NEHEMIÁS, VAGY EZDRÁS MÁSODIK KÖNYVE.
Neh 1
Nehemiás könyörgése Izrael fiaiért.
Nehemiásnak, Helkia fiának igéi. És lőn Kazleu havában a huszadik évben, hogy én Szúza városában valék.
És eljöve Hanani, atyámfiai egyike, ő és férfiak Júdából; és kérdezém őket a zsidók felől, kik megmenekedtek és megmaradtak a fogságból, és Jerusalemről.
És mondák nekem: A kik megmaradtak és meghagyattak a fogságból ott a tartományban, nagy inségben és gyalázatban vannak; és Jerusalem kőfala széthányatott, és kapui megégettettek tűz által.
És midőn hallottam az ilyen igéket, leülék, sirván és keseregvén, sok napig böjtölék és imádkozám a menny Istenének színe előtt,
És mondám: Kérlek, Uram, mennynek erős, nagy és rettenetes Istene! ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot azokkal, kik téged szeretnek és megtartják parancsaidat; [Dániel 9,4.]
legyenek füleid figyelmesek és szemeid nyitvák, hogy meghallgasd a te szolgád imádságát, melylyel ma imádkozom előtted éjjel és nappal Izrael fiaiért, a te szolgáidért; és vallást teszek Izrael fiainak bűneiért, melyekkel vétkeztek ellened; én és atyám háza vétkeztünk.
Hiúság által elcsábittattunk, és nem tartottuk meg parancsodat és szertartásaidat és itéleteidet, melyeket parancsoltál Mózes szolgádnak.
Emlékezzél meg az igéről, melyet Mózes szolgádnak parancsoltál, mondván: Ha vétkeztek, én elszélesztelek titeket a népek közé;
de ha megtértek hozzám, és megtartjátok parancsaimat és megcselekszitek azokat, ha szintén az ég határaihoz visznek is, egybegyüjtelek onnan titeket, és visszahozlak azon helyre, melyet arra választottam, hogy ott lakjék az én nevem.
Ezek a te szolgáid és néped, kiket megszabadítottál nagy erősségeddel és hatalmas kezed által.
Kérlek, Uram, legyen a te füled figyelmes szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, kik félni akarják nevedet, és igazgasd szolgádat ma, és adj irgalmasságot neki e férfiú előtt. – Én pedig a király pohárnoka valék.
Nehemiás fölhatalmazást és leveleket nyer Jerusalem fölépitésére.
Lőn pedig Nizan havában, Artaxerxes király huszadik esztendejében, bor vala előtte; én fölvevém a bort, és a királynak adám; és mintegy beteg valék orczája előtt.
És mondá nekem a király: Arczod miért szomorú, holott nem látlak téged betegnek? ez nincsen hiába, hanem szivedben, nem tudom, mi baj vagyon. És fölötte nagy lőn félelmem,
és mondám a királynak: Király, örökké élj! Hogy ne szomorkodnék orczám, holott a város, atyáim sirjainak háza elpusztúlt, és kapui megégtek tűz által.
És mondá nekem a király: Mi a te kivánságod? És imádám a menny Istenét,
és mondám a királynak: Ha jónak látja a király, és ha szolgád kedves a te szined előtt, bocsáss el engem Júdeába, atyáim sírjainak városába, hogy fölépitsem azt.
És mondá nekem a király és királyné, ki mellette ül vala: Mennyi ideig tart utad, és mikor jösz vissza? És tetszék a király színe előtt, és elbocsáta engem; és időt rendelék neki.
És mondám a királynak: Ha jónak látja a király, adjon nekem leveleket a folyóvizen túli tartomány fejedelmeihez, hogy vigyenek át engem, mig Júdeába jutok;
és levelet Azafhoz, a királyi erdő őréhez, hogy nekem fákat adjon, melyekkel befödhessem a ház tornyának kapuit és a város falait, és a házat, melybe menendő vagyok. És a király nekem mindent megada az én Istenemnek hozzám való jó keze szerint.
És elmenék a folyóvizen túli tartomány fejedelmeihez, és átadám nekik a király leveleit. Küldött vala pedig a király velem a vitézekből hadnagyokat és lovagokat.
És meghallá a horoni Szanaballát és Tóbiás, az ammanita szolga, és megszomorodának nagy keserüséggel, hogy ember jött, ki Izrael fiainak előmenetelét keresi.
És Jerusalembe jutván, ott valék harmadnapig;
és fölkelék éjjel, és velem a nehány férfiú, és senkinek sem jelentém meg, mit adott szivembe az Isten, hogy cselekedjem Jerusalemben; barom sem volt velem, csak az oktalan állat, melyen ülök vala.
És kimenék a völgy kapuján éjjel, és a sárkány kútja ellenébe és a szemét-kapuhoz, szemlélvén Jerusalem romlott falát és a tűztől megemésztett kapuit.
És átmenék a kút kapujához, és a király vízcsatornájához és nem volt helye a baromnak, melyen ülök vala, hogy átmehetett volna.
És fölmenék a patakon éjjel, és megszemlélém a falakat, és visszatérvén, a völgy kapujához jövék, és visszamenék.
A birák pedig nem tudták, hova mentem, vagy mit cselekedtem én; de a zsidóknak is és a papoknak és főembereknek, biráknak és a többieknek, kik az épületet csinálják vala, mindaddig semmit ki nem jelentettem.
És mondám nekik: Ti tudjátok a nyomorúságot, melyben vagyunk; mert Jerusalem elpusztúlt, és kapui tűzzel emésztettek meg; jertek, épitsük föl Jerusalem kőfalait, és ne legyünk többé gyalázatúl.
És megjelentém nekik, hogy Istenem jó keze van velem, és a király beszédeit, melyeket nekem mondott, és szólék: Keljünk föl és épitsünk. És kezeik megerősödtek a jóban.
Meghallák pedig ezt a hóroni Szanaballát és Tóbiás, az ammanita szolga, és az arabs Gósem, és kicsúfolának minket, és lenézvén, mondák: Mi dolog ez a mit cselekedtek? Vajjon a király ellen üttök-e pártot?
És szólék hozzájok, és mondám nekik: A menny Istene, ő segít minket, és mi szolgái vagyunk; keljünk föl és épitsünk: nektek pedig nincs részetek és igazotok és emléketek Jerusalemben.
Jerusalem falai, kapui és tornyai fölépítetnek.
És fölkele Eliaszib, a főpap, és az ő papatyjafiai, és fölépíték a nyáj kapuját; meg is szentelék azt, és fölállíták annak szárnyait, és a száz könyöknyi toronyig szentelék meg azt, Hanáneel tornyáig.
És ő mellette építének a jerikói férfiak, és mellette építe Zakur, Amri fia.
A halak kapuját pedig Asznaa fiai épiték, ők födék be azt, és fölálliták annak szárnyait és lakatait és zárait. És ezek mellett építe Marimut, Uriásnak, Akkus fiának fia.
És mellette építe Moszollám, Barakiásnak, Meszezebel fiának fia; és ezek mellett építe Szádok, Baana fia.
És mellettök építének a tekuaiak; de a főemberek közőlük nem hajták nyakokat az ő Urok munkája alá.
És a régi kaput fölépíték Fázea fia, Jojada, és Beszodia fia, Moszollám; ők födék be azt, és fölálliták annak szárnyait és lakatait és zárait.
És ezek mellett építének a gábaoni Meltiás és a meronati Jádon, a gábaoni és maszfai férfiak a fejedelemért, ki a folyóvizen túli tartományban vala.
És őmellette építe Araia fia, Eziel, az aranyműves; és mellette építe Ananiás, a fűszerárus fia; és meghagyák Jerusalemet a széles utcza kőfaláig.
És mellette építe Rafaia, Húr fia, Jerusalem egy részének fejedelme.
És mellette építe Jedaia, Haromaf fia, az ő háza ellenében; és mellette építe Hattus, Haszebonia fia.
Egyik városrész felét fölépíté Melkiás, Herem fia, és Haszub, Fahat-Moáb fia, és a kemenczék tornyát.
És mellette építe Szellum, Alohes fia, Jerusalemben egyik városrész felének fejedelme, ő és leányai.
És a völgy kapuját fölépíté Hanun, és Zanoe lakói; ők építék azt, és fölálliták annak szárnyait, lakatait és zárait, és ezer könyöknyit a kőfalban a szemét kapujáig.
És a szemét kapuját fölépíté Melkiás, Rekab fia, Betakáram városrész fejedelme; ő építé azt, és fölállitá annak szárnyait és lakatait és zárait.
És a kút kapuját fölépíté Szellum, Kolhoza fia, Maszfa falujának fejedelme; ő építé azt és befödé, és fölállitá annak szárnyait és lakatait és zárait, és a Siloe halastó falait a király kerténél, és egész a lépcsőkig, melyek Dávid városából leereszkednek.
Utána építe Nehemiás, Azbok fia; a Betszur városrész felének fejedelme, Dávid sírja ellenében való helyig, és a halastóig, mely nagy munkával építtetett, és az erősek házáig.
Utána a leviták építének, Rehum, Benni fia; utána építe Hazebiás, Ceila városrész felének fejedelme, az ő városrészében.
Utána építének az ő atyjokfiai, Bávai Enadad fia, Ceila felének fejedelme;
és fölépíté mellette Józue fia, Áser, a maszfai fejedelem, a másik részt, az igen erős szeglet fölmenetének ellenében.
Utána a hegyen Zakai fia, Aaruk, a másik részt építé a szeglettől Eliaszib főpap házának kapujáig.
Utána Merimut, Uriásnak, Hakkus fiának fia építé föl a másik részt, Eliaszib háza kapujától Eliaszib háza végeig.
És utána építének a papok, a Jordán mezőségéről való férfiak.
Utána építe Benjamin és Haszub az ő háza ellenében; és utána építe Azariás, Maasziának, Ananiás fiának fia, az ő háza ellenében.
Utána Henadad fia, Bennui építé a másik részt, Azariás házától a hajlásig és a szegletig.
Ózi fia, Fálel a hajlás és torony ellenében építe, mely kitűnik a király magas házából, azaz a tömlöcz tornáczában; utána Fadaia, Fárosz fia.
A natineusok pedig Ofelben laknak vala a vizek kapujáig napkeletre, és a toronyig, mely kitűnik vala.
Utána a tekuaiak építék a másik részt átellenben, a nagy és kitűnő toronytól a templom kőfaláig.
Felűl pedig a lovak kapujától a papok építének, kiki az ő háza ellenében.
Utánok építe Szádok, Emmer fia, az ő háza ellenében. És utána építe Szekeniás fia, Szemmaia, a napkeleti kapu őre.
Utána építé Szelemia fia, Hanania, és Szelef hatodik fia, Hánun, a másik részt; utána építe Barakiás fia, Moszollám, az ő tárháza ellenében. Utána építe Melkiás, az aranyműves fia, a natineusok és zsibvásárosok házaig, az itéletkapu ellenében, és a szegletteremig.
És a szegletterem és nyájkapu között az aranyművesek és kereskedők építének.
Az épités sok akadály mellett is folytattatik.
Lőn pedig, midőn meghallotta Szanaballát, hogy épitjük a kőfalat, igen megharaguvék, és nagyon fölindúlván, csúfolá a zsidókat,
és mondá atyjafiai előtt és a szamaritánusok sokasága előtt: Mit mívelnek az erőtlen zsidók? Igy hagyják-e őket a népek? Áldozni fognak-e, és elvégzik-e egy nap? Vajjon készíthetnek-e köveket a porhalmokból, melyek megégtenek?
De a mellette lévő ammanita Tóbiás is mondá: Hadd épitsenek; ha fölmenend a róka, átugorja az ő kőfalokat.
Halljad, mi Istenünk! mert megvetettek lettünk; forditsd fejökre a gyalázatot, és add őket megvetésre a rabság földén.
Ne födözd el gonoszságukat, és vétkök orczád előtt ne töröltessék el, mert kinevették az épitőket.
Épitettük tehát a falat, és egészen egymásba foglaltuk felerészeig; és a nép szive föl volt inditva a dolgozásra.
Lőn pedig, midőn meghallotta Szanaballát és Tóbiás, az arabsok és ammaniták és azotusiak, hogy bevakoltattak Jerusalem falának hasadékai, és hogy a romlások berakatni kezdettek, igen megharaguvának.
És összegyűlének mindnyájan egyetemben, hogy eljőjenek és hadakozzanak Jerusalem ellen, és cselt vetének.
És imádkozánk a mi Istenünkhöz, és a kőfalra őröket állitánk ellenök éjjel és nappal.
Mondá pedig Júdás: Megfogyatkozott a teherhordó ereje, és igen sok az omladékföld, és mi nem épithetjük a kőfalat.
És mondák a mi ellenségeink: Ne tudják, észre se vegyék, miglen közéjök megyünk, és megöljük őket, és elhagyassuk a munkát.
Lőn pedig, eljövén a zsidók, kik mellettök laknak vala, és megmondván nekünk tízszer is minden helyekről, a honnan hozzánk jöttek,
a népet elhelyezém a kőfal mögé köröskörűl rendbe kardjaikkal, dárdáikkal és kézíjakkal.
És eltekinték, és fölkelvén, mondám a főembereknek és biráknak és a község többi részének: Ne féljetek tőlök. A nagy és rettenetes Úrról emlékezzetek meg, és hadakozzatok atyátokfiaiért, fiaitokért és leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért.
Lőn pedig, midőn ellenségeink meghallották, hogy hirűl adatott nekünk, meghiúsítá Isten az ő tanácsukat. És mindnyájan visszatérénk a kőfalakhoz, kiki az ő munkájára.
És lőn az naptól kezdve, hogy fele része azon ifjaknak folytatá a munkát, és fele kész vala a harczra, dárdákkal és pajzsokkal, kézíjakkal és pánczélokkal, és a fejedelmek azok után voltak Júda minden házában,
kik a kőfalon építvén és terhet hordván, egyik kézzel munkát tesznek, másikkal a kardot tartják vala;
mert minden épitőnek kard vala felkötve oldalára. És épitének, harsonával zengvén mellettem.
És mondám a főembereknek és biráknak és a község többi részének: Az épűlet nagy és széles, és mi a kőfalon messze váltunk el egyikünk a másiktól;
a mely helyen tehát hallandjátok a harsona zengését, oda fussatok hozzánk; a mi Istenünk hadakozni fog érettünk.
És mi magunk tegyük a munkát, és fele részünk tartson dárdákat hajnal hasadtától mig a csillagok föltűnnek.
Az időben mondám még a népnek: Kiki az ő szolgájával maradjon Jerusalemben, hogy fölváltsanak éjjel és nappal a munkálkodásban.
Én pedig és atyámfiai, szolgáim és az őrök, kik utánam valának, nem vetettük le ruháinkat; kiki csak a mosdásra vetkezvén le.
Az uzsoráskodás megszüntetése.
És nagy kiáltása lőn a népnek és feleségeiknek zsidó atyjokfiai ellen.
Mert valának, kik mondák: A mi fiaink és leányaink igen sokan vannak; vegyünk az ő árukon gabonát, és együnk, hogy éljünk.
És valának, kik mondák: Mezeinket és szőlőinket és házainkat adjuk zálogba, és vegyünk gabonát az éhségben.
És mások mondák: Vegyünk pénzt kölcsön a király adójára, és adjuk oda mezeinket és szőlőinket.
És most mint atyánkfiainak testei, olyanok a mi testeink is; és mint az ő fiaik, olyanok a mi fiaink is. Ime mi szolgálat alá adjuk fiainkat és leányainkat, és leányaink közől szolgálók vannak, és nincsen a mivel megválthatnók; és mezeinket és szőlőinket mások bírják.
És igen megharaguvám, midőn hallottam az ő kiáltásukat ez igék szerint;
és gondolkodám szivemben, és megfeddém a főembereket és birákat, és mondám nekik: Uzsorát vesztek-e atyátokfiaitól? és nagy gyülést gyüjték ellenök,
és mondám nekik: Mi, a mint tudjátok, tehetségünk szerint kiváltottuk zsidó atyánkfiait, kik eladattak vala a pogányoknak: ti pedig eladjátok atyátokfiait, hogy mi kiváltsuk őket? És hallgatának, nem tudván mit felelni.
És mondám nekik: Nem jó dolog, a mit cselekesztek; miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne szidalmaztassunk pogány ellenségeinktől?
Én is és atyámfiai és szolgáim soknak adtunk kölcsön pénzt és gabonát; ne kivánjuk azt vissza, közakarattal engedjük el az adósságot, melylyel tartoznak nekünk.
Adjátok vissza nekik ma mezeiket és szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; sőt inkább a pénz, gabona, bor és olaj századát is, melyet rajtok szoktatok venni, adjátok meg helyettök.
És mondák: Visszaadjuk és semmit sem kérünk tőlök, és úgy cselekszünk, a mint szólasz. És eléhivám a papokat, és megesketém őket, hogy a szerint cselekedjenek, a mint mondottam.
Azonfölűl kirázám az én keblemet, és mondám: Igy rázzon ki az Úr minden férfiút, a ki nem teljesíti ez igét, az ő házából és munkáiból, igy rázassék ki, és legyen üres. És mondá az egész sokaság: Amen! És dicsérék az Istent. Úgy cselekvék tehát a nép, a mint meg vala mondva.
Az naptól pedig, melyen megparancsolta nekem a király, hogy legyek fejedelem Júda földén, Artaxerxes király huszadik esztendejétől harminczkettedik esztendejéig, tizenkét esztendeig, én és atyámfiai, az élelmet, mely a fejedelmeknek szokott adatni, nem ettük;
mert az első fejedelmek, kik előttem voltak, megterhelték a népet, és vettek tölök kenyérből és borból és pénzből naponkint negyven siklusnyit; de azok szolgái is elnyomták a népet. Én pedig nem cselekedtem úgy az Isten félelméért;
sőt inkább a kőfal munkájában építettem; és mezőt nem vettem, és minden szolgáim a dologra gyűltek.
A zsidók is és bírák, százötven férfiú, és a kik hozzánk jöttek a körűlöttünk való nemzetekből, az én asztalomnál voltak.
Készítenek vala pedig nekem minden napra egy ökröt, hat válogatott kost, a madarakon kivűl; és minden tizednap különféle borokat és sok egyebet adtam; azonfölűl fejedelemségem illetményét sem kerestem; mert a nép igen elszegényült vala.
Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, mindazok szerint, miket e néppel cselekedtem.
Az ellenség minden ravaszsága mellett is a kőfal fölépítetik.
Lőn pedig, midőn meghallotta Szanaballát és Tóbiás és az arabs Gossem és többi ellenségeink, hogy fölépitettem a kőfalat, és hogy nincs azon több romlás, (az ideiglen pedig még az ajtókat nem helyeztem a kapukra,)
hozzám küldének Szanaballát és Gossem, mondván: Jer és kössünk szövetséget együtt az Óno mezején való falukban. Ők pedig gonoszat szándékoznak vala nekem cselekedni.
Követeket küldék azért hozzájok, mondván: Nagy alkotmányt csinálok én, és nem mehetek le, netalán elhanyagoltassék, mig jövök és lemegyek hozzátok.
Küldének pedig hozzám ezen ige szerint négy ízben, és én az előbbi beszéd szerint felelék nekik.
És hozzám küldé Szanaballát az előbbi igével ötöd ízben szolgáját, és ily módon írt levél vala annak kezében:
A nemzetek közt az a hir, és Gossem mondotta, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, és azért épited a kőfalat, és magadat királyukká akarod emelni; mely okért
prófétákat is rendeltél, kik felőled Jerusalemben ezt hirdessék, mondván: Király van Júdeában. A király meg fogja hallani ez igéket: annakokáért most jőj el, hogy tanácsot tartsunk együtt.
És hozzájok küldék mondván: Nem lett azon igék szerint, melyeket te mondasz; mert te szivedből költöd ezeket.
Mivel ezek mindnyájan rettentének minket, gondolván, hogy megszűnnek kezeink a munkától, és félben hagyjuk azt. Annakokáért még inkább megerősitém kezeimet.
És bemenék titkon Szemaiás házába, ki Dalaiának, Metabeel fiának fia volt. Ki mondá: Tanácskozzunk magunk között az Isten házában a templom közepett, és zárjuk be a ház kapuit; mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és éjjel jőnek téged megölni.
És mondám: Vajjon futott-e el valaki hozzám hasonló? és bemehet-e a templomba ilyen, mint én, s fog-e élni? nem megyek be.
És megértém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem hogy mintegy jövendölésképen szólott nekem, és hogy Tóbiás és Szanaballát fogadták fel őt;
mert fizetést vőn el, hogy én rettegve cselekedjem és vétkezzem, és legyen valami gonosz, a mit szememre vethessenek.
Emlékezzél meg, Uram, Tóbiásért és Szanaballátért az ő ilyen cselekedeteik szerint; de Noadia prófétáról is és a többi prófétákról, kik rettentének engem.
Elvégezteték pedig a kőfal Elul havának huszonötödik napján, ötvenkét nap.
Lőn tehát, midőn meghallották minden ellenségeink, hogy minden nemzetek félnek, kik körülöttünk valának, elcsüggedvén magokban, megismerék, hogy Istentől lett.
Sok levél is küldetik vala ama napokban a zsidók főembereitől Tóbiáshoz, Tóbiástól is hozzájok.
Mert Judeában sokan esküdtek hozzája, mivel Szekeniásnak, Area fiának veje vala, és fia, Johanan, Moszollámnak, Barakiás fiának leányát vette volt el;
sőt dicsérék is őt előttem, és beszédeimet hirűl adák neki; és Tóbiás leveleket külde, hogy engem megrettentsen.
A kapuszárnyak föltétetnek, és kapuőrök rendeltetnek. Azok jegyzéke, kik először visszajöttek Jerusalembe.
Miután pedig fölépűlt a kőfal, és föltettem az ajtókat, és számbavettem az ajtónállókat és énekeseket és levitákat, [Sirák 49,15.]
parancsolék atyámfiának, Hananinak, és Hananiásnak, a jerusalemi ház fejedelmének, (mert ő mintegy igazmondóbb és istenfélőbb férfiúnak látszott a többinél,)
és mondám nekik: Meg ne nyittassanak Jerusalem kapui a nap melegségéig. És midőn még előttem állottak, betétettek a kapuk és megerősíttettek; és őröket rendelék Jerusalem lakói közől, mindenkit az ő rende szerint, és kitkit az ő háza ellenében.
A város igen széles és nagy vala, és nép kevés benne, és házak nem voltak építve.
Szivembe adá pedig Isten, és egybegyüjtém a főembereket és bírákat és a községet, hogy megszámláljam őket; és megtalálám azok számbavételének könyvét, kik először jöttek vala fel, és abban írva ez találtatott:
Ezek a tartomány fiai, kik feljöttek az elköltözöttek fogságából, kiket elvitt vala Nabukodonozor, a babiloni király, és visszajöttek Jerusalembe és Júdeába, kiki az ő városába.
Kik Zorobabellel jöttek: Józue, Nehemiás, Azariás, Raamiás, Nahamáni, Mardokeus, Belszam, Meszfarat, Begoai, Nahum, Baana. Az Izrael népéből való férfiak száma:
Fárosz fiai, kétezer százhetvenketten,
Szafatia fiai, háromszázhetvenketten,
Area fiai, hatszázötvenketten,
Fahat-moábnak fiai, Józue és Joáb fiaiból, kétezer nyolczszáz tizennyolczan,
Élam fiai, ezerkétszáz ötvennégyen,
Zetua fiai, nyolczszáz negyvenöten,
Zakai fiai, hétszáz hatvanan,
Bannui fiai, hatszáz negyvennyolczan,
Bébai fiai, hatszáz huszonnyolczan,
Azgad fiai, kétezerháromszáz huszonketten,
Adonikam fiai, hatszáz hatvanheten,
Beguai fiai, kétezer hatvanheten,
Adim fiai, hatszázötvenöten,
Aternek, Hezeciás fiának fiai, kilenczvennyolczan,
Hászem fiai, háromszáz huszonnyolczan,
Bészai fiai, háromszáz huszonnégyen,
Háref fiai, száztizenketten,
Gábaon fiai, kilenczvenöten,
Betlehem és Netufa fiai, száznyolczvannyolczan.
Anatot férfiai, százhuszonnyolczan.
Betazmot férfiai, negyvenketten,
Kariatiarim, Cefira és Berot férfiai, hétszáz negyvenhárman,
Ráma és Géba férfiai, hatszáz huszonegyen,
Makmasz férfiai, százhuszonketten,
Bétel és Hái férfiai, százhuszonhárman,
a másik Nébó férfiai, ötvenketten;
a másik Élam férfiai, ezerkétszáz ötvennégyen;
Harem fiai, háromszázhuszan;
Jerikó fiai, háromszáz negyvenöten;
Lod, Hadid és Óno fiai, hétszázhuszonegyen;
Szenaa fiai, háromezer kilenczszázharminczan.
A papok: Idaia fiai, Józue házában, kilenczszáz hetvenhárman;
Emmer fiai, ezerötvenketten;
Fászhur fiai, ezerkétszáz negyvenheten;
Árem fiai, ezertizenheten. A leviták:
Józuénak és Cedmihelnek,
Odvia fiainak fiai, hetvennégyen. Az énekesek:
Azaf fiai, száznegyvennyolczan.
Az ajtónállók: Szellum fiai, Ater fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Szóbai fiai: százharmincznyolczan.
A natineusok: Szóha fiai, Haszufa fiai, Tebbaot fiai,
Céros fiai, Sziaa fiai, Fádon fiai, Lebana fiai, Hagaba fiai, Szelmai fiai,
Hanan fiai, Geddel fiai, Gaher fiai,
Raaia fiai, Raszin fiai, Nekoda fiai,
Gezem fiai, Áza fiai, Fázea fiai,
Bészai fiai, Munim fiai, Nefuszim fiai,
Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,
Beszlot fiai, Mahida fiai, Harsa fiai,
Berkos fiai, Sziszara fiai, Tema fiai,
Naszia fiai, Hatifa fiai,
Salamon szolgáinak fiai, Szótai fiai, Szoferet fiai, Fárida fiai,
Jahala fiai, Darkon fiai, Jeddel fiai,
Szafatia fiai, Hatil fiai, Fokeret fiai, ki Szabaimtól, Amon fiától származott.
Mindnyájan a natineusok és Salamon szolgáinak fiai, háromszáz kilenczvenketten.
Ezek pedig, a kik feljöttek Telmelából, Telharsa- Kerub- Addon- és Emmerből; és nem mutathatták ki atyáik házát és származásukat, ha Izraelből valók-e:
Dalaia fiai, Tóbia fiai, Nekoda fiai, hatszáz negyvenketten;
és a papok közől: Habia fiai, Akkos fiai, Berzellai fiai, ki a gálaádi Berzellai leányaiból vőn feleséget, és azok nevén hivaték.
Ezek keresék nevöket a számjegyzékben, de föl nem találák; és kivettetének a papságból.
És megmondá nekik Aterszata, hogy ne egyenek a szentek szentéből, mígnem tudós és bölcs pap támad.
Az egész sokaság, mint egy férfiú, negyvenkétezer háromszázhatvan,
szolgáikon és szolgálóikon kivűl, kik hétezerháromszáz harminczheten valának, s azok között énekes férfiak és asszonyok kétszáznegyvenöten.
Lovuk hétszáz harminczhat vala, öszvérök kétszáznegyvenöt,
tevéjök négyszáz harminczöt, szamarok hatezer hétszázhúsz.
Eddig az adatik elé, mi a számlálás-könyvben volt írva; ezután Nehemiás története folytatik.
Némelyek pedig a nemzetségek fejedelmeiből adakozának az épűletre. Aterszata a kincshez ezer drakma aranyat, ötven csészét, ötszázharmincz papi öltözetet ada.
És a nemzetségek fejedelmei közől adának az épűlet kincséhez húszezer drakma aranyat, és kétezerkétszáz gíra ezüstöt.
És a mit a többi nép adott, húszezer drakma arany, kétezer gíra ezüst és hatvanhét papi öltözet volt.
A papok pedig és leviták, az ajtónállók és énekesek, a többi község és a natineusok és egész Izrael az ő városaikban lakának.
A törvény fejtegetése. A sátoros ünnep.
És eljött a hetedik hónap; Izrael fiai pedig városaikban valának. És egybegyűle az egész nép, mint egy férfiú, a vizek kapuja előtt való utczára; és azt mondák az írástudó Ezdrásnak, hogy hozza elé Mózes törvénye könyvét, melyet az Úr parancsolt vala Izraelnek.
Ezdrás pap tehát kihozá a törvényt a férfiak és asszonyok sokasága elé, és mindnyájoknak, a kik érthetik vala, a hetedik hó első napján.
És olvasa abból nyilván az utczán, mely a vizek kapuja előtt vala, reggeltől délig, a férfiak és asszonyok és ahhoz értők előtt; és az egész nép fülei figyelmesek valának a könyvre.
Fölálla pedig az irástudó Ezdrás egy falépcsőre, melyet a szólásra csinált vala; és mellette állának Matatiás és Szemeia, Ania és Uria, Helcia és Maaszia, jobbja felől; és bal felől Fadaia, Mizael és Melkia, Haszum és Haszbadana, Zakariás és Moszollám.
És Ezdrás fölnyitá a könyvet az egész nép előtt; mert az egész nép fölött kilátszik vala; és mikor azt fölnyitotta, fölálla az egész nép.
És Ezdrás áldá a nagy Úr Istent, és felelé az egész nép: Amen! amen! fölemelvén kezeit; és meghajlának és imádák az Istent arczczal borúlván a földre.
Józue pedig és Bani, és Szerebia, Jamin, Akkub, Szeptai, Odia, Maaszia, Celita, Azariás, Jozabed, Hanan, Falaia, a leviták csendességet tőnek a nép között a törvény hallgatására; a nép pedig helyén áll vala.
És olvasának az Isten törvénye könyvéből világosan és nyilván, hogy megérthessék; és megérték, midőn olvastatott.
Mondá pedig Nehemiás (a ki Aterszata) és Ezdrás pap és irástudó, és a leviták, fejtegetvén az egész népnek: Ez a nap a mi Urunk- Istenünknek szenteltetett, ne szomorkodjatok és ne sírjatok. Mert az egész nép síra, midőn a törvény igéit hallotta.
És mondá nekik: Menjetek, egyetek kövéret, és igyatok édeset, és küldjetek részeket azoknak, kik nem készítettek magoknak; mert az Úrnak szent napja vagyon, és ne bánkodjatok, mert örömünk az Úrban a mi erősségünk.
A leviták pedig csendességet tőnek az egész nép között, mondván: Hallgassatok, mert szent nap vagyon, és ne bánkodjatok.
Elméne tehát az egész nép, hogy egyék és igyék, és részt küldjön és nagy vigságot szerezzen; mert megértették az igéket, melyekre őket tanította vala.
És másodnap egybegyűlének az egész nép családainak fejedelmei, a papok és leviták az irástudó Ezdráshoz, hogy ő fejtegesse nekik a törvény igéit.
És írva találák a törvényben, hogy az Úr megparancsolta Mózes által, hogy Izrael fiai levélszinekben lakjanak az ünnepen, a hetedik hónapban;
és hogy hirdessék és szóval kiáltassák ki minden városaikban és Jerusalemben, mondván: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok olajfaágakat és az igen szép fának ágait, mirtusfa-ágakat és pálmafa-ágakat és a leveles fa ágait, hogy levélszineket csináljanak, a mint írva vagyon.
És kiméne a nép és hozának, és csinálának magoknak levélszineket, kiki az ő házfödelén és tornáczában, az Isten háza tornáczaiban, a vizek kapuja utczáján és Efraim kapuja utczáján.
Azok egész gyülekezete tehát, kik megjöttek vala a fogságból, levélszineket csinála, és levélszinekben lakának; mert nem cselekedtek igy Izrael fiai, Józuénak, Nun fiának napjaitól, mindaz napiglan. És igen nagy vigaság vala.
Olvasa pedig az Isten törvényének könyvéből minden nap, az első naptól az utolsóig; és ünnepet tartának hét nap, és nyolczadnap gyülekezetet a rendtartás szerint.
A nép nyilvános bűnbánata.
Ezen hó huszonnegyedik napján pedig egybegyülének Izrael fiai böjtöléssel és zsákokban, és por vala rajtok.
És elválasztaték Izrael fiainak ivadéka minden idegen fiútól; és eléállának, és megvallák bűneiket és atyáik gonoszságait.
És fölkelének, hogy álljanak; és olvasának Urok Istenök törvénykönyvéből négyszer napjában, és négyszer tőnek bűnvallást, és imádák Urokat Istenöket.
Fölállának pedig a leviták lépcsőjére: Józue és Báni és Cedmihel, Szabania, Bonni, Szárebiás, Báni és Kanáni, és kiáltának fenszóval Urokhoz Istenökhöz.
És mondák a leviták, Józue és Cedmihel, Bonni, Haszebnia, Szerebia, Odaia, Szebnia, Fatahia: Keljetek föl, áldjátok a ti Uratok- Isteneteket öröktől örökké; és áldják dicsőséged fölséges nevét minden áldással és dicsérettel.
Te magad, Uram! egyedűl te teremtetted az eget, és az egek egét és azok minden seregét; a földet, és mind, a mik abban vannak, a tengereket és mind, a mik azokban vannak; és te élteted mindezeket, és az ég serege imád tégedet.
Te magad vagy, Uram Isten! ki Ábrámot választottad, és kihoztad őt a kaldeusok tüzéből, és Ábrahámnak nevezted őt. [Móz. I. 11,31.]
És hívnek találtad az ő szivét előtted, és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adjad a kananeus és heteus, az amorreus és ferezeus, a jebuzeus és gergezeus földét, hogy az ő ivadékának adjad; és beteljesítetted igéidet, mert igaz vagy.
És láttad atyáink nyomorúságát Egyiptomban, és kiáltásaikat meghallgattad a vörös tengernél,
és jeleket és csodákat tettél Fáraón és minden szolgáin és az ő földének minden népén; mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek ellenök; és nevet szerzettél magadnak, a mint e napon is.
És a tengert kétfelé választottad előttök, és szárazon mentek át a tenger közepén; azok üldözőit pedig a mélységre vetetted, mint a követ a hatalmas vizekbe.
És a felhőoszlopban vezérök voltál nekik nappal, és a tűzoszlopban éjjel, hogy lássák az utat, melyen mennek vala.
A Sinai hegyre is leszállottál és szólottál velök az égből, és igaz itéleteket adtál nekik és az igazság törvényét, szertartásokat és jó parancsokat;
és a te megszentelt szombatodat megmutattad nekik, és parancsokat és szertartásokat és törvényt rendeltél nekik Mózes szolgád által.
Az égből kenyeret is adtál nekik éhségökben, és vizet hoztál ki nekik a kősziklából szomjúságukban, és megmondottad nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyért fölemelted a te kezedet, hogy nekik adjad.
Ők pedig és atyáink kevélyen cselekedtek és megkeményítettek nyakaikat, és parancsaidat nem hallgatták.
És nem akarták hallani, és nem emlékeztek meg a te csodálatos dolgaidról, melyeket velök cselekedtél. És megkeményítették nyakaikat, és főt rendelének majdnem föllázadva, hogy visszatérjenek szolgaságukra. De te, engedő Isten! kegyelmes és irgalmas, tűrő és sok könyörűletű, nem hagytad el őket,
még mikor magoknak öntött borjút csináltak is és azt mondották: Ez a te istened, ki téged kihozott Egyiptomból; és nagy káromlásokat tettenek;
te, sok irgalmasságod szerint, el nem hagytad őket a pusztában; a felhőoszlop nem távozott tőlök nappal, és a tűzoszlop éjjel, hogy megmutassa nekik az utat, melyen járjanak.
És a te jó lelkedet adtad, ki tanítsa őket, és mannádat meg nem tagadtad szájoktól, és vizet adtál nekik a szomjúságban.
Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, és semmi fogyatkozásuk nem volt; az ő ruházatjok el nem kopott, és lábok fel nem törött.
És országokat adtál nekik és népeket, és sorsokat osztottál nekik; és elfoglalták Széhon földét és a heszeboni király földét, és Óg, a bászáni király földét.
És megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elhoztad őket a földre, melyről mondottad atyáiknak, hogy menjenek be arra és bírják.
És eljöttek azok fiai, és elfoglalták a földet, és megalázták előttök a föld lakóit, a kananeusokat, és kezeikbe adtad azokat és azok királyait és a föld népeit, hogy úgy cselekedjenek azokkal, mint nekik tetszik vala.
Elfoglalták tehát az erős városokat és a kövér földet, és bírtak minden jóval teljes házakat, másoktól épített vizvermeket, szőlőket és olajfa-kerteket és sok gyümölcstermő fákat; és ettek és megelégedtek, és meghíztak és bővelkedtek gyönyörűséggel a te nagy jóvoltodból.
Azonban haragra ingerlettek téged, és eltávoztak tőled, és törvényedet hátok mögé vetették, és prófétáidat megölték, kik intették őket, hogy térjenek hozzád; és nagy káromlásokat tőnek.
És ellenségeik kezébe adtad őket, kik megnyomorgatták őket. És az ő sanyargattatásuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad mennyből, és sok könyörűleted szerint szabadítókat adtál nekik, kik megszabaditsák őket ellenségeik kezéből.
De midőn megnyugodtak, visszatértek, hogy gonoszat cselekedjenek színed előtt; és ellenségeik kezében hagytad őket, kik bírták őket. És megtértek és hozzád kiáltottak: te pedig mennyből meghallgattad és megszabadítottad őket irgalmasságaid szerint sok ideig.
És bizonyságot tettél nekik, hogy a te törvényedhez térjenek. Ők pedig kevélyen cselekedtek, és nem hallgatták parancsaidat, és itéleteid ellen vétkeztek, melyekben él az ember, ha azokat megcselekszi; és vállaikat elfordíták és nyakaikat megkeményítették, és nem hallgattak.
És sok esztendeig vártad őket, és bizonyságot tettél nekik a te lelkeddel prófétáid által; de nem hallgattak, és a tartományok népeinek kezébe adtad őket.
A te sok irgalmasságodban pedig nem emésztetted meg őket, el sem hagytad őket, mert te a könyörűletesség Istene és kegyelmes vagy.
Most azért, oh mi nagy, erős és rettenetes Istenünk! ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot, ne fordítsd el orczádat mindazon nyomorúságtól, mely ránk érkezett, a mi királyainkra és fejedelmeinkre, papjainkra és prófétáinkra, atyáinkra és egész népedre Asszíria királya napjaitól mind e napig.
És te igaz vagy mindazokban, a mik ránk jöttek; mert igazságot cselekedtél, mi pedig istentelenűl cselekedtünk.
A mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsaidra és bizonyságtételeidre, melyekkel bizonyságot tettél nekik.
És ők országaikban és a te sok jóvoltodban, melyet irántok mutattál, és az igen széles és kövér földön, melyet szinök elé adtál, nem szolgáltak neked, és nem tértek meg gonoszságos cselekedeteikből.
Ime mi magunk szolgák vagyunk ma, és azon földön, melyet atyáinknak adtál, hogy egyék annak kenyerét és annak javait, mi magunk is szolgák vagyunk abban.
És gyümölcsei a királyoknak sokasodnak, kiket ránk vetettél bűneinkért, és ők akaratjok szerint uralkodnak testeinken és barmainkon, és nagy sanyarúságban vagyunk.
Mindezekről tehát mimagunk szövetséget kötünk, és leírjuk azt, és megpecsétlik fejedelmeink, levitáink és papjaink.
A megujitott szövetség megpecsétlése.
A pecsétlők pedig valának: Nehemiás, ki Aterszata, Hakelai fia, és Szedeciás,
Száraiás, Azariás, Jeremiás,
Feszhur, Amariás, Melkiás,
Hattus, Szebenia, Melluk,
Harem, Merimut, Obdiás,
Dániel, Genton, Báruk,
Moszollám, Abia, Miamin,
Maazia, Belgai, Szemeia; ezek a papok.
A leviták pedig: Józue, Azania fia, Bennui, Henadad fiai közől, Cedmihel,
és azok atyjafiai: Szebenia, Odai, Celita, Falaia, Hanan,
Mika, Rohob, Haszebia,
Zakur, Szerebia, Szabania,
Odaia, Bani, Baninu,
A nép fejei: Fárosz, Fahat-Moáb, Élam, Zetu, Báni,
Bonni, Azgad, Bébai,
Adonia, Begoai, Adin,
Ater, Hezecia, Azur,
Odaia, Haszum, Bészai,
Haref, Anatót, Nébai,
Megfiás, Moszollám, Hazir,
Meszizábel, Szádok, Jeddua,
Feltia, Hanan, Anaia,
Ozee, Hanania, Haszub,
Alohes, Falea, Szóbek,
Rehum, Haszebna, Maaszia,
Ekaia, Hanan, Anan,
Melluk, Haran, Baana;
és a többiek a nép közől, a papok, leviták, ajtónállók és énekesek, a natineusok és mindnyájan, kik elváltak a tartományok népeitől az Isten törvényéhez, azoknak feleségeik, fiaik és leányaik,
mindnyájan a kik érthették, fogadást tőnek atyjokfiaiért, azok fejei is, kik a fogadásra és esküvésre jöttek, hogy Isten törvényében járjanak, melyet adott vala Mózesnek, az Isten szolgájának kezébe, hogy megcselekedjék és megőrizzék a mi Urunk Istenünk minden parancsait és itéleteit és szertartásait,
és hogy ne adjuk leányainkat a föld népének, és az ő leányaikat ne vegyük fiainknak.
És ha a föld népei eladó árút hoznak be és akármely szükségre valót, hogy szombatnap eladják, nem veszszük meg szombaton és a megszentelt napon. És szabadon hagyjuk a hetedik esztendőt, és minden adósságot elengedünk.
És magunkra törvényűl szabjuk, hogy egy siklus harmadrészét adjuk esztendőnként a mi Istenünk háza szolgálatára,
a kitett kenyerekre, a szüntelen való áldozatra és a szüntelen égőáldozatra szombatokon, a hónapok első napjain, az ünnepeken, és a megszenteltekre, és a bűnért, hogy könyörgés legyen Izraelért, és a mi Istenünk háza minden szükségeire.
És sorsokat veténk az áldozatra való fa iránt is, a papok és leviták és a nép között, hogy bevitessék a mi Istenünk házába, atyáink házai szerint, bizonyos időkben esztendőnkint, hogy égjen az Urunk Istenünk oltárán, a mint írva vagyon Mózes törvényében;
és hogy eléhozzuk földünk zsengéit és mindenféle fa gyümölcsének zsengéit esztendőről esztendőre az Úr házába,
és fiaink elsőszülötteit, és barmaink, marháink és juhaink első fajzásait, a mint írva vagyon a törvényben, hogy bemutattassanak a mi Istenünk házában a papoknak, kik a mi Istenünk házában szolgálnak;
és ételeink és italaink zsengéit, és mindenféle fa gyümölcsét, a szüretből és olajból is, fölviszszük a papoknak a mi Istenünk tárházába, és földünk tizedrészét a levitáknak. A leviták magok szedjék a mi munkáink tizedét minden városban.
A pap pedig, Áron fia, a levitákkal legyen a leviták tizedében, és a leviták vigyék be tizedök tizedrészét a mi Istenünk házába a kincsház tárába.
Mert a tárházba viszik Izrael fiai és Lévi fiai a gabona, bor és olaj zsengéit, és ott vannak a megszentelt edények, és a papok és énekesek, az ajtónállók és szolgák, és a mi Istenünk házát el nem hagyjuk.
Jerusalem és a többi városok új lakóinak jegyzéke.
És a nép fejedelmei Jerusalemben lakának, a többi nép pedig sorsot vete, hogy tizből egy részt vegyenek, kik Jerusalemben, a szent városban lakjanak, a kilencz rész pedig a városokban.
És a nép megáldá mindazon férfiakat, kik magokat önként ajánlották, hogy Jerusalemben lakjanak.
Ezek tehát a tartomány fejedelmei, kik Jerusalemben lakának és Júda városaiban. Kiki pedig az ő birtokában, az ő városaiban lakék, Izrael, a papok, leviták, natineusok és Salamon szolgáinak fiai.
És lakának Jerusalemben Júda fiaiból és Benjamin fiaiból; Júda fiaiból; Ataiás, Asziam fia, ki Zakariás fia, ki Amariás fia, ki Szafatiás fia, ki Maláleel fia; Fáresz fiaiból:
Maaszia, Baruk fia, ki Kolhoza fia, ki Haszia fia, ki Adaia fia, ki Jojarib fia, ki Zakariás fia, ki Siloni fia.
Ezek mindnyájan Fáresz fiai, kik Jerusalemben lakának, négyszázhatvannyolcz erős férfiú.
Ezek pedig Benjamin fiai: Szellum, Moszollám fia, ki Joed fia, ki Fadaia fia, ki Kolaia fia, ki Maszia fia, ki Eteel fia, ki Izaia fia,
és ő utána Gebbai, Szellai, kilenczszáz huszonnyolczan;
és Joel, Zekri fia, ezek előljárója, és Júdás, Szenna fia, a város fölött második.
És a papok közől: Idaia, Joarib fia, Jákin,
Száraia, Helciás fia, ki Moszollám fia, ki Szádok fia, ki Merajot fia, ki Akitob fia, fejedelem az Isten házában,
és ezek atyjafiai, kik a templom dolgaiban munkálkodnak vala, nyolczszáz huszonketten. És Adaia, Jeroham fia, ki Felelia fia, ki Amszi fia, ki Zakariás fia, ki Feszhur fia, ki Melkiás fia,
és atyjafiai az atyák fejedelmei, kétszáz negyvenketten. És Amasszai, Azreel fia, ki Ahazi fia, ki Moszollamot fia, ki Emmer fia,
és ezek atyjafiai, igen hatalmasok, százhuszonnyolczan, és ezek előljárója Zabdiel, a hatalmasok fia.
És a leviták közől: Szemeia, Haszub fia, ki Azarikam fia, ki Haszabia fia, ki Boni fia,
és Szabatai és Jozabed, a leviták fejedelmei közől, mindazon dolgok fölött, melyek kivűl valának az Isten házán.
És Matania, Mika fia, ki Zebedei fia, ki Azaf fia, ki fő vala a dicséretre és hálaadásra az imádságban; és Bekbecia, atyjafiai közől a második, és Abda, Szamua fia, ki Galal fia, ki Iditum fia;
mindnyájan a leviták a szent városból kétszáz nyolczvannégyen.
És ajtónállók: Akkub, Telmon, és ezek atyjafiai, kik az ajtókat őrzik vala, százhetvenketten.
És a többiek Izraelből, a papok és leviták Júda minden városaiban valának, kiki az ő örökségében.
És a natineusok, ezek Ofelben lakának, és Sziaha és Gászfa a natineusok közől.
És a leviták főnöke Jerusalemben Azzi vala, Báni fia, ki Haszabia fia, ki Matania fia, ki Mika fia. Azaf fiaiból valának az énekesek az Isten házának szolgálatában.
Mert a király parancsa vala rajtok, és a naponkinti rend az énekesek között.
És Fatahia Meszezebel fia, Zárának, Júda fiának fiai közől, a király kezénél vala a népnek minden ügyében,
és a lakásokra nézve minden ő tartományaikban. Júda fiaiból lakának Kariat-arbéban és annak faluiban, Dibonban és annak faluiban, Kabszeelben és annak falucskáiban,
és Jeszuében és Moladában és Betfaletben,
Haszerszualban és Berszabeéban és annak faluiban,
és Szicelegben és Mokonában és annak faluiban,
és Remmonban és Sáraában és Jerimutban,
Zánoában, Odollámban és azok faluiban, Lákiszban és annak tartományaiban, Azekában és annak faluiban, és Berszabeéban lakának Ennom völgyéig.
Benjamin fiai pedig Gébától kezdve Mekmaszban és Háiban, Bételben és annak faluiban;
Anatótban, Nóbban, Ananiában,
Ászorban, Rámában, Getaimban,
Hadidban, Szeboimban és Neballátban, Lódban
és Ónóban, a müvészek völgyében.
És a leviták némely részei Júdában és Benjaminban voltak.
A papok és leviták nevei. Az új város fölszenteltetése. A templom szolgáinak ellátatása.
Ezek pedig a papok és leviták, kik fölmenének Zorobabellel, Szalátiel fiával, és Józuéval: Száraia, Jeremiás, Ezdrás,
Amaria, Melluk, Hattus,
Szebeniás, Rheum, Merimut,
Addo, Genton, Abia,
Miamin, Madia, Belga,
Szemeia és Jojarib, Idaia, Szellum, Amok, Helciás,
Idaia. Ezek a papok fejedelmei és azok atyjafiai Józue napjaiban.
A leviták pedig: Jezua, Bennui, Cedmihel, Szárebia, Júda, Mataniás, a dicséretekben ők és atyjokfiai,
és Bekbecia és Hanni s azok atyjafiai, kiki az ő tisztében.
Józue pedig nemzé Joacimot, Joacim nemzé Eliaszibot, Eliaszib nemzé Jojadát,
Jojada nemzé Jonatánt, Jonatán nemzé Jeddoát.
Joacim napjaiban pedig a papok és családok fejedelmei valának: Száraiáséban Maraia; Jeremiáséban Hanania;
Ezdráséban Moszollám; Amariáséban Johanan;
Milikóéban Jonatán; Szebeniáséban József;
Haraméban Edna; Marajótéban Helci;
Adaiáéban Zakaria; Gentonéban Moszollám;
Abiáéban Zekri, Miaminéban és Moadiaéban Felti;
Belgáéban Szammua; Szemaiáéban Jonatán;
Jojaribéban Matanai; Jodaiaéban Azzi;
Szellaiéban Celai; Amokéban Héber;
Helciáéban Haszebia, Idaiaéban Natánael.
A leviták családfejedelmei Eliaszib és Jojada, Johanán és Jeddoa napjaiban, és a papok beírattak a persa Darius országlása alatt.
Lévi fiainak családfejedelmei beirattak a krónikák könyvébe Jonatánnak, Eliaszib fiának napjáig.
És a leviták fejedelmei voltak: Haszebia, Szerebia és Józue, Cedmihel fia, és azok atyjafiai rendeik szerint, hogy dicséretet mondjanak és hálát adjanak az Isten embere, Dávid parancsa szerint, és őrködjenek rendszerint egyaránt.
Matania és Bekbecia, Obedia, Moszollám, Telmon, Akkub a kapuknak és kapuk előtti tornáczoknak voltak őrei.
Ezek voltak Joacim napjaiban, ki Józue fia, ki Jozedek fia, és Nehemiás fejedelem és Ezdrás pap s írástudó napjaiban.
Jerusalem kőfalának fölszentelésére pedig fölkeresték a levitákat minden helyökről, hogy Jerusalembe hozzák őket, és véghez vigyék a szentelést és vigaságot hálaadással és énekkel, czimbalmokkal, hárfákkal és cziterákkal.
Egybegyűlének pedig az énekesek fiai a Jerusalem körűl való mezőségekről és Netufati faluiból,
Galgal házából, s Géba és Azmavet tartományaiból; mert az énekesek falukat építettek magoknak Jerusalem körűl.
És megtisztulának a papok és leviták, és megtisztíták a népet, s a kapukat és kőfalakat.
És fölléptetém Júda fejedelmeit a kőfalra, és rendelék két nagy dicsérő kart, és menének jobbra a kőfalon a szemét-kapuhoz.
És utánok méne Ozaiás és Júda fejedelmeinek felerésze,
és Azariás, Ezdrás és Moszollám, Júdás és Benjamin, Szemeia és Jeremiás;
és a papok fiai közől harsonákkal: Zakariás, Jonatán fia, ki Szemeia fia, ki Matania fia, ki Mikaia fia, ki Zekur fia, ki Azaf fia,
és az ő atyjafiai: Szemeia és Azáreel, Malálai, Galálai, Maai, Natánael és Júdás és Hanani, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel; és előttök Ezdrás, az írástudó, a kút kapujánál.
És azok ellenébe fölmenének Dávid városának lépcsőin a kőfalra való fölmenetelnél Dávid háza fölött és a vizek kapujáig napkeletre.
És a hálaadók második kara átellenben jár vala, és utána én és a nép felerésze a kőfalon és a kemenczék tornyán volt, és a legszélesebb kőfalig,
és Efraim kapuja fölött és a régi kapu fölött és a halas kapu fölött, Hanáneel tornya és Émat tornya fölött, és a nyáj kapujáig; és megállottak az őrizet kapujában.
És megálla a dicsérők két kara az Isten házában, és én és velem a bírák felerésze;
és a papok, Eliakim, Maaszia, Miamin, Mikea, Elioénai, Zakaria, Hanania harsonákkal,
és Maaszia és Szemeia, Eleazar és Azzi, Johanan és Melkia, Élam és Ézer. És hangosan énekelének az énekesek és Jezraia előljárójok.
És áldozának az napon nagy áldozatokat, és vigadának: mert az Isten megvigasztalta vala őket nagy vigassággal; de feleségeik és fiaik is örűlének, és Jerusalem öröme messze elhallatszék.
Az napon férfiakat is rendelének, papokat és levitákat, a kincstár háza fölé az italáldozatokhoz és zsengékhez és tizedekhez, hogy általok vigyék be a város fejedelmei illő hálaadással; mert örvendeze Júda a mellettök levő papokban és levitákban.
És megtarták az ő Istenök szertartását és a megtisztulás szertartását; és az énekesek és ajtónállók is Dávidnak és fiának, Salamonnak parancsa szerint;
mert Dávid és Azaf napjaiban elejétől rendelve voltak igazgatók az énekesek között az Istent dicsérők és hálaadók énekénél.
És Zorobabel és Nehemiás napjaiban egész Izrael részt ad vala az énekeseknek és ajtónállóknak naponkint, megszentelvén a levitákat, és a leviták megszentelvén Áron fiait.
A törvénykönyv elolvastatik. A visszaélések megszüntetnek.
Az napon pedig olvastaték Mózes könyvéből a nép hallatára, és írva találtaték benne, hogy az ammonita és moabita az Isten gyülekezetébe ne menjen be mindörökké: [Móz. V. 23,3.]
mivelhogy nem mentek Izrael fiai elé kenyérrel és vizzel, és ellenök felbérlék Bálaámot, hogy őket átkozza meg; de a mi Istenünk az átkot áldásra forditotta.
Lőn pedig, mikor hallották a törvényt, elválasztának minden idegent Izraelből.
És ezelőtt Eliaszib pap vala a mi Istenünk tárházának gondviselője, és Tóbiás rokona.
Ő tehát ennek nagy tárházat ada, hova azelőtt rakták vala az ajándékokat és a tömjént és edényeket, és a gabona, bor és olaj tizedét, a leviták és ajtónállók részét, és a papi zsengéket.
De mindezek alatt nem voltam Jerusalemben; mert Artaxerxes, a babiloni király harminczkettedik esztendejében mentem a királyhoz; és a napok végén könyörögtem a királynak.
És Jerusalembe jövék, és megértém a gonoszt, melyet Eliaszib cselekedett vala Tóbiás kedvéért, hogy neki tárházat engedett az Isten háza tornáczaiban.
Ezt én igen gonosznak láttam; és kihányám Tóbiás házának edényeit a tárházból,
és parancsolám, és megtisztíták a tárházakat; és visszavivém oda az Isten házának edényeit, az eledeláldozatot és a tömjént.
És értésemre esett, hogy a leviták részei meg nem adattak, és kiki az ő tartományába szökött a leviták és énekesek és azok közől, kik szolgálnak vala;
és megfeddém a birákat, és mondám: Miért hagytuk el az Isten házát? És egybegyüjtém őket, és helyeikre állítám.
És egész Júda behordá a gabona, bor és olaj tizedét a tárházakba.
És gondviselőkké rendelők a tárházakon Szelemiás papot és az irástudó Szádokot, és a leviták közől Fadaiát, és melléjök Hánánt, Zakurnak, Mataniás fiának fiát, mert hiveknek találtattak, és rájok bízák atyjokfiai részeit.
Emlékezzél meg rólam, Istenem! ezért, és ne töröld el jótéteményeimet, melyeket cselekedtem az én Istenem házában és az ő szertartásaiban.
Ama napokban látám Júdában, hogy szombaton sajtókat nyomnak, kévéket hordanak, és szamarakat terhelnek borral és szőlővel, fügével és mindenféle teherrel, és Jerusalembe viszik szombatnapon. És bizonyságot tevék, hogy az napon árúljanak, melyen szabad árúlni.
Tírusiak is laknak vala abban, kik halakat és minden árút behordván, szombatokon eladák Júda fiainak Jerusalemben.
És megfeddém Júda főembereit, és mondám nekik: Micsoda gonosz dolog ez, melyet ti cselekesztek, hogy megszegitek a szombatnapot?
Nem ezeket mívelték-e atyáink, és a mi Istenünk mind e veszedelmet ránk hozta és e városra? És ti nevelitek a haragot Izrael ellen, megszegvén a szombatot.
Lőn pedig, midőn megnyugodtak Jerusalem kapui szombatnap, szólék, és bezárák az ajtókat, és parancsolám, hogy meg ne nyissák azokat, hanem csak a szombat után; és szolgáim közől rendelék a kapukhoz, hogy senki se vigyen be terhet szombatnapon.
És kinn maradának a kereskedők és minden árúk árusai Jerusalemből egyszer vagy kétszer.
És bizonyságot tevék és mondám nekik: Miért maradtok a kőfal előtt? ha még másszor ezt mívelitek, kezet vetek rátok. Az időtől tehát nem jövének el szombaton.
Mondám még a levitáknak, hogy tisztúljanak meg, és jőjenek a kapuk őrzésére és a szombatnap megszentelésére. Tehát emlékezzél meg ezért is rólam, én Istenem! és kegyelmezz nekem könyörűleted sokasága szerint.
De azt is látám az napokon, hogy a zsidók azotusi, ammoni és moábi feleségeket vevének.
És fiaik félen azotúsúl szólnak, és nem tudnak zsidóúl szólani, és egyik vagy másik nép nyelvén szólnak vala.
És megfeddém őket és megátkozám; és megverék közőlük némely férfiakat, és megkopaszítám őket, és megesketém az Istenre, hogy ne adják leányaikat amazok fiainak, és ne vegyenek azok leányaiból fiaiknak és magoknak, mondván:
Nem ilyen dologban vétkezett-e Salamon, Izrael királya? És bizonyára sok nemzet között nem vala hasonló király hozzá, és szerette őt Istene, és királylyá tette őt Isten egész Izraelen: és mégis az idegen asszonyok bűnre vitték. [Kir. III. 3,1. 11,1.4.]
Vajjon mi, engedetlenek lévén, megcselekedjük-e mind e nagy gonoszt, hogy vétkezzünk a mi Istenünk ellen, és idegen feleségeket vegyünk?
Jojadának pedig, Eliaszib főpap fiának fiaiból egyik, veje volt a horoni Szanaballátnak, és elűzém őt tőlem.
Emlékezzél meg, Uram Istenem! azokról, kik megfertőztetik a papságot s a papok és leviták tisztét.
S igy megtisztitám őket minden idegentől, és megállapítám a papok és leviták rendeit, mindenkit az ő szolgálatára,
és bizonyos időben az áldozathoz való fák és zsengék behordására; emlékezzél meg rólam javamra, én Istenem! Amen.