JÉZUS KRISZTUS SZENT EVANGÉLIOMA MÁRK SZERINT.
Mk 1
Keresztelő János prédikálása. Jézus megkereszteltetik, a pusztába vonúl, böjtöl és megkisértetik; Galileában tanít, Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost magához hívja; tanít Kafarnaumban; ördögöt űz. Péter napát és sok beteget meggyógyít; ördöngösöket a gonosztól megszabadít, s egy poklost meggyógyít.
Jézus Krisztus, az Isten fia evangéliomának kezdete;
a mint írva vagyon Izaiás prófétánál: Ime én elküldöm angyalomat a te színed előtt, ki elkészíti utadat előtted.
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké ösvényeit. [Malak. 3,1. Izai. 40,3.]
János a pusztában keresztele, és hirdeté a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. [Luk. 3,3.]
És kiméne hozzája egész Judea tartománya és mindnyájan a jerusalemiek, és megkereszteltetnek vala tőle a Jordán folyóvizében, megvallván bűneiket. [Máté 3,5.6.]
És János teveszőrbe vala öltözve, bőrövvel ágyékai körűl, sáskákat és erdei mézet eszik vala. És prédikála, mondván: [Máté 3,4. Móz. III. 11,22.]
Nálamnál erősebb jő utánam, kinek nem vagyok méltó leborúlva megoldani saruszíját. [Máté 3,11. Luk. 3,16. Ján. 1,27.]
Én titeket vízzel keresztellek, ő pedig Szentlélekkel fog keresztelni. [Ap.cs. 1,5. 2,4. 11,16. 19,4.]
És lőn: ama napokban jöve Jézus Galilea Názáretéből, és megkeresztelteték Jánostól a Jordánban. [Máté 3,13.]
És mihelyt a vízből feljött, látá megnyílni az egeket, és a Lelket mint egy galambot leszállani, és rajta maradni. [Máté 3,16. Luk. 3,22. Ján. 1,32.]
És e szózat lőn mennyekből: Te vagy az én szerelmes fiam, tebenned telik kedvem. [Máté 3,17.]
És a Lélek azonnal kivivé őt a pusztába. [Máté 4,1. Luk. 4,1.]
És vala a pusztában negyven nap és negyven éjjel, és megkisérteték a sátántól; és a vadállatokkal vala, és az angyalok szolgálának neki.
Miután pedig kézbe adatott János, Galileába jöve Jézus, hirdetvén az Isten országa evangéliomát, [Máté 4,12. Luk. 4,14. Ján. 4,43.]
és mondván: Mivelhogy betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higyetek az evangéliomnak.
És elmenvén a galileai tenger mellett, látá Simont és testvérét, Andrást, a mint hállót vetettek a tengerbe, (mert halászok valának). [Máté 4,18. Luk. 5,2.]
És mondá nekik Jézus: Jőjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket. [Máté 4,19.]
És azonnal elhagyván hállóikat, követék őt.
És onnan tovább menvén egy kevéssé, látá Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, a mint ők is igazgatták hállóikat a hajóban. [Máté 4,21.]
És azonnal hívá őket. És elhagyván atyjokat, Zebedeust a hajóban a béresekkel együtt, követék őt.
És bemenének Kafarnaumba; és azonnal szombaton megjelenvén a zsinagógában, tanítá őket. [Luk. 4,31–34. Máté 4,13.]
És álmélkodának az ő tudományán, mert úgy tanítá őket, mint a kinek hatalma vagyon, és nem mint az írástudók. [Máté 7,28. Luk. 4,32.]
És vala zsinagógájokban egy ember tisztátalan lélekkel. Ez fölkiálta,
mondván: Mi közünk veled? názáreti Jézus! elveszteni jöttél-e minket? tudom, ki vagy: az Istennek Szente.
És megfenyegeté őt Jézus, mondván: Némúlj meg, és menj ki ez emberből.
És gyötörvén őt a tisztátalan lélek, és fölkiáltván nagy szóval, kiméne belőle.
És csodálkozának mindnyájan, úgy, hogy kérdezék egymás között, mondván: Mi ez? micsoda új tudomány ez? hogy hatalommal parancsol még a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek neki.
És azonnal elterjede az ő híre Galileának egész tartományában.
És mindjárt, a mint a zsinagógából eltávoztak, menének Simon és András házába Jakabbal és Jánossal. [Máté 8,14. Luk. 4,38.]
Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és mindjárt szólának neki felőle.
És hozzá járulván, fölemelé őt, kézen fogva, és rögtön elhagyá őt a hideglelés, és szolgála nekik. [Máté 8,15.]
Midőn pedig este lőn a nap lemente után, hozzája vivék mind a betegeket és ördöngösöket; [Máté 8,16.]
és az egész város az ajtóhoz gyűlt vala.
És meggyógyíta sokat, kik különféle nyavalyákban gyötrődtek, és sok ördögöt űze ki, és nem hagyá őket szólani, mert ismerik vala őt. [Luk. 4,41.]
És korán reggel fölkelvén, kiméne egy puszta helyre, és ott imádkozik vala.
És követé őt Simon, és a kik vele valának.
És mikor megtalálták őt, mondák neki: Mindnyájan keresnek téged.
És mondá nekik: Menjünk a közel való falukba és városokba, hogy ott is prédikáljak; mert azért jöttem.
És taníta az ő zsinagógájokban és egész Galileában, és ördögöket űze.
És jöve hozzája egy poklos, kérvén őt, és térdhajtva mondá neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. [Máté 8,2–4. Luk. 5,12.]
Jézus pedig könyörűlvén rajta, kinyujtá kezét, és illetvén őt, mondá neki: Akarom, tisztúlj meg.
És a mint ezt mondotta, mindjárt eltávozék tőle a poklosság, és megtisztúla.
És erősen ráparancsolván, azonnal elküldé őt,
és mondá neki: Meglásd, ezt senkinek se mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papifejedelemnek, és áldozd föl megtisztúlásodért, a miket Mózes parancsolt bizonyságúl nekik.
Amaz pedig elmenvén, kezdé beszélni és elhiresztelni a dolgot, úgy, hogy (Jézus) már nem mehetett nyilván a városba, hanem kivül a puszta helyeken vala; és hozzája gyűlének mindenünnen.
Jézus egy inaszakadtat meggyógyít. Mátét magához hivja. A böjtről. Az új posztófoltról és új tömlőkről. A farizeusok zúgolódnak Jézus tanítványai ellen, hogy szombaton búzafejeket szaggattak.
És ismét beméne Kafarnaumba néhány nap múlva. [Máté 9,1.]
És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyűlének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdeté nekik az igét.
És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala, [Luk. 5,18.]
És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, fölbonták a tetőt, a hol volt, és a nyiláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala.
Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid. [Máté 9,2.]
Valának pedig ott némelyek az írástudók közől, ott ülvén és gondolván szivökben:
Mint szólhat ez így? káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedűl az Isten? [Jób 14,4. Izai 43,25.]
Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magokban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondoljátok ezeket sziveitekben?
Mi könnyebb? mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bűneid; – vagy mondani: Kelj föl, vedd ágyadat és járj?
Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; (mondá az inaszakadtnak):
Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba.
És amaz mindjárt fölkele, és vévén ágyát, elméne mindenek láttára, úgy hogy mindnyájan csodálkozának, és dicsőiték az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk!
És kiméne ismét a tengerhez, és az egész nép hozzája seregle, és tanítá őket. [Máté 9,9.]
És átmenőben látá Lévit, Alfeus fiát a vámon ülni, és mondá neki: Kövess engem! És fölkelvén, követé őt. [Máté 9,9. Luk. 5,27.)
És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, sok vámos és bűnös telepedék le együtt Jézussal és az ő tanítványival; mert sokan valának, kik követték őt. [Luk. 5,29.]
És az irástudók és farizeusok látván, hogy ő a vámosokkal és bűnösökkel eszik, mondák az ő tanítványinak: Miért eszik és iszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek?
Ezt hallván Jézus, mondá nekik: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek; mert nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket. [Máté 9,13. Tim. I. 1,15.]
Most János és a farizeusok tanítványai, kik böjtölnek vala, eljövén, mondák neki: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusokéi, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? [Máté 9,14. Luk. 5,33.]
És mondá nekik Jézus: Vajjon a násznép, mig a vőlegény velök van, böjtölhet-e? mig velök van a vőlegény, nem böjtölhetnek.
Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor majd fognak böjtölni ama napokon. [Luk. 5,35.]
Senki nem varr új posztófoltot ócska ruhára, mert különben az új folt elválik az ócskától, és a szakadás nagyobb leszen.
És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben a bor szétszakasztja a tömlőket, és a bor kifoly, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
És lőn ismét, midőn az Úr szombaton a vetéseken ment át, az ő tanítványai előre menvén, búzafejeket kezdének szaggatni. [Máté 12,1. Luk. 6,1.]
A farizeusok pedig mondák neki: Ime mit cselekszenek szombaton, a mi nem szabad?
És mondá nekik: Soha nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor szükségben volt, és éhezett ő és a kik vele voltak? [Kir. I. 21,6.]
Mikép ment be az Isten házába Abiatárnak papifejedelemsége alatt, és a kitett kenyerekből evett, melyeket nem volt szabad enni, hanem csak a papoknak, és adott azoknak is, kik vele voltak? [Móz. III. 24,9.]
És mondá nekik: A szombat az emberért rendeletetett, és nem az ember a szombatért.
Annakokáért az ember fia ura a szombatnak is.
Jézus meggyógyít egy elszáradt kezű embert és sok más beteget; apostolokat választ, ezek küldetése; megczáfolja a káromló farizeusokat, kik a Szentlélek ellen vétkeznek; anyjától és tanítványaitól kerestetik.
És beméne ismét a zsinagógába; és vala ott egy elszáradt kezű ember. [Máté 12,9.10. Luk. 6,6.]
És figyelének rája, vajjon szombaton gyógyít-e, hogy bevádolhassák őt.
És mondá az elszáradt kezű embernek: Állj a középre.
És kérdé őket: Szabad-e szombaton jót cselekedni, vagy ártani; életet megmenteni vagy elveszteni? Azok pedig hallgatának.
És körülnézvén őket haraggal, s elszomorodván szivök vakságán, mondá azon embernek: Nyujtsd ki kezedet. És kinyujtá, és keze helyreálla.
Kimenvén pedig a farizeusok, a heródiánusokkal mindjárt tanácsot tartának ellene, mimódon veszítsék el őt. [Máté 12,14.]
Jézus pedig az ő tanítványival eltére a tenger felé; és nagy sereg követé őt Galileából és Judeából,
Jerusalemből és Idumeából, és a Jordánon túlról, és Tírus és Szídon környékéről, nagy sokaság jöve hozzája, hallván a miket cselekszik vala.
És mondá tanítványinak, hogy egy hajócska legyen az ő számára, a sereg miatt, hogy ne szorongassák őt;
mert sokat meggyógyított, úgy hogy rája rohanának, hogy illessék őt mind, a kik valami nyavalyában valának.
És a tisztátalan lelkek, midőn őt látták, leborúlának előtte, és kiáltának, mondván:
Te vagy az Isten Fia. És keményen megtiltá nekik, hogy ki ne jelentsék őt.
És fölmenvén a hegyre, magához hiva, kiket ő akart, és hozzája menének. [Luk. 6,12. Máté 10,1.]
És választa tizenkettőt, hogy legyenek vele, kiket majd elküld tanítani.
És hatalmat ada nekik a betegségek gyógyítására és az ördögök kiűzésére.
És Simont nevezé Péternek,
és (választá) Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, és nevezé őket Boanergesznek, azaz, mennydörgés fiainak;
és Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddaeust, és a kánai Simont;
és az iskarioti Júdást, ki el is árulta őt.
És a mint hazamentek, ismét egybegyűle a sereg, úgy hogy csak kenyeret sem ehettek.
És mikor övéi ezt hallották, kimenének, hogy megfogják őt, mert azt mondák: megháborodott.
És az irástudók, kik Jerusalemből lejöttek vala, azt mondák: Belzebubja vagyon, és hogy az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. [Máté 9,34.]
És összehíván őket, példabeszédekben mondá nekik: Hogy űzheti ki sátán a sátánt?
A mely ország önmagában meghasonlik, nem állhat fenn az az ország.
És ha a ház önmagában meghasonlik, nem állhat fenn az a ház.
És ha a sátán önmaga ellen támad, meghasonlott, és nem állhat meg, hanem vége vagyon.
Senki sem ragadhatja el az erősnek edényeit, házába bemenvén, hanemha előbb megkötözi az erőst, és akkor dúlja föl házát. [Máté 12,29.]
Bizony mondom nektek, hogy megbocsáttatik az emberek fiainak minden bűn és káromlás, melyekkel káromkodnak; [Máté 12,31. Luk. 12,10.]
de ki a Szentlélek ellen káromkodik, nem lesz bocsánata, mindörökké, hanem örök vétek fogja terhelni. [Máté 12,32.]
Mert azt mondották: Tisztátalan lelke vagyon.
És eljövének az ő anyja és atyjafiai, és kinn állván, hozzája küldének, híván őt. [Máté 12,46. Luk. 8,19.
És a sereg körűle ül vala; és mondák neki: Ime anyád és atyádfiai ott kinn keresnek téged.
És felelvén nekik, mondá: Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai?
És körűltekintvén a körűle ülőkön mondá: Ime az én anyám és atyámfiai.
Mert a ki Isten akaratját cselekszi, az az én atyámfia és húgom és anyám.
Krisztus hasonlítja Isten országát a magvetőhöz, égő gyertyához, a fejlődő terményhez, a mustármaghoz. A háborgó tengert lecsendesíti.
És ismét tanítani kezde a tengernél; és nagy sereg gyűle hozzája, úgy hogy a hajóba menvén, a tengeren leült, az egész sereg pedig a tenger mellett a parton vala. [Máté 13,1.2. Luk. 8,4.]
És sokra tanítá őket példabeszédekben, és mondá nekik az ő tanításában:
Halljátok: Ime a magvető kiméne vetni. [Máté 13,3.]
És midőn vetett, némely mag az útfélre esék, és eljövén az égi madarak, megevék azt.
Némely pedig a köves helyekre esék, hol nem vala sok földe, és hamar kikele, mert nem vala mélyen a földben;
de a nap hőségében, kiége, s minthogy nem vala gyökere, elszárada.
És némely a tövisek közé esék, és felnővén a tövisek, elfojták azt, és termést nem ada.
És némely a jó földbe esék, és kikelvén és növekedvén, termést ada, és terme némely harmincz-, némely hatvan- és némely százannyit.
És mondá: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
És mikor maga volt, a tizenkettő, kik vele valának, kérdék őt a példabeszéd felől.
És mondá nekik: Nektek adatott tudni az Isten országa titkát; azoknak pedig, kik kivül vannak, minden példabeszédekben szól;
hogy látván, lássanak, és ne lássanak; hallván, halljanak, és ne értsenek; netalán megtérjenek, és nekik bűneik megbocsáttassanak.
És mondá nekik: Nem tudjátok e példabeszédet? s hogyan értetek meg majd minden példabeszédet?
A ki vet, igét vet.
Az útfélre esők, hol az ige vettetik, azok, kik mikor hallják, azonnal eljő a sátán, és elviszi az igét, mely az ő szivökbe vettetett.
Hasonlóképen melyek a köves helyekre vettetnek, azok, kik midőn hallják az igét, mindjárt örömmel veszik azt,
de magokban nincs gyökerök, hanem csak ideig tartók; azután ha szorongatás és üldözés támad az igéért, legottan megbotránkoznak.
Olyanok is vannak, melyek a tövisek közé vettetnek; ezek azok, kik az igét hallják,
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága, és egyebek megkivánása belopózván, elfojtják az igét, és gyümölcstelenné teszik. [Tim. I. 6,17.]
A jó földbe vettettek pedig azok, kik az igét hallják és beveszik, és teremnek némely harmincz-, némely hatvan-, némely százannyit.
És mondá nekik: Arra való-e a gyertya, hogy véka alá tétessék vagy az ágy alá? nem arra-e, hogy a tartóra tétessék? [Máté 5,15. Luk. 8,16. 11,33.]
Mert semmi sincs elrejtve, mi ki ne nyilatkoztassék; és semmi sem történik titokban, hanem hogy nyilvánosságra jőjön. [Máté 10,26. Luk. 8,17.]
A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
És mondá nekik: Jegyezzétek meg, a mit hallotok: A mely mértékkel mértek, visszaméretik nektek, felül is adatik nektek. [Máté 7,2. Luk. 6,38.]
Mert a kinek vagyon, annak adatik; a kinek pedig nincsen, a mije van is, elvétetik tőle. [Máté 13,12. 25,29. Luk. 8,18. 19,26.]
És mondá: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember magot vet a földbe.
És alszik és fölkel éjjel és nappal, és a mag kicsirázik és felnövekedik, a nélkül, hogy tudná.
Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes magot a kalászban.
És mihelyt a termény megérett, azonnal sarlót bocsát belé, mert elérkezett az aratás.
És mondá: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy micsoda példabeszédben példázzuk azt?
Mint a mustármag (olyan az), mely mikor a földbe vettetik, kisebb minden magnál, melyek a földön vannak; [Máté 13,31. Luk. 13,19.]
és miután elvettetett, felnő és nagyobb lesz minden növénynél, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak ellakhatnak.
És sok ilyen példabeszédben hirdeté nekik az igét, a mint hallhatták.
Példabeszéd nélkül pedig nem szóla nekik; de tanitványinak külön megfejte mindeneket.
És mondá nekik azonnap, midőn beesteledett. Menjünk által. [Máté 8,18.]
És elbocsátván a sereget, a hajóba vivék őt, a mint vala; és más hajók is valának vele.
És nagy szélvész lőn, és habokat vete a hajóba, úgy hogy megtelék a hajó. [Máté 8,24.]
Ő pedig a hajó hátúljában aluszik vala egy fejelen. És felkölték őt és mondák neki: Mester! nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
És fölkelvén, megfenyegeté a szelet, és mondá a tengernek: Hallgass, némúlj el! És megszűnék a szél, és nagy csendesség lőn.
És mondá nekik: Miért vagytok félénkek? még sincs-e hitetek? És nagy félelemmel félének, és mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy a szél és tenger engedelmeskednek neki?
Jézus egy ördöngösből egy sereg gonosz lelket űz ki, s megengedi ezeknek, hogy a sertésekbe menjenek, melyek a tengerbe rohannak; meggyógyít egy vérfolyásban szenvedő asszonyt, és Jairus meghalt leányát föltámasztja.
És átmenének a tengerszoroson a gerazenusok tartományába. [Máté 8,28. Luk. 8,26.]
És a mint ő kilépett a hajóból, azonnal eléje jöve a sírok közől egy ember tisztátalan lélekkel.
Kinek lakhelye a sírboltokban vala, és senki még lánczokkal sem kötözheté meg őt.
Mert többször volt már bilincsekkel és lánczokkal megkötözve, de a lánczokat elszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem szelídithette meg őt.
És éjjelnappal mindenkor a sírboltokban és hegyeken vala, kiáltozván és roncsolván magát kövekkel.
Látván tehát Jézust távolról, oda futa, és imádá őt,
és kiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, fölséges Istennek Fia! kényszerítlek téged az Istenre, ne gyötörj engem.
Mert azt mondotta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.
És kérdezé őt: Mi a neved? És mondá neki: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk.
És igen kéré őt, hogy ne űzze ki a tartományból.
Vala pedig ott a hegy körűl egy nagy nyáj sertés a legelőn.
És igen kérék őt a lelkek, mondván: Bocsáss minket a sertésekbe, hogy beléjök menjünk.
És azonnal megengedé nekik Jézus. És kimenvén a tisztátalan lelkek, a sertésekbe menének; és nagy rohammal a tengerbe rohanna a két ezerre menő nyáj, és megfúlának a tengerben.
A kik pedig azokat legeltették, elfutának, s ezt hirűl vivék a városba és mezőkbe. És kimenének látni, mi történt.
És Jézushoz jövének, és láták az ördögtől megszállottat ülni felöltözötten és ép ésszel; és megfélemlének.
És elbeszélék nekik, a kik látták vala, mi történt azzal, kiben az ördög volt, és a sertésekkel.
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el határaikból.
És midőn bement a hajóba, kezdé őt kérni, ki előbb az ördögtől gyötörtetett vala, hogy vele lehessen.
De Jézus ezt nem engedé meg, hanem mondá neki: Menj haza tieidhez, és hirdesd nekik, mily nagy dolgot cselekedett az Úr veled, és mint könyörűlt rajtad.
És elméne és kezdé hirdetni a tíz városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkozának.
És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengerszoroson, nagy sereg gyűle hozzája, és ő a tenger mellett vala.
És jöve a zsinagóga fejedelmei közől egy Jairus nevű; és látván őt, lábaihoz borúla. [Máté 9,18. Luk. 8,41.]
és igen kéré őt, mondván: Leányom immár halálán vagyon, jőj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyúljon, és éljen.
És elméne vele, és nagy sereg követé őt, és szorongatá őt.
És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig,
és sokat szenvedett a sok orvostól, és elköltötte mindenét, és mitsem használt, hanem még roszabbúl vala,
a mint Jézus felől hallott, a seregben hátúl méne, és az ő ruháját illeté;
mert azt mondá: Hogyha csak ruházatát illetem is, meggyógyúlok.
És azonnal megszűnt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyúlt a nyavalyától.
Jézus pedig azonnal észrevévén a belőle kiment erőt, a sereghez fordúla, mondván: Ki illeté ruházatomat?
És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg, és azt kérded: Ki illetett engem?
És körűltekinte, hogy lássa meg, ki azt cselekedte.
Az asszony pedig félvén és reszketvén, mivel tudta, mi történt rajta, eléjöve, és leborúlván előtte, megmonda neki mindent igazán.
Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj békével, és légy ment nyavalyádtól. [Luk. 7,50. 8,48.]
Míg ő szólott, jövének a zsinagóga fejedelmétől, mondván: Leányod már meghalt, minek fárasztod tovább a mestert?
Hallván pedig Jézus az igét, melyet szólottak, mondá a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higy.
És nem engedé meg egyébnek, hogy őt kövesse, hanem csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
És elérkezének a zsinagóga fejedelmének házába, és látá a tolongást, s mily nagyon sírnak és jajgatnak.
És bemenvén, mondá nekik: Mit búsúltok és sírtok? a leányzó nem halt meg, hanem aluszik.
És kineveték őt. Ő pedig kiutasítván mindnyájokat, magához vevé a leányzó atyját és anyját és a kik vele valának, és beméne, hol a leányzó fekszik vala.
És megfogván a leányzó kezét, mondá neki: Talita kúmi! mi így magyaráztatik: Leányzó! (mondom neked) kelj föl.
És azonnal fölkele a leányzó, és jár vala. Tizenkét esztendős vala pedig. És elálmélkodának nagy álmélkodással.
És igen megparancsolá nekik, hogy senki meg ne tudja ezt, és mondá, hogy enni adjanak neki.
Jézus megvettetik hazájában. Az apostolok küldetése. Keresztelő János fővétele. Jézus az öt kenyérrel és két hallal csodálatosan ötezret vendégel meg. Jézus a tengeren jár; az ő ruhájának érintése által sok beteg meggyógyúl.
És eltávozván onnét, hazájába méne; és tanítványai követék őt. [Máté 13,54. Luk. 4,16.]
És szombat lévén, a zsinagógákban kezde tanítani. És sokan hallván őt, csodálkozának tudományán, mondván: Honnan vette ez mindezeket? micsoda bölcseség ez, mely neki adatott? és ily csodák mikép történnek kezei által?
Nemde azon ács ez, Mária fia, Jakab és József, Júdás és Simon atyjafia? nemde itt nálunk vannak húgai is? És megbotránkozának őbenne. [Ján. 6,42.]
Jézus pedig mondá nekik: Nincs próféta tisztelet nélkül, hanem csak hazájában és házában és rokonságában. [Máté 13,57. Luk. 4,24. Ján. 4,44.]
És nem tehetett ott semmi csodát, hanem csak nehány beteget gyógyíta meg, kezeit rájok tévén.
És csodálkozék az ő hitetlenségökön, és eljárá a helységeket köröskörűl, tanítván.
És hivá a tizenkettőt, és kezdé őket kettőnkint küldeni, és hatalmat ada nekik a tisztátalan lelkeken. [Máté 10,1.]
És megparancsolá nekik, hogy semmit az útra ne vigyenek, hanem csak egy botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt az erszényben. [Máté 10,9.10.]
Hanem vonják fel saruikat, és ne öltözzenek két köntösbe. [Ap.cs. 12,8.]
És mondá nekik: Akárhol bementek a házba, ott maradjatok, míg onnan tovább nem mentek. [Máté 10,12.]
A kik pedig be nem fogadnak és nem hallgatnak titeket, kimenvén onnét, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságúl nekik. [Máté 10,14. Luk. 9,5. Ap.cs. 13,51.]
És kimenvén, hirdetik vala, hogy bűnbánatot tartsanak.
És sok ördögöt űzének ki, és sok beteget kenének meg olajjal, és meggyógyítának.
És meghallá ezt Heródes király (mert ismeretes lett az ő neve), és mondá: Keresztelő János támadott fel halottaiból, és azért munkálkodnak benne a csodaerők. [Máté 14,1.2. Luk. 9,7.]
Némelyek pedig azt mondák, hogy Illés; némelyek pedig azt mondák, hogy próféta, mint egy a próféták közől.
Hallván ezt Heródes, mondá: János, a kinek én fejét vétettem, az támadott fel halottaiból.
Tudniillik, ugyanez a Heródes elküldvén, megfogatá Jánost, és megkötözteté őt a tömlöczben Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségeért, kit elvett vala. [Luk. 3,19.]
Mert az mondotta János Heródesnek: Nem szabad neked bírnod testvéred feleségét. [Móz. III. 18,16.]
Heródiás pedig incselkedik vala utána, és meg akará őt ölni, de nem lehetett:
mert Heródes félé Jánost, tudván, hogy ő igaz és szent férfiú, és becsülé őt, és hallgatván rája, sokat cselekvék, és örömest hallgatá őt.
Azonban alkalmas nap adván magát elő, Heródes az ő születése napján lakomát szerze a fejedelmeknek és ezredeseknek és a galileai főembereknek.
És bemenvén Heródiás leánya tánczola, és megtetszék Heródesnek és az együtt letelepűlteknek, úgy hogy a király mondá a leánynak: Kérj tőlem a mit akarsz, és megadom neked.
És megesküvék neki: Bármit kérsz, megadom neked, haszintén országom felét is.
Ez kimenvén, kérdé anyjától: Mit kérjek? Amaz pedig mondá: Keresztelő János fejét.
Bemenvén tehát azonnal sietve a királyhoz, és kéré őt, mondván: Akarom, hogy mindjárt egy tálban add nekem keresztelő János fejét.
És elszomorodék a király; de az eskü és az együtt letelepűltek miatt, nem akará kedvét szegni,
hanem elküldvén a hóhért, parancsolá fejét egy tálban elhozatni. És fejét vevé a tömlöczben,
és elhozá fejét egy tálban, és adá azt a leánynak, és a leány adá anyjának.
Ezt hallván, eljövének tanítványai, és elvivék testét, és sírba tevék.
És az apostolok Jézushoz gyűlvén, megjelenték neki mind, a miket cselekedtek és tanítottak vala. [Luk. 9,10.]
És mondá nekik: Jertek külön egy puszta helyre, és pihenjetek meg egykevéssé. Mert sokan valának a jövők s menők, és enni sem vala idejök. [Máté 14,13. Luk. 9,10.]
És a hajóba szállván, egy puszta helyre menének külön. [Máté 14,13. Luk. 9,10.]
És láták őket elmenni, és megtudák ezt sokan, és gyalog minden városból összefutának oda, és megelőzék őket.
És kilépvén, látá Jézus a nagy sereget, és könyörűle rajtok, mert úgy valának, mint a juhok pásztor nélkül, és kezdé őket sokra tanítani. [Máté 9,36. 14,14.]
És mikor már nagy idő volt, hozzája menének tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő már elmúlt;
bocsásd el őket, hogy elmenvén a közel majorokba és falukba, vegyenek magoknak élelmet, melyet elköltsenek. [Luk. 9,12.]
És felelvén, mondá nekik: Adjatok ti enniök. És mondák neki: Menjünk, vegyünk kétszáz tízesen kenyeret, és adjunk enniök.
És mondá nekik: Hány kenyeretek vagyon? menjetek, nézzétek meg. És megtudván, mondák: Öt, és két halunk.
És parancsolá nekik, hogy mindnyájokat telepítsék le osztályok szerint a pázsiton. [Ján. 6,10.]
És letelepedének csoportokban százankint és ötvenenkint.
És vévén az öt kenyeret és két halat, föltekintvén az égre, megáldá, és megszegé a kenyereket, és adá tanítványinak, hogy azok elé tegyék; a két halat is elosztá valamennyinek.
És evének mindnyájan és megelégedének.
És a fölmaradt hulladékokból tizenkét tele kosarat szedének, és a halakból is.
Valának pedig, a kik ettek, ötezren, férfiak.
És azonnal kényszeríté tanítványait a hajóba szállani, hogy előtte menjenek át a tengeren, Betszaidába, míg ő elbocsátja a népet. [Máté 14,22.]
És elbocsátván őket, a hegyre méne imádkozni.
És a mint beesteledett, a hajó a tenger közepén vala, és ő egyedűl a parton.
És látván őket küszködni az evezésben (mert ellenkező szelök vala), az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok méne, járván a tengeren, és el akar vala mellettök menni. [Máté 14,25.]
Azok pedig látván őt a tengeren járni, rémnek vélék, és fölkiáltának.
Mert mindnyájan láták őt, és megháborodának. De mindjárt szóla hozzájok, és mondá nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.
És beméne hozzájok a hajóba, és megszűnék a szél. Azok pedig annál inkább álmélkodának magokban;
mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot, mert szivök el vala vakítva.
És mikor áthajóztak a tengeren, Genezaret földére jövén, kikötöttek. [Máté 14,34.]
És mihelyt kiszállottak a hajóból, azonnal megismerék őt.
És befutván azt az egész tartományt, kezdék ágyakban a betegeket körűlhordozni, a hol hallják vala őt lenni.
És akárhová ment a falukba, vagy majorokba, vagy városokba, az utczákra tevék a betegeket, és kérék őt, hogy ruhájának legalább csak szélét illethessék, és valahányan illeték őt, meggyógyúlának.
A farizeusok megróják Jézus tanítványait, hogy mosdatlan kézzel esznek. A farizeusok képmutatása és ferde tanítmányaik. Mi teszi az embert tisztátalanná. A kananei asszony. Jézus egy siketnémát gyógyít meg.
És hozzája gyülének a farizeusok és némelyek az írástudók közől, Jerusalemből jövén. [Máté 15,1.]
És midőn látták, hogy némelyek az ő tanítványai közől közönséges, azaz, mosdatlan kezekkel esznek kenyeret, megrovák őket. [Máté 15,2.]
Mert a farizeusok és mindnyájan a zsidók, hacsak gyakran nem mossák kezeiket, nem esznek, megtartván a vének hagyományát.
És a piaczról jövén sem esznek, míg meg nem mosdanak, és sok egyéb van, miknek megtartása meghagyatott nekik, a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosásai.
És kérdezék őt a farizeusok és irástudók: Miért nem járnak el tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Jól jövendölt Izaiás rólatok, képmutatókról, a mint irva vagyon: E nép ajakival tisztel engem, szíve pedig távol vagyon tőlem. [Izai. 29,13.]
Hiába tisztelnek pedig engem, tanítván emberi tudományt és parancsokat.
Mert elhagyván az Isten parancsolatát, az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosásait; és sok egyéb ezekhez hasonlót cselekesztek.
És mondá nekik: Valóban, megvetitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtartsátok. [Máté 15,3.]
Mert Mózes mondotta: Atyádat és anyádat tiszteljed. És: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. [Móz. II. 20,12. Móz. V. 5,16. Efez. 6,2. Móz. II. 21,17. Móz. III. 20,9. Péld. 20,20.]
Ti pedig azt mondjátok: Ha az ember mondja atyjának vagy anyjának: Korban (azaz, ajándék), mi tőlem fölajánltatik neked is használ:
elég; és nem engeditek, hogy egyebet cselekedjék atyjának vagy anyjának.
Meghiúsítván az Isten igéjét a ti hagyományotok miatt, melyhez ragaszkodtok, és sok ilyet cselekesztek.
És előhíván ismét a sereget, mondá nekik: Halljatok engem mindnyájan, és értsetek. [Máté 15,10.]
Semmi sincs az emberen kivül, mi beléje menvén, őt megfertőztethesse, hanem a mik az embertől származnak, azok fertőztetik meg az embert.
Ha kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
És midőn bement egy házba a seregtől, megkérdezék őt tanítványai a példabeszéd felől.
És mondá nekik: Hát ti is ily értetlenek vagytok? Nem értitek-e, hogy mindaz, mi kivülről megyen az emberbe, nem fertőztetheti meg őt,
mert nem megyen szivébe, hanem gyomrába ereszkedik, és az árnyékszékbe bocsáttatik, kitisztítván minden étket?
Mondá továbbá: hogy a mik az emberből kijőnek, azok fertőztetik meg az embert.
Mert belülről, az emberek szivéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
lopások, fösvénység, latorság, álnokság, szemtelenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság.
Ezen gonoszok mind onnan belülről származnak, és megfertőztetik az embert.
És onnan fölkelvén, Tírus és Szídon környékére indúla, és bemenvén egy házba, nem akará, hogy valaki tudja; de nem lehete titkon. [Máté 15,21.]
Mert mihelyt felőle hallotta egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vala, beméne, és lábaihoz borúla.
Az asszony pedig pogány vala szír-feníciai eredetű. És kéré őt, hogy az ördögöt űzze ki leányából. [Máté 15,25.]
Ő mondá neki: Hadd elégíttesenek ki először a fiak; mert nem jó elvenni a fiak kenyerét, és az ebeknek vetni.
Amaz pedig felele, és mondá neki: Úgy van, Uram! csakhogy a kölykök is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
És mondá neki: E beszédért menj el, ki ment az ördög leányodból.
És mikor haza ment, a leányzót az ágyon fekve találá, és hogy az ördög már kiment.
És ismét kimenvén Tírus határaiból, Szídonon által a galileai tengerhez jöve a tíz város határai közé.
És hozának neki egy siketnémát, és kérék őt, hogy tegye rája kezét. [Máté 9,32.]
És félrevivén őt a seregtől, annak füleibe bocsátá ujjait, és pökvén, illeté nyelvét,
és föltekintvén az égre, fohászkodék, és mondá neki: Effeta! azaz, nyilatkozzál meg!
És azonnal megnyilának fülei, és megoldaték az ő nyelvének kötele, és helyesen szól vala.
És megparancsolá nekik, hogy ezt valakinek meg ne mondják. De mennél inkább tiltá nekik, annál inkább hirdeték,
és annál inkább csodálkozának, mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókkát tette, és a némákat szólókká.
Jézus hét kenyérrel mintegy négyezer embert elégít meg. A farizeusok csodát kérnek. Jézus óvakodásra int a farizeusok és heródiánusok kovászától. Egy vakot meggyógyít. Péter vallomása. Jézus előre megmondja kínszenvedését, megdorgálja Pétert, ki őt ettől vissza akarja tartani, s keresztet és önmegtagadást hirdet.
Ama napokban, midőn ismét nagy sereg volt együtt, nem lévén mit enniök, egybehivá a tanítványokat, és mondá nekik: [Máté 15,32.]
Szánom a sereget, mert ime már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök.
És ha étlen bocsátom őket haza, elfogyatkoznak az úton, mert némelyek közőlük messzünnen jöttek.
És felelék neki az ő tanítványai: Honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel itt a pusztában?
És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok mondák: Hét.
És parancsolá a seregeknek, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, s hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, hogy eléjök tegyék, és a sereg elé tevék.
Kevés halacskájok is vala; azokat is megáldá, és eléjök hagyá tétetni.
És evének, és megelégedének; és a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedének föl.
Valának pedig, a kik ettenek, mintegy négyezren; és elbocsátá őket.
És azonnal hajóba szállván tanítványival, Dalmanuta tájára jöve.
És kimenvén a farizeusok, kezdének vele vetekedni, és jelt kérvén tőle az égből, kisérték őt. [Máté 16,1. Luk. 11,53.]
És felsóhajtván lelkében, mondá: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel e nemzedéknek.
És otthagyván őket, ismét a hajóba szálla, és a tengeren átkele.
És elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem vala nálok a hajóban. [Máté 16,5.]
És inté őket, mondván: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
Ők pedig töprenkednek vala magokban, mondván: Hogy kenyerünk nincsen.
Tudván ezt Jézus, mondá nekik: Mit töprenkedtek, hogy kenyeretek nincsen? Még sem veszitek észre, s nem értitek-e? mégis elvakult szivetek van-e?
Szemeitek lévén, nem láttok-e? és füleitek lévén, nem hallotok-e? És nem jut-e eszetekbe,
midőn az öt kenyeret ötezernek szegtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Tizenkettőt. [Márk 6,41. Ján. 6,11.]
És midőn a hét kenyeret négyezernek, hány kosár hulladékot szedtetek? Mondák neki: Hetet.
És mondá nekik: Miképen van az, hogy mégsem értetek?
És Betszaidába jövének, és egy vakot vezetének hozzája, és kérék őt, hogy illesse azt.
És kezét fogván a vaknak, kivezeté őt a faluból, és annak szemeire pökvén, s kezeit rátévén kérdé őt, ha lát-e valamit?
És nézvén, mondá: Látom járni az embereket, mint a fákat.
Azután ismét annak szemeire tevé kezeit, és látni kezde és meggyógyúla úgy, hogy tisztán láta mindent.
És házába küldé őt, mondván: Menj haza, és ha a faluba mégy, senkinek meg ne mondd.
És elméne Jézus és tanítványai Filep Cezareájának faluiba. És az úton kérdezé tanítványait, mondván nekik: Kinek tartanak engem az emberek? [Máté 16,13. Luk. 9,18.]
Ők pedig felelék neki, mondván: Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közől.
Akkor mondá nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Péter, mondá neki: Te vagy a Krisztus.
És meginté őket, hogy azt senkinek se mondják felőle. [Máté 16,20.]
És kezdé tanítani őket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől, főpapoktól és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
És ezen igét nyiltan beszélé. És fogván őt Péter, kezdé feddeni.
Ki megfordúlván, és tanítványira nézvén, megdorgálá Pétert, mondván: Hátra tőlem, ellenkező! mert nem érted, mik az Istenéi, hanem mik az emberekéi.
És egybehíván a sereget tanítványival együtt, mondá nekik: Ha ki engem akar követni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét, és kövessen engem. [Máté 10,38. 16,24. Luk. 9,23. 14,27.]
Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; a ki pedig életét elveszti érettem s az evangéliomért, megmenti azt. [Luk. 17,33. Ján. 12,25.]
Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri, és lelkének kárát vallja?
Vagy mit ad az ember váltságúl lelkéért?
Mert a ki szégyell engemet és igéimet e parázna és vétkes nemzedékben, az ember fia is szégyenleni fogja őt, mikor eljő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal. [Máté 10,33. Luk. 9,26. 12,9.]
És mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mignem meglátják az Istennek hatalommal jövő országát. [Máté 16,27.28. Luk. 9,27.]
Az Úr színe változása. Jézus Illés eljöveteléről beszél, megszabadít egy ördöngöst, ismétli jövendölését kínszenvedéseiről, megrója tanítványait a nagyravágyás miatt. Egy ördögűző, ki Jézust nem követte. A botránkoztatásról.
És hat nap múlva maga mellé vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és fölvivé őket egy magas hegyre külön, és szinében elváltozék előttök. [Máté 17,1. Luk. 9,28.]
És ruhái fényesek lőnek és igen fehérek, mint a hó, minő fehéret a festő nem állíthat elő a földön.
És megjelenék nekik Illés Mózessel, és szólának Jézussal. [Luk. 9,31.]
És felelvén Péter, mondá Jézusnak: Rabbi! jó nekünk itt lennünk; csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.
Mert nem tudja vala, mit mond, mivel fölötte megrettentek.
És felhő szálla le, megárnyékozván őket; és szózat jöve a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok.
És azonnal körültekintvén, senkit többé nem látának, hanem csak Jézust magokkal.
És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik, hogy senkinek se beszéljék, a miket láttak, hanem csak mikor az ember fia halottaiból föltámad. [Máté 17,9.]
És az igét magokban tarták, csak egymástól kérdvén, mi az: mikor halottaiból földámad.
És kérdezék őt, mondván: Miért mondják tehát a farizeusok és irástudók, hogy előbb Illésnek kell jőnie? [Malak. 4,5.]
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Illés, midőn előbb eljövend, helyreállít mindeneket; és a mint írva vagyon az ember fiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie. [Izai. 53,3.4.]
De mondom nektek, hogy Illés is eljött, (és azt cselekedték rajta, a mit akartak), a mint írva vagyon felőle. [Máté 17,12.]
És tanítványihoz jövén, nagy sereget láta körűlök, és az irástudókat velök vetekedve.
És az egész nép, a mint meglátta Jézust, elálmélkodék és megfélemlének, és eléje futván, köszönték őt.
És kérdé őket: Miről vetekedtek egymás között? [Luk. 9,38.]
És felelvén egy a seregből, mondá: Mester! hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. [Máté 17,14.]
Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették.
Ő pedig felelvén, mondá: Oh hitetlen nemzedék! meddig leszek nálatok? meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám.
És elhozák. És a mint meglátta őt, a lélek azonnal megháborítá; és a földre esvén, fetreng vala, tajtékozván.
És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől.
És gyakorta vetette őt tűzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörűlvén rajtunk.
Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hivőnek. [Máté 17,19.]
És azonnal fölkiáltván a gyermek atyja, könyhullatásokkal mondá: Hiszek, Uram! segíts az én hitetlenségemen.
És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj.
És fölkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lőn, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt.
Jézus pedig kézenfogva, fölemelé őt, és fölkele.
Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdék őt titkon: Miért nem űzhettük mi ki azt?
És mondá nekik: Ez a faj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által.
És onnan elindúlván, átmenének Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. .
Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. [Máté 17,21.]
Ők pedig nem érték az igét, de nem merék őt megkérdeni.
És jutának Kafarnaumba. Otthon lévén, kérdezé őket: Mit beszélgettetek az úton?
Ők pedig hallgatának, mivelhogy az úton egymással arról vetekedtek vala: Ki nagyobb közőlük? [Máté 18,1. Luk. 9,46.]
És elülvén, hivá a tizenkettőt, és mondá nekik: Ha ki első akar lenni, legyen mindenik között utolsó és mindenik szolgája. [Máté 20,26.27.]
És fogván egy gyermeket, közéjök állítá, s megölelvén őt, mondá nekik:
A ki egyet az ily gyermekek közől befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, ki engem küldött.
Felelé neki János, mondván: Mester! láttunk egyet a te nevedben ördögöt űzni, ki nem követ minket, és eltiltottuk őt. [Luk. 9,49.]
Jézus pedig mondá: Ne tiltsátok el őt; mert nincs, ki csodát tévén az én nevemben, egyhamar gonoszúl szólhasson felőlem. [Kor. I. 12,3.]
Mert a ki nincs ellenetek, mellettetek vagyon.
És ha valaki nektek italúl egy pohár vizet ad az én nevemben azért, hogy Krisztuséi vagytok: bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát. [Máté 10,42.]
És a ki megbotránkoztat egyet e bennem hivő kisdedek közől, jobb volna annak, ha malomkő köttetnék nyakára, és a tengerbe vettetnék. [Máté 18,6. Luk. 17,2.]
És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt; jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezed lévén, a gehennába jutnod, a kiolthatlan tűzre, [Máté 18,8. 5,30.]
hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik. [Izai. 66,24.]
És ha lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint két lábad lévén, a gehenna megolthatlan tüzére vettetned,
hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik.
Hogyha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked egy szemmel az Isten országába bemenned, mint két szemed lévén, a gehenna tüzére vettetned,
hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem alszik.
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
Jó a só; de ha a só ízetlen lesz, mivel adtok ízt annak? Legyen só bennetek, és békeség legyen közöttetek. [Máté 5,13. Luk. 14,34.]
A házasság felbonthatlansága. Jézus megáldja a kisdedeket; tanácsolja egy ifjúnak, hogy mindenét hagyja el; mondja, mily nehezen üdvözűl a gazdag; azoknak, kik mindenöket elhagyják, nagy jutalmat igér; kínszenvedéseiről beszél; megrója Zebedeus fiait a nagyravágyás miatt; Jerikónál egy vakot meggyógyít.
És onnan fölkelvén, Judea határaiba jöve a Jordánon túl; és ismét hozzája gyülekezék a sereg, és a mint szokta vala, ismét tanítá őket. [Máté 19,1.]
És hozzájárulván a farizeusok, kérdezék őt, kisértvén: Ha szabad-e a férfiúnak elbocsátani feleségét?
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Mit parancsolt nektek Mózes?
Kik mondák: Mózes megengedte váláslevél írása mellett az elbocsátást. [Móz. V. 24,1.]
Jézus pedig felelvén, mondá nekik: A ti szivetek keménysége miatt irta nektek e parancsot.
De a teremtés kezdetétől férfiúvá és asszonynyá teremtette őket az Isten. [Móz. I. 1,27.]
Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik. [Móz. I. 2,24. Máté 19,5. Kor. I. 7,10. Efez. 5,31.]
És ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettő, hanem egy test. [Kor. I. 6,16.]
A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.
És a házban tanítványai ugyanerről ismét kérdezék őt.
És mondá nekik: A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, házasságtöréssel vét ellene.
És ha az asszony elhagyja férjét, és máshoz megyen, paráználkodik.
És kisdedeket vivének hozzája, hogy illesse őket. A tanítványok pedig feddék az odavivőket. [Máté 19,13.]
Látván őket Jézus, nehezen vevé ezt, és mondá nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony mondom nektek, a ki nem fogadja Isten országát, mint a kisded, be nem megy abba. [Máté 18,3.]
És megölelvén őket, és kezeit rájok tévén, megáldá őket.
És a mint kiment az útra, eléje futván egyvalaki, térdhajtva kérdé őt: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? [Máté 19,16.]
Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten. [Luk. 18,19.]
Tudod a parancsokat: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne orozz; hamis tanúságot ne szólj; csalárdságot ne cselekedjél; atyádat és anyádat tiszteljed. [Móz. II. 20,13.]
Amaz pedig felelvén, mondá neki: Mester! mind megtartottam ezeket ifjúságomtól.
Jézus pedig rája tekintvén, megszereté őt, és mondá neki: Egy hijával vagy; menj a mid vagyon, mind add el, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben, azután jőj, kövess engem.
Ki megszomorodván ez igén, elméne bánkódva, mert sok jószága vala.
És körültekintvén Jézus, mondá tanítványinak: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon!
A tanítványok pedig álmélkodának az ő igéin. De Jézus ismét felelvén, mondá nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz a pénzben bízóknak Isten országába jutni!
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.
Azok annál inkább csodálkozának, mondván egymáshoz: Ki üdvözűlhet tehát?
És rájok tekintvén Jézus, mondá: Embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél; mert minden lehetséges az Istennél.
Erre Péter így szóla neki: Ime mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. [Máté 19,27. Luk. 18,28.]
Felelvén Jézus, mondá: Bizony mondom nektek: Senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy atyjafiait, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy földeit érettem és az evangéliomért,
a ki százannyit ne nyerjen most ez időben, házakat és atyafiakat és nővéreket, anyákat és fiakat és földeket, üldözésekkel együtt; és a más világon örök életet.
Sokan lesznek pedig elsőkből utólsókká, és utólsókból elsőkké. [Máté 19,30.]
Útban valának pedig, fölmenvén Jerusalembe, és előttök méne Jézus, és álmélkodva s félve követék őt. És magához vévén ismét a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának. [Máté 20,17. Luk. 18,31.]
Mert íme fölmegyünk Jerusalembe, és az ember fia elárultatik a papifejedelmeknek és irástudóknak és véneknek; és halálra kárhoztatják őt, és átadják a pogányoknak;
és megcsúfolják őt, és megpökdösik, megostorozzák és megölik őt, és harmadnapra föltámad.
És hozzá járulának Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester! akarjuk, hogy a mit kérünk, cselekedd meg nekünk. [Máté 20,20.]
Ő pedig kérdé tőlök: Mit akaratok, hogy cselekedjem nektek?
És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a te dicsőségedben.
Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e?
Azok pedig felelék neki: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, melylyel és megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni;
de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem a kiknek készíttetett.
És hallván ezt a tíz, boszankodni kezdének Jakabra és Jánosra.
Jézus pedig elészólítván őket, mondá nekik: Tudjátok, hogy azok, kik fejedelmekűl tenkintetnek a nemzeteknél, uralkodnak azokon, és hogy fejedelmeiknek rajtok hatalmok vagyon; [Luk. 22,25.]
de nem úgy van, tiközöttetek; hanem a ki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek;
és a ki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen;
mert az ember fia is, nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságúl sokakért.
És Jerikóba jövének. És kimenvén Jerikóból ő és tanítványai a nagy sokaság, Timeusnak fia, a vak Bartimeus, az útfélen ül vala, kéregetvén. [Máté 20,29. Luk. 18,35.]
Ki midőn meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
És sokan feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig még inkább kiáltá: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
És meghallván Jézus, parancsolá, hogy híják őt elé. És hivák a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj föl, hí téged.
Ki elveté ruháját, s felugorván, hozzája méne.
És megszólítván őt Jézus, kérdezé: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mondá neki: Rabboni! hogy lássak.
Jézus pedig mondá neki: Menj el, a te hited meggyógyított téged. És azonnal láta, és követé őt az úton.
Krisztus ünnepélyes bemenete Jerusalembe. Megátkoz egy terméketlen fügefát, megtisztítja a templomot, az erős hitről és bocsánatról beszél; a farizeusok kérdését kérdéssel torolja vissza.
És mikor közeledtek Jerusalemhez és Bethániához az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közől, [Máté 21,1. Luk. 19,29.]
és mondá nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon, és azonnal, a mint oda beértek, találtok egy megkötött vemhet, melyen emberek közől még senki sem ült; oldjátok el azt, és hozzátok el.
És ha valaki tőletek kérdezi: Mit míveltek? mondjátok, hogy az Úrnak szükséges. És azonnal ide ereszti azt.
És elmenvén, megtalálák a megkötött vemhet ottkinn az ajtó előtt a kettős úton; és eloldák azt.
És némelyek az ottállók közől mondák nekik: Mit míveltek, eloldván a vemhet?
S ők felelének nekik, a mint parancsolta vala Jézus, és elbocsáták nekik.
És vivék a vemhet Jézushoz, és rátevék ruháikat, és ő ráüle. [Ján. 12,14.]
Sokan pedig ruháikat elteríték az úton, némelyek pedig ágakat vágnak vala a fákról, és az útra hinték.
És a kik előlmennek és a kik követik vala őt, kiáltának, mondván: Hosanna! [Máté 21,9.]
Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hosanna a magasságban! [Zsolt. 117,26. Máté 21,9. Luk. 19,38.]
És beméne Jerusalembe a templomba. És körűlnézvén mindent, mikor már estére járt az idő, kiméne Bethániába a tizenkettővel.
És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezék.
És látván távolról egy leveles fügefát, oda méne, hogy ha valamit találna azon; de oda érkezvén, semmit egyebet nem talála leveleknél; mert nem vala ideje a fügének. [Máté 21,19.]
És szólván, mondá annak: Ezután rólad senki gyümölcsöt ne egyék mindörökké! S ezt hallák tanítványai.
És Jerusalembe jövének. És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni a templomban levő árusokat és vevőket, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá.
És nem engedé, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
És tanít vala, mondván nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házam imádság házának hivatik minden nemzeteknél? Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.
Hallván ezt a papifejedelmek és irástudók, arra törekvének, mikép veszthessék el őt; mert félnek vala tőle, mivel az egész sereg csodálkozék az ő tudományán.
És a mint beesteledett, kiméne a városból.
És midőn reggel átmentek, láták a fügefát, hogy tövéből elszáradott.
És megemlékezvén Péter, mondá neki: Rabbi! ime a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradott.
És felelvén Jézus, mondá nekik: Legyen hitetek az Istenben.
Bizony mondom nektek: hogyha valaki e hegynek mondja: Indúlj meg, és merűlj a tengerbe! és nem kétkedik szivében, hanem hiszi, hogy megtörténik mind a mit mond, megleszen neki. [Máté 21,21.]
Azért mondom nektek: Mindazt, mit imádkozván kértek, higyétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek. [Máté 7,7. 21,22. Luk. 11,9.]
És mikor fölálltok imádkozásra, bocsássátok meg, ha van valamitek valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben vagyon, megbocsássa nektek bűneiteket.
Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, sem bocsátja meg bűneiteket.
És ismét Jerusalembe jövének. És mikor a templomban járt, hozzája menének a főpapok és irástudók és vének, [Máté 21,23.]
és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed mindezeket? és ki adta neked e hatalmat, hogy ezeket cselekedjed?
Jézus pedig felelvén, mondá nekik: Én is egyet kérdek tőletek, feleljetek meg nekem, s akkor megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
János keresztsége mennyből volt-e vagy az emberektől? feleljetek meg nekem.
Azok pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd: Miért nem hittetek tehát neki?
Ha azt mondjuk: az emberektől; félünk a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.
És felelvén, azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Viszont Jézus mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Példabeszéd a gyilkos szőllőmívesekről és a szegletkőről. Az adópénz. A jámborok feltámadván, olyanok lesznek, mint az angyalok. A legnagyobb parancs. Krisztus Dávid fia és ura. A farizeusok szenteskedése. A szegény özvegy fillére.
És kezde nekik példabeszédekben szólani: Szőllőt ültete egy ember, és sövénynyel bekeríté, sajtó-gödröt ása, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne. [Izai. 5,1. Jerem. 2,21. Máté 21,33. Luk. 20,9.]
És elküldé a mívesekhez annak idején szolgáját, hogy a mívesektől beszedje a szőllőtermény részét.
De ezek megfogván őt, megverék, és üresen bocsáták el.
Ismét más szolgát külde hozzájok, s ennek fejét megsebesíték, és gyalázattal illeték.
És ismét mást külde, ezt is megölék; és többeket is, némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
Vala még egy igen kedves fia, végre azt küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat.
Azonban a mívesek mondák egymás között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és miénk lesz az örökség.
És megragadván őt, megölék, és kiveték a szőllőből.
Mit fog tehát a szőllő ura cselekedni? Eljő, és elveszti a míveseket, és a szőllőt másoknak adja.
Vagy nem olvastátok-e emez írást: A kő, melyet megvetettek az épitők, szeglet fejévé lőn. [Zsolt. 117,22. Izai. 28,16. Máté 21,42. Ap.cs. 4,11. Rom. 9,33. Péter I. 2,7.]
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
És szándékuk vala őt megfogni, de félének a seregtől; mert megértették, hogy rájok mondotta e példabeszédet. És ott hagyván őt, elmenének.
És küldének hozzája némelyeket a farizeusok és heródiánusok közől, hogy megfogják őt beszédében. [Máté 22,15. Luk. 20,20.]
Ezek eljövén, mondák neki: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy ne adjunk?
Tudván az ő álnokságukat, mondá nekik: Mit kisértetek engem? hozzatok nekem egy tízest, hadd lássam.
Azok tehát hozának. És mondá nekik: Kié ez a kép és a fölirás? Mondák neki: A császáré.
Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek. És csodálkozának fölötte. [Rom. 13,7.]
És hozzá jövének a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás; és kérdék őt, mondván: [Máté 22,23. Luk. 20,27.]
Mester! Mózes nekünk megírta: Hogy ha valakinek atyjafia meghal, és felesége marad, de fiakat nem hagy, akkor atyjafia vegye el annak feleségét, és támaszszon magzatot atyjafiának. [Móz. V. 25,5.]
Vala tehát hét testvér. Az első feleséget vőn, és meghala, nem hagyván magzatot.
És a második vevé el azt, és meghala, és ez sem hagya magzatot. És a harmadik hasonlóképen.
És elvevék az szintazonképen mind a heten, és nem hagyának magzatot. Mindezek után végre meghala az asszony is.
Föltámadáskor tehát, midőn feltámadnak, ki felesége leszen ezek közől? mert hétnek volt felesége.
És felelvén Jézus, mondá nekik: Nemde azért tévedtek, mivel nem tudjátok az irásokat, sem az Isten erejét?
Mert mikor halottaikból föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem lesznek, mint az angyalok mennyekben.
A halottak felől pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokor fölött miképen szólott neki az Isten, mondván: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?“ [Móz. II. 3,6. Máté 22,32.]
Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát igen tévedtek.
És oda járula egy az irástudók közől, ki hallotta vala őket vetekedni; és látván, hogy jól felelt amazoknak, kérdezé őt: Melyik az első minden parancsok között? [Máté 22,35.]
Jézus pedig felelé neki: Minden parancsok között legelső ez: Halljad Izrael! a te Urad Istened egy Isten. [Móz. V. 6,4.]
És szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat. [Móz. III. 19,18. Máté 22,39. Rom. 13,9. Gal. 5,14. Jakab 2,8.]
És mondá neki az irástudó: Jól vagyon, Mester! igazán mondottad, hogy egy az Isten, és nincs más őkivűle.
És hogy őt szeretni teljes szivből és teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és felebarátot, mint önnönmagát szeretni, nagyobb minden égő és egyéb áldozatoknál.
Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt, mondá neki: Nem messze vagy az Isten országától. És már senki sem meré őt kérdeni.
Azután szólván Jézus, mondá, tanítván a templomban: Miképen mondják az irástudók, hogy Krisztus Dávid fia?
Mert Dávid önmaga mondja a Szentlélek által: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. [Zsolt. 109,1. Máté 22,44. Luk. 20,42.]
Tehát Dávid önmaga mondja őt Urának, mimódon fia hát ő? És a nagy sereg örömest hallgatá őt. [Máté 23,1. Luk. 20,45.]
És mondá nekik az ő tanításában: Óvakodjatok az irástudóktól, kik szeretnek hosszú köntösben járni, és köszöntetni a piaczon,
és az első székeken ülni a zsinagógákban, és az első helyeken a vacsoráknál.
Kik megemésztik az özvegyek házait hosszú imádság színe alatt; ezek súlyosabb itélet alá esnek.
És ülvén Jézus a pénztár ellenében, nézi vala, miképen hányogat a sereg pénzt a tárba; és sok gazdag sokat hány vala. [Luk. 21,1.]
Oda jövén pedig egy szegény özvegy, bevete két kis fillért, mi egy negyedrész.
És egybehíván tanítványait, mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vetett mindazoknál, kik a pénztárba vetettek.
Mert mindazok abból vetettek, a mivel bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből, a mije volt, bele vetette minden vagyonát.
Krisztus jövendöl Jerusalem pusztulásáról s az utolsó itéletről; beszél a jelekről, melyek azokat megelőzik és éber vigyázatra int.
És midőn kiment a templomból, mondá neki egy az ő tanítványai közől: Mester! nézd minő kövek, és minő épűletek. [Máté 24,1.]
És felelvén Jézus, mondá neki: Látod-e mind e nagyszerű építményeket? Nem hagyatik itt kő kövön, mely le ne rontassék. [Luk. 19,44. 21,6.]
És midőn az olajfák hegyén ült a templommal átellenben, külön kérdék őt Péter és Jakab, János és András:
Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz jele, mikor mindezek teljesedni kezdenek?
És felelvén Jézus, így kezde nekik szólani: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket. [Efez. 5,6. Tessz. II. 2,3.]
Mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: hogy én vagyok; és sokat eltévelyítenek.
Mikor pedig halljátok a harczokat és harczi híreket, meg ne ijedjetek, mert szükség ezeknek megtörténni; de még nincs vége.
Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen, és földindúlás lesz helyenkint és éhség. Mindez csak kezdete a gyötrelmeknek.
Vigyázzatok pedig magatokra. Mert elárulnak titeket a gyülekezetekben, és a zsinagógákban meg fogtok veretni, s a helytartók és királyok elé állíttatni énérettem, bizonyságúl őnekik.
És minden nemzeteknél szükség előbb az evangéliomnak hirdettetni. [Máté 24,14.]
És mikor hurczolnak titeket, kézbe adván, eleve ne gondolkodjatok, mit szóljatok, hanem a mi azon órában adatik nektek, azt mondjátok; mert nem ti vagytok a szólók, hanem a Szentlélek. [Máté 10,19. Luk. 12,11. 21,14.]
Elárulja pedig a testvér testvérét halálra, és az atya fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halálra viszik őket.
És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért; a ki pedig mindvégig tűr, az üdvözűl.
Mikor pedig látjátok a pusztúlás utálatosságát ott állani, hogy nem kellene, – a ki olvassa, értse! – akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre; [Dán. 9,27. Máté 24,15. Luk. 21,20.]
és ki a héjazaton van, le ne szálljon a házba, és be ne menjen, hogy valamit elvigyen házából.
És ki a mezőn lesz, vissza ne térjen elvinni köntösét.
Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban.
Imádkozzatok pedig, hogy ez télben ne legyen.
Mert ama napokban oly szorongatás leszen, minő nem volt a teremtés kezdetétől, melyet Isten alkotott, mindeddig, nem is leszen.
És ha az Úr meg nem rövidítené ama napokat, egy ember sem szabadúlna meg; de a választottakért, kiket választott, megrövidíti ama napokat.
Akkor ha valaki nektek azt mondja: Ime itt a Krisztus, ime amott! ne higyétek. [Máté 24,23. Luk. 17,23. 21,8.]
Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták, és jeleket és csodákat tesznek, hogy eltévelyítsék, ha lehet, még a választottakat is.
Ti tehát vigyázzatok; ime eleve megmondottam nektek mindeneket.
Továbbá ama napokban e gyötrelem után, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot. [Izai. 13,10. Ezekiel 32,7.]
És az ég csillagai lehullanak, és az erők, melyek az egekben vannak, megindúlnak. [Joel 2,10.]
És akkor meglátják az ember fiát jőni a felhőkben nagy erővel és dicsőséggel.
És akkor elküldi angyalait és egybegyüjti választottait a négy szélről, a föld végétől az ég határáig. [Máté 24,31.]
A fügefáról pedig vegyetek példát. Midőn immár ága gyenge és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Úgy ti is, midőn ezeket látjátok történni, tudjátok, hogy közel van az ajtóban.
Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek.
Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Azt a napot azonban, vagy órát senki sem tudja, a mennyei angyalok sem, a Fiú sem, hanem csak az Atya.
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor lesz azon idő. [Máté 24,42.]
Mint amaz ember, ki messze útra menvén, elhagyá házát, és hatalmat ada szolgáinak minden dologra, és az ajtónállónak megparancsolá, hogy vigyázzon. [Máté 24,45.]
Vigyázzatok tehát, (mert nem tudjátok, mikor jő el a háznak ura, estve-e vagy éjfélkor, vagy kakasszókor vagy reggel),
hogy midőn hirtelen eljövend, ne találjon titeket aluva.
A mit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
Jézus élete ellen törnek. Jézus megkenetik. Júdás eltökéli magában, hogy őt elárulja. Jézus a húsvéti bárányt eszi tanítványival. Az új szövetségi szent vendégség szerzése. Jézus megjövendöli, hogy Péter őt megtagadja, tanítványai elhagyják. Jézus szorongása a kertben. Megfogatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja őt, de megsiratja bűnét.
Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalanok ünnepe, s a főpapok és irástudók arra törekvének, hogy őt megfogják álnoksággal, és megöljék.
Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között.
És mikor Bethániában volt a poklos Simon házában, és letelepedett, jöve egy asszony, alabastromedényben drága nárduszkenettel, és eltörvén az alabastromot, fejére önté. [Máté 26,6. Ján. 12,3.]
Némelyek pedig neheztelének magokban, és mondák: Mire való e kenetvesztegetés?
Mert e kenetet eladhatták volna háromszáz tízesen fölűl, és a szegényeknek oszthatták volna. És boszankodának rája.
Jézus pedig mondá: Hagyjatok békét neki. Miért vagytok bántására? Ő jócselekedetet tett velem.
Mert szegények mindenkor vannak veletek, és mikor akarjátok, jót tehettek velök; én pedig nem mindenkor vagyok veletek.
A mi tőle telt, megcselekedte; eleve megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom nektek: Valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére.
És iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, elméne a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja. [Máté 26,14.]
Kik hallván ezt, örűlének, és megigérék, hogy pénzt adnak neki. És módot keres vala benne, mint árulja el őt alkalmasan.
És a kovásztalanok első napján, mikor a húsvéti bárányt föláldozzák, mondák neki a tanítványok: Hova akarod, hogy menjünk, és elkészítsük ételedre a húsvétet? [Máté 26,17. Luk. 22,7.]
És elkülde kettőt tanítványai közől, és mondá nekik: Menjetek a városba, és elétek jő egy korsó vizet vivő ember; kövessétek őt,
és a hová bemegyen, mondjátok a ház urának, hogy a mester azt izeni: Hol van a vacsorahely, hol a húsvétet tanítványimmal elköltsem?
És ő mutat nektek egy nagy éttermet fölterítve, ott készítsetek nekünk.
És elmenvén tanítványai, a városba jutának, és úgy találák, a mint mondotta vala nekik, és elkészíték a húsvétet.
Beesteledvén pedig, eljöve a tizenkettővel. [Máté 26,20. Luk. 22,14.]
És midőn letelepedtek és evének, mondá Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem, ki velem eszik. [Ján. 13,21.]
Azok pedig elszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én-e?
És mondá nekik: Egy a tizenkettő közől, ki velem kezét a tálba mártja.
Az ember fia elmegy ugyan, a mint irva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember. [Zsolt. 41,10. Ap.cs. 1,16.]
És midőn evének, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megszegé és nekik adá, és mondá: Vegyétek, ez az én testem. [Máté 26,26. Kor. I. 11,24.]
És vévén a kelyhet, hálát adván, nekik adá, és ivának abból mindnyájan.
És mondá nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik.
Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom e szőllőtermésből az napig, midőn amaz újat iszom majd Isten országában.
És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
És mondá nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel; mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. [Ján. 16,32. Zakar. 13,7.]
De minekutána feltámadok, megelőzlek titeket Galileában.
Péter pedig mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem.
És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.
Ő pedig még inkább mondá: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a többiek is.
És jövének a majorba, melynek neve Getszemani. És mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg imádkozom. [Máté 26,36. Luk. 22,40.]
És maga mellé vévén Pétert és Jakabot és Jánost, kezde remegni és borzadni.
És mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várjatok itt, és viraszszatok.
És egykevéssé elébb menvén, a földre borúla, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez óra.
És mondá: Abba, Atyám! minden lehetséges neked, vedd el tőlem e poharat; de nem a mit én akarok, hanem a mit te.
És eljöve, és aluva találá őket. És mondá Péternek: Simon! alszol? nem viraszthattál egy óráig?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon beszédet mondván.
És visszatérvén, ismét aluva találá őket, (mert szemeik el voltak nehezedve), és nem tudták, mit feleljenek neki.
És eljöve harmadszor, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ime az ember fia a bűnösök kezeibe adatik.
Keljetek föl, menjünk; ime a ki engem elárul, közel vagyon.
És még midőn szólott, eljöve iskarioti Júdás, egy a tizenkettő közől, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, a főpapoktól és irástudóktól és vénektől. [Máté 26,47. Luk. 22,47. Ján. 18,3.]
Jelt adott vala pedig az áruló nekik, mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt, és vigyétek óvatosan.
És a mint eljött, mindjárt hozzájárula, mondván: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt.
Azok pedig rája veték kezeiket és megfogák őt.
Egy pedig a körűlállók közől kivoná kardját, és rácsapván a főpap szolgájára, elvágá annak fülét.
És felelvén Jézus, mondá nekik: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni.
Mindennap nálatok voltam, a templomban tanítván, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedni az irásoknak.
Akkor tanítványai elhagyván őt, mindnyájan elfutának. [Máté 26,56.]
Követi vala pedig őt egy ifjú, csupán gyolcsingbe öltözötten, és megfogák őt.
Ez pedig elvetvén a gyolcsot, mezítelen futa el tőlök.
És a főpaphoz vivék Jézust, és egybegyűlének mind a papok és irástudók és vének. [Máté 26,57. Luk. 22,54. Ján. 18,13.]
Péter pedig távolról követé őt be egész a főpap tornáczába, és a szolgákkal a tűzhöz ülvén, melegszik vala.
A főpapok pedig és az egész gyülekezet Jézus ellen tanúbizonyságot keresének, hogy őt halálra adják, és nem találának. [Máté 26,59.]
Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondának ellene; és nem voltak egyezők a bizonyságok.
És némelyek fölkelvén, hamisan tanúskodának ellene, mondván:
Mi hallottuk őt, hogy mondotta: Én elbontom e kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel épűl. [Ján. 2,19.]
És nem volt egyező az ő bizonyságuk.
És fölkelvén közepett a főpap, kérdezé Jézust mondván: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened mondanak?
Ő pedig hallgata, és semmit sem felele. Ismét kérdé őt a főpap, és mondá neki: Te vagy-e Krisztus, az áldott Istennek Fia?
Jézus pedig felelé neki: Én vagyok; és látni fogjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben. [Máté 24,30. 26,64.]
A főpap pedig megszaggatván ruháit, mondá: Minek kivánunk még tanúkat?
Hallottátok a káromlást; mit itéltek? Kik mindnyájan halálra méltónak itélék őt.
És kezdék némelyek őt pökdösni, orczáját befödni, és nyakon, csapdosni, és mondani neki: Találd el! És a szolgák arczúl verék őt.
És midőn Péter a tornáczban odalent vala, jöve egy a főpap szolgálói közől, [Máté 26,69. Luk. 22,56. Ján. 18,17.]
látván Pétert ott melegedni, s rája tekintvén, mondá: Te is a názáreti Jézussal valál.
Ő pedig tagadá, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácz elé; és szóla a kakas.
Azután ismét látván őt egy szolgáló, kezdé mondani a körűlállóknak: Ez is azok közől való. [Máté 26,71.]
Ő pedig ismét tagadá. És kevés vártatva megint az ott állók mondák Péternek: Bizonyára azok közől vagy, mert te is galileai vagy. [Luk. 22,59. Ján. 18,25.26.]
Ő pedig kezde átkozódni és esküdni: hogy nem ismerem azt az embert, kit mondotok.
És azonnal szóla ismét a kakas. És megemlékezék Péter az igéről, melyet mondott vala neki Jézus: Minekelőtte a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És kezde sírni. [Máté 26,75. Ján. 13,38.]
Az egész főtörvényszék egybegyűl. Jézus Pilátus előtt, kitől halálra itéltetik. Jézus tövissel koronáztatik és kicsufoltatik, halálra hurczoltatik és keresztre feszíttetik. Jézus halála és eltemettetése.
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel, irástudókkal s az egész gyülekezettel, megkötözvén Jézust, elvivék, és átadák Pilátusnak. [Máté 27,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28.]
És kérdezé őt Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, mondá neki: Te mondod.
És sokban vádolák őt a főpapok. [Máté 27,12. Luk. 23,2. Ján. 18,33.]
Pilátus pedig ismét kérdezé őt, mondván: Nem felelsz semmit? nézd, mennyiben vádolnak tégedet.
Jézus pedig többé semmit sem felele, úgy hogy csodálkozék Pilátus.
Az ünnepnapon pedig szokott vala nekik elbocsátani egyet a foglyok közől, a kit kértenek.
Vala pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázítókkal fogatott meg, s ki a lázadásban gyilkosságot cselekedett.
Fölmenvén tehát a sereg, kezdé kérni azt, mit nekik mindenkor megcselekedett.
Pilátus pedig felelé nekik és mondá: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
De a papifejedelmek arra lázíták a sereget, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
Pilátus pedig ismét felelvén, mondá nekik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem a zsidók királyával? [Máté 27,22. Luk. 23,14. Ján. 18,39.]
Azok erre ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Pilátus pedig mondá nekik: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának: Feszítsd meg őt!
Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek, elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadá nekik, hogy megfeszíttessék.
Ekkor a vitézek a tanácsház tornáczába vivék őt, és egybehívák az egész csoportot, [Máté 27,27. Ján. 19,2.]
és felöltözteték őt bíborba, és tövisből font koronát tőnek föl neki.
És kezdék üdvözölni őt: Üdvözlégy, zsidók királya!
És náddal verék fejét, és pökdösék őt, és térdet hajtván, imádák őt.
És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a bíbort, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
És kényszerítének bizonyos átmenő cirenei Simont, ki a majorból jő vala, Sándor és Rufus atyját, hogy vigye az ő keresztét.
És vivék őt Golgota helyére, mi magyarázva, agykoponyák helye.
És mirrhás bort adának neki inni, de nem fogadá el.
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit vigyen el.
Vala pedig három óra, mikor megfeszítették őt.
És az ő ügyének irása ez vala: A zsidók királya!
És ővele két latrot feszítének meg, egyikét jobbja felől, és másikát balkeze felől.
És beteljesedék az írás, mely azt mondja: És a gonoszok közé számláltatott. [Izai. 53,12.]
Az átmenők pedig káromlák őt, hajtogatván fejöket, és mondván: Hej! ki lerontod az Isten templomát és harmadnapra ismét fölépíted,
szabadítsd meg magadat, leszállván a keresztről.
Hasonlóképen a főpapok is csúfolván, az irástudókkal mondák egymásnak: Másokat megszabadított, önmagát nem szabadíthatja meg.
Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyünk. És a vele megfeszíttettek is szidalmazák őt.
És hat órától sötétség lőn az egész földön kilencz óráig.
És kilencz órakor felkiálta Jézus nagy szóval, mondván: Éloi! Éloi! lamma szabaktáni? minek magyarázata ez: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem? [Zsolt. 21,2. Máté 27,46.]
És némelyek a körűlállók közől, hallván ezt, mondák: Ime Illést híja.
Oda futván pedig egy, és szivacsot töltvén meg eczettel, és nádszálra tévén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok! lássuk, ha eljön-e Illés, hogy őt levegye.
Jézus pedig nagy szózatot adván, meghala.
És a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig.
Látván pedig a százados, ki átellenében áll vala, hogy így kiáltva meghalt, mondá: Valóban ez ember Isten Fia vala.
Valának pedig ott asszonyok is távolról nézvén, kik között vala Mária Magdolna, és Mária, a kisebbik Jakab anyja, és József anyja és Szalóme, [Máté 27,55.]
kik, mikor ő Galileában volt, követvén őt, szolgáltak neki, és sok más, kik vele együtt fölmentek vala Jerusalembe. [Luk. 8,2.]
És mikor már esteledett (mivelhogy készület vala, azaz, szombat előtti nap), [Máté 27,57. Luk. 23,50. Ján. 19,38.]
eljöve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várja vala Isten országát, és bátran beméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét.
Pilátus pedig csodálá, hogy immár meghalt. És híván a századost, megkérdezé őt, vajjon meghalt-e már?
És midőn értesűlt a századostól, Józsefnek ajándékozá a testet.
József pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, gyolcsba takará, és betevé őt a sírba, mely a kősziklában volt kivágva, és követ hengeríte a sír ajtajára.
Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hova téteték.
Jézus Krisztus feltámadása, mit angyal hirdet a szent asszonyoknak. Krisztus megjelen Mária Magdolnának, két tanítványnak az úton és a tizenegy apostolnak. Az apostolok küldetése. Krisztus mennybemenetele.
És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Szalóme, fűszereket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. [Máté 28,1. Luk. 24,1. Ján. 20,1.]
És korán reggel a hét első napján a sírhoz menének napfelköltekor.
És mondák egymásnak: Ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajáról?
És oda tekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve, mert igen nagy vala.
És bemenvén a sírba, látának egy ifjat ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémülének. [Máté 28,5. Ján. 20,12.]
Ki mondá nekik: Ne féljetek. A megfeszített názáreti Jézust keresitek: feltámadott, nincs itt; ime a hely, a hova tették őt.
De menjetek, mondjátok meg tanítványinak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, a mint mondotta nektek. [Márk 14,28.]
Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból; mert elfogta vala őket a rettegés és a félelem, és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Feltámadván pedig reggel a hét első napján, megjelenék először Mária Magdolnának, kiből hét ördögöt űzött vala ki. [Ján. 20,16. Luk. 8,2.]
Ez elmenvén, hirűl adá azoknak, kik vele voltak, kik szomorkodnak és sírnak vala.
Azok hallván, hogy él, és láttatott tőle, nem hivék.
Ezután pedig kettőnek közőlük, kik az úton mennek vala a majorba, megjelenék más alakban. [Luk. 24,13.]
Ezek is elmenvén, hírt adának a többinek, de ezeknek sem hivének.
Végre a letelepedett tizenegynek jelenék meg; és szemökre hányá hitetlenségöket és szivök keménységét, hogy azoknak, kik látták őt, miután feltámadott, nem hittek.
És mondá nekik: Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtménynek.
A ki hiszen, és megkereszteltetik, üdvözűl; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. [Ján. 3,18.36.]
Azokat pedig, a kik hisznek, ezen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, [Apost.cs. 16,18. 2,4. 10,46.]
kigyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, nem árt nekik; a betegekre kezeiket teszik, és meggyógyúlnak. [Ap.cs. 28,5.8.]
Az Úr Jézus tehát, miután szólott nekik, fölvéteték mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. [Luk. 24,51.]
Azok pedig elmenvén, tanítának mindenütt, az Úr velök együtt munkálkodván, és a beszédet megerősítvén a rákövetkező csodajelekkel.