EZEKIEL JÖVENDÖLÉSE.
Ez 1
Ezekiel egy jelképes látomásban látja a magát kijelentő Istenséget.
És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónap ötödikén, midőn a foglyok közt valék, Kóbár folyóvize mellett, megnyílának az egek, és láték isteni látomásokat. [Ezekiel 10,20. 43,3.]
A hónap ötödikén, ez ötödik esztendeje volt Joakin király elköltözésének,
lőn az Úr igéje Ezekiel paphoz, Búzi fiához, a kaldeusok földén, a Kóbár folyóvize mellett; és lőn ott rajta az Úr keze.
És látám; és ime forgószél jöve éjszakról, és nagy felhő, és abban lobogó tűz, és körűlötte fényesség, és annak a tűznek közepette olyasmi, mint a fénylő ércz.
És benne négy lelkes állat alakja, és az ábrázat rajtok emberéhez hasonlíta.
Négy orczája vala egynek-egynek, és négy szárnya egynek-egynek.
Lábaik egyenes lábak valának, és lábaik feje, mint a borjúlábaké, tekintetök szikrázó, mint az izzó ércz.
És szárnyaik alatt emberi kezek mind a négy részről, és orczájok és szárnyok vala mind a négy részről.
És össze valának foglalva szárnyaik egyiké a másikéhoz. Nem fordúlának meg, mikor menének, hanem mindenik közőlük arczczal előre megyen vala.
Arczaik hasonlatossága pedig ez vala: emberi arcza és oroszlán-arcza mind a négynek jobb felől; azután tulok-arcza mind a négynek balfelől, és ezenkivűl sas-arcza mind a négynek.
Arczaik és szárnyaik fölűl el voltak választva; mindeniknek két szárnya egymást éré, és ketteje befödözé testeiket.
És mindenik közőlük arczczal előreméne; a hová a lélek indítá, oda menének, és nem fordúlának meg, midőn menének.
És a lelkes állatok alakja úgy nézett ki, mint az égő tüzes szén, s úgy látszott, mint a fáklya. A lelkes állatok között futosni látszott a tűz fényessége, és a tűzből eredő villámlás.
És a lelkes állatok mentek és jöttek, mint a czikázó villámlás.
És mikor e lelkes állatokat néztem, megjelenék a földön egy kerék a lelkes állatok mellett, négy arcza lévén.
És a kerekek kinézése és azok alkotmánya, mint a tenger színe, és mind a négynek azon egy alakja vala; és úgy nézett ki azok alkotmánya, mintha a kerék közepén kerék volna.
Mind a négy részre forogtak, de nem fordúlának vissza forgásukban.
A kerekek talpát és magasságát rettenetes vala nézni; az egész alkotvány rakva vala szemekkel köröskörűl mind a négyen.
És mikor jártak a lelkes állatok, hasonlóképen a kerekek is mentek azok mellett; és mikor a lelkes állatok fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek együtt a kerekek is.
Akárhová ment a lélek, a lélek menetével a kerekek is hasonlóképen fölemelkedtek, követvén őt; mert életnek lelke vala a kerekekben.
A menőkkel mentek, és az állókkal álltak, és a földtől fölemelkedettekkel, hasonlóképen fölemelkedtek a kerekek is, követvén azokat, mert életnek lelke vala a kerekekben.
És a lelkes állatok fejei fölött olyasmi vala, mint az égboltozat, oly kinézésű, mint a kristály, s rettenetes, és kiterjesztve fölűl azok fejei fölött.
A boltozat alatt pedig azok szárnyai egyenesen valának, egyik a másikat érvén; mindenik befödözé két szárnyával az ő testét, és egyenlően valának befödözve.
És hallám a szárnyak suhogását, mint a nagy vizek zúgását, mint a magasságbeli Istennek szózatát; menésök olyan vala, mint a sokaság zajongása, mint a tábor zajongása; és mikor állottak, le voltak eresztve szárnyaik.
Mert mikor szózat lőn a boltozat fölött, mely az ő fejök felett vala, megállának és leereszték szárnyaikat.
És a fejök felett levő égboltozat fölött olyasmi látszott, mint a zafirkő, királyiszékhez hasonló; és a királyiszék alkotmánya fölött emberi alak látszott.
És olyasmit láték, mint a fénylő ércz, mi tűznek látszott azon belűl köröskörűl; ágyékaitól fölfelé, és ágyékaitól lefelé; úgy látszott, mint a lobogó tűz köröskörűl,
mint a szivárvány, mikor föltűnik a felhőben esős napon; ilyennek látszott a fényesség köröskörűl.
Folytatás. Ezekiel hivatása a prófétai tisztre. Könyvet nyer tele siralommal.
Ez volt a látomás, melyben az Úr dicsőségének hasonlatosságát láttam, és arczra borúlék és hallám a szóló szavát. És mondá nekem: Ember fia! állj föl lábaidra, és szólok veled.
És belém jöve a lélek, miután szólt nekem, és fölállíta engem lábaimra, és hallám, hogy hozzám szólott,
és mondá: Ember fia! én elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, kik eltávoztak tőlem; ők és atyáik fölbontották szövetségemet mind e napiglan.
Kemény arczú fiak és megátalkodott szivűek, kikhez én küldelek téged; és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten:
Hatalán meghallgatnának, s hatalán lecsendesednének, mert ellenszegűlő ház ez; és tudják meg, hogy próféta van közöttük.
Te tehát, ember fia! ne félj tőlök, és ne ijedj meg az ő beszédeiktől; mert hitetlenek, és lázítók vannak veled, és skorpiókkal lakol; az ő beszédeiktől ne félj, és arczaiktól ne ijedj meg, mert ellenszegülő ház ez.
Azért beszéld az én igéimet nekik, hatalán meghallgatnának, és lecsendesednének; mert boszantók.
Te pedig, ember fia! hallgasd meg mind, a miket neked szólok, és ne légy ellenszegűlő, mint amaz ellenszegűlő ház; nyisd föl szádat és edd meg mind, a miket én neked adok.
És látám, és ime egy kéz felém kinyujtva, melyben összehajtott könyv vala; és kiteríté azt előttem, mely be vala írva belűl és kivűl; és siralmak valának abban, és gyászének és jaj. [Jel. 5,1.]
Ezekiel megeszi a könyvtekercset, fölkészíttetik a prófétai tisztre, a foglyokhoz jő, s új látomást és kijelentést nyer.
És mondá nekem: Ember fia! mind a mit találsz, edd meg; edd meg e könyvtekercset, és elmenvén, szólj Izrael fiainak.
És fölnyitám számat, és megéteté velem azt a könyvtekercset,
és mondá nekem: Ember fia! gyomrod vegye be, és belsőrészed teljék meg e könyvtekercscsel, melyet én neked adok. És megevém azt, és édessé lőn számban, mint a méz. [Jel. 10,9.]
És mondá nekem: Ember fia! menj Izrael házához, és beszéld nekik az én igéimet.
Mert nem mély beszédű és ismeretlen nyelvű néphez küldetel te, hanem Izrael házához;
sem mély beszédű és ismeretlen nyelvű sok néphez, – kiknek beszédeit ne érthetnéd, bár ha azokhoz küldetnél is, azok is hallgatnának téged.
Izrael háza pedig nem akar téged hallgatni, mivelhogy nem akar engem hallgatni; mert Izrael egész háza erős homlokú és kemény szivű.
Hanem ime én erősebb orczát adtam neked az ő orczájoknál, és keményebb homlokot az ő homlokuknál.
Mint a gyémánt és mint a tűzkő, olyanná tettem orczádat; ne félj tőlök, és ne ijedj meg orczájoktól, azért, hogy ellenszegülő ház ez.
És mondá nekem: Ember fia! minden beszédemet, melyeket én szólok neked, vedd szivedbe, és halljad füleiddel.
És eredj, menj be az elköltözöttekhez, a te néped fiaihoz, és szólj velök, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Hatalán meghallgatnák, és lecsendesednének.
Ekkor felvőn engem a lélek, és utánam nagy zajongás szózatát hallám: Áldott legyen az Úr dicsősége az ő helyén!
és a lelkes állatok egymást verdeső szárnyainak csattogását, és a lelkes állatokat követő kerekek robogását, és a nagy zajongás szózatát.
És fölemele engem a lélek, és felvőn engem; és elmenék keseredetten az én lelkem búsulásában; de az Úr keze velem vala, megerősítvén engem.
És jövék az elköltözöttekhez, az új termények asztagjához, azokhoz, kik a Kóbar folyóvize mellett laktanak; és leülék, a hol ők ültenek, és ott maradék hét napig, bánkódván közöttük.
Midőn pedig elmult a hét nap, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! őrállóúl adtalak téged Izrael házának; és az én számból fogod az igét hallani, és hirdesd azt nekik tőlem. [Ezekiel 33,7.]
Ha én mondom az istentelennek: Halállal halsz meg! s te nem hirdeted neki, és nem szólasz, hogy istentelen utjáról eltérjen és éljen: az istentelen ugyan az ő gonoszságában meghal, de az ő vérét a te kezedből fogom követelni.
Ha pedig te megjelented az istentelennek, és nem tér meg istentelenségéből és istentelen útjáról: ő gonoszságában meghal ugyan, de te lelkedet megszabadítottad.
Ha pedig az igaz is eltér igazságától, és gonoszságot cselekszik, akadályt teszek eléje; ő meghal, ha te nem figyelmezteted, bűnében hal meg, és nem lesznek emlékezetben az ő igazságai, melyeket cselekedett: hanem az ő vérét a te kezedből fogom követelni.
Ha pedig te megjelented az igaznak, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik: élvén élni fog, mivelhogy megjelentetted neki, és te megszabadítottad lelkedet.
És lőn énrajtam az Úr keze, és mondá nekem: Fölkelvén, menj ki a mezőre, és ottan szólok veled.
És fölkelvén, kimenék a mezőre; és ime ott az Úr dicsősége álla, mint ama dicsőség, melyet a Kóbár folyóvize mellett láttam vala; és orczámra borúlék.
És belém jöve a lélek, és lábaimra állíta engem, és szóla velem, és mondá nekem: Menj el és zárkózzál be a te házadba.
És te, ember fia! ime kötelek vettetnek rád, és megkötöznek azokkal, és ki nem menekszel közőlük.
És nyelvedet ínyedhez ragasztatom, és néma leszesz, és nem mint a feddő férfiú; mert ellenszegűlő ház ez.
Mikor pedig szólani fogok neked, megnyitom szádat, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: A ki hallja, hallja meg, és a ki abban hagyja, hagyja; mert ellenszegűlő ház ez!
Különféle jelképes cselekvényekről, melyek a Jerusalemre jövő büntető itéleteket ábrázolják.
És te, emberfia! végy magadnak egy téglát, és tedd azt eléd, és írd le arra Jerusalem városát.
És rendezz ellene megszállást, és építs sánczokat, és hordj töltést, és állíts tábort ellene, és tégy körűle faltörő kosokat.
És végy magadnak egy vas-serpenyőt, és állítsd azt vas-fal gyanánt közötted és a város között; és kemény tekintettel nézz rája, és legyen megszállva, és vedd körűl azt. Jel ez Izrael házának.
És feküdjél baloldaladra, és vesd arra Izrael házának gonoszságait a napok száma szerint, melyeken át azon fekszel; és viseljed az ő gonoszságukat.
Mert én terád az ő gonoszságuk esztendeit róttam a napok száma szerint, háromszáz és kilenczven napot; és viselned kell Izrael háza gonoszságát.
És mikor ezeket betöltöd, feküdjél másodszor jobb oldaladra, és viseld Júda háza gonoszságát negyven napig; a napot esztendőért, a napot, mondom, esztendőért rovom terád. [Móz. IV. 14,34.]
És Jerusalem megszállására fordítsd orczádat, és karod kinyujtva legyen, és prófétálj ellene.
Ime körülveszlek téged kötelekkel, és nem fordulhatsz egyik oldalról, másik oldalra, mignem betöltöd megszállásod napjait.
És végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és ledneket, és tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak kenyereket a napok száma szerint, melyek alatt oldaladon feküdni fogsz; háromszáz és kilenczven napig egyed azt.
Ételed pedig, melylyel élni fogsz, húsz staternyi súlyú legyen egy napra, időről időre egyed azt.
És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét; időről időre igyad azt.
És mint a hamuban sült pogácsát egyed azt, és oly ganéjjal, mely az emberből megyen ki, född be azt az ő szemei előtt.
És mondá az Úr: Igy fogják enni Izrael fiai megfertőztetett kenyeröket a pogányok között, kik közé kivetem őket. [Oze. 9,4.]
És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! ime az én lelkem még nem volt megfertőztetve, és hullát és vadaktól szétszaggatottat nem ettem gyermekségemtől mindeddig, és nem ment az én számba semmi tisztátalan hús.
És mondá nekem: Ime marha-ganéjt adok neked ember-ganéj helyett; a mellett készítsd el kenyeredet.
És mondá nekem: Ember fia! ime én eltöröm a kenyér botját Jerusalemben, és mértékkel fogják enni a kenyeret és aggodalommal, és a vizet mértékkel és szorongatással iszszák; [Ezekiel 5,16. 14,13.]
úgy hogy a kenyér és víz fogytával kiki az ő atyjafiára dől, és elepednek gonoszságaikban.
Folytatás.
És te, ember fia! végy magadnak borotvakés-élű kardot; és vedd azt, és vond át fejeden és szakálladon; és végy mérleget, és ezzel oszd el azokat.
Harmadrészét tűzzel égesd meg a város közepén, a megszállás napjainak teljesedése szerint; és vedd harmadrészét, és vagdald össze karddal köröskörűl; többi harmadrészét pedig ereszd szélnek, és kardot rántok utánok.
És végy onnan egy keveset, és kösd azt palástod szélébe;
és végy ismét azokból, és vesd a tűz közepére, és égesd meg azokat tűzzel; abból tűz megyen ki egész Izrael házára.
Ezeket mondja az Úr Isten: Ez Jerusalem, a népek közé helyeztem őt, és körülötte a földeket;
de ő megvetette itéleteimet, és istentelenebb lett a nemzeteknél, – és az én parancsaimat inkább, mint a körötte levő tartományok; mert az én itéleteimet elvetették, és nem jártak parancsolatimban.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy fölűlhaladtátok a nemzeteket, kik körűletek vannak, és parancsaimban nem jártatok, és itéleteimet nem cselekedtétek, de a köröttetek levő nemzetek itéletei szerint sem cselekedtetek,
azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened kelek, és magam teszek itéletet a nemzetek szemei előtt;
és azt cselekszem rajtad, mit még nem cselekedtem, és mikhez hasonlókat többé nem cselekszem minden te utálatosságod miatt.
Azért az atyák megeszik tebenned fiaikat, és a fiúk megeszik atyáikat; és itéletet teszek rajtad, és minden maradványodat széthányom minden szélre.
Igen, élek én! úgymond az Úr Isten: épen azért, hogy az én szentélyemet megfertőztetted minden vétkeddel és minden utálatosságoddal, én is összerontalak, és nem kimél meg szemem, és nem könyörűlök.
Harmadrészed mirígyhalállal hal meg, és éhséggel emésztetik meg tebenned; és harmadrészed fegyver alatt hull el körötted; harmadrészedet pedig szétszórom minden szélre, és kardot rántok utánok.
És eleget teszek haragomnak és meghűtöm rajtok boszúságomat, és megvigasztaltatom; tudják meg, hogy én, az Úr, szólottam haragomban, mikor kitöltöm rajtok boszúságomat.
És pusztává teszlek téged és gyalázattá a nemzeteknek, melyek körűled vannak, minden melletted elmenő láttára.
És gyalázattá leszesz és átokká, példává és álmélkodássá a nemzetek között, melyek körűled vannak, mikor itéletet teszek rajtad haraggal és búsulással és boszús dorgálásokkal.
Én, az Úr, szólottam. Mikor rájok bocsátom az éhségnek igen gonosz nyilait, melyek halálosak lesznek, s melyeket azért bocsátok, hogy elveszítselek titeket, éhséget gyüjtök rátok, és összetöröm köztetek a kenyér botját.
Éhséget bocsátok rátok és igen gonosz vadakat kiirtástokra; mirígyhalál és vér vonúl keresztűl rajtad, és fegyvert hozok rád. Én, az Úr, szólottam.
Izrael népe és országa a bálványozás miatt megbüntettetik. Izrael maradványai megtérnek és megszabadúlnak. Az Isten haragja.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Izrael hegyei felé, és prófétálj azok ellen,
és mondjad: Izrael hegyei! halljátok az Úr Isten igéjét. Ezeket mondja az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a kőszikláknak és völgyeknek. Ime én fegyvert hozok rátok, és elpusztítom a ti magas helyeiteket, [Ezekiel 36,2.]
és lerontom oltáraitokat, és összetöröm bálványaitokat, és halottaitokat bálványaitok elé vetem.
Igen, Izrael fiainak holttesteit bálványaitok elé vetem, és szerteszét hányom csontjaitokat oltáraitok körűl,
minden lakhelyeteken. A városok pusztákká lesznek, és a magasságok lerontatnak és széthányatnak; és elpusztúlnak oltáraitok és lerontatnak, és megszűnnek bálványaitok, és ledöntetnek templomaitok, és megsemmisíttetnek alkotmányaitok.
És elhull a megölt közöttetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
De mégis hagyok közőletek, kik elfutnak a fegyver elől a nemzetek közé, midőn titeket szétszórlak a földön.
És megemlékeznek rólam, kik közőletek megszabadúlnak a nemzetek között, kikhez fogva vitettek; mert én megtöröm az ő parázna és tőlem eltávozott szivöket, és bálványaikon fajtalanúl függő szemeiket; és nem fognak tetszeni önmagoknak gonoszságaik miatt, melyeket cselekedtek minden utálatosságaik által.
És megtudják, hogy én, az Úr, nem hiába szólottam, hogy e veszedelmet hozom rájok.
Ezeket mondja az Úr Isten: Csapd össze kezedet, és dobbants lábaddal, és mondjad: Jaj Izrael háza gonoszságának minden utálatossága miatt! mert fegyverrel, éhséggel és mirígyhalállal hullanak el.
A ki távol vagyon mirígyhalállal hal meg; a ki pedig közel, fegyver alatt esik el, és a ki megmarad és ostrom alá jut, éhséggel hal meg; és kitöltöm rajtok boszankodásomat;
és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, midőn közőletek a megöltek bálványaitok alatt oltáraitok körűl lesznek minden magas halmon és minden hegy tetején, minden leveles fa alatt és minden zöldellő cserfa alatt azon helyen, hol jó illatú tömjént égettek minden ő bálványaiknak.
És kinyujtom kezemet rájok, és pusztává teszem a földet és kietlenné, Deblata pusztájától minden lakhelyökön; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Zsidóország teljes elpusztúlásáról.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Te ember fia! ezeket mondja az Úr Isten Izrael földének: A vég eljő, eljő a vég a föld négy részére.
Már rajtad a vég, és rád bocsátom haragomat és megitéllek téged, utaid szerint, és eléd teszem minden utálatosságodat.
És nem kimél szemem téged, és nem könyörűlök, hanem rád rakom utaidat, és utálatosságaid közepetted lesznek; megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezeket mondja az Úr Isten: Egyik nyomorúság, a nyomorúság ime eljő.
A vég eljő, eljő a vég, fölserkent ellened; ime eljő.
Eljő a romlás terád, ki a földön lakol; eljő az idő, közel van napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének.
Most közelről öntöm ki rád haragomat, és kitöltöm rajtad boszúságomat, és megitéllek téged utaid szerint, és rád rakom minden vétkedet.
És nem kimél szemem, és nem könyörűlök, hanem rád rakom utaidat, és utálatosságaid közepetted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok a büntető Úr.
Ime a nap, ime jő, betört a romlás, kivirágzott a vessző, fölsarjazott a kevélység.
A gonoszság felnőtt az istentelenség vesszejével; senki sem lesz ment közőlük, sem a nép közől, sem tömegjök közől; és nem lesz nyugodalom közöttük.
Eljött az idő, elközelgetett a nap; a ki veszen, ne örűljön; és a ki elad, ne bánkódjék; mert harag vagyon az ő egész népén.
Mert a ki elad, ahhoz, mit eladott, vissza nem jut többé, ha életben marad is az élők között; mert az ő egész sokasága ellen való látomás sem vétetik vissza; és egy férfiú sem lesz erős az ő élete gonoszságában.
Fújatok harsonát, készűljenek mindnyájan! – de nincs, ki harczra menjen, mert az én haragom van az ő egész népén.
Kivűl fegyver, belűl mirígyhalál s éhség; ki a mezőn vagyon, fegyver alatt hal meg; és kik a városban, mirígyhalállal s éhséggel emésztetnek meg.
És megszabadúlnak, kik elfutnak közőlük, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai, mindnyájan remegők, kiki az ő gonoszsága miatt.
Minden kéz ellankad, és minden térd folyni fog vizzel.
És szőrzsákokba öltöznek, és elborítja őket a félelem; és minden orczán szégyen, és minden főn kopaszság.
Ezüstjöket kivetik, és aranyuk ganéjjá leszen; ezüstjök és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragja napján; lelkök azzal meg nem elégszik, és hasok be nem telik, mert botrány lett az gonoszságukra. [Péld. 11,4. Sirákf. 5,10. Szofon. 1,18.]
Mert nyaklánczaik ékszereit kevélységre fordították, és az ő utálatosságaik és bálványaik képeit csinálták abból; azért teszem azt nekik undokságúl,
és az idegenek kezeibe adom azt ragadományúl, és a föld istenteleneinek zsákmányúl, és megfertőztetik azt.
És elfordítom orczámat róluk, és ők megfertőztetik titkomat; rablók mennek be abba, és megfertőztetik azt.
Készíts lánczot; mert a föld tele van vér-itéletekkel, a város rakva gonoszsággal.
És a legroszabbakat hozom elé a nemzetek közől, hogy bírják az ő házaikat; és véget vetek a hatalmasok kevélységének, és bírni fogják az ő szentélyeiket.
A nyomorúság eljöttekor keresni fogják a békeséget, de nem leszen.
Szorongatás jő a szorongatásra, hir a hírt éri; látomást követelnek a prófétától, de a törvény elvesz a paptól, és a tanács a vénektől.
A király gyászolni fog, a fejedelem bánatba öltözik, és a föld népének kezei reszketni fognak. Az ő útjok szerint cselekszem velök, és itéleteik szerint itélem őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
A próféta lélekben a jerusalemi templomba tétetik át, látja, hogy a zsidók mint űznek pogány-bálványozást, és hirdeti Isten büntetését.
És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödikén, én házamban ülök, és Júda vénei előttem ülnek vala, és rám esék ott az Úr Isten keze.
És látám, és ime egy tűz szinű alak, ágyékaitól lefelé tűznek látszott, és ágyékaitól fölfelé úgy látszott, mint a fényesség, úgy látszott, mint a fénylő ércz.
És mintha kezét nyujtotta volna ki, megfogott engem fejem üstökénél, és fölemelt engem a lélek az ég és föld közé, és engem Jerusalembe vitt isteni látomásban, a belső ajtó mellé, mely éjszakra néz vala, hol fölállítva volt a féltés bálványa a harag ingerlésére. [Dán. 14,35.]
És ime ott vala Izrael Istenének dicsősége azon látomás szerint, melyet a mezőn láttam vala.
És mondá nekem: Ember fia! emeld föl szemeidet az éjszaki út felé; és ime éjszakról az oltár kapujánál ott vala a féltés bálványa mindjárt a bejárásnál.
És mondá nekem: Ember fia! nemde jól látod, mit cselekszenek ezek, a nagy utálatosságokat, melyeket Izrael háza cselekszik itt, hogy messze távozzam az én szentélyemtől? és ha megfordúlsz, még nagyobb utálatosságokat fogsz látni.
És bevezete engem a tornácz ajtajához, és látám, és ime lyuk vala a falban.
És mondá nekem: Ember fia! ásd át a falat, és mikor átástam a falat, egy ajtó tűnt elé.
És mondá nekem: Menj be és lásd a leggonoszabb utálatosságokat, melyeket ezek itt cselekesznek.
És bemenvén, látám, és ime minden csúszómászó és egyéb állatok képei, és Izrael házának minden undok bálványai le voltak festve a falon köröskörűl mindenütt.
És Izrael házának vénei közől hetven férfiú, és Jezoniás, Száfán fia álla a képek előtt állók között, és mindeniknek tömjénző vala kezében, és füstfelleg méne föl a tömjénből.
És mondá nekem: Bizonyára látod, ember fia! miket cselekszenek Izrael házának vénei a sötétben, kiki az ő rejtek-kamarájában; mert azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr elhagyta a földet.
És mondá nekem: Ha ismét megfordúlsz, még nagyobb utálatosságokat fogsz látni, melyeket ezek cselekesznek.
És bevezete engem az Úr háza kapujának ajtaján, mely éjszakra néz vala; és ime ott asszonyok ülének Adonist siratván.
És mondá nekem: Bizonyára láttad, ember fia! s ha megint megfordúlsz még ezeknél is nagyobb utálatosságokat fogsz látni.
És bevezete engem az Úr házának belső tornáczába, és íme az Úr templomának ajtajánál, a tornácz és oltár között, mintegy huszonöt férfiú vala, háttal fordúlva az Úr templomának, és arczczal napkeletre, és imádkoznak vala napkelet felé.
És mondá nekem: Bizonyára láttad ezt, ember fia! vajjon csekélység-e Júda házának ily utálatosságokat cselekedni, minőket itt cselekszenek, hogy betöltvén a földet igaztalansággal, az én fölingerlésemre fordúljanak? És ime ágat tartanak orrukhoz.
Azért én is haragomban cselekszem, nem fog kimélni szemem, és nem könyörűl; és mikor füleimbe nagy szóval kiáltanak, nem hallgatom meg őket.
Folytatása a látomásnak. Isten parancsot ad szolgáinak, hogy a bálványozókat megöljék, kivéve azokat, kiknek nincs részök a romlottságban.
És kiálta füleimbe nagy szóval, mondván: Elközelgettek a város látogatói, és kiki öldöklő szerszámot tart kezében.
És ime hat férfiú jöve a felső kapu utjáról, mely éjszakra néz, és mindenik kezében öldöklő szerszám; s még egy férfiú vala közöttük gyolcsba öltözve, irószerrel oldalán, és bemenének, és megállának a réz-oltárnál.
És Izrael Urának dicsősége elemelkedék a kerubról, melyen az vala, a ház küszöbéhez, és hivá a férfiút, ki gyolcsba vala öltözve irószerrel oldalán.
És mondá neki az Úr: Menj át a város közepén, Jerusalem közepén, és jegyezz Thaut a férfiak homlokára, kik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosságok fölött, melyek abban véghezvitetnek. [Móz. I. 12,7. Jel. 7,3.]
És amazoknak mondá az én hallatomra: Menjetek át a városon, követvén őt, és öljetek; ne kiméljen a ti szemetek, és ne könyörűljetek.
A vénet, ifjat és szűzet, a kisdedet és asszonyokat öljétek meg mind fogytig; de a kin Thaut láttok, senkit meg ne öljetek; és az én szentélyemnél kezdjétek. Elkezdék tehát az idősb férfiakon, kik a ház előtt valának.
És mondá nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a tornáczokat megöltekkel; azután jőjetek ki. És kimenének és ölék azokat, kik a városban valának.
És az öldöklés végeztével, én megmaradtam, és orczámra borúlék, és kiáltva mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! elveszted-e tehát Izrael minden maradványát, kiöntvén a te haragodat Jerusalemre?
És mondá nekem: Izrael és Júda házának gonoszsága fölötte igen nagy, és betelt a föld vérrel, és a város tele van elpártolással; mert azt mondották: Az Úr elhagyta a földet, és az Úr nem lát!
Azért az én szemem sem kimél, és nem könyörűlök; útjokat fejökre térítem.
És ime a gyolcsba öltözött férfiú, kinek irószer vala oldalán, felele ez igével, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsoltad nekem.
Az Isten Jerusalemre égő szenet szórat. Az Úr szekerének új megjelenése.
És látám, és ime a boltozatban, mely a kerubok feje fölött vala, olyasmi látszott, mint egy zafirkő, mint egy királyi szék alakja.
És szóla a férfiúnak, ki gyolcs ruhába vala öltözve, és mondá: Menj a kerekek közé, melyek a kerubok alatt vannak, és töltsd meg kezedet eleven szénnel, mely a kerubok között vagyon, és hintsd a városra. És beméne szemem láttára.
A kerubok pedig a ház jobb része felől állanak vala, mikor bement a férfiú, és felhő tölté be a belső tornáczot;
mert az Úr dicsősége elemelkedék a kerubról a ház küszöbéhez, és a ház megtelék felhővel, és a tornácz megtelék az Úr dicsőségének fényességével.
És a kerubok szárnycsattogása hallatszék egész a külső tornáczig, mint a mindenható Isten szózata, midőn beszél.
És midőn megparancsolta a férfiúnak, ki gyolcsba vala öltözve, mondván: Végy tüzet a kerekek közől, melyek a kerubok között vannak: bemenvén az, a kerék mellé álla.
És egy kerub kinyujtá kezét a kerubok közől a tűzre, mely a kerubok között vala, és vőn, és a gyolcsba öltözöttnek kezeibe adá; ki elvévén azt, kiméne.
És a kerubokon emberi kéznek hasonlatossága látszott szárnyaik alatt.
És látám, és ime négy kerék a kerubok mellett; egyik kerék egyik kerub mellett, és másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek színe pedig olyannak látszott, mint a krizolit-kő.
És úgy látszott, alakjára mind a négy hasonló vala, mintha kerék volna a kerék közepén.
És midőn jártak, négy részre menének, és jártokban nem térének vissza, hanem azon helyre, melyhez az első fordúlt, követék a többiek is, és nem fordúlának vissza.
És az ő egész testök és nyakaik, kezeik és szárnyaik, és a karikák a négy kerék körűl, rakva valának szemekkel.
És ezen kerekeket forgóknak nevezé az én hallásomra.
Négy orczája vala pedig egynek-egynek: egyik orczája kerub-arcz, másik orczája emberi arcz, harmadika oroszlán-arcz, és negyedike sas-arcz.
És fölemelkedének a kerubok, ugyanazon lelkes állatok, melyeket láttam vala Kóbár folyóvize mellett.
És midőn jártak a kerubok, mentek egyszersmind a kerekek is mellettök; és midőn a kerubok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem maradtak el a kerekek, hanem azok is mellettök valának.
Amazok megállván, ezek is megállottak, és a fölemelkedőkkel fölemelkedtek; mert életnek lelke vala bennök.
És kiméne az Úr dicsősége a templom küszöbéről, és megálla a kerubok fölött.
És a kerubok fölemelvén szárnyaikat, fölemelkedének a földről énelőttem; és azok kimenvén, a kerekek is követék őket; és megállának az Úr háza napkeleti kapujának bemeneténél, és Izrael Istenének dicsősége vala azok fölött.
Ezek ama lelkes állatok, melyeket láttam Izrael Istene alatt a Kóbár folyóvize mellett; és megértém, hogy kerubok valának. [Ezek. 1,1.3.]
Négy orczája vala egynek-egynek, és négy szárnya egynek-egynek, és emberi kéz hasonlatossága vala szárnyaik alatt.
És arczaik hasonlatossága, mint azon arczok, melyeket láttam vala Kóbár folyóvize mellett, úgyszintén tekintetök és mindenik mozdúlata, hogy arczczal előre ment.
Folytatása a jelenésnek. Jövendölés az előkelők vesztéről a foglyok visszatéréséről. A jelenés eltűnik.
És fölemele engem a lélek, és bevive az Úr háza napkeleti kapujához, mely napkeletre néz; és ime a kapu bemeneténél huszonöt férfiú vala; és látám azok között Jezoniást, Azúr fiát, és Feltiást, Banaiás fiát, a nép fejedelmeit.
És mondá nekem: Ember fia! ezek ama férfiak, kik gonoszt forralnak, és fölötte rosz tanácsot tartanak a városban,
mondván: Nemde régen fölépűltek e házak? ez a vasfazék, mi pedig a hús.
Azért jövendölj felőlük, jövendölj, ember fia!
És rám szálla az Úr lelke, és mondá nekem: Szólj: Ezeket mondja az Úr: Igy szóltok, Izrael háza! és szivetek gondolatait ismerem én.
Igen sokat öltetek meg e városban, és betöltöttétek utczáit megöltekkel.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: A ti halottaitok, kiket beléje vetettetek, azok a hús, és ez a vasfazék; de kiviszlek titeket annak közepéből.
A fegyvertől féltek, és fegyvert hozok rátok, úgymond az Úr Isten.
És kivetlek titeket annak közepéről, és az ellenségek kezébe adlak, és itéletet tartok közöttetek.
Fegyverrel estek el; Izrael határaiban itéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ez nem leszen nektek vasfazékká, és ti nem lesztek annak közepette hússá; Izrael határaiban itéllek meg titeket.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mivel az én parancsaimban nem jártatok, és itéleteimet nem cselekedtétek, hanem a köröttetek levő pogányok törvényei szerint cselekedtetek.
És lőn, midőn jövendöltem, Feltiás, Banaiás fia meghala; és orczámra esém, kiáltván nagy szóval, és mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! végkép elfogyasztod-e te Izrael maradványait?
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! atyádfiai, atyádfiai, férfi rokonaid, és Izrael egész háza, mindnyájan, kiknek mondották Jerusalem lakói: Messze távozzatok az Úrtól, nekünk adatott a föld örökségűl.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy távol űztem őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket országokra: némi szenthelyűl én leszek nekik ama földeken, melyekre mentenek.
Azért szólj. Ezeket mondja az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közől, és összeszedlek a földekről, melyekre oszlottatok, és nektek adom Izrael földét.
És bemennek oda, és kivetik belőle minden ő botrányait, és minden utálatosságait.
És egy szivet adok nekik, és új lelket öntök beléjök; és elveszem a kő-szivet az ő testökből, és hús-szivet adok nekik; [Jer. 31,33. Ezekiel 36,26.]
hogy az én parancsaimban járjanak, és megőrizzék itéleteimet, és megcselekedjék azokat, és legyenek népemmé, és én Istenök legyek.
De a kiknek szive a botrányok és utálatosságaik után jár, azok utait az ő fejökre rakom, úgymond az Úr Isten.
És a kerubok fölemelék szárnyaikat, és a kerekek ővelök; és Izrael Istenének dicsősége vala azok fölött.
És az Úr dicsősége fölemelkedék a város közepéről, és álla a hegyre, mely a várostól napkeletre vagyon.
És a lélek fölemele engem, és Kaldeába vive vissza a fogságban levőkhöz látomásban az Isten lelke által; és eltűnék előlem a látomás, melyet láttam vala.
És elbeszélém a fogságban levőknek az Úr minden igéjét, melyeket nekem kijelentett.
A próféta jelképes cselekvény által megjövendöli a király éji futását, és a nép fogságát; továbbá a nyomort az ostrom alatt. A gúnyolódók büntetése.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! az ellenszegűlő ház közepett lakol te, kiknek szemeik vannak a látásra, és nem látnak, füleik a hallásra és nem hallanak; mert ellenszegűlő ház ez.
Te azért, ember fia! készűlj föl eszközökkel az elköltözésre, és költözzél el nappal előttök; költözzél pedig a te helyedről más helyre szemök láttára, hatalán figyelmeznének; mert ellenszegűlő ház ez.
És vidd ki eszközeidet, mint az elköltözőnek eszközeit nappal szemök láttára; te pedig menj ki estve előttök, mint kimégyen az elköltöző.
Szemök előtt ásd át magadnak a falat, és azon menj ki.
Szemök láttára vállakon hordoztasd magadat, sötétben vigyenek ki; orczádat född be, és ne nézd a földet; mert csodajelűl adtalak téged Izrael házának.
Úgy cselekvém tehát, a mint parancsolta vala nekem az Úr; és holmimet eléhozám, mint az elköltöző holmieit nappal, és estve átásám magamnak a falat kézzel; és a sötétben kimenék, vállakon hordoztatva, szemök láttára.
És lőn az Úr beszéde reggel énhozzám, mondván:
Ember fia! vajjon nem mondá-e neked Izrael háza, az ellenszegűlő ház: Mit cselekszel te?
Mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ez a teher a fejedelmen, ki Jerusalemben vagyon, és Izrael egész házán, mely benne vagyon.
Mondjad: Én a ti csodajeletek vagyok; a mint cselekedtem, úgy fog történni rajtok; elköltöznek és fogságra mennek.
És a fejedelem, ki közöttük vagyon, vállon hordoztatik, sötétben megyen ki; átássák a falat, hogy kivigyék őt; orczája befödöztetik, hogy ne lássa szemével a földet.
És kiterjesztem az én hállómat őrája, és megfogatik varsámban, és Babilonba viszem őt, a kaldeusok földére, és azt sem fogja látni, és ott hal meg. [Ezekiel 17,20.]
És mindnyájokat, kik körűle vannak, az ő segítségét és seregét szétszórom minden szélre, és fegyvert rántok utánok.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor elszélesztem őket a nemzetek közé, és szétszórom őket országokra.
De nehány férfiút megmentek közőlük a fegyvertől és éhségtől és mirígyhaláltól, hogy elbeszéljék minden vétköket a nemzetek között, kikhez menni fognak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! a te kenyeredet rettegve egyed, de vizedet is sietséggel és szomorúsággal igyad.
És mondd a föld népének: Ezeket mondja az Úr Isten azoknak, kik Jerusalemben laknak Izrael földén: Kenyeröket aggódva eszik, és vizöket nyomorúsággal iszszák; mert a föld kifogy bőségéből, azok gonoszsága miatt, kik rajta laknak.
És a városok, melyekben most laknak, elpusztúlnak, és a föld elhagyatik, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! micsoda közmondás az közöttetek Izrael földén, mely így szól: Messze elhalasztatnak a napok, és elvesz minden látomás?
Azért mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Megszűntetem e közmondást, és nem is leszen közbeszéd többé Izraelben; és mondd meg nekik, hogy elközelgettek a napok és minden látomásnak beszéde.
Mert nem leszen többé semmi hiábavaló látomás, sem kétséges jövendölés Izrael fiai között.
Mert én, az Úr, szólok, és a mi igét szólok, megleszen, és tovább nem halad, hanem a ti napotokban, ellenszegűlő ház, a mit szólok, meg is cselekszem; úgymond az Úr Isten.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! ime Izrael háza azt mondja: A látomás, melyet ez lát, sok napra való, és hoszszú időkre jövendöl ez.
Azért mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Nem halad tovább semmi beszédem; az íge, melyet szólok, beteljesedik, úgymond az Úr Isten.
A hamis próféták és próféta-nők ellen.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! jövendölj Izrael prófétái ellen, kik jósolnak, és mondjad az ő szivökből jóslóknak: Hallgassátok az Úr igéjét.
Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a balgatag prófétáknak, kik saját lelköket követik, és semmit sem látnak. [Jerem. 23,1. Ezekiel 14,9.]
Mint a pusztában a rókák, olyanok a te prófétáid, Izrael!
Nem keltetek föl ellenállásra, és nem lettetek védfalúl Izrael házáért, hogy a harczot megálljátok az Úr napján.
Hiúságokat látnak, és hazudságot jövendölnek, mondván: Az Úr mondja! holott az Úr nem küldötte őket; és megátalkodva erősítik a beszédet.
Vajjon nem hiábavaló látomást láttok-e, és nem hazug jövendölést szóltok-e? Ti azt mondjátok: Az Úr mondja! holott én nem szólottam.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivel hiúságokat szóltatok, és hazudságot láttatok: azért ime én ellenetek állok, úgymond az Úr Isten;
és kezem a próféták ellen leszen, kik hiúságokat látnak, és hazudságot jövendölnek; az én népem tanácsában nem lesznek ők, és Izrael házának jegyzékébe nem iratnak, sem Izrael földére be nem mennek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten;
azért, hogy megcsalták az én népemet, mondván: Békeség! és nincs békeség. S ez falat épít, azok pedig polyva nélkül való sárral tapasztják azt.
Mondd meg azoknak, kik vegyíték nélkül tapasztanak, hogy eldől az; mert áradó zápor leszen; és onnanfelől igen nagy jégesőt adok és romboló forgószelet.
És ime midőn eldől a fal, vajjon nem mondják-e nektek: Hol vagyon a tapasz, melyet tapasztottatok?
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Förgeteget bocsátok boszúságomban, és áradó zápor leszen búsulásomban, és nagy jégeső az én haragomban végpusztításra.
És elbontom a falat, melyet vegyíték nélkül tapasztottatok, és földig lerontom azt, és ki fog tűnni alapja; és eldől az, és elpusztúl (a tapasztó) annak közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És kitöltöm boszúságomat a falon és azokon, kik azt vegyíték nélkül tapasztják, és azt mondom nektek: Nincs a fal, és kik azt tapasztják, nincsenek többé,
Izrael prófétái, kik Jerusalemnek prófétálnak, és a békeség látomását látják őneki; holott nincs békeség, úgymond az Úr Isten.
És te, ember fia! fordítsd orczádat a te néped leányai ellen, kik az ő szivökből jósolnak, és jövendölj ellenök,
és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj azoknak, kik vánkoskákat varrnak minden kéz könyöke alá, és vánkosokat csinálnak minden korbeliek feje alá, a lelkek megfogására; és mikor megfogják az én népem lelkeit, életet igérnek azoknak.
Gyalázattal illetnek engem az én népem előtt egy marok árpáért és egy darab kenyérért, úgy hogy megölik a lelkeket, melyeknek nem kellene meghalni; és életben hagyják a lelkeket, melyeknek nem kellene élni, hazudván az én népemnek, mely elhiszi a hazudságokat.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én a ti vánkoskátok ellen vagyok, melyekkel ti fogdossátok a lelkeket, mint a szárnyasokat; és elszakasztom azokat karjaitokról, és elbocsátom a lelkeket, melyeket ti megfogtok, a lelkeket, hogy elröpüljenek.
És összeszaggatom vánkosaitokat, és megszabadítom az én népemet kezeitekből, és nem lesznek többé kezeitekben martalékúl; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Azért, hogy megszomorítottátok az igaznak szivét hazudsággal, kit én meg nem szomorítottam; és megerősítettétek az istentelen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen:
azért a hiábavaló látomásoknak és a jóslatoknak vége lesz, és kiszabadítom népemet kezeitekből; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
A képmutatók és hamis próféták büntetése. Isten nem kiméli a vétkest, de midőn büntető itéletét végrehajtja Jerusalemen, néhány bűnöst meghagy különös czélból.
És férfiak jövének hozzám Izrael vénei közől, és leülének előttem.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! ezek a férfiak az ő tisztátalanságukat szivökben hordozzák, és gonoszságuk botrányát orczájok elé állítják; vajjon, megkérdetvén, feleljek-e nekik?
Azért szólj hozzájok, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Minden ember Izrael házából, ki tisztátalanságát szivében hordozza, és gonoszságának botrányát orczája elé állítja, és a prófétához megyen, megkérdvén általa engemet: én, az Úr, majd megfelelek annak az ő tisztátalanságai sokasága szerint;
hogy megfogassék Izrael háza az ő szive által, melylyel eltávoztak éntőlem minden ő bálványaik miatt.
Azért mondd Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Térjetek meg és távozzatok el bálványaitoktól, és minden förtelmetektől fordítsátok el orczáitokat.
Mert a mely ember Izrael házából és a megtértek közől, ki jövevény van Izraelben, ha elidegenűl tőlem, és bálványait szivében hordozza, és gonoszságának botrányát orczája elé állítja, és a prófétához megyen, hogy megkérdjen általa engemet: én, az Úr, majd megfelelek neki enmagam.
És azon emberre szegezem orczámat, és példává teszem őt és közmondássá, és elvesztem őt népem közől; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És ha a próféta eltévelyedik, és igét szól: én, az Úr, áltattam el azon prófétát; és kinyujtom kezemet rája, és eltörlöm őt Izraelből az én népem közől. [Ezekiel 13,3.]
És viselni fogják gonoszságukat; a kérdező gonoszsága szerint leszen a próféta gonoszsága is;
hogy el ne tévelyedjék többé tőlem Izrael háza, és meg ne fertőztessék minden ő vétkével; hanem legyenek nekem népemmé, és én legyek nekik Istenök, úgymond a seregek Ura.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! midőn egy ország vétkezik ellenem, törvényszegést törvényszegésre halmozván, kinyujtom kezemet rája, és összetöröm kenyere botját; és éhséget bocsátok rája, és kiölöm róla az embert és barmot. [Ezekiel 4,16. 5,16.]
És ha ezen három férfiú lenne is közepette, Noé, Dániel és Jób, ők igazságuk által (csak) saját lelkeiket szabadítanák meg, úgymond a seregek Ura.
Midőn igen gonosz vadakat hozok a földre, hogy elpusztítsam azt, és út nélkülivé leszen az, mivel nincsen azon járó a vadak miatt,
ha a három férfiú lenne is azon, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem szabadítanák meg, hanem csak ők szabadúlnának meg, a föld pedig elpusztúl.
Vagy ha fegyvert hozok azon földre, és mondom a fegyvernek: Menj át a földön! és kiölöm arról az embert és barmot,
és e három férfiú lenne közepette, élek én! úgymond az Úr Isten, nem szabadítanák meg fiaikat sem leányaikat, hanem csak önmagok szabadúlnának meg.
Ha pedig mirígyhalált bocsátok azon földre, és kiöntöm rája haragomat vérontással, hogy elvegyem arról az embert és barmot:
ha Noé és Dániel és Jób lenne is közepette, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy sem fiút, sem leányt nem szabadítanának meg, hanem csak ők saját igazságuk által szabadítanák meg lelkeiket.
Azonban ezeket mondja az Úr Isten: Hogyha az én négy veszedelmes itéletemet, a fegyvert és éhséget, a gonosz vadakat és mirígyhalált bocsátom is Jerusalemre, hogy kiöljem belőle az embert és barmot:
mindazáltal hagyatnak majd benne, kik megszabadítják fiaikat és leányaikat; ime azok hozzátok bemennek, és meglátjátok útjokat és találmányaikat, és megvigasztalódtok a veszedelem fölött, melyet Jerusalemre hoztam, mindazok fölött, miket rája halmoztam.
És vigasztalástokra lesznek, mikor meglátjátok útjokat és találmányaikat; és megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, mit rajta cselekedtem, úgymond az Úr Isten.
Jerusalem és a zsidóság – elvágott szőllőfa, mely csak tűzre való.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! mi leszen a szőllő fájából a berkek minden egyéb fájához képest, melyek az erdők fiai között vannak?
Vajjon vétetik-e abból fa, hogy valami eszköz legyen, vagy csinálnak-e abból szeget, hogy valami edény függjön azon?
Ime a tűznek adatik eledelűl. S miután a tűz mind a két végét megemésztette, és közepe is hamuvá lett, vajjon használható leszen-e valamire?
Még mikor egész volt sem lehetett használni műszernek, mennyivel kevésbbé, midőn azt a tűz megemésztette és megégette? nem leszen abból semmi műszer.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: A mint a szőllő fáját az erdő fái között a tűznek adtam megemésztésre, úgy adom Jerusalem lakóit.
És ellenök fordítom orczámat, s egy tűzből menekedvén, más tűz emészti meg őket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, midőn orczámat ellenök fordítom,
és a földet járatlanná és pusztává teszem, azért, hogy vétkesek voltak, úgymond az Úr Isten.
Az Isten jótéteménye iránti hálátlanság két hálátlan és parázna nő képe alatt adatik elé. Büntetés hirdettetik. Egy új és örök szövetség igértetik.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! add tudtára Jerusalemnek az ő utálatosságait,
és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten Jerusalemnek: A te gyökered és nemzetséged Kánaán földéről való; atyád amorreus, és anyád céti nem.
És mikor születtél, a te születésed napján nem metszették el köldöködet, és vizzel nem mostak meg, hogy egészséges légy, sóval nem sóztak meg, ruhákba sem takartak;
nem szántak meg tégedet, hogy ezekből valamit cselekedtek volna veled, könyörűlvén rajtad; hanem a föld színére vetettek, megutálván lelkedet, a mely nap születtél.
Én pedig elmenvén melletted, láttalak téged eltapodtatni véredben, és mondám neked, mikor tenvéredben voltál: Élj! igen, mondám neked: A te véredben élj!
Megsokasítottalak téged, mint a mező füvét, és megsokasodtál, és nagygyá lettél, és bementél, és asszonyi ékességet nyertél; emlőid megnövekedtek, és szőröd kiütött; de mezítelen voltál és rakva szégyenséggel.
És melletted elmenvén, láttalak téged; és ime eljött időd, a szeretők ideje; és rádterítém ruhámat, és befödém gyalázatodat. És megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled, úgymond az Úr Isten, és enyém lettél.
És megmostalak téged vízzel, és kitisztítottalak véredből, és megkentelek olajjal.
És fölruháztalak szines ruhákkal, és sarut adtam neked kék bőrből; és bíborral öveztelek körűl téged, és finom ruhákba öltöztettelek.
És földíszesítettelek téged ékszerekkel, és arany pereczeket adtam kezeidre, és aranylánczot nyakadra.
És függőt adtam szád fölé, és karikákat füleidbe, és fejedre az ékesség koronáját.
És ékeskedtél aranynyal és ezüsttel, fölöltözve biborba és tarka és sokszinű ruhákba; süteményt és mézet és olajt ettél, és fölötte igen megszépűlvén, országlásra jutottál.
És híred ment a pogányok között is a te szépséged miatt; mert tökéletes valál az én ékszerem által, melyet rád raktam vala, úgymond az Úr Isten.
De elbízván magadat szépségedben, parázna lettél nagy hired által, és paráznaságra adtad magadat minden átmenőnek, hogy övé légy.
És vévén ruháidból, csináltál magadnak magas helyeket, itt-ott összevarva, és úgy paráználkodtál azokon, a mint még nem volt, s nem is leszen.
És elvitted ékes edényeidet, melyeket aranyomból és ezüstömből adtam neked; és csináltál magadnak férfi-alakokat, és azokkal paráználkodtál.
És elévetted sokszínű ruháidat, és befödözted azokat; és olajomat és illatszeremet azok elé tetted.
És az én eledelemet, melyet neked adtam, a süteményt és olajt és mézet, melyekkel téged tápláltalak, eléjek raktad gyönyörűséges illatúl; így történt ez, úgymond az Úr Isten.
És elvitted fiaidat és leányaidat, kiket nekem nemzettél, és azoknak áldoztad, hogy megemésztessenek. Vajjon kicsiny-e a te paráználkodásod?
Föláldoztad fiaimat, és nekik szentelvén, odaadtad őket.
És minden utálatosságod és paráznaságod után, nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, mikor mezítelen és gyalázattal rakva voltál, véredben eltapodva.
És lőn minden gonoszságod után (jaj, jaj neked! úgymond az Úr Isten,)
hogy bordélyt építettél, és parázna helyeket szereztél magadnak minden utczán,
minden utcza-szegleten bordély-jelt állítottál, és utálatossá tetted ékességedet, és szétterjesztetted lábaidat minden átmenőnek, és megsokasítottad paráználkodásaidat.
És paráználkodtál Egyiptom fiaival, és a te nagy testű szomszédaiddal, és megsokasítottad paráználkodásodat boszantásomra.
Ime én kinyujtom rád kezemet, és elveszem a te igazságodat, és a téged gyülölő filisztei leányok kényére adlak, kik pirúlnak a te gonosz utad fölött.
És paráználkodtál az asszíriusok fiaival, mivel még nem teltél el; és miután paráználkodtál sem elégedtél meg.
És megsokasítottad paráználkodásodat Kánaán földén a kaldeusokkal, és úgy sem elégedtél meg.
Mivel tisztítsam meg a te szivedet, úgymond az Úr Isten, holott mindenben a parázna és szemtelen asszony cselekedeteit míveled?
Mert fölépítetted bordélyodat minden utcza-szegleten, és magas helyedet fölállítottad minden utczán; és nem tettél úgy, mint a parázna személy, ki megunásból följebb veri a bért,
hanem mint a házasságtörő asszony, ki férje mellett idegeneket viszen be.
Minden parázna személynek bért adnak; te pedig bért adtál minden szeretődnek, és ajándékokat ajándékoztál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenünnen veled paráználkodni.
És teveled az asszonyok szokása ellen történt paráznaságaidban; és utánad nem is leszen ily paráznaság; mert az által, hogy bért adtál, és bért nem vettél, ellenkező történt veled.
Azért, paráznaszemély! halld az Úr igéjét.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy eltékozoltad pénzedet, és felfödözted gyalázatodat paráználkodásaidban a te szeretőid előtt és utálatos bálványaid előtt, fiaid vérében, kiket nekik adtál:
ime én egybegyüjtöm minden szeretődet, kikkel közösűltél, mindazokat, kiket szerettél, mindazokkal együtt, kiket gyülöltél; és rád gyűjtöm azokat mindenünnen, és megmeztelenítem a te gyalázatodat előttök, és meglátják minden rútságodat.
És megitéllek téged a házasságtörők és vért ontók itéleteivel, és a haragnak és féltésnek vérébe keverlek. [Ezekiel 23,10.]
És azok kezeibe adlak téged, és lerontják bordélyodat, és lerombolják parázna-házadat; és levetköztetnek téged ruháidból, és elveszik a te szép ékszereidet; és mezítelen hagynak téged, rakva gyalázattal;
és sokaságot hoznak rád, és megköveznek téged kövekkel, és megölnek fegyvereikkel.
És megégetik házaidat tűzzel, és itéletet tesznek ellened, fölötte sok asszony szemei előtt; és megszűnsz paráználkodni, és dijt nem adsz többé. [Kir. IV. 25,9.]
És megnyugszik az én haragom terajtad, és eltávozik tőled boszankodásom; és megnyugszom, és nem haragszom többé.
Mivelhogy nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, és mindezekkel ingerlettél engem: azért én is fejedre térítem a te utaidat, úgymond az Úr Isten, bár nem cselekszem veled a te vétkeid és minden utálatosságod szerint.
Ime mindaz, ki köz-példabeszédet mond, rólad veszi azt, mondván: Milyen az anya, olyan leánya is.
Anyád leánya vagy te, ki megvetette férjét és fiait; és nővéreid nővére vagy, kik megvetették férjeiket és fiaikat; anyátok céti nem, és atyátok amorreus.
És a te nénéd Szamaria, ő és leányai, kik balkezedre laknak, húgod pedig, ki jobb kezedre lakik, Sodoma és az ő leányai.
De az ő utaikon sem jártál, és vétkeiknél semmivel sem cselekedtél kevesebbet, sőt majdnem gonoszabbakat cselekedtél azoknál minden utadban.
Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy nem cselekedett maga Sodoma, a te húgod és az ő leányai sem úgy, mint te cselekedtél és leányaid.
Ime Sodomának, a te húgodnak gonoszsága volt a kevélység; eltelve a kenyérnek bőségével, az ő és leányai hivalkodása mellett, kezet a szűkölködőnek és szegénynek nem nyujtottak;
és fölfuvalkodtak és utálatosságokat cselekedtek előttem; és elvetettem őket, a mint láttad. [Móz. I. 19,24.]
És Szamaria a te bűneidnek felét sem követte el, hanem te felűlhaladtad őket vétkeiddel, és igazúltakká tetted nővéreidet minden utálatosságod által, melyeket cselekedtél.
Azért te is viseld gyalázatodat, ki felűlhaladtad nővéreidet bűneiddel, gonoszabbúl cselekedvén náloknál: mert igazúltak lettek általad; azért te is szégyenűlj meg és viseld gyalázatodat, ki igazúltakká tetted nővéreidet.
És visszatérítem és visszahelyezem Sodomának és az ő leányainak foglyait, és Szamariának és az ő leányainak foglyait; és visszatérítem közéjök foglyaidat,
hogy viseljed gyalázatodat, és szégyenűlj meg mindenben, a miket cselekedtél, vigasztalván őket.
És a te húgod, Sodoma, és leányai visszatérnek régi állapotjokra; és Szamaria és leányai visszatérnek régi állapotjokra; és te és leányaid visszatértek régi állapototokra.
Sodomának, a te húgodnak pedig híre sem volt a te szádban kevélységed napján,
mielőtt nyilvánossá lett volna gonoszságod, mint ez most vagyon, mikor Szíria leányainak, és körűled a filiszteusok minden leányainak gyalázatjára vagy, kik környeznek téged mindenfelől.
A te vétkedet és gyalázatodat viseld most, úgymond az Úr Isten.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Én úgy cselekszem veled, a mint te hátravetetted az esküt, hogy fölbontsd a szövetséget;
de (azután) megemlékezem ifjúságod napjaiban veled kötött szövetségemről; és örök szövetséget szerzek veled.
És megemlékezel a te utaidról, és megszégyenled magadat, mikor visszafogadod nénéidet húgaiddal együtt; és leányaidúl adom neked őket, de nem a te szövetségednél fogva,
hanem megerősítem veled az én szövetségemet, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
hogy megemlékezzél és megpirúlj, és föl ne nyithasd többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek neked mindenben, a miket velem cselekedtél, úgymond az Úr Isten.
Hasonlat Szedeciás király elhurczoltatásáról. A Messiás egyetemes országa.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! mondj talányt, és szólj példabeszédet Izrael házának,
és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Egy nagy szárnyú öreg sas, hosszú tagokkal, sürű, tarka tollakkal jöve Libanonra, és elvivé velejét a czédrusfának.
Ághegyeit letöré és Kánaán földére vivé, a kereskedők városába tevé azt.
És vőn a föld magvából, és a földbe tevé azt magnak, hogy gyökeret verjen a sok vizeknél, a föld szinére tevé azt.
És kicsirázván, terjedelmes, de alacsony tőkéjű szőllővé növekedék, ágai rája nézvén, és gyökerei alatta valának; lőn tehát szőllővé, mely szőllővesszőket terme, és hajtásokat ereszte.
És vala más öreg sas is, nagy szárnyú és sok tollú; és ime ez a szőllő, mintha gyökereivel hozzája hajlanék, s vesszeit hozzá nyujtaná, hogy öntözze őt ültetése barázdáiból.
Jó földbe sok viz mellé ültettetett, hogy ágakat nevelvén, és gyümölcsöt teremvén, nagy szőllővé legyen.
Mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon fog-e jól tenyészni? gyökereit nem szaggatja-e ki, és gyümölcseit nem szedi-e le, és nem szárasztja-e el sarjadásának minden vesszejét, hogy elszáradjon? és nem erős karral s nem sok néppel leszen-e, hogy kiszaggassa azt gyökerestűl?
Ime elültettetett, vajjon fog-e tenyészni? mikor őt az égető szél éri, nem szárad-e el? s az ő termése földén nem fonnyad-e meg?
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Mondd meg az ellenszegűlő háznak: Nem tudjátok-e, mit jelentenek ezek? Mondjad: Ime eljő Babilon királya Jerusalembe, és fogja annak királyát és fejedelmeit, és elviszi őket magához Babilonba.
A királyi ivadékból is viszen, és szövetséget köt vele, és megesketi őt; de a föld erőseit is elviszi,
hogy az ország megalázódjék, és föl ne keljen, hanem őrizze meg az ő szövetségét, és tartsa meg azt.
De ő elszakadván tőle, követeket külde Egyiptomba, hogy lovakat adjon neki és sok népet. Vajjon szerencsés leszen-e, vagy nyer-e szabadúlást, ki ezeket, cselekedte? és ki fölbontotta a szövetséget, vajjon megmenekszik-e?
Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy a király lakhelyén, ki őt királylyá rendelte, kinek esküjét megszegte és szövetségét fölbontotta, melyben vele állott vala, Babilonnak közepette hal meg.
Fáraó sem visel hadat ellene nagy sereggel és sok néppel, midőn amaz töltést hány, és árkot csinál, hogy sok lelket megöljön.
Mert megszegte az esküt, és felbontotta a szövetséget, ámbár kezet adott rája; és mivel mindezeket cselekedte, nem menekszik meg.
Azért mondja az Úr Isten: Élek én! hogy az esküt, melyet megszegett, és a szövetséget, melyet fölbontott, az ő fejére fordítom;
és kiterjesztem ellene hállómat, és megfogatik varsámban; és Babilonba viszem őt, és ott megitélem őt a törvényszegés miatt, melylyel megvetett engem. [Ezekiel 12,13. 32,3.]
És a kik megfutottak, az ő egész seregével együtt fegyver alatt hullanak el; maradványai pedig minden szélre szétszóratnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szólottam.
Ezeket mondja az Úr Isten: És én veszek azon magas czédrusfa velejéből, és elteszem; és ágai tetejéből gyenge ágat szakasztok, és elültetem a magas és kitűnő hegyen.
Izrael magas hegyén ültetem el azt, és sarjadékot hajt, és gyümölcsöt terem, és nagy czédrusfává leszen; és alatta mindenféle madarak laknak, és a szárnyasok mind ágainak árnyéka alatt raknak fészket.
És megtudják a tartomány minden fái, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és fölmagasztaltam az alacsony fát, kiszárasztottam a zöldellő fát és kivirágoztattam a száraz fát. Én, az Úr, szólottam és megcselekedtem.
A fiak nem fognak bűnhödni atyáikért, hanem kiki elnyeri, a mit érdemlett. Intelem bűnbánatra.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Mi dolog az, hogy közöttetek példabeszédűl veszitek e közmondást Izrael földén, mondván: Az atyák ették a savanyú szőllőt, és a fiak fogai vásnak el?
Élek én! úgymond az Úr Isten, nem lesz nektek többé e közmondás példabeszédűl Izraelben.
Ime minden lélek enyém; mint az atya lelke, úgy a fiú lelke is enyém; a mely lélek vétkezik, az hal meg.
És a férfiú, ha igaz, itéletet és igazságot cselekszik,
a hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli föl Izrael házának bálványaira, és felebarátja feleségét nem szeplősíti meg, és havi-folyásos asszonyhoz nem járúl;
embert nem szomorít meg, az adósnak visszaadja a zálogot, erőszakkal mitsem ragad el, kenyerét az éhezőnek adja, és a mezítelent befödözi ruházattal; [Izai. 58,7. Máté 25,35.]
uzsorára nem kölcsönöz, és többet nem veszen, kezét a hamisságtól visszatartja, és igaz itéletet teszen férfiú és férfiú között,
az én parancsaimban jár, és itéleteimet megőrzi, igazságot cselekedvén: ez az igaz, és élvén él, úgymond az Úr Isten.
De ha vérontó lator fiat nemz, ki valamit cselekszik ezek közől,
és ha mindezeket nem cselekszi is, hanem a hegyeken eszik, és felebarátja feleségét megszeplősíti;
a nyomorúltat és szegényt megszomorítja, erőszakkal ragadoz, a zálogot nem adja vissza, és szemeit a bálványokra emelvén, útálatosságot cselekszik,
uzsorára ad és többet veszen, – vajjon él-e? nem él; mivel mind ezen utálatosságokat cselekszi, halállal hal meg; az ő vére rajta leszen.
De ha fiat nemz, ki látván atyja minden bűnét, melyeket cselekedett, fél, és hasonlót azokhoz nem cselekszik,
a hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli föl Izrael házának bálványaira, és felebarátja feleségét nem szeplősíti meg,
és embert nem szomorít meg, a zálogot nem tartja vissza, és erőszakkal nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja, és a mezítelent befödözi ruházattal,
a szegény bántalmától kezét visszatartja, uzsorát és többet nem veszen, itéleteimet megcselekszi, és parancsaimban jár: ez nem hal meg atyja gonoszságaért, hanem élvén él.
Az ő atyja, mivelhogy igaztalanságot tett, és erőszakot cselekedett atyjafián, és gonoszat mívelt népe között: ime meghalt az ő gonoszságában.
És azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú atyja gonoszságát? Azért, mivel a fiú itéletet és igazságot cselekedett, minden parancsomat megőrzötte és megtette azokat: élvén él.
A mely lélek vétkezik, az hal meg; a fiú nem viseli atyja gonoszságát, és az atya nem viseli fia gonoszságát; az igaznak igazsága önmagán leszen, és az istentelennek istentelensége önmagán leszen. [Móz. V. 24,16. Kir. IV. 14,6. Krón. II. 25,4.]
Ha pedig az istentelen bűnbánatot tart minden bűneiről, melyeket cselekedett, és megőrzi minden parancsomat, és itéletet s igazságot cselekszik: élvén él, és nem hal meg.
Semmi gonoszságáról, melyeket cselekedett, nem emlékezem meg; az ő igazságában, melyet cselekedett, él.
Vajjon akaratom-e az istentelen halála? úgymond az Úr Isten, és nem inkább az-e, hogy megtérjen utairól és éljen? [Ezekiel 33,8–19. Péter II. 3,9.]
Ha pedig az igaz eltér az ő igazságától, és gonoszt cselekszik minden utálatosságok szerint, melyeket cselekedni szokott az istentelen: vajjon él-e? minden igazságai, melyeket cselekedett volt, nem lesznek emlékezetben; a gonoszságban, melyet cselekedett, és bűnében, melylyel vétkezett, azokban hal meg.
És mégis azt mondjátok: Nem igaz az Úr útja. Halljátok tehát, Izrael háza! Vajjon nem igaz-e az én utam, és nem inkább gonoszak-e a ti utaitok?
Mert mikor az igaz eltér az ő igazságától, és gonoszt cselekszik, meghal abban, a gonoszságban, melyet cselekedett, hal meg.
És mikor az istentelen kitér istentelenségéből, melyet cselekedett, és itéletet s igazságot cselekszik: az ő lelkét megtartja életben.
Mert magába szállván és megtérvén minden gonoszságából, melyeket cselekedett, élvén él, és nem hal meg.
És mégis azt mondják Izrael fiai: Nem igaz az Úr útja. Vajjon nem igazak-e az én utaim? Izrael háza! és nem inkább gonoszak-e a ti utaitok?
Azért mindenkit az ő utai szerint itélek meg, Izrael háza! úgymond az Úr Isten. Térjetek meg, és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtokról, és nem leszen romlástokra a gonoszság. [Máté 3,2. Luk. 3,3.]
Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, melyeket cselekedtetek, és szerezzetek magatoknak új szivet és új lelket; miért halnátok meg? Izrael háza!
Nem akarom én a haldokló halálát, úgymond az Úr Isten; térjetek meg és éljetek. [Ezekiel 18,23. 33,11. Pét. II. 3,9.]
Siralom-ének Zsidóország és az ő királyai sorsa fölött két hasonlatban.
Te pedig kezdj siralmat Izrael fejedelmei fölött,
és mondjad: Miért feküdt anyád, a nőstény-oroszlán, a him-oroszlánok között, s nevelte fel kölykeit ifjú oroszlánok között?
És fölnevele egyet ifjú oroszlánai közől, s ez oroszlánná lőn, és ragadományt tanúla fogni, és embert enni.
És meghallák azt felőle a nemzetek, és nem minden sérelmök nélkül megfogák őt, és elvivék őt lánczokon Egyiptom földére.
Ez látván, hogy erőtlen lett és odaveszett reménysége, vőn egyet ifjú oroszlánai közől, és oroszlánná rendelé őt.
Ki is az oroszlánok között jára, és oroszlánná lőn, és ragadományt tanúla fogni, és embert enni;
tanúla özvegységre juttatni, és azok városait elpusztítani; és elpusztúla a föld, és a mi benne vala, az ő ordítása szavától.
És egybegyűlének ellene a nemzetek mindenünnen a tartományokból, és kiterjeszték rája hállójokat, és azok nem minden sérelme nélkül megfogaték.
És rekeszbe tevék őt, lánczokon vivék Babilon királyához, és tömlöczbe veték őt, hogy ne hallassék többé az ő szava Izrael hegyein.
A te anyád víz mellé ültetett szőllő lett vérséged által; az ő gyümölcsei és ágai felnövekedtek a sok víz által.
És az ő vastag vesszei az uralkodók pálczáivá lettek, és magas lett az ő növése az ágak között, és kilátszott magassága az ő ágai sokaságából.
De kiszakasztatott a haragban, és a földre vettetett, és az égető szél megszárasztotta gyümölcsét; elfonnyadtak és elszáradtak az ő erősségének vesszei; tűz emésztette meg őt. [Oze. 13,15.]
És a pusztába lőn átültetve, a járatlan és sovány földbe.
És tűz támada ágainak vesszejéből, mely megemészté gyümölcsét; és nem maradt rajta erős vessző, pálczáúl az uralkodóknak. Siralom ez, és siralomra leszen.
Isten nem felel a kérdést tevő véneknek, megdorgáltatja őket hálátlanságukért. A visszatérés igérete. Jövendölés az erdő ellen.
És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónak tizedikén, férfiak jövének Izrael vénei közől kérdést tenni az Úrhoz, és leülének előttem.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! szólj Izrael véneinek, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon énhozzám jöttetek-e ti kérdést tenni? Élek én! hogy nem felelek nektek, úgymond az Úr Isten.
Ha itéled őket, ha itéled, ember fia! az ő atyáik utálatosságait mutasd meg nekik,
és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen Izraelt választottam és fölemeltem kezemet Jákob háza ivadékáért, és megjelenvén neki Egyiptom földén, fölemeltem kezemet érettök, mondván: Én vagyok a ti Uratok Istenetek:
az napon fölemelém kezemet érettök, hogy kihozzam őket Egyiptom földéről ama földre, melyet kinéztem nekik, mely tejjel és mézzel folyó, mely jeles minden föld között.
És mondám: Kiki vesse el az ő szemei botrányait, és Egyiptom bálványai által meg ne fertőződjetek; én vagyok a ti Uratok Istenetek.
De ők boszantának engem, és nem akarának engem hallgatni; senki sem vetette el szemei utálatosságait, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. És mondám, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat Egyiptom földének közepette;
mégis az én nevemért, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik között valának, és kik között megjelentem nekik, megcselekedtem, hogy kihoztam őket Egyiptom földéről.
Kiragadám tehát őket Egyiptom földéről, és kivivém őket a pusztába.
És parancsaimat adám nekik, és megmutatám nekik itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által. [Móz. III. 18,5. Rom. 10,5.]
Azonfölűl szombataimat is adám nekik, hogy jelűl legyenek közöttem és közöttük; és tudják, hogy én vagyok az őket megszentelő Úr. [Móz. II. 20,8. 31,13. Móz. V. 5,12.]
De haragra ingerlének engem Izrael háza a pusztában; az én parancsaimban nem járának, és megveték itéleteimet, melyeket megcselekedvén az ember, él azok által; és szombataimat fölötte igen megfertőzteték; azért mondám, hogy kiöntöm rájok haragomat a pusztában, és megemésztem őket;
mégis az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára.
Én tehát, bár fölemeltem rájok kezemet a pusztában, hogy nem viszem be őket a földre, melyet nekik adtam, mely tejjel és mézzel folyó, és minden földnél jelesebb,
mert itéleteimet megvetették, és parancsaimban nem jártak, és megfertőztették szombataimat, mert a bálványok után jár vala az ő szivök,
mégis kegyelmeze nekik az én szemem, hogy meg ne öljem őket; és nem emésztettem meg őket a pusztában.
Mondám tehát az ő fiaiknak a pusztában: Atyáitok parancsaiban ne járjatok, itéleteiket se tartsátok, és bálványaikkal meg ne fertőződjetek.
Én vagyok a ti Uratok Istenetek; az én parancsaimban járjatok, az én itéleteimet tartsátok, és azokat cselekedjétek;
és az én szombataimat szenteljétek meg, hogy legyenek jelűl közöttem és közöttetek, és tudjátok meg, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek.
De boszantának engemet a fiak is, az én parancsaimban nem jártak, és nem tartották meg itéleteimet, hogy megcselekedték volna azokat, miket, ha megcselekszik az ember, él azok által, és szombataimat megfertőztették; ekkor fenyegetőztem, hogy kiöntöm rájok boszankodásomat, és kitöltöm rajtok haragomat a pusztában;
mégis visszavonám kezemet, és az én nevemért cselekvém, hogy meg ne szentségteleníttessék az a nemzetek előtt, kik közől kiragadtam őket szemeik láttára.
De ismét fölemelém rájok kezemet a pusztában, hogy eloszlatom őket a nemzetek közé, és szétszórom országokra,
azért, hogy itéleteimet nem cselekedték, és parancsaimat megvetették, és megfertőztették szombataimat, és atyáik bálványai után voltak szemeik.
Azért én is adék nekik nem jó parancsokat és itéleteket, melyek által nem éltenek.
És megfertőztetém őket ajándékaik által, mikor bemutatták mind, a mi megnyitja az anyaméhet, az ő vétkeikért, tudtokra adván, hogy én vagyok az Úr.
Azért szólj Izrael házának, ember fia! és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Még ebben is káromlottak engem atyáitok, hogy megutáltak és megvetettek engemet.
Én bevittem őket a földre, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy nekik adom; ők pedig a hol csak láttak magas halmot és zöldellő fát, ott mutaták be áldozataikat, és ott ajánlák föl boszantó áldozataikat, és ott égeték gyönyörűséges illatszereiket, és önték ki ital-áldozataikat.
És mondám nekik: Micsoda az a magasság, melyre ti mentek? és mégis nevét magasságnak nevezik mind e napiglan.
Azért mondd Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Bizonyára ti atyáitok útján fertőződtök meg, és botrányaik után paráználkodtok;
és ajándékaitok bemutatásában, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön megfertőződtök minden bálványotok által mind e mai napiglan; és én feleljek nektek? Izrael háza! Élek én! úgymond az Úr Isten, hogy nem felelek nektek.
A ti elmétek gondolata sem leszen meg, kik azt mondjátok: Olyanok leszünk, mint a pogányok, és mint a föld nemzetségei, majd tiszteljük a fát és köveket.
Élek én! úgymond az Úr Isten, s erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok.
És kiviszlek titeket a népek közől, és összegyüjtelek a földekről, melyekre elszéledtetek, erős kézzel és kinyujtott karral és kiöntött haraggal uralkodom rajtatok;
és elviszlek titeket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe törvénykezem veletek.
A mint törvénykeztem atyáitok ellen Egyiptom földének pusztájában, úgy itéllek meg titeket, úgymond az Úr Isten.
És királyi pálczám alá vetlek, és a szövetség köteleibe vonlak titeket.
És kiválasztom közőletek az engedetleneket és az istenteleneket, és lakó földükről kiviszem őket; de Izrael földére nem mennek be, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És ti, Izrael háza! ezeket mondja az Úr Isten: Csak járjatok bálványaitok után és szolgáljatok azoknak; ha már most sem hallgattok énrám, és az én szent nevemet megfertőztetitek továbbá is ajándékaitokkal és bálványaitokkal;
az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén, úgymond az Úr Isten, majd szolgál ott nekem Izrael egész háza, mindnyájan, mondom, ama földön, melyen tetszeni fognak nekem; és ott kívánom meg a ti zsengéiteket és tizedeitek zsengéit mindazzal, mit nekem szenteltek.
Gyönyörűséges illatúl fogadlak titeket, mikor kihozlak a népek közől, és összegyűjtelek ama földekről, melyekre elszéledtetek; és megszenteltetem tibennetek a nemzetek szemei előtt.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izrael földére, ama földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy azt atyáitoknak adom.
És megemlékeztek ott a ti útaitokról és minden vétkeitekről, melyekkel megfertőződtetek; és nem fogtok tetszeni magatoknak tinszinetek előtt mindazon gonoszságtok miatt, melyeket cselekedtetek.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor jót teszek veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz utaitok szerint, sem a ti igen gonosz vétkeitek szerint, Izrael háza! úgymond az Úr Isten.
(21. Rész. 1. v.) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
(2) Ember fia! fordítsd orczádat a déli útra, és áradj ki a déli szél felé, és jövendölj a déli mező erdeje ellen.
(3) És mondd a déli erdőnek: Halljad az Úr igéjét: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én tüzet gyujtok benned, és megégetek benned minden nyers fát és minden száraz fát; nem oltatik el a gyuladás lángja, és megég abban az egész terület déltől éjszakig.
(4) És meglátja minden test, hogy én, az Úr, gyujtottam meg azt, és nem oltatik el.
(5) És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! Ezek azt mondják felőlem: Vajjon nem példabeszédek által szól-e ez?
Jövendölés Zsidóország és Jerusalem pusztulásáról, a kárörvendő ammoniták és babiloniak megbüntetéséről.
(6) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
(7) Ember fia! fordítsd orczádat Jerusalemre, és fakadj ki a szent helyek ellen, és jövendölj Izrael földe ellen.
(8) És mondd Izrael földének: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened állok, és kirántom kardomat hűvelyéből, és megölöm benned az igazat és istentelent.
(9) Azért, mivel megölöm benned az igazat és istentelent, azért megyen ki hüvelyéből az én kardom minden testre déltől éjszakig;
(10) hadd tudja meg minden test, hogy én, az Úr, vontam ki kardomat hűvelyéből visszatéríthetlenűl.
(11) És te, ember fia! fohászkodjál ágyékszakadásig, és keserűséggel fohászkodjál előttök.
(12) És midőn mondják neked: Miért fohászkodol te? mondd: A hallomás miatt, mely már jő, melyre megeped minden sziv, és elesik minden kéz, és elcsügged minden lélek, és minden térden víz foly le; ime már jő, és megleszen, úgymond az Úr Isten.
(13) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
(14) Ember fia! jövendölj, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Szólj: A kard, a kard megélesíttetett és kitisztíttatott.
(15) Megélesíttetett, hogy áldozatokat öljön, kitisztíttatott, hogy villogjon. Te, ki elmozdítod az én fiam királyi pálczáját, minden fát levágsz.
(16) És fenetni adtam azt, hogy kézben tartassék; ez a kard megélesíttetett, ez kitisztíttatott, hogy az öldöklőnek kezében legyen.
(17) Kiálts és ordíts, ember fia! mert ez az én népemre jő, és Izrael minden fejedelmére, kik elfutnak; fegyver alá adatnak az én népemmel, azért üsd meg tomporodat;
(18) mert megpróbáltatott az, mikor a királyi pálczát elrontja, és nem leszen, úgymond az Úr Isten.
(19) Te tehát, ember fia! jövendölj, és csapd össze kezeidet, hogy a kard kétszeresen jőjön, háromszorosan is jőjön az öldöklő kard. Ez a nagy öldöklés kardja, mely elrémíti őket,
(20) és ellankasztja szivöket, és megsokasítja romlásukat. Minden ő kapujokra az éles kard rettenetét adom, mely kifenetett, hogy villogjon, felköttetett, hogy öljön.
(21) Élesűlj meg (kard!), hass jobbra vagy balra, a hova kivánságod vagyon.
(22) Sőt én is összecsapom kezeimet, és kitöltöm boszúságomat; én, az Úr szólottam ezt.
(23) És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
(24) És te, ember fia, jelölj magadnak két utat, melyen eljőjön a babiloni király fegyvere, egy földről eredjen mind a kettő; kézzel vet ő sorsot, a város útjának kezdetén veti el.
(25) Jelöld ki az utat úgy, hogy jőjön a fegyver Ammon fiainak Rabbatjára, és Júdába az igen erős Jerusalemre.
(26) Mert Babilon királya megáll a kettős úton, a két út kezdetén, jövendölést kérdezvén, nyilakat elegyítvén, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belrészekben.
(27) Az ő jobbja felé hajlik a jóslat Jerusalemre, hogy faltörő kosokat állítson, hogy fölnyissa száját az öldöklésre, hogy fölemelje szavát ordítva, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést hányjon, hogy sánczokat építsen.
(28) És leszen a jövendölés mint a hiábavaló tanácskérés az ő szemeik előtt, és mintha szombati nyugtot tartana, ő pedig megemlékezik a gonoszságról, hogy ostromra keljen.
(29) Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok gonoszságtokat, és kinyilvánítjátok engedetlenségteket, és bűneitek kitűnnek minden terveiteken: azért, mondom, mivel ez emlékezetbe jő, kézbe kerűltök.
(30) Te pedig, Izraelnek szentségtelen, istentelen fejedelme! kinek napja eljő, midőn a gonoszság kitűzött ideje betelik,
(31) ezeket mondja az Úr Isten: Tedd le a süveget, tedd le a koronát. Nem ez-e az, ki az alázatost fölmagasztalja, és a magast megalázza?
(32) Gonoszsággá, gonoszsággá, gonoszsággá teszem azt; de ez addig nem leszen meg, mignem eljő az, kié az itélet, és annak adom.
(33) És te, ember fia! jövendölj, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten Ammon fiairól és azok gyalázatáról, és mondd: Kard! kard! jőj ki hüvelyedből öldöklésre; légy kifent, hogy ölj és villogj,
(34) mialatt felőled hiúságokat látnak, és hazudságokat jövendölnek, hogy az istentelen sebesűltek nyakaira hányassál, kiknek eljő napjok, midőn a gonoszság kitűzött ideje betelik.
(35) Térj vissza hüvelyedbe; ama helyen, hol keletkeztél, a te születésed földén itéllek meg tégedet.
(36) Kiöntöm rád boszankodásomat, az én haragom tüzében fúvok rád, és téged balgatag és vesztedre törő emberek kezeibe adlak.
(37) A tűznek leszesz tápláléka, véred majd a föld közepén foly, feledésbe jutsz; mert én, az Úr, szólottam.
Fegybeszéd a zsidók közt uralgó vétkekről, és az isteni büntetőitéletek hirdetése.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
És te, ember fia! nem itéled-e meg, nem itéled-e meg a vérszopó várost?
Mutasd meg neki minden utálatosságát, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Oh város! mely maga kebelében vért ont, hogy eljőjön ideje, és mely maga ellen alkot bálványokat, hogy megfertőződjék.
A tőled kiontott vér által vétkeztél, és a te bálványaiddal, melyeket alkottál, megfertőződtél; és közel hoztad a te napjaidat, és elhoztad esztendeid idejét; azért adlak téged gyalázatúl a nemzeteknek, és nevetségűl minden földnek.
A közelvalók és távollevők diadalmaskodnak rajtad, te utálatos, elhirhedt, iszonyú végű!
Ime Izrael fejedelmei mindnyájan erejök szerint azon vannak tebenned, hogy vért ontsanak.
Az atyát és anyát gyalázattal illetik benned, a jövevényen törvénytelenséget követnek el közepetted, az árvát és özvegyet megszomorítják nálad.
Az én szentélyemet megutáltad, és szombataimat megfertőztetted.
Hamis vádlók vannak tebenned a vérontásra, és a hegyeken esznek tebenned, gonoszt cselekszenek közepetted.
Az atya szemérmét felfödözik benned, a havifolyásúnak tisztátalanságával visszaélnek benned.
És kiki az ő felebarátja feleségével utálatosságot cselekszik; az ipa menyét fertőzteti meg gonoszúl, a bátya húgát, az ő atyja leányát szeplősíti meg benned. [Jerem. 5,8.]
Ajándékot vesznek benned a vérontásra; uzsoráskodol és sokkal többet veszesz; fukarságból törvénytelenséget cselekszel felebarátidon; és rólam elfeledkezel, úgymond az Úr Isten.
Ime összecsapom kezeimet a te fösvénységeden, melyet cselekedtél, és a vér fölött, mely kiontatott közepetted.
Vajjon kiállja-e szived, vagy erőt vesznek-e kezeid ama napokban, melyeket én hozok rád? Én, az Úr, szólottam, és megcselekszem.
És elszélesztelek téged a nemzetek közé, és szétszórlak téged országokra; és véget vetek a benned levő tisztátalanságnak.
És bírni foglak téged a nemzetek szemei előtt; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! Izrael háza nekem salakká változott; ezek mindnyájan réz és fehér-ón, vas és fekete-ón a kemencze közepében, ezüst-salakká lettek.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy mindnyájan salakká változtatok, azért ime én összegyüjtelek titeket Jerusalem közepére.
Mint az ezüst és réz, a fehér-ón és vas és fekete-ón összegyüjtetik a kemencze közepén, hogy abban tüzet gyujtsak olvasztás végett: úgy gyüjtelek össze az én búsulásomban és haragomban, s azután megnyugszom, ha megolvasztalak.
Igen, én összegyüjtelek titeket, és fölgyujtalak az én haragom tüzében, és megolvadtok annak közepette.
A mint összeolvasztatik az ezüst a kemenczének közepette, úgy lesztek annak közepette; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor kiöntöm rátok haragomat.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! mondd neki: Te tisztátalan föld vagy, és eső nem lesz rád a harag napján.
A próféták összeesküvése van közepette; mint az ordító és martalékot ragadó oroszlán, elnyelik a lelkeket, a vagyont és jutalmat elveszik, s özvegyeit megsokasítják közepette.
Az ő papjai megvetik törvényemet és megfertőztetik szentélyemet; a szent és szenteletlen között nincs külömbség nálok, és választást nem tesznek a förtelmes és tiszta között; az én szombataimról elfordítják szemeiket, és közöttök megszentségteleníttetem.
Közepette az ő fejedelmei, mint a martalékot ragadozó farkasok a vérontásra és a lelkek vesztésére, és telhetetlenek a nyereséghajhászásban. [Mikeás 3,11. Szofon. 3,8.]
Az ő prófétái vegyíték nélkül tapasztanak, hiúságokat látva, és hazudságokat jövendölve nekik, mondván: Ezeket mondja az Úr Isten, – holott az Úr nem szólott.
A föld népei törvénytelenséget cselekszenek, és erőszakkal rabolnak; a szűkölködőt és szegényt nyomorgatják, és a jövevényt elnyomják hamissággal törvénytelenűl.
És keresék közőlük férfiat, ki sövényt emelne közbe, és ellenembe állana a földért, hogy el ne pusztítsam azt; és nem találtam.
Kiöntöm hát rájok boszankodásomat, az én haragom tüzével megemésztem őket; útjokat fejökre fordítom, úgymond az Úr Isten.
Szamaria és Jerusalem viselete és sorsa eléadatik két parázna asszony képe alatt.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! Volt két asszony, egy anya leányai,
És paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott rontattak meg emlőik, és szüzeségök bimbai elhervadtak.
Azok nevei pedig, Olla volt a nagyobbiké, és annak húgáé Oliba a kisebbiké; és enyéim voltak, és fiakat és leányokat szültek; a mi neveiket illeti, Szamaria volt Olla, és Jerusalem Oliba.
Paráználkodék tehát ellenem Olla, és bolondúlásig volt szeretői után, a közelvaló asszíriusok után,
kik kékselyembe öltözött fejedelmek és birák, kivánatos ifjak valának, mindnyájan lovon ülők.
És paráználkodék ezen válogatottakkal, az asszíriusok minden fiaival; és megfertőztetett mindazok tisztátalanságaival, kik után bolondúlásig volt.
Azonfölül ama paráználkodásait is, melyekben Egyiptomban volt, nem hagyta el; mert azok is vele háltak ifjúságában, és azok hervasztották meg az ő szüzesége emlőit, és rája öntötték paráznaságukat.
Azért adám őt szeretői kezeibe, és Asszíria fiainak kezeibe, kiknek fajtalansága után bolondúlásig volt.
Azok födözték föl gyalázatát, fiait és leányait elvitték, és őt magát megölték fegyverrel; igy lettek ők elhirhedt asszonyokká, miután itéletet tettek benne. [Ezek. 16,38.]
Ezt látván Oliba, az ő húga, fajtlanságában még bolondabb lett amannál; és paráználkodék, nénje paráznaságát fölülhaladva,
az asszíriusok fiaival szemtelenűl, a fejedelmekkel és birákkal, kik tarka ruhában jövének hozzája, a lovasokkal, kik lovakon ülének, és minden ékes ábrázatú ifjakkal.
És látám, hogy megfertőztetett mind a kettőnek útja.
Hanem ez még tovább vivé paráznaságait. Midőn meglátta a falra festett férfiakat, a kaldeusoknak festékkel ábrázolt képeit,
oldalaikon felövezve párta-övekkel, és fejeiken színes süvegeikkel, kiknek ábrázolatuk mindannyi fejedelmeké s mint Babilon és a kaldeusok földének fiaié volt, melyben születtek:
bolondúlásig lett azok után szemei kivánságánál fogva, és követeket külde hozzájok Kaldeába.
És mikor eljöttek hozzája Babilon fiai a kéjházba, megfertőzteték őt paráznaságukkal, és megfertőztettetvén tőlök, megelégedék az ő lelke azokkal.
Nyilván is űzé paráznaságait és felfödözé gyalázatát; és lelkem eltávozék tőle, a mint eltávozott vala lelkem az ő nénjétől.
Mert megsokasította paráználkodásait, megemlékezvén ifjúsága napjairól, melyekben Egyiptom földén paráználkodott.
És bolondúlásig volt fajtalanságában, azokkal közösködvén, kiknek testök, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint a lovak folyása.
És te ismét ifjúságod vétkére vetemedtél, mikor megrontattak Egyiptomban emlőid, és meghervasztattak szüzeséged bimbai.
Azért, Oliba, ezeket mondja az Úr Isten: Ime én föltámasztom ellened minden szeretődet, kikkel megelégedett a te lelked, és összegyüjtöm őket ellened köröskörűl:
Babilon fiait, mind a kaldeusokat, a nemeseket, uralkodókat és fejedelmeket, az asszíriusok minden fiait, a szép termetű ifjakat, a vezéreket és minden birákat, a fejedelmek fejedelmeit, és a nevezetes lovasokat.
És rádjő a népek sokasága, fölkészűlve szekerekkel és kerekekkel; pánczéllal és paizszsal és sisakkal fölfegyverkeznek ellened mindenünnen; és átadom nekik az itéletet, és megitélnek téged az ő törvényeik szerint.
És haragomat ráderesztem az által, mit veled cselekszenek dühösségből; orrodat és füleidet elmetélik, és a mi megmarad, fegyverrel vagdalják össze; fiaidat és leányaidat fogságra viszik, és végmaradványod tűzzel emésztetik meg.
És megfosztanak téged ruháidtól, és elveszik a te dicsőséged ékszereit.
És véget vetek tebenned gonoszságodnak és paráznaságodnak Egyiptom földével; nem is emeled föl azokra szemeidet, és Egyiptomról nem emlékezel meg többé.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Ime én azok kezeibe adlak téged, kiket gyülölsz, ama kezekbe, melyekkel megelégedett a te lelked.
És gyűlölséggel bánnak majd veled, és elveszik minden szerzeményedet, és téged mezítelen és gyalázattal rakva elbocsátanak, s igy nyilvánságos lesz a te fajtalanságod gyalázata, a te gonoszságod és paráználkodásaid.
Ezeket cselekszik veled, mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, kik között megfertőződtél az ő bálványaikkal.
A te nénéd útján jártál, azért az ő poharát adom kezedbe.
Ezeket mondja az Úr Isten: Nénédnek mély és széles poharát megiszod, nevetséggé és legnagyobb csúfsággá leszesz.
Részegséggel és fájdalommal fogsz eltelni, a szomorúság és bánat poharával, Szamariának, a te nénédnek poharával.
És innod kell azt és kiürítened egészen söprejéig, és annak töredékeit megeszed, és emlőidet megszaggatod; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfeledkeztél rólam, és engem hátad mögé vetettél, te is hordozd most gonoszságodat és paráznaságaidat.
És szóla az Úr nekem, mondván: Ember fia! vajjon nem itéled-e meg Ollát és Olibát, és nem hirdeted-e nekik vétkeiket?
Mert házasságtörők, és vér vagyon kezeiken, és bálványaikkal paráználkodtak; azonfölűl még fiaikat is, kiket nekem szültek, azoknak adták megemésztésre.
Sőt ezt is cselekedték velem: megfertőztették szentélyemet ugyanaz napon, és szombataimat megszentségtelenítették.
És midőn fiaikat az ő bálványaiknak áldozták, bementek az én szentélyembe is ugyanaz napon, hogy megfertőztessék azt; és ezeket az én házamnak közepette cselekedték.
Elküldöttek a messzünnen jövő férfiakhoz is, követeket küldöttek hozzájok; és ime midőn azok eljöttek, megmostad érettök magadat, és megkented köröskörűl kendőzővel szemeidet, és földiszesítetted magadat asszonyi ékességgel.
Igen szép ágyra ültél, előtted fölékesített asztal, s az én jó illatszereimet és kenetemet tetted arra.
És vigadozó sokaság szava volt ottan: és az emberek sokaságából férfiakat vezettek elé, kik a pusztáról jöttenek, s aranypereczeket tőnek kezeikre, és szépséges koronákat fejeikre.
És mondám annak, ki megaggott a házasságtörésekben: Ez még most is fajtalankodva paráználkodni fog.
És bemenének hozzája, mint egy parázna asszonyhoz; igy menének be Ollához és Olibához, az elvetemedett asszonyokhoz.
De azért a férfiak igazak; majd ők itélik meg ezeket a paráznák itéletével és a vértontók itéletével; mert házasságtörők, és vér vagyon kezeiken.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Vidd ellenök a sokaságot, és ejtsd őket zavarba és martalékúl.
És köveztessenek meg a népek köveivel, és veressenek át azok fegyvereivel, fiaikat és leányaikat megölik, és házaikat tűzzel égetik meg.
Igy veszem el a vétket a földről, és tanuljanak mind az asszonyok, hogy ne cselekedjenek azok vétkei szerint.
És gonoszságtokat rátok rakják, és bálványaitok vétkeit viselni fogjátok; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Azon nap hirdetése, melyen Jerusalem ostroma elkezdődik. A város sorsa és insége leiratik két kép alatt.
És lőn az Úr igéje énhozzám, a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizedik napján, mondván:
Ember fia! ird föl magadnak e nap nevét; mert ma vesz erős állást Babilon királya Jerusalem ellen.
És közmondás által szólj példabeszédet ez ellenszegűlő háznak, és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy föl fazekat; tedd föl, mondom, és tölts vizet belé.
Rakj beléje húsdarabokat, minden jó tagot, a czombot, lapoczkát, a válogatott darabokat tele csontokkal.
Vedd a legkövérebb barmot, tedd alája a rakás csontokat is, hagyd főve felforrni, hogy főjenek csontjai benne.
Annakokáért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vért ontó városnak, a fazéknak, melyet rozsdája lepett be, s melyből nem megyen ki rozsdája; darabot darab után hányj ki belőle, a nélkül, hogy sors vettetnék rája.
Mert az ő vére közepette vagyon, a legsimább kövön ontotta ki azt; nem ontotta földre, hogy porral befödhették volna.
Hogy rája hozzam haragomat, és boszút állhassak rajta, vérét a legsimább kősziklán engedém ontatni, hogy be ne födessék.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Jaj a vérengző városnak! melynek én nagy máglyát rakok. [Náhum 3,1. Habak. 2,12.]
Halmozd föl a csontokat, melyeket én tűzzel gyujtok fel; igy emésztetik meg a hús, és megfő az egész egyveleg, és a csontok elmállanak.
Tedd az üres fazekat is a tűzre, hogy megmelegűljön és felolvadjon annak réze, és olvadjon el benne undoksága, és emésztessék meg rozsdája.
Sok izzasztó munkába kerűlt, de nem ment ki belőle fölöttébb való rozsdája még tűzzel sem.
A te tisztátlanságod utálatos; mert meg akartalak téged tisztítani, és nem tisztúltál meg undokságaidból; de nem is tisztúlsz meg előbb, míg ki nem töltöm rajtad haragomat.
Én az Úr szólottam: Eljő az s én végbeviszem; nem leszek kimélő és megengesztelhető; a te utaid szerint és találmányaid szerint itéllek meg téged, úgymond az Úr.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! ime én elveszem tőled egy csapással szemeid kivánatos tárgyát; és nem fogsz jajgatni, sem sírni, sem könyezni.
Fohászkodjál hallgatva, halotti siralmat ne tégy; fejszalagod legyen felkötve, és saruid legyenek lábaidon; és ne född be ruhával orczádat, és a gyászolók étkét ne egyed.
Szólék tehát reggel a népnek, és este meghala feleségem; és (másnap) reggel úgy cselekvém, a mint megparancsolta vala nekem.
És mondá nekem a nép: Miért nem nyilatkoztatod ki nekünk, mit jelentenek ezek, a miket te cselekszel?
És mondám nekik: Az Úr beszéde lőn hozzám, mondván:
Szólj Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én megfertőztetem szentélyemet, a ti birodalmatok büszkeségét és szemeitek kivánatos tárgyát, mely miatt aggódik lelketek; a ti fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver alatt esnek el.
És úgy cselekesztek majd, mint én cselekedtem: Orczátokat nem föditek be ruhákkal, és a gyászolók étkét nem eszitek.
Fejeiteken lesznek a fejszalagok, és a saruk lábaitokon; nem fogtok jajgatni sem sírni; hanem megepedtek majd gonoszságtokban, és kiki fohászkodni fog atyjafiához.
És Ezekiel nektek csodajelűl leszen; mindazok szerint, miket ő cselekedett, fogtok ti is cselekedni, mikor az beteljesedik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
És te, ember fia! ime az napon, melyen elveszem tőlök erősségöket és dicsőségök örömét és szemeik kivánságát, min az ő lelkök megnyugszik, az ő fiaikat és leányaikat;
az napon, midőn eljő a szökevény, hogy hírt adjon neked;
az napon, mondom, megnyílik a te szád azzal együtt, ki megmenekedett; és szólani fogsz, és többé nem hallgatsz; és csodajelűl leszesz nekik, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Jövendölés a kárörvendő ammoniták, moabiták, edomíták és filiszteusok ellen.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Ammon fiai ellen, és jövendölj felőlük.
És mondd Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten igéjét: Ezeket mondja az Úr Isten: Azért, mivel ujjongtál az én szentélyemen, hogy megfertőztetett, és Izrael földén, hogy elpusztúlt, és Júda házán, hogy fogságra vitettek:
azért én téged örökségűl adlak a napkeleti fiaknak, s ők benned állítják föl aklaikat, és benned vonják föl sátoraikat; ők eszik meg terményeidet, és ők iszszák meg tejedet.
És Rabbatot istállóúl adom a tevéknek, és Ammon fiai földét fekvőhelyűl a barmoknak; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy kézzel tapsoltál, és lábbal tomboltál, és teljes szivedből örültél Izrael földe fölött;
azért innen ime én kinyujtom rád kezemet, és ragadományúl adlak téged a nemzeteknek, és kiöllek téged a népek közől, és kivesztelek az országokból, és összetiporlak; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy azt mondották Moáb és Szeir: Ime Júda háza, mint egyéb nemzet!
Azért ime én megnyitom Moáb vállát a városoktól, mondom, az ő városaitól kezdve, az ország jeles helyeit, Betjeszimótot és Beelmeont és Kariataimot;
és Ammon fiaival együtt örökségűl adom őt napkelet fiainak, hogy ne legyen többé emlékezet Ammon fiairól a nemzetek között;
és Moáb fölött itéletet tartok; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy Idumea boszút állott, hogy magát megboszúlja Júda fiain, és vétkezve vétkezett, hogy rajtok boszút kivánt állani:
azért ezeket mondja az Úr Isten: kinyujtom kezemet Idumeára, és elveszem belőle az embert és barmot, és elpusztítom azt dél felől; és a kik Dédanban vannak, fegyver alatt hullanak el.
És boszúmat kitöltöm Idumeán az én népemnek Izraelnek keze által, haragom és búsulásom szerint fog cselekedni; és megtudják az én boszúállásomat, úgymond az Úr Isten.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy boszút állottak a filiszteusok, és magokat teljes kedvök szerint megboszúlták, gyilkolván, és folytatván a régi ellenségeskedést;
azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én kinyujtom kezemet a filiszteusokra, és megölöm az öldöklőket és elpusztítom a tengeri tartomány maradványait;
és nagy boszúállást teszek rajtok, megfenyítvén őket haragomban, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor boszúmat kitöltöm rajtok.
Jövendölés Tírus ellen.
És lőn a tizenegyedik esztendőben a hónak első napján, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ember fia! mivelhogy azt mondotta Tírus Jerusalemről: „Ehe, lerontatott a népek kapuja, ez hozzám fordúl; én meg fogok telni, mig ő elpusztúl;“
azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened állok, Tírus! és sok nemzetet viszek rád, a mint fölemelkedik a hullámzó tenger.
És széthányják Tírus falait, és lerontják az ő tornyait, és levakarom róla porát, és igen sima kővé teszem őt.
A varsák száritó helyévé leszen a tenger közepén, mert én szólottam, úgymond az Úr Isten; és ragadományúl leszen a nemzeteknek.
Az ő leányai is, kik a mezőségen vannak, fegyverrel öletnek meg; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Ime én elhozom Tírusra Nabukodonozort, Babilon királyát éjszakról, a királyok királyát, lovakkal és szekerekkel, lovasokkal és nagy népsereggel.
Leányaidat, kik a mezőségen vannak, ő karddal öli meg; és körűlveszen téged sánczokkal, és töltést hány köröskörűl, és paizst emel ellened.
És védszereket és faltörő kosokat igazít kőfalaidnak, és tornyaidat lerontja hadi készületeivel.
Lovainak sokasága miatt ellep téged azok pora; a lovasok és kerekek és szekerek zörgése miatt megrendülnek kőfalaid, mikor bemegyen kapuidon, mint a lerontott város nyilásán.
Lovainak körmeivel széttapodja minden utczádat, fegyverrel levágja népedet, és a te nemes képszobraid a földre omlanak.
Elkobozzák kincseidet, elragadozzák árúidat, és lerontják kőfalaidat, szép házaidat szétrombolják, köveidet és fáidat és porodat a vízbe hányják.
És megszűntetem énekeid sokaságát, és czitaráid zengése nem hallatszik többé. [Jerem. 7,34.]
És igen sima kővé teszlek téged, varsák szárító helyévé leszesz, és nem építtetel föl többé; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.
Ezeket mondja az Úr Isten Tírusnak: Vajjon a te omlásod robaja miatt és haldoklóid nyögése miatt, mikor tebenned megöletnek, nem indúlnak-e meg a szigetek?
Leszállanak székeikről a tenger minden fejedelmei, és leteszik fölöltőiket, és különféle szinű ruházataikat levetik, és álmélkodásba öltöznek; a földön ülnek, és megrettenve hirtelen elesteden, csodálkoznak.
És siralmat kezdenek fölötted, mondván: Hogy elvesztél, ki a tengeren laktál, nemes város! ki erős voltál a tengeren a te lakóiddal, kiktől mindnyájan féltek vala!
Most álmélkodnak a hajók a te romlásod napján, és a tengeren iszonyodnak a szigetek azért, hogy senki sem jő ki belőled.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Mikor téged elpusztúlt várossá teszlek, mint a mely városokban nem laknak, és rádhozom a mélységet, és elborít téged a sok víz;
és lerántalak téged azokkal, kik leszállanak a sírgödörbe az örökkévalóság népéhez, és téged a föld legmélyébe helyezlek azokkal, kik levitetnek a sírgödörbe, hogy ne lakjanak rajtad, mint a régi pusztaságokon; mikor kitűntetem dicsőségemet az élők földén:
akkor semmivé teszlek téged, és nem leszesz többé, és kerestetve sem találtatol fel soha többé, úgymond az Úr Isten.
Siralom-ének, Tírus pusztulása fölött.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Te azért, ember fia! kezdj siralmat Tíruson,
és mondd Tírusnak, ki a tenger révén lakik, kereskedve a népekkel sok szigetben: Ezeket mondja az Úr Isten: Oh Tírus! te mondottad: Tökéletes ékességű vagyok én,
a tenger szivébe helyezve. Szomszédaid, kik téged építettek, tökéletessé tették a te ékességedet.
Szaniri fenyőfákból építettek téged, minden tengeri hajóval együtt; czédrust a Libanonból hoztak, hogy neked árboczfát csináljanak.
Bázáni cserfából gyalulták evezőidet; hajószékeidet indiai elefántcsontból készítették, és hajlékaidat az olaszországi szigetek fáiból.
Egyiptomi színes selyemből volt szőve vitorlád, mely az árboczfára tétetett; Elisza szigeteiből való kék és vörös bársonyból készűltek borító födeleid.
Szídon és Árad lakói voltak révészeid; bölcseid lettek, oh Tírus, a te kormányosaid.
Gibal vénei és ahhoz értői voltak különféle jószágod beszolgáltatására; a tenger minden hajói és révészei kereskedésben álltak népeddel.
Persák és lídiusok és líbiaiak voltak seregedben a te harczos férfiaid; a paizst és sisakot fölfüggesztették tebenned ékességedre.
Árad fiai a te seregeddel voltak a te kőfalaidon köröskörűl; de a pigmeusok is, kik tornyaidban valának, fölfüggesztették tegzeiket a te kőfalaidon köröskörűl; ők tették tökéletessé a te szépségedet.
Kartágói kereskedőid minden gazdagságuk sokaságával, ezüsttel, vassal, fehér- és fekete-ónnal betöltötték vásáraidat.
Görögország, Tubal és Mózok, a te árus-népeid, rabszolgákat és rézedényeket hoztak a te népednek.
Togorma házától lovakat és lovasokat és öszvéreket hoztak a te vásárodra.
Dédan fiai kereskedésben álltak veled, sok szigettel kezeltél kereskedést; elefántcsontot és ébenfát cseréltek a te pénzeden.
Szíria kereskedésben volt veled kézműveid sokasága miatt; drágakövet, bársony és hímes ruhákat, bibort és selymet és jáspiskövet raktak ki a te vásáraidban.
Júda és Izrael földe kalmárkodtak veled, a legjobb gabonát, balzsamot és mézet, olajt és fenyűviaszt rakták elé vásáraidban.
Damaskus árusod volt, a te kézműveid sokasága miatt, különféle jószágod sokasága miatt, jó borral és igen jószinű gyapjúval.
Dán és Görögország és Mósel vásáraidban vert vasat raktak elé, mirrha-zsenge és kálmus volt a te kereskedésedben.
Dédan kalmárod volt az ülésre való szőnyegekkel.
Arábia és Cédár minden fejedelmei kereskedő-társaid voltak; bárányokkal, kosokkal és gödölyékkel jöttek hozzád, mint árusaid.
Szábának és Reemának árusai szintén kereskedőid voltak minden jó fűszerekkel, drágakővel és aranynyal, melyet kiraktak a te vásárodban.
Háran és Kéne és Éden kereskedtek veled; Szába, Asszúr és Kelmad kalmáraid voltak.
Ők kereskedtek veled sokféle árúval, begöngyölt szövettel és drága jószággal, melyek be voltak takarva és kötözve kötelekkel; czédrusfájok is volt a te kereskedésedben.
Tengeri hajóid legjobbak voltak a te kereskedésedben; és elteltél, és igen dicső lettél a tenger szivében.
De nagy vizekre visznek téged evezőid; a déli szél megront téged a tenger szivében.
A te gazdagságod és kincseid és sokféle szered, hajósaid és kormányosaid, kik fenntartják jószágodat, és népednek előljárói; a te harczoló férfiaid is, kik benned vannak, minden közepetted levő sokasággal a tenger mélyébe esnek, romlásod napján.
A te kormányosaid kiáltásának hangjától megrendűlnek a hajók.
És kiszállanak hajóikból mindnyájan az evezőlegények, a hajósok és kormányosok a tengerről mind a földre szállanak;
és jajgatnak fölötted nagy szóval, és keseregve kiáltanak; és port hintenek fejeikre, és hamuval hintekeznek meg.
És kopaszra nyírják magokat éretted; és szőrzsákokba öltöznek, és siratnak téged lelkök keserűségében igen keserves sirással.
És siralom-éneket kezdenek rajtad, és így siratnak téged: Melyik olyan, mint Tírus, mely elnémúlt a tenger közepén?
Te, ki a tengerről szállított árúid által betöltöttél sok népet; gazdagságod és néped sokaságával dúsakká tetted a föld királyait:
most megrontattál a tengeren; a vizek mélységeibe estek a te gazdagságaid és mind a benned volt sokaság.
A szigetek lakói mind álmélkodnak rajtad, és azok királyai mind megijedvén a förgetegtől, szinökben elváltoznak.
A népek kereskedői süvöltenek rajtad; mert semmivé lettél, és soha többé nem leszesz.
Jövendölés Tírus királya ellen; Szídon ellen. Izrael visszatérése előre hirdettetik.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! mondd Tírus fejedelmének: Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy fölfuvalkodott a te szived és mondottad: Isten vagyok én, és Isten székén ülök a tenger szivében, holott pedig ember vagy, és nem Isten, és szivedben Istennek állítottad magadat;
(Ime bölcsebb vagy te Dánielnél; semmi titok nincs tőled elrejtve.
A te bölcseségeddel és okosságoddal erősséget szerzettél magadnak, aranyat és ezüstöt gyüjtöttél kincstáradba.
A te nagy bölcseséged és kereskedésed által nevelted hatalmadat; és szived fölfuvalkodott a te erődben.)
azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy fölfuvalkodott szived, mintha Isten volnál,
azért ime rádhozom a nemzetek közől a legerősebb idegeneket; ezek kivonják kardjaikat a te szép bölcseséged ellen, és megfertőztetik ékességedet.
Megölnek és lerántanak téged, és meghalsz a tenger szivében a megöltek halálával.
Vajjon így szólsz-e megölőid előtt is, mondván: Isten vagyok én! – holott ember vagy, és nem Isten – a te megölőid kezében?
A körülmetéletlenek halálával halsz meg az idegenek keze által; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.
És lőn az Úr beszáde énhozzám, mondván: Ember fia! kezdj siralmat Tírus királya fölött,
és mondd neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Te vagy a hasonlatosság pecsétje, tele bölcseséggel és tökéletes ékességgel.
Az Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt öltözeted, karniol, topáz és jáspis, krizolit, ónix és berill, zafir, rubin és smaragd; arany volt a te ékszered, és sípjaid készen állottak az naptól, melyen létre jöttél.
Te voltál a kiterjesztett és befödöző kerub; én téged az Isten szent hegyére helyeztelek, s te a tüzes kövek között jártál.
Tökéletes voltál utaidban létre jöveted napjától, mignem gonoszság találtatott benned.
De kereskedésed nagysága által belsőképen elteltél gonoszsággal, és vétkeztél; azért letaszítalak téged az Isten hegyéről és elvesztelek, oh befödöző kerub, a tüzes kövek közől.
Szived fölfuvalkodott ékességedben, szépséged által elvesztetted bölcseségedet; azért a földre vetlek téged, a királyok színe elé állítalak, hogy nézzenek téged.
A te gonoszságod sokasága, és kereskedésed hamissága által megfertőztetted szentélyedet; azért tüzet támasztok benned, mely megemészszen téged, és hamuvá teszlek téged a földön mindazok színe előtt, kik látnak tégedet.
Mindnyájan, kik látnak téged a nemzetek közől, elálmélkodnak rajtad, hogy semmivé lettél, és soha többé nem leszesz!
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Szídon ellen, és jövendölj felőle,
és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én a te ellened, Szídon! és megdicsőittetem benned, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor itéletet tartok fölötte és megszenteltetem benne.
És mirigyhalált bocsátok rája, és vérontást az ő utczáira; és a fegyver által megöltek elhullanak benne köröskörűl, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
És nem leszen többé Izrael házának keserítő botránya, és fájdalmat szerző tövis mindenünnen azoktól, kik ellenkeznek vele, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mikor összegyüjtöm Izrael házát a népek közől, melyik közé elszéledtenek, megszenteltetem őbennök a nemzetek előtt; és az ő földükön fognak lakni, melyet én szolgámnak, Jákobnak adtam.
És bátorságban laknak majd azon, házakat építenek és szőllőket ültetnek, biztosságban laknak, mikor itéletet tartok mindazok fölött, kik velök ellenkeznek köröskörűl; és megtudják, hogy én vagyok az ő Urok Istenök.
Jövendölés Egyiptom pusztulásáról, mely azonban negyven év múlva ismét némi jólétre jut. Ismételt jövendölés Egyiptom pusztulásáról. Igéret Izraelhez.
A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak tizenegyedik napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Fáraó, az egyiptomi király ellen, és jövendölj róla és egész Egyiptomról.
Szólj és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened kelek, Fáraó, Egyiptom királya! te nagy sárkány, ki folyóvizeidnek közepette fekszel, és mondod: Enyém a folyóvíz, és én alkottam magamat.
Én zabolát vetek állaidra, és folyóvized minden halait a te pikkelyeidhez ragasztom; és kivonlak téged folyóvizeid közől, és minden te halaid pikkelyeidhez tapadnak.
És a pusztába vetlek téged és folyóvized minden halait; a földszinre esel, nem szedetel össze, egybe sem gyüjtetel; a földi vadaknak és az égi madaraknak adlak téged, hogy megemészszenek.
És megtudják Egyiptom minden lakói, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy nádszála voltál Izrael házának. [Izai. 36,6.]
Mikor kézbe fognak téged, eltöredezel, és megszaggatod egész vállokat; s mikor ők rád támaszkodnak, te összetörvén, megsérted egészen veséiket.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fegyvert hozok rád, és kiölöm belőled az embert és barmot.
És Egyiptom földe pusztává leszen, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy azt mondottad: Enyém a folyóvíz, és én alkottam azt.
Azért ime én terád és folyóvizeidre jövök, és Egyiptom földét sivataggá teszem, elpusztítva fegyverrel Szienes tornyától Szerecsenország határaig.
Nem megy azon át ember lába, barom lába sem jár abban, és laktalan leszen negyven esztendeig.
És Egyiptom földét pusztává teszem a puszta földek között, és az ő városait a lerontott városok között, és puszták lesznek negyven esztendeig; és az egyiptomiakat szétszórom a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: A negyven esztendő végével egybegyüjtöm Egyiptomot a népek közől, melyeknél elszéledve voltak,
és visszahozom Egyiptom foglyait, és helyezem őket Fatures földére, az ő születésök földére; és kis országgá lesznek ott,
a többi országok között legkisebbé; és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölött; és megkevesbítem őket, hogy ne uralkodjanak a nemzeteken.
Nem is lesznek többé Izrael házának bizodalomúl, gonoszságra tanítván, hogy elfussanak és kövessék őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónap elsején, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! Nabukodonozor, Babilon királya az ő seregével kemény szolgálatot tétetett Tírus ellen; minden fő megkopaszúlt, és minden váll szőre elment; és jutalom nem adatott neki, sem az ő seregének Tírus ellen tett szolgálatáért; melylyel nekem ellene szolgált.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én Nabukodonozornak, a babiloni királynak átadom Egyiptom földét; és elveszi annak népsokaságát, és fölzsákmányolja ragadományait, és elrabolja martalékait; s ez leszen jutalma seregének, [Jerem. 46,2.]
és a munkának, melylyel szolgált ellene; neki adom Egyiptom földét, azért, hogy részemre munkálkodott, úgymond az Úr Isten.
Az napon szarva nő Izrael házának, és neked fölnyitom szádat közöttük; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Folytatás. Egy korábbi jövendölés ugyanazon ország ellen.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! jövendölj és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ordítsatok, jaj, jaj a napnak!
mert közel vagyon a nap, és közelget az Úr napja; a borús nap a nemzetek ideje leszen.
És fegyver jő Egyiptomra, és félelem leszen Szerecsenországon, mikor elesnek a sebesűltek Egyiptomban, és elvitetik az ő népsokasága, és alapjai földúlatnak.
Szerecsenország és Líbia és a lídiusok és mind a többi népség, Kúb, és a szövetség földének fiai velök együtt fegyver alatt hullanak el.
Ezeket mondja az Úr Isten: És elesnek Egyiptom támogatói, és lerontatik az ő uralmának kevélysége; Szienes tornyától fogva fegyver alatt hullanak el benne, úgymond a seregek Ura Istene;
és elszélednek a puszta földek között, és városai a puszta városok között lesznek.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet bocsátok Egyiptomra, és megrontatnak minden ő segítői.
Az napon követek mennek ki az én színem elől hajókon, hogy megtörjék Szerecsenország bizakodását; és félelem leszen bennök Egyiptom napján, mely kétségkivűl eljő.
Ezeket mondja az Úr Isten: Megszűntetem Egyiptom népsokaságát Nabukodonozor, a babiloni király keze által.
Ő és népe vele, a legerősbek a nemzetek között, elhozatnak a föld megrontására; és kivonják kardjaikat Egyiptomra, és betöltik a földet megöltekkel.
És a folyóvizek medreit kiszárasztom, és a földet igen gonoszok kezeibe adom, és elpusztítom a földet, és mind, a mi azon vagyon, az idegenek keze által; én, az Úr, mondottam ezt.
Ezeket mondja az Úr Isten: És lerontom a képszobrokat, és kiírtom a bálványokat Memfisből; és Egyiptom földéről nem leszen többé fejedelem; és réműletet bocsátok Egyiptom földére. [Zakar. 13,2.]
És elpusztítom Fatures földét, és tüzet bocsátok Tafnisra, és itéletet tartok Alexandriában.
És kiöntöm boszúságomat Peluziumra, Egyiptom erősségére, és megölöm Alexandria népsokaságát.
És tüzet bocsátok Egyiptomra, mint a szűlőasszony, oly fájdalmat fog szenvedni Peluzium, és Alexandria széthányatik, és Memfisben mindennapi lesz a szorongattatás.
Heliopolis és Bubasztos ifjai fegyver alatt hullanak el, és ők magok fogságra vitetnek.
És Tafnisban elsötétűl a nap, mikor összetöröm ott Egyiptom királyi pálczáit; és meg fog szűnni benne hatalmának kevélysége; felhő borítja be őt, leányai pedig fogságra vitetnek.
Mert itéletet tartok Egyiptomban; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
És lőn a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónak hetedikén, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! Fáraónak, Egyiptom királyának karját eltörtem; és ime nem tekergették be, hogy meggyógyúljon, nem kötötték be ruhákkal, és nem göngyölték be kötésekkel, hogy visszanyervén erejét, kardot forgathasson.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én Fáraóra, Egyiptom királyára (megyek), és összezúzom az ő erős, de eltört karját; és kiütöm a kardot kezéből;
és szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra.
Megerősítem a babiloni király karjait, és kardomat kezébe adom; és eltöröm Fáraó karjait, jajgatva fognak jajgatni a megöltek az ő színe előtt.
És megerősítem a babiloni király karjait, és Fáraó karjai leesnek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, midőn kardomat a babiloni király kezébe adom, s ő kivonja azt Egyiptom földére.
És szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket országokra, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Az asszíriai birodalom bukása például állíttatik föl Egyiptom bukására nézve.
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónak első napján, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! mondd Fáraónak, az egyiptomi királynak, és az ő népének: Kihez lettél hasonló a te nagyvoltodban?
Ime Asszúr, mint a czédrusfa a Libanon hegyén, szép ágakkal és árnyékos levelekkel és nagy magassággal, és a sürű lombok közől kiemelkedett az ő teteje.
A vizek táplálták őt, a mély víz magasztalta fel őt; folyói szivárogtak gyökerei körűl, és patakjait kiárasztotta a tartomány minden fájára.
Azért fölemelkedett az ő magassága a tartomány minden fája fölé; és megsokasodtak az ő csemetéi, és fölemelkedtek ágai a bőséges vizek miatt.
És midőn kiterjesztette árnyékát, ágain fészkeket raktak mind az égi madarak, és ágai alatt fajzottak mind az erdei vadak; és árnyékában lakik vala igen sok nemzet gyülekezete.
És igen szép vala ő nagyságával és szélesen kiterjedett csemetéivel, mert az ő gyökere bőséges vizek mellett vala.
Magasabb czédrusfák nem voltak annál az Isten paradicsomában, a jegenyefák nem érték el annak magasságát, és a platanusfák nem mérköztek annak ágaihoz; Isten paradicsomában semmi fa sem hasonlított ahhoz és az ő szépségéhez.
Mert ékessé tettem őt sok és sürű lombokkal; és irigykedtek rája a gyönyörűség minden fái, melyek az Isten paradicsomában valának.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy magasra növekedett, és fölemelte tetejét a zöld és sürű lombok között, és szive fölfuvalkodott az ő magassága miatt:
a pogányok legerősbjének kezeibe adtam őt, ki kedve szerint bánik majd vele; azt ő istentelensége miatt elvetettem őt.
És kivágják őt az idegenek és a legkegyetlenebb nemzetek, és ledöntik őt a hegyeken, és minden völgyben széthullanak ágai, és összetöredeznek csemetéi a föld minden kőszikláján; és eltávoznak árnyéka alól a föld minden népei, és elhagyják őt.
Az ő romjain laktak mind az égi madarak, és ágain voltak mind a vidék vadai.
Azért ne fuvalkodjanak föl magasságukban a vizek mellett való fák, és ne törekedjenek magasra az árnyékos és leveles ágak között, és vízzel öntöztetve, ne büszkélkedjenek magasságukban; mert mindnyájan halálra adatnak az alvilágra, az emberek azon fiai között, kik leszállanak a sírgödörbe.
Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen leszállott az alvilágba, siralmat szerzettem, és beborítottam őt tengerrel, de meggátoltam az ő folyóvizeit, és visszatartottam a sok vizet; és bánkódott fölötte a Libanon, és a vidék fái mind megrendűltek.
Az ő leomlásának zuhanásával fölindítottam a nemzeteket, mikor leszállítottam őt az alvilágba azokkal, kik a sírgödörbe lementenek; és megvigasztalódtak az alvilágban a gyönyörű kert minden jeles és szép fái a Libanonhegyén, mindazok, melyeket a vizek nedvesítettek.
Mert ezek is leszállanak vele az alvilágba a fegyverrel megöltekhez; és minden segéde az ő árnyéka alatt fog ülni a nemzetek között.
Kihez lettél hasonlóvá? oh te nemes és magas a gyönyörű kert fái között! Ime lesülyedsz a gyönyörű kert fáival az alvilágba; a körűlmetéletlenek között fogsz aludni azokkal, kik fegyverrel megölettek; igy jár Fáraó és minden ő sokasága, úgymond az Úr Isten.
Más két siralom-ének Egyiptom elvesztéről.
És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónak elsején, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! kezdj siralmat Fáraón, Egyiptom királyán, és mondd neki: A nemzetek között oroszlánhoz hasonlítottál, és sárkányhoz, mely a tengerben vagyon; és ide s tova hánytad szarvadat folyóvizeidben, és fölzavartad a vizeket lábaiddal, és eltapodtad azok folyásait.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Kiterjesztem rád az én hállómat összegyűlt népsokaság által, és kivonlak téged varsámmal.
És a földre vetlek téged, a mező szinére vetlek; és rád telepítem mind az égi madarakat, és megelégítem belőled mind a föld vadait.
És a te húsodat a hegyeken elhányom, és betöltöm völgyeidet bűzhödő véreddel.
És megnedvesítem a földet bűzhödő véreddel a hegyekig, és a völgyek betelnek veled.
És mikor meghalsz, beborítom az eget, és elsötétítem csillagait; beborítom a napot felhővel, és a hold nem adja világát.
Az ég minden világitóit szomorúságba ejtem fölötted; és sötétséget bocsátok a te földedre, úgymond az Úr Isten, mikor elhullanak sebesűlteid a föld közepén, úgymond az Úr Isten.
És sok nép szivét fölingerlem, mikor rád hozom a romlást a nemzetek között, oly földeken, melyeket nem ismersz.
És álmélkodásba ejtem rajtad a sok népet; és azok királyai fölötte nagy iszonyodással rettegnek majd miattad, mikor villogni kezd fegyverem orczájok előtt, és remegni fog hirtelen mindenki az ő lelkéért a te romlásod napján.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: A babiloni király fegyvere jő terád.
Az erősek fegyvere által ejtem el a te sokaságodat; e népek mindnyájan győzhetlenek; és elpusztítják Egyiptom kevélységét, és szétszóratik az ő sokasága.
És elvesztem minden barmait, melyek a nagy vizeknél vannak; és nem zavarja föl azokat ember lába többé, barmok körme sem zavarja föl azokat.
Akkor igen tisztákká teszem vizeiket, és folyóikat ömlesztem, mint az olajt, úgymond az Úr Isten.
Mikor pusztává teszem Egyiptom földét, és a föld elhagyatik lakóitól, mikor megverem minden lakosait: akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ez a siralom, melylyel majd siratják őt; a nemzetek leányai siratják őt, Egyiptomot és minden népsokaságát, úgymond az Úr Isten.
És lőn a tizenkettedik esztendőben, (ugyanazon) hónap tizenötödikén, lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! énekelj siralmat Egyiptom népsokasága fölött; és rántsd le őt, magát és az erős nemzetek leányait az alvilágba azokkal, kik leszállanak a sírgödörbe.
Kinél vagy te szebb? Szállj le, és aludjál a körűlmetéletlenekkel.
A fegyverrel megöltek között hullanak el; a fegyver átadatott, lerántják őt és minden népét.
Szólani fognak hozzája az erősek leghatalmasbjai a pokol közepéről, kik az ő segítőivel leszállottak és elaludtak, a körűlmetéletlenek, a fegyverrel megöltek.
Ott van Asszúr és minden ő népsokasága; körülötte az ő sírjai; mindnyájan megölettek és fegyver alatt elhullottak.
Sírjai az alvilág fenekére tétettek; és az ő népsokasága sírja körül vagyon; mindnyájan megölettek és fegyver alatt elhullottak, kik egykoron rettentők voltak az élők földén.
Ott van Élam és minden népsokasága az ő sírja körűl; ezek mindnyájan megölettek és fegyver alatt elhullottak; mint körűlmetéletlenek szállottak le az alvilágba; rémülést terjesztettek az élők földén, de viselik is gyalázatjokat azokkal, kik leszállanak a sírgödörbe.
A megöltek közé helyezték ágyát minden ő népe között; körülötte annak sírjai; ezek mindnyájan körűlmetéletlenek és fegyver által megölettek. Azért, hogy rémülést terjesztettek az élők földén, viselik is gyalázatjokat azokkal, kik leszállnak a sírgödörbe, és a megöltek közé tétettek.
Ott van Mózok és Túbal és minden népsokasága, körülötte az ő sírjai. Ezek mindnyájan körűlmetéletlenek, és megölettek, és fegyver alatt elhullottak; mert félelmet terjesztettek az élők földén.
És nem alusznak az erősekkel, kik ugyan szintén mint körűlmetéletlenek estek el, de fegyvereikkel szálltak az alvilágba, és fegyvereiket fejeik alá tették; az ő gonoszságuk csontjaikban volt, mert az erősek rettentésére voltak az élők földén.
Igy te is a körűlmetéletlenek között tiportatol majd el, és aluszol a fegyver által megöltekkel.
Ott van Idumea és az ő királyai, és minden vezérei, kik seregeikkel adattak a fegyver által megöltekhez és a körűlmetéletlenekkel alvókhoz és a sírgödörbe leszállókhoz.
Ott vannak éjszak minden fejedelmei és mind a vadászok; kik leszállíttattak a megöltekhez, a félénkek és erősségökben megszégyenűltek; kik mint körűlmetéletlenek alusznak a fegyver által megöltekkel, és gyalázatjokat viselik azokkal, kik leszállnak a sírgödörbe.
Látja őket Fáraó, és vigasztalódik minden ő népsokaságán, mely fegyverrel megöletett; Fáraó és minden serege (látja), úgymond az Úr Isten;
mert én rettentésemet bocsátom az élők földére; és aludni fog a körűlmetéletlenek között a fegyver által megöltekkel Fáraó és minden ő népsokasága, úgymond az Úr Isten.
A prófétai tiszt, őrállás. Isten érdem szerint jutalmaz és büntet. Hír Jerusalem bevételéről. Az országban hátramaradottak bűneik miatt megbüntettetnek.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! szólj a te néped fiainak, és mondd nekik: Mikor fegyvert hozok valamely földre, és a föld népe egy férfiút választ köztársai közől, és azt rendeli magának őrállóvá;
és ez látja jőni a fegyvert a földre, és megfujja a kürtöt, és hírt ad a népnek;
és bárki hallván a kürtharsogást, nem őrizkedik, és eljő a fegyver és elveszti őt: vére önnön fején leszen.
Hallotta a kürtharsogást, de nem őrizkedett, vére ő rajta leszen; ha pedig őrizkedik, önnön lelkét megszabadítja.
Ámde ha az őrálló látja a fegyvert jőni, és nem kürtöl; és a nép nem őrizkedik, és eljő a fegyver, és közőle lelket veszít el: emez ugyan az ő gonoszságában éretett, de vérét az őrálló kezéből követelem.
Én, ember fia! őrállóúl adtalak téged Izrael házának; hallván tehát számból a beszédet, hirdesd nekik az én nevemben.
Ha én azt mondom az istentelennek: Istentelen! halállal halsz meg; és te nem szólasz, hogy az istentelen őrizkedjék útjától: ez az istentelen az ő gonoszságában hal meg, de vérét a te kezedből követelem.
Ha pedig te hirdetvén az istentelennek, hogy utairól térjen meg, ő nem tér meg útjáról: ő gonoszságában hal meg, de te lelkedet megszabadítottad.
Te tehát, ember fia! mondd Izrael házának: Igy szólottatok, mondván: A mi gonoszságaink és bűneink rajtunk vannak, és mi azokban elepedünk: hogyan élhessünk tehát?
Mondd nekik: Élek én! úgymond az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem hogy megtérjen az istentelen az ő útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg a ti igen gonosz utaitokról. Miért halnátok meg? Izrael háza! [Ezekiel 18,23.]
Te azért, ember fia! mondd a te néped fiainak: Az igaznak igazsága nem szabadítja meg őt, a mely nap vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem árt neki, a mely nap megtér istentelenségéből; és az igaz nem élhet igazságában, a mely nap vétkezik.
Ha azt mondom is az igaznak, hogy élvén él, de ha bizakodván igazságában, gonoszat cselekszik, minden igazsága elfeledtetik, és ő gonoszságában, melyet elkövetett, abban hal meg.
Ha pedig azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg! és ő bűnbánatot tart vétkeiről, és itéletet s igazságot cselekszik,
és a zálogot visszaadja azon istentelen, és a ragadományt visszatéríti, az élet parancsaiban jár, és semmi gonoszságot nem cselekszik: élvén él, és nem hal meg.
Bűneiből, melyekkel vétkezett, semmi sem tulajdoníttatik neki, mert itéletet és igazságot cselekedett, élvén élni fog.
És mégis azt mondják a te néped fiai: Nem igaz mértékű az Úr útja; holott az ő útjok igazságtalan.
Mert mikor az igaz eltávozik igazságától, és gonoszokat cselekszik, meghal azokban.
És mikor az istentelen eltávozik istentelenségétől, s itéletet és igazságot cselekszik, élni fog azokban.
És mégis azt mondjátok: Nem igaz az Úr útja. Én mindeniket az ő útja szerint itélem meg közőletek, Izrael háza! [Ezekiel 18,25.]
És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónak ötödikén elköltözésünk óta, jöve énhozzám Jerusalemből egy menekvő, mondván: Földúlatott a város!
De az Úr keze vala rajtam estve, mielőtt eljött a menekvő; és megnyitá számat, mielőtt reggel hozzám jött, és megnyittatván az én szám, nem hallgaték többé.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! kik e romokban laknak Izrael földén, szólván, azt mondják: Egyedűl volt Ábrahám, és örökségűl bírta a földet; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott a föld örökségűl.
Azért mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Kik (húst) vérrel esztek, és szemeiteket fölemelitek undokságaitokra, és vért ontotok, vajjon fogjátok-e bírni a földet örökségűl?
Kik fegyverben állotok, utálatosságokat cselekesztek, és megfertőztetitek kiki az ő felebarátja feleségét: ti fogjátok-e bírni a földet örökségűl?
Ezeket mondd nekik: Igy szól az Úr Isten: Élek én! hogy kik a romokon laknak, fegyver alatt hullanak el; és ki a mezőn vagyon, a vadaknak adatik megemésztésre; kik pedig az erősségekben és barlangokban vannak, mirigyhalállal halnak meg.
És pusztává teszem a földet és kietlenné, és megszűnik az ő kevély erőssége, és elpusztúlnak Izrael hegyei, úgy hogy senki sem leszen, ki azokon átmenjen.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor pusztává teszem földjöket és kietlenné, mindazon utálatosságok miatt, melyeket cselekedtek.
Ámde, ember fia! a te néped fiai felőled szólnak a falak mellett és a ház-ajtókban, és egyik a másiknak szól, a férfi az ő felebarátjának, mondván: Jertek és halljuk, micsoda beszéd az, mely az Úrtól jő?
És hozzád jőnek, mint mikor a nép összegyűl, és leül előtted, de nem cselekszik meg azokat; mert énekszóra fordítják azokat, szivök pedig fösvénységöket követi;
olyan vagy nekik, mint egy víg dal, melyet kedves és gyönyörűséges szóval énekelnek; ők meghallgatják igéidet, de nem cselekszik azokat.
De mikor eljő, a mi megmondatott (mert ime már jő), akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Jövendölés a rosz pásztorok ellen. Az Úr itéli a pásztorokat és a nyájat. Ő támasztja a fölkentet, az új Dávidot, a pásztorok pásztorát, és békeszövetséget köt.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! jövendölj Izrael pásztorairól; jövendölj és mondd a pásztoroknak: Ezeket mondja az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, kik önmagokat legeltetik vala! Nem a nyájat kell-e legeltetni a pásztoroknak? [Jerem. 23,1. Ezekiel 13,3.]
A tejet megettétek, és a gyapjúval magatokat ruháztátok, és a mi kövér volt, megöltétek; az én nyájamat pedig nem legeltettétek,
az erőtlent nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elhajtottat vissza nem hoztátok, és a mi elveszett vala, nem kerestétek; hanem keménységgel uralkodtatok rajtok és hatalmaskodással.
És elszéledtek az én juhaim, azért, hogy nem volt pásztoruk, és mind a mezei vadak eledelévé lettek, és elszéledtek.
Tévedeztek az én nyájaim minden hegyen és minden magas halmon; és elszéledtek az egész föld szinén az én nyájaim, és nem volt, ki fölkeresse, nem volt, mondom, ki fölkeresse.
Azért, pásztorok! halljátok az Úr igéjét.
Élek én! úgymond az Úr Isten: Mivelhogy az én nyájaim ragadománynyá lettek és az én juhaim mind a mezei vadak eledelévé, azért, hogy nem volt pásztoruk, (mert pásztoraim nem keresték az én nyájamat), hanem a pásztorok önmagokat legeltették, és nyájamat nem legeltették;
azért, pásztorok! halljátok az Úr igéjét:
Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én magam leszek a pásztorok ellen, az én nyájamat követelni fogom kezökből, és végezek velök, hogy többé ne legeltessék a nyájat, és önmagokat se legeltessék többé a pásztorok; és megszabadítom nyájamat az ő szájokból, és nem leszen az nekik többé eledelűl.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Ime én magam keresem föl juhaimat, és meglátogatom őket.
A mint a pásztor meglátogatja nyáját az napon, mikor elszéledett juhai között vagyon, úgy látogatom én meg juhaimat, és megszabadítom őket mindazon helyekről, melyekre elszéledtek volt a fölleg és sötétség napján.
És kivezetem őket a népek közől, és beviszem saját földükre; és legeltetem őket Izrael hegyein a patakoknál, és a föld minden lakhelyén.
Igen bőséges mezőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott nyugosznak meg a zöldellő füvön, és a kövér legelőkön legelnek majd Izrael helyein.
Én legeltetem juhaimat; és én pihentetem meg őket, úgymond az Úr Isten.
A mi elveszett, fölkeresem, és a mi elhajtatott, visszahozom; a mi megsérűlt, bekötöm, és a mi erőtlen, megerősítem; a mi kövér és erős, megőrzöm, és legeltetem azokat, a mint illik.
Tinektek pedig, én nyájaim! ezeket mondja az Úr Isten: Ime én itéletet teszek a juh és juh, a kosok és bakok között.
Nem volt-e nektek elég, hogy a jó legelőt leéltétek, azonfölűl legelőtök maradékait is eltapodtátok lábaitokkal, és miután igen tiszta vizet ittatok, a többit lábaitokkal fölzavartátok?
S így az én juhaimnak az volt legelője, mit ti lábaitokkal eltapodtatok, és a mit lábaitok fölzavartak vala, azt itták.
Azért ezeket mondja nektek az Úr Isten: Ime én magam teszek itéletet a kövér és ösztövér juhok között.
Mivelhogy oldalaitokkal és vállaitokkal taszigáltátok, és szarvaitokkal ökleltétek mind az erőtlen juhokat, mígnem elszéledtenek:
megszabadítom az én nyájamat, és nem leszen az többé ragadományúl, és itéletet teszek a juh és juh között.
És támasztok nekik egy pásztort, ki őket legeltesse, az én szolgámat, Dávidot; ő legelteti majd őket, és ő leszen nekik pásztoruk. [Izai. 40,11. Ján. 1,45.]
Én, az Úr, pedig nekik Istenök leszek, és az én szolgám, Dávid, közöttük fejedelem; én, az Úr, mondottam ezt.
És béke-szövetséget szerzek velök, és a gonosz vadakat kiírtom a földről; és kik a pusztában laknak, bátorságosan alusznak a vadonban.
És megáldom őket az én halmom körűl, és jó esőt adok idejében; áldásos esők lesznek.
És a mező fája megadja gyümölcsét, és a föld megadja termését, és földükön félelem nélkül lesznek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor összetöröm igájok lánczait, és kiszabadítom őket a rajtok uralkodók kezéből.
És nem lesznek többé ragadományúl a pogányok között, a föld vadai sem eszik meg őket, hanem bízvást laknak minden rettegés nélkül.
És támasztok nekik nevezetes sarjadékot; és többé nem fogyatkoznak el éhség miatt a földön, és nem viselik többé a pogányok gyalázatát.
És megtudják, hogy én, Urok Istenök, velök vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem, úgymond az Úr Isten.
Ti pedig nyájaim, az én legelőm nyájai, emberek vagytok; és én, a ti Uratok Istenetek, úgymond az Úr Isten. [Ján. 10,11.]
Jövendölés az edomiták ellen, a zsidóknak kárörvendő és nagyravágyó ellenségeik ellen.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Szeir hegye ellen, és jövendölj róla, és mondd neki:
Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én ellened kelek, Szeir hegye! és kinyujtom rád kezemet, és pusztává teszlek téged és kietlenné.
Városaidat lerontom, és te elhagyatol, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Mivelhogy örökös ellenség voltál, és berekesztvén Izrael fiait, a fegyver kezeibe adtad az ő nyomorúságuk idején és gonoszságuk végbüntetésének idején;
azért, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy vérbe keverlek, és a vér üldözni fog téged; és mivel a vérséget gyülölted, a vér fog üldözni téged.
És Szeir hegyét pusztává és kietlenné teszem, és elveszem belőle az odamenőt és visszatérőt.
És betöltöm hegyeit az ő megölteivel; halmaidon és völgyeidben és a patakoknál a fegyver által megöltek elhullanak.
Örökkévaló pusztává teszlek téged, és városaidat többé nem lakják; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Mivelhogy azt mondottad: A két nemzetség és a két föld enyéim lesznek, és örökségűl bírom azokat, holott az Úr ott vagyon;
azért, élek én! úgymond az Úr Isten, hogy a te haragod szerint cselekszem, és a te irígységed szerint, melylyel te bántál, gyülölvén őket; és megismertetem általok, mikor téged megitéllek.
És megtudod, hogy én, az Úr, hallottam minden gyalázásodat, melyeket Izrael hegyeiről szólottál, mondván: Az elpusztúltak nekünk adattak megemésztésre!
És rám támadtatok szájatokkal, és rágalmaztatok engem beszédeitekkel; én hallottam.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mikor az egész föld örvendez, pusztává teszlek téged.
A mint örűltél Izrael házának örökségén azért, hogy elpusztúlt: úgy cselekszem veled; elpusztúlsz, Szeir hegye és egész Idumea! és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Az izraeliták visszatérnek hazájokba, de nem saját érdemeikért, hanem Isten dicsőségeért. Az új állapot leirása.
Te pedig, ember fia! jövendölj Izrael hegyeiről, és mondd: Izrael hegyei! halljátok az Úr igéjét:
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy azt mondotta az ellenség felőletek: Vigadjunk, az örök magasok nekünk adattak örökségűl!
azért jövendölj, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy elpusztítva és köröskörűl eltapodva vagytok, és örökségűl lettetek a többi népeknek, és nyelvre szóra kerűltetek, és a nép gyalázatára;
ennélfogva, Izrael hegyei! halljátok az Úr Isten igéjét: Ezeket mondja az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a patakoknak és völgyeknek, a puszta romoknak és elhagyott városoknak, melyeket elpusztítottak és kicsúfoltak a többi nemzetek köröskörűl;
azért ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy haragom tüzében szólottam a többi nemzetekről, és az egész Idumeáról, kik magoknak foglalták az én földemet örökségűl vigadozva, teljes szívvel és lélekkel, és kirabolván azt, elpusztították;
tehát jövendölj Izrael földéről, és mondd a hegyeknek és halmoknak, a hegyormoknak és völgyeknek: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én haragomban és búsulásomban szólottam, mivelhogy a népek gyalázatát szenvedtétek.
Ugyanazért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölemeltem kezemet: hogy a nemzetek, melyek körűletek vannak, magok viseljék gyalázatjokat.
Ti pedig, Izrael hegyei! neveljétek ágaitokat, és gyümölcsöteket teremjétek meg az én népemnek, Izraelnek, mert közel van, hogy eljőjön (az idő).
Mert ime én hozzátok jövök, és hozzátok térek, hogy fölszántva és maggal bevetve legyetek.
És megsokasítom nálatok az embereket és Izrael egész házát; és lakni fogják a városokat, és az omladékok megújíttatnak.
És betöltelek titeket emberekkel és barmokkal, és megsokasodnak és gyarapodnak; és úgy betelepítelek titeket, mint kezdetben, és nagyobb jókkal ajándékozlak meg, mint eleinte; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És embereket viszek rátok, az én népemet, Izraelt, és örökségűl bírni fognak tégedet; és örökségűl leszesz nekik, és nem leszesz többé nálok nélkül.
Ezeket mondja az Úr Isten: Mivelhogy azt mondják felőletek: Megemészted az embereket, és megfojtod nemzetségedet;
azért nem emészted meg többé az embereket, és nemzetségedet nem ölöd meg ezután, úgymond az Úr Isten.
Nem fogom többé hallatni tebenned a pogányok csúfolását, és a népek gyalázatát semmiképen sem viseled, és nemzetségedet nem veszted el többé, úgymond az Úr Isten.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ember fia! Izrael háza saját földén lakott, és megfertőztette azt útai és törekvései által; mint a havi-folyásúnak tisztátalansága, olyan lett útja előttem.
És kiöntöttem rájok haragomat a vér miatt, melyet kiontottak a földre, és mivel azt bálványaikkal megfertőztették.
És szétszórtam őket a nemzetek közé, és elszéledtek országokra; útaik és találmányaik szerint itéltem meg őket.
És eljutván a pogányok közé, kikhez mentenek, megfertőztették az én szent nevemet, mikor az mondatott felőlük: Ez az Úr népe, és az ő földéről jöttek ki. [Izai. 52,5. Rom. 2,24.]
De tekintettel voltam az én szent nevemre, melyet Izrael háza megfertőztetett vala a pogányok között, kikhez bementenek.
Azért mondd meg Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Nem tiérettetek cselekszem ezt, Izrael háza! hanem az én szent nevemért, melyet megfertőztettetek a pogányok között, kikhez bementetek.
És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a nemzetek között, melyet közöttök megfertőztettetek; hadd tudják meg a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, úgymond a seregek Ura, mikor általatok megszenteltetem előttök.
Mert kiviszlek titeket a pogányok közől, és összegyűjtelek minden földről, és visszavezetlek saját földetekre.
És tiszta vizet öntök rátok, és megtisztúltok minden förtelmetektől, és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket.
És adok nektek új szivet, és új lelket adok belétek; és elveszem a kő-szivet testetekből, és hús-szivet adok nektek. [Ezekiel 11,19.]
És az én lelkemet adom belétek, és megteszem, hogy parancsaimban járjatok, és itéleteimet megőrizzétek és cselekedjétek.
És lakni fogtok a földön, melyet atyáitoknak adtam, s ti az én népem lesztek, és én Istenetek leszek.
És megszabadítlak titeket minden förtelmetektől; és eléteremtem a gabonát, és megsokasítom azt, és nem vetek rátok éhséget.
És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező terméseit, hogy ne viseljétek többé az éhség gyalázatát a nemzetek között.
És meg fogtok emlékezni gonosz utaitokról, és nem jó törekvéseitekről, és megutáljátok gonoszságtokat és vétkeiteket.
Nem tiérettetek cselekszem ezt, úgymond az Úr Isten, legyen ez tudtotokra; szégyenűljetek meg és pirúljatok utaitok miatt, Izrael háza!
Ezeket mondja az Úr Isten: Az napon, melyen megtisztítlak titeket minden gonoszságtoktól, és betelepítem a városokat, és megújitom az omladékokat,
és az elhagyott föld megmíveltetik, mely azelőtt puszta volt minden útonjáró szemei előtt,
azt fogják mondani: Ez a míveletlen föld olyanná lett, mint a gyönyörűség kertje, és a puszta, elhagyott és földúlt városok megerősítve állanak.
És megtudják a pogányok, a mennyien csak meghagyatnak körűletek: hogy én, az Úr, építettem föl az omladékokat, ültettem be a parlagot; én, az Úr, szólottam és megcselekedtem.
Ezeket mondja az Úr Isten: Még ebben is kegyesnek talál engem Izrael háza, hogy megcselekedjem nekik: Megsokasítom őket, mint az emberek nyáját,
mint a szent nyájat, mint Jerusalem nyáját az ő ünnepein; úgy lesznek az elpusztúlt városok telve emberek nyájaival, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
A halottak feltámadása. Júda- és Izrael-országok isméti egyesűlése.
Lőn énrajtam az Úr keze, és kivezete engem az Úr lelke által, és letőn engem egy mező közepén, mely rakva vala csontokkal.
És elhordoza engem azok mellett köröskörűl; igen sok vala pedig a mező szinén, és fölötte igen száraz mind.
És mondá nekem: Ember fia! véled-e hogy élni fognak e csontok? És mondám: Uram Isten! te tudod.
És mondá nekem: Jövendölj e csontokról, és mondd nekik: Száraz csontok! halljátok az Úr igéjét.
Ezeket mondja az Úr Isten e csontoknak: Ime én lelket bocsátok belétek, és élni fogtok.
És inakat adok rátok, és húst nevelek rajtatok, és bőrt borítok rátok, és lelket adok nektek, és élni fogtok, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és zörgés lőn, midőn jövendöltem, és ime mozdúlás, és csont csonthoz járúla, mindenik az ő foglalásához.
És látám, és ime azokon inak és hús növekedének, és bőr borítá be felűl azokat, de lelkök nem vala.
És mondá nekem: Jövendölj a lélekhez, jövendölj, ember fia! és mondd a léleknek: Ezeket mondja az Úr Isten: A négy szél felől jőj elé, lélek! és lehelj ezen megöltekre, és elevenedjenek föl.
És jövendölék, a mint parancsolta vala nekem, és beléjök szálla a lélek, és fölelevenedének, és lábaikra állanak fölötte igen nagy sereg.
És mondá nekem: Ember fia! ezek a csontok mind Izrael háza; ők azt mondják: Csontjaink elszáradtak, és elenyészett reménységünk, és kivágattunk.
Azért jövendölj és mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem! és beviszlek Izrael földére.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket koporsóitokból, én népem!
És belétek adom lelkemet, és élni fogtok, és megnyugtatlak titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szólottam ezt és megcselekedtem, úgymond az Úr Isten.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Te, ember fia! végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és az ő társaié, Izrael fiaié; és végy más fát, és írd rá: Józsefé, Efraim törzsökéé, és Izrael egész házáé, az ő társaié.
És illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz, egy fává, és foglald össze kezedben.
Mikor pedig szólnak neked a te néped fiai, mondván: Nem jelented-e meg nekünk, mit akarsz ezekkel?
szólj nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én fölveszem József fáját, mely Efraim kezében vagyon, és Izrael nemzetségeit, melyek ahhoz foglalvák, és együvé teszem azokat Júda fájához, és egy fává teszem, és egygyé lesznek az ő kezében.
Legyenek pedig a fák, melyekre írsz, kezedben az ő szemeik előtt.
És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én kiveszem Izrael fiait a nemzetek közől, melyekhez mentenek, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és elviszem őket saját földükre.
És egy nemzetté teszem őket a földön Izrael hegyein, és egy király leszen mindnyájokon uralkodó; és nem lesznek többé két nemzet, és nem oszlanak ezentúl két országra. [Ján. 10,16.]
És nem fertőződnek meg többé bálványaikkal, undokságaikkal és gonoszságaikkal; és kiszabadítom őket mindazon lakhelyekből, melyekben vétkeztenek, és megtisztítom őket, és népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek.
És az én szolgám, Dávid, lesz király felettök, és egy pásztoruk leszen mindnyájoknak; itéleteimben fognak járni, és parancsaimat megőrzik és megtartják azokat. [Izai. 40,11. Jerem. 23,5. Ezek. 34,23. Dán. 9,24. Ján. 1,45.]
És azon földön fognak lakni, melyet az én szolgámnak, Jákobnak adtam, melyben atyáitok laktak; és azon laknak majd ők és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké, és Dávid, az én szolgám, lesz fejedelmök mindörökké.
És béke-szövetséget szerzek velök, mely örök szövetség lesz nekik; és meggyökeresítem őket és megsokasítom, és szentélyemet közéjök helyezem mindörökké. [Zsolt. 109,4. 116,2. Ján. 12,34.]
És hajlékom közöttük leszen, és nekik Istenök leszek, és ők az én népem lesznek.
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok Izrael megszentelője, mikor az én szentélyem közöttük leszen mindörökké.
Jövendölés Góg és Magóg ellen.
És lőn az Úr beszéde énhozzám, mondván:
Ember fia! fordítsd orczádat Góg ellen, Magóg földe ellen, Mózok és Túbal főfejedelme ellen, és jövendölj felőle,
és mondd neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek. Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme!
És megkeringetlek téged, és zabolát vetek álladra, és kiviszlek téged és egész hadseregedet, a lovakat és mind a pánczélokba öltözött lovasokat, a nagy sokaságot, kik dárdát és paizst és kardot fognak;
a persák, szerecsenek és líbiaiak velök, mindnyájan paizst és sisakot viselők.
Gómer és minden ő serege, Togorma háza éjszak táján; és minden ő ereje, és sok nép teveled.
Készűlj és fegyverezd föl magadat és minden sokaságodat, mely hozzád gyűlt, és légy parancsolójok.
Sok idő múlva meglátogattatol, az utolsó esztendőben eljösz a földre, mely megszabadúlt a fegyvertől, és sok nép közől gyüjtetett egybe Izrael hegyeire, melyek szüntelen puszták voltak; ez a népek közől hozatott ki, és mindnyájan bízvást laknak benne.
Feljövén pedig, mint a szélvész, úgy jösz el, és mint a felhő, hogy ellepjed a földet te és minden sereged és a sok nép teveled.
Ezeket mondja az Úr Isten: Az nap tanácsok ötlenek szivedbe, és igen gonosz gondolatokat fogsz gondolni,
és azt mondod: Elindúlok a kerítetlen földre; elmegyek a nyugvókhoz és bátorságban lakókhoz, ezek mindnyájan kőkerítés nélkül laknak, zárjok és kapujok nincs nekik;
hogy ragadományokat foglalj, és dúlásnak essél; hogy azokra vesd a te kezedet, kik el voltak hagyatva, s azután helyreállíttattak, és a népre, mely a nemzetek közől gyüjtetett, mely bírni és lakni kezdette a föld közepét.
Szába és Dédan és Tarzis kereskedői és ezek minden oroszlánai azt mondják neked: Vajjon ragadományt vinni jösz-e te? Ime zsákmányfoglalásra gyűjtötted sokaságodat, hogy elragadd az ezüstöt és aranyat, elvidd a jószágot és vagyont, és mérhetlen zsákmányt rabolj.
Azért jövendölj, ember fia! és mondd Gógnak: Ezeket mondja az Úr Isten: Vajjon az napon, mikor bizvást fog lakni az én népem, Izrael, nem tudod-e ezt meg?
És eljösz helyedről az éjszak tájairól és sok nép veled, mindnyájan lovasok, nagy sereg és erős had.
És fölmégy az én népemre, Izraelre, mint a felhő, hogy ellepjed a földet. Te utolsó napjaidban leszesz, és elhozlak téged az én földemre, hogy a nemzetek megismerjenek engem, mikor megszenteltetem benned, oh Góg, az ő szemeik előtt.
Ezeket mondja az Úr Isten: Igen, te vagy az, kiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izrael prófétái által, kik azon idők napjaiban jövendöltenek, hogy elhozlak téged rájok.
És leszen az napon, Gógnak Izrael földére jövetele napján, úgymond az Úr Isten, fölkel az én haragom búsulásomban;
fölhevülésemben, az én haragom tüzében szólottam ezt. Mert az napon nagy rengés leszen Izrael földén;
és megréműlnek színem előtt a tenger halai és az ég madarai, a mező vadai és minden csúszómászó, mely a földön mozog, és mind az emberek, kik a föld színén vannak; és összeroskadnak a hegyek, és ledőlnek a kerítések, és minden kőfal leomlik a földre. [Máté 24,29. Luk. 21,25.]
És összehívom ellene minden hegyemen a fegyvert, úgymond az Úr Isten, kinekkinek fegyvere az ő atyjafia ellen lesz irányozva.
És megitélem őt mirigyhalállal és vérrel, sebes záporral és igen nagy jégesővel; tüzet és kénkövet bocsátok esőűl rája és az ő hadára, és a sok népre, melyek vele vannak.
Akkor majd fölmagasztaltatom és megszenteltetem; és ismeretes leszek igen sok nemzet szemei előtt, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Folytatás.
Te pedig, ember fia! jövendölj Góg ellen, és mondd: Ezeket mondja az Úr Isten: Ime én terád megyek, Góg, Mózoknak és Túbalnak főfejedelme,
és megkeringetlek téged, és kivezetlek és fölhozatlak téged éjszak tájairól, és elviszlek Izrael hegyeire.
És kiütöm kézivedet balkezedből, és nyilaidat jobbkezedből kivetem.
Izrael hegyein fogsz elesni te és minden sereged és népeid, kik veled vannak, a vadaknak, a madaraknak és minden szárnyasoknak, és a mezei vadállatoknak adlak téged megemésztésre.
A mező színén esel el; mert én szólottam, úgymond az Úr Isten.
És tüzet bocsátok Magógra és azokra, kik bizvást laknak a szigetekben; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
És szent nevemet megismertetem az én népem, Izrael között, és nem hagyom többé megfertőztetni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr Isten, Izrael Szente.
Ime eljő, és megleszen, úgymond az Úr Isten; ez az a nap, melyről szólottam.
És kimennek a lakosok Izrael városaiból, és fölgyujtják és megégetik a fegyvereket, a paizst és dárdákat, a kézívet és nyilakat, a kézi botokat és kopjákat, és azokból hét esztendeig tüzelnek.
És nem hoznak fát a tartományokból, s nem vágnak az erdőkből; mert a fegyverekből gyujtanak tüzet, és megfosztják azokat, kiknél zsákmányúl voltak, és földúlják pusztítóikat, úgymond az Úr Isten.
És leszen az napon: Gógnak nevezetes temetőhelyet adok Izraelben, a vándorok völgyét, napkeletre a tenger felé, mely álmélkodásba ejti az átmenőket; és eltemetik ott Gógot és minden ő sokaságát, és a völgy Góg sokasága völgyének fog hivatni.
És Izrael háza hét hónapig temeti őt, hogy megtisztítsák a földet;
temeti pedig őt mind a föld népe, és nevezetes lesz nekik a nap, melyen megdicsőíttetem, úgymond az Úr Isten.
És férfiakat rendelnek, kik a földet szüntelen bejárják, hogy fölkeressék és eltemessék azokat, kik még a föld szinén maradtak vala, hogy megtisztítsák ezt; keresni pedig hét hónap múlva kezdik el.
És megkerűlik, eljárván a földet, és mikor embercsontot látnak, jelt állítanak melléje, mígnem eltemetik azt a temetők Góg sokasága völgyében.
A város neve pedig Amóna leszen, s így megtisztítják a földet.
Tehát, ember fia! ezeket mondja az Úr Isten: Mondd minden szárnyasállatnak és minden madárnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek össze, siessetek, fussatok egybe mindenünnen áldozatomra, melyet én nektek szerzek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok.
Az erősek húsát fogjátok enni, és a föld fejedelmeinek vérét fogjátok inni a kosok- és bárányok-, a bakok- és tulkokét, melyek mind hízlaltak és kövérek.
És esztek kövérséget megelégedésig, és isztok vért megrészegűlésig az áldozatból, melyet én szerzek nektek.
És jóllaktok asztalomnál lóval és erős lovassal és minden hadakozó férfiakkal, úgymond az Úr Isten.
És megmutatom dicsőségemet a pogányok között, és meglátja minden nemzet itéletemet, melyet tartok, és az én kezemet, melyet rájok vetek.
És megtudja Izrael háza, hogy én vagyok Urok Istenök, az naptól és azután.
És megtudják a pogányok, hogy öngonoszsága miatt fogatott meg Izrael háza, mivelhogy elhagytak engem, s én elrejtettem tőlök orczámat, és ellenségeik kezeibe adtam őket, és mindnyájan fegyver alatt hullottak el.
Az ő tisztátalanságuk és vétkök szerint cselekedtem velök, és elrejtettem tőlök orczámat.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Most visszatérítem Jákobot a fogságból, és könyörűlök Izrael egész házán, és buzogni fogok az én szent nevemért.
És nehezökre leszen gyalázatjok és minden vétkök, melylyel ellenem vétkeztek, mikor földükön bizvást laknak, senkitől sem félvén,
és visszahozom őket a népek közől, és összegyűjtöm elleneik földéről, és megszenteltetem bennök igen sok nemzet színe előtt.
És megtudják, hogy én vagyok Urok Istenök, mivel a nemzetek közé vittem ugyan őket, de ismét összegyüjtöttem őket saját földükre, és közőlük senkit sem hagytam ott. [Ezekiel 36,24.]
És nem rejtem el többé orczámat előttök; mivelhogy kiöntöm az én lelkemet Izrael egész házára, úgymond az Úr Isten.
Látomás az új templomról, ennek részei, pontosan fölmérve egy férfiú által.
Huszonötödik esztendejében a mi elköltözésünknek, az esztendő kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben, miután a város bevétetett, ugyanaz napon lőn az Úr keze rajtam, és oda vive engem.
Isteni látomásokban vive engem Izrael földére, és egy igen magas hegyen tőn le engem, melyen dél felé városhoz hasonló épűlet vala.
És bevezete engem oda, és ime egy férfiú, kinek tekintete mint az ércz csillogása; és lenzsinór vala kezében, és egy mérő-nád kezében; álla pedig a kapuban.
És szóla nekem ugyanazon férfiú: Ember fia! lássad szemeiddel és halljad füleiddel, és légy figyelmes szívvel mindazokra, miket én neked mutatok; mert azért hozattál ide, hogy megmutattassanak neked, hirdesd mindazt, miket te látsz, Izrael házának.
És ime kőfal vala a házon kivűl köröskörűl, és a férfiú kezében hat könyöknyi és egy tenyérnyi mérő-nád; és méré az épület szélességét egy nádra, magasságát is egy nádra.
És a napkeleti útra néző kapuhoz jöve, és fölméne annak lépcsőin; és méré a kapu-küszöb szélességét egy nádra, azaz egy küszöböt egy nádnyi szélességre;
és a kamarákat egy nádnyi hosszaságra, és egy nádnyi szélességre, és a kamarák közét öt könyöknyire.
És a kapu küszöbét a kapu tornáczai mellett belűl egy nádra.
És méré a kapu tornáczát nyolcz könyöknyire, és annak pártázatát két könyöknyire; a kapu tornácza pedig belűl vala.
Kamara pedig a napkeletre néző kapuban kétfelől három-három vala; egy mértéke a háromnak, és egy mértéke a pártázatoknak mind a két oldalon.
És méré a kapu-küszöb szélességét tíz könyöknyire, és a kapu hosszaságát tizenhárom könyöknyire.
És a kamarák előtt való tért egy könyöknyire egyik, és egy könyöknyire másik felől; a kamarák pedig hat könyöknyiek valának mind ezen mind amaz oldalon.
És méré a kaput az egyik kamara héjazatától a másik héjazatáig huszonöt könyöknyi szélességre, hol egyik ajtó a másik ellenében vala.
És pártázatokat csinála hatvan könyöknyire, és a pártázat mellett a kapu tornáczát minden részről köröskörűl.
És a kapu bemenetétől, mely a belső kapu tornáczáig ére, ötven könyöknyi vala.
És hárántékos ablakok valának a kamarákon és azok pártázatain a kapun belűl minden részről köröskörűl; hasonlóképen a tornáczokban is ablakok valának belűl köröskörűl, és a pártázatokon pálmafák rajzai.
És kivive engem a külső tornáczba, és ime ott kamarák valának, és a tornácz kővel kirakva köröskörűl; harmincz kamara vala a kövezeten köröskörűl.
És a kövezet a kapuk előtt alacsonyabb vala a kapuk hosszában.
És megméré a szélességet az alsó kapu bemenetétől a belső tornácz pártázatáig kivűlről; száz könyöknyi vala napkeletre annyi éjszakra is.
A kapu is, mely a külső tornácz éjszaki útjára nézett, megméré mind hosszában, mind szélességében;
Ez 40,24
és annak kamaráit, hármat innen és hármat amonnan, és annak pártázatát és tornáczát, az első kapu mértéke szerint, hosszát ötven könyöknyire, szélességét huszonöt könyöknyire.
Annak ablakai pedig és tornácza és faragványai azon kapu mértéke szerint valának, mely napkeletre nézett; és két lépcsőn vala a följárás, és az előtt tornácz vala.
És a belső tornácz kapuja az éjszaki és napkeleti kapu ellenében álla, és mére egyik kaputól a másik kapuig száz könyöknyit.
És kivive engem a déli útra, és ime kapu vala ott, mely délre nézett, és megméré annak pártázatát és tornáczát a fönebbi mértékek szerint;
ablakait is és tornáczait köröskörűl, mint a többi ablakokat; hosszát ötven könyöknyire és szélességét huszonöt könyöknyire.
És hét lépcsőn vala a följárás, és bemeneténél a tornácz; és pártázatán faragott pálmafák valának, egyik innen, másik amonnan.
És a belső tornáczon is vala ajtó dél felé; és mére egyik kaputól a másik kapuig a déli úton száz könyöknyit.
És bevive engem a belső tornáczba a déli kapun át; és megméré a kaput a fönebbi mértékek szerint,
annak kamaráit és pártázatát és tornáczát ugyanazon mértékekkel, és ablakait és tornáczát köröskörűl, hosszát ötven könyöknyire és szélességét huszonöt könyöknyire.
És tornácz vala köröskörűl, hossza huszonöt könyöknyire, és szélessége öt könyöknyire.
És annak csarnoka a külső tornáczra vive, és pálmafák valának pártázatán, és nyolcz lépcsőn vala a följárás.
És bevive engem a belső tornáczba a napkeleti úton; és megméré a kaput a fönebbi mértékek szerint;
annak kamaráit és pártázatát és tornáczát, mint fönebb, és ablakait és tornáczát köröskörűl; hosszát ötven könyöknyire, és szélességét huszonöt könyöknyire,
és a külső tornáczra vivő csarnokot; faragott pálmafák valának pártázatán kétfelől, és nyolcz lépcsőn vala a följárás.
És bevive engem az éjszakra néző kapun, és megméré a fönebbi mértékek szerint
annak kamaráit és pártázatát és tornáczát, és ablakait köröskörűl, hosszát ötven könyöknyire, és szélességét huszonöt könyöknyire.
És annak csarnoka a külső tornáczra néze; és faragott pálmafák valának annak pártázatán mindkét felől, és nyolcz lépcsőn vala a följárás.
És mindenik kamara számára ajtó vala a kapu pártázataiban; ott mosák az égő áldozatot.
És a kapu tornáczában két asztal álla innen, és két asztal amonnan, hogy azokon áldoztassék az égő áldozat, és a bűnért és vétekért való áldozat.
Kivülről oldalaslag az éjszaki kapu kijárása felé két asztal álla, és a másik oldalon is a kapu tornácza előtt két asztal.
Négy asztal egyfelől, és négy asztal másfelől, a kapu oldalai mellett nyolcz asztal vala, melyeken áldozának.
Az égőáldozatra való négy asztal pedig négyszegű kövekből vala fölrakva, hossza másfél könyöknyi, szélessége másfél könyöknyi és magassága egy könyöknyi, melyekre az égő- és egyéb áldozathoz szükséges szerszámokat tevék.
És azok szélei egy arasznyira behajtva valának köröskörűl; az asztalokon pedig az áldozat-hús.
És a belső kapun kivűl az énekesek kamarái valának a belső tornáczban, mely az éjszakra néző kapu oldalán vala, dél felé fordítva; néhány a napkeleti kapu oldalánál is vala, mely éjszakra nézett.
És mondá nekem: Ez a kamara, mely a déli útra néz, azon papoké leszen, kik a templom őrzésében foglalkoznak;
a kamara pedig, mely az éjszaki útra néz, azon papoké leszen, kik az oltár szolgálatában működnek. Ezek Szádok fiai, kik az Úrhoz járúlnak Lévi fiai közől, hogy szolgáljanak neki.
És megméré a tornáczot, melynek hossza száz könyöknyi, és szélessége száz könyöknyi vala négyszegben, és az oltárt a templom előtt.
És bevive engem a templom csarnokába; és megméré a csarnokot öt könyöknyire egy felől, és öt könyöknyire más felől; és a kapu szélességét, három könyöknyire innen, és három könyöknyire amonnan.
A csarnok hossza pedig húsz könyöknyi vala, és szélessége tizenegy könyöknyi, és nyolcz lépcsőn vala arra a följárás. És oszlopok valának a pártázatokon, egyik egyfelől, másik másfelől.
A szenthelynek, a szentek szentének s a templom melléképületének leirása.
És bevive engem a templomba, és megméré a kapu-pártázatokat, hat könyöknyi vala szélességök egyfelől, és hat könyöknyi más felől, a hajlék szélessége szerint.
És a kapu szélessége tíz könyöknyi vala, öt könyöknyi innen és öt könyöknyi amonnan; és megméré annak hosszát negyven könyöknyire, és szélességét húsz könyöknyire.
És bemenvén belül megméré a kapu pártázatát két könyöknyire, és a kaput hat könyöknyire, és a kapu szélességét hét könyöknyire.
És mére hosszaságban húsz könyöknyit és szélességben húsz könyöknyit a templom előtt; és mondá nekem: Ez a szentek szentje.
És megméré a ház falát hat könyöknyire, és a karzat szélességét négy könyöknyire minden felől a ház körűl.
A karzatok pedig, karzat karzaton, kétszer harminczhárom kamarákra valának fölosztva, a ház falán kiálló párkányokon köröskörűl, hogy ezekre nehezedjenek, és ne érjék a templom falát.
És kerekded folyosó vala, mely csigalépcsőn méne föl, és a templom felsőrészére vive köröskörűl; azért a templom szélesebb vala a felső részen; és így jártak föl az alsó karzatról a középsőn át a felsőre.
És látám a ház magasságát köröskörűl, a karzatok alapja a nádmérték szerint hat könyöknyi vala.
És a karzat külső falának szélessége öt könyöknyi vala, és a belső házat a ház karzatai környezék.
A kamarák és ház között húsz könyöknyi széles tér vala a ház körűl minden felől.
És a karzatok ajtai az imádság helyénél valának, egyik ajtó éjszakra, a másik ajtó délre; és az imádsághely szélessége öt könyöknyi vala köröskörűl.
És a külön épület, mely a tenger útjára néz, hetven könyök szélességű vala; az épületfal szélessége pedig öt könyöknyi köröskörűl, hossza kilenczven könyöknyi.
És megméré a ház hosszaságát száz könyöknyire, és a külön épületet és ennek falait száz könyöknyi hosszaságra.
A szélesség pedig a ház színe előtt és a különépület előtt napkelet felé száz könyöknyi vala.
És megméré az épület hosszaságát, mely a templom ellenében külön vala hátúl, mindkétfelől a kamarákkal együtt, száz könyöknyire; azután a belső templomot és a csarnok tornáczait;
a küszöböket és a hárántékos ablakokat és a kamarákat köröskörűl három részre, mindenik küszöbnél, a mi borítva volt fával köröskörűl a földtől az ablakokig, és az ablakok befödve valának az ajtók fölött.
És a belső házig és köröskörűl, az egész fal kivűl és belűl mind mértékre vala véve.
És kerubok és pálmafák valának faragva, egy pálmafa két kerub között, és a kerubnak két orczája vala,
emberi-arcz a pálmafa mellett egyik részen, és oroszlán-ábrázat a pálmafa mellett másik részen; s ez így vala az egész házban köröskörűl.
A földszintől a kapu felső részeig kerub- és pálma-faragványok valának a templom falán.
A küszöb négyszegű vala; és a szentélyé szintén hasonló vala.
A fa-oltár magassága három könyöknyi vala, hosszasága két könyöknyi, és szegletei, fölszíne és oldalai fából valának. És (a férfiú) szóla nekem: Ez az asztal van az Úr előtt.
És két ajtó vala a templomon és a szentélyen.
És a két ajtónak mindkét felől egymásra záródó kétkét szárnya vala, kétkét szárny az ajtók mindkét része felől.
És a templom ajtain kerub- és pálma-faragványok valának, úgy eléállítva, mint a falakon; azért tömörebb volt a fa kívülről a tornácz pártázatán.
Melyek fölött hárántékos ablakok valának, és a tornácz oldalain kétfelől, a ház oldalai és a falak szélessége szerint, pálma-faragványok.
A templom melléképűleteinek leirása.
És kivezete engem a külső tornáczba az éjszakra vivő úton, és bevezete engem a kamarába, mely a külön épűlet és az éjszakra néző háznak ellenében vala.
Hosszasága száz könyöknyi vala az éjszaki ajtó felé, és szélessége ötven könyöknyi,
a húsz könyöknyi belső tornácznak ellenében, és a külső tornácz kővel kirakott talajának ellenében, hol egy tornácz vala a hármas tornáczhoz foglalva.
És a kamarák előtt tíz könyöknyi széles folyosó vala, egy könyöknyi úttal befelé; és azok ajtai éjszakra valának.
A kamarák a felső részeken alacsonyabbak valának, mivel azon boltozott tornáczokra emeltetének, melyek az épület alsó és középső emeletéből kiállanak;
mert három emelet vala, és nem voltak oszlopai, mint a tornácz oszlopai; azért emelkedének föl a földről ötven könyöknyire keresztűl az alsó és a középső emeleten.
És a külső fal a kamarák hosszában, melyek a külső tornácz útján valának, ötven könyöknyi hosszaságú vala a kamarák előtt;
mert a kamarák hosszasága a külső tornáczban ötven könyöknyi vala, és a hosszaság a templom színe előtt száz könyöknyi.
És a kamarák alatt bejárás vala napkelet felől, hogy azokba a külső tornáczból bemenni lehessen.
A napkeleti tornácz falának szélességében a különépülettel szemben kamarák valának az épület előtt.
És azok előtt olyan út vala, mint az éjszaki úton levő kamarák előtt; oly hosszak és szélesek valának, mint amazok, és olyan minden bejárásuk, készületök és ajtajok.
És a déli kamarák ajtai mellett vala egy ajtó azon útnak kezdetén, mely út a külön tornácz előtt vala a napkelet felől bejáróknak.
És mondá nekem: Az éjszaki kamarák és a déli kamarák, melyek a külön épület előtt vannak, ezek szent kamarák, melyekben a papok esznek, kik az Úrhoz közelednek a szentek szentébe. Ott rakják le a legszentebb áldozatot, a bűnért és vétekért való áldozatot; mert az szent hely.
Mikor pedig oda bemennek a papok, nem jőnek ki a szent helyről a külső tornáczba, hanem ott teszik le ruháikat, melyekben szolgáltak, mert azok is szentek; és más ruhákba öltöznek, és úgy mennek a néphez.
És miután elvégezte a belső ház mérését, kivezete engem a napkeleti kapu útjára; és megméré azt mindenfelől köröskörűl.
Méré pedig a napkeleti oldalt a mérő-náddal ötszáz nádra a mérő-nád szerint köröskörűl.
És méré az éjszaki oldalt ötszáz nádra a mérő-nád szerint köröskörűl.
És a déli oldalt méré ötszáz nádra a mérő-nád szerint köröskörűl.
És a napnyugati oldalt méré ötszáz nádra a mérő-nád szerint.
Mind a négy szélre a falat mindenfelől köröskörűl, hosszaságát ötszáz könyöknyire; s ez választá el a szentélyt a köznép helyétől.
Az új templom örökkévaló dicsőségéről. Annak oltára és fölszentelése.
És a napkeleti útra néző kapuhoz vive engem.
És ime Izrael Istenének dicsősége vonúla be a napkeleti úton, és szózata olyan vala, mint a nagy vizek zúgása, és a föld tündöklik vala az ő dicsőségétől.
És látomást láték ama jelenet szerint, melyet láttam vala, mikor eljött, hogy elveszítse a várost; és a jelenet hasonlíta ama látomáshoz, melyet Kóbár folyóvize mellett láttam vala; és orczámra borúlék.
És az Úr dicsősége bevonúla a templomba a napkeletre néző kapu útján.
És fölemele engem a lélek, és bevive engem a belső tornáczba; és ime a ház betelt vala az Úr dicsőségével.
És hallék egy hozzám szólót a házból, és a férfiú, ki mellettem áll vala,
mondá nekem: Ember fia! ez az én királyi székem helye, és lábnyomaim helye, hol én Izrael fiai között lakom mindörökké; és nem fertőzteti meg többé Izrael háza az én szent nevemet, sem ők, sem királyaik paráznaságaikkal, az ő királyaik sírjaival és magas helyeikkel.
Kik küszöbeiket az én küszöböm mellé építették, és ajtófeleiket az én ajtófeleim mellé, úgy hogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és megfertőztették szent nevemet az utálatosságokkal, melyeket cselekedtek; azért emésztettem meg őket haragomban.
Most tehát messze távolítsák el paráznaságukat és az ő királyaik sírjait éntőlem; és közöttük fogok lakni mindenkoron.
Te pedig, ember fia! mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenűljenek meg gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet.
És pirúljanak meg mindazok miatt, miket cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, annak épületét; ki- és bejárásait, minden rajzát és egész mértékét, minden elrendezését és egész törvényét, és írd le szemeik előtt, hogy figyelemben tartsák annak minden rajzát és törvényét, és teljesítsék azokat.
Ez a hegytetőn való háznak törvénye: Egész területe köröskörűl szentek szente; ime ez a ház törvénye.
Ez pedig az oltár mértéke a legigazabb könyökkel, mely egy közkönyöknyi s egy tenyérnyi; annak talapja egy könyöknyi magas és egy könyöknyi széles vala, és pártázata széleig és köröskörűl egy arasz; ennyi vala az oltár árka is.
És a föld színétől az alsó pártázatig két könyöknyi, és szélessége egy könyöknyi; és a kisebbik pártázattól a nagyobbik pártázatig négy könyöknyi, s ennek szélessége ismét egy könyöknyi.
Maga pedig az Ariel négy könyöknyi vala, és az Arieltől fölfelé négy szarv emelkedék.
És az Ariel hosszasága tizenkét könyöknyi, szélessége tizenkét könyöknyi, négyszegű vala egyarányú oldalakkal.
És a (felső) pártázat tizennégy könyöknyi vala hosszaságra, tizennégy könyöknyi szélességre mind a négy oldalán; és a szegély körüle félkönyöknyi, s ennek alja egy könyöknyi köröskörűl; lépcsői pedig napkeletre valának fordítva.
És ő mondá nekem: Ember fia! ezeket mondja az Úr Isten: Ezek az oltár szertartásai, a mely nap az fölépíttetik, hogy áldoztassék azon égő áldozat, és vér ontassék.
És a Szádok ivadékából való papoknak és levitáknak, kik énhozzám járúlnak, úgymond az Úr Isten, adj egy borjút a csordából, hogy áldozzák nekem a bűnért.
És vévén annak véréből, hintsd az oltár négy szarvára, és a pártázat négy szegletére, és a szegélyre köröskörűl; s így tisztítsd és szenteld meg azt.
És vedd a borjút, mely a bűnért áldoztatik, és égesd meg azt a ház külön helyén a szentélyen kivűl.
És másodnap áldozz egy hiba nélküli kecskebakot a bűnért; és szenteljék meg az oltárt, a mint megszentelték a borjúval.
És miután elvégzed annak megszentelését, áldozz egy hibanélküli borjút, és egy hiba nélküli kost a nyájból;
és áldozd föl azokat az Úr színe előtt; és a papok hintsenek sót azokra, és áldozzák égőáldozatúl az Úrnak.
Hét nap áldozz egy-egy bakot a bűnért naponkint, és egy borjút a coordából, és egy kost a nyájból, hiba nélkül valókat áldozzanak.
Hét nap engeszteljék ki az oltárt, és tisztítsák és szenteljék föl azt.
Eltelvén pedig a napok, nyolczadik napon és azután áldozzák a papok az oltáron a ti égő-áldozataitokat, és a miket béke-áldozatúl hoznak; és kegyelmes leszek nektek, úgymond az Úr Isten.
Különös rendelések az új templomban, a papok rende, és ezek teendője.
És visszatéríte engem a külső szentély kapujához, mely napkeletre néz; és zárva vala.
És mondá az Úr nekem: Ez a kapu zárva leszen, és nem nyittatik fel, és azon senki sem megyen át, mert Izrael Ura Istene ment be rajta, és azért zárva leszen
a fejedelemnek is. Azonban maga a fejedelem ülhet abban, hogy kenyeret egyék az Úr előtt; de a tornácz kapujának útján menjen be, és annak útján jőjön ki.
És vive engem az éjszaki kapunak útján a ház elé; és látám, és ime az Úr dicsősége betölté az Úr házát; és orczámra borulék.
És mondá nekem az Úr: Ember fia! vedd eszedbe, és lásd szemeiddel, és füleiddel halljad mind a miket én szólok neked az Úr házának minden szertartásairól és minden törvényeiről; és légy figyelmes a templom útaira és a szentély minden kimenetére.
És mondd az engem boszantó Izrael házának: Ezeket mondja az Úr Isten: Legyen már elég minden ti vétketekből, Izrael háza!
mert ti beviszitek az idegen fiakat, kik körűlmetéletlen szivűek és körűlmetéletlen testűek, hogy az én szentélyemben legyenek, és megfertőztessék házamat; és így viszitek áldozatra az én kenyereimet, a kövérséget és vért; és fölbontjátok szövetségemet minden gonosz tetteitekkel.
Nem tartottátok meg az én szentélyem parancsait, hanem rendtartásaimnak kedvetek szerint tettetek őrzőket az én szentélyemben.
Ezeket mondja az Úr Isten: Semmi körűlmetéletlen szivű és körűlmetéletlen testű idegen nem menjen az én szentélyembe, semmi idegen fiú, ki Izrael fiai között vagyon;
még a leviták is, kik messze távoztak tőlem Izrael fiainak tévelygésében, és eltévelyedtek tőlem bálványaik után, s azért gonoszságukat hordozták,
csak gondviselők legyenek az én szentélyemben, és a ház kapuinál ajtónállók, és a ház szolgái; és öljék meg a népnek égő- és egyéb áldozatait, és álljanak azok előtt, hogy szolgáljanak nekik.
Mivelhogy szolgáltak nekik bálványaik előtt, és Izrael házának vétkes botrányára lettek, azért emeltem föl kezemet rájok, úgymond az Úr Isten; és viselni fogják gonoszságukat,
és ne közelgessenek énhozzám, hogy előttem papságot viseljenek, ne is járúljanak egész szentélyemhez a szentek szente mellé, hanem viseljék gyalázatjokat és vétköket, melyeket cselekedtenek.
És a ház ajtónállóivá teszem őket, annak minden (alsóbb) szolgálatára, mindenre, mi ott történik.
A papok pedig és leviták, Szádok fiai, kik megőrzötték az én szentélyem szertartásait; mikor Izrael fiai tőlem eltévelyedtek, ők járúljanak énhozzám, hogy szolgáljanak nekem, és álljanak színem előtt, hogy kövérséget és vért áldozzanak, úgymond az Úr Isten.
Ők járjanak be az én szentélyembe, és ők járúljanak asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem, és megőrizzék szertartásaimat.
És mikor bemennek a belső tornácz kapuin, gyolcsruhákba öltözzenek; és semmi gyapjuszövet ne legyen rajtok, mikor a belső tornácz kapuiban és azon belűl szolgálnak.
Gyolcs-süveg legyen fejökön, és gyolcs alsóruha ágyékaikon, és ne övezzék magokat verejtékig.
És mikor kimennek a külső tornáczba a néphez, vetkőzzenek ki ruháikból, melyekben szolgáltak, és tegyék azokat a szentély tárházába, és öltözzenek más ruházatba, és ne szenteljék meg a népet saját ruháikkal.
Fejöket pedig ne borotválják, üstököt se neveljenek, hanem nyírva nyírják meg fejöket.
És bort egy pap se igyék, mikor bemenendő a belső tornáczba.
És özvegyet és férjétől elűzöttet ne vegyenek feleségűl, hanem szűzeket vegyenek Izrael házának ivadékából, vagy paptól elmaradott özvegyet. [Móz. III. 21,14.]
És tanítsák meg népemet, micsoda külömbség vagyon a szent és fertőzött között, s a tiszta és tisztátalan között, mutassák meg nekik.
És mikor vetélkedés támad, lépjenek föl törvényeim szerint, és itéljenek; az én törvényeimet és parancsaimat minden ünnepemen teljesítsék, és szenteljék meg szombataimat.
Holt emberhez ne menjenek be, hogy meg ne fertőződjenek, hanem csak atyjokhoz és anyjokhoz, fiokhoz és leányukhoz, fi- és nővérökhöz, kinek még második férje nem volt; ezek által megfertőződhetnek.
És miután az ilyen megtisztúl is, még hét napot számítson.
És a mely nap bemegyen a szentélybe a belső tornáczba, hogy szolgáljon nekem a szentélyben, áldozzon az ő vétkeért, úgymond az Úr Isten.
Örökségök se legyen nekik, mert én vagyok örökségök; azért jószágot ne adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő jószáguk. [Móz. V. 18,1.]
Mind a vétekért mind a bűnért való áldozatot ők egyék meg, és minden fogadott övék leszen Izraelben.
És minden elsőszülött zsengéi és mindenféle italáldozatok, melyeket bemutatnak, a papokéi lesznek; és élelmetek zsengéit a papnak adjátok, hogy áldást adjon a te házadra. [Móz. II. 22,29.]
Semmi elhullott és vadtól megfogott madarat vagy barmot a papok ne egyenek.
Az ország elosztása. Mérték és mérleg. Azon áldozat, melyet a fejedelem tartozik a népért bemutatni.
És mikor elkezditek a földet osztani sors szerint, válaszszatok ki az Úrnak zsengéűl megszentelt részt a földből, hoszszaságra huszonötezer nádnyit, és szélességre tízezer nádnyit; szentelt leszen ez egész terjedelmében köröskörűl.
Ezen egész részből adassék szentélynek egy négyszög, öt-öt száz nádnyira köröskörűl; és ötven könyöknyi tér legyen a mellett köröskörűl.
És e mértékkel mérjetek hosszaságra huszonötezer nádnyit, szélességre tízezret, és abban leszen a templom és a szentek szente.
A szentelt rész a földből a papoké legyen, a szentély szolgáié, kik az Úr szolgálatára járúlnak; és a hely övék legyen házokúl, és szent helyűl a szentélynél.
Huszonötezer nádnyi hosszú, és tízezer szélességű tér pedig legyen a levitáké, kik a háznak szolgálnak, és húsz kamarát bírjanak.
És a város birtokáúl egész Izrael házának adjatok ötezer nádnyi földet szélességében, és hosszában huszonötezret az elkülönzött szentély mellett.
A fejedelemnek is (adjatok földet) kétfelől az elkülönzött szentély és a város birtoka mellett, az elkülönzött szentélynek és a város birtokának ellenében, a tengeri részről a tengerig, és a napkeleti részről a napkeleti határig; hosszasága pedig, mint mindenik része, terjedjen a napnyugati határtól a napkeleti határig.
A földből ez legyen neki birtoka Izraelben, hogy a fejedelmek többé ne pusztítsák az én népemet, hanem a földet Izrael házának adják az ő nemzetségei szerint.
Ezeket mondja az Úr Isten: Elég legyen ez nektek, Izrael fejedelmei! az igaztalanságot és ragadozást hagyjátok el, s itéletet és igazságot cselekedjetek, különözzétek el határaitokat az én népemétől, úgymond az Úr Isten.
Igaz mérték, igaz éfi és igaz veder legyen nálatok.
Az éfi és veder egyarányúak és egy mértékűek legyenek; hogy a veder tizedrésze legyen a köbölnek, az éfi is tizedrésze a köbölnek; a köböl mértéke szerint egyarányúak legyenek azok.
A siklusban pedig húsz fillér vagyon. Továbbá húsz siklus és huszonöt siklus és tizenöt siklus, egy girát teszen.
És ezek az első zsengék, melyeket bemutatnotok kell: az éfinek hatodrészét egy köböl gabonából, és az éfinek hatodrészét egy köböl árpából.
Az olaj (áldozati) mértéke is egy veder olaj, tizedrésze a köbölnek; mert tíz veder egy köblöt teszen, tíz vederrel telvén meg egy köböl.
Kétszáz számú nyájból, melyet az izraeliták legeltetnek, adassék egy kos eledel- és égő- és hála-áldozatúl, és engesztelésűl, úgymond az Úr.
A föld minden népe Izraelben tartozik e zsengékkel a fejedelemnek.
És a fejedelemtől lesznek az égő- és eledel- és ital-áldozatok az ünnepeken és az újhold ünnepein, a szombatokon és Izrael házának minden ünnepén; ő tegyen áldozatot a bűnért, és égő- és hála-áldozatokat Izrael házaért engesztelésűl.
Ezeket mondja az Úr Isten: Az első hónapban, a hónak első napján végy egy hibanélküli borjút a csordából, és tisztítsd meg az által a szentélyt.
És vegyen a pap a bűnért tett áldozat véréből, és hintse meg a ház ajtajának mellékeit, és az oltár pártázatának négy szegletét, és a belső tornácz kapujának mellékeit.
És így cselekedjél a hónap hetedikén mindenikért, ki tudatlanúl vétkezett, és tévedésből megcsalatott, hogy a ház megtisztíttassék.
Az első hónapban, a hónak tizennegyedik napján legyen húsvét-ünnepetek; ekkor hét napig kell enni kovásztalant.
És a fejedelem áldozzon az napon magáért és az egész föld népeért egy borjút bűnáldozatúl.
És a hét napi ünnepen áldozzon égő-áldozatúl az Úrnak hibanélküli hét borjút és hét kost mind a hét napon, és a bűnért egy kecskebakot mindennap.
És egy éfi eledel-áldozatot minden borjúhoz, és egy éfit áldozzon minden koshoz, és egy hin olajat minden éfihez.
A hetedik hónapban, a hónak tizenötödik napján, a (sátoros) ünnepen úgy cselekedjék, mint fönebb megmondatott, hét napig, mind a bűnért, mind az égő- és eledel-áldozatra és az olajra nézve.
Az áldozat, melyet a király köteles bemutatni. Rendelés a királyi vagyonról. Az áldozat-konyha a templomban.
Ezeket mondja az Úr Isten: A belső tornácz kapuja, mely napkeletre néz, zárva legyen a dologtevő hat napon; szombatnap pedig nyittassék meg, úgyszintén a hónak első napján nyittassék meg.
És a fejedelem a külső tornáczkapu útján menjen be, és álljon meg a kapu küszöbén; és a papok áldozzák fel az ő égő- és hála-áldozatait; ő pedig imádkozzék a kapu küszöbénél, és menjen ki, de a kapu ne tétessék be estvéig.
És a föld népe azon kapu ajtajánál imádkozzék szombatokon és a hó első napjain az Úr előtt.
A fejedelem pedig ezt áldozza égő áldozatúl az Úrnak: szombatnapon hibanélküli hat bárányt, és egy hibanélküli kost.
Egy éfi eledel-áldozatot a koshoz, a bárányokhoz pedig kezétől telhető eledel-áldozatot, és egy hin olajat minden éfihez.
A hónak első napján pedig egy hiba nélküli borjút a csordából, és hibanélküli hat bárányt és hat kost.
Egy éfit a borjúhoz és egy éfit a koshoz eledel-áldozatúl; a bárányokhoz pedig, a mi kezétől telik, és egy hin olajat minden éfihez.
És mikor bemenend a fejedelem, a tornáczkapu útján menjen be, és azon úton jőjön ki.
És mikor a föld népe menend be az Úr színe elé az ünnepeken: a ki az éjszaki kapun megyen be, hogy imádkozzék, a déli kapu útján menjen ki; a ki pedig a déli kapu útján megyen be, az éjszaki kapu útján menjen ki; ne térjen vissza azon kapu útján, melyen bement, hanem annak átellenében menjen ki.
A fejedelem pedig a bemenők között menjen be, és a kimenőkkel menjen ki.
Az ünnepeken és más jeles napokon egy éfi eledel-áldozat legyen a borjúhoz, és egy éfi a koshoz; a bárányokhoz pedig annyi eledel-áldozat, mennyi kezétől telik, és egy hin olaj minden éfihez.
Mikor pedig a fejedelem szabad akaratból teszen égő-áldozatot, úgy szabad akaratból hála-áldozatokat az Úrnak, nyittassék meg neki a kapu, mely napkeletre néz, és áldoztassék föl az ő égő-áldozata és hála-áldozatai, a mint szokott lenni szombatnapon; és menjen ki, és tétessék be a kapu, miután kiment.
És esztendős hibanélküli bárányt áldozzon égő-áldozatúl naponkint az Úrnak; mindenkor reggel áldozza azt;
és áldozza eledel-áldozatúl a fölött reggelenkint hatod részét az éfinek, és harmadrészét egy hin olajnak, hogy a lisztlánggal összevegyíttessék. Ez az Úrnak törvény szerinti, szüntelen és örök áldozata legyen.
Áldozzon tehát egy bárányt és eledel-áldozatot és olajat reggelenkint örökös égő-áldozatúl.
Ezeket mondja az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának, legyen az ennek öröksége és fiaié, kik örökűl bírják azt.
Ha pedig saját örökségéből valamelyik szolgájának ad ajándékot, ezé leszen az a fölszabadítás esztendejéig, azután visszatér a fejedelemhez, mert övé és fiaié az örökség.
A fejedelem ne vegyen el erőszakkal a nép örökségéből és birtokából, hanem saját jószágából adjon örökséget fiainak, hogy népem közől senki se vettessék ki jószágából.
És (a férfiú) bevezete engem a kapu oldalbejárásán a papokhoz a szentély kamaráiba, melyek éjszakra néznek, és vala ott egy napnyugatra hajló hely.
És mondá nekem: Ez az a hely, hol a papok a bűnért és vétekért való áldozatot főzni, s az eledel-áldozatot sütni fogják, nehogy azt a külső tornáczba kivivén, a nép szentet illessen.
És kivive engem a külső tornáczba, és körülhordoza a tornácz négy szegletén; és ime egy kis tornácz vala a tornácz szegletein, mindenik szegletén a tornácznak egy-egy kis tornácz vala.
A tornácz négy szegletébe valának e kis tornáczok beosztva, negyven könyöknyi hosszaságban és harmincz könyöknyi szélességben; egy mértékű vala mind a négy.
És kőfal kerité be köröskörűl a négy kis tornáczot; és konyhák valának épitve a tornáczok alatt köröskörűl.
És mondá nekem: Ez a konyha-épület, melyben az Úr házának szolgái főzni fogják a nép áldozatait.
A szent víz. A szent föld termékenysége és határai.
És visszatéríte engem a ház kapujához, és ime víz fakada a ház küszöbe alól napkeletre, mert a ház is napkeletre néz vala; a víz pedig folydogála a templom jobb oldalán az oltár déli része felé.
És kivezete engem az éjszaki kapu útján és kivive a külső kapunak keletre néző útjára, és ime bőséges víz vala a jobb oldalon.
Kiméne pedig a férfiú napkeletre, kezében mérő-zsinórral, és mére ezer könyöknyit, és átvive engem a bokáig érő vizen.
És ismét ezret mére, és átvive engem a térdig érő vizen.
És újra ezret mére, és átvive engem a vesékig érő vizen. S még egyszer ezret mére, de a patakon nem meheték át, mert megáradtak vala a mély patak vizei, hogy nem lehetett átgázolni.
És mondá nekem: Nemde láttad? ember fia! És kivezete engem, és a patak partjára téríte.
És midőn visszafordúltam, ime a patak partján igen sok fa vala mind a két oldalon.
És mondá nekem: Ez a víz a napkeleti homokdombok felé indúl, és lefoly a puszta sík mezejére, a tengerbe szakad, innen kifoly, és egészségesek lesznek a vizek.
És minden a mi él és mozog, a hova e patak megyen, életben marad; és igen sok lesz a hal, miután e víz oda ér, és egészséges lesz és megél minden ott, hova e patak érkezik.
És mellette halászok fognak állani Engadditól Engallimig, varsákat szárítgatván; sokféle halai lesznek, mint a nagy tenger halai, felette bőven.
De partjain és a mocsáros helyeken nem lesznek egészségesek, hanem sós vizek maradnak.
És a patak partjain mindkétfelől mindennemű gyümölcsfa terem; nem hull le arról a levél, és nem fogy el gyümölcse; minden hónapban új gyümölcsöt terem, mert vize a szentélyből árad ki, és gyümölcsei eledelűl, és levelei orvosságúl lesznek.
Ezeket mondja az Úr Isten: Ez a határ, mely szerint bírni fogjátok a földet Izrael tizenkét nemzetségében; mert Józsefnek két része vagyon.
A többiek pedig, mint atyafiak, egyenlőképen fogjátok bírni azt, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom; és ez a föld nektek örökségűl esik.
Ez pedig a föld határa: éjszakra a nagy tengertől a mint az út vezet Hetalonból Szedadába,
Émat, Berota, Szabarim, mely Damaskus és Émat határa között vagyon, Tikon háza, mely Aurán határa mellett vagyon.
És a határ éjszak felé Damaskus leszen, a tengertől Énon udvaráig, egyik éjszaki ponttól a másikig; Émat lesz határ az éjszaki részen.
A napkeleti határ Aurán és Damaskus között, továbbá Gálaád és Izrael földe között leszen, a Jordán választja el azt a napkeleti tengerig; így mérjétek a napkeleti határt.
Dél felé pedig a határ Támártól az ellenmondás vizéig leszen Kádeszben, és a patak felé a nagy tengerig; és ez a határ dél felé.
És a napnyugati határ a nagy tenger, a határtól egyenesen egész Ématig; ez a napnyugati határ.
Ezt a földet oszszátok el magatok között Izrael nemzetségei szerint.
És vegyétek azt örökségűl magatoknak és a jövevényeknek, kik hozzátok jövén, fiakat nemzenek közöttetek, és lesznek nektek, mint honosak Izrael fiai között; veletek együtt osztozzanak az örökségen Izrael fiai között.
Akármely nemzetségben lesz pedig a jövevény, ott adjatok neki örökséget, úgymond az Úr Isten.
Az ország elosztása a nemzetségek között. A város leirása.
És ezek a nemzetségek nevei. Éjszak határaitól, a Hetalonból Ématba vezető út mellett, Énan udvaránál, Damaskus éjszaki határán az Ématba vivő útnál, napkeletről a tengerig, Dán öröksége egy rész.
És Dán határánál napkelet felől a tengerig, Áseré egy rész.
És Áser határánál napkelet felől a tengerig, Neftalié egy rész.
És Neftali határánál napkelet felől a tengerig, Manasszesé egy rész.
És Manasszes határánál napkelet felől a tengerig, Efraimé egy rész.
És Efraim határánál napkelet felől a tengerig, Rúbené egy rész.
És Rúben határánál napkelet felől a tengerig, Júdáé egy rész.
És Júda határánál napkelet felől a tengerig a zsenge rész leszen, melyet különözzetek el, huszonötezer nádnyi leszen szélessége, s hosszasága, mint mindenik részé, napkelet felől a tengerig; és a szentély annak közepette leszen.
A zsenge rész, melyet elkülönöztök az Úrnak, hosszában huszonötezer nádnyi leszen, szélességében tízezer.
E zsenge rész pedig a szentélyé, a papoké leszen; éjszakra huszonötezer nádnyi lesz hosszasága, szélessége pedig napnyugatra tízezer, napkeletre is tízezer nádnyi, és délre hosszasága huszonötezer; és az Úr szentélye annak közepén leszen.
E fölszentelt rész a Szádok fiai közől való papoké leszen, kik megőrzötték szertartásaimat, és nem tévelyegtek, mikor Izrael fiai tévelygésbe estek, a mint tévelygettek a leviták is.
Övék leszen tehát a zsenge rész a föld zsenge részeiből, a legszentebb (rész) a leviták határa mellett.
De a leviták része is hasonlóképen a papok határa mellett huszonötezer nádnyi leszen hosszaságában, és szélességében tízezer; és az egész hosszaság huszonötezer nádnyi, és a szélesség tízezer.
És el ne adjanak abból, el se cseréljenek, máshová se vitessenek a föld zsengéi, mert az Úrnak szenteltettek.
Az ötezer nádnyi pedig, mi a szélességben fölmarad a huszonötezerből, ne tartassék szentnek, hanem a városé legyen lakhelyűl és környékűl; és a város annak közepette leszen.
És ezek annak mértékei: éjszakra négyezer ötszáz nádnyi, délre négyezer ötszáz, napkeletre négyezer ötszáz és napnyugatra négyezer ötszáz.
A város külső részei pedig éjszak felé kétszázötven nádnyira, délfelé kétszáz ötvenre, napkelet felé kétszázötvenre, napnyugat felé kétszázötvenre lesznek.
A mi pedig fölmarad hosszában a szentély zsenge része mellett, tízezer nádnyi napkeletre, és tízezer napnyugatra, leszen mint a szentély zsenge része, és annak termése élelműl azoknak, kik a városnak szolgálnak.
A munkások pedig, kik a városnak szolgálnak, Izrael minden nemzetségéből vétessenek.
Tehát az egész zsenge rész egy, huszonötezer nádnyi hosszú, és huszonötezernyi széles négyszög leszen, fölosztva a szentély zsenge részeire és a város birtokára.
A mi pedig fölmarad a szentély zsenge része és a város birtoka mellett mindkét felől, a huszonötezer nádnyi zsenge résztől a napkeleti határig, és a tenger felé is a huszonötezer nádnyitól a tenger határáig: ez mind a fejedelem része leszen; a szent zsenge rész pedig és a templom szentélye annak közepette.
A mi tehát a leviták örökségéből és a város birtokából az osztályrészek között vagyon, az a fejedelemé, Júda határa és Benjamin határa között; az a fejedelemhez tartozik.
Ezután jőnek a többi nemzetségek. Napkelettől napnyugatig, Benjamin öröksége egy rész.
És Benjamin határánál napkelettől napnyugatig, Simeoné egy rész.
És Simeon határánál napkelettől napnyugatig, Isszakaré egy rész.
És Isszakar határánál napkelettől napnyugatig Zabuloné egy rész.
És Zabulon határánál napkelettől a tengerig, Gádé egy rész.
Gád határánál a déli oldalon dél felé van a véghatár Támártól az ellenmondás vizéig, Kádeszig, (Gád) öröksége mellett a nagy tengerig.
Ez a föld, melyet sors szerint oszszatok el Izrael nemzetségeinek, és ezek azok örökségei, úgymond az Úr Isten.
És ezek a város kijárásai: az éjszaki részről négyezerötszáz (nádnyi).
És a város kapu Izrael nemzetségeinek neveiről lesznek, három kapu éjszakra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy.
A napkeleti rész négyezer ötszáz (nádnyi), és kapuja három: József kapuja egy, Benjamin kapuja egy, Dán kapuja egy.
És a déli rész is négyezer ötszáz (nádnyi), és kapuja három: Simeon kapuja egy, Isszakar kapuja egy, Zabulon kapuja egy.
És a napnyugoti rész is négyezer ötszáz (nádnyi), és kapuja három: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Neftali kapuja egy.
Köröskörűl (a város) tizennyolczezer nádnyi, és a város neve azon naptól: Az Úr vagyon ott.