JOEL JÖVENDÖLÉSE.
Jo 1
Judea teljes elpusztíttatása sáskák által.
Az Úr igéje, mely Joelhez, Fátuel fiához lett.
Halljátok ezt, vének! és vegyétek füleitekbe, föld minden lakói! ha történt-e ez a ti napjaitokban vagy atyáitok napjaiban?
Beszéljetek erről fiaitoknak, és fiaitok az ő fiaiknak, s ezek fiai a következő nemzedéknek.
Mi a hernyótól megmarad, megeszi a sáska, a sáska maradványát megeszi a cserebogár, és a cserebogár maradványát megemészti a ragya.
Serkenjetek föl, részegek! és sírjatok, és ordítsatok mindnyájan, kik édesdeden iszszátok a bort, mert majd elvétetik az szátoktól.
Mert egy nemzet jő fel az én földemre, erős és számtalan, fogai mint az oroszlán fogai, és zápfogai, mint a fiatal oroszlánéi.
Pusztává teszi az én szőllőmet, és fügefámat meghámozza, mezítelenné tévén, megfosztja azt és ledönti, úgy hogy fehérek lesznek ágai.
Sírj, mint a szőrzsákba öltözött nő az ő ifjúságának férje fölött.
Elvétetik az eledel- és italáldozat az Úr házából; sírnak a papok, az Úr szolgái.
Puszta a tartomány, sír a föld; mert el van veszve a búza, megzavarodva a bor, kiszáradva az olaj.
Le vannak verve a szántóvetők, ordítanak a szőllőművesek a gabona és árpa fölött; mert oda a föld aratása.
A szőllő ki van száradva, a fügefa meghervadva, a gránátalma-, a pálma-, az almafa és a mező minden fája kiaszva, úgy hogy szégyenné lesz az öröm az emberek fiai között.
Övezzétek föl magatokat, és sírjatok, papok! ordítsatok, oltár szolgái! menjetek és viraszszatok szőrzsákban, én Istenem szolgái! mert elvétetik a ti Istenetek házából az eledel- és italáldozat.
Szenteljetek böjtöt, híjátok össze a gyülekezetet, gyüjtsétek egybe a véneket, a föld minden lakóit a ti Istenetek házába, és kiáltsatok az Úrhoz:
Ah, ah, ah, az a nap! Mert közel vagyon az Úr napja, és mint a pusztítás, úgy jön a Mindenhatótól.
Vajjon nem a ti szemetek láttára vesz-e el az eledel, a mi Istenünk házából az öröm és vigaság?
A barmok elsenyvednek ganéjokban, a csűrök leomlanak, a magtárak elhányatnak, mert a búza oda van.
Miért nyög a barom, s bőg a marhacsorda? mert nincs legelője; és a juhnyájak is elvesznek.
Tehozzád kiáltok, Uram! mert az aszálytűz megemészti a mező szépségeit, és a hőség elégeti a tartomány minden fáját.
De a mezei vadak is, mint a záporesőt szomjúhozó föld, föltekintenek hozzád, mert ki vannak száradva a vízforrások, és a hőség által megemésztve a mező szépségei.
A büntető itélet ismételt leirása, fölhivás közbűnbánatra. Az eljövendő irgalom.
Zengjetek harsonával Sionban, ordítsatok az én szent hegyemen, reszkessenek a föld minden lakói: mert az Úr napja jő, s már közel vagyon,
a sötétség és homály napja, a felleg és forgószél napja. Mint a hajnal a hegyeken, úgy terűl el a sok és erős nép; melyhez hasonló nem volt kezdettől, és azután sem leszen nemzedékről nemzedékre.
Előtte emésztő tűz, utána égető láng; előtte gyönyörűség kerte a föld, utána kietlen pusztaság, és nincs ki elfusson előle.
Kinézésök, mint a lovak kinézése, és mint a lovak úgy futnak.
Mint a szekerek zörgése a hegyek tetején, olyan az ő szökkenésök, mint a pozdorját emésztő tűzláng pattogása, mint a harczra készűlt erős nép.
Előttök gyötrelembe esnek a népek, minden arcz elsápad, mint a fazék.
Mint a hősök úgy futnak, mint a hadakozó férfiak fölhágnak a kőfalra; mint férfiak mennek utaikon, és nem térnek ki ösvényeikről.
Senki nem szorongatja társát, kiki saját nyomán jár; az ablakokon berohannak és meg nem sérűlnek.
Bemennek a városba, futnak a falakon, fölhágnak a házakra, benyomúlnak az ablakokon, mint a tolvaj.
Színök előtt megréműl a föld, megrezzennek az egek; a nap és hold elsötétűlnek, és a csillagok megvonják fényességöket. [Izai. 13,10. Joel 3,15. Ezekiel 32,7. Máté 24,29.]
És az Úr szava mennydörög seregének színe előtt, mert igen nagy az ő tábora, mert erős, és az ő igéjét végrehajtja; mert nagy az Úr napja és igen rettenetes; ki állhatja ki azt? [Jerem. 30,7. Ámosz 5,18. Szofon. 1,15.]
Azért mondja most az Úr: Térjetek hozzám teljes szivetekből, böjttel és sírással és jajgatással.
És szaggassátok meg szíveiteket, nem pedig ruháitokat, és térjetek a ti Uratokhoz Istenetekhez, mert ő kegyes és irgalmas, béketűrő és nagy irgalmú, és legyőzi a gonoszságot. [Zsolt. 85,5. Jón. 4,2.]
Ki tudja, talán hozzátok tér és megenged, és áldást hagy maga után, eledel- és italáldozatot a ti Uratoknak Isteneteknek?
Zengjetek harsonával Sionban, szenteljetek böjtöt, híjátok össze a sokaságot. [Joel 1,14.]
Gyüjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, híjátok össze a véneket, gyüjtsétek egybe a kisdedeket és csecsemőket, a vőlegény jőjön ki lakából, és a menyasszony az ő ágyából.
A tornácz s az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Engedj, Uram! engedj meg a te népednek, és ne add örökségedet gyalázatra, hogy ne uralkodjanak rajtok a nemzetek. Miért mondják a népek között: Hol vagyon az ő Istenök?
Forrón szereti az Úr az ő földét, és megenged népének.
És felelvén az Úr, mondja az ő népének: Ime én nektek gabonát, bort és olajt küldök, hogy beteljetek azokkal, és nem adlak titeket többé gyalázatra a pogányok közé.
Az éjszaki ellent messze távolítom tőletek, és kiűzöm őt a járatlan és puszta földre; elejét a napkeleti tengerre, és utólját a legszélső tengerre; és bűz támad, és rothadás kel föl belőle, mert kevélyen cselekedett.
Ne félj, föld! vigadj és örűlj, mert dicső dolgot fog az Úr cselekedni.
Ne féljetek, tartomány állatai! mert (ismét) kivirúlnak a puszta szépségei! mert a fa megtermi gyümölcsét, a fügefa és a szőllő megadják terméseiket.
És Sion fiai! vigadjatok és örűljetek a ti Uratokban Istenetekben; mert megadja nektek az igazság tanítóját, és árasztani fogja rátok az őszi és tavaszi esőt, mint eleintén.
És megtelnek a szérűk gabonával, és bővelkednek a sajtók borral és olajjal.
És kipótolom nektek az esztendőket, melyeket megemésztett a sáska és cserebogár, a ragya és hernyó, az én nagy seregem, melyet rátok küldöttem.
Akkor jóllakásig fogtok enni, és megelégesztek, és dicséritek majd a ti Uratok Istenetek nevét, ki csodákat tett veletek; és nem szégyenűl meg az én népem mindörökké.
És megtudjátok, hogy én vagyok Izrael között, és én vagyok a ti Uratok Istenetek, és nincs több; és nem szégyenűl meg az én népem mindörökké.
(A héberben 3,1.) És leszen ezekután: Kiöntöm az én lelkemet minden testre, és prófétálnak majd fiaitok és leányaitok; a ti véneitek álmokat álmodnak, és ifjaitok látomásokat látnak; [Izai. 44,3.]
(3,2.) sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiöntöm ama napokban az én lelkemet.
(3,3.) És csodákat teszek az égen és földön, vér, tűz és füstgőz által.
(3,4.) A nap sötétséggé változik, és a hold vérszinűvé, mielőtt eljő az Úr nagy és rettenetes napja. [Joel 2,10. Máté 24,29.]
(3,5.) És leszen: hogy mindaz, ki segítségűl híja az Úr nevét, üdvözűl; mert Sion hegyén és Jerusalemben szabadúlás leszen, mint az Úr mondotta; és a maradványokban, kiket az Úr hívand. [Rom. 10,13.]
Végitélet a pogányok fölött. Jerusalem dicső állapotja.
(6.) Mert ime ama napokban és azon időben, mikor visszatérítem Júda és Jerusalem foglyait,
(7.) egybegyüjtöm mind a nemzeteket, és leviszem őket Josafát völgyébe; és ott itéletet tartok felettök az én népemért és örökségemért, Izraelért, kiket elszélesztettek a nemzetek közé, és földemet elosztották.
(8.) És az én népemre sorsot vetettek; a gyermeket bordélyba tették, s a leányt borért adták el, hogy ihassanak.
(9.) De mi közöm nekem veletek? Tírus és Szídon és a filiszteusok minden határai! Vajjon boszút akartok-e ti énrajtam állani? Ha boszút akartok énrajtam állani, igen hamar visszafordítom azt fejetekre.
(10.) Mert az én ezüstömet és aranyamat elvittétek, és az én kivánatos és legszebb ékszereimet bevittétek bálvány-templomaitokba.
(11.) Júda fiait és Jerusalem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy eltávolítsátok őket határaikról.
(12.) Ime én felköltöm őket ama helyről, melyre eladtátok őket, és a ti gonoszságtokat fejetekre fordítom.
(13.) És eladom fiaitokat és leányaitokat Júda fiainak kezei által, s ezek eladják őket a szabeusok távol nemzetének; mert az Úr mondotta.
(14.) Kiáltsátok ezt a nemzetek között: Készítsetek hadat, költsétek fel a hősöket, járúljanak elé, jőjenek fel mind a hadakozó férfiak.
(15.) Verjétek szántóvasaitokat kardokká, és kapáitokat dárdákká; az erőtlen mondja: hogy erős vagyok én.
(16.) Rohanjatok ki, és jőjetek elé, minden nemzetek, köröskörűl, és gyűljetek egybe; ott öleti meg az Úr a te hőseidet.
(17.) Keljenek föl, és menjenek a népek Josafát völgyébe; mert ott ülök le, hogy megitéljek minden nemzetet köröskörűl.
(18.) Fogjátok a sarlókat, mert megért az aratás; jőjetek és lépjetek elé, mert tele a sajtó, túláradnak a kádak, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.
(19.) Nép népet ér az öldöklés völgyében; mert közel van az Úr napja az öldöklés völgyében.
(20.) A nap és hold elsőtétednek s a csillagok megvonják fényességöket. [Joel 2,10.]
(21.) És az Úr Sionból ordít, és Jerusalemből adja szózatát, és megrendűlnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének reménye, és erőssége Izrael fiainak. [Ámosz 1,2.]
(22.) És megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki Sionban, az én szent hegyemen lakom; és szent leszen Jerusalem, és idegenek nem mennek át többé rajta.
(23.) És leszen az napon: hogy édességet csöpögnek a hegyek, a halmok tejjel folynak, és Júda minden patakja tele lesz vízzel, kútforrás fakad az Úr házából, és megöntözi a tövisek patakját. [Ámosz 9,13.]
(24.) Egyiptom pusztasággá leszen, és Idumea romlás kietlenévé, azért hogy gonoszúl bántak Júda fiaival, és ártatlan vért ontottak az ő földén.
(25.) És Judeában örökké lakni fognak, és Jerusalemben nemzedékről nemzedékre.
(26.) És kitisztítom őket a vérbűnből, melyből még ki nem tisztítottam; és az Úr Sionban fog lakni.