MIKEÁS JÖVENDÖLÉSE.
Mik 1
Izrael az ő gonoszsága és bálványozása miatt elpusztíttatik, s Júda is keményen megbüntettetik.
Az Úr igéje, mely lőn a moraszti Mikeáshoz, Joatámnak, Ákáznak és Ezekiásnak, Júda királyainak napjaiban, melyet Szamaria és Jerusalem felől látott.
Halljátok, minden népek! és figyelmezzen a föld, és mi azt betölti; és legyen az Úr Isten bizonyságúl, az Úr az ő szent templomából. [Móz. V. 32,1. Izai. 1,2.]
Mert íme az Úr kijő helyéről, és leszáll, és a föld magasain lépdel. [Izai. 26,21.]
És összeomlanak a hegyek alatta, és a völgyek szétterűlnek, mint a viasz a tűz előtt, és mint a meredekről lefolyó víz.
S mindez Jákob vétkeért és Izrael házának bűneiért. Honnét van Jákob vétke? nem Szamariától-e? és honnét Jerusalem magas helyei? nem Jerusalemtől-e?
Azért olyanná teszem Szamariát, mint a kőrakást a mezőben, hova szőllőt ültetnek; és lehányom a völgybe köveit, és alapjait kimutatom.
Minden faragott képei lerontatnak, és minden ajándékai megégettetnek tűzzel, és minden bálványait végképen elpusztítom; mert a paráznaság dijából gyüjtettek, és ismét paráznaság dijává lesznek.
Ezen sírok és ordítok én, ruhátalan és mezítelen járok; üvöltök, mint a sárkányok, és kesergek, mint a struczmadarak.
Mert gyógyíthatlan az ő sérve, mert szinte Júdáig terjed, és az én népem kapujához ér egész Jerusalemig.
Getben ne hirdessétek ezt, könyhullatással ne sírjatok; a por házában hintsétek meg porral magatokat.
Költözzél el, szép lakás! gyalázattal megszégyeníttetve; a határon lakó nem megyen ki; tőletek a sírás elhat a szomszédházig, mely önmagában áll.
Javai miatt beteg lett a keserűségben lakó; mert veszedelem szállott az Úrtól Jerusalem kapujára.
A szekér zörgése rettenti Lákis lakóját, Sion leánya bűnének kezdőjét; mert tebenned találtattak Izrael vétkei.
Azért küld követeket Get örökségébe, mely hazudság háza, Izrael királyainak megcsalására.
Még örököst hozok neked, ki Mareszában lakol; Odollámig fog jutni Izrael dicsősége.
Nyírd magadat kopaszra a te gyönyörűséged fiai miatt; terjeszd ki kopaszságodat, mint a sas, mert fogságra vitettek el kebeledből.
Fenyegetés mind a két országra bűnei miatt. Igéret a fogságból való visszatérésről s egy jobb időszakról.
Jaj nektek, kik ártalmat forraltok, és gonoszt cselekesztek ágyasházatokban; virradatkor cselekszik azt, mert Isten ellen vagyon az ő kezök.
Megkívánják a mezőket és erőszakkal elveszik, elfoglalják a házakat, és törvénytelenkednek a férfiú és az ő háza ellen, a férfiú és az ő öröksége ellen.
Azért ezeket mondja az Úr: Ime én veszedelmet gondolok e nemzetség ellen, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem jártok majd kevélyen, mert igen gonosz az idő.
Az napon példabeszédet költenek rólatok, és éneket énekelnek jó kedvvel, mondván: Pusztúlással elpusztúltunk; az én népem osztályrésze fölcseréltetett; hogy eltávozott tőlem, holott visszajő, ki eloszsza tartományainkat!
Azért nem leszen többé, ki az Úr gyülekezetében az örökséget sorssal eloszsza.
Ne szóljatok, így szólván: Nem csöpög ezekre, nem ragad rájok a gyalázat.
Azt mondja Jákob háza: Vajjon megrövidűlt-e az Úr lelke? vagy ilyenek-e az ő gondolatai? „Nem jóságosak-e az én beszédeim ahhoz, ki igaz úton jár?“
Ellenben az én népem ellenségűl támadott föl; a ruhán fölűl a palástot is elviszitek, és azokkal, kik egyenes úton járnak, vitába keveredtek.
Az én népem feleségeit kiűzitek kedves házaikból, és azok kisdedeitől elveszitek az én dicséretemet mindörökre.
Keljetek föl, és menjetek; mert itt nincs nyugodalmatok; tisztátalansága miatt (e föld) igen gonosz rothadással fog elveszni.
Bár ne volnék jövendölő lelkű férfiú, és bár inkább hazudságot szólanék: bort csöpögök neked és részegséget; ilyenre áradozna ez a nép.
Mindazáltal egybegyüjtelek téged, Jákob, mindenestűl, összeszedem Izrael maradványait, együvé teszem őket, mint a nyájat az akolba; s mint a juhok az ól közepén, tolongani fognak az emberek sokasága miatt.
Mert fölmegyen előttök az útmutató; betörnek és bevonúlnak a kapun, és bemennek azon; és királyuk megyen előttök, és élökön az Úr.
Az előljárók vétkei miatt pusztúl el Jerusalem.
És mondám: Halljátok, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajjon nem a ti tisztetek-e tudni az itéletet?
kik gyűlölitek a jót, és szeretitek a gonoszt; kik erőszakkal lehúzzátok bőrüket az emberekről, és húsukat az ő csontjaikról.
Kik megemésztik az én népem húsát, és azonfelűl bőrét lehúzzák, és csontjait összetörik és összevagdalják, mint üstbe és mint fazékba a húst.
Egykor majd kiáltanak az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; és elrejti tőlök orczáját az időben, a mint ők gonoszúl cselekedtek találmányaikban.
Ezeket mondja az Úr a próféták ellen, kik elámítják népemet; kik, ha van mit harapni fogaikkal, békeséget hirdetnek, de a ki nem vet valamit szájokba, hadat készítenek ellene.
Annakokáért éjszaka száll rátok a látomás helyett, és sötétség a jóslat helyett; elenyészik a nap a prófétáknak, és a napfény elsötétűl nekik.
És megszégyenűlnek, kik látomásokat látnak, és megszégyenűlnek a jóslók; mindnyájan elfödik orczáikat, mert nem Istentől vala a felelet.
Azonban én telve vagyok az Úr lelkének erejével, az itélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákobnak az ő vétkét, és Izraelnek az ő bűnét.
Halljátok ezt, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának itélő birái! kik utáljátok az itéletet, és minden igazságot elferdítetek.
Kik vérbűnnel építitek Siont, és Jerusalemet gonoszsággal.
Az ő fejedelmei ajándékokért itélnek, és papjai jutalomért tanítanak, prófétái pénzért jövendölnek, és az Úrra támaszkodnak, mondván: Vajjon nem miközöttünk van-e az Úr? nem jőnek ránk a veszedelmek. [Ezekiel 22,27. Szofon. 3,3.]
Azért timiattatok Sion, mint egy szántóföld, megszántatik, és Jerusalem kőhalommá leszen, és a templomhegy magas erdővé.
Jövendölés az általános béke-religióról. A nemzetek között szétszórt zsidók egybegyülése.
És leszen az utolsó napokon, hogy az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani, túlemelkedvén a halmokon; és ahhoz gyűlnek a népek.
És sok nemzet fog oda sietni, mondván: „Jertek, menjünk föl az Úr hegyére, és Jákob Istene házához; s ő megtanít minket utaira, és ösvényein fogunk járni;“ mert Sionból megyen ki a törvény, és az Úr igéje Jerusalemből.
És itéletet teszen sok nép között, és megfenyíti az erős nemzeteket nagy messzire; és kardjaikat szántóvasakká kovácsolják, és dárdáikat kapákká; nemzet nem von kardot nemzet ellen, és nem tanúlnak többé hadakozni.
És kiki saját borága és fügefája alatt fog ülni, és nem leszen, ki háborgassa; mert a seregek Urának szája mondotta ezt.
Minden nép, kiki az ő istene nevében fog járni; mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében járunk mindörökön örökké.
Azon a napon, úgymond az Úr, egybegyűjtöm a sántát, és összeszedem, a kit széthánytam és megfenyítettem vala.
A sántát maradékúl hagyom, és az elfáradtat erős nemzetté teszem; és az Úr fog országlani rajtok Sion hegyén, mostantól mindörökké. [Szofon. 3,19. Dán. 7,14. Luk. 1,32.]
És tehozzád, nyájnak ködös tornya, Sion leánya! szintén elérkezik; visszatér az előbbi hatalom, Jerusalem leányának országa.
Most a bánkódás miért emészt tégedet? vajjon nincs-e királyod, vagy elveszett a te tanácsadód, hogy körűlvett a fájdalom téged, mint a szűlőt?
Bánkódjál és szorongj, Sion leánya! mint a szűlő; mert most kimégy a városból, és a mezőn fogsz lakni, és elmégy Babilonig. Ott megszabadíttatol, ott megszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.
De most sok nemzet gyűlt össze ellened, kik azt mondják: Köveztessék meg; és Sionra nézzen a mi szemünk.
De ők nem tudják az Úr gondolatait, és nem értik az ő tanácsát; hogy összegyűjti őket, mint a kévéket a szérűbe.
Kelj föl és nyomtass, Sion leánya! mert a te szarvaidat vassá teszem, és körmeidet rézzé teszem, hogy sok népet eltiporj, és az Úrnak áldozd az ő ragadományát, és azok erősségét az egész föld Urának.
Izrael ellenségei megbüntettetnek. A Messiás Betlehemből jő. Az ő béke-országa, melynek semmi sem áll ellen.
Most pusztíttatol el, gyilkos leánya! megszállanak minket, vesszővel verik Izrael itélő birájának orczáját.
De te, efratai Betlehem! kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis tebelőled származik nekem, ki uralkodó legyen Izraelben, az ő kijövetele kezdettől, az örök napoktól vagyon.
Annakokáért átadja őket azon ideig, melyben a szülő szülni fog, és atyjafiainak maradékai megtérnek Izrael fiaihoz.
És állandó lévén, legeltetni fog az Úr erejével, az ő Ura- Istenének fönséges nevében; és megtérnek; mert most fölmagasztaltatik ő a föld határáig.
És ő békeség leszen. Mikor az asszírius eljő földünkre, és mikor házainkba lép, ellene hét pásztort támasztunk és nyolcz főembert.
Kik elpusztítják Asszúr földét fegyverrel, és Nemrod földét dárdáikkal; és ő megszabadít Asszúrtól, mikor a mi földünkre jő, és mikor határunkba lép.
És lesznek Jákob maradékai a sok nép között, mint az Úrtól jövő harmat, és mint az esőcseppek a füvön, mely nem vár emberre, nem vár az emberek fiaira.
És lesznek Jákob maradékai a nemzeteknél a sok nép között, mint az oroszlán az erdei vadak között, és mint oroszlánkölyök a juhnyájak között, mely átmenőben tipor és ragad, s nincs, ki tőle megszabadítson.
Fölmagasztaltatik a te kezed ellenségeid fölött, és a ki ellened vagyon, mind elvesz.
És leszen az napon, úgymond az Úr: Elveszem lovaidat közőled, és összerontom szekereidet.
És elpusztítom a te földed városait, és lerontom minden erősségedet; elveszem a varázslásokat kezedből, és nem lesznek nálad jóslatok.
Kihányom a te faragott képeidet és álló szobraidat közőled; és nem imádod többé a te kezeid alkotmányait.
És kiírtom berkeidet közőled, és földúlom városaidat.
És boszút állok haragomban és búsulásomban mindazon nemzeteken, kik rám nem hallgattak.
Az Isten itéletre száll népével. Mikép engesztelhető meg. Dorgálás többféle bűnökért és ezek büntetése.
Halljátok, miket az Úr mond: Kelj föl, szállj törvénybe a hegyek ellen, és a halmok hallják meg a te szódat.
Hallják meg a hegyek az Úr itéleteit, és a föld erős alapjai; mert az Úrnak törvénye van az ő népével, és pörbe száll Izraellel.
Én népem! mit míveltem neked, vagy miben búsítottalak téged? felelj meg nekem. [Jerem. 2,5.]
Kihoztalak téged Egyiptom földéről, és a szolgák házából kiszabadítottalak téged, és elküldöttem színed el Mózest és Áront és Máriát.
Én népem! emlékezzél meg, kérlek, mi szándékban volt Balak, a moábi király, és mit felelt neki Bálaám, Beor fia; (mi történt) Szétimtől Galgaláig, hogy megismerjed az Úr igazságait.
Micsoda méltó dolgot mutassak be az Úrnak? meghajtsam-e térdemet a fölséges Isten előtt? Vajjon égő áldozatokat áldozzak-e neki, esztendős borjúkat?
Vajjon megengesztelhető-e az Úr ezer kossal, vagy sok ezer kövér bakkal? vajjon elsőszülöttemet adjam-e vétkemért, méhem gyümölcsét?
Megjelentem neked, oh ember! mi a jó, és mit kíván az Úr tőled: bizonyosan azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és szorgalmatosan járj a te Isteneddel.
Az Úr szava kiált a városhoz, és szabadúlásuk leszen a nevedet félőknek: Halljátok ezt, nemzetségek! de ki fogadja azt?
Még most is van tűz az istentelen házában, a hamisság kincsei és a kisebb mérték, telve haraggal.
Vajjon igazolom-e a hamis mértéket és a zacskóban az álnok fontot,
melyek által az ő gazdagjai beteltek hamissággal? Lakói hazudságot szólanak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.
Azért én is elkezdelek téged verni veszedelemmel a te bűneidért.
Enni fogsz, de nem lakol jól; a te lealáztatásod közepetted leszen; a mi után nyúlsz, nem szabadítod meg; és a kiket megszabadítasz, fegyver alá adom.
Vetni fogsz, de nem aratsz; te sajtolod az olajmagot, és nem kened meg magad olajjal; te a mustot, és nem iszol bort. [Móz. V. 28,38. Agg. 1,6.]
Te Amri parancsait tartottad, és Ákáb házának minden cselekedeteit, és azok akaratján jártál, hogy veszedelemre adjalak téged, és a benne lakókat csúfságra; és viselni fogjátok az én népem gyalázatát.
A jámborok és igazak kevés száma. Remény és igéret arról, hogy Isten az ő népének megkegyelmez.
Jaj nekem! mert olyanná lettem, mint a ki őszszel szüret után szedegeti a gerezdeket; már nincs ennivaló gerezd, és koránérő fügéket kíván az én lelkem.
Eltűnt a szent a földről, és igaz nincs az emberek között; mindnyájan a vér után leselkednek, az ember halálra vadászsza atyjafiát.
Kezeik gonoszságát jónak mondják; a fejedelem dijt kiván, a bíró azért itél; és a hatalmas maga lelke kivánságát beszéli, és fölháborítja az országot.
Mert a ki legjobb közöttük, olyan, mint a szedertövis, és az igaz is, mint a tüskesövény; a te látogatásodnak előre látott napja eljő, most leszen az ő pusztúlásuk.
Ne higyetek barátotoknak, és ne bízzatok a vezérben; attól, ki öledben alszik, őrizd a te szád titkait.
Mert a fiú boszúsággal illeti atyját, a leány anyja ellen támad, menye napa ellen, és az ember ellenségei az ő háznépe. [Máté 10,21.36.]
Én pedig az Úrhoz tekintek föl, várom az én üdvözítő Istenemet; meghallgat engem Istenem.
Ne örvendezz rajtam, én ellenségem! hogy ím elestem, mert ismét fölkelek; és midőn a setétben ülök, az Úr lesz világosságom.
Elviselem az Úr haragját, – mert vétkeztem ellene, – mignem ügyemet elitéli, és törvényt szolgáltat nekem; kivisz engem a világosságra, és meglátom az ő igazságát.
Látni fogja ezt ellenségem, és szégyen borítja el, ki azt mondotta nekem: Hol vagyon a te Urad Istened? Szemeim meglátják még azt, hogy ő eltiportatik, mint az utczák sara.
Eljő a nap, mikor düledékeid fölépíttetnek; ama napon távol lesz a parancs.
Az napon eljőnek hozzád Asszúrtól az erős városokig, és az erős városoktól a folyóvízig, tengertől a tengerig, és hegytől a hegyig.
És a föld elpusztúl az ő lakói miatt, és azok szándékainak gyümölcsei miatt.
Legeltesd a te népedet vessződdel, a te örökséged nyáját, kik különösen az erdőben laknak, Kármélnak közepette; hadd legeljenek Bázánban és Gálaádban a régi napok szerint.
Mint Egyiptom földéről való kijöveteled napjaiban, csodákat mutatok neki.
Meglátják ezt a nemzetek, és megszégyenűlnek minden ő erejökben, kezöket szájokra teszik, és füleik siketek lesznek.
Nyalni fogják a port, mint a kigyók; mint a csúszómászók megháboríttatnak házaikban; félni fognak a mi Urunktól Istenünktől, és rettegni tőled.
Ki hasonló hozzád, Isten! ki elveszed a gonoszságot, és a te örökséged maradékainak bűnét elhallgatod? Nem bocsátja rá többé az ő haragját; mert irgalmasságban telik kedve. [Jerem. 10,6. Apost.cs. 10,43.]
Hozzánk tér, és könyörűl rajtunk, elveszi gonoszságainkat, és a tenger mélységébe veti minden bűneinket.
Igazságot cselekszel Jákobbal, irgalmasságot Ábrahámmal, mikre megesküdtél atyáinknak még a régi napokban.