JEREMIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Jer 1
Jeremiás hivatása és küldetése. Közel háború megjövendölése Júda ellen.
Jeremiásnak, Helciás fiának igéi a papok közől, kik Anatotban voltak, Benjamin földén.
Mely igéje az Úrnak lett hozzája Joziásnak, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, országlása tizenharmadik esztendejében;
és lett Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának napjaiban, Szedeciásnak, Joziás fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje elteléseig, Jerusalem elköltözéseig az ötödik hónapban.
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Mielőtt alkottalak téged anyád méhében, ismertelek; és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek téged, és prófétáúl rendeltelek a nemzeteknek.
És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! ime nem tudok szólani, mert én gyermek vagyok.
És mondá az Úr nekem: Ne mondd: Gyermek vagyok! mert mindazokra, mikre téged küldelek, elmégy, és mind a miket parancsolok neked, beszélni fogod.
Ne félj az ő színök előtt, mert én veled vagyok, hogy kimentselek téged, úgymond az Úr.
És az Úr kinyujtotta kezét, és illette számat; és mondá az Úr nekem: Ime én igéimet a te szádba adom;
ime ma téged a nemzetek fölé rendellek, és az országok fölé, hogy gyomlálj és ronts, veszíts és széthányj, építs és ültess. [Jerem. 18,7.]
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: Mit látsz te? Jeremiás! És mondám: Én vigyázó vesszőt látok.
És mondá az Úr nekem: Jól láttad; mert vigyázok én igémre, hogy megcselekedjem azt.
És lőn az Úr igéje másodszor énhozzám, mondván: Mit látsz te? És mondám: Én meggyúladott fazekat látok, és annak száját éjszak felől.
És mondá az Úr nekem: Éjszak felől terjed ki a gonosz a föld minden lakóira; [Jer. 4,6.]
mert ime én összehívom az éjszaki országok minden népségét, úgymond az Úr; és eljőnek, és királyi-székét kiki Jerusalem kapuinak bejárásához teszi, és minden kőfalára köröskörűl, és Júdának minden városaira.
És kimondom fölöttök itéletemet, azok minden gonoszságára, kik elhagytak engemet, és idegen isteneknek áldoztak, és imádták kezeik alkotmányát.
Te tehát övezd föl ágyékaidat, és kelj föl, és mondd meg nekik mind, a miket én neked parancsolok. Ne félj az ő szinök előtt, mert megteszem, hogy ne rettegj orczájoktól.
Mert én ma téged erős várossá teszlek, és vasoszloppá és rézfallá az egész földön Júda királyai, az ő fejedelmei és papjai és a föld népe ellen. [Jerem. 6,27.]
Hadakozni fognak ellened, de nem győznek le; mert én teveled vagyok, úgymond az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
Izrael hálátlansága.
És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
Eredj és kiálts Jerusalem füleibe, mondván: Ezeket mondja az Úr: Megemlékeztem rólad, szánakodván ifjúságodon és jegyeskorod szeretetén, mikor engem követtél a pusztában, a földön, mely be nem vettetik.
Mert Izrael az Úrnak szenteltetett, terményeinek első zsengéje ő; mindazok, kik megemésztik őt, vétkeznek, és veszedelem jő rájok, úgymond az Úr.
Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza és Izrael házának minden rokonsága!
Ezeket mondja az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávoztak tőlem és a hiúság után jártak, és hivságosakká lettek? [Mik. 6,3.]
és nem mondották: Hol vagyon az Úr, ki fölhozott minket Egyiptom földéről; ki átvezetett minket a pusztán, a lakhatlan és járatlan földön, a szomjuság földén, és a halál képén, oly földön, melyen férfiú nem járt, és ember nem lakott?
És bevittelek titeket Kármél földére, hogy annak terményét és legjavát egyétek; és ti bemenvén, megfertőztettétek földemet, és örökségemet utálatossággá tettétek.
A papok nem mondották: Hol vagyon az Úr? és a törvény kezelői nem tudtak rólam, és a pásztorok vétkeztek ellenem, és a próféták Baal által jövendöltek, és a bálványokat követték.
Azért mindig törvénybe szállok veletek, úgymond az Úr, és fiaitokkal vetekedni fogok.
Menjetek át Cétim szigeteibe és lássátok meg; és küldjetek Cédárba, és jól vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha történt-e efféle dolog?
megváltoztatta-e nemzet az ő isteneit, kik bizonyára nem istenek? Az én népem pedig az ő dicsőségét bálványnyal cserélte föl.
Iszonyodjatok ezen, egek! és annak kapui! fölötte szomorodjatok el, úgymond az Úr.
Mert két gonoszságot cselekedett az én népem: Elhagytak engem, élővíz kútfejét, és magoknak kútakat ástak, beomladozó kútakat, melyek vizet nem tarthatnak.
Vajjon szolga-e Izrael, vagy szolgáló fia-e? Miért lőn tehát ragadománynyá?
Oroszlánok ordítottak rája, és szavokat harsogtatták, az ő földét pusztasággá tették, városai fölégettettek, és nincs, ki azokban lakjék.
Memfis és Tafnes fiai is megfertőztettek téged fejed tetejéig.
Vajjon nem azért lett-e ez rajtad, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet azon időben, mikor téged az úton vezérlett?
Most is, mi dolgod van neked Egyiptom útján, hogy zavaros vizet igyál? és mi közöd neked az asszíriusok útjához, hogy a folyó vizét igyad?
Megfedd téged tengonoszságod, és a te elpártolásod megdorgál téged. Tudjad és lássad, mily rosz és keserű, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet, és hogy nincs nálad az én félelmem, úgymond a seregek Ura Istene.
Régi időtől összetörted igámat, szétszaggattad köteleimet, és mondottad: Nem szolgálok. Mert minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt leheveredtél, mint parázna személy. [Jerem. 3,6.]
Én pedig téged választott szőllőnek ültettelek, egészen valódi magnak; hogyan változtál tehát nekem gonosz, idegen szőllővé?
Ha magadat salétrommal mosod is, sok szappanfűvet vévén hozzá, tisztátalan vagy gonoszságodban előttem, úgymond az Úr Isten.
Hogyan mondhatod: Nem vagyok megfertőztetve, nem jártam Baalim után? Nézd meg utaidat a völgyben, ismerd el, mit cselekedtél, mint a könnyen futó szertekalandozván utain;
mint a pusztához szokott vadszamár hevének kivánságában magához vonja gerjedelmének szelét; senki sem téríti el azt, mindazok, kik keresik, nem fáradnak el, az ő havában megtalálják.
Óvjad lábaidat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól. De te azt mondod: Mind hiába! nem cselekszem; mert megszerettem az idegeneket, és azok után járok.
A mint megszégyenűl a tolvaj, mikor rajta kapják, úgy megszégyenűl Izrael háza, ő és királyai, fejedelmei és papjai és prófétái,
kik mondják a fának: Én atyám vagy te! és a kőnek: Te szűltél engemet! Háttal fordúlnak hozzám és nem arczczal. De nyomorúságuk idején mondani fogják: Kelj föl, és szabadíts meg minket. [Jerem. 32,33.]
Hol vannak a te isteneid, kiket magadnak csináltál? Keljenek föl és szabadítsanak meg téged nyomorúságod idején; mert városaid száma szerint valának, oh Júda! a te isteneid. [Jerem. 11,13.]
Minek akartok velem pörlekedni? mindnyájan elhagytok engem, úgymond az Úr.
Hiába vertem meg fiaitokat, nem fogadjátok el a fegyelmet; kardotok megemésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán
a ti nemzedéktek. Tekintsétek az Úr igéjét: Vajjon pusztasággá lettem-e Izraelnek, vagy későn termő földdé? Miért mondja tehát az én népem: Eltávoztunk, nem jövünk többé hozzád?
Vajjon a szűz elfeledkezik-e ékszeréről, vagy a menyasszony mellszalagjáról? az én népem pedig elfeledkezett rólam számtalan napokon.
Mit igyekszel jónak mutatni útadat, hogy szeretetet nyerj, ki azon fölül gonosz utaidra másokat is tanítottál?
A te ruháid szárnyain találtatott a szegény és ártatlan lelkek vére; nem vermekben találtam őket, hanem mindazon helyeken, melyeket fönebb említettem.
És mégis mondod: Bűntelen és ártatlan vagyok én, és azért fordúljon el rólam a te haragod. Ime én törvénybe szállok veled azért, hogy azt mondod: Nem vétkeztem.
Mely igen alávaló lettél, ismételvén utaidat! Egyiptom miatt is megszégyenűlsz, mint megszégyenűltél Asszíria miatt.
Mert ettől is elszakadsz, és kezeidet fejedre kulcsolod; mert lerontja az Úr bizodalmadat, és semmi szerencséd sem lesz abban.
Fölhívás bűnbánatra. Júda hűtlensége. Izrael visszahozatala. Júda és Izrael egyesűlése. Jerusalem dicsősége.
Közönségesen mondják: Ha a férfiú elbocsátja feleségét, s ez elválván tőle, más férfiúhoz megyen, vajjon visszatér-e többé amahhoz? vajjon nem megfertőztetett és szeplősített lesz-e az az asszony? Te is sok szeretővel paráználkodtál; mindazáltal térj vissza hozzám, úgymond az Úr, s én visszafogadlak téged.
Emeld föl szemeidet egyenesen, és lássad, hol nem heveredtél le; az útakon ültél, várván őket, mint a rabló a kietlenben, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságaiddal.
Azért tartattak vissza az esőcseppek, és nem lett kései eső; te paráznaasszony arczúvá lettél, s nem akartál pirúlni.
De legalább csak mostantól mondjad nekem: Atyám! szüzeségem vezére vagy te.
Vajjon örökké haragszol-e? vagy mindvégig ilyen maradsz-e? Ime te szólottál és cselekedtél roszakat, a mennyi tőled telhetett.
És mondá az Úr nekem Joziás király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett az elpártolt Izrael? Elment magának minden magas hegyre, és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
És mondám, miután mindezeket cselekedte: Térj hozzám! és nem tért meg. És látta törvényszegő nővére, Júda,
hogy azért, mivel paráználkodott az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válás-levelet adtam neki; s mégsem félt törvényszegő nővére, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
És paráznasága készségével megfertőztette a földet, és paráználkodott kővel és fával.
És mindezek után sem tért hozzám törvényszegő nővére, Júda, teljes szivéből, hanem hazudsággal, úgymond az Úr.
És mondá az Úr énnekem: Még igazlelkű az elpártolt Izrael a törvényszegő Júdához képest.
Menj, és kiáltsd ez igéket éjszak felé, és mondjad: Térj meg, elpártolt Izrael! úgymond az Úr, és nem fordítom el orczámat tőletek, mert én szent vagyok, úgymond az Úr, és nem haragszom mindörökké.
Hanem ismerd el gonoszságodat, hogy a te Urad Istened ellen vétkeztél, és szétkalandoztál utaidon az idegenekhez minden zöldellő fa alatt, és az én szómat nem hallgattad, úgymond az Úr.
Térjetek meg, elpártolt fiak! úgymond az Úr; mert én vagyok a ti hitestársatok; és hozzám veszlek titeket, egyet a városból, és kettőt a nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.
És szívem szerint való pásztorokat adok nektek, kik legeltetni fognak titeket bölcseséggel és tudománynyal.
És midőn megsokasodtok és elszaporodtok a földön azon napokban, úgymond az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetség-szekrénye! sem szivökbe nem ötlik, s nem emlékeznek arról, nem látogattatik, s többé nem leszen;
hanem az időben Jerusalemet az Úr királyi székének hivják, és összegyűlnek ahhoz minden népek az Úr nevében Jerusalembe, és nem járnak elveteműlt szivök gonoszsága után.
Ama napokban elmegyen Júda háza Izrael házához, és eljőnek együtt az éjszaki földről azon földre, melyet atyáitoknak adtam.
Én pedig mondám: Hogyan tegyelek téged fiaim közé, és adjam neked a kivánatos földet, a pogányok seregeinek jeles örökségét? És mondám: Atyádnak híj engem (azért), és ne szűnj meg utánam járni.
De a mint megutálja szeretőjét az asszony, úgy megutált engem Izrael háza, úgymond az Úr.
Szózat hallatszik az útakon, Izrael fiainak sírása és ordítása, mert gonoszszá tették útjokat, elfeledkeztek Urokról Istenökről.
Térjetek meg, elpártolt fiak! és meggyógyítom elpártolástokat. Ime mi tehozzád megyünk, mert te vagy a mi Urunk Istenünk.
Bizonyára hazugok voltak a halmok és a hegyek sokasága; bizonyára a mi Urunkban Istenünkben van Izrael szabadúlása.
A gyalázat megemésztette atyáink szerzeményét ifjuságunktól fogva, az ő nyájaikat és csordáikat, fiaikat és leányaikat.
Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket szégyenünk; mert Urunknak Istenünknek vétkeztünk, mi és atyáink, ifjúságunktól mind e napiglan, és nem hallgattuk Urunk Istenünk szózatát.
Folytatása a vigasztaló jövendölésnek Izrael fölött. Intelem Júdához bűnbánatra. A pusztúlás hirdetése. Siralom e fölött.
Ha megtérsz, Izrael! úgymond az Úr, énhozzám térj; ha elveszed orczám elől botrányaidat, nem fogsz ingadozni,
és így esküszöl: Él az Úr! bizonyosságban és itéletben és igazságban; és áldani fogják őt a pogányok és dicsérni.
Mert ezeket mondja az Úr Júda és Jerusalem férfiának: Törjetek föl új ugarat magatoknak, és ne vessetek tövisek közé. [Oze. 10,12.]
Metéltessetek körűl az Úrnak, és vessétek el sziveitek előbőreit Júda férfiai és Jerusalem lakói! netalán kitörjön haragom, mint a tűz, és meggyuladjon, és ne legyen, ki eloltsa, a ti gondolataitok gonoszsága miatt.
Hirdessétek Júdában, és Jerusalemben hallassátok meg; szóljatok és fujjatok harsonát a földön, kiáltsatok erősen és mondjátok: Gyűljetek egybe, és menjünk az erős városokba.
Emeljetek zászlót Sionban. Erősödjetek meg, ne álljatok veszteg. Mert veszedelmet hozok éjszakról és nagy romlást.
Feljő az oroszlán fekvő helyéről, és a nemzetek rablója fölemelkedik; kilép helyéről, hogy pusztává tegye földedet; városaid lerontatnak, lakó nélkül maradván.
Ezért övezzétek föl magatokat szőrzsákokkal, sírjatok és ordítsatok, mert nem fordúlt el rólunk az Úr búsulásának haragja.
És leszen az napon, úgymond az Úr: Elcsügged a király szive és a fejedelmek szive, és elképednek a papok, és a próféták megréműlnek.
Én pedig mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! Megcsaltad-e tehát e népet és Jerusalemet, mondván: Békeségtek leszen! és ime lelkünkig hatott a fegyver?
Az időben mondják majd e népnek és Jerusalemnek: Égető szél van a pusztaság útain, az én népem leánya útain, mely nem szórásra és tisztításra való.
Erős szél jő nekem onnan; és majd akkor mondom ki rájok itéleteimet.
Ime mint a felhő, úgy jő fel, és szekere, mint a förgeteg; lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, mert elpusztíttatunk!
Mosd meg szivedet a gonoszságtól, Jerusalem! hogy megszabadúlj. Meddig maradnak még benned az ártalmas gondolatok?
Mert a hírmondó szózata jő Dán felől; és bálványt jelentenek Efraim hegyéről.
Mondjátok meg a nemzeteknek: Ime hallatszott Jerusalemben, hogy őrzők jőnek messze földről, és Júda városai ellen kiáltanak.
Mint a mezők őrei, mellette vannak köröskörűl; mert engem haragra ingerlett, úgymond az Úr.
A te utaid és gondolataid cselekedték neked ezeket; ez a te gonoszságod, mert keserű az, és szivedet illette. [Bölcs. 1,3.5.]
Belső részem, belső részem fáj, az én szivem érzései fölháborodtak bennem; nem hallgathatom el, mert hallotta lelkem a kürt szavát, a harczkiáltást.
Romlást romlásra kiáltanak, és elpusztíttatik az egész föld; hirtelen elpusztíttatnak az én hajlékaim, hirtelen sátorbőreim.
S meddig látom még a szaladót, hallom a kürt szózatát?
Mert az én bolond népem nem ismert engem; esztelen fiak ők és balgatagok; okosak, hogy gonoszt cselekedjenek, jól cselekedni pedig nem tudók.
Megtekintém a földet, és ime puszta volt és üres; meg az egeket, és nem volt azokban világosság.
Néztem a hegyeket, és ime ingadoztak; és a halmok mind rengtenek.
Körűlnéztem, és nem volt ember; és minden égi madár eltávozott.
Körűltekinték, és ime puszta a Kármél, és városai mind lerontattak az Úr szine előtt, az ő elbúsúlt haragjának színe előtt.
Mert ezeket mondja az Úr: Sivataggá lesz az egész föld, de mindazáltal nem enyésztetem el.
Gyászol a föld, és keseregnek ottfenn az egek, azért, hogy szólottam, határoztam, és nem bántam meg, és nem tértem el attól.
A lovasnak és nyillal lövőnek szava elől elfut mind a város, meredek helyekre mennek, és fölhágnak a kőszirtekre; a városok mind elhagyatnak, és ember nem fog lakni azokban.
Te pedig, elpusztított! mit fogsz cselekedni? öltözzél bár bíborba, csinosítsd föl magadat aranyfüggővel, és fesd meg szemeidet kendőzővel: mind hiába ékesíted magadat; megutáltak téged szeretőid, és életedre törnek.
Mert szózatot hallok, mint a szülőé, szorongó kiáltást, mint a gyermekszülőé; Sion leányának szava az, ki halálkínban kezeit kiterjesztve, szól: Jaj nekem! mert elenyészik lelkem a megöltekért.
Közromlottság Jerusalemben. Büntetéssel való fenyegetés. Intelem bűnbánatra.
Kerűljétek meg Jerusalem utczáit, nézzétek és szemléljétek, és kérdezkedjetek az ő térein, ha találtok-e törvényt cselekvő, és hűséget kereső férfiat; és megkegyelmezek neki.
Hogyha mondják is: Él az Úr! avval is hamisan esküsznek.
Uram! a te szemeid a hűséget nézik; vered őket, és fájlalják; megtöröd őket, és nem akarják fölvenni a fegyelmet; keményebbekké tették orczájokat a kőnél, és nem akarnak megtérni.
Én pedig mondám: Talán csak a szegények és oktalanok, a kik nem tudják az Úr útját, az ő Istenök itéletét;
elmegyek tehát a főemberekhez, és szólok nekik; mert ezek ismerik az Úr útját, az ő Istenök itéletét; és ime ezek egyetemben még inkább összetörték az igát, szétszakasztották a köteleket.
Azért megszaggatja őket az erdei oroszlán, a farkas este felé elpusztítja őket, a párducz leselkedik városaikra; mindaz, ki közőlök kimegyen, megfogatik; mert megsokasodtak vétkeik, és elhatalmaztak pártoskodásaik.
Hogyan kegyelmezhetnék meg én neked? Fiaid elhagytak, és azokra esküsznek, kik nem istenek; megelégítettem őket, és paráználkodnak, és bordélyházban bujálkodnak.
Kövér lovakká és ménekké lettek; kiki az ő felebarátja feleségére nyerít. [Ezekiel 22,11.]
Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, és az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?
Menjetek fel kőfalaira, és hányjátok szét, de végpusztúlást ne tegyetek; törjétek le sarjadékait, mert nem az Úréi.
Mert vétekkel vétkezett ellenem Izrael háza és Júda háza, úgymond az Úr.
Megtagadják az Urat, és mondják: Nem ő az, és nem jő ránk veszedelem; fegyvert és éhséget nem fogunk látni.
A próféták hiában szólanak, és nincs (Istentől jött) felelet bennök; azért történnek ezek rajtok.
Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Mivelhogy ez igét szólottátok, ime én tűzzé teszem igéimet a te szádban, és e népet fákká, s az megemészti őket.
Ime én messzünnen hozok nemzetet rátok, Izrael háza! úgymond az Úr, erős nemzetet, régi nemzetet, oly nemzetet, melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél.
Az ő tegze, mint a nyilt koporsó, mindnyájan erősek.
És megeszi veteményedet és kenyeredet, fölemészti fiaidat és leányaidat, megeszi nyájadat és csordáidat, fölemészti szőllődet és fügefáidat, és lerontja fegyverrel erős városaidat, melyekben neked bizodalmad vagyon.
Mindazonáltal, úgymond az Úr, még ama napokban sem vetlek titeket végpusztúlásra.
És ha mondjátok: Miért cselekedte velünk a mi Urunk Istenünk mindezeket? mondjad nekik: A mint elhagytatok engem, és idegen istennek szolgáltatok a ti földeteken, úgy szolgáltok majd idegeneknek nem a ti földeteken. [Jerem. 16,10.]
Hirdessétek ezt Jákob házának, és hallassátok Júdában, mondván:
Halljad, esztelen nép! kinek nincs szived, kik, szemeitek lévén, nem láttok, s füleitek, és nem hallotok!
Tehát nem féltek engemet? úgymond az Úr, és az én szinem előtt nem fogtok bánkódni? Ki a fövényt tettem határúl a tengernek örök parancscsal, melyet át nem hág; háborognak bár, de erőt nem vehetnek, és földagadnak, de azon át nem törnek az ő hullámai.
E népnek pedig hitetlen és ellenszegűlő szive vagyon, eltávoztak és elmentek;
és nem mondják szivökben: Féljük a mi Urunkat Istenünket, ki nekünk korai és kései esőt ad idejében, ki az esztendei aratást teljesen megőrzi nekünk.
A ti gonoszságaitok térítik el ezeket, és bűneitek vonják el tőletek a jót.
Mert istentelenek találtatnak az én népem között, kik lesbe állnak, mint a madarászok, tőrt hányván és kelepczéket az emberek fogására.
Mint a tőr megtelik madarakkal, úgy az ő házaik rakvák álnoksággal; azért lettek nagyokká és gazdagokká.
Megkövérednek és fölhíznak, és nagy gonoszúl áthágják az én beszédeimet. Az özvegy ügyében nem itélnek, az árva ügyét nem igazítják el, és a szegények törvényét nem itélik meg. [Izai. 1,23. Zak. 7,10.]
Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?
Álmélkodásra és csodálatra méltó dolgok lettek a földön.
A próféták hazudságot prófétálnak, és a papok ehhez kezeikkel tapsolnak; és az én népem szereti az ilyeneket. Mi lesz tehát vele utoljára?
Jerusalem és Júda pusztúlása. A nép hálátlansága. Intelem bűnbánatra.
Legyetek készen, Benjamin fiai! Jerusalem közepett, és Tekuában fújjatok harsonát, és Betakaremben emeljetek zászlót, mert veszedelem mutatkozik éjszak felől és nagy romlás.
A szép és kedvén tartott asszonyhoz teszem hasonlóvá Sion leányát.
Ő hozzá jőnek a pásztorok és azok nyájai, sátorokat vonnak föl nála köröskörűl, kiki lelegelteti, mi az ő keze alatt vagyon.
Szenteljétek hadra magatokat ellene. Keljetek föl, és menjünk föl délben. Jaj nekünk! mert lehanyatlott a nap, mert meghosszabúltak este az árnyékok.
Keljetek föl, és menjünk föl éjjel, és rontsuk le az ő házait.
Mert ezeket mondja a seregek Ura: Vágjátok ki az ő fáját, és hányjatok töltést Jerusalem körűl; ez a látogatás városa, csupa igaztalanság van benne.
Mint a kút hidegen tartja vizét, úgy tartja meg ő roszaságát, gonoszság és pusztítás hallatszik benne, és előttem van mindenkor a betegség és vereség.
Okúlj, Jerusalem! nehogy eltávozzék lelkem tőled, netalán sivataggá, lakhatlan földdé tegyelek tégedet.
Ezeket mondja a seregek Ura: Mind egy gerezdig megszedik, mint a szőllőben, Izrael maradványait. Fordítsd kezedet mint a szőllőszedő a kosárra.
Kinek szóljak? és kit híjak bizonyságúl, hogy hallja? Ime körűlmetéletlenek az ő füleik, és nem hallhatnak; íme az Úr igéje csúfságra lett nekik, és nem veszik be azt.
Azért vagyok tele az Úr haragjával, s már alig viselhetem. Öntsd ki a kis gyermekekre az utczákon, és az egybegyűlt ifjakra; mert elfogatik férfi és asszony, vén és élemedett egyetemben.
Házaik idegenekre szállanak, földeik és feleségeik hasonlóképen; mert kinyújtom kezemet a föld lakóira, úgymond az Úr.
Mert kicsinytől nagyig mindnyájan fösvénységet követnek, és a prófétától a papig mindnyájan álnokságot cselekszenek. [Izai. 56,11. Jerem. 8,10.]
És az én népem leányának romlását hazudsággal gyógyítják, mondván: Békeség, békeség! holott nincs békeség.
Szégyenleniök kellett volna, hogy utálatosságot cselekedtek, de ők épen nem szégyenlették a gyalázatot, és nem tudtak pirúlni; azért hullanak majd az elestek közé, látogattatásuk idején összeroskadnak, úgymond az Úr.
Ezeket mondja az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek, és kérdezkedjetek a régi ösvényekről, melyik a jó út? és azon járjatok, és nyugodalmat találtok lelkeiteknek. De ők azt mondák: Nem járunk. [Máté 11,29.]
És őrállókat rendeltem fölétek. Hallgassátok a harsona-szót. És mondák: Nem hallgatjuk.
Azért halljátok, pogányok! és értsd meg, gyülekezet! mely nagy dolgokat cselekszem én rajtok.
Halljad, föld! Ime én e népre veszedelmeket hozok, az ő gondolatainak gyümölcsét, mert igéimet nem hallgatják, és törvényemet megvetik.
Minek hoztok nekem Szábából tömjént, és gyönyörűséges illatú fahéjt messze földről? a ti égő áldozataitok nem kedvesek, és a ti egyéb áldozataitok nem tetszenek nekem. [Izai. 1,11.]
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én e nép közé romlást hozok, és elesnek az által atyák és fiak egyetemben, szomszéd és atyafi elvesznek.
Ezeket mondja az Úr: Ime nép jő éjszak földéről, és nagy nemzet támad föl a föld határairól.
Nyilat és paizst ragad, kegyetlen az és nem könyörűl; szava mint a tenger zúgni fog; és lovakra ülnek, fölkészűlve mint férfiú a harczra ellened, Sion leánya!
Halljuk annak hirét, és ellankadnak kezeink; szorongás fog körűl minket, és fájdalmak, mint a szülőt.
Ne menjetek ki a mezőkre, és az úton ne járjatok; mert az ellenség kardja réműlés köröskörűl.
Én népem leánya! öltözzél szőrzsákba, és hints hamvat magadra; sirasd az egyetlent keserves sirással, mert hirtelen jő ránk a pusztító.
Erős próbakővé tettelek téged az én népem között; ismerd és próbáld meg az ő útjokat.
E fejedelmek mindnyájan pártütők, álnokságban járók, réz és vas, mindnyájan megromlottak.
A fúvó semmivé lett, a tűzben megemésztetett az ón, az olvasztó hiába olvasztott, mert az ő gonoszságuk nem emésztetett meg.
Megvetett ezüstnek híjátok őket; mert az Úr elvetette őket.
Hiú a bizodalom a külső isteniszolgálathoz erény nélkül. Büntető itéletek, melyeket szószólás vagy áldozat nem gátol meg.
Az ige, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:
Állj az Úr háza kapujában, és hirdesd ott ez igét, és mondjad: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik bementek e kapukon, hogy imádjátok az Urat.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg utaitokat és törekvésteket, és veletek lakom e helyen. [Jer. 26,13.]
Ne bízzatok a hazudság igéiben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
Mert ha jóra irányozzátok utaitokat és törekvésteket, ha itéletet tesztek a férfiú és atyjafia között,
a jövevényen és árván és özvegyen nem tesztek törvénytelenséget, sem ártatlan vért nem ontotok e helyen, és nem jártok idegen istenek után magatok veszedelmére:
veletek lakom e helyen, a földön, melyet atyáitoknak adtam mindörökön örökké.
De ime ti a hazudság beszédeiben bizakodtok, melyek nem használnak nektek.
Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalimnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, kiket nem ismertek;
és azután eljöttök és megálltok előttem e házban, melyben segítségűl hivatott az én nevem, és ezt mondjátok: Megszabadúltunk, habár mind ez utálatosságot cselekedtük.
Vajjon tehát latrok barlangjává lett-e ez a ház, melyben segitségűl hivatott az én nevem, a ti szemeitek előtt? Én, én vagyok, én láttam, úgymond az Úr. [Máté 21,13.]
Menjetek az én helyemre, Silóba, hol nevemnek lakása volt eleinte, és lássátok, miket cselekedtem azzal, népem, Izrael gonoszsága miatt?
és most is, mivelhogy mind e dolgokat cselekedtétek, úgymond az Úr, és szólottam nektek, korán fölkelvén, szólottam, és nem hallgattátok, híttalak titeket, és nem feleltetek: [Péld. 1,24. Izai. 65,12.]
úgy cselekszem e házzal, melyben segítségűl hivatott az én nevem, és melyben reménységtek vagyon, és a helylyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem; [Kir. I. 4,2.10.]
és elvetlek titeket orczám elől, a mint elvetettem minden atyátokfiait, Efraim egész ivadékát.
Te azért ne imádkozzál e népért, és ne tégy érettök dicséretet és könyörgést, és ne állj ellenem; mert nem hallgatlak meg téged. [Jerem. 11,14. 14,11.]
Nem látod-e, mit cselekesznek ezek Júda városaiban és Jerusalem utczáin?
A fiak fát szednek, az atyák tüzet gyujtanak, és az asszonyok zsírral dagasztanak, hogy lepényeket csináljanak az ég királynéjának, és az idegen isteneknek áldozzanak, és engem haragra ingereljenek.
Vajjon, engem ingerelnek-e haragra? úgymond az Úr; nem önmagokat-e orczájok pirúlására?
Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime az én haragom és búsulásom fölgerjed e hely ellen az emberekre és barmokra, a tartomány fájára és a föld terményeire, fölgyulad és nem alszik el.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: A ti égő áldozataitokat tegyétek egyéb áldozataitokhoz, és egyétek meg azok húsát.
Mert nem szólottam én atyáitoknak, és nem adtam parancsot nekik az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, az égő és az egyéb áldozatok felől;
hanem ezt parancsoltam nekik, mondván: Hallgassátok az én szómat, és Istenetek leszek, és ti népem lesztek; és járjatok mindazon úton, melyet nektek parancsoltam, hogy jól legyen dolgotok.
És nem hallgattak, fülöket sem hajtották rá, hanem akaratjokon jártak és gonosz szivök hamisságában; de hátra is mentek, s nem előre
az napságtól, melyen kijöttek atyáik Egyiptom földéről, mind e napiglan. És elküldöttem hozzájok minden szolgáimat, a prófétákat, naponkint fölkelvén korán és elküldvén;
de nem hallgattak engem, fület sem hajtottak rám, hanem megkeményítették nyakokat, és még gonoszabbúl cselekedtek, mint atyáik. [Jerem. 16,12.]
Beszéld el bár nekik mindez igéket, és nem hallgatnak meg téged; híjjad őket, és nem felelnek neked.
Azért mondjad nekik: Ez azon nemzet, mely nem hallgatta az ő Ura Istene szavát, és nem vette föl a fegyelmet; elveszett a hit, és szájokból elvétetett.
Nyírd le hajadat, és vesd el, és sírj fennszóval; mert az Úr elvetette és elhagyta az ő haragja nemzetségét;
mert gonoszt cselekedtek Júda fiai az én szemeim előtt, úgymond az Úr. Botrányaikat azon házba helyezték, melyben segítségűl hivatott az én nevem, hogy megfertőztessék azt;
és fölépítették Tofet magas helyeit, mely Ennom fia völgyében vagyon, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzzel, miket nem parancsoltam, szivemben sem gondoltam.
Azért íme eljőnek a napok, úgymond az Úr, és nem mondatik az többé Tofetnek, sem Ennom fia völgyének: hanem ölés völgyének; és Tofetben fognak temetkezni, úgy hogy már hely sem leszen.
És e népnek holtteste eledelűl leszen az égi madaraknak és a földi vadaknak, és nem lesz, ki elűzze.
És megszűntetem Júda városaiban és Jerusalem utczáiban az öröm szavát és a vigaság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, mert elpusztúl a föld. [Ezek. 26,13.]
A sírok megfertőztetése. Bűnbánatlanság. A kaldeusok betörése. Az ország elpusztítatása. Jerusalem meghódítása.
Az időben, úgymond az Úr, kihányják Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait, és azok csontjait, kik Jerusalemben laktak, az ő sírjaikból;
és kiterítik azokat a napra, s a hold és az ég minden serege elé, melyeket szerettek, melyeknek szolgáltak, és melyek után jártak, melyeket kerestek és imádtak; nem szedetnek föl, és nem temettetnek el, ganéjjá lesznek a föld színén.
És inkább választják a halált, mint az életet mindazok, kik megmaradnak ez igen gonosz nemzetségből, mindazon helyeken, melyek elhagyattak, melyekre kivetettem őket, úgymond a seregek Ura.
És mondjad nekik: Vajjon a ki elesik, nem kel-e föl? és a ki elfordúlt, nem tér-e meg?
Miért fordúlt el tehát ez a nép Jerusalemben megátalkodott elfordúlással? A hazudsághoz ragaszkodnak, és nem akarnak megtérni.
Figyelmezek és hallgatok; de senki jót nem szól, senki bánatot nem tart bűnéről, mondván: Mit cselekedtem? Mindenki futásának eredt, mint a harczra rohanva menő ló.
A kánya az égen megismeri idejét, a gerlicze és fecske és gólya megtartják eljövetelök idejét; az én népem pedig nem ismeri meg az Úr itéletét.
Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk mi, s az Úr törvénye nálunk vagyon? Bizonyára hazudságot írt az írók hazug tolla.
Megszégyenűlnek a bölcsek, megréműlnek és megfogatnak; mert az Úr igéjét elvetették, és semmi bölcseség nincs bennök.
Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezeiket más örökösöknek; mert kicsinytől nagyig mindnyájan a fösvénységet követik, prófétától papig mindnyájan hazugok. [Izai. 56,11. Jerem. 6,13.]
És az én népem leányának romlását hazudsággal gyógyítják, mondván: Békeség, békeség! holott nincs békeség.
Szégyenleniök kellett volna, hogy utálatosságot cselekedtek; de ők épen nem szégyenlették a gyalázatot, és nem tudtak pirúlni; azért hullanak majd az elestek közé, és látogattatásuk idején összeroskadnak, úgymond az Úr.
Egybegyűjtve egybegyűjtöm őket, úgymond az Úr; nincs szőllő a tőkéken, és nincsenek fügék a fügefán; a levél is lehull, és a mit nekik adtam, attól is elesnek.
Mit ülünk? gyűljetek egybe, és menjünk az erős városba, és hallgassunk ott. Mert a mi Urunk Istenünk hallgatásra juttatott minket, és epevízzel itatott bennünket; mert vétkeztünk az Úr ellen. [Jerem. 9,15.]
Békeséget vártunk, és nem jő semmi jó; a gyógyúlás idejét, és ime a félelem! [Jer. 14,19.]
Dántól kezdve hallatszik az ő lovaik hortyogása, és harczi méneik nyerítésének hangjától megrendűl az egész föld; és eljőnek, és megemésztik a földet és a mi abban vagyon, a várost és annak lakóit.
Mert ime én basiliskus-kigyókat küldök rátok, melyek ellen nincs varázserő; és megmarnak titeket, úgymond az Úr.
Fájdalmamra fájdalom jő, szívem kesereg bennem.
Ime az én népem leányának kiáltó szava messze földről: Vajjon nincs többé Sionban az Úr, vagy az ő királya nincs benne? Miért ingerlettek tehát engem haragra faragott képeikkel és az idegen hiúságokkal?
Elmúlt az aratás, vége a nyárnak, és mi nem szabadúltunk meg.
Az én népem leányának romlása miatt levert vagyok, szomorkodom és iszonyat fog körűl engemet.
Nincs többé balzsam Gálaádban? vagy nincsen ott orvos? Miért nem gyógyúl be tehát az én népem leányának sebe?
A próféta siratja népe romlását, és hirdeti Isten itéleteit Júdára és a szomszéd népekre.
Ki ad az én fejemnek vizet és szemeimnek könyforrást, hogy sirassam éjjel és nappal az én népem leányának megöltjeit?
Ki visz engem a pusztába az útonjárók szállására, hogy elhagyjam népemet és eltávozzam tőlök? mert mindnyájan paráznák, gonosztevők gyülekezete.
Nyelvöket, mint a hazudságnak és nem az igazmondásnak íját, kinyujtják; megerősödtek a földön, mert gonoszról gonoszra mennek, és engem nem ismernek, úgymond az Úr.
Kiki őrizkedjék felebarátjától, és bizodalma semmi atyjafiában ne legyen; mert minden atyafi megejtésre ármánykodik, és minden barát csalárdságban jár.
És a férfiú csúfot tesz atyjafián, és nem szólanak igazságot, mert nyelvöket a hazudság szólására tanítják, azon fáradnak, hogy gonoszúl cselekedjenek.
A te lakásod az álnokságnak közepette vagyon, az álnokság miatt nem akarnak rólam tudni, úgymond az Úr.
Annakokáért ezeket mondja a seregek Ura: Ime én megolvasztom és megpróbálom őket; mert mit cselekedjem egyebet az én népem leányával?
Sebző nyil az ő nyelvök, álnokságot szól; szájából békeséget szól barátjával, és titkon cselt vet neki. [Zsolt. 27,3.]
Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem?
A hegyek fölött elkezdem a sírást és kesergést, és a puszta ékességei fölött a jajgatást, mert kiégnek, úgy hogy nem lesz ott átmenő ember, és nem hallják a birtokos szavát, az égi madártól a baromig minden elköltözött és eltávozott.
És Jerusalemet romhalmokká teszem, és sárkányok tanyájává, és Júda városait sivataggá teszem, úgy, hogy nem leszen lakója.
Kicsoda a bölcs férfiú, ki ezt értse? és kihez legyen az Úr szájának igéje, hogy azt hirdesse, miért vesz el a föld, és ég ki, mint a sivatag, úgy, hogy nem lesz, ki átmenjen rajta?
És mondá az Úr: Mivel elhagyták az én törvényemet, melyet nekik adtam, és nem hallgatták szómat, és nem jártak a szerint,
hanem elmentek szivök álnoksága után és Baalim után, mit atyáiktól tanultanak;
azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én e népet űrömmel étetem, és epevízzel itatom őket. [Jerem. 23,15.]
És elszélesztem őket a pogányok közé, kiket nem ismertek ők, sem atyáik; és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztetnek.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Gondoskodjatok, és híjatok sirató asszonyokat, hogy jőjenek elé, és küldjetek bölcs asszonyokért, hogy siessenek
hamar jőjenek, és kezdjék el érettünk a siratást; hogy szemeink könyeket hullassanak, és szemhéjaink vizekkel áradozzanak;
mert sírás szava hallatszik Sionból: Hogy elpusztúltunk! mely fölötte nagyon megszégyeníttettünk! mert el kellett hagynunk a földet, mert sátoraink széthányattak.
Halljátok tehát, asszonyok, az Úr igéjét, és vegyék be füleitek az ő szája beszédét; tanítsátok sírásra leányaitokat, és kiki szomszédnéját jajgatásra;
mert a halál feljött ablakainkon, bejött házainkba, hogy elragadja kivül a kisdedeket, az ifjakat az utczáról.
Szólj. Ezeket mondja az Úr: Elesik az ember holtteste, mint a ganéj a föld színén, és mint a széna a kaszás háta mögött, és nincs, ki fölszedje.
Ezeket mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék bölcseségében, és az erős ne dicsekedjék erősségében, és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában; [Kor. I. 1,31. Kor. II. 10,17.]
hanem abban dicsekedjék, a ki dicsekszik, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot cselekszem és itéletet és igazságot a földön; mert ezek tetszenek nekem, úgymond az Úr.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és meglátogatom mindazt, kinek körűlmetélt előbőre vagyon,
Egyiptomot és Júdát és Édomot, Ammon fiait és Moábot, és mindazokat, kiknek lenyirt üstökük vagyon, kik a pusztában laknak; mert minden nemzet körűlmetéletlen testű, de Izraelnek egész háza körűlmetéletlen szívű.
Intelem a bálványozás elhagyására. A zsidók büntetése. Siraloménekök.
Halljátok az igét, melyet az Úr szólott felőletek, Izrael háza!
Ezeket mondja az Úr: A pogányok utait el ne tanúljátok, és az ég jeleitől ne féljetek, melyektől a pogányok félnek.
Mert a népek törvényei hiábavalók; az erdőből fát vág a mester keze, művet alkot színlő-bárddal.
Ezüsttel és aranynyal fölékesíti azt, szegekkel és verőkkel összefoglalja, hogy szét ne hulljon.
Elkészűlve áll az, mint a pálmafa, és nem beszél; hordoztatva elvitetik, mert nem járhat. Tehát ne féljetek azoktól, mert sem roszat, sem jót nem cselekedhetnek.
Nincs hasonló hozzád, Uram! nagy vagy te, és nagy a te neved az erősség által. [Mik. 7,18.]
Ki ne félne téged, oh nemzetek királya! mert tied a dicsőség; a népek minden bölcsei között, és azok minden országában senki sincs hozzád hasonló. [Jel. 15,4.]
Azok eszteleneknek és balgáknak mutatkoznak egyetemben; mert hiábavalóságuk bizonysága a fa.
Ezüst lemez hozatik Tarzisból, és arany Ofázból; a mester megalakítja és a rézmíves keze; kék és bíborszín azok öltözete, s mindez a mesternek műve.
Az Úr pedig igaz Isten, ő az élő Isten és örökkévaló király; az ő haragja előtt megrendül a föld, és a népek nem viselhetik el az ő fenyegetését.
Igy szóljatok tehát nekik: Azon istenek, kik az egeket és földet nem alkották, elvesznek a földről és az ég alatt valók közől.
Az, ki a földet erejével alkotta, elkészíté a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjeszté az egeket. [Móz. I. 1,1. Jerem. 51,15.]
Az ő szavára a vizek sokasága egybegyűl az égben, és a ködöket fölemeli a föld határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból. [Jerem. 51,16.]
Bolonddá lesz minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával; mert csalárdság a mit öntött, és lélek nincs azokban.
Hiábavalók és nevetségre méltó készítmények; látogatásuk idején elvesznek.
Nem hasonló ezekhez Jákob része; mert ő az, ki mindent alkotott, és Izrael az ő örökségének törzsöke; seregek Ura az ő neve.
Gyűjtsd össze a földről szégyenségedet, ki a megszállott helyen lakol.
Mert ezeket mondja az Úr: Ime én messzevetem a föld lakóit ez úttal, és beszorítom őket úgy, hogy megtaláltassanak.
Jaj nekem romlásom miatt, fölötte gonosz rajtam a csapás! Én pedig mondám: Épen ez az én fájdalmam, és elviselem azt.
Sátorom elpusztíttatott, minden köteleim elszakadoztak; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek; nincs, ki felvonja többé sátoromat, és kifeszítse bőrtakaróimat.
Mert bolondúl cselekedtek a pásztorok, és az Urat nem keresték; azért nem vették észre, és minden nyájok elszéledett.
A hír szózata íme jő, és nagy indúlás éjszak földén, hogy Júda városait pusztasággá tegye, és sárkányok lakhelyévé.
Tudom, Uram! hogy nem az emberé az ő útja, sem a férfiúé, hogy járjon és irányozza lépéseit.
Fenyíts meg engem, Uram! de kegyességedben, és nem haragodban, netalán semmivé tégy engem. [Zsolt. 6,2.]
Öntsd ki búsulásodat a népekre, kik nem ismernek téged, és a tartományokra, melyek a te nevedet nem híják segítségűl; mert megették Jákobot, elnyelték és fölemésztették őt, és dicsőségét tönkre tették. [Zsolt. 78,6.]
Az Isten szövetsége. A zsidók frigyszegése és büntetése. Jeremiás életveszélye.
Az íge, mely az Úrtól Jeremiáshoz lett, mondván:
Halljátok e szövetség igéit, és szóljatok Júda férfiainak és Jerusalem lakóinak.
És mondd nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Átkozott férfiú, ki e szövetség igéjét nem hallgatja,
melyet atyáitoknak parancsoltam az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemenczéből, mondván: Hallgassátok az én szómat, és cselekedjétek meg mind a miket parancsolok nektek, és ti népemmé lesztek, és én Istenetek leszek;
hogy megerősítsem az esküt, melylyel megesküdtem, hogy nekik tejjel és mézzel folyó földet adjak, a mint most vagyon. És felelék, és mondám: Amen, Uram!
És mondá az Úr nekem: Kiáltsad mind ez igéket Júda városaiban és Jerusalem utczáin, mondván: Hallgassátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat;
mert kérve kértem atyáitokat az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, mind e napig; idején fölkelve, igen kértem és mondottam: Hallgassátok az én szómat.
És nem hallgatták, fülöket sem hajtották rá; hanem elmentek, kiki az ő gonosz szivének hamissága után; és rájok hoztam e szövetség minden igéit, mely iránt parancsoltam, hogy cselekedjék, és nem cselekedték.
És mondá az Úr nekem: Pártütés találtatik Júda férfiai között és Jerusalem lakói között.
Visszatérnek atyáik elébbi gonoszságaira, kik az én igéimet hallani nem akarták; mert ezek is idegen istenek után indúlnak, hogy azoknak szolgáljanak; Izrael háza és Júda háza fölbontották szövetségemet, melyet atyáikkal kötöttem vala.
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én rájok veszedelmeket hozok, melyekből ki nem mehetnek; és kiáltani fognak énhozzám, de nem hallgatom meg őket.
És elmennek Júda városai és Jerusalem lakói, és kiáltanak az istenekhez, kiknek áldoznak, de nem szabadítják meg őket nyomoruságuk idején.
Mert városaid száma szerint valának isteneid, Júda! és Jerusalem utczáinak száma szerint raktad a szégyenség oltárait, oltárokat áldozásra Baalimnak. [Jerem. 2,28.]
Te azért ne imádkozzál e népért, és ne tégy érettök dicséretet és könyörgést, mert nem hallgatom meg az időben, mikor hozzám kiáltanak, az ő nyomoruságuk idején. [Jerem. 7,16. 14,11.]
Mi dolog az, hogy az én kedveltem házamban oly sok vétket cselekszik? Vajjon a szentelt hús elveszi-e rólad gonoszságaidat, melyekben dicsekedtél?
Termő, szép, gyümölcsöző, ékes olajfának mondta az Úr nevedet: de az ő beszéde szavára nagy tűz gyulad föl abban, és megégnek csemetéi.
Mert a seregek Ura, ki téged ültetett, veszedelmet végzett ellened, Izrael házának és Júda házának gonoszságai miatt, melyeket önmagoknak cselekedtek az én ingerlésemre, áldozván Baalimnak.
Te, Uram, kijelentetted nekem, és tudom, akkor megmutattad nekem az ő törekvésöket.
És én, mint a szelíd bárány, mely megölésre vitetik, nem tudtam, hogy tanácskoztak ellenem, mondván: Tegyünk fát az ő kenyerébe, és gyomláljuk ki őt az élők földéről, és neve ne legyen többé emlékezetben.
Te pedig, seregek Ura! ki igazán itélsz, és vizsgálod a veséket és szíveket, hagyd látnom rajtok boszúállásodat; mert neked jelentettem ki ügyemet. [Jerem. 17,10. 20,12.]
Azért ezeket mondja az Úr az anatóti férfiaknak, kik életedre törnek, és azt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, és nem halsz meg kezeink által.
Azért ezeket mondja a seregek Ura: Ime én meglátogatom őket; az ifjak elesnek fegyver által, fiaik és leányaik éhen halnak meg.
És senki sem marad meg közőlük, mert veszedelmet hozok az anatóti férfiakra, látogattatásuk esztendejét.
Panasz az istentelenek szerencséje miatt. A próféta további szenvedései. Büntetés Júda és a közelfekvő népek fölött. Ennek ismétlése.
Igaz vagy te, Uram! ha már veled vetekedem; hanem szinte az igaz iránt szólok veled: Miért szerencsés az istentelenek útja, s vannak jól mindnyájan, kik vétkeznek és gonoszúl cselekszenek? [Habak. 1,13.]
Elülteted őket és meggyökereznek; felnövekednek és gyümölcsöznek; közel vagy szájokhoz, de távol veséjöktől.
És te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megpróbáltad szivemet irántad. Gyüjtsd össze őket, mint az áldozatra való nyájat, és készítsd el őket a megölés napjára.
Meddig gyászoljon a föld, és száradjon ki a tartomány minden füve, a benne lakók gonoszsága miatt? megemésztetik a barom és madár, mert azt mondják: Nem látja a mi utolsó dolgainkat.
Ha már a gyalogokkal futván, elfáradtál, hogyan versenyezhetsz majd a lovasokkal? ha a békeséges földön biztosságban vagy, mitevő leszesz a Jordán kevélységében?
Mert atyádfiai is és atyád háza, ezek is ellened harczolnak, és tele torokkal kiáltanak utánad; ne higy nekik, ha jól szólanak is veled.
Elhagyom házamat, lemondok örökségemről, az én szeretett lelkemet is ellenségei kezébe adom.
Olyan lett nekem örökségem, mint az oroszlán az erdőben; ellenem emelte szavát, azért gyűlölöm azt.
Vajjon tarka madár-e nekem örökségem? vajjon egészen festett madár-e? Jőjetek elé, gyűljetek egybe, föld minden vadai! siessetek az elnyelésre.
A pásztorok sokan pusztítják szőllőmet, eltiporják osztályrészemet, az én kivánatos örökségemet kietlen pusztasággá teszik.
Szétdúlják azt, úgy hogy sírni fog fölöttem; pusztúlással elpusztúl az egész föld, mert senki sincs, ki szivébe szálljon.
A sivatag minden útján jőnek a pusztítók, mert az Úr fegyvere megemészti a földet végtőlvégig; nem lesz békesége semmi testnek.
Búzát vetnek, és tövist aratnak; nyertek örökséget, de nem használ nekik; megszégyenűltök terményeitek fölött az Úr búsulásának haragja miatt.
Ezeket mondja az Úr mind az én gonosz szomszédaim ellen, kik azon örökséghez nyúlnak, melyet elosztottam népemnek, Izraelnek: Ime én kiragadom őket földükből, és Júda házát kiragadom közőlük.
És miután kiragadom őket, hozzájok fordúlok, és megkönyörűlök rajtok, és viszszahozom őket, kitkit saját örökségébe, kitkit az ő földére.
És leszen: ha okúlván megtanúlják az én népem útait úgy, hogy az én nevemre esküdjenek: él az Úr! a mint népemet Baalra tanították esküdni, föl fognak épűlni népem között.
De hogyha nem hallgatnak meg: kiírtva kiírtom és elvesztem azt a nemzetet, úgymond az Úr.
A fogság megjövendöltetik. Intelem bűnbánatra.
Ezeket mondja az Úr nekem: Eredj, és szerezz magadnak len-övet, és övezd ágyékaidra, és vízbe ne vidd azt.
És övet szerzettem az Úr igéje szerint, és ágyékaim körűl övezém.
És lőn az Úr beszéde hozzám másodszor, mondván:
Vedd elé az övet, melyet szerzettél, mely ágyékaid körűl vagyon, és fölkelvén, menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékába.
És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nekem az Úr.
És lőn sok nap után, mondá az Úr nekem: Kelj föl, menj az Eufrateshez, és vedd föl onnét az övet, melyről parancsoltam neked, hogy ott azt elrejtsed.
És elmenék az Eufrateshez, és kiásám és kivevém az övet azon helyről, hol azt elrejtettem vala; és íme az öv meg volt rothadva úgy, hogy haszonvehetlenné lett.
És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
Ezeket mondja az Úr: Igy rothasztom meg Júda kevélységét és Jerusalem nagy kevélységét;
ezt az igen gonosz népet, kik nem akarják hallani igéimet, és szivök gonoszságában járnak, és idegen istenek után indúlnak, hogy azoknak szolgáljanak és azokat imádják; – és lesznek, mint ez az öv, mely haszonvehetlen.
Mert valamint az ember ágyékához foglalja az övet, úgy foglaltam hozzám Izrael egész házát és Júda egész házát, úgymond az Úr, hogy népemmé legyenek az én nevemre és dicséretemre és dicsőségemre; de nem hallgattak rám.
Mondd azért nekik e beszédet: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Minden korsó borral töltetik meg. És majd mondják neked: Nem tudjuk-e, hogy minden korsó borral töltetik meg?
És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: Ime én megtöltöm e föld minden lakóját, a királyokat, kik Dávid nemzetségéből az ő királyi székén ülnek, s a papokat és prófétákat, és Jerusalem minden lakóit részegséggel;
és elszélesztem őket, kitkit atyjafiától, és hasonlóképen az atyákat fiaiktól, úgymond az Úr; nem kimélek, és nem engedek, és nem könyörűlök, hogy el ne veszítsem őket.
Halljátok tehát és vegyétek füleitekbe; föl ne fuvalkodjatok, mert az Úr szólott.
Adjatok a ti Uratoknak Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik, és mielőtt megütköznek lábaitok a homályos hegyeken; várni fogjátok a világosságot, de ő azt halál árnyékává és sötétséggé teszi.
Hogyha ezt nem hallgatjátok, rejtekben sírni fog az én lelkem a kevélység fölött, sírván sír, és könyezik majd szemem, mert elfogatik az Úr nyája. [Siralm. 1,2.]
Mondd meg a királynak és az uralkodó asszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek a földre, mert leesett fejetekről dicsőségtek koronája.
Dél felől a városok bezárattak, és nincs, ki megnyissa, elvitetett az egész Júda teljes elköltözéssel.
Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok, kik éjszakról jöttök; hol van a nyáj, mely neked adatott, a te jeles jószágod?
Mit fogsz mondani, mikor majd meglátogat téged? Te tanítottad őket magad ellen, és saját fejedre oktattad; vajjon nem környeznek-e meg téged a fájdalmak, mint a szülőasszonyt?
És ha azt mondod szívedben: Miért jöttek énrám ezek? A te gonoszságod sokasága miatt felfödöztetik szemérmed, megfertőztetnek talpaid. [Jerem. 30,14.]
Ha elváltoztathatja bőrét a szerecsen, vagy tarkaságát a párducz: ti is jót cselekedhettek, kik rosszat tanúltatok.
És szétszórom őket, mint a pozdorját, mely a széltől ide s tova hányatik a pusztában.
Ez a te sorsod és az általam neked mért osztályrész, úgymond az Úr; mert elfeledkeztél rólam, és a hazudságban bíztál.
Azért én is megmeztelenítem ágyékaidat orczád előtt, és meglátszik gyalázatod;
mert láttam házzaságtöréseidet és nyerítésedet, paráznaságod bűnét, utálatosságaidat a halmokon, a mezőben. Jaj neked, Jerusalem! leendesz-e még tiszta s hozzám hiv? és mikor?
Szárazság és éhség Júdában. Jeremiás könyörgése. Menti a népet, melyet bűnbánatosan imádkoztat.
Az Úr igéje, mely Jeremiáshoz lett a szárazság felől.
Sír Judea, és kapui leomlanak és homályba borúlnak a földön, és fölhat Jerusalem kiáltása.
A nagyok elküldik alattvalóikat a vízre, elmennek meríteni, nem találnak vizet, visszahozzák üresen edényeiket; megszégyenűlve és leveretve befödik fejeiket. [Kir. II. 15,30.]
A föld pusztasága miatt, mivelhogy nem jön eső a földre, megszégyenűlnek a szántóvető emberek, s befödik fejeiket.
Mert még a szarvas is elhagyja, a mit ellett, mert nincsen fű.
És a vadszamarak a kősziklákon állanak, szíjják a szelet, mint a sárkányok, s elbágyadnak szemeik, mert nincsen fű.
Ha gonoszságaink ellenünk szólanak, Uram! cselekedjél a te nevedért; mert nagy a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk.
Izrael reménysége, az ő szabadítója a nyomoruság idején! miért akarsz lenni, mint jövevény az országban, és mint útonjáró, ki csak szállásra tér be?
Miért akarsz lenni, mint a bujdosó férfiú, mint a hős, ki nem segíthet? Holott te, Uram, közöttünk vagy, és a te neved segítségűl hivatott miránk; ne hagyj el minket.
Ezeket mondja az Úr e népnek, mely szeret futosni, és nem nyugszik, és az Úrnak nem is tetszik: Most megemlékezik gonoszságaikról, és meglátogatja bűneiket.
És mondá az Úr nekem: Ne könyörögj e népért az ő javára. [Jerem. 7,16. 11,14.]
Mikor böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésöket, és ha áldoznak, égő és egyéb áldozatokat, nem fogadom el azokat; hanem fegyverrel, éhséggel és mirígyhalállal emésztem meg őket.
És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! A próféták azt mondják nekik: Nem láttok fegyvert, és éhség nem lesz közöttetek, hanem igaz békeséget ad nektek e helyen. [Jerem. 5,12.]
És mondá az Úr nekem: Hamisan jövendölnek a próféták az én nevemben; én nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nekik, és nem szólottam velek; hazug látomást és jóslatot, álnokságot és szivök csalárdságát jövendölik nektek.
Azért ezeket mondja az Úr a prófétákról, kik az én nevemben prófétálnak, bár őket én nem küldöttem, s kik ezt mondják: Fegyver és éhség nem lesz ezen a földön: „Fegyverrel és éhséggel emésztetnek meg azok a próféták.“
És a népek, kiknek prófétálnak, elterülnek Jerusalem utczáin és éhség és fegyver miatt, és nem lesz ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert rájok öntöm ki gonoszságukat.
És mondd nekik ez igét is: Könyeznek szemeim éjjel nappal, és nem szűnnek meg; mert nagy romlással rontatott meg az én népem szűz leánya, fölötte gonosz csapással. [Siralm. 1,16. 2,18.]
Ha kimegyek a mezőkre, ime a fegyver által megöltek! és ha a városba megyek, ime az éhség miatt elbágyadtak! A próféta és a pap is azon földre mennek, melyet nem ismernek.
Vajjon elhárítván elvetetted-e Júdát? vagy Siont úgy megutálta lelked? miért versz meg minket annyira, hogy semmi gyógyúlás ne legyen? Vártuk a békeséget, és nem jő semmi jó; a gyógyúlás idejét, és ime a rettegés! [Jerem. 8,15.]
Megismerjük, Uram, istentelenségeinket, atyáink gonoszságait, mert vétkeztünk ellened.
Ne adj minket gyalázatra a te nevedért, és dicsőséges királyi székeden ne tégy szégyent; emlékezzél meg, és ne bontsd föl szövetségedet velünk.
Vajjon vannak-e a pogányok bálványai között, kik esőt adjanak? Nem te vagy-e a mi Urunk Istenünk, a kit várunk? mert te alkottad mindezeket.
A meghallgatás megtagadtatik. A próféta panasza. Isten panasza. Isten megerősíti őt.
És mondá az Úr nekem: Ha Mózes és Sámuel állana is előttem, nincs lelkem e néphez; űzd el őket színem elől, menjenek.
Hogyha azt mondják neked: Hova menjünk? mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: A ki halálra, halálra; a ki fegyverre, fegyverre; a ki éhségre, éhségre; és a ki fogságra, fogságra. [Zak. 11,9.]
És meglátogatom őket négyfélével, úgymond az Úr: Fegyverrel a megölésre, ebekkel az elszaggatásra, égi madarakkal és földi vadakkal a megemésztésre és szétszórásra.
És a föld minden országainak haragjába ejtem őket Manasszesért, Ezekiásnak, Júda királyának fiáért, mindazok miatt, miket Jerusalemben cselekedett. [Kir. IV. 21,10–16. 23,26.]
Mert ki könyörűl rajtad, Jerusalem! vagy ki bánkódik éretted? vagy ki megyen könyörögni a te békeségedért?
Te elhagytál engem, úgymond az Úr, hátra tértél; azért kinyujtom rád az én kezemet, és megöllek téged; elfáradtam a könyörgésben.
És széthányom őket szórólapáttal a föld kapuiban. Megöltem és elvesztettem az én népemet, és még sem tértek meg utaikról.
Özvegyeik sokasággal meghaladták a tenger fövenyét; rá eresztém az ifjúság anyjára a pusztítót délben, a városokra hirtelen réműlést bocsátottam.
Erőtlen lett a ki hetet szült, elfogyott lélekzete; leszállott neki a nap, mikor még nappal volt, megszégyenűlt és megpirúlt. És maradványait kardra hányom az ő ellenségei színe előtt, úgymond az Úr. [Kir. I. 2,5. Ámosz 8,9.]
Jaj nekem, anyám! miért szültél engem, versengés férfiát, visszavonás férfiát az egész földön? Uzsorára nem adtam, nem is vettem senkitől, mégis mindnyájan szidalmaznak engem.
Az Úr mondja: Valóban, a mid még hátra vagyon, jól leszen; eléd jövök a gyötrelem idején, és a háborúság idején az ellenség ellen.
Vajjon a vas egyesűl-e az éjszaki vassal, és a réz?
A te gazdagságodat és kincseidet ragadományúl vetem ingyen minden bűnödért és minden határodban.
És ellenségeidet oly földről hozom elé, melyet nem ismersz; mert a tűz meggyúladott haragomban, és égni fog rajtatok.
Te tudod, Uram! emlékezzél meg rólam, és tekints rám, és oltalmazz engem azoktól, kik üldöznek; ne légy hosszantűrő fölsegítésemben; tudjad, hogy gyalázatot szenvedek miattad.
Megtaláltam beszédeidet, és eledelemmé lettek azok, és a te igéd örömemre lett nekem és szivem vígaságára, mert a te nevedről hivattam, seregek Ura Istene!
Nem ültem a csúfolók gyülekezetében, és dicsekedtem a te kezed színe előtt; egyedűl ültem, mert fenyegetéssel betöltöttél engem. [Zsolt. 1,1. 25,4.]
Miért lett az én fájdalmam folytonos, és sérelmem oly kétségbeejtő, hogy nem akar meggyógyúlni? Olyanná lett nekem, mint az állhatatlan vizek hazudsága. [Jerem. 30,15.]
Azért ezeket mondja az Úr: Ha megtérsz, megtérítelek, és állandóvá teszlek színem előtt; és ha megválasztod a becsest az alávalótól, mint az én szám, olyan leszesz; ők térnek tehozzád, és nem te térsz hozzájok.
És e népnek erős rézfalúl adlak téged; hadakozni fognak ellened, de nem győznek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és kimentselek téged, úgymond az Úr.
És megszabadítlak téged a leggonoszabbak kezéből, és kimentlek téged az erősek kezéből.
A hamar bekövetkező fogság. A zsidók megszabadúlása. Nabukodonozor kétszeres megrohanása. A pogányok megtérése.
És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
Ne végy feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid e helyen;
mert ezeket mondja az Úr a fiakról és leányokról, kiket e helyen nemzenek, és anyáikról, kik szülik őket, és atyáikról, kiknek ivadékából születnek e földön:
Halálos betegségekben halnak meg, nem sirattatnak és nem temettetnek el, ganéjjá lesznek a föld szinén; fegyverrel és éhséggel emésztetnek meg, és holttestök az égi madarak és földi vadak eledeléűl leszen. [Jerem. 14,16.]
Mert ezeket mondja az Úr: Ne menj a gyászlakoma házába, és ne menj siratásra és ne vigasztald őket; mert elvettem e néptől az én békeségemet, úgymond az Úr, az irgalmasságot és könyörűletet.
És meghalnak a nagyok és kicsinyek e földön, nem fognak eltemettetni sem sirattatni; nem lesz, ki tépelődjék és megnyírja magát miattok.
És nem szegnek közöttük a sírónak kenyeret, vígasztalásúl a halottért, és nem adnak nekik egy pohár italt, vigasztalásúl atyjokért és anyjokért.
És a lakmározás házába se menj, hogy leülj velök enni inni;
mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én elveszem e helyről szemeitek előtt és napjaitokban az öröm szavát és a vigaság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát.
És mikor kihirdeted e népnek mind ez igéket, és mondják neked: Miért mondotta az Úr felőlünk mind e nagy roszat? micsoda a mi gonoszságunk, és micsoda a mi vétkünk, melylyel vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen? [Jerem. 5,19.]
mondd nekik: Mert elhagytak engem atyáitok, úgymond az Úr, és idegen istenek után indúltak, és szolgáltak azoknak és imádták őket, és engem elhagytak, és törvényemet nem őrizték.
Ti pedig még gonoszabbúl cselekedtetek, mint atyáitok; mert ime kiki az ő gonosz szíve hamissága után jár, hogy engem ne hallgasson.
Azért vetlek ki titeket e földről, oly földre, melyet nem ismertek, még atyáitok sem; és szolgáltok ott idegen isteneknek éjjel nappal, kik nektek nem adnak nyugodalmat.
Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és nem mondják többé: Él az Úr! ki Izrael fiait kihozta Egyiptom földéről;
hanem: Él az Úr! ki Izrael fiait kihozta az éjszaki földről, és minden egyéb földről, melyekre kivetettem őket; mert visszahozom őket saját földükre, melyet atyáiknak adtam.
Ime én sok halászt küldök, úgymond az Úr, és kihalászszák őket; és ezek után sok vadászt küldök nekik, és kivadászszák őket minden hegyről és minden halomról és a kősziklák barlangjaiból.
Mert az én szemeim minden ő útjokon, nincsenek elrejtve színem előtt, és nincs eltitkolva gonoszságuk az én szemeim előtt.
És előbb megfizetek kétszeresen az ő gonoszságaikért és bűneikért; mert megfertőztették földemet a bálványaiknak áldozott hullákkal, és utálatosságaikkal töltötték be örökségemet.
Uram! én erősségem és szilárdságom és oltalmam a háborúság napján! Tehozzád jőnek a népek a föld végső határairól, és mondják: Bizonyára hazudságot bírtak atyáink, hiúságot, mely nem használt nekik.
Vajjon csinálhat-e magának az ember isteneket? azok nem istenek.
Azért íme én megmutatom nekik ezúttal, megmutatom nekik az én kezemet és erőmet, és megtudják, hogy Úr az én nevem.
A zsidók bálványozása és hiú bizodalma okai szerencsétlenségöknek. A próféta könyörgése. A szombat megszentségtelenitése.
Júda bűne fölíratott vastollal, gyémánt tűvel, az ő szivök táblájára íratott, és oltáraik szarvaira.
Mivel fiaik ismét megemlékeznek oltáraikról és berkeikről és a zöldellő fákról a magas hegyeken,
áldozván a mezőben; azért erősségedet és minden kincsedet és a te magas helyeidet ragadományra adom bűneid miatt minden határodban.
És egyedűl fogsz hagyatni örökséged nélkül, melyet neked adtam, és szolgáltatok veled ellenségeidnek oly földön, melyet nem ismersz, mert meggyujtottad a tüzet haragomban, mely égni fog mindörökké.
Ezeket mondja az Úr: Átkozott ember, ki emberben bízik, és a testet teszi karjává, s kinek szíve az Úrtól eltávozik. [Izai. 30,2. 31,1. Jerem. 48,7.]
Mert leszen, mint a gyalogfenyő-csemete a pusztában, és nem látja a jót, mikor jő; hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatlan földön. [Jerem. 48,6.]
Áldott ember, ki az Úrban bízik, és kinek bizalma az Úr.
Leszen ő, mint a víz mellé ültetett fa, mely nedvességre ereszti gyökereit; és nem fél, midőn eljő a hőség, és levele zöldelleni fog, és szárazság idején nem lesz aggodalma, és soha nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. [Zsolt. 1,3.]
Csalárd a szív mindenek fölött és átvizsgálhatlan; ki ismeri azt?
Én, az Úr vagyok az, ki a szivet vizsgálom, és a veséket megpróbálom; ki megfizetek mindenkinek az ő útja szerint, és az ő törekvéseinek gyümölcse szerint. [Jel. 2,23.]
A fogolymadár kikölti a miket nem tojt: úgy a ki gazdagságot szerez, de nem igazsággal, napjai felén elhagyja azt, és utóljára esztelennek tartatik.
A magasság dicsőséges királyszéke kezdettől a mi szentélyünk helye.
Uram, Izrael reménysége! mindazok, kik téged elhagynak, megszégyenűlnek; a tőled eltávozók a porba iratnak, mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat.
Gyógyíts meg engem, Uram! és meggyógyúlok; szabadíts meg engem, és megszabadúlok; mert te vagy az én dicséretem.
Ime ők mondják nekem: Hol az Úr igéje? jőjön el.
És én nem ingadoztam, téged, pásztoromat követvén; és az ember napját nem kivántam, te tudod. A mi kijött ajakimból, igaz volt a te színed előtt.
Ne légy nekem félelmemre, te, én reménységem a nyomorúság napján!
Szégyenűljenek meg, kik engem üldöznek, és ne szégyenűljek én; féljenek ők, és ne féljek én; hozd rájok a nyomorúság napját, és kétszeres romlással rontsd meg őket.
Ezeket mondja az Úr nekem: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, melyen királyai bemennek és kijőnek, és Jerusalem minden kapujában,
és mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, s egész Júda és Jerusalem minden lakói, kik bejártok e kapukon!
Ezeket mondja az Úr: Őrizzétek lelkeiteket, és szombatnapon ne hordozzatok terheket, és ne vigyetek be Jerusalem kapuin.
És ne vigyetek ki terheket házaitokból szombatnapon, és semmi munkát se tegyetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, a mint megparancsoltam atyáitoknak.
És nem hallgatták, fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak engem, és ne vegyék föl a fegyelmet.
És leszen: Ha engem hallgattok, úgymond az Úr, hogy terheket ne vigyetek be e város kapuin szombatnapon, és ha megszentelitek a szombatnapot, hogy ne tegyetek azon semmi munkát:
e város kapuin királyok és fejedelmek mennek be, Dávid királyi székén ülők, szekereken és lovakon ülők, ezek és fejedelmeik, Júda férfiai és Jerusalem lakói; és e várost lakni fogják mindörökké.
És eljőnek Júda városaiból és Jerusalem környékéből, Benjamin földéről és a síkságról, a hegyes vidékekről és dél felől, hozván égő, véres és eledel-áldozatot és tömjént, és áldozatot vivén az Úr házába.
Ha pedig nem hallgattok engem, hogy megszenteljétek a szombatnapot, és hogy ne hordjatok terhet, és ne vigyetek be Jerusalem kapuin szombatnapon: tüzet gyujtok az ő kapuiban, mely megemészti Jerusalem házait, és nem fog eloltatni.
A fazekas és edénye. A zsidók nyakassága. A próféta könyörgése.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:
Kelj föl, és menj le a fazekas házába; és ott meghallod az én igéimet.
És lemenék a fazekas házába, és ime ő edényt csinál vala a korongon.
És széttört az edény, melyet agyagból csinált kezeivel; és fogván, más edényt csinála abból, a mint tetszett az ő szemeinek készíteni.
És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
Vajjon mint e fazekas, nem cselekedhetem-e én veletek? Izrael háza! úgymond az Úr. Ime mint az agyag a fazekas kezében, úgy ti az én kezemben, Izrael háza! [Izai. 45,9. Rom. 9,20.]
Hirtelen szólok nemzet és ország ellen, hogy kiirtom és lerontom és elveszítem azt; [Jerem. 1,10.]
de ha az a nemzet bűnbánatot tart gonoszságáról, mely miatt ellene szólottam: én is megbánom a gonoszt, melyet szándékom volt vele cselekedni.
És hirtelen szólok nemzet és ország felől, hogy fölépítem és betelepítem azt;
de ha az gonoszt cselekszik az én szemeim előtt, úgy hogy nem hallgatja az én szómat: megbánom a jót, melyet vele tenni igértem.
Most tehát szólj Júda férfiainak és Jerusalem lakóinak, mondván: Ezeket mondja az Úr: Ime én veszedelmet készítek ellenetek, és végzést gondolok ellenetek; térjen meg kiki az ő gonosz útjáról, és igazúljatok meg utaitokban és törekvéseitekben. [Kir. IV. 17,13. Jerem. 25,5. 35,15. Jónás 3,8.]
Kik mondának: Mind hiába! mert mi gondolataink után indúlunk, és mindenikünk gonosz szíve hamissága szerint cselekszik.
Azért ezeket mondja az Úr: Kérdezzétek meg a pogányokat, ki hallott oly iszonyúságokat, minőket fölöttébb cselekedett a szűz Izrael?
Vajjon elfogy-e a kősziklás földről a Libanon hava? vagy elapaszthatók-e a fakadó és lefolyó hideg vizek?
De az én népem elfeledkezett rólam; hiába áldoznak, és botorkálnak utaikon, a régi ösvényeken, úgy járván azokon, mint járatlan úton,
hogy földük pusztasággá és örök csúfsággá legyen; minden, a ki átmegy azon, elálmélkodik, és csóválni fogja fejét. [Jer. 19,8. 49,13. 50,13.]
Mint az égető szél, elszélesztem őket az ellenség előtt; hátamat és nem orczámat mutatom nekik végveszedelmök napján.
De ők azt mondák: Jertek és gondoljunk Jeremiás ellen tervet; mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától; jertek, verjük meg őt nyelvvel, és ne figyelmezzünk semmi beszédeire.
Figyelmezz rám, Uram! és halljad az én ellenkezőim szavát.
Vajjon a jóért roszszal kell-e fizetni, hogy vermet ásnak lelkemnek? Emlékezzél meg, mikép színed előtt állottam, hogy jót szóljak érettök, és róluk elfordítsam haragodat.
Azért juttasd éhségre fiaikat, és vidd őket fegyver kezébe; legyenek feleségeik magzatok nélkül és özvegyek, férjeik halállal megöletvén, és ifjaik veressenek át fegyverrel a csatában.
Kiáltás hallassék házaikból; mert hirtelen rájok hozod a tolvajt, mivel vermet ástak, hogy megfogjanak engem, és tőröket rejtettek el lábaimnak.
Te pedig, Uram, tudod minden törekvésöket halálomra ellenem; ne kegyelmezz gonoszságuknak, és vétkök ne töröltessék el színed elől; roskadjanak le szemeid előtt, a te haragod idején büntesd meg őket.
Jerusalem földúlatása megjövendöltetik egy jelvény és beszéd által.
Ezeket mondja az Úr: Eredj, és végy agyagból csinált korsót a fazekastól nehánynyal a nép vénei és a papok vénei közől;
és menj ki Ennom fia völgyébe, mely a cserepes kapu bejárása mellett vagyon, és hirdesd ott az igéket, melyeket én neked szólok.
És mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jerusalem lakói! Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én oly nyomorúságot hozok e helyre, hogy a ki azt hallja, fülei megcsendűlnek bele;
azért, hogy elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, kiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és elárasztották e helyet ártatlanok vérével. [Zsolt. 105,36.37.]
És magas helyeket építettek Baalimnak, hogy fiaikat tűzzel égessék meg égő áldozatúl Baalimnak, a mit nem parancsoltam és nem mondottam, s mi eszembe sem jutott.
Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és e hely nem hivatik többé Tofetnek és Ennom fia völgyének, hanem ölés völgyének.
És megsemmisítem Júda és Jerusalem tanácsát e helyen, és elvesztem őket fegyverrel az ő ellenségeik színe előtt, és a lelkeiket keresők keze által; és holttesteiket eledelűl adom az égi madaraknak és földi vadaknak.
És e várost iszonyodásra és csúfságra teszem; mind a ki átmegyen rajta, elálmélkodik és süvölt minden ő csapásain. [Jerem. 18,16. 49,17. 50,13.]
És megétetem velök fiaik húsát és leányaik húsát; és kiki barátja húsát fogja enni a megszálláskor és a nyomorúságban, melybe rekesztik őket ellenségeik és kik az ő lelkeiket keresik.
És törd össze a korsót a férfiak szemei előtt, kik veled mennek,
és mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura: Igy töröm össze e népet és e várost, a mint összetörik a fazekas edényét, melyet többé nem lehet megcsinálni; és Tofetben fognak temetkezni, mivel nincs más hely temetkezésre.
Igy cselekszem e helylyel, úgymond az Úr, és az ő lakóival; s olyanná teszem e várost, mint Tofetet.
És lesznek Jerusalem házai és Júda királyainak házai, mint Tofet helye, tisztátalanok, mind a házak, melyek födelein áldoztak az ég minden seregének, és italáldozatokat tettek az idegen isteneknek.
Megjövén pedig Jeremiás Tofetből, a hová küldötte vala őt az Úr prófétálni, megállott az Úr háza tornáczában, és mondá az egész népnek:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én ráhozom e városra és minden ő városaira mind a veszedelmeket, melyekről szólottam ellene; mert megkeményítették nyakokat, hogy ne hallják az én beszédeimet.
Jeremiás börtönbe vettetik Fassúr által. Jövendölés ez ellen. Jeremiás panasza üldözői ellen.
És hallá Fassúr pap, Emmer fia, ki fejedelemmé rendeltetett vala az Úr házában, hogy Jeremiás e beszédeket prófétálta;
és megveré Fassúr Jeremiás prófétát, és kalodába tevé őt, mely Benjamin felső kapuja alatt vala az Úr házánál.
És mikor megviradott másodnapra, kivevé Fassúr Jeremiást a kalodából; és mondá neki Jeremiás: Nem Fassúrnak híjja az Úr a te nevedet, hanem: minden felől félelemnek.
Mert ezeket mondja az Úr: Ime én téged félelemre juttatlak, téged és minden barátodat; lehullanak ellenségeik fegyvere által, és ezt meglátják a te szemeid; és egész Júdát kezébe adom Babilon királyának, és elviszi őket Babilonba, és levágja őket fegyverrel.
És e városnak minden vagyonát és minden szerzeményét és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét az ő ellenségeik kezébe adom; és elrabolják azokat és elveszik és Babilonba viszik.
Te pedig, Fassúr, és házad minden lakója, fogságra mentek, és Babilonba mégy, ott halsz meg, és ott temettetel el te és minden barátod, kiknek hazudságot jövendöltél.
Uram! rábeszéltél engem, és rábeszéltettem; erősebb voltál nálamnál, és meggyőztél; én pedig nevetséggé lettem egész nap, mindenki csúfol engem;
mert már régen szólok, kiáltozván a gonoszság ellen, és a pusztúlást kiáltva hirdetem; s ime az Úr beszéde nekem gyalázatomra lett és csúfolásomra egész nap.
És mondám: Nem fogok őróla emlékezni, és nem szólok többé az ő nevében; de lőn az én szivemben, mint az égő és csontjaim közé rekesztett tűz, és ellankadtam, nem bírván azt elviselni.
Mert hallottam sokak szidalmazását és a rettentéseket köröskörűl: Üldözzétek, és üldözzük őt! – még mind oly férfiaktól is, kik barátim voltak és oldalamnál őrködtek, – ha valami módon rászedhető lenne, győzzük le őt, és álljunk boszút rajta.
De az Úr velem vagyon, mint erős bajnok; azért a kik üldöznek engem, elesnek, és erőtlenek lesznek; igen megszégyenűlnek, mert nem gondoltak az örök gyalázatra, mely soha el nem töröltetik. [Jerem. 23,40.]
És te, seregek Ura! az igaznak vizsgálója, ki a veséket és szivet látod, hagyd látnom, kérlek, a te boszúállásodat rajtok; mert neked jelentettem ki ügyemet. [Jer. 11,20. 17,20.]
Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat; mert megszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből.
Átkozott legyen a nap, melyen születtem; a nap, melyen engem anyám szült, ne legyen áldott.
Átkozott a férfiú, ki hírt vitt atyámnak, mondván: Fiú magzatod született neked! hogy örömmel örvendeztesse meg őt.
Legyen az az ember mint ama városok, melyeket fölforgatott az Úr, és nem bánta meg; halljon kiáltást reggel, és ordítást a déli időben,
ki engem meg nem ölt anyám méhében, hogy anyám lett volna a koporsóm, és örökös az ő méhe foganása.
Miért jöttem ki anyám méhéből, hogy nyomorúságot és fájdalmat lássak, és gyalázatban végződjenek az én napjaim?
Szedeciás király fogságra vitele és a város bevétele megjövendöltetik.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mikor hozzája küldötte Szedeciás király Fassúrt, Melkiás fiát, és Szofoniás papot, Mázia fiát, mondván:
Kérdezd meg érettünk az Urat, mert Babilon királya, Nabukodonozor hadakozik ellenünk; ha talán az Úr minden csodatételei szerint cselekednék velünk, s amaz eltávoznék tőlünk.
És mondá nekik Jeremiás: Igy szóljatok Szedeciásnak:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Ime én elfordítom a hadiszereket, melyek kezeitekben vannak, és melyekkel hadakoztok Babilon királya és a kaldeusok ellen, kik ostromolnak titeket a kőfalak körül; és összegyűjtöm azokat e városnak közepette.
És én harczolok ellenetek kinyujtott kézzel és erős karral, búsulással és boszankodással és nagy haraggal.
És megverem e város lakóit, az emberek és barmok nagy mirigyhalállal vesznek el.
És ezek után, úgymond az Úr, Szedeciást, Júda királyát, és az ő szolgáit és népét, és a kik megmaradnak e városban a mirigyhaláltól, fegyvertől és éhségtől, Nabukodonozor, babiloni király kezébe adom, és ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe; és megöli őket fegyver élével, és nem fog engedni, sem kimélni, sem könyörűlni.
És mondd e népnek: Ezeket mondja az Úr: Ime én elétek adom az élet útját és a halál útját.
A ki e városban lakik, meghal fegyverrel, éhséggel és mirigyhalállal; a ki pedig kimegyen és átfut a kaldeusokhoz, kik megszállottak titeket, élni fog, és leszen élete, mint a ragadomány. [Jerem. 38,2.]
Mert orczámat e város veszedelmére és nem javára fordítottam, úgymond az Úr; Babilon királyának kezébe adatik, ki fölégeti azt tűzzel.
És Júda királya házának mondd: Halljátok az Úr igéjét,
Dávid Háza! Ezeket mondja az Úr: Reggel tegyetek itéletet, és mentsétek meg az erővel elnyomottat a nyomorgató kezéből; nehogy kilobbanjon, mint a tűz, az én haragom, és fölgerjedjen, és ne legyen, ki azt eloltsa a ti törekvéseitek gonoszsága miatt. [Jerem. 22,3.]
Ime én rád török, erős és sík völgy lakossága! kik mondjátok: Ki ver meg minket, és ki jő házainkba?
És meglátogatlak titeket a ti törekvéstek gyümölcse szerint, úgymond az Úr; és tüzet gyujtok az ő berkében, mely megemészt mindent köröskörűl.
Fegybeszéd Szellum, Joakim és Jekoniás ellen.
Ezeket mondja az Úr: Menj le Júda királya házába, és beszéld ott ez igét,
és mondd: Halljad az Úr igéjét, Júda királya! ki Dávid királyi székén ülsz, te és szolgáid és néped, kik bejártok e kapukon.
Ezeket mondja az Úr: Tegyetek itéletet és igazságot, és szabadítsátok meg az erővel elnyomottat a nyomorgató kezéből; a jövevényt és árvát és özvegyet meg ne szomorítsátok, és igaztalanúl el ne nyomjátok, és ártatlan vért ne ontsatok e helyen. [Jerem. 21,12.]
Mert ha cselekedvén megcselekszitek ezeket: királyok járnak be e ház kapuin Dávid nemzetségéből, az ő királyi székében ülők, és szekereken s lovakon ülők, ezek és szolgáik és népök. [Jerem. 17,25.]
Hogyha nem hallgatjátok ez igéket, enmagamra esküszöm, úgymond az Úr, hogy pusztává leszen e ház.
Mert ezeket mondja az Úr Júda királyának háza felől: Gálaád vagy te nekem, Libanon feje, hanem pusztává teszlek téged, lakhatlan városokká.
És fölkészítem ellened az öldöklő férfiút fegyverestűl; és levágják a te válogatott czedrusaidat, és tűzre vetik.
És sok nemzet megy át e városon, és kiki mondja majd felebarátjának: Miért cselekedett így az Úr e nagy várossal? [Móz. V. 29,24. Kir. III. 9,8.]
És felelni fogják: Azért, hogy elhagyták az ő Urok Istenök szövetségét, és idegen isteneket imádtak és azoknak szolgáltak.
Ne sirassátok a halottat, és rajta siránkozva ne keseregjetek; sirassátok azt, ki elköltözik, mert nem tér többé vissza, és nem látja meg szülőföldét.
Mert ezeket mondja az Úr Szellumnak, Joziás fiának, Júda királyának, ki atyja, Joziás helyett országlott, s ki e helyről elköltözött: Nem tér ide vissza többé,
hanem a helyen melyre őt vittem, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
Jaj annak, ki házát hamissággal építi, és termeit igaztalansággal; ki barátját ok nélkül elnyomja, és bérét nem adja meg neki;
ki azt mondja: Téres házat építek magamnak és tágas termeket; ki nagy ablakokat nyit azon, és czedrusfából csinál padlást és megfesti vörös festékkel.
Vajjon király maradsz-e azért, hogy im a czedrusfához hasonlítod magadat? Nemde atyád evett és ivott, itéletet és igazságot cselekedett? és akkor jól volt dolga.
Megitélte a szegény és nyomorúlt ügyét az ő javára, vajjon nem azért-e, hogy ismert engem? úgymond az Úr.
De a te szemed és szived a fösvénységre és az ártatlan vér ontására és nyomorgatásra vagyon.
Azért ezeket mondja az Úr Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának: Nem fogják őt siratni: Jaj bátyám! és jaj nővérem! Nem siránkoznak rajta: Jaj Uram! s jaj fejedelmem!
Szamár-temetéssel temettetik el, megrothad és kivettetik Jerusalem kapuin kivűl. [Jerem. 36,30.]
Menj föl a Libanonra, és kiálts; és Bázánban emeld föl a te szódat és kiálts az átmenőkre; mert megverettek minden szeretőid.
Szólottam neked bővelkedésedben; és azt mondottad: Nem hallgatlak. Ez a te útad ifjúságodtól, hogy nem hallgattad az én szómat.
Minden pásztorodat a szél fogja lelegelni, és szeretőid fogságra mennek; és akkor fogsz megszégyenűlni és pirúlni minden gonoszságod miatt.
Ki a Libanon hegyén ülsz és a czedrusokon fészkelsz, hogyan fogsz följajdúlni, mikor rád jőnek a fájdalmak, mint a szülő fájdalmai!
Élek én! úgymond az Úr: hogyha Jekoniás, Joakimnak, Júda királyának fia, gyürű lenne is az én jobb kezemen, onnan is levonnám őt.
És téged a lelkedet keresők kezébe adlak, és azok kezébe, kiknek szinétől félsz, Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe, és a kaldeusok kezébe.
És elküldelek téged és anyádat, ki téged szült, idegen földre, melyen nem születtetek, és ott haltok meg. [Kir. IV. 24,12.]
És a földre, mely felé szivök emelkedik, hogy oda visszatérjenek, nem térnek vissza többé.
Vajjon agyag és összetört edény-e ez a férfiú Jekoniás? vajjon minden gyönyörűség nélkül való edény-e? miért taszíttattak el ő és ivadékai, és vettettek oly földre, melyről nem tudtak?
Föld, föld, föld! halljad az Úr beszédét.
Ezeket mondja az Úr: Ird magtalannak e férfiút, e férfiút, ki nem lesz szerencsés napjaiban, mert ivadékából nem lesz férfiú, ki Dávid királyi székén üljön és többé hatalommal bírjon Júdában.
A rosz pásztorokról, mint a fogság okairól. Visszatérés a fogságból. A Messiás. A hamis próféták és gúnyolódók fenyegettetnek.
Jaj a pásztoroknak! kik elvesztik és elszaggatják az én legelőm nyáját; úgymond az Úr. [Ezekiel 13,3. 34,2.]
Azért ezeket mondja Izrael Ura Istene a pásztoroknak, kik az én népemet legeltetik: Ti elszélesztettétek nyájamat, és szétűztétek őket, és nem ügyeltetek rájok: ime én meglátogatom rajtatok a ti törekvéseitek gonoszságát, úgymond az Úr.
És én összegyűjtöm az én nyájam maradványait mindazon földről, a hová szétűztem őket, és visszatérítem őket mezeikre, és nevekedni fognak és megsokasodnak.
És pásztorokat támasztok nekik, kik majd legeltetik őket; nem fognak félni többé és nem rettegnek, és egy híja sem leszen az ő számuknak, úgymond az Úr.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és föltámasztom Dávid igaz csemetéjét; és országlani fog mint király, és bölcs leszen, és itéletet s igazságot tesz a földön. [Jerem. 33,14. Ezek. 34,23. Dán. 9,24. Ján. 1,45.]
Ama napokban megszabadúl Júda, és Izrael bátorságban fog lakni; és ez a név, melyen nevezik őt: Az Úr a mi igazunk!
Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és nem mondják többé: Él az Úr! ki Izrael fiait kihozta Egyiptom földéről;
hanem: Él az Úr! ki kihozta és elhozta Izrael házának ivadékát az éjszaki földről, és mind azon földről, melyekre kivetettem vala őket; és földükön fognak lakni. [Móz. V. 33,28. Jerem. 16,14.]
A prófétákhoz. Szivem elkeseredett bennem, minden csontjaim reszketnek, lettem mint a részeg férfiú és mint a bortól elázott ember az Úr előtt és az ő szent igéje előtt.
Mert paráznákkal eltelt a föld, mert az átok miatt gyászol a föld, elszáradnak a pusztaság mezői; az ő futásuk gonoszra megy, és erejök bizonytalan.
Mert próféta és pap fertőzöttek, még az én házamban is föltaláltam gonoszságukat, úgymond az Úr.
Azért útjok sikamlós leszen a sötétben, melyre taszíttatván, elesnek azon; mert veszedelmeket hozok rájok, az ő látogattatásuk esztendejét, úgymond az Úr.
És Szamaria prófétáiban balgaságot láttam; Baal által prófétáltak és megcsalták az én népemet, Izraelt;
de Jerusalem prófétáiban a paráználkodók hasonlatosságát láttam és a hazudság útját; ők megerősítik az igen gonoszokat cselekvésökben, hogy senki se térjen meg gonoszságából; lettek előttem mindnyájan, mint Sodoma, és lakosai, mint Gomorra.
Azért ezeket mondja a seregek Ura a prófétáknak: Ime én majd űrömmel étetem és epével itatom őket; mert Jerusalem prófétáitól ment ki a förtelmesség az egész földre. [Jerem. 9,15.]
Ezeket mondja a seregek Ura: Ne hallgassátok a próféták igéit, kik nektek prófétálnak és megcsalnak titeket; saját szivökből mondanak látomást, nem az Úr szájából. [Jerem. 27,9. 29,8.]
Azt mondják azoknak, kik engem káromlanak: Az Úr mondotta: Békeségtek leszen; és mindennek, ki az ő szive gonoszságában jár, azt mondották: Nem jő veszedelem rátok. [Jerem. 5,12. 14,13.]
Mert ki volt jelen az Úr tanácsában? ki látta és hallotta az ő beszédét? ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt?
Ime az Úr haragjának forgószele kimegyen, és rohanó förgeteg száll az istentelenek fejére. [Jerem. 30,14.]
Nem tér vissza az Úr haragja mígnem megcselekszi és mígnem beteljesíti az ő szive gondolatát; az utolsó napokban majd megértitek az ő tanácsát.
Nem küldém a prófétákat, és ők futának; nem szólék nekik, s ők mégis prófétálának.
Ha az én tanácsomon megállapodván, tudtára adták volna népemnek az én igéimet, bizonynyal eltérítettem volna őket gonosz útjokról és igen gonosz szándékaiktól.
Azt véled-e, hogy én csak a közelben vagyok Isten? úgymond az Úr; és nem vagyok-e Isten a távolban is?
Elrejtezhetik-e az ember bármi titkos helyeken, hogy én ne lássam őt? úgymond az Úr. Vajjon az eget és földet nem én töltöm-e be? úgymond az Úr.
Hallottam, miket mondottak a próféták, hazudságot prófétálván az én nevemben, és mondván: Álmot láttam, álmot láttam!
Meddig lesz ilyesmi a hazudságot jövendölő próféták szivében, kik az ő szivök csalárdságait prófétálják?
kik azt akarják cselekedni, hogy az én népem elfelejtkezzék nevemről az ő álmaik miatt, melyeket kiki felebarátjának beszél, a mint elfelejtkeztek atyáik az én nevemről Baal miatt.
A próféta, ki álmot lát, álmot beszéljen; és a kinél igém vagyon, mondja igémet igazán. Mi köze polyvának a búzához? úgymond az Úr.
Vajjon az én igéim nem olyanok-e, mint a tűz, úgymond az Úr, és mint a kősziklát rontó pőröly?
Azért ime én a próféták ellen leszek, úgymond az Úr, kik ellopják igéimet kiki az ő felebarátjától.
Ime én a próféták ellen, úgymond az Úr, kik elállanak nyelveikkel és azt mondják: az Úr mondja!
Ime én a hazudságot álmodozó próféták ellen, úgymond az Úr, kik ilyesmiket beszélnek, és elámitják az én népemet hazudságaikkal és csodatételeikkel; holott én nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nekik, kik semmit sem használnak e népnek, úgymond az Úr.
Ha tehát megkérdez téged ez a nép, vagy próféta, vagy pap, mondván: Micsoda az Úr terhe? mondd nekik: Ti vagytok a teher; mert elvetlek titeket, úgymond az Úr.
És a próféta, a pap és nép, mely azt mondja: Az Úr terhe! meglátogatom azt a férfiút és az ő házát.
Ezeket mondjátok, kiki az ő felebarátjának és atyjafiának: Mit felelt az Úr? és mit szólott az Úr?
De az Úr terhe többé ne említtessék; mert teher leszen kinekkinek az ő beszéde, mivel elfordítjátok az élő Istennek, a seregek Urának, a mi Istenünknek igéit.
Ezeket mondd a prófétának: Mit felelt neked az Úr? és mit szólott az Úr?
De ha az Úr terhének mondjátok, majd ezeket mondja az Úr: Mivelhogy ez igét mondottátok: Az Úr terhe! holott én elküldöttem hozzátok, mondván: Ne mondjátok: Az Úr terhe!
azért ime én elveszlek titeket, elhurczolván színem elől, és elhagylak titeket és a várost, melyet nektek adtam és atyáitoknak;
és örök gyalázatra vetlek titeket és örök szégyenre, melyet soha el nem törölhet a feledés. [Jerem. 20,11.]
A zsidók sorsa megjövendöltetik két kosár füge jelképe alatt.
Látomást adott nekem az Úr; és ime két kosár, tele fügékkel, letéve az Úr temploma előtt, minekutána Babilon királya, Nabukodonozor elvitte Jekoniást, Joakim fiát, Júda királyát és fejedelmeit, és a kovácsot és zármívest Jerusalemből, és Babilonba vitte őket.
Az egyik kosárban igen jó fügék valának, a mint szoktak lenni a jókor érő fügék; a másik kosárban igen rosz fügék valának, melyeket nem lehetett megenni, oly roszak voltak.
És az Úr mondá nekem: Mit látsz te, Jeremiás? És mondám: Fügéket, jó fügéket, igen jókat; és roszakat, igen roszakat, melyeket nem lehet megenni, oly roszak.
És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mint e fügék jók, úgy fogom megismerni jóvégre Júda elköltözötteit, kiket elküldöttem e helyről a kaldeusok földére;
és rájok vetem szemeimet, hogy megkegyelmezzek nekik, és visszahozom őket e földre, és fölépítem őket, és le nem rontom; elültetem őket, és ki nem gyomlálom.
És szivet adok nekik, hadd ismerjenek meg engem, hogy én vagyok az Úr; és ők népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek; mert hozzám térnek teljes szivökből. [Jer. 7,23.]
De a mint a (többi) fügék igen roszak, melyeket nem lehet megenni, oly roszak, ezeket mondja az Úr: olyanná teszem Szedeciást, Júda királyát és fejedelmeit és a többit Jerusalemben, kik megmaradtak a városban és kik Egyiptom földén laknak. [Jerem. 29,17.]
És háborúságra adom őket és nyomorgatásra a föld minden országaiban, gyalázatúl és példabeszédűl, közmondásúl és átokúl minden helyen, a hová kivetettem őket.
És fegyvert bocsátok rájok, és éhséget és mirigyhalált, mígnem megemésztetnek a földről, melyet nekik adtam és atyáiknak.
A hetven éves fogság megjövendöltetik. Büntetőitéletek Babilonra és más népekre.
Az ige, mely Jeremiáshoz lett, Júda minden népe felől, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, (mi első esztendeje Nabukodonozornak, Babilon királyának,
melyet szólott Jeremiás próféta Júda minden népének és Jerusalem minden lakosainak, mondván:
Joziásnak, Ammon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind e napiglan ez huszonharmadik esztendeje; lőn az Úr igéje hozzám, és szólottam nektek, korán fölkelvén, és szólván, és nem hallgattatok meg.
És elküldötte az Úr hozzátok mind az ő szolgáit, a prófétákat, fölkelvén viradatkor és küldvén; és nem hallgattatok, füleiteket sem hajtottátok rá, hogy halljátok,
midőn azt mondá: Térjetek meg kiki az ő gonosz útjáról és a ti igen gonosz gondolataitokról; és lakni fogtok a földön, melyet az Úr nektek adott és atyáitoknak örökön örökre. [Kir. IV. 17,13. Jerem. 18,11.]
És ne menjetek az idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljatok és imádjátok őket; s engem haragra ne ingereljetek a ti kezeitek alkotmányaival, és nem nyomorgatlak titeket.
De nem hallgattatok engem, úgymond az Úr, sőt haragra ingereltetek kezeitek alkotmányaival tinveszedelmetekre.
Azért ezeket mondja a seregek Ura: Mivelhogy nem hallgattátok az én igéimet,
ime én elküldöm és fölveszem éjszak minden nemzetségeit, úgymond az Úr, és Nabukodonozort, Babilon királyát, az én szolgámat, és behozom őket e földre és lakóira, és körülötte minden nemzetre, és megölöm őket, és álmélkodássá teszem őket és süvöltéssé és örökkévaló pusztasággá.
És elvesztem közőlük az öröm szavát és a vigaság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malom zörgését és a szövétnek világosságát.
És ez az egész föld sivataggá és álmélkodássá leszen, és mind e nemzetek Babilon királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. [Krón. II. 36,22. Ezdr. I. 1,1. Jerem. 26,6. Dán. 9,2.]
És mikor a hetven esztendő eltelik, meglátogatom Babilon királyát és azt a nemzetet, úgymond az Úr, az ő gonoszságukat és a kaldeusok földét, és azt örökkévaló pusztasággá teszem.
És beteljesítem azon földön minden igémet, melyeket ellene szólottam, mindazt, mi meg van írva e könyvben, a miket prófétált Jeremiás minden nemzet ellen,
mert szolgáltak azoknak, sokan lévén a nemzetek és nagy királyok; és megfizetek nekik az ő cselekedeteik szerint, és kezeik munkái szerint.
Mert így szól a seregek Ura, Izrael Istene: Vedd e harag borának kelyhét az én kezemből; és köszöntsd azt mindazon nemzetekre, melyekhez én küldelek téged.
És inni fognak, és megtántorodnak és megbódúlnak a fegyver színétől, melyet én közéjök bocsátok.
És elvevém a kelyhet az Úr kezéből, és elköszöntém mindazon nemzetekre, melyekhez engem az Úr küldött:
Jerusalemre és Júda városaira, az ő királyaira és fejedelmeire, hogy sivataggá tegyem őket és álmélkodássá és süvöltéssé és átokká, mint ez mai nap is vagyon;
Fáraóra, Egyiptom királyára, és az ő szolgáira és fejedelmeire és minden népére;
és mindenekre közönségesen; Auzis földének minden királyaira és a filiszteusok minden királyaira, Askalonra és Gázára, Akkaronra és Azotus maradványaira;
Idumeára és Moábra és Ammon fiaira;
Tírus minden királyaira és Szídon minden királyaira, és a szigetföldek királyaira, kik a tengeren túl vannak;
és Dédanra és Témanra és Búzra, és mindazokra, kiknek lenyírt üstökük vagyon;
és Arábia minden királyaira és napnyugat minden királyaira, kik a pusztában laknak;
és Zambri minden királyaira, és Élam minden királyaira, és a médusok minden királyaira;
éjszak minden királyaira is a közelben és távolban, egyikre úgy mint másikra, és a föld minden országaira, melyek az ő színén vannak; és Sesak királya iszik majd ezekután.
És mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok és részegűljetek meg és okádjatok, essetek el és föl ne keljetek a fegyver színe előtt, melyet én közétek küldök.
És ha nem akarják elvenni kezedből a pohárt, hogy igyanak, mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura: Megiván megisszátok!
Mert ime a városon, melyben segítségűl hivatott az én nevem, kezdem el a fenyítést, és ti, mint az ártatlanok, büntetlenek lesztek-e? Nem lesztek büntetlenek, mert fegyvert hívok a föld minden lakóira, úgymond a seregek Ura.
És te megjövendölöd nekik mindez igéket, és mondod nekik: Az Úr a magasságból rivall, és az ő szent lakhelyéből adja szózatát; riadva rivall az ő ékessége ellen, mint a szőllőtaposók éneke, zengés lesz a föld minden lakója ellen. [Joel. 3,16. Ámosz. 1,2.]
Elhat a zengés a föld szélére, mert az Úr törvényt tart a nemzetekkel, megitéltetik maga is minden testtel; az istenteleneket fegyver alá adom, úgymond az Úr.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ime a nyomorúság nemzetről nemzetre megyen, és nagy forgószél jő a föld végső határairól.
És az Úrtól megöletnek az napon a föld egyik végétől másik végeig, és nem fognak sirattatni, nem szedetnek föl és temettetnek el; a föld szinén ganéjúl hevernek.
Ordítsatok, pásztorok! és kiáltsatok; hintsetek hamvat magatokra, nyáj főemberei! mert beteltek a ti napjaitok, hogy megölessetek, és elhányassatok és elessetek, mint a drága edények.
Elvesz a futás a pásztoroktól, és a szabadúlás a nyáj főembereitől.
A pásztorok kiáltása szól és a nyáj főembereinek ordítása; mert az Úr elpusztította legelőiket.
És elnémúltak a békeséges mezők az Úr búsulásának haragja miatt.
Ki elhagyta hajlékát, mint az oroszlán, mert az ő földük elpusztúlt a galamb haragjának színe előtt és az Úr búsulásának haragja előtt.
Jeremiás, Jerusalem vesztét jövendölvén, élethalálra vádoltatik, de fölmentetik, mint egykor Mikeás; egy más próféta életét veszti.
Joakim országlásának kezdetén, ki Joziásnak, Júda királyának fia volt, lőn ez ige az Úrtól, mondván:
Ezeket mondja az Úr: Állj az Úr háza tornáczába, és Júda minden városának, melyekből jőnek imádkozni az Úr házába, mondd el mind a beszédeket, melyeket én parancsoltam neked, hogy elmondd nekik; egy igét se vonj le.
Talán meghallgatják, és megtér kiki az ő gonosz útjáról; és megbánom a veszedelmet, melyet rájok hozni szándékozom, törekvéseik gonoszsága miatt.
És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: Ha nem hallgattok engem, hogy törvényem szerint járjatok, melyet nektek adtam;
hogy hallgassátok szolgáimnak, a prófétáknak beszédeit, kiket én küldöttem hozzátok, korán fölkelvén és igazgatván, s kikre ti nem hallgattatok:
e házzal úgy cselekszem, mint Sílóval, és e várost a föld minden nemzetének átka alá adom. [Kir. I. 4,2.10. Jerem. 7,12.]
És meghallák a papok és próféták és az egész nép, hogy Jeremiás ez igéket mondotta az Úr házában.
És mikor elvégezte beszédét Jeremiás mindazokról, miket parancsolt vala neki az Úr, hogy elmondja az egész népnek, megragadák őt a papok és próféták és az egész nép, mondván: Halállal haljon meg!
Miért prófétált az Úr nevében mondván: Mint Síló, leszen ez a ház, és e város elpusztúl, mert nem lesz lakója? És egybegyűlt az egész nép Jeremiás ellen az Úr házában.
És meghallák Júda fejedelmei ez igéket, és fölmenének a király házából az Úr házába, és leülének az Úr háza új kapujának bemeneténél.
És szólának a papok és próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez ember; mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.
És szóla Jeremiás mind a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy megjövendöljem e háznak és e városnak mind az igéket, melyeket hallottatok. [Jerem. 7,3.]
Most tehát jobbítsátok meg utaitokat és törekvéseiteket, és hallgassátok a ti Uratok Istenetek szavát, és az Úr megbánja a rosszat, melyet ellenetek szólott.
Én pedig ime kezeitekben vagyok, cselekedjétek velem, a mi jó és igaz a ti szemeitek előtt;
mindazáltal tudjátok meg és értsétek, hogyha megöltök engem, ártatlan vért vontok magatokra és e városra és lakosaira; mert bizonynyal az Úr küldött engem hozzátok, hogy elbeszéljem mind ez igéket füleitek hallatára.
És mondák a fejedelmek és az egész nép a papoknak és prófétáknak: Nem méltó halálra e férfiú; mert a mi Urunk Istenünk nevében szólott hozzánk.
Fölkelének tehát némely férfiak a föld vénei közől, és szólának a nép egész gyülekezetéhez, mondván:
A moraszti Mikeás 9>) próféta volt Ezekiásnak, Júda királyának napjaiban, és szóla Júda egész népének, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Sion, mint a mező megszántatik, és Jerusalem kőhalommá leszen, és a ház hegye magas erdőkké. [Mik. 3,12.]
Vajjon halálra kárhoztatta-e őt Ezekiás, Júda királya és az egész Júda? Vajjon nem félték-e az Urat, és nem könyörögtek-e az Úr orczája előtt? És az Úr megbánta a roszat, melyet szólott volt ellenök; e szerint mi nagy gonoszt cselekszünk lelkeink ellen.
Volt egy férfiú is, ki az Úr nevében prófétált, Uriás, Szemei fia, Kariatiarimból; és prófétált e város ellen, és e föld ellen Jeremiásnak minden igéje szerint.
És meghallotta Joakim király, és mind a hatalmasok és az ő fejedelmei ez igéket, és a király meg akará ölni őt. Ezt meghallván Uriás, megfélemlék, és elfutván Egyiptomba méne.
És Joakim király férfiakat külde Egyiptomba, Elnatant, Akobor fiát, és férfiakat vele Egyiptomba.
És kihozák Uriást Egyiptomból, és elvezeték őt Joakim királyhoz, s ez megölé őt fegyverrel, és holttestét a köznép temetőjébe veté.
Ahikámnak, Száfán fiának keze így volt Jeremiással, hogy nem adaték a nép kezébe, és meg nem ölék őt.
Jelképes jövendőlés Júdának és szomszédainak Babilon hatalma alá leendő jutásáról. Intés a hamis próféták ellen. A templomi és egyéb eszközök elvitele és visszahozatala megjövendöltetik.
Joakim országlásának kezdetén, ki Joziásnak, Júda királyának fia volt, lőn ez íge Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:
Ezeket mondja az Úr nekem: Csinálj magadnak köteleket és lánczokat, és tedd azokat nyakadra.
És küldd azokat Édom királyának, és Ammon fiai királyának, Tírus királyának, és Szídon királyának a követek által, kik Jerusalembe jöttek Szedeciáshoz, Júda királyához.
És parancsold meg nekik, hogy uraikhoz így szóljanak: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ezeket mondjátok uraitoknak:
Én teremtettem a földet és embereket és barmokat, melyek a föld színén vannak, az én nagy erőmmel és kinyújtott karommal, és azt annak adom, ki szemeimnek tetszik.
Most tehát én mind e földeket Nabukodonozornak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; azon fölűl a mezei vadakat is neki adom, hogy szolgáljanak neki.
És minden nemzet szolgálni fog neki és fiának és az ő fia fiának, miglen eljő az ő földének ideje és az övé; és szolgálnak majd neki sokan a nemzetek és nagy királyok.
A mely nemzet és ország pedig Nabukodonozornak, Babilon királyának nem szolgál, és mind a ki nyakát nem hajtja Babilon királyának igája alá: fegyverrel és éhséggel, és mirigyhalállal látogatom meg azt a nemzetet, úgymond az Úr, míg megemésztem őket az ő keze által.
Ti tehát ne hallgassátok a ti prófétáitokat és a varázslókat és álmodozókat, a jósokat és bűbájosokat, kik azt mondják nektek: Nem fogtok szolgálni Babilon királyának; [Jerem. 25,16. 29,8.]
mert hazudságot jósolnak nektek, hogy messze távolítsanak földetekről, és kiűzzenek titeket, és elveszszetek.
A nemzetet pedig, mely nyakát Babilon királyának igája alá veti és szolgál neki, az ő földén hagyom, úgymond az Úr, hogy művelje és lakja azt.
Szedeciásnak, Júda királyának is mind ez igék szerint szólottam, mondván: Vessétek nyakaitokat Babilon királyának igája alá, és szolgáljatok neki és népének, és élni fogtok.
Miért halnál meg te és néped fegyverrel és éhséggel és mirigyhalállal, a mint szólott az Úr a nemzetről, mely nem akar szolgálni Babilon királyának?
Ne hallgassátok a próféták igéit, kik azt mondják nektek: Nem fogtok szolgálni Babilon királyának; mert hazudságot szólnak ők nektek.
Mivel én nem küldöttem őket, úgymond az Úr, és ők hamisan prófétálnak az én nevemben, hogy kiűzzenek titeket, és elvesszetek mind ti, mind a próféták, kik nektek jövendölnek. [Jerem. 14,14. 23,21. 29,9.]
És a papoknak és e népnek szólottam, mondván: Ezeket mondja az Úr: Ne hallgassátok prófétáitok igéit, kik jósolnak nektek, mondván: Ime az Úr edényei ezennel visszahozatnak Babilonból; mert hazudságot jósolnak nektek.
Ne hallgassátok tehát őket, hanem szolgáljatok Babilon királyának, hogy éljetek. Miért adatnék e város pusztúlásra?
És ha ők próféták és az Úr igéje nálok vagyon: lépjenek a seregek Ura elé, hogy ne vitessenek Babilonba az edények, melyek megmaradtak vala az Úr házában és Júda királyának házában és Jerusalemben.
Mert ezeket mondja a seregek Ura az oszlopok felől és a tenger felől, a talapok és a többi edények felől, melyek megmaradtak vala e városban,
melyeket nem vitt el Babilon királya, Nabukodonozor, mikor elvitte volt Jekoniást, Joakim fiát, Júda királyát Jerusalemből Babilonba, és minden főemberét Júdának és Jerusalemnek.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene az edények felől, melyek megmaradtak vala az Úr házában és Júda királyának házában és Jerusalemben:
Babilonba vitetnek, és ott lesznek látogattatásuk napjáig, úgymond az Úr, és visszahozatom azokat és visszaadatom e helyen.
Egy hamis próféta boldogabb időről jövendöl. Jeremiás megbünteti hazudságát, és hirdeti neki halálát, mely még ez évben bekövetkezik.
És lőn abban az esztendőben, Szedeciás, Júda királya országlásának kezdetén, a negyedik esztendőben, az ötödik hónapban, szóla nekem Hananiás, Azúr fia, a gábaoni próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép előtt, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját.
Még két esztendő napjai, és én visszahozatom ezen helyre az Úr házának minden edényeit, melyeket elvitt Nabukodonozor, Babilon királya e helyről, és azokat Babilonba vitte.
És Jekoniást, Joakim fiát, Júda királyát, és Júdának minden elköltözötteit, kik bementek Babilonba, én visszatérítem e helyre, úgymond az Úr; mert összetöröm Babilon királyának igáját.
És szóla Jeremiás próféta Hananiás prófétának a papok szemei előtt és az egész nép szemei előtt, mely az Úr házában áll vala;
és mondá Jeremiás próféta: Amen! úgy cselekedjék az Úr. Teljesítse be az Úr igéidet, melyeket jövendöltél, hogy visszahozassanak az edények az Úr házába, és az egész elköltözés Babilonból ezen helyre.
Mindazáltal halljad ez igét, melyet én a te füleidbe szólok és az egész nép füleibe:
A próféták, kik énelőttem és teelőtted voltak kezdettől, sok föld ellen és nagy országok ellen, harczról és nyomorúságról és éhségről prófétáltak;
a mely próféta békeséget jövendöl, ha beteljesedik az ő igéje, szintoly prófétának ismertetik, kit valósággal az Úr küldött.
És levevé Hananiás próféta a lánczot Jeremiás próféta nyakáról, és összetöré azt.
És szóla Hananiás az egész nép színe előtt, mondván: Ezeket mondja az Úr: Igy töröm le Nabukodonozornak, Babilon királyának igáját két esztendő napjai után minden nemzet nyakáról.
És elméne Jeremiás próféta az ő útjára. És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, miután letörte Hananiás próféta a lánczot Jeremiás nyakáról, mondván:
Menj el és mondd Hananiásnak: Ezeket mondja az Úr: Fa-jármot törtél el, de a helyett vas-lánczot csinálsz.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Vas-igát teszek mindezen nemzetek nyakára, hogy szolgáljanak Nabukodonozornak, Babilon királyának, és szolgálni fognak neki; azonfölűl a föld vadait is neki adom.
És mondá Jeremiás próféta Hananiás prófétának: Halljad, Hananiás! nem küldött téged az Úr, és te hazudsággal biztattad e népet.
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én tégedet elküldelek a föld szinéről; ez esztendőben meghalsz, mert az Úr ellen szólottál.
És Hananiás próféta meghala azon esztendőben, a hetedik hónapban.
Jeremiás levele a babiloni foglyokhoz. E miatt szenvedett üldöztetése.
És ezek a levél igéi, melyet Jeremiás próféta küldött Jerusalemből a fogságra vitt vének maradékainak, és a papoknak és prófétáknak, és az egész népnek, melyet elvitt volt Nabukodonozor Jerusalemből Babilonba;
minekutána kiköltözött Jekoniás király és az uralkodó asszony és az udvari szolgák, Júda és Jerusalem fejedelmei, a kovácsmester és a zárműves Jerusalemből;
Elazának Száfán fiának, és Gamariásnak, Helciás fiának keze által, kiket Szedeciás, Júda királya küldött Nabukodonozorhoz, Babilon királyához Babilonba, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene minden elköltözöttnek, kiket Jerusalemből Babilonba vittem:
Építsetek házakat, és lakjátok; ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcseit.
Vegyetek feleségeket, nemzendők fiakat és leányokat, és adjatok fiaitoknak feleségeket, és leányaitokat adjátok férjekhez, hogy szüljenek fiakat és leányokat; és sokasodjatok meg ott, és ne legyetek kevés számúak.
És keressétek békeségét a városnak, melybe titeket költöztettelek, és imádkozzatok az Úrnak érette; mert annak békeségében lesz nektek békeségetek.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: El ne tévelyítsenek titeket prófétáitok, kik közöttetek vannak, és jóslóitok; ne figyelmezzetek álmaitokra, melyeket álmodoztok; [Jerem. 14,14. 23,16.]
mert hamisan jövendölnek ők nektek az én nevemben, s én nem küldöttem őket, úgymond az Úr.
Mert ezeket mondja az Úr: Mikor eltelik Babilonban a hetven esztendő, megtekintelek titeket, és beteljesítem rajtatok a mi jót mondottam, és titeket e helyre visszahozlak.
Mert én tudom a gondolatokat, melyeket én gondolok felőletek, úgymond az Úr, a békeségnek és nem nyomorgatásnak gondolatait, hogy nektek jóvéget és türelmet adjak.
Segítségűl híttok engem, és előmentek; könyörögtök nekem, s én meghallgatlak titeket.
Kerestek engem, és megtaláltok, midőn teljes szivetekből kerestek.
És megtaláltatom tőletek, úgymond az Úr, és visszahozom foglyaitokat, és egybegyüjtelek titeket minden nemzet közől és minden helyről, melyekre kiűztelek titeket, úgymond az Úr; és visszatérítlek titeket azon helyről, melyre elköltöztettelek.
Ti ugyan azt mondjátok: Támasztott nekünk az Úr prófétákat Babilonban;
hanem az Úr ezeket mondja a királyról, ki Dávid királyi székén ül, és az egész népről, mely e városban lakik, és atyátokfiairól, kik fogságra nem mentek veletek:
Ezeket mondja a seregek Ura: Ime fegyvert küldök közéjök és éhséget és mirigyhalált; és olyanokká teszem őket, mint a rosz fügék, melyeket nem lehet megenni azért, hogy igen roszak; [Jerem. 24,8.10.]
és üldözöm őket fegyverrel és éhséggel és mirígyhalállal; és gyötrelemre adom őket a föld minden országainak, átokra és álmélkodásra, süvöltésre és gyalázatra mindazon népeknek, melyekhez kiűztem őket; [Jer. 24,9.]
azért, hogy nem hallgatták az igéimet, melyeket izentem nekik szolgáimtól, a prófétáktól, korán fölkelvén és elküldvén őket; és nem hallgattátok, úgymond az Úr.
Halljátok tehát az Úr igéjét, ti foglyok mindnyájan! kiket Jerusalemből Babilonba küldöttem.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene Ákábnak, Koliás fiának, és Szedeciásnak, Maazia fiának, kik hazugúl prófétálnak nektek az én nevemben: Ime én Nabukodonozornak, Babilon királyának kezeibe adom őket, hogy megölje szemeitek előtt.
És átok-formát vesznek majd róluk mindnyájan a Júdából való foglyok, kik Babilonban vannak, mondván: Tegyen veled az Úr, mint Szedeciással és mint Ákábbal, kiket tűzzel süttetett meg Babilon királya;
azért, hogy bolondságot cselekedtek Izraelben, és paráználkodtak barátjaik feleségeivel, és az én nevemben hazug igét szólottak, melyet nem parancsoltam nekik; én vagyok a biró és tanú, úgymond az Úr.
És a nehelami Szemeiásnak mondd:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Mivelhogy leveleket küldöttél a te nevedben az egész népnek, mely Jerusalemben vagyon és Szofoniás papnak, Maaziás fiának és mind a papoknak, mondván:
Az Úr tett téged pappá Jojada pap helyett, hogy fejedelem légy az Úr házában minden elragadtatott és jósló férfiú fölött, hogy azt kalodába és tömlöczbe vesd.
És most miért nem feddetted meg az anatóti Jeremiást, ki nektek prófétál?
Mert ő ezek fölött mihozzánk küldött Babilonba, mondván: Még soká lesz! Építsetek házakat és lakjátok; ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcseit.
És Szofoniás pap elolvasá e levelet Jeremiás próféta hallatára.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, mondván:
Küldj mind a foglyokhoz, mondván: Ezeket mondja az Úr nehelami Szemeiásnak: Mivelhogy prófétált nektek Szemeiás, holott én nem küldöttem őt, és hazudsággal biztatott titeket;
azért ezeket mondja az Úr: Ime én meglátogatom a nehelami Szemeiást és az ő ivadékát; nem lesz neki e nép között lakó embere, és nem fogja látni a jót, melyet én népemnek teszek, úgymond az Úr; mert hamisságot szólott az Úr ellen.
Visszatérés a fogságból. A zsidók hűsége urok és új Dávid királyuk iránt. Ellenségeik veszte.
Ez az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene, mondván: Ird magadnak könyvbe mind az igéket, melyeket neked szólottam.
Mert ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és visszatérítem az én népemnek Izraelnek és Júdának foglyait, úgymond az Úr; és visszatérítem őket a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy bírják azt.
És ezek az igék, melyeket az Úr Izraelnek és Júdának szólott;
mert ezeket mondja az Úr: A rettegés szavát hallottuk; ime a félelem, és nincs békeség!
Kérdezkedjetek és lássátok: ha szül-e a férfiú? miért látom tehát minden férfiú kezét az ő ágyékán, mint a szülőét, és minden orczát elhalványodva?
Jaj! mert nagy nap az, és nincs hasonló ahhoz; Jákob szorongattatásának ideje ez, de abból megszabadúl. [Joel 2,11. Ámosz 5,18. Szofon. 1,15.]
És leszen az napon, úgymond a seregek Ura: letöröm az ő igáját a te nyakadról, és köteleit elszaggatom, és nem uralkodnak rajta többé az idegenek;
hanem szolgálnak majd Uroknak Istenöknek, és Dávidnak, az ő királyuknak, kit nekik támasztani fogok.
Te tehát ne félj, én szolgám, Jákob! úgymond az Úr, és ne rettegj, Izrael! mert ime én megszabadítalak téged a messze földről; és ivadékodat az ő fogsága földéről; és visszatér majd Jákob, és megnyugszik és minden jóval bővelkedik, és nem leszen, kitől féljen; [Izai. 43,1. Luk. 1,7.]
mert én veled vagyok, úgymond az Úr, hogy kiszabadítsalak téged; és véget vetek minden nemzetnek, melyek közé téged elszórtalak; de neked nem vetek véget, hanem megostorozlak itéletben, hogy ne láttassál magad előtt bűntelennek.
Mert ezeket mondja az Úr: Gyógyíthatlan a te sérved, igen gonosz rajtad a csapás.
Nincs, ki fölvegye ügyedet, hogy bekössön; a gyógyításoknak nincs haszna rajtad.
Szeretőid mind elfeledkeztek rólad, és nem keresnek téged; mert ellenséges csapással vertelek meg, kegyetlen fenyítékkel a te gonoszságod sokasága miatt; mert megrögzöttek benned a te bűneid. [Jer. 23,15.]
Mit kiáltasz romlásodon? Gyógyíthatlan a te fájdalmad! Gonoszságod sokasága és megrögzött bűneid miatt cselekedtem ezeket veled.
De azért mindazok, kik téged emésztenek, el fognak nyeletni, és minden ellenségeid fogságra vitetnek; a kik téged pusztítanak, elpusztíttatnak, és fosztogatóidat mind zsákmányra adom.
Mert behegesztem sebeidet, és sérveidből kigyógyítalak téged, úgymond az Úr; azért, mert számkivetettnek híttak téged, Sion! ki után senki sem kérdezősködött.
Ezeket mondja az Úr: Ime én visszatérítem Jákob sátorainak foglyait, és hajlékain megkönyörűlök; város fog építtetni az ő magas helyén, és templom alapíttatni annak rende szerint.
És dicséret jő ki azokból és a vigadozók zengése; megsokasítom őket, és nem kevesednek meg; fölmagasztalom őket, és nem fognak megaláztatni.
És lesznek az ő fiai, mint kezdetben, és gyülekezetök maradandó lesz énelőttem, és meglátogatom mindazokat, kik őt háborgatják.
És vezére belőle leszen, és fejedelem származik közőle; és magamhoz vonzom őt, és hozzám fog járúlni; mert kicsoda az, ki arra hajthatná szivét, hogy hozzám közelgessen, úgymond az Úr?
És ti népemmé lesztek, és én Istenetek leszek.
Ime az Úr forgószele, haraggal tört ki a rohanó förgeteg, mely az istentelenek fején nyugszik meg.
Nem fordítja el az Úr boszankodásának haragját, mignem megcselekszi és beteljesíti az ő szive szándékát; majd az utolsó napokon fogjátok azokat megérteni.
Izrael és Júda megszabadúlása. A Messiás csodálatos születése. Az új szövetség, új Jerusalem.
Az időben igy szól az Úr: Én Istene leszek Izrael minden nemzetségeinek, és ők népemmé lesznek.
Ezeket mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, mely megmaradt vala a fegyvertől; Izrael az ő nyugodalmába megyen.
Távolban jelent meg nekem az Úr! Én örök szeretettel szeretlek téged; azért vontalak magamhoz, könyörűlvén.
És ismét felépítlek téged, és fölépíttetel, szűz Izrael! fölékesíttetel dobjaiddal, és a vigadozók seregével fogsz kimenni.
Szőllőket ültetsz még Szamaria hegyein, ültetnek az ültetők, de meg nem szedik, mig el nem jön az idő.
Mert eljő a nap, melyen majd kiáltják az őrzők Efraim hegyén: Keljetek föl, és menjünk fel Sionba a mi Urunk Istenünkhöz. [Izai. 2,3. Mik. 4,2.]
Mert ezeket mondja az Úr: Örvendezzetek vigasággal, Jákob! és ujjongjatok a nemzetek élén; zengjetek és énekeljetek, és mondjátok: Szabadítsd meg, Uram, a te népedet, Izrael maradványait.
Ime én eléhozom őket éjszak földéről, és egybegyüjtöm őket a föld határairól; lesznek közöttük vak és sánta, nehézkes és szülő egyetemben, nagy lesz az ide visszatérők serege.
Sírva jőnek, és irgalmasságban hozom vissza őket; és vízpatakokon át hordozom őket, az egyenes úton, melyen nem botlanak meg, mert Izraelnek atyjává lettem, és Efraim elsőszülöttemmé.
Halljátok az Úr igéjét, nemzetek! és hirdessétek a távollevő szigetekben, és mondjátok: A ki elszélesztette Izraelt, összegyüjti őt, és megőrzi, mint nyáját a pásztor.
Mert az Úr megváltja Jákobot, és megszabadítja őt a hatalmasabb kezéből.
És eljőnek és dicséretet mondanak Sion hegyén, és egybegyűlnek az Úr javaira, a gabonára és borra és olajra, a barmok és csordák szaporodására; és leszen az ő lelkök, mint a megöntözött kert, és többé nem éheznek.
Akkor a szűz örvendezni fog a karban, az ifjak és vének egyetemben; az ő siralmokat örömre fordítom, és megvigasztalom őket, és fölvidítom búsongásukból.
És elárasztom a papok lelkét kövérséggel; és az én népem eltelik javaimmal, úgymond az Úr.
Ezeket mondja az Úr: A magas helyen kesergés szava hallatszik, jajgatása és sírása a fiait sirató Rákelnek, ki nem akar megvigasztaltatni azok fölött, mert nincsenek. [Máté 2,18.]
Ezeket mondja az Úr: Szűnjék meg szózatod a sírástól és szemeid a könyhullatástól, mert fáradalmad megjutalmaztatik, úgymond az Úr, és ők visszatérnek az ellen földéről;
és legyen reménysége utódaidnak, úgymond az Úr, és fiaid visszatérnek határaikba.
Hallván hallottam az elköltöző Efraimot: Megfenyítettél engem, és tanúltam, mint a szilaj tinó; téríts meg engem és megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem.
Mert miután megtérítettél engem, bűnbánatot tartok; és miután oktattál engem, verem tomporomat; szégyenlem magamat és pirúlok, mert ifjúságom gyalázatát viselem.
Nem tiszteletre méltó fiam-e nekem Efraim, nem gyöngéd gyermekem-e? mert mióta felőle szólok, meg is emlékezem róla; azért dobog érette az én szívem, s könyörűlvén könyörűlök rajta, úgymond az Úr.
Állits magadnak őrhelyet, és emlékezzél meg a keserűségről; irányozd szívedet az útra, melyen jártál; térj vissza, szűz Izrael! térj vissza ezekbe a te városaidba.
Meddig olvadozol a gyönyörűségekben? állhatatlan leányom! Az Úr új dolgot cselekszik a földön: egy asszony férfiat veszen körül.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Még ez igét fogják mondani Júda földén és városaiban, mikor visszatérítem az ő foglyait: Áldjon meg téged az Úr, igazság ékessége, szent hegy!
És azon laknak majd Júda és minden ő városai egyetemben, a szántóvető emberek és a nyájak pásztorai.
És megitatom az elbágyadt lelket, és minden éhezőt megelégítek.
Erre mintegy álomból fölserkentem, és néztem, és álmom édes volt nekem.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és barmok magvával.
És a mint vigyáztam rájok, hogy kiszaggassam és lerontsam, széthányjam és elveszítsem és nyomorgassam őket: úgy vigyázni fogok rájok, hogy fölépítsem és beültessem, úgymond az Úr.
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették a savanyú szőllőt, és a fiak fogai vástak el;
hanem kiki maga gonoszsága miatt hal meg, és minden embernek, ki savanyú szőllőt eszik, az ő fogai vásnak el.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és új szövetséget szerzek Izrael házával és Júda házával; [Zsid. 8,8.]
nem azon szövetség szerint, melyet atyáikkal kötöttem az napon, melyen megfogván kezöket, kihoztam őket Egyiptom földéről, mely szövetséget felbontottak, s én uralkodtam rajtok, úgymond az Úr:
hanem ez leszen a szövetség, melyet Izrael házával kötök ama napok után, úgymond az Úr: Az én törvényemet belsejökbe teszem, és szivökbe írom azt, és nekik Istenök leszek, és ők népemmé lesznek. [Zsid. 10,16.]
És nem tanítja többé az ember felebarátját, és a férfiú atyjafiát, mondván: Ismerd meg az Urat! mert mindnyájan megismernek engem közőlük kicsinytől nagyig, úgymond az Úr; mert megkegyelmezek gonoszságuknak, és vétkökről többé meg nem emlékezem. [Ap.cs. 10,43.]
Ezeket mondja az Úr, ki a napot világosságúl adja a nappalnak, a hold és csillagok rendét világosságúl az éjszakának; ki fölháborítja a tengert, hogy hullámai zúgnak, kinek neve, seregek Ura.
Ha e törvények előttem elenyésznek, úgymond az Úr, akkor elenyészik Izrael ivadéka is, hogy soha előttem nemzet nem leszen.
Ezeket mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és megvizsgálhatják a föld alapjait itt alant: én is elvetem Izrael egész ivadékát mindazok miatt, miket cselekedtek, úgymond az Úr.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és város építtetik az Úrnak Hanáneel tornyától a szegletkapuig,
és kijebb megyen a mérő-zsinór az ő színe előtt Gáreb halmáig, és megkerűli Goatát,
és a hullák és hamu egész völgyét és a halál egész tartományát Cedron patakáig; és a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz; nem pusztíttatik el és nem rontatik le soha többé.
Jeremiás az ostrom ideje alatt szántóföldet vesz a fogságból leendő visszatérés jeléűl. Az ő könyörgése. Az Úr büntető itéletei. Szabadúlás.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, Szedeciásnak, Júda királyának tizedik esztendejében, mely tizennyolczadik esztendeje Nabukodonozornak.
Akkor Babilon királyának serege megszállva tartá Jerusalemet, és Jeremiás próféta be volt zárva a tömlöcz tornáczában, mely Júda királyának házában vala.
Mert bezáratta volt őt Szedeciás, Júda királya, mondván: Miért jövendölsz, mondván: Ezeket mondja az Úr: Ime én e várost Babilon királyának kezeibe adom, s ő beveszi azt;
és Szedeciás, Júda királya nem menekszik meg a kaldeusok kezéből, hanem a babiloni király kezeibe adatik, s ez szájról szájra fog amazzal szólani, és szemtől szembe látja azt.
És Babilonba viszi Szedeciást, és ott leszen, mígnem meglátogatom őt, úgymond az Úr; ha pedig harczoltok a kaldeusok ellen, semmi szerencsétek sem leszen.
És szóla Jeremiás: Lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Ime Hanámeel, Szellumnak, a te nagybátyádnak fia jő hozzád, mondván: Vedd meg az én szántóföldemet, mely Anatótban vagyon; mert téged illet rokonság szerint, hogy megvegyed.
És hozzám jöve Hanámeel, az én nagybátyám fia, az Úr beszéde szerint, a tömlöcz tornáczába, és mondá nekem: Vedd meg az én szántóföldemet, mely Anatótban vagyon, Benjamin földén, mert téged illet az örökség, és te vagy a legközelebb rokon, hogy bírjad azt. Akkor értém meg, hogy az az Úr igéje volt.
És megvevém Hanámeeltől, az én nagybátyám fiától a szántóföldet, mely Anatótban vagyon, és megfizetém neki a hét ezüst siklust és a tíz ezüst pénzt.
És levelet írék róla és bepecsételém, és tanúkat állíték, és megmérém a pénzt mérlegben.
És vevém a bepecsételt birtoklevelet, és a szerződés pontjait és megerősitéseit, és a nyilt jelentést;
és adám a birtoklevelet Baruknak, Neri fiának, ki Maaziás fia volt, Hanámeelnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, a tanúk szemei előtt, kik be voltak írva a vétellevélben, és mindazon zsidóknak szemei előtt, kik a tömlöcz tornáczában ültenek.
És parancsolám Baruknak előttök, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Vedd e leveleket, e bepecsételt vétellevelet és e nyilt levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy megmaradhassanak sok ideig.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Még bírni fognak házakat és mezőket és szőllőket e földön.
És könyörögtem az Úrhoz, miután a birtoklevelet Baruknak, Neri fiának adtam, mondván:
Ah, ah, ah, Uram Isten! ime te teremtetted az eget és földet a te nagy erőddel és kinyujtott karoddal, és nincs előtted semmi nehéz dolog,
ki irgalmasságot cselekszel ezrekkel, és az atyák gonoszságait az ő fiaik kebelébe fizeted vissza utánok; Te legerősebb, nagy és hatalmas! seregek Ura a te neved; [Móz. II. 34,7.]
nagy a tanácsban, megfoghatatlan a végzésben, kinek szemei nyitvák Ádám fiainak minden útjokra, hogy megfizess kinekkinek az ő utai szerint, és ármányainak gyümölcse szerint;
ki jeleket cselekedtél és csodákat Egyiptom földén mind e napiglan, és Izraelen és az embereken, és nevet szerzettél magadnak, mint ez napon vagyon;
és kihoztad népedet, Izraelt, Egyiptom földéről jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyujtott karral és nagy rémüléssel;
és nekik adtad e földet, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy tejjel és mézzel folyó földet adsz nekik.
És bementek és bírták azt; de nem engedelmeskedtek a te szódnak, és nem jártak törvényedben; mind a miket parancsoltál nekik, hogy megcselekedjék, nem cselekedték; és rájok jött mindezen rosz.
Ime sánczok hányattak a város ellen, hogy bevétessék; és a város a kaldeusok kezeibe adatott, kik hadakoznak az ellen fegyverrel és éhséggel és mirígyhalállal; és a mit szólottál, mind megtörtént, mint magad látod.
És te, Uram Isten! azt mondod nekem: Végy mezőt pénzen, és fogadj tanúkat, holott a város a kaldeusok kezébe adatott?
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, mondván:
Ime én vagyok minden test Ura Istene; vajjon nekem nehéz-e valami dolog?
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én a várost a kaldeusok kezeibe adom, és a babiloni király kezeibe, és beveszik azt.
És eljőnek a kaldeusok, harczolandók e város ellen, és fölgyujtják tűzzel, és leégetik azt és a házakat, melyeknek tetőin Baalnak áldoztak, és italáldozatokat tettek idegen isteneknek az én ingerlésemre.
Mert Izrael fiai és Júda fiai szüntelen roszat cselekvők valának szemeim előtt ifjúságuktól; Izrael fiai, kik egész mostanig boszantanak engem kezeik cselekedeteivel, úgymond az Úr.
Mert haragomra és boszúságomra lett nekem e város, az naptól, melyen azt építették, mind ezen napig, melyen elvétetik színem elől,
Izrael fiainak és Júda fiainak gonoszsága miatt, melyet cselekedtek, haragra ingerelvén engem ők és királyaik, fejedelmeik és papjaik és prófétáik, Júda férfiai és Jerusalem lakói.
És háttal fordúltak hozzám, és nem arczczal, mikor tanítottam őket korán reggel és oktattam, és nem akarták hallani, hogy elfogadják a fegyelmet.
És bálványaikat ama házban állították föl, melyben segitségűl hivatott az én nevem, és megfertőztették azt. [Kir. IV. 21,4–8.]
És Baalnak magas helyeket építettek, melyek Ennom fia völgyében vannak, hogy fiaikat és leányaikat Moloknak áldozzák, mit nem parancsoltam nekik, s eszembe sem jutott, hogy ez utálatosságot cselekedjék, és Júdát bűnre vigyék.
És most mind e mellett is, ezeket mondja Izrael Ura Istene e városnak, melyről ti azt mondjátok, hogy a babiloni király kezeibe adatik fegyver és éhség és mirigyhalál által:
Ime én egybegyüjtöm őket mindazon földekről, melyekre kivetettem őket búsulásomban és haragomban, és a nagy boszúságban; és visszahozom őket e helyre, és bizvást hagyom őket lakni.
És népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek.
És egy szivet adok nekik és egy utat, hogy féljenek engem minden időben, és jó dolguk legyen nekik és utánok fiaiknak.
És örök szövetséget kötök velek, és nem szűnök meg velök jót tenni; és szivökbe adom félelmemet, hogy el ne távozzanak tőlem.
És örvendeni fogok rajtok, midőn jót teszek velök; és elültetem őket e földön igazságban teljes szivemből és teljes lelkemből.
Mert ezeket mondja az Úr: A mint ráhoztam e népre mindezen nagy roszat, úgy hozom rája mindazon jót, melyet nekik mondok.
És bírni fognak mezőket e földön, melyről ti azt mondjátok, hogy elpusztúlt, mivel nem maradt ember és barom, és a kaldeusok kezeibe adatott.
Venni fognak pénzen földeket, és levelet irnak arról, és megpecsételik és tanút fogadnak hozzája Benjamin földén és Jerusalem körűl, Júda városaiban és a hegyi városokban, a rónaság városaiban és a délre fekvő városokban; mert visszatérítem az ő foglyaikat, úgymond az Úr.
A fogságból visszatérés és boldog idő igértetik. Dávid nemzetségének s a papságnak folytonos fenmaradása. Örök szövetség.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz másodszor, midőn még be volt zárva a tömlöcz tornáczában, mondván:
Ezeket mondja az Úr, a ki cselekszi és szerzi és elkészíti ezt, Úr az ő neve:
Kiálts hozzám, én meghallgatlak téged, én hirdetek neked nagy és erős dolgokat, melyeket nem tudsz.
Mert ezeket mondja Izrael Ura Istene e városnak házai felől és Júda királyainak házai felől, melyek lerontatnak, és az erősségek felől, és azok kardja felől,
kik eljőnek, hogy hadakozzanak, és betöltsék azokat emberek holttesteivel, kiket megölök haragomban és boszúságomban, elrejtvén orczámat e várostól minden ő gonoszságuk miatt.
Ime én behegesztem sebeiket, egészséget adok és meggyógyítom őket; és kinyilatkoztatom nekik a békeséget és igazságot, melyért könyörögnek.
És visszahozom Júdát és Jerusalemet a fogságból, és fölépítem őket, mint kezdettől,
és kitisztítom őket minden gonoszságukból, melyekkel ellenem vétettek, és megkegyelmezek minden bűneiknek, melyeket ellenem elkövettek, megvetvén engemet.
És nekem hírnevemre leszen, és örömemre és dicséretemre és örvendezésemre a föld minden nemzeteinél, melyek meghallják mindazon jókat, melyeket én teszek velök, és félni és remegni fognak mindazon jó és minden békeség miatt, melyet én szerzek nekik.
Ezeket mondja az Úr: Még e helyen, (melyet ti pusztának mondotok azért, hogy nincs ember, sem barom Júda városaiban és Jerusalem körűl, melyek elpusztúltak, s ember és lakó nélkül és barom nélkül vannak), hallatni fog
az öröm szózata s a vígaság szózata, a vőlegény szava s a menyasszony szava, – azok szózata, kik azt mondják: Adjatok hálát a seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő irgalmassága; – és azoké, kik az Úr házába fogadásokat visznek; mert visszahozom a föld foglyait, mint kezdettől, úgymond az Úr.
Ezeket mondja a seregek Ura: Még ezen ember és barom nélkül való puszta helyen és ennek minden városaiban lesz lakhelyök a nyájakat őrző pásztoroknak;
a hegyi városokban és a rónaság városaiban, a délre fekvő városokban és Benjamin földén, Jerusalem körűl és Júda városaiban, még fognak átmenni nyájak a számadó keze alatt, úgymond az Úr.
Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és beteljesítem a jó szót, melyet Izrael házának és Júda házának szólottam. [Jer. 23,5].
Ama napokban és az időben kifejlesztem Dávid igaz sarjadékát, ki itéletet és igazságot fog tenni a földön.
Ama napokban megszabadúl Júda, és Jerusalem bízvást lakik; és ez a név, melyen hivatni fog: Az Úr a mi igazunk!
Mert ezeket mondja az Úr: Nem vesz el Dávidból a férfiú, ki Izrael házának királyi székében üljön.
És a papokból és levitákból nem vesz el a férfiú színem elől, ki égő áldozatokat tegyen, és áldozatot nyújtson, és áldozatokra valót vágjon minden napon.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, mondván:
Ezeket mondja az Úr: Ha felbomolhat szövetségem a nappal és szövetségem az éjszakával, hogy nap és éjszaka ne legyen idejében:
az én szövetségem is fölbomolhat Dávid szolgámmal, hogy ne legyen tőle fiú, ki országoljon az ő királyiszékében, s ne szolgáljanak leviták és papok.
A mint nem számlálhatók meg az ég csillagai, és nem mérhető meg a tenger fövénye: úgy sokasítom meg Dávid szolgámnak ivadékát, és a levitákat, az én szolgáimat.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, mondván:
Vajjon nem vetted-e észre, a mit e nép szólott, mondván: A két nemzetség, melyet az Úr választott vala, elvettetett; és az én népemet megvetik, hogy nem nemzet többé őelőttök?
Ezeket mondja az Úr: Ha szövetségemet a nappal és éjszakával, és törvényeket az égnek és földnek nem szerzettem:
akkor Jákobnak és Dávid szolgámnak ivadékát is elvetem, hogy ne vegyek az ő ivadékából fejedelmeket Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékának; mert visszahozom az ő foglyaikat és könyörűlök rajtok.
Az Úr itélete Szedeciás fölött. Törvény- és frigyszegés. Büntetőitélet a zsidók hűtlenségére.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mikor Nabukodonozor, Babilon királya, és minden hada, és az ő keze hatalma alatt levő földnek minden országa, és minden népek hadakoztak Jerusalem ellen és ennek minden városa ellen, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Menj el és szólj Szedeciásnak, Júda királyának, és mondd neki: Ezeket mondja az Úr: Ime én e várost Babilon királyának kezeibe adom, és ő felgyujtja azt tűzzel.
És te nem menekszel meg az ő kezéből, hanem megfogatván megfogatol, és kezeibe adatol; és a te szemeid meglátják a babiloni király szemeit, és az ő szája a te szájaddal szólni fog, és bemégy Babilonba.
Mindazáltal halljad az Úr igéjét, Szedeciás, Júda királya! Ezeket mondja az Úr neked: Nem halsz meg fegyver által,
hanem békeségben halsz meg, és atyáidnak, az előtted volt előbbi királyoknak megfüstöltetése szerint, megfüstölnek téged, és „jaj Uram!“ siratnak téged; mert az igét én szólottam, úgymond az Úr.
És megmondá Jeremiás próféta Szedeciásnak, Júda királyának, mind ez igéket Jerusalemben.
És Babilon királyának serege hadakozék Jerusalem ellen, és Júda minden városa ellen, melyek megmaradtak vala, Lákis ellen és Azeka ellen, mert ezen erősített városok maradtak volt meg Júda városaiból.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, minekutána Szedeciás király szövetséget kötött az egész néppel Jerusalemben, kihirdetvén:
hogy kiki szabadon bocsássa szolgáját és kiki szolgálóját, a zsidó-férfiút és zsidó-asszonyt, és ne uralkodjanak rajtok, mint zsidókon és magok atyjafiain.
És hallgattak rá mind a fejedelmek és az egész nép, kik szövetséget kötöttek vala, hogy kiki szabadon bocsássa szolgáját, és többé ne uralkodjanak rajtok; hallgattak rá, és elbocsáták őket.
De azután megváltozának, és visszavonák szolgáikat és szolgálóikat, kiket szabadon bocsátottak vala; és iga alá hajtották szolgákká és szolgálókká.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, a szolgaság házából, mondván:
Mikor betelik a hét esztendő, bocsássa el kiki az ő zsidó-atyjafiát, ki neki eladatott; szolgáljon neked hat esztendeig, s úgy azután szabadon bocsásd el őt tőled; de nem hallgattak rám atyáitok, s fülöket sem hajtották. [Móz. II. 21,2. Móz. V. 15,12.]
És ti megtértetek ma, és mi igaz, azt cselekedtétek szemeim előtt, kiki szabadságot hirdetvén az ő barátjának; és szövetségre léptetek az én színem előtt ama házban, mely fölött segítségűl hivatott az én nevem.
De ismét hátratértetek, és beszennyeztétek az én nevemet, és visszahoztátok kiki az ő szolgáját és kiki szolgálóját, kiket elbocsátottatok vala, hogy szabadok és magok hatalmában legyenek, és iga alá hajtottátok őket, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek.
Azért ezeket mondja az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdettetek volna kiki az ő atyjafiának és kiki barátjának; ime én hirdetem nektek, úgymond az Úr, a fegyver, mirigyhalál és éhség szabadságát és a föld minden országa fölindulásának adlak át titeket.
És a férfiakat, kik megszegvén az én szövetségemet, nem tartották meg a kötés igéit, melyekre hajlottak vala az én színem előtt, hasonlókká teszem a borjúhoz, melyet kétfelé vágtak, s annak részei között átmentek,
Júda fejedelmei és Jerusalem fejedelmei, az udvari tisztek és papok, és a föld minden népe, kik átmentek a borjú részei között;
és ellenségeik kezeibe adom őket, az ő lelkeiket keresők kezeibe; és az ő holttestök eledelűl leszen az égi madaraknak és a földi vadaknak.
És Szedeciást, Júda királyát és az ő fejedelmeit ellenségeik kezeibe adom, és az ő lelkeiket keresők kezeibe, és a babiloni király seregének kezeibe, kik eltávoztak tőletek.
Ime én parancsolok, úgymond az Úr, és visszahozom őket e városra, és harczolni fognak ellene, és beveszik azt, és fölgyujtják tűzzel, és Júda városait pusztasággá teszem úgy, hogy nem leszen lakója.
A rekabiták engedelmessége, példaúl az engedetlen zsidóknak, ezek megbüntettetnek, amazok megáldatnak.
Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának napjaiban, mondván:
Eredj a rekabiták házához, és szólj nekik, és vidd be őket az Úr házába, az egyik kincstartó kamarába, és adj bort inniok.
És mellém vőm Jezoniást, Jeremiásnak, Habzaniás fiának fiát, és az ő atyjafiait, és minden fiát, és a rekabiták egész házát,
és bevivém őket az Úr házába, Hanan fiainak tárházához, ki Jegedeliának, az Isten emberének fia vala, mely a fejedelmek tárháza mellett volt, Maaziásnak, Szellum fiának kincstára fölött, ki a tornácz őre vala.
És a rekabiták háza fiainak eléje tevém a borral telt kupákat és poharakat, és mondám nekik: Igyatok bort.
Kik felelének: Nem iszunk bort; mert Jonadáb, Rekab fia, a mi atyánk parancsolta nekünk, mondván: Soha ne igyatok bort se ti, se fiaitok;
és házat nem építsetek és vetést ne vessetek, és szőllőket ne ültessetek s ne bírjatok; hanem sátorokban lakjatok teljes napjaitokban, hogy sok ideig éljetek a föld színén, melyen ti zarándokok vagytok.
Mi engedelmeskedtünk Jonadábnak, Rekab fiának, atyánk szavának mindenben, miket nekünk parancsolt, úgy hogy teljes életünkben nem iszunk bort mi és feleségeink, fiaink és leányaink;
és nem építünk házakat lakásra, és szőllőnk és szántóföldünk és vetésünk nem volt:
hanem sátorokban laktunk, és engedelmesek voltunk mindazok szerint, miket nekünk atyánk, Jonadáb parancsolt.
Mikor pedig Nabukodonozor, Babilon királya feljött földünkre, mondók: Jertek, és menjünk Jerusalembe a kaldeusok seregének színe elől, és Szíria seregének színe elől; s így maradtunk Jerusalemben.
És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Menj el és mondd Júda férfiainak és Jerusalem lakóinak: Vajjon nem fogadjátok-e el a fegyelmet, hogy igéimnek engedelmeskedjetek? úgymond az Úr.
Erősebbek voltak Jonadábnak, Rekab fiának beszédei, melyeket fiainak parancsolt, hogy bort ne igyanak, és nem ittak mind e napiglan, mert engedelmeskedtek atyjok parancsolatának; és pedig szólottam nektek, korán fölkelvén, és szólván, és nem engedelmeskedtetek nekem.
És elküldöttem hozzátok minden szolgáimat, a prófétákat, korán fölkelvén, és elküldvén és mondván: Térjetek meg kiki az ő igen gonosz útjáról, és jobbítsátok meg törekvéseiteket, és ne kövessétek az idegen isteneket, s ne tiszteljétek őket: és lakni fogtok a földön, melyet nektek és atyáitoknak adtam; de nem hajtottátok rám fületeket, s nem hallgattatok engem. [Jerem. 18,11. 25,5.]
Jonadábnak, Rekab fiának fiai erősen megtartották atyjok parancsolatját, melyet nekik parancsolt vala: e nép pedig nem engedelmeskedett nekem.
Azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én elhozom Júdára és Jerusalem minden lakóira mind a nyomorúságot, melyet ellenök szólottam, azért, hogy szólottam nekik, és nem hallgattak; hittam őket, és nem feleltek nekem.
A rekabiták házának pedig mondá Jeremiás: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Mivelhogy engedelmeskedtetek Jonadáb atyátok parancsának, és megőriztétek minden parancsolatát, és megcselekedtétek mind, a miket nektek parancsolt;
azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Nem fogy el a férfiú Jonadábnak, Rekab fiának törzsökéből, ki az én színem előtt álljon minden időben.
Jeremiás maga jövendöléseit Barukkal könyvbe iratja, s általa a templomban felolvastatja; Joakim király e könyvet megégeti, és parancsot ad mind a két próféta elfogatására; Jeremiás más módról gondoskodik jövendölései följegyzésére, és Isten büntetését hirdeti.
És lőn Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, lőn az íge Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:
Végy könyvtekercset, és írd bele mind az igéket, melyeket neked szólottam Izrael és Júda ellen, és minden nemzet ellen, az naptól, melyen neked Joziás napjaitól kezdve szólottam e napiglan.
Hatalán hallván Júda háza mindazon roszat, melyet szándékozom rajtok cselekedni, megtérne kiki az ő igen gonosz útjáról, s én megkegyelmezek az ő gonoszságuknak és vétköknek.
Hivá tehát Jeremiás Barukot, Neriás fiát, és Baruk leirá Jeremiás szájából az Úrnak minden beszédeit, melyeket neki szólott a könyvtekercsbe.
És Jeremiás parancsolá Baruknak mondván: Én el vagyok zárva, és nem mehetek az Úr házába;
menj tehát te, és olvasd a könyvből, melybe leírtad számból az Úr igéjét, a nép hallatára az Úr házában, böjti napon, azonfölűl az egész Júda hallatára, kik városaikból jőnek, olvasd el nekik;
hatalán könyörgésök az Úr színe elé jutna, és kiki megtérne az ő igen gonosz útjáról; mert nagy a harag és boszankodás, melyet az Úr e nép ellen szólott.
És Neriás fia, Baruk mindazok szerint cselekvék, miket neki Jeremiás próféta parancsolt vala, olvasván a könyvből az Úr beszédeit az Úr házában.
Ugyanis lőn Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban: böjtöt hirdettek az Úr színe előtt az egész népnek Jerusalemben, és az egész sokaságnak, mely egybegyűlt vala Júda városaiból Jerusalemben.
És olvasá Baruk a könyvből Jeremiás beszédeit az Úr házában, Gamariás irnoknak, Száfán fiának tárházában, a felső tornáczban, az Úr háza új kapujának bemeneténél, az egész nép hallatára.
És midőn hallotta Mikeás, Gamariásnak, Száfán fiának fia, az Úr minden beszédeit a könyvből,
beméne a király házába, a jegyző tárházához, és ime mindnyájan ott ülének a fejedelmek: Elizama jegyző, és Dalaiás, Szemeriás fia, és Elnátán, Akobor fia, és Gamariás, Száfán fia, és Szedeciás, Hananiás fia, és mindnyájan a fejedelmek.
És hirűl adá nekik Mikeás mind az igéket, melyeket hallott Baruk által e könyvből olvastatni a nép füle hallatára.
Elküldék azért mindnyájan a fejedelmek Barukhoz Júdit, Nataniás fiát, ki Szelemiásnak, Húzi fiának fia vala, mondván: A könyvet, melyből a nép hallatára olvastál, vedd kezedbe, és jőj ide. Kezébe vevé tehát Baruk, Neriás fia a könyvet, és hozzájok méne.
És mondák neki: Ülj le és olvasd azokat füleink hallatára. És olvasá Baruk füleik hallatára.
Midőn tehát hallották mind az igéket, elálmélkodva kiki egymásra nézett, és mondák Baruknak: Tudtára kell adnunk a királynak mind ez igéket.
És megkérdék őt, mondván: Jelentsd meg nekünk, miképen irtad mind e beszédeket az ő szájából?
Baruk pedig mondá nekik: Maga szájából mondotta nekem, mintha csak olvasta volna, mind e beszédeket; és én beírtam a könyvbe tentával.
És mondák a fejedelmek Baruknak: Eredj és rejtezzél el te és Jeremiás, és senki ne tudja, hol vagytok.
És bemenének a királyhoz a tornáczba, a könyvet a tárházban Elizama jegyzőre bízván, és elmondák a király hallatára mind e beszédeket.
És a király elküldé Júdit, hogy hozza el a könyvet; ki elvévén azt Elizama jegyző tárházából, olvasá a király hallatára és mind a fejedelmek hallatára, kik a király körűl állnak vala.
A király pedig a téli házban lakik vala, a kilenczedik hónapban, tűztartó lévén előtte tele szénnel.
És midőn Júdi elolvasott három vagy négy levelet, lemetszé azt a jegyző késével, és a tűzbe veté, mely a tűztartón vala, miglen megemésztetett az egész könyv a tűztől, mely a tűztartóban vala.
És nem félének, ruháikat sem szaggaták meg a király és minden ő szolgái, kik hallották mind e beszédeket.
Mindazáltal Elnátán és Dalaiás és Gamariás ellene mondának a királynak, hogy ne égesse el a könyvet; de nem hallgata rájok.
És a király megparancsolá Jeremielnek, Amelek fiának, és Száraiásnak Ezriel fiának, és Szelemiásnak, Abdeel fiának, hogy fogják meg Baruk irnokot és Jeremiás prófétát; de az Úr elrejté őket.
És lőn az Úr igéje Jeremiás prófétához, miután a király elégette a könyvet és a beszédeket, melyeket Baruk írt vala Jeremiás szájából, mondván:
Végy ismét más könyvet, és írd bele mind az előbbi beszédeket, melyek az első könyvben valának, melyet megégetett Joakim, Júda királya;
és mondd Joakimnak, Júda királyának: Ezeket mondja az Úr: Te elégetted azt a könyvet, mondván: Miért irtad ezt abba, hirdetvén: Hamar eljő Babilon királya és elpusztítja e földet, és elfogyasztja arról az embert és barmot.
Azért ezeket mondja az Úr Joakim, Júda királya ellen: Nem leszen őtőle, ki Dávid királyi székében üljön; és az ő holtteste nappal a hőségre vettetik, és éjjel a dérre.
És meglátogatom rajta és ivadékán és szolgáin az ő gonoszságait; és rájok és Jerusalem lakóira és Júda férfiaira hozom mindazon roszat, melyet nekik szólottam, de nem hallgatták.
Jeremiás tehát más könyvet vőn, és Baruk irnoknak, Neriás fiának adá azt, ki beirá abba Jeremiás szájából ama könyv minden beszédeit, melyet elégetett volt Joakim, Júda királya tűzzel, és azonfölűl sokkal több beszéd adatott hozzája, mint azelőtt vala.
Szedeciás magát és a népet a próféta imádságába ajánlja. Nabukodonozor Egyiptom felé vonúl. Jeremiás megjövendöli az ő visszatérését Jerusalem felé; fogságra vettetik, de Szedeciás által megszabadíttatik.
És Szedeciás király, Joziás fia, országla Jekoniás, Joakim fia helyett, kit királylyá rendelt Nabukodonozor, Babilon királya, Júda földén. [Kir. IV. 24,17. Jer. 52,1. Krón. II. 36,15.]
De ő nem engedelmeskedék, sem szolgái, sem a föld népe az Úr igéinek, melyeket Jeremiás próféta által szólott.
És Szedeciás király elküldé Júkalt, Szelemiás fiát, és Szofoniás papot, Maaziás fiát, Jeremiás prófétához, mondván: Imádkozzál érettünk a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
Jeremiás pedig szabadon jára a nép között, mert még nem tették vala őt a tömlöcz őrizetébe. Azonban Fáraó kijöve Egyiptomból; és hallván ezen hírt a kaldeusok, kik megszállva tartják vala Jerusalemet, eltávozának Jerusalemtől.
És lőn az Úr igéje Jeremiás prófétához, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Igy szóljatok Júda királyának, ki titeket hozzám küldött kérdeni: Ime Fáraó hada, mely segítségtekre jött ki, visszatér az ő földére Egyiptomba;
és visszatérnek a kaldeusok, és e város ellen harczolni fognak, és beveszik azt és fölgyujtják tűzzel.
Ezeket mondja az Úr: Meg ne csaljátok lelkeiteket, mondván: Elmenvén elmennek, és eltávoznak tőlünk a kaldeusok; mert nem mennek el.
De ha megveritek is minden hadát a kaldeusoknak, kik ellenetek harczolnak, és csak egynehány marad meg közőlük sebesűlten, mindenik fölkel sátorából, és felgyujtják tűzzel e várost.
Midőn tehát eltávozott a kaldeusok serege Jerusalemtől Fáraó hada miatt,
Jeremiás kiindúla Jerusalemből, hogy Benjamin földére menjen, és eloszsza ott vagyonát a polgárok színe előtt.
És midőn Benjamin kapujához jutott, ott vala sor szerint a kapu-őr, Jeriás nevű, ki Szelemiásnak, Hananiás fiának fia vala; és megragadá Jeremiás prófétát, mondván: A kaldeusokhoz szököl.
És felelé Jeremiás: Nem igaz; nem szököm a kaldeusokhoz. És nem hallgatá meg őt Jeriás, hanem megfogá Jeremiást, és a fejedelmekhez vivé őt.
Mely dolog miatt megharaguván a fejedelmek Jeremiás ellen, megvervén őt, a tömlöczbe veték, mely Jonatán jegyzőnek házában volt, mert ő vala a tömlöcztartó.
Igy juta Jeremiás a veremházba és a fogságba; és Jeremiás több napig üle ott.
Elküldvén pedig Szedeciás király, kihozatá őt, és megkérdé őt házában titkon, és mondá: Véled-e, hogy ama beszéd az Úrtól vagyon? És mondá Jeremiás: Tőle vagyon. És mondá: A babiloni király kezébe fogsz adatni.
És mondá Szedeciás királynak Jeremiás: Mit vétettem én neked és szolgáidnak és népednek, hogy a börtönházba vetettél engem?
Hol vannak a ti prófétáitok, kik prófétálnak vala nektek és mondák: Nem jő Babilon királya rátok és ezen földre?
Most azért halljad, kérlek, uram királyom! legyen foganatja könyörgésemnek színed előtt, és ne küldj vissza engem Jonatán jegyző házába, ne haljak meg ott.
Megparancsolá tehát Szedeciás király, hogy Jeremiást a tömlöcz tornáczába vigyék, és adjanak neki mindennap egy kenyérczipót a főzeléken kivűl, mígnem elfogy minden kenyér a városból. És Jeremiás a tömlöcz tornáczában marada.
Jeremiás vízverembe vettetvén, egy udvari tiszt megmenti; tanácsot ad a királynak.
Hallá pedig Szafatiás, Mátán fia, és Gedeliás, Fassúr fia, és Júkal, Szelemiás fia, és Fassúr, Melkiás fia, a beszédeket, melyeket Jeremiás szól vala az egész népnek, mondván:
Ezeket mondja az Úr: A ki csak e városban marad, fegyverrel hal meg és éhséggel és mirigyhalállal; a ki pedig a kaldeusokhoz szalad, élni fog, és lelke mentve lesz az életben.
Ezeket mondja az Úr: Bizonyosan a babiloni király hadseregének kezébe adatik e város, és ő beveszi azt.
És a fejedelmek mondák a királynak: Kérünk, ölessék meg ez az ember; mert szántszándékkal megerőtleníti a hadakozó férfiak kezeit, kik e városban maradtak, és az egész nép kezeit, ez igék szerint szólván nekik; mert ez az ember nem keresi e népnek békeségét, hanem veszedelmét.
És mondá Szedeciás király: Ime a ti kezeitekben vagyon ő; és nem is méltó, hogy a király valamit megtagadjon tőletek.
Elvivék tehát Jeremiást, és veték őt Melkiásnak, Amelek fiának vermébe, mely a tömlöcz tornáczában vala, és lebocsáták Jeremiást köteleken a verembe, melyben nem vala víz, hanem sár; Jeremiás tehát a sárba sülyede.
Meghallá pedig egy szerecsen férfiú, Abdemelek, az udvari tiszt, ki a király házában vala, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király pedig Benjamin kapujában ül vala.
És kiméne Abdemelek a király házából, és szóla a királynak, mondván:
Én uram, királyom! gonoszúl cselekedték e férfiak mindazt, miket Jeremiás próféta ellen míveltek, a verembe vetvén őt, hogy meghaljon ott éhen; mert nincs már kenyér a városban.
Parancsola tehát a király a szerecsen Abdemeleknek, mondván: Végy innen magaddal harmincz férfiút, és vond föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghal.
Elvivén tehát Abdemelek magával a férfiakat, beméne a király házába, mely a tárház alatt vala, és onnan régi posztódarabokat vőn, és ócska, összerongyollott ruhákat, és leereszté azokat Jeremiásnak a verembe köteleken.
És mondá a szerecsen Abdemelek Jeremiásnak: Tedd a régi posztódarabokat, és az elmetélt és összerongyollott ruhákat hónod alá és a kötelekre; és Jeremiás úgy cselekedvék.
És kivonák Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből; s azután Jeremiás a tömlöcz tornáczában marada.
És elkülde Szedeciás király és maga elé hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóhoz, mely az Úr házában vala; és mondá a király Jeremiásnak: Egyet kérdek tőled, semmit el ne titkolj tőlem.
Mondá pedig Jeremiás Szedeciásnak: Ha megjelentem neked, vajjon nem ölsz-e meg engem? és ha tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.
Megesküvék tehát Szedeciás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr! ki nekünk ezt a lelket alkotta, nem öllek meg téged, és nem adlak e férfiak kezeibe, kik a te lelkedet keresik.
És Jeremiás mondá Szedeciásnak: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ha elindúlván, kimégy a babiloni király fejedelmeihez, élni fog a te lelked, és e város nem gyujtatik föl tűzzel; és megszabadúlsz te és házad.
Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, e város a kaldeusok kezeibe adatik, és fölgyujtják azt tűzzel, és te sem menekszel meg az ő kezökből.
És mondá Szedeciás király Jeremiásnak: Tartok a zsidóktól, kik a kaldeusokhoz szöktek, netalán azok kezeibe adassam, és megcsúfoljanak engem.
Felelé pedig Jeremiás: Nem adnak téged kezeikbe. Halljad, kérlek, az Úr szavát, melyet én neked szólok, és jól leszen dolgod, és élni fog a te lelked.
Ha pedig nem akarsz kimenni, ez az íge, melyet az Úr jelentett nekem:
Ime mind az asszonyok, kik megmaradtak Júda királyának házában, kivitetnek a babiloni király fejedelmeihez, és ezt fogják mondani: A te békeférfiaid eltévelyítettek téged és erőt vettek rajtad, sárba sülyesztették és iszapba lábaidat, és eltávoztak tőled.
És feleségeid és fiaid mind kivitetnek a kaldeusokhoz, és nem menekszel meg kezeikből, hanem a babiloni király kezével fogatol meg, s ő e várost fölégeti tűzzel.
Mondá erre Szedeciás Jeremiásnak: Senki ne tudja ez igéket, és nem halsz meg.
Ha pedig meghallják a fejedelmek, hogy veled szólottam, és hozzád jőnek, és mondják neked: Jelentsd meg nekünk, mit szólottál a királylyal, ne titkold el tőlünk, és nem ölünk meg téged; és mit szólott veled a király?
mondd nekik: Leborúlva könyörögtem a király előtt, hogy ne vitessen vissza engem Jonatán házába, és ne haljak meg ott.
El is jövének mind a fejedelmek Jeremiáshoz, és megkérdezék őt, és szóla nekik mindazon igék szerint, melyeket parancsolt vala neki a király. És békét hagyának neki, mert semmi sem hallatszott.
Jeremiás pedig a tömlöcz tornáczában marada mind az napig, melyen bevétetett Jerusalem. És lőn, hogy bevéteték Jerusalem.
Jerusalem bevétetése. Szedeciás futása, az ő és gyermekei és az ország sorsa. Jeremiás megszabadúl. Abdemelek biztosságba jut.
Szedeciásnak, Júda királyának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, eljöve Nabukodonozor, Babilon királya, és minden ő serege Jerusalemhez, és megszállák azt.
Szedeciásnak tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén pedig megnyittaték a város.
És bemenének a babiloni király minden fejedelmei, és leülének a közép kapuban: Neregel-Szereser, Szemegarnabu, Sarsakim, Rabzares, Neregel-Szereser, Rebmag, és mind a többi fejedelmei Babilon királyának.
És látván őket Szedeciás, Júda királya, és mind a hadakozó férfiak, elfutának és kimenének éjjel a városból a király kertén át a kapun, mely a két kőfal között vala, és kimenének a pusztába vivő útra.
De a kaldeusok hada űzőbe vevé őket; és megfogák Szedeciást a jerikói puszta mezején, és fogva vivék Nabukodonozorhoz, Babilon királyához, Reblatába, mely az Emat földén vagyon; és törvényt monda rája.
És Babilon királya megölé Szedeciás fiait Reblatában az ő szemei előtt; és Júda minden nemeseit megölé a babiloni király.
Szedeciás szemeit is kivájá, és bilincsekbe veré őt, hogy Babilonba vitessék.
A király házát s a köznép házait is fölgyújták a kaldeusok tűzzel, és Jerusalem kőfalát leronták.
És a nép maradványait, kik még megmaradtak volt a városban, és a szökevényeket, kik hozzája szöktek, és a köznép maradványait, kik még megmaradtak, átvivé Nabuzárdán, a vitézek hadnagya Babilonba.
És a szegény köznépből, kiknek teljességgel semmiök sem volt, meghagya Nabuzárdán, a vitézek hadnagya, Júda földén, és szőllőket és kutakat ada nekik az napon.
Jeremiás felől pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király, Nabuzárdánnak, a vitézek hadnagyának, mondván:
Vidd el őt, és szemed rajta legyen, és semmi roszat neki ne mívelj; hanem a mint akarja, úgy cselekedjél neki.
Elküldé tehát Nabuzárdán, a had fejedelme, és Nabuzesban és Rabzares és Neregel-Szereser és Rebmag, és Babilon királyának minden főemberei,
elküldének és kihozák Jeremiást a tömlöcz tornáczából, és adák őt Godoliásnak, Ahikám fiának, ki Száfán fia vala, hogy haza menjen, és a nép között lakjék.
Jeremiáshoz pedig az Úr beszéde lett vala, midőn be volt zárva a tömlöcz tornáczában, mondván:
Menj el és szólj a szerecsen Abdemeleknek, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én beteljesítem beszédeimet e városnak veszedelmére, és nem javára, mi meg lesz a te szemeid előtt az napon.
És megszabadítlak téged az napon, úgymond az Úr; és nem adatol ama férfiak kezébe, kiktől te félsz:
hanem kimentve megszabadítalak téged, és fegyver által el nem esel; hanem a te lelked megszabadúl, mert énbennem volt bizodalmad, úgymond az Úr.
Jeremiás szabadon bocsáttatik. Ő és több mások egybegyűlnek Godoliás alatt. Ármányok Godoliás ellen.
A beszéd, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, minekutána elbocsáttatott Nabuzárdántól, a had fejedelmétől Rámából, mikor elvitte őt lánczokkal kötözve mindazok között, kik Jerusalemből és Júdából elköltöznek, és Babilonba vitetnek vala.
Eléhozván tehát a had fejedelme Jeremiást, mondá neki: A te Urad Istened mondotta e veszedelmet e hely ellen,
és rája hozta, és úgy cselekedett az Úr, a mint szólott, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattátok az ő szavát, azért történt ez rajtatok.
Most azonban ime föloldozlak téged ma a lánczokból, melyek kezeiden vannak; ha tetszik neked eljőni velem Babilonba, jőj el, és rajtad lesznek szemeim; ha pedig nem tetszik neked eljőni velem Babilonba, maradj itt; ime az egész föld szemed előtt vagyon, a mit választasz, és a hova tetszik menned, oda menj.
Vagy ne jőj velem, hanem lakjál Godoliásnál, Ahikámnak, Száfán fiának fiánál, kit a babiloni király Júda városainak fejévé tett; lakjál tehát vele a nép között; vagy akárhová tetszik menned, menj. Élelmet is ada neki a vitézek hadnagya és ajándékokat, és elbocsátá őt.
Jeremiás tehát Godoliáshoz, Ahikám fiához méne Maszfatba, és vele lakék a nép között, mely meghagyatott vala a földön.
És mikor meghallották mindnyájan a seregek fejedelmei, kik elszéledtek vala a tartományokban, ők és társaik, hogy Babilon királya Godoliást, Ahikám fiát tette azon föld fejévé, és hogy neki ajánlotta azon férfiakat és asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényei közől azokat, kik el nem vitettek Babilonba:
Godoliáshoz jövének Maszfatba, és pedig, Izmahel, Nataniás fia, és Johanan és Jonatan, Karee fiai, és Száreás, Tanehumet fia, és Ofi fiai, kik netofatiak valának, és Jezoniás, Maakáti fia, ők és azok férfiai.
És megesküvék Godoliás, Ahikámnak, Száfán fiának fia, nekik és társaiknak, mondván: Ne féljetek a kaldeusoknak szolgálni, lakjatok a földön, és szolgáljatok Babilon királyának, és jól leszen dolgotok. [Kir. IV. 25,24.]
Ime én Maszfatban lakom, hogy megfeleljek a kaldeusok parancsának, kik hozzánk küldetnek; ti pedig szedjétek le a szőllőt és terményt és gyüjtsetek olajat, és tegyétek el edényeitekbe, és maradjatok városaitokban, melyeket bírtok.
De mindnyájan a zsidók is, kik Moábban és Ammon fiai között, Idumeában és egyéb tartományokban valának, hallván, hogy maradványokat hagyott Babilon királya Judeában, és hogy azok fejévé tette Godoliást, Ahikámnak, Száfán fiának fiát,
visszatérének, mondám, mindnyájan a zsidók mindazon helyekről, melyekre elfutottak vala, és Júda földére jövének Godoliáshoz Maszfatba, és begyüjték a bort és az igen sok terményt.
Johanan, Karee fia pedig, és a seregek minden fejedelmei, kik elszéledtek vala a tartományokba, eljövének Godoliáshoz Maszfatba,
és mondák neki: Tudd meg, hogy Baalis, Ammon fiainak királya, elküldötte Izmahelt, Nataniás fiát, hogy megöljön tégedet. De Godoliás, Ahikám fia nem hitt nekik.
Johanan, Karee fia pedig szóla Godoliásnak titkon Maszfatban, mondván: Elmegyek és megölöm Izmahelt, Nataniás fiát, hogy senki se tudja, nehogy megöljön tégedet, és elszéledjenek mindnyájan a zsidók, kik egybegyűltek tehozzád, és elveszszenek Júda maradványai.
És Godoliás, Ahikám fia, mondá Johanánnak, Karee fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert hamisan szólasz te Izmahel felől.
Izmahel gaztette. Johanan bátorsága. A zsidók határozata Egyiptomba vonúlni.
És lőn a hetedik hónapban, eljöve Izmahel, Nataniásnak, Elizama fiának, királyi nemből való fia, és a király főemberei, és tíz férfiú vele, Godoliáshoz, Ahikám fiához Maszfatba; és kenyeret evének ott együtt Maszfatban.
Ekkor fölkele Izmahel, Nataniás fia, és a tíz férfiú, kik vele valának, és megölék Godoliást, Ahikámnak, Száfán fiának fiát fegyverrel, megölék azt, kit a babiloni király fejévé tett vala azon földnek;
mind a zsidókat is, kik Godoliással valának Maszfatban, és a kaldeusokat, kik ott találtattak, a hadakozó férfiakat is megölé Izmahel.
Másod nap pedig, minekutána megölte vala Godoliást, mit senki sem tudott,
férfiak jövének Szikemből és Silóból és Szamariából, nyolczvan férfiú, leborotvált szakállal, és megszaggatott ruhákkal és elrútítva, ajándékok és tömjén lévén kezökben, hogy bemutassák az Úr házában.
És kimenvén Izmahel, Nataniás fia, eléjek Maszfatból, járdogálva és sírva méne; és mikor hozzájok elért, mondá nekik: Jőjetek Godoliáshoz, Ahikám fiához.
Kik midőn a város közepére jutottak, megölé őket Izmahel, Nataniás fia, középen egy veremnél, ő és a férfiak, kik vele valának.
Tíz férfiú találtaték pedig közöttök, kik mondák Izmahelnek: Ne ölj meg minket, mert kincsünk vagyon a mezőn, gabona és árpa, olaj és méz; és megszünék és nem ölé meg őket atyjokfiaival.
A verem pedig, melybe Izmahel vetette mindazon férfiak holttesteit, kiket megölt vala Godoliás miatt, ugyanaz, melyet Áza király ásatott Baaza, Izrael királya miatt; azt tölté meg Izmahel, Nataniás fia a megöltekkel.
És fogságra vivé Izmahel a nép minden maradványát, kik Maszfatban valának, a király leányait, és az egész népet, mely megmaradt Maszfatban, kiket Nabuzárdán, a had fejedelme, Godoliásnak, Ahikám fiának ajánlott vala. És megfogá őket Izmahel, Nataniás fia, és elindúla, hogy Ammon fiaihoz menjen.
Meghallá pedig Johanan, Karee fia, és mind a hadakozók fejedelmei, kik vele valának, mindazon gonoszt, melyet Izmahel, Nataniás fia cselekedett.
És melléjök vévén mind a férfiakat, elmenének, hogy harczoljanak Izmahellel, Nataniás fiával, és találák őt a nagy víznél, mely Gábaon mellett vagyon.
És meglátván az egész nép, mely Izmahellel vala, Johanant, Karee fiát, és mind a hadakozók fejedelmeit, kik vele voltak, megörűlének.
És visszatére az egész nép, melyet megfogott vala Izmahel Maszfatban; és visszatérvén, Johananhoz, Karee fiához méne.
Izmahel, Nataniás fia pedig elszalada nyolcz férfiúval Johanan színe elől, és Ammon fiaihoz méne.
S igy visszavivé Johanan, Karee fia, és mind a hadakozók fejedelmei, kik vele valának, a köznép minden maradványait, kiket visszahozott Izmaheltől, Nataniás fiától Maszfatból, miután ez megölte Godoliást, Ahikám fiát, az erős hadakozó férfiakat és asszonyokat és gyermekeket, és udvari tiszteket, kiket visszahozott vala Gábaonból.
És elmenének, és megpihenének, bujdosván Kamaámban, mely Betlehem mellett vagyon, hogy elindúljanak és bemenjenek Egyiptomba
a kaldeusok színe elől; mert féltek tőlök, mivel Izmahel, Nataniás fia megölte volt Godoliást, Ahikám fiát, kit a babiloni király fővé tett vala Júda földén.
Jeremiás tanácsolja a maradást Judeában, és bekövetkezendő büntetésekkel fenyeget, ha a zsidók Egyiptomba vonúlnak.
És elmenének mindnyájan a hadakozók fejedelmei, és Johanan, Karee fia, és Jezoniás, Ozaiás fia, és a többi köznép kicsinytől nagyig;
és mondák Jeremiás prófétának: Jusson imádságunk a te színed elé, és imádkozzál érettünk a te Uradhoz Istenedhez, mindezen maradványokért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint szemeid jól látnak minket;
és jelentse meg nekünk a te Urad Istened az utat, melyen elmenjünk, és a dolgot, melyet cselekedjünk.
Mondá pedig nekik Jeremiás próféta: Megcselekszem. Ime én imádkozom a ti Uratokhoz Istenetekhez igéitek szerint; minden igét, melyet nekem felelni fog, megjelentek nektek, és semmit sem titkolok el tőletek.
És ők mondák Jeremiásnak: Legyen az Úr miközöttünk az igazság és hűség tanúja, ha nem cselekszünk mindazon ige szerint, melylyel téged a te Urad Istened mihozzánk küld.
Akár jó legyen, akár rosz, a mi Urunk Istenünk szavának, kihez téged küldünk, engedelmeskedni fogunk, hogy jól legyen dolgunk, midőn a mi Urunk Istenünk szavát hallgatjuk.
Tíz nap elteltével pedig lőn az Úr igéje Jeremiáshoz.
És eléhivá Johanant, Karee fiát, és mind a hadakozók fejedelmeit, kik vele valának, és az egész népet kicsinytől nagyig,
és mondá nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene, kihez engem küldöttetek, hogy könyörgésteket az ő színe elé terjeszszem.
Ha nyugton megmaradtok e földön, fölépítlek titeket, és nem rontalak le; elültetlek, és nem gyomlállak ki; mert már meg vagyok engesztelve a nyomorúság által, melyet rajtatok cselekedtem.
Ne féljetek a babiloni király orczájától, kitől ti félve rettegtek, ne féljetek tőle, úgymond az Úr; mert veletek vagyok én, hogy megszabadítsalak titeket, és kimentselek az ő kezéből.
És irgalmasságot cselekszem veletek, és könyörűlök rajtatok, és titeket lakni engedlek földeteken.
Ha pedig ti azt mondjátok: Nem lakunk e földön, s nem hallgatjuk a mi Utunk Istenünk szavát,
mondván: Nem, hanem Egyiptom földére megyünk, hol nem látunk hadat, és nem hallunk kürt-harsogást, és éhséget nem szenvedünk; ott fogunk lakni:
tehát most halljátok az Úr igéjét, Júda maradványai! Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ha eltökélitek magatokban, hogy Egyiptomba menjetek, és bementek, hogy ott lakjatok:
a fegyver, melytől ti féltek, ott ragad el titeket Egyiptom földén, és az éhség, mely miatt aggódtok, hozzátok ragad Egyiptomban, s ott haltok meg.
És mindnyájan a férfiak, kik eltökélették magokban Egyiptomba menni, hogy ott lakjanak, meghalnak fegyver, éhség és mirigyhalál által; senki sem marad meg azok közől, és nem menekszik meg a veszedelem színe elől, melyet én rájok hozok.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: A mint kiöntetett az én haragom és boszankodásom Jerusalem lakóira: úgy öntetik ki az én boszankodásom tirátok, ha bementek Egyiptomba; átokká és álmélkodássá, szidalommá és gyalázattá lesztek; és soha többé e helyet nem látjátok.
Ez az Úr igéje felőletek, Júda maradványai: Ne menjetek Egyiptomba; tudván tudjátok, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek,
a ti lelkeiteket csaljátok meg; mert ti küldöttetek engem a mi Urunkhoz Istenünkhöz, mondván: Imádkozzál érettünk a mi Urunkhoz Istenünkhöz, s mindent a szerint, miket neked a mi Urunk Istenünk mondani fog, jelents meg nekünk, és megcselekeszszük.
Én megjelentettem ma nektek, és nem hallgattátok meg a ti Uratok Istenetek szavát mindazok felől, a mikért engem tihozzátok küldött.
Most azért tudván tudjátok, hogy fegyverrel és éhséggel és mirigyhalállal haltok meg ama helyen, melyre bemenni akartatok, hogy ott lakjatok.
A zsidók hazudsággal vádolják Jeremiást, és Isten parancsának ellenére Egyiptomba mennek, és a prófétát Barukkal együtt magokkal viszik. Jövendölés Egyiptom ellen.
Lőn pedig, midőn Jeremiás a népnek szólván, elvégezte az ő Urok Istenök minden beszédét, melyekért küldötte vala őt Urok Istenök hozzájok, mind a fönebbi igéket,
szóla Azariás, Ozaiás fia, Johanan, Karee fia, és mind a kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazudságot szólasz te, nem küldött téged a mi Urunk Istenünk, mondván: Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok;
hanem Baruk, Neriás fia izgat téged ellenünk, hogy a kaldeusok kezeibe adjon minket, hogy megöljön minket, és elvitessen Babilonba.
És nem hallgatott Johanan, Karee fia, és mindnyájan a hadakozók fejedelmei, és az egész nép az Úr szavára, hogy megmaradtak volna Júda földén:
hanem elvivé Johanan, Karee fia, és mindnyájan a hadakozók fejedelmei Júdának minden maradványát, kik visszatértek vala minden nemzetből, melyek között azelőtt elszéledve voltak, hogy Júda földén lakjanak,
a férfiakat és asszonyokat és kisdedeket, a király leányait és minden lelket, melyet meghagyott vala Nabuzárdán, a had fejedelme, Godoliással, Ahikámnak, Száfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát, és Barukot, Neriás fiát, [Jerem. 41,10.]
és bemenének Egyiptom földére, mert nem engedelmeskedtek az Úr szavának; és Tafnisig jutának.
És lőn az Úr beszéde Jeremiáshoz Tafnisban, mondván:
Végy kezedbe nagy köveket, és rejtsd el azokat a boltozatban, mely a téglafal alatt vagyon, Fáraó házának kapujánál Tafnisban, a zsidó férfiak láttára,
és mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én elküldöm, és elhozom Nabukodonozort, Babilon királyát, az én szolgámat, és az ő királyiszékét e kövekre teszem, melyeket elrejtettem, és ő királyiszékét azokra fogja helyezni.
És eljövén, megveri Egyiptom földét, kiket halállal, halállal; kiket fogsággal, fogsággal; és kiket fegyverrel, fegyverrel.
És tüzet gyujt Egyiptom isteneinek templomaiban, és leégeti azokat, és fogságra viszi őket; és felölti magára Egyiptom földét, mint a pásztor felölti ruháját, és békével megyen ki onnan.
És összerontja a napházának képszobrait, melyek Egyiptom földén vannak, és Egyiptom isteneinek templomait fölégeti tűzzel.
Jeremiás megdorgálja a zsidókat bálványozásuk miatt. Ők megmaradnak abban, és a próféta ismétli dorgálását.
Ez az íge, mely Jeremiás által lett minden zsidókhoz, kik Egyiptom földén laknak vala, Magdalumban és Tafnisban, Memfisben és a Fatures földén lakókhoz, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ti láttátok mindazon roszat, melyet Jerusalemre hoztam és Júda minden városaira; ime puszták ma, és nincs lakó azokban
a gonoszság miatt, melyet cselekedtek, engem haragra ingerelvén és elmenvén, hogy áldozatot és tiszteletet tegyenek az idegen isteneknek, kiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem atyáitok.
És elküldöttem hozzátok minden szolgáimat, a prófétákat, korán fölkelvén, és elküldvén és mondván: Ne cselekedjétek az ilyen utálatos dolgot, melyet gyűlölök.
De nem hallgattak meg, fülöket sem hajtották rá, hogy megtérvén gonoszságaikból, ne áldoztak volna idegen isteneknek.
És kiöntetett az én boszankodásom és haragom, és fölgyúladott Júda városaiban és Jerusalem utczáiban, és kietlenné s pusztasággá változtak mind e mai napiglan.
És most ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Miért cselekszitek ti e nagy gonoszságot saját lelkeitek ellen, hogy elveszszen közőletek a férfiú és asszony, a kisded és csecsemő Júdából, és semmi maradéktok ne hagyassék?
Miért ingereltek engem a ti kezeitek cselekedeteivel, áldozván az idegen isteneknek Egyiptom földén, melyre bementetek, hogy ott lakjatok és elveszszetek, átokká és gyalázattá legyetek a föld minden nemzeteinél.
Vajjon elfeledtétek-e atyáitok gonoszságait, és Júda királyainak gonoszságait és az ő feleségeik gonoszságait, a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket cselekedtek Júda földén és Jerusalem tartományaiban?
Mind e napig sem tisztúltak meg, és nem féltek, és nem jártak az Úr törvényében és az én parancsaimban, melyeket elétek adtam és atyáitok elé.
Azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én rátok fordítom orczámat veszedelemre, és elveszítem az egész Júdát.
És eléfogom Júda maradványait, kik eltökélették magokban, hogy bemenjenek Egyiptom földére és ott lakjanak; és megemésztetnek mindnyájan Egyiptom földén, elhullanak fegyver és éhség által, és megemésztetnek kicsinytől nagyig, fegyverrel és éhséggel halnak meg; átokká és csodává, szidalommá és gyalázattá lesznek. [Jerem. 42,18.]
És meglátogatom Egyiptom földének lakóit, mint meglátogattam Jerusalemet, fegyverrel, éhséggel és mirigyhalállal.
És nem leszen, ki megmenekedjék és megmaradjon a zsidók maradványaiból, kik elindúlnak, hogy Egyiptom földén zarándokoljanak, és visszatérjenek Júda földére, mely után lelkök sohajt, hogy visszatérjenek és ott lakjanak; nem térnek vissza, csak a szökevények.
Felelének pedig Jeremiásnak mindnyájan a férfiak, kik tudták, hogy feleségeik idegen isteneknek áldoznak, és mindnyájan az asszonyok, kiknek ott nagy sokasága állott, és Egyiptom földén a Faturesben lakó egész nép, mondván:
A beszédet, melyet nekünk szólottál az Úr nevében, nem hallgatjuk tőled;
hanem cselekedvén megcselekszünk minden igét, mely kimegyen a mi szánkból, hogy az ég királynéjának áldozzunk, és ital-áldozatokat tegyünk neki, mint mi cselekedtünk és atyáink, a mi királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jerusalem utczáiban; mert akkor volt elegendő kenyerünk, és jól ment dolgunk, és roszat nem láttunk;
az időtől pedig, hogy megszűntünk áldozni az ég királynéjának és ital-áldozatokat tenni neki: mindenben szűkölködünk, és fegyverrel s éhséggel emésztetünk meg.
És midőn mi az ég királynéjának áldozunk, és neki ital-áldozatokat teszünk: vajjon férjeink tudta nélkül csinálunk-e neki lepényeket, hogy őt tiszteljük, és neki ital-áldozatokat tegyünk?
És mondá Jeremiás az egész népnek, a férfiak ellen és az asszonyok ellen, és az egész község ellen, kik ez igét felelték vala neki, mondván:
Vajjon az áldozatról, melyet Júda városaiban és Jerusalem utczáin áldoztatok ti és atyáitok, a ti királyaitok és fejedelmeitek és a föld népe, nem emlékezett-e meg az Úr, és nem vette-e szivére?
Az Úr nem tűrhette tovább törekvéseitek gonoszságát, és az utálatosságokat, melyeket cselekedtetek; és a ti földetek pusztasággá lett és álmélkodássá és átokká, úgy hogy ne legyen lakója mind e mai napiglan.
Mivelhogy áldoztatok a bálványoknak, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattátok az Úr szavát, és az ő törvényeiben és parancsaiban és bizonyságtételeiben nem jártatok: azért történtek rajtatok e roszak mind e mai napiglan.
Mondá pedig Jeremiás az egész népnek és mind az asszonyoknak: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik Egyiptom földén vagytok.
Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene, mondván: Ti és feleségeitek szólottatok szájatokkal, és kezeitekkel teljesítettétek, mondván: Teljesítsük be fogadásainkat, melyeket fogadtunk, hogy az ég királynéjának áldozzunk, és neki ital-áldozatokat tegyünk. Beteljesítettétek fogadásaitokat és cselekedettel véghezvittétek azokat.
Azért halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik Egyiptom földén laktok: Ime én esküszöm az én nagy nevemre, úgymond az Úr, hogy Egyiptom egész földén egy zsidó férfiú szája által sem neveztetik többé az én nevem, mondván: Él az Úr Isten!
Ime én vigyázok rájok romlásukra és nem javokra; és megemésztetnek Júda minden férfiai, kik Egyiptom földén vannak, fegyverrel és éhséggel, mígnem teljesen kiírtatnak.
És a kik elfutnak a fegyver elől, visszatérnek Egyiptom földéről Júda földére, a kevés férfiak; és tudni fogják Júda minden maradványai, kik Egyiptom földére mentek, hogy ott lakjanak: ki beszéde teljesedik majd, enyém-e, vagy övék?
És ez lesz nektek a jel, úgymond az Úr, hogy én meglátogatlak titeket e helyen, hogy tudjátok meg, mikép bizonynyal teljesedni fognak az én beszédeim tiellenetek romlástokra,
ezeket mondja az Úr: Ime én Fáraó Efreét, Egyiptom királyát az ő ellenségei kezébe adom, és azok kezébe, kik az ő lelkét keresik, mint Szedeciást, Júda királyát adtam Nabukodonozornak, Babilon királyának, az ő ellenségének kezébe, ki az ő lelkét kereste.
Jeremiás vigasztalja Barukot, és bizonyossá teszi, hogy az átalános pusztúlásban életét nem fogja elveszteni.
Ez az íge, melyet Jeremiás próféta szólott Baruknak, Neriás fiának, midőn ez könyvbe írta ezen igéket Jeremiás szájából, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, mondván:
Ezeket mondja Izrael Ura Istene neked, Baruk!
Mivel mondottad: Jaj nekem, nyomorúltnak! mert az Úr fájdalmat halmoz fájdalmamra; elfáradtam fohászkodásomban, és nyugalmat nem találok!
Ezeket mondja az Úr: Igy szólj neki: Ime a kiket fölépítettem, én lerontom; és a kiket elültettem, én kiszaggatom, és ezen egész földet is.
És te nagy dolgokat kivánsz magadnak? Ne kivánj! Mert ime én veszedelmet hozok minden testre, úgymond az Úr; de a te lelkedet megszabadítom, akárhová mégy.
Jövendölés Egyiptom ellen. Jövendölés a zsidók javára.
Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett a nemzetek ellen,
Egyiptomról, Fáraó Nekaónak, Egyiptom királyának serege ellen, mely az Eufrates folyóvize mellett vala Karkamisban, melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.
Készítsetek kerekded és hosszú paizst, és indúljatok hadba.
Fogjátok be a lovakat, és üljetek föl, lovasok! Álljatok ki sisakokban, tisztítsátok ki a dárdákat, öltözzetek pánczélokba.
De micsoda ez? Látom őket, hogy félénkek, és hogy hátat fordítanak, erősei megölettek, sietve szaladnak, hátra sem tekintenek; rettegés minden felől! úgymond az Úr.
Ne fusson a gyors, és ne vélje az erős, hogy megszabadúl; éjszak felé az Eufrates folyóvize mellett legyőzetnek és elesnek.
Kicsoda ez, ki növekedik, mint a folyó, és mint a nagy vizek, melyeknek örvényei dagadoznak?
Egyiptom folyóvíz módjára növekedik, és mint nagy vizeké, úgy hullámzanak az ő habjai, és azt mondja: Fölmegyek, és elborítom a földet, elpusztítom a várost és az ő lakóit.
Üljetek lovakra, és száguldjatok a szekereken, jőjenek elé ez erősek, a szerecsenországiak, a paizst viselő líbiaiak, és a nyilakat ragadó és lövellő lídiaiak.
Mert a seregek Ura Istenének napja ez, boszúállás napja, hogy boszút álljon az ő ellenségein; megemészti őket a kard, és jóllakik, és véröktől megrészegűl; mert a seregek Ura Istenének áldozata ez éjszak földén, az Eufrates folyóvize mellett.
Menj föl Gálaádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! hiába sokasítod az orvosságokat, nem leszen egészséged.
A nemzetek hallják gyalázatodat, és ordításod betölti a földet; mert az erős erősbe ütközik, és együtt elesnek mind a ketten.
Az íge, melyet az Úr Jeremiás prófétának szólott arról, hogy eljő Nabukodonozor, a babiloni király, és megveri Egyiptom földét.
Hirdessétek Egyiptomnak, és hallassátok Magdalumban, és hangozzék Memfisben és Tafnisban, mondjátok: Állj föl és készűlj, mert megemészti a fegyver azokat, mik tekörűled vannak.
Miért roncsoltak a te erőseid? nem állanak meg, mert az Úr fölforgatja őket.
Megsokasítja az elesőket, és a férfiú az ő felebarátjára esik; és mondják: Fel! térjünk vissza népünkhöz és születésünk földére, a galamb fegyverének színe elől.
Nevezzétek Fáraó, az egyiptomi király nevét így: „Zűrzavart hoz az idő!“
Élek én! (úgymond a király, kinek neve seregek Ura), mint a Tábor a hegyek között, és mint a tengermelléki Kármél, úgy jön el.
Készíts magadnak elköltözésre való szereket, Egyiptomnak ott lakó leánya! mert Memfis pusztává leszen és elhagyatik, és lakhatlanná leszen.
Ékes és szép üszőborjú Egyiptom, de éjszakról jő elhajtója.
Az ő zsoldosai, kik benne forgolódnak, mint a hizlalt borjak, hátrafordúlnak, és elfutnak együtt, meg sem állhatnak; mert megöletésök napja elérkezett, az ő látogattatásuk ideje.
Az ő szava zengeni fog, mint a réz; mert a haddal sietni fognak, és fejszékkel jőnek rája, mint a favágók.
Levágják az ő erdejét, úgymond az Úr, melynek fái számtalanok, felűlhaladják a sáskákat, és nincs számuk.
Megszégyenűl Egyiptom leánya, és az éjszaki nép kezeibe adatik.
Igy szól a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én meglátogatom Alexandria zajgását, és Fáraót és Egyiptomot, az ő isteneit és királyait; igen, Fáraót és azokat, kik benne bíznak.
És átadom őket az ő lelköket keresők kezeibe, és Nabukodonozornak, Babilon királyának kezeibe, és az ő szolgái kezeibe; és ezek után úgy fognak benne lakni, mint a régi időben, úgymond az Úr.
És te, Jákob, szolgám! ne félj, és ne rettegj, Izrael! mert ime én megszabadítalak téged a távolból, és a te ivadékodat fogságod földéről; és visszatér Jákob és megnyugszik, szerencsés leszen, és senki sem fogja rémítgetni őt. [Izai. 43,1. 44,2.]
Ne félj, te Jákob, szolgám! úgymond az Úr; mert én veled vagyok, és megemésztem mind a nemzeteket, melyekhez téged száműzlek; téged pedig nem emésztelek meg, hanem megfenyítelek itéletben nem kímélhetvén téged, mint ártatlant.
Megjövendöltetik a kaldeusok győzelme a filiszteusok fölött.
Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett a filiszteusok ellen, mielőtt Fáraó Gázát megverte.
Ezeket mondja az Úr: Ime vizek jőnek föl éjszakról, és lesznek, mint megáradott folyó, és elborítják a földet és a mi abban vagyon, a várost és annak lakóit; kiáltanak az emberek, és ordítanak a föld minden lakói,
a csillogó fegyverek és az ő harczosai csattogása miatt, szekereinek zörgése, és kerekeinek sokasága miatt; az atyák nem tekintenek többé fiaikra, ellankadván kezeik,
azon nap eljövete miatt, melyen elpusztíttatnak mindnyájan a filiszteusok, és széthányatik Tírus és Szídon, minden megmaradt segítségével együtt; mert az Úr elpusztítja a filiszteusokat, a kappadócziai sziget maradványait.
Gázára kopaszság jő, elnémúl Askalon és a többiek az ő völgyeikben; vajjon meddig sérted még magadat?
Oh kardja az Úrnak! meddig nem nyugszol még? térj vissza hüvelyedbe, hűlj meg, és légy csendesen.
De miképen nyughatnék meg, mikor az Úr adott neki parancsot Askalon ellen és az ő tengeri tartományai ellen, és oda rendelte őt?
Jövendölés Moáb elpusztúlásáról.
Moáb felől ezeket mondja a seregek Ura Izrael Istene: Jaj Nábónak! mert el van pusztítva és megszégyenítve; bevétetett Kariataim; megszégyenűlt az erős, és reszket.
Nincs többé örvendezés Moábban; Hezebon ellen gonoszt forralnak. „Jertek, veszítsük el őt a nemzetek közől!“ Azért légy veszteg és hallgass; téged a fegyver nyomban követ.
Kiáltás szózata Oronaimból: Pusztúlás és nagy romlás!
Összerontatott Moáb; mondjátok kisdedeinek, kiáltsanak.
Luit hágóján sírva és jajgatva mennek föl, és Oronaim lejtőjén az ellenség hallja a leveretés kiáltását:
Fussatok, mentsétek meg élteteket, és legyetek, mint a gyalogfenyő-csemete a pusztában. [Jerem. 17,6.]
Azért, hogy bizodalmad volt erősségeidben és kincseidben, te is bevétetel; és Kámosz fogságra megyen papjaival és fejedelmeivel egyetemben.
És eljő a rabló minden városra, és egy város sem szabadúl meg; és elpusztúlnak a völgyek és földúlatnak a mezőségek; mert az Úr mondotta.
Adjatok virágot Moábnak, mert virágjában megyen el, és az ő városai puszták lesznek és lakhatlanok.
Átkozott, ki az Úr dolgát álnokúl végzi; és átkozott, ki fegyverét a vértől visszatartja.
Termékeny volt Moáb ifjúságától fogva, és megnyugodott seprején, és nem töltetett egy edényből más edénybe, és nem ment fogságba; azért maradt meg benne íze, és szaga el nem változott.
Azért íme a napok eljőnek, úgymond az Úr, és csapolókat küldök neki, kik csobányait lecsapolják és lehúzzák, és edényeit kiüresítik, és korsóit összetörik.
És megszégyeníttetik Moáb Kámosz miatt, mint megszégyenűlt Izrael háza Bétel miatt, melyben bizodalma volt.
Hogyan mondhatjátok: Bajnokok vagyunk és erős férfiak a harczolásra? [Izai. 16,6.]
Elpusztíttatik Moáb, és városai lerontatnak, és válogatott fiai lemennek megöletésre; úgymond a király, kinek neve seregek Ura.
Közel van Moáb veszte, hogy eljőjön; és veszedelme igen hamar elérkezik.
Vigasztaljátok őt mindnyájan, kik körűle vagytok, és mindnyájan, kik tudjátok az ő nevét, mondjátok: Hogy eltöretett az erős vessző, a dicsőséges pálcza!
Szállj le dicsőségedből, és ülj a sivatagba, Díbon leányának lakossága! mert Moáb pusztítója fölmegyen hozzád, és széthányja erősségeidet.
Állj ki az útra, és nézzed, Aroer lakossága! kérdezd meg a futót, és annak, ki megmenekedett, mondjad: Mi történt?
Megszégyenűlt Moáb, mert legyőzetett; ordítsatok és kiáltsatok, hirdessétek Arnoban, hogy Moáb elpusztíttatott.
És itélet jött a sík földre, Helonra és Jázára és Mefaatra,
Díbonra és Nábóra és Deblataim házára,
Kariataimra és Betgamulra és Betmaonra,
Kariotra és Bózrára, és Moáb földének minden városaira, a távol és közelvalókra.
Letöretett Moáb szarva, és karja levágatott, úgymond az Úr.
Részegítsétek meg őt, mert az Úr ellen fölemelkedett; Moáb összecsapja kezét okádásában, és ő is csúfságúl leszen;
mert neked nevetségűl volt Izrael, mintha tolvajok közt találtad volna őt; azért, a te beszédeidért, melyeket ellene szólottál, fogságra vitetett.
Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklában, Moáb lakói! legyetek, mint a galamb, mely a hasadék legfelsőbb részén rak fészket.
Hallottuk Moáb kevélységét, mert igen kevély, az ő dölyfösségét, fölfuvalkodását és elbizottságát, és szivének nagyravágyását. [Izai. 16,6.]
Én ismerem, úgymond az Úr, az ő kérkedékenységét, és hogy nincs ahhoz képest ereje, és nem tehetsége szerint igyekszik cselekedni.
Azért jajgatok Moáb felett, és kiáltok egész Moábhoz, a téglafalak közt panaszkodó férfiakhoz.
Jázer siralmával siratlak téged, Szabama szőllője! a te szőllővesszőid átmentek a tengeren, Jázer tengeréig jutottak; aratásodra és szüretedre rohant a rabló.
Elvétetett a vígság és örvendezés Kármélból, Moáb földéről; mert a bort elvettem a sajtókból; a szőllőtaposó nem énekli szokott dalát.
És a kiáltó Hezebontól Eleáleig és Jázáig hangzik az ő szavok, Szégortól, a harmadfű üszőtől Oronaimig; Nemrim vizei is igen megromlanak.
És elveszem Moábból, úgymond az Úr, a magas helyeken áldozót, kik azok isteneinek áldoznak.
Azért szól az én szivem Moábért, mint a síp, az én szivem a téglafalak közt levő férfiakhoz a sípok szózatát adja; mert ereje fölött cselekedett, s azért vesztek el.
Mert minden fő kopasz, megnyírva minden szakáll, minden kéz összekötözve, és minden háton szőrzsák. [Izai. 15,2. Ezek. 7,18.]
Moáb minden héjazatán és utczáján csupa sírás, mert összetörtem Moábot, mint a haszontalan edényt, úgymond az Úr.
Mennyire legyőzetett, és milyen az ordítás! Mennyire meghajtotta nyakát Moáb, és megszégyenűlt! Nevetséggé leszen Moáb és példává mindennek körülötte.
Ezeket mondja az Úr: Ime mint a sas fog ő röpűlni, és kiterjeszti szárnyait Moábra.
Bevétetik Kariot, és erősségei elfoglaltatnak; és leszen Moáb erőseinek szíve az napon, mint a szűlőasszony szive.
És Moáb megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen dicsekedett.
Rémület és verem és tőr neked, oh Moáb lakója! úgymond az Úr.
A ki elszalad a réműlet elől, verembe esik; és a ki feljő a veremből, tőrbe akad; mert elhozom Moábra az ő látogattatásuk esztendejét, úgymond az Úr. [Izai. 24,18.]
Hezebon árnyékában állanak meg a tőrből menekedettek; de tűz jő ki Hezebonból, és láng Seon közepéből, és megemészti Moáb részét és a háborgás fiainak fejök tetejét.
Jaj neked, Moáb! veszve vagy Kámosz népe! mert fogva vannak fiaid, és leányaid rabságban.
De visszatérítem Moábot a rabságból az utólsó napokban, úgymond az Úr. Eddig vannak Moáb itéletei.
Jövendölés az ammoniták, edomiták, damaskusiak, arabok és elamiták felől.
Ammon fiai felől. Ezeket mondja az Úr: Vajjon nincsenek-e Izraelnek fiai? vagy örököse nincs-e neki? Miért foglalá el tehát örökségűl Melkom Gádot, hogy az ő népe annak városaiban lakik?
Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és Rabbatban, mely Ammon fiaié, csata-zajt fogok hallatni, és omladékká leszen az, és leányai tűzzel égettetnek meg, és bírni fogja Izrael, kik őt bírták vala, úgymond az Úr.
Ordíts, Hezebon! mert elpusztíttatott Hái. Kiáltsatok, Rabbat leányai! övezzetek szőrzsákokat magatokra, sírjatok és kerengjetek a sövények körűl; mert Melkom fogságra vitetik, papjai és fejedelmei egyetemben.
Mit dicsekszel a völgyekkel? a te völgyed oda van, elkényeztetett leányom! ki a te kincseidben bíztál, és mondád: Ki jő énhozzám?
Ime én rettegést hozok rád, úgymond a seregek Ura Istene, mindazoktól, kik körűled vannak; és elszéledtek mindnyájan egymástól, és nem lesz, ki egybegyüjtse a futókat.
De ezekután visszatérítem Ammon fiainak rabjait, úgymond az Úr.
Idumea felől. Ezeket mondja a seregek Ura: Vajjon nincs-e többé bölcseség Témanban? Elveszett a tanács a fiaktól, hasztalanná lett bölcseségök.
Fussatok és fordítsatok hátat, menjetek a mély verembe, Dédan lakói! mert veszedelmet hozok Esaura, az ő látogattatásának idejét.
Ha szőllőszedők jöttek volna rád, nem hagytak volna gerezdet; ha tolvajok éjszaka, rablottak volna magoknak elegendőt:
de én megmeztelenítem Esaut, kinyilatkoztatom titkait, és semmi rejtve nem marad; elpusztíttatik ivadéka és atyjafiai és szomszédai, és senki sem leszen.
Hagyd hátra árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bennem bízzanak.
Mert ezeket mondja az Úr: Ime, kik nem voltak arra itélve, hogy megigyák a poharat, és mégis megiszszák: vajjon te, mint az ártatlan, úgy maradsz-e? nem leszesz büntetlen, hanem megiván megiszod.
Mert enmagamra esküdtem, úgymond az Úr: hogy kietlenné és gyalázattá, pusztasággá és átokká leszen Bózra, és minden ő városai örökkévaló pusztaságokká lesznek.
Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez: Gyűljetek össze, és jőjetek ellene, és keljünk harczra. [Abdiás 1.]
Mert ime kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, megvetetté az emberek előtt.
A te fölfuvalkodásod és szived kevélysége csalt meg téged, ki a kőszikla hasadékaiban lakol, és igyekszel elfoglalni a halom magasságát. De ha oly magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is levonlak téged, úgymond az Úr. [Abdiás 4.]
És elpusztúl Idumea; minden, a ki átmegy azon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapása fölött.
A mint fölforgattatott Sodoma és Gomorra és annak szomszédságai, úgymond az Úr, úgy nem fog ott lakni férfiú, és nem lakja azt ember fia. [Móz. I. 19,25.]
Ime mint az oroszlán jő fel a Jordán pompájából a szép erősség ellen; mert hamar hozzája futtatom őt; és ki lesz a választott, kit föléje rendelek? – Mert ki hasonló hozzám? és ki állhat ki velem? és ki az a pásztor, ki ellenem állhatna? [Jób 41,1.]
Azért halljátok az Úr végzését, melyet Édom felől határozott, és az ő szándékát, melyet Téman lakói felől gondolt: Ledöntik őket a nyáj kicsinyei, és széthányják velök egyetemben az ő lakhelyeiket.
Ezek leomlásának hangjától megrendűl a föld, és az ő kiáltásának szózata meghallatszik a vörös tengernél.
Ime mint a sas fölemelkedik és röpűl, és kiterjeszti szárnyait Bózrára; és leszen az idumei erősek szíve az napon, mint a szűlőasszony szíve.
Damaskus felől. Megszégyeníttetett Émat és Arfad, mert igen gonosz hírt hallottak; le vannak verve a tengermellékiek; az aggodalom miatt nem nyughatik.
Erőtlen lett Damaskus, futásnak ered; reszketés fogja őt körűl, szorongás és fájdalmak környezik meg őt, mint a szűlőt.
Hogy elhagyták a dicséretes várost, az öröm városát!
Ime ifjai elesnek utczáin, és a harczoló férfiak mind elnémúlnak az napon, úgymond a seregek Ura.
És tüzet gyujtok Damaskus kőfalán, mely megemészti Benadad kőfalait.
Cédár felől és Ázor országai felől, melyeket megver Nabukodonozor, a babiloni király. Ezeket mondja az Úr: Keljetek föl, és menjetek Cédárba, és pusztítsátok el napkelet fiait.
Azok sátorait és nyájait elfogják, azok bőrtakaróit és minden edényeit és tevéit magokhoz veszik, és rájok híják a félelmet köröskörűl.
Fussatok, menjetek el igen sietve, a mély vermekben üljetek, kik Ázorban laktok, úgymond az Úr; mert tanácsot tartott ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és eltökélett szándéka van ellenetek.
Keljetek föl, és menjetek a nyugalmas és bátorságban lakó nemzethez, úgymond az Úr; sem ajtaik, sem záraik, egyedűl laknak.
És ragadománynyá lesznek tevéik, és a barmok sokasága prédává, és elszélesztem őket minden tájra, kiknek lenyírt üstökük vagyon; és minden szomszéd határból rájok hozom a veszedelmet, úgymond az Úr.
És Ázor a sárkányok lakhelye lesz, pusztaság mindörökre; nem marad ott férfiú, s nem fogja azt lakni ember fia.
Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett Élam ellen, Szedeciás, Júda királya országlásának kezdetén, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Ime én összetöröm Élam kézivét, és elveszem minden erejöket;
és a négy szelet Élamra eresztem az ég négy részéről, és elszélesztem őket mindezen tájakra; és nem lesz nemzet, melyhez ne jussanak Élam szökevényei.
És megrettentem Élamot ellenségei előtt és az ő lelkét keresők színe előtt; és rájok hozom a veszedelmet, az én búsulásom haragját, úgymond az Úr, és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztem őket.
És királyi székemet Élamba helyezem; kiírtom onnét a királyokat és fejedelmeket, úgymond az Úr.
De az utóbbi időkben visszatérítem Élam foglyait, úgymond az Úr.
Babilon elpusztíttatása. A zsidók és izraeliták visszatérése.
Az íge, melyet az Úr Babilon felől és a kaldeusok földe felől szólott, Jeremiás próféta által.
Hirdessétek a pogányok között, és hallassátok; emeljetek zászlót, hirdessétek és ne titkoljátok; mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenűlt Bél, legyőzetett Merodak, megszégyenűltek az ő faragott képei, legyőzettek bálványai.
Mert nemzet megyen föl ellene éjszakról, ki elpusztítja az ő földét, és nem leszen, ki abban lakjék embertől baromig; indúlnak és mennek.
Az napokban és az időben, úgymond az Úr, eljőnek Izrael fiai, ők és Júda fiai egyetemben; járván és sírván sietnek, és az ő Urokat Istenöket megkeresik.
Megkérdik Sion útját, erre van az ő orczájok; eljőnek, és az Úrhoz ragaszkodnak örök szövetséggel, melyet semmi feledés el nem töröl.
Elveszett nyájjá lett az én népem; pásztorai eltévelyítették őket, és hegyeken hagyták bujdosni; hegyről halomra mentek, elfeledkeztek hajlékukról.
Mindazok, kik rátaláltak, megemésztették őket, és ellenségei azt mondották: Mi nem vétünk, azért, hogy ők vétkeztek az Úr ellen, az igazság szépsége, és atyáik reménysége, az Úr ellen.
Távozzatok Babilonból, és a kaldeusok földéről menjetek ki, és legyetek mint a kosok a nyáj előtt.
Mert ime én föltámasztom és elhozom Babilonba a nagy nemzetek gyülekezetét éjszak földéről; és fölkészűlnek ellene, és azután bevétetik; az ő nyíla, mint az öldöklő bajnokférfiúé, mely nem pattan vissza hiába.
És Kaldea ragadománynyá leszen; mindnyájan megrakodnak az ő pusztítói, úgymond az Úr,
mert örvendetek és nagyokat szóltok, elharácsolván örökségemet; mert szilajkodtok, mint a borjúk a füvön, és bőgtök, mint a tulkok.
Igen megszégyenűl anyátok, és porig lealáztatik, ki titeket szült; ime legutólsó leszen a nemzetek között, puszta, járatlan és sivatag.
Az Úr haragja miatt nem lakják azt, hanem egészen pusztasággá tétetik; mindaz, ki átmegy Babilonon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapásai fölött.
Készűljetek Babilon ellen köröskörűl mindnyájan, ijászok! harczoljatok ellene, ne kiméljétek a nyilakat; mert vétkezett az Úr ellen.
Kiáltsatok ellene, kezet nyujt mindenfelé. Beomlanak alapjai, kőfalai lerontatnak; mert ez az Úr boszúállása; álljatok boszút rajta, a mint cselekedett, cselekedjetek neki.
Irtsátok ki a magvetőt Babilonból, és a ki sarlót viszen aratás idején. A galamb fegyverének szine elől kiki az ő népéhez tér, és kiki saját földére fut.
Izrael elszéledett nyáj, oroszlánok kergették szélylyel őt; először Asszíria királya emésztette őt, végre Nabukodonozor, a babiloni király rágta össze csontjait.
Azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én meglátogatom Babilon királyát és az ő földét, mint meglátogattam Asszíria királyát.
És visszahozom Izraelt az ő lakhelyére, hogy legeljen Kármélon és Bázánban, Éfraim hegyén és Gálaádban megelégedjék az ő lelke.
Az napokban és az időben, úgymond az Úr, keresni fogják Izrael gonoszságát, és nem leszen; és Júda bűnét, és nem találtaik; mert megkegyelmezek azoknak, kiket meghagyok.
Menj föl az uralkodók földére, és látogasd meg lakóit, hányd el és öld meg, a mi utánok vagyon, úgymond az Úr, és mindazok szerint cselekedjél, miket parancsoltam neked.
Harczkiáltás a földön és nagy leveretés!
Hogy összetört és összerontatott az egész föld pőrölye! hogy változott pusztává Babilon a nemzetek között!
Tőrbe ejtettelek téged, és megfogattál, Babilon! és nem tudtad; megtaláltak és megragadtak téged; mert ingerletted az Urat.
Az Úr megnyitotta kincstárát és eléhozta az ő haragja eszközeit; mert ez a seregek Ura Istenének cselekedete a kaldeusok földén.
Jertek ellene a legszélső határokról, nyissátok meg, hadd menjenek ki, kik letapodják őt; szedjétek el az útól a köveket, és rakjátok rakásokba, és öljétek meg őt, hogy ne is legyen semmi maradéka.
Hányjátok szét minden ő bajnokait, menjenek le a megölésre; jaj nekik! mert eljött az ő napjok, látogattatásuk ideje.
A futók szava és azoké, kik megmenekedtek Babilon földéről, hirdeti Sionban a mi Urunk Istenünk boszúállását, az ő templomáért vett boszúállását.
Híjatok össze Babilon ellen igen sokat, mindazokat, kik kézijat vonnak; álljatok ellene köröskörűl, hogy senki el ne szaladjon; fizessetek neki cselekedete szerint, mindazok szerint, miket cselekedett, cselekedjetek neki; mert fölkelt az Úr ellen, Izrael Szente ellen.
Azért elesnek ifjai az ő utczáiban, és harczos férfiai mind elnémúlnak az napon, úgymond az Úr.
Ime én a te ellened, oh kevély! úgymond a seregek Ura Istene; mert eljött a te napod, látogattatásod ideje.
És elesik a kevély és összeroskad, és nem lesz, ki fölemelje őt; és tüzet gyujtok az ő városaiban, mely körötte mindent megemészt.
Ezeket mondja a seregek Ura: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai és Júda fiai egyetemben; mindazok, kik fogva viszik őket, letartóztatják, s nem akarják őket elbocsátani.
Az ő megváltójok erős, seregek Ura az ő neve; igazságával védelmezi ügyöket, hogy megrettentse a földet, és megrendítse Babilon lakóit.
Fegyver a kaldeusokon, úgymond az Úr, és Babilon lakóin, fejedelmein és bölcsein.
Fegyver az ő jóslóin, kik bolondokká lesznek, fegyver az ő erősein, kik félni fognak.
Fegyver az ő lovain és szekerein, és mind a köznépen, mely benne vagyon; és lesznek, mint az asszonyok; fegyver az ő kincsein, melyek elprédáltatnak.
Szárazság leszen az ő vizein, és kiszáradnak; mert faragott képek földe az, és a szörnyetegekben dicsekszenek.
Azért sárkányok fogják azt lakni szőrösökkel, és struczmadarak fognak abban lakni; és nem lakják azt többé soha, és nem építik föl nemzedékről nemzedékig.
A mint fölforgatta az Úr Sodomát és Gomorrát és ezek szomszédságait, úgymond az Úr, úgy nem fog ott lakni férfiú, és nem lakja azt ember fia.
Ime nép jön éjszakról, nagy nemzet és királyok sokan kelnek föl a föld határairól.
Kézívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok és irgalmatlanok; szavok zúgni fog, mint a tenger, és lovakra ülnek, mint a harczra készűlt férfiú, teellened, Babilon leánya!
Babilon királya hallja azok hírét, és ellankadnak kezei; szorongatás fogja körül őt és fájdalom, mint a szűlőt.
Ime mint az oroszlán jő fel a Jordán pompájából a szép erősség ellen; mert hamar hozzája futtatom őt, és ki leszen a választott, kit föléje rendelek? – Mert ki hasonló hozzám, és ki állhat ki velem? És ki az a pásztor, ki ellenem állhatna?
Azért halljátok az Úr végzését, melyet elméjében határozott Babilon ellen; és az ő szándékát, melyet a kaldeusok földe ellen gondolt. Ledöntik őket a nyájak kicsinyei, és széthányják velök egyetemben az ő lakhelyeiket.
Babilon bevételének hirére megrendül a föld, és kiáltás hallatszik a nemzetek között.
Folytatás.
Ezeket mondja az Úr: Ime én támasztok Babilonra és az ő lakóira, kik szivökben fölfuvalkodtak ellenem, mintegy mirigyes szelet.
És szórókat küldök Babilonba, és fölszórják azt, és elpusztítják földét; mert rá jőnek mindenünnen az ő nyomorúsága napján.
Ne vonja meg kézivét a nyillövő, és ne készűljön föl a pánczélos. Ne kiméljétek fiait, öljétek meg minden vitézeit.
Elhullanak a megöltek a kaldeusok földén, és a sebesűltek az ő tartományaiban.
Mert nem hagyatott özvegyen Izrael és Júda az ő Istenétől, a seregek Urától; amazok földe pedig eltelt vétekkel Izrael Szente ellen.
Fussatok Babilonból és kiki szabadítsa meg lelkét; ne hallgassatok az ő gonoszsága miatt; mert ez a boszúállás ideje az Úrtól, hasonlóval fizet meg neki.
Aranypohár az Úr kezében Babilon, mely megrészegíté az egész földet; a nemzetek ittak az ő borából, és azért tántorodtak meg.
„Hirtelen elesik Babilon, és összetiportatik, ordítsatok fölötte, hozzatok írt az ő fájdalmára, hatalán meggyógyúlna!“ [Izai. 21,9. Jel. 14,8.]
„Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyúlt meg; hagyjuk el őt, és menjünk el, kiki az ő földére; mert az égig hatott itélete, és fölemelkedett a felhőkig.
„Az Úr napfényre hozta igazságunkat; jertek, beszéljük el Sionban a mi Urunk Istenünk cselekedetét.“
Hegyesítsétek a nyilakat, rakjátok meg a tegzeket; az Úr fölindította a médus királyok lelkét, és Babilon ellen van az ő szándéka, hogy elveszítse azt; mert az Úr boszúállása ez, boszúállása az ő templomáért.
Babilon kőfalain emeljetek zászlót, erősítsétek meg az őrséget, rendeljetek őröket, vessetek cseleket, mert meggondolta az Úr, és megcselekszi mind, a miket szólott Babilon lakói ellen.
Ki a nagy vizek mellett lakol, gazdagon kincsekben, eljött a te véged, egy lábig ki fogsz vágatni.
Megesküdött a seregek Ura önlelkére: Betöltelek téged emberekkel, mint cserebogarakkal, és felőled sajtó-dalt fognak énekelni. [Ámosz 6,8.]
Az, ki a földet erejével alkotta, elkészítette a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjesztette az egeket. [Móz. I. 1,1.]
Ő szózatot ad, és a vizek megsokasodnak az égben, fölemeli a felhőket a föld végső határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból.
Bolonddá lett minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával, mert hazudság az ő öntvényök, és lélek nincs azokban.
Hiábavaló dolgok és nevetségre méltók; látogattatásuk idején elvesznek.
Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze; mert ő az, ki mindeneket alkotott, és Izrael az ő örökségének királyi pálczája, seregek Ura az ő neve.
Te voltál nekem a hadiszerek összerontója; általad rontottam meg a nemzeteket, és általad vesztettem el az országokat,
általad rontottam meg a lovat és lovagját, és általad rontottam össze a szekeret és a rajta ülőt,
általad rontottam meg a férfiút és asszonyt, és általad rontottam meg a vénet és gyermeket, és általad rontottam meg az ifjat és szűzet,
általad rontottam meg a pásztort és az ő nyáját, és általad rontottam meg a földmívelőt és az ő igás barmait, és általad rontottam meg a fejedelmeket és birákat.
De most megfizetem Babilonnak és Kaldea minden lakójának minden ő gonoszságát, melyet Sionban cselekedtek a ti szemeitek előtt, úgymond az Úr.
Ime én a te ellened, mirigyes hegy! úgymond az Úr, ki megvesztegeted az egész földet; és rád nyujtom kezemet, és kihengerítelek téged a kősziklák közől, és kiégett hegygyé teszlek tégedet.
És nem vesznek belőled szegletkövet és alapkövet, hanem omladék leszesz mindörökre, úgymond az Úr.
Emeljetek zászlót a földön; fújjatok harsonát a pogányok között, készítsétek föl ellene a nemzeteket; szólítsátok föl ellene Ararat, Menni és Ascenes királyait; rendeljétek ellene Tafszárt, hozzátok elé a lovat, mint a fullánkos cserebogarat.
Készítsétek föl ellene a pogányokat, Média királyait, az ő vezéreit és minden bíráit, és birodalmának minden földét.
És megrendül a föld és reszketni fog, mert fölserken Babilon ellen az Úr végzése, hogy Babilon földét pusztává tegye és lakhatlanná.
Megszűnnek Babilon erősei a harcztól, a védhelyekre vonúlnak; oda van erősségök, lesznek, mint az asszonyok; hajlékaik fölgyujtatnak és záraik összetöretnek.
A futár futárral találkozik, és a hírvivő hírvivővel, tudtúl adandó Babilon királyának, hogy városa végtől végig bevétetett.
A révhelyek elfoglaltattak, a tavak tűzzel kiégettettek, és a hadakozó férfiak zavarba jöttek.
Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Babilon leánya mint egy szérű; itt az ideje, hogy csépeljenek rajta; még egy kevéssé, és eljő aratásának ideje.
Megevett engem, megemésztett engem Nabukodonozor, Babilon királya; üres edénynyé tett, elnyelt engem, mint a sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem.
Az ellenem tett gonoszság és az én testem jőjön Babilonra, ezt mondja Sion lakója; és az én vérem Kaldea lakosaira, úgymond Jerusalem.
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én megitélem ügyeidet, és boszút állok érted, és elpusztítom tengerét és kiszárasztom forrását.
És Babilon kőhalommá leszen, sárkányok lakhelyévé, álmélkodássá és süvöltéssé, azért, hogy nincs lakója.
Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, megrázzák serényöket, mint az ifjú oroszlánok.
Fölhevülésökben megitatom őket, és megrészegítem, hogy elkábúljanak, és örök álmot aludjanak, és föl ne keljenek, úgymond az Úr.
Elviszem őket, mint a bárányokat, megölésre, és mint a kosokat a gödölyékkel.
Hogy bevétetett Sesak, és megfogatott az egész föld dicsősége! hogy lett álmélkodássá Babilon a nemzetek között!
Tenger ment Babilonra, habjai sokaságától elboríttatott.
Az ő városai álmélkodássá lettek, lakhatlan és puszta földdé, oly földdé, melyen senki sem lakik, s melyen nem megy át ember fia.
És meglátogatom Bélt Babilonban, és kiragadom szájából, a mit elnyelt vala; és nem gyűlnek hozzája többé a nemzetek, mert Babilon kőfala is romba dől.
Menjetek ki belőle, én népem! hogy kiki megmentse lelkét az Úr búsulásának haragjától.
És nehogy meglágyúljon a ti szivetek, és féljetek a hírtől, mely hallatni fog a földön, és esztendőre ismét jön a hír, és esztendő után megint hír, és gonoszság lesz a földön, és uralkodó jön uralkodóra;
azért ime eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenűl, és minden megöltjei elhullanak közepette.
És örvendeni fog Babilon fölött az ég és föld, és mind a mi azokban vagyon; mert éjszakról jőnek rája a rablók, úgymond az Úr.
És a mint oka volt Babilon, hogy elhulljanak Izrael megöltjei: úgy hullanak el Babilonból a megöltek az egész földön.
Ti, kik elszaladtatok a fegyver elől, jőjetek, ne álljatok. Emlékezzetek meg a távolban az Úrról, és Jerusalem jusson eszetekbe.
Megszégyenűltünk, mert hallottuk a gyalázatot, szégyen borítja orczáinkat; mert idegenek jöttek az Úr házának szentségére.
Azért, ime a napok eljőnek, úgymond az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és az ő egész földén hörögni fog a sebesűlt.
Ha Babilon az égig emelkedik is, és megszilárdítja a magasságban erejét, mégis eljőnek tőlem az ő pusztítói, úgymond az Úr.
Kiáltás szava Babilonból, és nagy romlás a kaldeusok földéről;
mert az Úr elpusztítja Babilont, és kiírtja abból a nagy zajongást; és zúgni fognak habjai, mint a nagy vizek, hangzani fog szózata;
mert eljön rája, azaz Babilonra a rabló, és megfogatnak az ő erősei, és elernyed kézivök, mert az erős boszúálló Úr megfizetvén megfizet.
És megrészegítem az ő fejedelmeit és bölcseit, vezéreit és bíráit és bajnokait; és örök álmot alusznak és nem ébrednek föl, úgymond a király, kinek neve, seregek Ura.
Ezeket mondja a seregek Ura: Babilonnak amaz igen széles kőfala ásással megásatik, és magas kapui tűzzel égettetnek meg, és a népek munkái semmivé s a nemzetekéi tűzrevalók lesznek, és elvesznek.
Az íge, melyet Jeremiás próféta parancsolt Száraiásnak, Neriás fiának, ki Maaziás fia volt, mikor Szedeciás királylyal Babilonba ment, az ő országlásának negyedik esztendejében; Száraiás pedig fejedelem vala a próféták fölött.
És megírá Jeremiás mind a veszedelmet, mely jövendő vala Babilonra, egy könyvbe, mint ez igéket, melyek írva vannak Babilon ellen;
és Jeremiás mondá Száraiásnak: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind ez igéket,
mondd: Uram! te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsd azt, hogy ne legyen, ki benne lakjék, embertől baromig, és hogy örök pusztaság legyen.
És mikor elvégzed e könyv olvasását, köss rája követ, és vesd az Eufrates közepébe,
és mondd: Igy sűlyed el Babilon, és nem kel föl a nyomorúságból, melyet én rája hozok, és elpusztúl. Eddig vannak Jeremiás igéi.
Jerusalem ostroma és bevétele Nabukodonozor által.
Huszonegy esztendős volt Szedeciás, midőn országlani kezde; és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Amitál vala, a lobnai Jeremiás leánya.
És gonoszat cselekvék az Úr szemei előtt mindazok szerint, miket Joakim cselekedett.
Mert az Úr haragja vala Jerusalemen és Júdán, mignem elveté őket színe elől; és Szedeciás elpártolt a babiloni királytól.
Lőn pedig az ő országlása kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedikén, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő és minden serege Jerusalem ellen, és megszállák azt, és sánczokat építének ellene köröskörűl. [Jerem. 39,1.]
És a város megszállva volt Szedeciás király tizenegyedik esztendejéig.
A negyedik hónapban, a hó kilenczedikén pedig, éhség lőn a városban, és nem vala élelme a föld népének.
És a városon rés töreték, és hadakozó férfiai mindnyájan elfutának, és kimenének a városból éjjel azon kapu útján, mely a két kőfal között vagyon, és a király kertére viszen (a kaldeusok megszállva tartván a várost köröskörűl), és elindúlának az úton, mely a pusztára viszen.
A kaldeusok hada pedig űzőbe vevé a királyt, és megfogák Szedecisát a pusztában, mely Jeriko mellett vagyon, és kisérete mind elfuta tőle.
És midőn megfogták a királyt, Babilon királyához vivék őt Reblatába, mely Émat földén vagyon, ki itéletet monda rája.
És Babilon királya megölé Szedeciás fiait az ő szemei előtt, de Júdának minden fejedelmeit is megölé Reblatában.
És Szedeciásnak szemeit kivájá és bilincsekbe veré őt és elvivé a babiloni király Babilonba, és fogházba tevé őt halála napjáig.
Az ötödik hónapban, a hó tizedikén pedig, mely Nabukodonozornak, a babiloni királynak tizenkilenczedik esztendeje, eljöve Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, ki Babilon királya előtt áll vala, Jerusalembe;
és fölgyujtá az Úr házát és a király házát, és Jerusalem minden házát és minden nagy házat fölégete tűzzel.
És Jerusalem minden kőfalát lerontá köröskörűl a kaldeusok egész serege, mely a vitézek vezérével vala.
A nép szegényeiből pedig és a többi köznépből, mely megmaradt vala a városban, és a szökevényekből, kik a babiloni királyhoz átszöktek vala, és a sokaságból, a többit mind elvivé Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme.
A föld szegényei közől pedig meghagyá Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, a szőllőműveseket és szántóvetőket.
A rézoszlopokat pedig, melyek az Úr házában valának, s a talapokat és réztengert, mely az Úr házában vala, összetörék a kaldeusok, és azok minden rezét átvivék Babilonba.
És az üstöket és villákat, a hangszereket és csészéket, a mozsárkákat és minden rézedényt, melyek a szolgálatnál valának, elvivék,
És a vedreket, a tömjénzőket és korsókat, a medenczéket és gyertyatartókat, a mozsarakat és poharakat, mind a mi arany és ezüst edény vala, elvivé a hadsereg vezére;
vagyis: a két oszlopot, a tengert és a tizenkét rézborjút, melyek talapúl valának, melyeket Salamon király csinált vala az Úr házában; megérthető sem vala mindez edények reze.
Az oszlopok közől pedig egyik oszlop magassága tizennyolcz könyöknyi vala, és tizenkét könyöknyi zsinór érte át köröskörűl; tömörsége pedig négy újnyi, és belűl üres vala,
és rézgombok valának mind a kettőn, egy egy gomb magassága öt könyöknyi, és hállózatok és gránátalmák valának a gombon köröskörűl mind rézből; hasonlóképen a másik oszlop is így vala gránátalmáival.
És a függő gránátalma kilenczvenhat vala, és mint a száz gránátalma, hállózattal vala körűlvéve.
És elvivé a vitézek hadnagya Száraiást, az első papot, és Sofoniást, a második papot, és a tornácz három őrzőjét.
És a városból elvive egy udvari tisztet, ki hadnagya vala a hadakozó férfiaknak, és hét férfiút azok közől, kik látják vala a király orczáját, kik a városban találtattak, és a hadsereg fő összeiróját, ki az ifjú vitézeket válogatta, és hatvan férfiút a föld népe közől, kik a városban találtattak vala,
ezeket elfogván Nabuzárdán, a hadsereg vezére, Babilon királyához Reblatába vivé.
És a babiloni király levágá és megölé őket Reblatában, Émat földén; és Júda elviteték saját földéről.
Ez a nép, melyet általvitt Nabukodonozor: a hetedik esztendőben háromezer és huszonhárom zsidót;
Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jerusalemből nyolczszáz harminczkét lelket;
Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében, Nabuzárdán, a hadsereg vezére, elvive a zsidók közől hétszáz negyvenöt lelket; mindössze tehát négyezer hatszáz lelket.
És lőn Joakin, Júda királya elvitelének harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, fölemelé Evilmerodak, a babiloni király, országlása első esztendejében, Joakinnak, Júda királyának fejét, és kihozá őt a fogházból,
és kegyesen szóla vele, és királyi székét a többi királyok székei elé tevé, kik nála voltak Babilonban;
és fölcserélé fogsága ruházatát, és mindenkor nála eszik vala kenyeret élete minden napjaiban,
és tartására szüntelen élelem adatik vala neki Babilon királyától, rendelve lévén az minden napra, halála napjáig, élete minden napjaiban.