JEREMIÁS SIRALMAI.
És lőn, minekutána fogságra jutott Izrael és elpusztúlt Jerusalem, leüle Jeremiás próféta, sírván, és síra e siralommal Jerusalemben, és keseredett szívvel fohászkodván és jajgatván: mondá:
Jeremiás siratja Jerusalem pusztúlását és az Úr boszúját hirdeti azoknak, kik e város elestén örvendeznek.
ALEPH.
Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele; özvegygyé lett a népek asszonya; a tartományok fejedelme adófizetővé lett.
BETH.
Sirván sír éjjel, és könyei folynak orczáin; nincs, a ki vigasztalja őt minden szerelmesei közől, minden barátai megvetik őt, és ellenségeivé lettek. [Jerem. 13,17.]
GHIMEL.
Elköltözik Júda a nyomorgatás és szolgálat sokasága miatt; a pogányok között lakik, és nem talál nyugodalmat; üldözői mind megragadják őt szorongásában.
DALETH.
Sion utai szomorkodnak, azért hogy nincsenek, kik az ünnepre jőjenek; kapui mind lerontattak, papjai sírnak, szűzei epekednek, s önmaga elnyomatott a keserűségtől.
HE.
Ellenségei az ő fejévé lettek, gyűlölői meggazdagodtak; mert az Úr szólott ellene az ő gonoszságának sokasága miatt; kisdedei fogságra vitettek a nyomorgató szine előtt.
VAU.
Oda van Sion leányának minden ékessége; fejedelmei olyanokká lettek, mint a legelőt nem találó kosok, és erőtlenűl mennek a kergető színe előtt.
ZAIN.
Megemlékezik Jerusalem az ő nyomorúsága napjairól, és minden elveszett kivánatos dolgairól, melyekben volt a régi időktől, midőn népe az ellenség kezébe esett, és nincsen segítője, látják őt az ellenségek és kinevetik szombatait.
HETH.
Vétkezve vétkezett Jerusalem, azért lett bujdosóvá; mindnyájan, kik dicsőitették őt, megvetik, mert látják gyalázatát; ő pedig nyögve hátra fordúl.
TETH.
Lábain az ő undoksága, és nem emlékezett meg végéről; fölötte le van veretve, nem lévén vigasztalója. „Lásd, Uram, az én nyomorúságomat, mert fölemelkedett az ellenség.“
JOD.
Az ellenség kinyujtotta kezét mindenére, mi kivánatos volt; mert látja a pogányokat bemenni az ő szentélyébe, kik felől megparancsoltad vala, hogy be ne menjenek a te gyűlekezetedbe.
KAF.
Minden népe fohászkodik és kenyeret keres; minden drágaságaikat odaadják eledelért, hogy megéledjenek. „Lásd, Uram, és nézd, mily alávaló lettem.“
LAMED.
Oh ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam; mert megszedett engem, a mint mondotta az Úr, az ő elbúsúlt haragja napján.
MEM.
A magasból tüzet bocsátott csontaimba, és megfenyített engem; hállót vetett lábaimnak, és hátra térített; elhagyottá tett engem, s egész nap bánattal emésztett.
NUN.
Mindig nyom engem az én gonoszságaim igája; az ő keze fűzte egybe azokat, és nyakamra tette; elgyengűlt az én erőm; oly kézbe adott engem az Úr, melyből fel nem kelhetek.
SAMECH.
Elvette az Úr minden hatalmasaimat közőlem; ünnepet hirdetett ellenem, hogy öszszetiporja választottaimat, sajtót taposott az Úr Júda szűz leánya fölött.
AIN.
Azért sírok én, és megáradnak szemeim, mert távol van tőlem a vigasztaló, ki lelkemet éleszsze; az én fiaim elvesztek, mert előtte van az ellenség. [Jerem. 14,17.]
PHE.
Sion kiterjeszti kezeit, de nincs a ki vigasztalja őt; az Úr Jákob ellen küldötte köröskörűl az ő ellenségeit; olyanná lett közöttök Jerusalem, mint a havifolyással megfertőztetett.
SADE.
Igazságos az Úr, mert én ingerlettem őt haragra; Halljátok, kérlek, minden népek! és lássátok fájdalmamat; az én szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
KOPH.
Híttam barátimat, de ők is megcsaltak engem; az én papjaim és véneim a városban elepednek, mert eledelt keresnek magoknak, hogy megéledjenek.
RES.
Lásd, Uram! mennyire szorongattatom; belső részem felháborodik, szivem megfordúl bennem; mert tele vagyok keserűséggel; ott kinn fegyver öl meg, és otthon hasonló halál vagyon.
SIN.
Hallják, hogy fohászkodom, de nincs, ki engem vigasztaljon; ellenségeim mindnyájan hallják nyomorúságomat, és örvendenek, hogy te cselekedted; de elhozod majd a vigasztalás napját, és ők hasonlók lesznek hozzám.
THAU.
Jusson eléd minden ő gonoszságuk; és szedd meg őket, a mint megszedtél engem minden gonoszságomért; mert sok az én fohászkodásom, és szívem szomorú.
A próféta ismételve siratja Jerusalem pusztúlását, fölhíja Siont, hogy szünet nélkül sohajtozzék, és az Úrnak panaszolja el inségét.
ALEPH.
Mint födte be homálylyal haragjában az Úr Sion leányát! égből földre vetette a dicsőséges Izraelt, és nem emlékezett meg lábai zsámolyáról az ő haragja napján.
BETH.
Letépte az Úr, és nem kimélte Jákob minden ékességét; lerontotta haragjában Júda szűz leányának erősségeit, és a földig ledöntötte; megbecstelenítette az országot és annak fejedelmeit.
GHIMEL.
Letörte elbúsúlt haragjában Izrael minden szarvát; visszavonta az ő jobb karját az ellenség előtt, és Jákob ellen köröskörűl megemésztve lángoló tüzet gyujtott.
DALETH.
Megvonta kézivét, mint ellenség, megfeszítette jobb karját, mint ellenség, és megölt mindent, mi szép látni való volt Sion leányának sátorában, mint a tüzet, kiöntötte boszankodását.
HE.
Olyanná lett az Úr, mint az ellenség, levetette Izraelt, ledöntötte minden kőfalát, szétrombolta erősségeit, inséggel töltött be Júda leányánál férfit és asszonyt.
VAU.
És elpusztította, mint a kertet, az ő sátorát, szétbontotta hajlékát; feledésbe juttatta az Úr Sionban az ünnepet és szombatot; és gyalázatra adta és haragjának boszankodására a királyt és papot.
ZAIN.
Az Úr megvetette oltárát, megátkozta szentélyét; az ellenség kezébe adta tornyainak kőfalait; szózata hangzott az Úr házában, mint ünnepnapon.
HETH.
Elvégzette az Úr, hogy szétrombolja Sion leányának kőfalát; megvonta mérő-zsinórját, és nem fordította el kezét a pusztítástól; sírt az előbástya, és a kőfal is szétromboltatott egyetemben.
TETH.
A földbe sülyedtek kapui; leverte és összetörte zárait; az ő királya és fejedelmei a pogányok között vannak; nincs törvény, és prófétái nem nyernek látomást az Úrtól.
JOD.
A földön ülnek és hallgatnak Sion leányának vénei; hamuval hintik be fejöket, szőrzsákokat öveznek magokra; földre csüggesztik fejöket Jerusalem szűzei.
KAF.
Elhomályosodnak a könyhullatás miatt szemeim; fölháborodnak belső részeim, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, midőn a kisded és csecsemő eleped a város utczáin.
LAMED.
Anyáiknak mondották: Hol van a kenyér és bor? – mikor elfogyatkoztak, mint a sebesűltek, a város utczáin, és kilehelték lelköket anyáik ölében.
MEM.
Kihez hasonlítsalak téged? vagy kivel mondjalak egyenlőnek? Jerusalem leánya! kivel vesselek össze téged, hogy vigasztaljalak? Sion szűz leánya! mert mint a tenger, nagy a te inséged; ki gyógyít meg téged?
NUN.
A te prófétáid hamisságokat és bolondságokat láttak neked, és nem fedezték fel gonoszságodat, hogy téged bűnbánatra indítottak volna; hamis jövendöléseket és elűzetéseket láttak neked.
SAMECH.
Kezeikkel tapsolnak fölötted mind az útonjárók, süvöltenek és hajtogatják fejöket Jerusalem leánya fölött, mondván: Ez-e ama teljes szépségű város, az egész föld öröme?
PHE.
Föltátják terád szájokat minden ellenségeid, süvöltenek és csikorgatják fogaikat, és mondják: Nyeljük le őt! ime ez a nap, melyet vártunk; megértük, láttuk azt!
AIN.
Az Úr megcselekedte, a mit szándékozott; beteljesítette beszédét, melyet parancsolt vala a régi időktől; rontott és nem kimélt és örvendeni hagyta rajtad az ellenséget, és fölemelte ellenségeid szarvát. [Móz. III. 26,14. Móz. V. 28,15.]
SADE.
Szivök az Úrhoz kiált Sion leánya kőfalain: Folyjanak patak gyanánt a könyek éjjel és nappal, ne adj nyugtot magadnak, és ne szűnjék meg a te szemed. [Jerem. 14,17. Siralm. 1,16.]
KOPH.
Kelj föl, és kiálts éjjel az őrizet kezdetén; öntsd ki víz gyanánt szivedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzája kezeidet a te kisdedeid lelkéért, kik elfogyatkoztak az éhségben minden utczaszegleten.
RES.
Lásd, Uram, és nézd, kit szedtél így meg! Tehát az asszonyok megegyék méhök gyümölcseit, az egy arasznyi kisdedeket? megöletik az Úr szentélyében a pap és próféta?
SIN.
Ott kinn feküsznek a gyermek és az agg; az én szűzeim és ifjaim elhullottak a fegyver alatt; öltél a te haragod napján, gyilkoltál, és nem könyörűltél.
THAU.
Mint ünnepnapra híttad el, kik rémítettek engem köröskörűl, és nem volt, ki az Úr haragja napján elszaladt és meghagyatott volna; a kiket neveltem és tartottam, ellenségem emésztette meg azokat.
Egy szenvedő leírja szenvedéseit, megtérésre inti a zsidókat, és ellenségeik vesztét jövendöli.
ALEPH.
Én vagyok a férfiú, ki láttam inségemet az ő haragjának vesszejében.
ALEPH.
Engem hajtott és vezetett sötétségre, és nem világosságra.
ALEPH.
Csak énrám fordította és forgatta kezét egész nap.
BETH.
Megfonnyasztotta bőrömet és húsomat, összetörte csontaimat.
BETH.
Körűlépített engem, és körűlvett epével és sanyarúsággal.
BETH.
Sötétbe helyezett engem, mint az örökké megholtakat.
GHIMEL.
Köröskörűl épített ellenem, hogy el ne menjek; megnehezítette bilincsemet.
GHIMEL.
De midőn kiáltok és könyörgök is, elutasítja imádságomat.
GHIMEL.
Elzárta utaimat négyszegű kövekkel, ösvényeimet fölforgatta.
DALETH.
Ólálkodó medvévé lett nekem, lesben álló oroszlánná.
DALETH.
Az én ösvényeimet fölforgatta, és megrontott engem, elhagyottá tett engem.
DALETH.
Megvonta kézívét, és nyilának czélúl tett engem.
HE.
Veséimbe bocsátotta az ő tegzének leányait.
HE.
Nevetségessé lettem minden népem előtt, egész nap azok gúnydalává.
HE.
Betöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
VAU.
És kitördelte szám szerint fogaimat, hamuval étetett engem.
VAU.
És a békeségtől elűzetett az én lelkem, elfeledkeztem a jókról.
VAU.
És mondám: Elveszett az én czélom és reménységem az Úrban.
ZAIN.
Emlékezzél meg inségemről és bűnömről, az űrömről és epéről.
ZAIN.
Megemlékezve emlékezem erről, és lelkem eleped bennem.
ZAIN.
Ezeket átgondolván szivemben, azért bízom.
HETH.
Az Úr irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk; mert még nem fogyott el az ő könyörűletessége.
HETH.
Már reggel tapasztalom azt; nagy a te hűséged.
HETH.
Osztályrészem az Úr, mondja az én lelkem; azért várom őt.
TETH.
Jó az Úr a benne bizókhoz, és az őt kereső lélekhez.
TETH.
Jó csendességben várni az Isten szabadítását.
TETH.
Jó a férfiúnak, ha az igát ifjúságától fogva viseli.
JOD.
Magában ül és hallgat, mert azt fölvette magára.
JOD.
A porba teszi száját; talán van még reménység!
JOD.
Orczáját az őt verőhöz fordítja, betelik gyalázattal.
KAPH.
Mert nem űz el örökre az Úr.
KAPH.
Mert ha elvetett, könyörűl is az ő irgalmának sokasága szerint.
KAPH.
Mert nem szívesen alázza és veti meg az emberek fiait,
LAMED.
hogy összetiporja lábai alatt a föld minden foglyait,
LAMED.
hogy elfordíttassék a férfiú itélete a Fölségesnek színe előtt,
LAMED.
hogy az ember elüttessék a törvényben, ilyesmit nem tud az Úr.
MEM.
Kicsoda az, ki mondhatja, hogy legyen, ha az Úr nem parancsolja? [Ámosz 3,6.]
MEM.
(és) hogy a Fölségesnek szájából nem megyen ki sem jó, sem rosz?
MEM.
Mit zúgolódik tehát az ember életében, a férfiú az ő bűnei mellett?
NUN.
Vizsgáljuk meg utainkat, és keressük és térjünk az Úrhoz.
NUN.
Emeljük föl szíveinket kezeinkkel egyetemben az Úrhoz az egekbe.
NUN.
Mi gonoszúl cselekedtünk, és haragra ingerlettünk, azért vagy te kérlelhetlen.
SAMECH.
Haragba öltöztél és megvertél minket; öltél és nem kiméltél.
SAMECH.
Felhőt vetettél eléd, hogy ne hasson át az imádság.
SAMECH.
Pusztúlássá és utálattá tettél engem a népek között.
PHE.
Feltátják ellenünk szájokat mind az ellenségek.
PHE.
Félelem és tőr lett nekünk a jövendölés, és romlásunk.
PHE.
Víz-patakok ömlöttek szemeimből az én népem leányának romlása miatt.
AIN.
Az én szemem elgyengűl, és nem szűnik meg, mivel nincs nyugodalom,
AIN.
mignem ránk tekint és meglát az Úr mennyekből.
AIN.
Szemem elvette életemet az én városom minden leánya miatt.
SADE.
Vadászva fogtak meg engem, mint madarat, az én ellenségeim ok nélkül.
SADE.
Verembe esett az én életem, és követ tettek rám.
SADE.
A vizek összecsaptak fejem fölött, és mondám: Elvesztem!
KOPH.
Segítségűl híttam, Uram, a te nevedet a legmélyebb veremből.
KOPH.
Hallottad az én szómat: Ne fordítsd el füleidet zokogásomtól és kiáltásaimtól.
KOPH.
Közeledtél hozzám az napon, mikor segítségűl híttalak téged; azt mondád: Ne félj.
RES.
Megitélted, Uram, az én lelkem ügyét, életem megváltója!
RES.
Látod, Uram, az ő gonoszságukat ellenem; itéld meg ügyemet.
RES.
Látod minden dühösségöket, minden szándékukat ellenem.
SIN.
Hallod, Uram, az ő gyalázásukat, minden szándékukat ellenem;
SIN.
az ellenem támadók beszédeit, s ellenem mindennapi törekvéseiket.
SIN.
Lássad őket fektökben és keltökben, én vagyok az ő gúnydaluk.
THAU.
Megfizetsz nekik, Uram, az ő kezeik cselekedetei szerint.
THAU.
Sanyarúság adatik tőled szivökre paizsúl.
THAU.
Üldözöd őket haragodban, és elpusztítod az ég alól, Uram!
Siralom-ének Jerusalem pusztúlása fölött.
ALEPH.
Hogy meghomályosodott az arany, elváltozott a legjobb szín! széthányattak a szentély kövei minden utczaszegleten.
BETH.
Sion dicsőséges fiai, a tiszta aranyba öltözöttek, hogy lettek hasonlókká a cserép-edényekhez, a fazekas kezei csinálmányához!
GHIMEL.
Még a szörnyetegek is nyujtják emlőjöket, és szoptatják kölykeiket; de az én népem leánya kegyetlen, mint a struczmadár a pusztában.
DALETH.
A csecsemő nyelve inyéhez ragadott a szomjúságban; kenyeret kérnek a kisdedek, és nincs, ki szegne nekik.
HE.
A kik gyönyörűségben lakmároztak, elvesznek az útakon; a kik bíborban neveltettek, a ganéjt ölelgetik.
VAU.
Nagyobb az én népem leányának gonoszsága Sodoma bűnénél, mely fölforgattatott egy szempillantásban, a nélkül, hogy kézzel nyúltak volna ahhoz. [Móz. I. 19,24.]
ZAIN.
Fehérebbek voltak az ő nazareusai a hónál, tisztábbak a tejnél, pirosabbak a régi elefántcsontnál, szebbek a zafirnál.
HETH.
S most feketébb lett orczájok a holtszénnél, és nem ismerik meg őket az utczákon; bőrük csontjaikhoz ragadott, elszáradt és olyan lett, mint a fa.
TETH.
Jobban jártak, kik fegyver által estek el, mint kiket az éhség megölt, mert ezek elepedtek, megemésztetve a föld terméketlensége által.
JOD.
A gyöngédérzésű asszonyok kezeikkel főzték meg fiaikat, hogy legyen étkök az én népem leányának romlásakor.
KAF.
Az Úr beteljesítette haragját, kiöntötte búsulásának boszankodását, és tüzet gyujtott Sionban, és megemésztette annak alapjait.
LAMED.
Nem hitték a föld királyai és a földkerekség minden lakói, hogy bemenjen az ellenség és az ellenkező Jerusalem kapuin.
MEM.
Az ő prófétái bűneiért, és papjai gonoszságaiért lett ez, kik abban az igazak vérét ontották.
NUN.
Tévelyegtek, mint vakok, az utczákon, megfertőztetve vérrel, és mivel nem tehettek másként, fölfogták ruhájok széleit.
SAMECH.
Távozzatok, fertőzöttek! ezt kiáltották nekik; távozzatok, menjetek, ne illessetek. Ekkor vita támadt és zavar lőn, s ezt mondották a népek között: Nem cselekszi többé, hogy közöttük lakjék.
PHE.
Az Úr tekintete eloszlatta őket, nem cselekszi többé, hogy rájok nézzen; mert a papok orczáját nem tisztelték, és az öregeken nem könyörűltek.
AIN.
Még mikor megvoltunk, elfogyatkozva néztek szemeink a hiábavaló segítség után; epedve néztünk a nemzet után, mely nem szabadíthatott meg.
SADE.
Megcsuszamodtak lépteink, a mint utczáinkon jártunk, elközelgetett a mi végünk; beteljesedtek napjaink, mert eljött a mi végünk.
KOPH.
Gyorsabbak voltak üldözőink a levegői sasoknál; a hegyen kergettek minket, a pusztában leselkedtek utánunk.
RES.
A mi szánk lelke, az Úr, a fölkent, megfogatott a mi bűneinkért, kinek mondottuk: A te árnyékodban fogunk élni a nemzetek között.
SIN.
Örűlj és vígadj, Édom leánya! ki Husz földén lakol; hozzád is eljut a pohár, te is megrészegűlsz és megmezteleníttetel.
THAU.
Véget ér a te gonoszságod, Sion leánya! nem cselekszi többé, hogy elköltöztessen téged; hanem meglátogatja a te gonoszságodat, Édom leánya! felfödözi bűneidet.
JEREMIÁS PRÓFÉTA IMÁDSÁGA.
Jeremiás Istennek elpanaszolja a nép inségét, és ennek megtéréseért és boldog állapotjáért könyörög.
Emlékezzél meg, Uram! mi történt rajtunk; tekintsd meg és lásd a mi gyalázatunkat.
Örökségünk idegenekre szállott, házaink a külföldiekre.
Árvákká lettünk atya nélkül, anyáink, mint az özvegyek.
Vizünket pénzen iszszuk, fánkat áron veszszük.
Nyakunknál fogva vonatunk, s a fáradtaknak pihenés nem adatik.
Egyiptomnak nyujtjuk kezünket és az asszíriusoknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé; és mi viseljük az ő gonoszságaikat.
Szolgák uralkodnak rajtunk; és nincs, ki megszabadítson azok kezéből.
Életveszélylyel hozunk magunknak kenyeret a pusztában levő fegyver miatt.
Bőrünk, mint a kemencze, kiégett, az égető éhség miatt.
Az asszonyokat Sionban megalázzák, és a szűzeket Júda városaiban.
A fejedelmek kézen fogva akasztatnak fel; az öregek orczáját nem becsülik.
Az ifjakkal kiméletlenűl bánnak, és a gyermekek a fa alatt összerogynak.
Az öregek eltűntek a kapukból, az ifjak az énekesek karából.
Oda van szivünk öröme, és siralomra változott víg karunk.
Leesett a mi fejünk koronája; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Azért lett szomorúvá a mi szivünk, azért homályosodtak meg szemeink,
Sion hegyéért, mivelhogy elpusztúlt, rókák futosnak azon.
Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, a te királyi széked nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél el rólunk mindörökké? elhagysz-e minket hosszú ideig?
Téríts minket hozzád, Uram! és megtérünk; újítsd meg hajdani napjainkat.
De te elvetvén elvetettél minket, fölötte nagy a te haragod ellenünk.