JELENÉSEK KÖNYVE SZENT JÁNOS APOSTOLTÓL.
Jel 1
A könyv tartalma. János egyenesen a kis-ásiai hét egyháznak írja azt; mert Jézus Krisztus, kit ő egy látomásban szemlél, parancsolja neki, hogy a mit neki kijelenteni akar, ezen egyházakkal közölje. A látomás leirása. A csillagok és gyertyatartók jelentése.
Jézus Krisztus kijelentése, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak hirdesse, a miknek csakhamar meg kell történni, s melyet ő szolgájának, Jánosnak, angyalt küldvén hozzája, kijelentett,
ki bizonyságot tett Isten igéje mellett, és bizonyságot Jézus Krisztusért mindenről, a miket látott.
Boldog, a ki olvassa és hallja e jövendölés igéit, és megtartja azokat, mik abban megírattak; mert az idő közel vagyon.
János a hét egyháznak, melyek Ásiában vannak. Kegyelem nektek és békeség attól, a ki van és volt és eljövendő; és a hét lélektől, kik az ő királyiszéke előtt vannak,
és a Jézus Krisztustól, ki hív tanú, elsőszülött a halottak közől, és e föld királyainak fejedelme; ki bennünket szeretett, és megmosott bűneinktől az ő vére által,
és minket királysággá és papokká tett Istennek és az ő Atyjának; dicsőség neki és uralom mindörökön örökké. Amen.
Ime jő a felhőkön, és meglátja őt minden szem és a kik általverték őt; és sírni fognak magokon őmiatta a föld minden nemzetségei. Úgy leszen. Amen.
Én vagyok az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, úgymond az Úr Isten, a ki van, volt és eljövendő, a mindenható.
Én, János, a ti atyátokfia és részese a háborúságnak, az országnak és béketűrésnek a Jézus Krisztusban, ama szigeten valék, mely Patmosznak neveztetik, az Isten igéjeért és Jézus bizonyságtételeért.
Itt lélekben elragadtatám az Úr napján, és hallék hátam mögött nagy szózatot, minő a harsonaszó,
mely szóla: A mit látsz, írd könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, melyek Ásiában vannak, Efezusba és Szmirnába, Pergamusba és Tiatírába, Szárdisba, Filadelfiába és Laodiceába.
És megfordúlék, hogy lássam a szólót, ki velem szól vala; és megfordúlván, láték hét arany gyertyatartót,
és a hét gyertyatartó között az ember fiához hasonlót, felöltözve bokáig érő ruhába, és körűlövezve mellén aranyövvel,
feje pedig és hajaszálai fehérek valának, mint a fehér gyapjú és mint a hó, és szemei, mint a tűz lángja,
és lábai hasonlók a kemenczében égő sárgarézhez, és szózata, mint a nagy vizek zúgása;
és jobb kezében hét csillag vala, és szájából kétélű kard jöve ki, és orczája mint a teljes erejében fénylő nap.
És látván őt, lábaihoz esém, mint egy holt; és ő rám tevé jobb kezét, mondván: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,
és az élő; – halott voltam, és íme élek örökön örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.
Ird föl tehát a miket láttál, és a mik vannak, és a miknek ezután kell történni.
A hét csillag titka, melyeket az én jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartó, ez: a hét csillag a hét egyház angyalai, és a hét gyertyatartó a hét egyház.
Az Isten Fiának levelei az efezusi, szmirnai, pergamusi és tiatíriai egyházközségekhez.
Az efezusi egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja, ki a hét csillagot tartja jobbkezében, ki a hét arany gyertyatartó között jár:
Tudom a te cselekedeteidet és fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; és kérdőre vetted azokat, kik magokat apostoloknak mondják, de nem azok, és hazugoknak találtad őket.
És hogy béketűrésed van, és szenvedtél az én nevemért, és el nem állottál.
De van valamin ellened, az, hogy előbbi szeretetedet elhagytad.
Emlékezzél meg tehát, honnan estél ki, és tarts bűnbánatot, és tedd előbbi cselekedeteidet; mert különben ellened jövök, és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha bűnbánatot nem tartasz.
De ez megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, melyeket én is gyűlölök.
A kinek füle vagyon, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, mely az én Istenem paradicsomában vagyon.
És a szmirnai egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja az első és utolsó, a ki halott vala, és él: [Jel. 1,17.18.]
Tudom a te szorongatásodat és szegénységedet, noha gazdag vagy, és káromoltatol azoktól, kik magokat zsidóknak mondják, holott nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
Ne félj semmit azoktól, miket szenvedni fogsz. Ime az ördög némelyeket közőletek a tömlöczbe vet, hogy megkisértessetek; és tíz napig szorongatástok leszen. Légy hű mind halálig, és neked adom az élet koronáját.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A ki győzedelmes leend, nem sértetik meg a második haláltól.
És a pergamusi egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja, kinél a kétélű kard vagyon: [Jel. 1,16.]
Tudom, hol lakol, ott, hol a sátán széke vagyon; de te az én nevemet tartod, és hitemet meg nem tagadtad még ama napokban sem, midőn Antipás, az én hív tanúm megöletett nálatok, hol a sátán lakik.
De van ellened valami kevesem, az, hogy vannak ott nálad Bálaám tanitásának követői, ki Bálákot arra tanította, hogy tegyen botrányt Izrael fiai előtt, hogy lakmározzanak és paráználkodjanak;
úgy vannak nálad is a nikolaiták tanitásának követői.
Tarts tehát te is bűnbánatot; ha pedig nem, hamar ellened megyek, és harczolni fogok azok ellen számnak kardjával.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győzedelmesnek elrejtett mannát adok, és egy fehér kövecskét adok neki, és a kövecskén új név lesz írva, melyet senki sem ismer, hanem csak a ki átveszi.
És a tiatírai egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja az Isten Fia, kinek szemei mint a tűz lángja, és lábai hasonlók a sárgarézhez: [Jel. 1,14.15.]
Ismerem a te cselekedeteidet és hitedet, szeretetedet és szolgálatodat, béketűrésedet és utóbbi cselekedeteidet, melyek többek az előbbieknél.
De van ellened valami kevesem, az, hogy megengeded Jezabel asszonynak, ki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból.
És időt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar bűnbánatot tartani paráznaságáról.
Ime tehát ágyba vetem őt, és a kik paráználkodnak vele, nagy szorongatásban lesznek, ha bűnbánatot nem tartanak cselekedeteikről.
És fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója, és mindeniteknek cselekedetei szerint fizetek. Mondom pedig nektek,
és a többinek, kik Tiatírában vagytok: A kinél nincs ez a tanítmány, és kik a sátán mélységeit, mint ők mondják, nem ismerték el, nem vetek rátok más terhet;
mindazáltal azt, mi rajtatok vagyon, viseljétek, míg eljövök.
És a ki győzedelmes leszen, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, hatalmat adok annak a pogányok fölött,
vasvesszővel fogja őket kormányozni, és mint a cserépedény, összetöretnek,
a mint én is vettem Atyámtól; és neki adom a hajnali csillagot.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.
Levelek a szárdisi, filadelfiai és laodiceai egyházközségekhez.
És a szárdisi egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja, a kinél az Istennek hét lelke van és a hét csillag: Tudom cselekedeteidet, csak a neved, hogy élsz, de meg vagy halva.
Vigyázz, és erősítsd a többieket, a halófélben levőket, mert nem találom cselekedeteidet teljeseknek az én Istenem előtt.
Emlékezzél meg azért, mit vettél és hallottál, és tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem vigyázandasz, úgy jövök hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában jövök hozzád.
De mégis van néhány neved Szárdisban, kik nem fertőztették meg ruháikat; ezek velem fognak járni fehérben, mert méltók.
A ki győzedelmes leend, így fehér ruhába öltöztetik, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.
És a filadelfiai egyház angyalának, írd meg: Ezeket mondja a Szent és Igaz, kinél Dávid kulcsa vagyon; ki a mit megnyit, azt senki be nem zárja, és a mit bezár, senki meg nem nyitja.
Tudom cselekedeteidet. Ime ajtót nyitottam meg előtted, melyet senki be nem zárhat; mert noha kevés erőd van, mégis megtartottad igéimet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
Ime adok neked némelyeket a sátán zsinagógájából, kik magokat zsidóknak mondják, de nem azok, hanem hazudnak; ime azt cselekszem, hogy azok eljőjenek, és lábaidhoz borúljanak, és megtudják, hogy én szeretlek tégedet.
Mert megtartottad az én tűrésem igéjét, én is megoltalmazlak téged a kisértet órájától, mely az egész világra jövendő megkisérteni a földön lakókat.
Ime hamar eljövök, tartsd meg a mid vagyon, hogy senki se vegye el koronádat.
A ki győzedelmes leend, oszlopúl teszem őt az én Istenem templomában, és többé ki nem megyen; és ráírom az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jerusalemnek nevét, mely mennyből száll alá Istenemtől, és az én új nevemet.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.
És a laodiceai egyház angyalának írd meg: Ezeket mondja az Amen, a hív és igaz tanú, ki az Isten teremtésének kezdete.
Tudom cselekedeteidet: hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg!
de mivel lágymeleg vagy, és sem hideg, sem meleg, elkezdelek téged kivetni az én számból.
Mert azt mondod: Gazdag vagyok, és annyira bővelkedem, hogy semmiben sem szűkölködöm; és nem tudod, hogy nyomorúlt vagy és ügyefogyott, szegény, vak, és mezítelen.
Tanácslom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag légy; és öltözzél fehér ruhákba, hogy ne láttassék mezítelenséged szégyene; és szemgyógyítóval kend meg szemedet, hogy láss.
Én a kit szeretek, azt megdorgálom és megfenyítem; buzdúlj föl tehát, és tarts bűnbánatot.
Ime az ajtó előtt állok, és zörgetek. A ki hallja az én szómat, és megnyítja nekem az ajtót, bemegyek hozzája, és vele vacsorálok, és ő énvelem.
A ki győzedelmes leend, együtt fog ülni velem az én királyiszékemben; a mint én is győzedelmet nyertem, és Atyámmal az ő királyiszékébe ültem.
A kinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.
Isten megjelenése egy trónon. Körötte a huszonnégy vének és a négy élő lények. Az élő lények és vének dicsérik az Istent.
Ezek után látám, és íme egy ajtó nyílt meg az égen; és amaz első szózat, melyet mint harsonaszót hallék velem beszélni, mondá: Jőj fel ide, és megmutatom neked, a miknek ezután kell történni.
És azonnal elragadtatám lélekben; és íme egy királyiszék vala helyezve mennyben, és a királyiszéken ül vala egy.
És az ott ülő tekintete hasonló vala a jáspis- és szárdiskőhöz; és a királyiszék körűl szivárvány vala, hasonló a smaragd szinéhez.
És a királyiszék körűl huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhákba öltözve, és fejökön aranykoronák valának.
És a királyiszékből villámlások és szózatok és mennydörgések jövének ki; és hét lámpa égett a királyiszék előtt, melyek az Istennek hét lelkei.
És a királyiszék előtt mintegy üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz, és a királyiszéknek közepette és a királyiszék körűl négy élőlény, szemekkel rakva elöl és hátúl.
És az első élőlény hasonló vala az oroszlánhoz, és a második élőlény hasonló a tulokhoz, és a harmadik élőlény alakja vala, mint az emberé, és a negyedik élőlény hasonlíta a röpűlő sashoz.
És a négy élőlény közől mindeniknek hathat szárnya vala, és köröskörűl és belűl rakva voltak szemekkel, és nem volt nyugtok éjjel és nappal, mondván: Szent, szent, szent a mindenható Úr Isten, a ki volt és vagyon és eljövendő. [Izai. 6,3.]
És mikor amaz élőlények dicsőséget és tiszteletet és áldást mondottak a királyiszéken ülőnek, az örökön örökké élőnek,
a huszonnégy vén leborúla a királyiszéken ülő előtt, és imádák az örökön örökké élőt, és letevék koronáikat a királyiszék előtt, mondván:
Méltó vagy, Urunk, Istenünk! dicsőséget és tiszteletet és erőt venni; mert te teremtettél mindent, és akaratod által lettek és teremtettek.
A hét pecsétű könyvet csak a Bárány nyithatja fel, a miért neki minden teremtmények hódolnak.
És láték a királyiszéken ülőnek jobb kezében egy könyvet, belül és kivül beírva, hét pecséttel lepecsételve.
És láték egy erős angyalt, ki nagy szóval hirdeté: Kicsoda méltó megnyitni a könyvet, és felbontani annak pecséteit?
És senki, sem mennyben, sem a földön, sem a föld alatt meg nem nyithatá a könyvet, sem nem nézhetett abba.
És én igen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak a könyvet megnyitni, sem abba nézni.
És a vének egyike mondá nekem: Ne sírj! Ime győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, a Dávid gyökere, hogy megnyithassa a könyvet, és felbonthassa annak hét pecsétjét.
És láték: íme a királyiszék előtt és a négy élőlény között és a vének között egy Bárány álla mintegy megölve, hét szarva és hét szeme lévén, a mi Istennek az egész földre küldött hét lelke.
És odaméne, és elvevé a királyiszéken ülőnek jobb kezéből a könyvet.
És midőn a könyvet megnyitotta, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborúlának a bárány előtt, mindeniknek hárfája lévén és aranycsészéje, tele illatszerekkel, mik a szentek imádságai;
és új éneket énekelének, mondván: Méltó vagy, Uram, elvenni a könyvet, és felnyitni annak pecséteit; mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véreddel minden nemzetség és nyelv, nép és nemzet közől,
és Istenünknek királysággá és papokká tettél minket; és uralkodni fogunk a földön.
És látám és hallám a sok angyal szavát a királyiszék és az élőlények és a vének körűl, és azok száma ezernyiezer vala,
kik nagy szóval mondák: Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy erőt és Istenséget, bölcseséget és erősséget, tiszteletet, dicsőséget és áldást vegyen.
És minden teremtményt, mely mennyben, a földön és a föld alatt vagyon, melyek a tengeren és abban vannak, mindnyájokat hallám, hogy mondák: A királyiszéken ülőnek és a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom mindörökön örökké.
És a négy élőlény mondá: Amen! És a huszonnégy vén leborúlván orczájára, imádá az örökön örökké élőt.
Az első hat pecsét fölnyittatik.
És látám, hogy a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közől, és hallám, a mint egyik a négy élőlény közől mennydörgés hangján ezt mondá: Jöszte, és lásd.
És látám… és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnek kézíja vala, és korona adaték neki, és kiméne a diadalmas, hogy győzzön.
És mikor felnyitotta a második pecsétet, hallám, hogy a második élőlény mondá: Jöszte, és lásd.
És más, pej ló jöve ki, és a rajta ülőnek adaték, hogy a békeséget elvegye a földről, és hogy egymást öljék, és nagy kard adaték neki.
És midőn a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallám, hogy a harmadik élőlény mondá: Jöszte és lásd. És íme egy fekete ló, és a rajta ülőnek kezében mérleg vala,
és hallék mintegy szózatot a négy élőlény közől, mely ezt mondá: A búzának két fontos mértéke egy tízes, az árpának három kétfontos mértéke egy tízes; de a bort és olajat ne bántsd.
És mikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallám a negyedik élőlény szavát, a mint mondá: Jöszte, és lásd.
És íme egy halaványszinű ló, és a ki rajta üle, annak neve halál, és a pokol kiséré azt, és hatalom adaték neki a föld négy része fölött, hogy öljön fegyverrel, éhséggel és halállal, s a földi vadakkal.
És mikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, látám az oltár alatt azok lelkeit, kik megölettek az Isten igéjeért és a bizonyságtételért, melyhez tartottak,
és nagy szóval kiáltának, mondván: Uram! (te szent és igaz) meddig nem teszesz itéletet, és nem állasz boszút a mi vérünkért azokon, kik a földön laknak?
És adaték azoknak egy-egy fehér hosszúruha; és mondaték nekik, hogy nyugodjanak még egy kevés ideig, míg betelik az ő szolgatársaik és atyjokfiai száma, kik, mint ők, megöletnek.
És látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta; és íme nagy földindúlás lőn, és a nap oly fekete lőn, mint a szőrzsák, és az egész hold, mint a vér;
és a csillagok az égből lehullának a földre, mint a fügefa elhányja éretlen fügéit, mikor a nagy széltől megrázatik.
És az ég eltakarodék, a mint a könyv, mely összegöngyöltetik, és minden hegy és sziget kimozdúla helyéből;
és a föld királyai, a fejedelmek és vezérek, a gazdagok és erősök, minden szolga és szabad, a hegyek barlangjaiba és kőszikláiba rejtezének,
és mondák a hegyeknek és kőszikláknak: Essetek ránk, és rejtsetek el a királyi széken ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől. [Izai. 2,19. Luk. 23,30.]
Mert eljött az ő haragjok nagy napja; és ki állhat meg előtte?
A választottak megkiméltetnek a büntető itéletektől. Nagy sereg minden népből a Bárány trónja körűl.
Ezek után láték négy angyalt állani a föld négy szegletén; kik feltartóztaták a föld négy szelét, hogy ne fújanak a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
És láték más angyalt feljőni napkeletről, ki az élő Isten jelét viselte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, kiknek adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
mondván: Ne ártsatok a földnek és tengernek, se az élőfáknak, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit homlokaikon.
És hallám a megjelöltek számát, száznegyvennégyezeren valának megjelölve Izrael fiainak minden nemzetségéből.
Júda nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Ruben nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Gad nemzetségéből tizenkétezer jelölt;
Áser nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Neftali nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Manasszes nemzetségéből tizenkétezer jelölt;
Simeon nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Lévi nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Isszakar nemzetségéből tizenkétezer jelölt;
Zabulon nemzetségéből tizenkétezer jelölt; József nemzetségéből tizenkétezer jelölt; Benjamin nemzetségéből tizenkétezer jelölt;
Ezek után láték nagy sereget, melyet senki sem számlálhatott meg, minden nemzetből és nemzetségből, népekből és nyelvekből a királyiszék előtt és a Bárány színe előtt állani, fehér hosszúruhákba öltözve, pálmákkal kezeikben;
és kiáltának nagy szóval, mondván: Üdv a mi Istenünknek, ki a királyiszéken ül, és a Báránynak!
És az angyalok mindnyájan a királyi szék körűl, és a vének és a négy élőlény körűl állának, és a királyiszék előtt arczra borúlának, és imádák az Istent,
mondván: Amen! Áldás, dicsőség és bölcseség hálaadás és tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek mindörökön örökké! Amen.
És megszólalván egy a vének közől, mondá nekem: Ezek a kik fehér hosszúruhákba vannak öltözve, kicsodák, és honnan jöttek?
És mondám neki: Uram! te tudod. És mondá nekem: Ezek azok, kik nagy szorongatásból jöttek, és megmosták ruhájokat, és fehérré tették a Bárány vérében.
Azért vannak Isten királyiszéke előtt, és szolgálnak neki éjjel nappal az ő templomában, és a királyiszéken ülő velök lakik.
Nem éheznek s nem szomjúhoznak többé, a nap sem éri őket, sem valami hőség;
mert a Bárány, ki középen a királyiszéken vagyon, vezérli őket, és elviszi az élővizek forrásaihoz, és letöröl az Isten minden könyhullatást az ő szemeikről. [Jel. 21,4.]
A hetedik pecsét felnyittatik. A szentek imádsága. A hét angyal hét harsonával; az első négy angyal megfújja a harsonát.
És mikor a hetedik pecsétet fölnyitotta, csendesség lőn mennyben mintegy félóráig.
És hét angyalt láték az Isten színe előtt állani, és hét harsona adaték azoknak.
És más angyal jöve, és megálla az oltár előtt, aranytömjénző lévén nála; és adaték neki sok jóillatszer, hogy tegyen minden szentek imádságaiból az aranyoltárra, mely az Isten királyiszéke előtt vagyon.
És a jóillatszerek füstje a szentek imádságaiból fölméne az angyal keze által Isten elé.
És az angyal vevé a tömjénzőt, és megtölté az oltár tüzéből, és a földre bocsátá azt; és lőnek mennydörgések és szózatok, villámlás és nagy földindúlás.
És a hét angyal, kiknél a hét harsona vala, elkészűle, hogy harsonát fújjon.
És az első angyal megfúvá a harsonát; és lőn jégeső és tűz, vérrel vegyesen, és ez lehulla a földre, és harmadrésze a földnek megége, és harmadrésze a fáknak elhamvada, és minden zöld fű kiége.
És a második angyal megfúvá a harsonát; és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változék.
És a tengerben élő állatok harmadrésze elvesze, és a hajók harmadrésze semmivé lőn.
És a harmadik angyal megfúvá a harsonát; és leesék az égből egy nagy csillag, égvén, mint a szövétnek, és a folyók harmadrészébe esék és a vizek forrásaiba.
És a csillag neve ürömnek mondatik, és a vizek harmadrésze ürömmé lőn, és sok ember hala meg a vizektől, mert keserűek lettek.
És a negyedik angyal megfúvá a harsonát, és sujtaték harmadrésze a napnak, és harmadrésze a holdnak, és harmadrésze a csillagoknak, úgy, hogy elsötétedék azok harmadrésze, és a napnak harmadrésze nem világított, úgyszinte az éjé sem.
És látám és hallám az ég körében röpülő sasnak szavát, mely nagy szóval mondá: Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a hátralevő szózatok miatt, melyeket még a három angyal fog harsogtatni!
Az ötödik és hatodik angyal harsonát fú.
És az ötödik angyal megfúvá a harsonát; és láték az égből leesni egy csillagot a földre, és annak adaték a mélység kútjának kulcsa.
És megnyitá a mélység kútját; és feljöve a kút füstje, mintegy nagy kemencze füstje, és elsötétűle a nap és levegőég a kút füstjétől.
És a kút füstjéből sáskák jövének ki a földre, és oly hatalom adaték azoknak, a mily hatalmok vagyon a föld skorpióinak;
és parancsot vőnek, hogy ne bántsák a föld füvét, se semmi zöldet, se élőfát, hanem csak azon embereket, kiknek homlokaikon nincs az Isten jele.
És meghagyaték nekik, hogy ne öljék meg azokat, hanem kínozzák öt hónapig; és az ő kínjok olyan, minővel a skorpió kínoz, mikor megsérti az embert.
És ama napokon az emberek keresik a halált, de nem találják; kivánnak meghalni, és elfut tőlök a halál.
És a sáskák alakja hasonló volt a harczra készült lovakéhoz, fejökön mintegy arany koronákkal, és arczaik, mint az emberi arczok;
és olyan hajok vala, mint az asszonyok haja, és fogaik mint az oroszlánok fogai;
és mellvértjök vala, minők a vaspánczélok; és szárnyaik zúgása, mint a viadalra száguldó sok lovú szekerek zúgása;
és farkok hasonló vala a skorpiókéhoz, és farkokban fullánk, és ebben hatalom ártani az embereknek öt hónapig;
és felettök királyúl vala a mélység angyala, kinek neve zsidóúl Abaddon, görögűl pedig Apollion, latin neve (magyarázva), pusztító.
Az egyik jaj elmúlt; és íme azután még két jaj következik.
És a hatodik angyal megfúvá a harsonát; és hallék egy szózatot négy szarva közől az aranyoltárnak, mely az Isten szemei előtt vagyon,
így szólott a hatodik angyalnak, kinél a harsona vala: Oldd föl a négy angyalt, kik meg vannak kötve a nagy folyóvíznél, Eufratesnél.
És föloldaték a négy angyal, kik készen valának minden órára és napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
És a lovas sereg száma húszezerszer tízezer vala. Én hallám azok számát.
És így látám a lovakat látomás által, és a kik rajtok ülének, tüzes és kék és kénkőszin mellvértjök vala, és a lovak fejei olyanok valának, mint az oroszlánfejek, és szájokból tűz és füst és kénkő tolúlt ki.
És e három csapással öleték meg az emberek harmadrésze, tűzzel, füsttel és kénkővel, mik azok szájából tolúltak.
Mert a lovak ereje szájokban és farkokban vala; mivel azok farkai hasonlók a kigyókhoz, fejök lévén, és ezekkel ártanak.
És a többi emberek, kik nem ölettek meg e csapások által, nem tartottak bűnbánatot az ő kezeik cselekedeteiről, hogy ne imádnák az ördögöket, az arany- és ezüst-, a réz-, kő- és fa-bálványokat, melyek nem láthatnak, nem hallhatnak, s nem járhatnak;
és nem tartottak bűnbánatot gyilkosságaikról, sem bűvöléseikről, sem paráznaságukról, sem lopásaikról.
A frígy angyala a fölnyitott könyvvel. Megesküszik, hogy ezután nem lesz többé idő, a könyvet átadja az apostolnak, ki azt elnyeli, és parancsot vesz további jövendölésre.
És láték más erős angyalt leszállani mennyből, felhővel körűlvéve, fején szivárványnyal, és arcza olyan vala, mint a nap, és lábai mint a tüzes oszlopok;
És kezében egy fölnyitott könyvecske vala; és jobb lábát a tengerre tevé, a balt pedig a földre;
és kiálta nagy szóval, mint midőn az oroszlán ordít. És mikor kiáltott, megszólala a hét mennydörgés szózata.
És mikor a hét mennydörgés szózata megszólalt, s én írni akartam, szózatot hallék az égből, mely mondá nekem: Tartsd titokban, miket a hét mennydörgés szólott, és ne írd le azokat.
És az angyal, kit láttam állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
és megesküvék az örökön örökké élőre, ki az eget teremtette a bennevalókkal, és a földet a bennevalókkal, és a tengert a bennevalókkal: hogy idő nem leszen többé;
hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor megfúja a harsonát, bevégződik az Isten titka, a mint ezt kihirdette az ő szolgái, a próféták által.
És ismét hallám a szózatot, mely velem szóla az égből, és mondá: Menj és vedd át a fölnyitott könyvet a tengeren és földön álló angyal kezéből.
És elmenék az angyalhoz, mondván neki, hogy adja át nekem a könyvet. És mondá nekem: Vedd a könyvet és edd meg azt; megkeseríti gyomrodat, de szádban édes lesz, mint a méz.
És a könyvet átvevém az angyal kezéből, és megevém azt, és számban édes vala, mint a méz, de mikor megettem azt, gyomrom megkeseredék.
És mondá nekem: Ismét jövendölnöd kell a pogányoknak és népeknek, a nyelveknek és sok királynak.
A templom megméretik. A két tanú, a vadállat megöli őket, de föltámadnak. A második jaj. A hetedik angyal harsonát fú. A kereszténység győzedelme.
És vesszőhöz hasonló nádszál adaték nekem, ezen mondással: Kelj föl, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és az abban imádkozókat;
a tornáczot pedig, mely a templomon kivűl vagyon, hagyd ki, és azt ne mérd meg, mert a pogányoknak adatott, és a szent várost negyvenkét hónapig fogják tapodni.
És az én két tanúmnak meghagyom, hogy jövendöljenek ezerkétszázhatvan napig szőrzsákba öltözve.
Ezek a két olajfa és a két gyertyatartó, kik a föld Ura előtt állanak.
És ha ki azoknak ártani akar, tűz jő ki szájokból, és megemészti elleneiket; és ha ki meg akarja őket sérteni, szintúgy meg kell annak öletnie.
Ezeknek hatalmok van az eget bezárni, hogy jövendölésök napjaiban eső ne essék; és hatalmok van a vizek fölött, azokat vérré változtatni, és sujtani a földet mindennemű csapással, a hányszor akarják.
És mikor elvégzik bizonyságtételöket, a mélységből feljövő vadállat hadat indít ellenök, és legyőzi őket, és megöli.
És testeik feküdni fognak a nagy város utczáin, mely lelkiképen Sodomának és Egyiptomnak neveztetik, hol az ő Urok is megfeszíttetett;
És látni fogják a nemzetek és népek, a nyelvek és pogányok közől valók az ő testeiket negyedfél napig, és a testeket nem engedik sírba tenni.
És a föld lakói örűlnek majd azokon és vígadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivelhogy e két próféta zaklatá a földön lakókat.
De negyedfél nap múlva az élet lelke beléjök méne az Istentől, és lábaikra állának, és nagy félelem szálla azokra, kik látták őket.
És nagy szózatot hallának az égből, mely így szóla nekik: Jőjetek fel ide! És fölmenének az égbe a felhőkön, és ellenségeik látták őket.
És azon órában nagy földindúlás lőn, és a város tizedrésze leomla, és megöleték a földindúlásban névszerint hétezer ember; a többiek megrettenvén, dicsőséget adának a menny Istenének.
A második jaj elmúlt, és íme a harmadik jaj is hamar eljő.
És a hetedik angyal megfúvá a harsonát; és nagy szózatok hangzottak az égben, mondván: E világ országa a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és uralkodni fog mindörökön örökké. Amen.
És a huszonnégy vének, kik az Isten színe előtt ülnek székeiken, arczra borúlának, és imádák az Istent, mondván:
Hálát adunk neked, mindenható Úr Isten! a ki vagy és voltál és eljövendesz, mert fölvévén a te nagy hatalmadat, uralkodol. [Jel. 1,4.8. 4,8.]
A pogányok ugyan haragudtak, de eljött a te haragod és az idő, hogy a holtak megitéltessenek, és hogy jutalom adassék szolgáidnak, a prófétáknak és szenteknek, és a te nevedet félőknek, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy kiírtassanak azok, kik a földet megvesztegették.
És megnyittaték az Isten temploma mennyben, és megláttaték az ő szövetségének szekrénye templomában. És lőnek villámlások és szózatok, földindúlás és nagy jégeső.
Egy asszony, kinek öltözete volt a nap, fiat szül, ki Istenhez vitetik. Mihály harcza a sárkánynyal. Ez a földre vettetik; haragja az asszony ellen sikertelen, ezután arra készül, hogy annak többi gyermekeit üldözze.
És nagy jel tűnék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona.
És méhében viselvén, kiálta, szülni akarván, és a szülés gyötrelmeiben vala.
És láttaték más jel is az égen; és íme egy nagy vörös sárkány, hét feje lévén és tíz szarva, és fejein hét korona.
És farka maga után voná az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és a sárkány a szülendő asszony elé álla, hogy mihelyt szül, az ő fiát megegye.
És szüle fiú-magzatot, ki vasvesszővel vala kormányzandó minden pogányokat. És ezen fia elragadtaték Istenhez, és az ő királyiszékéhez.
És az asszony a pusztába futa, hol helye vala készitve az Istentől, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
És nagy harcz lőn az égben: Mihály és az ő angyalai harczolának a sárkánynyal, és a sárkány hadakozék és az ő angyalai;
de ezek nem vehetének erőt, sem helyök nem találtaték többé az égben.
És levetteték ama nagy sárkány, a régi kigyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték, és vele angyalai is letaszittattak.
És nagy szózatot hallék az égben, mely ezt mondá: Most lett az üdvösség és erő, a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert levettetett a mi atyánkfiai vádolója, ki vádolja vala őket éjjel-nappal a mi Istenünk színe előtt.
És ők legyőzték azt a Bárány vére és az ő bizonyságtételének igéje által, és nem kimélték önéltöket mindhalálig.
Azért vigadjatok, egek, és kik azokban laktok. De jaj a földnek és a tengernek, mert leszállott az ördög hozzátok, és nagy az ő haragja, tudván, hogy kevés ideje vagyon.
És miután látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözé az asszonyt, ki a fiúmagzatot szülte;
és az asszonynak két nagy sasszárny adaték, hogy a pusztába röpüljön az ő helyére, a hol tápláltatik ideig és időkig és félideig, a kigyó szine elől.
És a kigyó szájából az asszony után mintegy folyóvizet bocsáta, hogy őt elragadtassa a folyóvízzel;
de a föld megsegíté az aszszonyt, a föld megnyitá száját, és elnyelé a folyóvizet, melyet a sárkány bocsátott vala szájából.
Ezért a sárkány megharaguvék az asszonyra, és elméne harczolni a többivel annak ivadékából, kik az Isten parancsait megtartják, és kiknél a Jézus Krisztus bizonyságtétele vagyon.
És megálla a tenger fövenyén.
A tengerből feljött vadállat káromolja Istent és megtámadja az ő szenteit; más vadállat a földről feljövő, amannak segélyére megy, és kényszeríti az embereket, hogy az ő képét imádják.
És láték a tengerből feljőni egy vadállatot, melynek hét feje vala és tíz szarva, és szarvain tíz korona, és fején a káromlás nevei.
És a vadállat, melyet láttam, hasonló vala a párduczhoz, és lábai mint a medvelábak, és szája mint az oroszlán szája. És a sárkány ennek adá erejét és nagy hatalmát.
És láték egyet fejei közől mintegy halálra sebezve, de az ő halálos sebe meggyógyíttaték. És az egész föld csodálkozék a vadállat után.
És imádák a sárkányt, ki hatalmat adott a vadállatnak, és imádák a vadállatot, mondván: Kicsoda hasonló a vadállathoz? és ki harczolhat vele?
És adaték neki nagy dolgokat és káromlásokat szóló száj; és hatalom adaték neki cselekvésre negyvenkét hónapig.
És fölnyitá száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és hajlékát és azokat, kik mennyben laknak.
És adaték neki, hogy harczoljon a szentek ellen, és meggyőzze őket. És hatalom adaték neki minden nemzetségen és népen, nyelven és nemzeten.
És imádák őt mindnyájan a föld lakói, kiknek nincs beírva nevök a Bárány életkönyvébe, ki megöletett világ eredetétől.
A kinek füle van, hallja meg.
A ki fogságra viszen, fogságra jut; a ki karddal öl, karddal kell annak megöletnie. Itt van a szentek béketürése és hite.
És láték más vadállatot feljőni a földből; két szarva volt ugyan, hasonló a Bárány szarvához, de úgy szóla, mint a sárkány.
És az első vadállatnak minden hatalmát cselekvé az ő színe előtt, és megtevé, hogy a föld és ennek lakói imádják az első vadállatot, melynek halálos sebe meggyógyúla.
És nagy jeleket cselekvék, úgy hogy az égből tüzet is szállíta a földre az emberek láttára.
És elcsábitá a földön lakókat a jelek által, melyek neki adattak, hogy cselekedje a vadállat láttára, azt mondván a földön lakóknak, hogy bálványképet emeljenek a vadállatnak, mely karddal megsebesíttetett, de fölépűlt.
És adaték neki, hogy lelket adjon a vadállat képének, hogy szóljon a vadállat képe, és megcselekedje azt, hogy a kik nem imádják a vadállat képét, megölessenek.
És megcselekszi, hogy mindenkinek, kicsinynek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és szolgának, bélyeg legyen az ő jobb kezeiken vagy homlokaikon;
és hogy senki ne vehessen vagy adhasson, hanem csak a kin a vadállat bélyege, vagy neve, vagy nevének száma vagyon.
Itt a bölcseség. A kinek értelme van, számítsa fel a vadállat számát; mert ember számára az; és az ő száma hatszázhatvanhat.
A Bárány és az ő száznegyvennégy ezernyi kisértete. A pogányság eleste hirdettetik és mindazoké, kik azzal tartanak. Az itélet közeledik egy arató és sajtónyomó képe alatt.
És láték, és íme egy Bárány álla Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezeren, homlokaikon írva lévén az ő neve, és Atyja neve.
És hallottam az égből szózatot, mint sok vizek zúgását, és mint nagy mennydörgés robaját; és a szózat, melyet hallottam, olyan vala, mint a hárfások hangszeréből jövő hárfazengés.
És mintegy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem zenghette azt az éneket, hanem csak a száznegyvennégyezeren, kik megváltattak a földről.
Ezek azok, kik asszonyokkal magokat meg nem fertőztették, mert szűzek. Ezek kisérik a Bárányt, akárhová megyen. Ezek váltattak meg az emberek közől első zsengéűl Istennek és a Báránynak,
és szájokban hazudság nem találtatott, mert szenny nélkül vannak az Isten királyiszéke előtt.
És láték más angyalt az ég körében röpűlni, nála lévén az örökkévaló evangéliom, hogy hirdesse a földön lakóknak és minden népnek és nemzetségnek, nyelvnek és népnek,
mondván nagy szóval: Féljétek az Urat, és adjatok neki tiszteletet; mert eljött az ő itéletének órája. Imádjátok azt, ki az eget és földet, a tengert és a vizek forrásait teremtette.
És más angyal jöve utána, mondván: Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával itatott minden nemzetet.
És harmadik angyal jöve utánok, mondván nagy szóval: Ha ki imádja a vadállatot és az ő képét, és fölveszi annak bélyegét homlokára vagy kezére,
az is inni fog az Isten haragjának borából, mely színborral van vegyítve az ő haragjának poharában, és kínoztatni fog tűzzel és kénkővel a szent angyalok láttára és a Bárány színe előtt;
és az ő gyötrelmök füstje fölszáll örökön örökké; és nem lesz nyugalmok éjjel-nappal azoknak, kik a vadállatot és az ő képét imádták, és a ki fölveszi az ő nevének bélyegét.
Itt a szentek béketűrése, kik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.
És szózatot hallék mennyből, mely ezt mondá nekem: Irjad: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg. Már mostantól, úgymond a Lélek, nyugodjanak meg munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket.
És láték, és íme egy fehér felhő, és a felhőn hasonló ül vala az ember fiához, korona lévén fején, és kezében éles sarló.
És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván a felhőn ülőnek: Ereszd neki sarlódat és arass; mert eljött az aratás órája, mivel megért a földnek aratni valója.
És a felhőn ülő megereszté sarlóját a földön, és a föld learattaték.
És más angyal jöve ki a templomból, mely az égben vagyon, annak is éles sarlója lévén.
Ismét más angyal jöve ki az oltártól, kinek hatalma vala a tűz felett; és kiálta nagy szóval annak, kinél az éles sarló vala, mondván: Ereszd neki éles sarlódat, és szedd meg a föld szőllőjét, mert már megértek annak gerezdei.
És az angyal megereszté éles sarlóját a földön, és megszedé a föld szőllőjét, és az Isten haragjának nagy kádjába hányá;
és tapostaték a kád a városon kivűl, és vér jöve ki a kádból, mely a lovak zabolájáig ére, elfolyván ezerhatszáz futamatnyira.
Az angyalok a hét csapással. A választottak diadaléneke. Az angyaloknak hét haragcsésze adatik.
És láték az égen más, nagy és csodálatos jelt, hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás vala; mert azokkal hajtatik végre az Isten haragja.
És láték mintegy üvegtengert tűzzel vegyítve; és a kik legyőzték a vadállatot és az ő képét és az ő nevének számát, az üvegtengeren állottak, nálok lévén az Isten hárfái.
És éneklék Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, mondván: Nagyok és csodálandók a te cselekedeteid, mindenható Úr Isten! igazak és valók a te utaid, örökkévaló király!
Ki ne félne, Uram, téged, és ne magasztalná a te nevedet? Mert szent egyedűl csak te vagy; minden nemzetek eljőnek, és imádnak szined előtt, mert itéleteid kinyilatkoztattak.
És ezek után föltekinték, és íme megnyittaték mennyben a bizonyság hajlékának temploma;
és hét angyal jöve ki a templomból, kiknél a hét csapás vala, tiszta, fehér gyolcsba öltözve, és mellök alatt felövezve arany-övekkel.
És egy a négy élőlény közől a hét angyalnak hét aranycsészét ada, telve az örökön örökké élő Istennek haragjával.
És a templom megtelék füsttel az Istennek fölségétől és az ő erejétől; és senki sem mehetett be a templomba, mignem a hét angyal hét csapása végrehajtaték.
A hét angyal kiönti a hét haragcsészét, a büntetőitéleteket.
És nagy szózatot hallék a templomból, mely ezt mondá a hét angyalnak: Menjetek, és öntsétek ki az Isten haragjának hét csészéjét a földre.
És elméne az első, és kiönté csészéjét a földre; és fájdalmas és igen gonosz fekély ütött ki az embereken, kiken a vadállat bélyege vala, és azokon, kik annak képét imádták.
És a második angyal kiönté csészéjét a tengerbe; s az olyanná lőn, mint a holtnak vére, és minden élő lény meghala a tengerben.
És a harmadik kiönté csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, s minden vérré lőn.
És hallám a vizek angyalát szólani: Igaz vagy, Uram! a ki vagy és voltál, szent, hogy így itéltél;
mivel a szentek és próféták vérét kiontották, vért adtál inniok; ezt megérdemlették.
És hallék mást az oltártól szólani: Igen is, mindenható Úr Isten! tökéletesek és igazságosak a te itéleteid.
És a negyedik angyal kiönté csészéjét a napra; és adaték neki, hogy hőséggel és tűzzel kínozza az embereket;
és égtek az emberek a nagy hőség miatt, s mégis káromlák az Isten nevét, kinek hatalma van e csapásokon, és nem tartának bűnbánatot, hogy dicsőséget adjanak neki.
És az ötödik angyal kiönté csészéjét a vadállat székére; és az ő országa sötétté lőn, és rágták nyelvöket a fájdalom miatt,
és káromlák a mennynek Istenét fájdalmok és sebeik miatt, és nem tartának bűnbánatot az ő cselekedeteikről.
És a hatodik angyal kiönté csészéjét ama nagy folyóvizbe, az Eufratesbe, és kiszárasztá annak vizét, hogy út készittessék a királyoknak napkelet felől.
És láték a sárkány szájából és a vadállat szájából és a hamis próféta szájából kijőni három tisztátalan lelket, békákhoz hasonlókat.
Mert az ördögök lelkei azok, kik jeleket cselekszenek, és az egész föld királyaihoz mennek, egybegyüjteni őket a mindenható Isten nagy napján viadalra.
Ime úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz, és őrzi ruháit, hogy mezitelen ne járjon, és ne lássák az ő szégyenét.
És egybegyüjti őket ama helyre, mely zsidóúl Armagedonnak hivatik.
És a hetedik angyal kiönté csészéjét a levegőbe, és nagy szózat jöve ki a templomból a királyiszéktől, mondván: Meglett!
És villámlások és szózatok és mennydörgések lőnek, és nagy földindúlás lőn, minő soha nem volt, mióta emberek vannak a földön, olyan földindúlás, annyira nagy.
És a nagy város három részre szakadt; és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilonról megemlékezék az Isten, hogy neki adja boszuálló haragja borával telt poharát.
És minden sziget eltűnt, és a hegyek többé nem találtattak.
És mázsányi nagy jégeső szálla égből az emberekre; és káromlák Istent az emberek a jégeső csapása miatt, mert az fölötte nagy volt.
A nagy paráznaszemély, azaz, Babilon, minden iszonyúságok anyja a földön, a vértanúk vérétől részegűlt, – megitéltetik.
És eljöve egy a hét angyal közől, kiknél a hét csésze vala, és szóla velem, mondván: Jöszte, megmutatom neked ama nagy parázna asszonynak kárhoztatását, ki a sok vizeken ül,
kivel paráználkodtak a föld királyai, és megrészegűltek a föld lakói az ő paráznasága borától.
És elvitt engem lélekben a pusztába. És láték egy asszonyt ülni egy vörösszinű vadállaton, mely rakva volt káromlás neveivel, hét feje lévén és tíz szarva.
Az asszony pedig bársonyba és bíborba vala öltözve, és fölékesítve aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében aranypohár lévén, tele utálatossággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával.
És homlokán e név vala írva: Titok. A nagy Babilon, a paráznaságok és a föld utálatosságainak anyja.
És látám az asszonyt megrészegűlve a szentek vérével és Jézus vértanúinak vérével; és mikor őt láttam, nagy csodálkozással csodálkozán.
És mondá nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én elmondom neked ez asszony titkát és a vadállatét, mely őt hordozza, melynek hét feje van és tíz szarva.
A vadállat, melyet láttál, volt, és nincs; ismét a mélységből jő fel, de vesztére siet; és csodálkozni fognak a föld lakói (kiknek nevök nincs beírva az élet könyvébe világ kezdetétől), látván a vadállatot, mely volt, és nincs.
És ez annak bölcs értelme: A hét fej, hét hegy, melyeken az aszszony ül, és hét király is.
Ezekből öt elesett, egy megvan, és a másik még nem jött el; és mikor eljövend, kevés idő lesz megmaradására.
És a vadállat, mely volt, és nincs, ez a nyolczadik; ez a hét közől való, és vesztére siet.
És a tíz szarv, melyeket láttál, tíz király, kik az országot még át nem vették, de hatalmat nyernek egy órában úgy, mint királyok, a vadállat után.
Ezeknek egy szándékuk vagyon, s erejöket és hatalmokat a vadállatnak adják.
Ezek a Bárány ellen harczolnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak királya; és a kik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek.
És mondá tovább: A vizek, melyeket láttál, a hol a parázna asszony ül, népek és nemzetek és nyelvek.
És a tíz szarv, melyeket láttál a vadállaton, azok meggyűlölik a paráznát, és egyedűl hagyják őt és mezitelenűl, és megeszik húsát, és őt tűzzel égetik meg;
mert Isten adta nekik szivökbe, hogy azt cselekedjék, mi előtte kellemes, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi.
És az asszony, a kit láttál, ama nagy város, melynek uralma van a föld királyain.
Babilon eleste, a királyok és kalmárok jajveszékelése, az ég öröme ezen.
És ezek után láték más angyalt leszállani mennyből, kinek nagy hatalma vala; és a föld megvilágosíttaték az ő dicsőségétől.
És erősen kiálta, mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon! Ördögök lakhelye lett, és minden tisztátalan lelkek tanyája, és minden tisztátalan és gyűlöletes madár tömlöcze;
mert az ő paráznaságának haragborából ittak minden nemzetek, és a föld királyai paráználkodtak vele, és a föld kalmárai az ő gyönyörűségének bőségéből lettek gazdagokká.
És hallék más szózatot mennyből, mely ezt mondá: Menjetek ki abból, én népem! hogy ne legyen részetek az ő bűnében, és csapásaiból ne jusson nektek;
mert bűnei felhatottak az égig, és az Úr megemlékezett az ő gonoszságairól.
Fizessetek neki, a mint ő fizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok az ő cselekedeteit; a pohárba, melyet töltött, kétannyit töltsetek neki.
A mennyire dicsőítette magát, és gyönyörűségekben volt, annyi gyötrelmet adjatok neki és siralmat; mert azt mondja szivében: Uralkodom, mint királyné, és nem vagyok özvegy, és nem látok siralmat.
Azért egy napon jőnek el az ő csapásai, a halál, siralom és az éhség, és tűzzel égettetik meg; mert erős az Isten, ki őt megitéli.
És sírnak és jajgatnak fölötte a föld királyai, kik vele paráználkodtak, és gyönyörűségekben éltek, mikor látják füstjét az ő égésének.
Távol állván az ő gyötrelmeinek félelme miatt, így szólanak: Jaj! jaj! ama nagy város, Babilon! amaz erős város! Mert egy órában jött el itéleted.
És a föld kalmárai jajgatva siratják őt, mert árúikat senki sem veszi többé,
az arany és ezüst árúkat, a drágakövet és gyöngyöt, a bíbort és bársonyt, a selymet és skarlátot, (és minden ritka fát, és minden elefántból való edényt, és minden drágakőből és rézből, vasból és márványból való edényeket,
és fahéjat), és jóillatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajt, lisztlángot és búzát, barmokat, juhokat és lovakat, kocsikat és rabszolgákat és emberi lelkeket.
És a te lelked előtt oly kivánatos gyümölcsök eltávoztak tőled; s mindaz, mi kövér és jeles volt, elveszett tőled, és többé azokat nem találják.
Ezek árusai, kik meggazdagodtak, távol állanak tőle, gyötrelmeinek félelme miatt sírván és jajgatván,
és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! mely bíborba, bársonyba és skarlátba öltözött, s fel volt ékesítve aranynyal, drágakővel és gyöngyökkel,
egy órában mind odalett ennyi gazdagság! És minden hajókormányos és minden csolnakos és hajósnép, kik a tengeren járnak, távol állottak,
és kiáltottak, midőn látták égése helyét, mondván: Melyik volt hasonló e nagy városhoz?
És port hintének fejökre, és kiáltának, sírván, jajgatván és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! melyben meggazdagodtak mindnyájan, kiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból; mert egy órában elpusztúlt!
Jel 18,20
Örvendj őrajta, menny! és ti, szent apostolok és próféták! mert Isten értetek boszút állott őrajta.
És egy erős angyal felvőn oly nagy követ, mint egy malomkő, és a tengerbe veté, mondván: Ily zuhanással döntetik le Babilon, ama nagy város, és többé már nem találtatik.
És a hárfások, énekesek és síposok szava, és a harsona többé nem hallatszik benned, és semmi művészet mestere benned többé találtatik, és a malom zörgése benned többé nem hallatszik;
és a lámpavilág többé nem fénylik benned; a vőlegény és menyasszony szava nem lesz hallható benned azontúl; mert a te árusaid a föld fejedelmei valának, mivel varázslásaiddal elcsábítottál minden nemzetet;
és abban találtatott a próféták és szentek vére, és mindazoké, kik megölettek a földön.
A Bárány menyekzője. Véglátomás a vadállat, a hamis próféta s az egész pogányság elpusztulásáról.
Ezután hallám mennyből mint nagy seregek szózatát, mely ezt mondá: Alleluja! Üdv és dicsőség és erő a mi Istenünknek!
Mert valók és igazak az ő itéletei, ki elitélte ama nagy paráznaasszonyt, ki megvesztegette a földet paráznaságával, és számon kérte szolgái vérét az ő kezéből.
És ismét mondák: Alleluja! és annak füstje felszáll mindörökön örökké.
És leborúlának a huszonnégy vének és a négy élőlények, és imádák a királyiszéken ülő Istent, mondván: Amen, Alleluja!
És a királyiszékből szózat jöve ki, mondván: Dicséretet mondjatok Istenünknek, minden ő szolgái! és a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
És hallám mint nagy sereg szózatát, és mint sok vizek zúgását, és mint nagy mennydörgések robaját így szólani: Alleluja! Mert uralkodik a mi mindenható Urunk Istenünk.
Örűljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget őneki, mert eljött a Bárány menyekzője, és az ő jegyese föl van készűlve.
És adatott neki, hogy fényes és fehér bíborba öltözzék; mert a bíbor a szentek megigazúlása.
És mondá nekem: Irjad: Boldogok, kik a Bárány menyekzői vacsorájára meghivattak. És mondá nekem: Ezek Istennek igaz igéi.
És leborúlék lábai előtt, hogy imádjam őt. És mondá nekem: Vigyázz, ne cselekedjed ezt; én a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, kiknél a Jézus bizonyságtétele vagyon. Az Istent imádjad. Mert a Jézusról való bizonyságtétel a jövendölés lelke.
És látám az eget nyitva, és íme egy fehér ló, és ki azon ül vala, hivaték hűnek és igaznak, ki igazságban itél és harczol.
Az ő szemei pedig, mint a tűz lángja, és fején sok korona vala, oly névirása lévén, melyet senki nem értett, hanem csak önmaga.
És vérrel hintett ruhába vala öltözve, és az ő neve: Isten igéje.
És a mennyei seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta bíborba öltözötten.
És szájából kétélű kard jő ki, hogy azzal verje a nemzeteket. És ő fogja azokat kormányozni vasvesszővel, és ő tapodja a sajtót, melyből a mindenható Isten elbúsúlt haragjának bora ömlik.
És az ő ruháján és ágyékán írva van: Királyok Királya, és uralkodók Ura.
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagyszóval, mondván minden madaraknak, melyek az ég körében röpűlnek vala: Jertek és gyűljetek egybe az Isten nagy vacsorájára,
hogy egyétek a királyok húsát és a vezérek húsát, az erősek húsát és a lovak húsát és a rajtok ülőkét, és minden szabadok húsát és a szolgákét, a kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a vadállat és a föld királyai és azok seregei egybegyűltek harczolni a lovon ülő ellen és annak serege ellen.
És megfogaték a vadállat és vele együtt a hamis próféta, ki a jeleket cselekedte őelőtte, melyekkel elcsábította azokat, kik fölvették a vadállat bélyegét, és a kik imádták annak képét. Elevenen vetteték e kettő a kénkővel égő tüzes tóba.
A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, mely az ő szájából jő ki; és minden madarak jóllaktak azok húsával.
A sátán ezeréves fogsága, Krisztusnak és övéinek ezeréves uralkodása. Az első feltámadás. A sátán ismét fölszabadúl kis időre. Góg és Magóg. A test föltámadása. Az utolsó itélet.
És láték egy angyalt leszállani mennyből, a mélység kulcsa és nagy láncz lévén kezében.
És megragadá a sárkányt, a régi kigyót, ki az ördög és a sátán, és lekötözé azt ezer esztendőre,
és leveté a mélységbe és bezárá, és pecsétet vete rá, hogy többé ne hitegesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő; és azután föl kell oldatnia egy kevés időre.
És láték székeket és azokon ülőket, kiknek adaték, hogy itéljenek; és (látám) azok lelkeit, kik lefejeztettek Jézus bizonyságtételeért és az Isten igéjeért, kik nem imádták a vadállatot, sem annak képét, bélyegét sem vették föl homlokaikra vagy kezeikre, és éltek és országlottak Krisztussal ezer esztendeig.
A többi halottak nem élednek föl, míg el nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Boldog és szent, kinek része van az első feltámadásban; azokon nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és Krisztus papjai lesznek, és vele országlanak ezer esztendeig.
És mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán feloldatik tömlöczéből, és kijő, és elcsábítja a nemzeteket, kik a föld négy szegletén vannak, Gógot és Magógot, és összegyüjti azokat viadalra, kiknek száma, mint a tenger fövenye.
És feljőnek a föld terűletére, és körűlveszik a szentek táborát és a kedves várost.
De az Istentől tűz száll le a mennyből, s ez megemészti őket, és az ördög, ki elcsábította őket, a tűz és kénkő tavába vettetik, hol a vadállat is,
a hamis próféta is gyötörtetni fognak éjjel-nappal mindörökön örökké.
És láték nagy fehér királyiszéket, s azon egy ülőt; kinek színe elől elfutott a föld és ég, és azok helye nem találtaték.
És látám a holtakat, a nagyokat és kisdedeket állani a királyiszék előtt. És a könyvek megnyittatának, és még más könyv nyittaték meg, az élet könyve; és megitéltettek a holtak azokból, mik a könyvekben valának írva, az ő cselekedeteik szerint.
És a tenger előadá a holtakat, kik benne valának, és a halál és alvilág visszaadák halottjaikat, kik nálok valának; és itélet tartaték mindenik fölött az ő cselekedetei szerint.
A pokol és halál pedig a tűznek tavába vettetének; ez a második halál.
És a ki nem volt beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába vettetett.
Az új ég és új föld. A mennyei Jerusalem.
És láték új eget és új földet; mert az első ég s az első föld elmúlt, és a tenger nincs többé.
És én, János, látám a szent várost az új Jerusalemet Istentől leszállani az égből, fölkészülve, mint a férjének fölékesített menyasszonyt.
És hallék nagy szózatot a királyiszékből, mely ezt mondá: Ime az Isten hajléka az emberekkel, és velök fog lakni; és ők az ő népe lesznek, és az Isten velök az ő Istenök leszen.
És letöröl Isten minden könyhullatást az ő szemeikről; és halál többé nem leszen, sem bánat, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az előbbiek elmúltak.
És mondá, ki a királyiszéken ül vala: Ime mindeneket megújitok! És mondá nekem: Irjad, mert ez igék hitelesek és igazak.
És mondá nekem: Meglett! Én vagyok az Alfa és Ómega, a kezdet és vég. Én a szomjúhozónak az élő vízforrásból adok ingyen.
A ki győzedelmes leend, bírni fogja mindezeket, s én annak Istene leszek, és ő nekem fiam leszen.
A félénkeknek pedig és hitetleneknek, az elátkozottaknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványozóknak és minden hazugoknak az ő részök a tűzzel és kénkővel égő tóban leszen; mi a második halál. [Jel. 20,14.]
És hozzám jöve egy a hét angyal közől, kiknél a csészék valának, tele a hét utolsó csapásokkal, és szóla velem, mondván: Jöszte, és megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét. [Jel. 19,7.]
És lélekben engem egy nagy és magas hegyre vitt, és megmutatá nekem a szent várost, Jerusalemet, mely az Istentől szállott alá mennyből.
Az Isten fényessége volt abban, és világossága hasonlított a drágakőhöz, a jáspiskőhöz, a kristályhoz.
És nagy és magas kerítése vala, tizenkét kapuja lévén, és a kapuknál tizenkét angyal, és fölírt nevek, Izrael fiai tizenkét nemzetségének nevei.
Napkeletről három kapu, éjszakról három kapu, délről három kapu, és napnyugatról harom kapu.
És a város keritésének tizenkét alapköve vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
És annál, ki velem szóla, egy arany mérő-nád vala, hogy megmérje a várost és annak kapuit és keritését.
És a város négyszögre vala építve, hosszasága annyi, mint szélessége; és megméré a várost az arany-náddal tizenkétezer futamatnyira, annak hossza, magassága és szélessége egyarányúak valának.
És megméré annak keritését száznegyvennégy könyöknyire emberi mérték szerint, mely az angyalé is.
És a kerítés jáspiskőből vala rakva, a város pedig tiszta arany, hasonló a tiszta üveghez.
És a város keritésének alapkövei mindenféle drágakövekkel valának fölékesitve. Az első alapkő vala jáspis, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
az ötödik szárdonix, a hatodik szárdis, a hetedik krizolit, a nyolczadik berill, a kilenczedik topáz, a tizedik krizoprasz, a tizenegyedik hiaczint, a tizenkettedik ametiszt.
És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy vala egyenkint, mindenik kapu egyegy gyöngyből; és a város utczája tiszta arany, mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban, mert annak temploma a mindenható Úr Isten és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy abban világítsanak; mert az Isten fényessége világítja azt, és annak szövétneke a Bárány.
És a nemzetek annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tiszteletöket abba viszik.
És annak kapui nem tétetnek be nappal; mert nem leszen ott éjszaka.
És a nemzetek dicsőségét és tiszteletét abba viszik.
Nem megyen abba semmi fertőztetett, vagy utálatosságot cselekvő és hazug, hanem csak a kik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Az élet vize, az élet fája. Istennek örökkévaló uralkodása övéivel. Befejezés.
És megmutatá nekem az élet vizének folyóját, mely fényes vala, mint a kristály, s az Istennek és Báránynak királyiszékéből fakada.
Az ő utczájának közepén és a folyóvíznek mindkét felén az élet fája vala, tizenkét gyümölcsöt termő, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és a fa levelei a népek egészségére valók.
És semmi átok sem lesz többé, hanem az Isten és a Bárány királyiszékei lesznek abban, és az ő szolgái szolgálnak neki.
És látni fogják az ő orczáját, és az ő neve lesz az ő homlokaikon.
És éjszaka többé nem leszen, és nem szorúlnak szövétnekvilágra, sem napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országlani fognak mindörökön örökké.
És mondá nekem: Ezek az igék hitelesek és igazak. És a próféták lelkeinek Ura Istene küldötte el angyalát megmutatni az ő szolgáinak, a miknek hamar meg kell történni.
És íme jövök gyorsasággal. Boldog a ki megtartja e könyv jövendölésének igéit.
És én vagyok, János, a ki hallottam és láttam ezeket. És miután hallottam és láttam leborúlék az angyal lábai előtt, hogy imádjam, a ki ezeket mutatta nekem.
És mondá nekem: Vigyázz, hogy ezt ne cselekedjed, mert a te szolgatársad vagyok és próféta-atyádfiaié és azoké, kik megtartják e könyv jövendölésének igéit. Az Istent imádjad.
És mondá nekem: Ne pecsételd be e könyv jövendölésének igéit; mert az idő közel vagyon.
A ki árt, ám ártson tovább is; a ki tisztátalan, maradjon rút ezentúl is; de a ki igaz, legyen igazabb és a szent legyen szentebb.
Ime hamar eljövök, és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedetei szerint.
Én vagyok az Alfa és Ómega, az első és utolsó, a kezdet és vég. [Jel. 1,8.]
Boldogok, a kik megmossák hosszúruháikat a Bárány vérében, hogy hatalmok legyen az élet fáján, és a kapukon bemenjenek a városba.
Kivűl az ebek és varázslók, a szemtelenek és gyilkosok, a bálványimádók és minden, a ki szereti és cselekszi a hazudságot.
Én, Jézus, küldöttem el angyalomat bizonyságot tenni ezekről nektek az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnali csillag.
És a Lélek és a mennyasszony mondják: Jőj el! És a ki hallja, mondja: Jőj el! És a ki szomjúhozik, jőjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
Mert bizonyságot teszek mindennek, a ki hallja e könyv jövendölésének igéit: Ha ki ezekhez adand, Isten ráadja arra az e könyvben megírt csapásokat.
És ha ki elveend e könyv jövendölésének igéiből, Isten elveszi annak részét az élet könyvéből és a szent városból és azokból, mik e könyvben írva vannak.
Azt mondja, ki bizonyságot teszen ezekről: Bizonyára, hamar eljövök. Amen! Jőj el, Uram Jézus!
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájotokkal. Amen.