AGGEUS JÖVENDÖLÉSE.
Agg 1
Fegybeszéd a templomépítés elhanyaglása miatt, a mi oka az ország terméketlenségének.
Darius királynak második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónak első napján, lőn az Úr igéje Aggeus próféta által Zorobabelhez, Szalátiel fiához, Júda vezéréhez, és Jézushoz, Jozedek fiához, a főpaphoz, mondván:
Igy szól a seregek Ura, mondván: Ez a nép azt mondja: Nem jött még el ideje az Úr háza épitésének.
És lőn az Úr igéje Aggeus próféta által, mondván:
Vajjon van-e nektek időtök, hogy mennyezetes házakban lakjatok, és ez a ház puszta?
És most ezeket mondja a seregek Ura: Vegyétek szivetekre útaitokat.
Sokat vettek, és keveset hordtok be; esztek, és meg nem elégesztek; isztok, és meg nem részegűltök; beföditek magatokat, és meg nem melegűltök; és a ki bérét összegyüjtögette, lyukas zacskóba teszi azt.
Ezeket mondja a seregek Ura: Vegyétek szivetekre útaitokat.
Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek föl a házat; ez kedves lesz nekem, és megdicsőíttetem, úgymond az Úr.
Sokra számoltok, és íme kevés lett belőle; hazaviszitek, és én elfuvom azt. Mi okért? úgymond a seregek Ura; mert az én házam puszta, és ti szorgoskodtok, kiki az ő háza miatt.
Azért timiattatok eltiltattak az egek, hogy ne adjanak harmatot, és eltiltatott a föld, hogy ne teremjen gyümölcsöt;
és szárazságot eresztettem a földre és hegyekre, a búzára és borra, az olajra és mindarra, mit a föld terem, az emberekre, barmokra és minden kézi munkára.
És meghallgatá Zorobabel, Szalátiel fia, és Jézus, Jozedek fia, a főpap, és mind a többi nép az ő Urok Istenök szavát és Aggeus próféta igéit, a mint őt küldötte Urok Istenök hozzájok, és megfélemlék a nép az Úr színétől.
És szóla Aggeus, az Úr követe az Úr követei közől a népnek, mondván: Én veletek vagyok, úgymond az Úr.
És fölindítá az Úr Zorobabelnek, Szalátiel fiának, Júda vezérének lelkét, és Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak lelkét, és az egész többi nép lelkét; és elmenvén, munkálkodának a seregek Ura, az ő Istenök házán.
A második templom dicsőbb lesz, mint az első volt. A templomépítés újra kezdése áldást hoz. A dolgok nagy változása üdvösségre.
A hatodik hónapban, a hónak huszonnegyedik napján, Darius királynak második esztendejében.
A hetedik hónapban, a hónak huszonegyedik napján, lőn az Úr igéje Aggeus próféta által, mondván:
Szólj Zorobabelnek, Szalátiel fiának, Júda vezérének, és Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak, és a többi népnek, mondván:
Ki maradott meg közőletek, ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? s mint találjátok ezt ti most? vajjon nem olyan-e szemeitek előtt, mintha nem is volna?
De most erősödjél meg, Zorobabel! úgymond az Úr; és erősödjél meg Jézus, Jozedek fia, főpap! és erősödjél meg, e föld minden népe! úgymond a seregek Ura, és teljesítsétek (mert én veletek vagyok, úgymond a seregek Ura)
az igét, melynélfogva szövetséget kötöttem veletek, mikor kijöttetek Egyiptom földéről; és az én lelkem közöttetek leszen, ne féljetek.
Mert ezeket mondja a seregek Ura: Még egy kevés idő vagyon, és én megrendítem az eget és földet, a tengert és szárazat.
És megindítok minden népet; és eljő, a kit minden nemzetek óhajtanak; és betöltöm e házat dicsőséggel, úgymond a seregek Ura.
Enyém az ezüst, és enyém az arany, úgymond a seregek Ura.
Nagy leszen ez utolsó háznak dicsősége nagyobb, mint az elsőé volt, úgymond a seregek Ura; és e helyen békeséget adok, úgymond a seregek Ura.
A kilenczedik hónak huszonnegyedikén, Darius király második esztendejében, lőn az Úr ígéje Aggeus prófétához, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Kérdezd meg a papokat a törvény felől, mondván:
Ha az ember megszentelt húst viszen köntöse aljában, és illeti annak szélével a kenyeret vagy főzeléket, a bort vagy olajat vagy egyébféle étket: vajjon megszenteltetik-e az által? Felelvén pedig a papok, mondák: Nem.
És mondá Aggeus: Ha illetend valamit mindezek közől, ki hulla által van megfertőztetve, vajjon megfertőztetik-e? És felelének a papok, mondván: Megfertőztetik.
És felelvén Aggeus, mondá: Igy van e nép, és így e nemzet az én orczám előtt, úgymond az Úr, és így kezök minden cselekvése, és mindaz, mit ott bemutatnak, fertőztetett leszen.
És most vegyétek szivetekre a mi történt e naptól fogva és ezelőtt, minekelőtte kő kőre tétetett volna az Úr templomában;
mikor húsz vékás asztaghoz fogtatok, s lett belőle tíz; és a sajtóhoz mentetek, hogy ötven tömlőt sajtoljatok, és lett húsz.
Megvertelek titeket égető széllel, ragyával és jégesővel, meg kezeitek minden munkáját; s mégsem volt közöttetek, ki hozzám tért volna, úgymond az Úr. [Ámosz 4,9.]
De most vegyétek szivetekre e naptól és tovább, a kilenczedik hónak huszonnegyedik napjától, az naptól, melyen letétettek az Úr templomának alapjai, vegyétek szivetekre.
Vajjon csirában van-e már a mag? a szőllő és fügefa, a gránátalma és olajfa még nem virágzott? E naptól kezdve mind megáldom.
És lőn az Úr igéje másodszor Aggeushoz, a hónak huszonnegyedikén, mondván:
Szólj Zorobabelnek, Júda vezérének, mondván: Én megrendítem az eget és földet egyetemben.
És fölforgatom az országok királyi székét, és megrontom a pogányország erősségét; fölfordítom a szekeret és a rajta ülőt, és lehullanak a lovak és az azokon ülők, a férfiú az ő atyjafiának fegyvere által.
Az napon, úgymond a seregek Ura, fölveszlek téged, Zorobabel, Szalátiel fia, én szolgám! úgymond az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürűt, mert téged választottalak, úgymond a seregek Ura.