JÉZUS KRISZTUS SZENT EVANGÉLIOMA LUKÁCS SZERINT.
Lk 1
Bevezetés sz. Lukácstól. Keresztelő Jánosnak és Jézusnak leendő születését angyal hirdeti. A szent Szűz meglátogatja Erzsébetet. Szűz Mária éneke. Ker. sz. János születése. Zakariás éneke.
Mivelhogy sokan igyekeztek rendbeszedni a köztünk végbement dolgok elbeszélését,
a mint elénk adták, kik kezdettől önmagok látták, és szolgái voltak az ígének:
tetszett nekem is, ki elejétől mindennek szorgalmasan végére jártam, neked rendszerint írnom, jó Teofil!
hogy megértsed azon igéknek igazságát, melyekre taníttattál.
Vala Heródesnek, Judea királyának napjaiban, egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közől vala, és Erzsébetnek nevezteték.
Isten előtt pedig mindketten igazak valának, járván az Úrnak minden parancsaiban és igazságaiban feddhetlenűl.
És nem vala nekik fiok, azért, hogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban.
Lőn pedig, mikor a papságnak rende szerint eljárna az ő tisztének dolgában az Isten előtt,
a papság szokása szerint rá esvén a sors, hogy jóillatszert gyujtson, beméne az Úr templomába;
és az egész népsokaság kivül imádkozik vala a füstölés órájában.
Megjelenék pedig neki az Úr angyala, állván a jóillatszer oltárának jobbja felől.
És Zakariás, látván ezt, megháborodék, és félelem szállá meg őt.
Mondá pedig neki az angyal: Ne félj, Zakariás! mert meghallgattatott könyörgésed; és Erzsébet, a te feleséged, fiat szül neked, és az ő nevét Jánosnak fogod híni.
És örömed és vígaságod leszen, és sokan örűlnek majd az ő születésén;
mert nagy leszen az Úr előtt, bort és részegítőt, nem iszik, és Szentlélekkel betelik még anyja méhétől.
És Izrael fiai közől sokat térít majd Urokhoz, Istenökhöz.
És ő Illés lelkével és erejével fog járni előtte hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és a hitetleneket az igazak okosságára; az Úrnak tökéletes népet készítendő. [Malak. 4,6. Máté 11,14.]
És mondá Zakariás az angyalnak: Honnét tudjam ezt? mert én vén vagyok, és feleségem is előhaladott napjaiban.
És felelvén az angyal, mondá neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten színe előtt állok, és hozzád küldettem, hogy neked szóljak, és ezeket öröműl hirdessem.
És íme megnémúlsz, és nem fogsz szólhatni az napig, melyben ezek meglesznek, azért, hogy nem hittél igéimnek, melyek beteljesednek annak idején.
És a nép várja vala Zakariást, és csodálkozának, hogy késik a templomban.
Kimenvén pedig nem szólhata nekik, és megérték, hogy látomása volt a templomban; és ő inte nekik, és némán maradt.
És lőn, midőn elteltek az ő tisztének napjai, házába visszaméne.
E napok után pedig méhében fogana Erzsébet, az ő felesége, és elrejté magát öt hónapig, mondván:
Igy cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.
A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,
egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária.
És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között.
Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala: minemű köszöntés ez?
És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél.
Ime méhedben fogansz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod. [Izai. 7,14. Luk. 2,21.]
Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országlani fog Jákob házában mindörökké,
és az ő országának nem lesz vége.
Mondá pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni.
És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik;
mert Istennél semmi sem lehetetlen.
Mondá pedig Mária: Ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal.
Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Júda városába.
És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet.
És lőn, a mint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpöse méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel,
és nagy szóval fölkiálta, és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
És honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jőjön hozzám?
Mert íme a mint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzat örvendve röpöse az én méhemben.
És boldog vagy, ki hittél; mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól.
És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben.
Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; ime mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve.
És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön.
Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, elszélesztette a szivök szándékában kevélykedőket. [Izai. 51,9. Zsolt. 32,10.]
Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, és felmagasztalta az alázatosokat.
Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátá. [Kir. I. 2,5. Zsolt. 33,11.]
Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról;
a mint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre. [Móz. I. 17,9. 22,18. Zsolt. 131,11. Izai. 41,8.]
Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatére házába.
Azonban Erzsébet szülésének ideje elérkezék, és fiat szüle.
És meghallák szomszédai és rokonai, hogy az Úr kitűntette irgalmát őrajta, és örvendeznek vala neki.
És lőn nyolczadnapon, eljövének körűlmetélni a gyermeket, és hívák őt atyja nevén Zakariásnak.
És felelvén anyja, mondá: Semmikép sem, hanem Jánosnak fog hivatni.
És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék.
Intének pedig atyjának, kinek akarja őt neveztetni?
És jegyzőtáblát kérvén, íra, mondván: János az ő neve. És csodálkozának mindnyájan. [Lásd 13. v.]
És azonnal megnyílék szája és nyelve, és szóla, áldván az Istent.
És félelem szálla minden szomszédaira, s ennek híre Judea egész hegységében kiterjede.
És szivökre vevék mindnyájan, kik ezt hallották vala, mondván: Vajjon ki leszen e gyermek? Mert az Úr keze van ővele.
És Zakariás, az ő atyja, betelék Szentlélekkel, és jövendöle mondván:
Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. [Zsolt. 73,12.]
És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában;
a mint igért az ő szent prófétái szája által elejétől fogva [Jerem. 23,6. 30,8.10.]
szabadúlást a mi ellenségeinktől és mindazok kezéből, kik gyülöltek minket;
irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
az esküről, melylyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, hogy megadja nekünk, [Móz. I. 22,16. Jerem. 31,33. Zsid. 6,13.17.]
hogy ellenségeink kezéből megszabadúlván, félelem nélkül szolgáljunk neki,
szentségben és igazságban őelőtte minden napjainkban.
És te, gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni; mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
hogy az üdvösség tudományát közöld népével, az ő bűneik bocsánatára, [Malak. 4,5. Luk. 1,17.]
a mi Istenünk nagy irgalmassága által, melylyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség utjára igazgassa.
A gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, és a pusztában vala azon napig, midőn megjelenendő vala Izraelnek.
Jézus Krisztus születése. Angyal hirdeti ezt a pásztoroknak. Jézus körűlmetéltetése és bemutattatása. Simeon jövendölése, Anna prófétaasszony. Jézus a templomban a tanítók között.
Lőn pedig ama napokban, parancs adaték ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész világ.
Ez az első összeírás lőn Cirínustól, Szíria helytartójától.
És mennek vala mindenek, hogy bevallják magokat, kiki az ő városába.
Fölméne pedig József is Galileából, Názáret városából, Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala,
hogy bevallja magát Máriával, neki eljegyzett nehézkes feleségével.
Lőn pedig, mikor ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön.
És szülé az ő elsőszülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a jászolyba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson.
És pásztorok valának azon tartományban, virasztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az ő nyájoknál.
És ime az Úr angyala megálla mellettök, és az Isten fényessége körűlragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel.
És mondá nekik az angyal: Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek;
mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.
És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolyba fektetve.
És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz, dicsérvén és mondván:
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jóakaratú embereknek!
És lőn, a mint elmentek tőlök az angyalok mennybe, a pásztorok szólának egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, melyet az Úr jelentett nekünk.
És elmenének sietve, és találák Máriát és Józsefet és a jászolyban fekvő kisdedet.
Látván pedig, valónak érték a dolgot, mely nekik e gyermek felől mondatott vala.
És mindnyájan, kik hallották, csodálkozának azokon, miket a pásztorok mondottak nekik.
Mária pedig magában tartja vala mindez igéket, szivében forgatván.
És visszatérének a pásztorok, dicsőitvén és dicsérvén az Istent mindazokért, miket hallottak és láttak, a mint megmondatott vala nekik.
És minekutána eltelt a nyolczadnap, hogy körűlmetéltessék a gyermek, hivaték az ő neve Jézusnak, mikép az angyaltól neveztetett, mielőtt méhben fogantatott. [Móz. I. 17,12. Móz. III. 12,3. Máté 1,21. Luk. 1,31.]
És minekutána elérkeztek az ő tisztúlásának napjai, Mózes törvénye szerint, Jerusalembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak; [Móz. III. 12,6.]
a mint megíratott az Úr törvényében: Hogy minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék; [Móz. II. 13,2. Móz. IV. 8,16.]
és hogy áldozatot adjanak a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. [Móz. III. 12,8.]
És ime egy ember vala Jerusalemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne.
És feleletet vőn a Szentlélektől, hogy halált nem lát, mígnem előbb meglátja az Úr Krisztusát.
És a Lélek által (indíttatva) a templomba jöve; és mikor a gyermek-Jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette,
karjaira vevé őt, és áldván az Istent, mondá:
Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben;
mert látták szemeim a te Üdvözítődet,
kit rendeltél minden népek színe elé,
világosságúl a pogányok megvilágosítására, és dicsőségűl a te népednek, Izraelnek.
És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak.
És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik; [Izai. 8,14. Rom. 9,33. Péter I. 2,7.]
a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok.
És vala egy Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből, ki igen előhaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szűzesége óta,
a már nyolczvannégy esztendős özvegy vala; és nem távozék a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván éjjel nappal.
És ez ugyanazon órában érkezvén, hálát ada az Úrnak, és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael váltságát.
És a mint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába az ő városukba, Názáretbe.
A gyermek pedig növekedik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten malasztja vala őbenne.
És szülői esztendőnkint Jerusalembe járnak vala a húsvét ünnepére. [Móz. II. 23,15. 34,18. Móz. V. 16,1.]
És mikor Jézus tizenkét esztendős lett, fölmenének ők is Jerusalembe az ünnepi szokás szerint.
És elvégződvén az ünnepnapok, midőn visszatértek, a gyermek-Jézus elmaradt Jerusalemben, és nem vevék észre szülői.
Vélvén pedig őt az útitársaságban lenni, menének egy napi utat, és keresék őt a rokonok és ismerősök között.
És meg nem találván, visszatérének Jerusalembe, keresvén őt.
És lőn, harmadnap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók között ülve, a mint hallgatta és kérdezte őket.
Álmélkodának pedig mindnyájan, kik őt hallgatták, az ő okosságán és feleletein.
És látván őt, csodálkozának. És anyja mondá neki: Fiam! miért cselekedtél így velünk? Ime atyád és én bánkódva kerestünk téged.
És mondá nekik: Mi dolog az, hogy engem kerestetek? nem tudtátok-e, hogy a mik az én Atyáméi, azokban kell lennem?
De ők nem érték az igét, melyet nekik szólott.
És leméne velök, és jöve Názáretbe, és engedelmes vala nekik. Anyja pedig ez igéket mind szivében tartja vala.
És Jézus növekedik vala bölcseségben és időben és kedvességben Istennél és embereknél.
Keresztelő János bűnbánatot hirdet. Bizonyságot teszen Krisztusról, és megkereszteli őt. Jézus Krisztus nemzetséglajstroma.
Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, midőn Pontzius Pilátus helytartója vala Judeának, Heródes pedig negyedes fejedelme Galileának, Fülöp, az ő testvére pedig negyedes fejedelme Itureának és Trakonites tartománynak, és Lizaniás negyedes fejedelme Abilinának,
Annás és Kaifás papifejedelmek alatt, lőn az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. [Ap.cs. 4,6. Luk. 1,80.]
És jöve a Jordánnak minden tartományába, hirdetvén a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, [Márk 1,4. Máté 3,1.]
a mint írva vagyon Izaiás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit. [Izaiás 40,3. Máté 3,3. Ján. 1,23.]
Minden völgy betöltessék, minden hegy és halom megaláztassék, és a göröngyösök egyenesekké legyenek, és a darabosok sima utakká.
És meglátja minden test az Isten Üdvözítőjét.
Mondá tehát a seregeknek, kik kimentek, hogy tőle megkereszteltessenek: Viperák fajzati! ki tanított titeket futni a jövendő harag elől? [Máté 3,7.]
Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok: Ábrahám a mi atyánk. Mert mondom nektek, hogy hatalmas az Isten e kövekből is Ábrahámnak fiakat támasztani. [Máté 3,8.9.]
Mert a fejsze már a fák gyökerére tétetett. Azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik, és tűzre vettetik.
És kérdezé őt a sereg, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
Felelvén pedig, mondá nekik: A kinek két köntöse van, adja annak, kinek nincsen; és a kinek élelme vagyon, hasonlóképen cselekedjék. [Jakab 2,15. Ján. I. 3,17.]
Eljövének pedig a vámosok is, hogy megkereszteltessenek, és mondák neki: Mester! mit cselekedjünk?
Ő pedig mondá nekik: Semmit többet ne követeljetek, mint a mi megrendeltetett.
Kérdék azután őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És mondá nekik: Senkit se bántsatok, se ne erőszakoskodjatok, és elégedjetek meg zsoldotokkal.
Azt vélvén pedig a nép, és mindnyájan azt gondolván szivökben János felől: vajjon nem ő-e a Krisztus?
Felele János mindnyájoknak, mondván: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de erősebb jő nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani; ő titeket Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. [Máté 3,11. Márk 1,8. Ján. 1,26. Ap.cs. 1,5. 11,16. 19,4.]
Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét, és összegyüjti a búzát csűrébe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel. [Máté 3,12.]
Sok egyébre is intvén, tanítja vala a népet.
Heródes, a negyedes fejedelem pedig, midőn megfeddeték tőle Heródiásért, az ő testvérének feleségeért, és minden gonoszságért, melyeket cselekedett Heródes, [Máté 14,4.]
mindezekhez még azt is tette, hogy Jánost börtönbe záratá.
Lőn pedig, mikor megkereszteltetett az egész nép, Jézus is megkereszteltetvén és imádkozván, megnyílott az ég; [Máté 3,16. Márk 1,10. Ján. 1,32.]
És leszálla a Szentlélek testi alakban mint egy galamb őrája, és e szózat lőn mennyből: Te vagy az én szerelmes Fiam, tebenned telik kedvem, [Máté 3,17. 17,5. Luk. 9,35. Péter II. 1,17.]
És Jézus mintegy harmincz esztendős kezde lenni, fia lévén, a mint vélik vala, Józsefnek; ki volt Hélié, ki volt Matáté,
ki volt Lévié, ki volt Melkié, ki volt Janneé, ki volt Józsefé,
ki volt Matatiásé, ki volt Ámoszé, ki volt Náhumé, ki volt Heszlié, ki volt Naggeé,
ki volt Mahaté, ki volt Matatiásé, ki volt Szemeié, ki volt Józsefé, ki volt Júdáé,
ki volt Joannáé, ki volt Résaé, ki volt Zorobabelé, ki volt Szalátielé, ki volt Nerié,
ki volt Melkié, ki volt Addié, ki volt Koszané, ki volt Elmadáné, ki volt Heré,
ki volt Jézusé, ki volt Eliezeré, ki volt Jorimé, ki volt Matáté, ki volt Lévié,
ki volt Simeoné, ki volt Júdáé, ki volt Józsefé, ki volt Jónáé, ki volt Eliakimé,
ki volt Meleáé, ki volt Mennáé, ki volt Matatáé, ki volt Nátáné, ki volt Dávidé,
ki volt Jesszéé, ki volt Obedé, ki volt Bózé, ki volt Szalmoné, ki volt Nászoné,
ki volt Aminadabé, ki volt Áramé, ki volt Eszroné, ki volt Fáreszé, ki volt Júdáé,
ki volt Jákobé, ki volt Izsáké, ki volt Ábrahámé, ki volt Tareé, ki volt Nákoré,
ki volt Sárugé, ki volt Ragaué, ki volt Fálegé, ki volt Héberé, ki volt Száleé,
ki volt Kaináné, ki volt Arfaxádé, ki volt Szemé, ki volt Noeé, ki volt Lámeké,
ki volt Matuzaleé, ki volt Hénoké, ki volt Járedé, ki volt Maláleelé, ki volt Kaináné,
ki volt Hénoszé, ki volt Szeté, ki volt Ádámé, ki volt Istené.
Jézus böjtöl a pusztában és megkisértetik; Názáretbe jő, hol Izaiásnak egy, őfelőle szóló jövendölését fejtegeti, a miért a názáretiek őt egy hegyről le akarják taszítani. Kafarnaumba vonúl vissza, megszabadít egy ördöngöst, meggyógyítja Péter napát és más egyéb csodákat tesz.
Jézus pedig betelvén Szentlélekkel, visszatére a Jordántól, és a Lélektől a pusztába viteték. [Máté 4,1. Márk 1,12.]
Negyven napig lévén ott, megkisérteték az ördögtől. Semmit sem evék ama napokban, melyek elteltével megéhezék.
Akkor mondá neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy kenyérré legyen.
És felelé neki Jézus: Irva vagyon: hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. [Móz. V. 8,3. Máté 4,4.]
És felvivé őt az ördög egy magas hegyre, és megmutatá neki a földkerekség minden országait egy pillanatban,
és mondá neki: Neked adom mind e birodalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adattak azok, és a kinek akarom, annak adom.
Ha tehát imádandasz engem, mind tieid lesznek.
És felelvén Jézus, mondá neki: Irva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj. [Móz. V. 6,13. 10,20.]
És vivé őt Jerusalembe, és a templom tetejére állítá őt, és mondá neki: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le innen magadat.
Mert írva vagyon: Hogy angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged; [Zsolt. 90,11.]
és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.
És felelvén Jézus, mondá neki: Mondva vagyon: Ne kisértsed a te Uradat Istenedet. [Móz. V. 6,16.]
És elvégezvén minden kisértést az ördög, eltávozék tőle egy ideig.
Jézus pedig visszatére a Lélek erejével Galileába, és a hír felőle az egész tartományban elterjede. [Máté 4,12. Márk 1,14.]
És tanít vala zsinagógáikban, magasztaltatván mindenektől.
És jöve Názáretbe, hol felnövekedett vala, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és fölkele olvasni. [Máté 13,54. Márk 6,1.]
És adaték neki Izaiás próféta könyve. És föltárván a könyvet, azon helyre talála, hol írva vala:
Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl engem, és elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szivűeket, [Izai. 61,1.]
szabadúlást hirdetni a foglyoknak, és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a sanyargatottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a fizetés napját.
És összehajtván a könyvet, visszaadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei rajta függnek vala.
Ő pedig kezdé mondani nekik: hogy ma teljesedett be ez írás előttetek.
És mindnyájan bizonyságot tőnek mellette, és csodálkozának a kedves igéken, melyek az ő szájából származnak vala, és mondák: Nemde ez József fia? [Márk 6,3. Izai. 44,3.]
És mondá nekik: Bizonyára e hasonlatosságot fogjátok nekem mondani: Orvos! gyógyítsd tenmagadat. Mennyit hallottunk Kafarnaumban tétetni, cselekedd itt is a te hazádban.
Ő pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves hazájában. [Máté 13,57.]
Igazán mondom nektek: Sok özvegy vala Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy éhség lett az egész földön;
és azok közől egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szídonföldi Szareptába az özvegy asszonyhoz. [Kir. III. 17,9.]
És sok poklos vala Izraelben Elizeus próféta alatt, és azok közől senki sem tisztúlt meg, hanem csak a szíriai Námán. [Kir. IV. 5,14.]
És hallván ezeket, eltelének mindnyájan haraggal a zsinagógában.
És fölkelvén, kihurczolák őt a városból, és fölvivék ama hegy tetejére, melyen az ő városuk vala építve, hogy onnan letaszítsák.
Ő pedig átmenvén közöttük, eltávozék.
És leméne Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanítja vala őket szombatonkint. [Máté 4,13. Márk 1,21.]
És álmélkodának az ő tudományán, mert hatalom vala az ő beszéde. [Máté 7,28.29.]
És vala a zsinagógában egy ember, tisztátalan ördögtől megszállva, és fölkiálta nagy szóval, [Márk 1,23.]
mondván: Hagyj békét; mi közünk veled? názáreti Jézus! elveszteni jöttél-e minket? tudlak, ki vagy: az Istennek Szente.
És megfeddé őt Jézus, mondván: Némúlj meg, és menj ki belőle. És középre vetvén őt az ördög, kiméne belőle, és semmit sem árta neki.
És félelem szálla mindnyájokra, és beszélék egymásnak, mondván: Mi dolog ez? hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?
És a hír elterjede felőle a tartomány minden helyére.
Fölkelvén aztán Jézus, a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy hideglelésben vala, és könyörgének neki érette. [Máté 8,14. Márk 1,30.]
És melléje állván, parancsola a hideglelésnek, s ez elhagyá őt. És azonnal fölkelvén, szolgál vala nekik.
Mikor pedig a nap lenyugodott, a kiknek különféle nyavalyákban sínylő betegeik valának, mind hozzája vivék azokat. Ő pedig mindenikre kezeit tévén, meggyógyítá őket.
Az ördögök is sokakból kimenének, kiáltván és mondván: Hogy te vagy az Isten Fia. És megfeddvén, nem hagyá őket szólani; mert tudták, hogy ő a Krisztus. [Márk 1,34.]
Megviradván pedig kiméne egy puszta helyre, és a népsereg keresi vala őt, és hozzája menvén, tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
Kiknek ő mondá: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert azért küldettem. [Márk 1,38.]
És tanít vala Galileának zsinagógáiban. [Márk 1,39.]
Jézus Péter hajójában. Péter halászata. Egy poklos és inaszakadt csodálatos meggyógyulása. Máté hivatása. Jézus védi tanítványait a böjt miatt.
Lőn pedig, midőn a sereg rája tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, és ő a Genezaret tava mellett áll vala,
láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák vala a hállókat.
Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanítá a hajócskából a sereget.
A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és ereszszétek meg hállóitokat a halfogásra.
És felelvén Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hállót.
És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hállójok.
És intének társaiknak, kik a másik hajóban valának, hogy jőjenek segítségökre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerűltenek.
Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borúla, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!
Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala;
hasonlóképen Jakabot is és Jánost, Zebedeus fiait, kik Simon társai valának. És mondá Jézus Simonnak: Ne félj, mostantól már embereket fogsz.
És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenöket elhagyván, követék őt.
És lőn, mikor egy városban vala, íme egy férfiú, rakva poklossággal, látván Jézust és arczraborúlván, kéré őt, és mondá: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem. [Máté 8,2. Márk 1,40.]
És kinyujtván kezét, illeté őt, mondván: Akarom, tisztúlj meg. És a poklosság azonnal eltávozék tőle.
És parancsolá neki, hogy senkinek se mondja, hanem: Eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vígy áldozatot megtisztúlásodért, a mint megparancsolta Mózes bizonyságúl nekik. [Móz. III. 14,2.]
Annál inkább elterjede pedig a hír felőle, és sok nép gyűl vala össze, hogy hallgassák őt, és meggyógyúljanak betegségeikből.
Ő pedig eltére a pusztába, s ott imádkozik vala.
És lőn egyik napon, hogy ő leülvén, taníta; s ott ülének a farizeusok és törvénytudók is, kik jöttek vala Galileának és Judeának minden faluiból és Jerusalemből; és az Úr ereje ott vala azok meggyógyítására.
És íme némely férfiak ágyban hozván egy inaszakadt embert, be akarák őt vinni, és eléje tenni. [Márk 2,3. s követk.]
És nem találván nyílást, melyen őt bevigyék, a sereg miatt, fölmenének a héjazatra, és a tetőről lebocsáták őt középre minden ágyastul Jézus elé.
Látván ezek hitét, mondá: Ember! megbocsáttatnak neked a te bűneid.
És kezdék gondolni az irástudók, és farizeusok, mondván: Kicsoda ez, hogy ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedűl az Isten?
Jézus pedig ismervén gondolataikat, felelvén, mondá nekik: Mit gondoltok sziveitekben?
Mi könnyebb? mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid, – vagy mondani: Kelj fel és járj?
Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba.
És azonnal fölkelvén előttök, vevé ágyát, melyben feküdt vala, és haza méne, magasztalván az Istent.
És mindnyájan elálmélkodának és magasztalák az Istent; és eltelének félelemmel, mondván: Valóban csodadolgokat láttunk ma.
És ezekután kiméne, és láta egy Lévi nevű vámost ülni a vámon, és mondá neki: Kövess engem. [Máté 9,9. Márk 2,14.]
Ez elhagyván mindent, és fölkelvén, követé őt.
És Lévi nagy lakomát szerze neki maga házában, s a vámosok és egyebek nagy serege vala ott, kik velök letelepedtek.
És zúgolódának a farizeusok és azok irástudói, mondván az ő tanítványinak: Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?
És felelvén Jézus, mondá nekik: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek.
Nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket bűnbánatra,
Azok pedig mondák neki: Miért böjtölnek gyakorta és imádkoznak János tanítványai, hasonlóképen a farizeusokéi is: a tieid pedig esznek és isznak?
Kiknek ő mondá: Vajjon böjtölhet-e a vőlegény násznépe, míg velök van a vőlegény?
Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény, akkor majd fognak böjtölni ama napokban.
Monda pedig hasonlatosságot is nekik: Senki új ruhafoltot nem varr ócska ruhára; mert különben az újat is elszakasztja, és az ócskához sem illik az újból való folt.
És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakasztja a tömlőket, és az kifoly, a tömlők is elromlanak;
hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
És senki, midőn ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.
Jézus védi tanítványait, kik szombatnapon búzafejeket szaggattak; gyógyít szombaton, tizenkét apostolt választ. A hegyen tartott beszéd.
Lőn pedig a másodelső szombaton, mikor átment a vetéseken, tanítványai búzafejeket szaggatának, és kezeikkel szétdörzsölvén, evék azokat. [Máté 12,1. Márk 2,23.]
Némely farizeusok pedig mondák nekik: Miért cselekszitek azt, mi nem szabad szombaton?
És felelvén Jézus nekik, mondá: Azt sem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor éhezett ő és a kik vele voltak?
Mikép ment be az Isten házába, és a kitett kenyerekből vett és evett, azoknak is adván, kik vele voltak, melyeket nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? [Kir. I. 21,6. Móz. II. 29,32. Móz. III. 24,9.]
És mondá nekik: Mert az ember fia ura a szombatnak is.
Lőn pedig más szombaton is, hogy beméne a zsinagógába és taníta. És vala ott egy ember, kinek jobbkeze elszáradott vala. [Máté 12,10. Márk 3,1.]
Rája figyelének tehát az irástudók és farizeusok, vajjon szombaton gyógyít-e, hogy találjanak valamit, miben őt vádolhassák.
Ő pedig tudván gondolataikat, mondá az elszáradt kezű embernek: Kelj föl, és állj a közepére. És fölkelvén, előálla.
Mondá pedig nekik Jézus: Kérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót cselekedni, vagy ártani; életet megmenteni vagy elveszteni?
És körülnézvén, mindnyájokat, mondá az embernek: Nyujtsd ki kezedet, és kinyujtá, és keze helyre álla.
Azok pedig eltelvén esztelenséggel, szólának egymáshoz, mit cselekedjenek Jézussal.
Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában tölté.
És midőn megviradott, hívá tanítványait, és választa tizenkettőt közőlük (kiket apostoloknak is neveze): [Máté 10,1. Márk 3,13.]
Simont, kit Péternek neveze, és Andrást, annak bátyját, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, ki buzgónak hivatik,
és Júdást, Jakab testvérét és iskarioti Júdást, ki áruló lett.
És lejövén velök, megálla a mezős helyen, ő és tanítványinak serege, és a népnek nagy sokasága egész Judeából és Jerusalemből, és a tenger mellől, és Tírusból és Szídonból,
kik jöttek vala, hogy hallgassák őt és meggyógyúljanak betegségeikből, és kik a tisztátalan lelkektől gyötörtettek, meggyógyulának.
És az egész sereg igyekszik vala őt illetni; mert erő méne ki belőle, és meggyógyítá mindnyájokat.
És ő fölemelvén szemeit tanítványira, mondá: Boldogok, ti szegények! mert tietek az Isten országa. [Máté 5,3.]
Boldogok, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.
Boldogok lesztek, mikor titeket gyülölnek az emberek, és mikor kirekesztenek, és szidalmaznak, és a ti neveteket megvetik, mint gonoszt, az ember fiáért; [Máté 5,11.]
örűljetek az napon és vigadjatok; mert íme nagy a ti jutalmatok mennyekben; hiszen eképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
De jaj nektek, gazdagok! mert meg vagyon a ti vigasztalástok. [Sirákf. 31,7. Ámosz 6,1.]
Jaj nektek, kik megteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert majd keseregtek és sírtok. [Izai. 65,13.]
Jaj, midőn az emberek titeket magasztalnak, mert eképen cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
De nektek, kik halljátok ezt, mondom: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyülölnek. [Máté 5,44.]
Áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok rágalmazóitokért.
És a ki egyik orczádat megüti, fordítsd neki a másikat is; és a ki felsőruhádat elveszi, a köntöst se tagadd meg tőle. [Máté 5,39.40. Kor. I. 6,7.]
Mindennek pedig, a ki kér tőled, adj; és a ki elveszi, a mi tied, vissza ne kérjed.
És a mint akarjátok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik. [Tób. 4,16. Máté 7,12.]
Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemletek? hisz a bűnösök is szeretik azokat, kik őket kedvelik. [Máté 5,46.]
És ha azokkal tesztek jót, kik veletek jót cselekesznek, minő hálát érdemletek? mikor a bűnösök is megcselekszik azt.
És ha azoknak adtok kölcsön, kiktől visszanyerni reménylitek, minő hálát érdemletek? hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy viszont annyit nyerjenek. [Móz. V. 15,8. Máté 5,42.]
Szeressétek tehát ellenségeiteket; jót tegyetek és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várván; és nagy jutalmatok leszen, és a Magasságbelinek fiai lesztek; mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszakhoz is.
Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
Ne itéljetek, és nem fogtok itéltetni; ne kárhoztassatok, és nem fogtok kárhoztattatni; bocsássatok meg, és megbocsáttatik nektek. [Máté 7,1.2.]
Adjatok, és adatik nektek, jó és tömött, megrázott és kifolyó mértéket öntenek a ti öletekbe; mert azon mértékkel, melylyel mértek, visszaméretik nektek. [Máté 7,2. Márk 4,24.]
Azután monda nekik hasonlatosságot is: Vajjon a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten a verembe esnek? [Máté 15,14.]
Nem fölebbvaló a tanítvány mesterénél; tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint az ő mestere.
Mit nézed pedig a szálkát atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely tenszemedben vagyon, nem veszed észre? [Máté 7,3.]
Avagy mint mondhatod atyádfiának: Atyámfia! hadd vessem ki szemedből a szálkát, tenszemedben a gerendát nem látván? Képmutató! vesd ki előbb a gerendát tenszemedből, és azután lásd, hogy vedd ki a szálkát atyádfia szeméből.
Mert nem jó fa az, mely rosz gyümölcsöket terem; és nem rosz fa az, mely jó gyümölcsöt terem. [Máté 7,18.]
Mivel minden fa az ő gyümölcséről ismertetik meg. Mert sem a tövisekről nem szednek fügéket, sem a csipkéről nem szednek szőllőt. [Máté 7,18. 12,33.]
A jó ember az ő szivének jó kincséből jót hoz elé, és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszat hoz elé; mert a száj a szív bőségéből szól. [Máté 12,34.]
Minek mondjátok nekem: Uram! Uram! és nem cselekszitek, a miket mondok? [Máté 7,21. Rom. 2,13. Jakab 1,22.]
Mindaz, ki hozzám jő, és hallgatja beszédeimet, és megcselekszi azokat, megmondom nektek, kihez hasonló. [Máté 7,24.]
Hasonló a házépítő emberhez, ki mélyen ásott, és az alapot kősziklára tette. Áradáskor azután ama házba ütközött a vízroham, de nem mozdíthatta meg azt, mert kősziklára vala építve.
A ki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló azon emberhez, ki házát a földön építette alap nélkül; a mint abba ütközött az árvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett ama háznak romlása.
Jézus a százados szolgáját meggyógyítja, és a naimi özvegy meghalt fiát föltámasztja. János két tanítványát küldi Jézushoz. Jézus sok csodát mível, és bizonyságot tesz Jánosról. Egy bűnös nő megkeni Jézus lábait.
Miután pedig elvégezte minden igéjét a nép hallatára, Kafarnaumba méne. [Máté 8,5.]
Egy századosnak igen kedves szolgája pedig beteg lévén, halófélben vala.
Hallván tehát Jézus felől, hozzája küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjön el, és gyógyítsa meg szolgáját.
Azok pedig a mint eljöttek Jézushoz, kérik vala őt különösen mondván neki: Méltó, hogy azt megcselekedd neki;
mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát ő építette nekünk.
Jézus tehát elméne velök. És midőn már nem messze volt a háztól, hozzája küldé barátait a százados, mondván: Uram! ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőj.
Ugyanazért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyúl az én szolgám.
Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi.
Hallván ezt Jézus, csodálkozék, és megfordúlván, mondá az őt követő seregnek: Bizony mondom nektek: Még Izraelben sem találtam ennyi hitet.
És hazatérvén a küldöttek, egészségben találák a szolgát, ki beteg vala.
És lőn azután, egy városba méne, mely Naimnak neveztetik, és vele menének tanítványai és nagy népsokaság.
Mikor pedig a város kapujához közelgetett, íme egy halott viteték ki, egyetlen egy fia anyjának, ki özvegy vala, és a város igen sok népe ment vele.
Kit mikor meglátott az Úr, könyörűlvén rajta, mondá neki: Ne sírj.
És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának). És mondá: Ifjú! mondom neked, kelj föl.
És felüle, a ki megholt vala, és szólani kezde. És átadá őt anyjának.
Elfogá pedig mindnyájokat a félelem, és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk, és hogy az Isten meglátogatta az ő népét. [Luk. 24,19. Ján. 4,19.]
És elterjede ez a hír felőle egész Judeában, és körűle minden tartományban.
És mindezekről értesíték Jánost az ő tanítványai.
És előhíva János kettőt tanítványai közől, és Jézushoz küldé, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk? [Máté 11,2.3.]
A mint hozzája jöttek ama férfiak, mondák: Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?
(Ugyanazon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, nyavalyákból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadá a látást).
És felelvén, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik;
és boldog a ki meg nem botránkozik énbennem.
És miután elmentek János követei, kezde Jánosról szólani a seregnek: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e?
Vagy mit mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik drága ruhában és gyönyörűségekben járnak, a királyok házaiban vannak.
Tehát mit mentetek ki látni, prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
Ez az, kiről írva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat. [Malak. 3,1. Máté 11,10. Márk 1,2.]
Mert mondom nektek, az asszonyok szülöttei között nagyobb próféta keresztelő Jánosnál senki sincs; s mégis a ki kisebb mennyeknek országában nagyobb nálánál.
És hallván az egész nép, és a vámosok, kik megkereszteltettek János keresztségével, igaznak vallák az Istent.
A farizeusok pedig és a törvénytudók Isten tanácsát megveték önkárukra, meg nem kereszteltetvén őtőle.
Mondá pedig az Úr: Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit? és kihez hasonlók ők?
Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymáshoz kiáltanak, mondván: Sípoltunk nektek, és nem tánczoltatok; síránkoztunk, és nem sírtatok. [Máté 11,16.17.]
Mert eljött keresztelő János, kenyeret nem evett, és bort nem ivott, és azt mondjátok: Ördöge vagyon.
Eljött az ember fia, eszik és iszik, és azt mondjátok: Ime a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja.
És igazolva lőn a bölcseség minden ő fiaitól.
Azután egy a farizeusok közől kéré őt, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, letelepedék.
És íme egy asszony, ki bűnös vala a városban, a mint megértette, hogy letelepedett a farizeus házában, kenetet hoza alabastromedényben,
és megállván hátúl az ő lábainál, könyhullatással kezdé áztatni lábait, és fejének hajával törlé és csókolgatá lábait, és a kenettel megkené.
Látván pedig ezt a farizeus, ki őt hítta vala, szóla magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná bizonynyal, kicsoda és minő asszony az, ki őt illeti, hogy bűnös.
És felelvén Jézus, mondá neki: Simon! valami mondanivalóm van neked. Az pedig mondá: Mester! szólj.
Két adósa vala egy hitelezőnek. Egyik ötszáz tízessel tartozott, a másik ötvennel.
Nem lévén azoknak honnét megadni, elengedé mind a kettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?
Felelvén Simon, mondá: Úgy vélem az, kinek többet engedett el. Ő pedig mondá neki: Igazán itéltél.
És az asszonyhoz fordúlván, mondá Simonnak: Látod ezen asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál: ez pedig könyhullatással áztatta lábaimat, és hajával törlötte meg.
Csókot nekem nem adtál: ez pedig mióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
Olajjal nem kented meg fejemet: ez pedig kenettel kente meg lábaimat.
Azért mondom neked: Megbocsáttatnak neki sok bűnei, mert igen szeretett; a kinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.
Mondá pedig annak: Megbocsáttatnak neked bűneid.
És az együtt letelepűltek kezdék mondani magokban: Kicsoda ez, ki még a bűnöket is megbocsátja?
Mondá pedig az asszonynak: A te hited megszabadított téged; menj békével.
Némely jámbor asszonyok követik Jézust, és szolgálnak neki vagyonukból. Példabeszéd a magról és magvetőről. Jézus rokonai. Lecsendesíti a szélvészt, megszabadít egy ördöngöst, meggyógyít egy vérfolyásban szenvedő asszonyt, s Jairus meghalt leányát föltámasztja.
És lőn azután, ő eljárá a városokat és falukat, tanítván és hirdetvén az Isten országát; és a tizenkettő vele,
és némely asszonyok, kik megszabadíttattak vala a gonosz lelkektől és betegségektől: Mária, ki Magdolnának hivatik, kiből hét ördög ment vala ki,
és Joanna, Kúzának, Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsanna, és sok más, kik szolgálnak vala neki vagyonukból.
Midőn tehát nagy sereg gyűlt egybe, és a városokból hozzája siettek, mondá hasonlatosság által: [Máté 13,3. Márk 4,3.]
Kiméne a magvető, elvetni az ő magvát; és a mint vetett, némely mag az útfélre esék, és eltapodtaték, és az égi madarak megevék azt.
És némely a kősziklára esék, és kikelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége.
És némely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövisek, elfojták azt.
És némely a jó földbe esék, és kikelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
Kérdezék pedig őt tanítványai, mit jelent e példabeszéd?
Kiknek ő mondá: Nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig példabeszédekben (szólok), hogy látván, ne lássanak, és hallván, ne értsenek. [Izai. 6,9. Máté 13,14. Márk 4,12. Ján. 12,40. Ap.cs. 28,26.]
Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje.
Az útfélre esők azok, kik hallgatják, azután eljő az ördög, és kiveszi az igét szivökből, nehogy hivén, üdvözűljenek.
A kősziklára esők azok, kik midőn hallják, örömmel fogadják az igét; de nincs gyökerök; egy ideig hisznek, és a kisértet idején eltávoznak.
A tövisek közé esők azok, kik hallják, de utóbb a szorgoskodástól, gazdagságtól és az élet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
A melyek pedig a jó földbe estek, azok, kik jó, igen jó szívvel hallván az igét, megtartják, és termést hoznak béketűrésben.
A ki gyertyát gyujt, nem födi azt be edénynyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy a bemenők lássák a világosságot. [Máté 5,15. Márk 4,21.]
Mert semmi sincs elrejtve, mi ki ne nyilatkoztassék, sem eltitkolva, mi meg ne tudassék, és ki ne jelentessék. [Máté 10,26. Márk 4,22.]
Vigyázzatok tehát, mint hallgatjátok? mert a kinek vagyon, annak adatik; a kinek nincsen, még a mit bírni vél is, elvétetik tőle. [Máté 13,12. 25,29.]
Jövének pedig őhozzá anyja és atyjafiai, de nem juthattak hozzá a sereg miatt. [Máté 12,46. Márk 3,32.]
És jelenték neki: Anyád és atyádfiai kinn állanak, akarván téged látni.
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Az én anyám és atyámfiai azok, kik az Isten igéjét hallgatják és megtartják.
Lőn pedig egyik napon, beszálla egy hajócskába ő és tanítványai, és mondá nekik: Keljünk át a tavon. És elindulának.
És midőn evezének, ő elaluvék, és szélvész jöve a tóra, s mármár merűlének, oly veszedelemben valának.
Hozzája menvén tehát, felkölték őt, mondván: Mester! elveszünk. Ő pedig fölkelvén, megfeddé a szelet és a víz hullámait; és megszűnének, és csendesség lőn.
Mondá aztán nekik: Hol vagyon a ti hitetek? Kik félvén, csodálkozának egymás között, mondván: Vajjon kicsoda ez, hogy a szeleknek és tengernek is parancsol, és engedelmeskednek neki?
És evezének a gerazenusok tartományába, mely Galileának átellenében vagyon. [Máté 8,28. Márk 5,1.]
És a mint kiszállott a szárazra, egy férfiú jöve eléje, kiben ördög vala már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
Ez a mint meglátta Jézust, leborúla előtte, és fölkiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! kérlek téged, ne gyötörj engem.
(Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből); mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve lánczokkal, és bilincsekben őrizteték, de elszaggatván a kötelékeket, a pusztákba űzeték az ördögtől.
Kérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje.
És kérék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.
Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedé nekik.
Az ördögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe menének, és a nyáj a tóba rohana, és megfúlada.
Mely dolgot látván a legeltetők, elfutának, és megjelenték a városban és majorokban.
Kimenének tehát látni, mi történt, és Jézushoz jövének; és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek vala, felöltözötten és ép észszel az ő lábainál, és megfélemlének.
És elbeszélék nekik, a kik látták vala, mint szabadúlt meg a sereg-ördögtől.
És kéré őt a gerazenusok tartományának egész népsége, hogy távozzék el tőlök; mert nagy félelemben valának. Ő pedig a hajóba menvén, visszatére.
És kéré őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jézus elbocsátá őt, mondván:
Térj vissza házadba, és beszéld el, mely nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az egész várost eljárá, hirdetvén, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus.
Lőn pedig, mikor visszatért Jézus, a népsereg fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.
És íme egy Jairus nevű férfiú jöve, ki fejedelme vala a zsinagógának, és Jézus lábaihoz borúla, kérvén őt, hogy jőjön házába; [Máté 9,18. s követk.]
mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, immár halálon vala. És történék, midőn ment, a sereg szorongatá őt.
És egy asszony, ki vérfolyásban vala tizenkét esztendő óta, és az orvosokra költötte minden vagyonát, és egyiktől sem gyógyíttathatott meg,
hátúl járúla, és illeté az ő ruhája szegélyét, és azonnal megálla az ő vérfolyása.
És mondá Jézus: Ki az, ki engem illetett? Tagadván pedig mindnyájan, mondá Péter és a kik vele valának: Mester! a sereg szorongat téged és nyom, és azt kérded: Ki illetett engem?
És mondá Jézus: Illetett engem valaki; mert én tudom, hogy erő ment ki belőlem.
Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketvén eléjöve és leborúla lábai előtt, és miokért illette őt, kijelenté az egész nép előtt, és mimódon gyógyult meg azonnal.
Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj békével.
Míg ő szólott, jöve egyvalaki a zsinagóga fejedelméhez, mondván neki: Leányod már meghalt, ne fáraszd őt.
Jézus pedig hallván ez igét, felelé a leányzó atyjának: Ne félj, csak higy, és megszabadúl.
És mikor a házhoz érkezett, nem engedé meg egyébnek, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leányzó atyjának és anyjának.
Sírának pedig mindnyájan és kesergének fölötte. Ő pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg a leányzó, hanem aluszik.
És kineveték őt, tudván, hogy már meghalt.
Ő pedig megfogván annak kezét, kiálta, mondván: Leányzó! kelj föl.
És visszatére az ő lelke, és azonnal fölkele. És meghagyá, hogy ennie adjanak.
És álmélkodának szülői, kiknek megparancsolá, hogy senkinek se mondják, a mi történt.
Az apostolok küldetése. Heródes látni kivánja Jézust. Az apostolok visszatérése. Jézus ötezer embert megelégít öt kenyérrel és két hallal. Péter vallomása. A keresztviselés és önmegtagadás. Krisztus Jézus megdicsőülve szinében elváltozik, megszabadít egy ördöngöst, megjövendöli kínszenvedéseit, megrója tanítványaiban a nagyravágyást, irígykedést és helytelen buzgalmat, s tanítást ad az ő követéséről.
Egybehíván pedig a tizenkét apostolt, erőt ada nekik és hatalmat minden ördögök felett, és a betegségek gyógyitására. [Máté 10,1. Márk 3,15.]
És elküldé őket hirdetni az Isten országát, és a betegeket gyógyítani.
És mondá nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen. [Máté 10,9. Márk 6,8.]
És a mely házba bementek, ott maradjatok, és onnan ki ne jőjetek.
És ha valahol be nem fogadnak titeket, kimenvén azon városból, még lábaitok porát is verjétek le bizonyságúl őellenök. [Apost.cs. 13,51.]
Kimenvén pedig, eljárák a falukat, hirdetvén az evangéliomot, és gyógyítván mindenütt.
Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem, mind a mik általa történtek, és kétségben vala, mivel azt mondták némelyek: [Máté 14,1. s követk. Márk 6,14. s követk.]
hogy János támadott fel halottaiból; némelyek pedig: hogy Illés jelent meg; mások ismét: hogy a régi próféták egyike támadott fel.
És mondá Heródes: Jánosnak én fejét vétettem; kicsoda tehát az, kiről én ilyeneket hallok? és kivánja vala őt látni.
És visszatérvén az apostolok, elbeszélék neki mind, a miket cselekedtek; és magához vévén őket, elvonúla külön egy puszta helyre Betszaida mellé. [Máté 14,13. s követk. Márk 6,30. s követk. Ján. 6,1. s követk.]
Mit megtudván a sereg, követé őt; és elfogadá őket, és szóla nekik az Isten országáról, és azokat, kiknek gyógyúlásra vala szükségök, meggyógyítá.
A nap azonban hanyatlani kezde. És hozzája menvén a tizenkettő, mondák neki: Bocsásd el a sereget, hogy elmenvén a körűlfekvő falukba és majorokba, szállást és élelmet találjanak; mert itt puszta helyen vagyunk. [Máté 14,15. Márk 6,36.]
Ő pedig mondá nekik: Adjatok ti enniök. Azok pedig felelének: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk mind ez egész seregnek élelmet.
Valának pedig mintegy ötezren férfiak. Mondá tehát tanítványinak: Telepítsétek le őket csoportokban ötvenenkint.
És úgy cselekvének. És letelepíték mindnyájokat.
Vévén pedig az öt kenyeret és két halat, az égbe tekinte, megáldá azokat, megszegé, és elosztá tanítványinak, hogy a sereg elé tegyék.
És evének mindnyájan és megelégedének. És fölszedeték, a mi tőlök megmaradt, tizenkét kosár hulladék.
És lőn, midőn egyedűl volt, imádkozván, a tanítványok is vele voltak; és kérdé őket, mondván: Kinek tartanak engem a seregek? [Máté 16,13. Márk 8,27.]
Ők pedig felelvén, mondák: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek ismét, hogy az előbbi próféták közől egyik támadott fel.
Mondá tovább nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, mondá: Az Isten Krisztusának.
Ő pedig intvén őket, megparancsolá, hogy azt ne mondják senkinek;
mert, úgymond, az ember fiának sokat kell szenvedi és megvettetni a vénektől, a papifejedelmektől és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapra föltámadni. [Máté 16,21. Márk 8,31. 9,30.]
Szóla továbbá mindenekhez: Haki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem. [Máté 10,38. 16,24. Márk 8,34. Luk. 14,27.]
Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; de a ki életét elveszti érettem, megtartja azt. [Luk. 17,33. Ján. 12,25.]
Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy megkárosítja?
Mert a ki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az ember fia is szégyenleni fogja, mikor eljő fölségében és Atyjáéban és a szent angyalokéban. [Máté 10,33. Márk 8,38. Tim. II. 2,12.]
Mondom pedig nektek bizonynyal, vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az Isten országát. [Máté 16,28. Márk 8,39.]
Lőn pedig ez igék után mintegy nyolczad nappal, és maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és fölméne a hegyre, hogy imádkozzék. [Máté 17,1. Márk 9,1.]
És midőn imádkozott, ábrázata más szinű lőn, és ruhája fehérré és fényessé.
És íme két férfiú beszéle vele, tudniillik Mózes és Illés,
kik dicsőségben jelenének meg, beszélvén az ő kimúlásáról, mi teljesülendő vala rajta Jerusalemben.
Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedék; és fölébredvén, láták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik vele ott állanak vala.
És lőn, mikor ezek elmentek tőle, mondá Péter Jézusnak: Mester! jó nekünk itt lennünk, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; nem tudván, mit mond.
Míg ő ezeket beszélte, felhő szálla le, és megárnyékozá őket, és megfélemlének, midőn amazok bementek a felhőbe.
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok.
És miután a szózat lőn, egyedűl maradt Jézus. És ők hallgatának, és senkinek sem szólának ama napokban azokról, miket láttak vala.
Lőn pedig a következő napon, a mint lementek a hegyről, nagy sereg jöve eléjök.
És íme egy férfiú a seregből felkiálta, mondván: Mester! kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem. [Máté 17,14. Márk 9,16.]
Ime a lélek megragadja őt, és azonnal kiált, és lecsapja és hányjaveti őt, hogy tajtékzik, és alig akar távozni tőle, marczongolván őt.
És kértem tanítványidat, hogy űzzék ki azt, de nem tehették.
Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek, és tűrlek titeket? Hozd ide fiadat.
És a mint eléjött, lecsapá őt az ördög, és hányáveté.
Jézus pedig megfeddé a tisztátalan lelket, és meggyógyítván a gyermeket, visszaadá őt atyjának.
Álmélkodának pedig mindnyájan az Isten nagyvoltán. És midőn mindnyájan csodálkoztak mindazokon, miket cselekszik vala, mondá tanítványinak: Vegyétek sziveitekre e beszédeket, mert be fog következni, hogy az ember fia az emberek kezébe adatik.
Azok pedig nem érték az ígét, mert el vala födözve előttök, hogy ne értsék azt; és nem merék őt megkérdezni ez íge felől. [Márk 9,31.]
Azonban az a gondolat támada bennök: Ki nagyobb őközöttük? [Máté 18,1. Márk 9,33.]
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatait, fogván egy gyermeket, maga mellé állítá azt,
és mondá nekik: A ki befogad ily gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött. Mert a ki mindnyájotok között kisebb, az a nagyobb. [Máté 18,5.]
Felelvén pedig János, mondá: Mester! láttunk egyet a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk őt, mert nem jár velünk. [Márk 9,37.]
És mondá neki Jézus: Ne tiltsátok el, mert a ki ellenetek nincs, mellettetek vagyon.
Lőn pedig, mikor beteltek az ő fölvitelének napjai, eltökélé, hogy Jerusalembe megyen.
És követeket külde az ő színe előtt, és elmenvén, a szamaritánusok városába jutottak, hogy szállást készítsenek neki.
De nem fogadák be őt, mert Jerusalembe menőnek látszott.
Látván pedig ezt a tanítványok, Jakab és János, mondák: Uram! akarod-e, hogy mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és emészsze meg őket?
És hozzájok fordúlva, megfeddé őket, mondván: Nem tudjátok, minő lelkűek vagytok?
Az ember fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más faluba menének. [Ján. 3,17. 12,47.]
Lőn pedig a mint az úton mentek, egyvalaki mondá neki: Követlek téged, bárhova mégy.
Mondá neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak, és az égi madaraknak fészkeik: az ember fiának pedig nincs, hova fejét lehajtsa. [Máté 8,20.]
Mondá azután egy másiknak: Kövess engem. Az pedig felelé: Uram! engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és atyámat eltemessem.
Jézus pedig mondá neki: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.
Ismét egy másik mondá: Uram! követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek otthonvalóimtól.
Mondá neki Jézus: Senki, a ki kezét az ekére tévén, hátranéz, nem alkalmas az Isten országára.
A hetvenkét tanítvány küldetése. Jaj a bűnben megátalkodott városoknak. A tanítványok visszatérése. Intelem alázatosságra. Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról. Jézus Mártánál és Máriánál.
Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettőnkint az ő szine előtt minden városba és helyre, a hova menendő vala.
És mondá nekik: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Menjetek, ime én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. [Máté 10,16.]
Ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek. [Máté 10,10. Márk 6,8.]
A mely házba bementek, először azt mondjátok: Békeség e háznak! [Máté 10,12.]
És ha ott leszen a békeség fia, rája száll a ti békeségtek; ha pedig nem, visszatér hozzátok.
Ugyanazon házban maradjatok pedig, evén és iván, a mijök vagyon; mert méltó a munkás az ő bérére. Ne járjatok házról házra. [Móz. V. 24,14. Máté 10,10. Tim. I. 5,18.]
És a mely városba mentek, és befogadnak titeket, egyetek, a mi elétek tétetik.
És gyógyitsátok meg az ottlevő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa.
A mely városba pedig bementek, és nem fogadnak be titeket, kimenvén annak utczáira, mondjátok:
Még a port is, mely ránk ragadott a ti várostokból, rátok rázzuk le; mindazáltal azt tudjátok meg, hogy elközelgetett az Isten országa.
Mondom pedig nektek: hogy Sodomának az napon tűrhetőbb sorsa lesz, mint annak a városnak.
Jaj neked, Korozain! jaj neked, Betszaida! mert ha Tírusban és Szídonban történtek volna a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. [Máté 11,21.]
De Tírusnak és Szídonnak tűrhetőbb is leszen sorsa itéletkor, mint nektek.
És te, Kafarnaum! te égig felmagasztalt, a pokolig sülyesztetel. [Máté 11,23.]
A ki titeket hallgat, engem hallgat; és a ki titeket megvet, engem vet meg; a ki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött. [Máté 10,40. Ján. 13,20.]
Visszatére pedig a hetvenkettő, örömmel mondván: Uram! még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben.
És mondá nekik: Láttam a sátánt mint villámot az égből leesni.
Ime hatalmat adok nektek a kigyók és skorpiók megtapodására, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog nektek ártani;
Mindazáltal ne azon örűljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek tinektek: hanem örűljetek, hogy a ti neveitek be vannak írva mennyekben.
Azon órában Jézus örvendeze a Szentlélekben, és mondá: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól, és kijelentetted a kisdedeknek. Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked. [Máté 11,25]
Mindenek átadattak nekem Atyámtól; és senki nem tudja, ki a Fiú, hanem csak az Atya; és ki az Atya, hanem csak a Fiú és a kinek a Fiú ki akarja jelenteni.
És tanítványihoz fordulván, mondá: Boldogok a szemek, melyek látják, a miket ti láttok. [Máté 13,16.]
Mert mondom nektek, hogy sok próféták és királyok akarták látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották.
És ime egy törvénytudó fölkele, kisértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy bírjam az örök életet?
Ő pedig mondá neki: A törvényben mi vagyon írva? mikép olvasod?
Amaz felelvén, mondá: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, és minden erődből és minden elmédből; és felebarátodat, mint tennenmagadat. [Móz. V. 6,5.]
És mondá neki: Igazán feleltél; ezt cselekedjed, és élni fogsz.
Amaz pedig magát igazolni akarván, mondá Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember méne Jerusalemből Jerikóba, és rablók közé juta, kik meg is foszták őt, és megsebesítvén, félholtan hagyák őt, és elmenének.
Történék pedig, hogy egy pap jött le azon az úton, és látván őt, elméne mellette.
Hasonlóképen egy levíta is; midőn azon helyhez ért, és látta őt, elméne mellette.
Egy szamaritánus pedig arra utazván, feléje jöve, és látván őt, könyörűletre indúla.
És hozzája menvén, beköté sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és föltévén őt barmára, a szállásra vivé és gondját viselé.
És másnap két tízest vőn elé, és a gazdának adá, mondván: Viseld gondját ennek, és a mit ezen fölül költesz, mikor visszatérek, megadom neked.
E három közől, kiről véled, hogy felebarátja volt annak, ki a tolvajok közé jutott?
Amaz pedig mondá: A ki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj, s te is hasonlóképen cselekedjél.
Lőn pedig, midőn mentenek, ő is betére egy faluba, és egy Márta nevű asszony befogadá őt házába.
S ennek egy Mária nevű nővére vala; ki az Úr lábainál ülvén, hallgatá az ő igéjét.
Márta pedig szorgalmatoskodik vala a gyakori szolgálatban, ki megálla és mondá: Uram! nem gondolsz-e vele, hogy nővérem egyedül hagyott engemet szolgálni? mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.
És felelvén, mondá neki az Úr: Márta, Márta! szorgalmatos vagy, és sokban törődöl.
Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.
Az Úr imádsága. A kérés, keresés és zörgetés. Egy néma ördöngös meggyógyúl. A farizeusok káromlása. Példabeszéd az erős fegyveresről. A sátán visszatérése. Jézus anyja boldognak mondatik. Jónás próféta jele. A szem tisztasága. A tiszta pohár és a tisztátalan szív. Jaj a farizeusoknak!
És lőn, midőn, bizonyos helyen imádkozott, a mint elvégezte, mondá neki egyik tanítványai közől: Uram! taníts minket imádkozni, a mint János is tanította az ő tanítványait.
És mondá nekik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk! szenteltessék a te neved, jőjön te országod. [Máté 6,9.]
Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma.
És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mivelhogy mi is megengedünk minden adósainknak. És ne vígy minket a kisértetbe.
És mondá nekik: Kinek vagyon közőletek barátja, ki hozzája megyen éjfélkor, mondván neki: Barátom! adj nekem három kenyeret kölcsön,
mert egy barátom jött hozzám az útról, és nincs mit eléje tennem;
és az onnanbelől felelvén, azt mondja: Ne alkalmatlankodjál nekem, már az ajtó be van zárva, és gyermekeim velem vannak az ágyasházban, nem kelhetek föl, és nem adhatok neked;
és ha ő állhatatosan zörget, mondom nektek, ha nem adna is neki, fölkelvén azért, hogy barátja: de alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki, a mennyi kell.
És is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek. [Máté 7,7. 21,22. Márk 11,24. Ján. 14,13. Jakab 1,5.]
Mert minden, a ki kér, nyer; a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
Kicsoda kér pedig közőletek kenyeret az atyától, vajjon követ ad-e neki? avagy halat, vajjon hal helyett kígyót ad-e neki? [Máté 7,9.]
Vagy ha tojást kér, vajjon skorpiót nyujt-e neki?
Ha azért ti, holott roszak vagytok, jó adományokat tudtok adni fiaitoknak: mennyivel inkább a ti Atyátok mennyből jó lelket ad a tőle kérőknek.
És ördögöt űze ki, s ez néma vala. És midőn kiűzte az ördögöt, szóla a néma, és csodálkozának a seregek. [Máté 9,32. 12,22.]
Némelyek pedig közőlük mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
És mások kisértvén, égi jelt kérének tőle.
Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magban meghasonlott ország elpusztúl, és a ház házra omol.
Ha tehát a sátán meghasonlott magával, mikép áll fenn az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket.
Ha pedig én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti biráitok.
Ha pedig én Isten újjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mikor az erős fegyveres őrzi tornáczát, békében vannak, a miket bír.
Ha pedig nálánál erősebb jövén, meggyőzi őt, elveszi minden fegyverét, melyekben bízott, és elosztja ragadományait.
A ki nincs velem, ellenem vagyon; és a ki nem gyüjt velem, szétszór.
Mikor a tisztátalan lélek kimegyen az emberből, vizetlen helyeken jár, nyugalmat keresvén; de nem találván, így szól: Visszatérek házamba, a honnét kijöttem. [Máté 12,43.]
És eljövén, kisöpörve találja azt és fölékesítve.
Akkor elmegyen, és magához veszen más hét lelket, nálánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak, és azon ember utóbbi állapotja roszabb az elsőnél.
Lőn pedig, midőn ezeket mondotta, fölemelvén szavát egy asszony a seregből, mondá neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
Ő pedig mondá: Sőt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják, és megtartják azt.
Az egybegyülő seregnek pedig kezdé mondani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele. [Máté 12,39.]
Mert valamint Jónás jelűl lett a niniveieknek: úgy leszen az ember fia is e nemzedéknek. [Jónás 2,1.]
A déli királyné föltámad az itéletben e nemzedék férfiaival, és kárhoztatni fogja őket; mert eljött a föld határairól hallgatni Salamon bölcseségét; és íme nagyobb van itt Salamonnál. [Kir. III. 10,1. Krón. II. 9,1.]
A ninivei férfiak föltámadnak az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál.
Senki a meggyujtott gyertyát rejtekbe nem teszi, sem a véka alá, hanem a tartóra, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot. [Máté 5,15. Márk 4,21.]
Tested szövétneke szemed. Ha szemed tiszta, egész tested világos leszen; ha pedig álnok, tested is sötét leszen. [Máté 6,22.]
Vigyázz tehát, hogy a világosság, mely benned vagyon, sötétséggé ne legyen.
Ha azért egész tested világos, nem lévén benne semmi sötét rész, világos lesz egészen, és mint a szövétnek fénye, megvilágosít téged.
És a mint szólott, kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. És bemenvén letelepedék.
A farizeus pedig kezdé magában megütközve mondani: Miért nem mosdott meg ebéd előtt?
És mondá neki az Úr: Most ti farizeusok a pohárnak és tálnak külsejét tisztogatjátok; bensőtök pedig tele van ragadománnyal és gonoszsággal. [Máté 23,25.]
Esztelenek! nemde a ki a külsőt szerezte, az szerezte a belsőt is?
Azonban a mivel bővelkedtek, abból adjatok alamizsnát, és ime mindenetek tiszta lesz.
De jaj nektek, farizeusok! mert tizedet adtok a mentából, rutából és minden veteményből; és elhagyjátok az itéletet és az Isten szeretetét. Ezeket szükség volt megcselekedni, és amazokat el nem hagyni.
Jaj nektek, farizeusok! mert szeretitek az első székeket a zsinagógákban, és a köszöntéseket a piaczon. [Máté 23,6. Márk 12,39. Luk. 20,46.]
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a sírok, melyek nem látszanak, és az emberek fölöttük járván, nem tudják.
Felelvén pedig egy a törvénytudók közől, mondá neki: Mester! ezeket mondván, rajtunk is gyalázatot teszesz.
Ő pedig mondá: Jaj nektek is, törvénytudók! mert oly terheket raktok az emberekre, melyeket el nem viselhetnek, magatok pedig egy újjotokkal sem illetitek a terheket. [Máté 23,4.]
Jaj nektek, kik a próféták síremlékeit építitek: atyáitok pedig megölték őket. [Máté 23,29.]
Valóban bebizonyítjátok, hogy megegyeztek atyáitok cselekedeteivel; mert azok ugyan megölték őket, ti pedig sírjaikat épititek.
Azért mondotta az Isten bölcsesége is: Küldök hozzájok prófétákat és apostolokat, és azok közől megölnek és üldöznek,
hogy követeltessék minden próféták vére, mely kiontatott e nemzet által világ teremtésétől,
Ábel vérétől Zakariás véreig, ki az oltár s a templom között veszett el. Igen, mondom nektek, követeltetni fog e nemzedéken. [Móz. I. 4,8. Krón. II. 24,22.]
Jaj nektek, törvénytudók! mert elvettétek a tudomány kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenendőket eltiltottátok.
Midőn pedig ezeket mondotta nekik, a farizeusok és törvénytudók erősen kezdék őt faggatni, és sok kérdéssel terhelni;
incselkedvén ellene, és szájából valamit kikapni törekedvén, hogy vádolhassák őt.
A farizeusok kovásza. Csak az Istentől kell félni. A Szentlélek ellen való káromlás. Jézus két testvér között örökségök ügyében nem akar biró lenni, s intést ad a fösvénység kerülésére, s a mulandók miatti aggodalom letevésére. Csak Istent kell keresni és ébren lenni. Jézus tüzet jött bocsátani a földre. A kegyelem ideje. A kiengesztelődés.
Nagy sereg állván pedig körűle, úgy hogy egymást tapodnák, kezdé mondani tanítványinak: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, mely a képmutatás. [Máté 16,6. Márk 8,15.]
Semmi sincs pedig elrejtve, mi fel ne födöztessék, sem eltitkolva, mi meg ne tudassék. [Máté 10,26. Márk 4,22.]
Mert a miket sötétben mondottatok, fényes nappal mondatnak el; és a mit fülbe szólottatok a kamarákban, a tetőkről fog hirdettetni.
Mondom pedig nektek, barátimnak: Meg ne rettenjetek azoktól, kik megölik a testet, és azután nincs többé mit cselekedniök.
Megmutatom pedig nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, ki, miután megöl, hatalommal bír a gehennába vetni. Igen, mondom nektek, attól féljetek.
Nemde öt verebet két filléren adnak? és azok közől egy sincs elfelejtve az Isten előtt.
De még fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek tehát, a verebeknél sokkal külömbek vagytok ti.
Mondom pedig nektek: Minden, a ki megvall engem az emberek előtt, az ember fia is megvallja azt Isten angyalai előtt. [Máté 10,32. Márk 8,38. Tim. II. 2,12.]
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
És minden, a ki az ember fia ellen szól, megbocsáttatik neki; annak pedig, ki a Szentlélek ellen káromkodik, nem bocsáttatik meg. [Máté 12,32. Márk 3,29.]
Mikor pedig titeket a zsinagógákba és a tisztviselőkhöz és hatalmasságokhoz hurczolnak, ne aggódjatok azon, miképen és mit feleljetek, vagy mit mondjatok;
mert a Szentlélek megtanít titeket azon órában, mit kelljen mondanotok. [Máté 10,19.20.]
Mondá pedig neki egy a seregből: Mester! mondjad atyámfiának, hogy oszsza meg velem az örökséget.
Ő pedig mondá neki: Ember! ki rendelt engem biróvá vagy osztóvá közöttetek?
És mondá neki: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden fösvénységtől; mert senkinek sem függ élete azok bőségétől, a miket bír.
Monda pedig hasonlatosságot is nekik, így szólván: Egy gazdag embernek földe bőséges termést ada.
És gondolkodik vala magában, mondván: Mit míveljek? mert nincs hova gyüjtenem terményeimet.
És mondá: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet, és nagyobbakat építek, és oda gyüjtöm minden terményeimet és javaimat.
Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, vigan lakozzál.
Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a miket tehát szerzettél, kié lesznek?
Igy vagyon, a ki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben.
És mondá tanítványinak: Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. [Zsolt. 54,23. Máté 6,25. Pét. I. 5,7.]
Az élet több az eledelnél, és a test több az öltözetnél.
Tekintsétek a hollókat, ezek nem vetnek, nem aratnak, nincs pinczéjök, sem csűrjök, és az Isten eltáplálja azokat. Mennyivel becsesebbek vagytok ti azoknál?
Ki adhat pedig közőletek gondjai által magasságához egy könyöknyit? [Máté 6,27.]
Ha tehát a legkisebbet sem tehetitek, a többiről mit aggódtok?
Nézzétek a liliomokat, mint növekednek, nem munkálkodnak és nem fonnak; mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közől.
Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn vagyon, és holnap a kemenczébe vettetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
Tehát ti se aggódjatok azon, mit egyetek, vagy mit igyatok; és föl ne fuvalkodjatok,
mert mindezeket e világ pogányai keresik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy mindezekre szükségtek vagyon. [Máté 6,32.]
Hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind hozzá adatnak nektek.
Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett Atyátoknak, hogy országot adjon nektek.
Adjátok el, a mikkel bírtok, és adjatok alamizsnát. Készítsetek magatoknak erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatlan kincset mennyekben, hova a tolvaj nem közelít, és mit a moly meg nem ronthat. [Máté 6,20.]
Mert a hol kincsetek vagyon, ott leszen szivetek is. [Máté 6,21.]
Legyenek felövezve ágyékaitok, és égő gyertyák kezeitekben;
és ti hasonlók azon emberekhez, kik urokat várják, mikor visszatér a menyekzőből, hogy midőn megjön és zörget, azonnal megnyissák neki.
Boldogok ama szolgák, kiket, midőn megjön az Úr, ébren talál; bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, és azokat letelepíti, és oda menvén, szolgál nekik.
És ha a második őrváltáskor jő, és ha a harmadik őrváltáskor jő, és úgy találja: boldogok ama szolgák.
Azt pedig tudjátok meg, hogyha tudná a családatya, mely órában fog jőni a tolvaj: bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni.
Ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember Fia.
Erre mondá Péter: Uram! nekünk mondod-e e példabeszédet, vagy minden egyébnek is?
Mondá pedig az Úr: Vajjon kicsoda a hív és okos sáfár, kit az úr az ő háznépe fölé rendelt, hogy azoknak idején búzát adjon mérték szerint?
Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Úr, úgy cselekedve talál.
Bizony mondom nektek, hogy minden birtoka fölé rendeli őt.
De ha az a szolga azt mondja szivében: Késik eljőni uram; és verni kezdi a szolgákat és a szolgálókat, azután eszik, iszik és részegeskedik:
eljő ama szolgának ura az napon, melyen nem reményli, és azon órában, melyet nem tud, elszakasztja őt, és részét a hívtelenekkel adja ki.
Az a szolga pedig, ki tudta ura akaratát, és el nem készűlt, és nem cselekedett annak akarata szerint, keményen bűnhödik.
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltókat cselekedett, kevésbbé bűnhödik. Mert mindattól, kinek sok adatott, sok követeltetik, és a kire sokat bíztak, többet kivánnak attól.
Tüzet jöttem bocsátani a földre, és mit akarok, hanem hogy felgyuladjon?
Keresztséggel kell pedig megkereszteltetnem, és mint szorongattatom, míg be nem végeztetik. 31.)
Azt vélitek, hogy békét jöttem hozni a földre? Mondom nektek: nem; hanem szakadást; [Máté 10,34.35.]
mert ezentúl ha öten lesznek is egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen;
meghasonlanak az atya a fiú ellen, és a fiú atyja ellen, az anya leánya ellen, és a leány anyja ellen, a napa menye ellen, és a meny napa ellen.
Mondá pedig a seregnek is: Mikor látjátok a napnyugatról jövő felhőt, mindjárt azt mondjátok: Zápor jő, és úgy leszen;
és mikor a délről fúvó szelet, azt mondjátok: Hőség lesz; és meglesz.
Képmutatók! az ég és föld szinét tudjátok vizsgálni, ezt az időt tehát miért nem vizsgáljátok? [Máté 16,4.]
Miért nem itéltek még magatokról sem igazán?
Mikor pedig ellenkeződdel a fejedelemhez indúlsz, igyekezzél az úton megszabadúlni tőle, nehogy téged a biróhoz hurczoljon, és a biró átadjon a sarczolónak, és a sarczoló téged a tömlöczbe vessen.
Mondom neked, ki nem jösz onnét, míg az utolsó fillért is le nem fizeted.
Jézus bűnbánatra int, alkalmúl használva erre két eseményt, s ehhez példabeszédet mond a fügefáról. Meggyógyít szombaton egy, 18 év óta beteg asszonyt. Példabeszéd a mustármagról, a kovászról. A szoros kapu. Heródes, a róka. Panasz Jerusalem leendő pusztulása miatt.
Megjelenének pedig némelyek azon időben, hírt hozván neki ama galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozataikéval vegyítette.
És felelvén, mondá nekik: Vélitek-e, hogy e galileabeliek vétkesebbek voltak minden galileabelieknél, mivel ilyeneket szenvedtek?
Mondom nektek: Nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
Valamint ama tizennyolczról is, kikre Siloéban a torony dölt, és megölte őket, vélitek-e, hogy azok is vétkesebbek voltak minden, Jerusalemben lakó embernél?
Mondom nektek: Nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
Mondá pedig e hasonlatosságot is: Egy embernek fügefa volt ültetve szőllőjében; és elméne, gyümölcsöt keresvén azon, de nem talála.
Mondá tehát a szőllőmívesnek: Ime három esztendeje, mióta járok, gyümölcsöt keresvén e fügefán, és nem találok; azért vágd ki azt, minek foglalja a földet?
Amaz pedig felelvén, mondá neki: Uram! hagyd meg azt még ez esztendőben; körűlkapálom és megtrágyázom,
és ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, jövendőre vágd ki azt.
Tanít vala pedig az ő zsinagógájokban szombatonkint.
És ime egy asszony, kin a betegség lelke tizennyolcz év óta vala, ott görbedeze, teljességgel föl nem nézhetvén.
Kit midőn látott Jézus, magához hivá őt, és mondá neki: Asszony! mentve vagy betegségedtől.
És rája tevé kezét, és azonnal fölegyenesedék, és dicsőité az Istent.
Felszólala pedig a zsinagóga fejedelme, boszankodván, hogy Jézus szombaton gyógyított, és mondá a seregnek: Hat nap vagyon mely alatt dolgozni kell, azokon jőjetek tehát és gyógyíttassatok, de ne szombatnapon.
Felelvén pedig neki az Úr, mondá: Képmutatók! kiki közőletek szombaton nem oldja-e el ökrét vagy szamarát a jászolytól, és nem viszi-e itatni?
Ábrahám ezen leányát pedig, kit a sátán kötve tartott ime tizennyolcz éven át, nem kellett-e föloldani e köteléktől szombatnapon?
És mikor ezeket mondotta, pirúlának minden ellenkezői, és az egész nép örvende mindazokon, mik általa oly dicsőségesen vitettek véghez.
Mondá azért: Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam azt?
Hasonló a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete kertébe, és felnövekedék az, és nagy fává lőn, és az égi madarak nyugovának ágain. [Máté 13,31. Márk 4,31.]
És ismét mondá: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Hasonló a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíte három véka lisztbe, míg mind megkovászosodék. [Máté 13,33.]
És átméne a városokon és falukon, tanítván, és Jerusalembe menvén.
Kérdé pedig őt egyvalaki: Uram! kevesen vannak-e, kik üdvözűlnek? Ő pedig mondá nekik:
Törekedjetek bemenni a szoros kapun; mert mondom nektek: Sokan kivánnak majd bemenni, és nem mehetnek.
Midőn pedig bemegyen a családatya, és bezárja az ajtót, ti kinn állván az ajtón, zörgetni kezdtek, mondván: Uram! nyisd meg nekünk. És felelvén, mondja majd nektek: Nem ismerlek titeket, honnétvalók vagytok. [Máté 25,10.]
Akkor kezditek mondani: Teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál.
De ő azt mondja nektek: Nem ismerlek titeket, honnétvalók vagytok? távozzatok tőlem mindnyájan gonosztevők! [Máté 7,23. Zsolt. 6,9. Máté 25,41.]
Ott leszen sírás és fogak csikorgatása, midőn látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, ti pedig kizárattok belőle.
És jőnek napkeletről és napnyugatról, éjszakról és délről, és letelepednek az Isten országában. [Máté 8,11.]
És íme az utolsók elsőkké lesznek, és az elsők utolsókká lesznek. [Máté 19,30. 20,16. Márk 10,31.]
Azonnap jövének némely farizeusok, mondván: Menj el és távozzál innét; mert Heródes meg akar téged ölni.
És mondá nekik: Eredjetek és mondjátok meg annak a rókának: Ime én ördögöket űzök és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap bevégzem.
Mindazáltal még ma, holnap és a következő napon járnom kell; mert nem veszhet el a próféta Jerusalemen kivül.
Jerusalem! Jerusalem! mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldetnek, hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, mint a madár az ő fiait szárnyai alá, és nem akartad! [Máté 23,37.]
Ime pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mignem eljő (az idő), mikor azt mondjátok: Áldott, ki az Úr nevében jő. [Máté 23,39.]
Jézus szombaton meggyógyít egy vízkórságost. Intést ad a hivatalosaknak, hogy az utolsó helyet foglalják el, és a szegényeket táplálják. Példabeszéd a nagy vacsoráról. Önmegtagadás és keresztviselés.
És lőn, mikor bement Jézus egy főfarizeus házába szombaton kenyeret enni, azok szemmel tartották őt.
És ime egy vízkórságos ember vala előtte.
És kérdezvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és farizeusoknak, mondván: Ha szabad-e szombaton gyógyítani?
Azok pedig hallgatának. Ő pedig fogván azt, meggyógyitá, és elbocsátá.
És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közőletek szamara vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki mindjárt azt szombatnapon? [Máté 12,11.]
És ezekre nem felelhettek neki.
Monda pedig a hivatalosaknak is példabeszédet, látván, mikép válogatják az első üléseket, mondván nekik:
Mikor menyekzőre hivatol, ne ülj az első helyre; nehogy náladnál érdemesebb legyen meghíva általa,
és eljövén az, ki téged és őt meghítta, azt mondja neked: Adj helyet ennek; és akkor pirulással kelljen elfoglalnod az utolsó helyet.
Hanem mikor hivatol, eredj, ülj az utólsó helyre, hogy midőn eljövend, a ki téged hivatott, mondja neked: Barátom! menj följebb. Akkor dicsőséged leszen a veled együtt letelepűltek előtt. [Péld. 25,7.]
Mert minden, a ki magát fölmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, fölmagasztaltatik. [Máté 23,12. Luk. 18,14.]
Mondá pedig annak is, ki őt hítta vala: Mikor ebédet vagy vacsorát szerzesz, ne híjad barátidat és atyádfiait, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat, netalán ők is meghíjanak, és megnyerjed a viszonzást;
hanem mikor lakomát adsz, hídd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, és vakokat; [Tób. 4,7. Péld. 3,9. Sirákf. 4,1.]
és boldog leszesz, mivel nem fizethetik vissza neked, mert meg fog az neked fizettetni az igazak feltámadásában.
Ezek midőn hallotta egy a letelepűltek közől, mondá neki: Boldog az, ki asztalhoz ülhet az Isten országában.
Ő pedig mondá neki: Egy ember nagy vacsorát szerze, és sokat meghiva. [Jel. 19,9.]
És elküldé szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosaknak, hogy jőjenek, mert már minden el van készítve.
És kezdék együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az első mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem és megnéznem azt; kérlek, ments ki engem.
És a másik mondá: Öt iga ökröt vettem, és megyek megpróbálni azokat; kérlek, ments ki engem.
Ismét más mondá: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
És visszatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utczákra és a város szereire, és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide.
És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint parancsoltad, de mégis vagyon hely.
És mondá az Úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszerítsd bejőni, hogy megteljék az én házam.
Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak közől, kik hivatalosak voltak, nem ízleli meg az én vacsorámat.
Nagy sereg méne pedig vele, és hozzájok fordulván, mondá:
Ha ki hozzám jő, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait, atyjafiait és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
És a ki nem viseli keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet az én tanítványom. [Máté 10,38. 16,24. Márk 8,34.]
Mert kicsoda az közőletek, ki tornyot akarván építeni, először leülvén, nem számlálja föl a szükséges költségeket, ha van-e tehetsége azt bevégzeni,
nehogy, miután alapot vetett, és be nem végezheti, mindnyájan, a kik látják, csúfolni kezdjék őt,
mondván: Ez az ember építeni kezdett, és el nem végezhette?
Avagy mely király az, ki harczra kelendő más király ellen, leülvén, először fel nem gondolja, ha tízezerrel szembeszállhat-e azzal ki húszezerrel jő ellene?
Különben még annak távollétében követséget küldvén, békekötést kér.
Igy tehát mindaz tiközőletek, ki nem mond le mindenről, a mit bír, nem lehet az én tanítványom.
Jó a só, de ha a só megízetlenűl, mivel sóznak?
Sem a földre, sem a ganéjra nem hasznos, hanem kivettetik. A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. [Máté 13,9. 5,13. Márk 9,49.]
A farizeusok zúgolódnak Jézusra, hogy a bűnösöket elfogadja. Három példabeszéd az elveszett juhról, garasról s a tékozló fiuról.
Közeledének pedig hozzája a vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt.
És zúgolódának a farizeusok és irástudók, mondván: Hogy ez a bűnösöket elfogadja, és velök eszik.
És mondá nekik e példabeszédet, így szólván:
Kicsoda az az ember közőletek, kinek száz juha vagyon; és ha elveszt egyet azok közől, nem hagyja-e a kilenczvenkilenczet a pusztában, és az után megyen, mely elveszett vala, mígnem megtalálja azt?
És midőn megtalálja, vállaira veszi, örűlvén;
és hazamenvén, egybehíja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendjetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala.
Mondom nektek: hogy szintúgy öröm lesz mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilenczvenkilencz igazon, kiknek nincs szükségök bűnbánatra.
Vagy a mely asszonynak tiz garasa lévén, ha elveszt egy garast, nem gyujt-e gyertyát, és kisöpri házát, és keresi szorgalmasan, mígnem megtalálja?
És midőn megtalálja, egybehíja barátait és szomszédait, mondván: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a garast, melyet elvesztettem vala.
Igy mondom nektek, öröm leszen az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön.
Azután mondá: Egy embernek két fia vala.
És mondá az ifjabb közőlük atyjának: Atyám! add ki nekem az örökségrészt, mely engem illet. És elosztá nekik az örökséget.
És nem sok nap múlva, összeszedvén mindent ifjabbik fia, messze tartományba méne, és ott eltékozlá örökségét buja élettel.
És miután mindent megemésztett, nagy éhség lőn azon tartományban, és szűkölködni kezde.
És elmenvén, azon tartománynak egy polgárához szegődött, ki majorjába küldé őt, hogy őrizze a sertéseket.
És kiváná gyomrát megtölteni a moslékkal, melyet a sertések falának, de senki sem ada neki.
Magába térvén pedig, mondá: Hány béres bővelkedik atyám házában kenyérrel, én pedig itt éhen halok!
Fölkelek, és atyámhoz megyek, és mondom neki: Atyám! vétkeztem az ég ellen és teellened;
már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, csak béreseid közé fogadj be engem.
És fölkelvén, elméne atyjához. Mikor pedig még messze volt, meglátá őt atyja, irgalmasságra indúla, és hozzája futván, nyakába borúla, és megcsókolá őt.
És mondá neki fia: Atyám! vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.
Atyja pedig mondá szolgáinak: Hamar hozzátok elé a legjobb ruhát, és öltöztessétek fel őt; adjatok gyürűt kezeire, és sarut lábaira;
és hozzátok elé a hizlalt borjút, öljétek le, együnk és vigadjunk;
mert ez az én fiam meghalt vala, és föléledt; elveszett vala, és megtaláltatott. És elkezdtek vigadozni.
Az ő idősbik fia pedig a mezőn vala, és midőn visszatért, a házhoz közeledvén, hallá az éneklést és vigadozást.
És szólítván egyet a szolgák közől, kérdezé, mi dolog ez?
És az mondá neki: Öcséd jött meg, és atyád a hizlalt borjút ölette le, hogy visszatért egészségben.
Erre megboszankodék, és nem akart bemenni. Atyja tehát kijövén, kezdé kérni őt.
Amaz pedig felelvén, mondá atyjának: Ime annyi esztendő óta szolgálok neked, és soha sem hágtam át parancsodat, de soha sem adtál nekem egy gödölyét, hogy barátimmal vígan elkölthettem volna;
midőn pedig ez a te fiad, ki örökségét ellatorkodta, megjött, a hizlalt borjút ölted le neki.
Ő pedig mondá neki: Fiam! te mindenkor velem vagy, és mindenem tied;
de most vigadni és örvendezni illett, mert ez a te öcséd meghalt vala, és föléledt; elveszett vala, és megtaláltatott.
Példabeszéd az igaztalan sáfárról. Két úrnak nem lehet szolgálni. A farizeusok kinevetik Jézus tanítását. A házasság felbonthatlansága. Példabeszéd a dúsgazdagról és a szegény Lázárról.
Mondá pedig az ő tanítványinak is: Vala egy gazdag ember, kinek sáfára vala; és ez bevádoltaték nála, mintha eltékozlotta volna az ő javait.
És eléhíván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? adj számot sáfárságodról, mert már nem sáfárkodhatol.
Mondá pedig a sáfár önmagában: Mit míveljek, hogy ím uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem bírok, koldúlni szégyenlek.
Tudom, mit cselekedjem, hogy mikor elmozdíttatom a sáfárságból, befogadjanak engem házaikba.
Egybehíván azért urának minden adósait, mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak?
Az pedig felelé: Száz tonna olajjal. És mondá neki: Vedd elé számtartó-könyvedet, és ülj le hamar, írj ötvenet.
Azután kérdé a másikat: Te pedig mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő leveledet, és írj nyolczvanat.
És dicséré az Úr a hamisságnak sáfárát, hogy eszesen cselekedett; mert e világ fiai eszesebbek az ő nemökben a világosság fiainál.
Lk 16,9
Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonájából, hogy mikor megfogyatkoztok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
A ki csekélyben hív, nagyban is hív; és a ki csekélyben hamis, nagyban is hamis.
Ha tehát a hamis mammonában hívek nem voltatok, ki bízza rátok azt, mi valódi?
És hogyha a máséban hívek nem voltatok, ki adja meg nektek, a mi tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti; nem szolgálhattok Istennek és a mammonának.
Hallák pedig mindezeket a farizeusok, kik fösvények valának, és kineveték őt.
És mondá nekik: Ti vagytok, kik magatokat igazaknak tartjátok az emberek előtt, de az Isten ismeri a ti sziveiteket; mert a mi az emberek előtt nagy, utálatosság az Isten előtt.
A törvény és próféták Jánosig (tartottak), azóta az Isten országa hirdettetik, és azt mindenki erőszakkal nyeri el.
Könnyebb pedig az égnek és földnek elmúlni, mint a törvényből egy pontnak elveszni.
A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, paráználkodik; és a ki férjétől elbocsátottat veszen, paráználkodik.
Vala egy gazdag ember, bársonyba és bíborba öltözködő, és mindennap fényesen lakmározó.
És vala egy Lázár nevű koldús, ki annak ajtaja előtt feküvék, rakva fekélyekkel,
s kivánva jóllakni csak a morzsalékokból, melyek a gazdagnak asztaláról hullottak, de senki sem adá neki; még az ebek is eljövének, nyalván az ő fekélyeit.
Lőn pedig, hogy meghala a koldús, és az angyalok által Ábrahám kebelébe viteték. Meghala pedig a gazdag is, és pokolban eltemetteték.
Fölemelvén pedig szemeit, midőn a kínokban vala, látá Ábrahámot távolról, és Lázárt az ő kebelében;
és kiáltván, mondá: Atyám, Ábrahám! könyörűlj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván újjahegyét, enyhítse meg az én nyelvemet; mert gyötörtetem e lángban.
És mondá neki Ábrahám: Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted a jókat életedben, és Lázár hasonlóképen a roszakat; most pedig ez vígasztaltatik, és te gyötörtetel.
És mindezek felett közöttünk és közöttetek nagy köz vagyon, hogy azok, kik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, sem onnan ide át ne jöhessenek.
És mondá: Kérlek tehát, atyám! küldd el őt atyám házába;
mert öt atyámfia van, tegyen azoknak bizonyságot, hogy ne jussanak ők is e kínok helyére.
És mondá neki Ábrahám: Van Mózesök és vannak prófétáik, hallgassák azokat.
Amaz pedig mondá: Nem úgy, atyám, Ábrahám! hanem ha valaki a holtak közől hozzájok menend, bűnbánatot tartanak.
Mondá pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közől feltámad sem hisznek.
A botránkoztatásról, az engesztelődésről, a hit erejéről. Mi haszontalan szolgák vagyunk. A tíz poklos meggyógyíttatik. Mennyeknek országa bennünk vagyon. Az Úr ismét eljövend.
És mondá az ő tanítványinak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jőjenek; de jaj annak, ki által jőnek! [Máté 18,7. Márk 9,41.]
Jobb neki, ha malomkő köttetik nyakára, és a tengerbe vettetik, mintsem megbotránkoztasson egyet e kisdedek közől.
Vigyázzatok magatokra. Ha vétkezik ellened atyádfia, dorgáld meg őt; és ha megbánja, bocsáss meg neki. [Móz. III. 19,17. Sirákf. 19,13. Máté 18,15.]
És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és napjában hétszer tér hozzád, mondván: Bánom! bocsáss meg neki.
És az apostolok mondák az Úrnak: Öregbítsd bennünk a hitet.
Mondá pedig az Úr: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, mondjátok ím e szederfának: Szakadj ki gyökerestül, és ültettessél át a tengerbe; és engedni fog nektek. [Máté 17,19.]
Kicsoda pedig az közőletek, ki szántó vagy legeltető szolgájának, a mint ez visszatér a mezőről, azt mondja: Tüstént jer, telepedjél le.
Nem inkább azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és övezd fel magadat, szolgálj nekem, míg eszem és iszom; azután te is egyél és igyál?
Vajjon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megcselekedte, a miket neki parancsolt vala?
Nem vélem. Úgy ti is, mikor mindent megtesztek, a mi parancsolva van nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, a mit meg kellett cselekednünk, azt cselekedtük.
És lőn, mikor Jerusalem felé tartott, átméne Szamarián és Galileán.
És mikor bement egy faluba, eléje tíz poklos férfiú jöve, kik távol megállának.
És fölemelék szavokat mondván: Jézus, mester! könyörűlj rajtunk.
Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, mikor mentek, megtisztúlának. [Móz. III. 14,2.]
Egy pedig közőlük, látván, hogy megtisztúlt, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent,
és arczraborúla az ő lábai előtt, hálát adván; és ez szamaritánus vala.
Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tízen tisztúltak meg? és kilencze hol vagyon?
Nem találtatott, ki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen nemzetbeli.
És mondá neki: Kelj föl, menj el; mert a te hited megszabadított téged.
Kérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jő el az Isten országa? felelvén, mondá nekik: Nem jő el az Isten országa szembetünőképen;
s nem mondják majd: Ime itt, vagy, ime amott; mert ime az Isten országa bennetek vagyon.
És mondá tanítványinak: Eljön az idő, mikor kivánjátok látni egy napját az ember fiának, és nem látjátok.
És mondják majd nektek: Ime itt, és ime amott! El ne menjetek, se ne kövessétek. [Máté 24,23.]
Mert valamint a villámlás, feltünvén az égen, az egész ég alatt fénylik, úgy leszen az ember fia is az ő napján.
Hanem előbb sokat kell neki szenvedni, és elvettetni e nemzedéktől.
És a mint történt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának napjaiban is.
Ettek és ittak, házasodtak és kiházasittattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába; és eljött a vízözön, és elvesztette mindnyájokat, [Móz. I. 7,7. Máté 24,37.]
Hasonlóképen a mint történt Lót napjaiban: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és épitettek; [Móz. I. 19,25.]
a mely napon pedig kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindnyájokat elvesztette.
Igy leszen akkor is, a mely napon az ember fia megjelen.
Azon órában ki a háztetőn lesz, és holmije a házban, le ne szálljon elvinni azt; és a ki a mezőn lesz, hasonlóképen vissza ne térjen.
Emlékezzetek Lót feleségére.
A ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; és a ki elveszti, visszanyeri azt. [Márk 8,35. Luk. 9,24. Ján. 12,25.]
Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban; egyik fölvétetik, a másik elhagyatik. [Máté 24,40.]
Két őrlő asszony lesz együtt, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik; ketten lesznek a mezőn, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.
Felelvén mondák neki: Hol? Uram!
Ki mondá nekik: A hol a test vagyon, odagyűlnek a sasok is.
Példabeszéd a biróról; a farizeus és a vámos. Jézus a gyermekek barátja. Tanács a tökéletességre. A gazdagok mily nehezen jutnak Isten országába. Azok jutalma, kik mindent elhagynak Krisztusért. Jézus megjövendöli kinszenvedését, egy vakot meggyógyít.
Monda pedig példabeszédet is nekik arról, hogy szükség mindenkor imádkozni, és meg nem szűnni; [Sirákf. 18,22. Tessz. I. 5,17.]
így szólván: Vala egy biró bizonyos városban, ki Istent nem félt, embert nem becsült.
Vala pedig egy özvegyasszony is azon városban, és hozzá jöve, mondván: Tégy nekem igazságot ellenségem ellen.
És nem akart sok ideig. De azután mondá magában: Noha az Istent nem félem, az embert sem becsülöm:
mindazáltal mivel alkalmatlankodik ez özvegyasszony, igazságot teszek neki, nehogy végtére eljövén, szidalmazzon engem.
Mondá pedig az Úr: Halljátok, mit mond az igazságtalanság birája.
Vajjon tehát az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjelnappal kiáltanak hozzája, és késedelmes lesz-e irántok?
Mondom nektek: Hamar megmenti őket. Azonban mikor eljön az ember fia, vajjon talál-e hitet a földön?
Mondá pedig némelyekhez, kik magokban bíztak, mint igazak, és másokat megvetettek, e példabeszédet.
Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos.
A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten! hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is.
Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, a mit bírok.
És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét veré, mondván: Isten! légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Mondom nektek: ez megigazúlva méne házához, inkább, mint amaz; mert minden a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. [Máté 23,12. Luk. 14,11.]
Hozának pedig eléje kis gyermekeket is, hogy azokat illesse. Mit látván a tanítványok, feddék őket. [Máté 19,13. Márk 10,13.]
Jézus pedig egybehíván őket, mondá: Hagyjátok hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony mondom nektek, a ki úgy nem fogadja Isten országát, mint a gyermek, be nem megy abba. [Márk 10,15.]
És kérdé őt egy fejedelem, mondván: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az életet bírjam? [Márk 10,17. Máté 19,16.]
Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedűl az Isten.
Tudod a parancsokat: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne orozz; hamis tanuságot ne szólj; atyádat és anyádat tiszteljed. [Móz. II. 20,13.]
Amaz mondá: Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól.
Mit hallván Jézus, mondá neki: Még egy hijával vagy: add el mind, a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jőj, kövess engem.
Amaz hallván ezeket, megszomorodék, mert igen gazdag vala.
Látván pedig Jézus, hogy amaz megszomorodott, mondá: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon!
Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.
És mondák, a kik ezt hallották: Ki üdvözűlhet tehát?
Mondá nekik: A mik lehetetlenek az embereknél, lehetségesek az Istennél.
Ezután Péter így szóla: Ime mi elhagytunk mindent, és téged követtünk.
Ő felelé nekik: Bizony mondom nektek, senki sincs, ki elhagyta házát, vagy szülőit, vagy atyjafiait, vagy feleségét, vagy fiait az Isten országáért,
hogy sokkal többet ne nyerjen ez időben, és a más világon örök életet.
Magához vevé pedig Jézus a tizenkettőt, és mondá nekik: Ime fölmegyünk Jerusalembe, és beteljesednek mind a mik megirattak a próféták által az ember fiáról.
Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik;
és miután megostorozzák, megölik őt, és harmadnapra föltámad.
És ők ezekből mitsem értének, és ez ige el vala rejtve tőlök, és nem érték a mondottakat.
Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közelgetett, egy vak ül vala az útfélen kéregetvén.
És midőn hallotta az átmenő sereget, kérdezé, micsoda az.
Mondák pedig neki, hogy a názáreti Jézus megyen által.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
És a kik elöl mennek vala, feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig annál inkább kiálta: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
Megállván pedig Jézus, magához parancsolá őt hozatni. És midőn közeledett, kérdé őt,
mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Amaz pedig mondá: Uram! hogy lássak.
És Jézus mondá neki: Láss; a te hited megszabadított téged.
És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, a mint ezt látta, dicséretet monda Istennek.
Zakeus befogadja Jézust. Példabeszéd a gírákról és a fellázadt alattvalókról. Jézus ünnepélyes bevonulásáról Jerusalembe. Sír a város fölött, és megjövendöli pusztulását. A templomból kiüzi az árusokat és vevőket.
És bejövén Jézus, átméne Jerikón.
És ime egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala,
kivánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatá a seregtől, mert alacsony termetű vala.
És előre futván, fölhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő.
És midőn ama helyre jutott, föltekintvén Jézus, látá őt, és mondá neki: Zakeus! sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Mikor ezt mindnyájan látták, zúgolódának mondván: hogy bűnös emberhez tért be.
Megállván pedig Zakeus, mondá az Úrnak: Uram! ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza.
Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia;
mert az ember fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala. [Máté 18,11.]
Ezt hallván amazok, példabeszédet is monda, mert közel vala Jerusalemhez, és azt vélék, hogy legottan megjelenik az Isten országa.
Mondá tehát: Egy nemes ember messze tartományba méne, hogy az országot átvegye, és visszatérjen.
Előhíván pedig az ő tíz szolgáját, tíz gírát ada nekik, így szólván hozzájok: Kereskedjetek, míg megjövök.
Polgártársai pedig gyülölik vala őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék.
És lőn, hogy átvévén az országot, visszatére; és parancsolá előhivatni a szolgákat, kiknek a pénzt adta vala, hogy megtudja, ki mennyit szerzett.
Eljöve tehát az első, mondván: Uram! a te gírád tíz gírát nyert.
És mondá neki: Örűlj, jó szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, hatalmad leszen tíz városon.
A második is eljöve, mondván: Uram! a te gírád öt gírát nyert.
Ennek is mondá: Te is légy öt városon.
Ismét más jöve, mondván: Uram! itt van a te gírád, mely nálam el volt téve a kezkenőben;
mert féltem tőled, hogy ím kemény ember vagy; elveszed, a mit le nem tettél, és learatod, a mit nem vetettél. [Máté 25,24.]
Mondá neki: A te szádból itéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, elvévén, a mit le nem tettem, és learatván, a mit nem vetettem;
miért nem adtad tehát pénzemet a váltóasztalra, hogy visszajövetemkor kamattal vettem volna meg azt.
És az ottálóknak mondá: Vegyétek el tőle a gírát, és adjátok annak, kinek tíz gírája vagyon.
És mondák neki: Uram! tíz gírája vagyon.
Mondom pedig nektek: hogy mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedni fog; attól pedig a kinek nincsen, a mije van is, elvétetik tőle.
Amaz ellenségeimet pedig, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.
És ezeket mondván, előre tarta, fölmenvén Jerusalembe.
És lőn, mikor közeledett Betfágéhoz és Bethániához ama hegynél, mely olajfák hegyének hivatik, elküldé két tanítványát, [Máté 21,1. Márk 11,1. Ján. 12,12.]
mondván: Menjetek a helységbe, mely átellenben vagyon; oda érkezvén, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még soha egy ember sem ült; oldjátok el azt és hozzátok ide.
És ha valaki titeket kérdez: Miért oldjátok el? így szóljatok neki, hogy az Úr kivánja ennek szolgálatát.
Elmenének tehát, a kik elküldettek vala, s megtalálák az ott álló vemhet, a mint mondotta nekik.
Midőn pedig ők eloldák a vemhet, mondák nekik annak urai: Miért oldjátok el a vemhet?
Ők pedig felelék: Mert az Úrnak szüksége van rá.
És Jézushoz vivék azt. És ruháikat a vehemre hányván, fölülteték Jézust.
Midőn pedig ment, leteríték az úton ruháikat.
És mikor már közelgetett az olajfák hegyének lejtőjéhez, kezdék mindnyájan a tanítványok seregei örvendezve dicsérni az Istent nagyszóval mindazon csodatételekért, melyeket láttak vala,
mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő; békeség mennyben és dicsőség a magasságban!
És némely farizeusok a seregből mondák neki: Mester! fedd meg tanítványidat.
Kiknek ő felelé: Mondom nektek, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
És a mint közeledett, látván a várost, síra azon mondván:
Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, a mik békeségedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől!
Mert rádjőnek a napok, és körűlvesznek ellenségeid árokkal, és körűlfognak és megszorongatnak téged mindenfelől.
És földig lerontanak téged és fiaidat, kik benned vannak; és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét. [Máté 24,2. Luk. 21,6. Dániel 9,26.]
És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, kik abban árúlnak és vesznek vala, [Máté 21,12. Márk 11,15.]
mondván nekik: Irva vagyon: Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek. [Izai. 56,7. Jerem. 7,11.]
És tanít vala mindennap a templomban. A papifejedelmek pedig és az irástudók és a nép előkelői el akarák őt veszteni;
de nem találhaták ki, mit cselekedjenek vele; mert az egész nép őrajta csügg vala, hallgatván őt.
Jézus védi tekintélyét, keresztelő Jánosra hivatkozván. Példabeszéd a gyilkos szőllőmívesekről és a szegletkőről. Az adópénz felőli kérdés. A halottak feltámadásáról. A Messiás Dávid fia és ura. A farizeusok képmutatása és kevélysége.
És lőn egyik napon, midőn a népet tanította, és az evangéliomot hirdette, egybegyűlének a papifejedelmek és irástudók a vénekkel, [Máté 21,23. Márk 11,27.]
és szólának neki, mondván: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? avagy: Ki az, ki neked e hatalmat adta?
Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Én is egyet kérdek tőletek. Feleljetek meg nekem.
János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől?
Azok pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd: Miért nem hittetek tehát neki?
Ha pedig azt mondjuk: az emberektől; az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.
Azt felelék tehát, hogy nem tudják, honnét volt.
Jézus is mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Kezdé pedig a népnek mondani e példabeszédet: Szőllőt ültete egy ember, és bérbe adá azt a míveseknek, és ő messze oda volt sok ideig. [Izai. 5,1. Jerem. 2,21. Máté 21,33. Márk 12,1.]
És annak idején egy szolgát külde a mívesekhez, hogy a szőllő terményéből adjanak neki. Kik megvervén azt, üresen bocsáták el.
Más szolgát is külde; amazok pedig azt is megvervén és gyalázattal illetvén, üresen bocsáták el.
Még harmadikat is külde, kik azt is megsebesítvén, kiveték.
Mondá tehát a szőllő ura: Mit cselekedjem? az én kedves fiamat küldöm el; talán ha őt látják, meg fogják becsülni.
Azonban midőn őt meglátták a mívesek, gondolák magokban mondván: Ez az örökös, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség.
És kivetvén őt a szőllőből, megölék. Mit fog tehát velök cselekedni a szőllő ura?
Eljő, és elveszti azokat a míveseket, és a szőllőt másoknak adja. Hallván ezt, mondák neki: Távol legyen ez.
Ő pedig rájok tekintvén, mondá: Micsoda tehát az, mi írva vagyon: A kő, melyet megvetettek az épitők, szeglet fejévé lőn? [Zsolt. 117,22. Izai. 28,16. Máté 21,42. Ap.cs. 4,11. Rom. 9,33. Péter I. 2,7.]
Mind az, ki ama kőre esik, megsérűl, a kire pedig esik, azt összezúzza.
És szándékoznak vala a papifejedelmek és irástudók kezöket rája vetni azon órában, de félének a néptől; mert megértették, hogy rájok mondotta e példabeszédet.
És rája vigyázván, leselkedőket küldének, kik magokat igazaknak tettetvén, megfogják őt a beszédben, hogy a hatóság és a helytartó hatalmába ejthessék. [Máté 22,15. Márk 12,13.]
És kérdék őt, mondván: Mester! tudjuk, hogy igazán szólasz és tanítasz; hogy személyt nem válogatsz, hanem az Isten útját igazságban tanítod.
Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy nem?
Látván pedig az ő álnokságukat, mondá nekik: Mit kisértetek engem?
Mutassatok egy pénzt nekem. Ki képe és fölirása vagyon rajta? Felelvén, mondák neki: A császáré.
És mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré, a császárnak, és a mi Istené, az Istennek. [Rom. 13,7.]
És nem köthettek szavába a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, hallgatának.
Hozzá járulának pedig némely szadduceusok, kik tagadják a feltámadást, és kérdék őt, [Máté 22,23. Márk 12,18.]
mondván: Mózes megírta nekünk: Ha valakinek atyjafia meghal, felesége maradván, és ez magzatok nélkül lévén, amannak atyjafia vegye el ezt feleségűl, és támaszszon magzatot atyjafiának.
Vala tehát hét testvér; és az első feleséget vőn, és meghala magzatok nélkül.
És a második elvevé ezt, de ő is meghala fiú nélkül.
És a harmadik vevé el őt. Hasonlóképen azután mind a heten, de nem hagyván magzatot, meghalának.
Mindnyájok után végre az asszony is meghala.
Feltámadáskor tehát ki felesége leszen ezek közől? minthogy ő mind a hétnek volt felesége.
És mondá nekik Jézus: E világ fiai házasodnak és férjhez adatnak;
azok pedig, kik méltók lesznek elnyerni a más világot és a halottakból való feltámadást, sem férjhez nem mennek, sem feleséget nem vesznek;
mert többé meg nem halhatnak, mivel hasonlók az angyalokhoz; és Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, midőn az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja. [Móz. II. 3,6.]
Az Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, mert mindnyájan neki élnek.
Felelvén pedig némely irástudók, mondák neki: Mester! jól mondád.
És többé mitsem merének tőle kérdeni.
Azután mondá nekik: Miképen mondják a Krisztust Dávid fiának,
holott Dávid önmaga mondja a zsoltárok könyvében: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, [Zsolt. 109,1. Máté 22,44. Márk 12,36.]
míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?
Dávid tehát őt Urának híja, mimódon fia ő?
Az egész nép hallatára pedig mondá tanítványinak:
Óvakodjatok az irástudóktól, kik örömest járnak hosszú köntösben, és szeretik a köszöntéseket a piaczon, és az első székeket a zsinagógákban, és az első helyeket a lakomákon. [Máté 23,6. Márk 12,38. Luk. 11,43.]
Kik megemésztik az özvegyek házait hosszú imádság színe alatt. Ezek nagyobb kárhozat alá esnek. [Márk 12,40.]
A szegény özvegy fillér-adománya. Jézus jövendöl Jerusalem pusztulásáról s a világ végéről; éber vigyázatra és imádságra int.
Föltekintvén pedig, látá azokat a gazdagokat, kik ajándékaikat a pénztárba vetik vala.
Láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, ki két kis fillért vetett bele. [Márk 12,41.]
És mondá: Igazán mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vetett be mindnyájoknál.
Mert azok mindnyájan, a mivel bővelkedtek, abból vetettek az Istennek szánt ajándékokhoz; ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mivel bírt, bele vetette.
És midőn némelyek a templomról mondák, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van fölékesítve, mondá:
Eljőnek a napok, midőn ezekből, miket itt láttok, nem hagyatik kő kövön, mely le ne rontassék. [Máté 24,2. Márk 13,2. Luk. 19,44.]
Kérdék pedig őt, mondván: Mester! mikor lesznek ezek, és mi lesz jele mindezek kezdetének?
És mondá: Vigyázzatok, hogy el ne ámíttassatok; mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: Én vagyok, és az idő elérkezett; de ne menjetek utánok.
Mikor pedig hallotok hadakat és lázadásokat, meg ne réműljetek; szükség előbb ezeknek megtörténni, de nincs azonnal vége.
Akkor mondá nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen.
És nagy földindúlás lesz helyenkint, és dögvész, éhség és rettentő tünemények az égből, és nagy jelek lesznek.
De mindezek előtt rátok vetik majd kezeiket, és üldöznek, átadván a zsinagógáknak és őrizet alá, a királyokhoz és helytartókhoz hurczolván titeket az én nevemért.
Történik pedig ez rajtatok bizonyságúl.
Tegyétek föl azonban szivetekben, hogy eleve ne gondolkodjatok, mimódon feleljetek.
Mert én adok nektek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem állhatnak és nem mondhatnak minden ti ellenkezőitek.
Elárúltattok pedig szülőitektől és atyátokfiaitól, rokonaitoktól és barátitoktól, és halálra is vitetnek majd közőletek. [Máté 10,21.]
És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért;
de egy hajszál sem vesz el fejetekről.
Béketűréstekben bírjátok lelkeiteket.
Mikor pedig látjátok Jerusalemet körűlvétetni hadseregtől, tudjátok meg, hogy elközelgetett annak pusztúlása. [Dániel 9,27. Máté 24,15. Márk 13,14.]
Akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre; és a kik közepette, költözzenek ki, és kik a vidékeken, be ne menjenek abba.
Mert boszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjenek mind a mik írva vannak.
Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban; mert nagy szorongatás leszen a földön és harag e népen.
És elhullanak a fegyver éle által, és fogságra vitetnek minden népekhez, és Jerusalem eltapodtatik a pogányoktól, mígnem betelik a nemzetek ideje.
És jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása kétségbeeséssel a tenger és habok zúgásakor; [Izai. 13,10. Ezekiel 32,7. Joel 3,15. Máté 24,29. Márk 13,24.]
elszáradván az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Mert az egek erői megindúlnak;
és akkor látják az ember fiát eljőni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Midőn pedig ezek elkezdődnek, tekintsetek föl, és emeljétek föl fejeiteket, mert közelget a ti váltságtok.
És hasonlatosságot monda nekik: Nézzétek a fügefát és a többi fákat.
Mikor immár gyümölcsözésnek indúlnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Úgy ti is, midőn látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.
Bizony mondom nektek, nem múlik el e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek.
Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Vigyázzatok pedig magatokra, nehogy elnehezedjék szivetek mámor és részegség és az élet gondjai által, és rátok jőjön hirtelen ama nap;
mert tőr gyanánt jön az mindazokra, kik az egész föld színén laknak.
Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek elkerűlni mindezeket, a mik következendők, és az ember fia előtt megállani.
Tanít vala pedig nappal a templomban, éjjel pedig kimenvén, a hegyen tartózkodék, mely olajfák hegyének hivatik.
És az egész nép hozzája méne reggelenkint a templomba, őt hallgatni.
Jézust halálra keresik. Júdás árulása. Az utolsó vacsora. Az új szövetségi szent áldozat és vendégség szerzése. A ki nagyobb, legyen, mint a kisebb; a ki elöljáró, mint a szolga. Jézus könyörög, hogy Péter hite meg ne fogyatkozzék. Megjövendöli, hogy Péter megtagadja őt. Jézus a kertben imádkozik. Megfogatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja mesterét, de megsiratja bűnét. Jézust bántalmazzák és elitélik.
Közelget vala pedig a kovásztalanok ünnepnapja, mely húsvétnek mondatik. [Márk 14,1. Máté 26,2.]
És tanakodának a papifejedelmek és irástudók, mikép öljék meg Jézust, mert féltek a köznéptől.
Beméne pedig a sátán Júdásba, ki iskariotinak neveztetik, s egy vala a tizenkettő közől. [Máté 26,14. Márk 14,10.]
És elmenvén, szóla a papifejedelmekkel és tisztviselőkkel, mimódon adja őt kezeikbe.
És megörűlének, és igérék, hogy pénzt adnak neki. [Máté 26,15.]
És ráálla, és alkalmat keres vala, hogy kézbe adja őt népzaj nélkül.
Eljöve pedig a kovásztalanok napja, melyen meg kellett ölni a húsvéti bárányt. [Máté 26,17. Márk 14,12.]
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nekünk a húsvétet, hogy együnk.
Azok pedig kérdék: Hol akarod, hogy elkészítsük?
És mondá nekik: Ime a mint bementek a városba, elétek jő egy korsó vizet vivő ember; kövessétek őt a házba, melybe bemegyen,
és mondjátok a ház gazdájának: Azt izeni neked a mester: Hol a szállás, hol a húsvétet tanítványimmal elköltsem?
És ő nektek egy nagy termet mutat fölterítve, ott készítsetek.
Elmenvén tehát, úgy találák, a mint mondotta vala nekik, és elkészíték a húsvétet.
És midőn eljött az óra, letelepedék ő és vele a tizenkét apostol. [Máté 26,20. Márk 14,17.]
És mondá nekik: Kivánva kivántam e húsvétet megenni veletek, mielőtt szenvedjek.
Mert mondom nektek: hogy ettőlfogva nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában.
És vévén a poharat, hálát ada, és mondá: Vegyétek és oszszátok el magatok között.
Mert mondom nektek: hogy nem iszom a szőllőtermésből, mígnem eljő az Isten országa. [Máté 26,29.]
És vévén a kenyeret, hálát ada, és megszegé, és nekik adá, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. [Kor. I. 11,24.]
Hasonlóképen a kelyhet is, miután vacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek kiontatik.
Azonban íme az engemet elárulónak keze velem van az asztalnál.
Az ember fia ugyan, a mint elvégeztetett, elmegyen; de jaj annak az embernek, ki által elárultatik. [Máté 26,21. Márk 14,20. Ján. 13,18. Zsolt. 40,10.]
És ők kezdék kérdezni magok között, ki az, ki ezt cselekedni fogja? [Máté 26,22. Márk 14,19.]
Versengés is támada közöttük arról: ki tartassék közőlük nagyobbnak?
Ő pedig mondá nekik: A nemzetek királyai uralkodnak rajtok, és a kiknek hatalmok van fölöttük, jótevőknek hivatnak.
De ti nem úgy; hanem a ki nagyobb közöttetek, legyen, mint a kisebb; és a ki elöljáró, mint a szolga.
Mert ki nagyobb, a ki letelepedik, vagy a ki szolgál? nemde a ki letelepedik? Én pedig közöttetek úgy vagyok, mint a ki szolgál.
Mivel pedig ti vagytok, a kik velem megmaradtatok kisérteteimben:
én is elrendelem nektek, a mint elrendelte nekem Atyám az országot,
hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és üljetek a királyiszékeken, itélendők Izrael tizenkét nemzetségét.
Mondá tovább az Úr: Simon! Simon! íme a sátán megkivánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiait.
Ki mondá neki: Uram! kész vagyok veled a tömlöczbe s a halálra is menni.
Ő pedig mondá: Mondom neked, Péter! nem szól ma a kakas, mígnem háromszor megtagadod, hogy ismersz engem. És mondá nekik: [Máté 26,34. Márk 14,30.]
Mikor erszény, táska és saru nélkül küldöttelek titeket, volt-e valami fogyatkozástok? [Máté 10,9.]
Azok pedig felelék: Semmi sem volt. Mondá tehát nekik: De most a kinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképen a táskát is; a kinek pedig nincsen, adja el köntösét, és vegyen kardot.
Mert mondom nektek, hogy még annak, a mi írva vagyon be kell teljesedni énrajtam: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik felőlem szólnak, véget értek. [Izai. 53,12.]
Azok pedig mondák: Uram! íme itt két kard. Ő pedig mondá nekik: Elég.
És kiindúlván, szokása szerint, az olajfák hegyére méne; követék pedig őt a tanítványok is. [Máté 26,30.36. Márk 14,26.32. Ján. 18,1.]
És midőn azon helyre jutott, mondá nekik: Imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek.
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajitásnyira, és térdre esvén, imádkozik vala, [Máté 26,39. Márk 14,35.]
mondván: Atyám! ha akarod, vedd el e pohárt éntőlem; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen.
Megjelenék pedig neki egy angyal mennyből, bátorítván őt. És a halállal tusakodván, hosszabban imádkozik vala.
És lőn az ő verejtéke, mint a földre folyó vérnek csöppei.
És midőn felkelt az imádkozásból, és tanítványihoz jött, aluva találá őket a szomorúság miatt.
És mondá nekik: Mit alusztok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek.
Míg ő szólott, ime a sereg, és a ki Júdásnak neveztetik vala, egy a tizenkettő közől, előttök méne, és Jézushoz közeledék, hogy megcsókolja őt. [Máté 26,47. Márk 14,43. Ján. 18,3.]
Jézus pedig mondá neki: Júdás! csókkal árúlod-e el az ember fiát?
Látván pedig azok, kik körűle voltak, a mi történendő vala, szólának neki: Uram! vágjunk-e karddal?
És rácsapván egyik közőlük a papifejedelem szolgájára, elvágá annak jobb fülét.
Felelvén pedig Jézus, mondá: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá őt.
Mondá pedig Jézus a hozzája kijött papifejedelmeknek, a templom tisztviselőinek és véneknek: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal.
Midőn naponkint veletek voltam a templomban, nem nyujtottátok ki rám kezeteket; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
Megfogván pedig őt, a papifejedelem házához vivék; Péter pedig távolról követé. [Máté 26,57. Márk 14,53. Ján. 18,24.]
Tüzet gyujtván pedig a tornácz közepén, és azok körűlülvén, Péter közöttük vala. [Máté 26,69. Márk 14,66. Ján. 18,25.]
Látván tehát őt egy szolgáló a világnál ülni, és rája tekintvén, mondá: Ez is ővele vala.
Ez pedig megtagadá őt, mondván: Asszony! nem ismerem őt.
És kevés vártatva másik meglátván őt, mondá: Te is azok közől vagy. Péter pedig mondá: Oh ember! nem vagyok.
És mintegy óra múlva ismét más bizonyítá, mondván: Bizonyára ez is vele vala, mert ez is galileai. [Ján. 18,26.]
És mondá Péter: Ember! nem tudom mit mondasz. És azonnal, míg ő beszélt, megszólala a kakas.
És megfordúlván az Úr, Péterre tekinte. És megemlékezék Péter az Úr igéjéről, a mint mondotta vala: hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. [Máté 26,34. Márk 14,30. Ján. 13,38.]
És kimenvén Péter, keservesen síra.
És a férfiak, kik őt tartják vala, csúfolák vervén őt.
És befödözék őt, és verék orczáját, és kérdezék őt, mondván: Találd el, ki az, ki téged ütött?
És sok egyebet káromolva mondának ellene.
És a mint megviradott, egybegyűlének a nép vénei, a papifejedelmek és irástudók, és gyülekezetökbe vivék őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.
És mondá nekik: Ha nektek mondom, nem hisztek nekem.
Ha pedig kérdelek is, nem feleltek nekem, el sem bocsátotok.
De ezentúl az ember fia az Isten erejének jobbján fog ülni.
Erre mindnyájan mondák: Tehát te az Isten fia vagy? Ki felelé: Ti mondjátok, hogy én vagyok.
Azok pedig mondák: Minek kivánunk még bizonyságot? mikor mi magunk hallottuk az ő szájából.
Jézust vádolják Pilátus előtt, kitől Heródeshez hurczoltatik, ismét visszavitetik Pilátushoz. Barabbásnál alább becsülik Jézust a zsidók, és keresztre feszíttetését kivánják. A kalváriahegyre hurczolják Jézust, Jerusalem asszonyai megsiratják őt. Jézus keresztre feszíttetik. A megtérő lator. Jézus Krisztus halála. Arimateai József gondoskodik az Úr testének eltemetéséről.
És fölkelvén azok egész sokasága, Pilátushoz vivék őt. [Máté 27,2. Márk 15,1. Ján. 18,28.]
Kezdék pedig őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez felforgatja nemzetünket, és megtiltja adót adni a császárnak, és magát Krisztus-királynak mondja. [Máté 22,21. Márk 12,17.]
Pilátus pedig kérdezé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, mondá: Te mondod. [Máté 27,11. Márk 15,2. Ján. 18,33.]
Mondá pedig Pilátus a papifejedelmeknek és a seregnek: Semmi vétséget nem találok ez emberben.
De azok erősködének, mondván: Föllázítja a népet, tanítván egész Judeában, elkezdvén Galileától egész eddig.
Pilátus pedig hallván Galileát, kérdezé, vajjon galileai ember-e?
És a mint megtudta, hogy Heródes birodalmából való, Heródeshez küldé őt, ki maga is Jerusalemben vala ama napokban.
Heródes pedig látván Jézust, igen megörűle; mert sok idő óta kivánta vala őt látni, mivel sokat hallott felőle, és reménylette, hogy valami jelt lát majd tőle tétetni. [Luk. 13,31. Máté 14,1.]
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit sem felele neki.
Ott állának pedig a papifejedelmek és irástudók, szűntelen vádolván őt.
Heródes pedig megveté őt hadi népével együtt, és csúfságból fehér ruhába öltöztetvén, visszaküldé Pilátushoz.
És jóbarátok lőnek Heródes és Pilátus az napságtól, mert azelőtt egymás ellenségei voltak.
Pilátus pedig egybehíván a papifejedelmeket és tisztviselőket és a köznépet,
mondá nekik: Elém hoztátok ez embert, mint a nép hitegetőjét; és íme én tielőttetek kikérdezvén őt, semmi vétséget nem találtam ez emberben azokból, mikben őt vádoljátok. [Ján. 18,38. 19,4.]
De Heródes sem; mert hozzája küldöttelek titeket, és íme semmi halálra méltó nem jött ki rája.
Megfenyítvén tehát őt, elbocsátom.
Mert el kellett bocsátani nekik az ünnepnapon egyet.
Fölkiálta pedig egyetemben az egész népsereg, mondván: Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást.
Ki a városban történt valami lázadásért és gyilkosságért vettetett vala tömlöczbe.
Pilátus pedig ismét szóla nekik, el akarván bocsátani Jézust.
De amazok fölkiáltának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt.
Ő pedig harmadszor is mondá nekik: De mi gonoszt cselekedett ez? semmi okot a halálra benne nem találok; megfenyítem tehát őt, és elbocsátom.
De azok sürgeték, nagy szóval követelvén, hogy megfeszíttessék; és szavok egyre növekedék.
És Pilátus itéletet monda, hogy az ő kérésök meglegyen.
Elbocsátá tehát nekik azt, ki gyilkosságért és lázadásért vettetett vala tömlöczbe, a kit kértenek; Jézust pedig az ő akaratjokra hagyá.
És a mint kivezették őt, megfogának bizonyos cirenei Simont, ki a majorból jő vala, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye. [Máté 27,32. Márk 15,21.]
Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonynyal, kik síránkozának és kesergének rajta.
Jézus pedig hozzájok fordúlván, mondá: Jerusalem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.
Mert íme eljőnek a napok, melyekben majd mondják: Boldogok a magtalanok, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak.
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket! [Izai. 2,19. Ozeás 10,8. Jel. 6,16.]
Mert ha a zöldellő fán ezt mívelik, a szárazzal mi fog történni?
Vitetik vala pedig más két gonosztevő is ővele, hogy kivégeztessenek.
És miután ama helyre jutottak, mely agykoponyáénak hivatik, ott megfeszíték őt, és a latrokat, egyiket jobbja felől, és másikat balkeze felől. [Máté 27,33. Márk 15,22. Ján. 19,17.]
Jézus pedig mondá: Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, sorsot vetének.
És ottálla a nép, nézvén, és csúfolák őt a fejedelmek azokkal együtt, mondván: Másokat megszabadított, magát szabadítsa meg, ha ez Krisztus, az Istennek választottja.
Csúfolák pedig őt a vitézek is, hozzá járulván, és eczetet nyujtván neki,
és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat.
Vala pedig fölülírás is fölötte, görög és latin és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya!
Egyik pedig a latrok közől, kik ott függenek vala, káromolá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg tenmagadat és minket is.
Felelvén pedig a másik, feddé őt, mondván: Te sem féled az Istent, holott ugyanazon büntetés alatt vagy.
És mi ugyan igazságosan, mert cselekedetinkhez méltó dijt veszünk; de ez semmi gonoszt nem cselekedett.
És mondá Jézusnak: Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz.
És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban.
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész földön kilencz óráig.
És a nap elsötétedék, és a templom kárpitja középen kettéhasada.
És Jézus nagyszóval kiáltván, mondá: Atyám! a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. És ezt mondván, meghala.
Látván pedig a százados a mi történt, dicsőité az Istent, mondván: Valóban igaz volt ez az ember.
És az egész sereg, kik jelen valának e látványon, és a történteket látták, mellöket vervén, visszatérének.
Távol állának pedig minden ismerői és az asszonyok, kik őt követték vala Galileából, ezeket látván.
És íme egy József nevű tanácsos, jó és igaz férfiú, [Máté 27,57. Márk 15,43. Ján. 19,38.]
ki nem egyezett vala az ő tanácsukba és cselekedeteikbe, Arimateából, Judea városából való, ki maga is várja vala az Isten országát.
Pilátushoz méne, és elkéré Jézus testét.
És levévén, gyolcsba takará, és egy kivágott sírba tevé, melybe még senki nem tétetett vala.
És vala az ünnepi készület napja, és szombatra virada.
Követvén pedig az asszonyok, kik vele jöttek vala Galileából, láták a sírt, és miként helyeztetett abba az ő teste.
És visszatérvén, fűszereket és keneteket szerzének, mindazáltal szombaton nyugvának a parancsolat szerint.
Krisztus Jézus feltámad, megjelen az Emmausba menő két tanítványnak, az apostoloknak is; bebizonyítja feltámadását, s megigéri, hogy elküldi a Szentlelket. Jézus mennybemenetele.
A hét első napján pedig koránreggel a sírhoz menének, vivén a fűszereket, melyeket készítettek vala. [Máté 28,1. Márk 16,2. Ján. 20,1.]
És a követ elhengerítve találák a sírtól.
De bemenvén, nem találák az Úr Jézus testét.
És lőn, mikor ezen aggódtak, íme két férfiú megálla mellettök fényes ruhában.
Erre megrémülének és földre süték szemeiket; amazok pedig mondák nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között?
Nincsen itt, hanem föltámadott. Emlékezzetek meg, mint szólott nektek, midőn még Galileában vala,
mondván: hogy az ember fiának a bűnös emberek kezeibe kell adatni és fölfeszíttetni, és harmadnapra föltámadni. [Máté 16,21. 17,21–22.]
És megemlékezének az ő igéiről.
És visszatérvén a sírtól, megjelenték mindezeket ama tizenegynek és mind a többinek.
Vala pedig Mária Magdolna és Joanna és Mária, Jakab anyja, és velök a többi nők, kik ezeket mondták az apostoloknak.
De ezek előtt balgaságnak tetszettek ez igék, és nem hittek nekik.
Péter pedig fölkelvén, a sírhoz futa, és behajolván, csak a levetett lepedőket látá; és elméne, önmagában csodálkozván a történeten.
És íme ketten közőlük aznapon menének egy Emmaus nevű helységbe, mely hatvan futamatnyi távolságra vala Jerusalemtől. [Márk 16,12.]
És ők beszélgetének egymással mindazokról, a mik történtek vala.
És lőn, mikor szót váltottak és kérdezkedtek egymás között, önmaga Jézus oda érkezvén, velök méne.
Az ő szemeik pedig tartóztatva valának, hogy meg ne ismerjék őt.
És mondá nekik: Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben, és szomorúak vagytok?
És felelvén egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá neki: Te vagy-e egyedűl jövevény Jerusalemben, ki nem tudtad meg, a mik abban történtek e napokban?
Kiktől ő kérdé: Micsodák? És felelének: A názáreti Jézus felől, ki próféta férfiú volt, hatalmas a cselekedetben és beszédben Isten és az egész nép előtt;
és mimódon adták őt a főpapok és a mi fejedelmeink halálos itéletre, és megfeszítették őt.
Mi pedig reménylők, hogy ő megváltja Izraelt. És most mindezek után harmadnapja ma, hogy ezek történtek.
De némely közőlünk való asszonyok is rémitének minket, kik viradat előtt a sírnál voltak,
és nem találván az ő testét, visszajöttek, mondván: hogy ők angyalok jelenését is látták, kik őt élni mondják.
És némelyek közőlünk a sírhoz mentek, és úgy találták, a mint az asszonyok mondották, őt magát pedig nem találták.
Erre ő mondá nekik: Oh balgatagok és késedelmes szivűek mindazok elhivésére, miket a próféták szólottak.
Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? [Zsolt. 109,7.]
És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté nekik mind, a mik az irásokban felőle szóltanak.
És elérkezének a helységhez, a hova mennek vala, és ő tovább látszék tartani.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök.
És lőn, mikor letelepedett velök, vevé a kenyeret és megáldá, és megszegé, és nekik nyujtá.
És megnyílának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnék szemeik elől.
És mondák egymásnak: Nemde szivünk gerjedez vala bennünk, midőn szólott az úton, és megfejtette nekünk az irásokat.
És fölkelvén azon órában visszatérének Jerusalembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, kik velök valának,
mondván: hogy valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.
És ők is elbeszélék, a mik az úton történtek vala, és mint ismerték meg őt a kenyérszegésben.
Midőn pedig ezeket beszélték, megálla Jézus közöttük, és mondá: Békeség nektek; én vagyok, ne féljetek. [Márk 16,14. Ján. 20,19.]
Kik megrettenvén és félvén, azt vélik vala, hogy lelket látnak.
És mondá nekik: Miért háborodtatok meg, s miért támadnak ily gondolatok sziveitekben?
Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy ennenmagam vagyok; tapintsatok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, a mint látjátok, hogy nekem vagyon.
És mikor ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és lábait. [Ján. 20,27.]
De midőn mégsem hittek, és örömükben csodálkoztak, mondá nekik: Van-e itt valami ennivalótok?
Ők pedig hozának neki egy darab sült halat és lépesmézet.
És miután evett előttök, vévén a maradékot, nekik adá.
És mondá nekik: Ezek az igék, melyeket szólottam nektek, midőn még veletek valék, hogy be kell teljesedni mindennek, mi írva vagyon Mózes törvényében és a prófétákban és zsoltárokban énfelőlem.
Akkor megnyitá elméjöket, hogy értsék az irásokat.
És mondá nekik: hogy így vagyon megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmadnapon, [Zsolt. 15,10. 18,6.]
és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek között, elkezdvén Jerusalemtől. [Apost.cs. 5,31.]
Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. [Apost.cs. 1,8.]
És én elküldöm Atyám igéretét rátok; ti pedig maradjatok a városban, mígnem felruháztattok erővel a magasságból.
Kivivé őket végre Bethániába; és fölemelvén kezeit, megáldá őket.
És lőn, mikor őket áldotta, elválék tőlök, és mennybe viteték. [Apost.cs. 1,9. Márk 16,19.]
És ők imádva visszatérének Jerusalembe nagy örömmel.
És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Amen.