ZAKARIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Zak 1
Bevezetés. Látomás a mirtus alatt álló angyalról, a négy szarvról és négy kovácsról.
A nyolczadik hónapban, Darius király második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:
Megharagudott az Úr atyáitokra nagy haraggal.
Szólj azért nekik: Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek hozzám, úgymond a seregek Ura, és hozzátok térek, úgymond a seregek Ura.
Ne legyetek, mint atyáitok, kikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról és igen gonosz szándékaitokról; de nem hallgattak, és nem figyeltek rám, úgymond az Úr.
Hol vannak most atyáitok? és a próféták vajjon örökké élnek-e?
Mindazáltal az én igéim és végzéseim, melyeket szolgáimnak, a prófétáknak parancsoltam, vajjon nem teljesedtek-e be atyáitokon? Kik azután megtértek, és így szólottak: A mint eltökéllette a serege Ura, hogy cselekedjék velünk a mi útaink és találmányaink szerint, megcselekedte velünk.
Huszonnegyedik napján a tizenegyedik hónak, a Sabatnak, Darius második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:
Látám éjszaka, és ime egy pej lovon ülő férfiú mirtusfák között áll vala, melyek mély völgyben valának, és utána pej, tarka és fehér lovak.
És mondám: Micsodák ezek? Uram! És mondá nekem az angyal, ki velem szól vala: Én megmutatom neked, micsodák ezek.
És felele a férfiú, ki a mirtusfák között áll vala, és mondá: Ezek azok, kiket az Úr küldött, hogy bejárják a földet.
És felelvén az Úr angyalának, ki a mirtusfák között áll vala, mondák: Bejártuk a földet, és íme az egész föld lakva és nyugodtan vagyon.
És felele az Úr angyala, és mondá: Seregek Ura! meddig nem könyörűlsz te Jerusalemen és Júda városain, melyekre megharagudtál? Ennek már hetvenedik esztendeje.
És az Úr a velem szóló angyalnak jóságos igéket, vigasztaló igéket felele.
És mondá nekem a velem szóló angyal: Kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Forrón szeretem Jerusalemet, és Siont nagy buzgalommal;
és nagy haraggal haragszom én a gazdag nemzetekre; mert én kevéssé haragudtam (Júdára), de ők gonoszúl bántak vele.
Azért ezeket mondja az Úr: Visszafordúlok Jerusalemhez irgalmassággal, az én házam fölépíttetik abban, úgymond a seregek Ura, és a mérő-zsinór kinyujtatik Jerusalemen.
Mégis kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Még bővelkedni fognak az én városaim jókkal; és megvigasztalja még az Úr Siont, és még magának választja Jerusalemet.
És fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szarv.
És mondám a velem szóló angyalnak: Micsodák ezek? És mondá nekem: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát és Izraelt és Jerusalemet.
És az Úr mutata nekem négy kovácsot.
És mondám: Mit jőnek ezek mívelni? Ő szóla, mondván: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát mind egy emberig, úgy, hogy azok közől senki sem emelte föl fejét; hanem ezek elrettenteni jöttek azokat, hogy letörjék a nemzetek szarvait, melyek szarvat emeltek Júda földe ellen, hogy azt ide s tova hányják.
Látomás a mérő-zsinórt tartó férfiúról; az új Jerusalem oltalma és dicsősége.
És fölemelvén szemeimet, nézék; és íme egy férfiú, és az ő kezében mérő-zsinór.
És mondám: Hová mégy te? És mondá nekem: Megmérni Jerusalemet, hogy lássam, mennyi az ő szélessége, és mennyi hosszasága.
És íme a velem való angyal kiméne, és más angyal jöve eléje.
És mondá neki: Fuss, szólj e gyermeknek, mondván: Kerítés nélkül fogják lakni Jerusalemet, a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.
És én leszek neki, úgymond az Úr, tűzkerítése köröskörűl, és dicsőségben leszek közepette.
Oh, oh fussatok el éjszak földéről, úgymond az Úr; mert az ég négy szele felé szórtalak el titeket, úgymond az Úr.
Oh Sion! fuss el, ki Babilon leányánál lakol;
mert ezeket mondja a seregek Ura: A dicsőség után elküld engem a nemzetekhez, kik titeket kifosztottak; mert a ki titeket bánt, az én szemem fényét bántja.
Mert íme én fölemelem kezemet ellenök, és ragadományúl lesznek azoknak, kik nekik szolgáltanak; és megismeritek, hogy a seregek Ura küldött engem.
Mondj dicséretet és vigadj, Sion leánya! mert ime én eljövök, és közepetted fogok lakni, úgymond az Úr.
És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz az napon, és népemmé leszen, és közepetted fogok lakni; és megtudod, hogy a seregek Ura küldött engem hozzád.
És az Úr örökségűl fogja bírni Júdát, az ő osztályrészét a megszentelt földön; és még magának választja Jerusalemet.
Hallgasson minden test az Úr szine előtt! mert fölemelkedik az ő szent lakhelyéből.
Látomás a főpapról, kit az Isten megtámad és fölment. A jövő szolga. A kő.
És az Úr megmutatá nekem Jézust, a főpapot, a mint az Úr angyala előtt álla; és jobbja felől álla a sátán, hogy ellenkezzék vele.
És mondá az Úr a sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, sátán! feddjen meg téged az Úr, ki Jerusalemet választotta! Vajjon nem a tűzből kiragadott üszök-e ez?
És Jézus szennyes ruhákba vala öltözve, és az angyal színe előtt álla.
Ki felelvén, szóla azoknak, kik előtte állanak vala, mondván: Vegyétek le róla a szenynyes ruhákat. És mondá neki: Ime elvettem rólad gonoszságodat, és új ruhákba öltöztettelek téged.
És mondá: Tegyetek tiszta süveget fejére. És tiszta süveget tőnek fejére, és a ruhákba öltöztették őt; és az Úr angyala ott áll vala.
És bizonyságot tőn az Úr angyala Jézusnak, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Ha útaimon jársz, és megőrzöd parancsaimat, te is itélni fogod házamat, és őrzeni tornáczaimat; és adok neked kisérőket ezek közől, kik most itt állanak.
Halljad, Jézus, főpap! te és barátaid, kik előtted laknak, mert ezen férfiak előképek; ime én eléhozom az én szolgámat, a csemetét.
Mert íme a kő, melyet Jézus elé tettem; ez egy kövön hét szem vagyon; ime én kimetszem annak faragványát, úgymond a seregek Ura, és elveszem egy napon az ő földének gonoszságát.
Az napon, úgymond a seregek Ura, a férfiú elhíja barátját a szőllőtő alá és a fügefa alá.
Látomás az arany gyertyatartóról és két olajfáról. A templomépítés befejezése Zorobabel által.
És visszatére az angyal, ki velem szól vala, és felkölte engem, mint egy férfiat, ki álmából felköltetik.
És mondá nekem: Mit látsz te? És mondám: Ime egy merő aranygyertyatartót látok, fölötte annak lámpáját, és hét szövétnekét azon fölűl, és a szövétnekek hét tölcsérét, melyek annak tetején valának.
És két olajfa vala mellette, egyik a lámpa jobbján, és másik balján.
És felelvén, szólék az angyalnak, ki velem beszél vala, mondván: Micsodák ezek? Uram!
És a velem szóló angyal felelvén, mondá nekem: Nem tudod, micsodák ezek? És mondám: Nem, Uram!
És felelvén szóla nekem, és mondá: Ez az Úr igéje Zorobabelhez, mondván: Nem hadsereggel, sem erővel, hanem az én lelkem által (leszen ez), úgymond a seregek Ura.
Ki vagy te, nagy hegy! Zorobabel előtt? Egyenessé leszesz. Ő eléhozza a főkövet és oly ékessé teszi, mint az első vala.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Zorobabel kezei alapították e házat, és az ő kezei végzik be azt; és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem hozzátok.
Mert ki veti meg a csekély kezdet napját? Örvendeni fognak, látván a fehér ón-mértéket Zorobabel kezében. Ezek az Úr hét szemei, melyek az egész földön szétjárnak.
És felelvén, mondám neki: Micsoda e két olajfa a gyertyatartó jobbján és balján?
És felelvén másodszor, mondám neki: Micsoda az olajfák két ága, a két aranytölcsér mellett, melyekben aranycsövek vannak?
És szóla nekem, mondván: Nem tudod, micsodák ezek? És mondám: Nem, Uram!
És mondá: Ezek a fölkenetés két fiai, kik az egész föld uralkodója előtt állanak.
Látomás a röpülő tekercsről, s a mérőben ülő asszonyról.
És megfordúlék, és fölemelém szemeimet; és nézék, és ime egy röpülő könyvtekercs.
És mondá nekem: Mit látsz te? És mondám: Én egy röpülő könyvtekercset látok, melynek hossza húsz könyöknyi, szélessége tíz könyöknyi.
És mondá nekem: Ez az átok, mely kiterjed az egész föld szinére; mert minden orzó, mint ott írva vagyon, megitéltetik, és minden hamis esküvő abból hasonlóképen megitéltetik.
Végrehajtom azt, úgymond a seregek Ura; és bemegyen a tolvaj házába, és az én nevemre hamisan esküvőnek házába; és annak háza közepett megmarad, és megemészti azt, és annak fáit és köveit.
És kijöve az angyal, ki velem szól vala, és mondá nekem: Emeld föl szemeidet, és lássad, micsoda az, mi eléjő?
És mondám: Micsoda az? És mondá: Ez, mi eléjő, mérő. És mondá: Ez az ő kinézésök az egész földön.
És ime egy mázsa ón viteték; és ime egy asszony üle a mérő közepén.
És mondá: Ez az istentelenség. És a mérő közepébe veté őt, és a darab ónt annak szájára tevé.
És fölemelém szemeimet, és nézék; és ime két asszony jöve elé, szárnyaikon lengve, oly szárnyakon, mint az ölyvszárnyak; és fölemelék a mérőt az ég és föld közé.
És mondám a velem szóló angyalnak: Hova viszik ezek a mérőt?
És mondá nekem: Hogy ház építtessék nek Szennaar földén, megerősíttessék, és letétessék talapjára.
Látomás a négy szekérről. Jelképe a koronának, melyet a próféta Jézus fejére teszen.
És megfordúlván, fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szekér jöve ki két hegy közől; és a hegyek rézhegyek valának.
Az első szekérben pej lovak, és a második szekérben fekete lovak,
a harmadik szekérben fehér lovak, és a negyedik szekérben tarka és erős lovak valának.
És elkezdvén, mondám az angyalnak, ki velem szól vala: Micsodák ezek? Uram!
És felelvén az angyal, mondá nekem: Ezek az ég négy szelei, melyek kijőnek, hogy az egész föld Uralkodója előtt álljanak.
A melyben fekete lovak valának, éjszak földére menének, , a fehérek követék azokat; és a tarkák a déli földre indulának.
A legerősebbek pedig kimenvén, átjárni és nyargalni ohajtának az egész földön. És mondá ő: Eredjetek, és járjátok el a földet; és bejárák a földet.
És híva engem, és szóla nekem, mondván: Ime kik éjszak földére mennek, lecsillapítják hevemet éjszak földén.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Végy a visszaköltözöttektől, Holdaitól, Tóbiástól és Idaiától; és jőj el te az napon, és menj be Joziásnak, Szofoniás fiának házába, kik Babilonból jöttek;
végy aranyat és ezüstöt, és csinálj koronákat, és tedd Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak fejére,
és szólj neki, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Ime egy férfiú, csemete az ő neve; önmagából sarjadzik föl, és templomot épít az Úrnak.
Ő épít templomot az Úrnak, és rajta lesz a dicsőség, ülni fog és uralkodni királyiszékében, és ő pap leszen királyiszékében, és a béke tanácsa leszen a kettő között.
És a koronák Helemnek és Tóbiásnak, Idaiának és Hemnek, Szofoniás fiainak emlékezetűl lesznek az Úr templomában.
És a kik messze vannak, eljőnek, és építenek az Úr templomán; és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem tihozzátok. Ez pedig megleszen, ha a ti Uratok Istenetek szavát meghallgatjátok.
Kérdés a fogság alatti böjtről; ennek hiányos volta. Isten az igazság cselekedeteit kivánja.
És Darius királynak negyedik esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariáshoz, negyedik napján a kilenczedik hónak, mely Kasleu.
És elküldének az Isten házához Sarasár és Rogommelek és a férfiak, kik vele valának, hogy könyörögjenek az Úr színe előtt,
és mondják meg a seregek Ura házában levő papoknak és a prófétáknak, szólván: Vajjon sírnom kell-e az ötödik hónapban, vagy meg kell-e szentelnem magamat, mint már sok év óta cselekedtem?
És lőn a seregek Urának igéje énhozzám, mondván:
Szólj a föld minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és hetedik hónapban e hetven esztendőn át, vajjon a böjtöt értem böjtöltétek-e?
És mikor ettetek és ittatok, vajjon nem magatoknak ettetek-e, nem magatoknak ittatok-e?
Vajjon ezek nem azon igék-e, melyeket az Úr az előbbi próféták által szólott, mikor még Jerusalem lakosokkal tele és gazdag volt, ő és a városok körülötte és dél felé és a síkságon lakosokkal tele voltak?
És lőn az Úr igéje Zakariáshoz, mondván:
Igy szól a seregek Ura, mondván: Igaz itéletet itéljetek, irgalmasságot és könyörűletet cselekedjetek, kiki az ő atyjafiával.
Az özvegyen és árván, a jövevényen és szegényen ne erőszakoskodjatok; és a férfiú gonoszt atyjafia ellen ne forraljon szivében. [Móz. II. 22,22. Izai. 1,23. Jerem. 5,28.]
De nem akartak rá figyelmezni, vállat vonítva elfordúltak, és bedugták füleiket, hogy ne hallják.
És szivöket olyanná tették, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és igéket, melyeket a seregek Ura küldött az ő lelkével az előbbi próféták által; és nagy harag lőn a seregek Urától.
És a mint lőn, hogy szólott, de nem hallgatták meg: úgy fognak kiáltani, de nem hallgatom meg, úgymond a seregek Ura.
És szétszórtam őket minden országokra, melyeket nem ismertek; és a föld elpusztúlt miattok, úgy hogy nem volt benne járó kelő; és a kivánatos földet pusztává tették.
Folytatás. A jövendő áldás föltétele a valódi erény. Azután örömnapok lesznek a böjti napok, de ehhez az előkészület a jobbúlásban áll.
És lőn a seregek Ura igéje, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Szerettem Siont nagy hévvel, és nagy haragra gerjedtem érette.
Ezeket mondja a seregek Ura: Visszatérek Sionhoz, és Jerusalemben fogok lakni, és Jerusalem igazság városának fog hivatni, és a seregek Ura hegye megszentelt hegynek.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ősz férfiak és öreg asszonyok fognak még lakni Jerusalem utczáin, és pálcza lesz a férfiú kezében napjai sokasága miatt.
És a város utczái megtelnek kis gyermekekkel és leánykákkal, kik annak utczáin játszadoznak.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ha nehéznek látszik ez e maradék nép szemei előtt azon napokban, vajjon az én szemeim előtt nehéz leszen-e? úgymond a seregek Ura.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ime én megszabadítom népemet napkelet földéről és napnyugat földéről.
És elhozom őket, és majd Jerusalemben laknak; és nekem népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek hűségben és igazságban.
Ezeket mondja a seregek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, kik e napokban halljátok e beszédet a próféták szájából az napon, melyen a seregek Urának háza megalapíttatik, hogy a templom fölépíttessék.
Mivelhogy az napok előtt nem volt bérök az embereknek, sem áruk a barmoknak; a járókelő nem volt békében a szorongatás miatt; és szabadon eresztettem minden embert, mindenkit az ő felebarátja ellen.
Most pedig nem úgy fogok bánni e maradéknéppel, mint az előbbi napokban, úgymond a seregek Ura:
hanem békeség magva leszen az; a szőllő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja harmatát, és e maradéknépnek örökségűl adom mindezeket.
És leszen: hogy a mint átok alatt voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izrael háza! úgy megszabadítalak titeket, és áldássá lesztek; ne féljetek, erősödjenek meg kezeitek.
Mert ezeket mondja a seregek Ura: A mint eltökélettem, hogy megsanyargatlak titeket, midőn haragra ingerlettek engem atyáitok, úgymond az Úr,
és nem könyörűltem: úgy ismét eltökélettem e napokban, hogy jót tegyek Júda házával és Jerusalemmel; ne féljetek.
Ezek tehát azok, miket cselekednetek kell: Szóljon kiki igazat felebarátjával; az igazság és béke törvényei szerint itéljetek kapuitokban.
Senki se forraljon gonoszt felebarátja ellen az ő szivében, és a hamis esküvést ne szeressétek, mert ezek mind olyanok, miket én gyűlölök, úgymond az Úr.
És lőn a seregek Urának igéje énhozzám, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: A negyedik hó böjtje, az ötödik böjtje, a hetedik böjtje és a tizedik böjtje öröm leszen Júda házának és vigasága és jeles ünnepe; csak szeressétek az igazságot és békeséget.
Ezeket mondja a seregek Ura: Egykoron eljőnek a népek, és lakni fogják a sok várost;
és elmennek a lakosok egyik a másikhoz, mondván: Menjünk el, és könyörögjünk az Úr színe előtt, és keressük a seregek Urát; én is elmegyek.
És eljő a sok nép és hatalmas nemzet a seregek Urát keresni Jerusalembe, és az Úr színe előtt könyörögni.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ama napokban megfogja a minden nyelven szóló nemzetek közől, tíz ember is megfogja egy zsidó férfiú köntösszélét, mondván: Elmegyünk veletek, mert hallottuk, hogy az Isten veletek vagyon.
Jövendölés Hadrak földe ellen. A Messiás. A zsidók győzelme a görögök felett. A Messiás boldog időszaka.
Az Úr igéjének terhe Hadrak földén és Damaskusén, melyen megnyugszik; mert az Úr szeme az embereken és Izrael minden nemzetségén.
Ématon is az ő határainál, és Tíruson és Szídonon; mert igen sokat tartanak bölcseségökre.
Tírus fölépíti erősségét, és egybegyüjti az ezüstöt mint a röget, és az aranyat mint az utczán való sarat.
S íme az Úr fogja bírni őt, és megveri tengeren az ő erősségét, és az tűz által megemésztetik.
Meglátja ezt Askalon, és félni fog; és Gáza, és igen fog bánkódni; és Akkaron, mert megszégyenűlt az ő reménysége; és kivesz a király Gázából, és Askalonban többé nem laknak.
És idegenek telepűlnek le Azotusban, és elvesztem a filiszteusok kevélységét.
És vérét elveszem az ő szájából, és utálatosságait fogai közől; és ő is meghagyatik a mi Istenünknek, és olyan leszen, mint egy vezér Júdában, és Akkaron, mint a jebuzeus.
És körűlveszem házamat azokkal, kik mellettem vitézkednek, kimenvén és viszszajövén, és nem megyen át rajtok többé a zsaroló; mert most megtekintem őket szemeimmel.
Igen vigadj, Sion leánya! örvendezz, Jerusalem leánya! Ime a te királyod jő hozzád, az igaz és üdvözítő; ő szegény, és szamáron ülve jő, a szamár fiatal vemhén.
És kipusztítom a csataszekereket Efraimból, és a lovat Jerusalemből, és elhányatik a had kézíve. Ő békeséget hirdet a nemzeteknek, és hatalma tengertől tengerig tart, és a folyóvizektől a föld határáig.
Te is a szövetség vére által bocsátod ki foglyaidat a veremből, melyben nincs víz.
Térjetek az erősséghez, remény foglyai! ma is mondom: hogy kétannyit adok neked.
Mert kifeszítem magamnak Júdát, mint egy kézíjat, megtöltöm Efraimot; és felbuzdítom a te fiaidat, Sion! a te fiaid ellen, Görögország! és olyanná teszlek, mint a hősök fegyvere.
És az Úr Isten feltűnik felettök, és kipattan az ő nyila, mint a villám; és az Úr Isten harsonaszóval zengeni fog, és eljő a déli forgószélben.
A seregek Ura megoltalmazza őket; és megemésztik amazokat, és parittyakövekkel leverik; és iván, megrészegűlnek, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szarvai.
És megszabadítja őket Urok Istenök az napon, mint népe nyáját; mert szent kövek emelkednek föl az ő földén.
Mert mi az ő java, és mi az ő szépsége? választottak gabonája és szűzeket nevelő bor.
Folytatás. Áldás azon időben Isten által. Az ő haragja a rosz pásztorokra. A zsidók győzelme s teljes visszatérése.
Kérjetek esőt az Úrtól tavaszi időben, és az Úr havat szerez; és záporesőt ad nekik, kinekkinek füvet mezejére.
Mert a bálványok haszontalant szólanak, a jósok hazudságot látnak, és az álomlátók hiába beszélnek, vigasztalásaik hiábavalók; azért elvitetnek, mint a nyáj; megsanyargattatnak, mert nincs nekik pásztoruk.
A pásztorok ellen fölgerjed az én haragom, és a bakokat meglátogatom; mert a seregek Ura meglátogatja nyáját, Júda házát, és olyanná teszi őt, mint a harczra fölékesített lovat.
Belőle támad a szeglet, belőle a czövek, belőle a harczi kézij, belőle együtt minden hatalmas.
És olyanok lesznek, mint a bajnokok, eltapodván az utak sarát a harczon, és hadakozni fognak, mert velök az Úr; és megszégyenűlnek a lovasok.
És megerősítem Júda házát, és József házát megszabadítom; és visszatérítem őket, mert könyörűlök rajtok; és lesznek, mint voltak, midőn még el nem vetettem vala őket; mert én vagyok Urok Istenök, és meghallgatom őket.
És lesznek, mint Efraim hősei, és vigadni fog szivök, mint a bortól; és fiaik látván ezt, vigadni fognak, és szivök örvendezni fog az Úrban.
Süvöltök nekik, és egybegyüjtöm őket, mert megváltom őket, és megsokasítom, mint azelőtt megsokasodtak vala.
És elhintem őket a népek között, és megemlékeznek rólam a távolban; és élni fognak fiaikkal, és visszatérnek.
És visszahozom őket Egyiptom földéről, és az asszíriusok közől egybegyűjtöm; a Gálaád és Libanon földére hozom őket, és hely nem találtatik nekik.
És átmegyen a tengerszoroson, megüti a tenger habjait, és megszégyenűlnek a folyóvíz minden mélységei; megaláztatik Asszúr kevélysége, és Egyiptom királyipálczája eltávozik.
Megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében fognak járni, úgymond az Úr.
Pusztúlás. A büntetőitélet oka a jó pásztorok ellen való ellenszegűlés. Végveszedelem.
Nyisd meg, Libanon! kapuidat, és eméssze meg a tűz czédrusfáidat.
Ordíts, fenyőfa! mert elesik a czédrusfa, mert a hatalmasok elpusztúlnak; ordítsatok, bázáni tölgyfák! mert az erős erdő kivágatik.
A pásztorok ordítása szól, mert elpusztúlt az ő dicsőségök; az oroszlánok ordítása szól, mert elpusztúlt a Jordán büszkesége.
Ezeket mondja az én Uram Istenem: Legeltesd a megölésre való juhokat,
melyeket birtokosaik megölnek szánakodás nélkül, és eladják azokat, mondván: Áldott legyen az Úr, meggazdagodunk! és pásztoraik nem kimélik őket.
Azért én sem kimélem többé a földön lakókat, úgymond az Úr; ime én kézbe adom az embereket, mindenkit az ő felebarátja kezébe és királya kezébe; kik megrontják a földet, és nem szabadítom ki az ő kezeikből.
És ezért legeltetem a megölésre való barmot, oh szegény nyáj! És vevék magamnak két vesszőt, az egyiket neveztem ékességnek, a másikat neveztem kötelkének; és legeltettem a nyájat.
És három pásztort irtottam ki egy hónapban; mert elkeseredett miattok az én lelkem, mivelhogy az ő lelkök is változott énirántam.
És mondám: Nem legeltetlek titeket. A kinek halni kell, haljon meg, a kiírtandó irtassék ki; a többi pedig egyik a másik húsát egye meg.
És fogám vesszőmet, mely ékességnek neveztetik vala, és eltörém azt, hogy fölbontsam szövetségemet, melyet kötöttem minden néppel.
És az fölbomla az napon; és így vették észre a nyáj szegényei, kik rám figyelnek, hogy az Úr igéje ez.
És mondám nekik: Ha jónak látszik szemeitek előtt, adjátok meg béremet; ha pedig nem, hagyjátok abba. És béreműl harmincz ezüstpénzt mértek.
És mondá az Úr nekem: Vesd a fazekas elé e dicső bért, melyre tőlök becsültettem. És vevém a harmincz ezüstpénzt, és az Úr házába vetém a fazekas elé.
És eltörém az én második vesszőmet, mely kötelkének neveztetik vala, hogy fölbontsam az atyafiságot Júda és Izrael között.
És mondá az Úr nekem: Vedd magadnak még egy bolond pásztor eszközeit.
Mert ime én pásztort támasztok a földön, ki az elhagyottat nem látogatja, az elszéledtet nem keresi, a sérűltet nem gyógyítja, és a még fennmaradtat nem táplálja, hanem a kövérek húsát eszi, és körmeiket megrongálja.
Oh pásztor! oh bálvány! ki elhagyja a nyájat; fegyver az ő karjára és jobb szemére! az ő karja száradva száradjon el, és jobb szeme elhomályosúlván, veszítse el világát.
Jerusalemet minden népek megtámadják, de az Úr megszabadítja; Júda bűnbánatot tart gyilkosságaért.
Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Azt mondja az Úr, ki az eget kiterjesztette, és a földet alapította, és az emberben a lelket teremtette:
Ime én Jerusalemet kábúlás kapujává teszem minden népnek köröskörűl; és Júda is azok közől leszen, kik megszállják Jerusalemet.
És leszen, hogy az napon nehéz kővé teszem Jerusalemet minden népnek; mindazok, kik azt fölemelni akarják, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld minden országai.
Az napon, úgymond az Úr, megverek minden lovat rémüléssel, és a rajta ülőt bódúlással; és Júda házára vetem szemeimet, és a népek minden lovát megverem vaksággal.
És mondani fogják szivökben Júda vezérei: Erősségeink legyenek Jerusalem lakói a seregek Urában, az ő Istenökben.
Az napon Júda vezéreit hasonlókká teszem a fák közé vetett eleven szénhez, és a széna közé tett égő fáklyához; és megemésztenek jobbra és balra minden népet köröskörűl; és Jerusalemet ismét lakni fogják az ő helyén, Jerusalemben.
És az Úr megszabadítja Júda sátorait, mint azelőtt, hogy ne dicsekedjék kevélyen Dávid háza és Jerusalem lakóinak dicsősége Júda ellen.
Az napon megoltalmazza az Úr Jerusalem lakóit, és a ki gyenge is közöttük, olyan lesz, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Istené, mint az Úr angyala az ő színök előtt.
És leszen az napon, hogy összetiporni igyekszem mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen jőnek.
És kiöntöm Dávid házára és Jerusalem lakóira a kegyelem és imádság lelkét; és ők rám néznek, kit átszegeztek; és siratni fogják őt, mint az egyszülöttet, és bánkódni fognak rajta, mint bánkódni szoktak az elsőszülött halálán.
Az napon nagy sírás leszen Jerusalemben, mint Adadremmon sirása volt Mageddon mezején.
És sírni fog a föld, mindenik család különkülön; Dávid házának családjai külön, és azok feleségei külön;
Nátán háza családjai külön, és azok feleségei külön; Lévi háza családjai külön, és azok feleségei külön; Szemei háza családjai külön, és azok feleségei külön;
mind a többi család, mindenik család különkülön, és azok feleségei külön.
A kegyelemforrás. A tévtanítás kiírtatik. A pásztor megveretik s a nyáj elszéled. A nyáj elkülönzése.
Az napon kútforrás nyílik meg Dávid házának és Jerusalem lakóinak, a bűnösnek és havi kórságosnak megmosására.
És leszen az napon, úgymond a seregek Ura: Kiírtom a bálványok neveit a földről, és nem lesznek többé emlékezetben; a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket kivesztem a földről.
És leszen, hogy mikor ezután valaki jövendől, azt mondják annak atyja és anyja, kik őt szülték: Ne élj, mert hazudságot mondasz az Úr nevében. És átverik őt atyja és anyja, az ő szülői, mikor jövendöl.
És leszen, hogy az napon megszégyenűlnek a próféták, kiki az ő látomásai miatt, mikor jövendöl; és nem öltöznek szőrpalástba, hogy hazudjanak;
hanem ezt mondják: Nem vagyok próféta, hanem szántóvető vagyok én; mert Ádám az én példám ifjúságomtól.
És ha kérdezni fogják: Micsoda sebek ezek itt kezeiden? azt fogja mondani: Ezekkel sebesíttettem meg azok házában, kik szeretnek vala engem.
Föl, fegyver! támadj az én pásztorom ellen, és a hozzám legközelebb való férfiú ellen, úgymond a seregek Ura. Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok; én pedig a kisdedek után nyujtom kezemet.
És leszen minden földön, úgymond az Úr, hogy két rész abban szétszóratik és elfogy, és a harmadrész marad meg azon.
És átviszem e harmadrészt a tűzön, és kiégetem őket, mint kiégetik az ezüstöt, és megpróbálom őket, mint megpróbáltatik az arany. Ő segítségűl híja majd az én nevemet, és én meghallgatom őt. Mondani fogom: Én népem vagy te! ő pedig azt mondja majd: Én Uram, Istenem!
Új nyomor Jerusalemre. Az Úr segélye. Az ellenségek pusztúlása. A pogányok végmegtérése.
Ime eljőnek az Úr napjai, és felosztatnak zsákmányaid közepetted.
És egybegyüjtöm mind a pogányokat harczra Jerusalem ellen, és bevétetik a város, elpusztíttatnak a házak, és az asszonyok megszeplősíttetnek; és a város fele része fogságra megyen, de a nép maradványa nem vitetik el a városból.
És kimegyen az Úr, és harczolni fog e pogányok ellen, a mint harczolt a viadal napján.
És lábai az napon az olajfák hegyén fognak állani, mely Jerusalem ellenében vagyon napkeletre; és kétfelé hasad az olajfák hegye közepén napkeletre és napnyugatra, igen nagy völgye leszen, és fele a hegynek éjszakra, fele délre szakad.
És elfuttok ezen hegyek völgyébe, mert e hegyek völgye közel leszen; és futni fogtok, mint futottatok a földindúlás elől, Oziásnak, Júda királyának napjaiban; és eljő az én Uram Istenem, és mind a szentek ővele.
És ugyanaz napon nem leszen világosság, hanem hideg és fagy.
És leszen egy nap, mely tudva van az Úrnál, napfény és éjszaka nélkül; csak az esteli időben lesz világosság.
És leszen az napon, hogy élő vizek folynak ki Jerusalemből, azok fele a napkeleti tengerbe, és másik fele a legszélső tengerbe télben nyárban állandóan.
És az Úr lesz király az egész földön; az napon egy lesz az Úr, és egy lesz az ő neve is.
És az egész föld mintegy térséggé lesz egész a pusztáig, Remmon halmától Jerusalem déli részeig; mely kitűnik majd, és az ő helyén fog lakni, Benjamin kapujától a régi kapu helyéig és a szegletkapuig, és Hanáneel tornyától a király sajtójáig.
És abban fognak lakni, és többé nem leszen átokká, hanem Jerusalem biztosságban marad.
És ez leszen a csapás, melylyel az Úr megveri mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen hadakoznak: Elsenyved mindannak húsa, ki még lábain áll, szemeik kiapadnak gödreikből, és nyelvök elrothad szájokban.
Az napon az Úr nagy háborgást indít közöttük; és a férfiú megragadja felebarátja kezét, és összeakad keze felebarátja kezével.
De Júda is hadakozni fog Jerusalem ellen; és összegyüjtetnek minden nemzet gazdagságai köröskörűl, az arany, ezüst és igen sok ruha.
És szintoly romlása leszen a lónak és öszvérnek, a tevének és szamárnak és minden baromnak, melyek azon táborban lesznek, mint ez a romlás.
És mindazok, kik megmaradnak mind a pogányok közől, kik Jerusalem ellen jöttek, fölmennek évről évre, hogy imádják a királyt, a seregek Urát, és megüljék a sátorok ünnepét.
És leszen, hogy a ki föl nem menend a föld családai közől Jerusalembe imádni a királyt, a seregek Urát: azokra nem hull eső.
És ha szinte Egyiptom nemzetsége föl nem menend is, és el nem jövend, rájok sem hull eső, hanem az a romlás, melylyel az Úr megveri mindazon pogányokat, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.
Ez leszen Egyiptom büntetése, és ez mindazon népek büntetése, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.
Az napon még a lovak fékén is ez leszen: Az Úrnak szenteltetett! és lesznek a rézfazekak az Úr házában, mint az oltár előtt való csészék.
És minden rézfazék Jerusalemben és Júdában a seregek Urának leszen szentelve; és eljőnek mind az áldozók, és vesznek azokból, és főznek azokban; és nem leszen többé kalmár a seregek Ura házában az napon.