SZENT PÁL APOSTOL LEVELE A GALATÁKHOZ.
Gal 1
Pál az Istentől és Krisztustól rendelt apostol, üdvözli a galatákat áldáskivánattal. Csodálkozom, hogy az igaz tanításról oly hamar elhajlotok, s a tévtanítók után indúltok, holott nincs más evangéliom, mint a melyet én hirdettem, s átok alatt van, a ki mást tanít. Én nem tanítok emberi módon és tetszés szerint, és a tanítmányt, melyet hirdetek, nem emberektől tanúltam, hanem közvetlenűl Jézus Krisztustól adatott nekem. Hogyan is vehettem volna azt emberektől, midőn sem megtérésem előtt, sem azután nem voltam közvetlen érintkezésben a Judeában levő keresztényekkel; csak három év mulva s igen rövid időre mentem Péterhez és Jakabhoz, azután Szíriába és Cilíciába vonúltam, s a Judeában levő keresztényekkel személyes ismeretségben nem állottam.
Pál apostol nem az emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, ki őt feltámasztotta halottaiból,
és mind az atyafiak, kik velem vannak, Galátzia egyházainak.
Kegyelem nektek és békeség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
ki önmagát adta bűneinkért, hogy kimentsen minket e gonosz világból az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint,
kinek dicsőség mindörökön örökké. Amen.
Csodálkozom, hogy attól, ki titeket a Krisztus malasztjára hivott, ily hamar más evangéliomra hajlotok,
holott nincsen egyéb; hanem vannak némelyek, kik titeket megháborítanak, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliomát.
De ha szintén mi vagy az angyal mennyből hirdetne is nektek valamit azon kivűl, mit nektek hirdettünk, átok alatt legyen.
A mint azelőtt mondottuk, most ismét mondom: Ha ki nektek hirdet valamit azon kivűl, mit átvettetek, átok alatt legyen.
Vajjon most emberek kedvét keresem-e, vagy az Istenét? embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék.
Mert tudtúl adom nektek, atyámfiai! hogy az evangéliom, melyet hirdettem, nem emberi tanítmány; [Kor. I. 15,1.]
mert én sem embertől vettem vagy tanúltam azt, hanem Jézus Krisztus kijelentése által. [Efez. 3,3.]
Ugyanis hallottátok, mint viseltem magamat egykor a zsidó törvényben; hogy mód felett üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt;
és felűlhaladtam a zsidó törvényben sokakat, kik velem egykorúak voltak nemzetemből, nagyobb buzgósággal követvén atyáim hagyományait.
Mikor pedig tetszett annak, ki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és hivott malasztja által,
hogy kijelentse bennem az ő Fiát, hogy hirdessem ezt a pogányok között: nem hallgattam többé a testre és vérre;
s nem tértem vissza Jerusalembe az előttem lett apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába, és ismét visszajövék Damaskusba.
Azután három esztendő múlva Jerusalembe mentem, hogy Pétert lássam, és nála tizenöt napig maradtam;
mást pedig az apostolok közől senkit sem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
Azokban pedig, miket nektek írok, íme az Isten előtt mondom, hogy nem hazudok.
Azután Szíria és Cilícia tartományaiba mentem.
Ismeretlen valék pedig személyem szerint Judea egyházainál, melyek Krisztusban valának;
csak hallották felőlem: hogy az, ki egykor üldözött minket, most hirdeti a hitet, melyet előbb pusztított;
és dicsőiték az Istent énérettem.
Midőn tizennégy évvel azután ismét Jerusalembe mentem, hogy tanításomat az első apostolok elé terjeszszem, ezek is megegyeztek velem abban, hogy Títust nem kell körűlmetélni. A zsidó-érzelműeknek legkevésbbé sem engedtem, és az apostolok nemcsak hogy helyeselték tanításomat, hanem abban is megegyeztek velem, hogy én a pogányok apostola legyek, mialatt ők a zsidóknak akartak prédikálni, csakhogy e mellett az ő szegényeikről megemlékezzem. Tanításom igazságát és tekintélyemet kivívtam Péter ellenében is, midőn ez egy ízben megrovásra méltó volt. Ugyanis nyilván tudtára adtam, hogy mi, mint született zsidók, a pogányokból lett keresztényeket a törvény fölvételére nem kényszeríthetjük, mivel csak a hit tesz megigazúlttá a törvény cselekedetei nélkül, a mi annál bizonyosabb, mert Krisztus, ki a hitet tanította, velem és minden kereszténynyel együtt vétkesnek tűnnék fel, ha a törvényszerinti cselekedetek szereznének megigazúlást. S én még inkább bűnös volnék, ha a törvényt ismét érvényessé akarnám tenni; mert én már Krisztusban a törvénynek meghaltam az ő váltságában való hit által, melyet én az ő teljes erejében elismerek.
Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmenék, Jerusalembe Barnabással, mellém vevén Títust is.
Fölmenék pedig kijelentés folytán; és eléjök adám az evangéliomot, melyet a pogányok között hirdetek, különösen pedig azoknak, kik tekintélyesek valának, nehogy hiába fussak, vagy futottam legyen.
De Títus is, ki velem vala, ámbár pogány volt, nem kényszerítteték körűlmetéltetni,
és pedig a beszínlett hamis atyafiakért, kik alattomban becsúsztak kikémleni Krisztus Jézusban való szabadságunkat, hogy minket szolgálat alá vessenek,
kiknek egy óráig sem engedtük magunkat alávettetni, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon nálatok.
Azok pedig, kik tekintélyesek valának, (minők voltak azelőtt, semmi közöm hozzá; Isten nem nézi az ember személyét,) de a tekintélyesek semmi újra nem tanítottak; [Rom. 2,14.]
sőt inkább mikor látták, hogy az evangéliom rám bízatott a körűlmetéletleneknél, valamint Péterre a körűlmetélteknél,
(mert a ki Péterrel munkálkodott az apostolságban a körűlmetéltek között, az munkálkodott velem is a pogányok között,)
és midőn megismerték a malasztot, mely nekem adatott, akkor Jakab és Kéfás és János, kik oszlopokúl tekintettek, kezet adtak nekem és Barnabásnak a közös társaságra, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körűlmetéltekhez;
csak a szegényekről emlékezzünk meg, a mit gondom is volt megcselekedni.
Midőn pedig Kéfás Antiokiába jött, szemtőlszembe ellene állék, mert méltó volt a feddésre.
Mert mielőtt némelyek Jakabtól jőnének, a pogányokkal evék; mikor pedig eljöttek, visszavoná magát, és elválék, félvén azoktól, kik a körűlmetélkedésből valának.
És megegyezének tettetésében a többi zsidók is, úgy hogy azoktól Barnabás is azon tettetésre viteték.
De mikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangéliom igazsága szerint, mondám Kéfásnak mindnyájok előtt: Ha te, zsidó lévén, pogányúl élsz és nem zsidó módon, minek erőlteted a pogányokat zsidó módon élni?
Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közől való bűnösök;
tudván pedig, hogy az ember nem igazúl meg a törvény cselekedeteiből, hanem Jézus Krisztus hite által, mi is Krisztus Jézusban hiszünk, hogy megigazúljunk Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazúl meg.
Gal 2,17
Hogyha mi, Krisztusban megigazúlást keresők, magunk is bűnösöknek találtatunk: vajjon Krisztus a bűnnek szolgája-e? Távol legyen.
Mert, ha a miket lerontottam, ismét azokat építem föl, magamat vallom bűnösnek:
mivelhogy én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; a Krisztussal keresztre szegeztettem;
ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Hogy pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hit által élek, ki engem szeretett, és önmagát adta érettem.
Nem vetem meg az Isten malasztját; mert ha a törvény által lenne a megigazúlás, Krisztus hiában halt volna meg.
Hogyan hagytátok magatokat elámíttatni? Vajjon a Szentlelket a törvényszerinti cselekedetek, vagy pedig a hit által vettétek? Ismét testiek akartok-e lenni, miután a lélekért már annyit szenvedtetek? Igen, kérditek, a kegyelem-ajándékokat a törvény vagy a hit által nyertétek-e? Ábrahám is csak a hit által igazúlt meg, tehát csak a hivők az Ábrahám fiai, és csak a hivőknek adatik meg az Ábrahámnak igért áldás, a megigazúlás. A törvény csak vádolhat, míg a hit megigazúlttá tesz; a törvény cselekedeteket követel, és átok alá veti a megszegőket; Krisztus megvált ezen átoktól, hogy az őbenne való hit által a népekre szánt áldás, a lelki keresztség, a megigazúlás és minden kegyelem elérkezzék. Ezen áldás az Ábrahámnak tett igéret és az abban való hit folytán következik be, és a törvény, mely későbben járult ahhoz, az igéretet nem szűntetheti meg, s a hitet nem állíthatja hasztalannak. A törvénynek, bár isteni eredetű, csak figyelmeztetnie kell vala a bűnre; az mindent a bűn alá foglalt, hogy az áldás a hit által jőjön; az nevelő mester volt, míg a Krisztusban való hit Isten szabad fiaivá tett, a legszorosabb egyesűlésbe hozott Krisztussal, ki által mindnyájan, különbség nélkül, Ábrahám fiai, s az igéretnek, a népek áldásának, s a megigazúlásnak örökösei lesznek.
Oh értetlen galaták! ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? kiknek úgy szemeitek elé iratott Jézus Krisztus, mintha köztetek feszíttetett volna meg?
Csak azt akarom tőletek kitanúlni: A törvény cselekedeteiből vettétek-e a Lelket, vagy a hitnek hallásából?
Oly balgák vagytok-e, hogy a mit lélekkel kezdtetek, most testtel végezzétek be?
Hiában szenvedtetek-e ily sokat? és hacsak még hiában!
Tehát, ki a Lelket adja nektek, és csodákat tesz köztetek: a törvény cselekedeteteiből (teszi-e), vagy a hit hallásából?
A mint írva vagyon: Ábrahám hitt az Istennek, és igazságúl tulajdoníttaték neki.
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok Ábrahám fiai.
Mivel pedig az írás előre látta, hogy a hit által szerez megigazúlást Isten a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: hogy megáldatnak benned minden nemzetek. [Móz. I. 12,3. 18,18.]
Igy a kik hitből vannak, megáldatnak a hivő Ábrahámmal.
Mert mind, a kik törvény cselekedeteire támaszkodnak, átok alatt vannak; mert írva vagyon: Átkozott mind az, ki nem marad meg mindazok mellett, mik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat megcselekedje.
Hogy pedig a törvény által senki sem igazúl meg az Istennél, ez nyilvánvaló, mert hitből él az igaz.
A törvény tudniillik nem a hitből vagyon, hanem „a ki azokat megcselekszi, él azok által.“ [Móz. III. 18,5.]
Krisztus megváltott minket a törvény átkától, miérettünk átokká lévén; mert írva vagyon: Átkozott mind az, ki a fán függ;
hogy Ábrahám azon áldása a pogányokra is szálljon Krisztus Jézus által, hogy a Lélek igéretét vegyük a hit által.
Atyámfiai! (emberi módon szólok,) lám az embernek megerősített szövetségét senki sem veti el, sem ahhoz nem ad. [Zsid. 9,17.]
Ábrahámnak mondattak az igéretek és az ő ivadékának. Nem mondja: „és ivadékainak,“ mint soknak; hanem úgy, mint egynek: „és a te ivadékodnak,“ ki a Krisztus.
Azt mondom tehát, hogy az Istentől megerősített szövetséget az a törvény, mely négyszázharmincz esztendő mulva adatott, nem teszi érvénytelenné az igéret megszegésével;
mert ha törvényből van az örökség, úgy már nem az igéretből; holott azt Ábrahámnak igéret által ajándékozta az Isten.
Mirevaló tehát a törvény? Vétségek miatt hozatott, míg eljő az ivadék, kinek az igéret tétetett; angyalok lévén kiszolgáltatói, közbenjáró által.
Ámde egynél nincs helye a közbenjárásnak, az Isten pedig csak egy.
Vajjon tehát a törvény ellenkezik-e Isten igéreteivel? Távol legyen. Mert ha olyan törvény adatott volna, mely eleveníthetne, úgy bizonynyal a törvényből lenne a megigazúlás;
de az írás mindent bűn alá foglalt, hogy az igéret Jézus Krisztus hite által adassék a hivőknek.
Mielőtt tudniillik elérkezett a hit, a törvény alatt őríztettünk, letartóztatva ama hitre, mely kijelentendő vala;
ennélfogva a törvény nekünk a Krisztusra nevelő mesterünk volt, hogy a hit által igazúljunk meg.
De miután elérkezett a hit, nem vagyunk többé a nevelő mester alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Mert a kik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztusba öltöztetek.
Nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfiú sem asszony; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.
Ha pedig ti Krisztuséi, tehát Ábrahám ivadéka vagytok, és az igéret szerint, örökösök.
Mi, zsidókból lett keresztények, Ábrahámtól való származásunknál fogva, már előbbb örökösök voltunk, de még gyermekek lévén, épen ezért csak úgy, mint a szolgák, gyámok és gondviselők alatt voltunk. Csak midőn a kirendelt időben az Isten Fia megjelent, hogy a törvény gyermeki állapotából kiszabadúljunk, és Isten fiaivá legyünk, akkor lettünk igazán fiai, gyermeki érzülettel, s azért csak ekkor lettünk valódi örökösök. Hogy ti, mint pogányok, helyes ismerettel nem bírtatok, ez megfogható; de mikép lehet az, hogy a nyert tanítás után a szolgai állapotra akartok visszatérni? Aggódom a ti üdvötökért. Térjetek meg, s annál kevésbbé tartsatok a zsidósághoz, mennél inkább látjátok, hogy én attól magamat függetlenné tettem, s ti engem előbb oly igen szivesen fogadtatok. A tévtanítók nincsenek hozzátok valódi buzgalommal; ti ellenben mindig csak a jóért buzgólkodjatok. Mivel igazán szeretlek, ohajtanék nálatok lenni, hogy épen úgy inthetnélek, a mint szükségtek vagyon. A törvény maga megtaníthat titeket, hogy attól fel vagytok szabadítva, t. i. a történet Ábrahám két feleségéről, a rabszolgáló Ágárról, és Sáráról, a szabad feleségről. Mint a rabszolgáló úrnőjéhez, oly viszonyban van a törvény az evangéliomhoz. A rabszolgáló kizáratott úrnőjétől; azért legyünk mi is szabadok.
Mondom pedig: Míg az örökös kisded, semmit sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura;
hanem a gyámok és gondviselők alatt vagyon az atyától rendelt ideig.
Úgy mi is, míg kisdedek valánk, a világ elemei alatt szolgáltunk.
De midőn elérkezett az idő teljessége, elküldé Isten az ő Fiát, ki asszonyból lett, és a törvény alá adatott,
hogy azokat, kik a törvény alatt valának, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot visszanyerjük.
Minthogy pedig fiak vagytok, elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét szivetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!
Tehát már nem szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, örökös is az Isten által.
Akkor ugyan nem ismervén az Istent, azoknak szolgáltatok, kik természet szerint nem istenek;
de most, miután ismeritek az Istent, sőt ismerve vagytok az Istentől is, mikép tértek ismét az erőtlen és szegény elemekre, melyeknek ujonan akartok szolgálni?
A napokat megtartjátok és hónapokat, az időket és esztendőket.
Féltelek titeket, netalán hiába munkálkodtam legyen közöttetek.
Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Atyámfiai! kérlek titeket, semmiben sem voltatok sérelmemre.
Sőt tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliomot, s mind a mellett, hogy megütközhettetek volna testemben,
nem utáltatok és nem vetettetek meg, hanem mint az Isten angyalát, mint Jézus Krisztust, úgy fogadtatok engem.
Hol vagyon tehát a ti boldogságtok? Mert bizonyságot teszek felőletek, hogy, ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna.
Tehát ellenségtek lettem-e, igazat mondván nektek?
Buzgólkodnak körűltetek, de nem jól, hanem el akarnak titeket zárni (tőlem), hogy mellettök buzgólkodjatok.
A jóért buzgólkodjatok mindenkor a jóban, és nemcsak mikor nálatok jelen vagyok.
Fiacskáim! kiket újra szülök, míglen Krisztus tibennetek kiképződik.
Mennyire kivánnék most nálatok lenni, s úgy alkalmazni szólásomat: mert zavarban vagyok miattatok.
Mondjátok meg nekem, kik a törvény alatt akartok lenni, a törvényt nem olvastátok-e?
Mert írva vagyon, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabadtól.
De ki a szolgálótól volt, test szerint született, ki pedig a szabadtól, az igéret folytán.
Melyek példaképen mondattak; mert ezek a két szövetség; egyik ugyan Sína hegyén adatott; mely szolgálatra szült, s ez az Ágár;
mert Sína hegye Arábiában vagyon, mely hasonlít a mostani Jerusalemhez, és szolgál fiaival együtt.
Ama fenső Jerusalem pedig szabad, mely a mi anyánk.
Mert irva vagyon: Vígadj, magtalan! ki nem szülsz; örvendezz és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyott fia, mint azé, kinek férje vagyon.
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint az igéret fiai vagyunk; [Móz. I. 17,16.]
hanem valamint akkor, az, ki test szerint született vala, üldözé azt, ki lélek szerint: úgy most is.
Azonban mit mond az írás? Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem leszen örökös a szabadnak fiával.
Mit tehát, atyámfiai! nem vagyunk szolgáló fiai, hanem a szabadé, mely szabadságra Krisztus szabadított fel minket.
Legyetek állhatatosak szabadságtokban; mert ha a mózesi törvénynek hódoltok, ezen törvény büntetőitélete alá estek, s nincs részetek Krisztus kegyelmében. Megigazúlásra csak a tevékeny hit kivántatik; a külső viszonyok mitsem tehetnek erre nézve, csak a szeretetben tevékeny hit. Ti jó úton voltatok, de kevés tévtanítók is nagy kárt tettek közöttetek; miért ők keményen fognak bűnhödni. Ők azt mondják, hogy én is az ő véleményökön vagyok; de ha ez így volna, a zsidók nem üldöznének engem. Oh csak ezek ne volnának községtekben! mert gátolnak hivatástokban, mely a szabadság. Ez azonban nem féktelenség; sőt inkább a keresztény szeretetben szolgál felebarátjának, és lélek szerint jár a test kisértetei mellett, melynek cselekedetei Isten országát nem örökölhetik, míg a lélek gyümölcsei a törvény büntetőitélete alá nem esnek. A keresztény lemond a kivánságról, és az alázatosság szellemében jár.
Legyetek állhatatosak, és ne kötelezzétek ismét magatokat a szolgálat igájához.
Ime én, Pál, mondom nektek: hogyha körűlmetélkedtek, Krisztus nektek mitsem használ.
Sőt újra bizonyságot teszek minden embernek, ki körűlmetélkedik: hogy köteles az egész törvény megtartására.
Elszakadtatok Krisztustól, kik a törvény által akartok megigazúlni, a kegyelemből kiestetek;
mert mi lélekben a hit által várjuk az igazság reményét;
mivel Krisztus Jézusban a körűlmetélkedés úgy, mint a körűlmetéletlenség nem használ semmit, hanem a hit, mely szeretet által munkálkodik.
Jól haladtatok; ki tett akadályt nektek, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
Ez a hiedelem nem attól vagyon, ki titeket hívott.
Egy kevés kovász az egész tésztát erjedésbe hozza. [Kor. I. 5,8.]
Nekem reménységem van felőletek az Úrban, hogy ti nem lesztek más értelemben; a ki pedig titeket tévedésbe visz, bűnhödni fog, akárki legyen az.
Én pedig, atyámfiai, ha mégis hirdetném a körűlmetélést, miért szenvednék mégis üldözést? Akkor megszűnnék a kereszt botránya.
Vajha elvágatnának, kik titeket tévedésbe hoznak!
Mert ti szabadságra vagytok hivatva, atyámfiai! csakhogy a szabadságot ne adjátok alkalmúl a testnek, hanem a Lélek szeretete által szolgáljatok egymásnak.
Mert minden törvény ez egy parancsban teljesíttetik: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. [Móz. III. 19,18. Máté 22,39. Rom. 13,8.]
De ha ti egymást marjátok és rágjátok, meglássátok, hogy egymást föl ne emészszétek.
Mondom pedig: Lélek szerint járjatok, úgy a test kivánságait véghez nem viszitek. [Péter I. 2,11.]
Mert a test a lélek ellen kiván, a lélek pedig a test ellen; mivel ezek egymással ellenkeznek, hogy ne cselekedjétek mind a mit akartok.
Hogyha a lélek által vezéreltettek, úgy nem vagytok a törvény alatt.
Nyilvánvalók pedig a test cselekedetei, melyek ezek: paráznaság, tisztátalanság, szemtelenség, bujaság,
bálványozás, bűbájolás, ellenségeskedés, visszálkodás, versengés, harag, veszekedés, visszavonás, pártütés,
irígykedés, gyilkosság, részegség, tobzódás, és ezekhez hasonlók; melyekről mondom nektek, mint ezelőtt is mondottam, hogy a kik eféléket cselekszenek, Isten országát el nem nyerik.
A lélek gyümölcsei pedig ezek: szeretet, öröm, békeség, türelem, kegyesség, jóság, hosszútürés,
szelídség, hit, szerénység, megtartóztatás, tisztaság. Ilyenek ellen nincs a törvény.
A kik pedig Krisztuséi, testöket megfeszítették a vétkekkel és kivánságokkal együtt.
Ha lélek szerint élünk, lélek szerint járjunk is.
Ne legyünk hiú dicsvágyók, egymást ingerlők, egymás ellen irígykedők.
Legyetek szelídek bűnös embertársaitok oktatásában, béketűrők alázatosságban, jótékonyak tanítóitok iránt. Mindenki elnyeri érdemlett jutalmát. A tévtanítóknak közöttetek újitásaikkal csak az a czéljok, hogy az üldözéseket elkerűljék, és azon dicsőséget megnyerjék, hogy bennetek tanítványokat nyertek. Én abban helyzem dicsőségemet, hogy Krisztus keresztje által megváltattam, őbenne mindennek meghaltam, és új teremtmény vagyok. Üdv mindazoknak, kik így gondolkoznak. Egyébiránt ne szerezzetek nekem még több fájdalmat, miután én úgy is mintegy keresztre vagyok feszítve. Áldó kivánat.
Atyámfiai! ha az ember bűnre ragadtatik is, ti, kik lelkiek vagytok, az olyat oktassátok a szelídség lelkével; magadra ügyelvén, nehogy te is megkisértessél.
Egymás terhét viseljétek, és úgy fogjátok teljesíteni Krisztus törvényét.
Mert ha valaki magát valaminek tartja, holott semmi, önmagát csalja meg.
Azért kiki maga cselekvését vizsgálja, úgy csak önmagában lesz dicsősége, és nem másban;
mert kiki maga terhét fogja viselni. [Kor. I. 3,8.]
Részesítse pedig, ki az ígében oktatást nyer, tanitóját minden jóban.
Meg ne csalatkozzatok. Az Istent nem lehet elámítani.
Mert a mit az ember vet, azt fogja aratni is. A ki testében vet, testéből aratja majd a veszedelmet is; a ki pedig lélekben vet, lélekből aratja az örök életet.
Jót cselekedni pedig meg ne szűnjünk, mert annak idején aratunk, ha meg nem szűnünk. [Tessz. II. 3,13.]
Tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképen pedig hitfeleinkkel.
Lássátok, minő levelet írtam nektek saját kezemmel.
A kik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket körűlmetélésre, csakhogy Krisztus keresztéért üldözést ne szenvedjenek.
Mert a körűlmetéltek sem tartják meg a törvényt; de titeket mégis körűl akarnak metéltetni, hogy testetek miatt dicsekedhessenek.
Éntőlem pedig távollegyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztében, ki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak.
Mert a Krisztus Jézusban sem a körűlmetélés nem használ, sem a körűlmetéletlenség, hanem az új teremtmény.
És valakik e rendszabályt követik, békeség és irgalom azokon és Istennek Izraelén.
Egyébiránt senki bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézus bélyegeit viselem az én testemen.
A mi Urunk Jézus Krisztus malasztja legyen a ti lelketekkel, atyámfiai! Amen.