IZAIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Iz 1
Isten panasza a zsidók hálátlansága és hűtlensége miatt. A zsidó nemzet szomorú helyzete. Isten haragja. A megátalkodott bűnösök büntetése. Vigasztalás a jámboroknak.
Izaiásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júda és Jerusalem felől látott, Júda királyai, Oziás, Joátán, Ákáz és Ezekiás napjaiban.
Halljátok, egek! és vedd füleidbe, föld! mert az Úr szól. Fiakat neveltem és fölmagasztaltam, ők pedig megvetettek engem. [Oze. 11,3.]
Megismeri az ökör gazdáját, és a szamár ura jászolyát; Izrael pedig nem ismer engem, és az én népem nem ért.
Jaj a vétkes nemzetnek, a gonoszsággal terhelt népnek, az elveteműlt ivadéknak, a bűnbe rögzött fiaknak! elhagyták az Urat, káromlották Izrael szentét, hátat fordítva, elidegenedtek.
Hova verjelek még titeket, kik a vétket halmozzátok? Az egész fő beteg, az egész szív keseredett.
Tetőtől talpig nincs benne épség, seb és kékség, földagadt kelés, be nem kötözve, sem orvossággal nem gyógyítva, sem olajjal nem enyhítve.
Földetek puszta, városaitok tűzzel égettek, tartományotokat szemetek láttára idegenek emésztik föl, és elpusztúl az, mint ellenséges pusztitás által. [Izai. 5,6.]
És Sion leánya elhagyatik, mint a levélszin a szőllőben, mint a kaliba az ugorkás kertben, és mint a város, mely elpusztíttatik.
Ha a seregek Ura ivadékot nem hagy nekünk, lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához. [Rom. 9,29. Móz. I. 19,24.]
Halljátok az Úr igéjét, Sodoma fejedelmei! vegyétek füleitekbe, a mi Istenünk törvényét, Gomorra népe!
Minek nekem a ti áldozataitok sokasága? ugymond az Úr. Tele vagyok. A kosok égő áldozatait és a kövér állatok zsírját, a borjuk és bárányok és bakok vérét nem ohajtom. [Jerem. 6,20. Ámosz. 5,21.22.]
Mikor színem elé jöttök, ki kivánja ezeket kezeitekből, hogy az én tornáczaimban járjatok?
Ne tegyetek többé áldozatokat hiába; a jó illatszer utálatosság előttem, az újhold ünnepét és szombatot és egyéb ünnepeket nem tűrhetem, gonoszok a ti gyülekezetitek.
Ujholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli az én lelkem, megunatkoztam, kifáradtam azok tűrésében.
És mikor kiterjesztitek kezeiteket, elfordítom szemeimet rólatok, és akármely sokszor imádkoztok, nem hallgatlak meg, mert kezeitek vérrel borítvák. [Izai. 59,3.]
Mosdjatok meg, legyetek tiszták, vegyétek el gondolataitok gonoszságát szinem elől; szűnjetek meg gonoszúl cselekedni. [Péter I. 3,11.]
Tanuljatok jót cselekedni, keressétek az igazat, segitsétek az elnyomottat, tegyetek itéletet az árvának, oltalmazzátok az özvegyet.
Azután jőjetek, és panaszkodjatok rám! ugymond az Úr. Ha bűneitek leendnek, mint a karmazsin, mint a hó megfehérednek; és ha pirosak leendenek is, mint a bibor, lesznek, mint a fehér gyapjú.
Ha készakarattal engem hallgattok, a föld javát fogjátok élvezni.
Hogyha ellenszegűltök, és engem haragra ingereltek, fegyver emészt meg titeket, mert az Úr szája szólott.
Mimódon lett parázna személylyé a hű város, mely teljes volt itélettel? igazság lakott abban, most pedig gyilkosok.
Ezüstöd salakká változott, borod vízzel vegyíttetett.
Fejedelmeid hitetlenek és az orzók társai; mindnyájan szeretik az ajándékokat, és az adományok után járnak; az árvának nem tesznek itéletet, és az özvegy nem jut be hozzájok. [Jerem. 5,28.]
Azért mondja a seregek Ura Istene, Izrael hatalmasa: Hah! vigasztalást veszek az ellenem szegülőkön, és boszút állok ellenségeimen.
És ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom egészen salakodat, és elveszem minden fehér ónodat,
és visszaállítom biráidat, mint azelőtt voltak, és tanácsosaidat mint régenten; s ezekután az igaz városának, hű városnak fogsz neveztetni.
Sion itélet által szabadúl meg, és visszaállitják őt igazság által.
És tönkre teszi a gonoszokat és bűnösöket egyetemben; és kik elhagyták az Urat, megemésztetnek.
És megszégyeníttetnek a bálványok miatt, kiknek áldoztak; és pirúlni fogtok a kertek miatt, melyeket választottatok volt,
midőn olyanok lesztek, mint az elhullott levelű cserfa, és mint a kert víz nélkül.
És leszen a ti erősségtek, mint a csöpű pozdorjája, és cselekvéstek, mint a szikra; fölgyulad együtt mind a kettő, és nem lesz, ki eloltsa.
Jövendölés a béke általános religiójáról. Intelem a bálványozásról és álbizodalomról való lemondásra, és a jövendő büntetés elkerülésére.
Az íge, melyet Ámosz fia, Izaiás látott Júda és Jerusalem felől.
És az utolsó napokban az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani, és fölemelkedik a halmok fölött, és ahhoz gyűlnek minden nemzetek.
És elmegyen sok nép, és azt mondja: Jertek, menjünk föl az Úr hegyére, és Jákob Istene házához, s ő megtanít minket utaira, és ösvényein fogunk járni; mert Sionból megyen ki a törvény, és az Úr igéje Jerusalemből.
És megitéli a nemzeteket, és sok népet megfenyít; és ők kardjaikból szántóvasakat és dárdáikból sarlókat csinálnak; nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem gyakoroltatnak többé hadakozásra.
Jákob háza! jertek, és járjunk az Úr világosságában.
Mert elvetetted a te népedet, Jákob házát, mert elteltek, mint régenten, és jóslóik vannak, mint a filiszteusoknak, és idegen fiakhoz ragaszkodnak.
Eltelt a föld ezüsttel és aranynyal, és nincs vége kincseinek;
eltelt az ő földe lovakkal, és szekerei számtalanok. És tele van földe bálványokkal; kezeik alkotmányát imádják, melyet újjai csináltak.
És meghajol az ember, és megalázza magát a férfiú; azért ne bocsáss meg nekik.
Vonúlj a kősziklába, és rejtezzél a földüregbe az Úr félelmének színe előtt, és az ő fölségének dicsősége előtt.
Az ember kevély szemei megaláztatnak, és meghajtatik a férfiak nyakassága; az Úr pedig egyedűl magasztaltatik föl az napon.
Mert a seregek Urának napja minden kevély és nyakas ellen jő, és minden nagyravágyó ellen, hogy megaláztassék;
és a Libanon minden magas és fölemelkedett czedrusa ellen, és Bázán minden cserfája ellen;
és minden magas hegy ellen, és minden fölemelkedett halom ellen;
és minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
és Tarzis minden hajója ellen, és mindaz ellen, mi látásra szép.
És meghajtatik az emberek magassága, és megaláztatik a férfiak nyakassága, és az Úr egyedűl magasztaltatik föl az napon;
és a bálványok egészen lerontatnak.
És bemennek a kősziklák barlangjaiba, és a föld hasadékaiba az Úr félelmének színe előtt és az ő fölségének dicsősége előtt, mikor fölkel a földet megverni. [Oze. 10,8. Luk. 23,30.]
Aznapon elveti az ember ezüst bálványait és arany képeit, melyeket csinált volt magának, hogy imádja, a vakandokat és denevéreket;
és elvonúl a kősziklák hasadékaiba és a kőszirtek üregeibe az Úr félelmének színe előtt, és az ő fölségének dicsősége előtt, mikor fölkel a földet megverni.
Hagyjatok föl tehát az emberrel, kinek orrában lehellet vagyon, és mégis nagyra becsültetetik.
Folytatólag hirdettetik a büntető itélet, mely a gonoszság és bujaság miatt elkövetkezik.
Mert ime a seregek uralkodó Ura elveszi Jerusalemből, a mi szilárd és erős, a kenyér minden erejét és a víz minden erejét;
a bajnokot és a harczos férfiakat, a bírót és prófétát, a jövendőmondót és vénet;
az ötvenes hadnagyot és a tekintélyben állót és tanácsadót, a müvészek közől a bölcset, és a titkos dolgokról okosan beszélőt.
És gyermek-fejedelmeket adok nekik, és pulyák uralkodnak rajtok. [Préd. 10,16.]
És föltámad a nép, férfiú férfiú ellen, és kiki az ő felebarátja ellen; föltámad a gyermek a vén ellen, és a nemtelen a nemes ellen.
Akkor a férfiú atyja házában megragadja atyjafiát (mondván): Ruhád vagyon, légy fejedelmünk, e romok pedig legyenek kezed alatt.
S ez felelni fog az napon, mondván: Nem vagyok orvos, és házamban nincs kenyér, sem ruházat; ne tegyetek engem a nép fejedelmévé.
Mert Jerusalem összeomlik és Júda elesik; mivel nyelveik és ármányaik az Úr ellen vannak, úgy hogy felingerlik az ő fölsége szemeit.
Arczuk kinézése ellenök szól; és vétköket, mint Sodoma, úgy hirdetik, és nem titkolják. Jaj az ő lelköknek! mert gonosz lesz az ő fizetésök.
Mondjátok az igaznak, hogy jól van ő, mert találmányai gyümölcsét fogja enni.
Jaj az istentelennek! ő roszúl jár, mert kezeinek jutalmát veszi.
Népemet sarczolói fosztogatják, és asszonyok uralkodnak rajtok. Én népem! kik téged boldognak mondanak, azok csalnak meg, és lépéseid útját elhányják.
Azért áll föl az Úr itéletre; föláll a népek megitélésére.
Az Úr itéletre száll népe véneivel, és annak fejedelmivel; mert ti leettétek a szőllőt, és a szegénytől vett ragadomány van házatokban.
Miért tapodjátok az én népemet, és töritek össze a szegények orczáit? úgymond a seregek Ura Istene.
És mondá az Úr: Azért, hogy fölfuvalkodnak Sion leányai, és fölemelt nyakkal járnak, és integető szemekkel lépdelnek, és tapsolnak, kényesen járdalnak, és kimért léptekkel sétálnak:
megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetejét, és az Úr hajokat leleplezi.
Az napon elveszi az Úr a saruk ékességét és holdacskákat;
a nyaklánczokat és kösöntyűket, a karpereczeket és fejkötőket;
a hajválasztókat és lábkötőket, a szalagöveket és ékszereket, az illatüvegcséket és fülfüggőket,
a gyürűket és a homlokon függő gyöngyöket;
az ünnepi ruhákat és palástokat és vászonnemüeket, a hajtűket
és tükröket, a gyolcsingeket és fövegeket és fátyolruhákat.
És leszen a gyönyörűséges illat helyett büdösség, és a szalagöv helyett kötél, és fodrozott haj helyett kopaszság, és a mellkötő helyett szőrzsák.
Legszebb férfiaid is fegyver által hullanak el, és erőseid a harczon.
És bánkódni és siránkozni fognak annak kapui, és ő elpusztítva a földön fog ülni.
Folytatás. Vigasztaló biztosítás Krisztus eljöveteléről.
És megragad hét asszony egy férfiút az napon, mondván: A mi kenyerünket fogjuk enni, és saját ruháinkkal ruházkodni; csak hadd neveztessünk a te nevedről, vedd el gyalázatunkat.
Az napon az Úr csemetéje fönségben és dicsőségben leszen, és a föld gyümölcse magasztos, és örömére leszen azoknak, kik Izraelből megszabadúlnak.
És leszen: Mindaz, ki Sionban meghagyatik, és megmarad Jerusalemben, szentnek fog hivatni, mindaz, ki beiratott Jerusalemben az életre.
Midőn az Úr elmossa Sion leányának undokságait, és Jerusalem vérbűnét kimossa belőle az itélet lelke által és az égő lélek által,
teremt az Úr Sion hegyének minden helyén, és a hol segítségűl hivatik, nappal felhőt, éjjel füstöt és lángoló tűzfényességet minden dicsőség fölött oltalomúl.
És ez hajlék leszen árnyékúl nappal a hőség ellen, s menedékűl és rejtekűl a szélvész és eső ellen.
Izrael hasonlíttatik a terméketlen szőllőhöz. Következő büntetőitélet.
Eléneklem szerelmesemnek az én rokonom énekét szőllejéről. Az én szerelmesem szőllője magas kövér halmon vagyon. [Jer. 2,21.]
És besövényezte azt, és a köveket kiszedte belőle, és válogatva ültette be azt, és tornyot épített közepén, és sajtót készített abban; és azt várta, hogy szőllőt teremjen: és vadszőllőt termett.
Most tehát, Jerusalem lakói és Júda férfiai! tegyetek itéletet közöttem és szőllőm között.
Mit kellett volna még cselekednem az én szőllőmmel, és nem cselekedtem vele? talán mivel vártam, hogy szőllőt teremjen, és vadszőllőt termett?
Most tehát megmutatom nektek, mit cselekszem az én szőllőmmel. Elhordom sövényét, hogy elpusztítsák; lerontom kerítését, hogy eltapodják.
És parlaggá teszem azt, nem metszik és nem kapálják meg, és felnőnek a burjánok és tövisek; és a felhőknek megparancsolom, hogy esőt ne hullassanak rája.
A seregek Urának szőllője pedig Izrael háza, és Júda férfinépe annak gyönyörűséges ültetvénye. Vártam, hogy itéletet cselekedjék, de ime a gonoszság! és igazságot, de íme a panaszkiáltás!
Jaj nektek, kik házhoz házat ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok a hely véghatáráig! Vajjon ti egyedűl fogtok-e lakni a föld közepett?
Füleimbe jöttek ezek, úgymond a seregek Ura: Bizonyára a sok, nagy és szép házak elpusztúlnak, lakó nélkül lesznek!
Tíz hold szőllő csak egy akót ad, és harmincz véka vetés három vékát terem.
Jaj nektek, kik reggel fölkeltek a részegeskedésre, és az estig való ivásra, hogy a bortól áthevűljetek!
Czitera és lant, dob és síp és bor vagyon a ti lakomátokon, de az Úr dolgára nem tekintetek, sem az ő kezeinek műveire nem gondoltok.
Azért vitetik fogságra az én népem, mert nincsen belátása; és az ő nemesei elhalnak éhséggel, és népsokasága eleped a szomjúság miatt.
Azért föltátja torkát a pokol, és végnélkül fölnyitja száját, hogy abba leszálljanak erősei és az ő népe nagyjai és dicsői.
És elnyomatik az ember, és megaláztatik a férfiú, és a kevélyek lesütik szemeiket.
A seregek Ura pedig fölmagasztaltatik az itéletben, és a szent Isten megszenteltetik az igazságban.
És legelni fognak a bárányok tetszésök szerint, és a termékenynyé vált pusztákat jövevények élik föl.
Jaj nektek, kik a gonoszságot a hiúság köteleivel vonjátok, és mint szekérkötéllel a bűnt!
Kik azt mondjátok: Siessen és jőjön hamar az ő cselekedete, hadd lássuk; közeledjék és jőjön Izrael Szentének tanácsa, és megértjük azt.
Jaj nektek, kik a gonoszt jónak mondjátok, és a jót gonosznak; a sötétséget világossággá tévén, és a világosságot sötétséggé; a keserűt édessé tévén, és az édeset keserűvé!
Jaj nektek, kik bölcsek vagytok tinszemeitek előtt, és tinmagatok előtt okosak! [Péld. 3,7. Rom. 12,16.]
Jaj nektek, kik hatalmasok vagytok a boritalra, és erős férfiak a részegeskedésre!
kik igazságot tesztek az istentelennek ajándékokért, és az igaztól az ő igazságát elveszitek.
Azért, mint a pozdorját megemészti a tűz nyelve, és a láng heve elégeti: úgy az ő gyökerök hamuvá leszen, és csemetéjök fölszáll, mint a por; mert elvetették a seregek Urának törvényét, és Izrael Szentének igéjét káromlották.
Azért gerjed föl az Úr haragja az ő népére, és kinyujtja kezét rája, és megveri azt, és megrendűlnek a hegyek, és azok holttestei lesznek, mint ganéj az utczák közepén. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem keze mégis kinyujtva vagyon.
És jelzászlót emel a távol nemzeteknek, és eléhíja őt a föld határairól; és ime sietve hamarsággal eljő.
Nincs fáradt, sem beteg közötte, nincs szunnyadó, sem alvó, derekáról nem oldatik le öve, és nem szakad el saruja köteléke.
Az ő nyilai élesek, és minden kézíja föl van vonva. Lovainak körme, mint a tűzkő, és kerekei, mint a förgeteg rohama.
Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint az oroszlánok kölykei; és agyarog és megragadja a prédát, és átfogja, és nincs ki azt elvegye tőle.
És zúg fölötte az napon, mint a tenger zúgása. Nézzük a földet, és ime a háborúság sötétsége, és a világosság elsötétedik annak homályában.
Izaiás hivatása és fölszenteltetése a prófétai tisztre.
Azon esztendőben, mikor meghalt Oziás király, láttam az Urat ülni magas és fönséges királyiszéken, és a mi alatta volt, betölté a templomot.
Szerafok állottak azon; hat szárnya volt egyiknek, és hat szárnya a másiknak; kettejével befödözték orczájokat, és kettejével befödözték lábaikat, és kettejével röpűltenek.
És kiáltának egyik a másikhoz, és mondák: Szent, szent, szent a seregek Ura Istene; teljes az egész föld az ő dicsőségével! [Jel. 4,8.]
És megrendűltek az ajtók küszöbei a kiáltó szavától, és a ház betelt füsttel.
És mondám: Jaj nekem, hogy hallgatnom kell, mivel én fertőztetett ajakú férfiú vagyok, és förtelmes ajakú nép között lakom, és a királyt, a seregek Urát szemeimmel láttam.
És hozzám röpűle egy a szerafok közől, és kezében eleven szén volt, melyet fogóval vett vala az oltárról.
És illeté számat, és mondá: Ime ez illeti ajakidat, és elvétetik gonoszságod, és bűnöd megtisztíttatik.
És hallám az Úr szavát, ki azt mondá: Kit küldjek? és ki megy el nekünk? És mondám: Ime én, küldj engem.
És mondá: Eredj, és mondd e népnek: Hallván halljátok, és ne értsétek; és lássátok a látomást, és meg ne ismerjétek.
Vakítsd meg e nép szivét, és füleit nehezítsd meg, és szemeit zárd be, netalán lásson szemeivel, és halljon füleivel, és értsen szivével, és megtérjen, és meggyógyítsam őt.
És mondám: Meddig? Uram! És mondá: Mignem a városok pusztán hagyatnak lakó nélkűl, és a ház ember nélkül, és a föld elhagyatott pusztaság lesz.
És az Úr eltávolítja az embereket, és megsokasodik, a mi hátrahagyatott, a földnek közepette.
És megmarad a tizedrész benne, és megtér, és úgy mutatkozik, mint a terpentinfa, és mint a cserfa, mely kiterjeszti ágait; szent ivadék lesz az, mely megmarad abban.
Jövendölés Efraim és Szíria elvesztéről. Emmánuel igértetése, és az asszíriusok betörésének hirdetése.
És lőn Ákáz napjaiban, ki Joatánnak, Oziás, Júda királya, fiának fia vala, fölméne Rásin a szíriai király, és Facee Romelia fia, Izrael királya, Jerusalembe, hogy az ellen harczoljon, és nem veheték be azt.
És hírűl vivék Dávid házának, mondván: Szíria Efraimra feküdött. És megindúlt az ő szive és népe szive, mint megindúlnak az erdők fái a szél előtt.
És mondá az Úr Izaiásnak: Menj ki Ákáz elé te és megmaradott fiad, Jászub, a felső tó csatornája végéhez, a festők mezejének útján.
És mondd neki: Vigyázz, hogy veszteg légy; ne félj, és szived ne rettegjen a füstölgő üszög két végdarabjától, Rásinnak, a szíriai királynak, és Romelia fiának fölgerjedt haragjától,
azért, hogy tanácsot tartott ellened vesztedre Szíria és Efraim és Romelia fia, mondván:
Menjünk Júda ellen, és riaszszuk fel őt, és vonjuk mellénk, és tegyük királylyá benne Tabeel fiát.
Ezeket mondja az Úr Isten: Nem fog ez állani, és nem leszen ez;
hanem Szíria feje Damaskus, és Damaskus feje Rásin legyen; és még hatvanöt esztendő, és Efraim megszűnik nép lenni.
És Efraim feje Szamaria, és Szamaria feje Romelia fia legyen. Ha nem hiszitek, nem maradtok meg.
És az Úr folytatva szóla Ákáznak, mondván:
Kérj magadnak jelt a te Uradtól Istenedtől a mélységben alant, vagy fenn a magasságban.
És mondá Ákáz: Nem kérek, és nem kisértem az Urat.
Akkor mondá amaz: Halljátok tehát, Dávid háza! Kevés-e nektek, hogy az embereket bántjátok, hanem az én Istenemnek is bántására vagytok?
Azért az Úr maga ad jelt nektek: Ime egy szűz méhében fogan, és fiat szűl, és neve Emmánnelnek fog hivatni.
Vajat és mézet eszik, hogy tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani.
Mert minekelőtte a gyermek tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani, elhagyatik a föld, melyet te gyülölsz az ő két királya miatt.
Elhozza az Úr terád és népedre és atyád házára a napokat, minők nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától, – az asszíriusok királya által.
És az napon leszen, hogy az Úr süvölt a légynek, mely Egyiptom folyóvizeinek torkolatánál vagyon, és a méhnek, mely Asszúr földén vagyon;
és eléjőnek, és megszállanak mindnyájan a völgyek patakjainál és a kősziklák barlangjaiban, minden berekben és minden üregben.
Az napon megborotválja az Úr bérbevett borotvával, azok által, kik a folyóvizen túl vannak, az asszíriusok királya által, a fejet és a lábak szőrét és az egész szakált.
És leszen az napon: hogy az ember egy fejős tehenet és két juhot tart,
és a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mind az, ki meghagyatik a földnek közepette.
És leszen az napon: hogy minden hely, melyen ezer ezüst pénzt érő ezer szőllőtő vagyon, tövissé és burjánná leszen.
Nyilakkal és kézíjjal mennek be oda; mert burjánok és tövisek lesznek az egész földön.
És nem megyen semmi hegyre, mely kapával kapáltatik, a tövisek és burjánok félelme; ökörlegelővé lesz az és marhajárássá.
Jelenségek Izrael és Szíria vesztéről s az asszíriusok betöréséről. Intelem bizalomra az Isten és az ő kijelentései iránt.
És mondá az Úr nekem: Végy magadnak egy nagy könyvet, és írd abba ember írásával: Sietve menj ragadományra, gyorsan fosztogass.
És hív tanúkat vevék mellém: Úriás papot, és Zakariást, Barakiás fiát;
és járúlék a próféta-asszonyhoz, és méhében fogana, és fiat szüle. És mondá az Úr nekem: Híjad ennek nevét: Sietve menj ragadományra, siess fosztogatni!
Mert mielőtt tudja a gyermek atyját és anyját nevezni, elvétetik Damaskus erőssége, és Szamaria ragadományai az asszíriusok királya előtt lesznek.
És folytatva szóla az Úr nekem, mondván:
Mivelhogy ez a nép megvetette Siloe halkan folyó vizeit, és inkább választotta Rásint és Romelia fiát:
ezért íme az Úr rájok hozza a folyók sebes és sok vizét, az asszíriusok királyát és annak minden dicsőségét, és fölűlhaladja minden csatornáját, és túlfoly minden partjain,
és Júdán átmegyen, megáradva és átfolyva egész torkig ér, és kiterjesztett szárnyai ellepik a te széles földedet, oh Emmánuel!
Gyűljetek bár egybe, népek! le fogtok győzetni; és halljátok, minden távol föld! fegyverkezzetek bár, le fogtok győzetni; övezzétek föl magatokat, le fogtok győzetni.
Tartsatok bár tanácsot, meghiúsúl az; oszszatok parancsot, és nem lesz meg az: mert velünk az Isten.
Ugyanis ezeket mondja az Úr nekem, midőn erős kézzel tanított engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván:
Ne mondjátok: Pártoskodás! – mert a mit ez a nép szól, mind pártoskodás; és az ő félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek.
A seregek Urát, őt tartsátok szentnek; ő legyen a ti félelmetek, ő rettegéstek.
És ő nektek szenteléstekre leszen; Izrael két házának pedig botlás köve és botrány kősziklája gyanánt; tőr és romlás gyanánt Jerusalem lakóinak. [Luk. 2,34. Rom. 9,32. Pét. I. 2,6.]
És megütköznek közőlük nagy sokan, és elesnek és eltiportatnak, bebonyolodnak és megfogatnak.
Kösd be a bizonyságot, pecsételd be a törvényt tanítványaim számára.
És én várom az Urat, ki orczáját elrejtette Jákob házától, és őrá fogok várni.
Ime én és gyermekeim, kiket nekem az Úr jelűl adott, és csodáúl Izraelben a seregek Ura, ki Sion hegyén lakik.
Ha tehát azt mondják nektek: Kérdezkedjetek a bűbájosoktól és jósoktól, kik csikorganak varázslataiknál, (mondjátok): Vajjon a nép nem Istenétől kérdezkedjék-e, holtak helyett az élőktől?
A törvényhez inkább és a bizonysághoz! Hogyha nem szólanak ez igék szerint, nem lesz nekik reggeli világosságuk;
és bolyongani fog ott, összeroskad és éhezik, és mikor éhezik, dühöngeni fog, és megátkozza királyát és Istenét; és föltekint,
majd a földre néz, és ime háborúság és sötétség fölbomlás, szorongatás és üldöző homályosság; és nem röpűlhet el szorongatásától.
Jövendölés a Messiás eljövetéről, Izrael vesztéről kevélysége és gonoszsága miatt.
Első időben megvetették Zabulon földe és Neftali földe, és utóbb becsben lesz a tengermelléki út, a Jordánon túl, a pogányok Galileájában. [Máté 4,15.]
A nép, mely sötétségben jár vala, nagy világosságot láta, a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada.
Sokasítottad a népet, de nem gyarapítád örömét; hanem (utóbb) vigadni fognak előtted, mint a kik vigadnak aratáskor, mint örvendenek a győzedelmesek a nyert zsákmánynak, midőn osztják a ragadományokat.
Mert az ő terhe igáját, és válla vesszejét, és zsarnoka fejedelmi pálczáját összetöréd, mint Mádián napján.
Mert minden erőszakos és zenebonával járó prédálás, és a vérbekevert ruházat égetésre lesz a tűznek eleségűl.
Mert kisded született nekünk, és fiú adatott nekünk, kinek vállán vagyon a fejedelemség; és hivatik az ő neve csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, békeség fejedelmének.
Gyarapodni fog birodalma, és a békeségnek nem lesz vége; Dávid királyi székén és az ő országában ül, hogy megerősítse azt és megszilárdítsa az itélet és igazság által mostantól és mindörökké. A seregek Urának buzgósága míveli ezt.
Igét küld az Úr Jákobnak, és Izraelnek esik az,
és megtudja Efraim minden népe és Szamaria lakói, kik kevélységből és a sziv fölfuvalkodásából mondák:
A téglák lehullottak, de négyszegű kövekből építünk; a vad fügefákat levágták, de czedrusfákkal cseréljük föl.
Azért fölemeli az Úr Rásin ellenségeit ellene, és az ő ellenségeit zendülésre indítja;
Szíriát napkeletről, és a filiszteusokat napnyugatról; és elnyelik Izraelt tele torokkal. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.
És a nép nem tér az ő megverőjéhez, és a seregek Urát nem keresik.
Azért kiveszti az Úr Izraelből a fejet és farkat, a meghajlót és az ellenszegülőt egy napon.
Az élemedett és tiszteletes, a fő, és a hazudságot tanító próféta, a fark.
És lesznek, a kik boldognak tartván e népet, eltévelyítik, és kik boldogokúl tartatnak, levettetnek.
Azért annak ifjain nem fog az Úr örvendeni, s árváin és özvegyein nem könyörűl: mert mindnyájan képmutatók és álnokok, és minden száj bolondságot beszél. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.
Mint a tűz, lobogva ég az istentelenség, a burjánt és tövist megemészti, és meggyulad az erdő sűrüségében, és fölkavarog a füst kevélysége.
De a seregek Urának haragjától megháborodik a föld, és a nép mintegy a tűz élelme lesz; senki sem kiméli atyjafiát.
Jobbra fordúl, és éhezik; balra, és enni fog, de nem lakik jól; kiki az ő karjának húsát fogja enni, Manasszes Efraimot, és Efraim Manasszest, ezek együtt Júda ellen.
S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.
Folytatás. Jövendölés Asszíria ellen.
Jaj azoknak, kik hamis törvényeket hoznak, és irván, igaztalanságot írnak;
hogy az itéletben elnyomják a szegényt, és erőszakot tegyenek az én népem ügyefogyottai dolgában; hogy az özvegyek az ő prédáik legyenek, és az árvákat megrabolják.
Mitevők lesztek a látogatásnak és a messzünnen jövő nyomorúságnak napján? ki segítségéhez folyamodtok? és hol hagyjátok dicsőségteket,
hogy meg ne görbedjetek a bilincsek alatt, és a megöltekkel el ne hulljatok? S mindezek mellett sem fordúlt el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.
Jaj Asszúrnak! ő az én haragom vesszeje és pálczája; az ő kezében az én neheztelésem.
A csalárd nemzethez küldöm őt, és haragom népe ellen adok parancsot neki, hogy vegyen zsákmányt, és ragadjon prédát, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
Ő pedig nem így vélekedik, és szive nem igy itél, hanem szive rontásra törekszik, és nem kevés nemzet vesztére.
Mert ezt mondja:
„Vajjon az én fejedelmeim nem egyszersmind királyok-e? nem úgy van-e Kalano, mint Karkamis és Émat, mint Arfad? vajjon nem úgy-e Szamaria, mint Damaskus?
A mint elérte kezem a bálvány országait, úgy eléri azok képeit is Jerusalemben és Szamariában.
Ne úgy cselekedjem-e Jerusalemmel és az ő képével, mint Szamariával és az ő bálványaival cselekedtem?“
És leszen, midőn elvégzi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jerusalemben, meglátogatom az asszíriai király nagyravágyó szivének gyümölcsét, és fölemelt szemeinek dicsőségét. [Kir. IV. 19,35. Izai. 37,36.]
Mert ezt mondotta: az én kezem erőssége által cselekedtem, és bölcseségem által lettem értelmes; elvettem a népek határait, és azok fejedelmeit földúltam, és mint hatalmas, lerántottam a magasan ülőket.
És mint fészket, úgy találta kezem a népek erősségét; és mint összeszedetnek az elhagyott tojások, úgy gyüjtöttem egybe az egész földet, és nem volt, ki szárnyát mozdítsa, és fölnyissa száját, és megmocczanjon.
Vajjon a fejsze dicsekedik-e az ellen, ki azzal vág? vagy a fűrész fölemelkedik-e az ellen, kitől vonatik? mint ha a vessző emelkednék föl az őt fölemelő ellen, és fölemelkednék a pálcza, mely ugyancsak fa.
Ezért az uralkodó, a seregek Ura ösztövérséget bocsát az ő kövéreire, és az ő dicsősége alatt gyuladás támadván, úgy fog égni, mint a tűz égése.
És Izrael világossága a tűzben leszen, és az ő Szente a lángban, és fölgyujtatik és megemésztetik tövise és burjána egy napon;
és erdejének és Kárméljának dicsősége lelkétől húsáig fölemésztetik, és a félelem miatt bujdosó leszen.
És erdejének maradék fái kevés voltuk miatt számba vétetnek, s egy gyermek írja föl azokat.
És leszen az napon, hogy Izrael maradványa, és azok, kik elfutnak Jákob házából, nem támaszkodnak többé ahhoz, ki őket sujtotta, hanem az Úrhoz, Izrael Szentéhez támaszkodik igazán.
A maradványok megtérnek, Jákob maradványai, mondom, az erős Istenhez.
Mert ha annyi leend is néped, Izrael! mint a tenger fövenye, csak a maradvány tér meg abból; a teljesedés el van végezve, s igazságot fog árasztani. [Izai. 11,11. Rom. 9,27.]
Mert véget és teljesedést eszközöl a seregek Ura Istene az egész földnek közepette.
Azért ezeket mondja a seregek Ura Istene: Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszúrtól, ha vesszővel ver téged, és pálczáját emeli ellened Egyiptom útja szerint;
mert még egy kissé és kevéssé, és teljes lesz az én boszankodásom és haragom azok vétke fölött,
és a seregek Ura ostort támaszt fölötte Mádián csapása szerint, Oreb kőszikláján, és a tenger fölött vesszejét fölemeli Egyiptom útja szerint. [Izai. 37,36. Bir. 7,25.]
És leszen az napon: hogy elvétetik az ő terhe válladról, és igája nyakadról, és az iga megrothad az olajtól.
Ajatba jő, átmegy Magronon, Makmásnál hagyja szereit.
Futva mennek, (mondván): Gába székhelyünk. Ráma elálmélkodik, Saul Gábaátja fut.
Ordíts kiáltva, Gallim leánya! figyelmezz, Laisza, szegény Anatot!
Medemena elköltözik; Gábim lakói, erősödjetek meg.
Még egy nap vagyon megállásra Nóbéban; azután fölemeli kezét Sion leánya hegyére, Jerusalem halmára.
Ime az uralkodó, a seregek Ura rettentéssel széttöri az üvegcsét; és a magasra nőttek levágatnak, és a kevélyek megaláztatnak.
És az erdő sűrűsége vassal kiirtatik, és a Libanon elesik magasaival.
Krisztus és országa. A zsidók és pogányok megtérése őhozzája.
És vessző sarjad Jessze törzsökéből, és virág növekedik az ő gyökeréből. [Ap.cs. 13,23.]
És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcseség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ajtatosság lelke;
és az Úr félelmének lelke betölti őt. Nem a szemek látszata szerint itél, és nem a fülek hallása szerint dorgál:
hanem igazságban itéli a szegényeket, és igazság szerint végez a föld szelídeivel. És megveri a földet az ő szája vesszejével, és ajkai lehelletével megöli az istentelent. [Tessz. II. 2,8.]
És az igazság leszen ágyékainak öve, és a hit veséinek övezője.
Akkor a farkas báránynyal fog lakni, és a párducz a gödölyével együtt fekszik; a borjú, oroszlán és juh együtt lesznek, és egy kis gyermek hajtja azokat.
Az üsző és medve együtt legelnek, fiaik együtt feküsznek, és az oroszlán, mint az ökör, polyvát eszik.
És a csecsemő gyermek gyönyörködve játszik az áspis lyukánál, és a basiliskus üregébe dugja kezét a csecstől elválasztott.
Nem ártanak és nem öldökölnek az én egész szent hegyemen; mert betelt a föld az Úr ismeretével, mint a tenger elborító vizeivel.
Az napon Jessze gyökere a népeknek jelül fog állani; neki könyörögnek a nemzetek, és az ő sírja dicsőséges leszen. [Rom. 15,12.]
És megtörténik az napon: hogy az Úr másodszor nyujtja kezét az ő népe maradványának birására, mely meghagyatik az asszíriusoktól és Egyiptomtól, Fetrostól és Szerecsenországtól, Élamtól és Szenaartól, Émattól és a tenger szigeteitől.
És zászlót emel föl a nemzetek között, és egybegyűjti az elszélesztett Izraelt és a szétszórt Júdát a föld négy részéről.
És megszüntetik Efraim irígykedése, és Júda ellenségei elvesznek; Efraim nem fog irígykedni Júdára, és Júda nem harczol Efraim ellen.
És a filiszteusok vállaira repűlnek a tengeren át, együtt dúlják föl napkelet fiait; Idumea és Moáb kezök parancsára van, és Ammon fiai engedelmesek lesznek.
És az Úr elpusztítja az egyiptomi tenger nyelvét, és kezét a folyóvízre emeli az ő fuvallatának erejével, és hét ágra csapja szét azt, hogy saruban is átmehessenek azon.
És útja leszen az én maradvány-népemnek, mely meghagyatik az asszíriusoktól, mint Izraelnek volt az napon, melyen feljött Egyiptom földéről.
A megváltottak hála-éneke.
És mondani fogod az napon: Hálát adok neked, Uram! mert haragudtál rám, de elfordúlt a te haragod, és megvigasztaltál engem.
Ime Isten az én szabadítóm, bizodalmam vagyon, és nem félek; mert az én erősségem és dicséretem az Úr, és szabadúlásomra lett nekem. [Móz. II. 15,2. Zsolt. 117,14.]
Örömmel merítetek vizet az üdvözítő kútforrásaiból,
és mondjátok az napon: Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségűl az ő nevét; nyilatkoztassátok ki a népek között az ő találmányait, és emlékezzetek meg, hogy fölséges az ő neve.
Énekeljetek az Úrnak, mert nagy dolgokat cselekedett; hirdessétek ezt az egész földön.
Örvendezz és dicsérd, Sion lakossága! mert nagy Izrael Szente közepetted.
Jövendölés Babilon ellen.
Babilon terhe, melyet Izaiás, Ámosz fia, látott.
A homályos hegyen emeljetek jelt, kiáltsatok nagy szóval, intsetek kezetekkel, hogy a kapukon menjenek be a fejedelmek.
Én parancsoltam szenteltjeimnek, és eléhíttam haragomban erőseimet, kik örvendeznek dicsőségemben.
Sokaság szózata ez a hegyeken, mint a nagy számú népeké; királyok zajának, egybegyűlt nemzeteknek szózata; a seregek Ura parancsot adott a harczos vitézeknek,
kik messze földről jőnek, a véghelyről az ég alatt; az Úr és haragjának eszközei, hogy elveszítse az egész földet.
Ordítsatok, mert közel van az Úr napja mint a pusztitás, úgy jő az Úrtól.
Azért minden kéz ellankad, és minden ember szive eleped,
és le lesz verve. Kínok és fájdalmak fogják el; mint a szűlőasszony, oly fájdalmat szenvednek, iszonyodva néz kiki felebarátjára, égő orczák az ő ábrázataik.
Ime az Úr napja eljő, kegyetlenűl, tele boszankodással és haraggal és búsúlással, hogy a földet elpusztítsa, és bűnöseit arról eltiporja.
Mert az ég csillagai és azok fényessége nem terjesztik világosságukat; sötét lesz a nap feljövésében, és a hold nem fénylik világosságával. [Ezekiel 32,7. Joel 2,10. 3,15. Máté 24,29. Márk 13,24. Luk. 21,25.]
És meglátogatom a világ gonoszságait, és az istentelenek ellen azok hamisságait; és megszűntetem kevélységét és az erősök fölfuvalkodását megalázom.
Drágább lesz a férfiú az aranynál, és az ember a tiszta finom aranynál.
E végett megháborítom az eget, és a föld megindúl helyéből a seregek Urának boszankodása és az ő elbúsúlt haragjának napja miatt.
És leszen, hogy mint a futó őzecske, és mint a juh, nem lévén, ki egybegyűjtse, kiki az ő népéhez tér, és földére fut mindenik.
A ki csak föltalálható lesz, megöletik, és mind az, ki útba jő, elesik a fegyver alatt.
Gyermekeik földhöz veretnek szemeik előtt, földúlatnak házaik, és feleségeik megszeplősíttetnek. [Zsolt. 136,9.]
Ime én rájok ingerlem a médusokat, kik nem keresik az ezüstöt, sem az aranyat nem kivánják,
hanem nyilakkal ölik meg a kisdedeket, és a szoptató anyákon nem könyörűlnek, és szemök a fiakat nem kiméli.
És ama dicsőséges Babilon az országok között, a kaldeusok nagy kevélysége, úgy jár, mint Sodoma és Gomorra, melyet az Úr fölforgatott. [Móz. I. 19,24.]
Nem laknak abban többé soha, és nem épül föl az nemzedékről nemzedékig, és nem üt ott sátort az arab, sem a pásztorok nem fognak ott tanyázni;
hanem vadak lakása lesz ott, és házaik betelnek sárkányokkal, és strucz-madarak laknak ott, és a szőrösök fognak ott ugráni,
baglyok feleselnek ott házaiban, és szörnyek a gyönyörűség palotáiban.
A zsidók megszabadúlása Babilon eleste után. Diadalének. Jövendölés a filiszteusok ellen.
Közel van, hogy eljőjön az ő ideje, és napjai messze nem haladnak; mert az Úr könyörűl Jákobon, és kiválasztja még Izraelből, és nyugtot ad nekik földükön; hozzájok áll a jövevény, és Jákob házához ragaszkodik.
És fölfogják őket a népek, és elviszik helyökre, és Izrael háza azokat birtokába veszi az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt, és fogva tartják azokat, kik őket megfogták, és meghódítják sarczolóikat.
És leszen az napon, mikor megnyugvást ad neked Isten fáradságodtól és törődésedtől, és a kemény szolgálattól, melylyel azelőtt szolgáltál:
eléveszed a példabeszédet Babilon királya ellen, és mondod: Hogyan megnyugodott a sarczoló, megszünt az adófizetés!
Az Úr összetörte az istentelenek pálczáját, az uralkodók vesszejét,
mely a népet boszúságban gyógyíthatlan csapással verte, meghódította haragban a nemzeteket, és kegyetlenűl üldözte.
Megnyugodott és megcsendesedett az egész föld, örűl és vigad.
A jegenyefák is örvendeznek rajtad, és a Libanon czedrusai (mondván): Mióta te fekszel, nem jő föl, ki minket kivágjon.
Alant a pokol megháborodott jöveteleden, eléd menvén, felköltötte neked az óriásokat. A föld minden fejedelmei fölkeltek királyi székeikből, a nemzetek minden fejedelmei.
Mindnyájan felelni fognak és mondják neked: Te is megsebesűltél, mint mi, hasonló lettél hozzánk.
Levonatott pokolba kevélységed, leesett a te holttested; moly teríttetik alád, és lepled férgek lesznek.
Hogyan leestél az égből, hajnali csillag, ki reggel fölkeltél! lerogytál a földre, ki megsebesítetted vala a nemzeteket!
ki azt mondtad szivedben: Fölmegyek az égbe, az Isten csillagai fölé magasztalom föl királyi székemet, a szövetség hegyén fogok ülni, éjszak oldalain.
A felhők magassága fölé hágok, hasonló leszek a Fölségeshez.
Mindazáltal levonatol pokolra, a verem mélységébe.
A kik téged látnak, lehajolnak hozzád, és néznek: Nem ez-e ama férfiú, ki megháborította a földet, ki megrontotta az országokat,
ki a világot pusztává tette, és annak városait lerontotta, és foglyainak nem nyitotta meg a tömlöczöt?
A pogányok minden királya dicsőségben húnyt el, kiki az ő házában:
te pedig kivettettél sirodból, mint egy, förtelmes, haszontalan csemete, és azok közé takartattál, kik fegyverrel megölettek, és lementek a verem fenekére, mint a megrothadt holttest.
Nem lesz társaságod velök a sírban sem; mert földedet elvesztetted, népedet meggyilkoltad; nem lesz emlékezetben soha a gonoszok ivadéka.
Készítsétek el fiait megölésre atyáik gonoszsága miatt, hogy ne támadjanak föl, sem örökségűl a földet ne bírják, és ne töltsék be a földkerekség városait.
És fölkelek ellenök, úgymond a seregek Ura, és elvesztem Babilon nevét és maradékait, sarjadékát és nemzedékét, úgymond az Úr.
És örökségűl adom azt a süldisznónak, és állóvizekké teszem, és megsöpröm azt a romlás seprőjével, úgymond a seregek Ura.
Megesküdött a seregek Ura, mondván: Igen, úgy leszen, mint elhatároztam,
és úgy fog történni, mint elvégeztem: Megtöröm az asszíriust földemen, és hegyeimen eltapodom őt; és elvétetik róluk, az ő igája, és terhe azok vállairól levétetik.
Ez a végzés, melyet határoztam az egész föld felől, és ez a kéz, mely kinyujtatott minden nemzet ellen.
Mert a seregek Ura végezte, és ki teheti érvénytelenné? az ő keze kinyujtatott, ki fordítja el azt?
A mely esztendőben meghalt Ákáz király, akkor lett ez a teher.
Ne örvendezz, te egész Filisztea! hogy összetöretett a téged verőnek vesszeje; mert a kigyó ivadékából basiliskus származik, és fajzata elnyeli a madarakat.
És tápláltatni fognak a szegények elsőszülöttei, és a szegények biztosan nyugosznak; de a te nemzedékedet éhséggel vesztem el, és megölöm maradványaidat.
Ordíts, kapu! kiálts, város! letiportatott egész Filisztea; mert éjszak felől füst jő, és senki sem futhat el annak serege elől.
És mit felelnek a nemzet követeinek? – hogy az Úr alapította Siont, és hogy benne bíznak az ő népe szegényei!
Jövendölés Moáb ellen.
Moáb terhe. Mivelhogy éjjel pusztúl el Ar Moábban, mivelhogy éjjel pusztúl el Moáb kőfala, elcsendesedik.
A ház és Dibon fölmegy a magas helyekre, hogy sírjon; Nábo és Medaba fölött ordít Moáb; minden fő kopasz ott, és lenyírva minden szakáll. [Jer. 48,37. Ezekiel 7,18.]
Utczáin zsákba öltöztek; háztetőin és piaczain minden ordítás siralomra fordúl.
Kiált Hezebon és Eleále, szavok Jázáig hallatszik; ezért ordítanak Moáb erős vitézei, és minden lélek ordít önmaga fölött.
Szívem kiáltja Moábot hősei Szégorig, a három éves üszőig futnak. Luit hágóján sírva mennek föl, és Oronaim utján a romlás miatt nagy kiáltást tesznek.
Mert Nemrim vizei elfogytak, kiszáradott a fű, sarja nincsen, minden virány elveszett.
Cselekedeteik nagyvolta szerint van rajtok a látogatás; a fűzfák patakához viszik őket.
Mert a kiáltás körűljárta Moáb határait; Gallimig hat ordítása, és Élim kútjáig az ő kiáltása.
Mert Dibon vizei megteltek vérrel; s még többet hozok Dibon ellen, oroszlánt azokra, kik Moábból elszaladnak, és kik a földön megmaradtak.
Folytatás.
Küldd el, Uram, a bárányt, a föld urát a puszta kősziklájából Sion leánya hegyére.
Mert leszen: hogy mint a tévedező madár, és mint a fészekből kirezzentett madárfiak, úgy lesznek Moáb leányai az Arnon átkelésénél.
Tarts tanácsot, hivj össze gyülekezetet, terjeszd ki délben éjhez hasonló árnyékodat; rejtsd el a futókat, és a bujdosókat el ne árúld.
Lakjanak nálad az én földönfutóim; Moáb! légy azok rejtekhelye a pusztító ellen; mert vége a pornak, megszűnt a nyomorúlt, elenyészett, ki a földet eltiporta;
megerősíttetik irgalmasságban a királyi szék, és azon ül ő igazsággal Dávid hajlékában, itélvén és itéletet keresvén, és hamar megfizetvén igazság szerint.
De hallottuk Moáb kevélységét, hogy igen kevély; az ő kevélysége és felfuvalkodása és boszankodása nagyobb erősségénél. [Jerem. 48,29.]
Azért Moáb Moábra ordít, mindnyájan ordítanak; azoknak, kik az égetett téglafalakon örvendenek, beszéljétek el az ő csapásait.
Mert Hezebon tájai elpusztúltak, és Szabama szőllőjét kivágták a nemzetek urai; annak vesszői elérnek Jázerig, bujdosnak a pusztában; annak szőllővesszői elhagyattak, átvándorolnak a tengeren.
Ezért Jázer sírásával síratom Szabama szőllőjét; megrészegítlek téged, Hezebon és Eleále, könyhullatásommal, mert szüretedre és aratásodra az elnyomók szava rohant.
És elvétetik a vigaság és örvendezés Kármélból, és a szőllőkben senki nem vigad s nem énekel; a bort sajtóba nem tapossa, ki taposni szokta vala, a taposók szavát elnémítottam.
Ezért zeng az én belsőm Moábért, mint a czitera, és belrészem az égetett téglafalért.
És azután ki fog tűnni, mit cselekszik Moáb az ő magas helyein; bemegyen az ő szentélyébe, hogy könyörögjön, de nem fog használni.
Ez az ige, melyet az Úr régen szólott Moábnak;
s most is szól az Úr, mondván: Három esztendő, mint a béres esztendei alatt, elvétetik Moáb dicsősége minden sok népe mellett, és a mi megmarad, kicsiny, csekély és nem sok lesz.
Jövendölés Damaskus és Izrael ellen. Júda ellenségei semmire sem mennek.
Damaskus terhe. Ime Damaskus nem lesz többé város, hanem olyan lesz, mint romokból álló kőhalom.
Ároer elhagyott városai a nyájakéi lesznek, ezek ott tanyáznak, és nem lesz, ki elriaszsza.
És eltávozik Efraimtól a segítség, és Damaskustól az ország; és Szíria maradványai úgy járnak, mint Izrael dicsőséges fiai, ugymond a seregek Ura.
És leszen az napon, hogy megcsökken Jákob dicsősége és húsa kövére megösztövéredik.
És úgy jár, mint ki azt szedegeti, mi aratáskor elmarad, mint a kinek keze kalászokat szed, és olyan lesz, mint ki kalászokat keres Rafaim völgyén;
és a mi meghagyatik benne, annyi lesz, mint egy-egy szőllőgerezd, és mint a megrázott olajfán két vagy három olajbogyó az ág hegyén, vagy négy, vagy öt annak gyümölcsös tetején; ugymond Izrael Ura Istene.
Az napon Alkotójához fordúl az ember, és szemei Izrael Szentére néznek;
és nem hajol az oltárokhoz, melyeket az ő kezei alkottak, és nem néz ujjai alkotmányira, a berkekre és bálványokra.
Az napon erős városai elhagyatnak, mint az ekék és vetések, melyek Izrael fiaitól elhagyattak; és pusztasággá leszesz.
Mert elfeledkeztél a te üdvözítő Istenedről, és erős segítődről nem emlékeztél meg; azért hálás ültetést ültetsz, idegen magot vetsz.
Ültetésed napján szőllőhajtás lesz az, és magod korán ki fog virágzani, de a begyüjtés napján elvétetik az aratás, és ez igen fájdalmas lesz.
Jaj a sok nép tömegének! mint a háborgó tenger zajgása az, és seregek lármája, mint a sok vizek zúgása.
Zajongnak a népek, mint zúgnak az áradó vizek. És megfeddi őket, és messze futnak, és elragadtatnak, mint a hegyek pora a szél előtt, és mint a forgószél a förgeteg előtt.
Estére jár az idő, és ime háborúság! reggelre kel, és nincsenek többé. Ez azok osztályrésze, kik minket pusztítottak, ez sorsa dúlóinknak.
A szerecsenországiak fölkelése. Győzelemhirdető követek hozzájok és a népekhez. Az előbbiek áldozat-adományai.
Jaj a szárnyas hajójú földnek, mely Szerecsenország folyóvizein túl vagyon,
mely követeket küld a tengeren, kákahajókban a vizeken. Eredjetek, gyors követek, a megosztott és szétszaggatott nemzethez, a rettenetes néphez, mely után nincs más, a várakozó és eltapodott nemzethez, melynek földét elragadozzák folyóvizei.
A föld kerekségének minden lakói, kik a földön tartózkodtok, mikor a hegyeken fölemeltetik a jel, lássátok azt, és halljátok a harsonazengést;
mert ezeket mondja az Úr nekem: Nyugodtan szemlélem az én helyemen, a déli világosság mily fényes, és mint száll a harmat felhője az aratás napján;
de az aratás előtt, miután elvirágzott és bokrosodik az éretlen termény, elmetszetnek annak hajtásai sarlókkal, és a mik meghagyatnak is, el fognak vágatni és kiveretni.
És mind együtt a hegyen lakó madaraknak és a földi vadaknak fognak hagyatni; és egész nyáron át rajta lesznek a madarak, és a föld vadai mind rajta telelnek.
Az időben ajándék vitetik a seregek Urának a megrongált és szétszaggatott néptől, a rettenetes néptől, mely után nem volt más; a várakozó, a várakozó és eltapodott nemzettől, melynek földét elragadozzák folyóvizei, a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyén.
Jövendölés Egyiptom felől.
Egyiptom terhe. Ime az Úr feljő könnyű felhőn, és Egyiptomba megyen; és megrendűlnek Egyiptom bálványai az ő szine előtt, és Egyiptom szive megeped kebelében.
És egyiptomiakat egyiptomiakkal veszítek össze, és hadakozni fog atyafi atyafi ellen, barát barát ellen, város város ellen, ország ország ellen.
És megtörik Egyiptom lelke őbenne, és tanácsát fölforgatom; és kérdezkedni fognak bálványaiktól és a jósoktól, a halottidézőktől és bűbájosoktól.
És Egyiptomot kegyetlen urak kezébe adom, és erős király fog uralkodni rajtok, úgymond a seregek Ura Istene.
És a víz kiszárad a tengerből, és a folyó elapad és kiszikkad.
És a folyóvizek elfogynak, a töltések patakjai kiszáradnak; a nád és sás elfonnyad.
Megfosztatik a patak árka forrásától, és minden veteményt öntöző víz kiszárad, kiszikkad, és nem leszen.
És bánkódnak a halászok és sírnak mindnyájan, kik horgot hánynak a folyóvízbe, és kik a hállót kiterjesztik a vizek színén, elepednek.
Megszégyenűlnek, kik lenből dolgoznak fonással és finom szövéssel,
minden nedves hely kiszárad; mindnyájan (megszégyenűlnek), kik tócsákat csinálnak vala halfogásra.
Bolondok Tanis fejedelmei, Fáraó bölcs tanácsosai esztelen tanácsot adnak. Hogy mondhatjátok Fáraónak: Bölcsek fia vagyok én, régi királyok fia.
Hol vannak most a te bölcseid? Adják tudtúl neked, és jelentsék meg, mit végzett a seregek Ura Egyiptom felől.
Bolondokká lettek Tanis fejedelmei, erőtlenek Memfis fejedelmei, megcsalják Egyiptomot, az ő népei fejét.
Az Úr a szédelgés lelkét öntötte közéjök, és eltántorítják Egyiptomot minden dolgában, a mint tántorog a részeg és okádó.
És nem leszen Egyiptomban oly dolog, melynek feje és farka lenne, ki magát meghajtsa vagy ellenszegűljön.
Az napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok; álmélkodni és félni fog a seregek Ura kezének emelésétől, melyet ő fölemel ellene.
És Júda földe félelmére leszen Egyiptomnak; mind a ki rája emlékezik, megretten a seregek Urának tanácsától, melyet ő végzett felőle.
Az napon öt város leszen Egyiptom földén, Kánaán nyelvén szóló, és a seregek Urára esküvő; egyik nap városának neveztetik.
Az napon az Úr oltára Egyiptom földének közepén leszen, és az Úr jeloszlopa annak határa mellett,
jelűl és bizonyságúl leszen a seregek Urának Egyiptom földén. Mert az Úrhoz kiáltanak a nyomorgató szine előtt, és szabadítót küld nekik és oltalmazót, ki őket megszabadítsa.
És az Úr megismertetik Egyiptomtól, és az egyiptomiak az Urat megismerik az napon, és megtisztelik őt áldozatokkal, és ajándékokat és fogadásokat tesznek az Úrnak, és teljesítik.
Igy veri meg az Úr Egyiptomot csapással, és meggyógyítja azt; megtérnek az Úrhoz, és megkegyelmez nekik, és meggyógyítja őket.
Az napon út leszen Egyiptomból az asszíriusokhoz, és az asszírius Egyiptomba megyen, és az egyiptomi az asszíriusokhoz, és az egyiptomiak szolgálni fognak Asszíriának.
Az napon Izrael harmadik leszen az egyiptomival és asszíriussal, áldás leszen közepett a földön;
melyet megáld a seregek Ura, mondván: Áldott legyen az én egyiptomi népem, és kezem alkotmánya, az asszírius, és örökségem, Izrael.
Az egyiptomiak és szerecsenországiak felől, kikben Izrael bízott. A fogság.
A mely esztendőben bement Tartán Azotusba, mikor elküldötte őt Sargon, az assziriusok királya, és harczolt Azotus ellen és azt bevette,
az időben szóla az Úr Ámosz fia, Izaiás által, mondván: Eredj, és old le a zsákot ágyékodról, és saruidat vond le lábaidról. És úgy cselekvék, mezitelen és sarutlan járván.
És mondá az Úr: A mint mezítelen és sarutlan jár az én szolgám, Izaiás, három esztendeig való jelűl és csodául Egyiptom és Szerecsenország fölött:
úgy viszi az asszíriusok királya Egyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, az ifjakat és véneket, mezítelen és sarutlan, felfödözött alfelekkel, Egyiptom gyalázatára.
És megfélemlenek és szégyellni fogják magokat reményök, Szerecsenország miatt, és dicsőségök, Egyiptom miatt,
és azt mondja e sziget lakója az napon: Ime ez volt a mi reménységünk, kikhez folyamodtunk segitségért, hogy megszabadítsanak minket az asszíriusok királyától, és mi hogy futhatunk el?!
Babilon végveszte a médusok és persák által. Jövendölés Idumeáról és Arábiáról.
A tenger pusztájának terhe. Mint a dél felől jövő forgószelek, úgy jön a pusztáról, a rettenetes földről.
Kemény látomás jelentetett nekem: A ki hitetlen, hitetlenűl cselekszik; és a ki kártevő, pusztít. Menj föl, Élam! szálld meg, Médus! minden fohászkodását megszűntetem.
Azért teltek meg ágyékaim fájdalommal, körűlvett engem a szorongatás, mint a szülőnek szorongatása; leroskadok, mikor ezt hallom, megrendűlök, mikor látom.
Szívem eleped, a sötétség elkábít engem; Babilon, az én szerelmesem csodáúl tétetett nekem.
Készíts asztalt, vigyázz az őrállásról! Ti, a kik esztek és isztok, keljetek föl, fejedelmek! ragadjatok paizst.
Mert ezeket mondotta nekem az Úr: Menj, és állíts őrt, ki a mit csak lát, adja hirűl.
És láta szekeret, két lovagot, szamáron ülőt és tevén ülőt, és nézte szorgalmatosan, sok figyelemmel.
És kiálta, mint az oroszlán: Az Úr őrállásán vagyok én, állván szűntelen napestig, és őrhelyemen vagyok, állván egész éjeken át. [Habak. 2,1.]
Im jöve a lovagok szekerén fennülő eme férfiú, és szólván, mondá: Elesett, elesett Babilon, és az ő isteneinek minden bálványai földig lerontvák. [Jerem. 51,8. Jel. 14,8.]
Cséplésem és szérűm fiai! miket a seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, hírűl adám nektek.
Dúma terhe. Kiáltanak hozzám Szeirből: Őrző! hogy van az éj? Őrző! hogy van az éj?
Mondá az őrző: Eljön a reggel, de az éj is; ha kérdezitek, kérdezzétek (jól); térjetek meg, s úgy jőjetek.
Arábia terhe. Erdőben alusztok nyugat felé Dedanim örvényein.
Eléje menvén, vigyetek vizet a szomjúhozónak, kik a déli földet lakjátok, kenyérrel menjetek a futó elé.
Mert a kardok elől futottak, a rájok vont kard elől, a megvont kézív elől, a kemény harcz elől.
Mert ezeket mondja az Úr nekem: Még egy esztendő, mint a béres esztendeje, és elvétetik Cédár minden dicsősége.
És az erős nyilasok számának maradványai Cédár fiai közől megkevesednek; mert az Úr, Izrael Istene szólott.
Jövendölés Jerusalemről, Szobna eleste, és Eliacim fölemeltetése.
A látomás völgyének terhe. Mi lelt téged is, hogy te is mindenestűl fölmégy a tetőkre?
Zajjal teli népes város, vígváros! a te megölteid nem karddal öletnek meg, s nem harczon halnak meg.
Fejedelmeid egyetemben mind elfutnak, és keményen megkötöztetnek; mindnyájan, kik megtaláltatnak, megkötöztetnek, bár messze futottak.
Azért mondom: Távozzatok tőlem, hadd sirjak keservesen; ne fáradjatok azzal, hogy engem vigasztaljatok az én népem leányának elpusztúlása fölött.
Mert az öldöklés, az eltapodás és a siralmak napja a seregek Urától Istenétől jő a látomás völgyében, földúlván a kőfalat, és hatalmába vévén a hegyet.
És Élam veszi a tegzet, a szekeret és lovasságot, és a falat meztelen hagyja a paizs.
És a te választott völgyeid rakva lesznek szekerekkel, és a lovasok a kapuba helyezik táborukat.
És felfödöztetik Júda födele, és az erdőbeli palotából fogod az napon nézni a fegyverházat.
És meglátjátok Dávid városának repedéseit, melyek megsokasodtak; és egybegyüjtitek az alsó halastó vizeit.
És Jerusalem házait megszámlájátok, és lerontjátok a házakat a kőfal megerősítésére.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi halastó vizének; és nem tekintetek föl arra, ki azt cselekedte, és ki azt távolról előkészítette, nem nézitek. [Kir. IV. 20,20. Krón. II. 32,30.]
És az napon a seregek Ura Istene sírásra hí föl és kesergésre, s megnyírásra és zsákba övezésre;
és ime öröm és vigaság! borjakat ölnek és kosokat vágnak, húst esznek és bort isznak (mondván): Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! [Bölcs. 2,6. Kor. I. 15,32.]
Azért nyilatkozott füleimben a seregek Urának szózata: Nem bocsáttatik meg nektek e gonoszság, mignem meghaltok, úgymond a seregek Ura Istene.
Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Eredj, menj be ahhoz, ki a hajlékban lakik, a templom gondviselőjéhez, Szobnához, és mondd neki:
Mit mívelsz itt? vagy miképen vagy itt, hogy sirt vágatsz itt magadnak, nagy gonddal vágatsz emléket a magas helyen, a kősziklán hajlékot magadnak?
Ime az Úr elvitet téged, mint elvitetik a kakas, és mint a ruházatot, úgy elemel téged.
Környékezve megkörnyékez téged háborúsággal, labda gyanánt elvet a széles és tágas földre; ott halsz meg, és ott leszen a te dicsőséged szekere, te, Urad házának gyalázata!
És elűzlek téged állomásodról, és tisztedből kiteszlek.
És leszen az napon, hogy szólítani fogom az én szolgámat, Eliacimot, Helciás fiát,
és felöltöztetem őt a te köntösödbe, és öveddel megerősítem őt, és kezébe adom hatalmadat, és atya gyanánt leszen a Jerusalemben lakóknak és Júda házának.
És Dávid háza kulcsát vállára teszem; ő megnyitja, és nem lesz, ki bezárja; ő bezárja, és nem lesz, ki fölnyissa. [Jób 12,14.]
És szegűl ütöm be őt erős helyre, és a dicsőség királyiszékeűl leszen atyja házának.
És rája függesztik atyja házának minden dicsőségét, különféle eszközöket, mindennemű kis edényt, a csésze-edénytől a zenészek minden hangszeréig.
Az napon úgymond a seregek Ura: Elvétetik a szeg, mely az erős helyre üttetett vala, és eltörik, és leesik és elvesz, mi azon függött, mert az Úr szólott.
Jövendölés Tírus pusztúlásáról.
Tírus terhe. Ordítsatok, tenger hajói! mert elpusztíttatott a ház, honnét szoktak vala jőni; Cétim földéről jelentetett ez meg nekik.
Hallgassatok, kik a szigetben laktok; Szídonnak a tengeren járó kereskedői elárasztottak téged.
A sok vizeken jött a Nilus terménye, a folyóvíz aratása az ő jövedelme; a nemzetek árúhelyévé lett.
Pironkodjál, Szídon! mert a tenger szól, a tenger erőssége, mondván: Nem vajúdom többé és nem szülök, és nem táplálok ifjakat, sem szűzeket nem nevelek föl.
Midőn meghallják ezt Egyiptomban, bánkódni fognak, mikor meghallják Tírus felől.
Menjetek át a tengereken, ordítsatok, kik a szigetekben laktok.
Nem tiétek-e ez, mely ősidőktől dicsekedett régiségével? messze viszik őt lábai bujdosásra.
Ki végzette ezt ama, hajdan koronás Tírusról, melynek kereskedői fejedelmek voltak, s kalmárai a föld nemesei?
A seregek Ura végzette ezt, hogy letiporja minden dicsőségének kevélységét, és gyalázatba hozza a föld minden előkelőjét.
Menj által, tenger leánya, a te földeden, mint a folyóvíz, nincs öved többé.
Kezét kinyujtotta a tengerre, megrendítette az országokat; az Úr parancsot adott Kánaán ellen, hogy eltiporja annak erőseit,
és mondá: Nem fogsz dicsekedni többé Szídonnak meggyalázott szűz leánya! fölkelvén, evezz át Cétimbe, ott sem lesz nyugodalmad.
Ime a kaldeusok földe, – mely nem volt ilyen nép, melyet Asszur alapított, – annak erőseit fogságra vitte, megásta annak házait, s rommá tette azt.
Ordítsatok, tenger hajói! mert elpusztíttatott a ti erősségtek.
És leszen az napon: Elfelejtve leszesz, oh Tírus, hetven esztendeig, egy király idejéig; hetven esztendő mulva pedig Tírus a parázna személy éneke szerint jár:
Vedd elé a cziterát, kerűld meg a várost, te elfelejtett parázna személy! jól énekelj, gyakorold az éneket, hogy emlékezetben légy.
És leszen hetven esztendő után, hogy az Úr meglátogatja Tírust, és visszatéríti azt árúira; és ismét paráználkodni fog a föld minden országával a föld színén.
De az ő kereskedése és árúi az Úrnak lesznek szentelve, nem fognak elrejtetni, sem eltitkoltatni, hanem azoké leszen keresménye, kik az Úr előtt laknak, hogy eleget egyenek és ruházkodjanak egész vénségig.
Itélet Júda és a világ fölött.
Ime az Úr elpusztítja a földet, és üressé teszi, és fölforgatja annak színét, és elszéleszti annak lakóit.
És mint a nép, úgy jár a pap; és mint a szolga, úgy az ő ura; mint a szolgáló, úgy asszonya; mint a vevő, úgy az eladó; mint a kölcsönadó, úgy a kölcsönvevő; mint a hitelező, úgy az adós. [Oze. 4,9.]
Pusztúlással elpusztíttatik a föld, és dúlással földúlatik; mert az Úr mondotta ez igét.
Sír és elbágyad a föld, és megerőtlenűl; elbágyad a föld kereksége, és megerőtlenűl a föld népének magassága.
És a föld megfertőztetett lakóitól; mert általhágták a törvényeket, elfordították az igazságot, feltörték az örök szövetséget.
Ezért átok emészti meg a földet, és bűnsúly lesz annak lakóin: és ezért esztelenkednek annak lakosai, és kevés ember hagyatik meg.
Bús lesz a szüret, elfonnyad a szőllőtő, fohászkodnak mindnyájan, kik szivökben egykor örűltenek.
Megszűnik a dobok öröme, elcsendesedik a vigadók zengése, megnémúl a czitera gyönyörűsége.
Nem iszszák a bort énekszóval, keserű az ital ivóinak.
Romlott a hiúság városa, bezárva minden ház, senki sem megyen be.
Jajkiáltás lesz a bor miatt az utczákon; eltűnt minden vigaság, elköltözött a földnek minden öröme.
Pusztaság marad a városban, és a nyomorúság elnyomja a kapukat.
Mert ezek lesznek a földön, a népek között, mint mikor a kevés olajbogyók, melyek megmaradtak, leveretnek az olajfáról, és mint a szőllőgerezdek, midőn a szüret már bevégeztetett.
Ezek fölemelik szavokat, és dicséretet mondanak; mikor megdicsőíttetik az Úr, ujjongani fognak a tenger felől.
Ezért dicsőitsétek az Urat tanítás által, a tenger szigeteiben Izrael Ura Istene nevét.
A föld határairól hallunk dicséretet, az igaz dicsőitését. Én pedig mondom: Az én titkom, az én titkom! jaj nekem! A gonoszok gonoszúl cselekesznek, a törvényszegők gonoszságával cselekesznek gonoszúl.
Félelem és verem és tőr vár terád, ki a föld lakója vagy.
És leszen: A ki elszalad a félelem szózatától, verembe esik; és ki a veremből kivergődik, tőrbe akad; mert a csatornák megnyílnak a magasságban és a föld alapjai megrendűlnek. [Jerem. 48,44.]
Töréssel megtöretik a föld, rontással megrontatik a föld, rendűléssel megrendíttetik a föld.
Ingadozással ingadoz a föld, mint a részeg, és elvétetik, mint egy éjjeli hajlék; és rája nehezűl az ő gonoszsága, elesik, és nem kel föl többé.
És leszen: Az napon meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban, és a föld királyait, kik a földön vannak,
és összegyüjtetnek egy kévekötésben a verembe, és ott tömlöczbe rekesztetnek, és sok napok után meglátogattatnak.
És elpirúl a hold, és megszégyenűl a nap, mikor a seregek Ura országol Sionhegyén és Jerusalemben, és az ő vénei színe előtt megdicsőittetik.
A próféta dicséneke.
Uram! én Istenem vagy te, fölmagasztallak téged, és hálát adok a te nevednek; mert csodákat cselekedtél, a te régi hű végzéseidet. Amen.
Mert a várost kőhalommá tetted, az erős várost, az idegenek házát rommá, hogy ne legyen város, és soha többé föl ne épűljön.
Ezért dicsér téged az erős nép, a hatalmas nemzetek városa fél tőled.
Mert erőssége lettél a szegénynek, erőssége a szűkölködőnek nyomorúságában; menedék a forgószél ellen, árnyék a hőség ellen; mert a hatalmasok lihegése, mint a kőfalat megingató forgószél.
Mint a hőség a szomjúságban, úgy alázod meg az idegenek háborgását; és mint a felhő alatt égető meleggel, elszárasztod az erősek sarjadékát.
És a seregek Ura minden népnek e hegyen kövérségből szerez lakomát, a szüret, a velős kövérség, a seprő nélküli bor lakomáját.
És szétszakítja e hegyen a köteléket, mely minden népet szorongatott, és a lepelt, mely minden nemzetre kiterjedett.
Megrontja a halált mindörökre; és az Úr Isten elveszi a könyhullatást minden orczáról, és népe gyalázatát elveszi az egész földről, mert az Úr szólott.
És mondatik majd az napon: Ime a mi Istenünk ez! vártuk őt, és megszabadít minket; ez az Úr! várakoztunk rája, s örvendezünk és vigadunk az ő szabadításában.
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és lecsépeltetik Moáb alatta, mint a szalma szekérrel megtöretik.
És kiterjeszti kezeit alatta, mint kiterjeszti az úszó úszásra, és megalázza dicsőségét kezeinek összetörésével.
És a te magas kőfalaid erősségei leomlanak, megaláztatnak és levonatnak a földre mind a porig.
A nép hálaéneke, hogy Izrael ismét föltámasztatott.
Az napon ez ének fog énekeltetni Júda földén: A mi erősségünk városa Sion, a szabadító, kőfalúl helyeztetik abban és bástyáúl.
Nyissátok meg a kapukat, és menjen be az igaz nép, az igazság megőrzője.
A régi tévelygés elmúlt; megtartod a békeséget, a békeséget, mert tebenned bíztunk.
Bíztatok az Úrban örök időktől, és az erős Úr Istenben mindörökké.
Mert meghajtja a magasban lakókat; a magas várost megalázza, megalázza azt földig, levonja mind a porig.
Letapodja azt a láb, a szegény lábai, a szűkölködők lépései.
Az igaz ösvénye egyenes, egyenes járású az igaz útja.
A te itéleteid ösvényén várunk téged, Uram! a te neved és emlékezeted a lélek kivánsága;
az én lelkem kiván téged éjjel, de szellememmel is belsőmben már reggel hozzád ébredek; mert midőn végrehajtod itéleteidet a földön, igazságot tanúlnak a föld kerekségének lakói.
Ha könyörűlünk az istentelenen, nem tanúl igazságot; a szentek földén gonosz dolgokat cselekszik, és nem fogja látni az Úr dicsőségét.
Uram! fölemelve a te kezed, és nem látják; lássák, és szégyenűljenek meg a nép irígyei, és tűz emészsze meg ellenségeidet.
Uram! te békeséget adsz nekünk, mert minden dolgunkat megcselekszed helyettünk.
Mi Urunk, Istenünk! minket urak birtak tekivűled, csak általad emlékezünk nevedről.
Ők holtak, ne éljenek, a szörnyek ne támadjanak föl; azért látogattad és rontottad meg őket, és eltörlötted minden emlékezetöket.
Kedveztél a nemzetnek, Uram! kedveztél a nemzetnek; vajjon nem dicsőittettél-e meg, kiterjesztvén a föld minden határait?
Uram! az inségben kerestek téged, s a zúgolódás nyomorúságában nálok a te tanításod.
Mint a ki fogant, mikor közelget a szüléshez, kínt szenvedvén, kiált fájdalmában, olyanok lettünk, Uram, a te színed előtt.
Fogantunk, és mintegy vajúdtunk, de szelet szültünk; üdvöset nem tettünk a földön, azért nem hullottak el a föld lakói.
De fölélednek a te halottaid, az én megölteim föltámadnak. Serkenjetek föl és mondjatok dicséretet, kik a porban laktok; mert világosság harmata a te harmatod, de a szörnyek földét romlásba rántod.
Eredj, én népem! menj kamaráidba, zárd be rád ajtóidat, rejtezzél el egykevessé, egy szempillantásra, mig elmúlik a harag.
Mert ime az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak ellene tett gonoszságát; és a föld feltárja vérét, és nem födi el többé megölteit. [Mik. 1,3.]
Leviatan büntetése. A szőllő. Izrael büntetése és visszatérése.
Az napon meglátogatja az Úr kemény és nagy és erős kardjával a rúdhoz hasonló Leviatan kigyót, a tekergős Leviatan kigyót, és megöli a szörnyet, mely a tengerben vagyon.
Az napon a színbor szőllejéről énekelni fogják:
„Én, az Úr, őrzöm azt, és haladék nélkül öntözöm, nehogy valami ellenkező meglátogassa; éjjel és nappal őrzöm azt.
Nincs rajtam harag. Ki tesz engem tövissé és burjánná a harczon? átjárok rajta, felgyujtom azt egyetemben.
Avagy inkább megtart-e erősségemben, békeséget szerez-e nekem, szerez-e nekem békeséget?“
Kik rohanva mennek Jákobhoz, virágzóvá és sarjadozóvá teszik Izraelt, és a földkerekség színét betöltik terménynyel.
Vajjon az őt megverőnek csapása szerint verte-e meg Izraelt? vagy a mint megölte az ő megölteit, úgy öletett-e meg?
Mértékkel, mérték szerint, eltaszítás által itéled őt; elvégzette ezt kemény haragjában a hőség napján.
Azért ez által bocsáttatik meg Jákob házának gonoszsága; és ez leszen minden gyümölcse, hogy elvétetik az ő bűne, midőn az oltár minden kövét olyanná teszi, mint a hamuvá tört köveket, s nem maradnak meg a berkek és bálványok templomai.
Mert az erős város elpusztíttatik, a szép elhagyatik, elhagyatik mint a puszta; ott fog legelni a borjú, ott fekszik, és megemészti annak ágait.
A szárazság miatt aratása semmivé lesz, asszonyok jőnek, és tanítják őket, mert nem értelmes a nép; azért nem könyörűl rajta, ki őt teremtette, és ki őt alkotta, nem kegyelmez neki.
És leszen: Az napon verni fog az Úr a folyóviz árkától Egyiptom patakáig; és ti, Izrael fiai, összegyűltök egytől egyig.
És leszen: Az napon megfújják a nagy harsonát; és megjőnek, kik elvesztek vala, az asszíriusok földéről, és kik Egyiptom földére kivettettek, és imádni fogják az Urat a szent hegyen, Jerusalemben.
Itélet Izrael és Júda fölött.
Jaj a kevélység koronájának, Efraim részegeinek, az elhulló virágnak, az örvendező dicsőségnek, kik az igen kövér völgy tetején valának, tántorogván a bortól.
Ime hatalmas és erős az Úr, mint a jégeső omlása, mint a rontó förgeteg, mint a megáradott s a földre messze kiöntött nagy vizek rohama.
Lábakkal tapodtatik le Efraimban a részegek kevélységének koronája.
És úgy jár az ő örvendező dicsőségének lehulló virága, mely a kövér völgy tetején vagyon, mint a koránérő füge az őszi érettség előtt, melyet meglátván a rátekintő, mindjárt, hogy kezébe fogja, benyeli azt.
Az napon a seregek Ura dicsőség koronája leszen és vigaság koszorúja az ő népe maradványának,
és itélet az itéletben ülőnek, és erősség a kapuban.
De még ezek is tudatlanok a bor miatt, és a részegségtől tántorognak; a pap és próféta tudatlanok a részegség miatt, borba merűltek, tántorognak a részegségtől, nem ismernek látót, nem tudnak itéletet.
Mert az asztalok mind telvék okádással és undoksággal, úgy hogy nincs többé hely.
Kit tanít ő ismeretre? és kivel érteti meg a hallott dolgot? a tejtől elválasztottakkal? az emlőtől elszakasztottakkal?
Igen, parancsolj, ismét parancsolj, parancsolj, ismét parancsolj; várj, ismét várj, várj, ismét várj; kevéssé ott, kevéssé amott.
Majd ajakának szólásával és idegen nyelven szól e népnek, [Kor. I. 14,21.]
kinek ezt mondotta: Ez az én nyugodalmam, üdítsétek föl az elfáradtat, ez az én enyhem; de nem akarják hallani,
és ez nekik az Úr igéje: Parancsolj, ismét parancsolj, parancsolj, ismét parancsolj; várj, ismét várj, várj, ismét várj; kevéssé ott, kevéssé amott; – úgy hogy elmennek és hátra esnek és eltiportatnak, tőrbe akadnak és megfogatnak.
Ezért halljátok az Úr igéjét, gúnyolódó férfiak! kik uralkodtok az én népemen, mely Jerusalemben vagyon,
és azt mondjátok: Szövetségre léptünk a halállal, és a pokollal kötést tettünk. Az eláradó fenyíték, midőn átmenend, nem jő ránk; mert a hazudságot tettük reménységünkké, és a csalárdság ad menedéket.
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én követ teszek le Sion alapjába, próbált, becses szegletkövet, beépítve az alapba. A ki hiszen, ne siessen. [Máté 21,42.]
És mérleggé teszem az itéletet, és az igazságot mérővé; és a jégeső összezúzza a hazudság reménységét, és menedékét a vizek elborítják.
És eltöröltetik szövetségtek a halállal, és kötéstek a pokollal meg nem marad; az eláradó fenyíték, midőn átmenend, eltapod titeket.
A mikor csak átmenend, megragad titeket; mert reggel, hajnalban megyen át, nappal és éjjel, és egyedűl csak a zaklatás teszi érthetővé a hallomást.
Mert szoros lesz az ágy, úgy hogy a kettőnek egyike leesik; és a rövid palást mind a kettőt be nem födözheti.
Mert mint a szakadás hegyén, úgy fog az Úr fölállani, haragudni fog, mint a gábaoni völgyben, hogy dolgát végezze, az ő idegenszerű dolgát, hogy dolgát cselekedje, az ő szokatlan dolgát. [Kir. II. 5,20. Krón. I. 14,11. Józ. 10,10.]
Most tehát ne csúfolódjatok, nehogy megszoríttassanak köteleitek, mert pusztítást és megsemmisítést hallottam a seregek Urától Istenétől az egész föld ellen.
Vegyétek füleitekbe és halljátok az én szómat, figyelmezzetek és halljátok beszédemet.
Vajjon egész nap szánt-e a szántó, hogy vessen, hasogatja s boronálja-e földét?
Nemde, mikor annak színét megegyengeti, elveti a ledneket, és elhinti a köményt és a búzát rend szerint, és az árpát és kölest és tenkelyt maga helyein?
Igy tanítja okosságra őt, Istene tanítja őt.
Mert nem szán-cséppel csépeltetik a lednek, s nem szekérkerekkel töretik a kömény; hanem vesszővel verik ki a ledneket, és pálczával a köményt.
A kenyérnek való pedig csépeltetik; de a cséplő nem csépli azt mindörökké, sem a szekér-kerék nem vágja azt, sem körmeivel nem tiporja el azt.
És ez a seregek Urától Istenétől származik, hogy csodálatosan létesítse a tanácsot, és kitűntesse az igazságot.
Jerusalem ostroma és megszabadúlása. Elvakúlás és fölvilágosúlás.
Jaj Arielnek, Ariel városának, melyet Dávid meghódított. Esztendőhöz esztendő adatik, az ünnepek elforognak;
s akkor körűlsánczolom Arielt, és szomorú s bánkódó leszen, és olyan lesz nekem, mint Ariel.
Mert körbe rekesztelek téged köröskörűl, és töltést hányok ellened, és erősségeket készítek megszállásodra.
És megaláztatva a földből fogsz szólani, és a porból hallatszik föl beszéded; és leszen a földből szózatod, mint a varázslóé, és a porból fog fölsuttogni beszéded.
És leszen, mint az apró por, a téged zaklatók sokasága, és mint az átröppenő szikra azok sokasága, kik rajtad erőt vettek;
és ez hirtelen, hamar megleszen. A seregek Urától jön a látogatás mennydörgéssel és földrengéssel, a forgószél és vihar nagy zúgásával és az emésztő tűz lángjával.
És leszen mint éjjeli álomlátás minden nép sokasága, kik Ariel ellen hadakoztak, és mind, a kik harczoltak és megszállották, és erőt vettek rajta.
És a mint álmodik az éhező, hogy eszik, mikor pedig fölserken, belseje üres; és a mint álmodik a szomjúhozó, hogy iszik, és miután fölébred, mégis bágyadtan szomjúhozik, és belseje üres: úgy leszen minden nép sokasága, kik Sion hegye ellen hadakoznak.
Álmélkodjatok és csodálkozzatok, ingadozzatok és tántorogjatok; megrészegültetek, de nem a bortól; tántorogtok, de nem a részegségtől.
Mert az Úr mély álmot önt belétek, bezárja szemeiteket, prófétáitokat és fejedelmeiteket, kik látomásokat látnak, befödözi.
És olyan lesz nektek mindezek látomása, mint a bepecsételt könyv igéi, melyet midőn az irástudónak adnak, és mondják: Olvasd ezt; ő felelni fogja: Nem lehet, mert be van pecsételve.
És irást nem tudónak adatik a könyv, és mondják neki: Olvasd; és felelni fogja: Nem tudok irást.
És mond az Úr: Mivelhogy hozzám közeleg ez a nép szájával, és ajakival dicsőít engem, szive pedig távol vagyon tőlem, és engemet emberek parancsa és tudománya szerint félnek:
azért ime én azt cselekszem, hogy álmélkodásba ejtem e népet nagy és bámulandó csodával, hogy elvesz a bölcseség az ő bölcseitől, és okosainak értelmessége elrejtezik. [Kor. I. 1,19. Abdiás 8.]
Jaj nektek, kik mélységes szivűek vagytok, hogy az Úr előtt elrejtsétek a tanácsot; cselekedetekkel sötétben járván, és mondván: Ki lát minket, és ki ismer minket?
Gonosz ez a ti gondolatotok; mint ha a sár a fazekas ellen törekednék, és a csinálmány mondaná művesének: Nem csináltál engem; és az alkotmány mondaná alkotójának: Nem értesz hozzá.
Nemde kevés kell még, és rövid idő múlva a Libanon nem Kárméllá változik-e, és a Kármél nem fog-e vadonnak tartatni?
És az napon meghallják a siketek a könyv igéit, és a sötétségből és homályból a vakok szemei látni fognak.
És a szelídeknek örömük leszen az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentében vigadni fognak;
mert oda lett, a ki erőt vőn, megemésztetett a csúfoló, és levágattak mindnyájan, kik a gonoszságra ügyeltek,
kik vétkesekké tették az embereket az igében, és a feddőt megejtették a kapuban, és az igaztól ok nélkül elhajlottak.
Azért ezeket mondja Jákob házának az Úr, ki megszabadította Ábrahámot: Nem most szégyenűl meg Jákob, és nem most pirúl meg orczája:
hanem mikor majd látja fiait, az én kezem alkotmányait, hogy közöttök az én nevemet szentelik, és szentelik Jákob Szentét, és Izrael Istenét hirdetik;
akkor nyernek a lélekben tévelygők értelmességet, és az ellenszegűlők a törvényt megtanúlják.
Az Egyiptommal kötött szövetségnek s az Isten iránti bizodalom hiányának megrovása. Büntetés, és az arra következő boldog idő.
Jaj nektek, pártos fiak! úgymond az Úr, kik tanácsot tartotok, de nem általam, és szövést kezdetek, de nem az én lelkem által, hanem hogy bűnt bűnre halmozzatok;
kik abban jártok, hogy lemenjetek Egyiptomba, és az én számat nem kérdezitek, segítséget remélvén Fáraó erősségétől, és Egyiptom árnyékába vetvén reménységteket.
De gyalázatra lesz nektek Fáraó erőssége, és az Egyiptom árnyékában való bizakodás szégyenre.
Mert bár Tanisban voltak fejedelmeid, és követeid Hanesig jutottak;
de mindnyájan megszégyenűlnek a nép miatt, mely nekik nem használhat; mely nem volt segítségre vagy valami haszonra, hanem szégyenre és gyalázatra.
A déli barmok terhe. A háborúság és inség földére, a nőstény és hím oroszlánokéra, a vipera és röpülő basiliskuséra, barmok hátán viszik gazdagságukat, és a tevék görbe hátán kincseiket azon néphez, mely nekik nem használhat;
mert Egyiptom segedelme haszontalan és hiábavaló. Azért kiáltom felőle: Csak kevélység az, maradj veszteg.
Most azért elmenvén, írd föl ezt neki puszpángra, és szorgalmasan jegyezd azt könyvbe, hogy a későbbi napokban bizonyságúl legyen mindörökké.
Mert haragra ingerlő nép ez és hazug fiak, az Isten törvényét hallgatni nem akaró fiak,
kik a látóknak azt mondják: Ne lássatok! és a prófétáknak: Ne nézzétek nekünk azokat, mik igazak; szóljatok nekünk kedves dolgokat, lássatok nekünk tévedéseket.
Vegyétek el az utat, térítsétek el az ösvényt; távozzék orczánk elől Izrael Szente.
Azért ezeket mondja Izrael Szente: Mivelhogy megvetettétek ez igét, és bíztatok a rágalmazásban és háborgásban, és arra támaszkodtatok:
azért leszen nektek e gonoszság, mint hasadék a dőlésre készülő kőfalban, melynek, midőn nem reménylik, hirtelen jön összeomlása.
És összezúzatik, mint a fazekas edénye, összetörik igen erős töréssel, úgy, hogy nem találtatik annak töredékeiből oly cserép, melyben egy kis tűz vitethetnék a tűzhelyről, vagy egy kevés víz merítethetnék a veremből.
Mert ezeket mondja az Úr Isten, Izrael Szente: Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadúltok; hallgatásban és reménységben lesz a ti erősségtek; de nem akarjátok,
és mondjátok: Nem, hanem a lovakhoz futunk! s azért fogtok elfutni; a gyors nyargalókra ülünk! s azért gyorsabbak lesznek üldözőitek.
Egynek és ötnek rettentése elől ezeren elfuttok, mignem úgy maradtok, mint a hajó árboczfája a hegy tetején, és mint a zászló a halmon.
Azért várakozik az Úr, hogy könyörűljön rajtatok, és azért magasztaltatik föl, nektek kegyelmezvén; mert az Úr az itélet Istene; boldogok mind, a kik őt várják.
Mert Sion népe Jerusalemben fog lakni; sírva nem sírsz többé, könyörűlve könyörűl rajtad; a te kiáltásod szavára mindjárt, mihelyt meghallja, felel neked.
Bár az Úr kemény kenyeret ad nektek és kevés vizet, de nem távolítja el többé tőled a te tanítódat, és szemeid látni fogják oktatódat.
És füleid meghallják a hátad mögött intőnek szavát: Ez az út, ezen járjatok, és ne hajoljatok se jobbra, se balra.
És megfertőzöttnek fogod tartani bálványaid ezüst lapjait, és képszobraid arany ruházatát, és elhányod azokat, mint a havifolyásos tisztátalanságát; el veled! azt mondván neki.
És eső adatik vetésedre, a hol csak elveted a földön, és földtermésed kenyere igen bőséges leszen és kövér; birtokodban az napon a bárány nagy téren fog legelni.
És tulkaid és szamaraid vemhei, melyek a földet szántják, vegyített eleséget esznek, a mint a szérűn fölszóratott.
És minden magas hegyen és minden fölemelkedett halmon folyóvizek patakjai lesznek, a nagy öldöklés napján, midőn a tornyok leomlanak.
És leszen a hold világossága, mint a nap világossága, és a nap világossága hétszeres leszen, mint hét napi világosság az napon, melyen az Úr bekötözi népe sebét, és csapása sérveit meggyógyítja.
Ime az Úr neve messzünnen jő, égő az ő haragja és nehéz elviselni; ajkai telvék boszankodással, és nyelve, mint az emésztő tűz;
az ő lehelete, mint egész a nyakig megáradott patak, hogy a nemzeteket semmivé tegye, és mint a tévelygés zabolája, mely a népek állain vagyon.
Énektek leszen nektek, mint a szent ünnep éjszakáján, és szivetek öröme leszen, mint azé, ki síppal jár, hogy fölmenjen az Úr hegyére Izrael Erőséhez.
És az Úr hallatni fogja szózatának dicsőségét, és karjának rettenetességét megmutatja a fölindulás fenyegetésében és az emésztő tűznek lángjában; lever forgószéllel és jégesővel.
Mert az Úr szavától megfélemlik a vesszővel megvert Asszúr.
És a fölemelt vessző állandó leszen, melyet az Úr rábocsát dobszóval és cziterával; és a legfőbb harczokon győzi meg őket.
Mert el van készítve Tofet régtől fogva, a királytól elkészítve mélyen és szélesen. Annak tápláléka tűz és sok fa, az Úr fuvallása, mint kénkő-patak meggyujtván azt.
Nem Egyiptom, hanem az Úr menti meg Izraelt.
Jaj azoknak, kik lemennek Egyiptomba segítségért, a lovakban bizakodván, és reménységök a szekerekben lévén, mivelhogy sokak, és a lovasokban, mivelhogy igen erősek; és nem bíztak Izrael Szentében, és az Urat nem keresték!
Ő pedig bölcs lévén veszedelmet hoz, és igéit nem változtatja; föltámad a gonoszok háza ellen, és a gonosztevők segítsége ellen.
Az egyiptomi, ember, és nem Isten; és azok lovai, test, és nem lélek; és az Úr kinyujtja kezét, és összeroskad a segítő, és elesik az, kinek segítség adatik, és mindnyájan egyetemben elemésztetnek.
Mert ezeket mondja az Úr nekem: Mint mikor az oroszlán és az oroszlán kölyke ordít prédáján, és elétalálván őt a pásztorok sokasága, szavuktól nem fél, és sokaságuktól meg nem ijed: úgy megyen le a seregek Ura, hogy harczoljon Sion hegyén és annak halmán.
Mint lebegő madarak, úgy oltalmazza az Úr Jerusalemet, oltalmazván és megszabadítván, közöttük járván és megtartván.
Térjetek meg, bármi mélyen estetek is el, Izrael fiai!
Mert az napon a férfiú elveti ezüst bálványait és arany bálványait, melyeket a ti kezeitek nektek bűnre csináltak;
és elesik Asszúr, nem férfiú kardja által, nem ember kardja emészti meg őt; és elfut, nem a kard elől, és ifjai adófizetők lesznek; [Izai 37,36. Kir. IV. 19,35. Krón. II. 32,21.]
és erőssége a félelem miatt elenyészik, s rettegésben lesznek az ő futó fejedelmei; úgymond az Úr, kinek tüze Sionban és tűzhelye Jerusalemben vagyon.
Az új ország boldogsága. Fenyegetés a még előbb bekövetkező büntetésekkel. Az ezekre következő boldog lét.
Ime igazságban országol a király, és a fejedelmek elsők lesznek az itéletben.
És olyan leszen a férfiú, mint rejtekhely a szél elől, és menedék a förgeteg elől, mint a vízpatakok a szomjúságban, és a kiálló kőszirt árnyéka a puszta földön.
Nem lesznek homályosak a látók szemei, és a hallók fülei szorgalmasan figyelmeznek.
És az értetlenek szive tudományt tanúl, és a hebegők nyelve gyorsan és tisztán beszél.
Nem mondatik többé fejedelemnek az, ki esztelen, sem a csalárd nem hívatik nagyobbnak;
mert a bolond balgaságokat szól, és szive hamisságot forral, úgy, hogy képmutatást viszen végbe, és az Úrnak csalárdúl szól; és üresen hagyja az éhező lelkét, és a szomjúhozótól italát elveszi.
A csalárdnak igen gonosz eszközei vannak; mert ő gondolatokat forral a szelídek vesztére hazug beszéd által, mikor a szegény igazat szól.
A fejedelem pedig azokról gondolkodik, mik fejedelemhez méltók, és ő a vezérek fölött áll.
Gazdag asszonyok! keljetek föl, és halljátok az én szómat. Gondtalan leányzók! vegyétek füleitekbe beszédemet.
Mert nap és esztendő után megháborodtok, ti gondatlanok! mivel vége a szüretnek, szedés nem jön többé.
Álmélkodjatok, gazdag asszonyok! reszkessetek, gondatlanok! vetkezzetek le és szégyenűljetek meg, övezzétek föl ágyékaitokat.
Sírjatok az emlők felett, a kívánatos tartomány, a termékeny szőllő felett.
Az én népem földén tövisek és burjának növekednek, mennyivel inkább az örvendező város minden örömházában.
Mert a palota elhagyatik, a város népsokasága elfogy; kézzelfogható sötétség jön a barlangokra mindörökké, a vadszamarak örömére, a nyájak legeltetésére,
mígnem a lélek kiöntetik ránk a magasságból; és a puszta Kárméllá leszen, és a Kármél vadonnak fog tartatni.
És itélet lakik majd a pusztában, és igazság ül a Kármélon.
És az igazság eredménye békeség leszen, és az igazság műve csend és biztosság mindörökké.
És az én népem a béke szépségében fog lakni, és a biztosság hajlékaiban, és bőséges nyugodalomban.
De jégeső száll a vadonra, és megalázva megaláztatik a város.
Boldogok vagytok, kik minden vizeknél vettek, ott hagyván járni az ökör és szamár lábait.
A világbirodalom elpusztúlása. Sion győzelme.
Jaj neked, ki rabolsz! nem raboltatol-e meg te is? és ki megvetsz! nem vettetel-e meg te is? Mikor elvégzed a rablást, megraboltatol; mikor elfáradván, megszűnsz a megvetéstől, megvettetel.
Uram! könyörűlj rajtunk, mert téged várunk; légy a mi karunk reggel, és szabadúlásunk a szorongatás idején.
Az angyal szava elől futnak a népek, és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek.
És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, mint midőn eltelnek a vermek azzal.
Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; betölti Siont itélettel és igazsággal.
És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcseség és tudomány; az Úr félelme, az az ő kincse.
Ime a látók kiáltanak ott kinn, a békeség angyalai keservesen sírnak.
Elpusztúltak az útak, megszűnt a járókelő az ösvényen; fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket.
Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Száron olyan lett, mint a puszta, és összerontatott Bázán és Kármél.
Majd fölkelek, úgymond az Úr; majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom.
Hőséget fogantok, pozdorját szültök; lélekzetetek, mint a tűz, megemészt titeket.
És lesznek a népek, mint égés után a hamu, mint az összegyüjtött tövisek, tűzzel égettetnek meg.
Halljátok, kik távol vagytok, a miket cselekedtem, és ismerjétek meg, szomszédok, az én erősségemet.
Megrettennek Sionban a bűnösök, reszketés fogja el a képmutatókat: Ki lakhatik közőletek az emésztő tűzzel? Ki lakik közőletek az örök égéssel?
A ki igazságban jár, és igazat szól, ki megveti az erőszakoskodással járó fösvénységet, és leráz kezéről minden ajándékot, ki bedugja füleit, hogy vért ne halljon, és behúnyja szemeit, hogy gonoszt ne lásson, [Zsolt. 14,2.]
ez fog lakni a magasságban, kősziklák erőssége az ő védhelye; kenyere megadatik neki, és vize nem apad el.
A királyt ékességében látják annak szemei, látják a földet messzire.
Akkor szived megemlékezik a félelemről. Hol vagyon az írástudó? hol a törvény igéinek méregetője? hol a kisdedek tanítója? [Kor. I. 1,20.]
A szemtelen népet nem látod, a mély beszédű népet, kinek bőbeszédű nyelvét nem érthetted, kiben semmi bölcseség nincs.
Tekintsd Siont, a mi ünnepünk városát; a te szemeid meglátják Jerusalemet, a gazdag lakóhelyet, a hajlékot, mely soha nem vitethetik máshová, sem annak szegei nem vitetnek el mindörökké, és semmi kötelei sem szakadnak el;
mert csak ott magasztaltatik föl a mi Urunk, ott a folyóvizek helye, ott az igen széles és kiterjedt patakok, melyeken nem megy át az evezők hajója, sem a nagy gálya nem megy át azon.
Mert az Úr a mi biránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk; ő szabadít meg minket.
Megtágúltak köteleid, és nem tartanak; úgy leszen a te árboczfád, hogy ki nem terjesztheted a vitorlát. Akkor a sok prédának ragadományai elosztatnak, a sánták is kapnak prédát;
és nem mondja a szomszéd: Elbágyadtam! a mely nép abban lakik, attól elvétetik a gonoszság.
Isten elleneinek, különösen Édomnak elpusztúlása.
Járúljatok ide, nemzetek! és halljátok, népek! figyelmezzetek; hallja meg a föld és annak teljessége, a világ kereksége és annak minden sarjadéka.
Mert az Úr boszankodása van minden pogányok fölött, és haragja azok minden seregén; megöli őket, és megölésre adja őket.
Azok megöltjei elhányatnak, és holttesteikből bűz megyen föl; véröktől a hegyek megsenyvednek;
és elolvad az egek minden serege, és összehajtatnak az egek, mint a könyv; és azok minden serege lehull, mint lehull a levél a szőllőről és fügefáról.
Mert kardom az égben megrészegűlt; ime leszáll Idumeára, megölésre szánt népemre, itéletre.
Az Úr kardja eltelt vérrel, meghízott kövérséggel, a bárányok és bakok vérével, a velős kosok vérével; mert az Úr áldozata van Bószrában, és nagy öldöklés Édom földén.
És elesnek velök az egyszarvuak és a bikák a hatalmasokkal; megrészegűl azok földe vérrel, és pora a kövérek zsírjával.
Mert az Úr boszúállásának napja az, és Sionért az itélettétel esztendeje.
És szurokká változnak annak patakjai, és az ő pora kénkővé, és földe égő szurokká leszen.
Sem éjjel sem nappal nem fog eloltatni, annak füstje fölmegyen mindörökké; pusztaság lesz nemzedékről nemzedékre; átmenő nem lesz azon örökön örökké.
És bírni fogják azt a gődény és süldisznó, az egyiptomi gólya és holló laknak azon; és átvonatik fölötte a mérőzsinór, hogy semmivé tétessék, és a mérő ón elpusztításra.
Az ő nemesei nem lesznek ott; a királyt híják inkább segítségűl, minden fejedelmei semmivé lesznek.
És házaiban tövis terem és csalán, és tövises kóró az ő erősségeiben; és sárkányok laka leszen, és a struczmadarak legelője.
És ördögök találkoznak szörnyekkel, és egyik szőrös a másikra kiált; ott fekszik a boszorkány, és nyugodalmat talált magának.
Ott van verme a süldisznónak, és ott neveli malaczait, és körűltúrja és annak árnyékában táplálja; oda gyűlnek a keselyűk egyik a másikhoz.
Búvárkodjatok szorgalmasan az Úr könyvében, és olvassatok; ezekből egy sem marad el, egyik a másikat nem nélkülözi; mert a mi az én számból származik, ő parancsolta, és az ő lelke, az hozza össze mind azokat.
És ő vet nekik sorsot, és az ő keze osztja el azt nekik mérték szerint; mindörökké fogják azt bírni, és nemzedékről nemzedékre laknak abban.
Izrael boldog állapotja földön és mennyben.
Vigadni fog a puszta s a járatlan hely, és örvendez a kietlen, és virágzik, mint a liliom.
Virágozván virágzik, és örvendez vigadván, és dicséretet mondván: A Libanon dicsősége adatott neki, a Kármél és Száron ékessége; látni fogják az Úr dicsőségét, és a mi Istenünk ékességét.
Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és az erőtlen térdeket szilárdítsátok meg.
Mondjátok a félénk szivűeknek: Erősödjetek meg és ne féljetek; ime a ti Istenetek elhozza a boszúálló fizetést; az Isten önmaga jő el, és megszabadít titeket.
Akkor megnyílnak a vakok szemei, és a siketek fülei tárva lesznek.
Akkor ugrál a sánta, mint a szarvas, és föloldatik a némák nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a kietlenben;
és a mi száraz hely volt, tóvá leszen, és a szomjúhozó föld vizek forrásaivá; a mely tanyákon azelőtt sárkányok laktak, ott zöldellő nád és káka terem.
És ott ösvény és út leszen, mely szent útnak hivatik; fertőztetett nem jár azon, és ez lesz nektek egyenes utatok, úgy hogy az együgyűek se tévedjenek el azon.
Nem leszen ott oroszlán, és gonosz vad nem jár azon, s nem találtatik ott; hanem a megszabadítottak járnak azon.
És visszatérnek az Úrtól megváltottak, és Sionba mennek dicsérettel; és örök vigaság lesz fejökön; örömet és vigaságot nyernek, s a fájdalom és sírás eltávozik.
Szennakerib hadjárata Jerusalem ellen.
És lőn Ezekiás királynak tizennegyedik esztendejében, fölméne Szennakerib, az asszíriusok királya, Júda minden erősített városa ellen, és bevevé azokat.
És elküldé az asszíriusok királya Rabzacest Lákiszból Jerusalembe, Ezekiás király ellen nehéz karral, és megálla a felső halastó csatornájánál, a kalló mezejének útján.
És kiméne hozzá Eliacim, Helciás fia, az udvarbíró, és Szobna az irnok, és Azaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője.
És mondá nekik Rabzaces: Szóljatok Ezekiásnak: Ezeket mondja a nagy király, az asszíriusok királya: Micsoda bizodalom az, melyben bízol?
Vagy micsoda tanácscsal avagy erővel igyekezel tőlem elpártolni? kiben vagyon bizodalmad, hogy elszakadtál tőlem?
Ime a megtörött nádszálhoz, Egyiptomhoz bizol, melyre ha az ember támaszkodik, bemegyen kezébe, és átlyukasztja azt; ilyen az egyiptomi király, Fáraó, mindazoknak, kik benne bíznak.
Hogyha azt feleled nekem: A mi Urunkban Istenünkben bízunk, – nem ő-e az, kinek magas helyeit és oltárait lerontotta Ezekiás, és azt mondotta Júdának és Jerusalemnek: Ez oltár előtt imádkozzatok?
És most add meg magadat uramnak, az asszíriusok királyának, és kétezer lovat adok neked; te nem is adhatsz magadtól azokra ülőket:
miképen állhatnád ki csak egy hely bírájának szinét az én uram kisebb szolgái közől? Egyiptomban bízol, a szekerekben és lovagokban?
De vajjon az Úr nélkül jöttem-e föl e földre, hogy elveszítsem azt? Az Úr mondotta nekem: Menj föl azon földre, és veszítsd el azt.
És mondá Eliacim és Szobna és Joahe Rabzacesnek: Szólj a te szolgáidnak szíriai nyelven, mert értjük ezt; ne szólj nekünk zsidóúl a nép hallatára, mely a keritésen vagyon.
És mondá nekik Rabzaces: Vajjon uradhoz és hozzád küldött-e engem uram, hogy mondjam mind ez ígéket, és nem inkább azon férfiakhoz-e, kik a keritésen ülnek, hogy megegyék ganéjokat és megigyák vizelletöket tiveletek?
És fölálla Rabzaces, és kiálta nagy szóval zsidóúl, és mondá: Halljátok a nagy királynak, az asszíriusok királyának szavait.
Ezeket mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezekiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
És ne bíztasson benneteket az Úrral Ezekiás, mondván: Megmentvén, megszabadít minket az Úr, és e város nem adatik az asszíriusok királya kezébe.
Ne hallgassatok Ezekiásra; mert ezeket mondja az asszíriusok királya: Kössetek velem békeséget, és jőjetek ki hozzám, és egyék kiki az ő szőllejéből és kiki fügefájáról, és igya kiki kútja vizét,
miglen eljövök és elviszlek benneteket olyan földre, mint a ti földetek, gabona- és bortermő földre, a kenyér és szőllő földére.
És ne tántorítson el titeket Ezekiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Megszabadították-e a népek istenei, kiki az ő földét az asszíriusok királya kezéből?
Hol vagyon Émat és Arfad istene? hol vagyon Széfarvaim istene? vajjon megszabadították-e Szamariát kezemből?
Kicsoda e föld minden istene közől, ki megszabadította földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa kezemből Jerusalemet?
És hallgatának, és egy szót sem felelének neki; mert megparancsolta vala a király, mondván: Ne feleljetek neki.
És beméne Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az irnok, és Azaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője Ezekiáshoz megszaggatott ruhákkal, és hirűl vivék neki Rabzaces beszédeit.
Ezekiás könyörög, és Szennakerib serege megveretik.
És lőn, midőn ezt hallotta Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék, és beméne az Úr házába. [Kir. IV. 19,1.]
És elküldé Eliacimot, az udvarbírót, és Szobnát, az irnokot, és a véneket a papok közől, zsákokba öltözve, Ámosz fiához, Izaiás prófétához,
és szólának neki: Ezeket mondja Ezekiás: Szorongatás és fenyíték és káromlás napja ez a nap; mert a szülésig jutottak a magzatok, és nincs erő a szülésre.
Ha valami módon meghallja a te Urad Istened Rabzaces beszédeit, kit ura, az asszíriai király küldött az élő Istent káromolni és szidalmazni oly beszédekkel, melyeket hallott a te Urad Istened, emeld föl azért imádságodat a maradékokért, kik még megvannak.
És elmenének Ezekiás király szolgái Izaiáshoz.
És mondá nekik Izaiás: Ezeket mondjátok uratoknak: Ezeket mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, melyeket hallottál, s melyekkel az asszíriai király szolgái engem káromlottak.
Ime én lelket küldök hozzája, és hirt hall, és visszatér földére, és elejtem őt fegyverrel saját földén.
Visszatére tehát Rabzaces, és az asszíriai királyt Lobna vivásánál találá; mert hallotta vala, hogy elment Lákiszból.
És hallá a szerecsen király, Taraka felől, hogy ezt mondák: Kijött, hogy hadakozzék ellened. Mit midőn hallott, követeket külde Ezekiáshoz, mondván:
Ezeket mondjátok Ezekiásnak, Júda királyának, szólván: Meg ne csaljon téged a te Istened, kiben bízol, mondván: Nem adatik Jerusalem az asszíriai király kezébe.
Ime te hallottad mindazokat, miket cselekedtek az asszíriai királyok minden földdel, melyeket elpusztítottak, és te megszabadúlhatsz-e?
Vajjon megszabadították-e a népek istenei mindazokat, kiket elpusztítottak atyáim, Gózamot és Hárámot, Reszefet és Éden fiait, kik Talasszárban valának?
Hol vagyon Émat királya és Arfad királya és Széfarvaim városának királya, és Ánáé és Áváé? [Kir. IV. 18,34. 19,13.]
És elvevé Ezekiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá és fölméne az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezekiás az Úr előtt.
És imádkozék Ezekiás az Úrhoz, mondván:
Seregek Ura, Izrael Istene! ki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedűl a föld minden országainak Istene, te alkottad az eget és földet.
Hajtsd meg, Uram, füleidet, és halljad; nyisd meg, Uram, szemeidet, és lássad; halld Szennakerib minden beszédeit, melyeket az élő Isten káromlására izent.
Mert bizonyára, Uram! az asszíriai királyok pusztákká tették az országokat és azok tartományait,
és tűzbe vetették isteneiket, mert nem voltak istenek, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, és lerontották azokat.
Most azért, Urunk Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd ismerjék meg a föld minden országai, hogy te vagy egyedűl az Úr.
És elkülde Ámosz fia, Izaiás, Ezekiáshoz, mondván: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mikre engem kértél az asszíriai király, Szennakerib felől,
ez az ige, melyet az Úr felőle szólott: Megvetett téged és kicsúfolt Sion szűz leánya; mögötted fejét hajtogatta Jerusalem leánya;
Kit szidalmaztál, és kit káromlottál, ki ellen magasztaltad föl szódat, és emelted föl a magasba szemeidet? Izrael Szente ellen.
Szolgáid által szidalmaztad az Urat, és mondottad: Szekereim sokaságával fölmentem a hegyek magasára, a Libanon tetejére, és levágom annak magas czedrusfáit, és válogatott fenyőfáit, és fölmegyek tetejének magasságába, az ő Kármélja erdejébe.
Én ástam, és vizet ittam, és kiszárasztottam lábam nyomdokával az árkok minden patakját.
Nem hallottad-e, miket cselekedtem hajdan neki? A régi napokban elrendeltem és most előidéztem: hogy kiírtassanak az ellenem hadakozó halmok és az erős városok.
Azok lakói leeresztett kézzel megrettentek és megszégyenűltek; olyanok lettek, mint a mező szénája, és a legelő füve, és a héjazatok füve, mely kiszáradott, mielőtt megért volna.
Lakhelyedet és kijövetedet és bementedet ismertem, és ellenem való dühösségedet.
Mikor ellenem dühösködtél, kevélységed fölhatott füleimbe; annakokáért karikát vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és visszaviszlek téged az útra, melyen jöttél.
Neked pedig ez lesz jeled: Azt egyed ez esztendőben, mi önmagától terem, és a második esztendőben gyümölcsökkel élj; a harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőllőket, és egyétek azok terményét.
És a mi megszabadúl Júda házából, és a mi megmarad, gyökeret ver alúl és gyümölcsöt terem fölűl;
mert Jerusalemből jőnek ki a maradékok, és Sion hegyéről a megszabadúlás; a seregek Urának buzgósága fogja ezt cselekedni.
Azért ezeket mondja az Úr az asszíriai királyról; Nem jő e városba, nyilat sem lő beléje, paizs sem foglalja el azt, és nem csinál töltést körűle.
Azon úton, melyen jött, visszatér, és nem jő e városba, úgymond az Úr;
és megoltalmazom e várost, hogy megszabadítsam azt enmagamért és Dávid- szolgámért.
És eljőve az Úr angyala, és megöle az asszíriusok táborából száznyolczvanötezret. És fölkelének reggel, és ime mindenütt holttestek. [Izai. 31,8. Kir. IV. 19,35. Tób. 1,21. Sirákf. 48,24. Makk. I. 7,41. Makk. II. 8,19.]
És kiindulván, elmene és visszatére az asszíriai király, Szennakerib, és Ninivében lakék.
És lőn, mikor a templomban imádá istenét, Neszrokot, az ő fiai, Adramelek és Saraszár, megölék őt fegyverrel, és Ararat földére szaladának; és fia, Azarhaddon lőn király helyette.
Ezekiás betegsége, fölgyógyúlása és hálaéneke.
Ama napokban halálra betegedék Ezekiás; és beméne hozzája Ámosz fia, Izaiás próféta, és mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem fogsz élni. [Kir. IV. 20. Krón. II. 32,24.]
És Ezekiás arczczal a falhoz fordúla, és imádkozék az Úrhoz,
és mondá: Kérlek, Uram! kérlek, emlékezzél meg, mimódon jártam előtted igazságban és tökéletes szivvel, és hogy a mi jó szemeid előtt, megcselekedtem. És síra Ezekiás nagy sirással.
És lőn az Úr igéje Izaiáshoz, mondván:
Eredj, és mondd meg Ezekiásnak: Ezeket mondja Dávid atyád Ura Istene: Meghallgattam imádságodat, és tekintetbe vettem könyhullatásaidat; ime én a te napjaidhoz tizenöt esztendőt adok,
és az asszíriai király kezéből is megszabadítlak téged és e várost, és megoltalmazom azt.
Ez leszen pedig jeled az Úrtól, hogy az Úr megcselekszi ez igét, melyet szólott:
Ime én visszatérítem az árnyékot a vonalakon, melyeken már leszállott, Ákáz napóráján, tiz vonallal. És visszatére a nap tiz vonallal a fokokon, melyeken már leszállott vala.
Ezekiásnak, Júda királyának irása, mikor megbetegűlt és fölgyógyúlt betegségéből.
Én mondám: Az én napjaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát.
Mondám: Nem látom az Úr Istent az élők földén; nem látok többé embert és nyugalomban lakót.
Életem elvétetik, és összegöngyöltetik, mint a pásztorok sátora; elmetszetik, mint a szövőtől, életem; még mikor kezdeném, elmetsz engem; reggeltől estig végemre jársz.
Bíztam a reggelhez, és mint az oroszlán, úgy összetörte csontaimat; reggeltől estig végemre jársz.
Mint a fiók fecske, úgy kiáltok; nyögök, mint a galamb; meggyengűltek szemeim, nézvén a magasba. Uram! erőszakot szenvedek, fogd fel ügyemet.
Mit mondjak? vagy mit felel nekem ő, holott maga cselekedte? Átgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében.
Uram! ha így kell élni, és ilyenekben áll az én lelkem élete, megfeddhetsz engem, és megeleveníthetsz engem.
Ime békeségeműl lett legkeservesebb keserűségem; te megszabadítottad lelkemet, hogy el ne veszszen, hátad mögé vetetted minden bűnömet.
Mert nem az alvilág teszen rólad vallást, sem a halál nem dicsér téged; nem várnak, kik a sírgödörbe leszállnak, a te hűségedre;
az élő, az élő teszen rólad vallást, mint én is ma; az atya a fiaknak adja tudtúl a te hűségedet.
Uram! szabadíts meg engem , és zsoltárainkat énekelni fogjuk életünk teljes napjain az Úr házában.
És meghagyá Izaiás, hogy egy csomó fügét vegyenek, és irúl a sebre tegyék, hogy meggyógyúljon.
És mondá Ezekiás: Mi leszen jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Ezekiás hiúsága, és ennek büntetése.
Az időben Baladán fia, Merodak-Baladán a babiloni király, levelet és ajándékokat külde Ezekiáshoz, mert hallotta vala, hogy beteg volt, és meggyógyúlt. [Kir. IV. 20,12.]
Örvende pedig azokon Ezekiás, és megmutatá nekik a fűszerek, s az ezüst és arany, az illatozó szerek és a jeles kenet tárházát, és házi eszközeinek minden rakhelyét, és mindent, a mi kincstárában találtatott. Nem volt oly dolog, melyet meg nem mutatott nekik Ezekiás az ő házában és egész birtokában.
Beméne pedig Izaiás próféta Ezekiás királyhoz, és mondá neki: Mit mondtak e férfiak és honnan jöttek hozzád? És mondá Ezekiás: Messze földről jöttek hozzám, Babilonból.
És mondá: Mit láttak házadban? És mondá Ezekiás: Mindent láttak, a mi házamban vagyon; nem volt oly dolog, melyet meg nem mutattam nekik kincstáramban.
És mondá Izaiás Ezekiásnak: Halljad a seregek Urának igéjét:
Ime eljőnek a napok, és elvitetnek Babilonba mind, a mik házadban vannak, és a mi kincset gyüjtöttek atyáid e napiglan; semmi sem hagyatik meg, úgymond az Úr.
Fiaid közől is, kik tőled származnak, kiket nemzeni fogsz, elvitetnek, és udvari szolgák lesznek a babiloni király palotájában.
És mondá Ezekiás Izaiásnak: Jó az Úr igéje, melyet szólott. És mondá: Legyen csak béke és igazság az én napjaimban.
Vigasztalás. A pusztában kiáltó szava. A bálványok semmisége, s Isten hatalma és bölcsesége.
Vigasztalódjatok, vigasztalódjatok, én népem! úgymond a ti Istenetek.
Szóljatok szivére Jerusalemnek, és szólítsátok elé őt, mert véget ért roszasága, megbocsáttatott gonoszsága; kétszeresen vett az Úr kezéből minden ő bűneért.
A kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké a pusztában a mi Istenünk ösvényeit.
Minden völgy betöltessék, és minden hegy és halom megaláztassék, és a göröngyösök egyenesekké legyenek, és a darabosak sima utakká.
És kinyilatkoztatik az Úr dicsősége, és meglátja minden test egyenlőképen, hogy az Úr szája szólott.
A szózat szava: Kiálts! És mondám: Mit kiáltsak? Minden test széna, és minden ő dicsősége mint a mezei virág. [Sirákf. 14,18. Jak. 1,10. Pét. I. 1,24.]
Megszárad a széna, és elhull a virág, ha az Úr szele ráfuval. Bizonyára, széna a nép.
Megszárad a széna, és elhull a virág: a mi Urunk igéje pedig mindörökké megmarad.
Magas hegyre menj föl te, ki örömet hirdetsz Sionnak; emeld föl erősen szavadat, ki örömet hirdetsz Jerusalemnek; emeld föl, ne félj. Mondjad Júda városainak: Ime a ti Istenetek!
Ime az Úr Isten eljön erősséggel, és az ő karja uralkodni fog; ime az ő jutalma vele van, és munkája őelőtte.
Mint a pásztor, úgy legelteti ő nyáját, karjára gyüjti a bárányokat, és ölébe fölemeli, az ellőket maga hordozza. [Ezekiel 34,23. 37,24.]
Ki mérte meg marokkal a vizeket? és ki mérte meg az egeket araszszal? Ki tartotta föl három ujjal a föld nehézségét? és ki mérte meg fontban a hegyeket, és a halmokat mérlegben?
Ki segítette az Úr lelkét? vagy ki volt az ő tanácsosa, és ki oktatta őt? [Bölcs. 9,13. Rom. 11,34. Kor. I. 2,16.]
Kivel tartott tanácsot, és ki igazgatta és tanította őt az igazság ösvényére, és oktatta őt a tudományra, és az okosság útját ki mutatta meg neki?
Ime a népek, mint csöpp a vederben, és mint a mérleg nyelve; ime a szigetek, mint csekély por.
És a Libanon nem elég gyujtásra, és annak állatai nem elegendők égő áldozatra.
Minden nemzetek, mintha nem volnának, úgy vannak előtte, és semmi és hiábavalóság gyanánt tartja azokat.
Azért kihez teszitek hasonlóvá az Istent? avagy micsoda képmást állítotok neki? [Ap.cs. 17,29.]
Vajjon nem kézműves alkotja-e a bálványt? vagy nem ötvös képezi-e azt aranyból, és ezüstlapokból az ezüstmíves?
Kemény és rothadatlan fát választ az értelmes müvész, módot keres, mint állítsa föl a bálványt, hogy ne ingadozzon.
Nem tudjátok-e? nem hallottátok-e? nem adatott ez hírűl nektek kezdettől? Nem volt figyelmetek a föld alapítására?
Ő az, ki a föld kerekségén ül, és annak lakói, mint a sáskák; ki az egeket kiterjeszti, mint a semmit, és kiteríti, mint a sátort lakásra.
Ki a titkok vizsgálóit semmivé teszi, a föld biráit megsemmisíti.
És mintha nem ültettetett, nem vettetett, s nem gyökerezett volna a földben az ő törzsökük, hirtelen rájok fuval, és elszáradnak, és a forgószél, mint a pozdorját, elviszi őket.
És kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? úgymond a Szent.
Emeljétek a magasba szemeiteket, és lássátok, ki teremtette ezeket; ő eléhozza szám szerint azok seregét, és mindnyájokat néven szólítja; az ő erősségének, nagy erejének és hatalmának sokasága miatt egy sem marad el.
Miért mondod, Jákob, és szólasz Izrael: El van rejtve utam az Úrtól, és az én Istenem előtt átmegy itéletem?
Nem tudod-e? avagy nem hallottad-e? Örökkévaló Isten az Úr, ki a föld határait teremtette; nem fogyatkozik, és nem fárad el, és bölcsesége átvizsgálhatlan.
Ő a fáradtnak erőt ad, és azoknak, kiknek nincs, az erőt és gyámolítást megsokasítja.
Elfogyatkoznak a gyermekek és kifáradnak, az ifjak erőtlenség miatt elesnek;
a kik pedig az Úrban bíznak, megifjodnak erejökben, szárnyok kel, mint a sasoknak, futnak és nem fáradnak, járnak és nem fogyatkoznak el.
A bálványok hiábavalósága megmutattatik Círus és Izrael hatalmából azok fölött, és jövendölni nem tudó tehetlenségökből.
Hallgassanak előttem a szigetek, és a népek szedjék össze erejöket; lépjenek elé, és akkor szóljanak, járúljunk együtt itéletre.
Ki költötte fel napkeletről az igazat, ki szólította föl, hogy őt kövesse? ő színe elé adja a népeket, és a királyokat alája veti; mint a port, úgy adja őket fegyvere alá, mint a széltől elragadt pozdorját kézíve alá.
Űzőbe veszi azokat, és átmegyen békeségben, lábainak ösvénye meg sem látszik.
Ki míveli és cselekszi mindezeket, elészólítván kezdettől a nemzedékeket? Én, az Úr, első és utolsó én vagyok! [Izai. 44,6. 48,12. Jel. 1,8.17. 22,13.]
Látják a szigetek, és félnek; a föld végső határai elálmélkodnak, közelednek és eléjárúlnak.
Kiki segíti felebarátját, és mondja atyjafiának: Légy erős!
Biztatja a pőrölylyel verő rézmíves azt, ki azon időben simító, mondván: Forrasztással jó lesz! és megerősíti azt szegekkel, hogy meg ne mozdúljon.
És te, Izrael! én szolgám, Jákob! kit választottam, Ábrahámnak, az én barátomnak ivadéka,
kiben magamhoz vettelek téged a föld végső részeiről, és annak távol részeiről híttalak, és ezt mondottam neked: Én szolgám vagy te, téged választottalak, és meg nem vetettelek.
Ne félj, mert én veled vagyok; ne hajolj el, mert én, a te Istened, megerősítlek és fölsegítelek, és föltart téged az én igazam jobbja.
Ime meggyaláztatnak és megszégyenűlnek mindnyájan, kik ellened harczolnak; lesznek, mintha nem volnának, és elvesznek a férfiak, kik ellened szólnak;
keresni fogod őket, és nem találod a tőled elpártoló férfiakat; lesznek, mintha nem volnának, és mint a megsemmisűlés, az ellened hadakozó emberek.
Mert én vagyok a te Urad Istened, kezedet fogván és mondván neked: Ne félj, én megsegítelek téged.
Ne félj, Jákob! te kis féreg, ti halottak Izraelből! én megsegítelek téged, úgymond az Úr, és a te megváltód, Izrael Szente.
Én tégedet mintegy új nyomtató-szekérré teszlek, melynek éles fogai vannak; megnyomtatod a hegyeket és összerontod, és a halmokat olyanná teszed, mint a port;
felszórod őket, és a szél elviszi, és a forgószél elhányja őket; te pedig az Úrban örvendesz, és Izrael Szentében fogsz vigadni.
A szűkölködők és szegények vizet keresnek, és nincsen; nyelvök a szomjúság miatt elszárad; én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.
A magas halmokon folyóvizeket fakasztok, és a mező közepett kutakat; a pusztaságot víztavakká teszem, és az út nélküli földet vízpatakokká;
a pusztában czedrust és fejér tövist, mirtust és olajfát nevelek; a kietlenben jegenyefát, szilfát és puszpángot helyezek egyetemben;
hadd lássák és tudják, gondolják meg és értsék egyszersmind: hogy az Úr keze cselekedte, és Izrael Szente teremtette azt.
Terjeszszétek elé ügyeteket, úgymond az Úr; hozzátok elé, hatalán valamitek vagyon, úgymond Jákob királya.
Járúljanak ide, és jelentsék meg nekünk mind a mik jövendők; a mik az előtt voltak, mondjátok meg, és szivünkre vesszük, és megtudjuk azok kimenetelét; és a mik következnek, jelentsétek meg nekünk.
Hirdessétek, a mik jövendők lesznek ezután, és megtudjuk, hogy ti istenek vagytok; és tegyetek jót vagy roszat, ha tehettek, beszéljünk együtt, és lássuk.
Ime ti semmiből vagytok, és alkotványotok abból, a mi nincs; utálatosság, a ki titeket választ.
Éjszak felől támasztottam őt, és eljő napkeletről; segítségűl híja az én nevemet és olyanná teszi a fejedelmeket, mint a sárt, és eltapodja, mint az agyagot a fazekas.
Kicsoda hirdette kezdettől, hogy tudjuk, és elejétől, hogy mondjuk: Igaz vagy? Nincs sem hirdető, sem beszélő, sem a ti beszédeteket hallgató.
Az első az, ki mondja Sionnak: Ime itt vannak, és Jerusalemnek örömhirdetőt adok.
És néztem, és nem vala senki közőlük, ki tanácsot tudna, és kérdeztetvén, egy igét felelne.
Ime mindnyájan hamisak, és hiábavalók az ő cselekedeteik, szél és hiúság az ő bálványaik.
Szabadító s a nép szabadítása igértetik.
Ime az én szolgám, fölemelem őt; az én választottam, lelkemnek kedve telik benne; az én lelkemet adtam rája, s itéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
Nem fog kiáltani, nem válogat személyt, s nem hallják oda kinn az ő szavát.
A repedezett nádat nem töri össze, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki; igazságban szolgáltat itéletet.
Nem leszen szomorú, sem háborgó, míglen itéletet tesz a földön; és az ő törvényét várják a szigetek.
Ezeket mondja az Úr Isten, az egek teremtője, és azok kiterjesztője, a földnek és a mik abból teremnek, fentartója, ki leheletet ad a népnek, mely azon vagyon, és lélekzetet a rajta járóknak:
Én, az Úr, híttalak téged igazságban, és megfogtam kezedet, és megtartottalak. És szövetségűl adlak téged a népnek, és a pogányoknak világosságúl;
hogy megnyissad a vakok szemeit, és a foglyokat kihozzad a fogságból, a tömlöczből a sötétségben ülőket.
Én az Úr! ez az én nevem; dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Az előbbiek ime eljöttek; én új dolgokat is hirdetek; mielőbb kifejlenének, hallatom veletek.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dicsérete a föld végső határairól; kik a tengeren jártok, és mi abban vagyon, szigetek, és azok lakói!
Emelkedjék föl a puszta és annak városai, hol Cédár házakban lakik; mondjatok dicséretet, kősziklán lakók! a hegyek tetejéről kiáltsanak.
Dicsőséget adjanak az Úrnak, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
Az Úr, mint hős kimegyen, mint hadakozó férfiú, fölindítja hevét, üvölt és kiált; és erőt vesz ellenségein.
Én mindenkor hallgattam, veszteg voltam, tűrtem; (de most) szólok, mint a szülő, pusztítok és elnyelek egyetemben.
Elpusztítom a hegyeket és halmokat, s azok minden füvét megszárasztom; és a folyóvizeket szigetekké teszem, és a tavakat kiszárasztom.
És a vakokat oly útra viszem, melyet nem ismernek, és oly ösvényeken jártatom őket, melyekről nem tudtak, a sötétséget előttök világossággá teszem, és a göröngyösöket egyenesekké; ezeket cselekszem velök, és nem hagyom el őket.
Ekkor hátra fordúlnak, és szégyennel megszégyenűlnek, kik a bálványokban bíznak, kik az öntött képeknek mondják: Ti vagytok a mi isteneink!
Siketek! halljatok, és vakok! nézzetek, hogy lássatok.
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám, és siket, ha nem a kihez követeimet küldöttem? Kicsoda vak, mint a ki eladatott? és kicsoda vak, mint az Úr szolgája?
Te, ki sokat látsz, nem veszed-e észre? kinek fülei nyitvák, nem hallasz-e?
Az Úr azt akarta, hogy megszentelje őt, és nagygyá tegye a törvényt és fölmagasztalja.
De megrablott és elpusztított nép ez, az ifjak mindnyájan tőrben és fogházakban tartatnak; prédává lettek, és nincs, ki megszabadítsa; ragadománynyá, és nincs, ki mondja: Add vissza!
Kicsoda közöttetek, ki ezt hallgassa, gondolkodjék és figyelmezzen a jövendőkre?
Ki adta ragadományra Jákobot, és Izraelt a pusztítóknak? nem az Úr-e önmaga, ki ellen vétkeztünk? Mert nem akartak az ő utain járni, és törvényét nem hallgatták.
És rája öntötte búsulásának haragját és a had erejét, és fölégette őt köröskörűl, és nem vette észre; fölgyujtotta őt, és nem értette.
Váltság ingyen kegyelemből.
És most ezeket mondja az Úr, a te teremtőd, Jákob! és a te alkotód, Izrael! Ne félj, mert megváltottalak téged, és neveden híttalak téged; enyém vagy te.
Mikor átmégy a vizeken, veled leszek, és a folyóvizek nem borítanak el téged; mikor a tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem pörzsöl meg téged.
Mert én, a te Urad Istened, Izrael Szente, a te Üdvözítőd, váltságodért Egyiptomot, Szerecsenországot és Szábát adom éretted;
mióta tiszteletes lettél szemeim előtt és dicsőséges, én szeretlek téged, és embereket adok éretted, és népeket a te lelkedért.
Ne félj, mert én veled vagyok; napkeletről eléhozom ivadékodat, és egybegyüjtelek téged napnyugatról.
Mondom az éjszaknak: Add ide! és a délnek: Ne tartsd vissza! Hozd elé fiaimat messzünnen, és leányaimat a föld végső határairól,
és mindazt, ki segítségűl híja nevemet, kit az én dicsőségemre teremtettem, képeztem és alkottam.
Vezesd ki a vak népet, melynek szemei vannak, és siketeket, kinek fülei vannak.
Mind egybegyűlhetnek a népek, és összecsoportozhatnak a nemzetek; ki hirdethet ilyet közőletek? és a mi még előbb lesz, ki hallatja velünk? Állítsák elé tanúikat, igazolják magokat, hogy hallják és ezt mondják: Igaz!
Ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és az én szolgám, kit választottam, hogy tudjátok és higyetek nekem, és értsétek meg, hogy enmagam vagyok. Előttem nem alkottatott Isten, és utánam sem leszen.
Én vagyok, én vagyok az Úr és kivűlem nincs Üdvözítő. [Oze. 13,4.]
Én hirdettem, és meg is szabadítottam; hallomásra juttattam, és nem volt köztetek idegen (isten); ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és én az Isten.
Én kezdettől ugyanaz vagyok, és nincs, ki az én kezemből kimentsen; én teszek, és ki fordítja el azt?
Ezeket mondja a ti megváltó Uratok, Izrael Szente: Tiérettetek küldöttem Babilonba, és levertem minden zárt, a hajóikban dicsekedő kaldeusokat.
Én vagyok a ti szent Uratok, Izrael teremtője, a ti királyotok.
Ezeket mondja az Úr, ki utat készített a tengeren, és ösvényt a sebes vizeken;
ki szekeret és lovat, sereget és haderőt engedett jőni; mind elaludtak egyetemben, és föl nem kelnek; megtörettek, mint a len, és eloltattak.
Ne emlékezzetek meg az előbbiekről, és a régieket ne nézzétek.
Ime én új dolgokat cselekszem; és ezennel fejlenek, bizonyára megismeritek azokat; a pusztán át útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket;
Dicsőiteni fog engem a mezei vadállat, a sárkányok és struczmadarak; mert a pusztában vizet adok, folyóvizet a kietlenben, hogy itassam népemet, az én választottamat.
E népet magamnak képeztem, dicséretemet fogja beszélni.
De nem híttál engem segítségűl, Jákob! és nem fáradoztál miattam, Izrael!
nem áldoztad nekem égőáldozatod kosát, és áldozataiddal nem dicsőitettél engem; nem terheltelek téged eledel-áldozattal, s nem fárasztottalak tömjénnel,
Nem vettél nekem ezüstön jóillatú kálmust, és áldozataidnak kövérségével nem tartottál jól; hanem bűneiddel terheltél engem, s gonoszságaiddal fárasztottál.
Én vagyok, én magam vagyok, ki eltörlöm gonoszságaidat enmagamért, és nem emlékezem meg bűneidről.
Juttasd eszembe, és törvénykezzünk együtt; beszéld el, ha valamid vagyon igazolásodra.
Első atyád vétkezett, és tanítóid vétkeztek ellenem.
S így szentségteleníttettek meg a szent fejedelmek, így adtam Jákobot veszedelemre, és Izraelt káromlásra.
A váltság áldása. A bálványimádás esztelensége. Az igaz Isten hatalma, ki Círust küldi.
És most halljad, Jákob, én szolgám! és Izrael! kit választottam. [Jerem. 30,10. 46,27.]
Ezeket mondja az Úr, a te teremtőd és alkotód, a te segítőd anyád méhétől fogva; ne félj én szolgám, Jákob, és te, legigazabb, kit választottam.
Mert vizet öntök ki a szomjúhozóra, és folyókat a szárazra: kiárasztom lelkemet a te ivadékodra, és áldásomat sarjadékodra,
hogy sarjadozzanak a fű között, mint a fűzfák a folyóvizek mellett;
s ez azt mondja: Én az Úré vagyok; és amaz Jákob nevéről nevezi magát, és ez kezével írja: Én az Úré! és Izrael nevéről neveztetik.
Ezeket mondja az Úr, Izrael királya, és az ő megváltója, a seregek Ura: Én vagyok az első és én az utolsó, s énkivűlem nincs Isten. [Izai. 41,4. 48,12. Jel. 1,8.17. 22,13.]
Kicsoda hasonló hozzám? szóljon, és jelentse ki; és a rendet beszélje el nekem, mely szerint elrendeltem e népet régtől fogva; a jövendőket és következőket hirdessék nekik.
Ne féljetek, és ne rettegjetek; azóta hallattam veled, és hirdettem; ti vagytok az én tanúim. Vajjon van-e Isten énkivűlem, és alkotó, kit én nem ismernék?
A bálványcsinálók mindnyájan semmik, és legkedvesbjeik sem használnak nekik; ők magok tanúk azokról, hogy nem látnak és nem értenek, úgy, hogy megszégyenűlnek.
Ki alkotott istent, és ki öntött semmire kellő bálványt?
Ime annak minden műtársai megszégyenűlnek; mert emberek közől valók az alkotók; egybegyűlnek mindnyájan, megállanak és félnek és megszégyenűlnek egyetemben.
A kovács reszelővel dolgozik szénnel és pőrölylyel alakítja müvét, és erős karjával csinálja; éhezik és elbágyad, nem iszik vizet, és ellankad. [Bölcs. 13,11.]
A képfaragó kinyujtja a mérőzsinórt, gyaluval alakítja azt, szögmértékre veszi, és körzővel kikerekíti azt, és férfialakká, szép emberré csinálja azt lakóúl házában.
Czedrusfákat vág, tölgy és cserfát hoz, mely az erdő fái között állott, fenyőfát ültet, melyet az eső fölnevel,
ezek az embereknek tüzelésre vannak; vesz azokból és megmelegszik, és begyujt és kenyeret süt; a maradványból pedig istent csinál és imádja, bálványt csinál és meghajol előtte.
Felét tűzzel égeti meg, és felével húst eszik, étket főz és jóllakik, s megmelegszik és mondja: Be megmelegedtem, tűznél voltam.
Maradványából pedig istent csinál és bálványt magának, meghajol előtte és imádja azt, és kéri, mondván: Szabadíts meg engem, mert Istenem vagy te.
Nem tudnak semmit és nem értenek, mert bekenettek szemeik, hogy ne lássanak, és ne értsenek szivökkel.
Nem gondolják föl elméjökkel, nincs annyi belátásuk és értelmök, hogy mondanák: Felét annak tűzzel égettem meg, és szenével kenyeret sütöttem, húst főztem és megettem; és maradványából bálványt csináljak-e? fatörzsök előtt borúljak-e le?
Az ő osztályrésze hamu; a bolond szív imádja azt, és lelkét nem szabadítja meg, és nem mondja: Talán hazudság van jobb kezemben?
Emlékezzél meg ezekről, Jákob és Izrael! mert szolgám vagy te, Izrael! el ne feledkezzél rólam.
Elenyésztettem, mint a felhőt, a te gonoszságaidat, és mint a ködöt, bűneidet; térj hozzám, mert megváltottalak téged.
Mondjatok dicséretet, egek! mert irgalmasságot cselekedett az Úr; örvendezzetek, föld végső határai! zengjetek dicséretet erdő, és annak minden fája! mert az Úr váltotta meg Jákobot, és Izrael dicsekedhetik.
Ezeket mondja az Úr, a te megváltód és anyád méhétől alkotód: Én vagyok az Úr, ki mindent cselekszem, az egeket egyedűl kiterjesztvén, a földet megerősítvén, és senki sincs velem;
ki semmivé teszem a jóslók jeleit, a varázslókat dühbe hozván, megczáfolván a bölcseket, és azok tudományát bolondsággá változtatván,
beteljesítvén az ő szolgájának igéjét, és követeinek tanácsát betöltvén; ki azt mondom Jerusalemnek: Lakóhely leszesz! és Júda városainak: Fölépűltök! és pusztúlásából fölemelem.
Ki azt mondom a mélységnek: Apadj el, a te forrásodat ki szárasztom!
ki azt mondom Círusnak: Pásztorom vagy! te minden akaratomat végbeviszed; ki azt mondom Jerusalemnek: Fölépűlsz! és a templomnak: Megalapíttatol!
Círus uralma. Az átalános váltság.
Ezeket mondja az Úr Círusnak, az én fölkentemnek, kit jobbkezénél fogok, hogy meghódoltassam színe előtt a népeket, és a királyokkal hátat fordíttassak, ki előtt megnyitom az ajtókat, és a kapuk be nem tétetnek.
Én előtted megyek, és a földnek dicsőit megalázom; a rézkapukat lerontom, és a vasrudakat összetöröm.
És neked adom az elrejtett kincseket és a titokban tartott ékszereket, hogy tudjad, mikép én vagyok az Úr, ki neveden szólítalak, Izrael Istene.
Az én szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért, neveden szólítottalak téged, képmássá tettelek, mielőtt ismertél volna engemet.
Én vagyok az Úr, és nincs több; énkivülem nincs Isten; felöveztelek téged, mielőtt ismertél volna engemet,
hogy megtudják mind a napkeletiek mind a nyugatiak, hogy énkivülem nincs más. Én az Úr, és nincs más;
ki világosságot hozok elé, és sötétséget teremtek, békeséget szerzek, és roszat idézek elé; én, az Úr, cselekszem mindezeket.
Egek! harmatozzatok onnan felől, és a föllegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt; és az igazság együtt származzék. Én, az Úr, teremtém őt.
Jaj annak, ki ellene mond alkotójának! jaj a számosi föld cserepének! Vajjon mondja-e a sár fazekasának: Mit művelsz? és (mondja-e) műved: Kéz nélkül vagy? [Jer. 18,6. Rom. 9,20.]
Jaj, ki atyjának mondja: Minek nemzettél? és az asszonynak: Minek szültél?
Ezeket mondja az Úr, Izrael Szente, az ő alkotója: Jövendő dolgokat kérdezzetek tőlem fiaim felől, és kezeim alkotmánya felől parancsoljatok velem.
Én alkottam a földet, és én teremtettem rajta az embert; az én kezeim terjesztették ki az egeket, és én parancsolok azok minden seregének.
Én támasztottam őt igazságra, és minden útját igazgatom; ő építi föl városomat, és foglyaimat elbocsátja nem váltságdijért, sem ajándékokért, úgymond a seregek Ura Istene.
Ezeket mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye és Szerecsenország kereskedése és a szabeusi termetes férfiak hozzád mennek át, és tieid lesznek. Utánad járnak és bilincscsel kötözve mennek, és meghajolnak előtted, könyörögvén neked: Csak tenálad vagyon az Isten, és nincs Isten tekivüled.
Bizonyára te elrejtett Isten vagy, Izrael üdvözítő Istene.
Megszégyenűlnek és megpirúlnak mindnyájan, gyalázatra jutnak egyetemben a tévelyképek alkotói.
Izrael pedig megszabadúl az Úrban örök szabadúlással; nem szégyenűltök és nem pirúltok meg mindörökön örökké.
Mert ezeket mondja az Úr, az egek teremtője, önmaga a földnek alkotó Istene, és annak képzője, önmaga annak teremtője; nem hiába teremtette azt, lakóhelyűl alkotta azt: Én az Úr, és nincs más.
Nem rejtekben szólottam a föld sötétes helyén; nem mondottam Jákob ivadékának: Hiába kérdeztek engem! Én vagyok az Úr, igazságot szóló, igazat hirdető.
Gyűljetek egybe, jőjetek és járúljatok elé mind együtt, kik megszabadúltatok a pogányok közől! tudatlanok, a kik faragott fájokat fölemelik, és könyörögnek oly istenhez, ki nem szabadító.
Hirdessétek, és jőjetek elé, és tanácskozzatok együtt. Ki hallatta ezt kezdettől, régtől fogva ki mondta ezt meg előre? Nem én-e, az Úr? és nincs több Isten nálamnál, igaz és szabadító Isten nincs énkivűlem.
Térjetek hozzám, és megszabadúltok, föld minden határai! mert én vagyok az Isten, és nincs más.
Enmagamra esküdtem, igazság igéje megyen ki számból, és nem tér vissza:
hogy nekem hajol meg minden térd, és esküszik minden nyelv. [Rom. 14,11. Filipp. 2,10.]
Azért fogják mondani: Az Úrban van az én igazságom és uralmam; hozzája fognak jőni, és megszégyenűlnek mindnyájan, kik ellene tusakodnak.
Az Úrban igazúl meg és dicsértetik Izrael minden ivadéka.
A bálványok bukása. Figyelmeztetés a bálványozás elhagyására.
Összetöretett Bél, lerontatott Nábó; bálványaik oktalan állatokra és barmokra rakattak, a ti fárasztásig való nagyon súlyos terheitek.
Összeroskadtak és lerontattak egyetemben, nem szabadíthatták meg hordozóikat, és magok is fogságra jutnak.
Halljatok engem, Jákob háza, és Izrael házának minden maradványa! kiket az én méhem hordozott, kiket méhemben viseltem.
Mind a vénségig ennenmagam és mind az őszűlésig én hordozlak; én teremtettelek és én visellek, én hordozlak és megszabadítlak.
Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé, kivel vettek egybe, és kihez tesztek hasonlóvá?
Ti, kik aranyat adtok az erszényből, és az ezüstöt mérleggel méritek, ötvöst fogadván, hogy Istent csináljon, mely előtt leborúlnak s azt imádják.
Fölemelik azt, vállaikon hordozván és letévén az ő helyére; és veszteg áll ott, és nem mozdúl ki helyéből; de mikor hozzá kiáltanak sem hallja; nem szabadítja meg őket a szorongatásból. [Baruk 6,25.]
Emlékezzetek meg erről, és szégyenűljetek meg; szálljatok szivetekbe, pártütők!
Emlékezzetek meg az előbbi időről, mert én vagyok az Isten, és nincs több Isten, és nincs hozzám hasonló.
Ki elejétől megjelentem a végső dolgot, és kezdettől azokat, melyek még nem lettek, mondván: Az én tanácsom megáll, és minden akaratom megleszen.
Ki elhívom napkeletről a madarat, és messze földről az én akaratom szerint való férfiút. Én szólottam és eléidézem; elrendeltem, és megcselekszem azt.
Halljatok engem, kemény szivűek! kik távol vagytok az igazságtól.
Közel hozom az én igazságomat, nem távozik el, és az én szabadításom nem késik. Sionban szabadúlást mutatok, és Izraelben az én dicsőségemet.
A babiloni birodalom bukása.
Szállj le, ülj a porba, Babilon szűz leánya! ülj a földre; nincs királyiszéke a kaldeusok leányának; mert többé nem hivatol puhának és gyöngédnek.
Fogd a malomkövet, és őrölj lisztet; mezítelenítsd meg szemérmedet, takard ki válladat, fedezd föl száraidat, gázolj át a folyóvizeken.
Felfödöztetik a te gyalázatod, és meglátszik a te szégyenséged; boszút állok, és ember nem áll ellenem.
A mi megváltónk neve, seregek Ura, Izrael Szentje. [Náhum 3,5.]
Ülj hallgatva, és menj a sötétségbe, kaldeusok leánya! mert nem hívatol többé országok asszonyának.
Megharagudtam népemre, megfertőztettem örökségemet, és kezedbe adtam őket; s te nem cselekedtél azokkal irgalmasságot, az elaggott fölött igen megnehezítetted igádat,
és ezt mondottad: Úrnő leszek mindörökké. Nem gondoltál ezekre, és nem emlékeztél meg utolsó dolgaidról.
És most halljad ezeket, te gyönge és bizton élő! ki ezt mondod szivedben: Én vagyok, és nincs több énkivülem; nem fogok ülni özvegyűl, és tudni a magtalanságról. [Jel. 17,8.]
Mind a kettő hirtelen rád jő egy napon, a magtalanság és özvegység mind rád jőnek, a varázslás sokasága miatt, és bűbájosaid nagy megátalkodása miatt. [Izai. 51,19.]
Gonoszságodban biztál, és mondottad: Nincs, ki lásson engemet; ez a te bölcseséged és tudományod megcsalt téged; és mondottad szivedben: Én vagyok, és kivülem nincs más.
Rád jő a veszedelem, és nem tudod annak eredetét; és rád rohan a nyomorúság, melyet el nem távoztathatsz; hirtelen rád jő a nyavalya, melyről nem is tudsz.
Állj elé bűbájosaiddal és varázslásaid sokaságával, melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, hatalán valamit használna neked, vagy ha erősebb lehetnél.
Megfogyatkoztál tanácsaid sokaságában; álljanak elé és szabadítsanak meg téged az égbe nézők, kik a csillagokat vizsgálják, és a hónapokat számitják, hogy neked azokból hirdessék a jövendőt.
Ime olyanok, mint a pozdorja, tűz égeti meg őket; nem szabaditják meg lelköket a lángból; nincs szén, melynél melegedjenek, sem tűz, hogy ahhoz üljenek.
Igy jársz te azokkal, kikkel törődtél, s ifjúságodtól viszonyban állottál; kiki tévelyeg az ő útján; nincs, ki téged megszabadítson.
A zsidók képmutatása. A bálványozók megszégyenítése. Kivonúlás Babilonból.
Halljátok ezeket, Jákob háza! kik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásaiból származtatok, kik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenéről emlékezetet tesztek, de nem híven, sem igazán.
Mert a szent városról neveztetnek, és Izrael Istenére támaszkodnak; seregek Ura, az ő neve.
A régi dolgokat elejétől hirűl adtam, az én számból származtak, és hallattam azokat; hirtelen megcselekedtem, és meglettek.
Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vas-ín a te nyakad, és réz a te homlokod.
Azért megjelentettem neked elejétől, minek előtte elérkeznének, tudatodra adtam neked, netalán azt mondjad: Az én bálványaim cselekedték ezeket, s az én faragványaim és öntvényeim intézték.
A miket hallottál, ime lásd mind. Ti pedig hirdettétek-e? Hallatom veled az új dolgokat azóta, a megtartottakat, miket nem tudsz.
Most termettek elé és nem régóta; és időnap előtt nem hallottál azokról, netalán azt mondjad: Ime én tudtam azokat.
Nem hallottad, és nem tudtad, és nem nyilt meg azóta füled: mert tudom, hogy vétkezvén vétkezel, és törvényszegőnek híttalak téged anyád méhétől fogva.
Az én nevemért elhalasztom haragomat, és dicsőségemért körűlfoglak téged, hogy el ne veszsz.
Ime megtisztítottalak, de nem mint az ezüstöt, elválasztottalak téged a szegénység kemenczéjében.
Enmagamért, enmagamért mívelem ezt, hogy ne káromoltassam; és az én dicsőségemet másnak nem adom. [Izai. 42,8. 41,4. 44,6.]
Hallj engemet, Jákob és Izrael! kit én hívok. Enmagam, én, az első, s én, az utolsó.
Az én kezem alapította a földet is, és az én jobbom mérte meg az egeket; én szólítom azokat, és megállanak egyetemben.
Gyűljetek egybe, ti mindnyájan, és halljátok: Ki jelentette meg közőlük ezeket? Az Úr szereti őt; akaratját teljesíti Babilonban, és az ő karja a kaldeusokon.
Én, én szólottam, és híttam őt; elhozom őt, és elegyengettetik útja.
Járúljatok hozzám, és halljátok ezt: Nem szólottam kezdettől rejtekben; az időtől, mielőtt meglenne, ott voltam; és most az Úr Isten küldött engem és az ő lelke.
Ezeket mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szente: Én vagyok a te Urad Istened, ki hasznos dolgokra tanítlak, vezérelvén téged az úton, melyen jársz.
Vajha az én parancsaimra figyelmeztél volna! békeséged leendett, mint a folyóvíz
és ivadékod leendett, mint a fövény, és a te méhed nemzedéke, mint annak kövecsei; nem veszett és nem írtatott volna ki az ő neve színem elől.
Menjetek ki Babilonból, fussatok a kaldeusoktól, örvendező szózattal hirdessétek; hallassátok ezt, és vigyétek el a föld végső határiig. Mondjátok: Az Úr megszabadította szolgáját, Jákobot. [Jerem. 51,6.]
Nem szomjúhoztak a pusztában, midőn kihozta őket, vizet eresztett nekik a kősziklából, meghasította a kősziklát, és víz ömlött. [Móz. II. 17,6. Móz. IV. 20,11.]
Nincs békeségök az istenteleneknek, úgymond az Úr. [Izai. 57,21.]
A Messiás a pogányok tanítója. A megszabadúltak boldogsága.
Halljátok, szigetek! és figyelmezzetek, népek a távolban. Az Úr anyám méhétől hívott engem, még mikor anyám méhében valék, megemlékezett nevemről. [Jerem. 1,5. Gal. 1,15.]
És olyan szájt adott, mint az éles kard; az ő keze árnyékával födözött be engem; és választott nyillá tett, és tegzébe rejtett el engem.
És mondá nekem: Én szolgám vagy te, Izrael! mert benned dicsekedem.
És mondám én: Hiába munkálkodtam, ok nélkül és hasztalanúl emésztettem föl erőmet; mindazáltal itéletem az Úrnál vagyon, és munkám az én Istenemnél.
És most azt mondja az Úr, ki anyám méhétől magának szolgáúl alkotott engem, hogy visszahozzam Jákobot ő hozzája, habár Izrael nem gyüjtetik egybe, de én megdicsőíttetem az Úr szemei előtt, és az én Istenem lesz erősségem.
És mondja: Kevés nekem, hogy szolgám légy, Jákob nemzetségeinek fölállítására, és Izrael söprejének megtéritésére; ime világosságúl adtalak téged a pogányoknak, hogy üdvhirdetőm légy a föld végső határaig. [Izai. 42,6. Ap.cs. 13,47.]
Ezeket mondja az Úr, Izrael megváltója, az ő Szente, a megvetett léleknek, a megutált nemzetnek, az urak szolgájának: Meglátnak a királyok és fölkelnek a fejedelmek, és hódolni fognak az Úrért, mert ő hív, és Izrael Szentéért, ki téged választott.
Ezeket mondja az Úr: A kegyelemidőben meghallgatlak téged, és a szabadítás napján megsegítelek, és megtartalak, és a népnek szövetségűl adlak téged, hogy fölállítsd az országot és birtokba vedd az elpusztúlt örökségeket,
hogy azoknak, kik fogva vannak, mondjad: Menjetek ki! és azoknak, kik a sötétségben vannak: Jőjetek napfényre! – Az utakon fognak legeltetni, és minden síkságon az ő legelőjük;
nem éheznek és nem szomjúhoznak, és nem süti őket a hőség és a nap; mert a rajtok könyörűlő vezérli, és a vizek forrásainál itatja őket. [Jel. 7,16.]
És minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim fölemeltetnek.
Ime ezek messzünnen jőnek, és ime amazok éjszakról és a tenger felől, és ezek a déli földről.
Mondjatok dicséretet, egek! és vigadj, föld! zengjetek dicséretet, hegyek! mert az Úr megvigasztalta népét, és könyörűl az ő szegényein.
És mondá Sion: Elhagyott az Úr engem, és az Úr elfeledkezett rólam.
Vajjon elfeledkezhetik-e az asszony magzatáról, hogy ne könyörűljön az ő méhe fián? és hogyha ez elfeledkeznék is, én még sem feledkezem el rólad.
Ime én kezeimre írtalak föl téged, a te kőfalaid mindenkor szemeim előtt vannak.
Eljőnek építőid, a te lerontóid és pusztítóid kimennek belőled.
Emeld fel köröskörűl szemeidet, és lássad; mindezek egybegyűlnek, hozzád jőnek; élek én! úgymond az Úr, hogy mindezeket, mint ékszereket felöltöd, és fölveszed őket, mint egy menyasszony. [Izai. 60,4.]
Mert a te pusztaságaid, kietleneid és a te romjaid földe majd szoros leszen a lakosok miatt; és messzire űzetnek, kik téged elnyelnek vala.
Még azt mondják füleidbe magtalanságod fiai: Szoros nekem a hely, szerezz tért, hogy lakhassam.
És mondani fogod szivedben: Ki szülte nekem ezeket? én magtalan és nem szülő, elhurczolt és fogoly valék; ki nevelte föl ezeket? én elhagyott és egyedül valék, hol voltak ezek?
Ezeket mondja az Úr Isten: Ime a pogányokhoz emelem kezemet, és a népek között feltűzöm jelemet; és elhozzák fiaidat karjaikon, és leányaidat vállaikon hordják elé.
És királyok lesznek táplálóid, és királynék a te dajkáid; földreborúlt arczczal imádnak téged, és lábaid porát fogják nyalni. És megtudod, hogy én vagyok az Úr, kiben nem szégyenűlnek meg, a kik őt várják.
Vajjon az erőstől elvétetik-e a ragadomány? vagy mit a hatalmas megfog, elszabadúlhat-e?
Igen! mert ezeket mondja az Úr: Az erőstől elvétetik a fogoly, és a mit elragad a hatalmas, megszabadúl. Azokat pedig, kik téged itéltek, én megitélem, és fiaidat én megszabadítom.
És ellenségeiddel megétetem magok húsát, és mint a musttól, megrészegűlnek saját véröktől; és megtudja minden test, hogy én vagyok a te megszabadító Urad, és megváltód, Jákob erőse.
Izrael vétke, a Messiás engedelmessége.
Ezeket mondja az Úr: Hol van a ti anyátok válás-levele, melylyel eleresztettem őt? Vagy ki az én hitelezőm, kinek eladtalak titeket? Ime a ti gonoszságtokért adattatok el, és bűneitek miatt eresztettem el anyátokat.
Mert eljöttem, és senki sem volt jelen; híttalak, és nem volt, a ki hallja! – Vajjon megrövidűlt-e és csekély lett-e kezem arra, hogy megválthassalak? vagy nincs-e bennem erő szabadításra? ime én dorgálásommal elpusztítom a tengert, a folyóvizeket kiszárasztom; megrothadnak a halak víz nélkül, és meghalnak a szomjúság miatt. [Izai. 59,1.]
Sötétségbe öltöztetem az egeket, és gyászruhával födözöm be azokat.
Az Úr értelmes nyelvet adott nekem, hogy tudjam támogatni azt, ki elfáradott; fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint mestert.
Az Úr Isten megnyitotta fülemet, én pedig nem mondok ellene; hátra nem térek.
Az én testemet a verőknek adtam, és orczáimat a szaggatóknak; nem fordítottam el orczámat a szidalmazóktól és rám pökdösőktől.
Az Úr Isten az én segítőm, azért nem szégyenűlök meg; azért olyanná tettem orczámat, mint az igen kemény kőszikla, és tudom, hogy meg nem szégyenűlök.
Közel vagyon, ki által megigazúlok, ki szól ellenem? Álljunk elé együtt, ki az én ellenfelem? járúljon hozzám. [Rom. 8,33.]
Ime az Úr Isten az én segítőm, kicsoda az, ki elkárhoztat engem? Ime mindnyájan elavúlnak mint a ruházat, a moly eszi meg őket.
Kicsoda közőletek az Urat félő, hallgatván az ő szolgája szavát? A ki sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére.
Ime ti mindnyájan tűzgyujtók, lángokkal környezettek! járjatok a ti tüzetek világosságában és a lángokban, melyeket gyujtottatok. Az én kezemből lett ez rajtatok, fájdalomban fogtok fetrengeni.
Izrael és minden nép üdve. Intelem bizalomra Isten iránt. Isten ellenségeinek büntetése.
Halljatok engem kik igazat követtek, és az Urat keresitek; figyelmezzetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a verem nyilására, melyből kiásattatok;
figyelmezzetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, ki titeket szült; mert egyedűl csak őt híttam, és megáldottam, és megsokasítottam őt.
Megvigasztalja ezért az Úr Siont, és megvigasztalja annak minden romjait; és gyönyörűséges helylyé teszi annak pusztaságát, és kietlenét az Úr kertévé; öröm és vigaság találtatik abban, hálaadás és dicséret szózata.
Figyelmezzetek rám én népem! és én nemzetségem! engem hallgassatok; mert a törvény tőlem megyen ki, és itéletem, mint világosság, fog nyugodni a népeken.
Közel vagyon az én igazam, kiment az én üdvözítőm, és karjaim a népeket fogják itélni; engem várnak a szigetek, és karomra várakoznak.
Emeljétek föl az égre szemeiteket, és nézzetek le a földre; mert az egek elenyésznek, mint a füst, és a föld megavúl, mint a ruházat, és annak lakói elvesznek, mint ezek; az én szabadításom pedig örökké leszen, és nem fogy el az én igazságom. [Zsolt. 36,39.]
Hallgassatok engem, kik tudjátok az igazat, én népem! kiknek szivében az én törvényem. Ne féljetek az emberek gyalázásától, és káromlásaiktól meg ne ijedjetek.
Mert mint a ruházatot, úgy eszi meg őket a féreg, és mint moly a gyapjút, úgy emészti meg őket; az én szabadításom pedig örökké leszen, és igazságom nemzedékről nemzedékre.
Kelj föl, kelj föl, öltözzél erősségbe, Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi napokban, az eldődök idejében. Nem te verted-e le a kevélyt, sebesítetted meg a sárkányt?
Nem te szárasztottad-e ki a tengert, az örvény sebes vizét? ki a tenger mélységét úttá tetted, hogy átmenjenek a megszabadúltak? [Móz. II. 14,21.]
Igy a kik megváltattak az Úrtól, visszatérnek, és Sionba jőnek, dicséretet mondván, és örökkévaló örvendezés lesz fejeiken, örömet és vígaságot nyernek, a fájdalom és keserv eltávozik.
Én, én magam vigasztallak meg titeket. Ki vagy te, hogy félsz a halandó embertől, és az ember fiától, ki elszárad mint a széna?
Hogy elfelejtkezel teremtő Uradról, ki az egeket kiterjesztette, és a földet alapította; hogy félsz egész nap szűntelen annak haragos arczától, ki téged háborgatott és veszedelmedet készítette; hol van most a háborgatónak dühössége?
Hamar jár, ki eljő a fölnyitásra; és nem öl meg egész fogytig, és nem fogy el kenyere.
Mert én a te Urad Istened vagyok, ki fölháborítom a tengert, és földagadnak az ő habjai; seregek Ura az én nevem.
Igéimet a te szádba teszem, és kezem árnyékával megoltalmazlak téged; hogy építsd az egeket és alapítsd meg a földet, és mondjad Sionnak: Én népem vagy te! [Izai. 49,2.]
Serkenj, serkenj föl, kelj föl, Jerusalem! ki az Úr kezéből kiittad az ő haragja kelyhét, a mély álom poharát fenekig kiittad, és a seprőig kiürítetted.
Nem volt, ki támogassa őt, minden fiaiból, kiket szült; és nem volt, ki kezét fogja minden fiaiból, kiket fölnevelt.
Két dolog történt rajtad, – ki szomorkodik fölötted? – pusztítás és dúlás, éhség és kard; ki vigasztal meg téged? [Izai. 47,9.]
Fiaid elvettettek, minden utcza szegletén feküdtek, mint a tőrbe akadt vadállat, telve az Úr haragjával, a te Istened dorgálásával.
Azért, halljad ezt, szegényke! te nem a bortól részeg.
Ezeket mondja a te uralkodó Urad és Istened, ki az ő népeért harczol: Ime elvettem kezedből a mély álom poharát, az én haragom kelyhének alját, nem iszod azt többé.
És azok kezébe adom azt, kik téged megaláztak, és mondották a te lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk! és mintegy földdé tevéd testedet, és úttá az átmenőknek.
Folytatása a vigasztalásnak. A Messiás megaláztatása és fölmagasztaltatása.
Kelj föl kelj föl, öltözzél erősségedbe, Sion! öltözzél dicsőséged ruházatába, Jerusalem, a Szentnek városa! mert nem megyen többé rajtad át a körülmetéletlen és tisztátalan.
Rázkódjál ki a porból, kelj föl, ülj le Jerusalem! oldd meg nyakad bilincseit, Sion fogoly leánya!
Mert ezeket mondja az Úr: Ingyen adattatok el, és pénz nélkül fogtok megváltatni.
Mert ezeket mondja az Úr Isten: Kezdetben Egyiptomba ment le népem, hogy ott jövevény legyen; és Asszúr minden ok nélkül nyomorgatta őt. [Móz. I. 46,6.]
És most mi közöm nekem itt, úgymond az Úr, hogy elvitetett ok nélkül az én népem? A rajta uralkodók gonoszúl cselekszenek, úgymond az Úr, és napestig szűntelen káromoltatik az én nevem. [Rom. 2,24.]
Azért ismerje meg népem az én nevemet az napon; mert én magam, a ki szólottam, ime jelen vagyok!
Mely szépek a hegyeken a békehirdető és prédikáló lábai, ki jót hirdet, ki üdvösséget prédikál, ki Sionnak mondja: Uralkodik a te Istened!
A te őrállóid szava: Fölemelik szavokat, dicsérnek egyetemben; mert szemtől szembe meglátják, mikor megtéríti az Úr Siont.
Örűljetek és mondjatok dicséretet együtt Jerusalem romjai! mert az Úr megvigasztalja népét, megváltja Jerusalemet.
Az Úr készen tartja szent karját minden népek szemei előtt; és meglátják a föld minden határai a mi Istenünk szabadítását. [Zsolt. 97,3.]
Távozzatok, távozzatok el, menjetek ki innét; fertőzöttet ne illessetek, menjetek ki belőle; tisztúljatok meg, kik az Úr edényeit hordozzátok. [Kor. II. 6,17.]
Mert nem tolongva mentek ki, s nem mint futók siettek; mert az Úr fog menni előttetek, és egybegyűjt titeket Izrael Istene.
Ime értelmes leszen az én szolgám, fölmagasztaltatik, fölemeltetik és igen nagy leszen.
A mint sokan álmélkodnak rajtad, úgy dicstelen lesz a férfiak között az ő tekintete és ábrázata az emberek fiai között.
Ez meghint sok nemzetet, a királyok befogják előtte szájokat; mert a kiknek nem is beszéltek felőle, látják, és a kik mit sem hallottak, szemlélik. [Rom. 15,21.]
A Messiás szenvedésének és megdicsőülésének leirása.
Ki hiszen a mi hallomásunknak? és az Úr karja kinek lőn kijelentve?
Felnövekedett, mint a vesszőszál őelőtte, és mint a gyökér a szomjúhozó földből; nincs neki színe, sem ékessége; és néztük őt, és nem volt tekintete, hogy kivántuk volna őt,
a megutáltat és legutolsót az emberek között, a fájdalmak férfiát, a nyomorúsághoz szokottat; ki elrejtette orczáját, mint megútált, azért nem is becsültük őt. [Márk 9,11.]
Bizonyára a mi betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta; és mi őt mintegy poklosnak tartottuk, és az Istentől megvertnek és megalázottnak;
ő pedig megsebesíttetett a mi gonoszságainkét, megroncsoltatott bűneinkért; a mi békeségünkért van rajta a fenyíték, és az ő kékségével gyógyúltunk meg. [Kor. I. 15,3.]
Mi mindnyájan, mint a juhok, eltévelyedtünk, kiki az ő útjára térűlt; és az Úr őrá tette mindnyájunk gonoszságát.
Föláldoztatott, mert ő akarta, és nem nyitotta meg száját; mint a juh, leölésre vitetik, és megnémúl, mint a bárány nyirője előtt, és nem nyitja meg száját. [Ap.cs. 8,32.]
A szorongatásból és itéletből kiragadtatik; az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni? mert kivágatik az élők földéből, az én népem bűneiért vertem meg őt.
És istenteleneket ad temetéseért és gazdagot halálaért, mivelhogy gonoszságot nem cselekedett, sem álnokság nem volt szájában. [Pét. I. 2,22. Ján. I. 3,5.]
És az Úr meg akarta őt rontani szenvedés által; de ha életét adja a bűnért hosszúéletű ivadékot lát, és az Úr akaratja az ő keze által sikerűlni fog.
Mivelhogy munkálkodott az ő lelke, látni fog és megelégszik; tudományával ő, az én igaz szolgám, sokat megigazúlttá tesz, és azok gonoszságait ő hordozza.
Azért igen sokat adok neki osztályúl, és az erősek ragadományait osztani fogja, mivelhogy halálra adta életét, és a bűnösök közé számláltatott; ő sokak bűnét viselte, és könyörgött a bűnösökért. [Márk 15,28. Luk. 22,37. 23,34.]
A szent gyülekezet termékenysége és dicsősége.
Mondj dicséretet, magtalan! ki nem szülsz; énekelj dicséretet és örvendezz, ki nem szültél! mert több fia van az elhagyottnak, mint annak, kinek férje vagyon, úgymond az Úr. [Luk. 23,29. Gal. 4,27.]
Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, ne kiméld; hosszabbítsd meg köteleidet, és szegeidet erősítsd meg.
Mert jobbra és balra elhatsz, és ivadékod a pogányokat örökségűl fogja bírni és lakni az elpusztúlt városokat.
Ne félj, mert nem szégyenűlsz és nem pirúlsz meg; nem kell szégyenkednek, mivel ifjúságod gyalázatát elfelejted, és özvegységed szégyenéről nem emlékezel meg többé.
Mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett, seregek Ura az ő neve; és a te megváltód, Izrael Szentje, az egész föld Istenének neveztetik. [Luk. 1,32.]
Mert mint elhagyott és keseredett lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint az ifjúságától megvetett feleséget; úgymond az Úr.
Egy szempillantásig, egy kevessé hagytalak el téged, de nagy könyörűlettel gyüjtelek egybe.
A haragnak egy szempillantásaig rejtettem el orczámat előtted egy kevéssé, de örök irgalmassággal könyörűltem rajtad, úgymond a te megváltó Urad.
Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, mikor megesküdtem, hogy Noé vizeit nem hozom többé a földre; úgy esküszöm most, hogy nem haragszom rád, és nem feddelek meg tégedet; [Móz. I. 9,15.]
mert a hegyek megindúlnak, és a halmok megrendűlnek: az én irgalmasságom pedig nem távozik el tőled, és az én békeségem szövetsége nem rendűl meg; úgymond a te könyörűlő Urad.
Szegényke, szélvésztől szaggatott, minden vigasztalás nélkül levő! Ime én elrakom rendszerint köveidet és zafirokon alapítalak téged,
és jáspisból csinálom bástyáidat, és kapuidat faragott kövekből, és minden falaidat válogatott kövekből.
Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, fiaid a békeség bőségében.
Igazságra fogsz alapíttatni; távol leszesz a bántalomtól, mert nincs mit félned, és a rettegéstől, mert nem közelget hozzád.
Ime új lakosúl jő, ki nem volt énvelem; a te néhai jövevényed hozzád adja magát.
Ime én teremtettem a kovácsot, ki a tűzben fölfújja a szenet, és szerszámot készít művéhez; de én teremtettem az öldöklőt is elvesztésre.
Semmi szerszámnak nem lesz sikere, mely ellened készíttetett; és minden nyelvet, mely a törvényben ellened áll, te itélsz el. Ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk énelőttem, úgymond az Úr.
Meghívás a Messiás iránti hitre és jobbúlásra. Isten irgalma és hűsége. Jólét az inségből való visszatérés után.
Mindnyájan szomjúhozók! jőjetek a vizekre; és a kiknek nincs pénzetek, siessetek, vegyetek és egyetek; jőjetek el, vegyetek pénz nélkül és minden csere nélkül bort és tejet. [Sirákf. 51,33. Jel. 22,17.]
Miért költitek az ezüstöt nem kenyérre, és fáradságtokat nem jóllakásra? Hallgatván hallgassatok engem, és egyetek jót, és gyönyörködjék lelketek a kövérségben.
Hajtsátok meg füleiteket és jőjetek hozzám; halljatok, és élni fog lelketek, és örök szövetséget kötök veletek, Dávid hűséges irgalmasságait.
Ime bizonyságúl adtam őt a népeknek, vezérűl és tanitóúl a nemzeteknek.
Ime hívod a népet, melyről te nem tudtál, és a nemzetek, melyek téged nem ismertek, hozzád futnak, a te Uradért Istenedért, és Izrael Szentjéért; mert ő megdicsőít téged.
Keressétek az Urat, míg föltalálható; híjjátok őt segítségűl, míg közel vagyon.
Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a gonosz férfiú, és térjen az Úrhoz, és könyörűl rajta, a mi Istenünkhöz, mert igen kész a megbocsátásra.
Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, sem útaim utaitok, úgymond az Úr.
Mert mint az egek fölülhaladják a földet, úgy az én utaim fölülhaladják utaitokat, és gondolataim a ti gondolataitokat.
És mint leszáll az eső és hó az égből, és oda több nem tér vissza, hanem megitatja a földet, és megöntözi, és termővé teszi azt, és magot ád a vetőnek, és kenyeret az evőnek:
úgy leszen az én igém, mely számból kimegyen; nem tér vissza hozzám üresen, hanem végbeviszi mind a mit akartam, és foganatos lesz azokban, mikre küldöttem.
Mert örömmel jöttök ki, és békeségben fogtok vezéreltetni; a hegyek és halmok előttetek dicséretet énekelnek, és a tartomány minden fái kézzel tapsolnak.
A bojtorvány helyébe jegenyefa terem, és a csalán helyett mirtus növekedik; és az Úr nevet nyer örök jelűl, mely nem fog elvétetni.
Intelem igazságra. Vigasztalás a pogányoknak. Fegybeszéd a rosz pásztorokhoz.
Ezeket mondja az Úr: Őrizzétek meg az itéletet, és cselekedjetek igazságot; mert közel van az én szabadításom, hogy eljőjön, és az én igazságom, hogy kinyilatkoztassék. [Bölcs. 1,1.]
Boldog férfiú, ki azt cselekszi, és az ember fia, ki ahhoz ragaszkodik, megőrizvén a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, megőrizvén kezeit, hogy semmi gonoszt ne cselekedjék.
És ne mondja a jövevény fia, ki az Úrhoz ragaszkodik, mondván: Elszakasztva szakaszt el engem népétől az Úr; és ne mondja a herélt: Ime én száraz fa vagyok!
Mert ezeket mondja az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombataimat, és azt választják, mi nekem tetszik, és megtartják szövetségemet:
az én házamban és kőfalaim közt helyt adok azoknak, és jobb nevet a fiaknál és leányoknál; örök nevet adok nekik, mely nem vesz el.
És a jövevények fiait, kik az Úrhoz ragaszkodnak, hogy őt tiszteljék, és nevét szeressék, hogy szolgáivá legyenek, a szombat minden megőrzőjét, hogy azt meg ne fertőztessék, és szövetségem megtartóját,
elviszem mindezeket az én szent hegyemre, és megvídámítom őket imádságom házában; az ő égő- és béke-áldozataik kedvesek lesznek nekem oltáromon; mert az én házam minden nép imádságházának fog hivatni.
Ezt mondja az Úr Isten, ki egybegyüjti Izrael elszéledetteit: Még többet is gyüjtök az ő egybegyüjtötteihez.
Minden mezei vadak, jőjetek elé zabálásra, minden erdei vadak!
Az ő őrállói mind vakok, mindnyájan tudatlanok; ugatni nem bíró néma ebek, hiúságok látói, aluszékonyak és álmok szeretői;
és igen szemtelen ebek, megelégedni nem tudók; bár magok pásztorok, s nem bírnak értelmességgel; mindenik maga útjára tért, kiki saját fösvénységére a legfelsőbbtől a legutolsóig. [Jerem. 6,13. 8,10.]
Jertek, vegyünk bort, és részegűljünk meg; és mint ma, úgy legyen holnap is, vagy sokkal jobban.
A fegybeszéd folytatása, a jámborok megszabadúlása.
Az igaz elvesz, és nincs, ki ezt szivére vegye; s az irgalmasság férfiai elvétetnek, és nincs, ki értse; mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz.
Eljő a békeség, és kamarájában nyugszik, ki maga egyenességében járt.
Ti pedig járúljatok ide, jóslónő fiai! a házasságtörő és parázna ivadéka.
Kit csúfoltok ti? kire tátjátok föl szátokat, s hányjátok ki nyelveteket? nem ti vagytok-e a bűnös fiak, a hazug ivadék?
Kik gyönyörködtök az istenekben minden zöldellő fa alatt, gyermekeket áldozván a völgyekben, a magas kősziklák alatt.
A völgyes tájakon a te részed, ez a te örökséged; s te ott öntesz azoknak ital-áldozatot, és mutatsz be eledel-áldozatot. Vajjon ezekért ne haragudjam-e?
A magas és emelkedett hegyre helyezted ágyadat, és oda mégy föl, hogy áldozatokat tégy.
És az ajtó mögé és az ajtófélre teszed emlékképedet; mert előttem fölfogódzol, és befogadod a házasságtörőt, tágasságot csinálsz ágyadon, és szövetségre lépsz azokkal, szereted ágyokat tárt karokkal.
És fölékesíted magadat kenettel a királynak, és megszaporítod kenőcseidet, messze küldöd követeidet, és megalázod magadat a poklokig.
A te utad sokaságában elfáradsz, és nem mondod: Megszűnök! Mert kezedben még életet találsz, azért nem könyörgesz.
Miért félsz és szorgoskodol, hogy hazudj, és rólam ne emlékezzél, és ne gondolkozzál szivedben? Mivelhogy hallgatok, és mintha nem látnék, úgy teszek, elfelejtkeztél rólam.
De én kihirdetem a te igazságodat, és a te cselekedeteid nem használnak neked.
Mikor majd kiáltasz, szabadítson meg téged a te csoportod; azokat mind elviszi a szél, elragadja a szellő; a kinek pedig bizodalma bennem vagyon, örökleni fogja a földet, és bírni az én szent hegyemet.
És majd mondom: Csináljatok utat, adjatok utat, térjetek ki az ösvényről, vegyétek el az akadályokat népem utjából. [Izai. 62,10.]
Mert ezeket mondja a magasztos és fölséges, az örökkévalóságban lakó, kinek neve Szent, ki a magasságban és szent helyen lakik, s a töredelmes és alázatos lélekkel, hogy megelevenítse az alázatosak lelkét, és megelevenítse a töredelmesek szivét.
Nem pörlök mindörökké, és nem haragszom mindvégig; mert a lélek szinem elől megyen ki, és a lehelletet én teremtem.
Az ő fösvénységének gonoszsága miatt haragudtam és vertem meg őt, elrejtettem tőled orczámat és boszankodtam, mert elment tévelyegve az ő szivének útján.
Láttam az ő utait, és meggyógyítottam őt, és visszahoztam őt, és vigasztalást adtam neki és kesergő övéinek.
Az ajkak gyümölcséűl teremtém a békeséget, békeséget annak, ki távol és ki közel vagyon, úgymond az Úr, és meggyógyítottam őt.
Az istentelenek pedig, mint a forrongó tenger, mely nem nyugodhatik, és melynek habjai sarat hánynak ki eltapodásra.
Nincs békeségök az istenteleneknek, úgymond az Úr Isten. [Izai. 48,22.]
A fegybeszéd folytatása.
Kiálts, meg ne szűnj, mint a harsona, emeld fel szódat, és hirdesd népemnek az ő vétkeit, és Jákob házának az ő bűneit.
Engem ugyan napról napra keresnek, és utaimat tudni akarják, mint oly nemzet, mely igazságot cselekedett, és az ő Istene itéletét el nem hagyta; kérdezik tőlem az igazság itéleteit; s az Istenhez akarnak közelgetni.
Miért böjtölünk, ha te nem tekinted azt? miért alázzuk meg magunkat, ha te nem figyelsz rá? – Ime böjtöléstek napján tűnik ki akaratotok, és minden adóstokat zaklatjátok.
Ime pörlődésre és versengésre böjtöltök, és ököllel istentelenűl verekedtek. Ne böjtöljetek úgy, mint eddig, hogy meghallgattassék a magasságban kiáltásotok.
Vajjon ilyen-e a böjt, melyet én kivánok, hogy az ember napestig gyötörje lelkét, vagy meghajtsa fejét karikaképen, és zsákot és hamut terítsen maga alá? vajjon ezt hívod-e böjtnek és az Úr kedves napjának?
Nem ez-e inkább a böjt, melyet én kivánok: Oldd meg az istentelenség köteleit, oldd le a szorongató kötelet, bocsásd szabadon az elnyomottakat, és törj össze minden igát.
Szegd meg kenyeredet az éhezőnek, s a szegényeket és bujdosókat fogadd házadba; midőn mezítelent látsz, född be őt, és ne nézd le a te testedet. [Ezek. 18,7.16. Máté 25,35.]
Akkor támad föl, mint a hajnal, a te világosságod, és gyógyúlásod hamarább jő; és orczád előtt fog menni igazságod, és az Úr dicsősége fölveszen téged.
Akkor könyörgesz, és az Úr meghallgat; kiáltasz, és mondja: Ime jelen vagyok! ha eltávolítod körödből a bilincset, megszűnsz ujjal mutatni, és haszontalant szólani.
Midőn kiöntöd az éhezőnek lelkedet, és a gyötrelmes lelket betöltöd: föltámad a sötétségben világosságod, és sötétséged olyan lesz, mint a dél.
És nyugodalmat ád neked az Úr mindenkoron, és betölti lelkedet fényességgel, és megszabadítja csontjaidat, és leszesz, mint az öntözött kert és a vizforrás, melynek vizei nem fogynak el.
És fölépíttetnek általad az évszázadok pusztaságai, és a régi alapokat fölállítod nemzedékről nemzedékre, és kerítés építőjének fogsz hivatni, és az utak nyugalomszerzőjének. [Izai. 61,4.]
Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy az én szent napomon akaratodat ne cselekedjed, és a szombatot gyönyörűségnek nevezed, és az Úr dicsőséges szent napjának, és azt dicsőited, nem cselekedvén utaidat, nem járván akaratodon, és szóbeszédet nem tévén:
akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, és fölemellek téged a föld magassága fölött, és táplállak téged Jákob atyád örökségéből; mert az Úr szája szólott.
A zsidók gonoszsága, az isteni irgalmasság akadálya. A szabadító.
Ime nem rövidűlt meg az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem nehezűlt meg füle, hogy meg ne hallgathatna;
de a ti gonoszságtok választ el titeket Istenetektől, és bűneitek rejtik el az ő orczáját előletek, hogy meg ne hallgasson.
Mert kezeitek megfertőztettek vérrel, és ujjaitok gonoszsággal; ajkaitok hazudságot szólanak, és nyelvetek gonoszságot beszél. [Izai. 1,15.]
Nincs, a ki igazságra hivatkozzék, sem a ki igazán itéljen; hanem a semmiben bíznak, és hiúságokat szólanak; bajt fogannak, és gonoszságot szülnek. [Jób 15,35.]
Az áspis-kigyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki azok tojásaiból eszik, meghal, és a mi kikel, basiliskussá leszen.
Az ő pókhálójokból nem lesz ruházat, és szövésökből nem lesz takaró; munkájok hasztalan munka, és a gonoszság cselekedete az ő kezeikben.
Lábaik gonoszra futnak, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik haszontalan gondolatok; pusztítás és romlás van az ő útaikon. [Péld. 1,16. Rom. 3,15.]
A békeség útját nem ismerik, és nincsenek igaz járatban; ösvényeik tekervényesek nekik; a ki csak azokon jár, nem tud a békeségről.
Azért messze távozott tőlünk az itélet, és az igazság nem ér el minket; világosságot várunk, és ime a sötétség; fényességet, és homályban járunk.
Tapogatjuk, mint vakok, a falat, és mint a szem nélkül levők, tapogatódzunk; megbotlunk délben, mint a sötétben, homályban vagyunk, mint a holtak.
Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, epedve nyögünk; várjuk az itéletet, és nincs; a szabadúlást, és messze távozott tőlünk.
Mert megsokasodtak a mi gonoszságaink előtted, és bűneink ellenünk szólnak; mert a mi vétkeink velünk vannak, és gonoszságainkat elismerjük,
hogy vétkeztünk és hazudtunk az Úr ellen, és elfordúltunk, hogy ne menjünk a mi Istenünk után, hogy rágalmat és törvényszegést szóljunk; gondoltuk és szivünkből szólottuk a hazudság igéit.
És hátra tért az itélet, és távol áll az igazság; az utczán összeroskad az igazság, és nem mehet elő a jogosság.
És feledésbe ment az igazság, és a ki távozott a gonosztól, zsákmánynyá lett. Látta ezt az Úr, és gonosznak látszott szemei előtt, hogy nincs igazság.
És látta, hogy nincs férfiú, és elálmélkodott, hogy nincs, ki elejét vegye; azért fölsegíti azt karjával, és igazságával megerősíti.
Felöltözik az igazságba, mint pánczélba, és a szabadúlás sisakja az ő fején; felöltözik a boszúállás ruházatába, és mint palásttal, befödi magát buzgó haraggal, [Efez. 6,17. Tessz. I. 5,8.]
mint a ki boszúállásra megyen, haragjával megfizet ellenségeinek, és a kölcsönt visszaadja ellenkezőinek, és a szigeteknek hasonlóval fizet.
És a napnyugatiak félni fogják az Úr nevét, és a napkeletiek az ő dicsőségét, mikor eljő, mint a sebes folyóvíz, melyet az Úr szele hajt.
És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, kik megtérnek a gonoszságból Jákobban, úgymond az Úr. [Rom. 11,26.]
Ez az én szövetségem velök, úgymond az Úr: Az én lelkem, mely benned vagyon, és igéim, melyeket szádba adtam, nem távoznak el szádtól és ivadékod szájától, és ivadékod ivadékának szájától, úgymond az Úr, mostantól és mindörökké.
Az új Jerusalem dicsősége.
Kelj föl, világosúlj meg, Jerusalem! mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölötted feltámadott.
Mert ime sötétség borítja a földet, és homály a népeket; fölötted pedig föltámad az Úr, és az ő dicsősége látható benned.
És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben.
Emeld fel köröskörűl szemeidet, és lássad; mindezek egybegyűlnek, hozzád jőnek; a te fiaid messzünnen jőnek, és leányaid minden oldalról indúlnak. [Izai. 49,18.]
Akkor meglátod a bővelkedést, és csodálkozik és kitágúl szived, mikor hozzád tér a tenger sokasága, és hozzád jő a pogányok ereje.
Tevék sokasága borít el téged, Mádián és Éfa gyors tevéi; mind eljőnek Szábából, aranyat és tömjént hozván, és az Úrnak dicséretet zengvén.
Cédár minden barma egybegyüjtetik hozzád, Nabajot kosai szolgálnak neked; föláldoztatnak azok engesztelő oltáromon mert az én fölségem házát megdicsőitem.
Kicsodák ezek, kik mint a felhők repűlnek, és mint a galambok ablakaikra?
Mert engem várnak a szigetek, és legelsőbb a tenger hajói, hogy fiaidat elhozzam a távolból, az ő ezüstjöket és aranyukat velök a te Urad Istened nevének, és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.
És a jövevények fiai fölépítik kőfalaidat, és azok királyai szolgálnak neked; mert haragomban vertelek meg téged, és engesztelődésemben könyörűltem rajtad.
És nyitva lesznek kapuid szűntelen, sem éjjel sem nappal nem tétetnek be, hogy hozzád hozassék a pogányok erőssége, és azok királyai hozzád vitessenek. [Jel. 21,25.]
Mert a nemzet és ország, mely nem szolgál neked, elvesz; és a pogányok pusztulással pusztíttatnak el.
A Libanon dicsősége hozzád jő, a jegenyefa és puszpáng és fenyőfa mind együtt az én szent helyem fölékesítésére; és lábaim helyét megdicsőítem.
És meggörbűlve jőnek hozzád azok fiai, kik téged megaláztak, és lábaid nyomdokaihoz borulnak mindnyájan, kik téged gyaláztanak, és az Úr városának neveznek téged, Izrael Szente Sionának.
Azért, hogy elhagyatva voltál és gyülöltettél, és nem volt benned átmenő, örök dicsőséget adok neked, örömet nemzedékről nemzedékre.
És a népek tejét fogod szopni, és királyok emlőjével tápláltatol; és megtudod, hogy én vagyok a te megszabadító Urad és Megváltód, Jákob erőse.
Rézért aranyat hozok, és vasért ezüstöt hozok, és fáért rezet, és kövekért vasat; és felvigyázóddá a békeséget teszem, és gondviselőddé az igazságot.
Nem hallatszik többé hamisság a te földeden, pusztítás és rontás határaidon; hanem a szabadúlás foglalja el kőfalaidat és kapuidat a dicséret.
Nem a nap lesz neked többé nappali világítóúl, és nem a hold fénye világít majd neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened a te dicsőséged. [Jel. 21,23. 22,5.]
Nem száll le többé a te napod, és holdad nem fogyatkozik meg; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és siralmad napjai véget érnek.
A te néped, a kik mind igazak, örökségűl bírják az országot mindörökké, mint ültetésem csemetéje, mint kezeim munkája dicsőitésemre.
A legkisebb is ezerré leszen, és a kisded igen erős nemzetté; én, az Úr, maga idejében hirtelen megcselekszem ezt.
A Messiás örömhírnöklete.
Az Úr lelke énrajtam, mivelhogy fölkent engem az Úr; a szelídeknek hírt vinni küldött engemet, hogy megorvosoljam a töredelmes szivűeket, és a foglyoknak szabadúlást hirdessek, és a bezártaknak megnyitást;
hogy az Úr engesztelő esztendejét hirdessem és a mi Istenünk boszúállása napját, hogy a kesergőket mind megvigasztaljam; [Máté 5,5.]
hogy Sion kesergőinek szerezzek, és adjak nekik koronát a hamuért, örömnek olaját a keservért, dicsőség palástját a lélek kesergéseért, hogy abban neveztessenek az igazság erőseinek, az Úr ültetvényének az ő dicsőitésére.
És fölépítik a régi pusztaságokat, és a hajdani romokat fölemelik, és megújítják az elpusztúlt városokat, a széthányottakat nemzedékről nemzedékre. [Izai. 58,12.]
És eléállanak az idegenek, és barmaitokat legeltetik, és a jövevények fiai szántóvetőitek és szőllőműveseitek lesznek.
Ti pedig az Úr papjainak hivattok, a mi Istenünk szolgái, ezt mondják nektek; a pogányok erejét fogjátok enni, és dicsőségökben büszkélkedtek.
A ti kettős gyalázatotokért és pirúlástokért kettős örökségnek fogtok örvendeni; bizonyára kettős részt nyertek földeteken, s örök vigaságtok leszen.
Mert én, az Úr, szeretem az itéletet, és gyűlölöm a ragadományt az égő-áldozatban is; és munkátokat igazán megjutalmazom, és örök szövetséget kötök veletek.
És ismerve lesz a nemzetek között ivadékotok, és csemetétek a népek között; mindnyájan, kik látják, megismerik őket, hogy ez azon ivadék, melyet megáldott az Úr.
Örűlve örűlök az Úrban, és örvendez lelkem az én Istenemben; mert az üdvösség ruházatába öltöztetett, és az igazság öltözetével környezett meg engem, mint koronával fölékesített vőlegényt, és mint függőivel fölcsinosított menyasszonyt.
Mert valamint a föld megtermi sarjadékát, és a kert kifejleszti magvát: úgy neveli az Úr Isten az igazságot és dicséretet minden nemzet előtt.
További jövendölés az új Sionról.
Sionért nem hallgatok, és Jerusalemért nem nyugszom, mignem eléjő, mint a fényesség, az ő igaza, és üdvözítője égni fog, mint a lámpa.
És meglátják a népek a te igazadat, és mind a királyok a te dicsőidet, és új néven hivatol, melyet az Úr szája fog nevezni.
És dicsőség koronája leszesz az Úr kezében, és királyi korona a te Istened kezében.
Nem hívatol többé elhagyottnak, és földed nem neveztetik többé pusztának; hanem hivatni fogsz, benned telt akaratomnak, és a te földed, lakottnak; mert az Úrnak kedve telik benned, és földedet lakni fogják.
Mert mint az ifjú lakik benned a szűzzel, úgy laknak benned fiaid; és mint a vőlegény örűl menyasszonyán, úgy örűl rajtad a te Istened.
A te kőfalaidra, Jerusalem! őröket rendeltem; egész nap és egész éjjel soha nem hallgatnak. Kik megemlékeztek az Úrról, ne hallgassatok,
és ne hagyjatok föl vele, mígnem megerősíti, s mígnem dicséretessé teszi Jerusalemet a földön.
Megesküdött az Úr jobbjára és erőssége karjára: A te búzádat többé eledelűl nem adom ellenségeidnek, és az idegen fiak nem iszszák borodat, melyért munkálkodtál;
mert kik azt begyüjtik, azok eszik meg, és dicsérik az Urat; és kik azt behordják, azok iszszák meg az én szent tornáczaimban.
Menjetek, menjetek át a kapukon, készítsetek útat a népnek, egyengessétek el az útat, szedjétek föl a köveket, és emeljetek zászlót a népekhez. [Izai. 57,14.]
Ime az Úr meghallatja ezt a föld végső határain. Mondjátok meg Sion leányának: Ime jő a te Üdvözítőd, ime jutalma ővele, és cselekedete őelőtte. [Zak. 9,9. Máté 21,5.]
És nevezik őket szent népnek, az Úrtól megváltottaknak; te pedig hivatol keresett városnak és nem elhagyottnak.
Véres győzelem Édom fölött. Hála és bűnbánó imádság.
Kicsoda ez, ki Édomból jő, megfestett ruhákban Bózrából? ez az ékes az ő köntösében, járván erejének teljességében? Én vagyok, ki igazságot szólok, és oltalomúl kelek a megszabadításra.
Miért vörös tehát a te öltözeted, és ruháid, mint a sajtóban nyomóké?
A sajtót egyedűl tapostam, és a nemzetek közől senki sincs velem; összetapodtam őket búsulásomban, és eltiportam őket haragomban, és az ő vérök ruházatomra frecscsent, és minden öltözetemet megrútítottam.
Mert szivemben a boszúállás napja, az én megszabadításom esztendeje eljött. [Izai. 34,8.]
Körűltekinték, és nem vala segítő; kerestem, és nem volt, ki megsegítsen; és megszabdított engem az én karom, és haragom megsegített engem.
És összetiportam a népeket búsulásomban, és megrészegítettem őket haragomban, és a földre vontam le erejöket.
Megemlékezem az Úr irgalmasságáról, dicséretet mondok az Úrnak mindenekért, miket az Úr nekünk adott, és az Izrael házával tett jók sokaságaért, melyeket velök cselekedett az ő kegyelmessége szerint, és irgalmának sokasága szerint.
Mert mondá: Bizonyára az én népem ez, nem megtagadó fiak; és szabaditójok lett nekik.
Minden ő szorongásukban nem tűnődött, és orczájának angyala megszabadította őket; szerelmében és kegyelmességében váltotta meg, és fölemelte őket minden időben.
Ők pedig haragra ingerlették és megszomorították az ő Szentjének lelkét, azért ellenségökké változott, és legyőzte őket.
De megemlékezett a hajdankor napjairól, Mózesről és az ő népéről. Hol vagyon (most), ki ezeket kivezette a tengerből az ő nyája pásztoraival? Hol vagyon, ki beléje adta az ő szentének lelkét? [Móz. II. 14,29.]
Ki Mózest jobbjánál fogva vezeté az ő fölséges karjával, ki elválasztá előttök a vizeket, hogy magának örök nevet szerezzen;
ki áthozá őket a mélységes örvényeken, mint a nem botló lovat a pusztában.
Mint a mezőre menő barmot, úgy vezeté őket az Úr lelke. Igy hordoztad a te népedet, hogy magadnak dicsőséges nevet szerezz.
Tekints alá mennyből, és nézz le a te szent és dicsőséges lakhelyedből. Hol a te buzgó szerelmed és erősséged, a te irgalmasságod és könyörűleted sokasága? visszavonúltak tőlem. [Móz. V. 26,15. Bar. 2,16.]
Te vagy a mi Atyánk, mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi Atyánk, a mi Megváltónk, a te neved öröktől fogva van.
Miért hagytál, Uram, minket eltévelyedni a te utaidról, megkeményedni szivünkben, hogy ne féljünk téged? Fordúlj hozzánk a te szolgáidért, örökséged nemzetségeiért.
Mint a semmit, elfoglalták a te szent népedet; ellenségeink tapodták szent helyedet.
Lettünk, mint kezdetben, mikor rajtunk még nem uralkodtál, és a te nevedről még nem neveztek minket.
Könyörgés és bűnelismerés.
Oh bár szakasztanád meg az egeket, és leszállanál! Elolvadnának orczád előtt a hegyek!
mint az égő tűz megemésztetnének, a vizek fölforrnának a tűztől, hogy megismertetnék ellenségeidtől a te neved; szined előtt rettegnének a nemzetek.
Mikor csodákat mívelsz nem viseljük el; te leszállasz, és orczád előtt a hegyek elolvadnak.
Világ kezdetétől nem hallották, sem füleikbe nem vették; szem nem látta, Isten, tekivüled, miket a téged váróknak készítettél.
Eléje mégy a vigadónak, és az igazságot cselekvőnek, kik a te utaidon megemlékeznek rólad. De ime most megharagudtál, mert vétkeztünk, s abban maradtunk mindenkor; vajha megszabadúlnánk!
És lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a havi folyásos ruhája, minden mi igazságunk; és elhullottunk mindnyájan, mint a falevél, és a mi gonoszságaink, mint a szél, elragadtak minket.
Nincs, a ki segítségűl híja nevedet, ki fölkeljen, és hozzád tartson; elrejtetted orczádat előlünk, és megtörtél minket gonoszságunk keze által.
És most, Uram! atyánk vagy te, mi pedig sár; te alkotónk s mi mindnyájan kezeid alkotmányai.
Ne haragudjál, Uram, oly igen, és ne emlékezzél meg többé gonoszságainkról; ime tekints ránk, mi mindnyájan a te néped vagyunk. [Zsolt. 78,8.]
A te szentélyed városa pusztává lett, Sion pusztává lett, Jerusalem elpusztult.
A mi szentelésünk és dicsőségünk háza, hol téged atyáink dicsértek, tűzzel égettetett meg, és minden, a mit szerettünk, romba dőlt.
Vajjon ezek után visszatartózkodol-e még? Uram! hallgatsz-e? s oly felette nyomorgatsz-e minket?
Az Isten felelete. A pogányok hivatása. A zsidók hitetlensége és elvettetése, a maradvány megszabadúlása. Új ég és új föld.
Keresnek engem, kik az előtt nem kérdeztek; megtaláltak, kik engem nem kerestek. Mondám: Ihol én, ihol én, – a nemzetnek, mely nem hítta segítségűl az én nevemet. [Rom. 10,20.]
Kiterjesztettem kezeimet egész nap a hitetlen néphez, mely nem jó úton, az ő gondolatai után jár;
a néphez, mely engem haragra ingerel szemtől szembe mindenkoron; kik a kertekben tesznek áldozatot, és téglákon áldoznak;
kik a síroknál laknak és a bálványok barlangjaiban hálnak; kik sörtéshúst esznek, s förtelmes a lé fazekaikban;
kik azt mondják: Távozzál tőlem, ne közelgess hozzám, mert tisztátalan vagy. Ezek füstté lesznek az én haragomban, egész nap égő tűzzé.
Ime írva vagyon előttem: Nem hallgatom el, hanem megadom és visszafizetem kebelökbe
a ti gonoszságtokat és atyáitok gonoszságait egyetemben, úgymond az Úr; kik áldoztak a hegyeken, és a halmokon boszantottak engem, visszamérem nekik előbbi cselekedetöket kebelökbe.
Ezeket mondja az Úr: Mintha szőllőszemet találnának a gerezden, és mondanák: Ne vesd el, mert áldás az; úgy cselekszem szolgáimért, hogy mindenestül el ne veszítsem.
És Jákobból ivadékot hozok ki, és Júdából, ki hegyeimet bírja; és örökleni fogják azt választottaim, és szolgáim laknak ottan.
És a mezőségek nyájak aklaivá lesznek, és Ákor völgye a csordák fekvőhelyévé az én népemnek, kik engem kerestenek.
Ti pedig, kik elhagytátok az Urat, kik elfeledkeztetek az én szent hegyemről, kik a szerencsének oltár-asztalt készítetek, és ital-áldozatot tesztek azon,
titeket fegyver alá számítalak, és mindnyájan levágva hullotok el; azért, hogy híttalak, és nem feleltetek; szólottam, és nem hallgattátok, és gonoszt cselekedtetek szemeim előtt, és választottátok, a miket nem akartam. [Péld. 1,24. Izai. 66,4.]
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime szolgáim enni fognak, és ti majd éheztek; ime szolgáim isznak, és ti szomjúhoztok.
Ime szolgáim vigadnak, és ti megszégyenűltök; Ime szolgáim dicséretet mondanak szivök örvendezése miatt, és ti kiáltotok szivetek fájdalmában, és megtört lélekkel ordítotok.
És neveteket átkúl hagyjátok az én választottaimnak; és megöl téged az Úr Isten, és az ő szolgáit más néven fogja nevezni.
Melyben a ki megáldatik a földön, megáldatik az igaz Istenben; és ki a földön esküszik, az igaz Istenre esküszik; mert elfeledtetnek az előbbi nyomorúságok, és elrejtetnek az én szemeim elől.
Mert íme én új egeket és új földet teremtek; és nem lesznek emlékezetben az előbbiek, és nem lesznek gondolatban. [Izai. 66,22. Jel. 21,1.]
Hanem örűltök és örvendeztek mindörökké azokban, miket én teremtek; mert ime Jerusalemet örvendezésre teremtem, és az ő népét örömre.
És örvendeni fogok Jerusalemben, és örűlni az én népemen; és nem hallatszik benne többé siralom szava és kiáltás szava.
Nem leszen ott többé kiskorú csecsemő, sem öreg, ki nem töltötte volna be napjait; mert a gyermek, mint száz esztendős hal meg, és a bűnös, ha száz esztendős is, átkozott lesz.
És házakat építenek, és lakják; és szőllőket ültetnek, és azok terményét eszik.
Nem építenek, hogy más lakja; nem ültetnek, hogy más élvezze; mert a fa napjai szerint lesznek az én népem napjai, és kezeik munkái nagy időt érnek.
Az én választottaim nem munkálkodnak hiába, és nem nemzenek rettegés között; mert az Úr áldottainak ivadéka az, és velök unokáik.
És leszen, mielőtt kiáltsanak, én meghallgatom; s még mikor szólanak, meghallom. [Zsolt. 31,5.]
A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán és ökör polyvát esznek, és a kigyó kenyere por leszen; nem fognak ártani és nem ölnek az én egész szent hegyemen, úgymond az Úr.
A templomi szolgálat elvettetik. A képmutatók büntetése. Sion új népe. A távol pogányok megtérése. Új, örök nemzedék.
Ezeket mondja az Úr: Az ég az én székem, a föld pedig lábaim zsámolya; micsoda ház az, melyet nekem építetek, és micsoda helye ez nyugodalmamnak? [Ap.cs. 7,49. 17,24.]
Mindezeket az én kezem alkotta, és lettek mindezek, úgymond az Úr. Kire tekintsek pedig, ha nem a szegényre és a töredelmes szívűre, ki beszédemre retteg?
A ki tulkot áldoz, mint a ki férfiat öl; a ki juhot áldoz, mint ki az eb agyvelejét kivágja; a ki eledel-áldozatot tesz, mint a ki sörtésvérrel áldoz; a ki tömjént ajánl föl, mint ki a bálványt áldja. Mindezeket választották utaikban, és lelkök utálatosságaikban gyönyörködött.
Azért én is az ő megcsúfolásukat választom, és a mitől féltek, rájok hozom; mert híttam, és nem volt, a ki feleljen; szólottam, és nem hallották, hanem gonoszt cselekedtek az én szemeim előtt, és a miket nem akartam, azokat választották. [Péld. 1,24. Izai. 65,12. Jer. 7,13.]
Halljátok az Úr igéjét, kik rettegtek igéire! mondjátok atyátokfiai, kik titeket gyülölnek, és kik eltaszítanak titeket az én nevemért: Dícsőíttessék az Úr, hogy lássuk őt a ti világosságtokban! – Ők pedig megszégyenűlnek.
A nép szava a városból, szózat a templomból, az Úr szava, ki megfizet ellenségeinek.
Mielőtt vajudott volna, szült; mielőtt elérkezett szűlésfájdalma, fiúmagzatot szült.
Ki hallott valaha ilyet, és ki látott ehhez hasonlót? Vajjon a föld szül-e egy nap? avagy születik-e egyszerre egy nemzedék? mert Sion mint alig szülendő szülte az ő fiait.
Vajjon én, ki másokat szülőkké teszek, magam nem szülök-e? úgymond az Úr, én, ki egyebeknek nemzést adok, magtalan leszek-e? úgymond a te Urad Istened.
Vigadjatok Jerusalemmel, és örvendezzetek benne mindnyájan, kik őt szeretitek; örüljetek vele örömmel mindnyájan, kik rajta bánkódtok,
hogy szopjatok és beteljetek az ő vigasztalása emlőjétől; hogy fejjetek, és gyönyörűséggel bővelkedjetek az ő mindennemű dicsőségével.
Mert ezeket mondja az Úr: Ime én rája térítem a békeséget, mint a folyóvizet, és mint megáradt patakot a pogányok dicsőségét; és szopni fogtok és ölben hordoztatni, és térdeken hízelkednek nektek.
Mint kinek anyja hízeleg, úgy vigasztallak én titeket és Jerusalemben megvigasztaltattok.
Meglátjátok, és örűlni fog szívetek, és csontjaitok mint a fű megifjodnak, és megismertetik az Úr keze az ő szolgáin, és haragja ellenségein.
Mert íme az Úr tűzben jő el, és mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizessen haragja búsulásában, és dorgáljon a tűz lángjában.
Mert az Úr tűz által fog itélni, és az ő fegyverével minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.
A kik megszentelve és megtisztúlva vélték magokat a kertekben, az ajtó mögött belül, kik sörtéshúst ettenek és utálatosságot és egeret, megemésztetnek egyetemben, úgymond az Úr.
Mert az ő cselekedeteiket és gondolataikat (ismerem). Eljövök, hogy egybegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; és eljőnek, és meglátják az én dicsőségemet.
És jelt teszek rájok és a kik közőlük megszabadúlnak, elküldöm a nemzetekhez a tengerre Afrikába és Lídiába, a nyillal lövőkhöz; Olaszországba és Görögországba, a távol szigetekbe azokhoz, kik nem hallottak felőlem, és nem látták az én dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzeteknek.
És atyátokfiait mind elhozzák minden nép közől ajándékúl az Úrnak lovakon és szekereken és hordszékeken, öszvéreken és kocsikon, az én szent hegyemre Jerusalembe, úgymond az Úr, szinte mintha Izrael fiai ajándékot vinnének tiszta edényben az Úr házába.
És azok közől papokat választok és levitákat, úgymond az Úr.
Mert mint az új egek és az új föld, melyeket én állandókká teszek előttem, úgymond az Úr, úgy áll meg a ti ivadékotok és nevetek. [Jel. 21,1.]
És leszen hónapról hónapra, és szombatról szombatra, minden test eljő, hogy imádkozzék az én színem előtt, úgymond az Úr.
És kimennek, és meglátják a férfiak holttesteit, kik ellenem vétkeztek; az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem oltatik; és undorító látványúl lesznek minden test előtt.