EZDRÁS ELSŐ KÖNYVE.
Ezdr 1
Círus megengedi a visszatérést a babiloni fogságból.
Círusnak, a persák királyának első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úr igéje Jeremiás szája által, fölindítá az Úr Círusnak, a persák királyának lelkét, s ez kihirdeté szavát egész országában még irás által is, mondván: [Krón. II. 36,22. Jer. 25,12. 29,10.]
Ezeket mondja Círus, a persák királya: A föld minden országait nekem adta a mennynek Ura Istene, és ő parancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jerusalemben, mely Judeában vagyon.
Ki van közőletek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen föl Jerusalembe, mely Judeában vagyon, és építse föl Izrael Ura Istene házát; ő az Isten, ki Jerusalemben vagyon.
És mindnyájan a többi férfiak minden helyeken, akárhol laknak, segítsék őt helyökről ezüsttel és aranynyal, jószággal és barmokkal, azon kivűl, mit önként ajánlanak az Isten templomába, mely Jerusalemben vagyon.
És fölkelének az atyák fejedelmei Júdából és Benjaminból, a papok, leviták és mindaz, kinek Isten fölindítá lelkét, hogy fölmenjenek az Úr templomának építésére, mely Jerusalemben vala.
És mindnyájan, kik köröskörűl valának, fölsegíték azok kezeit ezüst- és aranyedényekkel, jószággal és barmokkal, házi bútorral, azokon kivűl, miket önként ajánlottak vala.
Círus király is eléhozá az Úr temploma edényeit, melyeket elvitt Nabukodonozor Jerusalemből, és az ő istene templomába tett vala. [Krón. II. 36,7.18.]
Eléhozá pedig azokat Círus, a persák királya, Gazabár fiának, Mitridatesnek keze által, és számon adá azokat Szasszabázárnak, Júda fejedelmének.
És azok száma ez: Harmincz arany csésze, ezer ezüst csésze, huszonkilencz kés, harmincz arany pohár,
négyszáztiz másrendű ezüst pohár, ezer egyéb edény.
Az arany és ezüst edények egész száma ötezernégyszáz volt; mindeneket elvive Szasszabázár azokkal, kik a babiloni fogságból fölmenének Jerusalembe.
Azok jegyzéke, kik a fogságból visszatértek, és azok áldozatai.
Ezek pedig a tartomány fiai, kik fölmenének a fogságból, kiket elvitt vala a babiloni király, Nabukodonozor Babilonba; és visszatérének Jerusalembe és Júdába, kiki az ő városába. [Ezdr. II. 7,6.]
A kik Zorobabellel jövének, Józue, Nehemia, Száraia, Rahelaia, Mardokai Belszan, Meszfár, Beguai, Rehum, Baana. Izrael népe férfiainak száma:
Fárosz fiai, kétezerszáz hetvenketten.
Szefatia fiai, háromszáz hetvenketten.
Area fiai, hétszáz hetvenöten.
Fahat-Moab fiai, Józue és Joáb fiaiból, kétezernyolczszáz tizenketten.
Élam fiai, ezerkétszáz ötvennégyen.
Zetua fiai, kilenczszáz negyvenöten.
Zakai fiai, hétszáz hatvanan.
Bani fiai, hatszáz negyvenketten.
Bébai fiai, hatszáz huszonhárman.
Azgad fiai, ezerkétszáz huszonketten.
Adonikam fiai, hatszáz hatvanhatan.
Beguai fiai, kétezer ötvenhatan.
Ádin fiai, négyszáz ötvennégyen.
Ater fiai, kik Ezekiástól valának, kilenczvennyolczan.
Bészai fiai, háromszáz huszonhárman.
Jóra fiai száztizenketten.
Hászum fiai, kétszáz huszonhárman.
Gebbar fiai, kilenczvenöten.
Betlehem fiai százhuszonhárman.
Netufa férfiai, ötvenhatan.
Anatót férfiai, százhuszonnyolczan.
Amavet fiai, negyvenketten.
Kariatiarim Cefira és Berot fiai, hétszáz negyvenhárman.
Ráma és Gábaa fiai, hatszáz huszonegyen.
Makmás férfiai, százhuszonketten.
Bétel és Hai férfiai, kétszáz huszonhárman.
Nébó fiai, ötvenketten.
Megbisz fiai, száz ötvenhatan.
A másik Élam fiai, ezerkétszáz ötvennégyen.
Harim fiai, háromszázhúszan.
Lód, Hadid és Óno fiai, hétszáz huszonöten.
Jeriko fiai, háromszáz negyvenöten.
Szenaa fiai, háromezer hatszázharmincan.
Papok: Jadaia fiai, Józue házából, kilenczszáz hetvenhárman.
Emmer fiai, ezerötvenketten.
Feszhur fiai, ezerkétszáz negyvenheten.
Harim fiai, ezertizenheten.
Leviták: Jozuénak és Cedmihelnek, Odovia fiainak fiai, hetvennégyen.
Énekesek: Azaf fiai, száz huszonnyolczan.
Az ajtónállók fiai: Szellum fiai, Ater fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Szóbai fiai: mindössze százharminczkilenczen.
A natineusok: Sziha fiai, Haszufa fiai, Tabbaot fiai.
Ceros fiai, Sziaa fiai, Fádon fiai.
Lebana fiai, Hagaba fiai, Akkub fiai,
Hagab fiai, Szemlai fiai, Hanan fiai,
Gaddel fiai, Gaher fiai, Raaia fiai,
Raszin fiai, Nekoda fiai, Gazam fiai,
Áza fiai, Fazea fiai, Beszee fiai,
Aszena fiai, Munim fiai, Nefuszim fiai,
Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harkur fiai,
Beszlut fiai, Mahida fiai, Harsa fiai,
Berkos fiai, Sziszara fiai, Tema fiai,
Naszia fiai, Hatifa fiai,
Salamon szolgáinak fiai, Szótai fiai, Szoferet fiai, Faruda fiai,
Jála fiai, Derkon fiai, Geddel fiai,
Szafatia fiai, Hatil fiai, Fokeret fiai, kik Aszebaimból valának, Ami fiai.
Mindnyájan a natineusok és Salamon szolgáinak fiai, háromszáz kilenczvenketten.
És azok, kik fölmenének Telmalából, Telharszából, Kerubból és Adonból és Emerből, és nem mutathaták ki atyáik házát és származásukat, ha Izraelből valók-e:
Dalaia fiai, Tóbia fiai, Nekoda fiai, hatszáz ötvenketten;
és a papok fiai közől: Hobia fiai, Akkos fiai, Berzellai fiai, ki a gálaádi Berzellai leányai közől vett feleséget, és azok nevéről hivaték;
ezek keresék az ő eredetök irását, és föl nem találák, és kivettetének a papságból.
És megmondá Aterszáta nekik, hogy ne egyenek a szentek szentéből, mignem tanult és tökéletes pap támad.
Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer háromszázhatvan vala,
szolgáikon és szolgálóikon kivül, kik hétezer háromszáz harminczheten valának; és azok között énekes férfiak és asszonyok kétszázan.
Lovuk hétszáz harminczhat vala, öszvérök kétszáz negyvenöt.
tevéjök négyszáz harminczöt, szamarok hatezer hétszázhúsz.
És az atyák fejedelmei közől, mikor bemenének az Úr templomába, mely Jerusalemben vagyon, önként adakozának az Isten házára, hogy azt fölépítsék az ő helyén.
Erejök szerint adának az építés költségeire hatvanegyezer darab aranyat, és ötezer gira ezüstöt, és száz papiöltözetet.
Lakának tehát a papok, leviták, és a nép közől valók, az énekesek, ajtónállók és a natineusok az ő városaikban, és egész Izrael az ő városaiban.
Az égőáldozat oltára fölépíttetik. A sátoros ünnep. A templomépítés elkezdetik.
És már eljött vala a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban valának; egybegyűle tehát a nép, mint egy ember, Jerusalembe.
És fölkele Jozedek fia, Józue és az ő papatyjafiai, és Szalátiel fia, Zorobabel és az ő atyjafiai, és oltárt építének Izrael Istenének, hogy azon égőáldozatot tegyenek, a mint megiratott Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
Az Isten oltárát pedig alapjaira helyezék, bár őket a föld népei köröskörűl ijesztgeték; és égőáldozatot tőnek azon az Úrnak reggel és este.
És sátoros ünnepet tartának, a mint megiratott, és égőáldozatot áldozának minden nap rendesen a parancs szerint, azon napi dolgot az ő napján;
és ezek után a szüntelen égőáldozatot, mind a hónapok első napjain, mind az Úr minden ünnepein, melyek megszenteltettek, és mindazokon, melyeken önként mutattaték be ajándék az Úrnak.
A hetedik hó első napjától kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak; az Isten templomának alapja pedig még nem volt letéve.
Adának pedig pénzt a kővágóknak és kőműveseknek; és ételt, italt és olajat a szídoniaknak és tírusiaknak, hogy czedrusfákat hozzanak a Libanonból Joppe tengerére, a mint megparancsolta nekik Círus, a persák királya.
Jerusalembe jövetelök második esztendejében, a második hónapban pedig hozzá kezdének az Isten templomához Szalátiel fia, Zorobabel, és Jozedek fia, Józue, és többi atyjokfiai, a papok és leviták, és mindnyájan, kik megjöttek vala a fogságból Jerusalembe, és elrendelék a levitákat húsz esztendőstől és följebb, hogy szorgalmazzák az Úr dolgát.
És eléálla Józue és az ő fiai és atyjafiai, Cedmihel és fiai, és Júda fiai, mint egy férfiú, hogy szorgalmazzák azokat, kik az Isten templomában munkálkodnak vala; Henadad fiai és ezek fiai és atyjokfiai, a leviták.
A kőművesek tehát letévén alapját az Úr templomának, eléállának a papok az ő ékességökben harsonákkal, és Azaf fiai, a leviták czimbalmokkal, hogy dicsérjék az Istent Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint.
És együtt énekelének az Úrnak dicséretekkel és vallástétellel: mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága Izraelen. Az egész nép is nagy szóval kiált vala az Úr dicséretében, azért, hogy megalapíttatott az Úr temploma.
De a papok és leviták közől igen sokan, és az atyák fejedelmei és a vének, kik látták az első templomot, nagy szóval sirának, mikor az alap téteték e templomhoz szemeik előtt; és sokan örömükben kiáltván, fölemelék szavokat.
És senki sem ismerheté meg a vigadók kiáltásának szavát a nép sirásának szavától; mert vegyesen rivallgott a nép kiáltással, és a szózat messze hallatszik vala.
Akadályok a templomépítésnél.
Meghallák pedig Júda és Benjamin ellenségei, hogy a fogság fiai templomot építenek Izrael Ura- Istenének;
és Zorobabelhez járúlván és az atyák fejedelmeihez, mondák nekik: Hadd építsünk veletek, mert a mint ti, úgy keressük mi Isteneteket; ime mi áldozatokat tettünk Aszor-Haddannak, Asszíria királyának napjaitól, ki ide hozott minket.
És mondá nekik Zorobabel és Józue s Izrael atyáinak többi fejedelmei: Nem illik, hogy mi veletek építsünk házat a mi Istenünknek, hanem mi egyedül építünk a mi Urunk- Istenünknek, a mint megparancsolta nekünk Círus, a persák királya.
Lőn azért, hogy a föld népe akadályt tőn Júda népe kezeinek, és háborgatá őket az építésben.
És tanácslókat fogadának ellenök, hogy meghiusítsák az ő tanácsukat Círus, a persák királya teljes napjaiban, Darius, a persák királya országlásaig.
Assvérus uralkodása alatt pedig, az ő országlása kezdetén, vádat írának Júda és Jerusalem lakói ellen.
És Artaxerxes napjaiban ira Beszelam, Mitridates és Tabeel és a többi, kik az ő tanácsukban valának, Artaxerxesnek, a persák királyának; a vádlevél pedig szírusúl iratott és szírus nyelven olvastatott.
Reum-Beelteem és Szamszai, az irnok ilyen levelet irának Jerusalemből Artaxerxes királynak:
Reum-Beelteem és Szamszai irnok és az ő többi tanácslóik, a dineusok és afarszatakeusok, a terfaleusok, afarszeusok, erkueusok babiloniak, szúszanekeusok, dieviak és elamiták,
és a többiek a népek közől, melyeket idehozott a nagy és dicsőséges Aszenafar, és lakosokká tett Szamaria városaiban és a többi tartományokban túl a folyóvizen békeségben.
(Ez a levél mása, melyet neki küldöttek.) Artaxerxes királynak a te szolgáid, a folyóvizen túl lakó férfiak, üdvözletet mondanak!
Tudva legyen a királynál, hogy a zsidók, kik tőled hozzánk jöttek, Jerusalembe, a pártos és igen gonosz városba jutottak, melyet építenek, kerítéseit emelvén és kőfalait rakván.
Most tehát tudva legyen a királynál, hogyha ez a város fölépül, és kerítései megújitatnak, adót és vámot és esztendőnkinti jövedelmet nem adnak, és e kár a királyokra fog hatni.
Mi pedig megemlékezvén a sóról, melyet az udvarban ettünk, és mivelhogy a király sérelmeit látni méltatlannak itéljük, azért elküldöttünk és hirt adtunk a királynak,
hogy keresd föl atyáid történeteinek könyveiben, és írva találod a krónikákban, és megtudod, hogy ez a város pártütő város és ártalmas a királyoknak és tartományoknak, és hadak indítatnak abból régi időtől; annakokáért le is rontatott az a város.
Mi jelentjük a királynak, hogy ha ez a város fölépűl és annak kerítései megújittatnak: a folyóvizen túl nem leszen birtokod.
Feleletet külde a király Reum-Beelteemnek és Szamszainak, az irnoknak, és Szamaria többi lakóinak, kik az ő tanácsukban valának, és a többieknek a folyóvizen túl, üdvözletet mondván és békeséget.
A panasz, melyet hozzánk küldöttetek, nyilván elolvastatott előttem;
és én megparancsoltam, és fölkeresték, és úgy találták: hogy ez a város régi időtől a királyok ellen pártoskodik, és lázadások, harczok indítatnak abban;
mert igen erős királyok is voltak Jerusalemben, kik uralkodtak is minden tartományon, mely a folyóvizen túl vagyon, és adót, vámot és jövedelmet vettek.
Most azért halljátok az itéletet: Tiltsátok el azon férfiakat, hogy az a város föl ne építtessék, mig talán én meghagyom.
Vigyázzatok, nehogy ezt restűl teljesitsétek, és a gonosz aprónkint növekedjék a királyok ellen,
Artaxerxes király parancsának levele tehát elolvastaték Reum-Beelteem és Szamszai irnok és ezek tanácsosai előtt; és gyorsan Jerusalembe menének a zsidókhoz, ellenök állván erőhatalommal.
Akkor félbenhagyák az Úr házának építését Jerusalemben, és nem építék Dariusnak, a persák királyának második esztendejéig.
A templomépítés folytatása.
Prófétálának pedig Aggeus próféta és Zakarias, Addo fia, jövendölvén a zsidóknak, kik Judeában és Jerusalemben valának, Izrael Istene nevében.
Akkor fölkelének Szalátiel fia, Zorobabel, és Jozedek fia, Józue, és épiteni kezdék az Isten templomát Jerusalemben, és velök az Isten prófétái, segítvén őket.
Az időben pedig hozzájok jöve Tatanai, ki fejedelem vala a folyóvizen túl, és Starbuzanai és ezek tanácsosai, és szólának nekik: Ki adta nektek tanácsúl, hogy e házat fölépitsétek és annak kerítéseit megújitsátok?
Mire felelvén, megmondók nekik, mi nevök azon embereknek, kik az épités eszközlői.
Az ő Istenök szeme pedig a zsidók vénein lőn, és el nem tilthaták őket. És tetszék, hogy a dolgot Darius elé vigyék, és ekkor megfeleljenek azon vádra.
Mása a levélnek, melyet Darius királynak küldött Tatanai, a folyóvizen túli tartomány fejedelme, és Starbuzanai, és az ő tanácsosai, az arfaszakeusok, kik a folyóvizen túl valának.
A beszéd, melyet neki küldöttek, igy vala írva: Darius királynak minden békeség!
Tudva legyen a királynál, hogy mi elmentünk Júdea tartományába, a nagy Isten házához, mely faragatlan kőből épittetik, és fák tétetnek a falakba; és az az épűlet szorgalmasan épűl és növekedik kezeik alatt.
Megkérdők tehát azon véneket, és így szólánk nekik: Ki adott nektek hatalmat, hogy e házat fölépitsétek, és e kőfalakat megújitsátok?
De azok nevét is megkérdezők tőlök, hogy megjelentsük neked; és fölirtuk azon férfiak neveit, kik fejedelmek közöttük.
Ilyen beszéddel felelének pedig nekünk, mondván: Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és azt a templomot épitjük, mely sok esztendő előtt emeltetett, és melyet Izrael nagy királya épitett és emelt vala.
Miután pedig haragra indították atyáink a menny Istenét, a kaldeus Nabukodonozor, a babiloni király kezeibe adta őket, és e házat is lerontotta, és népét elvitte Babilonba.
Círus, a babiloni király első esztendejében pedig, Círus király parancsot ada ki, hogy Istennek e háza épittessék föl.
Mert az Isten templomának arany és ezüst edényeit is, melyeket Nabukodonozor elvitt a templomból, mely Jerusalemben vala, és elvitte azokat Babilon templomába, eléhozá Círus király Babilon templomából, és név szerint Szasszabázárnak adá, kit fejedelemmé is rendele,
és mondá neki: Ez edényeket vedd föl és menj, és tedd azokat a templomba, mely Jerusalemben vagyon, és az Isten háza épitessék föl az ő helyén.
Akkor tehát az a Szasszabázár eljöve és letevé alapját az Isten templomának Jerusalemben, és az időtől mindeddig épűl, és még nincs elvégezve.
Most azért, ha jónak látja a király, keresse meg a királyi könyvtárban, mely Babilonban vagyon, ha Círus király parancsolta-e meg, hogy épittessék az Isten háza Jerusalemben; és a király akaratát e dologról küldje meg hozzánk.
A templomépítés befejezése. Első húsvét.
Akkor Darius király megparancsolá, és keresék a könyvek tárában, melyek Babilonban tartattak.
És egy kötet találtaték Ekbatanában, mely Media tartomány vára, és ilyen dolog vala abban írva:
Círus király első esztendejében: Círus király elvégezte, hogy fölépítessék az Isten háza, mely Jerusalemben vagyon, ama helyen, hol áldozatokat tegyenek, és hogy hatvan könyöknyi magasságot és hatvan könyöknyi szélességet elbirható alapokat rakjanak,
faragatlan kövekből három rendet, és igy új fákból való rendeket is; költség pedig a király házából adassék.
De az Isten templomának arany és ezüst edényei is, melyeket Nabukodonozor elvitt Jerusalem templomából, és azokat Babilonba vitte vala, adassanak vissza és vitessenek a templomba, Jerusalembe, az ő helyére; melyek be is tétettek az Isten templomába.
Most azért Tatanai, a folyóvizen túli tartomány fejedelme, Starbuzanai és tanácsosaitok, az afarszakeusok, kik a folyóvizen túl vagytok, messze távozzatok tőlök;
és hagyjátok fölépitetni Isten azon templomát a zsidók fejedelmétől és azok véneitől, hogy Isten azon házát épitsék föl az ő helyén.
De tőlem is meg van parancsolva, mit kelljen tenni a zsidók azon véneinek, hogy fölépűljön az Isten háza, tudniillik, hogy a király szekrényéből, vagyis az adókból, melyek a folyóvizen túli tartományból adatnak, költség szorgalmasan adassék azon férfiaknak, hogy az épités meg ne szűnjék.
Hogyha szükség leend, borjúkat is és bárányokat és gödölyéket a menny Istenének áldozatúl, gabonát, sót, bort és olajat a papok szertartása szerint, kik Jerusalemben vannak, adjanak nekik naponkint, hogy valamiben panasz ne legyen.
És tegyenek áldozatokat a menny Istenének és imádkozzanak a király és fiai életéért.
Éntőlem azért végzés adatott: hogy a mely ember megváltoztatja ezen parancsot, fát vigyenek házából, és állitsák föl azt és szegezzék arra, háza pedig legyen közárú.
Az Isten pedig, ki az ő nevének ott rendelt lakást, pusztítson el minden országot és népet, mely fölemeli kezét, hogy ellenkezzék és lerontsa Isten azon házát, mely Jerusalemben vagyon. Én Darius rendeltem e végzést, melyet szorgalmasan akarok teljesitetni.
Annakokáért Tatanai, a folyóvizen túli tartomány fejedelme, és Starbuzanai és az ő tanácsosai úgy cselekvének szorgalmasan, a mint Darius király megparancsolta vala.
A zsidók vénei pedig épitének és szerencsések valának Aggeus próféta és Addo fia, Zakariás jövendölése szerint; és fölépiték és elkésziték Izrael Istenének parancsából, és Círus és Darius és Artaxerxes, a persák királyai parancsából;
és elvégezék Isten ezen házát Adar hava harmadik napján; a mi Darius király országlásának hatodik esztendeje.
Izrael fiai pedig, a papok és leviták és a fogság többi fiai az Isten házának szentelését örömmel vivék véghez.
És az Isten háza szentelésére áldozának százhusz borjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, tizenkét kecskebakot egész Izrael bűneért, Izrael nemzetségeinek száma szerint.
És álliták a papokat az ő rendökbe, és a levitákat az ő szerökbe az Isten dolgaira Jerusalemben, a mint megiratott Mózes könyvében.
Izrael rabságának fiai pedig húsvétet tartának az első hó tizennegyedik napján;
mert megtisztúltak vala a papok és leviták, mint egy ember, mindnyájan tiszták valának a húsvét áldozására a rabság minden fiaiért és az ő pap-atyjokfiaiért és magokért.
És evének Izrael fiai, kik visszajöttek vala a fogságból, és mindnyájan, kik hozzájok szakadtak a föld pogányainak förtelméből, hogy keressék Izrael Urát Istenét.
És megülék a kovásztalanok ünnepét hét nap vigassággal, mert megvigasztalta őket az Úr, és Asszíria királyának szivét hozzájok hajtotta, hogy segitse kezeiket Izrael Ura Istene házának épitésében.
Ezdrás Artaxerxes parancsára Jerusalembe megy és tanitja a zsidókat.
Ezek után pedig Artaxerxesnek, a persák királyának birodalmában, Ezdrás, Száraia fia, ki Azariás fia, ki Helciás fia,
ki Szellum fia, ki Szádok fia, ki Akitob fia,
ki Amariás fia, ki Azariás fia, ki Marajot fia,
ki Zarahiás fia, ki Ózi fia, ki Bokci fia,
ki Abizue fia, ki Fineesz fia, ki Eleazar fia, ki Áron, az első pap fia;
ez az Ezdrás feljöve Babilonból, és ő serény írástudó vala Mózes törvényében, melyet az Úr Isten adott Izraelnek; és a király megadá neki minden kérését az ő Ura- Istenének rajta való keze szerint.
És fölmenének Jerusalembe Izrael fiaiból és a papok fiaiból, a levitákból és énekesekből, az ajtónállókból és natineusokból Artaxerxes király hetedik esztendejében.
És Jerusalembe jutának az ötödik hónapban; ez a király hetedik esztendeje.
Mert az első hó első napján kezde fölmenni Babilonból, és az ötödik hó első napján juta Jerusalembe az ő Istenének rajta való jó keze szerint.
Mivel Ezdrás elkészíté szivét, hogy az Úr törvényét keresse, és megcselekedje és tanítsa Izraelben a parancsot és a törvényt.
Ez pedig mása a parancslevélnek, melyet Artaxerxes király adott Ezdrás papnak, az Úr beszédeiben és parancsaiban és szertartásaiban bölcs irástudónak Izraelben.
Artaxerxes, a királyok királya, Ezdrás papnak, ki a menny Istene törvényének legbölcsebb irástudója, üdvözletet!
Éntőlem végeztetett, hogy a ki országomban Izrael népéből s az ő papjai és a leviták közől el akar menni Jerusalembe, menjen veled.
Mert a király és hét tanácsosa színe elől küldelek, hogy meglátogasd Judeát és Jerusalemet a te Istened törvényével, mely kezedben vagyon;
és hogy elvidd az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önként ajánlottak Izrael Istenének, kinek hajléka Jerusalemben vagyon;
és minden ezüstöt és aranyat, melyet Babilon egész tartományában találsz, és a nép oda akar adni, és a papok, a mit önként ajánlanak az ő Istenök házának, mely Jerusalemben vagyon:
szabadon vedd el, és gyorsan végy e pénzen borjúkat, kosokat, bárányokat és azok étel- és italáldozatait, és áldozd fel azokat a ti Istenetek templomának oltárán, mely Jerusalemben vagyon.
De a mit neked és atyádfiainak csak tetszik a többi ezüstből és aranyból csinálni, Istenetek akaratja szerint csináljátok.
Az edényeket is, melyek neked a te Istened házának szolgálatára adatnak, tedd Istened elé Jerusalemben.
De a többi is, mi még kivántatni fog a te Istened házába, a mennyit csak szükség lesz költeni, megadatik neked a király kincseiből és tárházából
és éntőlem. Én Artaxerxes király végeztem és parancsoltam a köz tárházak minden gondviselőjének, kik a folyóvizen túl vannak, hogy a mit csak kér tőletek Ezdrás pap, a mennyei Isten törvényének irástudója, késedelem nélkül adjátok meg
száz talentom ezüstig és száz mérték gabonáig, száz veder borig és száz veder olajig, sót pedig mérték nélkül.
Minden, mi a mennyei Isten szolgálatához tartozik, szorgalmasan adassék a mennyei Isten házába, netalán megharagudjék a király országára és fiaiéra.
Adjuk még tudtotokra mind a papok és leviták, az énekesek és ajtónállók, a natineusok és Isten házának szolgái felől, hogy vámot, adót és esztendei fizetést ne legyen szabad rájok vetnetek.
Te pedig, Ezdrás! Istened bölcsesége szerint, mely kezedben vagyon, rendelj birákat és előljárókat, hogy itéletet tegyenek az egész népnek, mely a folyóvizen túl vagyon, azoknak tudniillik, kik a te Istened törvényét tudják; a tudatlanokat pedig szabadon tanítsátok.
És mindaz, ki nem cselekszi a te Istened törvényét és a király törvényét szorgalmasan, itéltessék halálra vagy számkivetésre vagy jószágvesztésre, vagy bizonynyal tömlöczre. –
Áldott legyen atyáink Ura Istene, ki ezt adta a király szivébe, hogy megdicsőitse az Úr házát, mely Jerusalemben vagyon,
és az ő irgalmasságát hozzám hajtotta a király s az ő tanácsosai előtt, és a király minden hatalmas fejedelmei előtt, és én megerősítetvén Uram- Istenemnek rajtam levő kezével, egybegyüjtém Izraelből a fejedelmeket, kik velem feljőjenek.
Folytatás.
Ezek tehát a családok fejedelmei és ez azok származása, kik feljöttek velem Artaxerxes király országlásakor Babilonból.
Fineesz fiaiból, Gerzom. Itamar fiaiból, Dániel. Dávid fiaiból Hattus.
Szekeniás fiai közől, Fáros fiaiból Zakariás, és vele szám szerint százötven férfiú.
Fahat-Moáb fiaiból Elioénai, Zárehe fia, és vele kétszáz férfiú.
Szekeniás fiaiból, fia, Ezekiel 5>) és vele háromszáz férfiú.
Adan fiaiból, Jonatan fia, Abed, és vele ötven férfiú.
Alam fiaiból, Atália fia, Izaiás, és vele hetven férfiú.
Szafatiás fiaiból, Mihály fia, Zebedia, és vele nyolczvan férfiú.
Joáb fiaiból, Jahiel fia, Obedia, és vele kétszáz tizennyolcz férfiú.
Szelomit fiaiból, Joszfia fia, és vele százhatvan férfiú.
Bébai fiaiból, Bébai fia, Zakariás, és vele huszonnyolcz férfiú.
Azgad fiaiból, Ekketan fia, Johanan, és vele száztíz férfiú.
Adonikam fiaiból, kik utolsók valának, név szerint: Elifelet és Jehiel és Szamaiás, és velök hatvan férfiú.
Begui fiaiból, Utai és Zakur, és velök hetven férfiú.
Egybegyüjtém pedig őket a folyóvíznél, mely lefoly Ahavára, és ott maradánk három napig; és keresék a nép és papok között, Lévi fiaiból, és nem találék ott.
Annakokáért elküldém Eliezert és Arielt, Szemeiát és Elnátánt, Járibot és a másik Elnátánt, Nátánt és Zakariást és Moszollámot, a fejedelmeket, és Jojaribot és Elnátánt, a bölcseket,
És elküldém őket Eddóhoz, ki első Kaszfia helyén, és szájokba adám az igéket, melyekkel szóljanak Eddónak és atyjafiainak, a natineusoknak Kaszfia helyén, hogy elhozzák nekünk a mi Istenünk háza szolgáit.
És a mi Istenünk jó keze által hozának nekünk igen tudós férfiút Moholi fiaiból, ki Lévinek, Izrael fiának fia volt, és Szárabiát és fiait és tizennyolcz atyjafiát,
és Haszabiát és vele Izaiást, Merari fiaiból, és az ő húsz atyjafiát és fiait;
és a natineusokból, kiket Dávid és a fejedelmek rendeltek vala a leviták szolgálataira, kétszázhúsz natineust; ezek mind nevökön hivatnak vala.
És böjtöt hirdeték ott az Ahava folyóvize mellett, hogy megsanyargattassunk a mi Urunk Istenünk előtt, és kérjünk jó utat magunknak és fiainknak és minden jószágunknak.
Mert szégyenlettem a királytól segitséget kérni és lovasokat, kik az ellenségtől oltalmazzanak minket az úton, mert azt mondottuk a királynak: A mi Istenünk keze van mindazokon, kik őt jóból keresik; és az ő hatalma és erőssége és haragja mindazokon, kik őt elhagyják.
Böjtölénk tehát és könyörgénk ezért a mi Istenünknek, és szerencsésen történék dolgunk.
És elválaszték a papi fejedelmek közől tizenkettőt, Szárabiást és Haszabiást és velök atyjokfiaiból tizet;
és mérém előttök az ezüstöt és aranyat és a mi Istenünk házának szentelt edényeket, melyeket adott a király és az ő tanácsosai és fejedelmei és egész Izrael azok közől, kik ott találtattak;
és hatszázötven talentom ezüstöt mérék kezeikbe, és száz ezüst edényt, száz talentom aranyat,
és húsz arany kupát, mely ezer-ezer arany nehézségű vala, és a legjobb rézből két oly fényes szép edényt, mint az arany.
És mondám nekik: Ti az Úr szentei vagytok, és szentek az edények s az ezüst és arany, mely önként adatott a mi atyáink Ura- Istenének.
Vigyázzatok tehát és őrizzétek, míg beméritek a papi fejedelmek és leviták és Izrael nemzetségeinek fejei előtt Jerusalemben az Úr háza kincstárába.
Átvevék tehát a papok és leviták a megmért ezüstöt és aranyat és az edényeket, hogy Jerusalembe vigyék a mi Istenünk házába.
S igy elindulánk az Ahava folyóviztől az első hó tizenkettedik napján, hogy Jerusalembe menjünk; és a mi Istenünk keze volt fölöttünk, és megszabadíta minket az ellenség és leselkedő kezéből az úton.
És Jerusalembe jutván, ott maradánk három nap.
Negyed napon pedig megméreték az ezüst és arany és az edények a mi Istenünk házában, Meremótnak, Uriás pap fiának keze által, és vele volt Eleazar, Fineesz fia, és velök Jozabed, Józue fia, és Noadaia, Bennoi levita fia,
mindenek száma és mértéke szerint; és beiraték minden mérték az időben.
De kik a fogságból jöttek vala, a rabság fiai is égőáldozatokat tőnek Izrael Istenének, tizenkét borjút Izrael egész népeért, kilenczvenhat kost, hetvenhét bárányt, a bűnért tizenkét bakot, mind égőáldozatúl az Úrnak.
A király parancsait pedig átadák a király színe előtt forgó tisztviselőknek, és a folyóvizen túl levő helytartóknak és fölsegiték a népet és az Isten házát.
Ezdrás szomorúsága az idegen asszonyokkal kötött házasságok fölött, és az ő könyörgése.
Miután pedig ezek megtörténtek, hozzám jövének a fejedelmek, mondván: Izrael népe, a papok és leviták, nem váltak el a tartományok népeitől, és azok, tudniillik a kananeusok és ferezeusok, a jebuzeusok és ammoniták, a moabiták és egyiptomiak és amorreusok utálatosságaitól;
mert azok leányai közől vettek magoknak és fiaiknak, és a szent ivadékot a tartományok népeivel elegyitették, és a fejedelmek és bírák voltak elsők e vétekben.
És midőn hallottam e beszédet, megszaggatám palástomat és köntösömet, és kitépém fejemről hajamat és szakállamat, és leülék, keseregvén.
Hozzám gyülének pedig mindnyájan, kik félik vala Izrael Istenének igéjét, azok vétke miatt, kik a fogságból jöttek, és én szomoruan ülök vala az esteli áldozatig;
és az esteli áldozatkor fölkelék sanyaruságomból, és megszaggatván a palástot és köntöst, meghajtám térdeimet, és kiterjesztém kezeimet az én Uram- Istenemhez,
és mondám: Én Istenem! szégyenlem és átallom fölemelni hozzád orczámat; mert gonoszságaink megsokasodtak fejeink fölött, és vétkeink az égig növekedtek
atyáink napjaitól; de mi magunk is nagyon vétkeztünk mind e napiglan, és gonoszságaink miatt kézbe adattunk mi és királyaink és papjaink, a tartományok királyainak kezébe, és fegyverre és fogságra, ragadományra és arczpirúlásra, mint e napon is.
És most alig lett kevéssé s egy szempillantásig a mi könyörgésünk Urunk- Istenünkhöz, hogy maradék hagyassék nekünk, és egy szeg adassék nekünk az ő szent helyén, és világosítsa meg szemeinket a mi Istenünk, és adjon nekünk egy kevés életet szolgaságunkban;
mert szolgák vagyunk, és szolgaságunkban el nem hagyott minket a mi Istenünk, hanem irgalmasságot mutatott rajtunk a persák királya előtt, hogy életet adjon nekünk, és fölemelje a mi Istenünk házát és fölépitse annak pusztaságait, és keritést adjon nekünk Júdában és Jerusalemben.
És most mit mondjunk, oh mi Istenünk, ezek után? mert elhagytuk parancsaidat,
melyeket parancsoltál, a te szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy azt bírjátok, tisztátalan föld a népek és a többi tartományok tisztátalansága szerint, azok utálatosságaival, kik megtöltötték azt torkig az ő förtelmökkel.
Most azért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak, és leányaikat ne vegyétek el fiaitoknak, és soha ne keressétek az ő békeségöket és előmenetelöket, hogy megerősödjetek, és egyétek a föld javait, és örököseitek legyenek fiaitok mindörökké. [Móz. V. 7,3.]
És mindezek után, a mik rajtunk történtek gonosz cselekedeteink és nagy vétkeink miatt, te, Istenünk! kiszabadítottál minket gonoszságunkból, és szabadulást adtál, mint ma vagyon,
hogy hátra ne térjünk, és parancsaidat meg ne szegjük, házasságokat se kössünk ez utálatos népekkel. Vajjon nem haragudnál-e ránk a megemésztésig hogy maradékot sem hagynál nekünk a megszabadúlásra?
Izrael Ura Istene! igaz vagy te; mert meghagyattunk, hogy megszabadúljunk, mint e napon. Ime előtted vagyunk vétkünkben; mert nem állhatunk ezért előtted.
Elkülönzése az idegen asszonyoknak.
Igy imádkozván tehát Ezdrás, és könyörögvén és sírván, és az Isten temploma előtt feküvén, igen nagy sokaság gyűle hozzája Izraelből, férfiak és asszonyok és gyermekek, és síra a nép nagy sirással.
És felele Szekeniás, Jekiel fia, Élam fiaiból, és mondá Ezdrásnak: Mi vétkeztünk Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk a föld népei közől; és most ha van bűnbánat Izraelben a fölött,
kössünk szövetséget a mi Urunk- Istenünkkel, hogy elbocsássuk mind a feleségeket és azokat, kik tőlök születtek, az Úr és azok akaratja szerint, kik félik a mi Urunk Istenünk parancsát; a törvény szerint legyen.
Kelj föl, tied a végzés, és mi veled leszünk; erősödjél meg, és cselekedjél.
Fölkele tehát Ezdrás, és megesketé a papok és leviták fejedelmeit és egész Izraelt, hogy ez íge szerint cselekedjenek; és megesküvének.
És fölkele Ezdrás az Isten háza elől, és méne Eliaszib fiának, Johanánnak kamarájába, és beméne oda; kenyeret nem evék, és vizet nem ivék; mert siratá azok törvényszegését, kik a fogságból jöttek vala.
És fölhivás lőn Júdában és Jerusalemben a fogság minden fiaihoz, hogy Jerusalembe gyűljenek;
és mindattól, ki el nem jő három nap alatt, a fejedelmek és vének tanácsa szerint, elvétetik minden jószága, és ő kivettetik az átköltözöttek gyülekezetéből.
Begyűlének tehát Júda és Benjamin minden férfiai Jerusalembe három nap alatt, a kilenczedik hónapban a hó huszadik napján; és leüle az egész nép az Úr házának utczáján, reszketvén a bűn és eső miatt.
És fölkele Ezdrás pap, és mondá nekik: Ti vétkeztetek, hogy idegen feleségeket vettetek, többítvén, Izrael vétkét.
És most tegyetek vallást atyáitok Ura Istene előtt, és cselekedjétek az ő tetszését, és váljatok el a föld népeitől és az idegen feleségektől.
És felelé az egész sokaság, és mondá nagy szóval: Hozzánk való beszéded szerint legyen!
Mindazáltal mivel a nép sok, és esős az idő, és nem állhatunk künn, és ez nem egy vagy két napi dolog, (mert felette nagyon vétkeztünk e részben),
rendeltessenek fejedelmek az egész nép között; és városainkban mindazok, kik idegen feleségeket vettek, jőjenek elő bizonyos időkben, és velök a vének mindenik városból, és annak birái, miglen a mi Istenünk haragja elfordúl rólunk e vétek miatt.
Annakokáért Azahel fia, Jonatan, és Tekue fia, Jaaszia lőnek rendelve erre, és Meszollám és Szebetai levita segíték őket.
És igy cselekvének a rabság fiai. És elmenének Ezdrás pap és a családok fejedelmei atyáik házaiba, és mindnyájan neveik szerint, és leülének a tizedik hó első napján, hogy vizsgálják a dolgot.
És megszámláltattak mindnyájan a férfiak, kik idegen feleségeket vettek, az első hó első napjáig.
És találtatának a papok fiaiból, kik idegen feleségeket vettek: Józuénak, Jozedek fiának fiaiból, és atyjafiaiból: Maaszia és Eliezer, Jarib és Godolia.
És kezöket adák, hogy elűzik feleségeiket, és vétkökért a juhok közől egy kost áldoznak.
És Emmer fiaiból, Hanani és Zebedia;
és Harim fiaiból, Maaszia és Elia, Szemeia és Jehiel és Oziás;
és Feszhur fiaiból, Elioénai, Maaszia, Izmael, Natánael, Jozabed és Elasza;
és a leviták fiaiból, Jozabet és Szemei és Celaia, ki Kalita is, Fataia, Júda és Eliezer;
és az énekesek közől, Eliaszib; és az ajtónállók közől, Szellum és Telem és Uri;
és Izraelből Fárosz fiai közől, Remeia és Jeszia, Melkia és Miamin, Eliezer és Melkia és Banea;
és Élam fiaiból, Matania, Zakariás, Jehiel és Abdi, Jerimot és Elia;
és Zetua fiaiból, Elioénai, Eliaszib, Matania és Jerimut, Zabad és Aziza;
és Bébai fiaiból, Johanan, Hanania, Zabbai, Atalai;
és Báni fiaiból, Moszollám, Melluk és Adaia, Jazub, Szaal és Rámot,
és Fahat-Moáb fiaiból, Edna és Kalál, Banaiás és Maasziás, Mataniás, Bezéleel, Bennui és Manassze;
és Herem fiaiból, Eliezer, Józue, Melkiás, Szemeiás, Simeon,
Benjamin, Málok, Szamariás;
és Hászom fiaiból Matánai, Matáta, Zabad, Elifelet, Jermai, Manassze, Szemei;
Báni fiaiból, Maaddi, Amram és Vel,
Baneás és Badaiás, Keliau,
Vánia, Marimut és Eliaszib,
Matániás, Matánai és Jászi,
és Báni és Bennui, Szemei,
és Szalmiás, Nátán és Adaiás,
és Meknedebai, Sziszai, Szárai,
Ezrel és Szelemiau, Szemeria,
Szellum, Amaria, József;
Nébo fiaiból, Jehiel, Matatiás, Zabad, Zabina, Jeddu és Joel és Banaia.
Ezek mind idegen feleségeket vettek, és azok közt valának asszonyok, kik fiakat is szültek vala.