BARUK JÖVENDÖLÉSE.
Bár 1
Bevezetés. A babiloni zsidók levele a jerusalemiekhez. Bűnelismerés.
És ezek a könyv igéi, melyeket Babilonban írt Baruk, Neriás fia, ki Maaziás fia, ki Szedeciás fia, ki Szedei fia, ki Helciás fia,
az ötödik esztendőben, a hónak hetedik napján, az időben, mikor bevették a kaldeusok Jerusalemet, és fölgyujtották azt tűzzel.
És olvasá Baruk e könyv igéit Jekoniásnak, Joakim fiának, Júda királyának füleibe, és a könyv hallgatására jövő egész népnek füleibe,
és a hatalmasoknak, a királyok fiainak füleibe, és a papok füleibe, és a nép füleibe, kicsinytől nagyig, a kik Babilonban laktanak a Szódi folyóvíz mellett.
Kik hallván, sírának és böjtölének és imádkozának az Úr színe előtt.
És pénzt szedének össze, a mint kinekkinek értéke vala,
és Jerusalembe küldék Joakim papnak, ki Helcziásnak, Sálom fiának fia, és a papoknak és az egész népnek, kik vele Jerusalemben találtattak,
mikor megnyerte (Baruk) az Úr templomának edényeit, melyek elvitettek vala a templomból, hogy visszavigye Júda földére, Sivan havának tizedik napján, azon ezüst edényeket, melyeket Szedeciás, Joziás fia, Júda királya csináltatott,
minekutána elfogta Nabukodonozor, a babiloni király, Jekoniást és a fejedelmeket és mind a hatalmasokat és a föld népét Jerusalemben, és fogva vitte őket Babilonba.
És mondák ők: Ime pénzt küldünk nektek; melyből égő-áldozatokat és tömjént vegyetek, és szerezzetek eledel-áldozatot, és áldozzatok a bűnért a mi Urunk Istenünk oltárán;
és imádkozzatok Nabukodonozor, a babiloni király életeért, és az ő fia, Boldizsár életeért, hogy legyenek napjaik a földön, mint az ég napjai,
hogy az Úr erőt adjon nekünk és világosítsa meg szemeinket, hogy éljünk Nabukodonozornak, a babiloni királynak árnyéka alatt, és Boldizsárnak, az ő fiának árnyéka alatt, és szolgáljunk nekik sok ideig, és kegyelmet találjunk az ő színök előtt.
Érettünk is imádkozzatok a mi Urunkhoz Istenünkhöz, mert vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen, és nem fordúlt el rólunk az ő haragja mind e mai napig.
És olvassátok e könyvet, melyet hozzátok küldünk, hogy olvastassék az Úr templomában ünnepnapon és alkalmas időben;
és mondjátok: A mi Urunknál Istenünknél az igazság, rajtunk pedig orczapirúlás, mint ez mai napon van az egész Júdán és Jerusalem lakóin, [Baruk 2,6.]
a mi királyainkon és fejedelmeinken, papjainkon és prófétáinkon és atyáinkon.
Vétkeztünk a mi Urunk Istenünk előtt, és nem hittünk, nem bíztunk benne;
és nem voltunk engedelmesek neki, és nem hallgattuk a mi Urunk Istenünk szavát, hogy jártunk volna parancsolataiban, melyeket nekünk adott.
Az naptól, melyen kihozta atyáinkat Egyiptom földéről, mind e napig, hitetlenek voltunk a mi Urunkhoz Istenünkhöz, és könnyelműen eltávoztunk, hogy ne halljuk az ő szavát.
És ránk ragadt a sok rosz és átok, melyeket az Úr eléadott Mózesnek, az ő szolgájának, ki atyáinkat kihozta Egyiptom földéről, hogy nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet, mint ez mai nap vagyon.
Nem hallgattuk a mi Urunk Istenünk szavát a próféták minden beszédei szerint, kiket hozzánk küldött;
hanem elmentünk a mi gonosz szivünk indulata szerint, idegen isteneknek szolgálni, gonoszokat cselekedvén a mi Urunk Istenünk szemei előtt.
A zsidók elismerik, hogy bűneik miatt a büntetést megérdemlették. Könyörgés irgalomteljes bocsánatért.
Azért teljesítette be a mi Urunk Istenünk az ő igéjét, melyet nekünk szólott és bíráinknak, kik Izraelt itélték, és királyainknak és fejedelmeinknek, és az egész Izraelnek és Júdának:
hogy az Úr nagy nyomorúságokat hoz ránk, minők nem voltak az ég alatt, mint Jerusalemben lettek, azok szerint, mint írva vannak Mózes törvényében, [Móz. V. 28,55.]
hogy az ember egye fia húsát és leánya húsát.
És adta őket mindazon királyok kezébe, kik körülöttünk vannak, gyalázatra és pusztúlásra minden népnek, melyek közé elszórt minket az Úr.
És alúl estünk és nem felűl; mert vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen, nem engedelmeskedvén az ő szavának.
A mi Urunknál Istenünknél az igazság, rajtunk pedig és atyáinkon orczapirulás, mint ez mai napon van. [Baruk. 1,15.]
Mert az Úr megmondotta nekünk mind e roszat, melyek ránk jöttek,
és nem engeszteltük meg a mi Urunk Istenünk orczáját, hogy megtértünk volna mindnyájan igen gonosz utainkról.
És ébren volt az Úr romlásunkra, és ránk hozta azt, mert az Úr igaz minden cselekedetében, melyeket nekünk parancsolt;
és nem hallgattuk az ő szavát, hogy az Úr parancsaiban jártunk volna, melyeket elénk adott.
És most, Izraelnek Ura Istene! ki a te népedet kihoztad Egyiptom földéről erős kézzel és jelekkel és csodákkal, a te nagy erőddel és fölemelt karoddal, és nevet szerzettél magadnak, mint ez mai napon van; [Dán. 9,15.]
vétkeztünk, istentelenűl cselekedtünk, gonoszúl viseltük magunkat, Urunk Istenünk, minden igazságod ellen.
Fordúljon el a te haragod mirólunk, mert kevesen maradtunk meg a nemzetek között, hova elszórtál minket.
Hallgasd meg, Uram, a mi könyörgéseinket és imádságainkat, és segíts ki minket tenmagadért; és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, kik minket elhoztak;
hadd tudja az egész föld, hogy te vagy a mi Urunk Istenünk, és hogy a te neved hivatott segítségűl Izraelre és az ő nemzetségére.
Tekints ránk, Uram, a te szent házadból, és hajtsd hozzánk füledet, és hallgass meg minket. [Móz. V. 26,15. Izai. 63,15.]
Nyisd föl szemeidet és lásd; mert nem a megholtak, kik az alvilágban vannak, kiknek lelkök kivétetett testeikből, dicsőitik az Urat és az ő igazságát; [Izai. 37,17.]
hanem a lélek, mely az inség nagyvolta miatt szomorú, és megaláztatva jár és erőtelenűl, és a homályosodó szemek, és az éhező lélek, ez dicsőit, Uram, téged és igazságodat.
Mert mi nem atyáink igazságánál fogva könyörgünk és kérünk irgalmasságot a te színed előtt, Urunk Istenünk!
hanem mivel ránk eresztetted haragodat és búsulásodat, a mint szólottál szolgáid, a próféták által, mondván:
Igy szól az Úr: Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának; és veszteg maradtok a földön, melyet atyáitoknak adtam.
Ha pedig nem hallgatjátok a ti Uratok Istenetek szavát, hogy szolgáljatok a babiloni királynak: elfogyasztalak titeket Júda városaiból és Jerusalemből,
és elveszem tőletek a vigaság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész földön nem lesz nyoma a benne lakóknak.
És nem hallgatták a te szódat, hogy szolgáltak volna Babilon királyának; és beteljesítetted igéidet, melyeket mondottál szolgáid, a próféták által: hogy el fognak vitetni királyaink csontjai és atyáink csontjai helyökről;
és íme a nap hőségére vettettek, és az éjszaka hidegére, miután a legkínosabb fájdalmakban haltak meg, éhség és fegyver és számkivetés által.
És olyanná tétetett a templom, melyben a te neved segítségűl hívatott, mint a minő ma, Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.
De mivelünk, Urunk Istenünk, teljes jóvoltod szerint cselekedtél, és mindazon nagy irgalmasságod szerint,
a mint szólottál szolgád, Mózes által, az napon, melyen megparancsoltad neki, hogy írja le törvényedet Izrael fiai előtt,
mondván: Ha nem hallgatjátok az én szómat, ez a nagy sokaság igen kicsinynyé változik a pogányok között, hova én őket elszórom;
mert tudom, hogy engem nem hallgat meg e nép, mivel keménynyakú nép ez; de fogsága földén majd szívébe száll.
És megtudják, hogy én vagyok az ő Urok Istenök; és szivet adok nekik, hogy értsenek, és füleket, hogy halljanak.
És dicsérni fognak engem fogságuk földén, és megemlékeznek az én nevemről.
És megtérnek nyakasságukból és gonoszságaikból; mert megemlékeznek atyáik útjáról, kik vétkeztek ellenem.
És visszahívom őket a földre, mely iránt megesküdtem az ő atyáiknak, Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak; és uralkodni fognak azon, megsokasodnak, és nem kevesednek.
És más örök szövetséget kötök velek: hogy én Istenök legyek, és ők népemmé lesznek; és nem mozdítom ki többé népemet, Izrael fiait a földről, melyet nekik adtam.
Folytattatik a könyörgés irgalmasságért. Izrael büntetésének oka az isteni bölcseség elhagyása. Azokról, kik azt megtalálják, s az isteni Megváltóról, ki azt tanítja.
És most, mindenható Uram, Izrael Istene! a szükségben levő szorongatott lélek hozzád kiált.
Hallgasd meg, Uram, és könyörűlj, mert irgalmas vagy, és könyörűlj rajtunk, mert vétkeztünk előtted.
Mivel te örökké megmaradsz, mi elveszünk e mindörökre?
Mindenható Uram, Izrael Istene! hallgasd meg most Izrael halottainak és azok fiainak imádságát, kik vétkeztek előtted, és nem hallgatták az ő Urok Istenök szavát; és ránk ragadtak a nyomorúságok.
Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg a te kezedről és nevedről ez időben;
mert te vagy a mi Urunk Istenünk, és dicsérni fogunk téged, Uram!
Mert azért adtad sziveinkbe félelmedet, hogy segítségűl híjuk a te nevedet, és dicsérjünk téged fogságunkban, hol megtérünk atyáink gonoszságából, kik vétkeztek teelőtted.
Ime mi fogságunkban vagyunk ma, a hová vetettél minket gyalázatra és átokra és büntetésre, atyáink minden gonoszsága szerint, kik eltávoztak tőled, Urunk Istenünk!
Halljad, Izrael! az élet parancsait; vedd füleidbe, hogy tudjad az okosságot.
Mi dolog az, Izrael! hogy te ellenség földén vagy,
megaggottál az idegen földön, meg vagy fertőztetve halottakkal, s a sirgödörbe menőkhöz számláltatol?
Elhagytad a bölcseség kútfejét;
mert ha Isten útján járandottál, kétségkivűl örök békeségben laktál volna.
Tanúld meg, hol az okosság, hol az erő, hol az értelem? hogy megtudjad egyszersmind, hol az élet hosszasága és fentartása, hol a szemek világossága és a békeség?
Ki találta meg annak helyét, és ki jutott be tárházába?
Hol vannak a nemzetek fejedelmei, és kik a vadakon uralkodtak,
kik az égi madarakkal játszodoztak,
kik ezüstöt és aranyat gyüjtöttek, melyben az emberek bíznak, és nincs vége a gyüjtésnek; kik az ezüstöt nagy gonddal földolgozták, és kimeríthetlenek voltak munkájokban?
Kiírtattak, a föld alá szállottak, és mások támadtak helyökbe.
Az ifjak látták a világosságot, és a földön laktak; de a fegyelem útját nem tudták,
és nem ismerték meg annak ösvényeit, és fiai nem fogadták el azt; és tőlök messze távozott.
Nem hallatszott Kánaán földén, és nem láttatott Témanban.
Ágár fiai keresik ugyan a földön való okosságot, Merra és Téman kereskedői is, a példabeszédek fejtegetői s az okosság és értelmesség fürkészői; de a bölcseség útját nem ismerik, s nem jutnak eszökbe annak ösvényei.
Oh Izrael! mily nagy az Isten háza, s mily roppant az ő birtokhelye!
Nagy és határtalan, magas és végtelen.
Ott voltak ama nevezetes óriások, kik kezdetben éltek, magas termetűek és harczhoz értők.
Nem ezeket választotta az Úr, s nem ezek találták föl a tudomány útját, azért elvesztek;
mivelhogy nem volt bölcseségök, elvesztek esztelenségök miatt.
Ki ment föl az égbe, és ki nyerte el azt? ki hozta le a felhőkből?
Ki kelt át a tengeren, és ki találta föl azt? ki hozta el azt inkább, mint a választott aranyat?
Nincs, a ki tudhassa annak útait, sem a ki fölkeresse annak ösvényeit:
hanem a ki mindeneket tud, ő ismeri azt, és föltalálta okosságával; ki elkészítette a földet örök időre, és betöltötte azt barmokkal és négylábú állatokkal;
ki a világosságot kibocsátja, és menten megyen az; és ha szólítja, remegve engedelmeskedik neki.
A csillagok pedig ragyognak őrállásaikon, és örvendeznek;
szólíttatnak, és azt mondják: Jelen vagyunk! és vidámsággal világítanak annak, ki őket teremtette.
Ez a mi Istenünk, és nincs más hozzája hasonlítható.
Ő találta föl a bölcseség minden útját, és Jákobnak, az ő szolgájának adta azt, és Izraelnek az ő kedveltjének.
Ezekután a földön láttatott, és az emberekkel társalkodott.
Izrael intetik, hogy a törvénynek mint az isteni bölcseségnek engedelmeskedjék. Jerusalem siralom- és vigasz-éneke.
Ez az Isten parancsainak könyve, és az örökkévaló törvény; mindnyájan, kik megtartják azt, életre jutnak, a kik pedig elhagyják, halálra.
Térj meg, Jákob! és ragadd meg azt, járj utadon az ő világossága fényénél.
Ne add másnak a te dicsőségedet, és méltóságodat idegen nemzetnek.
Boldogok vagyunk mi, Izrael! mert a mi tetszik Istennek, kijelentetett nekünk.
Vigasztalódjál, Isten népe, emlékezetes Izrael!
A pogányoknak nem végvesztetekre adattatok el, hanem hogy haragról haragra ingerlettétek az Istent, átadattatok az ellenségeknek.
Mert elkeserítettétek azt, ki titeket teremtett, az örök Istent, áldozván az ördögöknek és nem az Istennek.
Mert elfeledtétek az Istent, ki titeket táplált, és megszomorítottátok dajkátokat, Jerusalemet.
Mert látta az Istentől rátok jövő haragot, és így szólott: Halljátok, Sion szomszédai! nagy siralmat hozott rám az Isten.
Mert láttam az én népemnek, fiaimnak és leányaimnak rabságát, melyet rájok hozott az Örökkévaló.
Vigasággal neveltem fel őket, de sirással és bánattal bocsátottam el.
Senki ne örűljön énrajtam, özvegyen és elhagyotton; sokaktól elhagyattam az én fiaim bűneiért, mert elhajlottak az Úr törvényétől,
az ő igazságait nem ismerték, és nem jártak az Isten parancsainak útain, sem az ő igazmondásának ösvényein nem mentek igazsággal.
Jőjetek elé, Sion szomszédai! és emlékezzetek meg az én fiaim és leányaim fogságáról, melyet rájok hozott az Örökkévaló.
Mert messzünnen hozott rája népet, gonosz és idegen nyelvű népet;
kik nem tisztelték az öreget, a gyermekeken sem könyörűltek; elvitték az özvegy kedveseit, és fiak nélkül egyedűl magán hagyták.
Én tehát hogyan segíthetnélek titeket?
A ki rátok hozta a nyomorúságokat, ő szabadít meg titeket ellenségeitek kezeiből.
Menjetek, fiaim! menjetek; én pedig egyedűl leszek, elhagyottan!
Levetettem a békeség hosszú ruháját, és felöltözködöm a könyörgés zsákjába, és kiáltani fogok a Fölségeshez az én napjaimban.
Vigasztalódjatok, fiaim! kiáltsatok az Úrhoz, és kiszabadít titeket az ellenséges fejedelmek kezeiből.
Mert az Örökkévalótól reménylem szabadúlástokat, és a Szent megadja örömemet az irgalmasságért, mely nektek jőni fog a mi örök Szabadítónktól.
Szomorúsággal és sirással bocsátottalak el titeket, de az Úr visszahoz nekem benneteket örömmel és vigasággal mindörökre.
Mert a mint látták Sion szomszédai Istentől jött fogságtokat, úgy meglátják csakhamar Istentől a ti szabadúlástokat, mely rátok jő nagy tisztességgel és örök fényességgel.
Fiaim! béketűréssel szenvedjétek a haragot, mely rátok jött; mert téged most üldöz ugyan ellenséged, de hamar meglátod az ő veszedelmét, és nyakára hágsz.
Az én gyöngédeim kemény utakon jártak, mert elvitettek, mint az ellenségtől elrablott nyáj.
Vigasztalódjatok, fiaim! és kiáltsatok az Úrhoz, mert emlékezetben lesztek annál, ki elvitt titeket.
Mert a mint törekvéstek volt, eltévelyedni az Istentől, megtérvén, tízszerte jobban fogjátok őt keresni.
A ki rátok hozta a nyomorúságot, ismét hoz nektek örök vigaságot a ti szabadúlástokkal.
Vigasztalódjál, Jerusalem! mert biztat téged, a ki nevet adott neked.
Az ártók elvesznek, kik téged gyötröttek, és a kik örűltek romlásodon, megbüntettetnek;
a városok, melyeknek szolgáltak fiaid, megbüntettetnek, és az, mely elhurczolta fiaidat.
Mert a mint örűlt az romlásodon, és vigadott elesteden, úgy fog szomorkodni saját pusztúlásán.
Elnémíttatik az ő sokaságának vigadozása, és öröme sírássá leszen.
Mert több napig tartó tűz jő rája az Örökkévalótól, és az ördögök fogják lakni sok ideig.
Tekints körűl napkelet felé, Jerusalem! és lásd az Istentől neked jövő vigaságot.
Mert ime eljőnek a te fiaid, kiket elbocsátottál, az elszéledettek, eljőnek egybegyüjtetve napkelettől nyugatig a Szentnek igéje által, örvendezve az Isten dicsőségén.
Jerusalem örvendjen gyermekei visszatérésén, és azok jövendő jólétén.
Vesd le, Jerusalem, a siralomnak és nyomorúságnak hosszú ruháját, és öltözzél ékességbe és azon örök dicsőség tisztességébe, mely az Istentől jő neked.
Körűlvesz téged Isten az igazság palástjával, és az örök tisztesség koronáját teszi fejedre.
Mert az Isten megmutatja fényességét rajtad mindennek, ki az ég alatt vagyon.
A te nevedet Isten így fogja nevezni mindörökké: igazság békéje és az isteni félelem dicsősége.
Kelj föl, Jerusalem! és állj magas helyre, és tekints napkelet felé, és lásd a te fiaidat egybegyűjtve napkelettől nyugatig a Szentnek igéje által, örvendezve az Isten emlékezetén. [Baruk 4,36.]
Gyalog mentek ki tőled, az ellenségtől vitetve, de az Úr visszahozza őket hozzád, tisztességben hordozván, mint az ország fiait.
Mert elhatározta Isten, megalázni minden magas hegyet és erős kősziklát, és a völgyeket betölteni a föld egyenessége szerint, hogy Izrael gyorsan járjon az Isten tisztességére.
Az erdők pedig és minden illatozó fák beárnyékozzák Izraelt az Isten parancsolatából.
Mert Isten visszahozza Izraelt vigadozással az ő fölségének világosságában, irgalommal és igazsággal, mely tőle vagyon.
Jeremiás a zsidókhoz ír Babilonba, hirdeti leendő visszatérésöket, leírja a bálványok hiábavalóságát, s inti a zsidókat, hogy azok tiszteletétől tartózkodjanak.
A levél másolata, melyet Jeremiás a babiloni királytól Babilonba viendő foglyokhoz küldött, hogy hírűl adja nekik, mit az Isten neki megparancsolt. [Jerem. 25,9.]
A bűnök miatt, melyekkel vétkeztetek az Isten előtt, fogságra vitettek Babilonba Nabukodonozortól, a babiloni királytól.
Bemenvén tehát Babilonba, sok esztendeig lesztek ott és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután pedig kihozlak titeket onnan békeséggel.
Látni fogtok pedig Babilonban arany- és ezüst- és fa-isteneket, melyek vállakon hordoztatnak a pogányok rettentésére. [Izai. 44,10.]
Vigyázzatok tehát, hogy ne legyetek ti is hasonlók az idegenekhez ily cselekedetekben, és ne féljetek, és a tőlök való vélelem ne fogjon rajtatok.
Látván a hátúl és elől imádó sereget, mondjátok a ti szivetekben: Téged kell imádni, Uram!
Mert az én angyalom veletek vagyon, s én magam fogom őrzeni lelketeket.
Azok nyelvét ugyan a művész kisimította, magok is meg vannak aranyozva és ezüstözve; de hamisak és nem szólhatnak.
És mint az ékességet szerető szűzet, aranyat vévén, úgy csinosították föl azokat.
Isteneik ugyan aranykoronákat viselnek fejeiken, de a papok leszedik onnét az aranyat és ezüstöt, és magokra költik.
Ugyanabból adnak a bordélyosoknak is, és a parázna személyeket fölékesítik; és miután visszaveszik azt a parázna személyektől, ismét isteneiket ékesítik azzal.
Ezek pedig nem maradnak menten a rozsdától és molytól.
Ha biborba takarják is azokat, megtörlik orczájokat a házbeli portól, mely igen bőven van rajtok.
Királyi pálczája van egynek, mint embernek, mint a tartomány birájának; de ki az ellene vétőt nem ölheti meg.
Fegyver is vagyon kezében és szekercze, de a harcztól és tolvajtól nem szabadíthatja meg magát. Ebből tudva legyen előttetek, hogy azok nem istenek.
Tehát ne féljetek tőlök. Mert mint az embernek összetört edénye hasztalanná lesz, olyanok az ő isteneik is.
Fölállíttatván a házban, szemeik rakvák porral a bemenők lábairól.
És mint körülveszik a király ellen vétőnek ajtaját, vagy mint a sírba tett halottat, úgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és lakatokkal, hogy a tolvajok által meg ne fosztassanak.
Lámpákat gyujtanak nekik, és ugyan sokat, melyekből egyet sem láthatnak, mivel olyanok, mint a gerendák a házban.
Azt mondják, hogy szivöket a földből jött férgek nyalogatják; a mint meg is emésztik őket és ruhájokat, de nem érzik.
Feketékké lesznek arczaik a házban levő füsttől.
Az ő testök felett és fejök felett röpdösnek a baglyok és fecskék és egyéb madarak, úgyszintén futosnak a macskák.
Ebből tudjátok meg, hogy azok nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.
Az arany is, mely rajtok vagyon, ékességűl vagyon; ha valaki el nem törli a rozsdát, nem fénylenek; mert mikor öntettek sem érzettek.
Nagy áron vették azokat, pedig lelkök nincsen.
Lábaik nem lévén, vállakon hordoztatnak, kitűntetvén alávalóságukat az emberek előtt; szégyenűljenek meg, még a kik tisztelik is őket.
Ha földre esnek, önmagoktól föl nem kelnek, ha valaki egyenesen fölállítja is, nem önmagoktól állanak; mintha holtaknak tennék, midőn ajándékaikat eléjök teszik.
A nekik tett áldozatokat eladják papjaik, és visszaélnek azokkal; hasonlóképen elszedegetik feleségeik is, de a betegnek és koldúsnak semmit sem adnak.
Áldozataikat a nehézkesek és havifolyásban levők is illetik. Tudván tehát ezekből, hogy nem istenek, ne féljetek tőlök.
De miért is hivatnának isteneknek? talán mivel az asszonyok tesznek valamit az ezüst-, arany- és fa-istenek elé?
s mivel azok házaiban papok ülnek szakadozott köntösben, lenyírt fővel és szakállal, és fedetlen fővel?
Ordítanak, kiáltván isteneik előtt, mint a halotti torban.
Ruháikat leszedik a papok, és azokkal fölruházzák feleségeiket és fiaikat.
És ha valakitől valami roszat szenvednek is, vagy valami jót vesznek, nem fizethetik vissza; királyt nem rendelhetnek, le sem tehetik azt.
Hasonlóképen gazdagságot sem adhatnak, gonoszszal sem fizethetnek. Ha valaki fogadást teszen nekik, és nem adja meg, azt sem keresik.
Embert nem szabadítanak meg a haláltól, az erőtlent sem mentik meg a hatalmasabbtól.
Vak embernek a látást nem adják vissza, szükségéből az embert ki nem segítik.
Az özvegyen nem könyörűlnek, és nem tesznek jót az árvákkal.
A hegybeli kövekhez hasonlók az ő fából és kőből, aranyból és ezüstből való isteneik; a kik pedig azokat tisztelik, megszégyenűlnek.
Hogyan lehet tehát azokat isteneknek tartani vagy mondani?
Még önmagok, a kaldeusok sem tisztelik azokat. Kik midőn tudnak egy némát, hogy nem szólhat, Bélhez viszik azt, hogy szólaltassa meg;
mintha érezhetnének, kik nem mozdúlhatnak! És ők is, midőn észreveszik, elhagyják azokat; mert nincs érzésök isteneiknek.
Az asszonyok kötelekkel körűlövezve ülnek az utakon, olajfák magvait gyujtogatván.
Mikor pedig valamelyik közőlük elvonatván valamely útonjárótól, vele hál, szomszédnéjának szemrehányást teszen, hogy nem tartatott oly méltónak, mint ő, és kötele nem szakasztatott el.
Mindaz, mi azokkal történik, csalárdság. Hogyan lehetne azokat isteneknek tartani vagy mondani?
A művészek és ötvösök készítik azokat; semmi egyébbé nem lesznek, hanem a mivé a papok akarják, hogy legyenek.
Magok a mesterek is, kik azokat csinálják, nem sok ideig élnek; vajjon tehát lehetnek-e azok istenek, miket ők csináltak?
Csak hazudságot és gyalázatot hagynak utódaiknak.
Mert midőn had jön rájok és veszedelem, tanácskoznak a papok egymás között, hol rejtsék el magokat azokkal?
Miképen lehet tehát gondolni, hogy azok istenek, kik magokat sem a háborútól meg nem szabadítják, sem a veszedelmekből ki nem mentik?
Mivelhogy aranyos és ezüstös fa-képek, már ebből is megtudják mind a népek és királyok, hogy hamisak; és nyilvánvaló, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje sincs velök.
S honnét vagyon tehát tudva, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje nincs bennök?
Királyt a tartománynak nem támasztanak, esőt sem adnak az embereknek.
Törvényt nem tesznek, a tartományokat sem szabadítják meg az erőszaktételtől, mert annyit sem tehetnek, mint a varjúfiak az ég és föld között.
Mikor tűz támad a fa-, ezüst- és arany-istenek házában, papjaik elfutnak ugyan és megszabadúlnak, ők pedig, mint a gerendák beégnek.
A királynak pedig és a hadnak ellene nem állanak; miképen lehet tehát állítani vagy hinni, hogy istenek?
A rablóktól és tolvajoktól sem szabadíthatják meg magokat a fa-, és kő-, az aranyos és ezüstös istenek; kiknél amazok erősebbek lévén,
az aranyat és ezüstöt és ruházatot, melylyel be vannak födve, rólok leszedik és elmennek; ők pedig magokon nem segítenek.
Azért jobb királynak lenni, ki maga erejét megmutatja; vagy a házban hasznos edénynek, melylyel dicsekszik, ki azzal bír; vagy a házban ajtónak, mely megőrzi a mik abban vannak: mint hamis isteneknek.
A nap, hold és csillagok ragyognak, és haszonra rendeltetve, engedelmeskednek;
hasonlóképen a villám is, mikor megjelenik, látható, úgyszinte a szél is fú minden tartományban.
A felhők is, midőn Isten parancsolja nekik, hogy eljárják az egész világot, véghez viszik, mi nekik parancsoltatik.
A tűz is onnan felől küldetve, hogy megemészsze a hegyeket és erdőket, megcselekszi, mi neki parancsoltatik. Az istenek pedig ékességben és erőben azok egyikéhez sem hasonlók.
Azért nem is kell őket isteneknek tartani vagy mondani, miután törvényt nem tehetnek, egyebet sem cselekedhetnek az embereknek.
Tudván e szerint, hogy nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.
Mert a királyokat meg nem átkozzák, meg sem áldják.
Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; s nem fénylenek, mint a nap, s nem világítanak, mint a hold.
Az oktalan állatok is jobbak azoknál, melyek elfutnak a héjazat alá, és magokon segíthetnek.
Semmi jelenségünk nincs e szerint arra, hogy istenek; tehát ne féljetek tőlök.
Mert valamint az ugorkás-kertben a váz semmit sem őríz meg: úgy vannak az ő fából való ezüstözött és aranyozott isteneik.
Olyanok, mint a kertben a fehértövis, melyre minden madár ráül. Nemkülönben a sötét helyre vetett holttesthez is hasonlók az ő fából való aranyozott és ezüstözött isteneik.
A biborról és skarlátról is, melyek rajtok megmolyosodnak, tudhatjátok, hogy nem istenek. Végre magok is elemésztetnek, és gyalázatra lesznek a tartományban.
Jobb az igaz ember, kinek bálványai nincsenek, mert távol leszen a gyalázattól.