SZENT PÁL APOSTOL LEVELE AZ EFEZUSIAKHOZ.
Ef 1
Pál ír az efezusi hiveknek. Áldott legyen Isten a kereszténységért, melyre minket választott és eleve rendelt akaratja szerint, melybe mi a váltságot, a bölcseség teljét, az ő titkának kijelentését bírjuk, mely szerint elvégzette, hogy Krisztus által mindent újra helyreállít, hogy őt dicsőitsük a bennünk működő Szentlélek által, ki örök boldogságunknak záloga. E nagy jótéteményért, mely, mint hallom, rajtatok is kijelentetik, hálát adok Istennek, és kérem őt, engedje belátnotok tökéletesen, mily dicső örökséget várnak a keresztények, mily végtelen erő fog rajtok kijelentetni a feltámasztásban, miután ő Krisztust (kihez mi tartozunk) feltámasztotta, jobbjára ültette, mennyben és földön mindenek fölött felmagasztalta, és az anyaszentegyház fejévé tette, mely az ő teste, s így örökké nála leszen.
Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata által, minden szenteknek, kik Efezusban vannak, és hiveknek Krisztus Jézusban.
Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki megáldott minket minden lelki áldással, mennyei adományokkal Krisztus által, [Kor. II. 1,3–5.]
a mint választott minket őbenne világ teremtése előtt, hogy szentek legyünk és feddhetlenek az ő színe előtt a szeretet által;
ki eleve elrendelt minket fogadott fiaivá Jézus Krisztus által önmagában az ő akaratának szándéka szerint,
az ő kegyelme dicsőségének magasztalására, mely által kedvesekké tett minket az ő szerelmes Fiában;
kiben váltságunk vagyon az ő vére által, bűneink bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint,
mely igen bőségesen jutott minekünk minden bölcseségben és ismeretben:
midőn tudtunkra adá akaratának titkát az ő jótetszése szerint, melynélfogva elhatározá önmagában,
hogy az időteljesség bekövetkezvén, mindent megújítson Krisztusban, a mi mennyekben és mi a földön vagyon, őáltala;
kiben mi is örökségre hivattunk, eleve rendeltetvén annak szándéka folytán, ki mindent az ő akaratának tanácsa szerint cselekszik,
hogy az ő dicsőségének magasztalására legyünk mi, kik már azelőtt remélltünk Krisztusban,
kiben ti is, miután hallottátok az igazság igéjét (üdvösségtek evangéliomát) – kiben ti is hivén, meg vagytok pecsételve az igéret Szentlelkével,
ki a mi örökségünk záloga nyereményünk kiváltására, az ő dicsőségének magasztalására.
Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket, mely az Úr Jézusban vagyon, és minden szentekhez való szerelmeteket,
nem szűnök meg hálát adni érettetek, megemlékezvén rólatok imádságimban;
hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja nektek adja meg a bölcseség és kijelentés Lelkét az ő megismerésére,
sziveteknek a fölvilágosított szemeket, hogy tudjátok, mi az ő hivatásának reménye, és mi gazdagsága van az ő öröksége dicsőségének a szentekben,
és mi az ő erejének fölötte kitűnő nagysága mibennünk, kik hiszünk az ő hatalmas erejének hathatóssága szerint, [Efez. 3,7.]
melyet Krisztusban megbizonyított, feltámasztván őt halottaiból, és jobbjára helyezvén őt mennyekben,
minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uraság, és minden név fölött, mely neveztetik nem csak e világon, hanem a következendőn is.
Mindent az ő lábai alá vetett, és őt tette fejévé az egész anyaszentegyháznak,
mely az ő teste, és teljessége annak, ki mindent betölt mindennel.
Egykoron meghalva voltatok a bűnben, a sátán és test uralma alatt, harag fiai; most pedig Isten Krisztusban és Krisztus által új életet, feltámadást és mennyei dicsőséget adott ingyen kegyelméből és nem előleges cselekedetekért, újjáteremtve titeket jócselekedetekre. Egykor pogányok voltatok Krisztus nélkül, remény nélkül, Isten nélkül a világban, elszakasztva a választott néptől; most pedig Isten Krisztus engesztelő halála által a zsidók és pogányok közt levő választó falat ledöntötte; mindkettőjöket Krisztusban egy emberré egyesítette egy hit egy lélek által, Isten egy családjává s egy lelki templomává tette.
Titeket is, kik meghalva voltatok vétkeitekben és bűneitekben,
melyekben egykor jártatok e világ szokása szerint, az e levegőben hatalmaskodó fejedelem, ama lélek szerint, ki most munkálkodik a hitetlenség fiaiban, [Kolossz. 2,13.]
melyek között mi is mindnyájan forogtunk egykor a mi testünk kivánságaiban, a testnek és vágyaknak akaratját cselekedvén, és természet szerint a harag fiai valánk, mint egyebek is;
az Isten pedig, ki gazdag az irgalmasságban, az ő igen nagy szeretetéért, melylyel szeretett minket,
mikor halva voltunk a vétkekben, együtt elevenített fel minket Krisztusban, (kinek kegyelme által megszabadúltatok),
és együtt támasztott fel és együtt helyezett mennyekbe Krisztus Jézusban,
hogy megmutassa a következő időkben az ő malasztjának bőséges gazdagságát, melyet mihozzánk való jóvoltából Krisztus Jézus által közlött.
Mert kegyelemből szabadúltatok meg a hit által; és ez nem tőletek van, mert Isten ajándéka,
nem a cselekedetekből, hogy valaki ne dicsekedjék.
Mert az ő alkotmányai vagyunk, teremtve Jézus Krisztusban, a jó cselekedetekre, melyeket előkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Azért emlékezzetek meg, hogy ti, kik valaha pogányok voltatok test szerint, körűlmetéletleneknek azoktól neveztetve, kik a testben kézzel körűlméltettek,
hogy ti azon időben Krisztus nélkül voltatok, elidegenítve Izrael társaságától, és jövevények a szövetségekre nézve, az igéret reménysége nélkül, és Isten nélkül voltatok e világon.
Most pedig Krisztus Jézusban, ti, kik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által.
Mert ő a mi békeségünk, ki mind a kettőt egygyé tette, és lebontotta a választó falat, az ellenségeskedést az ő teste által,
midőn a parancsok törvényét tanitással megszűntette, hogy a kettőt önmaga által egy új emberré teremtse, békeséget szerezvén,
és egy testben mind a kettőt megbékéltesse Istennel a kereszt által, megölvén az ellenkezést önmaga által.
És eljövén, békeséget hirdetett nektek, kik távol voltatok, és békeséget azoknak, kik közel;
mert mindkettőnknek őáltala van hozzájárúlásunk egy Lélekben az Atyához. [Rom. 5,2.]
Tehát már nem vagytok vendégek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háznépe,
ráépítve az apostolok és próféták alapjára, melynek főszegletköve maga Krisztus Jézus,
melyre az egész épűlet rakatván, szent templommá növekedik az Úrban.
melyen ti is együtt épűltök Isten lakhelyévé a Lélek által.
Hogy a pogányokat is az Isten egy családjába bevezessem, pogányok apostoláúl hivattam, a mint hallottatok is hivatásomról, az előttem előbb ismeretlen s nekem tett azon kijelentésről, hogy a pogányok is részesek lehetnek a kereszténység kegyelmében. Isten kegyelme által én, a legcsekélyebb, pogányok apostoláúl választattam, hogy az üdvintézmény titkairól mindnyájokat tanítsam, hogy minden angyalok lássák az isteni bölcseség gazdagságát a hivőkön, mint foganatosította Isten, a mi öröktőlfogva el volt végezve, Jézus Krisztus által, ki minket Istennel kiengesztelt a hit által. Mivel ezen hivatásomnál fogva a ti üdvötök szivemen fekszik, kérlek titeket, hogy szenvedéseim által ne hagyjátok magatokat tévedésbe ejtetni, és könyörgök Istenhez, hogy adjon nektek erőt, szilárdságot a hitben, szeretetet, gyarapodást az ismeretben, – adja meg nektek minden ajándékait, ő, ki áldassék mindörökké.
E végett vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya tiértetek, pogányokért,
ha egyébiránt hallottátok az Isten kegyelmének szolgáltatását, mely nekem adatott tiköztetek;
mert kijelentés által lett tudtomra nekem a titok, mint előbb röviden megírtam;
melynek olvasásából megérthetitek, minő belátásom van Krisztus titkába,
mely más időkben nem lett oly ismeretes az emberek fiai előtt, a mint most kijelentetett az ő szent apostolainak és prófétáknak a Lélek által,
hogy a pogányok örököstársak, egy testbeliek és részesek az ő igéreteiben Krisztus Jézusban az evangéliom által,
melynek szolgája lettem, az Isten kegyelmének ajándéka szerint, mely nekem adatott, az ő erejének hathatóssága szerint; [Efez. 1,19.]
nekem, minden szentek között legkisebbnek adatott ez az ajándék, a pogányok között hirdetni Krisztusnak megvizsgálhatlan gazdagságát,
és fölvilágosítani mindenkit, azon titok kiszolgáltatásáról, mely öröktől fogva el volt rejtve az Istenben, ki mindent teremtett,
hogy kinyilváníttassék a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak mennyekben az anyaszentegyház által az Isten különféle bölcsesége,
az örök végzés szerint, melyet a mi Urunk Jézus Krisztusban teljesített,
ki által bizodalmunk vagyon és bátorságos hozzájárulásunk a benne való hit által.
Azért kérlek titeket, el ne csüggedjetek bajaim miatt, melyeket érettetek szenvedek, mi a ti dicsőségtek.
Ez okból hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt,
kitől minden atyaság neveztetik mennyekben és a földön,
hogy az ő dicsőségének gazdagsága szerint engedjen megerősödnötök az ő Lelkének erejével a belső emberben,
hogy Krisztus lakjék hit által sziveitekben, meggyökerezve és megalapítva lévén a szeretetben,
hogy felfoghassátok minden szentekkel együtt, melyik a szélesség és hosszaság, a magasság és mélység,
és tudhassátok a Krisztusnak minden tudományt felűlhaladó szeretetét, hogy beteljetek Isten minden teljességével.
Annak pedig, ki mindent bőven megtehet azon túl is, a mit kérünk vagy értünk, azon erő szerint, mely bennünk munkálkodik,
ugyanannak dicsőség legyen az anyaszentegyházban Jézus Krisztus által minden nemzedéken át örökön örökké. Amen.
Kérlek titeket, járjatok hivatástokhoz méltólag, szeretetben békéntűrve; legyetek egyetértésben; mert egy Úr és Isten alatt egyenlő lelki jókat nyertetek. Mindenkinek ugyan különös kegyajándékok adattak Krisztustól, mint ezt már a zsoltáros megjövendölte, és Krisztus különféle egyházi hivatalokat rendelt egész anyaszentegyházának kormányzására, hogy mindenki elérje a tökély bizonyos fokát, a hitvallásban erős, az igazságban és szeretetben gyarapodó legyen; de azért mindnyájan egy testnek bensőleg összefüggő tagjai. Ne legyetek többé pogány érzületűek, vakok a kéjelgésben, hanem vessétek le a régi embert, és öltözzetek az újba, ki igaz és szent. Legyetek igazak, szelídek, éberek, munkásak, jótékonyak, helyes beszédűek, megférők.
Kérlek azért titeket, én, fogoly az Úrban, hogy a hivatáshoz, melyre hivatva vagytok, méltólag járjatok, [Kor. I. 7,20. Filipp. 1,27.]
minden alázatossággal és szelídséggel, béketűréssel, elszenvedvén egymást szeretettel,
igyekezvén föntartani a lélek egységét a béke kötelékével. [Rom. 12,10.]
Egy test és egy lélek, a mint hivatástoknak egy reményére vagytok hivatva.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Egy az Isten és mindenek Atyja, ki mindenek fölött vagyon, és mindeneken és mindnyájunkban.
Kinekkinek közőlünk pedig a kegyelem Krisztus ajándékozásának mértéke szerint adatott.
Azért mondja: „Fölmenvén a magasságba, fogva vitte a fogságot, ajándékokat adott az embereknek.“
Hogy pedig fölment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállott előbb a föld alsó részeibe?
A ki leszállott, ő az, ki föl is ment minden egek fölé, hogy betöltsön mindeneket.
És ő adott némelyeket ugyan apostolokúl, némelyeket pedig prófétákúl, másokat evangelistákúl, másokat pedig pásztorokúl és tanitókúl,
a szentek teljes kiképzésére, a szolgálat munkájára, Krisztus testének épülésére;
mígnem mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére, tökéletes férfikort érvén, Krisztus teljes korának mértéke szerint;
hogy ne legyünk többé habozó kisdedek, s ne hajtassunk ide s tova a tudomány minden szelétől az emberek gonoszsága által, a tévedésbe ejtő álnokság által:
hanem igazságot cselekedvén a szeretetben, mindenestűl növekedjünk abban, a ki fő, Krisztusban,
kitől az egész test összeköttetvén és egybefoglaltatván, minden íznek szerkezete által, minden tagnak kijelölt munkálkodása szerint, a test növekedését szerzi, maga épülésére, a szeretet által.
Ezt mondom azért, és kérve kérlek az Úr előtt, hogy többé ne járjatok úgy, mint a pogányok járnak elméjök hiúságában, [Rom. 1,21.]
sötétséggel meghomályosított értelmök lévén, elidegenűlvén az Isten életétől a tudatlanság által, mely bennök vagyon, szivök vaksága miatt,
kik kétségbeesvén, magokat szemtelenségre adták, minden tisztátalanság elkövetésére telhetetlen kivánsággal. [Rom. 1,24.26.27.]
Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust,
ha mégis őt hallgattátok, és általa vagytok tanítva, a mint az igazság Jézusban vagyon;
melynélfogva le kell vetnetek az előbbi élet szerint való embert, ki romlandó a vétkező kivánságok szerint. [Kolossz. 3,8.]
Hogy újúljatok meg lelketekben és elmétekben, [Rom. 6,4.]
és öltözzetek új emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. [Kolossz. 3,12.]
Annakokáért elhagyván a hazudságot, kiki szóljon igazat felebarátjával; mert egymásnak tagjai vagyunk. [Péter I. 2,1. Zak. 8,16.]
Haragudván, ne vétkezzetek; a nap ne szálljon le haragotok fölött. [Zsolt. 4,5.]
Ne adjatok helyet az ördögnek. [Jakab 4,7.]
A ki lopott, már ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék kezeivel, azt dolgozván, a mi jó, hogy legyen miből adni a szűkölködőnek.
Semmi gonosz beszéd szájatokból ne származzék, hanem, mely a hitben épülésre jó, hogy használjon a hallgatóknak.
És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, ki által meg vagytok pecsételve a váltság napjára.
Minden keserítés és harag, boszúság, kiáltás és káromlás száműzessék közőletek minden gonoszsággal együtt.
Legyetek pedig egymáshoz kegyesek, irgalmasok, megbocsátván egymásnak, a mint Isten is a Krisztusban megbocsátott nektek. [Kolossz. 3,13.]
Szeressétek egymást, kerüljétek a bujaságot, fösvénységet, trágárságot, mi által az örök boldogság elvesz. Ne csaljátok meg ebben magatokat. Járjatok, mint világosság fiai, minden jóban, nem véve részt a sötétség cselekedeteiben. Ezek ilyenekűl ismertetnek az evangéliom világa által, mert a világosság mindent megvilágosít, és azért kiáltatik a sötétségben alvóknak, hogy Krisztus által hagyják magokat megvilágosíttatni. Legyetek bölcsek és használjátok az időt, legyetek, mértékletesek, telve dicsérettel és hálaadással az Úr iránt. Az asszony engedelmeskedjék férjének, viszont a férfi szeresse nejét, mint Krisztus is szereti az anyaszentegyházat, melyért egészen feláldozta magát, hogy azt megtisztítsa és megszentelje. A férj szeresse feleségét, mint saját testét, valamint Krisztus is szereti az egyházat, mint saját testét. A házassági szövetség felbonthatlan és nagy titok, az ő jelképe – Krisztusnak az egyházzal való egyesűlése által.
Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett fiak;
és éljetek szeretetben, mint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta érettünk Istennek kellemes illatú ajándékúl és áldozatúl.
A paráznaság pedig és bármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is említtessék tiköztetek, a mint szentekhez illik, [Kolossz. 3,5.]
se rútság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, mi nem illik, hanem inkább hálaadás.
Mert azt tudjátok és értsétek meg, hogy semmi paráznának, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, mi bálványszolgálat, nincs öröksége Krisztus és Isten országában. [Kor. I. 6,9.10.]
Senki ne ámítson el titeket hiú beszédekkel; mert ezek miatt száll Isten haragja a hitetlenség fiaira. [Máté 24,4.]
Ne legyetek tehát részesek velök.
Egykor ugyan sötétség valátok, de most világosság vagytok az Úrban; mint világosság fiai, úgy járjatok.
Mert a világosság gyümölcse a mindennemű jóságban, igazságban és igazmondásban áll.
Vizsgáljátok meg, mi kedves az Isten előtt,
és ne legyetek részesek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább feddjétek meg azokat.
Mert a miket azok titkon tesznek, szégyen még mondani is.
Mindaz pedig, mi feddésre méltó, a világosság által kijelentetik; mert mindaz, mi kijelentetik, világosság.
Azért mondatik: Kelj föl, a ki alszol, és támadj föl a halálból, és megvilágosít téged Krisztus.
Vigyázzatok tehát, atyámfiai, hogy óvatosan éljetek; nem úgy, mint esztelenek, [Kolossz. 4,5.]
hanem mint bölcsek, megváltván az időt; mert a napok gonoszak.
Azért ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Isten akarata. [Rom. 12,2. Tessz. I. 4,3.]
És meg ne részegedjetek borral, melyben bujaság vagyon, hanem teljetek be Szentlélekkel;
szólván egymás között zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, zengedezvén és énekelvén sziveitekben az Úrnak;
hálát adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és az Atyának.
Engedjetek egymásnak a Krisztus félelmében.
Az asszonyok engedelmeskedjenek férjeiknek, mint az Úrnak; [Kolossz. 3,18.]
mert a férfiú feje az asszonynak, mint Krisztus feje az anyaszentegyháznak, s ugyanő megszabadítója testének.
De mint az anyaszentegyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy az asszonyok is férjeiknek mindenekben.
Férfiak! szeressétek feleségteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat, és önmagát adta érette, [Kolossz. 3,19.]
hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az élet igéje által,
hogy dicsővé tegye magának az anyaszentegyházat, nem lévén azon szeplő, vagy redő, vagy más efféle, hanem hogy szent és szeplőtelen legyen.
Úgy kell a férfiaknak is szeretniök feleségöket, mint önnöntestöket. A ki feleségét szereti, önmagát szereti.
Mert soha senki a maga testét nem gyűlöli, hanem táplálja és ápolja azt, mint Krisztus is az anyaszentegyházat;
mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából és csontjaiból.
Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik; és ketten egy testté lesznek.
Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az anyaszentegyházra nézve mondom.
Azért kiki közőletek úgy szeresse feleségét, mint önnönmagát; az asszony pedig félje az ő férjét.
Gyermekek, szülők, szolgák, urak! teljesítsétek kötelességteket az Úrban. Legyetek erősek Istenben a sátán hatalma s a földfeletti gonosz hatalmasságok ellenében. Védjétek magatokat az igazság, szent élet, jóban való buzgóság, a hit és Isten igéje által. Imádkozzatok minden keresztényekért és énérettem Tichikus veletek a többit közölni fogja. Áldókivánat.
Gyermekek! engedelmeskedjetek szülőiteknek az Úrban; mert ez kötelesség.
Tiszteljed atyádat és anyádat (ez az első, igérettel tett parancsolat): [Móz. II. 20,12. Móz. V. 5,16. Sirákf. 3,9. Máté 15,4.]
hogy jól legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön.
És ti, atyák! ne ingereljétek haragra fiaitokat, hanem neveljétek őket az Úr tanitásában és fenyitékében.
Szolgák! engedelmeskedjetek testi uraitoknak, félelemmel és rettegéssel, szivetek egyenességében, mint Krisztusnak;
nem szemre szolgálván, mint embereknek kedveskedők, hanem mint Krisztus szolgái, szivből cselekedvén az Isten akaratát,
jó akarattal szolgálván, mint az Úrnak, és nem mint embereknek;
tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, annak veszi jutalmát az Úrtól, akár szolga, akár szabad.
Ti is, urak, ugyanazt cselekedjétek nekik, elhagyván a fenyegetéseket; tudván, hogy mind az ő Urok, mind a tietek mennyekben vagyon, és személyválogatás nincs őnála. [Rom. 2,11.]
Végezetre, atyámfiai! erősödjetek meg az Úrban és az ő erejének hatalmasságában.
Öltözzetek az Isten fegyverzetébe, hogy az ördög incselkedéseinek ellene állhassatok;
mert nem (csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelmek és hatalmasságok ellen, a világ uralkodói ellen e sötétségben, a gonosz lelkek ellen a levegőben.
Azért vegyétek az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindenben tökéletesek maradjatok.
Álljatok tehát, felövezve lévén ágyékaitok igazmondással, és felöltvén az igazság vértét,
lábaitok saru gyanánt legyenek födve készséggel a békeség evangéliomának hirdetésére;
mindenben a hit paizsát használván, mely által a gonosznak minden tüzes nyilait elolthassátok;
és vegyétek föl az üdvösség sisakját, és a lélek kardját, (mely az Isten igéje).
Minden imádsággal és könyörgéssel esedezzetek, mindenkor lélekben, ugyanazért virasztván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
érettem is, hogy íge adassék nekem az én szám megnyitásakor, hogy bátorsággal hirdessem az evangéliom titkait, [Kolossz. 4,3. Tessz. II. 3,1.]
melyért követséget viselek lánczokon, hogy a felől úgy merjek szólani, a mint szükség szólanom.
Hogy pedig ti is tudjátok, mint vagyok, mit mívelek, mindent megjelent nektek Tichikus, az én szeretett atyámfia, és hív szolga az Úrban,
kit épen azért küldöttem hozzátok, hogy megtudjátok, mint vagyunk, és megvigasztalja sziveiteket.
Békeség az atyafiaknak és szeretet a hittel az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
Kegyelem mindazokkal, kik változatlanúl szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust. Amen.