SZENT PÉTER APOSTOL II. LEVELE.
2 Pét 1
Simon Péter ír a híveknek, s kegyelmet és békét kiván nekik. Valamint Isten oly kegyelmes volt, hogy a kereszténység által nekünk minden eszközt megadott szent életre, sőt isteni természetének részeseivé is akar tenni: viszont ti is legyetek hívek és buzgók, hogy ebben mindinkább gyarapodjatok, s a hittel legyen bennetek egyesűlve az erény, és gyarapodás az ismeretben és megtartózkodásban, a béketűrés, istenesség, felebaráti és emberszeretet; mert ezen erények által bizonyúl be kereszténységtek valódinak, és bő gyümölcsöt terem; a ki pedig ezeket figyelembe nem veszi, bizonyságot tesz lelki vakságáról és arról, hogy az előbbi kegyelmekről vétkesen megfeledkezett. Azért, atyámfiai! igyekezzetek biztossá tenni választatástokat, hogy az örök üdvöt is biztosan elnyerjétek. Az üdvözűlés bizonytalanságánál fogva ezekre mindig intelek benneteket, és most is megteszem, hogy ti, mivel én nem sokára meghalok, a nektek általam előadott isteni tanításban emlékemet bírjátok; mert nem alaptalan tanítást adtam elő, hanem úgy szólottam nektek, mint Krisztus Jézus megdicsőült életének szemtanúja, mire még erősebb igazolás van a próféták irásaiban, kik már régen megjövendölték azt, a mit mi láttunk és hallottunk. Ezekben búvárkodjatok, mert jövendöléseik nem az ő találmányaik, hanem isteni sugallatból származtak.
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, kik velünk egyenlő hitben részesűltek a mi Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk igazsága által.
A kegyelem és békeség bővelkedése legyen bennetek, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete által.
Valamint az életre és ajtatosságra szükséges minden jók az ő isteni erejéből annak ismerete által ajándékoztattak nekünk, ki minket tulajdon dicsőségével és erejével hívott,
ki által fölötte nagy és drágalátos igéreteket ajándékozott nekünk, hogy ez által az isteni természet részeseivé legyetek, eltávoztatván e világi kivánság romlottságát;
ugyanazért minden gondotokat erre fordítván, egyesítsétek hitetekkel a jóságos cselekedetet, jóságos cselekedettel pedig a tudományt,
tudománynyal pedig a mértékletességet, mértékletességgel pedig a béketűrést, béketűréssel pedig az ajtatosságot,
ajtatossággal pedig az atyafiúi szeretetet, atyafiúi szeretettel pedig az emberszeretetet.
Mert ha ezekkel bírtok és bővelkedtek, nem lesz bennetek hiábavaló, sem gyümölcstelen a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete.
De a kiben ezek nincsenek, vak az és kézzel tapogató, elfeledkezvén az ő régi bűneiből való megtisztúlásáról.
Annakokáért, atyámfiai! annál inkább igyekezzetek, hogy a jócselekedetek által bizonyossá tegyétek hivatástokat és választatástokat; mert ezeket cselekedvén, soha nem fogtok vétkezni;
mivel így tágas bemenetel nyittatik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örökkévaló országába.
Azért nem mulasztlak el titeket ezekről mindenkor inteni, noha jártasak és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
Méltónak tartom pedig, míg ezen hajlékban vagyok, hogy fölserkentselek titeket intés által,
bizonyos lévén, hogy nem sokára le fog tétetni az én sátorom, mint a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem.
Azon leszek pedig, hogy halálom után is gyakorta megemlékezzetek ezekről.
Mert nem elmés meséket követvén, adtuk tudomástokra a mi Urunk Jézus Krisztus erejét és megjelenését, hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
Tudniillik az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget vévén, ily szózat hangzott le hozzája a magasztos dicsőségből: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok.
És ezt az égből adott szózatot mi hallottuk, mikor ővele voltunk a szent hegyen.
És még erősebb prófétai beszéd is van nálunk, és jól cselekesztek, figyelmezvén erre, mint homályos helyen világító szövétnekre, míg a nap fölkel, és a hajnali csillag feltűnik a ti sziveitekben;
azt megjegyezvén mindenek előtt, hogy egy jövendölés sincs az írásban, mely tulajdon találmány volna; [Tim. II. 3,16.]
mert emberi akaratból soha nem származott a jövendölés, hanem a Szentlélektől ihlettetvén szólottak az Isten szent emberei.
Voltak azonban hamis próféták is, a mint köztetek is lesznek hamis tanítók. Ezek sokakat veszélybe döntenek, de szörnyű véget érnek; mert Isten kezdettől megbűntette a bűnt, s míg az igazat a kisértetből kiszabadítja, a gonoszt itéletnapra tartja fel, különösen a tisztátalanokat, a felsőbbség megvetőit, a szentnek szidalmazóit. E pártütők csak kéjöket és önhasznukat tartják szem előtt, mint Bálaám, sokat igérnek, mitsem adnak, s visszaesésök által szerencsétlenekké lesznek; mert az által kimutatják az érzékiségbe egészen elmerűlt állati érzületöket és büntetésre méltó teljes voltukat.
Voltak azonban hamis próféták is a nép között, a mint közöttetek is lesznek hazug tanítók, kik veszedelmes szakadásokat hoznak be, és azt, ki őket megváltotta, az Urat megtagadják, hirtelen veszedelmet hozván magokra.
És sokan fogják követni azok romlottságát, kik által az igazság útja majd káromoltatik;
és fösvénységből költött igékkel nyerészkednek rajtatok, kikre nézve az itélet nem fog elmaradni, és veszedelmök nem aluszik.
Mert ha Isten nem kegyelmezett a vétkes angyaloknak, hanem a pokol lánczaival levonatva, a mélységbe vetette őket kínlódásra, hogy ott az itéletre tartassanak; [Júdás 6.]
és ha a régi világnak nem kegyelmezett, hanem nyolczadmagával csak Noét, az igazság hirdetőjét, tartotta meg, az istentelenek világára ráhozván a vízözönt; [Móz. I. 7,1.]
és ha a sodomaiak és gomorraiak városait hamuvá tévén, elvesztéssel büntette, példáúl azoknak, kik istentelenűl fognak élni, [Móz. I. 19,25.]
a szorongatott, igaz Lótot pedig a förtelmeskedők bántalmaitól és buja társaságától megszabadította,
mert, mind a mellett, a mit látott és hallott, igaz maradt, azok között lakván, kik naponkint gonosz cselekedetekkel gyötörték az igaz lelkét:
tudja az Úr az istenfélőket megszabadítani a kisértetből; a gonoszokat pedig itélet napjára gyötrelemre fentartani,
leginkább pedig azokat, kik a test tisztátalan kivánságai után járnak, a felsőbbséget megvetik, vakmerők, magoknak tetszők, kik nem félnek szakadásokat behozni és káromolni;
holott az erőre és hatalomra nézve nagyobb angyalok sem mernek egymás ellen káromló itéletet mondani.
Ezek pedig, mint az oktalan állatok, melyek természet szerint megfogásra és leölésre valók, azokat káromolván, miket nem értenek, magok romlottságában vesznek el;
elvévén a gonoszság jutalmát, kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást, förtelembe s a kéjelgés undokságába merűlve, lakmároznak és bujálkodnak közöttetek;
szemeik telvék házasságtöréssel és szűntelen vétkekkel; magokhoz csábítják az állhatatlan lelkeket, szivökben gyakorlottak a fösvénységre, átok fiai,
kik elhagyván az igaz útat, eltévelyedtek, követvén Bószor fiának, Bálaámnak útját, ki a gonoszság jutalmát szerette,
de megfenyíttetett az ő balgasága miatt, a teherhordó néma állat emberi szóval szólván, ellenzette a próféta esztelenséget.
Ezek víz nélkül való kútak, forgószéltől hányatott fellegek, kiknek a sötétség homálya tartatik fenn;
mert hiábavalóságról kevélyen szólván, a buja test kivánságai által hitegetik azokat, kik alig futhattak el a tévelygésben járóktól;
szabadságot igérvén nekik, holott ők a romlottság szolgái, mert a ki valakitől legyőzetik, annak szolgája is.
Mert a kik elfutottak e világ förtelmeitől a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismerete által, ha ismét azokba elegyedvén, legyőzetnek, az ő utóbbi dolgaik gonoszabbak lesznek az előbbieknél; [Máté 12,45. Zsid. 10,26. s követk.]
mert jobb lett volna nekik meg nem ismerni az igazság útját, mintsem a megismerés után eltérni a nekik adott szent parancsolattól.
Csakugyan teljesedik rajtok ama való közmondás: Az eb visszatér az ő okádására, és a megfürdött sertés a sárnak fertőjébe.
Ime második levelet írok hozzátok. Emlékezzetek meg a próféták jövendöléseiről és az Úr tanitásairól. Tudjátok meg, hogy gúnyolódók fognak fellépni, kik majd az Úr eljövetelét tagadják. Úgy látszik, nem akarják tudni, hogy az ég és föld, mely kezdetben a vízből állott elő, a tűzre tartatik fenn. Ha az Úr késlelteti eljövetelét, ez nem késedelem őnála, mivel előtte nincs idő; az ő késedelme csak béketűrés, hogy megtérjünk. Hirtelen fog eljőni, s jő vele az égés. Azért szent életben várjuk őt, s úgy siessünk eléje, hogy a tűzből kikelendő új világnak lakosai lehessünk. Ezeket várván, arra törekedjetek, hogy feddhetlenűl találtassatok, és örűljetek, hogy az Úr erre még időt enged, mint ezt nektek Pál is megírta. Ne hagyjátok magatokat a tévtanítóktól elcsábíttatni, sőt inkább gyarapodjatok a Krisztus igazságában, kinek örökké dicsőség legyen.
Szerelmesim! ime e második levelemet írom nektek, melyekben intés által fölserkentem a ti őszinte lelketeket:
hogy megemlékezzetek azokról, miket a szent próféták igéiből előre megmondottam, és a ti apostolitoknak, az Úrnak és Üdvözítőnek parancsairól.
Először is ezt tudván: hogy az utolsó napok alatt csalárdságban járó gúnyolódók jőnek, kik tulajdon kivánságaik szerint élnek,
mondván: „Hol van az igéret, vagy az ő eljövetele? Mert mióta az atyák elaludtak, minden úgy marad, mint volt a teremtés kezdetétől.“
De ezek készakarva nem tudják, hogy először voltak az egek, és a föld vizből és víz által állott elő az Isten igéjére,
melyek által az akkori világ vízözönnel elboríttatván, elveszett;
az egek pedig és a föld, melyek most vannak, ugyanazon igével meghagyattak, fentartatván a tűzre az itéletnek és az istentelen emberek elvesztének napjára.
Ez egyet pedig jegyezzétek meg, szerelmesim! hogy egy nap az Úrnál annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
Nem késik az Úr igéretével, mint némelyek állítják, hanem türelemmel van irántatok, nem akarván, hogy valaki elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen.
Az Úr napja pedig úgy jön el, mint a tolvaj; akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőség miatt elolvadnak, a föld pedig és a rajta levő alkotmányok megégnek.
Mivel tehát mindezek eloszolnak, minőknek kell lennetek a szent életben és istenességben,
kik várjátok és óhajtjátok az Úr napjának eljövetelét, melyben az egek megégvén eloszolnak, és az elemek a tűz hőségétől elolvadnak.
Mi pedig az ő igérete szerint új egeket és új földet várunk, melyekben az igazság lakik.
Annakokáért, szerelmesim! ezeket várván, azon igyekezzetek, hogy vétek nélkül és feddhetlenűl találtassatok őtőle békeségben;
és a mi Urunk hosszúvárakozását üdvösségnek tartsátok, mint nektek, a mi szeretett atyánkfia, Pál is megírta a neki adott bölcseség szerint;
a mint minden leveleiben is szól ezekről, melyekben némelyeket nehéz megérteni, miket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítanak, mint egyéb irásokat is, a magok veszedelmére.
Ti tehát, atyámfiai! ezeket előre tudván, őrizkedjetek, nehogy az esztelenek tévelygéseitől elragadtatván, saját erősségtekből kiessetek;
sőt inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Kinek dicsőség mind most, mind az örökkévaló időben. Amen.