SZENT PÁL APOSTOL LEVELE A FILIPPIEKHEZ.
Fil 1
Bevezetés. Hogy oly buzgók és állhatatosak vagytok az evangéliom mellett, ezért hálát adok Istennek; mert habár fogságban, mégis szives részvéttel vagyok mindnyájatokhoz, és kérem az Istent, gyarapodjatok szeretetben és ismeretben, hogy feddhetlenűl az igazság gyümölcseivel jelenhessetek meg egykor a bíró előtt. A mi fogságomat illeti, ez nem akadálya az evangéliomnak, sőt inkább előmozdítja azt, a mennyiben az által sokan annak hirdetésére buzdíttatnak. Ezt ugyan némelyek nem jószándékból teszik, de mégis a Krisztus hirdettetik. Fogságom, a ti esedezéstek és a Szentlélek kegyelme által üdvösségemre szolgál, s így mind élve mind halva Krisztusé vagyok. Óhajtok ugyan meghalni, de hasznosabb nektek, ha még tovább élek, s ismét hozzátok megyek. De akár megyek, akár nem, járjatok a keresztény névhez méltólag egy értelemben, egy lélekben, harczolva az igaz tanitásért, s ne hagyjátok magatokat elijesztetni a hit ellenségei és a szenvedések által, melyeket amazok nektek okoznak, valamint azért én is harczolok és szenvedek.
Pál és Timoteus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakonusokkal együtt.
Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálát adok Istenemnek, minden tirólatok való emlékezetben,
mindenkor minden imádságomban mindnyájotokért örömmel könyörögvén,
hogy részesek lettetek a Krisztus evangéliomában az első naptól mindeddig.
Bízván abban, hogy a ki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi Krisztus Jézus napjáig;
a mint méltó is így vélekednem mindnyájotok felől, minthogy szivemben hordozlak titeket mind fogságomban, mind az evangéliom védelménél és megbizonyitásánál, hogy mindnyájan társaim legyetek örömemben;
mert bizonyságom az Isten, mint kivánlak mindnyájotokat a Jézus Krisztus szeretetében.
És azért imádkozom, hogy bennetek a szeretet mindinkább bővelkedjék tudományban és minden értelemben,
hogy a jelesbeket válaszszátok, hogy tiszták és botrány nélkül legyetek a Krisztus napjára,
eltelve az igazság gyümölcsével Jézus Krisztus által az Isten dicsőségére és dicséretére.
Akarom pedig tudtúl adni nektek, atyámfiai! hogy jelen körűlményeim az evangéliom gyarapodására szolgáltak,
mivel az én fogságom Krisztusért tudva lett minden itélőszéknél és egyéb helyen mindenütt,
és sokan az Úrban való atyafiak közől ösztönt nyervén fogságomból, annál bátrabban, félelem nélkül merik hirdetni az Isten igéjét.
Némelyek ugyan irígységből is és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust,
némelyek szeretetből, tudván, hogy az evangéliom védelmére vagyok rendelve;
némelyek pedig versengésből hirdetik a Krisztust, nem tiszta szándékból, azt vélvén, hogy megnehezítik fogságomat.
De mit tesz ez? Csak minden módon hirdettessék a Krisztus, akár alkalomszerűen, akár igazságban; én örűlök azon, és ezután is fogok örűlni.
Mert tudom, hogy ez nekem üdvösségemre leszen imádságtok és a Jézus Krisztus Lelkének segélye által,
az én várakozásom és reménységem szerint: hogy semmiben sem szégyenűlök meg; hanem teljes bizodalmam vagyon, hogy valamint mindenkor, úgy most is felmagasztaltatik Krisztus az én testemben, akár élet akár halál által.
Mert nekem életem a Krisztus, és meghalnom nyereség.
Azonban ha testben élve, munkám gyümölcsöző, nem tudom, mit válaszszak.
Szorongattatom ugyanis e kettő között: Kivánok elválni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb;
de megmaradnom a testben, szükséges tiértetek.
És ezt remélve, tudom, hogy megmaradok, és pedig megmaradok mindnyájotoknak, a ti előhaladástokra és hitetek örömére,
hogy bőséges legyen örvendezéstek a Krisztus Jézusban énrajtam, midőn ismét hozzátok érkezem.
Csak Krisztus evangéliomához illően járjatok, hogy vagy mikor oda megyek és meglátlak titeket, vagy távollévén, halljam felőletek, mint állotok egy lélekben, egy akarattal, együtt munkálkodván az evangéliom hitéért, [Efez. 4,1. Kolossz. 1,10.]
és hogy semmiben sem rettentek vissza ellenkezőitektől; mi nekik veszedelmökre, nektek pedig üdvösségtekre van, és ez az Istentől;
mert nektek adatott a Krisztusért nem csak hogy higyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is érette,
ugyanazon tusakodástok lévén, melyet énbennem láttatok és most felőlem hallotok.
Igen kérlek titeket, legyetek egyértelműek, s szeressétek egymást alázatosságban és önmegtagadásban, valamint Krisztus is, habár isteni természettel bírt, emberré lett, s megalázta magát a kereszthalálig, a miért Isten is felmagasztalta őt, mindent alája vetett, s részesévé tette isteni dicsőségének. Tekintve ezen, önmagát megalázó s megtagadó szeretetre, félelemmel munkáljátok üdvösségteket, mert minden az Isten kegyelmétől függ. Gyorsan lássatok a dologhoz, e rosz világban bűn nélkül járván, hogy én az itéletnapján dicsőséget és jutalmat arassak tiértetek. Ha mindjárt meg kell is halnom, örűlök; reménylem pedig, hogy mihelyt helyzetemről bizonyos leszek, Timoteust hozzátok küldöm, s én magam is reménylek csakhamar hozzátok mehetni. Most Epafroditust küldöm hozzátok, ki súlyos betegségből gyógyult fel; jól fogadjátok őt.
Ha tehát a Krisztusban való intésnek, ha a szeretet örvendezésének, ha a lelki egyesűlésnek, ha a könyörűlet szives indúlatának van helye nálatok,
tegyétek teljessé az én örömemet az által, hogy ugyanegyet értsetek, egyenlő szeretettel bírjatok, egyakaratúak, egyértelműek legyetek,
semmit sem tévén versengéssel, sem hiú dicsőségből, hanem alázatossággal egymást többre becsülvén,
kiki nem maga hasznát, hanem a másokét tekintvén,
Hogy ugyanazon érzés legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban,
ki Isten alakjában lévén, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő,
hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez, és külsejében úgy találtatott, mint ember.
Megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, és pedig a keresztnek haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, mely minden név fölött vagyon,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké; [Izai. 45,24. Rom. 14,11.]
és minden nyelv vallást tegyen, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében vagyon.
Azért, szerelmesim! (a mint mindenkor engedelmeskedtetek,) nem csak jelenlétemben, hanem most sokkal inkább távollétemben: félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket.
Mert Isten az, ki bennetek mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratából.
Mindeneket pedig zúgolódás és halogatás nélkül cselekedjetek, [Péter I. 4,9.]
hogy panasz nélkül, Istennek egyeneslelkű fiai legyetek, feddhetlenek a gonosz és elveteműlt nemzetségnek közepette, kik között mint világítók fényeskedtek e világon,
az élet igéjét megtartván dicsőségemre a Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, s nem hiába munkálkodtam.
De ha én feláldoztatom is a ti hitetek áldozatán és szolgálatán fölűl, örűlök és örvendek mindnyájotokkal.
Ugyanazon pedig ti is örűljetek, és velem együtt örvendezzetek.
Reménylem pedig az Úr Jézusban Timoteust hamar hozzátok küldhetni, hogy én is nyugodt szívvel legyek, megértvén, mint vagytok.
Mert senki sincs velem olyan egyakaratú, ki oly szives indúlattal szorgoskodnék érettetek.
Mert mindnyájan a magokét keresik, nem a mi Jézus Krisztusé. [Kor. I. 13,5.]
Ő pedig milyennek bizonyúlt be, abból tudhatjátok, hogy mint atyjának a fiú, úgy szolgált velem az evangéliomban.
Őt reménylem tehát hozzátok küldhetni, mihelyt meglátom körűlményeimet.
Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar hozzátok megyek.
Addig szükségesnek láttam atyámfiát, Epafroditust, együtt munkálkodó és vitézkedő társamat, a ti követeteket, ki szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldeni;
mivel mindnyájotok után kivánkozott, és szomorú volt azért, hogy hallottátok beteglétét.
Csakugyan halálos beteg is volt; de az Isten könyörűlt rajta, nemcsak őrajta pedig, hanem énrajtam is, hogy ne legyen bánatra bánatom.
Azért annál hamarább küldöttem őt, hogy viszonlátásán örűljetek, és én bánat nélkül legyek.
Fogadjátok tehát őt az Úrban minden örömmel, és az ilyeneket tartsátok tiszteletben.
Mert a Krisztus dolgáért csaknem halálra jutott, életét koczkáztatván, hogy teljesítse, a mi részetekről hiányzott az én szolgálatomban.
Egyébiránt ismételve óvakodásra intelek a hamis tanítóktól, kik a zsidó körűlmetélést szükségesnek tartják. Igazi körűlmetéltek csak mi, hivők vagyunk. A zsidósággal, körűlmetéléssel, származásommal, törvény iránti buzgalommal én is dicsekedhetném ugyan, de mint keresztény, most mindezeket s minden földi dolgot hiábavalónak, ártalmasnak s megvetésre méltónak tartok; én csak a keresztény hitből való igazságra törekszem, hogy a halálban és feltámadásban Krisztushoz hasonló legyek. Hogy e czélt elérjem, arra törekszem, mert nem állítom, hogy a czélt már elértem, hanem igyekszem az után, mint a pályafutó, ki a díjt törekszik elnyerni. Kövessétek az én példámat és nem a tévtanítókét, kik a kereszt bölcseségét megvetik, és csak a földiekre gondolnak, de azért el is vesznek, míg mi mennyei érzületben járunk, s ezért egykor, midőn Jézus ismét eljő, testünkben is dicsőségesen átváltozunk.
Egyébiránt, atyámfiai! örűljetek az Úrban. Ugyanazt írni hozzátok nem restellem, nektek pedig szükséges.
Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéléstől.
Mert nálunk van a körűlmetélés, kik lélekkel szolgálunk az Úrnak, és dicsekszünk Krisztus Jézusban, és nem a testben helyezzük bizodalmunkat,
jóllehet nekem van bizodalmam a testben is. Ha más valaki látszik a testben bízni, én inkább, [Kor. II. 11,18.]
nyolczadnapon körűlmetélt, Izrael nemzetségéből, Benjamin ágából, zsidóból zsidó, a törvény szerint farizeus vagyok,
ki buzgóságból üldöztem az Isten anyaszentegyházát, a törvénybeli igazság szerint, feddhetlenűl járván.
De a mi nekem nyereség volt, Krisztusért azt kár gyanánt tekintettem.
Sőt mindent kárnak tartok az én Uram Jézus Krisztus fönséges ismeretéért, kiért mindent elhagytam, és szemétnek tekintek, hogy Krisztust megnyerjem,
és benne találtassam, nem a törvénybeli igazságot bírván, hanem azt, mely a Krisztus Jézus hitéből való, mely Istentől van, a hit általi igazság;
hogy megismerjem őt, és feltámadásának erejét, és szenvedéseinek társaságát, hasonlóvá lévén az ő halálához,
hogy valamikép eljussak a halottak közől való feltámadásra.
Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes volnék; hanem utána törekszem, hogy valamikép megfoghassam azt, mire megfogattam Krisztus Jézus által.
Atyámfiai! nem állítom, hogy már megfogtam azt; de ezt az egyet (teszem): a mik mögöttem vannak, elfeledvén, azokra terjeszkedem, mik előttem vannak;
a kitűzött czélhoz sietek, azon jutalomra, melyre Isten onnanfelől hivott Krisztus Jézus által.
A kik tehát tökéletesek vagyunk, mind ez értelemben legyünk; és ha valamit másképen értetek, azt is kijelenti nektek az Isten.
Mindazáltal a mire már eljutottunk, abban értsünk egyet, és ugyanazon rendszabály mellett maradjunk.
Legyetek az én követőim, atyámfiai! és figyeljetek azokra, kik a szerint élnek, a mint bennünk példátok vagyon.
Mert sokan élnek úgy, kikről gyakran mondottam nektek, (most pedig sírva is mondom), mint Krisztus keresztének ellenségei,
kiknek végök veszedelem, kiknek istenök a has, és dicsőségök gyalázatjokban vagyon, kik a földiekhez ragaszkodnak.
Fil 3,20
A mi társalkodásunk pedig mennyekben vagyon, a honnét várjuk az Üdvözítőt is, a mi Urunk Jézus Krisztust,
ki megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tévén az ő dicsőséges testéhez, azon erejénél fogva, melylyel mindent is alá vethet magának.
Különféle intések az egész egyházközséghez Filippiben és annak egyes tagjaihoz. A hozzám küldött alamizsnát örömmel vettem, bár én kevéssel meg tudok elégedni. Különben sehol ily segélyt el nem fogadtam, de a tietek nekem különösen kedves volt, Isten jutalmazzon meg érte titeket. Befejezés.
Tehát kedves, drága atyámfiai, én örömem és koronám! így álljatok az Úrban, szerelmesim!
Evodiát kérem, és Szintikesnek könyörgök, hogy értsenek egyet az Úrban.
Kérlek téged is, kedves tiszttársam! segítsd azokat, kik velem munkálkodtak az evangéliomért Kelemennel és többi segédeimmel együtt, kiknek neveik az élet könyvében vannak.
Örűljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örűljetek.
A ti szerénységtek ismeretes legyen minden emberek előtt. Az Úr közel vagyon.
Semmin se aggódjatok; hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak föl Istenhez. [Máté 6,25.]
És az Isten békesége, mely fölűlhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Egyébiránt, atyámfiai! a mi igaz, a mi tisztességes, a mi igazságos, a mi szent, a mi szeretetre méltó, a mi jó hírt szerez, a mi az erényhez és dicséretes fegyelemhez tartozik, azokról gondolkodjatok.
A miket tanúltatok és vettetek, hallottatok és láttatok tőlem, azokat cselekedjétek, és a békeség Istene leszen veletek.
Fölötte megörűltem pedig az Úrban, hogy valahára megújúltatok a felőlem való gondoskodásra nézve, a mint előbb is gondoskodtatok; de el voltatok foglalva.
Nem a fogyatkozás miatt mondom ezt; mert én megtanúltam, hogy a mim van, azzal megelégedjem.
Tudok szűkölködni is, tudok bővelkedni is (mindenütt és mindenben tanúltam) megelégedni is, éhezni is, bővelkedni is, nélkülözni is.
Mindent megtehetek az által, ki engem megerősít.
Mindazáltal jó cselekedtétek, hogy résztvettetek szorongatásomban.
Tudjátok pedig ti is, filippiek! hogy mikor az evangéliom kezdetén elmentem Macedoniából, egy község sem volt velem viszonyban a kiadásra és bevételre nézve, hanem csak ti egyedűl.
Mert Tesszalonikába is egyszer-másszor küldöttetek szükségemre valót.
Nem mintha adományt keresnék, hanem bő nyereményt kivánok a ti számotokra.
Mindenem van pedig, és bővelkedem; egészen elteltem, átvévén Epafroditustól, a mit küldöttetek, mi kellemes illat, Istennek tetsző kedves áldozat.
Az én Istenem pedig teljesítse minden kivánságtokat gazdagsága szerint dicsőségben a Krisztus Jézus által.
Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség legyen mindörökön örökké. Amen.
Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban.
Köszöntenek titeket az atyafiak, kik velem vannak. Köszöntenek titeket minden szentek, főkép pedig a császár házából valók.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel. Amen.