KRÓNIKA ELSŐ KÖNYVE. PARALIPOMENON I.
1 Krón 1
Nemzetséglajstrom Ádámtól Jákobig.
Ádám, Szet, Énosz, [Móz. I. 2,7. 4,25. 5,6.9.]
Kainan, Maláleel, Járed,
Hénok, Matuzale, Lámek,
Noé, Szem, Kám és Jáfet.
Jáfet fiai: Gomer és Magog, Madai és Jáván, Tubal, Mószok, Tiras.
Gomer fiai pedig: Ascenez, Rifát és Togorma.
Jáván fiai pedig: Eliza és Tarzis, Cetim és Dodanim.
Kám fiai: Kusz és Meszraim, Fut és Kanaán.
Kusz fiai pedig: Szába és Hevila, Szabata és Regma és Szabatáka. Regma fiai pedig: Szába és Dadan.
Kusz pedig nemzé Nemródot; ez kezde hatalmas lenni a földön. [Móz. I. 10,8.]
Meszraim pedig nemzé Ludimot és Anamimot, Laabimot és Neftuimot,
Fetruszimot is és Kaszluimot, kiktől származának a filiszteusok és kaftorimok.
Kanaán pedig nemzé elsőszülöttét, Szidont, Heteust is,
és Jebuzeust, Amorreust és Gergezeust,
Heveust is és Araceust és Szineust;
Aradiust is és Szamareust és Hamateust.
Szem fiai: Élam és Asszur, Arfaxád és Lud, Áram és Husz és Hul, Geter és Mószok. [Móz. I. 10,22. 11,10.]
Arfaxád pedig nemzé Szálét, és ez nemzé Hébert.
Hébernek pedig két fia születék, egyiknek neve Fáleg, mert az ő napjaiban osztaték el a föld; és öcscse neve Jektán.
Jektán pedig nemzé Elmodádot és Szálefet, Aszarmótot és Járét,
Adoramot is és Huzalt és Deklát,
Hebalt is és Abimaelt, Szábát,
és Ofirt, Hevilát és Jóbábot. Ezek mind Jektán fiai.
Szem, Arfaxád, Szále,
Héber, Fáleg, Rágau,
Serug, Nákor, Táre,
Ábrám, ez Ábrahám. [Móz. I. 17,5. 11,26.]
Ábrahám fiai pedig: Izsák és Izmael.
Kiknek nemzetségeik ezek: Izmaelnek elsőszülötte Nabajot és Cédár, Adbeel és Mabszam, [Móz. I. 25,13.]
és Maszma és Duma, Massza, Hadad és Tema,
Jetur, Nafisz, Cedma. Ezek Izmael fiai.
Ceturának pedig, Ábrahám ágyasának fiai, kiket szült: Zamrán, Jekszán, Madián, Jeszbok és Szue. Jekszán fiai pedig: Szába és Dadan. Dadan fiai pedig: Asszurim és Latuszim és Laomim.
Madián fiai pedig: Éfa és Éfer, Hénok és Abida és Eldaa. Mindezek Cetura fiai. [Móz. I. 25,4.]
Ábrahám pedig nemzé Izsákot; kinek fiai voltak Esau és Izrael. [Móz. I. 25,19.]
Esau fiai: Elifáz, Ráhuel, Jehus, Ihelom és Kóre. [Móz. I. 36,11.]
Elifáz fiai: Téman, Omar, Szefi, Gátan, Cenez, Tamna, Amalek.
Ráhuel fiai: Náhat, Zára, Szamma, Méza.
Szeir fiai: Lotán, Szóbal, Szebeon, Ana, Diszon, Eszer, Diszan.
Lotán fiai: Hóri, Homam. Lotán húga pedig Tamna vala.
Szóbal fiai: Alian és Manahat, Ebal, Szefi és Onam. Szebeon fiai: Ája és Ana. Ana fia: Diszon.
Diszon fiai: Hamram és Eszeban, Jetran és Káran.
Eszer fiai: Bálaan és Zavan és Jakan. Diszan fiai: Husz és Árán.
Ezek a királyok, kik Édom földén országlottak, mielőtt királyuk lett Izrael fiainak: Beor fia Bále; és az ő városának neve: Denaba.
Meghala pedig Bále, és Záre fia, Jóbáb lőn király helyette Bószrából.
És mikor Jóbáb is meghalt, Huszam lőn király helyette a temanusok földéről.
És meghala Huszam is, és Badad fia, Adad lőn király helyette, ki megveré Madiánt Moáb földén; és az ő városa neve Avit vala.
És mikor Adad is meghalt, Szemla lőn király helyette Maszrekából.
De Szemla is meghala, és Saul lőn király helyette Rohobotból, mely a folyóvíz mellett fekszik.
Meghalván Saul is, Akobor fia, Balanan lőn király helyette.
De ez is meghala, és Adad lőn király helyette; városának neve Fau vala, és felesége Meetabelnek nevezteték, ki Mezaab leányának, Matrednek leánya vala.
Adad pedig meghalván, királyok helyett fejedelmek kezdének lenni Édomban: Tamna fejedelem, Alva fejedelem, Jetet fejedelem,
Ólibama fejedelem, Éla fejedelem, Finon fejedelem,
Cenez fejedelem, Teman fejedelem, Mabsár fejedelem,
Magdiel fejedelem, Hiram fejedelem. Ezek Edom fejedelmei.
Jákob és Júda fiai.
Izrael fiai pedig: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Isszakar és Zabulon,
Dán, József, Benjamin, Neftali, Gád és Áser.
Júda fiai: Her, Onan és Szela. Ezek hárman születtek neki a kanaáni Szue leányától. Her pedig, Júda elsőszülötte, gonosz vala az Úr előtt, és megölé őt. [Móz. I. 38,3. 46,12.]
Támár pedig, az ő menye, Fáreszt szülé neki és Zárát. Júda fiai tehát mindössze öten voltak. [Krón. I. 4,1. Máté 1,3.]
Fáresz fia pedig: Heszron és Hamul.
És Zára fiai: Zamri és Étan és Eman, Kalkal is és Dára, mindössze öten.
Karmi fiai: Ákár, ki megháborítá Izraelt, és vétkezék az átokbeli lopással. [Józ. 7,1.]
Étan fiai: Azariás.
Heszron fiai pedig, kik neki születének: Jerameel és Rám és Kalubi. [Rut 4,19.]
Rám pedig nemzé Aminadabot, Aminadab pedig nemzé Nahasszont, Júda fiainak fejedelmét. [Móz. IV. 1,7.]
És Nahasszon nemzé Szálmát, kitől Booz származék.
Booz pedig nemzé Óbedet, és ez nemzé Izait.
Izai pedig nemzé Eliabot, az elsőszülöttet, Abinadabot a másodikat, Szimmaát a harmadikat, [Kir. I. 16,6. 8,9. 17,12.]
Natánaelt a negyediket, Raddait az ötödiket,
Aszomot a hatodikat, Dávidot a hetediket.
Kiknek húgai Szárvia és Abigail valának. Szárvia fiai: Abizai, Joáb és Ázael, hárman.
Abigail pedig szülé Amazát, kinek atyja az izmaeli Jéter vala. [Kir. II. 17,25.]
Káleb pedig, Heszron fia, Azuba nevű feleséget vőn, kitől nemzé Jeriotot; és ennek fiai voltak: Jászer és Szóbab és Ardon.
És mikor meghalt Azuba, Káleb Efratát vevé feleségűl, ki neki Hurt szülé.
Hur pedig nemzé Urit; és Uri nemzé Bezéleelt.
Ezekután Heszron beméne Makirnak, Gálaád atyjának leányához, és elvevé őt, mikor hatvan esztendős vala; ki szülé neki Szégubot. [Móz. IV. 32,40. Józ. 13,30.]
Szégub pedig nemzé Jairt, és huszonhárom várost bíra Gálaád földén. [Móz. IV. 32,40. Móz. V. 3,14. Józ. 13,14. Bir. 10,4.]
De Gesszur és Árám megvevé Jair városait és Kanatot, ennek faluival, hatvan várost; ezek mind Makirnak, Gálaád atyjának fiai.
Mikor pedig meghalt Heszron, beméne Káleb Efratához. Vala Heszronnak más felesége is, Abia, ki szülé neki Asszurt, Tékua atyját.
Születének pedig Jerameelnek, Heszron elsőszülöttének fiai: Rám, elsőszülötte, és Búna, Áram és Ászom és Akia.
Más feleséget is vőn Jerameel, Atara nevűt, ki Onam anyja vala.
De Rámnak is, Jerameel elsőszülöttének valának fiai: Moosz, Jámin és Ákár.
Onam fiai pedig valának: Szemei és Jada. Szemei fiai pedig: Nadab és Abiszur.
Abiszur feleségének pedig Abihail vala neve, ki szülé neki Ahobbant és Molidot.
Nadab fiai pedig valának Száled és Apfaim. Meghala pedig Száled magzatok nélkül.
Apfaim fia pedig vala Jészi; ez a Jészi nemzé Szeszant. Szeszan pedig nemzé Oholait.
Jadának, Szemei öcscsének fiai pedig: Jéter és Jonatán. De Jéter is magzatok nélkül hala meg.
Jonatán pedig nemzé Fáletet és Zizát. Ezek voltak Jerameel fiai.
Szeszannak pedig nem voltak fiai, hanem leányai; és egy Jeraa nevű egyiptomi szolgája.
És annak adá leányát feleségűl, ki szülé neki Éteit.
Étei pedig nemzé Nátánt, és Nátán nemzé Zábadot.
És Zábad nemzé Oflált, és Oflál nemzé Óbedet,
Óbed nemzé Jehut, Jehu nemzé Azariást,
Azariás nemzé Hellest, és Helles nemzé Elazát,
Elaza nemzé Sziszamoit, Sziszamoi nemzé Szellumot,
Szellum nemzé Ikamiát, Ikamia pedig nemzé Elizamát.
Kálebnek pedig, Jerameel öcscsének fiai: Méza, az ő elsőszűlötte; ez atyja Zifnek; és Mareszának, Hebron atyjának fiai.
Hebron fiai pedig: Kóre és Tafua, Recem és Szamma.
Szamma pedig nemzé Jerkaam atyját, Rahamot; és Recem nemzé Szammait.
Szammai fia: Maon, és Maon Betszur atyja.
Éfa pedig, Káleb ágyasa szülé Hárant, és Mószát és Gezezt. Háran pedig nemzé Gezezt.
Jahaddai fiai pedig: Regom és Joatán, Geszan és Fálet, Éfa és Szaaf.
Káleb ágyasa, Maaka szülé Szábert és Taranát.
Szaaf pedig, Madména atyja, nemzé Szuét, Makbéna atyját és Gábaa atyját. Káleb leánya pedig Aksza vala.
Ezek valának Káleb fiai, ki Hurnak, Efrata elsőszülöttének fia volt, Szóbal, Kariatiarim atyja,
Szálma, Betlehem atyja, Harif Betgader atyja.
Voltak pedig Szóbalnak, Kariatiarim atyjának fiai, ki látta felét nyugodalmoknak.
És Kariatiarim nemzetségéből a jetreusok és afuteusok, szemateusok és mazereusok. Ezektől származának a száraiták, és esztaoliták.
Szálma fiai: Betlehem és Netofati, Joáb házának koronái, és Sárai nyugodalmának fele.
A Jábeszben lakó irástudók rokonságai is, az éneklők és zengők és a sátorokban lakók. Ezek a cineusok, kik Rekab háza atyjának melegétől származtak.
Dávid nemzetséglajstroma.
Ezek voltak pedig Dávid fiai, kik neki születtek Hebronban: Elsőszülötte Amnon, a jezraheli Akinoamtól; második Dániel, a karméli Abigailtól; [Kir. II. 3,2.]
harmadik Absalom, Maakának, Tolmai, a gesszuri király leányának fia; negyedik Adoniás, Aggit fia;
ötödik Szafatiás Abitáltól; hatodik Jetrahám, az ő feleségétől, Eglától.
Hatan születtek tehát neki Hebronban, a hol hét esztendeig és hat hónapig országla. Harminczhárom esztendeig országla pedig Jerusalemben.
Jerusalemben pedig születtek neki fiai: Szimmaa és Szóbab, Nátán és Salamon, négyen, Ammiel leányától, Betszabeétól. [Kir. II. 5,14.]
Jebaar is és Elizama,
Elifalet és Nóge, Nefeg és Jafia,
Elizama és Eliada és Elifelet, kilenczen;
ezek mind Dávid fiai, az ágyasok fiain kivül; és az ő nővérök vala Támár.
Salamon fiai pedig: Roboam, kinek fia, Abia, nemzé Ázát, kitől születék Josafát,
Jóram atyja; ez a Jóram nemzé Okoziást, kitől Joás származék;
és ennek fia, Amaziás, nemzé Azariást; Azariás fia, Joatán pedig
nemzé Ákázt, Ezekiás atyját, kitől születék Manasszes.
És Manasszes nemzé Ámont, Joziás atyját.
Joziás fiai pedig voltak: elsőszülötte Johanan, második Joakim, harmadik Szedeciás, negyedik Szellum.
Joakimtól születék Jekoniás és Szedeciás. [Máté 1,11.]
Jekoniás fiai voltak: Azir, Szalátiel,
Melkirám, Fadaja, Szenneszer és Jecemia, Száma és Nadabia.
Fadajától származának: Zorobabel és Szemei. Zorobabel nemzé Moszollámot, Hananiást és ezek nővérét, Szalomitet;
Hazabánt is és Oholt, Barakiást és Hazadiást, Jozabhezedet, ötöt.
Hanania fia pedig volt Faltiás, Jezeia atyja, kinek fia Rafaia; ennek fia Arnan, kitől születék Obdia, kinek fia volt Szekeniás.
Szekeniás fia Szemeia, kinek fiai: Hattus és Jegaal, Bária és Naaria és Szafat, szám szerint hatan.
Naaria fiai: Elioénai és Ezekiás és Ezrikam, hárman.
Elioénai fiai: Odvia és Eliazub, Feleia és Akkub, Johanan és Dalaia és Anani, heten.
Júda más maradékai. Simeon utódjai.
Júda fiai: Fáresz, Heszron és Karmi, Hur és Szóbal. [Móz. I. 38,29. 46,12. Krón. I. 2,4. Máté 1,3.]
Szóbal fia, Rája pedig nemzé Jahatot, kitől születének Ahumai és Laad. Ezek Sarati nemzetségei.
És Étam törzsöke ez: Jezrahel és Jezema és Jedebosz. És nővérök neve Aszalelfúni.
Gedor atyja pedig Fánuel, és Hóza atyja Ézer; ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem atyjának fiai.
Asszurnak, Tekua atyjának pedig két felesége vala, Hálaa és Naara.
Szülé pedig Naara neki Ózát és Héfert, Temanit és Ahasztarit. Ezek Naara fiai.
Hálaa fiai pedig: Szeret, Izaar és Etnan.
Kós pedig nemzé Anobot és Szobobát, Aharehelnek, Arum fiának nemzetségét.
Jábesz pedig nevezetesebb vala atyjafiainál, és az ő nevét atyja Jábesznek hivá, mondván: Mert fájdalommal szültem őt.
Segítségűl hivá pedig Jábesz Izrael Istenét, mondván: Ha megáldván megáldasz engem, és kiterjeszted határaimat, és kezed velem lesz, és a gonoszságtól engem elnyomatni nem hagysz… És megadá Isten, a miket kére.
Káleb pedig, Szua bátyja, nemzé Mahirt, ki Esztonnak vala atyja.
Eszton pedig nemzé Betrafát és Fesszét és Tehinnát, Naasz városának atyját. Ezek Reka férfiai.
Cenez fiai pedig: Otóniel és Száraia. Otóniel fiai pedig: Hatat és Maonati.
Maonati nemzé Ofrát, Száraia pedig nemzé Joábot, a mesteremberek völgyének atyját; mert ott mesteremberek valának.
Kálebnek pedig, Jefóne fiának fiai: Hir és Ela és Naham. És Ela fiai: Cenez.
És Jaléleel fiai: Zif és Zifa, Tiria és Azrael.
És Ezra fiai: Jéter és Méred, Éfer és Jálon; és nemzé Mariámot és Szammait és Jeszbát, Esztamo atyját.
És az ő felesége, Judaia szülé Járedet, Gedor atyját, és Hébert, Szóko atyját, és Ikutielt, Zanoe atyját. Ezek pedig fiai Betiának, Fáraó leányának, kit elvőn Méred.
És Odaia feleségének, ki Nahámnak, Ceila atyjának huga vala, fiai: Garmi és Esztamo, ki Makátiból vala.
És Simon fiai: Amnon és Rinna, Hánan fia, és Tilon. És Jészi fiai: Zóhet és Benzóhet.
Szelának, Júda fiának, fiai: Her, Leka atyja, és Laada, Maresza atyja, és a bíborkészítők házának rokonságai az esküvés házában. [Móz. I. 38,5.]
És a ki megállította a napot, és a hazudság férfiai, és a biztos, és a gyujtó, kik fejedelmek voltak Moábban, és kik visszatértek Láhembe. Hanem ezek régi dolgok.
Ezek a fazekasok, kik az ültetvényeken és sövényeknél laktak a királynál az ő dolgaiban; és ott tartózkodtak.
Simeon fiai: Námuel és Jamin, Jarib, Zára, Saul; [Móz. I. 46,10.]
ennek fia Szellum, ennek fia Mapszam, ennek fia Maszma.
Maszma fiai: fia Hámuel, ennek fia Zakur, ennek fia Szemei.
Szemeinek tizenhat fia volt és hat leánya; hanem atyjafiainak nem volt sok fia, és az egész nemzetség nem érhette el Júda fiainak összeségét.
Lakának pedig Berszabéban és Moladában és Haszarszuhálban,
Bálában és Aszomban és Toladban,
Bátuelben és Hormában és Sicelegben,
Betmarkabótban és Haszarszuszimban, Betberaiban és Szárimban. Ezek voltak az ő városaik Dávid királyig.
És az ő helységeik: Étam és Aen, Remmon és Token és Ázán, öt város,
és azok minden faluja e városok körűl Baalig. Ez az ő lakhelyök és székeik elosztása.
Moszóbab is és Jemlek, és Amaziás fia, Jósa,
és Joel, és Jehu, Jozabia fia, ki Száraiának, Aziel fiának fia,
és Eloénai és Jakoba, Iszuhaja és Azaia, Adiel és Izmiel és Banaia;
és Ziza, Szefei fia, ki Allon fia, ki Idaia fia, ki Szemri fia, ki Szamaia fia.
Ezek a nevezetes fejedelmek nemzetségeikben, és rokonságaik házában fölötte nagyon megsokasodtak.
És elindulának, bemenendők Gádorba a napkeleti völgyig, és legelőt keresendők nyájaiknak.
És találának kövér és igen jó legelőket, és igen tágas, csendes és termékeny földet, melyen azelőtt Kám nemzetségei laktak.
Ezek tehát, kiket fönebb nevenkint fölírtunk, elmenének Ezekiásnak, Júda királyának idejében, és földúlák azok hajlékait, és a lakosokat, kik ott találtattak vala, és eltörlék őket mind e jelen napig, és azok helyett laktak, mert ott igen kövér legelőket találának.
Simeon fiai közől is elméne Szeir hegyére ötszáz férfiú, fejedelmeik lévén Faltia és Naaria, Rafaia és Oziel, Jeszi fiai;
és megverék az amaleciták maradékait, kik még elszabadúlhattak volt, és ott laktak azok helyett mind e napiglan.
Rúben és Gád nemzetsége, és Manasszesének fele.
És Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai (mert ő volt elsőszülötte, de mikor megfertőztette atyja ágyát, elsőszülöttségét Izrael fiának, Józsefnek fiai nyerték el, és amaz nem tartaték elsőszülöttnek; [Móz. I. 35,22.23. 49,4.]
Júdás ugyan legerősebb vala atyjafiai között, az ő nemzetségéből származának a fejedelmek, de az elsőszülöttség Józsefnek tulajdoníttaték).
Tehát Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Énok és Fallu, Eszron és Karmi. [Móz. I. 46,9. Móz. II. 6,14. Móz. IV. 26,5.]
Joel 4>) fiai: az ő fia Szamia, ennek fia Gog, ennek fia Szemei,
ennek fia Mika, ennek fia Réja, ennek fia Baal,
ennek fia Beera, kit fogságra vitt Telgatfalnaszár, az asszíriusok királya, és fejedelem vala Rúben nemzetségében. [Kir. IV. 15,29.]
Az ő atyjafiainak és egész rokonságának pedig, midőn családaik szerint számbavétettek, fejedelmei valának Jehiel és Zakariás.
Bála pedig, Ázaz fia, ki Joel fiának, Szammának fia volt, ő lakék Ároerben Nébóig és Beelmeonig,
a napkeleti rész felé is lakék a pusztának bemeneteléig, és Eufrates folyóvizéig, mert nagyszámú barmokkal birnak vala Gálaád földén.
Saul napjaiban pedig az agareusok ellen hadakozának, és megölék őket, és helyettök lakának hajlékaikban az egész tartományban, mely Gálaádnak napkeleti részére néz.
Gád fiai pedig átellenökben lakának Bászán földén Szelkáig,
Joel volt az első, és Száfán második, azután Jánai és Száfat Bászánban.
Ezeknek atyjafiai pedig törzsökházaik szerint: Mihály és Moszollám, Sebe és Jorai, Jákán és Zie és Héber, heten.
Ezek Abihail fiai, ki Huri fia, ki Jára fia, ki Gálaád fia, ki Mihály fia, ki Jeszeszi fia, ki Jeddo fia, ki Búz fia.
Az atyafiak is, Abdielnek, Gúni fiának fiai, ki házfejedelem volt családaikban.
És Gálaádban és Bászánban lakának, és annak faluiban, és Száronnak minden kerületében egész a határokig.
Mindezek számbavétettek Joatánnak, Júda királyának napjaiban, és Jeroboamnak, Izrael királyának napjaiban.
Rúben és Gád és Manasszes félnemzetségének fiai, hadakozó férfiak, paizs és kardviselők, és kézijasok, és a harczokhoz értők, negyvennégy ezeren és hétszáz hatvanan, kik harczra mentek.
Ezek hadakozának az agareusok ellen; hanem az itureusok és Náfisz és Nódab
segitséget adának nekik. És kezeikbe adatának az agareusok, és mind a kik velök voltak. Mert az Istent hivák segitségűl, midőn harczoltak, és meghallgatá őket, mivelhogy őbenne hittek.
És elfogták mind, a mikkel csak birtak vala, ötvenezer tevét és kétszáz ötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer emberi lelket;
sok sebesült hulla pedig el, mert e had az Úrtól vala. És azok helyett lakának a fogságba vitelig.
És Manasszes félnemzetségének fiai birák a földet Bászán határaitól Baalig, Hermont és Szánirt és Hermon hegyét, mert igen számosan valának.
És ezek valának az ő törzsökházaik fejedelmei: Éfer és Jeszi, Eliel és Ezriel, Jeremia és Odoia és Jediel, igen erős és hatalmas férfiak, és nevezetes hadvezérek nemzetségeikben.
De elhagyák atyáik Istenét, és paráználkodának a föld népe istenei után, melyeket elvett az Isten előlök,
és Izrael Istene Fúlnak, az asszíriusok királyának lelkét támasztá föl, és Telgatfalnaszárnak, Asszíria királyának lelkét, és elvivé Rúbent és Gádot és Manesszes félnemzetségét, és Lahelába vezeté őket és Háborba, Árába és Gózán folyóvizéhez e napiglan. [Kir. IV. 15,19.29.]
Lévi és Áron maradékai.
Lévi fiai: Gerzon, Kaat és Merari. [Móz. I. 46,11. Krón. I. 23,6.]
Kaat fiai: Amram, Izaar, Hebron és Oziel.
Amram fiai: Áron, Mózes és Mária. Áron fiai: Nadab és Abiu, Eleazar és Itamar.
Eleazar nemzé Fineeszt, Fineesz nemzé Abizuét;
Abizue pedig nemzé Bokcit, és Bokci nemzé Ózit.
Ózi pedig nemzé Zaraiást, és Zaraiás nemzé Merajotot.
Merajot pedig nemzé Amariást, és Amariás nemzé Akitobot.
Akitob nemzé Szádokot, és Szádok nemzé Akimaast,
Akimaas nemzé Azariást, Azariás nemzé Johanant.
Johanan nemzé Azariást. Ez az, ki a papságot viselte a házban, melyet Salamon épített Jerusalemben.
Azariás pedig nemzé Amariást, és Amariás nemzé Akitobot,
Akitob nemzé Szádokot, és Szádok nemzé Szellumot,
Szellum nemzé Helciást, és Helciás nemzé Azariást,
Azariás nemzé Száraiást, és Száraiás nemzé Jozedeket.
Jozedek pedig kiköltözék, mikor az Úr elvivé Júdát és Jerusalemet Nabukodonozor által.
Lévi fiai tehát: Gerzon, Kaat és Merari. [Móz. II. 6,16.]
És ezek Gerzon fiainak nevei: Lobni és Szemei.
Kaat fiai: Amram és Izaar, Hebron és Óziel.
Merari fiai: Moholi és Múszi. Ezek pedig Lévi rokonságai családjaik szerint:
Gerzom, ennek fia Lobni, ennek fia Jáhat, ennek fia Zamma,
ennek fia Joáh, ennek fia Addo, ennek fia Zára, ennek fia Jetrai.
Kaat fiai: az ő fia Aminadab, ennek fia Kóre, ennek fia Azir,
ennek fia Elkana, ennek fia Abiaszaf, ennek fia Azir,
ennek fia Tahat, ennek fia Uriel, ennek fia Oziás, ennek fia Saul.
Elkana fiai: Amazai és Akimot
és Elkana. Elkana fiai: az ő fia Szofai, ennek fia Nahat,
ennek fia Eliab, ennek fia Jeroham, ennek fia Elkana.
Sámuel fiai: az ő elsőszülötte Vasszeni és Abia.
Merari fiai pedig: Moholi, ennek fia Lobni, ennek fia Szemei, ennek fia Óza,
ennek fia Szamma, ennek fia Haggia, ennek fia Azaia.
Ezek azok, kiket Dávid az énekesek fölé rendelt az Úr házában, miután a szekrény elhelyezteték; [Kir. II. 6,17.]
és szolgálának a bizonyság hajléka előtt, énekelvén, mig fölépité Salamon az Úr házát Jerusalemben; a szolgálatban pedig rendjök szerint állanak vala.
Ezek pedig azok, kik ott állanak vala fiaikkal: Kaat fiai közől: Héman énekes, ki Johel fia, ki Sámuel fia,
ki Elkana fia, ki Jeroham fia, ki Eliel fia, ki Tohu fia,
ki Szuf fia, ki Elkana fia, ki Mahat fia, ki Amazai fia,
ki Elkana fia, ki Johel fia, ki Azariás fia, ki Szofoniás fia,
ki Tahat fia, ki Azir fia, ki Abiaszaf fia, ki Kóre fia,
ki Iszaar fia, ki Kaat fia, ki Lévi fia, ki Izrael fia.
És ennek atyjafia, Azaf, ki az ő jobbja felűl álla, Azaf, Barakiás fia, ki Szamaa fia,
ki Mihály fia, ki Bázaiás fia, ki Melkiás fia,
ki Atanai fia, ki Zára fia, ki Adaia fia,
ki Etan fia, ki Zamma fia, ki Szemei fia,
ki Jet fia, ki Gerzom fia, ki Lévi fia.
Merari fiai pedig, ezeknek atyjafiai bal felűl, Étan, Kúzi fia, ki Abdi fia, ki Malok fia,
ki Hazabiás fia, ki Amaziás fia, ki Helciás fia,
ki Amazai fia, ki Boni fia, ki Szómer fia,
ki Moholi fia, ki Múszi fia, ki Merari fia, ki Lévi fia.
Ezeknek atyjafiai is, a leviták, kik az Úr háza hajlékának minden szolgálatára rendeltettek.
Áron pedig és fiai jóillatú szert gyujtának az égőáldozat oltárán és a jóillatú szer oltárán, a szentek szentének minden szolgálatára, és hogy könyörögjenek Izraelért mindazok szerint, miket Mózes, az Isten szolgája parancsolt vala.
Ezek pedig Áron fiai: az ő fia, Eleazar, ennek fia Fineesz, ennek fia Abizue,
ennek fia Bokci, ennek fia Ózi, ennek fia Zarahia,
ennek fia Merajot, ennek fia Amariás, ennek fia Akitob,
ennek fia Szádok, ennek fia Akimaas.
Ezek az ő lakhelyeik, a faluk és határok szerint, tudniillik Áron fiaié a kaatiták rokonságai szerint: mert sors által nekik jutottak.
Adák tehát nekik Hebront Júda földén, és annak telkeit köröskörűl;
a város földeit pedig és faluit Jefóne fiának, Kálebnek. [Józ. 21,12.]
Áron fiainak pedig az oltalom-városokat adák: Hebront és Lobnát és környékeit,
Jétert is és Esztemót környékeivel, úgyszinte Hélont is és Dabirt környékeivel,
Azant is és Betszemest, és azok környékeit.
Benjamin nemzetségéből pedig Gábeét és környékét, és Almatot környékével, Anatótot is környékével. Mindössze tizenhárom várost rokonságaik szerint.
Kaat többi fiainak pedig az ő rokonságából adának örökségűl Manassze félnemzetségéből tíz várost.
Továbbá Gerzom fiainak rokonságaik szerint, Isszakar nemzetségéből és Áser nemzetségéből, Neftali nemzetségéből és Manassze nemzetségéből Bászánban tizenhárom várost.
Merari fiainak pedig rokonságaik szerint, Rúben nemzetségéből és Gád nemzetségéből és Zabulon nemzetségéből adának sors szerint tizenkét várost.
A levitáknak is városokat adának Izrael fiai, és azokhoz való környékeket;
és sors szerint adák Júda fiainak nemzetségéből és Simeon fiainak nemzetségéből, és Benjamin fiainak nemzetségéből azon városokat, melyeket az ő neveiken nevezének,
és azoknak, kik Kaat fiainak rokonságából valának; és a városok az ő határaikban Efraim nemzetségéből valának.
Azért nekik adák az oltalomvárosokat: Szikemet környékével Efraim hegyén, és Gázert környékével, [Józ. 21,21.]
Jekmaámot is környékével, és Betóront hasonlóképen,
és Hélont is környékével, és Getremmont szint azonképen;
Manasszes félnemzetségéből pedig, Ánert és környékét, Balaámot és környékét; azoknak tudniillik, kik Kaat fiainak rokonságából megmaradtak vala.
Gerzom fiainak pedig Manasszes félnemzetségének rokonságából Gaulont Bászánban, és környékét, és Asztarótot környékével.
Isszakar nemzetségéből Cedest és környékét, és Dabaretet környékével.
Rámotot is és környékét, és Anemet környékével.
Áser nemzetségéből pedig Mazalt környékével, és Abdont hasonlóképen,
Hukakot is és környékét, és Rohobot környékével.
Neftali nemzetségéből pedig Cedest Galileában, és környékét, Hánont környékével, és Kariataimot és környékét.
Merari többi fiainak pedig: Zabulon nemzetségéből Remmonót és környékét, és Tábort környékével;
a Jordánon túl is, Jerikónak átellenében, a Jordán napkeleti részén, Rúben nemzetségéből Bószort a pusztában környékével, és Jasszát környékével,
Kademotot is és környékét, és Mefaatot környékével.
Gád nemzetségéből is Rámotot Gálaádban, és környékét, és Manaimot környékével.
Úgyszinte Heszebont is környékével, és Jézert környékével.
Jákob többi hat fiának nemzetséglajstroma.
Továbbá Isszakar fiai: Tóla és Fua, Jaszub és Szimeron, négyen. [Móz. I. 46,13.]
Tóla fiai: Ózi és Rafaia, Jeriel és Jemai, Jebszem és Sámuel fejedelmek, rokonságaik házai szerint. Tóla törzsökéből igen erős férfiak vétettek számba Dávid napjaiban, huszonkétezer hatszázan.
Ózi fiai: Izrahia, kitől születtek Mihály és Obadia, Joel és Jezia, öten, mind fejedelmek.
És velök családjaik és háznépeik szerint harczra fölkészült igen erős férfiak harminczhatezeren, mert sok feleségök és fiok volt.
Ezeknek atyjafiai is Isszakar egész rokonsága szerint, igen erősek a hadakozásra, nyolczvanhét ezeren számláltattak.
Benjamin fiai: Bela és Bekor és Jadiel, hárman. [Móz. I. 46,21.]
Bela fiai: Eszbon és Ózi, Óziel és Jerimot és Urai, öten, a családok fejedelmei, és hadakozásra igen erősek; számuk pedig huszonkétezer harmincznégy.
Továbbá Bekor fiai: Zamira és Joas, Eliezer és Elioénai, Amri és Jerimot, Abia és Anatot és Almat: ezek mind Bekor fiai.
Számbavétettek pedig családjaik és rokonságaik fejedelmei szerint, a hadakozásra igen erősek, húszezeren és kétszázan.
Továbbá Jadihel fiai: Bálan. Bálan fiai pedig: Jehus és Benjamin, Aod és Kanana, Zetan és Tarzis és Ahizahar;
ezek mind Jadihel fiai, rokonságaik fejedelmei, igen erős férfiak, tizenhét ezeren és kétszázan, harczra menők.
És Széfam és Hafam, Hir fiai, és Házim, Áher fiai.
Neftali fiai pedig: Jáziel és Gúni, Jézer és Szellum, Bála fiai. [Móz. I. 46,24.]
Manasszes fia pedig: Ezriel; és szíriai ágyasa Makirt, Gálaád atyját szülte.
Makir pedig feleségeket vőn fiainak, Hapfimnak és Száfánnak, és Maaka nevű nővére vala; a másiknak neve pedig Szalfaad, és Szalfaádnak leányai születének.
És Makir felesége, Maaka, fiat szüle, és annak nevét Fáresznek hivá; öcscsének neve pedig Száres vala, és ennek fiai Ulam és Recen.
Ulam fia pedig Bádan. Ezek Gálaád fiai, ki Makirnak, Manasszes fiának fia volt.
Az ő nővére pedig, Regina, szép férfiat szüle, és Abiezert és Mohalát.
És Szemida fiai valának, Ahin és Szekem, Leci és Aniam.
Efraim fiai pedig: Szutala, ennek fia Bared, ennek fia Tahat, ennek fia Elada, ennek fia Tahat, ennek fia Zabad,
és ennek fia Szutala, és ennek fia Ézer és Elad. Megölék pedig őket a Getben lakó férfiak, mert lementek vala, hogy azok birtokaira üssenek.
Azért atyjok, Efraim, sok napig síra, és eljövének atyjafiai, hogy vigasztalják őt.
És beméne feleségéhez, ki fogana és fiat szüle, és nevét Beriának hívá, mivelhogy háza veszedelmei között született.
Leánya pedig Sára vala, ki alsó és felső Betóront építé és Ozensárát.
Fia pedig Rafa és Rezef és Tále, kitől születék Taan,
ki Laadant nemzé; és ennek fia Ammiud, ki nemzé Elizamát,
kitől Nun származék, kinek fia vala Józue.
Az ő örökségök és lakhelyök pedig vala Bétel faluival, és napkelet felé Nórán, és a napnyugati részre Gázer és falui, Szikem is faluival, egész Gázáig faluival.
Manasszes fiai mellett is, Betszan és falui, Tanak és falui, Mageddo és falui, Dor és falui. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának fiai.
Áser fiai: Jemna és Jezua, Jesszui, és Baria, és Sára, az ő nővérök. [Móz. I. 46,17.]
Baria fiai pedig: Héber és Melkiel, ez Barszait atyja.
Héber pedig nemzé Jeflatot és Szómert, Hotamot és Szuaát, nővéröket.
Jeflat fiai: Fózek és Kámaál és Azot. Ezek Jeflat fiai.
Szómer fiai pedig: Ahi és Roaga, Haba és Aram.
Testvérének, Helemnek fiai pedig: Szúfa és Jemna, Szelles és Amal.
Szufa fiai: Szue, Harnafer és Szual, Béri és Jamra,
Bószor és Hod, Szamma és Szaluza, Jetram és Bera.
Jéter fiai: Jefóne és Fázfa és Ara.
Olla fiai pedig: Aree és Haniel és Resia.
Ezek mind Áser fiai, nemzetségek fejedelmei, válogatott és igen erős hadnagyvezérek; száma pedig azoknak, kik idejök szerint a hadakozásra alkalmasok valának, huszonhatezer.
Benjamin és Saul nemzetsége.
Benjamin pedig nemzé Bálét, elsőszülöttét, Asbelt a másodikat, Aharát a harmadikat, [Móz. I. 46,21. Krón. I. 7,6.]
Nohaát a negyediket, és Rafát az ötödiket.
És valának Bále fiai: Addar és Gera és Abiud,
Abizue is és Naaman és Ahoe,
de Gera is és Szefufán és Huram.
Ezek Ahod fiai, a Gábaában lakó családok fejedelmei, kik átvitettek Manahatba,
tudniillik Naaman és Akia és Gera, ez költözteté el őket, és nemzé Ózát és Ahiudot.
Továbbá Szaharaim Moáb tartományában nemze, miután elhagyá feleségeit Huszimot és Bárát.
Nemzé pedig feleségétől, Hódesztől: Jóbábot és Szebiát, Mózát és Molkomot,
Jehust és Szekiát és Marmát. Ezek az ő fiai, családjaikban fejedelmek.
Mehuszim pedig nemzé Abitóbot és Elfaált.
Elfaal fiai pedig: Héber és Mizaam, és Szamad; ez építé Onot és Lódot és faluit.
Baria pedig és Száma Ajalonban lakó családok fejedelmei valának; ezek űzék el Get lakóit.
Ahio és Szeszak és Jerimot,
Zabadia és Arod és Heder,
Mihály és Jesfa és Joha, Baria fiai.
Zabadia és Moszollám, Hezeci és Héber,
Jeszamari és Jezlia és Jóbáb: Elfaal fiai.
Jácim és Zekri és Zabdi,
Elioénai és Szeletai és Eliel,
Adaia és Baraia és Samarat: Szemei fiai.
Jesfam és Héber és Eliel,
Abdon és Zekri és Hanan,
Hanania és Aelam és Anatotia,
Jefdaia és Fánuel: Szeszak fiai.
Samsari és Szohoria és Otolia,
Jerzia és Elia és Zekri: Jeroham fiai.
Ezek az ősatyák, és a nemzetségek fejedelmei, kik Jerusalemben laktak.
Gábaonban pedig laktak: Abigábaon, és felesége neve Maaka, [Krón. I. 9,35.]
és elsőszülött fia: Abdon és Szur és Cis, Baal és Nadab,
Gedor és Ahio, Zaker és Macellot.
És Macellot nemzé Szamaát; és atyjokfiainak átellenében laktak Jerusalemben atyjokfiaival.
Ner pedig nemzé Cist, és Cis nemzé Sault. Továbbá Saul nemzé Jonatánt és Melkizuát, Abinadabot és Eszbaált.
Jonatán fia pedig Meribbaal; és Meribbaal nemzé Mikát.
Mika fiai: Fiton és Melek, Taraa és Ahaz.
És Ahaz nemzé Joadát; és Joada nemzé Alamatot és Azmótot és Zamrit; Zamri pedig nemzé Mózát,
és Móza nemzé Banaát, kinek fia Ráfa volt, kitől Eliaza származék, ki nemzé Ázelt.
Ázelnek pedig hat fia volt, ily nevűek: Ezrikam, Bokru, Izmael, Sária, Obdia és Hánan. Ezek mind Ázel fiai.
Atyjafiának, Észeknek fiai pedig: elsőszülötte Ulam, második Jehus, harmadik Elifalet.
És Ulam fiai igen erős férfiak voltak, és igen erős kézíj-vonók; és sok fiok és unokájok vala egész százötvenig. Ezek mind Benjamin fiai.
Jerusalem és Gábaon lakosai.
Megszámláltaték tehát egész Izrael, és száma beiraték Izrael és Júda királyainak könyvébe; és Babilonba vitetének vétkeik miatt.
A kik pedig elsők laktak örökségeikben és városaikban, ezek: Izrael és a papok és leviták és a natineusok.
Jerusalemben laktak Júda fiaiból, és Benjamin fiaiból, Efraim és Manasszes fiaiból is:
Otei, Ammiud fia, ki Amri fia, ki Omrai fia, ki Bonni fia, Júda fiának, Fáresznek fiai közől.
És Siloniból: az elsőszülött Ázaia és fiai.
Zára fiaiból pedig: Jehuel és azok atyjafiai, hatszáz kilenczvenen.
Továbbá Benjamin fiaiból: Szaló, Moszollám fia, ki Odvia fia, ki Azana fia;
és Jobania, Jeroham fia; és Ela, Ózinak, Mokori fiának fia; és Moszollám, Szafatia fia, ki Ráhuelnek, Jebania fiának fia;
és az ő atyjokfiai családaik szerint, kilenczszáz ötvenhatan. Mindezek családok fejedelmei, atyáik házai szerint.
A papok közől pedig: Jedaia, Jojarib és Jákin,
Azariás is, Helciás fia, ki Moszollám fia, ki Szádok fia, ki Marajot fia, ki Akitob fia, az Isten házának főpapja.
Továbbá Adaiás, Jeroham fia, ki Fassur fia, ki Melkia fia; és Maaszai, Adiel fia, ki Jezra fia, ki Moszollám fia, ki Moszollámit fia, ki Emmer fia;
az ő atyjokfiai is fejedelmek családaik szerint, ezer hétszáz hatvanan, igen erősek az Isten házabeli szolgálat végbevitelére.
A leviták közől pedig: Szemeia, Hasszub fia, ki Ezrikam fia, ki Haszebia fia, Merari fiai közől.
Bakbakár is a kerékgyártó, és Galál és Matania, Mika fia, ki Zekri fia, ki Azaf fia;
és Obdia, Szemeia fia, Galálnak, Idutun fiának fia; és Barakia, Ázának, Elkana fiának fia, ki a netofati udvarokban lakott.
Az ajtónállók pedig: Szellum és Akkub, Telmon és Ahimam, és ezek bátyja, Szellum, fejedelem,
mind ez ideig a király kapujában napkeletre őrködnek vala rendszerint Lévi fiaiból.
Szellum pedig, Kóre fia, ki Abiazafnak, Kóre fiának fia, az ő atyjafiaival és atyja házával, ezen koriták voltak a szolgálat foglalkozásában a hajlék tornáczának őrzői; és az ő családaik az Úr táborának bemenetelén rendszerint őrködének.
Fineesz pedig, Eleazar fia volt vezérök az Úr előtt.
Továbbá Zakariás, Moszollámia fia, a bizonyság hajlékának kapujánál ajtónálló.
Mindezek ajtónállókká választattak a kapuk szerint, kétszáz tizenketten, és beirattak tulajdon faluikba; kiket Dávid és Sámuel, a látó rendele hivségökért,
mind őket, mind fiaikat az Úr házának ajtaira, és a hajlékba rendök szerint.
A négy szélre valának az ajtónállók, azaz napkeletre és napnyugatra, éjszakra és délre.
Ezek atyjafiai pedig a falukon laknak vala, eljövén szombatnapjaikon időről időre.
E négy levitára bízatott az ajtónállók egész száma, és ezek őrzék a kamarákat; és az Úr házának kincseit.
És az Úr temploma körűl laktak őrségeikben, hogy mikor ideje vala, ők reggel fölnyissák az ajtókat.
Ezek nemzetségéből valának a szolgálat edényeinek gondviselői is; mert szám szerint vitettek be és hozattak ki az edények.
Közőlük valának azok is, kikre a szentély eszközei bizattak, kik gondot viselének a lisztlángra és borra, olajra, tömjénre és fűszerekre.
A papok fiai pedig a fűszerekből keneteket csinálának.
És a levita Matatiás, a korita Szellum elsőszűlötte, azokra visele gondot, a mik serpenyőben pörköltettek. [Móz. III. 7,12. 8,28.]
Továbbá az ő atyjokfiai, Kaat fiai közől a kitett kenyerekre viselének gondot, hogy újakat szerezzenek minden szombaton.
Ezek az énekesek fejedelmei a leviták családai szerint, kik a kamarákban laknak vala, hogy éjjel nappal szüntelen szolgáljanak tisztökben.
A leviták fejei, a családok fejedelmei Jerusalemben laktak.
Gábaonban lakának pedig: Gábaon atyja, Jehiel, és felesége neve Maaka. [Krón. I. 8,29.]
Az ő elsőszülött fia Abdon és Szur és Cis, Baal és Ner és Nadab,
Gedor is és Ahio, Zakariás és Macellot.
Továbbá Macellot nemzé Szamaánt; ezek atyjokfiainak átellenében laktak Jerusalemben, atyjokfiaival.
Ner pedig nemzé Cist, és Cis nemzé Sault, és Saul nemzé Jonatánt és Melkizuát, Abinadabot és Eszbaált. [Krón. I. 8,33.]
Jonatán fia pedig Meribbaal, és Meribbaal nemzé Mikát.
Továbbá Mika fiai: Fiton és Melek, Táraa és Ahaz.
Ahaz pedig nemzé Járát, és Jára nemzé Alamatot és Azmotot és Zamrit, Zamri pedig nemzé Mózát.
Móza pedig nemzé Banaát; kinek Rafaia nevű fia nemzé Elaszát, kitől származék Ázel.
Továbbá Ázelnek hat fia volt ily nevűek: Ezrikam, Bokru, Izmahel, Szária, Obdia, Hanan. Ezek Ázel fiai.
Saul halála a filiszteusok elleni harczban.
A filiszteusok pedig Izrael ellen hadakoznak vala, és Izrael férfiai megfutamodának a filiszteusok előtt, és elhullának megsebesíttetve Gelboe hegyén. [Kir. I. 31,1.]
És mikor elközelgettek a filiszteusok, Sault és fiait kergetvén, megölék Jonatánt és Abinadabot és Melkizuát, Saul fiait.
És megsúlyosodék a harcz Saul ellen, és rátalálának a nyilasok, és nyilakkal megsebesíték.
És mondá Saul fegyverhordozójának: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, netalán elérkezzenek a körülmetéletlenek, és csúfot űzzenek belőlem. Fegyverhordozója pedig nem akará azt cselekedni, félelemmel megrettenvén; Saul tehát ragadá a kardot, és belé dőle.
Mit mikor fegyverhordozója látott, tudniillik, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőle, és meghala.
Elvesze tehát Saul és három fia, és egész háza egyetemben leomola.
Mit mikor láttak Izrael fiai, kik a mezőségen laktak vala, elfutának, és hogy meghala Saul és fiai, elhagyák városaikat és ide s tova széledének; és eljővének a filiszteusok és azokban lakának.
Másodnapon pedig a filiszteusok fosztogatván a megölteket ragadományúl, Sault és fiait fekve találák Gelboe hegyén.
És miután őt kivetkezteték és fejét elvágták, és fegyvereitől megfosztották, földjökre küldék, hogy körűlhordozzák és megmutassák a bálványok templomainál és a népek elött;
fegyvereit pedig az ő istenök templomába adák, és fejét felfüggeszték Dágon templomában.
Midőn ezt meghallották a jábeszi férfiak Gálaádban, tudniillik mind, a miket a filiszteusok Saulon cselekedtek:
fölkelének fejenként az erős férfiak, és elvivék Saul és fiai testeit, és Jábeszbe hozák azokat, és tetemeiket a tölgyfa alá temeték, mely Jábeszben vala, és böjtölének hét napig.
Igy halt meg Saul az ő gonoszságaiért, mivelhogy áthágta az Úr parancsát, melyet parancsolt vala, és nem tartotta meg azt; de azon felül a jóslónőtől is tanácsot kérdett, [Móz. II. 17,14. Kir. I. 15,3. 28,8.]
és nem bízott az Úrban: annakokáért megölé őt, és országát Izai fiának, Dávidnak adá.
Dávid fölkenetése. Jerusalem bevétele. Dávid hősei.
Egybegyűle tehát egész Izrael Dávidhoz Hebronba, mondván: A te csontod és tested vagyunk. [Kir. II. 5,1.]
Tegnap és tegnapelőtt is, még mikor Saul országlott, te valál, ki kivivéd és behozád Izraelt; mert neked mondotta Urad Istened: Te legelteted népemet, Izraelt, és te leszesz fölötte fejedelem.
Eljövének tehát mindnyájan Izrael vénei a királyhoz Hebronba; és szövetséget köte velök Dávid az Úr előtt; és királylyá kenék őt Izrael fölött az Úr beszéde szerint, melyet Sámuel által szólott.
És elméne Dávid és az egész Izrael Jerusalembe; ez Jebuz, hol a jebuzeusok valának a föld lakói. [Kir. II. 5,6.]
És mondák, kik Jebuzban laknak vala, Dávidnak: Ide be nem jösz. De Dávid bevevé Sion várát, mely Dávid városa.
És mondá: Minden, a ki először megveri a jebuzeust, fejedelem és vezér lesz. Legelső tehát Szárvia fia Joáb méne föl, és fejedelemmé lőn.
Dávid pedig a várban lakék, és azért nevezteték az Dávid városának.
És megépíté a várost köröskörűl, Mellótól egész a kerületig. Joáb pedig a város maradékát építé föl.
És növekedik vala Dávid, elébb menvén, és gyarapodván, és vele a seregek Ura vala.
Ezek Dávid erős férfiainak fejedelmei, kik segíték őt, hogy király legyen egész Izrael fölött, az Úr igéje szerint, melyet Izraelnek szólott. [Kir. II. 23,8.]
És ez Dávid hőseinek száma: Hakamoni fia, Jeszbaam, fejedelem a harmincz között; ez emelte föl dárdáját, háromszázat megsebesitve egy izben.
És utána az ahohita Eleazar, amaz atyja bátyjának fia, ki a három hatalmas közől vala.
Ez volt Dáviddal Feszdomimban, mikor a filiszteusok oda gyűltek a viadalra; és azon tartomány szántóföldje tele volt árpával, és a nép elfutott vala a filiszteusok elől.
Ezek állának meg a szántóföld közepén, és megoltalmazzák azt, megvervén a filiszteusokat, és az Úr nagy szabadúlást ada népének.
Lemenének pedig hárman a harmincz fejedelem közől a kösziklához, melyben Dávid vala, Odollám barlangjánál, mikor a filiszteusok táborba szálltak volt Rafaim völgyében. [Kir. II. 23,13.]
Dávid pedig az erősségben vala, és a filiszteusok tábora Betlehemben.
Ekkor kivánsága lőn Dávidnak, és mondá: Vajha valaki vizet adna nekem Betlehem csatorna-kútjából, mely a kapuban vagyon!
Ezek tehát hárman a filiszteusok táborán átmenének, és vizet merítének Betlehem csatorna-kútjából, mely a kapuban vala, és Dávidnak vivék, hogy igyék; de ő nem akará, hanem inkább az Úrnak áldozá azt,
mondván: Távol legyen, hogy Istenem előtt ezt cselekedjem, és e férfiak vérét igyam: mert életök veszedelmével hozták nekem a vizet. És azért nem akará meginni. Ezeket cselekvé a három legerősebb.
Abizai is, Joáb öcscse egyik fejedelem vala a három közől, és ő emelé föl dárdáját háromszáz ellen, kiket megsebesített, és ő vala a három között legnevezetesebb,
és a három között hiresebb, és azok fejedelme; mindazáltal a három elsőt nem érte el.
Banajás, Jojadának, az igen erős férfiúnak fia, ki sok nagy tettet cselekedett, Kabszeelből; ez ölé meg moábi két Árielt; és ez méne le és megölé az oroszlánt a kútban hó idején.
És ugyanő ölé meg az egyiptomi férfiút, kinek magassága öt könyöknyi volt, és dárdája, mint a szövők zúgolyfája; leméne pedig hozzája pálczával, és kiragadá dárdáját, melyet kezében tart vala, és megölé őt a maga dárdájával.
Ezeket cselekedte Jojada fia, Banajás ki a három hős közől legnevezetesebb vala, [Kir. II. 23,23.]
a harmincz között első, mindazáltal az (első) hármat nem érte el; Dávid pedig titkos tanácsosává tevé őt.
Továbbá a legerősebb férfiak a seregben: Joáb öcscse, Azahel és Elkanan, az ő atyjabátyjának fia Betlehemből.
Szammot Arorból, Helles Falonból,
Akces fia, Ira Tekuából, Abiezer Anatotból,
Szobbokai Huszátiból, Ilai Ahohiból,
Maharai Netofatiból, Baana fia, Heled Netofatiból,
Ribai fia, Etai Benjamin fiainak Gabaatjából, Banaja Faratonból,
Hurai Gaasz patakától, Abiel Arbatból, Azmot Bauramból, Eliaba Szalaboniból.
A gezoni Asszem fia: Jonatán, Szage fia Ararból,
Ahiam, Szakar fia Ararból.
Ur fia, Elifal,
Hefer Mekeratból, Ahia Felonból.
Heszro Karmélból, Ászbai fia Naarai.
Nátán atyjafia, Joel, Agarai fia, Mibahár.
Szelek Ammonból, Naarai Beroeból, Szárvia fiának, Joábnak fegyverhordozója.
A jetreus Ira, jetreus Gáreb,
a heteus Uriás, Ohili fia, Zabad,
Ziza fia, Adina Rúbenből, a rubeniták fejedelme, és vele harminczan.
Maakai fiai Hanan, és Josafát Matánból,
Ozia Asztarótból, Szamma és Jehiel, Hotam fiai Arorból,
Szamri fia, Jedihel, és atyjafia, Joha Tózából,
Eliel Mahumból, és Jeribai és Jozaia, Elneam fiai, és Jetma Moábból, Eliel és Obed, és Jáziel Mazobiából.
Azok nevei, kik Dávidhoz hivek maradtak Saul előli futásában, és azokéi, kik őt először ismerték el királyúl Hebronban egész Izrael fölött.
Ezek is Dávidhoz jövének Szicelegbe, mikor még Cis fia, Saul elől futott, kik igen erős és jeles hadakozók valának, [Kir. I. 27,6.]
kézíjat vonván, és mindkét kézzel köveket hajigálván parittyákból, és nyilakat lövöldözvén. Saul atyjafiai közől Benjaminból:
A legfőbb Ahiézer és Joas, Szamaa fiai Gabaátból, és Jaziel és Fallet, Ázmot fiai, és Baraka és Jehu Anatótból.
És Szamaiás Gábaonból, legerősebb a harmincz között és a harmincz fölött. Jeremiás és Jeheziel, Johanan és Jezabad Gaderotból,
És Eluzai és Jerimut, Baalia és Szamaria, és Szafatia Harufból.
Elkana és Jezia, Azareel és Joezer és Jeszbaam, Karehimból;
Joela is és Zabadia, Jeroham fiai, Gedorból.
De Gaddiból is szökének Dávidhoz, midőn a pusztában lappangott, igen erős férfiak és legjobb hadakozók, paizs- és dárdaviselők; az ő orczájok, mint az oroszlán arcza, és gyorsak, mint a vadkecskék a hegyeken:
Ézer az első fejedelem, Obdiás második, Eliab harmadik,
Maszmana negyedik, Jeremiás ötödik,
Éti hatodik, Eliel hetedik,
Johanan nyolczadik, Elzebad kilenczedik,
Jeremiás tizedik, Makbanai tizenegyedik;
Gád fiai közől ezek a had fejedelmei; a legutolsó, száz vitéz hadnagya vala, és a legelső, ezeré.
Ezek, a kik átkeltek első hónapban a Jordánon, midőn partjain fölül szokott kiáradni; és megszalasztották mind, kik a völgyekben laknak vala, napkeleti és napnyugoti részen.
Jövének pedig Benjaminból és Júdából is az erősséghez, melyben Dávid lakik vala.
És kiméne Dávid eléjök, és mondá: Ha békeségesen jöttetek hozzám, hogy megsegítsetek engem, hozzátok foglaltassék szívem; ha pedig leselkedtek utánam ellenségeimért, holott kezeimben gonoszság nincsen, lássa atyáink Istene, és itélje meg.
Fölindítá pedig a Lélek Amazait, a harmincz közől való fejedelmet, és mondá: Tieid vagyunk, oh Dávid! és veled, Izai fiai! békeség, békeség neked, és békeség a te segítőidnek: mert a te Istened megsegít téged. Dávid tehát befogadá őket, és a sereg fejedelmeivé rendelé.
Továbbá Manasszesből is szökének Dávidhoz, mikor a filiszteusokkal Saul ellen mégyen vala, hogy hadakozzék, de nem harczola velök; mert tanácsot tartván a filiszteusok fejedelmei, visszaküldék őt mondván: Fejünk veszedelmével visszatér urához, Saulhoz [Kir. I. 29,4.]
Mikor tehát visszatére Szicelegbe, hozzája szökének Manasszesből: Ednás és Jozabad, Jedihel és Mihály, Ednás és Jozabad, Eliu és Salati, ezerek fejedelmei Manasszesben.
Ezek adának segitséget Dávidnak a rablók ellen; mert mindnyájan igen erős férfiak valának, és fejedelmekké lőnek a seregben.
De mindennap is jövének Dávidhoz őt segíteni, míg számuk nagy lett, mint az Isten hada.
És ez száma a had fejedelmeinek, kik Dávidhoz jöttek, midőn Hebronban volt, hogy Saul országát neki adják az Úr igéje szerint: [Kir. II. 5,3.]
Júda fiaiból paizs- és dárdaviselők hatezer nyolczszázan, viadalra készek.
Simeon fiaiból igen erős férfiak viadalra, hétezer százan.
Lévi fiaiból négyezer hatszázan.
Jojada fejedelem is Áron törzsökéből, és vele háromezer hétszázan.
Szádok, jeles erkölcsű fiú is, és atyja háza, huszonkét fejedelem.
Benjamin fiaiból pedig Saul atyjafiai közől háromezeren; mert azok nagy része még Saul házát követi vala.
Továbbá Efraim fiaiból húszezer nyolczszázan, igen erősek, nevezetes férfiak rokonságaikban.
És Manasszes félnemzetségéből tizennyolczezeren jövének, mindenik az ő neve szerint, hogy Dávidot királylyá emeljék.
Isszakar fiaiból is tanult férfiak, kik tudtak minden időt a parancsolásra, mit kelljen cselekedni Izraelnek, kétszáz fejedelem; a többi nemzetség pedig mind azok tanácsát követé.
Továbbá Zabulonból, kik harczra kimentek és seregben állanak vala, hadi fegyverekkel készen lévén, ötvenezeren jövének segítségére, nem kettős szívvel.
És Neftaliból ezer fejedelem, és velök paizs- és dárdaviselők, harminczhét ezren.
Dánból is harczra készek huszonnyolcz ezer hatszázan.
És Áserből viadalra menők és harczra kihivók negyvenezeren.
A Jordánon túl pedig Rúben és Gád fiai közől és Manasszes nemzetségének fele részéből hadi fegyverekkel készek, százhúszezeren.
Mindezen hadakozó és viadalra kész férfiak tökéletes szívvel jövének Hebronba, hogy királylyá emeljék Dávidot egész Izraelen; de a többi izraeliták is mindnyájan egy szívvel valának, hogy Dávid legyen királylyá.
És harmadnapig voltak ott Dávidnál, evén és iván: mert készítettek vala nekik atyjokfiai.
De a kik mellettök valának is egész Isszakarig, Zabulonig és Neftaliig, kenyereket hozának szamarakon és tevéken, öszvéreken és ökrökön eleségre; lisztet, fügecsomókat, aszúszőlőt, bort, olajat, ökröket, kosokat nagy bőséggel: mert öröm vala Izraelben.
A frigyszekrény visszahozatala Kariatiarimból.
Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredesekkel és századosokkal és mind a fejedelmekkel,
és mondá Izrael egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és Urunktól Istenünktől jő a beszéd, melyet szólok: küldjünk többi atyánkfiaihoz Izrael minden tartományaiba, és a papokhoz és levitákhoz, kik a városok környékeiben laknak, hogy hozzánk gyűljenek,
és hozzuk vissza hozzánk a mi Istenünk szekrényét; mert nem gondoskodtunk arról Saul idejében.
És felelé az egész sokaság, hogy úgy legyen; mert tetszék a beszéd az egész népnek.
Dávid tehát egybegyüjté egész Izraelt, Egyiptom Sihorától az Ematba való bemenetig, hogy elhozza az Isten szekrényét Kariatiarimból. [Kir. II. 6,2.]
És fölméne Dávid és minden izraeli férfiú Kariatiarim halmára, mely Júdában vagyon, hogy elhozza onnét a kerubokon ülő Úr Isten szekrényét, a hol segítségűl hivatott az ő neve.
És az Isten szekrényét Abinadab házából új szekérre tevék, Óza pedig és az ő öcscse a szekeret vezetik vala.
Dávid pedig és egész Izrael játszanak vala az Isten előtt minden tehetségökből, énekekkel és czitarákkal, hárfákkal és dobokkal, czimbalmokkal és harsonákkal.
Mikor pedig Kidon szérűjéhez jutottak, Óza kinyujtá kezét, hogy megtartsa a szekrényt; mert hánykódván az ökör, kevéssé félrehajtotta vala azt.
Megharaguvék azért az Úr Óza ellen, és megveré őt, hogy a szekrényt illette, és meghala ott az Úr előtt.
És megszomorodék Dávid, mivelhogy az Úr elszakasztotta Ózát; és hívá azon helyet Óza elszakasztatásának a jelen napig.
És féle az Úrtól az időben, mondván: Miképen vihetem be hozzám az Isten szekrényét?
És ezért nem vivé azt magához, azaz Dávid városába, hanem a geteus Obededom házához téríté.
Az Isten szekrénye tehát Obededom házában marada három hónapig; és az Úr megáldá annak házát és mindenét, a mije vala.
Dávid Hiramtól épűletfákat és mesterembereket nyer. Dávid feleségei, gyermekei és győzedelmei.
Hiram, a tírusi király pedig követeket külde Dávidhoz, és czedrusfákat és kőműveseket és ácsokat, hogy házat építsenek neki.
És megismeré Dávid, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban Izrael fölött, és hogy fölemeltetett országa az ő népén, Izraelen.
És Dávid több feleséget is vőn Jerusalemben, és nemze fiakat és leányokat.
És ezek nevei azoknak, kik neki Jerusalemben születtek: Sámua és Szóbad, Nátán és Salamon,
Jebahár és Elizua és Elifalet,
Noga is és Náfeg és Jáfia,
Elizama és Baaliada és Elifalet.
Hallván pedig a filiszteusok, hogy királlyá kenetett Dávid egész Izraelen, fölmenének mindnyájan, hogy megkeressék őt. Mit mikor Dávid meghallott, kiméne eléjök. [Kir. II. 5,17.]
A filiszteusok pedig elérkezvén, kiterjeszkedének Rafaim völgyében.
És tanácsot kérde Dávid az Úrtól, mondván: Fölmenjek-e a filiszteusokhoz, és kezembe adod-e őket? És mondá neki az Úr: Menj föl, én kezedbe adom őket.
És mikor amazok fölmentek Baal-Faraszimba, megveré ott őket Dávid, és mondá: Eloszlatá az Isten ellenségeimet kezem által, a mint eloszolnak a vizek; és annakokáért hivaték azon hely neve Baal-Faraszimnak.
És ott hagyák isteneiket, melyeket Dávid megégettetni parancsolt.
Másodízben is beütének a filiszteusok, és elterjeszkedének a völgyben.
És ismét tanácsot kérde Dávid az Istentől, és mondá neki az Isten: Ne menj föl utánuk, távozzál el tőlök, és a körtvélyfák oldaláról jőj ellenök.
És mikor a körtvélyfák tetején járónak zörejét hallandod, akkor menj ki a harczra; mert az Isten kiindúlt előtted, hogy megverje a filiszteusok táborát.
Úgy cselekvék tehát Dávid, a mint parancsolta vala neki az Isten, és megveré a filiszteusok táborát Gábaontól Gazeráig.
És elhíresedék Dávid neve minden országban, és tőle rettegést bocsáta az Úr minden nemzetekre.
A frigyszekrény helyére vitetik, Mikol kicsúfolja Dávidot.
Házakat is építe magának Dávid városában, és helyet készíte az Isten szekrényének, és sátort vona föl annak.
Akkor mondá Dávid: Nem szabad akárkinek hordozni az Isten szekrényét, hanem csak a levitáknak, kiket az Úr választott, hogy azt hordozzák, és hogy szolgáljanak neki mindörökké. [Móz. IV. 4,15.]
És egybegyűjté egész Izraelt Jerusalemben, hogy az Isten szekrénye helyére hozassék, melyet melyet annak készitett vala.
És Áron fiait is és a levitákat.
Kaat fiai közől Uriel volt a fejedelem, és atyjafiai százhuszan.
Merari fiai közől Azaia a fejedelem, és atyjafiai kétszáz húszan.
Gerzom fiai közől Joel a fejedelem, és atyjafiai százharminczan.
Elizafan fiai közől Szemeiás a fejedelem, és atyjafiai kétszázan.
Hebron fiai közől Eliel a fejedelem, és atyjafiai nyolczvanan.
Oziel fiai közől Aminadab a fejedelem, és atyjafiai száztizenketten.
És Dávid hivatá Szádokot és Abiatart, a papokat és levitákat, Urielt, Azaiát, Joelt, Szemeiást, Elielt és Aminadabot;
és mondá nekik: Ti, kik a leviták nemzetségeinek fejedelmei vagytok, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és hozzátok el Izrael Ura Istene szekrényét azon helyre, mely annak készíttetett;
nehogy mint az előtt, mivel jelen nem voltatok, megvert minket az Úr, úgy legyen most is, ha valami tilalmast cselekszünk.
Megszenteltetének tehát a papok és leviták, hogy Izrael Ura Istene szekrényét hordozzák.
És elvivék Lévi fiai az Isten szekrényét, a mint parancsolta vala Mózes az Úr igéje szerint, magok vállain, rudakon.
És mondá Dávid a leviták fejedelmeinek, hogy atyjokfiai közől énekeseket rendeljenek hangszerekkel, tudniillik hárfákkal és lantokkal és czimbalmokkal, hogy a magasságban hangozzék a vigasság zengése.
És elrendelék a levitákat: Hémamot, Joel fiát, és atyjafiai közől Azafot, Barakiás fiát; Merari fiaiból, azok atyjafiai közől pedig Etant, Kaszaia fiát.
És velök atyjokfiait a második rendben: Zakariást és Bent, Jazielt és Szemiramotot, Jahielt és Anit, Eliabot és Banaiást, Maaziást és Matatiást, Elifalut és Macemiást, Obededomot és Jehielt ajtónállóknak.
Továbbá az éneklők: Héman, Azaf és Etan, rézczimbalmokkal zengének.
Zakariás pedig, és Oziel, Szemiramot és Jahiel, Ani és Eliab, Maaziás és Banaiás hárfákkal titkokat énekelének.
Továbbá Matatiás és Elifalu, Maceniás és Obededom, Jehiel és Ozaziu a nyolczhuros czitarákon énekelék a győzelem énekét.
Koneniás pedig, a leviták fejedelme, a hangszónak igazgatója vala az énekek elkezdésében; mert igen bölcs vala.
És Barakias és Elkana a szekrény ajtónállói valának.
Továbbá Szebeniás és Josafát, Natánael és Amazai, Zakariás és Banaiás és Eliezer papok az Isten szekrénye előtt harsonázának; és Obededom és Jehiás a szekrény ajtónállói valának.
Annakokáért Dávid és Izrael minden vénei és az ezredesek elmenének, hogy az Úr szövetségszekrényét elhozzák Obededom házából vigassággal. [Kir. II. 6,12].
És miután megsegítette Isten a levitákat, kik az Úr szövetségszekrényét hordozzák, hét tulok áldoztaték és két kos.
Dávid pedig bibor köntösbe öltözött vala, és mind a leviták is, kik a szekrényt vivék, és az énekesek, és Koneniás a hangszónak fejedelme az énekesek között; de Dávid is felöltözött vala gyolcs efodba.
És egész Izrael kiséré az Úr szövetségszekrényét vigassággal és kürt és harsonák, czimbalmok és hárfák és czitarák zengésével.
És mikor az Úr szövetség szekrénye Dávid városához jutott, Saul leánya, Mikol kitekintvén az ablakon, látá Dávid királyt ugrálni és játszani, és megutálá őt szivében.
Dávid magasztaló éneke. Az istenitisztelet elrendezése.
Elhozák tehát az Isten szekrényét, és azt a sátor közepére helyezék, melyet Dávid annak fölvont vala; és égő- és békeáldozatokat tőnek az Úr előtt. [Kir. II. 6,17.]
És midőn elvégezte Dávid az égő- és békeáldozatokat, megáldá a népet az Úr nevében.
És mindenkinek fejenként, férfiúnak és asszonynak, osztogata egy kalácsot, és egy darab sült marhahúst, és olajban pörkölt lisztlángot.
És az Úr szekrénye elé a leviták közől rendele, kik szolgáljanak és megemlékezzenek az ő cselekedeteiről, és magasztalják és dicsérjék Izrael Urát Istenét.
Azafot fővé, és másodiknak utána Zakariást; továbbá Jahielt és Szemiramótot. Jehielt és Matatiást, Eliabot és Banaiást és Obededomot; Jehielt a hárfahangszerekre és lantokra; Azafot pedig, hogy czimbalmokkal zengjen,
Banaiást pedig és Jaziel papokat, hogy harsonát fujjanak szüntelen az Úr szövetségszekrénye előtt.
Az napon fővé rendelé Dávid az Úr dicséretére Azafot és atyjafiait.
Adjatok hálát az Úrnak, és híjjátok segitségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között találmányait. [Zsolt. 104,1. Izai. 12,4.]
Énekeljetek neki, és zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét.
Dicsérjétek az ő szent nevét, vigadjon az Urat keresők szíve.
Keressétek az Urat és az ő erejét; keressétek az ő színét mindenkoron.
Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről.
Izraelnek, az ő szolgájának ivadéka, Jákobnak, az ő választottjának fiai.
Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet.
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
melyet szerzett Ábrahámmal, és eskűjéről Izsákkal.
És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl,
mondván: Neked adom Kanaán földét, örökségtek köteleűl,
mikor kevés számuak, csekélyek és az ő zsellérei valának,
és nemzettől nemzethez költözének, és egy országból más néphez.
Nem engedé őket senkinek nyomorgatni, hanem megdorgálá érettök a királyokat.
Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok. [Zsolt. 104,15.]
Énekeljetek az Úrnak, minden föld, hirdessétek napról napra szabadítását. [Zsolt. 95,1.2.]
Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között az ő csodáit,
mert nagy az Úr, és igen dicsérendő és rettenetes minden istenek fölött.
Mert a népek minden istenei bálványok, az Úr pedig alkotta az egeket.
Hála és magasztalás vagyon előtte; erősség és öröm az ő lakhelyén.
Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és uralkodást.
Adjatok az Úrnak dicsőséget, nevének emeljetek áldozatot, és jőjetek színe elé, és imádjátok az Urat szent ékességében.
Rendüljön meg orczája előtt az egész föld; mert ő alapította meg a föld kerekségét, hogy ne ingjon.
Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; és mondják a nemzetek között: az Úr országol!
Zúgjon a tenger és a mi azt betölti; örvendezzenek a mezők, és minden, mi azokon vagyon.
Akkor mondanak dicséretet az Úr előtt az erdő fái, mert eljő a földet itélni.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.
És mondjátok: Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk! és gyűjts össze minket, és ments ki a nemzetek közől, hogy hálát adjunk szent nevednek, és örvendezzünk dicséreteidben.
Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől fogva mindörökké; és mondja az egész nép: Amen! és dicsérje az Urat.
Ott hagyá tehát az Úr szövetségszekrénye előtt Azafot és atyjafiait, hogy a szekrény előtt szüntelen szolgáljanak naponként és rendjök szerint;
továbbá Obededomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát, és Obededomot, Iditun fiát és Hózát, ajtónállókká rendelé.
Szádok papot pedig és az ő pap-atyjafiait az Úr hajléka elé a magashelyen, mely Gábaonban vala;
hogy égőáldozatokat tegyenek az Úrnak az égőáldozat oltárán reggel és este mindazok szerint, a mint megirattak az Úr törvényében, melyet parancsolt Izraelnek;
és utána Hémant és Iditunt és a többi választottakat, mindenikét neve szerint, hogy az Úrnak hálát adjanak; mert irgalmassága örökkévaló.
Hémant is és Iditunt, hogy harsonákat fujjanak, és czimbalmokat pengessenek, és minden hangszerrel énekeljenek az Istennek; Iditun fiait pedig kapusokká tevé.
És visszatére az egész nép az ő házába, és Dávid is, hogy a maga házát is megáldja.
Dávid templomot szándékozik építeni, és igéreteket nyer.
Mikor pedig Dávid az ő házában lakott, mondá Nátán prófétának: Ime én czedrusfaházban lakom; az Úr szövetségszekrénye pedig bőrök alatt vagyon. [Kir. II. 7,2.]
És mondá Nátán Dávidnak: Mind a mi szivedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled vagyon.
Lőn tehát azon éjjel az Isten beszéde Nátánhoz, mondván:
Eredj és szólj az én szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja az Úr: Nem te építesz nekem lakóházat.
Mert nem laktam házban az időtől, melyen kihoztam Izraelt e napiglan, hanem mindenkor változtattam a hajlék helyeit, és sátorban
laktam egész Izraellel. Vajjon szólottam e Izrael csak egy birájának is, kiknek parancsoltam, hogy népemet legeltessék, és mondottam-e: Miért nem építetek nekem czedrusfa-házat?
Most azért igy szólj az én szolgámnak, Dávidnak: Ezeket mondja a seregek Ura: Én vettelek föl téged, midőn a legeltetésben a nyájat követted, hogy vezére légy az én népemnek, Izraelnek.
És veled voltam, akárhová mentél; és megöltem minden ellenségeidet előtted, és nevet szerzettem neked, mint egynek a nagyok közől, kik híresek a földön.
És helyet adtam az én népemnek, Izraelnek; elplántáltatik ő és benne lakik, és többé ki nem mozdíttatik, a gonoszság fiai sem nyomják el őket, mint eleinte,
azon napoktól, melyekben bírákat adtam népemnek, Izraelnek, és megaláztam minden ellenségeidet. Azt hirdetem tehát neked, hogy az Úr neked házat épít.
És miután eltöltöd napjaidat, hogy atyáidhoz menj, föltámasztom utánad ivadékodat, ki fiaid közől leszen; és megerősítem az ő országát.
Ő fog nekem házat építeni, és megerősítem királyi székét mindörökké.
Én atyja leszek, és ő fiam lesz; és irgalmasságomat nem veszem el tőle, mint elvettem attól, ki előtted volt.
És az én házamba és országomba helyezem őt mindörökre, és az ő királyi széke igen erős leszen örökké.
Mind az igék szerint és mind e látomás szerint, így szóla Nátán Dávidnak.
És mikor eljött Dávid király, és leült az Úr előtt, mondá: Ki vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam, hogy ilyeneket cselekedjél velem?
De ez is kevésnek látszott színed előtt, és azért szólottál szolgád háza felől jövendőre is; és tekintélyessé tettél engem minden emberek fölött, Uram Isten!
Mit mondhat többé Dávid, midőn ily dicsővé tetted szolgádat, és ismered őt?
Uram! a te szolgádért szived szerint cselekedted mind e nagy dolgot, és azt akartad, hogy tudva legyenek minden nagy tetteid.
Uram! nincs hozzád hasonló, és nincs más Isten tekivüled, mindazok szerint, miket füleinkkel hallottunk;
mert melyik más nép olyan, mint a te néped, Izrael, az egy nemzet a földön, melyhez az Isten ment, hogy megszabadítsa, és maga népévé tegye, és az ő nagy és rettenetes voltával kiűzze a nemzeteket annak színe elől, kit Egyiptomból kiszabadított?
És népedet, Izraelt, magad népévé tetted mindörökké, és te Uram! az ő Istene lettél.
Most azért Uram! az ige, melyet a te szolgádnak és az ő háza felől szólottál, erősödjék meg mindörökké, és cselekedjél, a mint szólottál.
És maradjon meg és magasztaltassék föl a te neved mindörökké, és mondassék: A seregek Ura az Izrael Istene, és az ő szolgája, Dávid háza maradandó őelőtte.
Mert Uram Istenem! te nyitottad meg szolgád fülét, hogy házat építs neki; és szolgád azért talált bizodalmat, hogy imádkozzék előtted.
Most azért, Uram, te Isten vagy, és szolgádnak annyi sok jót szólottál,
és elkezdetted megáldani szolgád házát, hogy mindenkor előtted legyen: mert Uram a te áldásoddal áldott lesz mindörökké.
Dávid győzedelmei és tisztviselői.
Lőn pedig ezek után, hogy megveré Dávid a filiszteusokat és megalázá őket, és elfoglalá Getet és faluit a filiszteusok kezéből. [Kir. II. 8,1.]
És megveré Moábot, és a moabiták Dávid szolgái levének, ajándékokat adván neki.
Azon időben megveré Dávid Adarezert is, a szóbai királyt, Hémat-országban, mikor elment, hogy birodalmát kiterjeszsze Eufrates folyóvizéig.
Elfogá azért Dávid az ő ezer szekerét, és hétezer lovagját, és húszezer gyalogférfiát, és elvágatá inaikat mind a szekeres lovaknak, száz szekérbelin kivűl, melyeket magának tarta.
Elérkezék pedig a damaskusi szírus is, hogy segítséget adjon Adarezernek, a szóbai királynak; de Dávid annak is megveré huszonkétezer férfiát.
És vitézeket helyez Damaskusba, hogy Szíria is neki szolgáljon, és ajándékokat adjon. És megsegíté őt az Úr mindenekben, akármire ment.
És elvevé Dávid az arany tegzeket, melyek Adarezer szolgáinál valának, és azokat Jerusalembe vivé;
Tébatból és Kunból, Adarezer városaiból, igen sok rezet is, melyből Salamon a réztengert és az oszlopokat és a rézedényeket csinálá.
Mit midőn Tou, a hémati király meghallott, hogy tudniillik Dávid megverte Adarezernek, a szóbai királynak minden hadát,
fiát, Adoramot, Dávid királyhoz küldé, hogy békeséget kérjen tőle, és örvendezzen neki, hogy megverte és meggyőzte Adarezert: mert Tou ellensége vala Adarezernek.
Az arany és ezüst és rézedényeket is mind az Úrnak szentelé Dávid király, azon ezüsttel és aranynyal, melyet minden nemzettől hozott vala, mind Idumeából és Moábból és Ammon fiaitól, mind a filiszteusoktól és Amalektől.
Szárvia fia, Abizai pedig megvere a só-aknás völgyben tizennyolczezer edomitát;
és őrsereget rendele Edomba, hogy Idumea Dávidnak szolgáljon; és az Úr megtartá Dávidot mindenekben, akármire ment.
Dávid tehát országol vala egész Izraelen, és itéletet és igazságot tesz vala minden népének.
Szárvia fia, Joáb pedig a sereg vezére vala, és Ahilud fia, Josafát, a jegyzőkönyv vezetője.
Akitob fia, Szádok pedig és Abiatar fia, Akimelek, papok valának; és Szúza irnok.
És Jojada fia, Banaiás, a ceretiek és feletiek seregének hadnagya vala, Dávid fiai pedig elsők valának a király kezéhez.
Dávid boszúja az ammonitákon.
Történék pedig, hogy meghala Naasz, Ammon fiainak királya, és helyébe fia lőn király. [Kir. II. 10,1.]
És mondá Dávid: Irgalmasságot teszek Naasz fiával, Hánonnal, mert kegyelmességet tett velem atyja. És követeket külde Dávid, hogy vigasztalják őt atyja halála miatt. Kik midőn Ammon fiainak földére jutottak, hogy Hánont vigasztalják,
mondák Ammon fiainak fejedelmei Hánonnak: Talán azt véled, hogy atyád tiszteletéért küldötte Dávid, kik téged vigasztaljanak; és nem veszed észre, hogy azért jöttek hozzád szolgái, hogy megkémleljék és kinyomozzák és megvizsgálják földedet?
Hánon tehát megkoppasztá Dávid szolgáit és megborotválá, és elmetélé köntöseiket az alfelektől egész a lábakig, és elereszté őket.
Kik mikor elmentek és ezt megizenték Dávidnak, eléjök külde (mert nagy meggyaláztatást szenvedtek vala) és megparancsolá, hogy Jerikóban maradjanak, míg megnő szakállok, és akkor jőjenek.
Látván pedig Ammon fiai, hogy méltatlanságot tettek Dávidon, mind Hánon, mind a többi nép, ezer talentom ezüstöt küldének, hogy magoknak Mezopotámiából és szíriai Maakából és Szóbából szekereket és lovagokat fogadjanak.
És harminczkétezer szekeret fogadának és a maakai királyt népével, kik eljövén, táborba szállának Medaba ellenében. Ammon fiai is egybegyűlvén városaikból, a hadba menének.
Mit mikor meghallott Dávid, elkűldé Joábot, és az erős férfiak minden hadát;
és kimenvén Ammon fiai, a sereget a város kapuja mellett elrendezék; a királyok pedig, kik az ő segítségére jöttek vala, külön állának meg a mezőn.
Megértvén tehát Joáb, hogy mind elől, mind hátul had van ellene, kiválogatá az igen erős férfiakat egész Izraelből, és a szírus ellen indúla.
A nép többi részét pedig öcscse, Abizai keze alá adá, és Ammon fiai ellen menének.
És mondá: Ha engem legyőz a szírus, légy segítségűl nekem; ha pedig téged győznek le Ammon fiai, segítségedre leszek.
Légy erős, és cselekedjünk férfiasan népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig majd azt cselekszi, a mi jó színe előtt.
Elindúla tehát Joáb és a vele lévő nép a szírus ellen harczra és megszalasztá őket.
Ammon fiai pedig látván, hogy elfutott a szírus, ők is elfutának öcscse, Abizai előtt, és bemenének a városba, és Joáb is visszatére Jerusalembe.
Látván pedig a szírus, hogy sokan elhullottak Izrael előtt, követeket külde és kivezeté a szírust, ki a folyóvizen túl vala. Szófak pedig, Adarezer hadának fejedelme vala vezérök.
Mit mikor hírűl vittek Dávidnak, egybegyűjté egész Izraelt, és átkele a Jordánon és rájok üte, és ellenök rendezé a sereget, amazok ellene harczolván.
De a szírus megfuta Izrael előtt, és Dávid hétezer szekerest és negyvenezer gyalogot öle meg a szírusokból, és Szófakot, a had fejedelmét.
Látván pedig Adarezer szolgái, hogy legyőzettek Izraeltől, Dávidhoz szökének, és neki szolgálának, és Szíria nem akara többé segítséget adni Ammon fiainak.
Dávid győzelme az ammonitákon és filiszteusokon.
Lőn pedig esztendő elforgása után, az időben, mikor a királyok hadba szoktak menni, Joáb egybegyűjté hadát és a vitézek erejét, és elpusztítá Ammon fiainak földét; és elébb ment és megszállá Rabbát; Dávid pedig Jerusalemben vala, midőn Joáb Rabbát megverte és azt lerontotta. [Kir. II. 10,7. 11,1.]
Elvivé pedig Dávid a koronát Melkom fejéről, és egy talentom nehézségü aranyat talála abban, és igen drága köveket, és koronát csinála magának abból; a városból is igen sok ragadományt vive el;
a népet pedig, mely abban vala, kihozá és csépeket és gereblyéket és vasas-szekereket jártata azokon, úgy hogy szétvágattak és összetörettek. Igy cselekvék Dávid Ammon fiainak minden városaival, és visszatére minden népével Jerusalembe. [Kir. II. 12,30.31.]
Ezek után háború támada Gázerben a filiszteusok ellen, melyben a huszáti Szobokai megveré a Rafaim nemzetségéből való Száfait, és megalázá őket. [Kir. II. 21,18.]
Más háború is lőn a filiszteusok ellen, melyben Adeodatus, a betlehemi Szaltus fia megölé a geti Góliát atyjafiát, kinek dárdanyele olyan vala, mint a takácsok zúgolyfája.
De más háború is történék Getben, melyben egy igen szálas ember vala, kinek hat-hat ujja vala, azaz mindössze huszonnégy; ez is Rafa törzsökéből származott volt.
És káromlá Izraelt, Szamaának, Dávid bátyjának fia, Jonatán megölé őt. Ezek Rafa fiai Getben, kik elestek Dávid és szolgái kezei által.
Az Isten Dávid nagyravágyását mirigyhalállal bünteti, de iránta ismét kiengesztelődik.
A sátán pedig Izrael ellen támada, és fölindítá Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. [Kir. II. 24,1. Krón. I. 27,24.]
És mondá Dávid Joábnak és a nép fejedelmeinek: Menjetek, és számláljátok meg Izraelt, Berszabeétől Dánig; és hozzátok meg nekem számát, hadd tudjam.
És felelé Joáb: Az Úr szaporítsa meg népét százannyira, a mint most vagyon, nem a te szolgáid-e mindnyájan, uram királyom? miért tudakozza ezt az én uram, mi vétkűl tulajdoníttatik majd Izraelnek?
De a király beszéde hatalmasabb volt; és kiméne Joáb és eljárá egész Izraelt; és visszatére Jerusalembe.
És átadá Dávidnak azok számát, kiket eljárt vala, és találtaték az egész Izrael száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfiú; Júdából pedig négyszáz hetvenezer hadakozó.
Mert Lévit és Benjamint nem számlálta meg, mivelhogy Joáb kedve ellen teljesíté a király parancsát.
De Istennek nem tetszék a parancs; és megveré Izraelt.
És mondá Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt cselekedtem; kérlek vedd el szolgád gonoszságát, mert esztelenűl cselekedtem.
És szóla az Úr Gádnak, Dávid látójának, mondván:
Eredj és szólj Dávidnak, és mondd meg neki: Ezeket mondja az Úr: Három közől választást engedek neked: válaszsz egyet, a mit akarsz, és megcselekszem.
És mikor Gád Dávidhoz jött, mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Válaszsz, a mit akarsz. [Kir. II. 24,13.]
Vagy három esztendeig az éhséget; vagy hogy három hónapig fuss ellenségeid előtt, és kardjoktól meg ne menekedhessél; vagy harmadnapig az Úr kardja és mirigyhalál legyen a földön, és az Úr angyala öldököljön Izrael minden határaiban; most tehát lásd, mit feleljek annak, ki engem küldött.
És mondá Dávid Gádnak: Minden felől szorongattatom; de jobb az Úr kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberek kezeibe.
Az Úr tehát mirigyhalált bocsáta Izraelre; és elhulla Izraelből hetvenezer férfiú.
És angyalt bocsáta Jerusalembe, hogy azt megverje; és midőn vereték, látá az Úr, és megkönyörűle a csapás nagy volta miatt, és parancsolá az ölő angyalnak: Elég, szűnjék meg már kezed. Az angyal pedig a jebuzeus Ornán szérűje mellett áll vala.
És Dávid fölemelvén szemeit, látá az Úr angyalát állani az ég és föld között, kivont karddal kezében, és Jerusalem ellen fordulva: és mind ő, mind a vének szőrzsákokba öltözve, arczczal a földre esének.
És mondá Dávid az Istennek: Nem én vagyok-e, ki meghagytam, hogy számláltassék meg a nép? Én, a ki vétkeztem; én, a ki gonoszat cselekedtem; ez a nyáj mit érdemlett? Én Uram Istenem! forduljon, kérlek, a te kezed ellenem és atyám háza ellen; de néped ne veressék.
Az Úr angyala pedig megparancsolá Gádnak, mondja meg Dávidnak: menjen föl és épitsen oltárt az Úr Istennek a jebuzeus Ornán szérűjén.
Fölméne tehát Dávid, Gád beszéde szerint, melyet neki szólott vala az Úr nevében.
Ornán pedig mikor föltekintett és meglátta az angyalt, ő és vele négy fia, elrejtezének; mert az időben búzát nyomtat vala a szérűn.
Azért mikor Dávid Ornánhoz ment, meglátá őt Ornán, és eléje indúla a szérűről, és meghajola előtte arczczal a földig borúlván.
És mondá neki Dávid: Add nekem szérűd helyét, hadd épitsek azon oltárt az Úrnak; úgy hogy a mennyit ér, annyi ezüstöt végy érette, és a csapás szűnjék meg a népről.
Mondá pedig Ornán Dávidnak: Vedd el, és azt cselekedje az én uram királyom, a mi neki tetszik: de tulkokat is adok égőáldozatra, és csépeket fa helyett, és buzát eledeláldozatra, mindent örömest adok.
És mondá neki Dávid király: Nem úgy leszen, hanem ezüstöt adok, a mennyit ér; mert nem kell tőled elvennem, és úgy áldoznom az Úrnak ingyenvaló égő áldozatokat.
Dávid tehát Ornánnak a helyért hatszáz igaz mértékű siklust ada.
És oltárt építe ott az Úrnak, és égő- és hálaáldozatokat tőn, és segítségűl hivá az Urat, és meghallgatá őt az égből tűz által az égőáldozat oltárán. [Krón. II. 3,1.]
És az Úr parancsola az angyalnak, és hüvelyébe tevé kardját.
Dávid tehát látván, hogy az Úr meghallgatta őt a jebuzeus Ornán szérűjében, mindjárt áldozatokat tőn ott.
Az Úr hajléka pedig, melyet Mózes csinált vala a pusztában, és az égőáldozatok oltára, az időben Gábaon magasán vala. [Móz. II. 36,2.]
És nem mehete Dávid az oltárhoz, hogy ott könyörögjön az Úrnak; mert igen nagy félelemmel rettent vala meg, látván kardját az Úr angyalának.
Előkészület a templomépitéshez.
És mondá Dávid: Ez az Isten háza, és ez Izrael égőáldozatának oltára.
És megparancsolá, hogy gyűljenek egybe mindnyájan a jövevények Izrael földéről, és azokból kőfaragókat rendele, hogy köveket vágjanak és faragjanak, és fölépittessék az Isten háza.
Igen sok vasat is készíte Dávid az ajtók szegeinek, kapcsoknak és foglalásoknak, és számtalan mértékű rezet.
A czedrusfákat meg sem számlálhatták, melyeket a szidoniusok és tírusiak hoztak Dávidnak.
És mondá Dávid: Salamon, az én fiam kicsiny és gyönge gyermek: a háznak pedig melyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy minden tartományokban híre legyen; azért elkészítem neki, a mi szükséges. És ez okért készíte el halála előtt minden költséget.
És eléhívá fiát, Salamont, és megparancsolá neki, hogy házat építsen Izrael Ura- Istenének.
És mondá Dávid Salamonnak: Fiam! az volt akaratom, hogy házat építsek Uram Istenem nevének; [Kir. II. 7,2. Krón. I. 17,1.]
de az Úr beszéde lőn hozzám mondván: Sok vért ontottál, és sok hadat viseltél; nem építhetsz házat az én nevemnek, annyi vért ontván előttem.
A fiú, ki neked születik, igen csendes férfiú leszen; mert nyugtot adok neki minden ellenségeitől köröskörűl, és ez okért békeségesnek fog hivatni, és békét és nyugalmat adok Izraelnek az ő teljes napjaiban.
Ő fog építeni házat az én nevemnek, és ő fiam lesz, és én atyja leszek, és megerősítem országlása királyi székét Izraelen mindörökre. [Kir. II. 7,13. Kir. III. 5,5. Zsid. 1,5.]
Most tehát, fiam, az Úr legyen veled, légy szerencsés, és építs házat a te Urad- Istenednek, a mint szólott felőled.
És adjon az Úr neked okosságot és értelmet, hogy igazgathassad Izraelt, és megőrizhessed a te Urad Istened törvényét;
mert akkor fogsz boldogúlni, ha megtartod a parancsokat és itéleteket, melyeket az Úr Mózesnek parancsolt, hogy tanítsa Izraelt; légy erős, és cselekedjél férfiasan; ne félj, és ne rettegj.
Ime én szegénységemben elkészítettem az Úr házához a költséget, százezer talentom aranyat, és ezerszer ezer talentom ezüstöt, a réz pedig és a vas megmérhetetlen, mert sokasága a számot meghaladja; és fákat és köveket készítettem minden szükségre.
Vannak igen sok műveseid is, kővágóid, kőműveseid és ácsaid, és minden mesterséges műre okos embereid
aranyra és ezüstre, rézre és vasra, melynek száma nincsen. Kelj föl azért és építs, és az Úr veled leszen.
És megparancsolá Dávid Izrael minden fejedelmeinek, hogy segítsék fiát, Salamont.
Látjátok, úgymond, hogy a ti Uratok Istenetek veletek vagyon, és nyugalmat adott nektek köröskörűl, és minden ellenségteket kezetekbe adta, és meghódolt a föld az Úr előtt és az ő népe előtt.
Azért adjátok arra sziveteket és lelketeket, hogy a ti Uratokat Isteneteket keressétek; és keljetek föl és építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy bevitessék az Úr szövetségszekrénye és az Úrnak szentelt edények a házba, mely az Úr nevének építtetik.
A leviták elrendezése.
Annakokáért az öreg és élemedett Dávid királylyá rendelé fiát, Salamont Izraelen.
És egybegyűjté Izrael minden fejedelmeit, és a papokat és levitákat.
És számbavétettek a leviták harmincz esztendőstől és följebb; és találtaték huszonnyolczezer férfiú.
Ezek közől választattak és elosztattak az Úr házának szolgálatára huszonnégyezeren; tisztviselőkké pedig és bírákká hatezeren;
továbbá ajtónállókká négyezeren; és ugyanannyian énekesekké, kik az Úrnak énekeljenek hangszerekkel, melyeket készített vala az éneklésre.
És elosztá őket Dávid Lévi fiainak rendei szerint, tudniillik Gerzonnak és Kaatnak és Merarinak rendei szerint. [Krón. I. 6,1.]
Gerzon fiai: Leedán és Szemei.
Leedán fiai: Jáhiel fejedelem, és Zetan és Joel, hárman.
Szemei fiai: Szalomit és Hoziel és Aran, hárman; ezek Leedán nemzetségének fejedelmei.
Továbbá Szemei fiai: Léhet és Ziza, Jaus és Baria; ezek Szemei fiai négyen.
Léhet pedig első vala, Ziza második; továbbá Jausnak és Bariának nem volt igen sok fia, és azért egy nemzetségbe és egy házba számláltattak.
Kaat fiai: Amram és Izaar, Hebron és Oziel, négyen;
Amram fiai: Áron és Mózes. És elválasztaték Áron, hogy a szentek szentében szolgáljon ő és fiai mindörökké, és jóillatszert gyujtson az Úrnak az ő szertartása szerint, és áldja az ő nevét mindörökké. [Krón. I. 6,3. Zsid. 5,4.]
Mózesnek, az Isten emberének fiai is Lévi nemzetségébe számláltattak.
Mózes fiai: Gerzom és Eliezer. [Móz. II. 2,22. 18,3.4.]
Gerzom fiai: Szubuel, az első.
Eliezer fiai pedig valának: Rohobia az első; és nem volt Eliezernek több fia. Rohobia fiai pedig igen megsokasodtak.
Izaar fiai: Szalomit az első.
Hebron fiai: Jeriau az első, Amariás második, Jahaziel harmadik, Jekmaan negyedik.
Óziel fiai: Mika az első, Jezia második.
Merari fiai: Moholi és Múszi. Moholi fiai: Eleazar és Cis.
Meghala pedig Eleazar, és nem voltak fiai, hanem leányai; és elvevék őket atyjokfiai, Cis fiai.
Múszi fiai: Moholi és Éder és Jerimot, hárman.
Ezek Lévi fiai rokonságaikban és családjaikban, fejedelmek, rendszerint és fejenkint számbavéve, kik az Úr házának szolgálatában foglalkoztak, húsz esztendőstől és följebb.
Mert mondá Dávid: Nyugodalmat adott Izrael Ura Istene az ő népének, és Jerusalemet lakhelyűl adta mindörökké;
és nem leszen többé a leviták tiszte hordozni a hajlékot és annak minden szolgálatára való edényeit.
És Dávid legutolsó parancsai szerint vétessék föl Lévi fiainak száma húsz esztendőstől és följebb.
És legyenek Áron fiainak keze alatt az Úr házának szolgálatára a tornáczokban és kamarákban, a tisztulás helyén és a szentélyben, és az Úr temploma szolgálatának minden foglalkozásaiban.
A papok pedig a kitett kenyereken és a lisztláng-áldozaton, a kovásztalan pogácsákon és a serpenyőn, a pörkölésen és minden nehezéken és mértéken;
a leviták pedig, hogy eléálljanak reggel az Úrnak hálát adni és énekelni; és este hasonlóképen
mind az Úr égőáldozatainak bemutatásánál, mind a szombatokon, és a hónapok első napjain és egyéb ünnepeken, szám és szertartás szerint, minden dolognál szüntelen az Úr előtt.
És őrizzék meg a szövetség hajlékának rendtartásait, és a szentély szertartását, és Áron fiainak, az ő atyjokfiaiknak rendtartását, hogy az Úr házában szolgáljanak.
A papok és leviták osztályozása sors szerint.
Továbbá Áron osztályai ezek valának: Áron fiai: Nadab és Abiu, Eleazar és Itamar.
Meghalának pedig Nadab és Abiu atyjok előtt magzatok nélkül; és a papságot Eleazar és Itamar viselé. [Móz. III. 10,2. Móz. IV. 3,4.]
És elosztá őket Dávid, tudniillik Szádokot, Eleazar fiai közől, és Ahimeleket Itamar fiai közől, rendeik és szolgálataik szerint.
És sokkal több főember találtaték Eleazar fiai között, mint Itamar fiai között. Rendele pedig nekik, tudniillik Eleazar fiainak, tizenhat fejedelmet családjaik szerint; és Itamar fiainak, családjaik és házaik szerint, nyolczat.
Továbbá sorssal osztá el mind a két nemzetséget egymás között; mert a szentély fejedelmei és az Isten fejedelmei mind Eleazar fiai közől, mind Itamar fiai közől valának.
És beirá őket Natánael fia, Szemeiás levita irnok a király előtt, és a fejedelmek, és Szádok pap és Abiatar fia, Ahimelek, és a papi és levita családok fejedelmei előtt: egyfelől Eleazar házát, mely a többinek előljárója vala, és másfelől Itamar házát, mely alatt valának a többiek.
Az első sors Jojaribra esék, a második Jedeire,
a harmadik Hárimra, a negyedik Szeorimra,
az ötödik Melkiára, a hatodik Maimánra,
a hetedik Akkosra, a nyolczadik Abiára,
a kilenczedik Jezuára, a tizedik Szekeniára,
a tizenegyedik Eliazibra, a tizenkettedik Jácimra,
a tizenharmadik Hopfára, a tizennegyedik Iszbaábra,
a tizenötödik Belgára, a tizenhatodik Emmerre,
a tizenhetedik Hezirre, a tizennyolczadik Afzesre,
a tizenkilenczedik Feteiára, a huszadik Hezekielre,
a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámulra,
a huszonharmadik Dalajaura, a huszonnegyedik, Maaziaura,
Ezek az ő osztályaik szolgálataik szerint, hogy az Úr házába menjenek az ő rendtartásuk szerint, atyjok, Áron keze alatt; a mint megparancsolta vala Izrael Ura Istene.
Továbbá Lévi fiai közől, kik még hátra voltak, Amram fiaiból, Szubael vala, és Szubael fiai közől Jehedeia.
És Rohobia fiai közől Jeziás fejedelem;
Izaar fiai pedig Szalemot, és Szalemot fiai Jahat;
és ennek első fia Jeriau, második Amariás, harmadik Jahaziel, negyedik Jekmaan;
Oziel fia Mika; Mika fia Szamir;
Mika atyjafia Jezia; és Jezia fia Zakariás.
Merari fiai: Moholi és Múszi; Oziau fia Benno.
Merari fia volt Oziau is, és Szoam, Zakur és Hebri.
Továbbá Moholi fia Eleazar, kinek nem voltak magzatai.
Cisz fia pedig Jerameel.
Múszi fiai: Moholi, Éder és Jerimot. Ezek Lévi fiai családjaik házai szerint.
És ezek is sorsot vetének atyjokfiainak, Áron fiainak ellenében Dávid király előtt, és Szádok és Ahimelek, s a papi és levita családok fejedelmei előtt, mind a nagyok, mind a kicsinyek; egyaránt osztá el a sors mindnyájokat.
Az énekesek rende.
Annakokáért Dávid és a sereg birái elválaszták a szolgálatra Azaf és Héman és Iditun fiait, kik czitarákkal és czimbalmokkal prófétálának, az ő számuk szerint a rájok bizott tisztségben szolgálván.
Azaf fiai közől Zakkur és József, Natania és Azarela, Azaf fiai, Azaf keze alatt, ki a király mellett prófétál vala.
Idituntól, Iditun fiai: Godoliás, Szori, Jezeiás, Hazabiás és Matatiás, hatan, atyjok, Iditun keze alatt, ki czitarán prófétál vala azok fölött, kik hálát adának és dicsérék az Urat.
És Hémantól, Héman fiai: Bokciau, Mataniau, Óziel, Szubuel és Jerimot, Hananiás, Hanani, Eliata, Geddelti, és Romemtiezer és Jeszbakassza, Melloti, Otir, Mahaziót.
Ezek mind Héman fiai, ki a király látója vala az Isten igéiben, hogy fölemelje a szarvat; és az Isten tizennégy fiat és három leányt ada Hémannak.
Mindnyájan atyjok keze alá valának rendelve, hogy az Úr templomában énekeljenek czimbalmokkal és hárfákkal és czitarákkal, az Úr házának szolgálatára; Azaf alá tudniillik és Iditun és Héman alá.
Azok száma pedig atyjokfiaival együtt, kik az Úr énekét tanítják, mindnyájan mesterek, kétszáz nyolczvannyolcz vala.
És sorsokat vetének rendeik szerint egyaránt mind a nagy, mind a kicsiny, az értő és tudatlan egyenlőképen.
És az első sors Azaf fiára, Józsefre esék. A második Godoliásra magára, és az ő tizenkét fiára és atyjafiaira.
A harmadik Zákurra és az ő tizenkét fiára, s atyjafiaira.
A negyedik Izarira és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
Az ötödik Nataniásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A hatodik Bokciaura és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A hetedik Izreelára és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A nyolczadik Jezaiásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A kilenczedik Mataniásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizedik Szemeiásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenegyedik Azareelre és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenkettedik Hazabiásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenharmadik Szubaelre és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizennegyedik Matatiásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenötödik Jerimotra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenhatodik Hananiásra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenhetedik Jeszbakasszára és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizennyolczadik Hananira és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A tizenkilenczedik Mellotira és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A huszadik Eliatára és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A huszonegyedik Otirra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A huszonkettedik Geddeltire és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A huszonharmadik Mahaziotra és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
A huszonnegyedik Romemtiezerre és az ő tizenkét fiára s atyjafiaira.
Az ajtónállók, kincstárőrök, tanitók és birák.
Az ajtónállók osztályai pedig: a koríták közől, Kóre fia Mezelémia, ki Azaf fiaiból volt.
Mezelémia fiai: Zakariás az elsőszülött, második Jadihel, harmadik Zabadiás, negyedik Jatánael,
ötödik Elam, hatodik Johanan, hetedik Elioénai.
Obededom fiai pedig: Szemeiás az elsőszülött, második Jozabad, harmadik Joaha, negyedik Szakar, ötödik Natánael,
hatodik Ammiel, hetedik Isszakar, nyolczadik Follati; mert megáldotta őt az Úr. [Kir. II. 6,11.12.]
Az ő fiának, Szemeinek pedig fiak születének, családjaik elöljárói; mert igen derék férfiak valának.
Szemeia fiai tehát: Otni és Ráfael és Óbed, Elzabad, az ő atyjafiai igen derék férfiak, Eliu is és Szamakiás.
Ezek mindnyájan Obededom fiai közől valának; ők magok és fiaik és atyjokfiai igen derekak a szolgálatra, Obededomtól hatvanketten.
Mezelémia fiai pedig és azok atyjafiai, igen derékek, tizennyolczan.
Hozától pedig, azaz Merari fiai közől: Szemri a fejedelem (mert nem volt elsőszülötte és azért tette őt atyja fejedelemmé);
második Helciás, harmadik Tabeliás, negyedik Zakariás; ezek mindnyájan Hóza fiai és atyjafiai, tizenhárman.
Ezek ajtónállókká rendeltettek, hogy mint az őrizet fejedelmei, ők, valamint atyjokfiai is, mindenkor az Úr házában szolgáljanak.
Egyaránt vetének tehát sorsokat a kicsinyekre és nagyokra, családjaik szerint, mindenik kapura.
A napkeleti sors tehát Szelemiásra esék. Továbbá fiára, Zakariásra, az igen okos és tudós férfiúra, az éjszaki rész esék sorsúl.
Obededomra és fiaira pedig a déli, mely részében a háznak a vének gyülekezete vala;
Széfimre és Hózára a napnyugati, a kapu mellett, mely a fölmenet útjára visz, őrizet az őrizet ellenében.
Napkeletre pedig hat levita volt; és éjszakra naponkint négy, délre is hasonlóképen naponkint négy, és hol a gyülekezet vala, kettőkettő.
Az ajtónállók kamaráiban is napnyugatra négyen az úton, és kettenketten a kamarákban.
Ezek az ajtónállóknak, Kóre és Merari fiainak osztályai.
Akiás pedig az Isten házának kincsei és a szent edények fölött vala.
Gerzonni fiának Lédannak fiai, Lédanból, a gerzonni Lédan családok fejedelmei: Jehieli.
Jehieli fiai: Zatan és Joel, az ő atyjafiai az Úr házának kincsei fölött valának.
Az amramiták és izaariták, a hebroniták és oziheliták közől,
Szubael Gerzomnak, Mózes fiának fia, a kincsek főgondviselője vala,
az ő atyjafiai is Eliezertől, kinek fia Rahabia, és ennek fia Izaiás, és ennek fia Jóram, és ennek fia Zekri, és ennek fia Szelemit;
ugyanezen Szelemit és atyjafiai valának a szent kincsek fölött, melyeket Dávid király szentelt, és a nemzetségek fejedelmei, és az ezredesek és századosok és a seregek hadnagyai,
a hadakból és harczok nyereségeiből, melyeket az Úr templomának kijavitására és eszközeire szenteltek vala.
Ezeket pedig mind Sámuel, a látó szentelé meg, és Cis fia, Saul, és Ner fia, Abner, és Szárvia fia, Joáb: mindnyájan Szelemit és atyjafiainak kezei által szentelék meg azokat.
Az izaariták előljárója pedig Koneniás vala, és az ő fiai a külső dolgokban Izrael fölött, hogy őket tanítsák és itéljék.
Továbbá a hebroniták közől Hazabiás és atyjafiai, igen derék férfiak, ezer hétszázan előljárói valának Izraelnek, a Jordánon túl, napnyugatra, az Úr minden dolgaiban és a király szolgálatában.
A hebroniták fejedelme pedig Jeria vala az ő családjaik és rokonságaik szerint. Dávid országlásának negyvenedik esztendejében vétettek számba, és találtattak igen derék férfiak Jázer-Gálaádban,
és az ő teljesebb korú atyjokfiai, kétezer hétszázan, családok fejedelmei. Kiket Dávid király a rubeniták és gaditák és Manasszes félnemzetsége fölé rendele az Isten és király minden szolgálatában.
A hadsereg fölosztása; a nemzetségfejedelmek. Dávid különféle tisztviselői.
Izrael fiainak pedig számuk szerint voltak családfejedelmeik, ezredesek és századosok és tisztek, kik a királynak az ő seregeik szerint szolgálnak vala, ki- és bemenvén minden hónapban esztendőnként, minden huszonnégyezernek vala egy előljárója.
Az első seregnek az első hónapban Zabdiel fia, Jeszboam vala előljárója, és alatta huszonnégyezeren.
Fáresz fiaiból ő vala minden fejedelmek fejedelme a hadseregben az első hónapban.
A második hónap seregét az ahohi Dadia birá, és utána más, Macellot nevü, ki egy részét igazgatá a huszonnégyezer seregnek.
A harmadik sereg fejedelme a harmadik hónapban Jojada fia, Banaiás pap vala, és az ő osztályában is huszonnégyezeren.
Ez ama Banaiás, legerősebb a harmincz között és a harmincz fölött; seregének előljárója pedig fia, Amizabad vala.
Negyedik a negyedik hónapban Joáb öcscse, Azahel, és utána fia, Zabadiás; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Ötödik az ötödik hónapban a jezeri Szamaot; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Hatodik a hatodik hónapban a tekuai Hira, Akces fia; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Hetedik a hetedik hónapban a falloni Helles, Efraim fiai közől; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Nyolczadik a nyolczadik hónapban a huszáti Szobokai, Zarahi törzsökéből; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Kilenczedik a kilenczedik hónapban az anatoti Abiezer, Jemini fiai közől; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Tizedik a tizedik hónapban Marai, szinte netofati, Zárai törzsökéből; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Tizenegyedik a tizenegyedik hónapban a faratoni Bananiás, Efraim fiai közől; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Tizenkettedik a tizenkettedik hónapban a netofati Holdai, Gotoniel törzsökéből; és az ő seregében huszonnégyezeren.
Továbbá Izrael nemzetségének előljárói valának: a rubenitáknak Eliezer fejedelem, Zekri fia; a simeonitáknak Szafatias fejedelem, Maaka fia;
a levitáknak, Kámuel fia, Hazabiás; az áronitáknak Szádok;
Júdának Dávid bátyja, Eliu; Isszakarnak Mihály fia, Amri;
a zabulonitáknak Abdiás fia, Jezmaiás; a neftaliaknak Ozriel fia, Jerimot;
Efraim fiainak Ozaziu fia, Ozee; Manasszes félnemzetségnek Fadaiás fia, Joel;
és Manasszes félnemzetségének Gálaádban, Zakarias fia, Jaddo; Benjaminnak pedig Abner fia, Jáziel;
Dánnak pedig Jeroham fia, Ezrihel. Ezek Izrael fiainak fejedelmei.
Nem akará pedig Dávid számba venni a húsz esztendőn alul valókat; mert megmondotta az Úr, hogy megsokasítja Izraelt, mint az ég csillagait.
Szárvia fia, Joáb kezdette vala meg a számlálást, de nem végzé el; mert ezért harag gerjedett Izraelre, és azok száma, kik megszámláltattak, ez okért nem iraték Dávid király évkönyveibe. [Krón. I. 21,2.]
A király kincstartója pedig Adiel fia, Azmot vala. Azon kincseknek pedig, melyek a városokban és falukban és tornyokban valának, gondviselője Oziás fia, Jonatán vala.
A mezei munkának pedig és a szántóvetőknek, kik a földet művelék, gondviselője Kelub fia, Ezri vala;
a szőlőmüveseknek pedig a romati Szemeiás; a borpinczéknek pedig az afoni Zabdiás;
az olaj- és fügefáknak, melyek a mezőségen valának, a gederiti Balanán; az olajboltoknak pedig Joás.
Továbbá a csordáknak, melyek Száronban legeltettek, gondviselője a szároni Szetrai vala; és a marháknak a völgyekben Adli fia, Száfat;
a tevéknek pedig az izmaheli Ubil; és a szamaraknak a meronati Jadiás;
és a juhoknak az agareus Jaziz. Ezek mind Dávid király vagyonának felügyelői valának.
Jonatán pedig, Dávid atyjának bátyja, tanácsos vala, okos és tudós férfiú; ő és Hakamoni fia, Jahiel, a király fiaival valának.
Akitofel is a király tanácsosa, és az araki Kúzai, a király barátja vala.
Akitofel után Banaiás fia, Jojada és Abiatar vala. A király hadseregének fejedelme pedig Joáb vala.
Dávid gyűlést tart a templomépítés iránt, és átadja Salamonnak a mintát és az anyagokat.
Egybehivá tehát Dávid Izrael minden fejedelmeit, a nemzetségek vezéreit és a seregek előljáróit, kik a királynak szolgálnak vala, az ezredeseket és századosokat is, és a kik gondviselői valának a király vagyonának és jószágainak, és önnön fiait a kamarásokkal, és a hatalmasokat és a hadsereg legerősbjeit Jerusalembe.
És midőn felkelt a király és megállott, mondá: Hallgassatok engem, atyámfiai és én népem! Szándékom volt házat építeni, melyben megnyugodjék az Úr szövetségszekrénye és a mi Istenünk lábainak zsámolya; és az építésre mindeneket elkészítettem.
De az Isten mondá nekem: Ne építs házat az én nevemnek, mivel hadakozó férfiú vagy és vért ontottál; [Krón. I. 22,8. Kir. II. 7,13.]
hanem engem választott Izrael Ura Istene atyám egész házából, hogy király legyek Izraelen mindörökké, mert Júdából választott fejedelmeket, Júda házából pedig atyám házát, és atyám fiai közől tetszett neki engem választani királynak egész Izrael fölött.
De az én fiaim közől is (mert sok fiat adott nekem az Úr) fiamat, Salamont választotta, hogy az Úr országának királyi székébe üljön Izrael fölött, [Bölcs. 9,7.]
és mondá nekem: Salamon, a te fiad építi föl az én házamat és tornáczaimat; mert őt magamnak fiammá választottam, és én neki atyja leszek;
és megerősítem országát mindörökké, ha állhatatosan megcselekszi parancsaimat és itéleteimet, a mint ma is.
Most tehát Izrael egész gyülekezete előtt a mi Istenünk hallatára, tartsátok meg és vizsgáljátok a mi Urunk Istenünk minden parancsait, hogy a jó földet bírjátok, és azt fiaitoknak hagyjátok utánatok mindörökké.
Te pedig fiam, Salamon! ismerjed atyád Istenét, és szolgálj neki tökéletes szivvel és készakarattal; mert az Úr minden szivet megvizsgál, és az elmék minden gondolatát érti. Ha keresed őt, megtalálod; ha pedig elhagyod őt, elvet téged örökre. [Jerem. 29,13.14. Zsolt. 7,11.]
Most azért, mivel téged választott az Úr, hogy fölépitsd a szentély házát, légy erős és végezd el.
Dávid tehát fiának, Salamonnak adá rajzát a csarnoknak és templomnak, a pinczéknek és teremnek, a belső kamaráknak és a kegyelem házának,
és mind a szándéklott tornáczoknak is és kamaráknak köröskörűl az Úr háza kincseire és a szent helyek kincseire;
és a papok és leviták rendeinek elosztását az Úr házának minden dolgaira, és az Úr temploma szolgálatának minden edényeire;
aranyat mérve a szolgálat minden edényeire; ezüstöt is mérve, a szolgálati edények különségéhez képest;
az arany gyertyatartókra is és azok lámpáira aranyat, mindenik gyertyatartó és lámpa mértékéhez képest; hasonlóképen az ezüst gyertyatartókra is és lámpáira a mérték különségéhez képest ada súly szerint ezüstöt.
A kitett kenyerek asztalaira is ada aranyat az asztalok különségéhez képest, hasonlóképen ezüstöt is más ezüst asztalokra;
a villácskákra is és a csészékre és tömjénzőkre tiszta aranyból, és az arany oroszlánkákra, a mérték mivolta szerint osztogata, mérve mindenik oroszlánkára; hasonlóképen az ezüst oroszlánokra is külön mértékű ezüstöt választa.
Az oltárra pedig, melyen a jóillatú szer gyújtatik, tiszta aranyat ada; abból vala készítendő a szárnyaikat kiterjesztő és az Úr szövetségszekrényét befedő kerubok szekerének képe is.
Mindenek, úgymond, az Úr kezével iratva jutottak hozzám, hogy az előkép minden művét értsem.
Monda még Dávid, fiának, Salamonnak: Férfiasan cselekedjél, és légy erős, és csináld meg ezt; ne félj és ne rettegj; mert az én Uram Istenem veled lesz és nem marad el tőled, el sem hagy, miglen elvégezed az Úr háza szolgálatának minden művét.
Ime a papok és leviták osztályai az Úr házának minden szolgálatára veled vannak és készek, és mind a fejedelmek, mind a nép minden parancsodat meg tudják cselekedni.
Adakozás a templom épitésére és Isten dicsérete. Salamon ismét fölkenetik. Dávid halála.
És szóla Dávid király az egész gyülekezetnek: Egyedűl fiamat, Salamont választotta Isten, s ő még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem embernek, hanem Istennek készíttetik lakóhely.
Én pedig teljes erőmmel elkészítettem az én Istenem házára a költséget: aranyat az arany, és ezüstöt az ezüst, rezet a réz, vasat a vas, fákat a fa-edényekre; és ónixköveket, és mintegy festetteket és különféle szinűeket, és mindenféle drága követ, és pároszi márványt bőségesen;
és ezek fölött, a miket az én Istenem házába bemutattam sajátomból, aranyat és ezüstöt, adok az én Istenem templomához, azokat kivéve, miket a szent házhoz készítettem,
háromezer talentom aranyat az ofiri aranyból; és hétezer talentom próbált ezüstöt, a templom falainak beborítására;
és mindenütt, a hol arany szükséges, aranyból, és a hol ezüst szükséges ezüstből legyenek a művek a mesterek kezei által. És a ki önként ajánl, ma töltse meg kezét, és a mit akar, mutassa be az Úrnak. [Kir. IV. 12,4.]
Igérének tehát a családok fejedelmei, és Izrael nemzetségének főemberei, és az ezredesek és századosok, és a király jószágainak fejedelmei,
és adának az Isten háza művére ötezer talentom és tízezer darab aranyat; tízezer talentom ezüstöt, és tizennyolczezer talentom rezet, százezer talentom vasat is.
És a kinél kövek csak találtattak, az Úr házának kincseihez adák a gerzonni Jáhiel keze által.
És örvende a nép, midőn az ajándékokat önként igérék; mert teljes szivből ajánlák azokat az Úrnak; de Dávid király is nagy örömmel vígada.
És áldá az Urat az egész sokaság előtt és mondá: Áldott vagy atyánk, Izrael Ura Istene, öröktől fogva mindörökké.
Tied, Uram! a fölség és hatalom, a dicsőség és győzelem; és dicséret neked: mert minden, a mi az égben és földön van, tied; tied Uram az ország, és te minden fejedelmek fölött vagy.
Tied a gazdagság és tied a dicsőség; te mindeneken uralkodol, kezedben az erő és hatalom; kezedben a nagyság és mindenek birodalma.
Most azért, mi Istenünk! hálát adunk neked, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet.
Ki vagyok én, és ki az én népem, hogy mindezeket igérhessük neked? Minden tied, és a mit kezedből vettünk, azt adtuk neked.
Mert zarándokok vagyunk előtted és jövevények, mint atyáink mindnyájan. Napjaink, mint az árnyék a földön, és semmi maradás nincsen itt. [Bölcs. 2,5.]
Urunk Istenünk! e bőség, melyet készítettünk, hogy szent nevednek ház építessék, mind a te kezedből vagyon, és minden tied.
Tudom, én Istenem! hogy a sziveket megpróbálod, és az együgyűséget szereted; azért én is szivem együgyűségében örömmel ajánlottam fel mindezeket, és néped, mely itt találtatott, láttam, hogy nagy örömmel adta neked az ajándékokat.
Atyáink, Ábrahám és Izsák és Izrael Ura Istene! őrizd meg örökké szivök ez akaratját, és e szándék maradjon meg mindenkor a te tiszteletedre.
Salamon fiamnak is adj tökéletes szivet, hogy megtartsa parancsaidat, bizonyságaidat és szertartásaidat, és cselekedjék meg mindeneket, és építse föl a házat, melynek költségét elkészítettem.
Parancsolá pedig Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok a mi Urunkat Istenünket. És az egész gyülekezet áldá atyái Urát Istenét; és lehajolának és leborúlának az Isten előtt, és azután a király előtt.
És áldozatokat tőnek az Úrnak, és égőáldozatúl áldozának másodnap ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt, azok italáldozataival, és minden rendtartással nagy bőségben egész Izraelért.
És evének és ivának az Úr előtt az napon nagy vigasággal. És másodszor kenék föl Dávid fiát, Salamont; fejedelemmé kenék pedig őt az Úrnak, és Szádokot főpappá. [Kir. III. 1,39.]
És Salamon az Úr királyi székébe üle királyúl atyja, Dávid helyett, és mindeneknek tetszék, és egész Izrael engedelmes lőn neki.
Sőt mindnyájan a fejedelmek is és a hatalmasok és Dávid király minden fiai kezet adának, hódolván Salamon királynak.
Fölmagasztalá tehát az Úr Salamont egész Izraelen, és oly dicsőséges országlást ada neki, minő egy királynak sem volt előtte Izraelben.
Igy országlott Izai fia, Dávid egész Izraelen.
És a napok száma, melyekben Izrael fölött országlott, negyven esztendő volt. Hebronban hét esztendeig országla, és Jerusalemben harminczhárom esztendeig. [Kir. III. 2,11.]
És jó vénségben hala meg, teljes lévén napokkal és gazdagsággal és dicsőséggel. És fia, Salamon lőn király helyette.
Dávid király első és végső dolgai pedig megirattak Sámuel látó könyvében, és Nátán próféta könyvében, és Gád látó könyvében,
és egész országlása és hatalma, és az idők, melyek alatta lefolytak, úgy Izraelben, mint a föld egyéb országaiban.