OZEÁS JÖVENDÖLÉSE.
Óz 1
Ozeás jövendölésének ideje, Izrael hűtlenségének és büntetésének jelképei; a pogányok megtérése. Izrael és Júda egy fő alatt.
Az Úr igéje, mely lőn Ozeáshoz Beeri fiához, Oziás-, Joatan-, Ákáz-, Ezekiás-, Júda királyainak napjaiban, és Jeroboamnak, Joas fiának, Izrael királyának napjaiban.
Kezdete az Úr beszédeinek Ozeáshoz; és mondá az Úr Ozeásnak: Eredj, végy magadnak parázna feleséget, és nemzz magadnak paráznaságból fiakat; mert paráználkodván a föld, elszakad az Úrtól.
És elméne, és elvevé Gomert, Debelaim leányát; s ez fogana, és fiat szüle neki.
És mondá az Úr neki: Híjjad az ő nevét Jezrahelnek; mert kevés idő múlva meglátogatom Jezrahel vérbűnét Jehu házán, és megszűntetem Izrael házának országát.
És azon nap összetöröm Izrael kézívét Jezrahel völgyében.
És ismét fogana, és leányt szüle. És mondá neki: Híjjad nevét irgalom nélkülinek; mert többé nem irgalmazok Izrael házának, hanem teljességgel elfeledkezem rólok.
De Júda házán könyörűlök, és megszabadítom őket az ő Urok Istenök által, nem kézíjjal és karddal, viadallal, lovakkal és lovasokkal szabadítom meg őket.
És elválasztá a téjtől az irgalomnélkülit. És fogana, és fiat szüle.
És mondá: Híjjad az ő nevét: Nem én népem! mert ti nem én népem vagytok, és én nem leszek tiétek.
És leszen Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, mely mérhetlen és meg nem számlálható; sőt leszen azon helyen, hol azt mondják nekik: Nem én népem vagytok ti… az mondatik majd nekik: Az élő Istennek fiai.
És egybegyűlnek Júda fiai és Izrael fiai egyenlőképen, és magoknak egy főt választanak, és kimennek a földről; mert nagy leszen Jezrahel napja.
Isten a hűtelen Izrael-népet fenyegeti, megtérésre inti és új kegyelmet igér.
Mondjátok fivéreiteknek: Én népem! és nővéreteknek: Irgalmasságot nyert.
Itéljetek anyátokról, itéljetek; mert ő nem feleségem, és én nem vagyok férje; vesse el paráznaságait orczája elől, és házasságtöréseit emlői közől;
hogy mezítelenre ne vetköztessem őt, és ne tegyem olyanná, mint születése napján volt, és ne tegyem őt mintegy pusztává, és ne tegyem mintegy járatlan földdé, és ne öljem meg szomjúsággal.
Az ő fiain sem könyörűlök, mert paráznaság fiai;
mivel anyjok paráználkodott, és meggyalázta magát, ki foganta őket, midőn azt mondá: Elmegyek szeretőim után, kik megadják nekem kenyeremet és vizemet, gyapjaimat és lenemet, olajomat és italomat.
Azért ime én besövényezem a te utadat tövisekkel, és befonom azt kerítéssel, és nem találja fel ösvényeit.
Szeretői után szalad, de el nem éri őket, keresi őket, de nem találja meg, és igy szól majd: Elmegyek, és visszatérek első férjemhez; mert jobb dolgom volt akkor, mint most.
Nem látta át, hogy én adtam neki a gabonát, a bort és olajt, a sok ezüstöt és aranyat, melyeket Baalra költött.
Azért én is visszaveszem gabonámat annak idejében, és boromat annak idejében, és elragadom tőle gyapjúmat és lenemet, melyek befödék gyalázatát.
És most kinyilatkoztatom bolondságát az ő szeretőinek szemei előtt, és senki sem szabadítja ki őt kezeimből.
És megszűntetem minden örömét, minden ünnepét, újholdját, szombatját és egyéb ünnepeit.
És megrontom szőllőjét és fügefáját, melyekről azt mondotta: Ez az én jutalmam, melyet nekem szeretőim adtak; én vadonná teszem azt, és fölemészti a mezei vad.
És meglátogatom őt Baal napjaiért, melyeken jó illatszert égetett és fölékesítve magát fülfüggőjével és kösöntyűjével, szeretői után ment, és rólam elfeledkezett, úgymond az Úr.
Azért ime én hozzám édesgetem és a pusztába viszem őt, és szivére szólok.
És visszaadom neki szőllőműveseit ugyanazon helyről, és Ákor völgyében megnyitom reményét; és énekelni fog ott, mint ifjúsága napjaiban, és Egyiptomból lett feljövetének napjaiban.
És leszen az napon, úgymond az Úr, így fog engem híni: Én férjem! és nem hí engem többé Baalnak.
És elveszem Baalim neveit az ő szájából, és nem emlékezik meg többé azok nevéről.
És szövetségre lépek irántok az napon a mezei vaddal, az égi madárral és a földi csúszómászóval; és a kézivet, kardot és háborút eltörlöm a földről, hogy ők bátorságosan aludjanak.
És magamnak eljegyezlek téged mindörökre, eljegyezlek igazságban és itéletben, irgalomban és könyörűletben.
És hittel jegyezlek el téged magamnak; és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
És leszen az napon: Meghallgatom, úgymond az Úr, meghallgatom az egeket, és azok meghallgatják a földet;
és a föld meghallgatja a búzát, a bort és olajat; és ezek meghallgatják Jezrahelt.
És bevetem őt magamnak a földbe, és irgalmazok annak, ki irgalom nélküli volt;
és azt mondom a nem én népemnek: Én népem vagy te; és ő azt mondja: Én Istenem vagy te. [Pét. I. 2,10.]
Izrael mostani elhagyatott állapotának jelképe. Az ő megtérése az utolsó időben.
És mondá az Úr nekem: Menj ismét, és szeress asszonyt, ki szeretőjétől szerettetik, és mégis házasságtörő; a mint szereti az Úr Izrael fiait, ők pedig idegen istenekhez fordúlnak, és a szőllőszemek héját szeretik.
És szerzék ilyet magamnak tizenöt ezüst pénzen, és másfél köböl árpán.
És mondám neki: Sok napig várakozzál rám; ne paráználkodjál, és ne légy más férfiúé; és én is megvárlak téged.
Mert sok napig maradnak Izrael fiai király és fejedelem nélkül, áldozat és oltár nélkül, efod és terafim nélkül.
És azután megtérnek Izrael fiai, és keresni fogják Urokat Istenöket, és Dávidot, az ő királyukat, és félve járúlnak az Úrhoz és az ő jóvoltához az utolsó időben.
Fegybeszéd Izrael népéhez és papjaihoz. Intelem Júdához, hogy magára hasonló bűnt és büntetést ne vonjon.
Halljátok az Úr igéjét, Izrael fiai! mert számvetése vagyon az Úrnak a föld lakóival; mert nincs igazság, nincs irgalom, nincs Isten ismerete a földön.
Az átok és hazudság, a gyilkosság, lopás, házasságtörés eláradtak, és a vér a vért éri.
Azért sírni fog a föld, és elerőtlenűl minden, ki azon lakik, a mezei vaddal s az égi madárral együtt, a tenger halait is odavéve.
Mindazáltal senki sem akar hallani a számadásról, senki a feddésről; mert a te néped olyan, mint a kik ellene mondanak a papnak.
De elesel ma, és elesik a próféta is veled, még az éjjel elhallgattatom anyádat.
Elhallgat az én népem, mivel nincs tudománya; mivel te megveted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papságban ne szolgálj nekem; s mivel te elfeledkeztél Istened törvényéről, én is elfeledkezem fiaidról.
A mint gyarapodtak, még inkább vétkeztek ellenem; de dicsőségöket gyalázatra fordítom.
Az én népem bűneit eszik meg, és azok gonoszságára vágyódik az ő lelkök.
Azért mint a nép, úgy jár a pap; meglátogatom őket utaikért, és gondolataikért megfizetek nekik.
Enni fognak, de meg nem elégíttetnek, paráználkodnak, és meg nem szűnnek; mert az Urat elhagyták, nem őrizvén meg (az ő utait).
A paráznaság, a bor és a részegség elveszik az értelmet.
Népem az ő fájától kér tanácsot, hogy pálczája feleljen neki; mert a paráznaság lelke csalta meg őket, és Istenöktől elszakadtak, paráználkodván.
A hegytetőkön áldoznak, és a halmokon égetik a jó illatszert, a cserfa, nyárfa és terpentinfa alatt, mert kellemes azok árnyéka; azért paráználkodnak leányaitok, és házasságtörők mátkáitok.
S én ne látogassam meg leányaitokat, mikor paráználkodnak, és mátkáitokat, mikor házasságtörést tesznek? sőt inkább mivel ők a paráznákkal társalkodnak, és a kéjelgőkkel áldoznak, az értelem nélkül való nép megveretik.
Ha már paráználkodol, te Izrael! csak legalább Júda ne vétkezzék; ne lépjetek Galgalába, és ne menjetek föl Betávenbe; s ne esküdjetek így: Él az Úr!
Mert mint a szilaj üsző, eltért Izrael, de ezennel térségen legelteti őket az Úr, mint a bárányt.
Efraim részes a bálványokban, ereszd el őt.
Másféle az ő lakomájok, paráznasággal paráználkodnak; szeretnek gyalázatot cselekedni az ő oltalmazói.
De szárnyaihoz köti őket a szélvész, és megszégyenűlnek áldozataik miatt.
Fenyegetés Izrael és Júda ellen hűtlenségök miatt.
Halljátok ezt, papok! és figyeljetek, Izrael háza! és király háza! halljátok; mert rátok szól az itélet, tőrök lettetek az őrhelyen, és kiterjesztett hálló a Táboron.
Az áldozatokat a mélységbe tereltétek; de én mindezeket megfenyítem.
Én ismerem Efraimot, és Izrael nincs elrejtve előttem; mert Efraim most is paráználkodik, Izrael megfertőztetett.
Nem gondolkodnak arról, hogy megtérjenek Istenökhöz; mert a paráznaság lelke vagyon közöttük, és az Urat nem ismerik.
De rávall Izraelre kevélysége az ő szemébe; Izrael és Efraim elesnek gonoszságukban, elesik Júda is velök.
Nyájaikkal és csordáikkal mennek az Urat keresni, és nem találják meg; elvétetett tőlök.
Vétkeztek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most megemészti őket egy hónap osztályrészeikkel együtt.
Szóljon a kürt Gábaában, a harsona Rámában; ordítsatok Betávenben, hátad mögött (az ellen), Benjamin!
Efraim elpusztúl a fenyítés napján; Izrael nemzetségein megmutatom hűségemet.
Olyanok lettek Júda fejedelmei, mint a határbontók; kiöntöm rájok, mint a vizet, az én haragomat.
Erőszakot szenved Efraim, de igazságos itélettel rontatik meg, mert az undokságok után kezdett járni.
És én mint moly vagyok Efraimnak, és mint rothadás Júda házának.
És Efraim látta nyavalyáját, és Júda saját bilincseit; és Efraim elment Asszúrhoz, és (Júda) elküldött a boszúálló királyhoz; de ő nem gyógyíthat meg titeket, s a bilincset sem oldhatja fel rólatok.
Mert én mint nőstényoroszlán vagyok Efraimnak, és mint fiatal oroszlán Júda házának; én, én ragadom meg és elmegyek; elveszem, és nincs, ki megszabadítsa.
Elmenvén, visszatérek az én helyemre, mígnem elfogyatkoztok, és megkeresitek az én orczámat.
Váltság, Izrael rövid ideig tartó megtérése. Gonoszság Gálaádban, Izraelben és Júdában.
Az ő szorongásukban reggel fölkelnek énhozzám: Jertek és térjünk az Úrhoz:
mert ő fogott meg és kiszabadít minket; megver és megorvosol minket.
Megelevenít két nap múlva, harmadnapon feltámaszt minket, és élni fogunk az ő színe előtt. Megtudjuk és utána leszünk, hogy megismerjük az Urat; mint a hajnal, készűl az ő kijövetele, és hozzánk jő, mint az őszi és tavaszi eső a földre. [Kor. I. 15,4.]
Mit cselekedjem neked? Efraim! mit cselekedjem neked? Júda! a ti irgalmasságtok, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, mely korán elenyészik.
Azért gyalulom őket a próféták által, öldöklöm őket az én szám igéivel; és a te itéleteid elétűnnek, mint a világosság.
Mert irgalmasságot kivánok én, és nem áldozatot; és az Isten ismeretét inkább, mint az égő áldozatokat. [Máté 9,13. 12,7.]
De ők, mint Ádám, megszegik a szövetséget; ott vétkeznek ellenem.
Gálaád a bálványcsinálók városa, vérrel megfertőztetve.
Mint útonálló férfiak torka, mint azon papok társa, kik az úton a Szikemből jövőket megölik; oly gonoszt cselekesznek.
Izrael házában iszonyúságot látok, ott Efraim paráznasága, meg van fertőztetve Izrael.
De, Júda! te is tartsd készen magadat az aratásra, midőn elfordítom az én népem fogságát.
Izrael megdorgáltatik gonoszsága és belháborúi miatt. Ennek hiú bizalma Egyiptom és Asszíria segélyéhez.
Midőn meg akartam gyógyítani Izraelt, kitűnt Efraim hamissága és Szamaria gonoszsága; mert csalárdságot cselekesznek, mint tolvajok bemennek rabolni, s mint útonállók künn vannak.
Netalán azt mondják szivökben, hogy minden gonoszságukról megemlékeztem: most körűlveszik őket saját találmányaik, melyek szemeim előtt vannak.
Az ő gonoszságukkal örvendeztetik a királyt, és hazudságaikkal a fejedelmeket.
Mindnyájan paráznaságtól égők, mint a sütőtől begyujtott kemencze; megszűnt a város egykevéssé a kovász vegyítésétől, míg végre teljesen megkovászosodott.
A mi királyunk napján a fejedelmek hevűlni kezdenek a bortól; ő kezét nyújtja a csúfolóknak;
mert mint a sütőkemenczét, úgy elkészítették szivöket, mialatt ő utánok leselkedik; egész éjjel alszik az ő sütőjök, de reggelre önmaga is ég, mint a tűzláng.
Mindnyájan égnek, mint a sütőkemencze, és megemésztik biráikat; minden ő királyaik elesnek, nincs közöttük, ki hozzám kiáltson.
Efraim önmaga népek közé vegyűl; Efraim hamuba sült kenyérré lett, mely meg nem fordíttatik.
Idegenek emésztik meg erejét, és ő nem tudja; de az ősz hajak is kiütnek rajta, és ő nem veszi észre.
És megaláztatik Izrael kevélysége önszemei előtt; mégsem térnek az ő Urokhoz Istenökhöz, s mindezek mellett sem keresik őt.
És lőn Efraim, mint a tőrbe csalt, értelmetlen galamb, Egyiptomot híják segítségűl, az asszíriusokhoz mennek.
De mikor elindúlnak, kiterjesztem rájok az én hállómat; mint az égi madarat, levonom őket, megverem őket a szerint, a mint hallották gyülekezetökben.
Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem! elpusztíttatnak, mert vétkeztek ellenem; én megváltottam őket, és ők hazudságokat szólanak ellenem.
Nem kiáltanak énhozzám szivökből, hanem ágyasházaikban jajgatnak; a búza és bor felöl törődnek, de tőlem eltávoznak.
Én oktattam őket és megerősítettem karjaikat; és ők gonoszt forralnak ellenem.
Elfordúlnak, hogy iga nélkül legyenek; olyanok, mint a csalárd kézíj; fegyver alatt hullanak el fejedelmeik az ő nyelvök dühössége miatt. Ez okból lesznek csúfsággá Egyiptom földén.
Izrael elpusztíttatik hűtlensége miatt; Júda is megbüntettetik.
Harsona szóljon torkodban: mint a sas (vijjog) az Úr háza fölött! azért, hogy áthágták szövetségemet, és megszegték törvényemet.
Majd hínak engem segitségűl: Én Istenem! megismerünk téged, mi izraeliták!
Hanem a jót megveti Izrael, azért fogja őt üldözni az ellenség.
Ők királyokat tettek, de nem énáltalam; fejedelmeket, miről én nem tudtam; ezüstükből és aranyukból bálványokat csináltak magoknak, hogy elveszszenek.
Elvettetik a te borjad, Szamaria! elbúsúl az én haragom ellenök; meddig nem tisztúlhatnak meg?
Mert ez is Izraelből való; kézműves csinálta azt, s nem Isten ő; mert pókhállóvá leszen Szamaria borja.
Szelet vetnek, és förgeteget aratnak; fennálló búzaszár nincs benne, annak termése nem ad lisztet, vagy ha ad is, idegenek eszik meg azt.
Megemésztetik Izrael; s mint a tisztátalan edény, olyan lesz a nemzetek között.
Mert ők felmennek Asszúrhoz, mint a magára hagyott vadszamár; az efraimiták ajándékokat adnak a szeretőknek.
De ha bérért megfogadják is a nemzeteket, mindazáltal egybegyüjtöm őket; és megnyugosznak egykevéssé a király és fejedelmek terhétől.
De mivel Efraim megsokasította az oltárokat vétkezésre, az oltárok vétekké lettek neki.
Eléje írtam sokféleképen az én törvényeimet, melyeket ők idegen dolgoknak tartottak.
Áldozatokat tesznek, húst vágnak és esznek, de az Úr nem fogadja el azokat; hanem megemlékezik az ő gonoszságukról és meglátogatja bűneiket; s ők Egyiptomhoz folyamodnak.
Elfeledkezett Izrael az ő teremtőjéről, és bálvány-templomokat épített; Júda is szaporította az erős városokat; de én tüzet bocsátok az ő városaira, mely megemészti az ő házait.
Izrael ne örűljön; mert fogságra vitetik, és keményen megfenyíttetik gonoszsága, hűtlensége és bálványozása miatt.
Ne vigadj, Izrael! ne örvendezz, mint más népek, mert paráznaúl elszakadtál Istenedtől, szereted a bűndijt minden búzaszérűről.
De a szérű és sajtó nem tartja el őket, és a bor megcsalja őket.
Nem laknak az Úr földén; visszatér Efraim Egyiptomba, és az asszíriusoknál tisztátalant eszik.
Nem áldoznak az Úrnak bort, és nem lesznek előtte kedvesek; áldozataik, mint a gyászolók kenyere; mindazok, kik azt eszik, megfertőztetnek; mert kenyerök az ő lelkeikért nem megyen be az Úr házába.
Mit fogtok cselekedni a jeles napon, az Úr ünnepnapján?
Mert ime kibujdosnak a pusztúlás miatt, Egyiptom egybegyűjti őket, Memfis eltemeti őket; az ő kivánatos ezüstjöket a csalán fogja örökleni, lapu nő sátoraikban.
Eljőnek a látogatás napjai, eljőnek a fizetés napjai; akkor megismeritek, Izrael, hogy bolond a próféta, esztelen a lelkesedett ember – a te gonoszságod sokasága, és balgatagságod sokasága miatt.
Efraim szétnéz az én Istenem mellett; a próféta romlás tőrévé lett minden ő útaiban, esztelenség van az ő istene házában.
Mélyen estek a vétekbe, mint Gábaa napjaiban; azért megemlékezik gonoszságukról, és meglátogatja bűneiket.
Mint a pusztában a szőllőt, úgy találtam Izraelt, mint a fügefa első gyümölcseit annak tetején, úgy néztem az ő atyáikat; ők pedig bementek Beelfegorhoz, és eltávoztak gyalázatra, és utálatosakká lettek, mint a miket szerettek.
Mint a madár, elröpűl Efraim dicsősége a születéstől, méhbenhordozástól és a foganástól.
Hogyha fölnevelik is fiaikat, gyermektelenekké teszem őket az emberek között; de jaj is nekik, mikor eltávozom tőlök.
Efraim, a mint láttam, szép erősség vala, mint Tírus; hanem Efraim az öldöklőhöz viszi fiait.
Adj nekik, Uram! de mit adj nekik? – adj nekik méhet magzatok nélkül, és száraz emlőket.
Minden gonoszságot űztek Galgalban; mert ott gyűlöltem meg őket; az ő találmányaik gonoszsága miatt kivetem őket házamból; és nem cselekszem többé, hogy szeressem őket, minden fejedelmeik pártütők.
Megveretik Efraim, az ő gyökere kiszárad, gyümölcsöt többé nem terem; hogyha nemzenek is, megölöm méhök legkedvesbjeit.
Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgatták őt; és bujdosók lesznek a nemzetek között.
Dorgálás a bálványozás és egyéb vétkek miatt. Büntetéssel való fenyegetés.
Leveles szőllőtő Izrael, gyümölcse hozzája hasonló; de gyümölcse sokasága szerint sokasítja meg az oltárokat, és földének termékenysége szerint bővelkedik bálványokkal.
Megoszlott az ő szivök, ezennel elvesznek; ő maga rontja le bálványaikat, elpusztítja oltáraikat;
akkor mondani fogják: Nincs királyunk, mert nem félünk az Úrtól, és a király mit tesz nekünk?
Beszéljétek csak a haszontalan látomás igéit, és kössetek szövetséget; majd eléterem az itélet, mint a keserűfű a szántóföld barázdáin.
Betáven teheneit tisztelték Szamaria lakói, mert az ő népe és papjai, kik vigadtak rajta az ő dicsőségében, megsiratják, hogy elköltözött onnét.
Holott az maga is Asszíriába vitetik ajándékúl a boszúálló királynak; Efraimot gyalázat fogja el, és szégyent vall Izrael az ő szándéka miatt.
Szamaria el hagyja menni királyát, mint a tajtékot a víz szinén.
Elpusztíttatnak a bálvány magas helyei, Izrael vétke; lapu és bojtorvány növekedik oltáraikon; és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok el minket! és a halmoknak: Omoljatok ránk! [Izai. 2,19. Luk. 23,30. Jel. 6,16.]
Gábaa napjaitól fogva vétkezett Izrael, s abban megmaradt; azért nem éri őket a harcz, mint Gábaában a gonoszság fiait:
hanem kedvem szerint fenyítem meg őket; egybegyűlnek ellenök a népek, midőn megfenyíttetnek kettős gonoszságukért.
Efraim mint az üsző, megszokta szeretni a nyomtatást; de én átmegyek az ő szép nyakán, felülök Efraimra; szántani fog Júda, és barázdákat tör Jákob.
Vessetek magatoknak igazságot, és arassatok irgalmasságot, törjetek föl magatoknak új írtványt; mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg eljövend, ki megtanít titeket az igazságra.
Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok, a hazudság gyümölcsét ettétek; mert bíztál utaidban, erőseid sokaságában.
Zendűlés támad néped között; és minden erősségeid elpusztíttatnak, mint elpusztíttatott Szalmana annak házától, ki megitélte Baalt a harcz napján, midőn az anya fiaival együtt leveretett.
Igy cselekszik veletek Bétel a ti elveteműlt gonoszságtok miatt.
A háladatlan Izrael fogsággal büntettetik, de ismét visszavitetik.
A mint elmúlik a reggel, elmúlik Izrael királya. Míg gyermek volt Izrael, szerettem őt, és Egyiptomból híttam az én fiamat.
A mint hitták őket, úgy mentek el az ő színök elől; Baalimnak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.
És én Efraimnak mintegy dajkája, karjaimon hordoztam őket; de nem ismerték el, hogy ápoltam őket.
Ádám köteleivel vonzottam őket, a szeretet köteleivel, és lettem nekik, mint ki az igát fölemeli nyakokról, és ételt nyujtottam eléjök.
Nem térnek vissza Egyiptom földére, Asszúr legyen az ő királyuk, mert nem akartak megtérni.
Fegyver kezdi városaiban fogyasztani az ő választottaikat, és megemészti azok fejeit.
És az én népem várni fog visszajövetelemre; de iga tétetik rájok egyetemben, mely el nem vétetik.
Miképen adjalak oda téged? Efraim! oltalmazzalak-e téged? Izrael! Oda adjalak-e téged, mint Adamát, úgy tegyek-e veled, mint Széboimmal? Megesett bennem az én szivem, s egyszersmind szánakodásra indúltam.
Nem cselekszem az én haragom búsulása szerint, nem megyek arra, hogy Efraimot elveszítsem; mert Isten vagyok én, és nem ember; Szent közötted, azért nem megyek be a városba.
Majd az Úr után járnak, ki akkor ordít, mint az oroszlán; mert ő ordít, és félni fognak a tenger fiai.
És elröpűlnek, mint a madár Egyiptomból, és mint a galamb az asszíriusok földéről; és elhelyezem őket házaikban, úgymond az Úr.
Körűlvett engem Efraim megtagadással, és Izrael háza csalárdsággal; de Júda bizonyság, az Istennel járván, és hűséges a szentekkel.
Izraelnek nincs oly bizalma, mint volt ősatyjának. Megátalkodottsága miatt fogságra vitetik. Hálátlan ő és értetlen.
Efraim széllel táplálkozik, és a hőséget követi; egész nap hazudságot és pusztúlást szaporít; szövetséget köt az asszíriusokkal, és olajt visz Egyiptomba.
Azért fog az Úr itélni Júda fölött, és meglátogatja Jákobot; az ő útai szerint és találmányai szerint fizet meg neki.
Anyja méhében megragadta (Jákob) bátyja sarkát; és erősségében szerencsésen küzdött az angyallal.
És erőt vett az angyalon, és megerősödött; sírt és könyörgött neki; Bételben találta őt, és ott szólott velünk.
És a seregek Ura Istene, az Úr az ő emlékezete.
Te is térj hát Istenedhez; az irgalmasságot és itéletet őrizd meg, és bízzál Istenedben mindenkoron.
Mint egy kananíta, – kezében hamis mértékkel, szereti a ragadozást,
és így szól Efraim: Ej, mit? gazdaggá lettem, bálványt találtam magamnak, semmi keresetemben sem találnak hamisságot, melyet elkövettem volna.
De én vagyok a te Urad Istened Egyiptom földétől fogva; ezután is sátorokban hagylak ülni, mint ünnepnapokon szokás.
Én szólok a prófétákhoz, én megsokasítom a látomást, és a próféták által példázásokat mutatok.
Mint Gálaádban a bálványnak, úgy hiába áldoznak Galgalban a tulkoknak; mert ezek oltárai is, mint a kőhalmok a szántóföldek barázdáin.
Elfutott Jákob Szíria tartományába, és Izrael szolgált feleségeért, pásztorkodott feleségeért.
Próféta által hozta ki az Úr Izraelt Egyiptomból; és próféta által tartatott meg. [Móz. II. 14,21.22.]
De Efraim haragra ingerlett engem keserítéseivel; azért az ő vére rájő, és gyalázatát visszaadja neki az ő Ura.
Izrael vétkei. Az ezekért rájövő büntetés, melyet a bűnbánat elháríthatna. Megszabadúlás a csakhamar bekövetkező szerencsétlenségből.
Szólván Efraim, rettegés rohant Izraelre; és vétkezett Baallal, és meghalt.
Most is szaporítják a bűnt, és öntött képet csinálnak magoknak ezüstükből a bálványok hasonlatosságára, mi egészen kézművesek csinálmánya; ezeknek mondják amazok: Áldozzatok, emberek, borjúk imádói!
Azért lesznek, mint a reggeli köd, és mint a korán elmuló harmat, mint a forgószél által a szérűről elragadott por, és mint a kémény füstje.
Pedig én vagyok a te Urad Istened Egyiptom földétől fogva; és Istent énkivűlem ne ismerj, a mint kivűlem nincs szabadító. [Izai. 43,10.]
Én ismertelek téged a pusztában, a kietlen földön.
Annak legelőhelyén eltelének és jóllakának; ekkor fölfuvalkodék szivök, és elfeledkezének rólam.
Azért leszek nekik, mint a nőstényoroszlán, mint a párducz az asszíriusok útján.
Eléjök megyek, mint a nősténymedve, melynek elragadták kölykeit, kiszaggatom az ő belső részeiket és megemésztem ott őket, mint az oroszlán; a mezei vad szaggatja szét őket.
Veszedelmed tenmagadtól vagyon, Izrael! csak nálam a te segítséged.
Hol a te királyod? főképen most szabadítson meg téged minden városodban; és hol a te biráid? kik felől azt mondottad: Adj királyt nekem és fejedelmeket.
Adtam neked királyt haragomban, és elveszem őt boszuságomban.
Összeköttetett Efraim gonoszsága, és el van téve az ő bűne.
A szűlés fájdalmai jőnek rája; esztelen fiú ő, s nem állhat meg a fiak romlásakor.
De a halál kezéből megszabadítom őket, a haláltól megváltom őket; halálod leszek, oh halál! fullánkod leszek, oh pokol! A vigasztalás elrejtetett szemeim elől. [Zsid. 2,14.]
Mivel ő az atyafiakat elválasztja, az Úr eléhozza a pusztából feljövő égetőszelet, mely kiszárasztja ereit, és elapasztja kútforrásait, és ő elragadozza minden kivánatos vagyona kincsét. [Ezekiel 19,12.]
Fölhívás bűnbánatra. A bűnbánók szabadúlást nyernek.
Elvesz Szamaria, mert elkeserítette az ő Istenét; fegyver által vesznek el, az ő kisdedei földhöz veretnek, és nehézkesei kettévágatnak.
Térj meg, Izrael, a te Uradhoz Istenedhez, mert megromlottál gonoszságod miatt.
Vegyétek szivetekre az igéket, és térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és ajkaink áldozatait adjuk neked.
Asszúr nem szabadít meg minket, lóra nem ülünk, és nem mondjuk többé isteneinknek a mi kezeink alkotmányait, mert te a benned bízó árván könyörűlsz.
Meggyógyítom az ő sérveiket, szeretni fogom jóakaratból, mert elfordúl tőlök az én haragom.
Én mint harmat leszek, Izrael virágozni fog, mint a liliom, és gyökere megfogan, mint a Libanoné.
Kiterjednek ágai, és leszen az ő dicsősége, mint az olajfáé, és az ő illata, mint a Libanoné.
Visszatérvén, ismét az ő árnyékában fognak ülni, búzával élni, és virágozni, mint a szőllő; emlékezete olyan lesz, mint a Libanon boráé.
Efraim! mire valók többé a bálványok? Én meghallgatom és fölnevelem őt, mint a zöldellő jegenyefát; általam fogsz te gyümölcsözni.
Kicsoda a bölcs, ki érti ezeket? ki az értelmes, és tudja ezeket? mert egyenesek az Úr utai, és az igazak járnak azokon; az engedetlenek pedig elesnek azokon.