és ragaszkodjál hozzája, (mert ő életed, és napjaidnak hosszúsága), hogy ama földön lakjál, melyért megesküdött az Úr atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak, hogy azt nekik adja.
Mózes Józuét utódjának rendeli. A törvénykönyv átadatik a levitáknak.
Elméne tehát Mózes, és egész Izraelnek elbeszélé mindez igéket,
és mondá nekik: Százhúsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be, kiváltképen, minthogy az Úr is megmondotta nekem: Nem mégy át e Jordánon. [Móz. IV. 27,13. Móz. V. 3,27.]
Annakokáért a te Urad Istened megyen át előtted; ő törli el mind e nemzeteket színed előtt, és birni fogod azokat; és ez a Józue megyen át előtted, a mint szólott az Úr.
És úgy fog az Úr cselekedni azokkal, mint cselekedett Széhonnal és Óggal, az amorreusok királyaival és az ő földükkel, és eltörli őket. [Móz. IV. 21,24.]
Midőn tehát ezeket is kezetekbe adja, hasonlóképen cselekedjetek, a mint megparancsoltam nektek. [Móz. V. 7,2.]
Férfiasan cselekedjetek, és erősödjetek meg; ne féljetek, és ne rettegjetek előttök: mert a te Urad Istened maga a te vezéred, el nem marad tőled, el sem hagy téged.
És szólitá Mózes Józuét, és mondá neki egész Izrael előtt: Légy erős és bátor, mert te viszed be a népet ama földre, melyről megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, és azt sorssal te osztod el. [Józ. 1,6. Kir. III. 2,2.]
És az Úr, a ki vezéretek, maga lesz veled: nem marad el tőled, el sem hagy téged; ne félj, és ne rettegj.
Megírá tehát Mózes e törvényt, és átadá azt Lévi fiainak, a papoknak, kik az Úr szövetségének szekrényét hordozzák vala, és Izrael minden véneinek.
És parancsolá nekik, mondván: Hét esztendőnként, az engedmény esztendejében, a sátorok ünnepén,
mikor mindnyájan egybegyűlnek Izraelből, hogy megjelenjenek a te Urad Istened színe előtt ama helyen, melyet az Úr választ, – olvasd el e törvény igéit egész Izrael előtt, fülök hallatára,
az egész nép egybegyűlésekor, mind a férfiaknak és asszonyoknak, mind a kisdedeknek és jövevényeknek, kik kapuidon belűl vannak: hogy hallván, tanúljanak, és féljék Uratokat Isteneteket, és megtartsák és teljesítsék e törvény minden igéit;
azok fiai is, kik most nem tudják, hogy hallhassák, és féljék Urokat Istenöket mindennap, meddig ama földön laknak, melyet ti, átkelvén a Jordánon, bírni mentek.
És mondá az Úr Mózesnek: Ime közel vannak halálod napjai; szólítsd elé Józuét, és álljatok a bizonyság hajlékába, hogy parancsoljak neki. Elmenének tehát Mózes és Józue, és megállának a bizonyság hajlékában;
és megjelene az Úr ott a felhőoszlopban, mely a hajlék ajtajában állott.
És mondá az Úr Mózesnek: Ime te elaluszol atyáiddal, és ez a nép fölkelvén, paráználkodni fog idegen istenekkel ama földön, melyre lakni megyen; ott elhagy engemet, és megszegi a szövetséget, melyet vele kötöttem.
És fölgerjed majd haragom ellene az napon, és elhagyom őt, és elrejtem orczámat előle, és meg fog emésztetni, minden bajok és gyötrelmek érik őt, úgy hogy mondani fogja az napon: Bizonyára, mivel nincs velem az Isten, azért értek engem e bajok.
Én pedig elrejtem és befödöm orczámat az napon mindazon gonoszságok miatt, melyeket cselekedett, mert idegen isteneket követett.
Most azért írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izrael fiait, hogy elméjökben tartsák és szájokkal énekeljék, és legyen nekem ez ének bizonyságúl Izrael fiai között,
mert beviszem őket a tejjel és mézzel folyó földre, melyről megesküdtem atyáiknak. És mikor esznek és jóllaknak, és meghíznak, idegen istenekhez fognak fordulni, és azoknak szolgálni; és engem rágalmaznak és felbontják szövetségemet.
Miután sok baj és inség éri őt, megfelel neki ez ének bizonyságúl, melyet semmi feledékenység el nem töröl az ő ivadéka szájából. Mert mielőtt bevinném őt a földre, melyet igértem neki, tudom gondolatait, miket fog mindjárt cselekedni.
Mózes tehát leirá ez éneket, és megtanitá Izrael fiait.
És az Úr parancsolá Nun fiának, Józuénak, és mondá: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait ama földre, melyet igértem, és én veled leszek.
Miután tehát beírta Mózes ezen törvény igéit a könyvbe, és elvégezte,
parancsolá a levitáknak, kik hordozzák vala az Úr szövetségének szekrényét, mondván:
Vegyétek e könyvet, és tegyétek a ti Uratok Istenetek szövetségének szekrénye mellé, hogy ott bizonyságúl legyen ellened.
Mert én ismerem ellenszegülésedet és a te igen keménynyakadat. Még éltemben és veletek jártomban is mindenkor ellenszegűlők voltatok az Úr iránt; mennyivel inkább lesztek, mikor meghalok?
Gyüjtsétek hozzám mind a véneket nemzetségeitek szerint, és a tanítókat, és elmondom fülök hallatára e beszédeket, és bizonyságúl hívom ellenök az eget és földet.
Mert tudom, hogy halálom után roszra vetemedtek, és hamar elhajoltok az útról, melyet nektek parancsoltam; és rátok jőnek a bajok az utolsó időben mikor gonoszat cselekesztek az Úr előtt, hogy boszantsátok őt kezeitek cselekedetei által.
Elmondá tehát Mózes Izrael egész gyülekezetének hallatára ez ének igéit egész végig.
Mózes éneke és jövendölése.
Halljátok, egek, a miket szólok, hallja a föld szájam igéit.
Folyjon össze, mint az eső, az én tanitásom; hulljon, mint a harmat, az én szólásom, mint a záporeső a füvön, és mint a csöppek a pázsiton.
Mert az Úr nevét segítségűl hivom; adjatok dicsőséget Istenünknek.
Az Isten cselekedetei tökéletesek, és minden utai igazságosak; az Isten hív, és minden hamisság nélkül igaz és tökéletes.
Vétkeztek ellene, kik már nem fiai, undokságok által, a gonosz és elfordult nemzedék.
Ezekkel fizetsz-e az Úrnak, bolond és esztelen nép? Vajjon nem atyád-e ő, ki bírt téged és alkotott és teremtett?
Emlékezzél a régi napokról, gondolj át minden nemzedéket; kérdezd meg atyádat, és tudtodra adja, eldődeidet, és megmondják neked. [Jób. 8,8.]
Mikor a Fölséges elosztá a nemzeteket, mikor elkülönzé Ádám fiait, akkor állapítá meg a népek határait Izrael fiainak száma szerint.
Az Úr része pedig az ő népe, Jákob az ő örökségének kötele.
A puszta földön találá őt, az iszonyodás és kietlen pusztaság helyén; körűlhordozá őt és tanítá, és mint szeme fényét őrizé.
Mint a sas röpűlésre izgatván fiait és felettök repesvén, kiterjeszté szárnyait, és fölvevé őt, és vállain hordozá.
Az Úr egyedűl vala vezére, és nem vala idegen Isten vele.
Magas földre helyezé őt, hogy egye a föld gyümölcsét, hogy mézet szíjjon a kősziklából, és olajat a kemény szirtből,
a csordákból vajat és a juhokból tejet, a bárányoknak, és Bászán fiai kosainak kövérségével, és bakokat a buza velejével; és igya a szőlő legtisztább vérét.
De meghízék a szerelmes és hátra ruga; meghízván, megkövéredvén, eltelvén, elhagyá alkotó Istenét, és eltávozék üdvözítő Istenétől.
Idegen istenekkel boszanták őt, és utálatossággal haragra inditák.
Az ördögöknek áldozának, és nem az Istennek, az isteneknek, kiket nem ismertek, az ujaknak, és nem rég jötteknek, kiket atyáik nem tiszteltek.
Az Istent ki téged alkotott vala, elhagyád, és teremtő Uradról elfeledkezél.
Látta az Úr, és haragra gerjede, mert boszantották őt fiai és leányai.
És mondá: Elrejtem orczámat előlök, és meglátom, mi lesz végök; mert elfordúlt nemzedék ez, és hűtelen fiak.
Ők engem azzal boszantottak, a ki nem vala Isten, és haragra inditottak hiúságaikban; én is azzal boszantom őket, a ki nem népem, és a bolond nemzet által ingerlem őket. [Jerem. 15,14. Rom. 10,19.]
Lángoló tűz az én haragom, és égni fog mind a pokol fenekéig; és megemészti a földet termésével együtt, és a hegyek alapjait megégeti.
Veszélyeket halmozok rájok, és nyilaimat rajtok fogyasztom.
Éhséggel fognak megemésztetni, és a madarak eszik meg őket keserűséges harapással; a vadak fogait bocsátom rájok, a földön csúszók és kigyók dühösségével.
Kivűl fegyver pusztítja őket, és belűl rettegés, ifjat úgy mint a szüzet, csecsemőt a vén emberrel együtt.
Mondám: Hol vannak? Megszűntetem az embereknél emlékezetöket.
De az ellenségek haragja miatt elhalasztám, nehogy kevélykedjenek ellenségei, és mondják: A mi hatalmas kezünk, és nem az Úr cselekedte mindezeket.
Tanács és okosság nélkül való nemzet. [Jerem. 9,12.]
Vajha eszesek volnának, és értenének, és végökről gondoskodnának!
Mikép kergethetne egy ezeret, és szalaszthatna meg kettő tizezeret? hanem úgy, hogy Istenök eladta őket, és az Úr bekerítette őket?
Mert nem olyan a mi Istenünk, mint azok istenei, s ebben ellenségeink is biráink.
A sodomaiak szőlejéből való az ő szőlejök, és Gomorra telkeiről szőlejök epeszőlő, és gerezdeik igen keserűek.
Sárkányok epéje az ő boruk, és áspisok gyógyithatlan mérge.
Nemde el vannak ezek téve nálam, és bepecsételve kincseim között?
Enyém a boszúállás, én megfizetek annak idején, hogy lábok elcsuszamodjék; közel van a veszedelem napja, és az idők sietve elérkeznek. [Sirákf. 28,1. Rom. 12,19. Zsid. 10,30.]
Az Úr megitéli népét, és könyörűl majd szolgáin; látni fogja, hogy megerőtlenűl a kéz, és a bezárkozottak is elfogytak, s a megmaradtak is fölemésztettek. [Makkab. II. 7,6.]
És mondani fogja, hol vannak az ő isteneik, kikben bizodalmuk volt? [Jerem. 2,28.]
kiknek áldozataik kövérét ették, és italáldozataik borát itták? Keljenek föl, és segítsenek titeket, és szükségtekben oltalmazzanak.
Lássátok, hogy egyedűl én vagyok, és nincs kivűlem más Isten; én ölök és elevenítek, sebesítek és gyógyítok, és nincs, ki kezemből kiszabadíthasson. [Kir. I. 2,6. Tób. 13,2. Bölcs. 16,13. Jób 10,7.]
Fölemelem az égre kezemet, és mondom: Élek én mindörökké!
Ha megélesítem kardomat, mint a villámlást, és kezem itélethez fog, boszúmat töltöm ellenségeimen, és azoknak, kik engem gyülölnek, megfizetek.
Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jóllakik hússal, a megöltek és foglyok vérével, a mezitelen fejű ellenségek vérével.
Dicsérjétek, nemzetek, az ő népét, mert szolgáinak vérét megtorolja, és boszút áll azok ellenségein, és kegyelmes lesz az ő népe földéhez. [Makkab. II. 7,6.]
Eljöve tehát Mózes, és elmondá ez ének minden igéit a nép füleibe, ő és Nun fia, Józue.
És elvégezé mind e beszédeket, szólván egész Izraelnek;
és mondá nekik: Vegyétek szivetekre mindezen igéket, melyekről én ma bizonyságot teszek nektek; parancsot adandók azokról fiaitoknak, hogy megtartsák és cselekedjék és teljesítsék mind, a mik e törvényben megírvák;
mert nem hiába parancsoltattak azok nektek, hanem hogy kiki azokban éljen; a miket megcselekedvén, hosszú ideig maradjatok a földön, melyet, átkelvén a Jordánon, bírni mentek.
És szóla az Úr Mózesnek azon nap, mondván:
Menj föl az Abarim, vagyis az átmenet hegyére, a Nébó-hegyre, mely Moáb földén vagyon, Jerikó átellenében; és nézd meg Kanaán földét, melyet én Izrael fiainak adok örökségűl, és halj meg a hegyen,
melyre fölmenvén, népedhez gyüjtetel, a mint bátyád Áron meghalt Hor hegyén, és népéhez tétetett; [Móz. IV. 20,26. 27,12.]
mert vétkeztetek ellenem Izrael fiai között az ellenmondás vizeinél, a Szin pusztájának Kádeszében; és nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között. [Móz. IV. 20,12. 27,14.]
Átellenedben meglátod a földet, és be nem mégy abba, melyet én Izrael fiainak adok.
Mózes áldása.
Ez az áldás, melylyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izrael fiait halála előtt.
És mondá: Az Úr Sinairól jött, és Szeirből támadott nekünk; megjelent Fárán hegyéről és vele a szentek ezrei; jobbjában a tüzes törvény.
Szerette a népeket, minden szentek az ő kezében vannak; és kik lábaihoz közelgetnek, az ő tudományából vesznek. [Bölcs. 3,1.]
Törvényt parancsolt nekünk Mózes, Jákob sokaságának örökségét.
Ő a legigazabbnál király lesz, midőn a nép fejedelmei összegyűlnek Izrael nemzetségeivel.
Éljen Rúben, és meg ne haljon, és kevés számú legyen.
Ez Júda áldása: Halljad, Uram, Júda szavát, és vidd őt népéhez; az ő kezei harczolnak majd érette, és az ő segitője ellenségei ellen lesz.
Lévinek is mondá: Tökéletességed és tudományod a te szent férfiadnál vagyon, kit megpróbáltál a kisértetben, és megitéltél az ellenmondás vizeinél.
Ki atyjának és anyjának mondotta: Nem tudok felőletek; és atyjafiainak: Nem ismerlek titeket; és mit sem tud fiairól. Ezek őrizték meg beszédedet, és megtartották szövetségedet,
a te itéleteidet, oh Jákob! és törvényedet, oh Izrael! jó illatú szert tesznek a te haragodban, és oltárodra égőáldozatot.
Áldd meg, Uram! az ő erősségét, és kezeinek munkáit vedd kedvesen. Verd meg ellenségei hátát, és a kik őt gyűlölik, föl ne keljenek.
És Benjaminnak mondá: Az Úr legkedveltebbje bátorságosan lakik nála, mint az ágyban mulat napról napra, és vállai között fog nyugodni.
Józsefnek is mondá: Az Úr áldása van az ő földén, az ég gyümölcseiből és a harmatból, és az alant levő mélységből,
a nap és hold gyümölcsterméseiből,
a régi hegyek tetejéből, az örök halmok gyümölcseiből,
és a föld gabonáiból és annak teljességéből. Annak áldása, ki a csipkebokorban jelent meg, jőjön József fejére, és atyjafiai közt a nazareus feje tetejére. [Móz. II. 3,2.]
Mint az először fajzott bikáé az ő szépsége, szarvai mint a szarvorrú szarvai; azokkal hányja a pogányokat a föld végeig. Ezek Efraim sokaságai, és ezek Manasszes ezrei.
És Zabulonnak mondá: Örvendj, Zabulon, kimeneteden, és Isszakar, sátoraidban.
A népeket elhíják a hegyre, ott áldozzák az igazság áldozatait. Kik a tenger áradását, mint a tejet szopják, és a fövény elrejtett kincseit.
És Gádnak mondá: Áldott kiterjedésében Gád; mint az oroszlán nyugszik, és elragad kart és fejet.
És látta elsőségét; mert az ő részében tétetett el a tanító, ki a nép fejedelmeivel volt, és megcselekedte az Úr igazságait és itéleteit Izraellel.
Dánnak is mondá: Dán ifjú oroszlán, mely kirohan Bászánból.
És Neftalinak mondá: Neftali bővelkedni fog, és teljes lesz az Úr áldásaival; a tengert, és a délt, bírni fogja.
Ásernek is mondá: Áldott fiakkal Áser, legyen kedves atyjafiainál, és olajba mártsa lábát.
Vas és ércz az ő saruja; a milyenek ifjúságod napjai, olyan lesz vénséged is.
Nincs más Isten, mint a legigazabbnak Istene; a mennyben lakó a te segítőd; az ő hatalmasságából futnak szét a felhők;
az ő lakhelye fenn van, és alant örökkévaló karjai; elűzi színed elől az ellenséget, és mondja: Pusztúlj el!
Izrael bátorságban és egyedűl lakik. Jákob szeme a gabona és bor földén lesz, és az egek elhomályosodnak a harmattól.
Boldog vagy te, Izrael! ki hasonló hozzád, oh nép! ki az Úr által szabadúlsz meg? ő segítséged pajzsa, és dicsőséged fegyvere; megtagadnak téged ellenségeid, de te nyakokra fogsz hágni.
Mózes halála.
Fölméne tehát Mózes Moáb mezőségeiről Nébó hegyére, Fászga tetejére, Jerikó átellenében, és megmutatá neki az Úr Gálaád egész földét Dánig, [Móz. V. 3,27. 32,49. Makkab. II. 2,4.]
és az egész Neftalit, és Efraim és Manasszes földét, és Júda minden földét a szélső tengerig,
és a déli tartományt, és Jerikó, a pálmák városa mezejének térségét Szégorig.
És mondá az Úr neki: Ez azon föld, melyért megesküdtem vala Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak, mondván: A te ivadékodnak adom azt. Láttad azt tenszemeiddel, de át nem mégy arra. [Móz. I. 12,7. 15,18.]
És meghala ott Mózes, az Úr szolgája, Moáb földén az Úr rendeléséből;
és eltemeté őt Moáb földének völgyében Fógor átellenében; és ember nem tudja az ő sírját mind a jelen napig.
Mózes százhúsz esztendős vala, mikoron meghalt; az ő szemei nem homályosodtak el, fogai sem inogtanak.
És siraták őt Izrael fiai Moáb mezőségein harmincz napig, mig eltelének a siratás és gyászolás napjai Mózes fölött.
Józue, Nun fia pedig betelék a bölcseség lelkével, mert Mózes rá tette vala kezeit. És engedelmeskedének ő neki Izrael fiai, úgy cselekedvén, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek.
És nem támadott többé Izraelben oly próféta, mint Mózes, kit az Úr szinről szinre ismert volna,
mindazon jelekben és csodákban, melyekért őt küldötte volt, hogy Egyiptom földén cselekedje Fáraón és minden szolgáin és egész földén;
és az erős kézben és nagy csodatételekben, melyeket Mózes egész Izrael előtt cselekedett.