SZENT JAKAB APOSTOL KATHOLIKUS LEVELE.
Jak 1
Jakab apostol üdvözli a Palesztinán kivűl elszéledt, zsidókból lett keresztényeket, Örűljetek a kisérteteknek; mert a béketűrés tökéletességre vezet. Ha pedig ezt valaki be nem látja, és szűkölködik keresztény bölcseségben, az ilyen kérje azt erős hittel, kétkedés nélkül, és megnyeri. Se gazdagság, se szegénység ne vigyen senkit azon kisértetbe, hogy a kereszténységben ingadozóvá legyen; mert a szegénység mitsem árt, mivel fel fog magasztaltatni, a gazdagság mitsem használ, mert elmúlik. Boldog, a ki a kisértést kiállja. Az Isten senkit sem kisért roszra, hanem a mi tulajdon rosz kivánságunk, mely, ha beleegyezünk, bűnt és halált szül. Istentől csak a jó származik, mindenek fölött pedig a kereszténység dicső adománya, melyet az által nyerünk meg, ha az igazság igéjének hiszünk. Hallgassuk ez igét örömmel, fogadjuk azt továbbá is tiszta szívvel, és teljesítsük cselekedettel; mert a puszta hallás mitsem használ, a hallás és cselekvés üdvözít, s a valódi istenifélelem a helyes beszédben és cselekvésben áll.
Jakab, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgája, az elszéledett tizenkét nemzetségnek üdvözletemet.
Nagy örömnek tartsátok, atyámfiai! mikor különféle kisértetekbe estek,
tudván, hogy a ti hitetek próbálása béketűrést szerez,
a béketűrés pedig tökéletességre viszi a cselekedetet, hogy tökéletesek legyetek és teljesek, minden fogyatkozás nélkül. [Rom. 5,3.]
Ha pedig valaki közőletek bölcseségben szűkölködik, kérje az Istentől, ki mindennek bőséggel ad szemrehányás nélkül; és megadatik neki.
De hittel kérje, semmit sem kételkedvén; mert a ki kételkedik, hasonló a tenger habjához, mely a széltől indíttatik és ide s tova hányatik.
Azért ne is vélje az olyan ember, hogy valamit nyer az Úrtól.
A kétszivű ember állhatatlan minden útain.
A megalázott atyafi örűljön felmagasztaltatásán,
a gazdag pedig megaláztatásán, mert elmúlik, mint a fű virága; [Sirákf. 14,18.]
fölkel a nap hőséggel, kiszárítja a füvet, és virága lehull, és szín-ékessége elvesz, úgy a gazdag is elhervad az ő útain.
Boldog ember, ki a kisértést kiállja, mert ha hűnek találtatik, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek igért.
Senki ne mondja, midőn kisértetik, hogy Istentől kisértetik; mert Isten, ki roszra nem kisértethető, arra senkit sem kisért;
hanem kiki saját kivánságától vonzatva és kecsegtetve, kisértetik;
azután a kivánság, ha egyszer fogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha véghezvitetik, halált okoz.
Ne legyetek hát tévedésben, szerelmes atyámfiai!
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről vagyon, leszállván a világosság Atyjától, kinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Mert szabad akaratjából szült minket az igazság igéjével, hogy némi zsengéi legyünk az ő teremtményeinek.
Tudjátok, szerelmes atyámfiai! Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra, és késedelmes a haragra.
Mert az ember haragja nem cselekszi azt, mi Isten előtt igazságos.
Azért elhagyván minden tisztátalanságot és a terjedező gonoszságot, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, mely üdvözítheti lelkeiteket.
Legyetek pedig az igének cselekvői, és nem csak hallgatói, megcsalván magatokat;
mert a ki csak hallgatója az igének, és nem cselekvője, hasonlít ama férfiúhoz, ki természetes ábrázatát szemléli a tűkörben,
s miután szemlélte és elment, azonnal elfeledte, milyen volt;
a ki pedig átlátja a szabadság tökéletes törvényét, és megmarad abban, nem feledékeny hallgató lévén, hanem tettel cselekvő, ez boldog lesz cselekedetében.
A ki pedig magát istentisztelőnek véli, nem fékezvén nyelvét, hanem megcsalván önszivét, annak istenitisztelete hiábavaló.
A tiszta és szeplőtelen istenitisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongatásaikban, és magát szeplőtelenűl megőrizni e világtól.
Mint keresztények, ne legyetek személyválogatók, hogy a gazdagnak előnyt adjatok a szegény fölött, mert ez önkényes és igazságtalan tett. A szegényeket, kik szintén hivatottak az Istentől, megvetitek, holott a gazdagok, kik titeket elnyomnak, s Krisztus nevét megbecstelenítik, épen nem érdemlik meg figyelmeteket. Gyakoroljátok a felebaráti szeretetet személyválogatás nélkül; a ki e részben a külsőre néz, büntetésre méltó, és mivel egy parancs ellen vétett, az egész törvény ellen vétett. Cselekedjetek szeretettel és irgalommal, hogy az evangéliom itéletétől ne kelljen rettegnetek; mert az irgalmas szivűek megállanak az itéletben. Átalán a hit a szeretet cselekedetei nélkül mitsem ér, mint nem ér a jó szó tett nélkül; a hit jócselekedetek nélkül holt; tettek nélkül a hitet nem lehet megmutatni, hanem a tettek mutatják a hitet. Ábrahám is a hittel egybeköté a cselekedeteket, hogy megigazúljon, úgyszintén Ráháb is; mert e kettő: hit és tett, együvé tartoznak, mint a test és a lélek.
Atyámfiai! a mi dicsőséges Urunk Jézus Krisztus hite mellett ne legyen nálatok személyválogatás. [Móz. V. 1,17. Péld. 24,23. Sirákf. 42,1.]
Mert ha bemegyen a ti gyülekezetetekbe valamely férfiú, arany gyürűvel, fényes öltözetben, bemegyen pedig egy szegény is rongyos ruhában,
és arra tekintetek, ki ékes ruhába van öltözve, és mondjátok neki: Te ülj ide jó helyre; a szegénynek pedig mondjátok: Te állj amott, vagy ülj lábaim zsámolyához:
nem itéltek-e önkényesen, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírák?
Halljátok, szerelmes atyámfiai! az Isten nem a szegényeket választotta-e e világon, hogy a hitben gazdagok és örökösei legyenek amaz országnak, melyet Isten az őt szeretőknek igért?
Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomorgatnak-e titeket hatalmaskodással? és nem ők vonnak-e titeket a törvényre?
Nem ők káromolják-e ama jó nevet, melyről ti neveztettek?
Hogyha teljesítitek a fejedelmi törvényt, mely így van megírva: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat, – jól cselekesztek; [Máté 22,39.]
De ha személyt válogattok, bűnt követtek el, megfeddetvén a törvénytől, mint annak megszegői.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, mindenikben vétkes lett.
Mert a ki azt mondotta: Ne paráználkodjál, azt is mondotta: Ne ölj. Hogyha nem paráználkodol, de ölsz, megszegted a törvényt.
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint kik a szabadság törvénye által fogtok megitéltetni.
Mert irgalom nélkül való itélete lesz annak, ki irgalmasságot nem cselekedett; az irgalmasság pedig felűlhaladja az itéletet.
Mit használ, atyámfiai! ha valaki mondja, hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek? vajjon a hit üdvözítheti-e őt?
Ha öcsénk vagy húgunk mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi élelemben,
mondja pedig valamelyitek azoknak: Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól, – de nem adtok nekik testi szükségre valókat, mit használ az?
Úgy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában.
De azt mondhatja valaki: Neked hited vagyon, nekem pedig cselekedeteim vannak; mutasd meg nekem hitedet cselekedetek nélkül, én pedig megmutatom neked a cselekedetekből hitemet.
Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól cselekszed; az ördögök is hiszik, és rettegik.
Akarod-e még tudni, te hívságos ember! hogy a hit cselekedetek nélkül holt?
Ábrahám, a mi atyánk, nem a cselekedetekből igazúlt-e meg, föláldozván fiát, Izsákot az oltáron?
Látod-e, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és cselekedetek által lőn a hit tökéletessé?
És beteljesedett az írás, mely így szól: Hitt Ábrahám az Istennek, és igazságúl tulajdoníttatott neki, és az Isten barátjának neveztetett.
Látjátok-e, hogy cselekedetek által igazúl meg az ember, és nem csupán a hitből?
Hasonlóképen a parázna Ráháb is nem a cselekedetek által igazúlt-e meg, befogadván a kémeket, és más úton elbocsátván?
Mert valamint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is cselekedetek nélkül meg van halva.
Ne tolakodjatok a tanítói tisztre, mert a tanítók nagyobb felelősséget vonnak magokra, mivel hibákat igen könnyű s még könnyebb vétkeket a beszédben nyelv által elkövetni. Mint a csekély zabola az erős lovat, a kis kormány a nagy hajókat irányozza, úgy az a kis nyelv nagyot okozhat. Hatalma terjed, mint a tűz, ha a pokol szolgálatában van, s ha mindent meg lehet szelídíteni, de a nyelvet nem. Tőle származik jó és rosz, holott csak jónak kellene származnia, mint a többi teremtmények rendeltetésökhöz hívek maradnak. Ha vélitek, hogy a tanítói hivatalra való tehetségtekhez bízhattok, mutassátok ezt meg előbb erényes élet által; mert ha szeretetlen irígység és versengés vezérel, ez azt mutatja, hogy nincs igaz bölcseség bennetek, s nincs képességtek tanításra, mert az irígy, veszekedő érzület nem onnanfelülről van; annak következése veszekedés és mindenféle rosz. A valódi isteni bölcseség szeretettel és szelídséggel jár, s csak békeszerető tanítók eszközölhetnek jót.
Atyámfiai! ne akarjatok oly sokan tanítók lenni, tudván, hogy annál nagyobb itéletet vesztek magatokra.
Mert sokban vétünk mindnyájan. A ki szavában nem hibáz, az tökéletes férfiú; az féken tarthatja egész testét is.
Ime a lovak szájába zabolát vetünk, hogy nekünk engedelmeskedjenek, és egész testöket vezetjük.
Ime a hajók is, habár nagyok és erős szelektől hajtatnak, egy kis kormány által oda irányoztatnak, hová a kormányos igazgatása akarja.
Úgy a nyelv is kicsiny tag ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Ime egy csekély tűz mely nagy erdőt gyujt fel.
A nyelv is tűz, a gonoszságnak egész világa; a nyelv oly valami tagjaink között, mely az egész testet megfertőzteti, és a gehennától gerjesztetvén, életünk egész körét felgyulasztja.
Mert minden vadak és madarak, csúszómászók és egyébfélék természete megszelidíthető, meg is szelídíttetett az emberi természet által:
de a nyelvet senki sem szelidítheti meg az emberek közől, nyugtalan gonosz az, telve halálos méreggel.
Azzal áldjuk az Istent s az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, kik az Isten hasonlatosságára teremtettek.
Ugyanazon szájból származik az áldás és átok. Nem kellene ennek így lenni, atyámfiai!
Vajjon a forrás ugyanazon nyiláson bocsát-e ki édes és keserű vizet?
Vajjon, atyámfiai! a fügefa teremhet-e szőllőt, vagy a szőllőtő fügét? Igy a sóskút sem adhat édes vizet.
Kicsoda köztetek a bölcs és értelmes? Mutassa meg jó magaviseletéből cselekvését a bölcseség szelídségével.
De ha keserű irígység van bennetek, és visszavonás sziveitekben: ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
Mert nem onnanfölülről származó bölcseség ez, hanem földi, állati, ördögi.
Mert a hol az irígység és visszavonás, ott az állhatatlanság és minden gonosz cselekedet.
Az onnanfelülről való bölcseség pedig először tiszta, azután békeszerető, szerény, engedékeny, a jókkal egyező, teljes irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem itélő, tettetés nélkül való.
Az igazság gyümölcse pedig békeségben vettetik a békeszeretőknek.
Viszálkodástok rendetlen kivánságtokból származik, mely mégsem nyeri el, a mire törekszik, akár kéritek azért az Istent, akár nem. Ti, világfiak! nem tudjátok-e, hogy a kik e világ barátai, azok Isten ellenségei? vagy azt vélitek, hogy a ti szeretetlenségtek, irígységtek a Szentlélektől vagyon? sőt inkább nem tesz-e ez mindent jóakarattal? Tartsatok bűnbánatot s alázódjatok meg. Ne rágalmazzátok egymást, ne itéljetek gonoszúl; mert az ilyen vétkezik a törvény ellen, és csak Isten itélhet. Hagyjatok fel a tervezésekkel, mert egészen Isten kezében vagyunk. Mondjátok inkább mindenben, hogy Isten akaratától függtök, s ne dicsekedjetek többé terveitek kivitelével. Ti mindezt jól tudjátok, de épen azért annál buzgóbban teljesítsétek, ha még nagyobb vétekbe esni nem akartok.
Honnét vannak a háborgások és pörlekedések tiköztetek? Nem innét-e? a ti kivánságaitokból, melyek harczolnak tagjaitokban?
Kivántok, és nem nyertek; ölitek magatokat, irígykedtek, és semmihez sem juthattok; versengtek és harczoltok, de hiába, azért, hogy nem kértek;
kértek, de nem nyertek, azért, mivel gonoszúl kértek, hogy a ti kivánságtokra költsétek.
Paráznák! nem tudjátok-e, hogy e világ barátsága ellensége az Istennek? A ki tehát e világ barátja akar lenni, az Istennek ellenségévé leszen.
Vagy azt vélitek, hogy hiába mondja az irás: Irigységre vágyódik-e a lélek, ki bennetek lakik?
Sőt nagyobb kegyelmet ad; azért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
Engedelmeskedjetek tehát az Istennek, álljatok pedig ellen az ördögnek, és elfut tőletek.
Közelítsetek az Istenhez, ő is közelebb jő hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, bűnösök! és tisztítsátok meg sziveiteket, kettős szivűek!
Sanyarogjatok, gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek fordúljon siralomra, és örömetek keserűségre.
Alázzátok meg magatokat az Úr szine előtt, és felmagasztal titeket.
Ne rágalmazzátok egymást, atyámfiai! A ki felebarátját rágalmazza, és itéli atyjafiát, a törvényt rágalmazza, és a törvényt itéli. Ha pedig a törvényt itéled, nem vagy a törvénynek teljesítője, hanem itélője.
Egy a törvényhozó és a bíró, ki elveszthet és megszabadíthat;
te pedig ki vagy, ki felebarátodat itéled? Ime most azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk eme s ama városba, és ott mulatunk egy esztendőt, vásárlunk és nyerekedünk;“
és nem tudjátok, mi lesz holnap.
Mert micsoda a ti éltetek? kevés ideig látszó pára, mely azután elenyészik. A helyett hogy azt mondanátok: „Ha az Úr akarja…“ és: „Ha élünk, ezt vagy amazt cselekeszszük.“
Most pedig dicsekedtek a ti kevélységtekben. Minden ilyen dicsekvés gonosz.
A ki tehát tud jót cselekedni, és nem cselekszi, vétkezik.
Ti, gazdagok! bűnhödni fogtok azért, a mit kevélységtek által s a szegény igazak elnyomása által vétettetek. Ti, elnyomottak! tűrjetek békével; mert az Úr közel vagyon. Legyetek állhatatosak, mint Jób és a próféták; mert az Úr jóságos dijosztó. Ne esküdjetek; már az adott szó szent legyen. A beteg vegye föl a szent kenet kegyelemszerét, hogy megerősödjék és teljes bűnbánatot nyerjen. Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, mert sokat tehet az igaznak könyörgése. Egymást jó útra vezessétek, mert ez igen nagy érdem.
Most már, gazdagok! sírjatok, ordítván rátok következő nyomorúságtokon.
Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti meg,
aranyotok és ezüstötök rozsdát kap, és azok rozsdája bizonyság lesz ellenetek, és megemészti testeiteket, mint a tűz. Haragot gyüjtöttetek magatoknak az utolsó napokra.
Ime a munkásoknak, kik tartományitokat aratták, általatok csalárdúl letartott bére fölkiált; és azok kiáltása a seregek Urának füleibe hatott.
Vígan lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok sziveiteket a megölés napjára.
Kárhoztattátok és megöltétek az igazat, és nem állott ellenetek.
Béketüréssel legyetek hát, atyámfiai! az Úr eljöveteléig. Ime a szántóvető várja a föld drága terményét, békével várakozván míg a korai és kései esőt beveszi.
Béketűrők legyetek hát ti is, és erősitsétek meg sziveiteket, mert közelget az Úr eljövetele.
Ne panaszkodjatok, atyámfiai, egymás ellen, hogy el ne itéltessetek. Ime a biró az ajtó előtt áll.
Béketűrés példáiúl vegyétek a szenvedésben és gyötrelmes kimúlásban a prófétákat, kik az Úr nevében szólottak.
Ime boldogoknak tartjuk azokat, kik tűrtenek. Jób tűrését hallottátok, és az Úr végét láttátok; mert irgalmas az Úr és könyörülő.
Mindenek fölött pedig, atyámfiai! ne esküdjetek, se az égre, se a földre, se akármi egyéb esküvéssel; hanem legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy! Nem, nem! hogy itélet alá ne essetek.
Szomorkodik valaki közőletek? imádkozzék. Csendes szívvel vagyon? énekeljen.
Beteg valaki közőletek? hivassa el az egyházi szolgákat, és ezek imádkozzanak fölötte, megkenvén őt olajjal az Úr nevében;
és a hitből jött imádság megszabadítja a beteget, és megkönnyebbíti őt az Úr, és ha még bűnökben vagyon, megbocsáttatnak neki.
Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy üdvözűljetek; mert sokat ér az igaznak állhatatos könyörgése.
Illés hozzánk hasonló ember volt, alávetve szenvedéseknek; és imádkozván imádkozott, hogy ne legyen eső a földön, és nem lett eső három esztendeig és hat hónapig;
de ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megadta termését.
Atyámfiai! ha ki közőletek eltéved az igazságtól, és valaki őt megtéríti,
tudja meg, hogy az, ki megtéríti a bűnöst útjának tévelygéséből, megszabadítja annak lelkét a haláltól, és bűnei sokaságát eltakarja.