JÉZUS KRISZTUS SZENT EVANGÉLIOMA MÁTÉ SZERINT.
Mt 1
Jézus Krisztus nemzetség-könyve és születése.
Jézus Krisztusnak, – ki Dávidnak, Ábrahám fiának fia, – nemzetség-könyve.
Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák pedig nemzé Jákobot; Jákob pedig nemzé Júdát és ennek atyjafiait; [Móz. I. 21,2. s követk. 25,26. 29,35.]
Júda pedig nemzé Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz pedig nemzé Ezront; Ezron pedig nemzé Áramot; [Móz. I. 38,29. Krón. I. 2,5. Rut 4,18.]
Áram pedig nemzé Aminadabot; Aminadab pedig nemzé Naaszont; Naaszon pedig nemzé Szalmont; [Móz. IV. 7,12.]
Szalmon pedig nemzé Bózt Ráhábtól; Bóz pedig nemzé Obedet Ruttól; Obed pedig nemzé Jesszét; Jessze pedig nemzé Dávid királyt. [Rut 4,21.22.]
Dávid király pedig nemzé Salamont attól, ki Uriás felesége volt; [Kir. II. 12,24.]
Salamon pedig nemzé Roboámot; Roboám pedig nemzé Abiást; Abiás pedig nemzé Ázát; [Kir. III. 11,43. 14,31. 15,8.]
Áza pedig nemzé Josafátot; Josafát pedig nemzé Joramot; Joram pedig nemzé Oziást.
Oziás pedig nemzé Joatámot; Joatám pedig nemzé Ákázt; Ákáz pedig nemzé Ezekiást; [Krón. II. 26,23. 27,9. 28,27.]
Ezekiás pedig nemzé Manasszest; Manasszes pedig nemzé Ámont; Ámon pedig nemzé Joziást; [Krón. II. 32,33. 33,20.25.]
Joziás pedig nemzé Jekoniást és ennek atyjafiait a Babiloniába való költözéskor.
És a Babiloniába való költözés után, Jekoniás nemzé Szalátielt; Szalátiel pedig nemzé Zorobabelt;
Zorobabel pedig nemzé Abiudot; Abiud pedig nemzé Eliacimot; Eliacim pedig nemzé Ázort;
Ázor pedig nemzé Szádokot; Szádok pedig nemzé Ákimot; Ákim pedig nemzé Eliudot;
Eliud pedig nemzé Eleazart; Eleazar pedig nemzé Mátánt; Mátán pedig nemzé Jákobot.
Jákob pedig nemzé Józsefet, Mária férjét, kitől született Jézus, ki Krisztusnak neveztetik.
E szerint mind a nemzetség Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség; és Dávidtól a babiloni átköltözésig tizennégy nemzetség; és a babiloni átköltözéstől Krisztusig, tizennégy nemzetség.
Krisztus fogantatása pedig így történt: Eljegyezve lévén az ő anyja, Mária, Józsefnek, mielőtt egybekelének, úgy találtaték, hogy méhében fogant a Szentlélektől.
József pedig, az ő férje, igaz lévén, és nem akarván őt hírbe hozni, titkon akará őt elbocsátani.
Mikor pedig erről gondolkodott, íme az Úr angyala megjelenék neki álmában, mondván: József, Dávidnak fia! ne félj elvenni Máriát, a te feleségedet; mert a mi őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon;
Fiat szül pedig, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.
Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjék, mi megmondatott az Úrtól a próféta e szavai által:
Ime egy szűz méhében fogan, és fiat szül, és neve Emmánuelnek fog hivatni, mi ezt jelenti: Velünk az Isten!
Fölkelvén pedig József az álomból, úgy cselekvék, a mint megparancsolta neki az Úr angyala, és elvevé feleségét.
És nem ismeri vala őt, mígnem elsőszülött fiát szülé, kinek nevét Jézusnak hivá.
Jézust a napkeleti bölcsek keresik, föltalálják és imádják. Jézus Heródestől halálra kerestetik, s ez okból a betlehemi kisdedek megöletnek. Jézus Egyiptomba fut, Heródes halála után visszatér Egyiptomból.
Mikor tehát született Jézus Júda Betlehemében, Heródes király napjaiban, ime bölcsek jövének napkeletről Jerusalembe,
mondván: Hol vagyon, a ki született, a zsidók királya? mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni őt.
Hallván pedig ezt Heródes király, megháborodék, és vele egész Jerusalem.
És összegyüjtvén mind a papi fejedelmeket és a nép irástudóit, tudakozódik vala tőlök: hol kell születnie a Krisztusnak?
Azok pedig mondák neki: Júda Betlehemében; mert így van megírva a próféta által:
És te Betlehem, Júda földe! épen nem vagy legcsekélyebb Júda főbbjei között; minthogy belőled származik a vezér, ki népemet, Izraelt kormányozni fogja.
Akkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmasan megtudá tőlök a nekik megjelent csillag idejét.
És elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjetek, kérdezkedjetek szorgalmasan a gyermek felől; és ha megtaláljátok, izenjétek meg nekem, hogy én is elmenvén, imádjam őt.
Kik meghallgatván a királyt, elmenének. És ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttök méne; mígnem oda eljutván, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala.
Meglátván pedig a csillagot, örűlének igen nagy örömmel.
És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket anyjával, Máriával, és leborúlván, imádák őt. És megnyitván kincseiket, ajándékokat adának neki, aranyat, tömjént és mirrhát.
És feleletet vévén álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más úton térének vissza tartományukba.
Ezek elmenetele után, ime az Úr angyala megjelenék Józsefnek álmában, mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, míglen megmondom neked. Mert keresni fogja Heródes a gyermeket, hogy elveszítse.
Ki fölkelvén, vevé a gyermeket és anyját éjjel, és elméne Egyiptomba.
És ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, mit az Úr szólott a próféta által, mondván: Egyiptomból híttam az én fiamat.
Akkor Heródes látván, hogy kijátszatott a bölcsektől, igen megharaguvék, és elküldvén, megöleté mind a gyermekeket, kik Betlehemben és annak egész környékén valának, a két esztendősöktől lefelé, azon idő szerint, melyet a bölcsektől kitudott vala.
Akkor beteljesedett, a mit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván:
Szózat hallatszik Rámában, sok sírás és jajgatás; Rákel siratja fiait, és nem akar megvigasztaltatni, mert nincsenek.
Meghalván pedig Heródes, íme az Úr angyala megjelenék Józsefnek álmában Egyiptomban,
mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földére; mert meghaltak, kik a gyermek élete ellen törtek vala.
Ki fölkelvén, vevé a gyermeket és anyját, és jöve Izrael földére.
Hallván pedig, hogy Arkelaus uralkodik Judeában, atyja, Heródes után, féle oda menni; és megintetvén álmában, eltére Galilea részeire.
És megérkezvén, lakék azon városban, mely Názáretnek neveztetik, hogy beteljesedjék, a mi megmondatott a próféták által: hogy názáretinek fog hivatni.
Keresztelő János bűnbánatot hirdet, megkereszteli Jézust, kiről az Atya szózata fényes bizonyságot tesz, hogy Isten Fia.
Ama napokban eljöve keresztelő János, tanítván Judea pusztájában,
és mondván: Tartsatok bűnbánatot! mert elközelgetett mennyeknek országa. [Márk 1,4. Luk. 3,3.]
Mert ez az, kiről szólott Izaiás próféta, mondván: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké az ő ösvényeit. [Márk 1,3. Luk. 3,4.]
János öltözete pedig teveszőrből vala, és bőröve ágyékai körűl; eledele pedig sáska és erdei méz vala.
Akkor kiméne hozzája Jerusalem és egész Judea és Jordán körűl az egész tartomány. [Márk 1,5.]
És megkereszteltetnek vala tőle a Jordánban, megvallván bűneiket.
Látván pedig sokakat jőni az ő keresztségére a farizeusok és szadduceusok közől, mondá nekik: Viperák fajzati! ki tanított titeket futni a jövendő harag elől? [Luk. 3,7.]
Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit.
És ne mondjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy hatalmas az Isten e kövekből is Ábrahámnak fiakat támasztani. [Ján. 8,39.]
A fejsze már a fák gyökerére tétetett. Azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik.
Én ugyan vízzel keresztellek titeket bűnbánatra, a ki pedig utánam jövendő, erősebb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruit vinni, ő titeket Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. [Márk 1,8. Luk. 3,16. Ján. 1,26.27.]
Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét; és összegyüjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel.
Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltessék tőle. [Márk 1,9.]
János pedig ellenzé, mondván: Nekem kell tőled megkereszteltetnem, és te jösz hozzám?
Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá.
Megkereszteltetvén pedig Jézus, azonnal feljöve a vízből; és íme megnyílának neki az egek, és látá az Isten lelkét galambképen lejőni és rászállani. [Luk. 3,22. 9,35. Péter II. 1,17.]
És ime szózat lőn mennyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik.
Jézus böjtöl, megkisértetik, a kisértőt legyőzi; miután János fogságra jutott, elkezd tanítani Galileában, néhány halászt szólít magához, és csodákat teszen.
Akkor Jézus a pusztába viteték a Lélektől, hogy megkisértessék az ördögtől. [Márk 1,12.]
És miután böjtölt negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezék.
És hozzá járúlván a kisértő, mondá neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek.
Ki felelvén, mondá: Irva vagyon: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik. [Luk. 4,4.]
Akkor fölvivé őt az ördög a szent városba, és a templom tetejére állítá őt,
és mondá neki: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le magadat; mert írva vagyon: Hogy angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.
Mondá neki Jézus: Ismét írva vagyon: Ne kisértsd a te Uradat Istenedet.
Ismét fölvivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicsőségét,
és mondá neki: Ezeket mind neked adom, ha leborúlván, imádandasz engem.
Akkor mondá neki Jézus: Távozzál, sátán! mert írva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj.
Akkor elhagyá őt az ördög; és íme angyalok jövének, és szolgálának neki.
Hallván pedig Jézus, hogy János fogságra vitetett, eltére Galileába. [Márk 1,14. Luk. 4,14. Ján. 4,43.]
És elhagyván Názáret városát jöve lakni a tengermelléki Kafarnaumba, Zabulon és Neftalim határain,
hogy beteljesedjék, a mi megmondatott Izaiás próféta által:
Zabulon földe és Neftalim földe, a tengermelléki út a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
a nép, mely sötétségen ül vala, nagy világosságot láta, és a halálárnyék tartományában ülőknek, világosság támada.
Ez időtől kezde Jézus tanítani és mondani: Tartsatok bűnbánatot! mert elközelgetett mennyeknek országa. [Márk 1,14–21. Luk. 5,2–11.]
Járván pedig Jézus a galileai tenger mellett, láta két testvért, Simont, ki Péternek hivatik, és testvérét, Andrást, a mint hállót vetettek a tengerbe, (mert halászok valának).
És mondá nekik: Jőjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.
Azok pedig mindjárt elhagyván hállóikat, követék őt.
És onnan tovább menvén, láta más két testvért, Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, a mint a hajóban atyjokkal, Zebedeussal kötözgették hállóikat; és hívá őket.
Azok pedig mindjárt elhagyván hállóikat és atyjokat, követék őt.
És körűljárá Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, és hirdetvén az ország evangéliomát, és meggyógyítván minden nyavalyát és minden betegséget a nép között.
És elterjede az ő híre egész Szíriában, és hozzája vivének minden beteget, különféle nyavalyákban és gyötrelmekben sínylődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és inaszakadtakat; és meggyógyítá őket.
És nagy sereg követé őt Galileából, a tíz városból, Jerusalemből, Judeából és a Jordán tulsó részéről. [Márk 3,7. Luk. 6,17.]
A hegyen tartott beszéd. Az apostolok a föld világossága és sava. A törvények örök tartandósága. Tanítás és cselekvés. Az új igazság. Szeretet és engesztelődés. Házasságtörés szivben. A szemkivájás. A házasság felbonthatlansága. Az esküvés. Megnyugvás a szenvedésben. Ellenségszeretet. Tökéletesség.
Látván pedig Jézus a sereget, fölméne a hegyre, és miután leült, hozzá járúlának az ő tanítványai.
És megnyitván száját, tanítá őket, mondván:
Boldogok a lelki szegények, mert övék mennyeknek országa. [Luk. 6,20.]
Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet. [Zsolt. 36,11.]
Boldogok a kik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak. [Izai. 61,1.3.]
Boldogok a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok; mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tiszta szivűek; mert ők meglátják az Istent. [Zsolt. 23,4.]
Boldogok a békeségesek; mert Isten fiainak hivatnak.
Boldogok a kik üldözést szenvednek az igazságért; mert övék mennyeknek országa. [Péter I. 2,19. 3,14. 4,14.]
Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván, minden roszat mondanak ellenetek énérettem.
Örűljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges mennyekben; mert így üldözték a prófétákat is, kik előttetek voltak.
Ti vagytok a föld sava; hogyha a só megromlik, mivel sóznak? Semmire sem való többé, hanem hogy kivettessék és eltapodtassék az emberektől. [Márk 9,49. Luk. 14,34.]
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen helyzett város.
Sem gyertyát nem gyujtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világoskodjék mindazoknak, kik a házban vannak. [Márk 4,21. Luk. 8,16. 11,33.]
Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőitsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon. [Péter I. 2,12.]
Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem a törvényt vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni.
Mert bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy betű vagy egy pont el nem marad a törvényből, míg mind meg nem lesz. [Luk. 16,17.]
A ki tehát felbont egyet e legkisebb parancsolatok közől, és úgy tanítja az embereket, legkisebbnek fog hivatni mennyeknek országában; a ki pedig megcselekszi és tanítja, az nagynak fog hivatni mennyeknek országában, [Jakab 2,10.]
Mert mondom nektek: Hogyha nem lesz tökéletesebb a ti igazságtok az irástudókénál és farizeusokénál, nem mentek be mennyeknek országába. [Luk. 11,39.]
Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj; a ki pedig öl, méltó az itéletre. [Móz. II. 20,13. Móz. V. 5,17.]
Én pedig mondom nektek: hogy minden, a ki atyjafiára haragszik, méltó az itéletre. A ki pedig mondja atyjafiának: raka! méltó a főtörvényszékre, a ki pedig mondja: bolond! méltó a gehenna tüzére.
Ha azért ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának van ellened valamije:
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj előbb megbékélni atyádfiával; és akkor eljövén, ajánld föl ajándékodat.
Egyezz meg hamar ellenkeződdel, míg az úton vagy vele; netalán ellenkeződ átadjon téged a bírónak, a bíró átadjon téged a szolgának, és tömlöczbe vettessél. [Luk. 12,58.]
Bizony mondom neked, ki nem jösz onnét, míg le nem fizeted az utolsó fillért.
Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! [Móz. II. 20,14.]
Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkivánván, már paráználkodott vele szivében.
Ha jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egész tested a gehennára vettessék. [Máté 18,9. Márk 9,46.]
És ha jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egészt tested a gehennára jusson.
Az is mondatott: Hogy a ki elbocsátja feleségét, adjon neki váláslevelet. [Móz. V. 24,1. Máté 19,7.]
Én pedig mondom nektek: Hogy mindaz, ki elbocsátja feleségét más mint paráznaság miatt, oka lesz paráználkodásának, és ki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik. [Márk 10,11. Luk. 16,18. Kor. I. 7,10.]
Ismét hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem add meg az Úrnak, a mit esküdtél. [Móz. II. 20,7. Móz. III. 19,12. Móz. V. 5,11.]
Én pedig mondom nektek: hogy teljességgel ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten királyi széke;
se a földre, mert az ő lábai zsámolya; se Jerusalemre, mert a nagy király városa; [Jakab 5,12.]
még fejedre se esküdjél, mert egy hajszálat nem tehetsz fehérré vagy feketévé.
Legyen pedig a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; a mi ezeken túl vagyon, a gonosztól vagyon.
Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért, és fogat fogért. [Móz. III. 24,20.]
Én pedig mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak; hanem a ki megüti jobb orczádat, fordítsd neki a másikat is. [Luk. 6,29.]
És annak, ki veled pörbe akar szállani, és köntösödet elvenni, engedd neki a palástot is.
És ha valaki téged kényszerít ezer lépésnyire, menj el vele még kétannyira. [Kor. I. 6,7.]
A ki kér tőled, adj neki; és attól ki kölcsön akar venni tőled, el ne fordúlj.
Hallottátok, hogy mondatott: Szeressed felebarátodat, és gyülöljed ellenségedet.
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyülölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért; [Luk. 6,27. Rom. 12,20. Luk. 23,34. Ap.cs. 7,59.]
hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirasztja a jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő jutalmatok leszen? nem azt cselekszik-e a vámosok is?
És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mivel cselekesztek többet? nem azt mívelik-e a pogányok is?
Legyetek tehát ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.
Folytatás. Alamizsna, imádság, böjtölés. A mennyben eltett kincs. A szem tisztasága. Istenitisztelet. Lemondás a mulandókért való fölösleges aggódásról. Bizodalom az isteni gondviselésben.
Óvakodjatok, hogy igazságtokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól; mert különben jutalmatok nem leszen Atyátoknál, ki mennyekben vagyon.
Mikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók cselekesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy tiszteltessenek az emberektől. Bizony mondom nektek, elvették jutalmokat.
Te pedig, midőn alamizsnát adsz, ne tudja balkezed, mit cselekszik jobbkezed,
hogy alamizsnád rejtekben legyen, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.
És mikor imádkoztok, ne legyetek, mint a képmutatók, kik a zsinagógákban és az utczák szegletein állva, szeretnek imádkozni, hogy láttassanak az emberektől. Bizony mondom nektek, elvették jutalmokat.
Te pedig, mikor imádkozol, menj be kamarádba, és ajtó-betéve imádd Atyádat a rejtekben; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.
Imádkozván pedig, sokat ne beszéljetek, mint a pogányok; mert azt vélik, hogy sok beszédökért hallgattatnak meg.
Ne legyetek tehát hasonlók hozzájok, mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségtek, mielőtt kérnétek őt.
Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk! ki vagy mennyekben, szenteltessék a te neved. [Luk. 11,2.]
Jőjön te országod. Legyen te akaratod, miképen mennyben, azonképen a földön is.
Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma.
És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek.
És ne vígy minket a kisértetbe. De szabadíts meg a gonosztól. Amen.
Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket. [Sirákf. 28,3.4.5.]
Ha pedig meg nem bocsátotok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket. [Máté 18,35. Márk 11,25.]
Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; mert meghervasztják orczáikat, hogy böjtölni láttassanak az emberektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutalmokat.
Te pedig mikor böjtölsz, kend meg fejedet, és orczádat mosd meg,
hogy ne láttassál böjtölni az emberektől, hanem a te Atyádtól, ki rejtekben vagyon; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.
Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják;
hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg nem emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák, s el nem lopják. [Luk. 12,33. Tim. I. 6,19.]
Mert a hol kincsed vagyon, ott vagyon szived is.
Tested világa szemed; ha szemed tiszta, egész tested világos leszen; [Luk. 11,34.]
ha pedig szemed álnok, egész tested sötét leszen. Ha tehát a világosság, mely benned vagyon, sötétség, maga a sötétség mily nagy leszen!
Senki két úrnak nem szolgálhat; mert vagy egyiket gyülölni fogja, és a másikat szeretni; vagy egyiket eltűri, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. [Luk. 16,13.]
Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test nem több-e az öltözetnél? [Zsolt. 54,23. Luk. 12,22. Filip. 4,6. Tim. I. 6,7.]
Tekintéstek az égi madarakat; ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyüjtenek; és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem vagytok-e ti azoknál becsesebbek?
Ki adhat pedig közőletek gondjai által magasságához egy könyöknyit?
És a ruházatról miért aggódtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek, nem munkálkodnak, és nem fonnak;
mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közől.
Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon, és holnap kemenczébe vettetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk?
Mert mindezeket a pogányok keresik. Hisz tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon.
Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát: és ezek mind hozzáadatnak nektek.
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt; mert a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a napnak az ő baja.
Folytatás. A vakmerő itélet kerüléséről. A szentnek megőrzése a szentségtelenitéstől. A kérés, keresés és zörgetés. Szeretet. A szoros út. A hamis próféták. A gyümölcs olyan, mint fája. Isten a bíró. Építés erős alapon.
Ne itéljetek, hogy ne itéltessetek. [Luk. 6,37. Rom. 2,1.]
Mert a mily itélettel itéltek, olyannal itéltettek meg; és a mily mértékkel mértek, visszaméretik nektek. [Márk 4,24.]
Mit nézed pedig a szálkát atyádfia szemében; és a gerendát tenszemedben nem látod?
Avagy mint mondhatod atyádfiának: Hadd vessem ki szemedből a szálkát; és íme gerenda van a te szemedben?
Képmutató! vesd ki előbb a gerendát tenszemedből, és azután lásd, hogy vedd ki a szálkát atyádfia szeméből.
Ne adjátok a szentet ebeknek, és ne hányjátok gyöngyeiteket a sertések elé, netalán eltapodják azokat lábaikkal és megfordúlván, szétszaggassanak titeket.
Kérjétek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek. [Máté 21,22. Márk 11,24. Luk. 11,9. Ján. 14,13. Jakab 1,6.]
Mert minden, a ki kér, nyer; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
Avagy kicsoda közőletek az az ember, kitől ha kenyeret kér fia, vajjon követ nyujt-e neki? [Luk. 11,11.]
Avagy ha halat kér, vajjon kigyót nyujt-e neki?
Ha azért ti, holott roszak vagytok, tudtok jó adományokat adni fiaitoknak: mennyivel inkább a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, ad jókat a tőle kérőknek?
Mindeneket azért, a miket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik; mert ebben áll a törvény és a próféták. [Luk. 6,31.]
A szoros kapun menjetek be; mert tágas a kapu és széles az út, mely a veszedelemre viszen, és sokan vannak, kik azon bemennek. [Luk. 13,24.]
Mely szoros a kapu, és keskeny az út, mely az életre viszen; és kevesen vannak, kik azt megtalálják!
Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jőnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.
Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon szednek-e a tövisekről szőllőt, vagy a bojtorványról fügéket? [Luk. 6,44.]
Igy minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a rosz fa pedig rosz gyümölcsöt terem.
Nem teremhet a jó fa rosz gyümölcsöt, sem a rosz fa jó gyümölcsöt nem teremhet.
Minden fa, mely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Nem minden, a ki mondja nekem: Uram, Uram! megyen be mennyeknek országába, hanem a ki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az megyen be mennyeknek országába. [Máté 25,11. Luk. 6,46.]
Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram! nem a te nevedben jövendöltünk-e? nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? nem a te nevedben tettünk-e sok csodákat? [Ap.cs. 19,13.]
És akkor megvallom nekik: Mert soha nem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, kik gonoszságot cselekesztek. [Zsolt. 6,9. Máté 25,41. Luk. 13,27.]
Azért minden, a ki ez igéimet hallja és azokat teljesíti, hasonló a bölcs emberhez, ki házát kősziklára építette. [Luk. 6,48. Rom. 2,13. Jakab 1,22.]
És szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fúttak, és ama házra rohantak; de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapítva.
És minden, a ki ez igéimet hallja, de azokat nem teljesíti, hasonló leszen a bolond emberhez, ki házát fövényre építette.
És szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fúttak, és ama házra rohantak; és összedőlt az, és nagy volt romlása.
És lőn, mikor elvégezte Jézus ez igéket, csodálkozának a seregek az ő tudományán;
mert úgy tanította őket, mint a ki hatalommal bír, és nem mint az ő irástudóik és a farizeusok. [Márk 1,22. Luk. 4,32.]
Krisztus meggyógyítja a poklost, a százados szolgáját és Péter napát. Jézus követése. Krisztus lecsendesíti a háborgó tengert, ördögöket űz ki, és megengedi nekik, hogy a sertésekbe mehessenek.
Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sereg követé őt;
és íme egy poklos jövén, imádá őt, mondván: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem. [Márk 1,40.]
És Jézus kinyujtván kezét, illeté őt, mondván: Akarom, tisztúlj meg. És azonnal megtisztúla az ő poklossága.
És mondá neki Jézus: Meglásd, ezt senkinek se mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és áldozd föl az ajándékot, melyet Mózes parancsolt bizonyságúl nekik.
Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados méne hozzája, kérvén őt [Luk. 7,1.]
és mondván: Uram! szolgám házamban fekszik inaszakadtan, és gonoszúl gyötrődik.
És mondá neki Jézus: Én elmegyek, és meggyógyítom őt.
És felelvén a százados, mondá: Uram! nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőj, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyúl az én szolgám. [Luk. 7,6.]
Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi.
Hallván pedig ezt Jézus, csodálkozék, és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben.
Mondom pedig nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyeknek országában; [Malak. 1,11.]
az ország fiai pedig kivettetnek a külső setétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.
És mondá Jézus a századosnak; Menj el, és a mint hittél, úgy legyen neked. És meggyógyúla a szolga azon órában.
És mikor Jézus Péter házába jött, látá az ő napát, hogy hideglelésben fekszik.
És illeté kezét, és elhagyá őt a hideglelés; és fölkelvén, szolgála neki.
Estve pedig hozzája sok ördöngöst hozának, és kiűzé a lelkeket igéjével, és minden beteget meggyógyíta; [Márk 1,32.]
hogy beteljesedjék, a mit Izaiás próféta szólott, mondván: Ő vette el erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket. [Péter I. 2,24.]
Látván pedig Jézus körűle a sok népet, meghagyá, hogy a tengeren túl menjenek.
És hozzá járúlván egy irástudó, mondá neki: Mester! követlek téged, akárhova mégy.
És mondá neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak, és az égi madaraknak fészkeik: az ember fiának pedig nincs, hova fejét lehajtsa. [Luk. 9,58.]
Más pedig tanítványi közől mondá neki: Uram! engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és atyámat eltemessem.
Jézus pedig mondá neki: Kövess engem, és hagyd a holtaknak eltemetni halottjaikat.
És ő bemenvén a hajóba, követék őt tanítványai. [Márk 4,36. Luk. 8,22.]
És íme nagy háborgás lőn a tengeren, úgy, hogy a hajócska elboríttaték a haboktól; ő pedig aluszik vala.
És hozzá járúlván tanítványi, felkölték őt, mondván: Uram! szabadíts meg minket, elveszünk.
És mondá nekik Jézus: Mit féltek? kicsinyhitűek! Akkor fölkelvén, parancsola a szeleknek és tengernek, és nagy csendesség lőn.
Az emberek pedig csodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy a szelek és tenger engedelmeskednek neki?
És mikor a tengeren átment a gerazenusok tartományába, két ördöngös futa eléje, a sírboltokból jövén ki, oly igen dühösek, hogy senki sem mehetett el azon az úton. [Márk 5,1. Luk. 8,26.]
És íme kiáltának, mondván: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! Idő előtt jöttél ide minket gyötörni?
Nem messze tőlök pedig nagy sertés nyáj vala legelőn. [Márk 5,11. Luk. 8,32.]
Az ördögök tehát kérék őt, mondván: Ha kiűzesz bennünket, hagyj minket a sertésnyájba szállani.
És mondá nekik: Eredjetek. Azok pedig kimenvén, a sertésekbe szállának; és ime az egész nyáj a tengerbe rohana, és a vízbe veszének.
A pásztorok pedig elfutának, és a városba menvén, mindent megjelentének azok felől is, kikben az ördögök voltak.
És ime az egész város eléje méne Jézusnak, és látván őt, kérék, hogy távozzék el határaikból. [Márk 5,17. Luk. 8,37.]
Jézus egy inaszakadtat meggyógyít. Mátét hivja. A jövendő megújulásról tanítást ad. Egy asszonyt a vérfolyástól megszabadít, ki ruhája szélét érintette. A zsinagóga-fejedelem meghalt leányát föltámasztja. Két vaknak a látást, egy némának a szólást visszaadja. Nagy nyáj, kevés pásztor; nagy aratás, kevés munkás.
És bemenvén a hajócskába, átkele a tengeren, és jöve az ő városába.
És íme hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. És látván Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid. [Márk 2,3. Luk. 5,18.]
És ime némelyek az irástudók közől mondák magokban: Ez káromkodik.
És látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben?
Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid; vagy mondani: Kelj föl, és járj?
Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására; – akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba.
És fölkele, és haza méne.
Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének, és dicsőiték az Istent, ki ily hatalmat adott az embereknek.
És mikor onnét elment Jézus, láta egy Máté nevű embert a vámon ülni. És mondá neki: Kövess engem. És fölkelvén, követé őt. [Márk 2,14. Luk. 5,27.]
És lőn, hogy letelepedvén ennek házában, ime sok vámos és bűnös jövén, letelepedének Jézussal és az ő tanítványival.
És látván a farizeusok, mondák az ő tanítványinak: Miért eszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek?
Jézus pedig hallván ezt, mondá: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek.
Elmenvén pedig, tanúljátok meg, mit tesz az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket. [Ozeás 6,6. Máté 12,7.]
Akkor hozzá járulának János tanítványai, mondván: Miért böjtölünk gyakorta mi és a farizeusok, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? [Márk 2,18. Luk. 5,33.]
És mondá nekik Jézus: Vajjon kesereghet-e a vőlegény násznépe, míg velök van a vőlegény? Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény; akkor majd fognak böjtölni.
Senki nem vet viselt ruhára új posztófoltot; mert elveszi a ruha épségét, és a szakadás roszabb leszen.
Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben a tömlők kiszakadnak, a bor kifut, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad.
Midőn ezeket mondotta nekik, ime egy fejedelem járúla hozzá, és imádá őt, mondván: Uram! leányom most halt meg; de jer, tedd rá kezedet, és élni fog. [Márk 5,22. Luk. 8,41.]
És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai.
És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved vala tizenkét év óta, hátúl járúla hozzá és illeté az ő ruhája szegélyét; [Márk 5,25. Luk. 8,43.]
mert mondá magában: Hacsak ruházatát illetem is, meggyógyúlok.
Jézus pedig megfordúlván, és látván őt, mondá: Bízzál, leányom! a te hited meggyógyított téged. És meggyógyúla az asszony azon órában.
És midőn Jézus a fejedelem házába jött és látta a síposokat és tolongó sereget, mondá:
Távozzatok; mert nem halt meg a leányzó, hanem aluszik. És kineveték őt.
És miután kiutasíttatott a sereg, beméne, megfogá kezét; és fölkele a leányzó.
És ennek híre terjede azon egész földön.
És elmenvén onnét Jézus, két vak követé őt, kiáltván és mondván: Dávidnak fia! könyörűlj rajtunk.
Mikor pedig haza érkezett, hozzá menének a vakok; és mondá nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy ezt megcselekedhetem veletek? Felelének neki: Igen is, Uram!
Akkor illeté szemeiket, mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek.
És megnyílának szemeik. És Jézus meginté őket, mondván: Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tudja.
Ők pedig kimenvén, elhiresztelék őt azon egész földön.
Azok kimenetele után, ime hozának eléje egy néma embert, kiben ördög vala. [Máté 12,22. Luk. 11,14.]
És kiűzvén az ördögöt, szóla a néma, és csodálák a seregek, mondván: Ilyet soha nem láttak Izraelben.
A farizeusok pedig mondák: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
És körűljárá Jézus mind a városokat és falukat, tanítván az ő zsinagógájokban, és hirdetvén az ország evangéliomát, és meggyógyítván minden nyavalyát és minden betegséget. [Márk 6,6.]
Látván pedig a sereget, könyörűle rajtok; mert nyavalygók valának és elszéledezének, mint a pásztor nélkül való juhok.
Akkor mondá tanítványinak: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés.
Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Krisztus az ő tizenkét apostolának, kik névszerint elészámláltatnak, oktatást ad hivatásukról, hatalmat ad nekik az ördögök üzésére, a betegek gyógyitására. Küldi őket tanítani. Megjeleniti nekik mennyit kell szenvedniök, s oltalmat és jutalmat igér nekik.
És összehíván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nekik a tisztátalan lelkeken, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden nyavalyát és minden betegséget. [Márk 3,13. Luk. 6,13. 9,1.]
A tizenkét apostol neve pedig ez: Első, Simon, ki Péternek neveztetik, és András, az ő bátyja;
Jakab, Zebedeus fia, és János, amannak öcscse; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámos; Jakab, Alfeus fia, és Taddeus;
a kánai Simon, és iskarioti Júdás, ki el is árúlta őt.
E tizenkettőt küldé Jézus, és megparancsolá nekik, mondván: A pogányok útjára ne térjetek, és a szamaritánusok városaiba ne menjetek;
hanem inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz. [Ap.cs. 13,46.]
Elmenvén pedig, hirdessétek, mondván: Hogy elközelgetett mennyeknek országa.
Betegeket gyógyítsatok, halottakat támaszszatok fel, poklosokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek ki; ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, [Luk. 9,3. 10,4.]
se táskátok az úton, se két köntöstök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére.
A mely városba vagy faluba bementek, kérdezzétek meg, ki a méltó abban, és maradjatok ott, míg tovább nem mentek.
Bemenvén pedig a házba, köszönjetek be, mondván: Békeség e háznak!
És ha méltó leszen az a ház, rája száll a ti békeségtek; ha pedig nem leszen méltó, a ti békeségtek visszatér hozzátok.
S ha valaki nem fogad be titeket, beszédeiteket sem hallgatja: kimenvén azon házból vagy városból, verjétek le a port lábaitokról.
Bizony mondom nektek, tűrhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomorra földének itélet napján, mint annak a városnak.
Ime én elküldlek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak, mint a kigyók, és együgyűek, mint a galambok. [Luk. 10,3.]
Óvakodjatok pedig az emberektől; mert föladnak titeket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megostoroznak titeket.
És a helytartókhoz és királyokhoz hurczoltattok majd énérettem, bizonyságúl nekik és a pogányoknak.
Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit szóljatok. [Luk. 12,11.]
Mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem Atyátok Lelke az, ki bennetek szól.
Elárúlja pedig a testvér testvérét halálra, és az atya fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halálra viszik őket.
És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért; a ki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, az üdvözűl.
Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba; bizony mondom nektek, nem jártok végig Izrael városain, mígnem eljő az ember fia.
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. [Luk. 6,40. Ján. 13,16. 15,20.]
Elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, és a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak nevezték, mennyivel inkább az ő háza népét?
Ne féljetek azért tőlök. Semmi sincs elrejtve, mi föl ne födöztessék, és eltitkolva, mi meg ne tudassék. [Márk 4,22. Luk. 8,17. 12,2.]
A mit nektek sötétben mondok, mondjátok el fényes nappal; és a mit fülbesúgva hallotok, hirdessétek a tetőkről.
És ne féljetek azoktól, kik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább féljetek attól, ki mind a lelket, mind a testet a gehennába vesztheti.
Nemde két verebet egy filléren adnak? és azokból egy sem esik a földre a ti Atyátok nélkül.
Sőt a ti fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. [Kir. II. 14,11. Ap.cs. 27,34.]
Ne féljetek tehát, a verebeknél sokkal különbek vagytok ti.
Minden azért, ki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon; [Márk. 8,38. Luk. 9,26. 12,8. Tim. II. 2,12.]
a ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadom és is őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon.
Ne véljétek, hogy békét jöttem hozni a földre; nem jöttem békét hozni, hanem fegyvert. [Luk. 12,51.]
Mert elválasztani jöttem az embert atyjától, a leányzót anyjától, és a menyet napától;
és az ember ellenségei az ő háznépe. [Mikeás 7,6.]
A ki atyját vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám; és a ki fiát vagy leányát inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám. [Luk. 14,26.]
És a ki föl nem veszi keresztét, s nem követ engem, nem méltó hozzám. [Máté 16,24. Márk 8,34. Luk. 9,23. 14,27.]
A ki megtalálja életét, elveszti azt; és a ki életét elveszti érettem, megtalálja azt. [Luk. 9,24. 17,33. Ján. 12,25.]
A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött. [Luk. 10,16. Ján. 13,20.]
A ki prófétát fogad be próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki igazat fogad be igaz nevében, igaznak jutalmát veszi.
S ha valaki italúl egynek e legkisebbek közől egy pohár hideg vizet ad csak a tanítvány nevében is, bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát. [Márk 9,40.]
Keresztelő János kérdést tétet Jézusnál. Jézus nyilatkozata János hivatása felől. János és Krisztus, mindketten megvettetnek a zsidóktól. Jaj a bűnben megátalkodott városoknak! A gyönyörűséges iga, a könnyű teher.
És lőn, a mint Jézus elvégezte tizenkét tanítványának oktatását, elméne onnét, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban.
János pedig mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közől, [Luk. 7,18.]
mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?
És felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok:
A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik; [Izai. 35,5. 61,1.]
és boldog, a ki énbennem meg nem botránkozik.
Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e? [Luk. 7,24.]
Vagy mint mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik lágy ruhákba öltöznek, a királyok házaiban vannak.
Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
Mert ez az, kiről irva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat. [Márk 1,2. Luk. 7,27.]
Bizony mondom nektek, nem támadott az asszonyok szülöttei között nagyobb keresztelő Jánosnál; s mégis a ki kisebb mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
Keresztelő János napjaitól pedig egész mostanig mennyeknek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt.
Mert mindnyájan a próféták és a törvény Jánosig jövendöltek?
és ha akarjátok elfogadni, ő Illés, a ki eljövendő. [Malak. 4,5.]
A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
De kihez hasonlítsam e nemzedéket? Hasonló a piaczon ülő gyermekekhez, ki társaiknak kiáltanak,
mondván: Sípoltunk nektek, és nem tánczoltatok; siránkoztunk, és nem sírtatok.
Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondják: Ördöge vagyon.
Eljött az ember fia, eszik és iszik, és azt mondják: Ime a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja. És igazolva lőn a bölcseség az ő fiaitól.
Akkor elkezde szemrehányást tenni a városoknak, melyekben legtöbb csodákat tett, hogy nem tartottak bűnbánatot.
Jaj neked, Korozain! jaj neked, Betszaida! mert ha Tírusban és Szídonban történtek volna a csodák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. [Luk. 10,13.]
De mondom is nektek: Tírusnak és Szídonnak könnyebb sorsa lesz itélet napján, mint nektek.
És te, Kafarnaum! vajjon az égig fogsz-e felmagasztaltatni? a pokolig szállasz alá; mert ha Sodomában történtek volna a csodák, melyek tebenned történetek, megmaradt volna e napiglan. 31.)
De mondom is nektek, hogy Sodoma földének könnyebb sorsa lesz itélet napján, mint neked.
Az időben felelvén Jézus, mondá: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól, és kijelentetted a kisdedeknek.
Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked.
Mindenek átadattak nekem Atyámtól; és senki nem ismeri a Fiút, hanem az Atya, az Atyát sem ismeri senki, hanem a Fiú, és kinek a Fiú ki akarja jelenteni. [Ján. 6,46. 7,28. 8,19. 10,15.]
Jőjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megnyugtatlak titeket.
Vegyétek rátok az én igámat, és tanúljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivű; és nyugodalmat találtok lelkeiteknek; [Jerem. 6,16.]
mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Jézus menti tanítványait, kik éhezvén, szombatnapon kalászokat szedtek; egy embernek elszáradt kezét szombatnapon meggyógyítja, s önmagát a szombat urának nyilatkoztatja ki. Az ő csendes, zajtalan működése. Az ördögöket Isten hatalmával kiűzi. A Szentlélek ellen való vétek. Jónás jele. A szívbe ismét visszatérő gonosz lélek. Jézus rokonai.
Az időben Jézus a vetéseken méne át szombaton; tanítványai pedig éhezvén, búzafejeket kezdének szaggatni és enni. [Márk 2,23. Luk. 6,1.]
A farizeusok pedig látván ezt, mondák neki: Ime tanítványaid azt cselekszik, mit szombaton nem szabad cselekedni.
Ő pedig mondá nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő és a kik vele voltak; [Kir. I. 21,6.]
mikép ment az Isten házába, s a kitett kenyereket megette, melyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, kik vele voltak, hanem csak a papoknak? [Móz. III. 24,9.]
Avagy nem olvastátok-e a törvényben: hogy szombaton a papok megszegik a templomban a szombatot, és vétek nélkül vannak?
Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
Ha pedig tudnátok, mi az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot; soha nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. [Kir. I. 15,22. Préd. 4,17. Ozeás 6,6. Máté 9,13.]
Mert az ember fia ura a szombatnak is.
És eltávozván onnét, beméne zsinagógájokba.
És ime ott egy elszáradt kezű ember vala, és kérdék őt, mondván: Ha szabad-e szombaton gyógyítani? hogy vádolhassák őt. [Márk 3,1. Luk. 6,6.]
Ő pedig mondá nekik: Lesz-e közőletek ember, kinek egy juha vagyon, és ha ez szombaton verembe esik, nem ragadja-e meg, s nem húzza-e ki azt? [Móz. V. 22,4.]
Mennyivel becsesebb az ember a juhoknál? Tehát szabad szombaton jól cselekedni.
Akkor mondá az embernek: Nyujtsd ki kezedet. És kinyujtá, és helyreállott az, mint a másik.
Kimenvén pedig a farizeusok, tanácsot tartának ellene, mimódon veszítsék el őt?
Jézus pedig tudván ezt, elméne onnét, és sokan követék őt, és meggyógyítá mindnyájokat;
és megparancsolá nekik, hogy őt ki ne jelentsék,
hogy beteljesedjék, mit Izaiás próféta szólott, mondván:
Ime az én szolgám, kit választottam, az én szerelmesem, kiben lelkemnek kedve telik. Az én lelkemet adom rája, és itéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
Nem verseng, és nem kiált, sem az utczán nem hallja senki az ő szavát.
A repedezett nádat nem töri össze, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, mígnem kiviszi az itéletet győzedelemre;
és a pogányok az ő nevében bíznak.
Akkoron viteték hozzája egy ördöngös, vak és néma; és meggyógyítá őt, úgy hogy szóla és láta.
És álmélkodának mind a seregek, és mondák: Vajjon nem ez-e Dávid fia?
A farizeusok pedig hallván ezt, mondák: Ez nem űz ördögöket, hanem csak Belzebub, az ördögök fejedelme által. [Máté 9,34. Márk 3,22. Luk. 11,15.]
Jézus pedig tudván gondolataikat, mondá nekik: Minden maga ellen meghasonlott ország elpusztúl, és a maga ellen meghasonlott város vagy ház fön nem állhat. [Luk. 11,17.]
És ha sátán sátánt űz ki, maga ellen meghasonlott, mikép áll fön tehát az ő országa?
És ha én Belzebub által űzök ki ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok.
Ha pedig én az Isten, lelke által űzöm ki az ördögöket, tehát elérkezett hozzátok az Isten országa.
Avagy mikép mehet be valaki az erősnek házába, s ragadhatja el az ő edényeit, ha előbb meg nem kötözi az erőst? és akkor dúlja föl házát.
A ki nincs velem, ellenem vagyon; és a ki nem gyüjt velem, szétszór.
Azért mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek: de a Lélek elleni káromlás nem bocsáttatik meg. [Márk 3,28.29.]
És ha valaki az ember fia ellen szól, megbocsáttatik neki: de ki a Szentlélek ellen szól, nem bocsáttatik meg neki sem e világon, sem a jövendőn. [Luk. 12,10.]
Vagy tenyészszetek jó fát, és azon jó gyümölcsöt, vagy tenyészszetek rosz fát és azon rosz gyümölcsöt, mivelhogy a fa gyümölcséről ismertetik meg.
Viperák fajzati! hogyan szólhattok jókat, holott gonoszok vagytok? mert a száj a szív bőségéből szól. [Luk. 6,45.]
A jó ember a jó kincsből jókat hoz elé, és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszakat hoz elé.
Mondom pedig nektek, hogy minden hivalkodó igéről, melyet szólnak az emberek, számot adnak itélet napján.
Mert a te igéidből fogsz igazoltatni, és a te igéidből kárhoztattatni.
Akkor felelének neki némelyek az irástudók és farizeusok közől, mondván: Mester! jelt akarunk tőled látni.
Ő pedig felelvén, mondá nekik: A gonosz és parázna nemzedék jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele. [Máté 16,4. Luk. 11,29. Kor. I. 1,22.]
Mert valamint Jónás a czethal gyomrában három nap és három éjjel volt: úgy leszen az ember fia a föld szivében három nap és három éjjel. [Jónás 2,1.]
A ninivei férfiak föltámadnak az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. [Jón. 3,5.]
A déli királyné föltámad az itéletben e nemzedékkel, és kárhoztatni fogja azt; mert ő eljött a föld határairól hallgatni Salamon bölcseségét; és íme nagyobb van itt Salamonnál. [Krón. II. 9,1. s követk.]
Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegyen az emberből, száraz helyeken jár, nyugalmat keresvén, és nem talál. [Luk. 11,24.]
Akkor így szól: Visszatérek házamba, a honnét kijöttem. És eljövén, üresen találja azt, kisöpörve és fölékesítve.
Akkor elmegyen, és magával más hét lelket viszen, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak; és azon ember utóbbi állapotja roszabb az elsőnél. Igy jár ez igen gonosz nemzedék is. [Péter II. 2,20.]
Még midőn szólott a seregnek, ime az ő anyja és atyjafiai kinn állanak vala, akarván vele szólani. [Luk. 8,14.]
Mondá tehát neki valaki: Ime anyád és atyádfiai kinn állanak, keresvén téged.
Ő pedig felelvén a vele szólónak, mondá: Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai?
És kinyujtván kezét tanítványira, mondá: Ime az anyám és atyámfiai.
Mert a ki Atyám akaratját cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én atyámfia, és húgom és anyám.
Példabeszéd a magvetőről, a jó magról, konkolyról, mustármagról, kovászról, az elrejtett kincsről, a drága gyöngyről, a hállóról. Jézus az ő hazájában megvettetik.
Az napon kimenvén Jézus a házból, a tenger mellett ül vala. [Márk 4,1. Luk. 8,4.]
És nagy sereg gyülekezék hozzája, úgy, hogy a hajócskába szállván, leült, és az egész sereg a parton állott.
És sokat szóla nekik példabeszédekben, mondván: Ime a magvető kiméne vetni.
És a mint vetett, némelyek az útfélre esének, és eljövén az égi madarak, megevék azokat.
Némelyek pedig köves helyekre esének, hol nem vala sok földük, és hamar kikelének, nem lévén mélyen a földben.
De a nap melegében a hőség megütvén azokat, minthogy nem vala gyökerök, elszáradának.
Némelyek pedig tövisek közé esének, és felnövén a tövisek, elfojták azokat.
Némelyek pedig jó földbe esének és termének, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely harminczannyit.
A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. .
És hozzá menvén a tanítványok, mondák neki: Miért szólasz nekik példabeszédekben?
Ki felelvén, mondá nekik: Mert nektek adatott tudnotok a mennyek országa titkait, nekik pedig nem adatott.
Mert a kinek vagyon, annak adatik, és bővelkedni fog; a kinek pedig nincsen, a mije van is elvétetik tőle. [Máté 25,29.]
Azért szólok nekik példabeszédekben, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak, és nem értenek.
És beteljesedik rajtok Izaiás jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, és nem értetek; és látván láttok, de mégsem láttok. [Izai. 6,9. Márk 4,12. Luk. 8,10. János 12,40.]
Mert megvastagodott e nép szive, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, netalán hogy lássanak szemeikkel, és füleikkel halljanak, és értsenek szivökkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. [Rom. 11,8.]
A ti szemeitek pedig boldogok, mert látnak, és füleitek, mert hallanak.
Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféták és igazak kivánták látni, a miket láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották. [Luk. 10,24.]
Ti tehát halljátok a magvető példabeszédét.
Ha valaki hallja az ország igéjét, és nem érti, eljő a gonosz, és elragadja a mi szivébe vettetett; ez az, mi útfélre vettetett.
A mi pedig köves helyre vettetett, az, ki az igét hallja, és mindjárt örömmel fogadja azt;
de nincs gyökere magában, hanem csak ideig tart; mikor pedig háborúság és üldözés indíttatik az igéért, azonnal megbotránkozik.
A mi pedig tövisek közé vettetett, az, ki az igét hallja, de e világi szorgoskodás és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcstelenné leszen.
A mi pedig jó földbe vettetett, az, ki az igét hallja és érti, és gyümölcsöt hoz, és terem némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harminczannyit. 21.)
Más példabeszédet ada eléjök, mondván: Hasonlóvá lett mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magot vetett földébe. [Márk 4,26.]
Mikor pedig aludtak az emberek, eljöve az ő ellensége, és fölül konkolyt vete a búza közé, és elméne.
Mikor pedig felnőtt a vetés, és termést hozott, akkor föltetszék a konkoly is.
Ekkor eljövén a családos ember szolgái, mondák neki: Uram! nemde jó magot vetettél földedbe, honnét vagyon tehát konkolya?
És mondá nekik: Ellenséges ember cselekedte azt. A szolgák pedig kérdezék őt: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kiszedjük azokat?
És mondá: Nem, nehogy a konkolyt szedvén, kigyomláljátok azzal együtt a búzát is.
Hagyjátok mindakettőt felnőni aratásig, és aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek ki előbb a konkolyt, és kössétek azt kévékbe megégetésre; a búzát pedig gyüjtsétek az én csűrömbe.
Más példabeszédet ada eléjök, mondván: Hasonló mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete földébe. [Márk 4,31. Luk. 13,19.]
Mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden növénynél, és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljőnek és ágain laknak.
Más példabeszédet monda nekik: Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíte három véka lisztbe, míg mind megkovászosodék. [Luk. 13,21.]
Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példabeszédek nélkül nem szóla nekik;
hogy beteljesedjék, mit a próféta jövendölt, mondván: Megnyitom számat példabeszédekben, kimondom, a mi el volt rejtve világ kezdetétől. [Márk 4,34.]
Akkoron elbocsátván a sereget, haza méne, és hozzájárulának tanítványai, mondván: Fejtsd meg nekünk a szántóföld konkolyáról mondott példabeszédet.
Ki felelvén, mondá nekik: Az, ki jó magot vet, az ember fia.
A szántóföld pedig e világ; a jó mag, azok az ország fiai; a konkoly pedig a gonosz fiak.
Az ellenség, ki azt vettette, az ördög; az aratás a világ végezete; az aratók pedig az angyalok. [Jel. 14,15.]
Tehát valamint összeszedetik a konkoly, a tűzben elégettetik, úgy leszen a világ végezetén.
Az ember fia elküldi angyalait, kik az ő országából mind kiszedik a botrányokat és azokat, ki gonoszságot cselekesznek,
és tüzes kemenczébe vetik őket. Ott leszen sírás és fogak csikorgatása.
Akkor az igazak fényleni fognak, mint a nap, az ő Atyjok országában. A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. [Bölcs. 3,7. Dániel 12,3.]
Hasonló mennyeknek országa a szántóföldön elrejtett kincshez; melyet, ha megtalált az ember, elrejti, s azon való örömében elmegyen, és eladja minden vagyonát, és megveszi azt a szántóföldet.
Ismét hasonló mennyeknek országa a kereskedő emberhez, ki jó gyöngyöket keres.
Találván pedig egy drága gyöngyöt, elméne, és eladá minden vagyonát, és megvevé azt.
Ismét hasonló mennyeknek országa a tengerbe vetett, és mindenféle halat összefogó varsához.
Melyet, midőn megtelt, kivontak, s a part mellett leülvén, kiválasztották a jókat edényekbe, a roszakat pedig kivetették.
Igy lesz a világ végezetén is: Kimennek az angyalok, és az igazak közől kiválasztják a gonoszokat,
és a tüzes kemenczébe vetik őket; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.
Értettétek-e mindezeket? Felelék neki: Értettük.
Mondá nekik: Azért minden tanúlt irástudó mennyeknek országában hasonló a családos emberhez ki az ő kincseiből újakat és ókat hoz elő.
És lőn, miután Jézus elvégezte e példabeszédeket, elméne onnét.
És hazájába jövén, tanítá őket zsinagógáikban, úgy, hogy csodálkozának, és mondák: Honnét van ennek ez a bölcsesége és csodatévő ereje? [Márk 6,1. Luk. 4,16.]
Nemde ez az ács fia? nemde anyja Máriának neveztetik? és atyjafiai Jakab és József, Simon és Júdás? [János 6,42.]
És húgai nemde mind nálunk vannak? Honnét vevé tehát mindezeket?
És megbotránkozának őbenne. Jézus pedig mondá nekik: Nincs próféta tisztelet nélkül, hanem csak hazájában és házában.
És nem tőn ott sok csodát az ő hitlenségök miatt.
Keresztelő Jánosnak egy asszony miatt feje vétetik. Jézus a pusztában több ezer embert csodálatosan megvendégel. Magánosan éjjel imádkozik a hegyen. A tengeren jár. A merűlni kezdő Pétert megszabadítja. Jézus ruhájának szegélye is gyógyít.
Az időben hallá Heródes, a negyedes fejedelem, Jézus hírét; [Márk 6,14. Luk. 9,7.]
és mondá szolgáinak: Ez keresztelő János; ő támadott fel halottaiból, és azért munkálkodnak benne a csodaerők.
Tudniillik Heródes megfogatta vala Jánost, és megkötöztette, és tömlöczbe vettette Herodiásért, az ő testvérének feleségeért; [Márk 6,17. Luk. 3,19.]
mert János azt mondotta neki: Nem szabad neked őt bírnod.
És meg akará őt ölni, de féle a néptől, mert mint prófétát tartják vala őt. [Máté 21,26.]
Heródes születése napján pedig Herodiás leánya tánczola közöttük, és tetszék Heródesnek.
Azért esküvéssel igéré, hogy megadja neki, bármit kérjen tőle.
Az pedig, előre megintetvén anyjától, mondá: Add nekem itt egy tálban keresztelő János fejét.
És elszomorodék a király; de az eskü és az együtt letelepedettek miatt, parancsolá megadatni.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
És elhozaték feje egy tálban, és a leánynak adaték, ki azt anyjának vivé.
És eljövén tanítványai, elvivék testét és eltemeték; és elmenvén, hirűl adák ezt Jézusnak.
Mit hallván Jézus, eltére onnét hajócskán puszta helyre a magányba; de mikor ezt meghallotta a sereg, követé őt gyalog a városokból. [Márk 6,31. Luk. 9,10. Ján. 6,3.]
És kimenvén, látá a nagy sereget; és könyörűle rajtok, és meggyógyítá betegeiket.
Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt; bocsásd el a sereget, hogy a falukba menvén, magoknak eleséget vegyenek.
Jézus pedig mondá nekik: Nem szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni.
Felelének neki: Nincsen itt, csak öt kenyerünk és két halunk. [Ján. 6,9.]
Ki mondá nekik: Hozzátok ide nekem azokat.
És miután meghagyta, hogy a sereg telepedjék le a szénára, vevé az öt kenyeret és két halat, s az égbe tekintvén, megáldá és megszegé, és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a seregnek.
És evének mindnyájan, és megelégedének. És a fölmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének.
Az evők száma pedig ötezer férfiú volt, az asszonyokon és gyermekeken kivül.
És mindjárt kényszeríté Jézus a tanítványokat beszállani a hajócskába, és előre átmenni a tengeren, míg elbocsátá a sereget. [Márk 6,45. Ján. 6,15.]
És elbocsátván a sereget, fölméne a hegyre egyedűl imádkozni. Beesteledvén pedig, csak egyedűl vala ottan.
A hajócska pedig a tenger közepén hányaték a haboktól, mert ellenkező szél vala.
Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájok méne, a tengeren járván.
És a mint látták őt a tengeren járni, megháborodának mondván: Ez rém! És a félelem miatt kiáltának.
És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.
Felelvén pedig Péter, mondá: Uram! ha te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vizen.
Ő pedig mondá: Jőj! És kiszállván Péter a hajócskából, a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen.
Látván pedig az erős szelet, megijede, és midőn merűlni kezdett, kiálta, mondván: Uram! ments meg engem.
És Jézus azonnal kinyujtván kezét, megfogá őt, és mondá neki: Kicsinyhitű! miért kételkedtél?
És midőn bementek a hajócskába, megszűnék a szél.
A kik pedig a hajócskában valának, eljövének, és imádák őt, mondván: Bizonyára, Isten Fia vagy!
És miután átkeltek a tengeren, Genezar földére jövének. [Márk 6,53.]
És megismervén őt azon hely férfiai, elküldének az egész környékre, és eléje hozák mind a betegeket,
és kérék őt, hogy csak ruhája szegélyét illethessék. És a kik illették, mind meggyógyúltak. [Máté 9,20.]
Jézus megfeddi a farizeusokat, hogy hagyományaikat többre becsülik az isteni parancsoknál. A kananei asszony leányát meggyógyítja, más betegeket is meggyógyít, hét kenyérrel négyezer embert megvendégel.
Akkor jövének hozzája Jerusalemből irástudók és farizeusok, mondván: [Márk 7,1.]
Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? mert nem mossák meg kezeiket, midőn kenyeret esznek.
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Miért hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten mondotta:
Atyádat és anyádat tiszteljed; és: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. [Efez. 6,2. Péld. 20,20.]
Ti pedig mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, mi tőlem fölajánltatik, neked is használ, –
elég, ha nem tiszteli is atyját vagy anyját; és meghiúsítjátok az Isten parancsát a ti hagyományotok miatt.
Képmutatók! jól jövendölt felőletek Izaiás, mondván:
E nép ajakival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem. [Izai. 29,13. Márk 7,6.]
Hiába tisztelnek pedig engem, tanítván emberi tudományt és parancsokat.
És magához híván a sereget, mondá nekik: Halljátok és értsétek.
Nem az fertőzteti meg az embert, mi bemegyen szájába: hanem az fertőzteti meg az embert, mi a szájból jő.
Akkor hozzá járúlván tanítványai, mondák neki: Tudod-e, hogy a farizeusok, hallván ez igét, megbotránkoztak?
Ő pedig felelvén, mondá: Minden ültetvény, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, tőből kiszaggattatik. [Ján. 15,2.]
Hagyjátok őket; vakok ők és vakvezetők. A vak pedig ha vakot vezet, mind a ketten verembe esnek. [Luk. 6,39.]
Felelvén pedig Péter, mondá neki: Fejtsd meg nekünk e példabeszédet. [Márk 7,17.]
Ő pedig mondá: Még ti is értelem nélkül vagytok-e?
Nem értitek-e, hogy mindaz, mi a szájba megyen, a gyomorba száll, és az árnyékszékbe bocsáttatik?
A mik pedig a szájból jőnek, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert;
mert a szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
Ezek azok, mik megfertőztetik az embert; mosdatlan kezekkel enni pedig nem fertőzteti meg az embert.
És kimenvén onnét Jézus, eltére Tírus és Szídon környékére. [Márk 7,24.]
És íme egy kananei asszony ama határokból kijövén, kiálta mondván: Könyörűlj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányom gonoszúl gyötörtetik az ördögtől.
De ő egy szót sem felele neki. És hozzá járúlván tanítványai, kérék őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
Ő pedig felelvén, mondá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. [Ján. 10,3.]
Amaz pedig eljöve, és imádá őt, mondván: Uram! segíts rajtam.
Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiak kenyerét, és az ebeknek vetni.
Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehullanak uraik asztaláról.
Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Oh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a mint kivánod. És leánya azon órától fogva meggyógyúla.
És elmenvén onnét Jézus, a galileai tenger mellé jöve, és fölmenvén a hegyre, ott ül vala.
És nagy sereg járúla hozzája, némák, vakok, sánták, bénák, és sok egyéb lévén velök; és az ő lábai elé tevék azokat, és meggyógyítá őket, [Izai. 35,5.]
úgy, hogy a sereg csodálkozék, látván a némákat szólani, a sántákat járni, a vakokat látni; és dicsőiték Izrael Istenét.
Jézus pedig összehíván tanítványait, mondá: Szánom a sereget, mert már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök; és nem akarom étlen elbocsátani őket, hogy el ne fogyatkozzanak az úton. [Márk 8,2.]
És mondák neki a tanítványok: Honnét veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ily nagy sokaságot megelégítsünk?
És mondá nekik Jézus: Hány kenyeretek vagyon? ők pedig felelék: Hét és egy kevés halacskánk.
És parancsolá a seregnek, hogy telepedjék le a földre.
És vévén a hét kenyeret és a halakat, és hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, a tanítványok pedig a népnek adák.
És evének mindnyájan, és megelégedének. És a megmaradt hulladékokból szedének hét tele kosarat.
Valának pedig, a kik ettenek, négyezren férfiak, a gyermekeken és asszonyokon kivül.
És elbocsátván a sereget, a hajócskába szálla, és jöve Magedan határaiba.
Krisztus a farizeusoknak csak Jónás jelét adja, s tanítványait óvakodásra inti a farizeusok és szadduceusok kovászától. Péter vallomása és elsősége. Krisztus jövendöl saját kínszenvedéséről, haláláról és föltámadásáról; megrója Pétert, ki őt vissza akarja tartani, s inti mindnyájokat, hogy kiki vegye föl keresztjét, és érdem szerint fog fizetni.
És hozzá járúlván a farizeusok és szadduceusok, kisérték és kérék őt, hogy az égből jelt mutasson nekik. [Márk 8,11.]
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Midőn esteledik, az mondjátok: Tiszta idő lesz, mert vörös az ég. [Luk. 12,54.]
És reggel: Ma égi háború lesz, mert vöröslik a szomorú ég.
Az ég szinéből tehát tudtok itélni; s az idők jeleit nem tudhatnátok-e? A gonosz és parázna nemzedék jelt kiván, de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele. És elhagyván őket, elméne. [Ján. 2,1.]
És mikor tanítványai a tengeren túl mentek, elfelejtének kenyeret vinni.
Ő pedig mondá nekik: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. [Márk 8,15. Luk. 12,1.]
Ők pedig töprenkednek vala magokban, mondván: Nem hoztunk kenyeret.
Jézus pedig tudván ezt, mondá: Mit töprenkedtek magatokban, kicsinyhitűek! hogy kenyeretek nincsen?
Mégsem értitek-e, és nem emlékeztek az ötezer ember közt elosztott öt kenyérről, és hány kosárravalót szedtetek föl? [Máté 14,17. Ján. 6,9.]
Sem a hét kenyérről a négyezer ember között, és hány kosárravalót szedtetek föl? [Máté 15,34.]
Miért nem értitek, hogy nem a kenyérről mondottam nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?
Akkor érték meg, mit mondott, nem, hogy óvakodjanak a kenyér kovászától, hanem a farizeusok és szadduceusok tudományától.
Jöve pedig Jézus Filep Cezareájának környékére, és kérdé tanítványait, mondván: Kinek tartják az emberek az ember fiát? [Márk 8,27.]
Ők pedig mondák: Némelyek keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közől. [Márk 8,28. Luk. 9,19.]
Mondá nekik Jézus: Ti pedig kinek tartotok engem?
Felelvén Simon Péter, mondá: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. [Ján. 6,70.]
Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia! mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked; hanem Atyám, ki mennyekben vagyon.
Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
És neked adom a mennyek országa kulcsait. És a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és a mit feloldandasz a földön, fel leszen oldozva mennyekben is.
Akkor meghagyá tanítványinak, hogy senkinek ne mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Attólfogva kezdé Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jerusalembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és irástudóktól és papi fejedelmektől, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
És külön vivén őt Péter, kezdé feddeni, mondván: Távol legyen ez tőled, Uram! nem történik ez rajtad.
Ki megfordúlván, mondá Péternek: Hátra tőlem, ellenkező! botránkozásúl vagy nekem; mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi. [Márk 8,33.]
Akkor mondá Jézus az ő tanítványainak: Ha ki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát és vegye föl keresztjét, és kövessen engem. [Máté 10,38. Luk. 9,23. 14,27.]
Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; a ki pedig életét elveszti érettem, megtalálja azt. [Luk. 17,33. Ján. 12,25.]
Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot ad az ember lelkéért?
Mert az ember fia eljövendő lesz Atyjának dicsőségében az ő angyalaival; és akkor megfizet kinekkinek az ő cselekedetei szerint. [Ap.cs. 17,31. Rom. 2,6.]
Bizony mondom nektek, vannak némelyek a ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az ember fiát eljőni az ő országában. [Márk 8,39. Luk. 9,27.]
Úr színe változása a hegyen. Illés eljövetele. Jézus egy holdkóros fiút meggyógyít. A hit ereje egyesűlve az imádsággal és böjtöléssel. Jézus kínszenvedéseiről jövendöl; megfizeti az adópénzt önmagáért és Péterért.
És hat nap múlva, maga mellé véve Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, ennek öcscsét, és fölvivé őket egy magas hegyre külön. [Márk 9,1. Luk. 9,28.]
És szinében elváltozék előttök; és fénylék orczája, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó.
És ime megjelenének nekik Mózes és Illés, szólván vele.
Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.
Még ő szólott, ime fényes felhő árnyékozá meg őket. És ime szózat a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem jó kedvem telik; őt hallgassátok.
Ezt hallván a tanítványok, orczájokra esének, és igen megfélemlének.
És hozzájok menvén Jézus, illeté őket, és mondá nekik: Keljetek föl, és ne féljetek.
Fölemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak egyedűl Jézust.
És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok a látomást, míg az ember fia halottaiból föl nem támad.
És megkérdék a tanítványok őt, mondván: Miért mondják tehát az irástudók, hogy előbb Illésnek kell jőnie? [Márk 9,10.]
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Illés ugyan eljövend és helyreállít mindeneket;
mondom pedig nektek: hogy Illés már eljött, de nem ismerték meg őt, hanem a mit akartak, az cselekedték rajta. Az ember fia is így fog szenvedni tőlök. [Máté 11,14. 14,10.]
Akkor értették a tanítványok, hogy keresztelő Jánosról szólott nekik.
És midőn a sereghez érkezett, egy ember méne hozzája, s térdre esvén előtte, mondá: Uram! könyörűlj fiamon, mert holdkóros, és kínosan szenved, mert sokszor tűzbe esik, gyakran vízbe. [Márk 9,16. Luk. 9,38.]
És bemutattam őt tanítványidnak, de nem gyógyíthatták meg őt.
Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek? meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide hozzám.
És megfeddé őt Jézus, és kiméne belőle az ördög, és meggyógyúla a gyermek azon órától.
Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem űzhettük mi ki azt?
Mondá nekik Jézus: A ti hitlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, és mondjátok e hegynek: Menj innét amoda; elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetetlen. [Luk. 17,6.]
Ez a faj pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által.
Mikor pedig Galileában tartózkodtak, mondá nekik Jézus: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, [Máté 20,18. Márk 9,30. Luk. 9,44.]
és megölik őt; de harmadnapra föltámad. És ezen igen megszomorodának.
És mikor Kafarnaumba jutottak, az adópénzt szedők Péterhez menének, és megszólíták őt: A ti mesteretek nem fizeti-e meg az adópénzt?
Mondá amaz: Igen is. És midőn bement a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon! a föld királyai kiktől vesznek vámot vagy adót? önfiaiktól-e, vagy az idegenektől?
És ő mondá: Az idegenektől. Mondá neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Azonban, hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vesd meg a horgot, és az első beleakadó halat fogd ki, és fölnyitván száját, találsz egy statert; vedd azt, és add nekik érettem és éretted.
Az alázatosak felmagasztaltatnak. A gyermeki érzület. A kisdedek botránkoztatása különösen tilalmaztatik. Példabeszéd az eltévedt juhocskáról. A testvéri feddés fokozatos rendje. Az apostoloknak hatalom adatik a megkötésre és feloldozásra. Hányszor kell megbocsátani?
Azon órában a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Kit tartasz nagyobbnak mennyeknek országában? [Márk 9,33. Luk. 9,46.]
És magához híván Jézus egy kisdedet, közéjök állitá őt, [Máté 19,14.]
és mondá: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be mennyeknek országába. [Kor. I. 14,20.]
A ki tehát megalázza magát, mint e kisded, az nagyobb mennyeknek országában.
És a ki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad be.
A ki pedig megbotránkoztat egyet e kisdedek közől, kik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkő köttessék nyakára és a tenger mélységébe merittessék. [Márk 9,41. Luk. 17,2.]
Jaj e világnak a botrányok miatt! Szükség ugyan, hogy botrányok jőjenek, mindazáltal jaj annak az embernek, ki által a botrány jő!
Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el magadtól; jobb neked az életre bemenned bénán vagy sántán, mint két kezed vagy két lábad lévén, az örök tűzre vettetned. [Máté 5,30. Márk 9,42.]
És ha szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; jobb neked egy szemmel az életre bemenned, mint két szemed lévén, a gehenna tüzére vettetned.
Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kisdedek közől; mert mondom nektek, hogy ezek angyalai mennyekben mindenkor látják Atyám orczáját, ki mennyekben vagyon. [Zsolt. 33,8.]
Mert az ember fia üdvözíteni jött azt, mi elveszett volt. [Luk. 19,10.]
Mit gondoltok, ha valakinek száz juha vagyon, és azok közől egy eltévelyedik, nem hagyja-e el a kilenczvenkilenczet a hegyeken, és elmegy keresni azt, mely eltévelyedett? [Luk. 15,4.]
És ha történik, hogy megtalálja azt, bizony mondom nektek, hogy inkább örűl azon, mint a kilenczvenkilenczen, melyek nem tévelyedtek el.
Igy nem akaratja Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, hogy elveszszen egy e kisdedek közől.
Ha pedig vétkezik ellened atyádfia, menj el és intsd meg őt kettőtök között. Ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát; [Luk. 17,3. Jakab 5,19.]
ha pedig nem hallgat rád, végy magadhoz még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásán álljon az egész dolog. [Ján. 8,17. Kor. II. 13,1. Zsid. 10,28.]
Hogyha azokra sem hallgat, mondd meg az anyaszentegyháznak; ha pedig az anyaszentegyházra sem hallgat, legyen neked, mint a pogány és a vámos. [Tessz. II. 3,14.]
Bizony mondom nektek, a miket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve mennyben is; és a miket feloldoztok a földön, fel lesznek oldozva mennyben is. [Ján. 20,23.]
Ismét mondom nektek: Ha közőletek ketten megegyeznek a földön, minden dologra nézve, melyet kérnek, megleszen nekik Atyámtól, ki mennyekben vagyon.
Mert a hol ketten vagy hárman összejőnek az én nevemben, ott vagyok közepettök.
Akkor hozzájárulván Péter, mondá: Uram! hányszor vétkezhetik ellenem atyámfia, hogy megbocsássak neki? hétszer-e? [Luk. 17,4.]
Felelé neki Jézus: Nem mondom neked hétszer, hanem hetvenhétszer.
Azért hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki számot akart vetni szolgáival.
És mikor elkezdte a számvetést, eléje viteték egy, ki neki tízezer talentommal tartozik vala.
Mivel pedig nem volt honnét megfizetnie, parancsolá ura, hogy eladatván ő és felesége, fiai és minden vagyona, úgy fizessen meg.
Leborúlván pedig az a szolga, kéré őt, mondván: Légy béketűréssel hozzám, és mindent megfizetek neked.
Könyörűlvén tehát az Úr azon a szolgán, elbocsátá őt, és az adósságot elengedé neki.
Kimenvén pedig az a szolga, talála egyet szolgatársai közől, ki száz pénzzel tartozik vala neki; és megfogván, fojtogatá őt, mondván: Fizesd meg a mivel tartozol.
És leborúlván szolgatársa, kéré őt, mondván: Légy béketűréssel hozzám, és mindent megfizetek neked.
Amaz pedig nem akara, hanem elmenvén, a tömlöczbe veté őt, mígnem lefizeté az adósságot.
Látván pedig szolgatársai a történteket, igen megszomorodának, és elmenvén, elbeszélék uroknak mind, a mi történt vala.
Akkor eléhiván őt ura, mondá neki: Álnok szolga! minden adósságot elengedtem neked, mivelhogy kértél engem;
vajjon nem kellett volna-e neked is könyörűlnöd szolgatársadon, mint én könyörűltem rajtad?
És megharagudván ura, átadá őt a poroszlóknak, míg le nem fizeti minden adósságát.
Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsátotok, kiki az ő atyjafiának, szivetekből.
A házasság felbonthatlansága. Az önkéntes nőtlenség mennyei ajándék. Jézus megáldja a kisdedeket. Egy gazdag ifjúnak tanácsolja, hogy mindenét adja el. Mily nehéz a gazdagnak üdvözűlni. A ki mindent elhagy, nagy jutalmat nyer.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, átköltözék Galileából, és jöve Judea határaiba a Jordánon túl. [Márk 10,1.]
És nagy sereg követé őt, és ott meggyógyítá őket.
És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt, és mondván: Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani akármi okból?
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá és asszonynyá teremtette őket? és mondá: [Móz. I. 1,27.]
Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek. [Móz. I. 2,24. Kor. I. 6,16. Efez. 5,31.]
Azért már nem kettő, hanem egy test. A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.
Mondának neki: Miért parancsolta tehát Mózes váláslevél adása mellett az elbocsátást?
Mondá nekik: Mert Mózes a ti szivetek keménysége miatt engedte meg nektek, elbocsátani feleségteket; de kezdetben nem úgy volt.
Mondom pedig nektek: hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást veszen, paráználkodik; és ki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik. [Máté 5,32. Luk. 16,18.]
Mondák neki az ő tanítványai: Ha így van dolga az embernek feleségével, nem hasznos megházasodni.
Ő pedig mondá nekik: Nem mindnyájan fogják fel ez igét, hanem a kiknek adatott.
Mert vannak férfiatlanok, kik anyjok méhéből úgy születtek; és vannak férfiatlanok, kik az emberek által tétettek azokká; és vannak férfiatlanok, kik magokat tették azokká mennyeknek országáért. A ki felfoghatja fogja fel.
Akkor kisdedek vitetének hozzája, hogy tegye rájok kezeit, és imádkozzék. A tanítványok pedig feddék őket. [Márk 10,13. Luk. 18,15.]
Jézus pedig mondá nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok őket; mert ilyeneké mennyeknek országa. [Máté 18,3.]
És miután rájok tette kezeit, elméne onnét.
És ime egyvalaki hozzájárúlván, mondá neki: Jó mester! mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen? [Márk 10,17. Luk. 18,18.]
Ő pedig mondá neki: Mit kérdesz engem a jóról? Egy a jó, az Isten. Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.
Kérdé őt: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. [Móz. II. 20,13.]
Atyádat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat.
Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól, mi hijával vagyok még?
Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jőj, és kövess engem.
Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méne el, mert sok jószága vala.
Jézus pedig mondá tanítványinak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyeknek országába.
És ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába.
Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálkozának, mondván: Ki üdvözűlhet tehát?
Jézus pedig rájok tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Akkor felelvén Péter, mondá neki: Ime mi mindent elhagytunk, és téged követtünk; mi lesz tehát velünk?
Jézus pedig mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, kik engem követtetek, az ujjászületéskor, midőn az ember fia az ő fölségének székén fog ülni, ti is tizenkét széken fogtok ülni, itélendők Izrael tizenkét nemzetségét.
És mindaz, ki elhagyja házát, vagy atyjafiait, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy fiát, vagy szántóföldeit az én nevemért, százannyit nyer, és az örök életet fogja bírni.
Sokan lesznek pedig elsőkből utólsókká, és utólsókból elsőkké. [Máté 20,16. Márk 10,31. Luk. 13,30.]
Példabeszéd a szőllőmívesekről. Jézus ismételve megjövendöli kínszenvedéseit, megrója Zebedeus két fiában a nagyravágyást; alázatosságra és béketűrésre tanítja őket; két vakot gyógyít meg.
Hasonló mennyeknek országa a családos emberhez, ki jókor reggel kiment míveseket fogadni szőllőjébe.
Megszerződvén pedig a mívesekkel egy tízes napi bérben, elküldé őket szőllőjébe.
És kimenvén három óra tájban, láta más hivalkodókat állani a piaczon,
és mondá nekik: Menjetek ti is szőllőmbe, és a mi igazságos leszen, megadom nektek.
Azok pedig elmenének. És ismét kiméne hat és kilencz óra tájban, és hasonlóképen cselekedék.
Tizenegy óra tájban pedig kimenvén, talála más vesztegállókat, és mondá nekik: Mit állotok itt egész nap hivalkodva?
Felelék neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Mondá nekik: Menjetek ti is szőllőmbe.
Mikor pedig beesteledett, a szőllő ura mondá gondviselőjének: Hídd elő a míveseket, és add meg nekik béröket, elkezdvén az utolsóktól az elsőkig.
Eljövén tehát a kik tizenegy óra tájban érkeztek vala, vőnek egyegy tízest.
Eljövén pedig az elsők is, azt vélték, hogy többet nyernek, vőnek pedig ők is egyegy tízest.
És elvévén, zúgolódának a családatya ellen,
mondván: Ezek az utolsók egy óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted őket velünk, kik a nap terhét és hőségét viseltük.
Ő pedig felelvén egyiknek közőlük, mondá: Barátom! nem teszek neked igazságtalanságot; nem egy tízesben szerződtél-e meg velem?
Vedd föl, a mi tied, és menj; annyit akarok pedig ez utolsónak is adni, mint neked.
Avagy nem szabad-e nekem, a mit akarok, cselekednem? talán a te szemed álnok, hogy ím én jó vagyok?
Igy lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utólsókká; mert sokan vannak a hivatalosak, kevesen pedig a választottak. [Máté 19,30. Márk 10,31. Luk. 13,30.]
És fölmenvén Jézus Jerusalembe, magához vevé a tizenkét tanítványt külön, és mondá nekik.
Ime fölmegyünk Jerusalembe, és az ember fia elárúltatik a papi fejedelmeknek és irástudóknak, és halálra kárhoztatják őt. [Márk 10,32. Luk. 18,31.]
És átadják őt a pogányoknak megcsúfolásra, megostorozásra és megfeszítésre, és harmadnapon feltámad.
Akkor hozzája méne Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, imádván őt, és kérvén tőle valamit. [Márk 10,35.]
Ő pedig kérdé: Mit akarsz? Felelé amaz neki: Mondd, hogy üljön ez én két fiam, egyik jobbod, másik balkezed felől a te országodban.
Felelvén pedig Jézus, mondá: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én fogok inni? Mondák neki: Megihatjuk.
Az én poharamat inni fogjátok ugyan: de a jobb vagy balkezem felől való ülést, nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem a kiknek Atyámtól készíttetett.
És a tíz hallván ezt, boszankodának a két testvérre. [Márk 10,41.]
Jézus pedig magához hívá őket, és mondá: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtok, és a kik nagyobbak, hatalmat gyakorolnak azokon. [Luk. 22,25.]
Nem úgy leszen tiközöttetek; hanem a ki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek,
és a ki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok;
valamint az ember fia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságúl sokakért életét adja. [Filip. 2,7.]
És midőn kimentek Jerikóból, nagy sereg követé őt; [Márk 10,46. Luk. 18,35.]
és ime két vak az út mellett ülvén, meghallák, hogy Jézus megyen át; és kiáltának, mondván: Uram, könyörűlj rajtunk, Dávidnak fia!
A sereg pedig feddé őket, hogy hallgassanak. Azok pedig még inkább kiáltának, mondván: Uram, könyörűlj rajtunk, Dávidnak fia!
És megálla Jézus, és hívá őket, mondván: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Mondák neki: Uram! hogy megnyíljanak szemeink.
Könyörűlvén tehát rajtok Jézus, illeté szemeiket, és azonnal látának, és követék őt.
Jézus a nép örömkiáltásai között vonúl be Jerusalembe. A templomból kiűzi az árusokat. A kisdedek ajkaiból jövő dicséret. Jézus megátkozza a fügefát. A hit ereje. A főpapokat megszégyeníti kérdések által, s a két fiúról és gonosz munkásokról mondott példabeszédek által.
És midőn Jerusalemhez közeledtek, és Betfágéba jöttek az olajfák hegyénél, akkor Jézus elkülde két tanítványt, [Márk 11,1. Luk. 19,29. Ján. 12,12–19.]
mondván nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon, és azonnal találtok egy megkötött szamarat és vemhét vele; oldjátok el, és hozzátok ide nekem.
És ha valaki nektek valamit szól, mondjátok, hogy az Úrnak ezekre szüksége vagyon, és azonnal elbocsátja azokat.
Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjék, mit a próféta jövendölt, mondván:
Mondjátok meg Sion leányának: Ime a te királyod jő neked szelíden, ülvén a szamáron és a teherhordozónak vemhén. [Izai. 62,11. Zakar. 9,9. Ján. 12,15.]
Elmenvén tehát a tanítványok, úgy cselekvének, a mint parancsolt vala nekik Jézus.
És elhozák a szamarat és vemhét, és azokra tevék ruháikat, és őt rája fölülteték.
A nagy sereg pedig leteríté ruháit az úton; mások pedig ágakat vágnak vala a fákról, és elteríték az úton.
A seregek pedig, melyek megelőzik, és melyek követik vala őt, kiáltának, mondván: Hosanna Dávid fiának! áldott, ki az Úr nevében jő! Hosanna a magasságban! [Zsolt. 117,26. Márk 11,10. Luk. 19,38.]
És midőn bement Jerusalembe, fölindúla az egész város, mondván: Kicsoda ez?
A népek pedig mondák: Ez Jézus Galileából, a názáreti próféta.
És beméne Jézus az Isten templomába, és mind kiűzé, kik a templomban árúlnak és vesznek vala, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá, [Márk 11,15. Luk. 19,45. Ján. 2,14.]
és mondá nekik: Irva vagyon: Az én házam imádság házának hivatik; ti pedig azt latrok barlangjává tettétek. [Izai. 56,7. Jerem. 7,11. Luk. 19,46.]
És hozzá járulának a vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket.
Látván pedig a papi fejedelmek és irástudók a csodákat, melyeket tett, és a gyermekeket, kik a templomban kiáltanak vala, mondván: Hosanna Dávid fiának! boszankodának,
és mondák neki: Hallod-e, mit mondanak ezek? Jézus pedig felelé nekik: Igen, hallom. Soha nem olvastátok-e, hogy a kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet? [Zsolt. 8,3.]
És elhagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada.
Reggel pedig visszatérvén a városba, megéhezék.
És látván egy fügefát az út mellett, ahhoz méne, és semmit nem találván azon, hanem csak leveleket, mondá annak: Soha terajtad gyümölcs ne teremjen mindörökké! És a fügefa azonnal elszárada. [Márk 11,13.]
És látván a tanítványok, csodálkozának, mondván: Ime azonnal hogy elszárada! [Márk 11,20.]
Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Bizony mondom nektek, ha hitetek leend, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek ezt, de hogyha e hegynek mondjátok is: Indúlj meg, és merűlj a tengerbe! megleszen.
És mindazt, mit imádságban hittel kértek, megnyeritek. [Márk 11,24.]
És a mint a templomba ment, hozzájárulának tanítása közben a papi fejedelmek és a nép vénei, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked e hatalmat? [Márk 11,28.]
Felelvén Jézus, mondá nekik: Én is teszek nektek egy kérdést, melyet ha megfejtetek nekem, és is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket? [Luk. 20,3.]
János keresztsége honnét volt? mennyből-e vagy az emberektől? Ők pedig gondolkodnak vala magokban, mondván:
Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig az mondjuk: az emberektől; félünk a néptől, mert Jánost mindnyájan prófétának tartották: [Máté 14,5.]
És felelvén Jézusnak, az mondák: Nem tudjuk. Mondá ő is nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Azonban mit véltek? Egy embernek két fia vala. És elmenvén az elsőhöz, mondá: Fiam! menj ma, dolgozzál szőllőmben.
Az pedig felelvén, mondá: Nem megyek. De utóbb megbánván, elméne.
Azután a másikhoz menvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, mondá: Elmegyek, Uram! és nem méne.
Melyik teljesítette a kettő közől atyja akaratját? Felelék neki: Az első. Mondá nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és parázna személyek megelőznek titeket Isten országában.
Mert eljött János hozzátok az igazság útján, és nem hittetek neki; a vámosok és parázna személyek pedig hittek neki. Ti láttátok ezt, s azután sem tartottatok bűnbánatot, hogy higyetek neki.
Halljatok más példabeszédet: Vala egy családos ember, ki szőllőt ültetvén, bekeríté azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne. [Izai. 5,1. Jerem. 2,21. Márk 12,1. Luk. 20,9.]
Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt.
De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének.
Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképen cselekvének azokkal is.
Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat.
Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az ő öröksége. [Máté 26,3. Ján. 11,53.]
És megragadván őt, kiveték a szőllőből, és megölék.
Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel?
Felelék neki: A gonoszokat gonoszúl veszti el, és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében.
Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az irásokban: „A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lőn. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt?“ [Zsolt. 117,22. Ap.cs. 4,11. Rom. 9,33. Péter I. 2,7.]
Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtermi.
És a ki e kőre esik, megsérűl; a kire pedig esik, azt összezúzza.
És hallván a papi fejedelmek és farizeusok az ő példabeszédeit, megérték, hogy róluk szól.
És szándékuk vala őt megfogni; de félének a néptől, mert prófétának tartják vala őt.
Példabeszéd a királyi menyekzős vendégségről. Adjátok meg Istennek, a mi Istené, a császárnak, a mi a császáré. A halottak feltámadása. A főparancs. A Messiás Dávid fia és ura.
És felelvén Jézus, ismét példabeszédekben szóla nekik, mondván:
Hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki menyekzőt szerze fiának. [Jel. 19,9.]
És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat híják meg a menyekzőre; de nem akarának eljőni.
Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ime elkészítettem ebédemet, tulkaim a hizlalt állataim meg vannak ölve, és minden kész; jőjetek a menyekzőre.
Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után.
A többiek pedig megfogák az ő szolgáit, és szidalmakkal illetvén, megölék.
Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, elveszté ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá.
Akkor mondá szolgáinak: A menyekző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók.
Menjetek ki tehát az útfelekre, és a kiket találtok, mind híjátok a menyekzőre.
És kimenvén szolgái az utakra, összegyüjték mind a kiket találtak, roszakat és jókat, és betelék a menyekzős ház letelepűltekkel.
Beméne pedig a király, hogy lássa a letelepűlteket, és láta ott egy embert, ki nem volt menyekzős ruhába öltözve.
És mondá neki: Barátom! hogy jöttél ide be, menyekzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémúla.
Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása. [Máté 8,12. 13,42.]
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
Akkor elmenvén a farizeusok, tanácsot tartának, hogy megfogják őt beszédében. [Márk 12,13. Luk. 20,20.]
És hozzája küldék tanítványaikat a heródiánusokkal, mondván: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és az Isten útját igazságban tanítod, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét;
mondd meg tehát nekünk, mit állítasz: Szabad-e adót adni a császárnak, vagy nem?
Tudván pedig Jézus az ő álnokságukat, mondá: Mit kisértetek engem? képmutatók!
Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig eléhozának neki egy tízest.
És mondá nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirás?
Felelék neki: A császáré. Akkor mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek. [Rom. 13,7.]
És hallván ezt, elcsodálkozának, és ott hagyván őt, elmenének.
Azon nap járulának hozzá a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás; és kérdék őt, [Ap.cs. 23,8.]
mondván: Mester! Mózes meghagyta: Ha valaki meghal, fia nem lévén, akkor atyjafia vegye el annak feleségét, és támaszszon magzatot atyjafiának. [Móz. V. 25,5.6. Márk 12,19. Luk. 20,28.]
Vala nálunk hét testvér. Az első, feleséget vévén, meghalt, és nem lévén magzata, feleségét atyjafiának hagyta.
Hasonlóképen a második, harmadik is, a hetedikig.
Mindezek után pedig végre az asszony is meghalt.
Feltámadáskor tehát a hét közől kinek leszen az felesége, mert mindeniké volt?
Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Tévedtek, nem tudván az irásokat, sem az Isten erejét.
Mert a feltámadásban nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; hanem lesznek, mint az Isten angyalai mennyben.
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, mit az Isten mondott, így szólván nektek:
„Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?“ Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. [Móz. II. 3,6.]
És hallván ezt a seregek, csodálkozának az ő tudományán.
A farizeusok pedig hallván, hogy elnémította a szadduceusokat, egybegyűlének; [Márk 12,28. Luk. 10,25.]
és kérdé őt közőlük egy törvénytudó, kisértvén őt.
Mester! melyik a főparancsolat a törvényben?
Mondá neki Jézus: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. [Móz. V. 6,5.]
Ez a legnagyobb és első parancsolat.
A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. [Móz. III. 19,18. Márk 12,31.]
E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
Összegyüjtvén pedig a farizeusokat, kérdé őket Jézus,
mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Ki fia? Mondák neki: Dávidé.
Mondá nekik: Miképen híja tehát Dávid őt lélekben Urának, mondván:
Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?
Ha tehát Dávid őt Urának híja, mimódon fia ő?
És senki egy szót sem felelhete neki, sem nem meré őt senki az naptól többé kérdeni.
Jézus inti hallgatóit, hogy a Mózes székén ülők tanításait hallgassák. A farizeusok dicsvágya, önzése és képmutatása. Krisztus jajt mond rájok, és hirdeti Jerusalem pusztúlását.
Akkor szóla Jézus a seregekhez és tanítványaihoz, [Márk 12,38–40. Luk. 20,45. s követk.]
mondván: Mózes székén ülnek az irástudók és farizeusok. [Ezdr. II. 8,4.]
Azért a miket mondanak nektek, mind tartsátok meg és cselekedjétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek; mert mondják, és nem cselekszik.
Mert nehéz és elviselhetlen terheket kötnek és tesznek az emberek vállaira; de ujjokkal sem akarják azokat mozdítani. [Luk. 11,46.]
Minden cselekedeteiket pedig azért teszik, hogy láttassanak az emberektől; mert kiszélesítik emlékhártyáikat, és megnagyobbítják ruhaszegélyeiket. [Móz. V. 6,8. 22,12. Móz. IV. 15,38.]
Szeretik az első helyeket a lakomákon, és az első székeket a zsinagógákban, [Márk 12,39. Luk. 11,43. 20,46.]
és a köszöntéseket a piaczon, és hogy rabbiknak hivassanak az emberektől.
Ti pedig ne hivassatok rabbiknak; mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok. [Jakab 3,1.]
És ne híjatok senkit atyátoknak e földön? mert egy a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon. [Malak. 1,6.]
Se ne hivassatok mestereknek; mert egy a ti mesteretek, Krisztus.
A ki nagyobb köztetek, legyen a ti szolgátok.
A ki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. [Luk. 14,11. 18,14.]
Jaj pedig nektek, képmutató irástudók és farizeusok! kik bezárjátok mennyeknek országát az emberek előtt. Mert ti nem mentek be, s a bemenőket sem hagyjátok bejutni.
Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert megemésztitek az özvegyek házait, hosszú imádságokat imádkozván; ezért súlyosabb itélet alá estek. [Márk 12,40. Luk. 20,47.]
Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert körűljárjátok a tengert és szárazföldet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és midőn azzá lett, a gehenna fiává teszitek őt kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, vak vezérek! kik, mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi; a ki pedig a templom aranyára esküszik, tartozik.
Esztelenek és vakok! vajjon mi nagyobb, az arany-e, vagy a templom, mely megszenteli az aranyat?
És ha valaki az oltárra esküszik, semmi; a ki pedig az ajándékra esküszik, mely azon vagyon, tartozik.
Vakok! vajjon mi nagyobb, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot?
A ki tehát az oltárra esküszik, arra esküszik és mindenre, mi azon vagyon.
És a ki a templomra esküszik, rája esküszik és arra is, ki abban lakik.
És a ki az égre esküszik, az Istennek királyiszékére esküszik, és arra is, ki azon ül.
Jaj nektek, képmutató irástudok és farizeusok! kik tizedet adtok ugyan a mentából és kaporból és köményből, de elhagyjátok, a mi nagyobb a törvényben, az itéletet, az irgalmasságot és a hitet. Ezeket szükség volt cselekedni, és amazokat el nem hagyni. [Luk. 11,41.]
Vak vezérek! megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert tisztogatjátok a pohár és tál külsejét, belül pedig tele vagytok ragadománynyal és tisztátalansággal.
Vak farizeus! tisztítsd meg előbb, a mi belül van a pohárban és tálban, hogy az, mi kivül vagyon, megtisztúljon.
Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert hasonlók vagytok a megfehérített sírokhoz, melyek kivül ékeseknek látszanak az emberek előtt, belül pedig tele vannak holtak csontjaival és minden undoksággal.
Úgy ti is kivül igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, belül pedig tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! kik a próféták sírjait építitek, és ékesítitek az igazak emlékeit,
és az mondjátok: Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna részesek velök a próféták vérében.
Tehát magatok tanusítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, kik a prófétákat megölték;
töltsétek be ti is atyáitok mértékét.
Kigyók, viperák fajzati! hogy kerűlitek el a gehenna itéletét? [Máté 3,7]
Azért ime én küldök hozzátok prófétákat és bölcseket és irástudókat; és azok közől megöltök és megfeszítetek; és azok közől megostoroztok zsinagógáitokban, és üldöztök városról városra;
hogy rárok szálljon minden igaz vér, mely kiontatott a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véreig, kit megöltetek a templom és oltár között. [Móz. I. 4,8. Zsid. 11,4. Krón. II. 24,22.]
Bizony mondom nektek, eljő mindez e nemzedékre.
Jerusalem! Jerusalem! mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, mint a tyúk egybegyüjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartad?
Ime pusztán hagyatik nektek a ti házatok.
Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól, mígnem mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő.
Krisztus szól azon jelekről, melyek Jerusalem s a templom pusztulását és a világ végét megelőzik. Ennek ideje még az angyalok előtt is el van rejtve, azért vigyázzunk, és az Úr eljövetelére legyünk készek mindenkoron.
És kijövén Jézus a templomból, elindúla. És hozzá járulának tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épűleteit. [Márk 13,1. Luk. 21,5.]
Ő pedig felelvén, mondá nekik: Látjátok-e mindezeket? Bizony mondom nektek, nem hagyatik itt kő kövön, mely le ne rontassék. [Luk. 19,44.]
Midőn pedig az olajfák hegyén leült, hozzá járulának a tanítványok külön, így szólván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz jele eljövetednek és a világ végezetének?
És felelvén Jézus, mondá nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket. [Efez. 5,6. Kol. 2,18.]
Mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokat eltévelyítenek.
Hallani fogtok pedig harczokat és harczi híreket; vigyázzatok, hogy meg ne háborodjatok; mert ezeknek meg kell lenni; de még nincsen vége.
Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; és leszen dögvész, éhség és földindulás helyenkint.
Mindez pedig csak kezdete a gyötrelmeknek.
Akkor átadnak titeket zaklatásra, és megölnek titeket; és gyülöletben lesztek minden nemzetnél az én nevemért. [Máté 10,17. Luk. 21,12. Ján. 15,20. 16,2.]
És akkor sokan megbotránkoznak, egymást elárulják, egymást gyülölni fogják.
És sok hamis próféta támad, és sokat eltévelyítenek.
És mivelhogy elterjed a gonoszság, soknak meghűl szeretete.
A ki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, üdvözűl.
És egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangélioma bizonyságúl minden nemzetnek; és akkor eljön a végezet.
Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát, melyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szent helyen, – a ki olvassa, értse! [Márk 13,14. Luk. 21,20. Dániel 9,27.]
akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre;
és ki a héjazaton van, le ne szálljon valamit elvinni házából.
és ki a mezőn, vissza ne térjen elvinni köntösét.
Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban!
Imádkozzatok pedig, hogy futástok ne legyen télben vagy szombaton. [Ap.cs. 1,12.]
Mert nagy szorongatás leszen akkor, minő nem volt világ kezdetétől mindeddig, s nem is leszen.
És ha meg nem rövidíttetnének azok a napok, egy ember sem szabadúlna meg; de a választottakért megrövidíttetnek ama napok.
Akkor, ha valaki mondja nektek: Ime itt a Krisztus, vagy amott; ne higyétek. [Márk 13,21. Luk. 17,23.]
Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták; és nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is.
Ime eleve megmondottam nektek.
Ha tehát mondják nektek: Ime a pusztában vagyon, ki ne menjetek; íme a rejtekhelyeken… ne higyétek.
Mert valamint a villámlás napkeleten támad, és látszik napnyugatig: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.
A hol a test vagyon, oda gyűlnek a sasok is. [Luk. 17,37.]
Mindjárt pedig ama napok gyötrelme után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égből, és az egek erei megindúlnak. [Izai. 13,10. Ezekiel 32,7. Joel 2,10. Márk 13,24. Luk. 21,25.]
És akkor feltűnik az ember fiának jele az égen; és akkor majd sírnak a föld minden nemzetségei, és meglátják az ember fiát az ég felhőiben jőni nagy hatalommal és fönséggel. [Jel. 1,7.]
És elküldi angyalait harsonával és nagy szózattal; és egybegyüjtik az ő választottait a négy szélről, az egek végétől azok határáig. [Kor. I. 15,52. Tessz. I. 4,15.]
A fügefáról pedig vegyetek példát: Midőn immár ága gyenge, és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Azonképen ti is, midőn látjátok, mindezeket, tudjátok, hogy közel van az ajtóban.
Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, mignem mindezek meglesznek.
Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. [Márk 13,31.]
Azt a napot azonban, vagy órát senki sem tudja, még a mennyei angyalok sem, hanem egyedűl az Atya.
A mint pedig volt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának eljövetekor is. [Móz. I. 7,7. Luk. 17,26.]
Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,
és nem vették észre magokat, mignem eljött a vízözön, és elvitte mindnyájokat: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.
Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.
Két asszony őröl a malomban; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. [Márk 13,33.]
Azt pedig értsétek meg: Hogyha tudná a családatya, mely órában fog jőni a tolvaj, bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni. [Luk. 12,39.]
Azért ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember fia.
Vajjon kicsoda a hív és okos szolga, kit ura az ő háznépe fölé rendelt, hogy azoknak eledelt adjon idején?
Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend ura, úgy cselekedve talál. [Jel. 16,15.]
Bizony mondom nektek, hogy minden javai fölé rendeli őt.
Ha pedig ama gonosz szolga szívében azt mondja: Késik eljőni uram;
és verni kezdi szolgatársait, a részegesekkel pedig eszik, iszik:
eljő ama szolgának ura az napon, melyen nem reményli, és azon órában, melyet nem tud;
és elszakasztja őt, és részét a képmutatókkal adja ki; ott leszen sírás és fogak csikorgatása. [Máté 13,42. 25,30.]
Példabeszéd a tíz szűzről. Példabeszéd a talentomokról. Örök elkülönzése az emberi nemnek utolsó itéletkor.
Akkor hasonló leszen mennyeknek országa a tíz szűzhöz, ki vévén lámpáikat, eléje menének a vőlegénynek és menyasszonynak.
Öt pedig azok közől esztelen vala, és öt eszes.
De az öt esztelenek vévén lámpáikat, nem vittek olajt magokkal.
Az eszesek pedig vittek olajt edényeikben a lámpákkal.
Késvén pedig a vőlegény, szunnyadozának mindnyájan és aluvának.
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ime a vőlegény jő, menjetek eléje.
Akkor mind fölkelének ama szűzek, és fölékesíték lámpáikat.
Az esztelenek pedig mondák az eszeseknek: Adjatok nekünk olajtokból; mert a mi lámpáink elalszanak.
Felelék az eszesek mondván: Netalán ne legyen elég nekünk és nektek, menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
Midőn pedig venni mentek, eljöve a vőlegény, és a kik készen voltak, bemenének vele a menyekzőre, és az ajtó bezáraték.
Végtére pedig eljövének a többi szűzek is, mondván: Uram, uram! nyisd meg nekünk.
Ő pedig felelvén, mondá: bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok a napot, sem az órát. [Márk 13,33.]
Mert valamint egy, messze útra menendő ember eléhívá szolgáit, és átadá nekik javait. [Luk. 19,12.]
És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinekkinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindúla.
Elméne pedig, a ki öt talentomot vett vala, és kereskedék azokkal, és más ötöt nyere.
Hasonlóképen az is ki kettőt vett vala, más kettőt nyere.
A ki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá, és elrejté ura pénzét.
Sok idő múlva pedig visszajövén ama szolgák ura, számot vete velök.
És eljövén, ki öt talentomot vett vala, más öt talentomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, ime más ötöt nyertem rajta.
Mondá neki ura: Örűlj, jó és hív szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.
Eljöve pedig az is, ki két talentomot vett vala, és mondá: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem.
Mondá neki ura: Örűlj, jó és hív szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.
Eljövén pedig az is, ki egy talentomot vett vala, mondá: Uram! tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüjtesz, hol nem hintettél;
félvén tehát, elmentem, és talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied.
Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyüjtök, hol nem hintettem;
azért pénzemet a pénzváltóknak kell vala adnod, és én megjövén, kamattal vettem volna meg, a mi enyém.
Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, kinek tíz talentoma vagyon.
Mert mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, a kinek nincsen, a mivel bírni látszik is, elvétetik tőle. [Máté 13,12. Márk 4,25]
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.
Mikor pedig eljő az ember fia az ő fölségében, és vele mind az angyalok: akkor ő fölségének királyi székébe ül;
és összegyüjtetnek eléje minden nemzetek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól.
És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől.
Akkor majd így szól a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jőjetek, Atyámnak áldottai! bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; [Izai. 58,7.]
mezítelen, és befödöztetek engem; beteg voltam, és meglátogattatok engem; tömlöczben voltam, és hozzám jöttetek. [Sirákf. 7,39.]
Akkor felelnek majd az igazak neki, mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? szomjúhozni, és italt adtunk neked?
Mikor láttunk jövevényűl, és befogadtunk téged? vagy mezítelenűl, és befödöztünk téged?
Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy a tömlöczben, és hozzád mentünk?
És felelvén a király, mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, a mit egynek ezen legkisebb atyámfiai közől cselekedtetek, nekem cselekedtétek.
Akkor így szól majd azoknak is, kik balfelől lesznek: Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre; mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak. [Máté 7,23. Luk. 13,27. Zsolt. 6,9.]
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjuhoztam, és nem adtatok nekem italt;
jövevény voltam, és be nem fogadtatok engem; mezítelen, és be nem födöztetek engem; beteg és a tömlöczben voltam, és meg nem látogattatok engem.
Akkor felelnek majd neki azok is, mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni vagy szomjúhozni, jövevényül vagy mezítelenűl, betegen vagy a tömlöczben, és nem szolgáltunk neked?
Akkor majd megfelelek nekik, mondván: Bizony mondom nektek: A mit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közől, nekem sem cselekedtétek.
És ezek örök kínra mennek, az igazak pedig örök életre. [Dán. 12,2. Ján. 5,29.]
Krisztus szól keresztre feszittetéséről. A zsidók tanácsot tartanak ellene. Jóillatú kenettel megöntetik. Júdás készűl az ő elárulására. Jézus a húsvéti bárányt eszi, az utolsó vacsora, az új szövetségi szent vendégség szerzése. Jézus előre megmondja, hogy Péter meg tagadja őt, az olajfák hegyére megyen, Júdástól elárúltatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja őt, de bűnét megsiratja.
És lőn, a mint elvégezte Jézus mind e beszédeket, mondá tanítványinak [Márk 14,1.2. Luk. 22,1.2. Ján. 13–17. r.]
Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét leszen, és az ember fia elárúltatik, hogy megfeszíttessék.
Akkor egybegyűlének a papi fejedelmek és a nép vénei a főpap tornáczába, ki Kaifásnak neveztetik vala.
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között.
Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a poklos Simon házában, [Márk 14,3–9. Ján. 12,1–8.]
járúla hozzája egy asszony, alabastromedényben drága kenettel, melyet az asztalnál ülőnek fejére önte. [Márk 14,3. Ján. 11,2. 12,3.]
Látván ezt a tanítványok, neheztelének, mondván: Mirevaló e vesztegetés?
Mert ezt drágán el lehetett volna adni, és a szegényeknek osztani.
Tudván pedig ezt Jézus, mondá nekik: Miért vagytok ez asszony bántására? Ő jó cselekedetet tett velem.
Mert szegények mindenkor vannak veletek; én pedig nem mindenkor vagyok veletek.
Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte.
Bizony mondom nektek, valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére.
Akkor elméne egy a tizenkettő közől, ki iskarioti Júdásnak neveztetik vala, a papifejedelmekhez. [Márk 14,10. Luk. 22,4.]
és mondá nekik: Mit akartok nekem adni, és én őt kezetekbe adom? Azok pedig rendelének neki harmincz ezüstpénzt.
És attólfogva alkalmat keres vala, hogy őt elárulja.
A kovásztalanok első napján pedig a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétet? [Márk 14,12. Luk. 22,7.]
Jézus pedig mondá: Menjetek a városba, egyvalakihez, és mondjátok neki: A mester mondja: Az én időm közel vagyon, nálad tartom a húsvétet az én tanítványimmal.
És úgy cselekvének a tanítványok, a mint rendelte vala nekik Jézus, és elkészíték a húsvétet.
Beesteledvén pedig, letelepedék tizenkét tanítványával.
És midőn evének, mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem. [Ján. 13,21.]
És igen megszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én vagyok-e? Uram!
Ő pedig felelvén, mondá: A ki velem kezét a tálba mártja, az árul el engem.
Az ember fia elmegy ugyan, a mint írva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember. [Zsolt. 40,10.]
Felelvén pedig Júdás, ki elárulta őt, mondá: Vajjon én vagyok-e? Rabbi! Felelé neki: Te mondád.
Midőn pedig vacsoráltanak, vevé Jézus a kenyeret, megáldá és megszegé, és adá tanítványinak, és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. [Kor. I. 11,24.]
És vevén a kelyhet, hálát ada, és nekik adá, mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
Mondom pedig nektek: Nem iszom mostantól e szőllőtermésből az napig, mikor amaz újat iszom majd veletek Atyám országában.
És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
Akkor mondá nekik Jézus: Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. Mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. [Márk 14,27. Ján. 16,32.]
Minekutána pedig feltámadok, megelőzlek titeket Galileában. [Márk 14,28. 16,7.]
Felelvén pedig Péter, mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, és soha meg nem botránkozom.
Mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. [Márk 14,30. Ján. 13,38.]
Mondá neki Péter: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a tanítványok is. [Márk 14,31. Luk. 22,33.]
Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik, és mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg amoda megyek, és imádkozom. [Márk 14,32. Luk. 22,40. Ján. 18,1–27.]
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni.
Akkor mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt, és viraszszatok velem.
És egykevessé elébb menvén, orczájára borúla, imádkozván és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem; mindazáltal nem a mint én akarom, hanem a mint te.
És méne tanítványihoz, és aluva találá őket, és mondá Péternek: Igy nem viraszthattatok-e velem egy óráig?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Ismét másodszor elméne, és imádkozék, mondván: Atyám! ha e pohár el nem múlhatik a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod.
És eljöve ismét, és aluva találá őket; mert szemeik el voltak nehezedve.
És elhagyván őket, ismét elméne, és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszédet mondván.
Akkor tanítványihoz jöve, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Ime elközelgetett az óra, és az ember fia a bűnösök kezeibe adatik.
Keljetek föl, menjünk; íme közeledik, a ki engem elárul.
Míg ő szólott, ime Júdás, egy a tizenkettő közől, eljöve, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, küldetve a papifejedelmektől és a nép véneitől.
A ki pedig elárulta őt, jelt adott nekik mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg.
És azonnal Jézushoz járulván, mondá: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt.
Mondá neki Jézus: Barátom! mi végre jöttél? Akkor hozzája menének, és kezeiket Jézusra veték, és megfogák őt.
És íme egy azok közől, kik Jézussal valának, kinyujtván kezét, kivoná kardját, és rácsapván a papifejedelem szolgájára, elvágá annak fülét.
Akkor mondá neki Jézus: Tedd vissza helyére kardodat; mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el. [Móz. I. 9,6. Jel. 13,10.]
Vagy azt véled, hogy nem kérhetem Atyámat? És ad nekem azonnal többet tizenkét ezred angyalnál.
Miképen teljesednek be tehát az írások, melyek szerint így kell lenni?
Azon órában mondá Jézus a seregnek: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni. Mindennap nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok el engem.
Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjenek a próféták irásai. Akkoron a tanítványok mindnyájan elhagyván őt, elfutának. [Jerem.sir. 4,20.]
Amazok pedig fogván Jézust, vivék Kaifáshoz, a papifejedelemhez, hol az írástudók és vének egybegyűltek vala. [Luk. 22,54.]
Péter pedig követé őt távolról a papifejedelem tornáczáig; és oda bemenvén, leüle a szolgákkal, hogy lássa végét.
A papifejedelmek pedig és az egész gyülekezet hamis tanúbizonyságot keresének Jézus ellen, hogy őt halálra adják;
és nem találának, noha sok hamis tanú jött elő. Utoljára pedig jöve két hamis tanú,
és így szólának: Ez mondotta: Leronthatom az Isten templomát, és harmadnap múlva fölépíthetem azt. [Ján. 2,19.]
És fölkelvén a papifejedelem, mondá neki: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened bizonyítanak?
Jézus pedig hallgata. És a papifejedelem mondá neki: Kényszerítlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e Krisztus, az Isten Fia?
Felelé neki Jézus: Te mondád! azonban mondom nektek: Ezután meglátjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben. [Máté 16,27. Rom. 14,10. Tessz. I. 4,15.]
Akkor a papifejedelem megszaggatá ruháit, mondván: Káromkodék! Mi szükségünk van még tanúkra? ime most hallottátok a káromlást.
Mit itéltek? Azok pedig felelvén, mondák: Méltó a halálra.
Akkoron orczájára pökdösének, és nyakon csapdosák őt, némelyek pedig tenyereikkel arczúlverék, [Izai. 50,6. Márk 14,65.]
mondván: Találd el Krisztus! kicsoda az, ki megütött téged?
Péter pedig kivül a tornáczban ül vala; és hozzá járula egy szolgáló, mondván: Te is a galileai Jézussal valál. [Luk. 22,56. Ján. 18,17.]
Ő pedig tagadá mindnyájok előtt, mondván: Nem tudom, mit mondasz.
Midőn pedig kiment az ajtón, meglátá őt más szolgáló, és mondá azoknak, kik ott valának: Ez is a názáreti Jézussal vala.
És ismét tagadá esküvel: Hogy nem ismerem az embert.
És kevés vártatva, hozzája menének az ottállók, és mondák Péternek: Bizonyára te is azok közől vagy, mert szólásod is elárul téged.
Akkor kezde átkozódni és esküdni, hogy nem ismeri az embert. És azonnal megszólala a kakas.
És megemlékezék Péter Jézus igéjéről, melyet mondott vala: Minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet. És onnan kimenvén, keservesen síra.
Krisztus Pilátushoz vitetik. Júdás kétségeesése. Jézus Pilátus előtt. Barabbás, a gyilkos, Jézus elé tétetvén, szabadon bocsáttatik. Jézust megostorozzák, tövissel koronázzák, kicsúfolják, Kalváriahegyre hurczolják, s ott két lator között keresztre feszítik. Három óráig tartó sötétség. Jézus kiadja lelkét. A halála után történt csodák. Arimateai József eltemeti őt; a sírhoz fegyveres őrök állittatnak.
Reggel pedig tanácsot tartának mindnyájan a papifejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt halálra adják.
És megkötözve vivék őt és átadák Pontzius Pilátus helytartónak. [Márk 15,1. s követk. Luk. 23,1. s köv. Ján. 18,28. s köv.]
Akkoron látván Júdás, ki őt elárulta, hogy el van itélve: megbánván tettét, visszavivé a harmincz ezüstpénzt a papifejedelmeknek és véneknek,
mondván: Vétkeztem, elárulván az igaz vért. Ők pedig mondák: Mi gondunk rá? te lássad.
És elvetvén a templomban az ezüst pénzt, visszatére, és elmenvén, fölakasztá magát. [Ap.cs. 1,18.]
A papifejedelmek pedig, fölvevén az ezüst pénzt, mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni; mert vér dija.
Tanácsot tartván pedig, megvevék rajta egy fazekas telkét a jövevények temetésére.
Azért hívatik az a föld Hakeldamának, azaz, vérteleknek mai napiglan. [Ap.cs. 1,19.]
Akkor beteljesedék, a mit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, kit megvásároltak Izrael fiaitól, [Zakar. 11,13.]
és a fazekas telkéért adák azt, a mint nekem rendelte az Úr.
Jézus pedig a helytartó előtt álla, és kérdé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Felelé neki Jézus: Te mondád. [Márk 15,2. Luk. 23,3.]
És midőn vádoltatott a papifejedelmektől és vénektől, semmit sem felele.
Akkor mondá neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyit vallanak ellened?
És egy szavára sem felele neki, úgy hogy fölötte csodálkozék a helytartó.
Az ünnepnapon pedig szokott vala elbocsátani a helytartó a népnek egy foglyot, a kit akartanak.
Vala pedig akkor egy híres foglya, ki Barabbásnak neveztetett.
Midőn tehát azok egybegyűltek, mondá Pilátus: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást-e, vagy Jézust, ki Krisztusnak mondatik?
Mert tudja vala, hogy irígységből árulták el őt.
Midőn pedig az itélőszéken ült, hozzája külde felesége, mondván: Semmi közöd neked avval az igazzal; mert sokat szenvedtem ma álomlátásban őmiatta.
Azonban a papifejedelmek és vének rábeszélék a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig elvesztessék. [Márk 15,11. Luk. 23,18. Ján. 18,40. Ap.cs. 3,14.]
Felelvén pedig a helytartó, mondá nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közől elbocsássak? Ők pedig mondák: Barabbást.
Mondá nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, ki Krisztusnak mondatik?
Szólának mindnyájan: Feszíttessék meg! Mondá nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának, mondván: Feszíttessék meg!
Látván pedig Pilátus, hogy semmire sem megy, hanem inkább nő a zajongás, vizet vévén, megmosá kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ezen igaznak vérétől; ti lássátok.
És felelvén az egész nap, mondá: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!
Akkor elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, kezeikbe adá, hogy megfeszíttessék.
Akkor a helytartó vitézei elvivén Jézust a tanácsházba, egybegyüjték körülötte az egész csoportot. [Márk 15,16. Zsolt. 21,17.]
És levetköztetvén őt, biborszín palástot adának rája,
és tövisből koronát fonván, fejére tevék, és nádat jobbkezébe. És térdet hajtván előtte, csúfolák őt, mondván: Üdvözlégy, zsidók királya! [Ján. 19,2.]
És rá pökdösvén, vevék a nádat, és fejét verék vele.
És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a palástot, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
Kimenvén pedig, találának egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. [Márk 15,21. Luk. 23,26.]
És jövének azon helyre, mely Golgotának neveztetik, mely az agykoponyák helye. [Márk 15,22. Luk. 23,33. Ján. 19,17.]
És adának neki epével vegyített bort inni. És midőn megízlelte azt, nem akará inni.
Minekutána pedig megfeszítették őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, hogy beteljesedjék, mit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek. [Márk 15,24. Luk. 23,34. Ján. 19,23. Zsolt. 21,19.]
És leülvén, őrzik vala őt.
És feje fölé tevék az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya.
Akkor megfeszítteték vele két lator is, egyik jobbról, és másik balfelől.
Az átmenők pedig káromolák őt, hajtogatván fejöket.
és mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát, és harmadnapra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről. [Ján. 2,19.]
Hasonlóképen a papifejedelmek is az irástudókkal és vénekkel együtt, csúfolva mondák:
Másokat megszabadított, önmagát nem szabadíthatja meg; ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. [Ján. 2,18. Zsolt. 21,9.]
Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja őt; mert azt mondotta: hogy Isten fia vagyok.
Ugyanazt hányák szemére a latrok is, kik vele megfeszíttettek vala.
Hat órától pedig sötétség lőn az egész földön kilencz óráig.
És kilencz óra tájban kiálta Jézus nagy szóval, mondván: Éli! Éli! lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem? [Zsolt. 21,2.]
Némelyek pedig az ottállók közől hallván ezt, mondák: Illést híja ez.
És azonnal elfutván egy közőlük, szivacsot vőn, megtölté eczettel, és nádszálra tévén, inni ada neki.
A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, ha eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt.
Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltván, kiadá lelkét.
És íme a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig; a föld megindúla, a kősziklák megrepedének, [Krón. II. 3,14.]
a sírok megnyílának, és sok szentnek testei, kik elaludtak vala, föltámadának.
És kilépvén a sírokból az ő föltámadása után, a szent városba jövének, és sokaknak megjelenének.
A százados pedig és a kik vele valának Jézus őrizetére, látván a földindúlást és a történteket, igen megfélemlének, mondván: Valóban, Isten Fia volt ez!
Valának pedig ott sokan asszonyok, távolról nézvén, kik követték vala Jézust Galileából, hogy neki szolgáljanak.
Kik között vala Mária Magdolna, és Mária, Jakab 54>) és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
Mikor pedig már esteledett, jöve egy arimateai József nevű gazdag ember, ki szintén Jézus tanítványa vala. [Márk 15,42. Luk. 23,50. Ján. 19,38.]
Ez elméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét. Pilátus legott meghagyá, hogy átadják a testet.
És elvévén a testet József, betakará azt tiszta gyolcsba,
és saját új sírjába tevé, melyet a kősziklában vágott vala. És nagy követ hengeríte a sír ajtajára, és elméne.
Ott vala pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sír ellenében ülvén.
Másnap pedig, mely az ünnepi készület után esik, egybegyülének a papifejedelmek és farizeusok Pilátushoz,
mondván: Uram! megemlékeztünk, hogy ama csábító még életében mondotta: Harmadnap múlva feltámadok.
Hagyd meg tehát, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, netalán eljőjenek tanítványai, és ellopják őt, és azt mondják a köznépnek: Feltámadott hallottaiból! és az utóbbi tévedés roszabb lesz az elsőnél.
Mondá nekik Pilátus: Van őrségetek, menjetek, őrizzétek, a mint tudjátok.
Azok pedig elmenvén, megerősíték a sírt őrökkel, megpecsételvén a követ.
Jézus Krisztus feltámadása. Ezt angyalok hirdetik a szent asszonyoknak, s Jézus maga is megjelen nekik. Az őröket megvesztegetik a főpapok. Jézus megjelenése Galileában. Az apostolok küldetése és az anyaszentegyház csalhatatlan tanítói hivatalának alapittatása.
Szombat elmultával szürköletkor pedig, mely a hét első napjára virad, eljöve Mária Magdolna és a másik Mária megnézni a sírt. [Márk 16,1. Ján. 20,1.]
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úr angyala leszálla mennyből, és oda járulván, elhengeríté a követ, és ráüle.
Vala pedig az ő tekintete, mint a villámlás, és ruhája, mint a hó.
Tőle való féltökben pedig megrettenének az őrök, és lőnek, mint a holtak.
Felelvén pedig az angyal, mondá az asszonyoknak: Ne féljetek ti; mert tudom, hogy Jézust keresitek, ki megfeszíttetett.
Nincs itt, mert föltámadott, a mint megmondotta. Jertek és lássátok a helyet, hova tétetett vala az Úr.
És hamar elmenvén, mondjátok meg az ő tanítványinak, hogy feltámadott; és íme előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt. Ime eleve megmondottam nektek.
És kimenének hamar a sírból, nagy félelemmel, és örömmel futván, megjelenteni az ő tanítványinak.
És íme Jézus eléjek jöve, mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának, és átfogák lábait, és imádák őt.
Akkor mondá nekik Jézus: Ne féljetek; menjetek, jelentsétek meg atyámfiainak, hogy Galileába menjenek, ott meglátnak engem.
A mint ezek elmentek, íme némelyek az őrök közől a városba jövének, és megjelenték a papifejedelmeknek mind a mik történtek vala.
És egybegyűlvén a vénekkel, s tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
mondván: Mondjátok, hogy az ő tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, mikor mi aludtunk.
És ha ezt meghallja a helytartó, mi elhitetjük vele, és titeket biztosítunk.
Azok pedig elvévén a pénzt, úgy cselekvének, a mint tanítva voltak. És ez a hír el van terjedve a zsidóknál mainapiglan.
A tizenegy tanítvány pedig Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket.
És látván őt, imádák, némelyek pedig kételkedének.
És hozzájok menvén Jézus, szóla nekik, mondván: Minden hatalom nekem adatott mennyben és a földön.
Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében; [Márk 16,15.]
tanítván őket megtartani mind, a miket parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok mindennap világ végezetéig.