NÁHUM JÖVENDÖLÉSE.
Náh 1
A mindenható igaz Isten megfenyíti az asszíriusokat. Az általok elnyomott Júdát megszabadítja.
Ninive terhe: az elcezei Náhum látomásának könyve.
Buzgólkodó az Isten, és boszúálló az Úr; boszúálló az Úr és nagy haragú; az Úr boszút áll ellenségein, és haragszik elleneire.
Az Úr béketűrő, de nagy erejű, és a bűnöst nem hagyja büntetlen. Az Úr a szélvészben jár, az ő utai a forgószélben, és lábainak pora a felleg.
Megdorgálja a tengert, és kiszárasztja azt, és a folyóvizet mind sivataggá teszi. Ellankad Bázán és Kármél, és a Libanon virága elhervad.
A hegyek megrendűlnek előtte, s a halmok elpusztúlnak; reszket a föld az ő színe előtt, a föld kereksége és mindnyájan, kik azon laknak.
Ki áll meg haragja előtt? és ki áll ellene haragja búsulásának? az ő haragja terjed, mint a tűz, és a kősziklák elolvadnak előtte.
Jó az Úr, és erősség a szorongatás napján, és ismeri a benne bízókat.
Vízáradás által véget vet ama helynek; és elleneit sötétség fogja üldözni.
Mit tusakodtok ti az Úr ellen? ő véget vet, s nem leszen kétszer nyomorúság.
Mert mint az egymásba fogódzó tövisek, olyanok a lakmározásban együtt ivók, megemésztetnek, mint a teljesen elszáradt pozdorja.
Tebelőled megyen ki, a ki gonoszt gondol az Úr ellen, törvényszegést forgatván elméjében.
Ezeket mondja az Úr: Ha teljes számmal lesznek, bármely sokan, mégis megnyíratnak és eltűnnek; megsanyargattalak téged, de nem sanyargatlak többé.
Mert most leveszem az ő vesszejét hátadról, és összetöröm, és köteleidet elszaggatom.
Tefelőled pedig azt parancsolja az Úr, hogy neved ne terjesztessék többé; a te istened házából kipusztítom a faragott és öntött bálványt, tensíroddá teszem, mert becstelen vagy.
Ime a hegyekben a békehirdető és békejelentő lábai; szenteld meg, Júda, ünnepeidet, és teljesítsd fogadásaidat; mert többé nem megy át rajtad a Beliál; mindenestül elveszett.
Ninive város elpusztúlása.
Feljő már a pusztító szemed láttára, ki őrt áll az ostrom fölött; nézzed az útat, erősítsd meg ágyékaidat, szedd össze minden erődet;
mert az Úr megfizet a Jákobon tett kevélységért, valamint az Izraelen tett kevélységért; mivel a pusztítók szétszórták őket, és csemetéiket megrongálták.
Az ő bajnokai paizsa tüzes, harczos férfiai vörös ruhájuak; tüzesek a szekér gyeplői az ő készűlete napján, s a szekérvezetők nyugodtak.
Az útakon összezavarodnak a szekerek, összeütköznek az utczákon; kinézésök, mint a szövétneké, mint a futosó villámlásé.
Megemlékezik bajnokairól, kik utaikra rohannak; sietve mennek föl annak kőfalaihoz, és ott kész az oltalom.
A folyóvizek kapui nyitva vannak, és a templom földig lerontatott.
És a hadinép fogságra vitetik; és szolgálói elhajtatnak, zokogva, mint a galambok, keseregve sziveikben.
És Ninive tele volt vízzel, mint a halastó, hanem ők elfutottak; álljatok meg, álljatok meg! de nincs, ki visszatérjen.
Ragadozzátok el az ezüstöt, ragadozzátok el az aranyat; nincs vége a gazdagságnak minden kivánatos edényekben.
Széthányatott, elkapdostatott és elszaggattatott; a szivek ellankadnak, a térdek reszketnek, a vesék mind elerőtlenedtek, és mindnyájok orczája, mint a fazék feketesége.
Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlánkölykök táphelye, hová az oroszlán járt és az oroszlán kölyke, hogy bemenjen oda, és nem volt, ki elrettentse?
Az oroszlán elegendőt ragadozott kölykeinek, és ölt nőstényoroszlánainak; tele hordta prédával barlangjait, és fekvőhelyét ragadománynyal.
Ime én a te ellened, úgymond a seregek Ura; megégetem szekereidet, míg füstbe mennek, és ifjú oroszlánaidat fegyver emészti meg, és kiírtom a földről ragadományodat, és nem hallatik többé a te követeid szava.
Ismételt jövendölés Ninive pusztulásáról.
Jaj neked, vérszopó város! mely rakva vagy minden csalással és erőszakkal; s nem hagysz föl a ragadozással!
Ime az ostor pattogása, és a gyors kerekek zörgése, a ló nyeritése, a szekerek robogása és a lovasok közeledése.
A kard tündöklik, a dárda villog, nagy a megöltek sokasága, mely rakásra hull; nincs száma a holttesteknek, és a hullákra omlanak,
a szép és kedvelt paráznaszemély sok paráználkodása miatt, a bűbájos miatt, ki eladta a nemzeteket paráznaságaival, és a nemzetségeket bűbájosságaival.
Ime én a te ellened, úgymond a seregek Ura Istene; felfödözöm szégyenségedet a te orczád előtt, megmutatom a nemzeteknek mezítelenségedet, és az országoknak gyalázatodat.
Undokságot hányok rád, gyalázattal illetlek, és példáúl teszlek téged.
És leszen, hogy mindaz, ki téged lát, visszalép tőled, és azt mondja: Elpusztúlt Ninive! Ki csóválja fejét fölötted? honnét keressek vigasztalót neked?
Vajjon jobb vagy-e te a népes Alexandriánál, mely a folyóvizek között fekszik, vizekkel körűlvéve, melynek gazdagsága a tenger, falai a vizek?
Szerecsenország volt annak erőssége, és Egyiptom és más számtalanok; Afrika és a líbiaiak voltak a te segítséged.
De az is számkivetésbe vitetett fogságra; kisdedei földhöz verettek minden utczaszegleten, az ő nemeseire sorsot vetettek, és főemberei mind békókba szegeztettek.
Igy te is megrészegíttetve utálatos leszesz, és segítséget fogsz kérni az ellenségtől.
Minden erősségeid, mint a fügefák az ő koránérő fügéikkel; ha megrázatnak, az evő szájába esnek.
Ime a te néped tebenned, mint az asszonynép; ellenségeidnek fölnyittatnak a te földed kapui, tűz emészti meg záraidat.
Meríts bár vizet magadnak a megszállásra, építsd föl erősségeidet, menj a sárba, taposd azt, és gyúrván csinálj téglát.
Ott mégis elpusztít téged a tűz, elveszít a fegyver, megemészt téged, mint a cserebogár; gyűlj bár össze, mint a cserebogár, és sokasodjál meg, mint a sáska.
Több volt a te kereskedésed az ég csillagainál, de most mint a cserebogár kiterjeszkedik, és elröpűl.
Őreid, mint a sáskák, és kisebbjeid, mint a sáskák sáskái, melyek a sövényen ülnek le a hideg időben; de ha fölkel a nap, elröpűlnek, és nem ismerhető meg helyök, a hol voltak.
Szunnyadoznak a te pásztoraid, Asszíria királya! el vannak temetve fejedelmeid; néped a hegyeken lappang, és nincs, ki egybegyüjtse.
Nem titok a te romlásod, igen gonosz a te sérved; mindazok, kik híredet hallják, kezöket összecsapják terajtad; mert kire nem hatott át valaha a te gonoszságod?